Meghatározások
 

 

"A fölvett elv a változatlan ság elve  főelve a tanítás nak. Az ige hirdetői és értelmezői nem annyira tanítók, mint tanúk. Tanúi
a folytonos apostoli egy
házi tanításnak. A tanúk
ról pedig tudjuk, hogy mi
nél többen, minél nagyobb egyértelmüségban taníta nak, bizonyítanak, annál nagyobb a hitelük."
[Guzmics Izidor bakonybéli apát.]

"Ez a nép nem szereti, ha meg határozzák, és 'minden megha tározásból kicsúszik.' Talán börtönnek érzi a rá vonatkozó definíciókat, még akkor is, ha zsidók a szerzői. Olyan nép, amely szereti nyitva hagyni a menekülés lehetőségét, mert tudja, hogy az őrület foltokban ütközik ki a föld arcán, nagyob bára kiszámíthatatlanul. "
[Konrád György: "A zsidókról - 33. old.]

Tehát... "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt"  - olvashatjuk a Tórában. Mit jelent ez az unszoló, szájbarágó - amúgy értelmetlen - fogalmazás? Nem kevesebbet, mint az emberi érte lem "igába" fogását az "ige" által...

Később egy zsarnok alkalmazni próbálta ezt a zsidó találmányt. Ezért megbélyegezték és új címkét ragasztottak rá. "A  gleichschaltolás a  Kislexikon szerint  a hitlerista alapelveknek megfelelő erőszakos egyformává tétel, egyformá sító irányítás, egyformásítás."

Jaj annak az országnak, népnek, fajnak amely gondolkodását árendába adja külföldre, idegen kisebbségnek, hitköz ségnek, vagy fajnak. Mi magyarok mégis ezt tesszük.

Írásom témája tehát az emberi gondolkodás. [Nem először foglalkozom vele.]

Többször emlegettem már, hogy az állat és az ember között, eredetüket tekintve, nem teszek különbséget, mivel darwinista vagyok. Ebből a beállítottságból következik az is, hogy az ösztönt a gondolkodás egyik fajtájának, a gondolkodást pedig az ösztön egyik fajtájának tekintem. Szomoruan vagy inkább dühösen látom, hogy a gondol kodás elsorvadt és már nem biztosítja azt a védelmet az embernek, amit az ösztön biztosít az állatnak. Ennek eredménye az "ösztönhibássá" vált, illetve azzá tett emberfajok pusztulása; különös tekintettel a fehér fajra, amelynek Európában élő egyedei leginkább veszélyeztetettek. Ez speciel azért zavar, mert gyermekeim, unokáim és déduno káim Európában élnek, hogy élemedett ömagamról ne is beszéljek.

Az ösztön két alkotó eleme, az önfenntartás és a fajfenntartás, együtt születnek az állattal, bele "vasalva" annak génjeibe.

A gén "lefuttatja" a szervezet életprogramját: fogantatás - születés - fejlődés - kiteljesedés ([ajfenntartás (!)] - hanyatlás - elmulás, mint természetes "egészséges" folyamatot.

Ez a fránya gén a való világ legnagyobb rejtélye, a nagy manipulátor, amely [sajnos] maga is manipulálható. Ezzel vagyok megakadva.

A gén alapvető tulajsonsága a folytonos változás. "mutáció az örökítő anyag spontán, maradandó megváltozása, amelynek során új genetikai tulajdonság keletkezik a génen belüli bázissorrend változása miatt.  Tágabb értelemben mutáció a kromoszóma-szerkezetben, ill. a kromoszómák számában bekövetkezett minden változás. A mutációk olyan öröklődő változások, amelyek a DNS-ben bekövetkező változások nyomán a szervezet jellemzőinek tartós és egyedi változását okozzák" Semmi sincs a mindenségben, amelyre annyira passzolna "a változatosság gyönyörködtet" [varietas delectat] mondás mint épp a génre, amelynek egyik kombinációjából pillangó lesz, a másikból pedig tyran nosaurus.

A legnagyobb génmanipulátor maga a Természet, amelynek a keze alá piszkál egy mutáns, amely pofátlanul homo sapiens sapiensnek nevezi önmagát. Kétféle módszert alkalmaz embertársai, ill. a Természet ellen.

A
természetes (lassú) génmmanipuláció lényege olyan gazdasági társadalmi feltételek kialakítása, amely az egész séges értékes egyedek szaporodását korlátozza a kevésbé értékesekét elősegíti. Az egyikre példa az abortusz program, amelynek égisze alatt több magyar magzatot gyilkoltak meg eddig, mint amennyi zsidót a Holokauszt idején. A másikra pedig cigány népszaporitás, amely úgy működik, hogy a népes cigánycsaládok már az anyaméh ben megnyomorítanak néhány magzatot, akit egész életében az állam tart el, plusz egy "főállásu" gondozót is. Ezt a hivatást a papa és a mama, vagy az idősebb testvérek töltik be, akiket ugyancsak az állam tart el. Az "egészségesen" világrahozott utódok döntő többsége is az össznépesség biológiai értékét rontó, képzetlen, képezhetetlen egyed, akiket mint bűnözőket a lakosság tart el, mint "ingyenélőket" pedig az állam, ill. mégis csak a társadalom. 

A
mesterséges (gyors) génmódosítás pedig azt jelenti, hogy "egy élőlényben (növényben vagy akár állatban), máshonnan származó génekkel, olyan új tulajdonságokat hoznak létre, amelyek eddig nem voltak jellemzőek rá. A géneket az utódok szüleiktől öröklik. A génmódosítás pl. a mezőgazdaságban azt jelenti, hogy egy növényt új, rá addig nem jellemző tulajdonsággal ruháznak fel. Tulajdonképpen egy új, természetellenes növény jön létre, hisz a természet ben tilos az ilyen keresztezés, ez ellen védi magát a természet.

A sérült emberi gének is átöröklődnek. A a génhibás ember egyik jellemzője az önfenntartás és a fajfenntartás egyensúlyának felbillenése. Az (önös) önfenntartás erősödése a fajfenntartó ösztön ["ösztönös gondolko dás"] kárára. A dominanciára jutott túltengő önfenntartó ösztön a társadalom szempontjából káros, öngyilkos ösztön [halálösztön] mert "kihalasztja" a fajt. A homoszexuálisokról van szó.

A génhibás ember - akit ebben a kontextusban gójnak nevezek - másik jellemzője, hogy gondolkodása nem alkalmas káros magatartása következményeinek felismerésére.
Ezt a Cion Bölcseinek
Jegyzőkönyvei így fejezik ki.
1. Jegyzőkönyv
"Tisztába kell jönnünk azzal, miben tér el a mi gondolkozásmódunk a gójokétól. Tömegben lévő emberek, akiket csupán kicsinyes szenvedélyek, nyomorult vallási elképzelések, szokások, hagyományok és érzelgős elméletek irányítanak, áldozatul esnek a pártoskodásnak, amely megakadályoz mindenfajta megegyezést még tökéletes ésszerű érvelés alapján is. A tömeg minden elhatározása ingadozó vagy megkártyázott többségtől függ, amely nem lévén járatos politikai titkokban, valamilyen nevetséges döntést hoz s ezzel az anarchia magvát hinti el a kormányban. A kellő munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a tömeg hitványságát, lanyhaságát, állhatatlanságát - azt, hogy 'képtelen megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének feltételeit.' (!) Egy saját magára, azaz saját köréből származó újgazdagokra hagyott nép sajátmagát dönti romlásba azoknak a pártharcoknak következmé nyeként, amelyeket a hatalomért és méltóságokért való versengés valamint az ennek nyomában járó zavarok idéznek elő. Abban a pillanatban, amikor a tömeg kezébe kaparintja a szabadságot, az azonnal anarchiává változik, mely a legmagasabb fokú barbárság. Nézzük csak ezeket az alkoholizált, az italoktól megmámorosodott állatokat - az italok mértéktelen élvezetéhez való jog együtt jár a szabadsággal. Nem gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy azok az újgazdagok, akiket a tömeg kiválasztott maga közül a kormányzás gyakorlására, a politika tekintetében épp oly vakok, mint maga a tömeg. Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való kapcsolatainkban, akikre szükségünk volt, mindig az emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi gyengeségeknek mindegyike önmagában is elegendő a tetterő megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratát annak, aki megvásárolja cselekedeteiket."
2. Jegyzőkönyv "A gójokat nem az előítélet-mentes történelmi megfigyelések gyakorlati alkalmazása vezérli, hanem elméleti mérlegelések, melyek nincsenek kritikai tekintettel az őket követő eseményekre."

Spinoza és Hegel nyomán állítható, hogy "szabadnak lenni annyi, mint a szükségszerűséget felismerni." A [buta] gój ehhez képest nem szabad, mert képtelen a szükségszerűséget felismerni, még kevésbé e felismerésnek megfelelően cselekedni. Emberünk biztos jót röhögne, ha Kantot idéznénk előtte a  kategorikus imperatívusz kapcsán, amely "a legfőbb morális törvény; az erkölcs számára olyan abszolút mérce, amely által bármely cselekvési maxima és köteles ség ellenőrizhető és könnyen alkalmazható."  

A
gondolkodás amúgy a megismerő tevékenység legmagasabb foka lenne. Gondolkodásunk segítségével vagyunk (lennénk) képesek a problémák megoldásához vezető út megtalálására, szabályok megfogalmazására, alkalmazásá ra, következtetések levonására és véleményünk megindokolására.
Az egyéni gondolkodás alanya tehát az ember, de milyen ember? A gondolkodás módját az egyén társadalmi helyze te, érdeke - érdekfelfogása határozza meg.
A modern polgári társadalmakban az emberek döntő többségének nem ér a neve, azaz gondolatainak nincs társadal mi hatása. Csupán három tipus számít: az egyházi hierarchia embere [homo religiosus], a kapitalista [homo oecono micus] és a politikus [homo politicus]. E csoportok mentalitását sokan, sok helyen tárgyalják, sőt méltatják és eszük be sem jut a negyedik tipus, a valóban gondolkodó, "körültekintő" ember től [homo
circumspectus].

Korunk "mértékadóinak" látás, ill. gondolkodásmódja a félszegúszó hal jellemzőihez hasonlíthatói. "A test kétoldali részarányossága a gerinces állatok legjellemzőbb sajátságai közé tartozik. A test egyik oldala tükör képe a másik nak. Van azonban egy halcsalád, s ez a félszegúszók (Pleuronectidae) családja, amely kivétel a fenti szabály alól. Ha valaki egy félszegúszó halat megtekint, hajlandó azt tartani, hogy teste felülről lapos, a kicsavarodott fej láttára azonban csakhamar más meggyőződésre jut. A csontváz vizsgálatából felvilágosítást nyerünk arról, hogy a félszegúszókban igen különös szerkezetű lényekkel van dolgunk, amelyek nem hátukkal fölfelé és hasukkal lefelé, hanem féloldalukra fordulva úsznak és heverésznek A félszegúszókat oldalról erősen lapos testük, továbbá az jellemzi, hogy koponyájuk olyan módon csavarodik el, hogy mind a két szemük vagy a jobb, vagy a baloldalra kerül egymás mellé. E szerint a fél szegúszókon vakoldalt és szemes oldalt különböztetünk meg."
Ez a meghatározás a "gerinces" állatokra vonatkozik. Ha viszont a homo politicust nem tekintjük gerinces állatnak, rendben lévőnek tarthatjuk az olyan egyedeket mint Orbán Viktor, vagy Vona Gábor, akik pleuronectidae családtól annyiban különböznek, hogy szemeiket képesek az egyik oldalról a másikra áthelyezni... 

Ami mármost közgondolkodást  illeti, az "a társadalom által közösen vallott axiómák, alapértékek, tételek logikailag egybefüggő rendszere, amely a valóság értelmezésére szolgál, és a társadalmi cselekvés irányát, kereteit határozza meg. A közgondolkodás tartalmát a társadalom evidenciáknak, magától értetődő igazságoknak tartja, fel sem merül, hogy egyáltalán lehet-e másként gondolkodni. Ha ezeket valaki mégis megkérdőjelezi, akkor szinte mindenki ingerülten fogadja és őrültségnek tekinti, vagy legyint rá. A közgondolkodás nemcsak a tömegekre, hanem a döntéshozókra és a vélemény formálókra is kiterjed. A társadalom lényegében csak az uralkodó közgondolkodáson belül képes a valósá got észlelni, értelmezni, és csak ennek a szabályai szerint tud cselekedni."
A közgondolkodás az egyének gondolkodásának summája. Ha az egyén féloldalasan gondolkodik, féloldalas a köz gondolkodás is, amely nem a problémák felismerése és megoldása, hanem a katasztrófa felé irányítja a társadalmat. 

Az egyetlen lehetőség a közgondolkodás béklyóitól való szabadulásra az ilyen fajta "közgondolkodók" kikapcso lása... Ez nem okozna társadalmi megrázkódtatásokat, mert viszonylag kevés emberről lenne szó és arról, hogy a mellényt újra kell gombolni - nélkülük...

Minden valóban értelmes cselekvés feltétele az egyéni és közösségi gondolkodás gyökeres reformja. A kiinduló pont pedig a gondolkodás alapelemeinek a fogalmaknak egyértelmű meghatározása.  Ennek részletes kifejtésére a NEMZET, SZOCIALIZMUS és PÁRT fejezetekben kerül sor.

2018.01.07

 

 

M

 

I.
Nemzet

 


Folyamatosan töltődik!

 

 

 

 

 

 

N

 

II.
Szocializmus

 


Folyamatosan töltődik!

 

 

 

 

 

S

 

III.
Párt

 

Folyamatosan töltődik!

 

 

 

 

 

 

P