Képviselet

Bevezetés

A bevezetést azzal vezetem be, hogy mentesitem az olvasót annak elolvasása alól ...
Ezért a képviselet egyes fajtáira és az ezekkel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat tartalmazó honaprészekre nem csupán a bevezetés végén, hanem már itt az elején is biztositom az ugrás [átugrás] lehetőségét ...

A téma illusztrálására alkalmazható képek közötti válogatásánál töprengtem azon, hogy a fenti - kissé morbid - képet felhasználjam e. "Pozitív" döntésemet realitás érzékem diktálta.

A jogi képviselet ellátása ugyanis a legkevésbé hasonlit holmi diadalmenetre. Ennek több oka van. Mint komplex jelenség talán úgy fejezhető ki, hogy általános devalválódás követ kezett be az igazságszolgáltatás háza táján, amitől mindenki gyötrődik. Közöttük legin- kább sajnálatra méltó maga az ügyfél, akiért "az egész van".

Sajnos azok, akik a tehetnek a dolgok ilyetén alakulásáról és tehetnének valamit azért, hogy másképp legyen, közömbösek a [kiábránditó] társadalmi valósággal szemben.

A dolog azzal indult, hogy a "rendszerváltást" követően az egyik hatalmi ág, a bíróság, hatalmának mértéktelen növelésébe fogott, a másik hatalmi ág, a törvényhozás [benne politikai pártok] asszisztenciája mellett. A végeredmény a bíráskodás elembertelenedése [dehumanizálódása] lett. Ennek a változásnak hosszú sorja és nagyon sok oldala van. Ebben a rovatban nem szándékozom a kérdés köré egy tanulmányt kerekíteni, de kötelességemnek tartom ügyfeleim pszichológiai előkészitését arra, ami reájuk [is] vár, ha a törvény elé lépnek, képviselőjükkel az oldalukon. Ha megteszik, lárosillúziók nélkül tegyék. Úgy könnyebb lesz ... Csak olyan jelenségekről írok, amelyekkel, ill. amelyek következményeivel az ügyfelek, több kevesebb valószínüséggel, találkozni fognak.

A bíróság mindenekelőtt kivonta magát az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alól. Ez végzetes hatást gyakorolt a bírák és a bírói testület mentalitására. A minisztériumi "alávetettség" önmagában nem kérdőjelezte meg a bírói függetlenséget, mert többé - kevésbé sikerült elválasztania a bíró ítélkező tevékenységét, hivatali tevékenységének felügyeletétől. Ebben a rendszerben még a bíróság vezetője is felügyeletet gyakorol- hatott a bírák magatartása tekintetében. E felügyeleti jogosultságok csaknem teljes hiányától maguk a bírák is károsodnak, ha ez nem is válik bennük tudatossá.

A szervezeti értelemben is függetlenné vált bíróság vezetője azzal a "jogos" kivánsággal állt elő, hogy a törvényhozás, ill. a kormányzat mégis hozzon létre egy felügyeleti szervet, nehogy szó érje a ház elejét.

Megtörtént!

Létrejött az Országos igazságszolgáltatácsi Tanács és Hivatala (!), úgy, hogy a korábban már ketté osztott, Pesti Központi Kerületi Bíróság óriási tömbjéből az Igazságügyi Minisztériumot egy számára méltatlan és munkája végzésére alkalmatlan épületbe költöztették a Kossuth téren.

Megüresdett helyén berendezkedett az új Intézmény csaknem akkora létszámmal és költségvetéssel, mint a Minisztérium ... [Honlapjukra ugrás a logo-ról.] A külső és belső pompa csak keveseket bosszanthat, hisz' ebbe a "hivatalba" nem járnak ügyfelek, nem látják ...

Ami viszont sokakat meglepett, az az OIT szervezeti kialakitása volt. Az OIT, mint felü gyeleti szerv, vezetője azonos személy volt [ma is az] a felügyelt bírósági hierarchia vezetőjével [a Legfelsőbb Bíróság elnökével]. Ezt a helyzetet fölösleges kommentálni. Az olvasók - jogi előképzettség hiányában is - megalkothatják véleményüket.

Már e szervezeti konstrukció is érzékelteti, hogy a magyar állam ill. jogrendszerben addig teljességgel ismeretlen intézmény, ill. hatalmi koncentrálció jött létre. Történelmi tapasztalat, hogy a túlhatalom többnyire torzulásokat eredményez a saját hatókörében.

Sajnos így történt ebben az esetben is.

"Újragondolták", és szabályozták, a bíróságok társadalmi funkcióját, feladatait. Addig a bíróság atyáskodó [paternalista] szervezet volt. Legfőbb feladata az "igazság" kiderité sére való törekvés. Ez az "officialitás" [hivatalbóliság] elve, ill. kötelezettsége segitsé gével valósult meg. A bíróságnak kötelessége volt ügyelni arra, illetve segíteni abban, hogy az ügyfelek jogaikat helyesen gyakorolják és kötelezettségeiket teljesitsék. Tevékenyen közre kellett müködnie az ügy tényállásának felderítésében és ennek érdekében "hivatalból" intézkedhetett bizonyítékok beszerzése iránt, stb.

Nos ez a "szociális" funkció csaknem teljesen megszünt. A felekre van bízva, mit tesznek az asztalra és a bíróságra, hogyan turkál ebben a masszában.

Ebből nem lenne olyan nagy baj, már ha a társadalom jóléte és kulturáltsága úgy fejlődött volna, ahogy azt a politikusok igyekszik elhitetni velünk. A számitástechnika ugyanis a szó szerint a jogkereső közönség kezébe adta a "jogtudományt" egy tenyérnyi CD lemez formájában. E lemezek tartalmához sokan hozzáférhetnek, bár mégtöbben nem.

A baj az, hogy gyakorlatilag hiába pörgetik a fényes korongokat a tehetősebbek is.

A jogalkalmazás, ill. jogértelmezés ugyanis relativizálódott! Ez a következőket jelenti.

A törvények jellege nem változott, a jogalkotás szinvonala mitsem javult. A jogszabályok viszonylag kis terjedelmüek. Szövegezésük elnagyolt, pontatlan, többféleképp értelmez hető.

Ezen a bíróságok korábban úgy "segitettek" hogy eseti döntések keretében [e döntések hierarchiájáról, "rangsoráról" itt és most nem kivánok értekezni] értelmezték, ill. alkalmazták a jogot. Ha úgy adódott a döntésbe becsempésztek olyan rendelkezéseket is, amelyek voltaképp "kiegészitették" a jogszabály folytonossági hiányait. E "döntvények" annyiban segitették a jogalkalmazót, ill. jogkeresőt, hogy ha átböngészte a döntvény tárakat, nagyjából tisztába jöhetett azzal, mire számithat.

További segitséget jelentettek a különféle hivatalos, ill. félhivatalos magyarázatok [kazuisz tikák]. Ezek tejedelme többnyire meghaladta a jogi szöveg terjedelmét, néha annak soszorosát tette ki. Ezeket is ajánlatos volt átböngészni, mert egy bírói visszautasitás gyakran utalt az eseti döntések valamelyikére, ill. ezekre a szövegekre.

Ilyesmi manapság is előfordúl, ha a bírónak tetszik ami a döntésben, vagy a jogmagya rázatban áll. Ha viszont nem tetszik kijelenti, hogy reá nézve sem az egyik, sem a másik nem kötelező, ergo saját szája íze szerint értelmezi és alkalmazza a jogot. A fentebb emlitett relativizálás folytán ezt meg is teheti. A felsőbb bíróság előtt még arra sem hivatkozhatik az ember, hogy hasonló ügyben ugyanez a bíró alkalmazta, a most félretett döntést, vagy jogmagyarázatot ...

Ha a biró kezébe adott korlátlan [!] hatalomhoz még hozzávesszük, vagy maga a bíró hozzáteszi, személyiségét, eseti hangoltságát, a felek vagy képviselőikkel szemben érzett és nagyon gyakra éreztetett szimpátiáját, vagy unszimpátiáját, igen kellemetlen szituációk kal kell számot vetnünk.

Régebben, amikor a bírákat még bizonyos etikai, ill. illemtani szabályok kötötték, tilos volt "prejudikálni", azaz a felekkel érzékeltetni a bíró velük vagy az üggyel kapcsolatos előzetes véleményét és a várható döntést ... Ma ez nem tilos, pontosabban az ügyfél tehetet len e viselkedésformákkal szemben. A tárgyalási jegyzőkönyv ugyanis nem tartalmazza a bíró megjegyzéseit, fintorait. Elfogultságára hivatkozással az ügyből kizáratni tehát nem lehet. A kizárások joggyakorlat is olyan, hogy az elfogultsági panaszokra ügyet sem vet.

A fentiek olvastán a tisztelt leendő ügyfél eldöntheti bizalmat szavaz nekem, vagy olyan ügyvédet keres, aki szebbet - jobbat igér ...
 

* * *

Köszönetem azoknak, akik "átrágták magukat" a hosszu bevezetőn. Ha már így tulvannak rajta esetleg nem is bánják meg, hogy "szorgalmasak" voltak. Lássuk tehát a konkrétumokat.