Jézus
Nem karácsonyi gondolatok Karácsonykor.

I.
A hit mint tan

Kiskarácsony - nagykarácsony... Kinek jutna eszébe, hogy kinek köszönhetjük a szeretet ünnepét.  A Karácsony [Nativitatis Domini] az Úr születése napja, az első nikaiai zsinat határozata értelmében lett Jézus Krisztus földi szüle tésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe - a katolikusok szerint.

A zsinatot 325-ben Theodosius bizánci császár gründolta és elnökölte. [Ilyen még nem volt...] Egyik feladata a húsvét idejének, a másik Jézus személyének meghatározása volt. Az ariánusokkal szemben az Athanasius - Alexandrosz vonal győzött, amely a szentháromság részeként Jézust istennek nyilvánította. Tettlegességig fajuló hitviták után szövegezték meg és hirdették ki a világtörténelem legabszur dabb dokumentumát a Niceai Hitvallást, amit a 381-es, konstantinápolyi kiegészítésével, a Hiszekeggyel együtt kell magolni, hinni, ill. kántálni azóta is.

Ezzel megindult a "vérengző kereszt" másfélezer éves ámok futása, amelynek épületes epizódjait
két írásban is megéne keltem.

A zsinat egy teokratikus állam létrejöttét deklarálta. Ilyet már Theodosius előtt és utána is ismert a történelem, de talán egyikhez sem tapad annyi vér és szenny mint ehhez, ráadásul nem is annyira a világi, mint az egyházi oldalhoz. A Római Katolikus Egyház mérhetetlen történelmi (!) züllöttsége "legendáss" vált. Itt és most nem szándékozom erről értekezni, de nem kerülhetek meg bizonyos földi poklokat, amelyekben az "Anyaszentegyház" tettes, vagy a világi hatalmak felbújtója, cinkosa volt.

Theodosius uralkodását a tömeges eretnek égetések kísérik. Ismert az Egyház szerepe a délamerikai gyarmatosításban, az ottani civilizációk meg semmisítésében. Külön fejezet az európai (spanyol) inkvizíció bestialitása. Nem volt az Egyháznak különösebb kifogása az északamerikai indiánok holokausztja ellen sem. Mint ahogy az ellen sem, hogy létrejöjjön az újkori rabszolgaság az afrikai négerek millióinak "áttelepítése" révén. Külön fejezet a római pápák, különösen a "reneszánsz pápák", mérhetetlen romlottsága. A világi hatóságok mindmáig tehetetlenek a papi bűnözés legocsmányabb kihágásával a pedofiliával szemben. Külön fejezet a "banki kriminalsztikában" a Szentszék "szent bankjainak" tevékenysége.

A római Katolikus Egyház - mint társadalmi anomália - jellemzését egy
cikkemben kíséreltem meg,

[Észre kellett vennem a mai hiradóban, hogy a sátán jezsuitája, Ferenc pápa, egy oltárra fektetett meztelen gyerekszobor lábát csókolta. Azt hiszi ez a
(itt kihagyok jelzőt), hogy nem értjük e "szimbolikus aktus" jelentését? Hányszáz egyházi pedofil élvez el, ha ilyet lát, mert a perverz gyilkos orgiákra gondol.]

Ami az idei - hazai karácsonyozást illeti. még émelygek. Egy körülményre azonban nem lehet nem felfigyelni: a jézuskázásban nincs kormányerő és ellenzék, nincs jobb és baloldal, nincs keresztény és zsidó. "Nemzeti egység" van, a történelmi, logikai, jogi és erkölcsi abszurditások talaján.

A továbbiakban ezzel az abszurditással foglalkozom.

Az emberből, ill. egy emberből - önmagamból indulok ki, nem kevélységből, hanem szerénységből. Nem mondom Descartessel "gondolkodom, tehát vagyok". Csak arról szeretnék számot adni, miről - hogyan gondolkodom..

Mivel 86 éves vagyok úgy jellemezhetném aktuális helyzetemet: "vándorlás a hosszú úton, vándorlás amedig bírom..."

Belátom, hogy egy nagyon  apró "egység" vagyok egy nagyon nagy való világban. Ha száznyolcvanöt centis testmagaságomat, száz kilómat és nyolcvanhat évemet megpróbálnám összehasonlítani az "ismert" világ fényévekben saccolt terjdelmével, a látható anyagot alkotó bolygók, naprendszerek, galaxisok, galaxis halmazok, szuperhalmazok tömegével és "életük" évmilliárdjaival, még kisebbnek érezném magam. És még nem is kalkukáltam a "sötét" anyagot, ill. az "antianyagot", hogy ne is beszéljek a világegyetem tágulásáról.

A fejfájásos fejtöréseket azonban nem ez okozza nálam, hanem az, hogy a feltételezett "nagy bumm" és a megjósolt "nagy reccs" tudományos feltételezések mindössze. Voltaképp nem tudjuk, hogy a való világ időben és térben véges, vagy végtelen e? Értelmünk sem a végest, sem a végtelent nem tudja felfogni, azaz sem a semmit, sem a mindent nem tudja értelmezni.

Totális csődbe torkollik az ok és az okozat értelmezése is. Ha az anyagi világ a szellem terméke, kinek - minek terméke a szellem? Anyag nem lehet ok nélkül. Szellem lehet? Ezt a gondolati katyvaszt úgy hívják: az emberi gondolkodás antinómiái. Ezt a témát Kant fejtette ki bővebben, de olyan kacifán tosan, hogy nem merek tőle idézni.

És ez a felfelé - kifelé nézés csak az egyik vége a botnak. A tudomány nem csak a nagyságok [makrokozmosz] de a kicsinységek [mikrokozmosz] kutatásában is sikereket könyvelhet el, de a tudományos gondolkodás ugyanolyan antinómiákba bonyolódott, mint a másik irányban. A görögök még azt gondolták, hogy az anyagnak van egy legkisebb, azaz tovább oszthatatlan, része: az atom. Ma már tudjuk, hogy az atom is egy összetett mini világrendszer, amelynek határai a kicsinység irányában ugyancsak meghatározhatatlanok, úgy lehet végtelenek (?).

Ebben az összefüggésben minden  hagyományos istenfogalom teljességgel használhatatlanná, sőt károssá válik. Az " istenalkotás", mint a legaljasabb emberi mesterkedés, a legsúlyosabban büntetendő gaztettnek minősül.

Az első amit tehetünk, hogy lemondjunk annak meghatározásáról [definiálásáról], ami nem definiálható. Ami pedig nem definiálható, az meg sem nevezhető, hisz a név a definiciót helyettesítő jel. Figyelmünket, a "jóisten" felől, létező önmagunk, ill. létező környezetünk felé kell fordítanunk és ugyancsak létező értelmünkkel arra kell törekednünk, hogy ezt az ugyancsak létező viszonyt elviselhetővé tegyük. Ez nem történhet másképp, minthogy az alkalmazkodás vastörvényeit szüntelen szem előtt tartva igyekszünk igazodni.

A való világ ugyanis kegyetlen, vagy ami még rosszabb közömbös. Ebből kell kiindulnunk.

Elgondolkodhatnánk azon, hogy a "jóisten" miért tette a szűntelen élethalálharc szinterévé a növényvilágot [flóra] és az állatvilágot [fauna]. Miért teremtett pl. az állatvilágban növényevőket és húsevőket? Miért nem oltott némi "emberiességet" az oroszlánba, hogy ne az ártatlan és védtelen bivalyborjút falja fel? Aztán miért nem kódolt belé egy kis önmérsékletet, hogy ne gyilkolja meg saját kölykeit, ha az anyjukkal párosodni szottyan kedve?

Az okokon csak az etológusoknak érdemes töprengeniük, másoknak fölösleges,

Az állatvilág egyedeinek, csoportjainak élete szenvedés. Fizikai szenvedés a hidegtől, a melegtől, az éhezéstől, a szomjúságtól és "lelki" szenvedés [rettegés] a folyton leselkedő végzettől.

Ebben a siralomvölgyben fejlődött ki egy új állat: az ember. Génjei alig különböznek a majométól mégsem majom, mert attól eltérően gondolkodik. A homo sapiens elnevezés tehát helyes - lenne, ha a "bölcs" azon gondolkodna, amin gondolkodnia kellene. De nem azon gondolkodik. Azt akarja bizonyítani, hogy nem a majomtól származik, tehát nem természetes génmu táció, hanem egy különutas isteni teremtés terméke. A gondolkodás ezen tévútján keletkeztek a vallások, az öt nagy világ vallás és számtalan kisebb társuk. Elegendő felületesen belelapozni a könyvbe annak belátásához hogy az emberi agy(alás) seholsem halmozott fel annyi marhaságot, mint a "vallásos gondolkodás" vagyis az "istenalkotás" területén.

Az embernek agyalás helyett el kellene fogadnia létezése tényét és azon  kellene gondolkodnia, mire használhatná az eszét. Kézenfekvő a válasz: a szenvedést kellene megszüntetnie, vagy mérsékelnie; azaz humán módon kellene gondolkodnia és humanitárius módon cselekednie. De nem ezt teszi.

Kisebb gondja is nagyobb annál minthogy emberi mivoltának ismérveit meghatározza. Ennek jó példája a humanizmus széteső, pontatlan értelmezése.

"A humanizmus szó a 'studia humanitatis' (az emberre vonatkozó tanulmányok) kifejezésből származik, amely a reneszánsz idején a görög-római kultúra tanulmányozását jelentette. A jelenben ismert formájában a 19. században lett ismert, átfogóan jelölve minden olyan gondolkodói beállítottságot, amely a természet rendjében az ember 'fontosságát' (?) hangsúlyozza. Napjainkban a kifejezés többé-kevésbé azonos jelentésű az ateizmussal (?) vagy a világi racionalizmussal, de ismert úgy is, mint olyan gondolkodás, amelynek előfeltevése szerint az ember és a természet között ontológiai különbség áll fenn, s ezért az ember elsőbbséget élvez  (?) a társadalom, a történelem és a kultúra értelmezésében (ld. Feuerbach, a fiatal Marx, a fenomenológia, és az egzisztencializmus)."
Olyan meghatározás amely a humanizmus fogalmát az emberségesség, jóságosság, méltányosság fogalmaival párosítaná, nem létezik, vagy legalábbis általam fellelhetetlen.

Mennyivel egyszerűbb lenne így fogalmazni: "a humanizmus tárgya az ember helyének, szerepének meghatározása a természet rendjében."

Igenám, de ez az irány veszélyes, mert a humán, vagyis a görög, gondolkodás felé mutat, amelyet a zsidók és Theodosius a keresztény hitvallással helyettesítettek és mai utódaik, pl. a zsidó Erdő Péter esztergomi érsek [hercegprímás] ma is ezen az úton terelgetik az embernyájat.

Egyetlen gondolkodási rendszer, ill. módszer sem nélkülözet vitathatatlan kiinduló pontokat [axiómákat] attól függetlenül, hogy hivatkozik e rájuk, vagy sem.

Az énkülönbejáratu axiómáim a következők.

Isteni gondviselés, pláne személyre szabott gondviselés, nincs. Gondviselő hiányában nem is lehet. A sorsát fürkésző embert a személye iránti közömbömbösség veszi körül. Ez abból is következik, hogy a világmindenség létezési formája nem harmonikus, hanem diszharmonikus, mondhatni kaotikus. A rombolás erői uralják.

Egy asztrofizikus J. Craig Wheeler írói ábrázolásából  következő kép bontakozik ki "a szupernóvák, a fekete lyukak, a gamma-kitörések és a hipertér rejtelmes világáról, ami ma már nem tudományos fantasztikum, hanem napjaink asztrofizikájának kutatási területe. egy példa. Amikor egy nagy tömegű csillag összes nukleáris tüzelőanyagát elhasználta, élete véget ér. Ám ahelyett, hogy mindezt csendesen tenné, egy hatalmas, katasztrofális robbanás keretében, szupernóvaként fejezi be életét. A robbanáskor olyan óriási mennyiségű energia szabadul fel, amely könnyűszerrel túlragyog akár egy sok milliárd (!) csillagból álló galaxist is. A könyv végigköveti a csillagok 'háborgó' életét - a születéstől a halálig -, elvezet bennünket a fekete lyukakká történő összeroskadás, az időgépként működő féreglyukak, a feltételezett 'bébi buborék-világegyetemek', a térre és időre vonatkozó, forradalmian új nézőponttal szolgáló tízdimenziós húrelméletek elképzeléséig. Bemutatja azokat a bizonyítékokat is, melyek a Világegyetem gyorsuló tágulását jelzik. Szó esik a gamma-kitörések - a kozmikus méretű katasztrófák között is talán a legnagyobbak - megértésében bekövetkezett forradalomról is, stb., stb.
Hol, mikor, hogyan érvényesül az "ember elsőbbsége" ezekben a dimenziókban, amelyekben az idő-összetevő akár évmilliárdokban kalkulálható.

A valóságos [fizikai] ember "jelentőségét" ebben a közegben vizsgálni és bármiféle kölcsönhatást feltételezni a stupiditás teteje.

A a fizikai "világtörténelemben" kitüntetett szerephez jut a "vak véletlen" is. Ilyen volt a 12-15 kilométeres átmérőjű aszteroida becsapódása a mexikói Yucatan-félszigeten, amelynél egymilliárdszor nagyobb energia szabadult fel, mint a hirosimai atombomba robbanásánál. Nyomában hatalmas tűz vészek keletkeztek, a Richter-skálán mért 10-es fokozatúnál erősebb földrengések, földcsuszamlások pusztítottak, amelyeket cunamik követtek. A legnagyobb csapást a légkörbe jutó törmelék ill. por okozta, amely szétterülve a légkörben sötétségbe borította a Földet. Ebben a télben a növényzet nem kapott fényt, összeomlottak a táplálékláncok, és a növény ill. állatfajok nagyobb része kihalt. A dinoszauruszok kihalása nem a legsúlyosabb, csak a leglátványosabb következmény volt.

Nem másznék bele a Föld időszakos eljegesedésének cseppfolyós témájába. Annyi utólag nagy valószínűséggel megállapítható, hogy pl. egy  mai narancsliget helyét  korábban kilométernyi jégtakaró borította. A "tudománynak" halvány lila gőze sincs arról, mi okozza a drámai változásokat. Az egymásnak homlokegyenest ellentmondó teóriák helyenként kifejezetten humorosak.

De térjünk vissza az emberre "a teremtés koronájára". Ezt a marhaságot is a Bibliának köszönhetjük. Ezúttal az általam mélyen útált Hankiss Elemért idézem. "A teremtés koronája? Ezt a tévhitet, ezt a gőgös fontosságtudatot, beképzeltséget elsőnek talán a Biblia nevelte belénk (a görögök, minden ember kultuszuk ellenére még korántsem voltak ilyen biztosak a dolgukban). A Genezis szövegéből az olvasható ki, mintha Isten az emberért és az embernek teremtette volna világot. Mintha a teremtés csúcsa volna az ember, akinek korlátlan hatalma van minden élőlény felett."

Az olvasó - ha eljut idáig - azt hiheti, le akarom fikázni az embert, azaz jómagamat is. Szó sincs róla! Sőt! Oda szeretnék kilyukadni, hogy az ember, mint az állati fejlődés "csucsmodellje" talán páratlan a maga nemében, azon képessége által, hogy érzékszerveinek agyába áramoltatott impulzusait képes tudattartalmakká átalakítani, vagyis szétboncolni (analizis), másként összerakni (szintézis) és - most jön a lényeg - következtetést (konklúzió) levonni.
Ezt a tevékenységet elvonatkoztatásnak [absztrakció] is nevezik.

[Erre az állat is képes szük korlátok között. Az emberállat ezeket a korlátokat lépte át.] A következtetés eredménye lehet helyes, vagy helytelen, de az ismétlés lehetősége megmutatja a követhető kiútat, vagy az elkerülenő zsákutcát.

Apropó, érzékszervek! Az ember hamar rájött természetes érzékszerveinek gyatraságára és a mesterséges érzékszervek állandó fejlesztésének döntő fontosságára. Itt és most csak a fizikai érzékszervekre utalok, mert nem merek belegondolni a szellemi szuper-érzékelés titokzatos világába.  [Hogyan tudhattak pl. a maja csillagász papok pontosabb naptárt szerkeszteni a mainál? Hogyan "látták", hogy a Mars bolygó kérgének egy nagy darabja kozmikus katasztrófa következtében leszakadt, azaz "nyúzott" bolygó lett, ahogy a maják jellemezték.]

Az emberi ismeretek a valóségot tükröző [adekvát] ismeretek. Arra szolgál(ná)nak, hogy az ember kialakítsa, fenntartsa elviselhető mikrokozmoszát a barátságtalan  makrokozmoszban. Erre képes is lenne, ha állati mentalitása és vallásos hite vagy "vallásszerü" gondolkodásmódja nem akadályoznák benne.

Az ember okossága és "embersége" nem fejlődött párhuzamosan, Krisztus óta pláne nem. Ezért csak részben felelős a genetikai adottság. Az egyház kiiktatta programjából azt a valamit, amely azelőtt a legfontosabb volt: az ember közösségi nevelését [szocializációját]. E fogalom alatt nagyjából az ókorban is azt értették, amit ma értenek.
"A szocializáció olyan tanulási folyamat, amely a születéstől a halálig tart. A szocializáció nem más, mint a társadalomba való beilleszkedés folyamata, amely során az egyén megtanulja megismerni önmagát és a környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat. Lényegében azokat a normákat, értékeket, hagyományokat, nézeteket, attitűdöket sajátítja el, amelyek az adott kultúrában, környezetében használatosak. A szocializáció mindig kölcsönhatás, ahol a környezet hat az egyénre és fordítva, az egyén is mindig visszahat a környezetére. A szocializáció abban a mikromilliőben kezdődik, amelybe az ember beleszületik. Így a szocializáció első színtere a család, majd később – a gyermek növekedésével - egyre nagyobb szerepe lesz a tágabb környezetnek, a kortársaknak, az óvodának, az iskolának, tágabb értelemben az egész társadalomnak."
Egyértelmű, hogy a szocializációnak oktatási összetevője is van. De hogyan oktatja, mire oktatja híveit az Egyház a templomokban, gyülekezetkben és az állami, ill. egyházi iskolákban?

Ami az iskolákat illeti egy furcsa rendelkezést találtam.
"2013. szept. 1-től az állami általános iskolákban mindenki számára kötelező lesz erkölcstant tanulni, órarendi keretben. A szülők döntési joga, hogy gyermekük 'állami' erkölcstant, vagy 'egyházi' hit- és erkölcstant tanul. Nem a hittanóra lesz tehát kötelező, hanem az erkölcstan – a szülők azt dönthetik el, hogy ez egyházi legyen-e, vagy nem."
Az állami erkölcstannak valahogy nincs kedvem utána járni (...). Kíváncsi lettem viszont az egyházi erkölcstanra. Találtam is egy PDF formátumban letölthetőt, amely nagyon biztatónak látszott.

"A hittan közismert, tudományos neve: teológia. A teológia tehát az Istenről szóló tudomány. A humán és reáltudományok módszereivel Istenről keveset tudhatunk meg. Isten ugyanis nem  tárgy, hanem személy. Az emberi személy viselkedését, cselekedeteit latolgat hatjuk ugyan, de csak akkor ismerjük meg, ha szól hozzánk. Isten szólt hozzánk. Őt is úgy ismerhetjük meg, ha szavait hittel fogadjuk.A teológia Isten szavát hittel fogadó tudomány, ezért mondjuk magyarul hittannak, hittudománynak. Mit jelent a hit, mint ismeretforrás? A hiten azt értjük, hogy valamit nem közvetlen tapasztalatból, hanem mások tekintélye alapján fogadunk el. A bizonyosságot adó hit azonban egyenértékű a tudással: tudományt és életet lehet építeni rá, mert Isten szava áll mögötte. Jóságában és bölcsessé gében Isten úgy határozott, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát (Dei verbum, 2). Isten nem egyenként tanít minden embert, hanem küldöttei által közösségekhez fordul. Az ószövetségben egy vér szerinti népet választott ki, és annak közölte akaratát.Ez a nép Izrael volt. Izrael másfél ezer éves története előkészítő jellegű. Isten 'teljes' és végleges üzenetét az 'Újszövetség' tartalmazza. Isten itt már nem egy vér szerinti népet, hanem az egész emberiséget szólította meg Jézus Krisztus által. Isten szavait és nagy tetteit először szájról szájra (traditio) adták – Izraelben évszázadokon keresztül. Az apostolok is a szóbeli igehirdetés, a példaadás és az intézmények révén örökítették tovább mindazt, amit Jézustól, szavaiból és tetteiből tanultak. A Biblia könyvei a 'sugalmazott' könyvek összessége. Szerzőjük maga Isten (Deum habent auctorem). A sugalmazás: a Szentlélek azon tevékenysége, amelynek hatására a szentírási könyvek emberi szerzői tévedéstől mentesen foglalják írásba mindazt az igazságot, amit Isten üdvösségünk érdekében velünk közölni akart ..."

Eddig a prózáról volt szó. Arról, hogy az Újszövetség az Isten teljes (!) és végleges üzenetét tartalmazza, Jézuson keresztül, az apostolok tolmácsolásában. Mindez természetesen nem igaz, hisz az Újszövetség eredeti kéziratai [ha voltak] elvesztek. Csupán János evangéliumának egy töredéke maradt meg. Athanasius, Alexandria püspöke fogta magát és 367-ben 27 könyvet és iratot "kanonizált". A többi, a jóég tudja mennyi, apokrifnak minősült. Ma úgy mondanánk indexre került. De mi a jófene ez a kanonizálás, amit cenzori önkénynek nevezünk manapság. A katolikus rafinéria így magyarázza. "A kanonizáció kifejezés az egyes iratok kanonikus voltának, a kánonhoz tartozásának a fel- illetve elismerését jelenti az egyház részéről. Ha például a kanonizáció folyamatáról beszélünk az ó- és újszövetségi egyházban, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel, ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz. Fontos, hogy a kanonikus és kanonizált fogalmak különbségét tisztán lássuk: egy irat nem azért kanonikus, mert az ó- vagy az újszövetségi egyház annak ismerte el. Tekintélyét önmagában hordozza. Azért kanonikus, mert Istentől ihletett kinyilatkoztatás, mert Isten Igéje, nem pusztán emberi beszéd." Ez a körben való bizonyítás (petitio principii) tipikus esete a bizonyítandó tétellel való bizonyítás. A katolikus hitvédelem [apologetika] alapvető módszere.

A könyv szerzői nem elégedtek meg a szöveggel. Egy képet [ábrát] is beillesztettek. Egyelőre nem sikerült kinyomoznom, honnan ollózták ki. Primitív sége alapján bármelyik apostolnak tulajdoníthatók... A könyv ostobán rafinált szerzője itt a világért se jelenti ki, hogy az Úr skiccelte, vagy vezette - jézuson keresztül - vala melyik apostol kezében a plajbászt.
"
Az ábra az ókori ember világképét mutatja, amely szerint a világot hatalmas víztömeg veszi körül; a földet, amely oszlopokon áll, minden oldalról tenger határolja."
A francot mutatja az ókori ember világképét. A [zsidó] világ teremtését ábrázolja meglepő pontossággal a mennybolttal [firmamentummal] és a ráakasztott nagyob bacska nappal, kisebb holddal és az apró(nak látszó) csillagokkal. Erre mondta Jahve, hogy szép és jó, ezzel volt megelégedve.

Istenem, ez a sok tudatlan, megátalkodott "geocentrikus" zsidó!

"A 'heliocentrikus' világképet elsőként pontoszi Héraklei dész és szamoszi Arisztarkhosz fogalmazta meg. Arisztar khosz  (kb. Kr. e. 310) először a Nap hozzávetőleges méretét becsülte meg, és úgy találta, hogy az jóval nagyobb a Föld nél. Ezt alapul véve elkép zelhetetlennek tartotta, hogy egy ekkora óriási test a piciny Föld körül keringjen, hanem inkább fordítva van a dolog. Kikövetkez tette továbbá, hogy a Föld forog a saját tengelye körül és ez okozza a csillagok látszólagos vándorlását az égbolton. Ő volt az első olyan tudós, aki Athénban már 1800 évvel Kopernikusz előtt is azt tanította, hogy a Föld a Nap körül kering és saját tengelye körül forog – maga a Nap pedig nem istenség, hanem csak egy izzó kőgolyó. E tanáért, aminek előfutára a csaknem száz évvel koráb ban élt pontoszi Hérakleidész volt, Kleanthész istentelenséggel vádolta, ezért el kellett menekülnie a városból.

Igaz Mózes könyvei valamikor az i. e. 15. század közepén lettek lejegyezve a Jelenések könyve az i. sz. 81–96 években. Tehát a Biblia első és utolsó könyve között kb. ezerötszáz év telt el. Pál apostol viszont i.sz.  i.u. 5 – 67 között szopta a saját újjából "tanait". Mégis azt írja a Tóráról Timotheusnak „A teljes Írás Istentől ihletett…”  A "megátalkodott geocentrikus" zsidó kitétel tehát rá vonatkozik.

Galilei a példa, milyen hatékony a zsidó "elmezár" a juhok [gójok] társadalma fölött.
"Az elsők között használt távcsöveket csillagászati jelenségek és égi objektumok megfigyelésére. Eredményei ellentmondtak az uralkodó ptolemaioszi, geocentrikus világképnek, ezért összeütközésbe került a katolikus egyházzal. Az inkvizíció 1633-ban a könyveit betiltotta, Galileit tanainak megtagadására kényszerítette, és házi őrizetben kellett élnie 1642-ben bekövet kezett haláláig. Arisztarkosztól számítva 1993 évnek kellett eltelnie mire valaki újra felfedezte [távcsővel] amit ő már tudott, de igazságának megtagadá sára kényszerítették. Senki se mondja nem a zsidók, az Egyház tette, mert az Egyház a zsidó zagyvalógiából prédikál, napjainkban is.

Idáig érve már csuklani kezdtem, ami megrövidítette szenvedéseimet, következésképp az olvasókét is.... Elég ebből ennyi? Szerintem elég. Nem kell dús fantázia annak elképzeléséhez, mi a rizsa manapság is a templomokban és a gyülekezetekben. Eleinte kételkedtem e megállapításom helyessé gében. Lelkiismeretem megnyugtatása végett, ezért megkerestem és megszólaltatom az Illetékest annak bizonyítására, hogy a vallásnak, ill. az Egyház nak nincs érdemi mondanívalója az árnyékvilág kísértetei az emberek számára. Ehhez a tételhez a textust Erdő Péter karácsonyi
"homiliájából" köl csönzöm. Az egészet érdemes lenne elolvasni, de ezúttal is kénytelen vagyok az idézetek módszerével élni.

Miket is mondott a maceszgombócleves e neves, jóltáplált, derüs kedvelője?
„Isten szeretetből megalkotta a világmindenséget, benne az embert, de még ennél is többet akar: egy lett közülünk, megtestesült, emberré lett, hogy megváltson bennünket” 
Ez a lapos lózung dogmatikailag ordító mértékben hibás! Jézus [János Evangéliuma 14] csak azt mondta "Én vagyok az út, az igazság és az élet - senki sem mehet az Atyához csak énáltalam."  Isten [Jahve] soha sem testesült meg földi emberként. Jézus sem lehetett a [kitalált] teremtés cselekvő részese. A Tóra semmit sem szól róla, mivel  Szent Pál Jézust jóval később találta ki, ill. formázta át a Talmudban említett Yeshu Ha-Nocrit megváltó Krisztus sá. Erdő slendrián fogalmazásával felborogatja a "Szentháromság" logikáját, működési mecha nizmu sát. Kár, hogy nincs már valódi inkvizíció. Nagy örömmel égettetném el máglyán, mint eretneket... Hozzá méltó a befejezés is. "Örüljünk hát az újszülött Krisztusnak! Legyünk hálásak azért, hogy Isten szeret, köszönjük meg neki az életet minden lehetőségével, minden szépségével és végtelen távlatával. Ámen."
Slussz, azaz menjetek békével [ite missa est] üres fejjel és kézzel - esetleg a Blahára sorban állni az ingyen ebédért? Hol él ez az ember? Kikhez szól? Mit mond? Kinek - miben segít? írás közben hal lom az ATV-n: Erdő beszéde "emberközeli" volt... Hát' így is lehet - fogalmazni.

A zsidóság csaknem kétezer évet szánt arra, hogy a gójok gondolkodását átállítsa az emberi, vagyis görög gondolkodásmódról a "birka hittanra".    

II.

A humán gondolkodás emlékei

Orwell írta le szemléletesen a gondolatgyilkosság módszereit. Közéjük tartozik a mult tárgyi emlékeinek megsemmisítése, különös tekintettel az építményekre, szobrokra, festményekre, stb. Ez azonban félmunka, mert bőven vannak eltakarítani valók az emberi agyban is: a gondolatok és a gondolatkifejezés eszköze a nyelv. [Ebbe a körbe sorolandó az ének és a zene is. Ezek érzelmi oldalról hatnak a gondolkodásra.]

Orwell főleg spanyolországi tapasztalatai alapján utálta meg a kommunizmust. Híres művét az 1984-et a sztálini Szovjetunióról mintázta, talán találóan. Azt sajnos nem vette észre, hogy nincs olyan kommunista aljasság, amely rafináltabb, kegyetlenebb és átfogóbb lenne mint a kereszténység, azaz a gój társadalom leigázására irányuló zsidó háború: a "kétezeréves menetelés". Ennek eredményeképp majdnem sikerült a gójok agyából kisöpörni mindazt, amit az aljasul "pogánynak" bélyegzett ókor beléje plántált.

Tudom, mert olvasom, hogy a modern hitvitázók [apologéták] eltorzított tartalommal zsonnglőrmutatványokat végeznek olyan szavakkal, kifejezésekkel amelyek az ókorból valók. Ez mitsem változtat azon a tényen, hogy a hitelesített [kanonizált], vagy a nem hitelesített [apokrif] szövegek irdatlan tömegé ben véletlenül sem fordulnak elő olyan "pogány" kifejezések, mint a filozófia és az etika amelyek az ókori [görög] gondolkodás fő tárgyai voltak.

A továbbiakban arról lesz szó, kiket - miket "helyettesítettek" a zsidók "szent" könyveikben az Ószövetségben, az Újszövetségben és a Talmudban.

"
Az etika [erkölcsfilozófia] a gyakorlati filozófiának az az ága, amely az erkölcsi parancsok érvényességének filozófiai megalapozásával foglalkozik. Az etika, mint filozófiai tan, a periklészi korban alakult ki, döntő szerephez azonban a szókrateszi filozófia jutott."
 
Ma minduntalan előbukkan a jog és az erkölcs között tátongó áthidalhatatlan szakadék. Az erölcs kiüresedett fogalom ugyan, de mégis azt mondjuk "erkölcstelen, tán' de nem jogszabálysértő." A görög etika "normatív" etika is volt olyan értelemben, hogy az erkölcsi elvek érvényesülését jogi biztosítékokkal [garanciák] is igyekeztek érvényre juttatni.

"Az ókori etikai tanítások 'erényetikai' tanítások. Középpontjukban az áll, hogy mi is az a legfőbb erény, amelyet az embernek birtokolnia kell ahhoz, hogy cselekedetei helyesek legyenek. A klasszikus görög erények: a bölcsesség, a bátorság, a mérték letesség, az igazságosság és az istenfélelem. Ezek mindig segítenek eldönteni, hogy egy szándék és tett, helyes vagy nem.

További problémája az ókori etikáknak az erény megszerzésének a módja: az a kérdés, hogy születésünktől birtokában vagyunk-e az erényes cseleke detek ismeretének, vagy életünk során tanulás útján szerezzük meg azt. 

Az etika fogalma és "intézménye" örök időkre összekapcsoódik Szokratész nevével, egész élete tanúságával. Athénban született kb. Kr.e. 470-ben. Szókratész átélte kora politikai válságait, háborúit. Látta, hogy ezek mennyire lezüllesztették a társadalmat. "Harcot" indított maga is - az erkölcsi megújulásért. Kora "hálás" volt neki. Koholt vádak alapján – halálra ítélték és kiitatták vele a bürökpoha rat.

Hogy csinálta? Tanítványokat vonzott szellemi bűvkörébe és séta (!) közben beszélgetve, vitatkozva (!) igyekezett az erkölcsi igazságokat felismerni, felismertetni; tanitva tanulva, tanulva tanítva. Ezt a maga szerény módján így is jellemezte.
„Képtelen vagyok bárkinek bármit megtanítani. Csupán elgondolkodtatni tudom az embereket.

Végül egy summázat. "Az erényekről különbözőképpen vélekednek az emberek, de ha elkezdenek beszélgetni, s jó kérdéseket tesznek fel egymásnak, akkor közösen megtalálhatják a vitatott fogalomnak a definícióját, amelyhez már tudják igazítani cselekedeteiket. [Ez a maieutika = bábáskodás módszere.] A szofistákkal szemben, akik azt tanították, hogy „minden dolog mértéke az ember”, Szókratész a közös igazságot kereste alázattal tőle valók a következők: 'tudom, hogy semmit sem tudok', meg hogy 'gnothi szeauton - Ismerd magad'! Hitte, hogy az események nem véletlenek, meghatározott céljuk van, azaz 'teleologikusan' gondolkozott. Etikája 'eudaimonisztikus' [boldogság központú] volt. Szerinte az erkölcsös élet a boldog élet. Az egyén a közösségtől függetlenül nem lehet boldog. Szókratész szerint a törvény a többség akarata, consensus."

És miket mondott Krisztus a tanítványainak? [Nem először emlegetem...] „Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom."

Platón  [Kr.e 427-347] Szókratész tanítványa volt [majd Arisztotelész mestere lett]. Athénban Akadémiát alapított. "A társaság végső gyakorlati célja az volt, hogy helyreállítsa a 'tisztességes' kormányzatot a görög városállamokban. Hát nem furcsa? Mit is parancsolt Jézus a követőinek? "Adjátok meg a császárnak ami a császáré?" Tisztességes kortmányzat volt Jézus korában a császárság? Nem volt az! Hát aztán!? Mit érdekelte ez Jézust. Ő nem alapított akadémiát csak parancsolt. "Apostolok cselekedetei könyvének leírása szerint először Antiokhiában nevezték keresztényeknek [az eredeti szöveg pontos fordítása szerint: krisztusiaknak], mivel Jézus Krisztus tanítványainak tekintik magukat. Arra tanítják az embereket, hogy megtartsák mindazt, amit Jézus parancsolt (!) nekik (Máté evangéliuma 28. rész 20. vers." Hát hogy ne tetszettek volna a gülü szemű Theodosiusnak a "krisztusi tanok"?

Egy további "apró" különbség [zsidóul "khölönbség"]
"Harminchét (!) műve maradt ránk.
Az egész európai filozófia nem más, mint egy sor, Platónhoz fűzött lábjegyzet.” E pontnál megint, sokadszor kérdem: az "istenfia" miért nem írt le egy büdös szót sem?
A harminchét kötet tartalmát summázni se lehetne. Ide se fér Platonból több, mint egy apró mozaik.
"
Platón az emberi lelket három különböző részre tagolta: az isteni ész, az érzéki világhoz tartozó nemes bátorság és az ennél alacsonyabbrendű vágyakozás. A lélek e hármas felosztását a lófogat képéhez hasonlította: az ész a kocsihajtónak felel meg, a tetterő az engedelmes lónak, a vágyakozás az önfejű lónak. A filozófus mindhárom lélekrészhez egy-egy erényt rendelt hozzá: az ész feladata az emberi lélekben az, hogy értelmessé váljon: erénye a bölcsesség. A tetterő (az akarat) feladata az észnek engedelmeskedni: erénye a bátorság. A vágyakozás erénye a mértékletesség. A lélek három fokának megfelelő erények fölé Platón egy negyediket rendelt: az igazságosság [dikaioszüné] erényét."  
Hogy is van ez? Isteni (!?) szikra az emberben? Hát nem az lett volna az ember sorsa - rendeltetése, hogy olyan hülye maradjon, amilyennek Jahve teremtette? Az ész erény is? Hogy az istenbe' van ez? Hát nem bűn az okosságra vágyni? Sőt nem "eredendő" bűn, amiben mindenki bűnös, aki megszületik? És csak most kezdek reszketni, mi a sorsuk a méhmagzatoknak? Hisz bennük is csirázik az eredendő bűn, amit nyilván az ondósejtek közvetítenek. Őket nem lehet megkeresztelni, pláne körülmetélni. Mi lesz hát a sorsuk? Vagy értük is meghalt Jézus? Hol van ez, hogy van ez  szabá lyozva a keresztény "szolgálati szabályzatokban"? Luzsénszki Alfonz Talmud
fordításában  [amelynek az eredetivel való egyezőségét a Királyi Kúria ítélete állapítja meg] ezt olvashatjuk "
A Talmud szerint mindaz, aki körülmetélve nincsen, pogány, istentelen, gonosztevő." Szegény metéletlen művi vetéltek, kár volt megfogannotok.

Arisztotelésszel kapcsolatban valótlanul azt írja a Wikipédia, hogy "a nyugati kultúra legnagyobb hatású gondolkodói közé tartozik, mesterével Platónnal együtt. Keletet is ő hódította meg a nyugat tudományának, a keresztényeknél, araboknál, zsidóknál - teljesen egyedül álló módon - egyaránt a legnagyobb tiszteletben állott." Valójában a zsidó semmit sem utál megátalkodottab ban mint a görögök szellemi és testi kiválóságát, eleganciáját. Ami a legnagyobb tiszteletet illeti, megint a Talmudból...
"
Dio Cassius, Libro 68. in hist. Trajani pag. 78b. írja, hogy a Kyrene város körül lakó zsidók bizonyos András nevűnek vezetése alatt nekiestek a görögöknek és rómaiaknak, megfojtották őket, a húsukat fölfalták, bőrüket lenyúzták, kifordították a fejüket és beleiket, bekenték magukat vérükkel s a lenyúzott bőrt magukra öltötték. Cluverius (Epitome hist. hag. 38b.) beszéli, hogy a zsidók 614-ben II. Chosroas perzsa királytól Jeruzsálem elfoglalása után kilencvenezer foglyot vettek meg olcsó pénzen, hogy valamennyiüket a legborzasztóbb módon kivégezzék. Socrates, Egyháztörténelmének VII. könyve 13. fejezetében írja, hogy a Krisztus utáni 418. évben a zsidók Alexandriában egyszer éjfélkor óriási lármát csaptak s a keresztényeket azzal verték fel, hogy ég a Szent Sándor templom! A keresztények riadtan rohantak a templom megmentésére, a zsidók pedig megrohanták  és felkon colták őket".
Munkácsi Mihályt akár antiszemitá nak is bélyegezhetjük a Krisztus halálát követelők ábrázo lása miatt. Ezek a pofák biztos nem jártak görög oskolába. 

Arisztotelesz Kr.e. 384-ben született Sztageirában. Tizennyolc éves, amikor Platón tanítványa lesz. Húsz esztendőn át tanul és tanít az Akadémián, majd Platón halála után elhagyja Athént. Asszoszban, majd Mütilénében tanít, 343-ban Philipposz makedón uralkodó fölkérésére a gyermek Alexandrosz - a későbbi Nagy Sándor - nevelője lesz. 335-ben megnyitja Athénban iskoláját, a Lükeiónt. Sándor halálakor, 323-ban menekülnie kell a városból. 322-ben halt meg.”  

Nevéhez fűződik az "erényetika" megalkotása. "Szerinte az erény az a lelki alkat, ami dicséretet érdemel. A lélek értelmes (tudományos és megfontoló) ill. értelemmel nem bíró részre osztható fel. Az utóbbi egyik fele irányítja az életfunkciókat (táplálkozás, szaporodás), a másikban vannak az erkölcsi erények. Ez a lélekrész engedelmeskedni tud az okosság lélekrészének: így van érzelem és érzelmi képesség, de lelkialkat is – olyan adottság, amelynek folytán az érzelmekkel szemben helyesen vagy helytelenül viselkedünk. Az erény tehát lelki alkat, amely nevelés és önnevelés útján sajátítható el, s két szélsőséges érzelem között a közepet (a hozzánk viszonyított közepet célozza. Pl. a velünk született vakmerőséggel vagy félelemérzettel szemben kialakítható a helyes viselkedés lelkialkata, a bátorság!"

A bőség zavara támad ha az ember a görög gondolkodókat próbálja szerbe számba venni. Jegyzeteim és képeim egy részét sajnálattal félretéve még elugranék kissé Epikuroszhoz [
Kr.e. 341-270]. [Nem tudom, észrevették észreveszik e a kedves olvasók, hogy ezek a görögök mennyire hasonlítanak egymásra, a fajtajelleg tekintetében - magas homlok, egyenes orr, lapos fülek, vékony ajkak, határozott áll, stb. - és mennyi re nem hasonlítanak a kiválasztott nép csapott homloku, kajla fülü, dülledt szerü, húsos ajku, lágy állu egyedeire...]

Epikurosz is létrehozta a maga iskoláját athéni kertjében, amely minden  ember előtt nyitva állt akár szabad ember volt, akár rabszolga, akár nő, gyerek vagy férfi az illető, a belépés pedig ingyenes volt... "Igen terjedelmes, állítólag 300 könyvre terjedő életművet hagyott maga után". Nevéhez fűződik a "hedonizmus" fogalma, amelynek jelenkori értelmezése hamis kicsengé sü "A hedonizmus az a filozófia, mely szerint az örömök elérése a legfontosabb dolog az életben. A szó a görög "élvezet" szóból ered."
Ezzel szemben a valódi hedonizmus
"
szerint minden ember boldogságra törekszik, ami az öröm érzését és a fájdalom elkerülését jelenti. Ezen nézet szerint, a személy számára elképzelhető minden cselekedetet aszerint kell értékelni, hogy mennyire képes örömet vagy fájdalmat okozni. A boldogság nem más, mint a testi és lelki fájdalom nélküli állapot (ataraxia).
A természetes és szükséges kívánságokat, mindig ki kell elégíteni, ha nem az ember fennmaradása látja a kárát; a nem természetes és nem szükséges vágyakat pedig 'kerülni' kell.
"

Feltünő, hogy az aláhúzott mondatrész mennyire ráíllik a homoszexualitásra, amely a legundorítóbb és legveszélyesebb szenvedély, amelynek "az emberi fennmaradás látja kárát". Más kérdés, hogy útközben kerülgetni kell e a melegeket, vagy inkább eltenni az útból. A sátánpápa már letette a garast ebben a mocskos kérdésben. "A magyar és nemzetközi média forradalmi tettként üdvözli Ferenc pápa melegekre vonatkozó szavait, amelyeket a repülőn mondott a riói ifjúsági világtalálkozóról hazafelé. 'Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt?' Ezt  a mondatot emelte ki a BBC és nyomában az Index, valamint többek közt a HVG.hu. A pápa a melegek integrációja mellett tette le a voksot."

Ezt a szarcsomót többször körbejártam már, tübbek között Alföldíról írott cikkemben és egy másikban. Ide nem gombolyítom vissza a fonalat, csak a következőket jegyzem meg. Őszentsége haza beszél. Hol van több homoszexuális, mint az "Anyaszentegyház" hájas főpapjai között? A Vatikánban keresi a legtöbb bíborba burkolt görény az istent és köt ki az ártatlan kifiűknál [kislányoknál]. A pápai integráció folytán immár senkitől sem fenyegetve.

A fiziognomia tudománya szerint az ember arca a lelkéről árulkodik. Ha van idejük, hasonlítsák össze a pápát a "hedonistával"...
 

III.

Igazi reneszánszot!

Miért mondom "igazi"? Mert anno volt már valami amit reneszánsznak kereszteltek - utólag. "A kifejezés az ókori klasszikus szövegek, ismeretek és ezek hasznosításának művészeti és tudományos újra felfedezésére utal. Másodsorban ezeknek a szellemi tevékenységeknek az eredményeként, az európai kulturális élet általánosságban vett újjászületését is jelöli."

A XIV században a francia király Avignomba költöztette a pápaságot, ill. oda internálta a pápát. XI  Gergelynek azonban sikerült visszaszívódnia Rómába.
Utóda V. Miklós nagy akaratu személyiség volt. Róma ujjáépítéséba fogott. Művét azonban a Medici majd a Borgia családból származott pápák folytatták és a régi Róma pompájával vetekedő "megújulás" során az antik Róma romlottsága is "újjáépült" de már nem a császárok, hanem a pápák udvarában.  

Ez ellen lépett fel Girolamo Savonarola. Hatásos prédikációi nyomán "került sor 1497 és 1498 februárjában Firenzében a világi hívságok, erkölcstelenségek tárgyainak, műalkotásoknak máglyán történő elégetésére. Savonarola 1497-ben bekövetkezett hatalomra lépése jelentette a város virágzásának végét. Miután a merev, aszketikus szerzetes a reneszánsszal érkező szekularizáció és a nemi élvezetek, a homoszexu alitás terjedésének negatív reakciói miatt hatalomra jutott, szűkszavú törvényei értelmében műalkotások ezrei semmisültek meg a 'hiúság máglyáján' Firenze központjában."

A zsidók állandóan ismételgetik, hogy ahol tárgyakat égetnek, ott emberek égetése következik. Ebben van valami, de sajnos, többnyire nem azokat égetik el, akiket kéne. Ezt bizonyítja "Fra Girolamo" sorsa is...

"Savonarolát ellenségei eretnek tanok hirdetésével vádolták meg. A pápa egyházi törvényszék elé állíttatta, majd Firenze főterén a 1498. április 7-én felakasztatta és holttesteiket máglyán elégettette.
Történetesen "a pápa" VI Sándor Borgia pápa volt, az egyik legnagyobb disznó, akit a föld valaha a hátán hordozott. Róla mondják, ő hozta létre az első családi maffiát Itáliában. Jellemző az Egyház kenetteljes kétszínűségére, hogy a Katolikus Enciklopédia az Egyház megújulásának prófétáját, vértanút tiszteltet benne...

A valóságban a pápák útja a Borgia pápától Ferenc őkelméig folyamatos annak ellenére, hogy néhány tisztességes is akadt közöttük Pl.  I. János Pál, akinek csak 33 napig sikerült uralkodnia, mert eltették láb alól. Persze az Egyház kimagyarázta.

Végezetül fordítsuk komolyra a szót.

Ezen írásom diagnózis akar lenni. Gondolatmenete folytatása egy korábbi
írásomnak  ["Űzd ki a zsidót - az agyadból!"] A terápikus javaslatokat már rég írsogálom egy eszmei pártprogam sorai között.

A dolgok alfája az emberi gondolkodás [tudat] felszabadítása a zsidó rontás alól.

2017.12.29

Sz. Gy.