Elfelejtett szocializmusok...

Az a hülye agyunk régóta fent kering az Interneten és ha kíváncsiak vagyunk valamire rendszerint a Wikipédiánál kötünk ki. Ha valaki a "szocializmus" szóra, vagy képre keres, nézze csak meg, mit talál.

Nem hencegni akarok vele, csak mondom, hogy első igazi játékaim Apám könyvei voltak. A legalsó polcról ráncigáltam ki
Dr. Szalay József Dr. Baróti Lajos kiadásában megjelent "A magyar nemzet története" I-IV köteteit [most jó állapotban  85.000 Ft. az antikváriumban...] és még analfabéta lévén csak a szép szines képeket nézegettem. Az üres lapokra pedig "lovakat" rajzolgattam magas harmónikás nyergekkel...

Majd rájöttem az olvasás ízére és feleségem többet balhézott velem a "könyv-túltengés", mint az összes egyéb (kide rült) disznóságaim miatt.

Ami a szocializmus irodalmát illeti egy könyvszekrényke tele lenne ezzel is. Ez illik is egy olyanhoz, aki az egyetemen 4 évig, esti egyetemen (FoxiMaxi) pedig 3+2+2 évig biflázta a marxizmust.

Igenám, de bármilyen vastag is Marx Tökéje, bármennyit fírkált Lenin, összes műveik terjedelme eltörpül a szocialista irodalom tengeréhez képest. Szoci tárgyú köteteim viszont a könyvespolc tetején vannak. Ezért egy kisebb súlyút halásztam le a cikkíráshoz. Címe: "A szociális eszmék fejlődése a modern szocializmusig". [Aztán PDF formátumban is megtaláltam az Interneten.]

E könyvecskét olvasgatva válik világossá, hogy a szocializmus elmerült, de nem a feledés folyója, a Lethe habjaiban, hanem egy büdös mocsárban, amelyből csak a három héber szörnyeteg feje emelkedik ki. [Lásd a frontképet.]

Ami mármost a könyvet illeti, Dr. Dános Árpád jóvoltából a következőket tudhatjuk meg.

A "szocializmus" főnevet egy katolikus pap Giacomo Giuliani alkotta meg az 1700-as években.
De mit takar ez a főnév? Filozófiát, vallást, mozgalmat, szervezetet? Is - is válaszolhatjuk erre. De az is hamar kiderül, hogy az a valami - ami utólag kapott főnevet - ezredévekkel korábban jött létre.
A szó gyöke a latin "socius" (társ) szó. Emberek társaságát jelentené. A probléma viszont az, hogy az ember csontja - velejéig közösségellenes (aszociális) lény. A társaság (socies) emiatt egy olyan sajátságos együttes, amelyben az erősek, ügyesek, okosak, ravaszak, vagy egyszerűen csak pofátlanok kisebbsége elnyomja és kihasználja a többséget. A szoci alizmus e többség szüntelen, de tétova és krónikusan sikertelen küzdelme egy igazságos, vagy legalább elviselhető együttélésért.

Apropó katolicizmus...

A könyv szerint volt olyan is: "a vallások szocializmusa". Ide sorolható a valdensi illetőségű "karthauziak" (tiszták) szocialisztikus mozgalma - papi rendje. Ment is volna szépen a verkli, de a Róm. Kath. Anyaszentegyház, az imádkozó sáskák gyülekezete, ezt nem tűrthette és - rájuk jellemző módon - francia rablólovagokat küldtek azokra a vidékekre ahol a karthauziak nagyobb számban éltek. Áldásos tevékenységük meg is hozta a gyü mölcsét. A XIII század első felére sikerült e "káros szektát" kiírtani. 

A Szerző szerint a szociális (szocialista) gondolkodás elvont ideálok követése, azaz íllúzió és csak annyi a haszna, hogy az elnyomott nem élhet illúziók nélkül amit a 'hit' nyújt számára. [Itt már benne is lennénk az Újszövetség kellős közepében, de legyőzöm a kisértést, hogy a szélhámos Szent Pálra és a többiekre itt és most kitérjek...]

Közbevetem, hogy a szocializmus mellett van még egy "főnév", a kommunizmus. A kettő gyakran keveredik egymással a fejekben és a társadalmi valóságban is. Az első kommunákat őskeresztények hozták létre azért, hogy kis szektáikon belül élvezhessék az egyenlőségen alapuló igazságosság áldásait. Ők voltak az első utópisták, akiket gyakran megégettek, persze nem mint utópistákat, hanem mint eretnekeket...

Nem járt sokkal jobban nagy csodálójuk Morus Tamás, VIII. Henrik angol király lordkancellárja sem, akit a király miért - miért nem lefejeztetett. Hogy híres könyve az "Utópia" mennyit nyomott a latban utólag már nem dekázható ki. De biztos nem számított enyhítő körülménynek. A lordkan cellár úr ugyanis arra vetemedett, hogy kritizálja a társadalmi viszonyokat. Ekkortájt lendült fel a gyappúipar. Ekkor üzték el az angol parasztokat saját vagy bérelt földjeikről, juhlegelők kialakítása végett, A fölöslegessé vált parasztok kényelmetlenné is váltak, mert éhségükben pl. loptak. Jó hetvenkétezret (!) akasztottak fel közülük. Morus szóvá tette, hogy a "főtisztelendő szent apát urak is versenyezve siettek a királyság ama tájai felé, ahol a legfinomabb és legdrágább gyapjú terem."

Rosszkor álmodozott rossz helyen. Különösen ha azt is figyelembe vesszzük, hogy Machiavelli ezidőtájt írta a "Fejedelem" c. könyvét. Erre válaszolt a porosz uralkodó Nagy Frigyes az "Anti Machiavelli"-ben, amelyben több machiavellizmus van, mint a kritizált műben...

Se szeri se száma azoknak az írásoknak amelyek szerzői logikus érveléssel, szitkozódással, hízelgéssel, fenyegetőzéssel stb. próbálnak hatni az élősdiekre. akikről természetesen minden lepergett.

Mások nem várták meg az akasztást, inkább ők maguk akasztották fel, húzták karóba, vagy égették el sanyargatóikat. Többek között, a néha valláshbáborúknak becézett, német parasztháborúkra kell gondolni. Mindeb  ből csak a parasztvezér Müntzer Tamás és a nagy vallás-reformátor Luther Márton szellemi párviadalára utalok, amelynek során Luther azt írta:
"Az embereknek kötelességük összetörni, megfojtani, leszúrni őket titokban és nyíltan, mint ahogy agyon kell verni a veszett kutyát!" Persze a parasztok is elbuktak és vezéreik úgy jártak mint Dózsa, vagy még úgyabbul.

A juhlegelők példája azért tanulságos mert már a kezdeteknél kimutatja a kapitalizmus "társadalom formáló" szerepét: a társadalom kettéhasítását tulajdonosokra és nincstelenekre. Ez utóbbiak "alkal mi profittermelők" csupán, nem kis részben nők és gyermekek. A tőkés társadalom fehér rabszolgá inak mondhatnók őket. De nem mondhatjuk, mert a rabszolgatartás "patriarchális" jellege esetükben teljességgel hiányzik. Egészségüket, sőt fizikai létezésüket sem garantálja az állam, ill. az uralkodó tőkésosztály. Így van ez ma is.

A szocialista teoretikusok többnyire egyetértettek abban, hogy minden bajok forrása az ipari termelő eszközök és a föld magántulajodona. Szerintük a szocializmus alapfeltétele,"conditio sine qua nonja", a termelőeszközök köztulajdonba vétele.

A legnagyobb "gyakorló szocialista" a gazdag tőkés Robert Owen azonban másképp vélekedett.

Nagyon okos fejébe vette, hogy szocialista gyárat szervez nem utolsó sorban annak igazolására, hogy az ember jó és csak mostoha életviszonyai teszik testi - lelki nyomorulttá. Ez még csak hagyján, de abban is reménykedett, hogy kísérlete általános társadalmi elfogadtatásban részesül, ha bizonyítja: a tőkés és a munkás megbékélhetnek egymással, ha kölcsönösen megtalálják számításukat.

E gondolat jegyében hozta létre a "Lanarki Gyárat" amelyben olyan munkásokat akart foglalkoz tatni akiket "jellemképző intézetben" tanított becsületesen dolgozni. A Gyár lényegében teljesítette az elvárásokat. Owen vérszemet kapott. Módszerét "modellként" ajánlotta fel hazájának, tőkés és munkás testvéreinek. Csak a nóta végét írom le. Elindult az 1847-es parlamenti választásokon ahol 1 (egy) szavazatot kapott. 1858-ban elfeledve halt meg szülőföldjén Newtonban, azaz veresége után 11 évet vegetált még. Ő volt talán a legnagyobb utópista szocialista...

Már szinte szégyellem szóbahozni az "ábrándos boltoslegényt" Fouriert, akit a Könyv "a francia 'racionalisztikus szocializmus' legkiválóbb képviselőjeként" emleget. Itt snitt... 1837-ben halt meg Párizsban "nagy szegénységben..."  Hja' a szocializmus alapesetben ráfizetéses.

Ja' volt a szocik között egy radikális "kommunista" is - Babeuf, aki nem minta üzemet, hanem forradalmat szervezett a magántulajdon eltörlése végett. Sőt! A hadseregben próbált szervezkedni. Biztos kitalálják, hogy mi lett a sorsa. Hát' persze hogy lenyakazták. De milyen ekőzmények után...

Fogvatartásának helyéről a "bíróságra" szállították.
"Az átszállítás idejére rácsos ketrecbe zárták a vádlottakat, a szekéroszlopot fegyveres katonák vették körül. A kocsioszlop útvonalába eső valamennyi várost katonasággal zárták körül, és rendőrök őrizték az utcákat. A szomorú menet – melyet a rabok hozzátartozóinak, köztük Babeuf várandós feleségének és legidősebb gyermekének koszo rúja kísért – három nap alatt tette meg a kijelölt útvonalat, amely mentén ellenséges, a vádlottakat sértegető emberek sokasága állt. A menet vezetője többször bántalmazta a rabokat."

A "tárgyalás" eredménye nem lehetett kétséges. De a performansz... "A dobpergés utáni vészjós csendet megtörve mondta ki (a bíróság) Babeuf és Darthé halálos ítéletét, akik a hirtelen kitört káosz közepette tőr általi, sikerte len öngyilkosságot kíséreltek meg. Másnap hajnalban a két sebesült rabot kivégezték.

Méltó mindez a "dicső" francia néphez, amely nemrég választott köztársasági elnöknek, "meggyőző többséggel"  egy olyan köcsög zsidót aki a fehér faj kipusztításán munkálkodik.

A kommunista utópiák előtörténete ezzel lezárult. Következett az emberiség történetének leggyászosabb felvonása. A zsidó kukac befúrta magát a szocializmusba, hogy a grandiózus eszmei építményt belülről megrohasztva, szétrágva, magasztos céljaival szembefordítva saját céljaira használja fel.

Ennek a tervnek a jegyében vette be magát Marx a British Museum könyvtárába, hogy kisvártatva könyörtelen harcot hirdessen a töke, ill. a tőkésosztály ellen. Ő meg Engels - a két zsidó - nagyon is tisztában voltak vele, hogy a tőkés osztály gerincét fajtestvéreik alkotják és eszük ágában sem volt a zsidó tőkét megsemmisíteni.

Aki beletemetkezik [belevész] a Tőkébe megfeledkezik arról, hogy zsidó a zsidónak nem vájja ki a szemét. Nem veszi észre, hogy a zsidóság - örök szokása szerint - kettős taktikára rendezkedstt be. Egy részük felforgatő "munkásmozgalmár", ha úgy tetszik marxista lett. A többi pedig... De mondja el ezt a cionizmus alapítója Herzl Tivadar... A "Zsidó Állam" c. könyvében ezt írja:
"Lefelé felforgatókká proletárosodunk el, minden forradalmi pártnak az altisztjeit mi szolgáltatjuk és egyidejűleg félelmetesen nő pénzhatalmunk."

Naplójában pedig ez áll: "Bülov [német külügyminiszter] azt mondta, hogy a zsidók az utóbbi időben hálátlanok a Hohenzollern házzal szemben, amelynek oly sokat köszönhetnek ... Most ott vannak az összes ellenzéki pártokban, sőt az antimonarchistákban is. Erre kifejtettem azt, hogy a zsidókat kivonjuk a felforgató pártokból..."  Kivonni természetesen csak olya erőket lehet amelyeket a zsidók hoztak létre és telepítettek a "munkásmozga lom soraiba"

A társadalmi felforgatás kettős taktikája, a zsidó gondolkodás nagy találmánya, teljesen világossá válik, ha együtthatásukban szemléljük az egymáshoz időben oly közeli eseményeket: a Nagy Francia Szabadkőmüves Forradalmat, a bázeli Cionista Világkongresszust, a politikai cionizmus zászlóbontását Herzl Tivadar könyvében és a marxizmus "behatolását a tömegekbe, hogy ott (pusztító) anyagi erővé váljon".

A zsidó persze sohasem harcol egyenes vonalat követve. Nem is harcolhat, ha igazi célja nem a tőke, hanem csak a nemzsidó tőke megkaparitása a nemzsidó tőkészosztály kiírtása révén. Természetes közegében, az általa [a gójok fejében] előidézett káoszban egyáltalám nem véletlen a marxizmussal szemben felléptetett "revizionizmus" amelynek atyja Eduard Bernstein nem történetesen, hanem magától értetődően - szintén zsidó volt.

A revizionismus tulajdonképp marxizmus receptje szerint elpusztított [kisajátított] gój tőke helyén felduzzadó zsidó tőke legalizálásának eszköze.

Bernstein tagadásba vette az egész marxizmust: az értékelméletet, a kapitalizmus növekvő ellenmondásainak tényét, a forradalmi fejlődés lehetőségét, szükségességét, a végletes tőke koncentrációt, a tömegek abszolut elnyomorodását, a ciklikus válságok kiküszöbölhetetlenségét. A zsidó-kapitalizmus reformálhatóságát, ellenmondásainak a csökkenésiét, a tőke demokratizálását, a szakszervezeti és parlamentáris uton megvalósítható revizió lehetőségét hirdette. A siker bizto sítéka ha zsidók ülnek a szakszervezetekben és a tőzsdén, meg a parlamentben is...

Marx és Bernstein harsány álvitája évtizedekig zajlott Európában. Közben Lenin - a világzsidóság strómanja -  Oroszor szágban megkezdte a marxista tanok megvalósítását. Ez az éjsötét "marxista"  új kotyvalékot kevert a marxizmusból és a revízionizmusból: a leninizmust (bolsevizmus).

Az orosz proletariátus forradalmát hirdette, de a cár uralmát a New York keleti fertályán verbuvált zsidó terroristák, Trockij és bandája, segítségével puccsal döntötte meg és nyomban hozzálátott az orosz nemzeti (!) burzsoázia és vele együtt Oroszország egész tudahordozó rétegének kiírtásához a burzsujoktól a papokig tanítókig bezárólag.

Lenin voltaképp "merxista--bernsteinista" volt. A nemzetközi azaz zsidó tőke ellen ugyanis olyannyira nem volt kifogása, hogy népirtás közben vígan seftelt Armand Hammerrel. Koncessziókat adott neki és fajtársainak. NEP-et szervezett mikor a gazdaság csődbe jutott [persze a zsidó népbiztosok felügyelete alatt]. Levelezett is vele, és mindig szívesen látott vendég volt a Kremlben. Utóbb Lenin békedíjat kapott. [Brezsnyev neki ajándékozta aranyóráját is.]

És itt domborodik ki a zsidó gondolkodás, ill. érzelemvilág tágassága, nagyszerűsége. Mi hülye gójok képtelenek lennénk a büdös orosz burzsjt gyűlölni (kiírtani), a nem kevésbé büdös zsidó burzsujt pedig asztalunkhoz ültetni. Képtelenek lennénk egyidőben rothadó és virágzó kapitalizmusról fecsegni. Erre egyedül a zsidó képes.

Hogy Lenin marxizmusának mi köze volt "a" szocializmus eszmei értékrendjéhez nem firtatjuk, mert vitathatatlanul köszönő viszonyban sem voltak egymással. Viszont leszögezhetjük: a Nagy Okt. Szoc. Forr. rémtörténete a nem illeszthető szocializmus történetének lapjai közé. Lenin véres napokról álmodott és legfőbb ambíciója az volt, hogy a Nagy Okt. Szoc. Forr. kegyetlenségben múlja felül a Nagy Francia Forradalmat. Sikerült neki...

Nem illeszthető a szocialismus történetébe a sztálini korszak sem, több okból. Lenin marxis tának, Sztálin Lenin pedig követőjének vallotta magát. Mindketten csúsztattak. [Sztálin heccből még egy könyvet is írt a leninizmus kérdéseiről, amely 1939-ig 11 (!) kiadást ért meg, miközben kiírtotta az egész zsidó bagázst, amely Lenint "övezte".]

A "sztálinizmus" ideológiai szempontból azért sem folytatása a leninizmusnak, mert Sztálin a "nemzetközi zsidót", mint politikai vezető réteget, kiiktatta az orosz "szoci alizmusból". Hogy mi magyarok mégis "zsidó szocialisták" kezére kerültünk '45 után, annak Sztálin  végletes és rá nézve is végzetessé vált pragmatizmusa az oka.

Sokan hangsúlyozzák, hogy Sztálin  maga is zsidó volt és "udvari" zsidókkal vette magát körül. Az előbi nem bizonyított, az utóbbit pedig félremagyarázzák. A történelemben nem Sztálin volt az első, aki a zsidók szolgálatait reális megfontolások alapján vette igénybe akár zsidók ellen is.

Kasztiliai Izabella spanyol királynő nem volt zsidó, mégis egy zsidót Torquema dát állította a "Szent Inkvizíció" élére, főleg zsidóírtás végett. Megállapítható, hogy  derék férfiú - amúgy domonkos ren di szerzetes - hivatalát a legnagyobb buzgalommal, szakszerűséggel és ehhez kapcsolódó eredmé nyességgel vezette. 

És Sztálin honnan vett volna olyan kémeket mint Ejtington és olyan hóhérokat mint sógora Kaganovics és olyan udvari bohócot (és tömeggyilkost) Hruscsov? Nem is beszélve a Gulag szigetcsoport színiszta zsidó parancsnoki álományáról.

Sztálin egy pillanatig se gondolta, hogy hogy a soknemzetiségű Szovjetuniónak zsidó nemzeti kiseb bsége is lesz [marad] mikorra felépül a kommunizmus. Taktikája praktikus és pofonegyszerű volt. Minden vérengzési ciklus után az új kurzusra kiszemelt hóhérokkal likvidáltatta a leszerepelt hóhérokat, köztük szép számmal zsidókat is. [Ebben a halálos körforgásban csak a zsidó Jagodát likvidáló a kis-paraszt Jezsov volt kakuktojás. Utóda és hóhéra Beríja már ismét echte zsidó volt.

Sztálin stratégiáját hitelesen tükrözik az ötvenes évek elejére tervezett zsidó Holokauszt bevezető lépései [moszkvai orvosperek, kelet európai zsidóperek (Slánsky ügy), de Sztálin ezúttal - először és utoljára - eltaktikázta a dolgot. Nem tudott kiirtani a Molotov, Berija, Hruscsov, Kaganovics bandát. Azok végeztek vele.

Nekünk viszont még kijutott a nagy tisztogatások idején ki nem iktatott zsidókból: Rákosiból, Révayból és társaikból, köztük a nagy "szocialista teoretikus" Lukács (Löwinger) Györgyből és tanítványaiból, a meseszép Heller Ágnest is ideértve. Magyarország leigázására valóban ők, csak ők, voltak alkalmasak.

Ha közülük valaki tudta, hogy Sztálin nem Lenin ügyének folytatója Lukács tudta ezt legjobban. Ezért lett Lenin dicsőítője. Írtam
erröl anno. Nem akarok sem ismé telni, sem idézni. Lukács a késő sztálini kor Bernsteinje, revizionistája. Revizionizmusa körmönfont, alattomos. Lenint magasztalja, [méltattam annakidején Lukács vörös bársonykötésben kiadott Lenin ódáját ]   Sztálinról pedig hallgat. Ez feltünt néhány elvtársnak. Így kerekedett a "Lukács vita" amelynek nagy volt a füstje de nem volt igazi tétje Lukács szempontjából. Nem fenyegette a Gulag.

A "rendszerváltásnak" titulált kapitalista átállás drámai fordulatot hozott a hazai "zsidószocializmus", ill. "zsidószocialisták" vonatkozásában is. Gyakorlatilag felszívódtak helyesebben szólva átalakultak (átnyergeltek - áthangszereltek).

Köszöni, megvan, jól van és 25 éves jubileumát ünnepelte nemrég a díszes Marx Károly Társaság. Él és ágál még Krausz Tamás és a többi ásatag exkommunista is Fenti írásom
róla, róluk is szól. Ez azonban már nem szocialista népmozga lom, csak biznisz.

Sokkal rugalmasabb nála, náluk Heller Ágnes, aki mint filozófus és egyetemi tanár Pogátsa Zoltánnal a liberális demokrácia ismérveiről cseveg a Közbeszélgetés rendezvényén z Új Egyenlőség magazin szerkesztőjével. Ebben választ kapunk egy alapvetően fontos kérdésre: miért éppen a liberális demokrácia az optimális állam.
Vehetjük úgy is, hogy Heller egy új társadalomtudományi irányzat a "marxizmus - liberalizmus" alapjait fekteti le.

Ez iskolapáldája annak a "hordozható" és bárhol müködtetzhető világnézetnek, amely ről Konrád György lelkendezik "Áramló leltár" c. könyvében.

A szocializmus ügye pillanatnyilag gazdátlan nálunk. A "szocikat" se érdekli igazán. A sumák milliomos (Botka) és az őrült milliárdos (Gyurcsány) sem ezen vitatkoznak. A rabló miniszterelnök Orbán) és bandája (Pintér) sem szocialisták. Nincs szociális indíttatásuk a stupid pápista nyilasoknak, hungaristáknak és egyéb bakancsosoknak se.

A marxizmus - leninizmus világméretű, zajos és látványos bukása a politikában a kapitalizmus győzelmét hozta ugyan ott. Az óriási, vitathatatlan eredménye azonban szellemi természatü. A gójok hülye agyából maradéktatanul törölte a kétezeréves szocialista eszme minden nyomát. A szocializmus szóhoz addig kapcsolódó pozitív asszocációkat a szörnyűség szinonímájává tette.

De - kérdem - "a" szocializmus eszméjéről és "szolgáltatásairól" lemondhat e végleg az emberiség, ill. magyar nemzet? Úgy gondolom, nem.

A szocislista álmok és kísérletek sorába szándékossn nem illesztettem bele Hitler nemzeti szocializmusát mert ennek külön fejezetet szentelek.