Nem kell olyan isten, aki mindent megbocsát
Nem kell olyan isten, aki megöli egy fiát
Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul
Nem kell olyan isten, kinek bünös aki él
Nem kell olyan isten, ki csak szenvedést ígér
Szabad magyaroknak nem kell ilyen úr!

 

 

A tudat börtöne

Hitvilágok

A kereszthalálhoz vezetö út, a Via Dolorosa hossza a Praetoriumtól (Pilátus hivatalától] a Golgotáig, a koponyák hegyéig, kb. ötszáz méter. Tizenkét "összerogyási" helyre [stációra] felosztva sem tarthat soká, egy keresztet cipelő embernek.

A történet megható, akkor is ha nem történt meg. Sokan okkal kételkednek ebben.

A magyar embermilliók ezer éve járják ezt az utat. A stációkat meg se lehet számolni. A szenvedést, vért, verejtéket csak hasonlítani lehet - a tengerhez. 

Ezt az utat nem önként járjuk. A magyar történelem legaljasabb árulása, a római pápa ármánya és a német császár martalócai kényszerítettek rá bennünket.

A "hittérítés" szörnyüségeit azzal indokolják, hogy különben a keresztény népek összefogása az avarok sorsára juttatott volna bennünket.

Ez a bárgyúság judeokeresztény világfelfogásunk alapja azóta is, ma is.

Közeli rokonainkat az avarokat Nagy Károly a frank birodalom fénykora idején pusztította ki fegyverek és föleg a "hittérí tés" által.

Miután katonailag legyőzte és kirabolta 
"A legföbb feladat az avarok megtérítése volt. E feladat megoldásában részt vettek a világiak éppen úgy, mint a papok. Az avarok, amikor már késö volt s állami önállóságuk összetört, lassanként keresztyénekké lettek; de ezzel azután el is vesztették faji különvalóságukat" olvashatjuk szomoru históriájukban. " A kereszt igájának felvétele tehát egyáltalán nem volt garancia a nemzeti megmaradásra. Mi is csak azért maradtunk meg, mert valami csoda folytán faji különvalóságunkat nem vesztettük el és a mindíg vesztes lázadások, szabadságharcok révén a magyar vértulajdonságok ismételten frissültek. [Ehhez az egyetlen forráshoz kell visszatérnünk.]

A frank birodalom egysége, hatalma azonban nem volt örökéletü. A "keresztény" Európa sakálként marakodó utódállamokra hullott szét. Ezek egyike - másika, a krisztusi szeretet jegyében, az akkor még Etelközben toporgó magyar törzseket fogad ták fel egy - egy kis kalandozásra, azaz az ellenséges keresztény állam elpuszítására. Hadainkat a megrendelő állam ügynökei kalauzolták saját területükön keresztül az ellenség földjére és "hordáink" példamutató vasfegyelemmel haladtak át a "baráti" országokon. Nem állítható, de ki sem zárható hogy a hon(vissza)foglalás ötletét e jövedelmező kiruccanások tapasz talatai is erősítették.

Hát a pápák? Azt hinné az ember, hogy a Treuga Dei, vagyis Isteni Kegyelem (Isteni Fegyvernyugvás) elve által vezettetve mérgezett egérként futkostak a fenekedő felek között. Hát egy frászt! Nem egyszer a legaljasabb módon csapódtak vala melyik szövetséghez, vagy maguk hoztak létre ilyet.

Mi sem természetesebb, hogy a hon(vissza)foglalás után továbbra is teljesítettük a megrendeléseket, sőt - az evés közben jön meg az étvágy törvénye alapján - már saját rezsiben is kalandozgattunk. Ezt az új "népgazdasági szektort" élesen támadták "erkölcsileg", korábbi megrendelőink/felbújtóink is...

Az is téves, hogy az augsburgi (lech mezei) vereség megtörte volna a magyarság erejét, harci kedvét és mohóságát. Utána még voltak sikeres kalandjsink.

Hogy mentünk lépre mégis?

Nyíltszívű, egyenes gondolkodású eleink az emberi aljassággal mint politika formáló erővel nem számoltak, vagyis jóhiszemű ek, politikai analfabéták, végsősoron buta gójok voltak.

Fel sem merték volna tételezni törvényes fejedelmükről Gézáról, hogy a pápa és a német császár quedlinburgi nemzetközi konferenciáján Árpád országát hűbérbe adja ezeknek a magyarfalóknak azért, hogy kölyke Vajk számára, az ősi magyar öröklési rend a szeniorátus félresöprésével, egy idegen (!) törvény a primogenitura alapján biztosítsa az utódlás jogát.

A ravasz Géza, neje őnagysága a rafinált Sarolt és az új hűbérurak (pápa - császár) persze bölcsen tudták, hogy ez nem fog simán menni. Ezért megszervezték a gyanútlan Magyarország elözönlését csuhás sáskák tömeges betelepítése révén. Az államcsínyhez szükséges fegyveres erő becsempészését is kimódolták. Géza megkérte fia részére a hórihorgas bajor Gizellát.
A "szerelmi" házasságra a Kölni Dómban adták az áldást és az új ara fegyveres kisérettel érkezett fészket rakni. Ebből alakult suttyomban a "magyar" István király német (sváb) testőrsége.

Mikor kiderült a turpisság és Géza törvényes utóda Koppány követelni kezdte a jogait lázadónak minősítették és a sváb parancsnok Vencellin levágta a fejét. A "kegyes" István pedig a négy felé vágott testet az Ország négy fertályán szegeztette ki. Mit szimbolizált ez a "keresztényi gesztus"? Azt talán, hogy így jár minden lázadó? Egy fenét! Azt, hogy beköszöntött a
"novus ordo seclorum", azaz a korszak új rendje. [A zsidó "
new order of the ages" középkori megfelelője.]

Más kérdés, hogy sem a pápának, sem a német császárnak eszük ágában sem volt az országáruló hóhér örökös állítási jogát elismerni. Ezért csináltak "szűzet" azaz eunuchot Imre hercegből és ezért gyilkolták meg amikor hajlandósága, e hülye szerep eljátszására, kétségessé vált. [Megnősült és állítólag gyereket is csinált, nem a feleségének... Hadjáratokat vezetett és apja utódlására, megkoronázására készült.]

Ezért lett "István a király" élte alkonyán "hű neje" Gizella és testőrsége nyomorult foglya. Ezért kellett a szeniorátus rendje szerint a hatalom utódlására jogosult Vazult - ugyancsak egy német sintérrel - megvakíttatni (esetleg fülét is beólmozni) és ezért kellett volna a három kicsiny gyermeket Andrást, Bélát és Leventét kiherélni. [Ez utóbbihoz a sintérnek állítólag nem füllött a foga...]

Sem a történelem sem a politika nem a "mi lett volna ha" tudománya, bár ezen alapszik történelem szemléletünk, jogfel fogásunk és a szentkorona tan, meg a szentkorona eszme is. Ezért nem kezdek tippelgetni azon, mi lett volna ha Koppány vágatja (teljes joggal) Istvánt és Gizellát négyfelé [dupla örömöt szerezve a döglegyeknek] és mi megőrízhetjük ősi hitünket? Csak azzal foglalkozom, mik voltunk, mivé lettünk a ránk erőszakolt új (zsidó) hit jegyében és mivé lehetnénk, a logikus gondolkodás képességét visszanyerve.

A hon(vissza)foglalás ténye és módja fejlett hadszervezetet és fejlett államot feltételez. Teljességgel közömbös, hogy ehhez milyen fosztó, vagy kicsinyítő képzőt (nomád, barbár, pogány, stb.) ragasztanak.

A hadsereg és a harcmodor a néplélek, a népi gondolkodás tárgyiasult formái, azaz másodlagosak az elsődlegessel szemben.
Sokan sokat írtak a magyarok cselekedeteiről. Jóval kevesebben kevesebbet "mentalitásukról". Ezt akarom legelébb körbe járni. Új tényeket aligha tudok írni. Új összefüggésekkel, meglátásokkal azonban szolgálhatok - talán.

Keveset tudunk arról, hogy éltek a harcias magyar törzsek mielőtt vérszerződéssel törzsszövetségbe tömörültek volna. Gondolom hadakoztak egymással is okkal, ok nélkül, unalomból, stb. mielőtt megértették és elfogadták volna az összefogás elkerülhetetlenségét.

Magát a "szertartást" nem mi találtuk fel.  Hérodotos, a görög történész a szittyákról írt munkájában. Lényegében ugyanígy írja le a vérszerződési ceremóniát Anonymus is. Neki köszönhetjük az egyezmény szövegét.

Mi ebben a megdöbbentő? Hát csak az, hogy rövid, minden lényeges benne van, világos szövegezése miatt nem tűr "értelme zést".

* * *

Miközben a "barbár" magyar törzsek Ázsia végtelenül tágas, az állattenyésztő nomád néptörzsek számára mégis szűkös, térségein vívták élethalálharcukat egymással és az ázsiai termelési mód ellehetetlenülésével, a "művelt nyugat" népei már földművelésre rendezkedtek be.

A feudális termelési mód mintaállama a Nagy Római Birodalom volt. Róma kezdetben üldözte a zsidókat és a kereszténye ket, majd behódolt nekik. A világtörténelem alighanem legbizarrabb folyamata a követlezőképp ment végbe.
 

Nagy Konstantin Kr. u. 313-ban, a milánói ediktumban szabad vallásgyakorlatot biztosított a keresztényeknek. Egyházuk visszakapta az elkobzott vagyonát.A keresztény vallás hamarosan a birodalom fő összekötő kapcsává vált.

A jobboldali képen a Nagy Konstantin az egyházatyák gyűrűjében a 325-ben tartott első nikaiai zsinaton elfogadott és kiadott "Symbolum Nicaeno-Constantino politanum" elnevezésű keresztény hitvallás szövegének részletét tartja a kezében. Mindkét okmány fontos lépést jelentett a keresz ténység elterjedésében.

Egységes hitelvek... Jó vicc!


Itt és most nincs mód kitérni Szent Pál és apostoltársai áldásos tevékenységére és közös költeményükre az Újszövetségre. A lényeg, hogy mint mindenütt ahol zsidók vannak, így a keresztény egyházon belül is feszültségek lépnek fel. A zsidók nem annak örültek, hogy már nem etetik velük az oroszlánokat, vitatkozni kezdtek a hitelvek és szertartások kérdésében. Konstantin pedig - ahelyett, hogy szétütött volna köztük - végzetes lépésre szánta magát.

 Kr. u. 325-ben összehívta (összeülni engedte) az első egyetemes zsinatot Niceában. Itt a császár akarataként mindenkire kötelező elveket (dogmákat) fogadtak, amelyek igazsága többé nem volt vitatható. Jézust isteni személynek ismerték el. Elfogadták a Szentháromság tanát, mely szerint az Atya, Fiú és a Szentlélek azonosak, egylényegűek Istennel homoiusion.

A zsinaton jóváhagyott hitelvek megtagadóit eretnekeknek nyilvánították. Elkezdődtek és többszáz évig tartottak a kínzá sok és eretnekégetések. Elsőnek Arius húzta ki a gyufát aki Jézus isteni mivoltát vitatta - homo
usion. Ariust egy "i" miatt százezrek követték a kinzókamrákba és a máglyákra.

A "zsinat"
szót jegyezzük meg, mert a továbbiakban még sok szó esik róla. Ami a képet illeti, az a vámpírok gyülekezetét ábrázolja. 

A Nagy (egységes) Római Birodalom, nem utolsó sorban a "hitviták" mentén és miatt, szétrohadt. Az utolsó császárnak Theodosiusnak azonban még sikerült a rothadást tartósítani azzal. hogy Kr. u. 391-ben államvallássá tette a kereszténységet. Elrendelte a többi kultusz üldözését. A társadalom hátán kinőtt a második púp. Egyházi állam keletkezett a világi államban. E két szörnyeteg ezután együtt kezdte marcangolni a társadalmat hol marakodva hol osztozkodva a koncon.

E jeles férfiú tetteit is
megénekeltem  anno.

Az "Egyházi Állam" minden világi vetélytársát felülmúlta aljasságban, kegyetlenségben és kapzsi ságban.

Azt hinné az ember, hogy egy ilyen kettős állam katonailag legyőzhetetlen. De nem! Rómát 410-ben, elfoglalták és (majdnem) elpusztították Alarich gótjai. 

[Konstantinápoly 1453-ban jutott hasonló sorsra II. Mohamed török szultán csapatai által.]

Több mint érdekesen alakult ebben a nagy hadakozásban a Római Egyházi Állam sorsa. Maga a római állam, ideértve a hadszervezetet is, teljesen szétrohadt. A diagnózis Berzsenyitől...

Így minden ország támasza, talpköve
    A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
          Róma ledűl, s rabigába görbed.  

A kétfejü sárkány állami feje már csak fityegett a roggyant törzsön. Honorius császár Ravennában dekkolt, gót (!) csapatok védelme alatt és mindenáron Konstantinápolyba akart menekülni. Fölösleges lett volna, mert Alarich nem rá, ill. Ravennára, hanem Rómára pályázott. Katonáinak hat napi fosztogatást engedélyezett. A keresztény templomokat és parókiákat azonban megkímélte, lévén maga is ariánus keresztény. A veszélyesebb sárkányfej a törzsön maradt és mára csápjai behálózzák az egész világot.

Nincs tehát alapja annak a hiedelemnek, hogy ha "
elpusztul a test elpusztul a vámpír is". Ez a vámpír folyton új testeket keres és talál is.

* * *

Ezt a témát - a vámpír tovább élését - részletesen méltettem és elemztem "Habemus Papam" c. írásomban itt tehát nem kell magam strapálnom vele.

A cikkben külön méltatást nyer I. Lavreckij kitűnő könyve amely azt tárgyalja, hogy Latin Ameriká ban a Római Katolikus Egyház önmagát múlta felül aljasságban, kegyetlenségben és kapzsiságban. Az "élenjárók" mindíg mindenütt a jezsuiták voltak.

Nem tekinthető véletlennek, hogy Ferenc pápa latin amerikai és a, pápaság történetében először, Jezsuita.

                         * * *

Isten ostora Attila is megállt Róma kapui előtt 452-ben, miután tárgyalt a küldöttséggel amelynek Róma püspöke, I. Leó pápa (Nagy Szent Leó) őszentsége is tagja volt.

Egyedül Napoleon kezdett hozzá az Egyház megregulázásához, de nem fejezte be... A római Quirinale-palotában elfogatta VII. Pius pápát. Savonába szállíttatta és ott majd' három évig aszalta. Visszavonta III. Pipin és Nagy Károly adományait, melyek az Egyházi Állam birtokjogait garantálták. Az Egyházi Államot Franciaországhoz csatolta! Fatális hibát vétett viszont azzal, hogy nem tette rá a kezét a vatikáni levéltárra és nem tette "közkinccsé" a pápaság sötét titkait. Így nekünk is várnunk kell még párszáz évet, hogy megtudhassuk hogy csinálták ki Imre pl. herceget, stb.

Néhány sorral fentebb arra utaltam, hogy a zsinatokkal kissé bővebben foglalkozom. Közben rájöttem fölösleges, mert a zsinatok témáját kimerítően tárgyalja a Wikipédia.

Igazi szerepüket, a szent krisztusi tan folytonos tökéletesítését, Madách így világítja meg.

Ah, épp a szent tan mindig átkotok,
Ha véletlen reá bukkantatok:
Mert addig csűritek, hegyezitek,
Hasogatjátok, élesítitek,
Mig őrültség vagy békó lesz belőle.


Ez nem kevesebbet jelent, minthogy az "államegyház" megvonta az önálló gondolkodás, világlátás jogát a nyájtól, előírva számukra, mit kell gondolniuk, hinniük, vallaniuk és cselekedniük, különös tekintettel az adózásra. E fogalom alatt a kegyes atyák nem csupán pénzre, hanem különféle "naturáliákra" is igényt formáltak ideértve a "gyermekadót" is, a papi szexualitás, pedofilia sőt rituális kínzások és gyilkosságok céljaira egyaránt.

Most ott tartunk, hogy e szenvedélyek bevett szokássá váltak a Világegyházban és a világi hatóságok képtelenek a Vatikán védőszárnyai alá bújó csuhás állatok ellen a civil büntető törvények alapján eljárni.

Sőt!

A helyzet romlott amióta a rafinált jezsuita trónol Szent Péter trónján A képhez tartozó írás arról szól, hogy a jezsuita fűt fát igérgetett ugyan, de ennek ellenére a horror folytatódik és a Katolikus Egyház továbbra is védi papjait és lehetővé teszi számukra hogy folytassák a szexuális visszaéléseket.

A sátánpápa "gyermekeivé" fogadta a "civil" homoszexuálisokat is, akik körében a gyermekek molesztálása, megrontása ugyanolyan élvezeti cikk, mint a papoknál.

Immár gondolkodásunk és egyéniségünk is kalodába van zárva. Innen a világra csak az Újszövetség ablakán keresztül néz hetünk. Ehhez elég lesz nekünk egy bárgyú gyermekbiblia is. Nézzék csak a baloldali fedőlapot. Nem kell túl élénk fantázia a kép mondanivalójának megfejtéséhez. [Köztünk legyen szól va, ha egy zsidó hülye - nagyon hülye. Ilyen lehet a gyermekbiblia kiadója is.]

   * * *

De hagyjuk mostmár azt a véres, mocskos, gennyes földi siralomvölgyet amit a legrafinál tabb zsidó Szent Pál agyalt ki és ugyancsak zsidó utódai alakítottak ki a számunkra.

Ragadjuk ki a gyermekinket a két szörny kezéből. Ébresszük fel és szóljunk rá - kelj fel és járj!

Ezzel a mozdulattal áttérünk/visszatérünk az Árpád Útra megtapasztalni, milyen volt a kezdete és milyen lehet(ne) a folytatása.

Fentebb említettem, hogy a törzsi társadalom rendezett, fegyelmezett társadalom volt. A "világi hatalom" viszonylag bonyolult, mégis egyértelmű és hatékony szervezete valahogy így nézett ki.

Volt "szakrális", de nem vallási (!), vezető, a kende, aki amolyan "gyenge" köztársasági elnökféle volt. Sorsát rituális feláldozás pecsételte meg.
Az ügyeket a gyula irányította, mint ma egy teljhatalmu miniszterelnök.
A harmadik főember a horka  a főbírói tisztséget töltötte be.

Ennyi!

Valaki, valami azonban hiányzik a felsorolásból. Na ki? Na mi? Hát az "egyház", meg a papi "rend". A táltosokat ugyanis nem tekinthetjük a szó "keresztényi" értelmében papoknak (sem hókusz-pókuszoló sámánoknak).
"A táltos a magyar népi hitvilág természetfeletti erejű személye, a magyar ősvallás főpapja. Tevékenységük egyesítette a papi, orvosi, lélekgyógyász, szertartásvezető, bírói és jós szerepet." A táltosi tisztséget nem lehetett választás útján betölteni, megvásárolni, örökölni, stb. Táltosnak születni kellett, az átlagostól eltérő testi és lelki személyiség jegyekkel. Ezek alapján kiválasztódott.

A táltosokról sok mende - monda kering. De arról nem szól semmiféle fáma, hogy "táltosi tizedet" szedtek, bűnbocsátó cédulákat árúsítottak, gyermekeket rontottak, gyilkoltak volna. Nem építtettek maguknak katedrálisokat és nem borít tatták arannyal sem a templomfalakat, sem a szobrokat.

Szertartásaikról nem maradtak emlékek. Csak az tudható, hogy azokat isten szabad ege alatt, "szent helyeken" tartották. Hogyan zajlottak ezek a "szertartások"? Ebbe itt és most nem kell mélyen belemásznunk. Elég, ha a számtalan irodalmi forrás közül Kiszely István "A magyar nép őstörténete" c.
írásában lapozgatunk egy kicsit. Ő sem ír részletesen arról, hogy volt egy ilyen hely kialakítva, berendezve és hogy folyt le egy "szentmise".  

Elég annyi, hogy
 "A 'magyarok istene'  ... az Úristen a világ teremtője, ura, a legfőbb irányító lény ... az égben lakozik, figyeli, irányítja a világ folyását."  Ez annyit jelent, hogy Isten - minden létezés oka, minden mozgás, változás eredője - voltaképp elvont lény ("logikai következtetés"), akit a magyarok sohasem próbáltak ábrázolni és imádni sem.

A szent helyeken bálványimádásra biztos nem került sor.

Más a helyzet a totemekkel.

"A honfoglaló magyar a totemizmus két formáját ismerte: a nemzetségtotemizmust és a családtotemizmust.

A totem mindíg létező valami volt "állaton, növényen, hegy, kő, patak, folyam, égitest vagy bármely más élő vagy élettelen dolog, melynek a tevékenysége - hitük szerint, lehet az emberre nézve hasznos vagy káros."

A totem, más szóval jelkép, az emberi gondolatkifejezés legősibb és legáltalánosabb formája, nem hungarikum. Itt van például mindjárt a "szvasztika: a nap, a teremtő isten, a végtelen, az örök élet, a szerencse szimbóluma. Négy karja a négy égtájat jelképezi." Ez teljesen egyezik a magyarok istenképével, akár a szvasztikát is választhatták volna nemzetségük totemének.

A további jelkép magyarázatra - "a 90 fokkal elforgatott szvasztika a náci horogkereszt, amely az erőszak, a fajelmélet vezérelte népirtás, a terror és az elnyomás jelképévé vált" pedig azt mondhatjuk, ez a jelkép sokkal inkább passzol Izraelre, ZsidóAmerikára és szövet ségeseikre. Hitler háborúban gyilkolt, négy évig. Ők ketten pedig "békében" gyilkolnak, hetven éve. Miért nem ezt használják?

Az összehasonlítás kedvéért tegyük fel még néhány kérdést. Az ősi - barbár és pogány - magyar társadalomban volt e "szent inkvizíció"? Kínoztak e égettek e, írtottak e embereket (nőket, gyermekeket) eretnekség miatt?

Ha mindez nem volt, milyen erő tartotta össze a törzseket, ill. formálta őket tartós szövetséggé? A "vértestvériség", amit a zsidó nem győz másoknál gúnyolni, jóllehet világuralma is ezen az alapon működik.

A ránk szakadt gyalázat és nyomorúság alapja egy álnok megkülönböztetés keresztény és "pogány" között, tertium non datur. Ezek szerint nem létezhetnek egymás mellett mózeshitű, magyarhitű, hitetlen, vagy épp "tarisznyahítű" emberek. A keresztényeknek joguk és kötelességük a pogányo kat megtéríteni, vagy kiírtani. Tertium non datur.

* * *

Az ám, de Ájrópában "pogány renaissance" van. Nem vicc!

Felfigyeltem egy könyvre Benoist "Hogyan lehetünk pogányok" c. művére és félretéve előítéleteimet elolvastam, sőt egy cikkben méltattam is, bár nem voltam tőle túlsá gosan elragadtatva. Megéreztem a jellgezetes szagot...

Észrevettem, Benoist valójában nem kacérkodik a vissza-pogányo sodás gondolatával, hanem bennünket gójokat hülyít vele. Nem is tehet másképp, hisz maga is zsidó és mint ilyen a judeokeresztény ség híve ill. propagátora. Nem lehet más, nem tehet mást.

Aztán felfedeztem másik művét a "Jézus testvéreit" és végleg rájöttem arcátlan gój- hülyítésről van szó.

Benoist írók százainak ilyen - olyan megnyilatkozásaival zsonglőr ködik. Miért teszi? Azért, hogy végleg belehülyítse a gój olvasót a Jézus kérdés gordiusi csomójának "megoldásába", ami lehetetlenség. [Benoist a karizmatikus Drábik Jánosra emlékeztet, aki ugyanezzel a módszerrel dolgozik.]

Csak most néztem utána tüzetesebben miről - kiről van szó tulajdonképpen. A mindent tudó Wikipédiában a következők
olvashatók. "Az Új Jobboldal (Nouvelle Droite) Franciaországban kialakult politikai eszmerendszer, gondolatiskola. Mely világnézetté nőtte ki magát. Vezéralakja Alain de Benoist Alapállása szerint Európa archetípusa a Római Birodalom. Olyan szellemi irányzat, amely Európa nemzeteit vissza akarja vezetni eredeti (értsd: nemzeti) és Európát megteremtő gyökereihez, teremtő és éltető mítoszaihoz. Pogány értékeket hirdet, és szembehelyezkedik a kereszténységgel. A gondolatiskola szerint az európai népeknek mind vissza kell találniuk eredeti hitvilágukhoz, és a kereszténység által hirdetett viselkedésminták (alázat, bűnbocsánatért esdeklés, Isten előtti egyenlőség) helyett újra a görög-római kultúrkör értékeinek (tudás, szépség, bátorság, hazaszeretet) elérésére kell törekedni."
Dehát ez hülyeség. A könyvek nem erről szólnak! Melyik Rómáról locsog ez az arcátlan zsidó? Nagy Konstantin, vagy Theodosius Rómájáról?   

Innen már nem Benoist, hanem a két könyv fordítója Gazdag István jár az eszemben. Róla azt írják
"Magyarországon az Új Jobboldal legmeghatározóbb képviselője, a Magyar Demokrata c. hetilap rovatvezetője (saját) lapja az Antidogma (korábban Új Jobboldal) 2002 óta működik, és terjeszti az Új Jobboldal ideológiáját. Az irányzat hazai weboldalai (továbbá) az Antidogma.hu honlap, valamint az Ellenkultúra.info véleményportál."

Az Antidogma honlap kítűnő oldal volt. Gazdag becsukta... A Magyar Demokratáról és a kitűnő Bencsik Andrásról nincs mit mondanom. Aki nem analfabéta tudja hány pénzt ér. De hány pénzt ér Gazdag?

A "Jézus és testvéreit" fordítói és szerkesztői előszó nélkül adta ki (?). A "Pogányokat" elkevertem valahol. Úgy emlékszem ahhoz sem íródott kommentár (?).

Hogy van az, hogy az új jobboldal fáklyavivője két súlyosan mérgező fércművet ad az olvasók kezébe? Meg aztán miből telt a fordításra és a könyvkiadásra? Az utóbbi mű kiadója [lehet az előbbié is] a hamgzatos "Europa Authentica" egy üzleti portál, az égvilágon mindennel foglalkozik - akár Soros is pénzelheti...

Visszatérve a Benoistra le kell szögeznem: nem szeretem ha egy zsidó akar gondolkodásra tanítani. Megrögzött magántanuló vagyok. Nem érezném jól magam ha egy jesivában a Talmudot kellene bifláznom. Ennek jegyében írtam egy
szösszenetet "Űzd ki a zsidót - az agyadból" címmel.
 

* * *
 

Jelen írásom frontképe egy montázs amelyhez  - reményeim szerint - nem szükságes szöveges magyarázatot mellékelnem. Talán a jobb felső sarokba tett "Emese álmához" fűznék némi magyarázatot. Egy bájos históriáról van szó mindössze, amely a magyarság szent madarát,"totemállatát"  kapcsolja jelképesen (!) Álmos törzséhez.

Tiszta sor! Így fogadták el őseink is.

És Jézus?

A "szűznemzést" Máté és Lukács apostolok agyalták ki. Máté azt jósolta.
 "Mária a 'Szentlélektől' fog gyermeket foganni." Lukács pedig azt mondja Jézus leendő anyjának: „a 'Magasságbeli' ereje borít be árnyékával”

Látjuk, az egész Újszövetség olyan mint "Alice csodaországa" ahol minden megeshet, de mégis... A "Szentlélek" integráns része a "Szentháromságnak", ami azt jelenti, hogy Jézus az Atyától, a Szentlélektől és Jézustól, azaz egyharmad részben önmagától fogant. Nem bizarr ez egy kissé? Kétezer év alatt egyik hülye zsidó se vette észre ezt a diszkrepanciát? Egyiknek se jutott eszébe egy zsinatot összehívni?

És mit hadovál Lukács? Ki az a "Magasségbeli?" Nem tudta, hogy Magasségbeli" nincs, csak "Magasségbelikvannak. Emiatt a "k" miatt eretnekként kellett volna megégetni.

Nem volt célom kedélyeskedni, de mit tegyek ha az agyam nem tudja befogadni azt a zsidó svindlit aminek Hitler nevezte az Ó és Újszövetséget?

* * *

Végezetül - ajánlás.

Mit gondolsz - óh magyar - mi a fenéért nyüstöllek? Nácivá akarlak tán' formál ni? Nem vagyok, te meg pláne nem vagy rá alkalmas.

Azt szeretném kikésztetni, hogy egy kissé elgondolkodj és felfedezd önmagadban a buta gójt.  

Nem Herakleitosz, hanem Descartes mondta: "gondolkodom tehát vagyok". Ezt valójában úgy értette - "kételkedem, tehát vagyok".

Téged viszont arra idomitanak, hogy higyj, azaz ne gondolkodj, főleg ne kételkedj.

Így viszont szellemi értelemben már nem létezel és ha így haladunk fizikailag se fogsz létezni. Ha így jó neked, nem kár érted. Nem is mint barátod, hanem mint apa, nagyapa és dédapa szólok, az ártatlanokért. Rájuk gondolj...

2017.06.26

Sz. Gy.