Hol vannak a katonák,
kik harcoltak sok éven át?
Hol vannak a katonák?
Elhulltak régen.
Hol vannak a katonák?
Sírjuk felett száz virág.
Mondjátok mért van így,
mondjátok mért van így?

 

 Folytatások 21.07.27-i folytatás. Új világrend, újtípusu [harmadik] Világháború. 21.08.01 - Hogyan bánjunk (el) törvényhozóinkkal? 21.08.04-i folytatás. Aggódó katonák Cassandra levelei.

 

 Katonai puccs Franciaországban?
A gall kakas tánca Európa szemétdombján.

Clausewitz szerint A hadsereg a politikai akaratérvényesítés végső eszközének, a háborúnak legfőbb szereplője, s az marad a jövőben is.

Ez leegyszerűsítve azt jelentené, hogy a hadsereg egésze a politika engedel mes szolgája. Ámde a történelemben a hadsereg valójában a társadalom legna gyobb és legkegyetlenebb rabtartója volt, amely embermilliókat áldozott a poli tika oltárán és tobzódásának csak a tömegek véres forradalma volt képes gátat vetni, ahol sikerült.

Nem jellemző, hogy a hadsereg vezető tisztjei szembefordulnak a politikai hatalom birtokosaival, de akadt erre is példa, Franciaországban is.

A legújabb korban a francia reguláris hadseregnek nem jutott sok babér. Ismeretes Vietnamban a kis sárga majmoktól és Algériában a kemény berberektől elszenvedett csúfos vereség. Ez utóbbi vereség kapcsán merültek fel némi ellentétek a kormány és s hadsereg között, ame lyekről azért indokolt megemlékezni, mert tanulsággal szolgálnak a jelenlegi konfliktus megítéléséhez.

Az úgy volt, hogy Algéria népe megunta a francia gyarmati elnyomást. Létrejött az FLN [Front de libération nationale - Algériai Nemzeti Felszabadítási Front] a függetlenség kivívására, amelyhez fiatal diákok csatla koztak Ben Bella vezetésével. Mintegy 3000 gerilla volt kész mindent megtenni ezért.
A forradalmi vezetőnek kitűnő tanítómesterei voltak: Fidel Castro és Che Guevara szemé lyében... 

A FLN egységeinek élére olyan tisztek kerültek, akik korábban tiszti rangban harcoltak Indokínában és a VietMinhtől tanult gerilla taktikákat alkalmazták a francia hadsereg ellen, eredményesen.

A lakosság megosztása végett az A FLN gerillái keményen lesújtottak az európai telepesekre. Az egyenruhás gerillák elnevezése „mudzsáhid” [a hit harcosa], az irreguláris egység tagjaié pedig „fedajin” [harcos] volt. [Európában csak később váltak ismertté és rettegetté ezek az elnevezések...]

A katonai parancsnok mellett politikai biztosok tevékenykedtek, Mao Ce-tung vörös hadseregének példájára. A politikai biztosok feladata az volt, hogy a katonákkal megismertessék az ortodox doktrínát. Az algériai felkelés keveréke volt az iszlámnak és a kommunizmusnak.

Az Algériában harcoló francia gyarmati hadsereg alakulatai közül Jacques Massu tábornok ejtőernyősei tűntek ki bátorságukkal és kegyetlenségükkel. Az elfogott gerillákkal, csoportosan kínozták meg és végezték ki; hátuk mögött gondolva a legendás De Gaulle tábornokot. Benne azonban csalódniuk kellett, mivel rádióbeszédben jelentette be, hogy Franciaország megadja Algériának az önrendelkezési jogot. Az európai származású algériaiak becsapva érezték magukat. Megtagadták az engedelmességet (!) és tovább folytatták a harcot. Katonai engedetlenség, sőt lázadás volt ez a javából.

Két éven keresztül maradt fenn ez a "felemás" helyzet Algériában. Az „európai” algériaiak vagy másnéven feketelábúak [fekete csizmások] létrehozták az OAS-t [Organisation armée secrète - Titkos hadsereget], amely terrorcselekményeket követett el Franciaországban is (!),  főleg mozikat és éttermeket robbantottak fel, stb. Merényletet kíséreltek meg de Gaulle ellen is, sikertelenül.

És mit csinált a nagy tekintélyü  köztársasági elnök? Televíziós beszédben bélyegezte meg „az áruló táborno kokat, akik becsapták (?) hazájukat”. A hadbírák a lázadókra börtön- és halálbüntetéseket szabtak ki. [Csak éppen nem tudták, ill. akarták végrehajtani azokat...]

 A háború végülis az u.n.  eviani egyezménnyel ért véget 1962. március 18-án. Majd A 1962. július 1-jén Algériában népszavazást tartottak, ahol a leadott voksok 99,72%-a a függetlenség mellett szólt. A döntést követően egymillió „pieds-noirs” [feketelábú] költözött vissza, vagyis emigrált, Franciaországba.

Ezután következett a kutyakomédia, ami miatt kitértem az egész ügyre.

Massut - miután még 1960-ban [!] bírálta a de Gaulle-politikáját, 1962-ben elbocsátották algériai katonai kormányzói posztjáról. 1963-ban viszont kinevezték Metz és a hatodik francia katonai régió katonai kormányzójává. Előléptették továbbá général de corps d'armée-vé [4 csillagos tábornok]. 1966 márciusában général d'armée [5 csillagos tábornok] lett és a Németországban állomásozó francia erők főparancsnokává nevezték ki.

Sőt!

1968. május 29-én de Gaulle meglátogatta őt székhelyén Baden- Badenben. Massu támogatásáról biztosította de Gaulle-t, de egyes források szerint, ennek ellenében, amnesztiát követelt a titkos hadsereg tagjainak.

[Ben Bella, akit a franciák elfogtak, hat év raboskodás után, 1962-ben, már mint az új, független kormány feje, visszatérhetett hazájába.]

* * *

Szóval, a katonapolitika nem olyan egyszerü, mint amilyennek a köcsög Macron francia elnök és hülye tyúk hadügyminisztere Florence Parly kisasszony elképzelik. A következő folytatás(ok)ban esik róluk szó. Most elöljáróban csak azt említem Nyugat Ájrópában nem Florence kisasszony az első női hadügyminiszter. Németországban Merkel kedves csicskája Ursula von der Leyen kisasszony - Orbán ostora -  töltötte be ezt a kifejezetten nőknek való (...) szerepet, oly eredményesen, hogy sikerült teljesen tönkrevágnia a Bundeswehrt.

Részletesen írtam erről "Riadó!  Európa védtelen!" címmel. Onnan néhány idézet.
"A német közvélemény egy része 'Panzer Uschi'-nak, nevezi azt a német CDU-s védelmi minisztert, akihez több botrány fűződik, mint önálló gondolat. Uschi 2016-ban készítette el Németország új biztonságpolitikai stratégiájával kapcsolatos manifesztumát. 'Ursula von de Leyen védelmi miniszter a Fehér könyv Németország biztonságpolitikájáról és a Bundeswehrjövőjéről 2016' címmel. A dokumentum bemutatóján kiemelte: azért kellett újragondolni a stratégiát, mert a válságok soha nem tapasztalt sűrűsége és párhuzamossága jellemzi a nemzetközi viszonyokat, és Németország is megváltozott. A menekültválságról szólva hangsúlyoz ta, hogy a bevándorlás nyereség és esély Németországnak, az ellenőrizetlen és irreguláris migráció viszont biztonságpolitikai kihívás.' Nyilvánvaló, hogy Uschi pofátlanul hazudott ekkor is, hisz a Merkel/Soros féle migráció legfontosabb alapelve épp az ellenőrizetlen (irreguláris) migráció. Ennek jegyében osztogatják a migránsoknak a bemutatóra szóló bankkártyákat és újabban már az egészségügyi szolgálta tások ingyenes igénybevételére jogosító utalványokat is. [Ez utóbbi által előnybe kerülnek olyan német állampolgárokkal szemben, akik akár egy életen keresztül fizették a társa dalombiztosítási járulékokat.] Tudjuk - látjuk hogy a "migrációs főcsapás" iránya most a Földközi tengeri blokád. Annak a védelemnek a feltörését célozza, amelyet a derék Salvini próbál életben tartani.

Ebből az írásomból emeltem át az a képet, amelyen "fasiszta" tüntetők, eléggé el nem ítélhető módon, a zsidók kúrvájának nevezik a zsidócsahos Macront.

A francia hadsereg bágyadt lázadozására a következő részben térek ki.

2021.07.25

* * *

Új világrend, újtípusu [harmadik] Világháború.

Sajnos nem tudom írásomat egyből a "hadsereg bágyadt lázadozásával" folytatni. Kénytelen vagyok nagyobb feneket keríteni a dolognak, hogy az előzmények ismeretében érthetővé váljék a francia hadsereg mostani berzenkedése.

Miután kedvenc udvari zsidajai meggyilkolták az új Holokausztot tervező/szervező Sztálint, sikerült szétrágniuk a Szovjetuniót is. Elolvadt a világ második katonai/politikai pólusa, amely - a maga módján - ellensúlyozta a zsidó világuralmi törekvéseket. Ezután már nem kellett [volna] Amerika biztonságát New Yorkból a tőle 13149 km. távolságra fekvő Hanoi bombázása útján biztosítani. ZsidóAmerika megelégedhetett [volna] a világ csendőre szerepével, fenntartva magának azt a jogot, hogy kénye - kedve szerint rakjon rendet a világ pöcegödreiben. De egyáltalán nem erről volt szó. Amerika totális zsidó világuralomra törekedett.

Ehhez mindenekelőtt olyan "ellenségre" volt szüksége amelyre a világ minden pontján bármikor lecsaphat. Ilyen ellensége speciel nem volt, ezért csinált egyet magának: a világterrorizmus fantomját. Az ürügyet a CIA által szervezett provokációval, a new-yorki WTC tornyok felrobbantásával, teremtette meg. Az épületek épületes históriát megírtam "Összeesküvés gyakorlat" címen még 2010. okt. 23-án. Ebbe a müveletbe Oszama bin Laden valóban besegített, de nem mint Amerika ellensége, hanem mint a CIA ügynöke; akit még Afganisztán szovjet megszállása idején szerveztek be. Oszamát később nem mint Amerika első számú ellenségét, hanem mint kellemetlen tanút gyilkolták meg. Ez a "takarítás" is a CIA bevett - bevált módszere.

Biankó felhatalmazás terrorszervezetek megsemmisítésére? Egy fenét. Egész másról van szó: rendezett állapotú országok megtá madásáról, megsemmisítéséről és kifosztásáról a terrorizmus elleni háború ürügyén. De mi van akkor, ha egy országban nincs terrorizmus? A válasz pofonegyszerü: létre kell hozni. Ellenséges országnak [államnak] nem az minősül, ahol terrorizmus van, hanem az, amelynek ásványkincseit [olaj, gáz] ingyen és sürgősen meg akarjuk szerezni, erőszakkal mert másképp nem megy.

A világterrorizmus elleni szent háború hülye szlogenjét rideg tényszámok cáfolják a leghitelesebben: a hadikiadások adatai.

Ezek összehasonlítása azzal az eredménnyel jár, hogy ZsidóAmerika egymaga többet fordít hadikiadásokra, mint a világ összes többi állama együttvéve.

Ilyen sokba kóstálna a terrorizmus leküzdése? Egy frászt! Egészen másról van szó. Ez különösen akkor válik kézenfekvővé, ha az olvasó tovább olvas és látja, hogy a világ legnagyobb terrorszervezetét maga Amerika hozta létre.

A célállamok megsemmisítése üzleti rutinvállalkozás jellegét öltötte. Kidolgozott sémákat követve, kivülről szervezett belső bomlasztással kezdik. A gyanútlan, ill. védtelen országba előbb a kártevő felforgató titkos szolgálatok szivárognak be. E téren különösen jelentős, különösen piszkos feladatokat vállalt a francia titkosszolgálat a DRM. A célállamban "mozgalmakat" hoztak létre, vagyis egymás ellen uszították a lakosság egyes csoportjait, osztályait. Aztán mindkét oldal kezébe fegyvereket adtak és fellángolt a belső, a polgárháború. Brutálisabb mint a reguláris háboruk. Így adva lett a politikai és "jogi" lehetőség a külső katonai beavatkozásra, regulá ris haderők bevetésére, a célállam porig rombo lására. Ezt itt nem részletezem, mert részletesen leírtam  "A föld fekélye a NATO" c. alatt.

E hadviselés rémtörténetének egyik fejezete az "Arab tavasz" fedőnevü hadjárat, amelynek keretében többezeréves észak-afrikai és közelkelet kultúrállamokat zúztak szét, rommezőket, tömegsírokat, milliós menekülttáborokat hozva létre. Erről köteteket lehetne írni, de szerencsére akad egy
térkép  amelyről a figyelmes és jószemü olvasó minden fontosat és érdekest leolvashat, a hozzá illesztett szövegből pedig mindent megérthet. 

A lényeg, hogy néhány röpke év alatt a legpjusztítóbb pestisnél is pusztítóbb zsidó pestis söpört végig a "tavaszi államok" során.

A mohó franciáknak mindez nem volt elég. Szügyig belegázoltak a reguláris hadmüveletekbe is. Ezek egyike a 2014. szeptember 19-én elindított CHAM MAl, a több mint 70 Nemzetet össze fogó INHERENT RESOLVE (OIR) művelet francia eleme. Az iraki kormány kérésére a régióban jelen lévő [...] Franciaország, szövetségeseivel koordinálva, katonai támogatást nyújtott Irak területén a Daesh/Isis terroristák elleni harcban részt vevő iraki erőknek.

Igenám, de kidetrült, hogy a derék franciák nem bírják azt a gyűrődést, amivel az ilyen háborúsdi együttjár.

A francia sajtó bőszen és bőven szellőz teti a következőket. "Mintegy 2800 mentális sérü léssel szenvedő francia katonát vettek nyilvántartás ba 2010 és 2019 között, ez ötször több, mint a fizikai sérülések száma. Csak a hadseregben a hosszú távú betegszabadságon lévő 1000 sérült 70% -a szenved PTSD-ben. E láthatatlan sebek jobb kezelése érdeké ben a francia hadsereg most egy új megközelítéssel kísérletezik, amelyet már sikeresen alkalmaztak Kanadában, Izraelben és az Egyesült Államokban: az alapelv 'pszicho' struktúra felajánlása a sebesülteknek, lépésről lépésre meg tanitva őket, közösen kezelni mindennapjaikat, és újra előre vetíteni magukat a jövőbe." Mindez viccesen hangzik, de így van leírva. Nem tudni, mit kezdenek magukkal a jövőbe vetített invalidusok? Visszamennek harcolni? Aligha.

A katonákat végülis nem ez borította ki, hanem annak tapasztalása, hogy miközben "polgári demokra tikus" kormányuk Irakba és más hasonló helyekre vezényli őket megdögleni, szélesre tárja az ország kapuit olyan elemek számára, amelyek legalább annyira veszélyesek, mint az iraki kormányerők ellen küzdő Daesh/Isis terroristák.

Világért se akarnám túlbonyolítani a dolgokat, de nem hagyhatom említés nélkül azt a tényt, hogy az ISIS, ill. Iszlám Állam nevü terrorszervezetet az Obama kormányzat hozta létre Hillary Clinton felügye lete alatt Mc. Cain szenátor hangszerelésében. Erre sem kell most részletesen kitérnem, mert megtettem korábban kimutatva, hogy az IÁ. prófétája Al Baghdadi Simon Elliot zsidó moszados ügynökkel azonos.

Ebben az a különösen érdekes, hogy Amerika az Iszlám Államot közvetlenül fel is használta Szíria és Irak lerohanására, olajmezőik és létesítményeik elfoglalására. Erről is megemlékeztem a maga idején. Szót ejtettem arról is, hogy Szíria keleti részét Putyin egy puskalövés nélkül engedte át az Iszlám Államnak.

Úgy érzem, hogy mindezek kényszerü előrebocsátása után térhetek vissza annak tárgyalására, mi nyomja a derék francia tábornokok bögyét és mennyire megalapozott azon félelmük és vádjuk, hogy a köcsög Macron és s szemtelen hülye liba Florence Parly kisasszony épp ilyen elemeket telepít a gallok hajdan büszke és azabad földjére.

Be kell vallanom, mire idáig értem, meguntam a témát és magamat. Megbántam, hogy egyáltalán belefogtam, ezért most félbesza kítom az írást. Ha sikerül önmagamat egy alvással előre vetíteni a holnapba, folytatom.

2021.07.27 

* * *

Hogyan bánjunk (el) törvényhozóinkkal?
 

A közelmult történelme nem szolgál igazán megszívlelendő példákkal. Két esemény érdemel említést. Az egyik Napoleon 1799-ben a köd havában  (brumaire) 18–19-én végrehajtott államcsínye. A másik Antonio Tejero csendőr alezredes rövid fellépése 1981. február 23-án a spanyol parlament alsó háza a Cortes nagytermében.

Azért beszélek törvényhozókról, mert a népellenes bűntettek elkövetői már Napoleon idejében is, ma meg pláne, a törvényhozásban ülnek mint honatyák, ill. honanyák.

Napoleonnak a bestiális Nagy Francia Forradalom bűnös jogutódával az "Ötszázak Tanácsával" gyült meg a baja olyannyira, hogy elhatározta, katonái segítségével szétugrasztja a díszes társaságot; amelyben a jakobinusok képviselték az akkori viszonyoknak megfelelő jogállamiságot, mint liberális baloldal. Ők ápolták a szabadság-eszményt, vérfolyamok és hullahegyek formájában. A képen az egyik epizód a királynő Marie Antoinette lefejezése.

Erre módja volt, mert mint az olaszországi és ausztriai háború győztes hadvezére a legnépszerűbb tábornok, sőt politikus lett. A bizonytalan helyzet miatt Páris katonai parancsnokává nevezték ki, ami valójábann azt jelentette, hogy ő volt a katonai főparancs nok.

Különös szerencse, hogy az Ötszázak Tanácsának elnöke épp testvérbátyja Lucien Bonaparte volt, akit öccse iránti tiszteletből választottak e magas polcra. Róla az államcsíny során bizonyosodott, hogy higgadt bátorsága, villámgyors gondolkodása szónoki és színészi képességei révén szinte fontosabb szereplőjévé vált az államcsínynek mint kisöccse a Nagy Napoleon. A puccs őrjítő óráiban a tábornok néha elvesztette higgadtságát és cselekvőképességét, de az elnök egyszer sem, egy percre sem. Nagy alakí tásait nem mesélem el, mert az államcsíny eseményeienk részletes ismertetése nem tartozik ide. Néhány módszertani megoldást azonban meg kell említenem.

Napoleon csapatokat vezényelt Párizsba akik légmentesen lezárták a várost, különös tekintettel az Ötszázak Tanácsának épületére és annak környékére.

Az tanács ülés második napján Napoleon gránátosai feltűzött szuronyokkal megindultak az ülésterem felé. A pánik már akkor kitört mikor a teremben hallhatóvá váltak a súlyos léptek és a szapora dobpergés. Sokan az ablakokon ugráltak ki. Mások, főleg a jakobinusok azonban megpróbáltak méltatlankodni, ami nem jött be nekik.

Murat tábornok közölte velük "polgártársak, fel vagytok oszlatva, hallgassátok meg parancsainkat!" Egy tiszt az elnöki emelvényről felolvasta Bonaperte rendeletét az ülésterem kiürítésére vonatko zólag. A képviselők tolongani kezdtek a kijárat felé, de nem elég gyorsan, ezért a gránátosok fokozódó durvasággal taszigálni kezdték őket. Még Murat is meglökte egyiküket. Negyedóra alatt üres lett a terem.

Méltó véget ért Franciaország vészkorszaka.

A másik történet a 1981. február 23-i spanyolországi katonai puccskísérletről szól, amelyben Antonio Tejero csendőr alezredes különszáma váltotta ki a legnagyobb visszhangot. Hősünk  kétszáz katonai csendőr élén berontott a spanyol parlament alsóháza, a Cortes nagytermébe és elordította a Spanyolhonban szállóigévé lett mondatát "¡Quieto todo el mundo! ¡Al suelo! ¡Se sienten, coño!". Magyarul: „Nyugalom! A földre! Üljenek le, basszák meg!" Majd figyel meztetésképp háromszor a mennyezetbe lőtt és 18 órára túszul ejtette a képviselőket.

A spanyol tisztikar nem nézte jó szemmel a Francisco Franco 1975-ös halála óta Spanyolországban bekövetkezett válto zásokat, a lassan, de biztosan kibontakozó "demokratizálódá si" folyamatot, amelynek egyik központi – a falangisták számára elfogadhatatlan – eleme az addig törvényen kívül álló kommunista párt legalizálása volt. Ezt a tábornokok árulásnak, sőt hazaárulásnak tekintették. Nem is alaptalanul. Santiago Carrillo, az SKP főtitkára  keményvona las sztálinista volt; aki persze a hetvenes évekre magára öltötte az eurokommunizmus álruháját, ám továbbra is báránybőrbe bújt farkas maradt. Arra is sokan emlékeztek, hogy a polgárháború idején ő volt Madridban a közrendért felelős komisszár [mint ahogy a mi Gerő Ernőnk töltötte be ugyanezt a szerepet Barcelonában, olyan buzgalommal, hogy kiérdemelte a "barcelonai mészáros" megtisztelő címet].

I. János Károly a király nem a katonák, hanem a "demokraták" oldalára állt és ez megpecsételte a lázadás sorsát. Tejero és csendőrei is megadták magukat. Tejerót a haditörvényszék harminc év börtönre ítélte és utolsóként 1996-ban szabadult.

Spanyolhon megmentője, a felkent uralkodó további karrierje meglehetős furcsán alakult. "Talán nincs még egy olyan államfő a nyugati világban, aki olyan magasról olyan mélyre süllyedt – mit süllyedt, zuhant – volna népe szemében, mint Juan Carlos Alfonso Víctor María de Borbón y Borbón, vagy ahogy világszerte ismerik: I. János Károly, Spanyolország exkirálya. A Tejero-puccs elleni bátor fellépése harminckilenc éve hőssé emelte az uralkodót, hogy aztán egyre gyorsabban feleméssze erkölcsi tőkéjét egyre sűrűsödő botrányaival. Pl. innen-onnan komoly vesztegetési pénzeket fogadott el, stb. mígnem i dicstelenül elszökött hazájából Abu-Dzabiba.

Kezdjük a történetet a végén. Augusztus 3-án hajnalban a picinyke vigói repülőtérről magánrepülőgép szállt fel a hatóságok előtt ismeretlen úti céllal, hogy aztán hét órával később – Kairó érintésével, egy félórás, tankolással egybekötött „pit-stopot” követően – megérkezzen Abu-Dzabiba, az al-Bateen repülőtérre, ahonnan a rejtélyes, Juan Sumer (ál)néven regisztrált utast, ugyancsak rejtélyes útitársát és négytagú testőrségét helikopterrel átszállították a földkerekség egyik legdrágább szállodájába, az Emirates Palace Hotelbe.

Őfelsége piszkos anyagi ügyeinek büntetőjogi következményei elől menekült oly messzire. Ennek a históriának szintén nincs itt tere. Elég annyi, hogy Alfonzót méltó hely illeti hazaáruló, bűnöző európai királyok arcképcsarnokában.

Trónját 2014-ben fia a már középkoru VI. Fülöp király, Gerona hercege, Viana hercege, Montblanc hercege, Cervera grófja, Balaguer ura örökölte, akinek nevezetes tetteiről annyit írnak a krónikák, hogy "1992-ben részt vett a barcelonai olimpián mint a spanyol vitorláscsapat tagja; a megnyitóünnepségen ő vitte Spanyolország zászlaját. Soling kategóriában 6. helyezett lett."

Nem semmi! Hét év alatt egyebet nem is csinált. Főleg nem rendezi atyja rendezetlen anyagi ügyeit.

Az ellenzék ugyan izélgeti emiatt, de trónja szilárd, minthogy Spanyolország euro- kompatibilis, amúgy.

A dicstelen királyok galériáját se akarom összeállítani. Csupán említem Svédország "felvi rágoztatóját" az első pillantásra is kifejezetten kreténnek látszó XV. Károly Gusztávot.

 Nem hagyhatom ki a vén kúrvát II. Erzsébetet, Soros György európai cinkosát és vendég látóját az  u.n. "Szigeti Klubban" és királyi yachtján a Royal Yacht Britannia nevü úszó palotáján. A hajó 44 éven át több mint egymillió tengeri mérföldet hajókázott, aminek során 135 országban 600 kikötőt keresett fel és 695 alkalommal tartottak rajta fogadásokat. Hogy soros hányszor volt díszvendég nem tudom, de nyilván sokszor.

Mindezekről azért nem tud a magyar közvélemény, mert az Orbán kormány csak sorosozik, de közben falaz neki és királyi bűntársainak, következesen akadályozva a nemzetközi [pl. EIR] vizsgálatok anyagának közlését.

- - - - - -

Persze mindez Macronra nem vonatkozik. Ő nem királypárti, hisz XVI Lajos királyt a Nagy Francia Forradalomnak titulált zsidó diktatúra végeztette ki. Macron más műfajba tartozik.

Szerepének megértéséhez bele kell lapoznunk Cion Bölcseinek Jegzőkönyveibe. A 10. számu jegyzőkönyvben a következők olvashatók. "A liberalizmus alkotmányos államokat eredményezett ... Az  alkotmány pedig mint magasiskolája az egyenetlenkedésnek, félreértéseknek, viszályoknak, pártszeszélyeknek, egyszó val mindannak, ami arra szolgál, hogy személytelenné tegye az állami életet. ... Ekkor érkezett el a köztársa ságok kora, és ekkor történt, hogy az uralkodót kormánykarikatúrával - elnökkel helyettesítettük, akit a tömegből, bábjaink, rabszolgáink közül választottuk ki. ... Nemsokára be fogjuk vezetni azt az elvet, hogy az elnökök felelősek cselekedeteikért. Addigra abban a helyzetben leszünk, hogy nem kell többé ügyelnünk a formákra az ügyek intézésénél, melyekért személytelen bábunk lesz a felelős.  ... Hogy tervünk ezzel az eredménnyel járjon, választásokat fogunk rendezni oly elnökök javára, akiknek múltjában valamilyen sötét, titkos folt, valami "panama" vagy ehhez hasonló van, - így aztán megbízható ügynökeink lesznek terveink véghezvitelében, mivel tartanak majd a leleplezéstől, valamint a hatalomhoz jutottak ama természetes kívánságából kifolyólag, hogy megtartsák az elnöki hivatallal járó kiváltságokat, előnyöket és megbecsülést. ... Fel fogjuk ruházni az elnököt a hadiállapot kihirdetésének jogával. Ezt azzal a megokolással fogjuk igazolni, hogy az elnöknek, mint az ország egész hadereje fejének rendelkeznie kell a haderő felett, hogy szükség esetén megvédhesse az új köztársasági alkotmányt, amely védelmi jog, mint ennek az alkotmánynak felelős képviselőjét, meg fogja illetni."

Macron politikai karrierjét részletesen ábrázoltam  "Párizs lángjai. Zsidócsahosok a történelemben" c. írásomban. Abból - hitem szerint - az is kiderül, mi emelte és mi tartja Franciaország elnöki székében ezt a nyikhajt.

Francia mondás: rejtélyes dolgok mögött keresd az asszonyt - "cherchez la femme."

Macronnál nem kell keresgélni, mert a világsajtó tele van Brigitte Marie-Claude Trogneux kisasszonnyal, a háromgyermekes anyával, aki tizenöt éves kora óta tanítja táncolni és kefélni a kis Macronkát. Ha van nép, amely nem prűd, a francia ilyen. És mégis a következő méltatás olvaható  e furcsa párról, másképp szólva páratlan párosról.  
"Eltekintve attól, hogy Brigitte Macron 64 éves, és amikor az amiens -i jezsuita (...) magániskolában találkoztak, ő volt a dráma tanára és egy háromgyermekes édesanyja. [Van egy széltében terjesztett kissé 'megrázkódtató' kép is róluk róluk (amelyet akkoriban magukénak ismertek el) amelyre még a szexuálisan laissez-faire francia társadalomban is összevonták az emberek a szemöldöküket."

E szerelem "hőskoráról" az Interneten már nem találhatók képek, videók. Szorgalmas piszkos kezek letörölgették őket. Talán egy fotó, amelynek valódiságát nem tagadják, a csókjelenet, de ezen már Macronka nagyfiú, akit nem bűn elcsábítani.

A probléma nem a múltidő, hanem a jelenidő amelyben együtt viselkednek és a jövőidő, amit a pinabo hóc Macron kettejük számára épit.

A bulvár és nembulvár sajtó tele van a "first lady" otromba, gátlástalan, neveletlen viselkedésével. Na meg azzal, hogy és ahogy Macron az egész francia jogrendszert át akarja alakítani, hogy különleges - az amerikai first ladyénál "méltóbb" - státust biztosítson a vén spinének.

Ezek teszik Macront olyanná, mint aki egyenesen a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvéből lépett ki.

Mindez röhejes lenne, ha nem lenne egy íratlan törvény, amit a bölcs rómaiak így írtak le "circum vaginae moveat mundus."  (Nem forditom le...) Ezzel a tényezővel számolni kell, ha olyan államfőről van szó, akire a nyugati titkosszolgálatok jobban vigyáznak mint a szemük fényére, hisz ő, meg Merkel parancsnokolnak azon a fronton, ahol a Franciaországot pusztító erők szabadon beáramlanak.

No' ezen akadtak ki a derék francia katonák - közlegénytől a négycsillagos tábornokokig. És most ezt a részt - isten ugyse' - azzal zárom le, hogy a francia katonák következnek. Már én is aggódtam, hogy az egész lecseng mire odaérek. De nem! Épp most folyik a cirkusz, a dühödt görcsös  hazudozás akörül, hogy Macron testőrsége - állitólag - felmondta a a szolgálatot, bemondta az unalmast.

A hagyományos "folyt. köv." mögé most két felkiáltójelet teszek...

Csak most a végén árulom el, mit ábrázol e folytatás bevezető képe. Az 1618-as prágai "defenesztrációt" vagyis azt ábrázolja, amint a katonák a képviselőket kidobálják az ablakon...

2021.08.02  

* * *
 

          Aggódó katonák Cassandra levelei.

A műfaj ismert - lásd Kossuth Lajos Cassandra levelét Deák Ferenchez - de e kifejezésmód alkalmazása példátlan egy hadseregben, ahol szolgálati útjuk van a gondolatoknak is. Levélíráshoz folyamodni az adott esetben fanyalgást [kénytelen-kelletlen, jobb híján, húzódozva, de mégis igénybe vesz valamit, nagy nehezen rászánja magát valamire, nem szívesen bár, de tenni kezd valamit] sejtet. 

Érdekes, hogy a francia nyelvben a fanyalgásnak nincs szinonímája, ill. ennek a fogalomnak a "herceler" kifejezés felel meg [valakit, pl. csoportot szüntelen kis támadásoknak kitenni, az ellenséget zaklatni támadni (sajtóban), folyamatos követelésekkel, kritikákkal, panaszokkal bombázni]. Így talán érthető, de nem ment hető, a pökhendi szoknyás hadügyér hozzáállása, aki olyan kifejezéseket használt, mintha levélbombákról lenne szó.

Igaz, bombaként hatott, hogy az illetékeseknek elküldött levelek egy echte jobboldali hírportálon   is nyilvánosságra kerültek. A levelek facsimiléjét, vagy hiteles-teljes szövegét nem sikerült felta lálnom, de a "méltatások" alapján nagyjából megállapítható, hogy azokat milyen apropóból írták és mit tartalmaznak.

Az első levél április 21-ére van keltezve és azt állítólag  24 egykori tábornok, és a katonaság, valamint a csendőrség 1500 tagja szignózta, akik arra szólították fel  az ország vezetőit, hogy számolják fel a fenyegetéseket és cselekedjenek végre a nemzet védelmében. A szerzők az ország iszlamizálódásáról, külvárosi hordákról, és a döntéshozók gyenge, megengedő politikájáról írnak. Azt is hozzáteszik, hogy ha nem történik érdemi változás, akkor az katonai felkeléshez és polgárháborúhoz, valamint az ország széthullásához vezethet.

Bármilyen különös is a levél nem annyira a címzetteknek, mint az akkorra kialakult helyzet előidézőinek szólt.

Macron - érezve hogy a mindenkit fogadjuk be Európába retorikával saját politikai sírját ásná meg - változtatott politikáján. Egyre több burkolt kritikát fogalmazott meg a radikális iszlámmal szemben, feszegetni kezdte a vallási közösségek, és azon belül a muszlimok egyre több gondot okozó előjogait. Első olvasatban pedig már átment a francia parlamentben az "iszlamista szepa ratizmus" ellen alkotott törvényjavaslat. A politikai helyzet emiatt még ingatagabbá vált, mert a veszett balliberális "mainstream" szembefordult egykori kegyeltjével mondván: egyre jobbra tolódik. A mainstream sajtó, változó intenzitással, de egyre inkább ellene kezdett dolgozni, többek között iszlám ellenességgel vádolták.

A levélírást, a helyzet fokozódó elmérgesedése láttán, a nemzet féltése motíválta. A szándék kétségtelenül megfontolt, tisztességes volt. És hogy reagált ez a picsa - akarom mondani tyúk - a történtekre? "Florence Parly védelmi miniszter katonai törvényszéki eljárást helyezett kilátásba az aláíróknak, a nyugalmazott tábor nokokat pedig rangjuk és nyugdíjuk megvonásával fenyegette meg."  

Minthogy a francia tábornokok szerint továbbra is súlyos maradt az iszlamizáció veszélye, 2021. július 16-án megszületett a második levél amely viszont már eleve névtelenül került nyilvánosságra a Valeurs Actuel les francia szélsőjobboldali hetilap hasábjain. Annyit vélnek róla tudni, hogy a szerzők a francia hadsereg aktív szolgálatban lévő tagjai, akik Maliban, a Közép-afrikai Köztársaságban és Afganisztánban teljesítettek szolgálatot. Egy helyen így fogalmaznak „Mi a bőrünket visszük a vásárra az iszlamizmus elleni harcban, miközben ti a saját földün kön engedményeket adtok nekik.”   Később így folytatják Ha kitör a polgárháború, a hadsereg meg fogja védeni saját [vagyis Franciaország (!)] területét. (…) Senki sem akarta ezt a szörnyű helyzetet, ahogy elődeink, úgy mi sem, de most polgárháború zajlik Franciaországban, és ezt ti is tökéletesen tudjátok”. A fogalmazás ellentmondásos, mert a polgárháborúról előbb feltélteles jövőidőben, utóbb jelenidőben beszél.

Nem érzem magam felhatalmazva második levél etimológiai [etimológia aszavak eredetével foglalkozó nyelvészeti tudományág] elemzésébe mélyedni. Ami a folgárháborút illeti annak jelentése viszont "egyazon kultúrához, társadalomhoz vagy nemzethez tartozó csoportok, pártok közötti háború, azaz fegyveres harc." Franciaországban ilyesmiről szó sincs. Franciaország a Soros tervet hajtja végre, azaz a fehér civilizáció, kultúra és a fehér faj elpusztítására "hivatott" vademberek [állatok] tömeges betetelepitéséhez asszisztál.

[Itt nincsenek olyan církuszok mint Olaszországban (voltak), ahol Salvini személyében egy derék belügyminiszter igyekezett kéz zel - lábbal gátolni a beözönlést, amit "hazája" most azzal honorál, hogy büntető pert akaszt a nyakába. A francia belügyminiszter egy szarházi, a "honvédelmi" miniszter méltó párja.]

Amire a derék hadfiak hadfiak céloznak fogalmilag sem lehet "polgárháború". Franciaországon már csak egy katonai hatalomátvé tel [puccs] és egy kamény katonai diktatúra segíthet. De ennek az égvilágon semmi köze se lehetne a polgárháborúhoz. Radikális tisztogatásra van szükség amelyet a különleges alakulatokba [sondereinsatzkommando] szervezett katonák és csendőrök hajtaná nak végre. Rendeltetésük azon személyek és intézmények módszeres, sebészi pontossággal történő fizikai megsemmisítése, akik nek, amelyeknek a "mainstreamhoz" a legcsekélyebb közük is van. Ez csak akkor öltené a zsidó-pogrom jellegét, ha netán kiderül ne, hogy a "mainstreamben" a zsidók ugyanúgy túl vannak reprezentálva, mint a világon mindig, mindenhol.

Sajátságos, hogy a katonák bőven áradó panaszaiban szó sincs a bajok eredőjéről a Soros/zsidó betelepítésről. Így javaslatuk csupán tüneti kezelésre irányul.

Mindezek előrebocsátása után néhány mondatot megérdemel az a helyzet, amelyet Soros, a francia "mainstream" és az ezeknek engedelmeskedő kormányzat kialakítottak.

A francia gyarmatosítási politika hátúlütőjeként rengeteg gyarmati színesbőrü telepedett le Franciaországban, akik mára harmadik, vagy negyedik generációs francia állampolgárok és mint ilyenek akár "szabályos" polgárháborút is vívhatnának fehér polgártársa ikkal. Nem állítható, hogy a rohadt kapitalizmusban, amelynek velejárója a tömeges munkanélküliség és elszegényedés, e generá ciók jogos igényei érvényesülhettek volna. A francia társadalom egésze ezért már akkor is veszélyes gyú-elegyet alkotott, amikor még nem volt tömeges migráció azokból az országokból, amelyeket az "Arab Tavasz" és más akciók, amelyekben Franciaország könyékig benne volt, harcterekké varázsoltak.

Most, hogy e gyú-elegy összetétele a különféle nációk tömeges bevándorlása [immigrációja] folytán gyökeresen megváltozott. Immár az a kérdés, hogy a régi és az új faji összetevők együtt hogyan hatnak és mekkora rombolóerőt képviselnek.

Lássuk a számokat az a francia nemzeti statisztikai hivatal kimutatásából.
Az alapok ... bevándorlók és külföldiek A… legfontosabb információi kulcsfontosságú adatokból, kérdések és válaszok halmazából állnak. ... Hány bevándorló vagy külföldi van Franciaországban? 2020 -ban 6,8 millió bevándorló élt Franciaországban, vagyis a teljes lakosság 10,2% -a. Közülük 2,5 millió bevándorló, vagyis 36% -uk szerzett francia állampolgárságot. 4,3 millió bevándorló, 74 % nem szerezte meg a francia állampolgárságot. Sokatmondó a grafikon is.

Ennek alapján jogos lehet a kérdés: Franciaország "mainstreamje" milyen célból importált a színesbőrű franciák krónikus munkanél küliségével küszködő országba még 6.8 millió színest, akik közül 4,3 millió jogi státusát formailag sem rendezte. Mit gondoltak, mit fognak ezek csinálni? Tudták (!) hogy a fehér francia fajt fogják pusztítani.

Ha az ember elmélázik ezen a hatmilliónyolcszázezer emberen óhatatlanul eszébe jut a zsidók vészkorszaka a Holokauszt. Ennek idején ZsidóAmerika elhatárolódott a fenyegetett zsidó milliók befogadásától. Olyannyira, hogy elsőszámú csahosuk, ill. bábjuk, a "Nagy" Franklin Delano Roosevelt uralkodása idején a zsidó bevándorlási kvóta évi harmincháromezer fő volt, de - állítólag - az amerikai bevándorlási hatóságok töketlenkedése és szarakodása miatt ez a kvóta is csorbult, több ezer fővel minden évben.

Belemerülve a zsidók kedvenc tudományába a kabbalába, vagy a számmisztikába, vajon mit illene gondolni róluk a hatmillió nyolcszázezeres és harmincháromezres számok egybevetése alapján?

Hogy milyen közállapotokat hoztak létre a "befogadó" Franciaországban, a következő folytatás tartalmazza majd.


Sz. Gy.

Folyt. köv.!!

   

Comment Form is loading comments...