A frontkép egy "think tank" [agyköz pont] logója. A politika által felvetett "mit" kérdéshez ezek dolgozzák ki a "hogyant" [know how]. A magyar közgondolkodásban, különösen a hazafias szervezetek házatáján, nincs helyük...

 

 


A közgondolkodás

Veszélyes elmecsapdák


A nagy író és gondolkodó Szolzsenyicin "Hogyan mentsük meg Oroszországot" c. könyvének újraolvasása adott indíttatást ahhoz, hogy írjak az emberi gondolkodás furcsaságairól. Szolzsenyicin korábbi írásait, különös tekintettel a Gulag szigetcsoportra és az Együtt I. II. kötetekre, a szerzetesi szorgalom és alázat jellemzi a tények összegyüjtése, feldolgozása és értékelése során. Erre gondolva olvastam újra a könyvet és korábbi csalódott ságom tovább fokozódott.

A könyv 1990-ben került kiadásra. Az író már nem volt fiatal, de életkora semmiképp sem magyarázza a különbséget, ami abban áll, hogy mentőötletei rendszertelenek, pontatlanok, stb. Mintha más írta volna? Nem erről van szó. Szolzse nyicin ezúttal másról írt, kénytelen volt tehát másképp írni.

A remekművek a múltról, e könyvecske pedig a jövőről szól. A múltról negatív (kritikai) felfogásban szokás írni. Ezt tette Szolzsenyicin is. A jövőről viszont pozitiv felfogásban kell írnia annak aki megváltó ötletekkel áll elő.

Csakhogy a két felfogás [stílus] lehetőségei nem egyformák. A negatív gondolkodás tudományos szintre emelkedhet, mert konkrétumokkal dolgozik. A pozitiv gondolkodás viszont voltaképp spekuláció. Közelebb van a jósláshoz, vagy az álomhoz mint a tudományhoz. Ez a törvényszerű kettősség az emberiség egyik legnagyobb baja.

A zsidó népmesében [Tóra] felhőoszlop szolgált a nappali, tűzoszlop az éjszakai meneteléshez. Mégis negyven évig kellett körbe - körbe járkálniuk, mire elérkezett a kánaániták legyilkolásának ünnepélyes pillanata.

Az emberiségnek lelki szemeivel kellene látnia a követendő legrövidebb utat, de nem látja. A történelemben leírt  társa dalmi katasztrófák sora bizonyítja, hogy nem látja.

A jövőt célzó gondolkodás [saccolás] ráadásul egy utelágazáshoz ér. Az egyik az egysíkú [projekt] a másik a sokszá lú [komplex] gondolkodásmód. Madách érzékletesen ábrázolja ezt a Tragédia XII. színében a falanszterben, a tudós és Ádám eszmecseréjében. "De mely szakmába tartoztok sajátlag? Mi a tudvágyat szakhoz nem kötők, Átpillantását vágyjuk az egésznek. Ez helytelen. Kicsinyben rejlik a nagy. Olyan sok a tárgy, s létünk oly rövid."

A politikai gondolkodás a matematikai módszerekhez hasonló megoldásokkal is kísérletezik.  Pl. az extrapoláció
múltbeli adatok alapján egy jövőbeli időponthoz tartozó valószínűségi változó értékének becslése, az interpoláció matematikai közelítő módszer, amely egy függvény nem ismert értékeire az ismert értékek alapján ad közelítést.

A politikacsinálók viszont nem bibelődnek ilyesmikkel.

Napoleon a politikát úgy írta le, hogy  az ember gondol valamit, belevág, aztán majd meglátja. Ez Hitler kedvenc aforiz mája lett, nem véletlenül...

Ezzel szemben cion bölcsei semmiféle léhaságot nem engedtek meg maguknak. A Jegyzőkönvekben, mindárt az első jegyzőköny bevezető mondataként a következőket írják. "Mellőzve a szép frázisokat, beszéljünk az egyes gondolatok jelentőségéről. (Mi) Viszonyitással és elvonatkoztatással megvilágítjuk a minket körülövező valóságot. Tisztába kell jön nünk azzal, miben tér el a mi gondolkozásmódunk a gójokétól." [Akiket sz jellemez, hogy..] "Egy saját magára, azaz saját köréből származó újgazdagokra hagyott nép sajátmagát dönti romlásba azoknak a pártharcoknak következményeként, amelyeket a hatalomért és méltóságokért való versengés valamint az ennek nyomában járó zavarok idéznek elő." A második jegyzőkönyv ezt a következőkkel egészíti ki. "A gójokat nem az előítélet-mentes történelmi megfigyelések gyakorlati alkalmazása vezérli, hanem elméleti mérlegelések, melyek nincsenek kritikai tekintettel az őket követő ese ményekre." Figyeljünk a fogalmazásra. A szerzők többesszámot használnak. A "mi" a bölcseket jelenti, azaz egy sajátos közgondolkodás képviselőit.

Történelmi megfigyelések kapcsán ugrott be az általam legőszintébben és legmélyebben utált hungarofób zsidók egyike Glatz Ferenc "történész", aki a "Magyar" Tudományos akadémia elnöke volt egykor. Hanák Péterrel folytatott csevegésüket jegyeztem fel. Hanákot illetően is gyanakodtam... Aztán elszégyelltem magam és megnéztem. Kár volt szégyenkeznem... Két zsidó cseveg a magyar közgondolkodásról. H.: "Hát akkor fel kell tennünk a kérdést, van-e közgondolko dás? G.: "Egységes közgondolkodásról 'természetesen' nem beszélhetünk, abban az értelemben, ahogy megkülönböztetjük azt a tudományos gondolkodástól, attól a tudo mányos gondolkodástól, amely a szaktudományok évszázada kialakult szabályai szerint érvényesít bizonyos normatívákat a források kritikája, feldolgozása, a történeti gondolkodás terén. Ettől a szaktudományos gondolkodástól valóban elválasztható a közgondolkodás. Hiszen a közgondolkodásban - nem hiszem, hogy sokat kell erről  győzködni - a legköznapibb indítékoktól befolyásolt értékí téletek alakulnak ki, s ezek az értékítéletek azután - ismét esetleges, külső tényezőktől indíttatva - pillanatok alatt módosulnak is."

Az egészben az a lebosszantóbb, hogy úgy a Jegyzőkönyvek szerkesztőinek, mint a Tudományos Akadémián terpesz kedő hitsorsosaiknak tökéletesen igazuk van! Feltünő, hogy nézeteik eltérő fogalmazásban tökéletesen egybeesnek.

Ez a hiátus tökéletesen érthető egy olyan gój csordanép esetében, amelynek Glatz tudományos (!) véleménye szerint
"évszázadnyi időbe tellett, amíg a lovaglástól elgörbült lábával megtanulta az eke utáni egyenes testtartást, és leszokott arról, hogy gyönyörűségét lelje az asszonyok és a gyermekek lemészárlásában.” A tulajdonképpeni baj nem ez. Ez a kis százéves lemaradás pimfli. A további jó kilencszáz év alatt, egyenes testtartásban, szert tehettünk volna egy olyan elitre, mint a cion bölcsei, akik képesek lettek volna a nép helyett közgondolkodni és - parancsolni. Nem ezt tettük. De most nem húzom fel magam annak ismételt taglalásával, hogy mit tettünk, mit nem tettünk.

A zsidó világhódítás sikerének nem egy, hanem két kulcsa van: a bölcsek tanácsa [szanhedrin] plusz a világ törté nelem legkegyetlenebb - zsidókat (!) elnyomó - diktatúrája, amely fegyelmezett hadsereget képes formálni a sok civa kodó, állhatatlan, egyéni hasznát leső, hazudozó, csaló, hízékony lúdtalpas "kiválasztottból".

A cion-bölcsek bölcsessége önmagában egy hajítófát se érne. A kiválasztott, vagy pláne a ki sem választott népektől ugyanis semmi sem áll távolabb, mint a bölcsek bölcsességét valóra váltani [valorizálni]. Sztálin elvtárs is bölcsebb volt, mint az orosz muzsikok átlaga. Mégis milliókat kellett kényszerumnkára hajszolnia, kivégeztetnie éhen halasz tania ahhoz, hogy megvalósíthassa nagy álmát: a világ másik pólusát uraló szovjet világbirodalmat. A zsidók többezer év óta ugyanezt csinálják saját fajtársaikkal is és [zu zammen] biztos több zsidót kiirtottak mint amennyi oroszt, ukránt, tatárt, stb. Sztálin elvtárs kiirtott.

Sok évig koptattam a marxista egyetemek padjait és az oktatók idegzetét - ezért is vagyok ilyen okos - onnan tudom, hogy a 'zemberek cselekedeteit nem érdekeik, hanem érdekfelfogásuk irányítja, nemritkán valós érdekeikkel ellenkező irányba.

Persze fránya dolog ez is, mert a pórnak, aki "a gúlához követ hord az erősnek és jármába meghal" semmiféle érdeke nem fűződik a gúlához. Igenám, de a teljes idézet így hangzik "a gúlához követ hord az erősnek és állítván utódot jármába meghal."

Hát ez az: az önfenntartás fontosságát is meghaladó fajfenntartás mindenek feletti fontossága. A közgondolkodásnak, ha lenne és pláne egészséges lenne, ekörül kellene forognia. 

Nem költői kérdés gyanánt ...

Az erőszak bűvöletében
mit bánja sok törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!   

...hanem a Kant által megfogalmazott kategorikus imperatívuszként "a legfőbb morális törvény, [kategorikus-univerzális orientatív maxima], az erkölcs számára olyan abszolút mérce, amely által bármely cselekvési maxima és kötelesség ellenőrizhető és könnyen alkalmazható." kellene szerepelnie egy valódi nemzeti alkotmányban a magyar faj fennmaradása kérdésének. A törvényhozók tesznek erre. 

Ez a kérdés az egysíku gondolkodás tárgyán, ill. érdeklődési körén is teljességgel kívülreked. Jól mondják zsidóék a Jegyzőkönyvekben
"egy saját magára, azaz saját köréből származó újgazdagokra hagyott nép sajátmagát dönti romlás ba." Ugyancsak jól mondja a két akadémikus jakhec is "egységes közgondolkodásról 'természetesen' nem beszélhe tünk." 

A fentiekből levezethető kórisme és terápia a következő. Nincs nemzeti tudathordozó réteg, ill. nemzeti érdekképvise letet gyakorló szervezet Magyarországon. Az "igazi" és különösen a kamupártok még paródiái sem lehetnek egy ilyen szervezetnek.

De milyennek kellene lennie egy "ilyen" szervezetnek. Két történelmi példára lehet hivatkozni. Az egyik a Szovjetunió Kommunista Bolsevik pártja, a másik a német Nemzetiszocialista Munkáspárt.

Nem vitatható, hogy a szovjet párt elvi és szervezeti alapjait Lenin fektette le. Krausz Tamás egy
 tanulmányban méltatja a lenini pártelméletet, amelyből egy figyelemre méltó kitételt illesztek ide. "A pártnak, a forradalmárok szervezetének – ha a siker reményében akart fellépni – nemcsak a legkonspiratí vabbnak kellett lennie, hanem bizonyos meghatározott értelemben a titkosrendőrség alterna tívájaként kellett megjelennie. A professzionalizmus, melyen a munkások és hivatásos forra dalmárok élete múlt, nyilvánvalóan nem tűrte a naivitást és a jó szándékú dilettantizmust. Ahogyan Lenin a szakmaiság védelmében sokféleképpen megfogalmazta: pusztán politikai naivság ból is demagóggá válhat valaki, a demagógok pedig a munkásosztály legveszedelmesebb ellenségei" 
Nálunk a sokszáz pártban, kamupártban, mozgalomban, egyesületben ezerszámra tenyésznek, agyalnak, pofáznak ilyen "veszélyes" emberek. Ezek döntő többsége nem naív, hanem konok - mondhatnám "hivatásos" - politikai analfa béta. Hosszú lenne a névsoruk, ha konkrétabban akarnék fogalmazni...

Ami mármost az NSDAP-t illeti a "professzionalizmus" ott is alapelv volt, de másképp. Minhogy Hitler "barna forradal ma" demokratikus választások révén győzött,  a nemzetiszocialista párt nem nem kényszerült konspirálni. A "minden hatalmat a szovjeteknek" jelszóhoz hasonlót maguk is megfogalmaztak. Valahol olvastam és most az istennek se birok rábukkanni egy elemzésre, amelynek az a lényege, hogy a párt szervezeti felépítése mintegy tükörformája volt a weima ri államnak. Ez azt jelentette, hogy a párt szakemberei nyomban át tudtak ülni a hivatali székekbe, amikor a párt átvette a politikai hatalmat és a verkli fennakadás nékül ment tovább. 1933 április 7-én hozták meg "A tisztiselői hivatás helyre állításáról" szóló törvényt, amelynek alapján az átállás, pontosabban az átülés megtörtént. Május 2-án az SA parancsot kapott, hogy szállják meg a szakszervezetek székházait, valamint az u.n. "munkásbankokat", foglalják le ezek vagyo nát és tartóztassák le a vezetőket.

Ez volt a háttere annak a
paktumnak, amit Hitler a nemzeti tőkések képviselőjével Kruppal kötött. Ez a paktum eredményezte a tőke és a munka fegyverekkel is garantált békéjét. Ez szaba dította meg a gazdagokat a németség sorsát érintő "komplex gondolkodás" terheitől, de a tőke spekuláció és a tőzsdézés veszélyeitől is. Az állam a tőkés profit minden pfennigjére rálátott [online pénztárgépek nélkül...] és keményen bevasalta az adót, amiből mindenre tellett. Hogy mi mindenre, meg van írrva Öhquist könyvében, amit én is kiadtam,,.

Ami a zsidó tőkéseket illeti, valami hasonló történhetett velük mint Lenin államában, azzal a nüansznyi különbséggel, hogy kizsákmányoló osztályon leninék kizárólag az orosz tőkéseket, a nácik pedig kizárólag a zsidó tőkéseket értették.

Summa - summártum egy szervezetre lenne szükség, amely létrehozná és és üzembe helyezné a magyar (!)  közgondolkodást, amely a szentistváni államcsíny óta nem létezik. 
[A "Szentkorona Tan" helyettesíti...]

Marhaság, mondhatja erre az olvasó. Mondhatja, de ne siesse el. Gondoljon az európai gondolkodás viszonylag gyors átalakulására, amely látszólag a migráns veszélyről, vagy inkább a Soros veszélyről, de méginkább a zsidó veszélyről szól. A többezer éves zsidó világfelforgatás jelen periódusának Soros nem szimbóluma, hanem ügyvivője. A CBJ. harma dik jegyzőkönyvében megénekelt kígyó ["Ma már csak néhány lépés választ el célunktól. Már csak kis darabot kell meg tennünk ahhoz, hogy a Jelképes Kígyó, amellyel népünket jelképezzük, befejezze az egész hosszú utat, amelyen végig mentünk. Ha bezárul az ő köre, Európa minden állama be lesz zárva gyűrűi közé, mint egy hatalmas satuba."] bűvölője.

Nem tudjuk a zsidó szimbolikában vagy kabbalisztikában mit jelent a "ma" és a "néhány lépés".  A veszély mindenesetre elég közelinek látszik ahhoz, hogy Európa népei eltapossák ezt a kellemetlen együttest.

2018.03.25

Sz. Gy.
 





 

 







 

  

 




 

 

 ,  

0