"Tömegben lévő emberek, akiket csupán kicsinyes szenvedélyek, nyomorult vallási elképzelések, szokások, hagyományok és érzelgős elméletek irányítanak, áldozatul esnek a pártoskodásnak, amely megakadályoz mindenfajta megegyezést még tökéletes - ésszerű érvelés alapján is."

 

 



Párt - mozgalom - bohózat...


Változatok egy témára
 

A téma a nemzet sorsa, a nemzethalál küszöbén. A következőkben a kiút keresőkről lesz szó, pontosabban az önjelölt nemzetmegváltókról és kis sötét holdudvaraikról. Még pontosabban azokról az obskurus szektákról amelyek nemzeti szélsőjobboldalnak hirdetik magukat.

A közeli katasztrófa rendszerinti előjele a "próféták", csepűrágók, táltosok, vajákosok, csodadoktorok tömeges felbukkanása.

E tarka sokaságnak nincs két egyforma egyede. Bizonyos tulajdonságaik (adottságok) tekintetében viszont meglepő hasonlóságok mutatkoznak.

A legfontosabb jellemző az énközpontúság, amely nem csupán a vezetőben, hanem követőkben is munkálkodik és rivalizálásra vezet, amely megosztja, majd széthasogatja ezeket az alkalmi társulásokat. Az esetleg kivülről szervezett bomlasztás csak ilyen közegben lehet hatékony.

E sajátos gondolkodásmód közös gyökere a műveltség hiánya. Az igehirdetők kivétel nélkül egydimenziós emberek, akiknek agyából teljesen hiányzanak a mozgalmak (pártok) "üzemeltetéséhez" nélkülözhetetlen ismeretek. A zsidóság biztonsággal építheti terveit a "gój" gondolkodás e sajátosságára, amelyet így jellemez a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve. "Tömegben lévő emberek, akiket csupán kicsinyes szenvedélyek, nyomorult vallási elképzelések, szokások, hagyományok és érzelgős elméletek irányítanak, áldozatul esnek a pártoskodásnak, amely megakadályoz mindenfajta megegyezést még tökéle tesen ésszerű érvelés alapján is. A gójokat nem az előítélet-mentes 'történelmi' megfigyelések gyakorlati alkalmazása vezérli, hanem elméleti mérlegelések, melyek nin csenek kritikai tekintettel az őket követő eseményekre."

Minden társadalmi szerveződés, ideértve a mozgalmakat és a pártokat is, csak egy bonyolult feltételrendszer követelménye inek megfelelve válhat életképesé és őrízheti meg ezt a képességét. Mindennek megvan a "conditio sine qua nonja", vagyis "lényegi eleme, amely nélkülözhetetlenül szükséges létezéséhez." Hőseink nem ismerik ezeket a kondíciókat, nem is érdekli őket és feldühödnek, ha valaki szóbahozza előttük.

E követelményrendszer fontosabb elemeit egy "fogalomtár" segítségével próbálom felvázolni, amit az olvasó fellapozhat, az idegen szavak jelentés tartalmának jobb megértése kedvéért. 

Mind egy mozgalomnak, mind egy pártnak "ideológiára" van szüksége, amelynek bizonyos tartalmi követelményeknek meg kell felelnie, pl. "konzisztensnek", azaz belső ellentmondásoktól mentesnek kell lennie. Az ideológia a szervezet által elfoga dott "platform" formájában válik működőképessé.

Az ideológia készítésénél figyelemmel kell lenni a "szemantika", ill. a "szemiotika" szabályaira is, azon egyszerű oknál fogva hogy a zsidó gondolatrombolás alapvető módszere a fogalmak tartalmát elmosni, a fogalmaknak több értelmet tulajdonítani.
[Konrád György cinikusan kérkedik azzal, hogy "mi zsidók nem szeretünk semmiféle meghatározást..." Ezzel a törekvéssel szemben a fogalmainkat
"definiálni" kell, ami nagyon babrás dolog.

Ebben a körben kellene hatnia az
"entitásnak", ill. az "identitásnak", amelyek nem csupán gondolattartalmak, hanem erkölcsi előírások is. A "légy hű önmagadhoz" ősi parancsát fejezik ki. De milyen entitásra hivatkozhat Vona Gábor és Orosz Mihály Zoltán, akik a kuruc/Kossuth lobogó mellől a labanc zászló alá álltek és a felakasztott honvédtábornokokat becsmé relve a "bresciai hiéna" dicső tetteit méltatják.

Az ideológiának szoros kapcsolatban kell lennie a "történelemmel" mégpedig a "történelemfilozófia" szintjén, amely áthág hatatlan küszöböt jelent mindazoknak, akik a judeokeresztény világszemlélet foglyai, akár tudatosítják magukban ezt a fogyatékosságot, akár nem. Ezen elmefogyatékos tudatállapot jellemzésére a fogalomtárból idézek egy mondatot. "Az Újszö vetség beteljesültnek tekintette az 'Isten által kormányzott történelmet' és kevés jelentőséget tulajdonított a világi eseményeknek". Ennek tulajdonítható, hogy az elmúlt ezer év történéseit "neves" jogászok és történészek csak a szentkoro na tan torzzító szemüvegén keresztül hajlandók szemlélni és magyarázni. Ennek nevetséges kidudorodása a "jogfolytonos ság" hangoztatása Árpád magyar állama és "Szent" István német/római hűbérállama között. [Ezen "ájtatos" gondolkodás szappan-sikosságán csúszik a "szélsőjobb" a zsidó származásu, zsidóbérenc Habsburg dinasztia új-legitimistáinak táborába.]

A pártellenes "mozgalmárok" nem hajlandók számot vetni azzal, hogy az élet jórészt azonos követelményeket támaszt mindkét formációval szemben. 

Minkét formáció ellenfele a kormánypártok és ellenzéki pártok "demokratikus" kulisszája mögött meghúzódó háttérhata lom, a közös gazda. Úgy egy mozgalom, mint egy párt esélyei csekélyek a szervezett háttérhatalommal szemben. Az esély a mozgalom esetében gyakorlatilag nulla százalék, egy párt esetében valamivel magasabb, a "mozgalom", ill. a "párt" eltérő szervezeti felépítéséből, működési sajátosságaiból adódóan.

Egy mozgalom gyakorlatilag csak az utcán kerülhet
"harci érintkezésbe" a hatalommal és tagjai vagy elfáradnak és hazamennek, vagy szétverik őket. Az a feltevésük ugyanis, hogy "szellemi ráhatással" is célt érhetnek dőre képzelgés. Az "alkotmányozó nemzetgyűlésezés" idétlen passiójáték csupán, amivel a hatalmat megnevettetni sem lehet, nemhogy meghatni. Még nevetségesebb az a misztérium játék, amit Orosházi Ferenc és Bene Gábor játszanak fehér angyalka ingben a szentkorona másolatával bohóckodva. Ebbe a kategóriába kell sorolni Papp Lajos homlokpántos sámán alakításait is.  

Ezek az elemek makacsul nem hajlandók tudomásul venni, hogy szervezett cselekvés csak a "logisz tika" szabályait követve hozható működésbe, ill. tartható működésben.

Ezeket a szervezeteket ú.n.
"technostruktúrák", illetve "agytrösztök" irányítják munkacsoportokba "teamekbe" szervezve.

Nagyjából ezek lennének a pártok általános működési elvei ha konyítanának hozzájuk valamicskét. Ezek minden (!) értelmes emberi csoporttevékenység jellemzői. De ki meri állítani hogy ezek s csoportocskák értelmes tavékenységet akarnának folytatni

E fogalomgyűjtemény birtokában merült fel a "párt" mint fogalom meghatározásának szükségessége. Belekezdtem a definíciók keresésébe. Találtam is belőlük jócskán, de nem idézem egyiket se' mert - higyjék el nekem, vagy nézzenek utána - egyik sem tartalmazza azt a legfontosabb elemet, amely Hitler párt-elméletének alapja. Nyugodjanak meg, tőle se fogok citálni.

Arról a sokmindenről amit Hitler a pártról mondott és írt, minduntalam az Ember Tragédiájának VII. konstantinápolyi színe jut eszembe, ahol Ádám/Tankréd szózatot intéz a lovagokhoz. Ezt a passzust se idézem. Harcosokról szól, akik nem hízelegnek a népszenvedélynek. Ellenkezőleg, féket vetnek e "ronda démonra" és úgy vezetik, hogy vágyának ellenére nagyot, s nemest műveljen szüntelen. Ez a tömeg/élcsapat szemlélet tökéletesen megfelel a sztálinizmusnak és a maoizmusnak, de a "hitlerizmus" valami egészen más.

Hitler, egyedül a történelemben, olyan Tankrédnak bizonyult, akinek szép szóval sikerült a népszenvedélyt meglovagolnia, ezáltal a német népet naggyá és hűségessé emelnie. Milliók vágyait, gondolatait, tettvágyát sikerült nyalábba gyüjtenie. Ennek jelképe az ókori római fasces, amelynek semmi köze a kótyagos olasz fasizmushoz.

Az utolsó hitleri behívó az "Ein Volk - Ein Reich - Ein Führer" jelszó kiadása páratlan eredményekkel járt. Fegyvert fogtak a gyermekek és az aggastyánok a Birodalom védelmére, amely már elveszett.

Hitler a lehető legtöbbet hozta ki abból a szörnyű masszából, amit népnek (demos/daemon) hívnak. A hitleri társadalom- ill. gazdaságpolitikáról évekkel ezelőtt még csak Hack Péter a Hit Gyülekeze tének presbitere merte megállapítani, hogy sikertörténet volt. Tegnap Bayer Zsolt már arról "viccelgett" az Echo tévében, hogy a háború utáni német gazdasági csoda anyagi alapjait "Dolfi bácsi" teremtette meg, amiben kivételesen igaza is van.

Ilyen "eredeti fehalmozó" volt Sztálin is az ökrösszekértől a hidrogénbombáig vezető rögös úton. Ilyen volt Mao is. Ezért állították ki a mauzóleumban...

A "Nagy Ugrásról" szóló hozzáférhető források szűkszavúak, ellentmondásosak, ill. részben valótlanok. Valóban százmil liónyi kulit mozgósított "tájépítésre", gátak, öntöző rendszerek, utak és ipari üzemek létrehozására. Régen olvastam (sajnos már sehol sem találom) azt az állítást amely szerint a Mao által befektetett emberi munka mennyisége meghaladta azt, amit Kína négyezer év alatt közberuházáskokra fordított, beszámítva a "Nagy Falat" is. Kína is ezeken a vérrel - verejtékkel emelt alapokon válhatott modern világhatalommá. Korábban az angol flotta, az ópium háborúkban, bátran bombázhatta Kína nagyvárosait. A japán hadsereg nankingiak százezreit gyilkolhatta le büntetlenül, stb. Most kockázatosabb lenne az ilyesmi.
Igaz, Sztálin és Mao úgy gyalultak, hogy vajmi keveset törődtek az emberi forgács mennyiségével.

Hitler volt a kakukttojás köztük. Dehát a zsidók! Rájuk is sor kerül majd. Alighanem az "endlösung" téma lesz a leghozzabb a tervezett írások közül...

Saját értelmezésem szerint a párt: kevés értelmes és sok lelkes ember harci szövetsége.

A Mein Kampf egésze nem túl olvasmányos. A "Propaganda és szervezés" c. 11. fejezete pedig kifejezetten unalmas, olyannyira hogy mindeddig nem is olvastam bele. Kár volt. Most pótoltam és engedelmükkel idéznék belőle néhány passzust. Ezek talán azért érdekesek mégis, mert feltárják azokat a betegségeket, amelyek mindenfajta szervezetben előbb - utóbb felütik a fejüket és rámutat a gyógyítás módjára is.

A legszebb elméleti elgondolás is céltalan és értéktelen marad, ha a vezér nem mozgatja meg annak érdekében a tömegeket és megfordítva: ugyan mit érne minden vezéri lendület és tehetség, ha a teoretikus nem jelölné meg az emberi küzdelem célját?

Világnézeti forradalomnak akkor lesz a legátütobb sikere, ha az új világnézet lehetőleg minden embert megismertet az új tan lényegével, sőt szükség esetén ezt rájuk 'kényszeríti'. Ezen eszme szervezete, vagyis a mozgalom csak annyi embert kapcsoljon be a munkába, amennyire a kérdéses állam ütőerének 'megszállásához' szüksége van.

Minél nagyobb és belsejében minél forradalmibb az eszme, annál tevékenyebbek lesznek tagjai. Minthogy a tan felforgató ereje azok terjesztoire nézve veszéllyel jár, alkalmas a kislelkuek és gyáva nyárspolgárok távoltartására.  

Minden nagy mozgalom, legyen az vallási vagy politikai természetu, nagy eredményeit csak a fenti alapelveknek a felismerése és alkalmazása által tudta elérni. Különösen tartós eredmények azonban ezeknek a törvényszeruségeknek a szem elott tartása nélkül el sem képzelhetok.

Valóban alkalmas egyént valamely feladat teljesítésére megnyerni nem lehet, ha dolgába az ahhoz nem értok folyton belekotyognak. Voltak olyanok, akiknek valóságos betegségük volt a mindenben való hibakeresés, és akik állandóan kitunő tervekkel, eszmékkel és javaslatokkal szolgáltak.

A semmit érő, vagy pedig a gyakorlatban keresztülvihetetlen határozatokat kisütő választmányok ártalmatlanná tételének legegyszerubb módja az, hogyha részükre valami komoly munkát adnak. Egész nevetséges volt az a gyorsaság, amellyel az ilyen együttesek elpárologtak és eltűntek.

Ebből azt a következtetést vélem levonhatónak, hogy okos és elszánt emberek vezette tömeg nélkül minden kezdeményezés bohóckodás. A párt szervezetét pedig csak állandó tisztogatással lehet akcióképes állapotban tartani. Hitler a fentiekben a belső kerékkötőkről formál véleményt. Ebben a fejezetben, ill. az egész Mein Kampfban nem foglalkozik "az értelmiséggel" akikről később többször nyilatkozik az "asztali beszélgetések" során és más alkalmakkor. Ezeket "entellektüel" néven aposztrofálja. Erre felfigyeltem, mert rémleni kezdett, hogy egész máshol egészen hasonló kitételeket olvastam. Nem fogják elhinni, Lenin elvtárs vélekedett róluk és jellemezte őket ugyanúgy. Egyszer kigyüjtöttem aztán összekevertem a megjegy zéseket. Kis idő multán már nem tudtam megkülönböztetni, melyiket írta Lenin és melyiket Hitler...

Hitler rájött, hogy nem csupán komprádor (hazai, de idegen szívű) burzsoázia, hanem "komprádor értelmiség" is létezik, amely nem kevésbé veszélyes.

Manapság is épp ez a "komprádor értelmiség" árulja az Országot az ellenzéki pártok szószékein fröcskölődve, Soros György hadjáratát támogatva egy "demokrácia" elnevezésü szemétdombon.

Ha már a "demokrácia" fogalmánál tartunk, definiáljuk ezt, meg ellentettjét a "diktatúrát" is.

A lentebb olvasható összefoglaló összefoglalója így hangzik.

A demokrácia "olyan politikai rendszer melyben 'közös' területen a szuverén nép, a társadalom 'összes' teljes jogú tagja ... igazgatja a közügyeket, beleértve a kormányzást is."

Ezzel szemben a diktatura "egy személynek vagy csoportnak az állam törvényeit figyelmen kívül hagyó, erőszakszerve zetekre támaszkodó, kivételes törvényekkel szentesített 'korlátlan' hatalma."

Erre minden további definíció mellőzésével sommásan azt mondhatnánk, egy lófaszt. A kissé bővebb elemzéshez viszont megint definiciókra lesz szükség.

A köztudat Orwell könyve (1984) a diktatura intézményéhez kapcsolja az
"újbeszél" és a "duplagondol" fogalmakat, de nem vitatható. hogy a "pol.korr" beszéd, ill. magatartás a demokrácia legsajátabb sajátja.

A politikai korrektség olyan nyelvezetet, politikát, viselkedést, eszmét, gondolkodást jelöl, amely igyekszik minima lizálni az egyes vallási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését."

Ennek lenne egy rövidebb, magyarosabb megfogalmazása is: "a zsidókról vagy jót, vagy semmit."  Ezt, bár így gondolják, nem használják...

A felsorolás nem teszi világossá, hogy a politikai korrektség 'hitvallást' is jelent. Valónak kell hinni a Holokausztot. Valónak kell hinni, hogy a World Trade Center tornyait két terroristák hatalmába kerített repülőgép kerozinja omlasztotta porrá, az 1 és 2 tornyok mellett a 7-est is, amelynek a közelébe se kerültek. Ezeket azonban nem csak hinni, 'vallani' is kell, ha úgy hozza a helyzet.

Érdekes, hogy a politikai korrektségbe nem tartozik bele az illedelmes beszéd követelménye.

Sőt!

Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB-határozatában kimondta "a hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas, e minőségére tekintettel tett, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető; e személyek (a gyalázkodók, rágalmazók) védelme nem ellentétes az alkotmánnyal. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog által védett, alkotmányosan nem büntethető vélemény nyilvánítás köre azonban a közhatalmat gyakorló személyekkel szemben, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatos véleménynyilvánítást tekintve 'tágabb' (?), mint más személyek esetében."

A közbeszéd, ill. a nyilvános helyeken tanúsított viselkedés végletes eldúrvulását e jeles testületnek köszönhetjük, amely megrendelére döntött így.

A Parlamentben elhangzó képviselői "felszólalásokat" és a képviselők által rendezett "performanszokat"  példaszerüen is fölösleges lenne felsorolni.

Ebből viszont az következnék, hogy a III/III ügyosztály Patkány fedőnevü ügynökének, a rabtársai által Takonynak becézett Árpi bácsinak is be lehet kiabálni és fütyölni, ha mint a közhatalom első számú gyakorlója megjelenik a Parlament előtti téren. De nem lehet, mert ez politikailag nem korrekt. Sőt! Az öreg ötvenhatosok nemtetszéséből "fasiszta" merényletet, összeesküvést kellett komponálni.

Ugyanez a helyzet Simon Peresz izraeli államelnök úrral, aki eldicsekedett Magyarország felvásárlásával és nem volt hajlandó "elszólását" se visszavonni, se pontosítani.

Milyen hát az a diktátor, milyen az a diktatúra amelyet hetvenkét év óta fáradhatalanul, naponta demonizál a zsidóság?

A sok összehordott marhaságból foglalkozzunk talán csak a "korlátlan hatalommal". A náci mozgalom indulásakor naponta vásárra kellett vinnie a bőrét a vörös terrorizmus elleni harcokban. Beledurrantott a menetébe a "demokratikus" állam rendőrsége is. Őt magát meg sittre vágták. Mikor győzött a demokratikus választásokon, a nép lelkesedése és az öreg totyakos Hindenburg jóvoltából korlátlan felhatalmazás birtokába jutott - formailag!

Aztán meredezni kezdtek a korlátok. Mindenekelőtt a másfélmilliós SA, amelynek vezére Röhm "aljasnak" nevezte, mert Hitler néphadsereg helyett hivatásos hadsereget akart. A Wehrmacht kedvéért rendezett "hosszú kések éjszakáján" kényte len volt azokat agyonlövetni, akik a hatalomhoz juttatták. A tisztikar aztán "hálás" lett neki. A sok szűkagyú hivatásos kezéből kénytelen volt átvenni a hadsereg vezetését, amit nem bocsátottak meg neki. Stauffenberg alezredes a főhadiszál láson akarta felrobbantani. Utána meg gúnyolták. Né' má'! Ideges, gyógyszert szed, reszket a keze, megazisten.

Aztán bevonult maga választotta végső nyughelyére a führerbunkerbe. De onnan se hagyták tisztességesen távozni, holtan sem. Konteók százait gyártották és gyártják arról, hogy gyáván elmenekült [felesége, Goebbels, Magda Goebbels és gyermekeik hulláit átlépve...] és vígan éli a világát valahol.

Hát ez tényleg nem valami szívderítő.


* * *

 

Bezzeg a demokrácia! Az valami egészen más, valami fennséges! Ott a szuverén nép uralkodik, a "közös" területen!

Sem magamat, sem az olvasót nem fárasztom azzal, hogy ehhez a marhasághoz megjegyzéseket fűzzek.

A világon ma a zsidópénz uralkodik. "Ő" az egyedüli szuverén, csak az "Ő" hatalma korlátlan. Ez az uralom személytelen, arctalan. A sok nyálas taknyos vén zsidó, pl. a Rotschildok, csupán karikatúrái ennek a véres realitásnak.

Azaz dehogy karikatúrái! Jelképei!

De minek a jelképei? Hát annak, hogy az égvilágon semmi közük a világ földbuta gój népeinek "uralmához", a demok ráciához. Már azért sem lehet, mert a nép helyhez (földhöz) kötött, őkelmék pedig a pénzükhöz kötöttek. De nem a zöldhasú dollárhoz, amely a kép háttere, hanem a világhálón szédítő sebességgel nyargalászó fantomhoz, amely a "kis gömböchöz" hasonlóan, önmaga esztelen növekedése érdekében, elpusztítja a világot.

A legkedvezőbb növekedési rátát a háborúk garantálják. ZsidóAmerika hetven év óta vívja a Harmadik Világháborút a világ népei ellen. Ehhez pénz, pénz és pénz kellene. ZsidóAmerikának pedig csak államadóssága van. Miből telik mégis? Hja' ez a pénz alkímiája... 

Ez így együtt maga a zsidó elmebaj. Nem gyógyítható. Ötödfélezer év mindíg kiérde melt "szenvedései" szüntelen súlyosbítják a tünete ket. A zsidó maga a gyűlölet. Ennek oltárán hajlandó kockázatot vállalni akár hetedfélmilliárd - minusz tizenötmillió - emberi élet árán. De a világ népei hajlandók lesznek e ezt a "játékot" folytatni? Vagy tűzbe vetik a "pénz alkimistáit"?

Ez a kérdés.

A válasz nem várathat soká magára.

Az idő sürget.

Az idő Sorosnak dolgozik.

Most vagy soha. Ej nem érünk rá arra már.

2017.04.04

Sz. Gy.

 

 

Fogalomtár


https://hu.wikipedia.org/wiki/Demokr%C3%A1cia_(politikai_rendszer)

A demokrácia a társadalom jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer, egy közös területen, ahol hatalmi fékekkel és ellensúlyokkal biztosítják a társadalom jól szabályozott működését, mint például a közhatalom gyakorlóinak kizárólagos hatalomra törésének a megakadályozását, a társadalmi igazságosságot és a jóléti társadalom megvalósulását. A jogosultak közügyek döntéseiben való részvételi módja alapján közvetlen és képviseleti demokráciák létezhetnek.Olyan politikai rendszer, melyben a szuverén „nép”, tehát a társadalom összes teljes jogú tagja – nem egyén, kis csoport vagy a hatalom bizonyos csoportja – igazgatja a közügyeket, beleértve a kormányzást is.
 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Diktat%C3%BAra  

A diktatúra vagy parancsuralom olyan kormányzási forma, ahol az állami főhatalom (a kormányzati hatalom) forrása nem a népakarat. A diktatúra autokrácia, vagyis valamely személynek vagy csoportnak az állam törvényeit figyelmen kívül hagyó, erőszakszervezetekre támaszkodó, kivételes törvényekkel szentesített korlátlan hatalma. A diktatúra vezetője leggyakrabban a diktátor.A diktatúra lehet totális ha az élet minden területére kiterjed és puha ha az élet bizonyos területeire nem terjed ki, például a gazdasági tevékenység módjára. A diktatórikus főhatalom élhet a nyílt terror eszközével és lehet csupán autoriter hatalomgyakorlás, amikor is a vezető tekintélye vagy más nem demokratikus politikai kényszer jellemzi az államhatalmat.Az elnyomás lehet nyílt (azaz a népakarat adminisztratív korlátozásában megnyilvánuló) és rejtett[3] (azaz például léteznek a népakarat érvényesítéséből formálisan nem, de gyakorlatilag kizárt személyek vagy csoportok, illetve nézetek, vélemények). A diktatúra mindig rendelkezik külső vagy belső támogatókkal, érdekcsoportokkal, akik érdekében a diktatúrát gyakorolják a nép fölött

https://hu.wikipedia.org/wiki/Politikai_korrekts%C3%A9g  

A politikai korrektség (jelzőként használva: politikailag korrekt, szokásos rövidítése PC [píszí] az eredeti angol political correctness kifejezés alapján) olyan nyelvezetet, politikát, viselkedést, eszmét, gondolkodást jelöl, amely igyekszik minimalizálni az egyes vallási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését. Az angol kifejezés amerikai közvetítéssel terjedt el a világban. Magyar nyelvi környezetben azonban figyelembe kell venni, hogy az angol „political” szó ennél a kifejezésnél politikus jellegűt jelent, azaz nem pártpolitikai, hanem össztársadalmi értelemben vett korrektséget.

 

https://mail.google.com/mail/u/0/?view=cm&tf=1&to&cc&bcc&su=Konzisztencia+-+Miau+Wiki&body=https://miau.gau.hu/mediawiki/index.php/Konzisztencia%0D%0A&fs=1  
A
konzisztencia egy adatbázisban több adat közötti viszonyra utal,ahol egy adatelem előfordulásának tartalma megegyezik a másik azonos előfordulás tartalmával, a plauzibilitás pedig egy adatállomány egyetlen adatának valóságtartalmát, helyességét vizsgálja.[1]Egy pozitív reciprok nxn méretű A mátrix konzisztens, ha minden i, j {1, 2, …, n} párra – alkalmas pozitív p1, p2,…, pn súlyokkal – teljesül aij = pi/pj.)[2] A konzisztencia fogalma több, hasonló jelenséget bemutató adat esetén ezek egyidejű hitelességére, azaz ellentmondás-mentességére utal, míg a plauzibilitás egyetlen adat hitelességét (értelmezési intervallumba esését) vizsgálja.[3]

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ideol%C3%B3gia   
Az
ideológia általános világnézeti jellegű (filozófiai és/vagy vallási és/vagy gazdasági és/vagy politikai) eszmék egységes elméletté szervezett olyan rendszere, melynek célja az (aktuális vagy a mindenkori) emberi társadalom kritikai leírása, és ennek alapján, irányelveket állapít meg a társadalom működtetésére nézve.

https://wikiszotar.hu/index.php?title=Platform  
Platform Átvitt értelemben: Megegyezési alap; alapelvek összessége, amely biztosítja egy csoport tagjainak egyetértését a közös cselekvéshez.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szemantika  
A
szemantika (magyarul jelentéstan, ám ez a terminus az utóbbi időkben egyre kevésbé pontos) a nyelvészet egyik részterülete, amely a nyelvi formák (szavak, szimbólumok stb.) jelentésével, illetve jelentésváltozásaival foglalkozik. Eredetileg csak szójelentéssel foglalkozott, de az 1960-as évek óta, vagyis a generatív nyelvészet megjelentése óta a mondatjelentést is vizsgálja.Hasonlóképpen a formális nyelvek elméletében a szemantika az adott formális nyelv szintaxisa által meghatározott szavak jelentését definiáló szabályok összessége.[1]

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szemiotika  
A
szemiotika a jelek és a jelrendszerek tudománya, eredete a görög szémeion (σημεῖον)(„jel”) szó. Ebbe beletartozik a megértés, a jövőre vonatkozó állítások (predikció) és a jelentés: annak a folyamata, hogy miként jutunk el a jelentéshez, hogyan fogalmazzuk meg a jövőre vonatkozó gondolatainkat, és fogjuk fel, értjük meg a világot. A jelek általános elméleteit is szemiotikának nevezzük.A szemiotikusok felfogása szerint a jelek egy nagyobb rendszerben kapnak jelentést. Egy nyelv szavainak és kifejezéseinek például egy adott nyelvben van jelentésük, és csak azért van jelentésük, mert az adott nyelv szerkezetében bizonyos rendeltetésük, használati szabályuk van.A szemiotika előfutárai Platón, Arisztotelész és John Locke, megalapítója Charles Sanders Peirce („a szemiotika atyja”). Peirce mellett fontos megnevezni Saussure-t és Jakobsont is, akik szintén kiemelkedő fontosságúak a szemiotika területén. Magyar vonatkozásban Dienes Valéria és Sebők Tamás munkásságát kell kiemelni.

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Defin%C3%ADci%C3%B3
Definíciónak nevezzük általában egy fogalomnak vagy egy jel (például egy nyelvi kifejezés) jelentésének meghatározását. A filozófiában, logikában, és általában a tudományokban, a definíció avagy meghatározás szót ennél szűkebb értelemben használjuk, a felhasznált szakkifejezések és fogalmak tudományos igényű meghatározását értjük definíción. A legszigorúbb igényességgel a matematika lép fel, egy matematikai definíció akkor helyes, ha bármely szóba jövő dolog esetén egyértelműen meghatározott, hogy kielégíti-e a definíciót vagy sem.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Logisztika  
A logisztika anyagok, információk, személyek, energia rendszereken belüli és közötti áramlásának tervezése, szervezése, irányítása, ellenőrzése.[1] Leggyakrabban a katonaságnál és az üzleti életben használják. A logisztika a görög logosz szóból származik, jelentése értelem, számítás, tervezés, ok.[2]Más nézetek szerint a logisztika nem csak az anyagáramlások optimalizálása, illetve az ehhez szükséges erőforrások biztosítása, koordinálása, hanem tudomány is. E szerint a nézet szerint a logisztika olyan interdiszciplináris tudomány, amely a logisztika területét érintő valamennyi társtudomány, szakma eddigi és legaktuálisabb ismereteit szintetizálja, azokat saját céljai érdekében egy sajátságos rendszerbe rendezi és ezen tudományok és szakmák már meglévő eljárásait, módszereit alkalmazza folyamatai optimalizálására.

https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6rt%C3%A9nelem  
A
történelem a múltbeli események összessége. Az emberiség múltjának tudományos ismerete. A magyar tankönyvek és ismeretterjesztő művek általában a következő felosztásban tárgyalják:

https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6rt%C3%A9nelemfiloz%C3%B3fia   
A klasszikus
történelemfilozófia Karl Löwith meghatározása szerint „a történelem olyan szisztematikus értelmezését jelöli, amelynek princípiuma összefüggést teremt a történeti események és következmények között, és egy végső értelemre vonatkoztatja őket”. Fő kérdése tehát így foglalható össze: „mi értelme van a történelemnek, hol az a rendező elv, amelynek segítségével felmutatható ez az értelem?” A végre és értelemre irányuló történetfilozófiai koncepció gyökereit – módosított formában – az Ószövetség vagy Zsidó Biblia könyveiben is megtaláljuk. (Fontos azonban megjegyezni, hogy a történeti könyvek „történelemfelfogása” – amennyiben beszélhetünk ebben az összefüggésben történelemfelfogásról – nem egyezik meg teljes egészében például a prófétai könyvek idő- és történelemértelmezésével.)

Az Újszövetség beteljesültnek tekintette az Isten által kormányzott történelmet vagy történetet, és kevés jelentőséget tulajdonított a világi eseményeknek. A középkori gondolkodók szintén az isteni tervvel összefonódott emberi eseményeket tekintették csak figyelemreméltónak. (Történelemteológiai szempontból jelentősebb szerzők közé tartozik Joachim, Hippói Szent Ágoston és Orosius.)

A „történelem filozófiája” kifejezést Voltaire használta először, és a felvilágosodás programját követve, szekularizált formában, az isteni gondviselésre nem hivatkozva írta meg a világtörténelmet. Istenbe és a keresztre feszítettbe vetett hit elvesztésével a felvilágosult történetfilozófia központi problémája lett a teodicea kérdése. Az emberi észbe és haladásba vetett hitre változtatott keresztény eszkatológiai gondolat a francia felvilágosodás képviselői mellett (mint például Voltaire, Condorcet vagy Rousseau) a német idealizmus legfontosabb szerzőinek (Kant, Hegel, Schelling) is központi témájává vált.

A ciklikusan fejlődő (emelkedő és hanyatló) történelem képét – bizonyos antik illetve Ibn Khaldúntól származó előzmények után – a 20. században Oswald Spengler vázolta fel A Nyugat alkonya című munkájában. Spengler nyomán Arnold J. Toynbee is jelentős történelemfilozófiai megállapításokra jutott, tovább árnyalva a ciklusos történelemképet. Velük és a történelem haladását valló gondolkodókkal szemben Julius Evola az emberiség, a kultúra és a társadalom involúciós (degenerálódó) folyamatát vélte felismerni.

A 20. század végén Francis Fukuyama A történelem vége című munkájában úgy vélte, az emberiség a globalizálódott világgal, és a kommunista és a kapitalista világrend nagy szembenállásának megszűntével eljutott történelmének végére. Samuel Huntington azonban a történelem lehetséges folytatásának a kultúrák közti háborúk kialakulását látta (A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása).

A történelemfilozófiai irodalomban új kezdeményezésnek számít Szmodis Jenő törekvése (Kultúra és sors), amellyel összhangba igyekszik hozni a spengleri történelemképet azzal a régebbi felismeréssel, hogy a keleti társadalmak és kultúrák (India, Kína, valamelyest az iszlám világ és Japán) viszonylagos állandóságot, de legalábbis lassúbb változást mutatnak, mint a nyugatabbiak (mezopotámiai, görögi, római, nyugati kultúrkör). Szmodis megkülönbözteti egymástól az úgynevezett duális princípiumú, ciklusosan fejlődő kultúrákat másfelől az úgynevezett monisztikus, stagnáló kultúrákat.[1]

A történelemfilozófia további alakulását azonban alighanem maga a Nyugat jövője határozza meg, hiszen néhány – bár jelentős – kivételtől eltekintve ez a gondolkodási forma jellegzetesen a Nyugathoz mint sajátos kulturális entitáshoz kötődik.

https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1rt  

Pártnak nevezzük azt a társadalmi szervezetet, amelyet rendszerint egy alapító tag vagy egy alapítóközösség hoz létre azzal a céllal, hogy az adott társadalomban a politikai hatalomból részesüljön többnyire választások révén. Lényeges kellékei a párt ideológiája vagy programja, amelynek rendszerint előzményei, jeles képviselői, teoretikusai és reprezentatív irányzatai vannak. Fontos a regisztrált tagság, a rendszeres találkozás, gyűlés vagy kongresszus, a tisztségviselők kinevezésének módja stb. Törvényi kereteit Magyarországon jelenleg az Alaptörvény és az egyesülésről szóló törvény rendelkezései tartalmazzák.A párt elismertségét a választásokon elért szavazatok mennyisége adja, míg anyagi támogatásáról az egyes országok kormányai szintén eszerint rendelkeznek. A pártok jellegzetes módon szakadnak és egyesülnek, illetve egymást rombolják, többnyire a pártból elüldözött vagy onnan kiváló tagjaik révén.

https://wikiszotar.hu/index.php?title=Mozgalom  
Mozgalom. Polgári kezdeményezés, amely az állampolgárok többé-kevésbé szervezett gazdasági, társadalmi vagy politikai tevékenysége egy cél elérése érdekében.Régies, elavult: Lázadás, a fennálló rend elleni felkelés.A forradalom idején a mozgalom gyorsan szétterjedt az országban. A mozgalom fellángolásának motorja az ifjúság volt.

https://wikiszotar.hu/index.php?title=Entit%C3%A1s  
entitás (főnév) 1. önálló egységként működő személy, élőlény vagy egyesülés Eredet [entitás < latin: entitas (élőlény) < entheus (lelkes, lélekkel rendelkező < szellem által mozgatott) < görög: en- (bele) + theosz (isten < lásd: teo- (isteni)] entitás (főnév) 1. önálló egységként működő személy, élőlény vagy egyesülés Eredet [entitás < latin: entitas (élőlény) < entheus (lelkes, lélekkel rendelkező < szellem által mozgatott) < görög: en- (bele) + theosz (isten < lásd: teo- (isteni)]

https://hu.wikipedia.org/wiki/Identit%C3%A1s  
Az
identitás én-azonosság, önmeghatározás szerepeken, magatartásformákon, értékrendszeren keresztül, mely a "teljes én" érzésével társul. A személyiségfejlődés eredménye, a szocializáció eredménye, az emberi kölcsönhatások során jön létre.Erik H. Erikson fejlődéselméletének ötödik szakasza a pubertás, melynek legfontosabb feladata az identitás kialakulása, mely serdülőkor végére (18-22 éves kor körül) befejeződik. Az identitás formálódása egy életen át tartó folyamat különböző szerepeken keresztül, melyekkel az egyén azonosul (a

https://hu.wikipedia.org/wiki/Agytr%C3%B6szt  

Az agytröszt' (angolul think tank) olyan tanácsadó szervezet, amely a politikai életben, a pártpolitikai versenyben tanácsokat ad, stratégiai vagy taktikai elemzéseket készít. Az agytrösztök Nyugat-Európában és USA-ban legalább 100 éves múlttal rendelkeznek. Ugyanakkor a fogalom használata Magyarországon csak a rendszerváltás után terjedt el.Az elnevezés olyan szervezetekre utal, amelyek alapvetően két területen, az aktuálpolitika illetve az általános közélet szempontjaira fókuszálva politikai és társadalomtudományi elemző, illetve kutatómunkát végeznek, valamint közérdekű és közérdeklődésre számot tartó témákat tárgyalnak azzal a céllal, hogy hatással legyenek az aktuális- és általános közpolitika alakulására, a politikai gondolkodásmódra, illetve közbeszédre. Az agytrösztök általában ideológiai elkötelezettség mentén kisebb-nagyobb mértékben kapcsolódnak politikai pártokhoz, hatással lehetnek szakpolitikai döntésekre, és nem ritkán a pártok egyfajta intellektuális háttérbázisát alkotják.[1]A think tank szervezetek egyrészt alapítványi keretek között működnek - ez esetenként kiegészül üzleti alapon folytatott tevékenységgel is, ám arra is van példa, hogy az agytrösztök kizárólag üzleti alapon végzik munkájukat. Tevékenységük szerteágazó, általában ötvözi az elemzést, kutatást (beleértve a közvélemény-kutatást), a kiadói tevékenységet, oktatási tevékenységet, valamint a közvetlen tanácsadást a politikai és üzleti szféra részére. Jellemző, hogy közpolitikával kapcsolatos elemzéseik, kutatásaik eredményeit a médiában, illetve saját publikációik, illetve konferenciák és egyéb rendezvények keretében nyilvánosságra hozzák. Az agytrösztök profi szervezetek, profi háttérembereket foglalkoztatnak.[2]

https://hu.wikipedia.org/wiki/Tal%C3%A1lm%C3%A1ny  

A know-how olyan gazdasági, műszaki és szervezési ismeret és tapasztalat, amely a gyakorlatban felhasználható, korlátozottan hozzáférhető, és amelyet az oltalom addig illet meg, amíg közkinccsé nem válik. A know-how másra átruházható, vagyis forgalomképes

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szervezetfejleszt%C3%A9s  

A szervezetfejlesztés olyan folyamat, amelyben az emberek menedzselik a szervezet kultúráját, nem pedig a kultúra menedzseli az embereket. Tehát a tudatosságra épít minden szinten. Ebbe beletartozik fejleszthető pontokkal való szembenézés, valamint az ezt korrigáló akciók is. A szervezetfejlesztés kulcseleme a TEAM, amely magában foglalja a vezetőt és a beosztottakat is.(A team abban különbözik a csoporttól, hogy van egy másodlagos jelentése is, ami az egymásrautaltságot fejezi ki.)  A csoport gyakorlatot szerez a problémák leküzdésében, az egyéni képességek, erőforrások célszerű felhasználásában. Kialakul a csoportidentitás, a „mi-tudat”. A tagok képesek érzékelni és megbecsülni egymás értékes, de különböző tulajdonságait. A kapcsolatok fesztelenek, a személyes ellentéteket gyorsan feloldják. A megújító, fejlesztő külső hatásokat nyílt rendszerként fogja a csoport és felerősítve, adaptálva beépíti saját működésébe.

vezetes modszertan.doc

Technostruktura [tudás-csoport/csoport-tudás] működtetése. Emberi viszonyok tana emberi (pszichológiai) tényező fontos szerepe klasszikus irányzattal szemben:döntések centralizálása helyett széles részvétel   szervezet alapegységei az egyének helyett a csoportok -       tekintély helyett kölcsönös bizalom -       formális és informális csoportok -       ember, mint különleges termelési tényező Þ eltérő bánásmód