Retro
A folyamatos múlt

Az első írás 2000.06.05-napján jelent meg Honlapomon. Meg sem tudnám mondani, hány követte máig. Archívumom sajnos nem teljes.

Írás közben óhatatlanul eszembe jut, ha egy témáról korábban már írtam. Ilyenkor ahhoz a szerénytelen megoldáshoz folyamodom, hogy idézem önmagamat egy szövegrészlet, vagy hivatkozás beillesztésével. Cikkírás nélkül is eszembe jut egy - egy esemény kapcsán, lám előre megmondtam. Az ezt igazoló régebbi írást ilyenkor nem akarom közzétenni, de szeretném az olvasó figyelmét felhívni rá és arra az új eseményre, amely "frissitette".

Újkeletü írásoknál kis piros kockákat alkalmazok abban a reményben, hogy az olvasó észreveszi ha új kocka jelentik meg. Azt azonban nem remélhetem, hogy az olvasó végig görgeti a tömérdek cikket és észreveszi, hogy itt vagy ott több van egy kockával.

Egy olyan megoldást kerestem és találtam, amely az olvasó figyelmét felhívja egy újra időszerűvé vált régi írásra.

Úgy gondolom, a "Retro" felületen való eligazodás nem okoz sem nehézséget, sem bosszúságot olvasóimnak.

* * *

Aki Honlapomat figyelmesen olvassa észreveszi, hogy tartalma sok helyen hibás. Ez vonatkozik az index fájlra is. Hozzákezdtem a hibák kijavításához. Gondolom ez fel fog tűnni. Ez a javítási buzgalom a következőkkel függ össze.

Hozzáfogtam papír archívumom rendezéséhez is. Ennek eredményét egy elektronikus naplóban fogom rögzíteni, amely számomra, de esetleg mások számára is, lehetővé teszi egy hosszú életút eseményeinek és dokumentumainak megismerését.

A tervezett naplónak is helyet biztosítok honlapomon, kitéve a hozzá vezető ikont.

A napló anyagába illesztem "regényes önéletrajzomat" is, amelynek írásához 2009-ben hozzákezdtem, majd - ejh' ráérünk arra még - felkiáltással abbahagytam. Az eltelt tíz esztendőben sikerült betöltenem 88 életévemet, de elgondolkodtam, ráérek e még? A válasz nemleges. Neki kell hát durálnom magam, ha nem akarok elkésni.

Életutam egy szakasza a közélet mocskos ösvényein keresztül vezetett. Főügyészi pályámon olyan események szereplője voltam, amelyek jog- és politikatörténeti szempontból feldolgozatlanok. [Ez nem is csoda tekintettel a miniszterelnök és a belügyminiszter elhúzódó országlására.]

Gyakran beszélgettem "nagy idők tanúival" és mindegyiket arra figyelmeztettem, nincs joguk emlékeiket a sírba vinni, irataikat veszni hagyni. Intésemet senki se' fogadta meg - jómagam sem...

Most nekidurálom magam.

2019.11.14

Sz. Gy.