Fából vaskarika

A zsidók kettős identitása

"szent-kétség" (kettősség) ugyanolyan marhaság, mint a "szent-háromság". Tudatromboló hatása nem csekélyebb. Mindkettő nyílt zsidó erőszak a józan ész rovására. Emlékezzünk csak Szent Pálra és bandájára. Az emberi elme képes lett volna befogadni az Atyát és a Szentlelket. Sokan hiszik ugyanis, hogy csak a test halandó, a lélek halhatatlan. De ez nem volt elég. Bele kellett suszterolni harmadiknak a Fiút. Ezt a normális gondolkodás nem volt képes befogadni. Megkezdődtek a hitviták és a megbolondított gójok évszázadokon keresztűl milliószámra kínozták, égették egymást, egy "i" miatt, a zsidók legnagyobb gyönyörűségére.

A zsidók a kettős identitást a "janus-arcusággal"
keverik össze, bár tudniuk illene,hogy "Janus a római mitológiában az átjárások (iani) és kapuk (ianuae), így a be- és kijárás védőszelleme. A janusarcú megnevezést gyakran használják a kettősségre, a kétszínűségre.

Az emberi gondolkodás megjelenési formája a
logika, amelynek saroktétele, axiómája: a dolgok önmagukkal azonosak. Ha ez nem így van, akkor minden összekeveredik.  Ha ez a törvény nem áll meg, akkor mérni sem lehet semmit. Mert akkor, mire megmérnénk valamit, az már nem lenne azonos önmagával.

Ki hinné, hogy a szegény József Attila számára is olyan fontos volt a kérdés, hogy egy valóságos kis
tanulmányt kerekített köréje.
„Minden dolog azonos önmagával. Figyeljük meg, hogy ez a végső logikai alapelv csak csupán logikai alapelv, vagyis csak annyit jelent, hogy minden gondolati tárgyat annak kell elgondolnunk, ami."

Attilánk az azonosságot, mint állandóságot, szembeállítja a változással, amelyet a létezőben keletkező ellentmondások váltanak ki, a dialektika szabályai szerint.

"Ez a logika alapelv nincs ellenmondásban a mi alapbölcseleti alapelvünkel, hogy t.i. a fejlődés ellentétekben történik, hogy a dolgok ellentéteket tartalmaznak."

A dolgok eszerint a bennük fejlődő ellentétekkel együtt azonosak önmagukkal. A belső ellentétek harca térbeli és időbeli folyamat, amelynek eredményeként a dolog tulajdonságai változnak. E változások következtében a dolog megőrízheti egyes tulajdonságait, de el is veszítheti azokat, így mássá - önmaga ellentétévé is változhat. Attilánk épp a természet köréből vesz példát az "önmegtartó" változásra. 

"Idézzük a természet logikáját, (nem a természettudományét!) látjuk, hogy a 'fajok' azért hasonulnak a környezethez, azért alakulnak át, mert meg akarnak maradni."

Ennek iskolapéldája a zsidó! Attila dialektikus logikájának azonban semmi köze a zsidó "logikához", amely a következőképpen fest...
 

A saját faji tulajdonságaihoz ragaszkodó zsidó nem csupán önmagával a zsidóval tekinti magát azononak, hanem a magyar ral is. Ezt a nemlétező hibridet Drábik János vizsgálta górcső alatt és megállapította, hogy voltaképp nem is egy, hanem kétféle hibrid létezik, a magyar zsidó és a zsidó magyar. A kettő egyáltalán nem egykutya  Írtam erről annakidején A lényeg, hogy a kettő közül a zsidó-magyar a kóser, az "igazi" magyar. A mások a magyar zsidó a tréfli, mert nem "echte" magyar. Drábik tehát felrúgja a logika alaptételét. Ezt sokszor megteszi ezért, vagy azért. Miért is ne tenné meg egy hibrid kedvéért?

A probléma azonban nem csupán logikai, hanem genetikai (faji) probléma is.

A zsidó - rövid történelmi mimikri után - felhagyott az asszimiláció lebegtetésével. Hogy miért és hogyan, érdekes kérdés. A "Szombat" nevű zsidó honlapon közölt György Péter - Köves Slomó vita  jól megvilágítja a lényeget. Kis kedvencemet Slomókát idézem, aki szerint hiba lett volna az
vezredes zsidó 'szubsztancia' feladása A zsidó politikának ezzel a gyakorlattal szakítania kell. Egyetlen előremutató és önkéntes vállalás a 'pozitív' identitás."

De mi is az a szubsztancia, meg a pozitív identitás?

"
A szubsztancia (latin: substantia = lényeg) az antik filozófiától kezdve a minden létező változatlan ősalapját jelző filozófiai fogalom. Az állandóan változó világ és jelenségei legáltalánosabb belső lényege, amely minden változás során megmarad. Oka és alapja nem másban, hanem saját magában keresendő."

Csak a vak nem látja, a süket nem hallja és a hülye nem érti, hogy a dolgok önmagukkal való azonossága (identitás) és a lényeg (szubsztancia) a gondolkodás, a méltó (!) emberi lét lényege - alaptétele. A zsidónak ezzel van baja. Ezt akarja elorozni tőlünk, többek között saját kettős identitása hangoztatásával is.

Köves Slomóka zsidó rasszista. Nincs egyedül. Most csak a (majdnem) nobeldíjas Konrád Györgyöt említem a téma kontrasztos megvilágítása érdekében.

Rég felfigyeltem én erre az úrra. Erről tanúskodik 2009.06.15-i írásom  "Ex libris Konrád György - Kosher génkoktél" cimmel. Akkor írtam, amikor az író úr könyvét - a zsidó pofátlanság egyik csimborasszóját - az "Áramló Leltárt" elolvastam.

[Ami a pofátlanságot illeti, közbevetőleg ide illesztek egy idézetet abból a nyilatkozatból, amit Konrád az ATV részére adott nemrég. "A most 87 éves Soros Györgyöt Magyarország nagy jótevőjének tartja A kormány által nap mint nap támadott és ellenség nek kikiáltott magyar származású amerikai üzletemberről azt gondolja: ugyanazt tette mint Széchenyi István, a magánvagyonából hatalmas összegeket áldozott az akkori demokratikus ellenzék támogatására."]

Konrád annyira lenéz bennünket buta gójokat, hogy fel sem tételezi, netán tudhatunk egyet - mást Soros filantrópiájáról. Erről nemzetközi tényfeltáró vizsgálatok sora tanúskodik. Az egyik az EIR
különjelentése még 1997-ből, amely könyv formában is megjelent. Az Internetről PDF. formá tumban jelenleg is (!) letölthető.

Az írás címe "Soros a gólem". A vizsgálat még szilvafa korában jellemzi ezt a mindennél és minden kinél aljasabb és veszélyesebb patkányt. De mi magyarok, ideértve díszes kormányzatunkat is, úgy simfeljük és plakátoljuk Sorost, hogy nem szólunk cselekedeteiről. Pl. arról, hogy Soros az egyik bábája az Iszlám Államnak, amely a zsidó bestialitás addig ismert formáit is továbbfejlesztette.      

Vissza a Konrád könyvre.

"A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a génkoktélban, amik a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető. A zsidók sok kínnal, gürcöléssel, veszélyekkel, de évezredek alatt megtanulták a munkát és a fenyegettetést."

Azt hiszem fölösleges minden "méltatás". Annyit mégis, hogy Slomóka "évezredes zsidó szubsztanciája" és Konrád "génkoktélja" ugyanaz a bűzös mérgező lötty.

Ha az ember ezek után még azt hinné, hogy Konrád, a gőgös zsidó "írófejedelem", képes logikusan gondolkodni, pontosab ban szólva logikusan érvelni, az nagyot tévedne.

Ugyane könyvből az is kiderül, hogy Konrád nem csupán rasszista, de talmudista is, ami csöppet sem meglepő, hisz a kettő nemhogy nem zárja ki, de egyenesen feltételezi egymást.

"A hagyomány őrzése nélkül semelyik nép nem létezhet. Nemcsak a tudós, reflexív őrzésre gondolok, nemcsak a történészi munkára, hanem az egyszerű ember életgyakorlatára. Vallásos zsidónak lenni annyit jelent, hogy szabad elhatározásunkból az életünkben ugyanazokat a normákat követjük, amelyeket az őseink valamikor kodifikáltak, néhány száz vagy akár néhány ezer évvel ezelőtt, és a szokásoknak ezt a megmásíthatatlan állandóságát előnyben részesítjük a változó idő ajánlataival szemben, ennélfogva személyünknél a vallási törvény megtartása fontosabb, individualitásunk csak az Örökkévalónak a törvény szerint odaszentelt élet egyik módozata lehet."

Konrád a kettős is identitás feltétlen híve.

"
Világnép nemzetállamokban - ez a zsidó paradoxon" jelenti ki könnyed bohémiával.

Aztán folytatja.

"A gyanakvó kezdetlegesség a plurális identitást démoninak és veszedelmesnek látja: van is meg nincs is, ha itt van is, nemcsak itt van, talán egy másik bolygóról való. Egy kissé őrült szemű német professzor egy cédulát nyomott a kezembe: az identitások pluralitása nem más, mint skizofrénia. Ami bizonyos együgyűségre vall, mert én rendelkezem ezzel a pluralitással, és mégsem vagyok bizonyíthatóan skizofrén. Lehet tehát több lovat is fogni a kocsi elé. Mert az identitás a ló és az öntudat a kocsis. ... Az 'egyöntetű' ember szemében a plurális identitás vagy odatartozás, a többstratégiájú ember démoni. A szinguláris odatartozás és a plurális odatartozás ethosza kölcsönösen negatív mítoszokat alkot a másikról. A szingulárisnak a plurális megfoghatatlan, a plurálisnak a szinguláris földhözragadt.


Lehet ezt még fokozni? Hát má' hogyne lehetne.

"Sem az asszimiláció, sem a disszimiláció nem lenne pontos szó arra, ami manapság a közép-európai zsidóság köreiben zajlik. A gondolkodóbbak mind a két (vagy több) odatartozásukat komolyan veszik, és nem akarják egyik identitásukat sem letagadni a másik kedvéért. Nem kívánják eldönteni azt a kérdést, hogy zsidó magyarok-e, avagy magyar zsidók. Nézhetik magukat így is úgy is, és így se - úgy se."

Lehetetlen nem észrevenni, hogy Konrád egyfelől szórakoztatja zsidó olvasóit, másfelől kifejezetten piszkoskodik a "földhöz ragadt - szinguláris" magyar olvasókkal.

Mi földhözragadtak valóban ragaszkodunk a logikus gondolkodás szabályaihoz, köztük mindenekelőtt az
azonosság elvé hez, amely szerint „minden dolog önmagával azonos”. Egyáltalán nem törjük a fejünket azon, hogy a konrádgyörgyök zsidó magyarok, avagy magyar zsidók e. Azt mondjuk ti "zsidó zsidók" vagytok; az azonosság logikai és természeti (!) törvénye szerint, amely kizárja, hogy bármiféle magyarok lehessetek. Különösen úgy nem, ahogy ti gondoljátok, hogy az utcaseprést mi magyarok végezzük, ti pedig a magyarok országának legfelsőbb, legkényelmesebb, legjövedelmezőbb pozici óit tartjátok megszállva, mint elnyomó uralkodó osztály és mint "szellemi arisztokrácia".

Akkor járnátok el helyesen, ha "hordozható örökségeteket" máshol "működtetnétek". Tudjuk, ehhez vajmi kevés affini tásotok van. Az "antiszemitizmus" miatti, egeket ostromló, jajveszékelésetek maradási szándékotok csalhatatlan jele.

Azt nem mondhatjátok, hogy mint zsidók ültök a hátunkon. Azt mondjátok hát, hogy mint dupla identitású "magyarok" teszitek ezt.

Ez az identitás mizéria azonban sokkal szélesebb hullámzást gerjeszt, mint Konrád szennyes büdös lábvize.

A
 Szombatban Schweitzer Gábor indít.
"Kapedli és kokárda A Szombat körkérdése a 21. századi magyar-zsidó identitásról. Lapunk az alábbi körkérdést intézte a szellemi és közélet néhány szereplőjéhez: 2013-ban az EMIH egy kokárdás, kapedlis kisfiú portréjával kampányolt az 1 százalékos adófelajánlásokért, s Identitás néven, ugyancsak a kisfiú portréjával facebook oldalt hozott létre a következő jelmondattal: Emlékezzünk azokra a zsidó hazafiakra, akik a magyar szabadságért küzdöttek. Értjük és tudjuk, fontos lenne pozitív viszonyt kialakítani zsidó és magyar identitásainkhoz. Körkérdésünk arra irányul, hogy megtudjuk, Ön hogy látja: ilyen harmonikusan összefér-e ma kapedli és kokárda, két markáns jelkép a 20. század történelme után?"

Ugyanott olvashatjuk
"Az EMIH által kezdeményezett identitás-kampány lényegében kettős identitásra építő képi elemei – kipa és piros-fehér-zöld kokárda –, valamint jelmondata – Emlékezzünk azokra a zsidó hazafiakra, akik a magyar szabadságért küzdöttek – régről ismert üzeneteket közvetítenek. A több mint másfél évszázados múltra visszatekintő kettős identitás gondolata – az alternatívák egyikeként – a Mózes hitű magyar, illetve „zsidó vallású magyar jól ismert szóösszetételekben öltött annak idején testet."

Ugyanonnan beszól  a hungarofóbiás Tamás Gazsi Miklós is.
"A tapasztalat azt mutatja, hogy a magyarországi zsidók – noha többségükben ún. balliberális szavazók, és tartanak az antiszemitizmustól (ezért szavaznak így) – nem különböz nek nézeteikben és magatartásukban a nem zsidó többségtől. Beszól és nem szakad rá a plafon...

Heisler András egyenesen költői
magasságba emelkedik.
Ebben a tekintetben mi zsidók, különleges helyzetben vagyunk. Van egy hazánk, itt a Kárpátok ölelésében, van közös történelmünk – hisz’ már a honfoglaló magyar törzsekkel is érkeztek zsidók a Duna-Tisza tájára. Közös a múltunk Moháccsal, Rákóczival, Petőfivel, Adyval. És vannak közös tragédiáink. És van ötvenhatunk. A magyarországi zsidók hazája Magyarország. Ezer szállal kötődnek az ország kultúrájához, számukra mindennél szebb nyelvezetéhez, folyói hoz, tájaihoz.

Kende Péter sok fenntartást hangoztat már a téma felvetés kapcsán is, de optimizmussal zár. 

"Míg a jó magyar mércéje szabadon csűrhető és csavarható, a közénk való nemcsak politikai nézőpontoktól függ, hanem objektív alapokon is áll. Amíg az utóbbiakat nem túlságosan befolyásolják az előbbiek, a tisztességesen tevékenykedő, saját pénzéből élő, törvénytisztelő és civilizált magatartású embert normális honfitársai, 'színétől és szagától függetlenül' hajlamosak lesznek közéjük valónak tekinteni. Ezért emeltem ki az előző bekezdésben a zsidókat körülvevő környezet 
minőségét, tudván, hogy ez itt és most megint nagyon erősen politikai körülmények folyománya is."

Mit is mondjak? Nem csupán a 'szín és szag'  jelenti a problémát, bár az is. Ez nem az én véleményem, hanem Thedor Herzlé akire mind járt rátérek.

A délibábos magyar rónán sokféle zsidóra sütött már Isten napja. Van akinek eszébe jutnak az olyan szadista zsidó tömeggyilkosok is, mint Szamuely Tibor. Vele kapcsolatban nem csak az akasztásokra emlékezünk, hanem arra is, hogy Magyarországot a másik szadista zsidó tömeg gyilkos Lenin kezére akarta átjátszani.

És hova tegyük ezen a palettán Löwinger Lukács Györgyöt a patkányforradalom honvéd-tizedelő népbiztosát, a későbbi "marxista klasszikust" aki még 1987-ben is vörös bársonykötésben nyalta Lenin seggét.

A jobboldali tabló korántsem teljes, így csupán merítés a történelemből. 

És itt van már az újabb - minden elődjénél aljasabb és veszélyesebb szörnyteg "hazánkfia" Soros György, akit Konrád Széchenyivel mér össze és nem verik emiatt agyon az utcán.

* * *

Nem, kedves "honfitársaink", ez az identifikálás nem lesz olyan egyszerű, ahogy képzelitek. Hogy lássuk és szemléltessük kik vagytok, mik vagy tok, nem restelljük újra nyálazni a zsidó klasszi kusokat.
 

Nem gondoljátok, hogy Theodor Herzl könyvét "A Zsidó Államot" más is olvassa, nem csak ti és feltűnik, hogy egész másképp jellemzi "identitásotokat" mint ti.

Miket is mond?

"A zsidókérdést nem tartom sem társadalmi, sem vallási kérdésnek ... Nemzeti kérdés ez ... Nép vagyunk, 'egy' nép."

A "magyar" Herzl nem locsog se zsidó magyarokról, se magyar zsidókról. Kimondja azt is ami nyílvánvaló: a zsidó idegentest a gazdanépben.

"A népek, amelyek között zsidók laknak, egyenként és összességükben, leplezetten vagy leplezetlenül 'mind' antiszemiták. A zsidókérdés mindenütt megvan, ahol zsidók nagyobb számban élnek. Ahol nincs, oda magukkal hurcolják a bevándorló zsidók. Mi természetszerűleg oda húzódunk, ahol nem üldöznek bennünket; megjelenésünk által azután jelentkezik az üldözés. Ez igaz, igaznak kell maradnia minde nütt, még a magasan fejlett országokban is — példa rá Franciaország — amíg a zsidó-kérdés politi kailag megoldva nincs. A szegény zsidók most Angliába hurcolják be az antiszemitizmust, Amerikába már bevitték."

Az a könyv nem az egyetlen hely, ahol Herzl világosan leteszi a garast. További forrás a próféta gondolatainak megismeréséhez a "Ha akarjátok, nem mese" c. köny, amely PDF-ben ugyancsak letölthető. Itt is azzal kezdi - "A zsidóság, felfogásom szerint: nemzet.

A zsidó beszivárgás eleinte mindenütt problémamentes. Aztán - "Egyszercsak kellemetlenné válunk és felfigyelnek ránk. A többség hirtelen ráeszmél, hogy mi mások vagyunk, mint ők, hogy kisebbség vagyunk és lábrakap a zsidógyűlölet, melynek már különféle formája és neve volt, de amely alapjában véve mindig ugyanaz."

Hozzátehetné, mindíg mindenütt ugyanaz. Egyetemes jelenség időben és térben egyaránt. E jelenség mögött törvényszerűségnek kell meghúzódnia. Vizsgálta ezt a törvényszerűséget Herzl? Nem. Csupán a felületet kapargatta.

Mi a gyűlölet? A
tudomány rég meghatározta. "
A gyűlölet tudatos és határozott elutasítása annak, aki nekünk bizonyos okoknál fogva kellemetlen. Minél kellemetlenebb, annál gyűlöletesebb. Gyűlöletünk a legnagyobb fokban igazságtalan, ha az illető arról, hogy nekünk kellemetlen, nem tehet. A gonosz ember gyűlöli a jót, a boldogot, az irigy a szerencséset."
Igy gondolja ezt Herzl is. Sokszor lyukad ki ide.

"A nép körében napról napra, óráról órára nő az antiszemitizmus, és még tovább kell nőnie, mert okai továbbra is fennállnak és nem küszöbölhetők ki. A távolabbi ok az, hogy a középkorban elveszítettük asszimilálódó képessé günket, a közvetlen ok pedig az, hogy 'túltermelésünk' van középintelligenciában, amelynek nincs elhelyezkedési, sem emelkedési lehetősége, nevezetesen nincs egészséges levezetődése és nincs egészséges emelkedése."

Már hogyne lenne "egészséges emelkedés"? A zsidó "középintelligencia" elözönli az előnyös értelmiségi pályákat, kiszorítva onnan a "bennszülötteket", akik a természetes arányok törvényes helyreállítására törekszenek [numerus clausus]. A zsidó ekkor fellázad a "befogadó" többségi társadalom ellen, amit Herzl így ábrázol.

"Lefelé felforgatókká proletárosodunk el, minden forradalmi pártnak az altisztjeit mi szolgáltatjuk és egyidejűleg félelmetesen nő pénzhatalmunk."

Hogy is állunk ezzel a "túltermeléssel"?

Ha a zsidó Herzl hívására "hazamegy" tüstént szembetalálja magát a numerus clausussal, hisz az ígéret földjén pláne nem lehet minden lúdtalpas zsidó orvos, ügyvéd, mérnök, író, kuplé szerző, színházigazgató, stb. Igazodnia kell a társadalmi tagozódás természetes (egészséges) rendjéhez; amelyhez mint diaszpóra zsidó "külföldön" nem hajlandó alkalmazkodni. Mit tesz hát? Tiltakozik a "megkülönböztetés" ellen és míg befelé büszkén lötyögteti magában a finom kis zsidó génkoktélt, kifelé magyar zsidót, vagy zsidó magyart játszik.

A tudomány precízen
kimunkálta a társadalmi strukturálódás belső törvényszerűségeit, de mivel nem alkalmaz "megkü lönböztetéseket" sem értelmezni, sem kezelni nem tudja azt a helyzetet amelyben különböző fajok strukturálódnak. Ebben a folyamatban ugyanis - az eltérő géntulajdonságok miatt - az elrendeződés köszönő viszonyba se' kerül a természetes kivá lasztódás törvényeivel. Nem a jobbik győz, hanem a zsidó.

"A magas státusok elérésére való törekvés, presztízs, rang, önértékelés mindig is jellemezte az embert (Alfred Adler, Abraham Maslow). A győztes tesztoszteron termelése növekszik, de nem csak mérkőzés előtt, hanem utána is. A vesztesnél azonban e termelés csökken, készséget mutat a visszavonulásra – pszichológiai kasztrációra."

A zsidók igazán nem kívánnak tőlünk sokat, vagy pláne lehetetlent, csupán tömeges (!) "pszichológiai ön-kasztrációt..."
Nem is értem, miért nem teszük meg a kedvükért


Az antiszemitizmus pofonegyszerű magyarázata Herzlnél az, hogy a gój hülye. Ezt így fejezi ki.

"A szűk látókörű, helyhezkötött lakosság gyűlölte és kiközösítette a mozgékonyabb gazdasági elemet. ... Vannak még bárgyú emberek, akikben szikrája sincs a nemesebb érzésnek, és mindig lesznek."

A
"bárgyú" emberek tömegére mégis szükség van, hogy az iparban és a mezőgazdaságban megtermeljék a zsidó profitját, ahogy ezt a másik zsidó Marx olyan okosan fejtegeti. Mi hát a gój bűne? Az, hogy nem szereti, jobban mondva nem imádja, még pontosabban szólva utálja a zsidót. Ezt a zsidó érzékeli és felfogását, tevékenységét ehhez igazítja.

"A világ szeme előtt vagyunk, mint olyan történelmi embercsoport mely világosan összetartozik és melynek 'közös ellen sége van'. Véleményem szerint ez kimerítő (!) meghatározása a nemzet fogalmának." És ki az a közös ellenség Herzl úr? Nincs helye találgatásnak, a többségi társadalom, a "befogadó" társadalom, a bárgyú gój.

A gój azonban nem annyira bárgyú, hogy a zsidó elvárásoknak megfelelhetne. Ezért kell a fehér etnikumot a színessel erőszakosan összekeverve egy bastard népességet létrehozni, amely a szolgáló emberállat követelményeinek megdelel. Ennek az Új Kalergi Tervnek a menedzsere Soros.

Herzlnél azonban másról van szó.

A "Nem Mese" c. műben olvasható az Első Cionista Világkongresszuson [
Bázel, 1897. augusztus 29] a nyilvánosság számára elmondott nyitó beszéd néhány mondata is. Nem idézek belőle, ott a link...

Néhány próféciára azonban ki kell térnem. Herzl a cionista mozgalmat mint "menekülést" (alija) ábrázolja.

"A cionizmus tehát - mint olyan - mozgalom, amely azt kívánja, hogy a zsidók segítsenek önmagukon. Megnyitja az utat, amelyen ebből a bonyolult és különös helyzetből 'menekülni' (!) lehet. A cionizmus magát a 'békét' jelenti. De éppen ezért sokfelé kell harcolnia. Csak a többi néppel 'együtt' akarunk egy boldogabb kor megteremtésén fáradozni, az egész emberiség érdekében. Hát persze. Teljesen világos. Ugyan ki gondolhatna másra...

A keresztények gondoltak, a pápa is aggódott, Herzl pedig fogadkozott. " Mikor gondoltak vagy állítottak a cionisták valaha is olyasmit, hogy ők ezeknek, az egész egyistenhívő emberiségnek szentelt helyeknek birtokába akarnak jutni? Mint ahogy a római jog felállította az extra commercium javak fogalmát, úgy mi is azt valljuk, hogy ezek a helyek örökre elvesztették azt a tulajdonságukat, hogy bármilyen földi hatalomé legyenek. Semmiesetre sem kerülne sor valaha is arra az 'őrült' kísérlet re', hogy a mostani, nyilván a keresztény érzület számára sem teljesen megnyugtató helyzeten valami is megváltoztattas sék." A világ több ilyen őrült kísérletet élt meg és meggyőződhetett arról, hogy a zsidó őrült nép, Herzl szövege pedig mese.

A közismert, úgyszólván legendás, zsidó szerénység is kibukkan Tivadarból, aki a pionirokról ezt mondta. "Megjelenésük rendet és 'erkölcsiséget' (!) fog vinni a Keletre, ahol az pillanatnyilag hiányzik. Erre törekszik a cionizmus és semmi másra."
Erre mondhatnék valamit de triviális fogalom gyüjteményemben nincs rá megfelelő kifejezés.

Most két mondat következik. Mielőtt ezeket leírnám szeretném leszögezni a következőket. Először is, mondat az emberi gondolat formálás, ill. kifejezés önálló (!) alapegysége. Ez azt jelenti, hogy "szövegkörnyezetéből kiemelve" is jelentenie kell valamit és szerzőjének helyt kell állnia érte.
Másodszor, a mondat alkotó elemeinek a szavaknak is egyértelműeknek kell lenniük, nem lehet kettős identitásuk. Ehhez képest értelmezzák Herzl alábbi két mondatát és a második mondatban használt szót.

"Azt mondják, nem vagyunk nemzet, mert testvéreink túlságosan távol élnek egymástól. Mintha bizony  a testvérek megszűnnének testvérek lenni, mert az egyik New Yorkban, a má-sik Berlinben él! Ki lehet-e lépni egy népközösségből (?), kilép hetünk-e 'fajtánkból' ?! "

Stop! Helyben is vagyunk. Minden további magyarázgatás fölösleges, árnyalni viszont szükséges. Ezt Váci Mihály, a feledés betonjába döngölt, magyar költő fejezte ki a legköltőibben.

De jó tinéktek,
iker-testvérek,
szívvel-lélekkel összenőve éltek,
két világ csecsét szopva.
Ha itt apad a tejecske,
bőven buzog amott.

A "Sziámi ikrek" c. vers pepitában ugyanazt fejezi ki, mint Slomóka "zsidó szubsztanciája", ill. Konrád "hordozható örök sége"...

Ha az olvasó belebambul a "Zsidó Állam" fennkölt frazeológiájába hajlamossá válik megfeledkezni arról, hogy - mint minden zsidó - Herzl is a "hazugság nagymestere" és egész másra gondol. mint amiről ír. A fentebb citált mondat világossá teszi, hogy Herzlnek esze ágában sem volt a zsidó faji világhálózat (diaszpóra) felszámolása.

Hitler némileg átlátott a szitán a Mein Kampf 11. Nép és faj c. fejezetében ezeket írja  "Miközben a világ számára azt igyekszik bizonyítani, hogy a zsidóság faji célkitûzései egy palesztinai állam alapításában kielégülést találnak, egyszerûen a legravaszabb módon csapják be a buta gójokat. Egyáltalában nem gondolnak arra, hogy azért építsenek ki Palesztinában egy zsidó államot, hogy azt maguk lakják, hanem csak nemzetközi garázdálkodásuknak a saját felségjogaik alatt szervezett és a többi állam beleszólási joga alól kivont központját akarják abban megteremteni; a kiutasított szélhámosok menedékhelyét és egyben a jövõ zsiványainak fõiskoláját."

Valójában egész másról volt szó. Hitler naívnak, fantáziátlannak bizonyult ebben a kérdésben...

Az igazi célok érzékeltetéséhez idézek Menachen Begin béke nobeldíjas (...) izraeli miniszterelnök 1958.okt.28-án a hadse reg tagjaihoz intézett beszédéből."Nektek izraelieknek nem szabad könyörületeseknek lennetek, amikor ellenségeitek kel leszámoltok. Nem rokonszenvezhetünk vele, amíg nem semmisítjük meg az 'úgynevezett' arab kultúrát, amelynek romjain felépítjü a magunk civilizációját. ... Ha északra pillantunk, látjuk szíria és Libanon termékeny síkságait ... Kelet felé a Tigris és az Eufrátesz gazdag völgyeit ... Irak olaját, nyugatra az egyiptomiak földjét. Nekünk nincs lehetőségünk a fejlődésre, amíg nem rendezzük területi problémáinkat az erő pozíciójából, amíg nem kényszerítjük az arabo kat a teljes engedelmes ségre." [The Jerusalem Post 1963. jun.16 - Makai: Izrael Állam és a cionizmus - Kossuth Kiadó 1973 238. old.]

Ma már a leghülyébbek is láthatnák, miként valósultak meg Herzl álmai és a beginek haditervei és a dajanok "haditettei" által..

Izrael, keményen nyergelve ZsidóAmerikát, elpusztította közelkeleti és északafrikai államok sorát, különösen kegyetlen módon, az általa szervezett Iszlám Állam közreműködésével. Embermilliókat pusztított el, ill. kényszerített menekülésre. A mesterségesen generált "ember tsunami" pusztító energiáját most arra próbálja felhasználni, hogy elsöpörje az európai fehér civilizációt. Berzsenyivel szólván ...   

"Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre 'dühös viadalra' készti..."

... vagyis az emberiség nemzsidó többsége egyszerűen lápéskényszerbe kerül egy világpusztító őrülettel szemben, amely egy degenerált faj vezető rétegét fertőzi. Túl vagyunk tehát azon, amit ezek gyagyások antiszemitizmusnak neveznek. A lét a tét.

2017.07.31

Sz. Gy.