Descartes a „cogito ergo sum”- gondolkodom, tehát létezek-tételttette meg filozófiája alapelvének. Ennek segítségével kívánta biztos módszertani alapokra helyezni filozófiáját, és annak kiindulópontját. Descartes a módszeres kétely által jut el a „cogito ergo sum” tételéig. Felteszi, hogy érzék szervei becsapják, körülötte minden csak illúzió, nincs semmiféle bizonyosság. Ebben az esetben egy dolog ban még mindig biztos lehet: hogy ő, aki mindezt gondolta - létezik.

 

 

 

Vagyok, ha gondolkodom?

Az egydimenziós ember
 

Az emberiség bajait a "pogány", ill. a "klasszikus" ókori [görög] gondolkodás tönkre silányításának köszönheti. Ez a művelet gójok szellemi szintjéhez igazított újszövet ségi "tanok" államvallásként történt befogadása útján ment végbe. Végterméke a kétezeréves tenyésztéssel előállított génhibás lény: az "egydimenziós ember".

A társadalmi gondolkodás, mint az egyének gondolkodásának összessége, ugyancsak egydimenzióssá lett [csordaszellem]. A továbbiakban e gondolkodási mód kockázatairól és mellékhatásairól lesz szó.

Létezik e a "létezés" mint probléma? Mi a létezés? Létezik e mindenki aki "létezik"? Van e hasznos-haszontalan, jogos-jogtalan létezés? A természet mint döntőbíró - társadalom, mint döntőbíró.

A "válasz" János Evangyéliomának 1. részében van legplasztikusabban megfogalmazva eképpen
  1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. 
  2. Ez kezdetben az Istennél vala. 
  3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett

Ma is ezt hiszik, vallják és állítják a hívők. De mit tartalmaz ez az állítás? Nem kevesebbet, minthogy a 14 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett ősrobba nás (Big Bang) előtt már létezett a zsidóisten Jahve, íge alakban. Ige időben várt néhány milliárd évet, majd a nagy semmiben kiválasztott egy pontot és ott, cselekvő igemódban, teremteni kezdett. Mit és hogyan?
Jó kérdés...
Jó kérdés, mert a Tórában elmesélt 
Teremtés megkezdése előtt (!) a Föld már létezett (!), csak még kietlen és puszta vala. Vizek (tengerek) is valának rajta. Ha nem lettek volna, az Úr lelkének nem lett volna mi fölött lebegnie? Még hozzá se kezdtünk a "Teremtés" értelmezéséhez, máris benne vagyunk a tyúk vagy a tojás (?) dilemmájában. Ha Föld is megvolt, meg az Úr Lelke is megvolt, akkor egyik se teremtette a másikat. De melyikük volt előbb? Ki teremtette őket és milyen sorrendben?

Az Úr Lelke sötét volt. Sötétben nem tudván teremteni lőn világosság. [Ezt valami mesterséges fényforrás lehetett, hisz a világosság az első napon lőn, a nap és a hold pedig csak a negyediken lőn.]

A lapos föld fölé boltozat (firmamentum) került. Erre lettek belülről (...) egy síkban (...) felaggatva a Nap, a Hold és a "parányi" csillagok.
Az Úr kezdettől meg volt mindennel, főleg magával elégedve és mindenre azt mondogatta "jó".
Jó! Fogadjuk el, hogy idáig minden jó volt. a folyatás már igazi fusermunka, vagy tudatos gaztett (?) volt. Kellékei: paradicsomkert, egy eleve hülyének (!) teremtett emberpár, almafa étvágygerjesztő tiltott gyümölccsel, okosnak (!) teremtett kígyó. És megkezdődött az előadás... A kígyó kísérteni az Úr pedig leselkedni kezdett.

Miért tette ezt? Mint mindenek tudójának előre kellett látnia az eredményt? Ha tudta, miért engedte, hogy a két ütődött beleessen az "eredendő bűnbe". Mi a fittyfene ez az eredendő bűn? Echte zsidó találmány a gójok testi lelki megnyomorítására.

Ebből lett a hittan, amelynek szublimált tartalma, hogy "a vagyok aki vagyok tartalmazza a 'lenni' ige minden igeidejét  [plusz igemódját]. Így lehet fordítani: voltam, vagyok és mindig folyamatosan leszek. Ez a nagyon meghatározó 'cím' életbevágó leckét tartalmaz mind Mózesnek, mind nekünk. Nem az a dolgunk, hogy Isten létét bizonyítsuk, hanem, hogy Őt kijelentsük." Ezt másképp hasbeszélésnek nevezik. Viszont ez a létezés tana, amely szerint
a
világ nem attól van, hogy pl. Descartes gondolkodik, hanem attól, hogy Ádám és Éva hugyagyú utódai, isten barmai, kijelentik "van aki van".

Itt álljunk meg. Nem akarnám ugyanis hogy a hülyeség hülyéskedésre késztessen.

A lenni, vagy nem lenni nem csupán költői (hamleti), hanem ontológiai (létezéstani) kérdés is. Jellemző, hogy Descartes
hogyan "bizonyítja" isten létezését. "Az Isten szón a legtökéletesebb lényt értjük. Az Isten szó e definíciója, Descartes szerint lehetővé teszi azt a következtetést, hogy Isten valóban létezik, mivel a lét a tökéletesség egyik válfaja. Isten tagadása, állította Descartes, önellentmondás."
Remélem tudták Descartest követni. Jó lenne, mert én nem tudtam.

Ami engem illet a nappali órákban még józan eszem birtokában úgy vélekedem, hogy a világmindenség "földrajzi" terjedelméhez, tér- és időbeli kiterjedéséhez képest földünk, de még naprendszerünk is olyan parány amelynel törtszáma, a 0, után olyan sok nullából állna, amit fényévnyi hossza miatt le se lehetne írni.

Azt is feltételezem, hogy a létezőt olyan dolgok alkotják amelyek létezését "létező" érzékszerveink, mesterséges érzékszerveink (elektronmik roszkóp, detektorok), vagy logikai következtetéseink igazolják. Itt meg kell jegyezni, hogy e következtetések (hipotézisek) helyességét igen gyakran igazolják utólag a szédítő tempóban fejlesztett mesterséges érzékszervek, detektorok. Már a kvarkokat is sikerült "láthatóvá" tenni.

Az élettelen és az élő megkülönböztetése a tudomány legfogasabb kérdései közé tartozik. A nem vitás életformák a növényi (flóra) és az állati (fauna) élet. Heves viták tárgya, van e harmadik életforma? Szíves engedelmükkel magunkat a másodikba sorolom, mert - Darwin nyomán - nem ismerem el, hogy a homo sapiens sapiens egy harmadikba tartoznék, minthogy ez a harmadik nem létezik.

Ha baloldali képen látható sor végére képzeletben odaillesztjük a csimpánzot is, és genetikai kódját egybe vetjük az emberével, elenyésző különbségeket találunk csupán. Minőségi különbség nincs.

A homo sapiens sapiens mégis különbözik elődeitől. "Eszesebb" náluk. Miért tettem ezt a szót idézőjelbe? Mindjárt mondom.

Az előember még alá volt vetve a természet rendjének. Reá is vonatkoztak a természet vastörvényei, köztük a kiválasztódás törvénye. A homo sapiens sapiens az első élőlény amely látszólag kivonta magát e törvények hatálya alól, "bátran" dacolva velük.  Okosabb lett a természetnél? Nem lett okosabb. Kikapcsolva a kiválasztódás törvényét a következő "eredményekre" jutott.

-  Szaporodását nem tudja, nem akarja szabályozni.
-  Emiatt pusztító mértékű túlszaporodás következett be a föld "szegény" régióiban.
-  A "gazdag" régiókban a népszaporodás ugyancsak pusztító mértékű csökkenése (kihalás) bontakozott ki.
-  A túlszaporodott népesség biológiai értéke a szexuális szabadosság miatt rohamosan csökken betegségek és degeneráció formájában.
-  A szegény régiókkal szembeni kapitalista "viszonyulás" éhség, ill. járvány övezeteket hozott létre világszerte.
-  A kapitalista termelési mód, a zabolátlan ipari emisszióval, felborítva az éghajlati egyensúlyt, súlyosbodó természeti katasztrófákat idéz elő.
-  A fejlett, gazdag, művelt államok - döntéshozói szerepvállalás helyett - teljes közömbösséget tanúsítanak a vészhelyzettel szemben.

Mindezek végeredménye, hogy az értelmes, emberhez méltó, biztos létezés feltételeit az "művelt" emberiség nem tudta megteremteni, mert az egyéni és társadalmi (kollektiv) gondolkodása erre képtelennek bizonyult. A homo tehát nem sapiens, pláne nem sapiens sapiens. Életkörében hülyébb a hangyáknál, vagy a méheknél, amelyek organikus társadalmakat alkotnak.

E csődhelyzetért a felelősség nem egyformán oszlik meg. Nem teríthető szét a társadalom egészére. A felelősság a zsidó elitet terheli, amely a maga "racionális", ám mégis ostoba gondolkodásával ezt a helyzetet előidézte. Az "össztársadalmi irracionalitás" csakis ennek a rétegnek a kiiktatása "haszon talan létezésének" megszüntetése révén számolható fel.

 Az emberi gondolkodás paralizálása. Zsidó machinációk. Az egydimenziós ember kitenyésztése.

A zsidóság, e pusztító emberfaj, szembekerült a Nilus a Tigris és az Eufrátesz menti folyami civilizációkkal, jelesül az ókori Egyiptommal és Babi lóniával. Szembekerült a "demokratikus" görög városállamokban virulóhellén civilizációval és ennek örökösével a "világhódító" Római Birodalommal. Úgy, hogy végülis sikerült mindegyiket elpusztítani, vagy pusztulásukat nagymértékben elősegíteni, meggyorsítani.

E folyamat, véletlen elemek híján, törvényszerűnek tekintendő. Tüzetesen szemügyre kell tehát venni miben áll az egyik oldal erőssége, ill. a másik oldal gyengesége.

Többféle államtípusról van szó. Egyiptom és Babilon teokratikus, azaz vallásuralmi államok voltak. A görögök rabszolgatartó "demokráciákban" éltek. Róma pedig többször változtatta államberendezését a köztársasági államformától a katona császárokon keresztűl az "isten-császárokig", Élte végére a Kelet Római Birodalom is teokratikus államformát öltött.

"Törpe" ellenfelük, későbbi hóhéruk, a világtörténelem legkegyetlenebb teokratikus állama volt. Képzelt istenük Jahve szájába az uralkodó papság a következő szavakat adja.
"Izrael gyermekei az én rabszolgáim; ők az én rabszolgáim." [Móz. III. 25,55]

A zsidók a nyílt fegyveres
harcokban mindig mindenütt alul maradtak a túlerővel szemben. "Titus római császár, akárcsak hajdan Nabukodonozor babiloni császár, úgy döntött: a földdel teszi egyenlővé Jeruzsálemet. Ezt Josephus Flavius a felkelők bűnének tartja, mivel a lázadás pusztította el a várost, és a rómaiak a lázadást pusztították el. Nagy Heródes legnagyszerűbb emlékművének, a Templomnak az elpusztítása mégis nagy kihívásnak számított. A királyi oszlopcsarnok hatalmas épületköveit összetörték, útépítéshez használták fel, de még közel kétezer év múlva, több évszázadnyi romhalmaz alatt is találni olyan kőhalmokat, amelyek a pusztításból megmaradtak. A törmelékeket a Templom melletti völgybe hordták, amelyet kezdtek feltölteni, és mostanra már szinte észre sem venni a Templom-hegy és a felsőváros közötti térségen. Ám a Templom-hegy tartófalai ma is állnak – a ma Siratófalnak nevezett rész is megmaradt."

Ebből a zsidók azt az okszerű tanulságot vonták le, hogy a gójok karja erős, kardjuk éles. Viszont azt is felismerték, hogy az eszük tompa. Ez utóbbi zseniális felismerésnek bizonyult. A gójok "állati elméje" a zsidó gúnyolódás legfőbb tárgyává vált, joggal. A "rendszerszintű" gondolkodás idővel a zsidók privilégiuma lett és máig az is maradt. Elöljáróban fontos megjegyezni, e gondolkodás nem a zsidó nép közös kincse, hanem az uralkodó elit titkos tudománya. Hajdan a gójoknak is volt ilyen elitjük, de "kiírtódott", nem kis részben a zsidók által. "Soferim 15, 10. szabálya. Rabbis Simon ben Yohai a következőt mondta: 'Tob shebe goyyim harog ', azaz a gójok legjobbjait meg kell ölnötök. Ez az eredeti babilóniai Talmud eredeti héber része, ahogy 1907-ben a zsidó enciklopédia idézi Funk és Wagnalls kiadásában Isidor Singer összeállításában, a gójok címszó alatt (617. oldal)"

A zsidó hadjárat legnagyobb vállalkozása [Lukács Györgytől plagizálva] "az ész trónfosztása" volt, amely évezredeket és kontinenseket fog át. A főcsapás irányát az "apostolok cselekedetei" névvel jelölhetjük, külön említve Szent Pál személyét és munkásságát.

E szorgalmas úr volt az, aki egyesek szerint a názáretit kitalálta, mások szerint pedig
Jézust  kreált abból a létező személyből, akiről "a Talmud - bSan 43a így szól. A pészach estéjén felakasztották Yeshu Ha-Nocrit. ez előtt negyven napig hírnök ment ki: ’Yeshu Ha-Nocrit meg fogják kövezni varázslásért, félrevezetésért, és mert Izráelt bálványimádásra csábította. Ha valakit tud valamit a védelmében, az jöjjön és nyilvánosan mondja el. De senki sem jött a védelmére, ezért felakasztották a pészach estéjén."

Vitathatatlan tény, hogy Jeshu egyetlen betűt se írt le. Vajon miért nem? Descartes formulája "gondolodom, tehát vagyok" úgy is kiterjeszthető, hogy aki nem gondolkodik, nem is ír, az nem is létezik. 

Saul pálfordulása után áradni kezdtek az apostoli levelek és ezek betűtengeréből összeállt az Újszövetség mesebeli szörnyetege: Jézus. Jézus, akit jó pásztorként szeret leginkább ábrázolni a hamis kegyelet, prózában viszont így beszéltetnek az apostolok. Lukács
"Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyer mekeit, fivéreit, nővéreit és saját magát is, nem lehet a tanítványom." [Luk. 14, 26] Erre ráadásul azt se mondhatjuk, elgurult az evangelista gyógyszere. Az Újszövetség szellemiségét Izsaiás - Jahvét beszéltetve - ekként határozza meg. "Megsemmisítem a bölcsek bölcsességét és az értelmesek értelmét elvetem." [Izsaiás 22, 14]  Pál erre még rátesz egy lapáttal. "Ami csak esztelen van a világon, Isten azt választotta, hogy zavarba hozza a bölcseket; ami csak gyönge van a világon, Isten azt választotta, hogy összezavarja ami erős; ami a világon csak nemtelen és megvetendő, Isten azt választotta." [Levél a korinthusiaknak 1, 27 - 28]
Alain de Benoist "Hogyan lehetünk pogányok" c. könyvében, amelyről
írtam korábban, így fakad ki. "Ha a szavaknak van értelmük, akkor itt az értékek totális felforgatásától van szó." [Könyv 350 old.]

Hát persze hogy arról van szó!

Ezt követte a nagy áttörés. Theodosius bizánci császár államvallássá minősítette a szentpáli kereszténységet és ezzel elkezdő dött az emberiség kétezer éves vészkorszaka, amelynek szörnyűségeit részletesen
ecseteltem nemrég.

Az "Ember tragédiája" konstantinápolyi színében Madách a kor "hangulatát" így érzékelteti.
"A pátriárka fejedelmi pompában és kísérettel jő palotájából, egy csapat barát követi láncra vert eretnekeket kísérve, végre katonák s nép. Ádám Elámulok! – de mondd, mi fejedelem közelg amott, oly dölyfösen, kihívón? – Lucifer a főpap az, apostolok utóda."  

Lássuk ezután az egydimenziós gondolkodás legfőbb ismérveit, az egydimenziós ember fogalmát, amelyet Herbert Marcuse alkotott meg. Az erről írott könyv hosszú, unalmas és helyenként teljességgel érthetetetlen szövegében nem akarok tallózni. Csupán egy passzust idézek, amelyről azt hiszem, hogy az író gondolatainak sum mázata..
"A szükségletek, amelyeket az egyénre a ...  társadalmi érdekeltség kényszerít rá, olyan 'szükségletek', amelyek állandósítják a gürcölést, az agresszivitást, a nyomort és az igazságtalanságot. Kielégítésük lehet fölöttébb örömteli az egyén számára, ám ez a boldogság nem olyan állapot, amelyet fönntartani és védelmezni kellene, ha arra szolgál, hogy meggátolja (mind önmagá ban, mind másban) ama képesség kifejlődését, hogy fölismerjék az EGÉSZ beteg voltát. Ez eufória a boldogtalanságban. A hamis szükségletek közé tartozik a legtöbb uralkodó szükséglet, amely arra irányul, hogy az emberek a reklámmal összhang ban lazítsanak, szórakozzanak, viselkedjenek és fogyasszanak hogy azt szeressék és azt utálják, amitmások szeretnek és utálnak."
A Marcuse által felvézolt helyzet a "fogyasztási boldogtalanság" állapota, amely ivás közben szomjaztat és az "öngyil kos élvezés", ill. a  perverziók irányába terel. Ez az egyetemes hatás néhány ismert ember, pl. a bálványozott művészek, sors tragédiáiban tárul fel. Az átlag-spekulánsok szürke, jellegtelen tömegét senki se tartja számon. 

Ez a kesernyés diagnózis a liberális
eszmék torzulásának tükre. "A liberalizmus, mint minden nagy politikai ideológia, egy magasztos célt tűzött ki maga elé: azt, hogy minden ember szabad és boldog legyen, s emberhez méltó életet élhessen, autonóm módon. A piac az az eszköz, amely a  legha tékonyab ban tudja elősegíteni, hogy e magasztos emberkép megvalósuljon, s létrejöjjön az a szinte utópisztikus társadalom, amelyben mindenki – vagy legalábbis majdnem mindenki – egyformán szabad és boldog lehet. 
Ez a megfogalmazás a fentebb említett "rendszer szintű gondolkodás" teljes hiányáról árulkodik. Aki kitalálta nem hülye, másokat néz annak.

Amikorra a magasztos liberális eszmék testet öltöttek már nagyjából kialakult a gyarmati világrendszer, amelynek zabolátlan  kizsákmányolásra és elnyomásra épülő élősdi létformája eleve kizárja "mindenki" boldogulását, hisz az ültetvényes és a rabszolgája között nem lehet szabad verseny. A kizsákmányolás módszereiben idővel változott, lényege azonban változatlan maradt.
 

Teljes összhang az egyenlőtlenség gazdasági - politikai rendszere és a keresztény világnézet, ill. erkölcs között.

Kézenfekvő, hogy a Nagy Theodosius az alattvalók elnyomásának "vonzó" lehetőségeit ismerte fel a keresztény tanokban. Próbáljunk ennek utána gondolni az Újszövetség sorait böngészve, különos tekintettel Jézus [vagy inkább Szent Pál] tanaira, az apostolok tolmácsolásában. Már első olvasatra szembetűnik Jézus [vagy inkább Szent Pál] teljes erkölcsi nihilizmusa a földi dolgok vonatkozásában, különös tekintettel az emberre.

Máté evangéliuma
5

17. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt, vagy a prófétákat! Nem eltörölni, hanem betölteni (tartalmat adni) jöttem
44. Én pedig (azt) mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,
6
19. Nehogy kincset kincsre halmozzatok a földön, ahol a moly és rozsda megemészti (tönkreteszi), ahol tolvajok betörnek (kiássák) és ellopják,
31. Nehogy aggódva tépelődjetek tehát és ne mondjátok: mit eszünk, vagy mit iszunk? vagy mit veszünkmagunkra (mibe öltözünk)?
32. mert mindezeket a (pogány) nemzetből valók keresik: hiszen tudja égi Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van,
33. hanem keressétek először az Isten királyi uralmát és igazság(osság)át és a többit mind ráadásul megkapjátok.
34. Nehogy aggódva tépelődjetek tehát a holnap miatt, mert a holnap aggódik majd magáért. Elég minden nap(pal)nak a maga baja (ami rossz benne)7
8. Mert mindenki, aki kér, kap és aki keres, talál és aki zörget (kopogtat), annak ajtót nyitnak (ajtó nyílik).
21. Egy másik pedig a tanítványai közül mondta neki: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.
22. Jézus azonban (ezt) mondta neki: kövess engem és hagyd a halottakra (?), hogy eltemessék halottaikat,
21
12. És bement Jézus a templomépületbe, és kidobta [kihaj(í)totta] az árusokat és a vevőket mind a templomépületből, és a pénzváltók asztalait és a       galambárusok székeit felforgatta,
13. és ezt mondta nekik: meg van írva: a házamat imádság házának fogják hívni, ti pedig a rablók barlangjává teszitek, 
Pál levelei
A rómaiakhoz
1.
1-
  Pál Krisztus Jézus rabszolgája, elhívott apostol (kiküldött), az Isten evangéliumára kiválasztva. [Vajon ki választotta ki?]
8.
11. ha pedig Annak Szelleme, Aki életre keltette Jézust a halottak közül, bennetek lakozik, akkor az, Aki  életre keltette Krisztus Jézust, megeleveníti a ti       halandó testeteket is, a bennetek lak(oz)ó Szellem által,
12. ezért tehát testvérek, nem vagyunk adósai (lekötelezettjei) a (hús)testnek, hogy (hús)test szerint éljünk,
13. mert ha (hús)test szerint éltek, meghaltok, ha pedig a Szellemmel a hústest tetteit megölitek (a halálba viszitek), éltek (majd),
xx
1. Minden lélek a fölöttes hatalmasságnak vesse alá magát, mert nincs hatalom, csak az Istentől, ami pedig van, azt Isten rendelte (el),
2. így hát aki ellenszegül a hatalmasságnak (hatóságnak), Isten rendelésének szegül ellene, az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet.
3. Mert a felettes hatóságok nem arra valók, hogy a jótéttől ijesszenek el, hanem a rossztól, akarod pedig, hogy ne félj a hatóságtól? tedd a jót, és     dicséretet kapsz tőle,
4. mert Isten szolgája az, a javadra, ha pedig a rosszat teszed, félj, mert nem a látszat kedvéért viseli a kardot, mert Isten szolgája, hanem hogy     megtorlója legyen annak, aki a rosszat teszi,
5. azért alá kell vetned magadat neki, nemcsak a megtorlás miatt, hanem a lelkiismeret szerint is,
6. mert azért fizettek adót is, mert Isten szolgálatvégző szolgái ők, amikor ebben tevékenykednek,
7. adjátok meg mindenkinek amivel tartoztok, akinek az adóval, az adót, akinek a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet, akinek a     megbecsüléssel, a megbecsülést.
A korintusiakhoz
1.
1. Pál, Krisztus Jézusnak Isten akarata által elhívott apostola és Szósztenész testvér
19. mert meg van írva: elpusztítom a bölcsek bölcsességét, az értelmesek értelmét semmivé teszem,
20. hol a bölcs? hol az írástudó? hol e (világ)korszak (aion) szószólója? nem bolondsággá tette-e Isten e világ (kozmosz) bölcsességét?
21. mert mivel az Isten bölcsességében nem ismerte fel a világ a saját bölcsessége által az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága       által mentse meg a hívőket,
22. mivel egyfelől a zsidók csodajeleket kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek,
23. mi egy keresztre feszített (kínkaróra vont) Krisztust hirdetünk, aki a zsidóknak ugyan botrány, a nemzeteknek pedig bolondság,
24. de maguknak az elhívottaknak, mind zsidóknak, mind görögöknek Krisztus: Istennek hatóereje, és bölcsessége,
25. mert az Isten 'bolondsága' bölcsebb az emberek bölcsességénél és az Istennek a gyöngesége erősebb az emberek erejénél,
26. mert tekintsétek csak az elhívásotokat testvérek, mivel nem sokan vagytok bölcsek (hús)test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan előkelők,
27. hanem a világ bolondjait választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, ami a világnak gyönge, azt választotta ki az Isten, hogy        megszégyenítse az erőseket
28. és ami a világnak nem előkelő (alacsonyrendű), sőt lenézett, azt választotta ki az Isten, a szinte semminek látszókat, hogy a valaminek látszókat        megsemmisítse,
29. hogy így ne dicsekedjék egy (hús)test sem Isten színe előtt.
30. Belőle vagytok pedig ti Krisztus Jézusban, aki bölcsességgé lett nekünk Istentől, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká,31. hogy amint meg van írva: aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.

Ésatöbbi ésatöbbi. Először azt terveztem, hogy végig kottázom Pált, meg a többi apostolt,  az egész Újszövetséget ától cettig.. Közben rájöttem, hogy halálosan unom az egészet. Aztán arra gondoltam, mennyire fogják unni az olvasók. Itt letettem a lantot.

Egyvalami viszon t - hitem szerint - így is kiderül az idézetekből: az  Újszövetség "a balgaság dícsérete"! Honnan is jut eszembe ez a kifejezés? Hát persze,  Rotterdami Erasmus írt egy könyvet ezzel a címmel.
Róla írják...
Észrevételei a papokat és a szerzeteseket sem kímélik, mert azok híveik hiszékenységével visszaélve kitalált csodákról mesélnek nekik. Karikírozza a templomi prédikációkat, ahol mindenki ásít, szunyókál. Bírálja a teológusokat, akik kényük-kedvük szerint alakítják a Szentírást.
A hülyeség felmagasztalása nem caupán az apostolok agymenéseiből derül ki, hanem a "Szentírás" szövegésből és egész logikai rendszeréből is.

A zsidók istene Jahve, mint már említve volr, az embert "eredendően" hülyének teremtette, megtíltván számára, hogy a tudás fájáról egyen. Viszont hagyta, hogy másik teremtménye az okos (!?) kígyó rápalizza az almaevésre a két bambát. Mire volt jó ez az aljas komédia? Hát arra, hogy az "eredendő" bűnt rá lehessen terhelni az egész emberiségre. Mire jó ez az állapot? Arra hogy mesterséges "szükségletet" teremtsen a megváltás, egy "megváltó" iránt. És lőn! Megszületett a kisded eleve kötélre, karóra, vagy keresztre, majd feltámadásra és mennybemenetelre szánva.

A bűn és a bűnhődés, mint gondolat és intézményrendszer, a(z egészséges) társadalmak alapvető szabályozó rendszere. "Alanyai" a felbújtó, az elkövető, a segítő (elkövetők)  és a pártoló (bűnkapcsolatban álló). A büntetés (bűnhődés) célja a megtorlás, a sértettnek nyújtandó elégtétel és a (legfontosabb) az elkövető és mások visszatartása (elrettentése) révén, az ártatlanok védelme, bizton ságuk, nyugalmuk garantálása. Az összes együtt a "jogrend", amely az igazi, vagy csak feltételezett bűnöst is védi, eljárási garanciák formájában, a jogi tévedésektől, ill.túlkapásoktól. Egészen más kérdés, hogy a mocskos emberi kezekben hogyan torzul a magasztos elveket követő eljárás.

[A bűntethetőség eredetileg egyéni elkövetőhöz és ahhoz a feltételhez kapcsolódott, hogy egy cselekményt jogszabály előzetesen körülírjon és megha tározott büntetéssel fenyegessen. Igy volt ez mindaddig, amíg a II. Világháború tömeggyilkos győztesei tort [Purim] nem ültek a tömeggyilkos vesztesek fölött. A "Nürnbergi Huszonkettő" elleni kutyakomédia jó példája ennek.]

És hogy állunk a zsidójoggal, az "eredendő bűnnel"?

E szerint mindenki bűnös és elkárhozásra, azaz örökké tartó szenvedésre van ítélve. Elkárhozni azonban csak a "halhatatlan" lélek képes. Érdekes, hogy mégis minden pokol ábrázolás testi (!) szenvedésről szól. Nincs ebben ellentmondás? Mert mi van akkor, ha valami konok pogány azt mondja, szarok a halhatatlan lelkemre, amiben nem is hiszek és a Földön, saját romlandó porhüvelyemben akarok jól élni.

Nincs semmi ellentmondás!

A keresztény vallás ugyanis közjoggá lett és pokollá változtatta a földet az élők számára is.

Ne értsenek félre, nem Jézust "támadom", hanem az Újszövetségben alkotott hamis képet szemléltetem.

Aztán beindult Jézus. Sok mondát kerekítettek köréje, a gójok is. Pártus hercegnek, fáraónak, árjának és ki tudja még mi a jófenének ábrázolták. Én amondó vagyok, tényleg zsidó volt. Megmondom, miből jöttem rá.

Ő, aki kihajtotta a templomból a kiskereskedőket, nagybani közvetító kereskdeőként viselkedett [azaz a zsidók legkedveltebb foglalkozását űzte] amikor azt hírdette... [János Evangéliuma 14.]
"Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, higgyetek Istenben és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van. Ha nem így volna, vajon mondtam volna e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat. Én vagyok az út, az igazság, az élet. Senki sem mehet az Atyához csak énáltalam." Ez az ídvezítés monopóliuma.

A Szentírás olvasgatásának súlyos kockázatai, ill. mellékhatásai vannak. Aki belemerül nem veszi észre, hogy gondolkodása hálóba esett és ha vitatkozni próbál úgy jár mint a légy, egyre jobban belegabalyodik.

Ami engem illet, nem belülről vizsgálgatom a Szentírást, hanem azt a rejtélyt kutatom, hogy a gójok milliárdjait, sok nemzedéken keresztül, hogy sikerülhetett ennyi sületlenség hívőjévé, megvallójává, megszállottjává tenni?

"Motivált gondolkodás",
az egyimenziós ember ismérvei.

A motivációt a közfelfogás és a tudomány az emberi cselekvés [magatartás]
ösztökéjének  tekinti.
"A pszichológia egyik fontos kérdése, milyen késztetésekből fakad, milyen erők állnak a viselkedés hátterében. Miért tudunk bizonyos cselekvésekre, hatalmas energiákat mozgósítani, míg másokra viszont nem. Három elemét tárgyalják  A szükséglet: olyan hiány a szervezetben (pl. oxigén hiány, tápanyaghiány, folyadékhiány stb.), amely tartós fennállása esetén az egészséget vagy súlyosabb fokon az életet fenyegeti. A drive: a szükséglet pszichológiai megfelelője. Jelentése igei formában: űzni, hajtani, főnévi alakban hajtóerő, késztetés, tolóerő. A homeosztázis: a szervezet egyensúlyi állapotának szabályozója, helyreállítója."

Valójában a felsorolt elemi szükségletek "csak" a lakosság kilenctizedénél jelentkeznek, de nekik nem ér a nevük. "Demokráciákban" pláne nem.

Apropó demokrácia! Tulajdonképp ide akarok kilyukadni. A nagy társadalmak (kultúrák, civilizációk) sorsát sohasem a nép intézte, hanem mindíg mindenütt egy szűk, nemritkán titkos kaszt, amelyet akkor senki se hívott elitnek.

Nos, a szigorú kasztrendszerben élő zsidóság a népek nemzetek ezen "elitjeit" pusztította el. Ennek nem első és főleg nem utolsó epizódja a "Nagy Francia Forradalom" volt, amely a királyság és a nemesség helyébe (akiket kiírtott) a szabadság - egyenlőség testvériség jelszavával, a népet állította. Így jött létre a népuralom, azaz "demokrácia", amelyben a népnek az égvilágon semmi beleszólása nincs a közügyekbe, a saját ügyeibe.

Ez azért van, mert nem uralkodót "homo dominator", hanem választót "homo elector" csináltak belőle azok, akik mindíg helyette gondolkodnak, ill. cselekszenek: a zsidók...   

A demokrácia a szervezett szervezetlenség, felelőtlenség rendszere. A pártokba hülyített, vagy passzív közömbösségbe taszított "választó"
csak
az elébe tett, gondosan előválogatott kínálatból választhat. Olyan "képviselőket" rajzolnak a szavazólapokra, akiket nem tud ellenőrízni, irányítani, visszahívni. olyanokat, akik nem a választóiknak, hanem a kiválasztóiknak engedelmeskednek, akik ennek fejében elnézik nekik, hogy kérész életük alatt megtollasodjanak.

Ez a rendszert minden tudományos, vagy politikai elemzésnél tömörebben és érthetóbben
írja le a Cion Bólcseinek 1. sz. Jegyzőkönyve.

"Mellőzve a szép frázisokat, beszéljünk az egyes gondolatok jelentőségéről: viszonyítással és elvonatkoztatással megvilágítjuk a minket körülövező valóságot. Tisztába kell jönnünk azzal, miben tér el a mi gondolkozásmódunk a gójokétól.
A politikai szabadság gondolat, nem pedig tény. Ezt a gondolatot csalétekül kell tudni használni, valahányszor szükségesnek mutatkozik a tömegeket saját pártunkra állítani annak megsemmisítésére, aki a hatalmat birtokolja. Könnyebben oldható meg ez a feladat, ha az ellenfél már megfertőződött az úgyne vezett liberalizmussal, s ennek az eszmének kedvéért hajlandó lemondani hatalmának egy részéről. Itt egész világosan megmutatkozik elméletünk diadala: a kormány meglazult gyeplőit - az élet törvényénél fogva - azonmód új kéz veszi fel és ragadja meg, a nemzet vak hatalma ugyanis egyetlen nap sem lehet meg irányítás nélkül, és az új hatalom elfoglalja a liberalizmus által legyengített réginek a helyét.

Volt idő, amikor a jóhiszeműség és a becsületesség uralkodott. A szabadság gondolatát ma lehetetlen megvalósítani, mert senki sem tudja, miként használja mérséklettel. Elegendő egy népet bizonyos időre önkormányzatnak átengedni, hogy szervezetlen csőcselékké változzék.

 Tömegben lévő emberek, akiket csupán kicsinyes szenvedélyek, nyomorult vallási elképzelések, szokások, hagyományok és érzelgős elméletek irányítanak, áldozatul esnek a pártoskodásnak, amely megakadályoz mindenfajta megegyezést még tökéletes ésszerű érvelés alapján is. A tömeg minden elhatározása ingadozó vagy megkártyázott többségtől függ, amely nem lévén járatos politikai titkokban, valamilyen nevetséges döntést hoz s ezzel az anarchia magvát hinti el a kormányban.

A politikának nincs semmi köze az erkölcshöz. ... A mi jogunk az erőszakban rejlik. Az a szó, hogy "jog", puszta gondolat, melyet semmi sem bizonyít.

A kellő munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a tömeg hitványságát, lanyhaságát, állhatlanságát, azt, hogy képtelen megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének feltételeit.

 Korlátlan kényuralom nélkül nem maradhat fenn egy civilizáció sem, hiszen az nem tömegeken nyugszik, hanem azok vezetőin, bárkik is legyenek azok. A tömeg barbár, és ezt a barbárságot minden alkalommal kimutatja. ... Nézzük csak ezeket az alkoholizált, az italoktól megmámorosodott állatokat - az italok mértéktelen élvezetéhez való jog együtt jár a szabadsággal.

A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a jelszavakat: 'szabadság, egyenlőség, testvériség', ... Az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektuelek mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek egyenlőtlenségét ... Nem gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy azok az 'újgazdagok', akiket a tömeg kiválasztott maga közül a kormányzás gyakorlására, a politika tekintetében épp oly vakok, mint maga a tömeg, ... Ám éppen ezeken a dolgokon alapult minden időben a dinasztikus uralkodás."

A Jegyzőkönyv a zsidó hatalmat láthatatlannak és zsarnokinak jellemzi. Hozzáteszi, hogy e két tulajdonság a zsidóság sikereinek záloga. Az általa és nem a tömeg által kiválasztott újgazdagokat ugyanolyan vakoknak, hülyéknek tekinti, mint választóikat.

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

A vers Adytól való. Az élet akarás miatt idézem. A természet örök törvénye szerint az élet lényege valóban az élni akarás. Az "élés", vagyis az ön- és fajfenntartás, az állati lét alapöszöneként funkcionált, mig meg nem jelentek az emberek, köztük a tudósok, írók és filozófusok.  Ez bonyolította ugyan a helyzetet, de még a legtudálékosabbak - pl. Kant "A tiszta ész kritikájában" - sem vitatták, hogy az embernek is követni kell valamit, amit pl. Kant "katego rikus imperativuszanak" nevez és a maga nyakatekert módján így ír körül.
"E törvény megfogalmazása szerint olyan elvek mentén kellene cselekedni, amelyeket szeretnénk egyetemesen elfogadottnak látni, illetve amelynek a természet egyetemes törvényévé kellene válni.... Ha az ember nem támaszkodik a kategorikus imperatívuszra, akkor kiszolgáltatja magát külső hatalmak fenyegetésének. Az önmagukat egzisztenciálisan választó esetleges személyek manapság bizonyos morális konfliktusoknak és összecsapásoknak vannak kiszolgáltatva. E konfliktusokból csak akkor találják meg a helyes kiutat, ha mérceként valamilyen univerzális támaszt használnak. A kategorikus imperatívusz – mint legfőbb univerzális támasz – olyan morális törvény, amely kettős értelemben is törvény. Kötelező és feltétlenül parancsoló a jogi törvényekhez hasonlóan, determinál bennünket, miként a természeti törvény."

A kategorikus imperativusz tehát egyetemes, de konkrét tartalmának a helyhez és az időhöz kell igazodnia hisz az élet [lét] feltételei az idő és a tér függvényei. A törvényalkalmazás, alkalmazkodás révén hatályosulhat. Ez az alkalmazkodás az állatok negy "tudománya", amit a homo nem tudott, nem akart elsajátítani.

Itt és most  a puszta lét a tét. A kategorikus imperativusz a magyarság fogyásának megállítása, szaporodásának elősegítése, azaz a "faj fenntartása"!!!
"Magyarországon a teljes termékenységi arányszám európai összevetésben is rendkívül alacsony, sőt, a magyar ráta az egyik legalacsonyabb. A világ régiói közül pedig Európa a sereghajtó. A mutató az ezredforduló óta 1,23 és 1,35 között ingadozott, de az elmúlt években megfigyelt emelkedő tendencia ellenére is nagyon elmarad - a fejlettebb országokban a hosszú távú reprodukcióhoz szükségesnek tekintett - 2,1 gyermek/nő értéktől."


Ez 2013-as gyászjelentés. Tud valaki frissebbet? Ez a második Orbán kormány harmadik éve. Most harmadik kormány harmadik évében járunk. Hogy alakult azóta a statisztika? Ki tudja? Kit érdekel?

Nekünk a 2.1 nem szerencseszám, különösen akkor ha ránk zúdulnak a patkányokkal versengve szaporodó fajok.

A magyar "népszaporulat" számadatai egy vesztésre álló háború hadijelentései. E háború szintere az anyák méhe.
Ezt a hasonlatot nem én találtam ki, csak olvastam
róla és egyetértek vele.

"Mintegy kétszáz esztendeje háború folyik az anyaméhe ken belül, amelynek első jele már a XVIII. század derekán megmutatkozott az úgynevezett egykézéssel az Ormán ságban. Az egykézés kiváltója az volt, hogy a magyarságot egy helytartótanácsi rendelettel megfosztották a közösségi földek szabad használatától, Ennek szorítása nyomán feszült egymással szembe a létfenntartás és fajfenntartás alapösztöne, amiből a létfenntartás bálványimádássá torzult formája került ki győztesen. Az 'anyagiasság diktatúrája' miatt a magyaroknak korlátozniuk kellett utódaik számát, hogy ezáltal biztosítsák a saját, ideiglenes életben maradásukat. Egyértelműen egy olyan 'háború' modellje ez, melyen a nemzet termékenysége elleni támadások ma is alapulnak. És persze ennek a pusztításnak korunkban is megvannak a maga rejtőzködő haszonélvezői: a hatalom hazai helytartói és külföldi birtokosai."

A fajvédelem ma a zsidóság privilégiuma. Főbenjáró bűnnek számít, ha egy goj szóbahozza. Sokat kaptam már a fejemre Hitler idézgetése miatt, pedig nem imádom, csak elemzem és a tények mentén méltatom tevékenységét. Ő volt az egyetlen államférfi aki ennek a legszörnyűbb háborúnak a tétjét felismerve az állam vasöklével csapott le mindenre és mindenkire, ami és aki szembeszegült vagy csak közömbös séget tanúsított. Ő volt az, aki a tőke markából is kicsikarta a "fajfenntartási adót".

Pártjának nyúlfarknyi programját
"1920 február 20-án müncheni Hofhauser Sörcsarnokban rendezett tómeggyűlésen hirdette ki" huszon öt pontban és haláláig nem nyult hozzá. Igaz a program minden szava halálosan (!) komoly volt... Néhány pontot idézek.
7. Az állam vállaljon kötelezettséget az állampolgárok munkavállalási és életfeltételeinek kiemelt támogatására vonatkozóan. Ha az össznépesség ellátásának megszervezése akadályokba ütközik, akkor a külföldieket( az állampolgársággal nem rendelkezőket) ki kell utasítani a birodalom területéről.
8. Meg kell akadalyozni a nem német nemzetiségű bevándorlok további letelepedését. Követeljük, hogy az 1914. Augusztus 2-át követő időszakokban letelepedett nem német nemzetiségű lakosokat azonnal utasítsák ki a Birodalomból.
14. Az állam kapjon 'nyereségrészesedést' a nagyüzemek bevételeiből.
15. Követeljük a nyugellátást kiszélesitését, fejlesztését.  
21. Az állam következő fontos feladata a népegészségügy színvonalának emelése: az anya és az újszülött védelme,
25. A partvezetők a fenti pontok maradéktalan megvalósításának életünk árán is érvényét szereznek
.
Nem kifejezetten a gyengébbek kedvéért méltatom a 14. pontot.

Hitler nem csalogatta a birodalomba a külföldi rablótőkét. Nem engedte a nagyüzemek szarért - hugyért történő "felvásárlása" ürügyén, az üzemek leépítésével egybekötött piacvásárlást. A munkások ezreinek utcára dobását. Nemhogy adókedvezménnyel, vagy pláne adómentességgel kecsegtette volna a hiénákat, hanem "részesedést" követelt tőlük, ill. vasalt be rajtuk. Évente személyesen tartott perselyt a polgárok orra alá. Naná hogy gyült a pénz...

Apropó tőke! A szennyes zsidókezekhez tapadó mindenfajta tőke-spekulációnak véget vetett. Lecsapott az idegen szívű ú.n. "komprádor" burzsoáziára. Becsukta a tőzsdét, felszámolta az "önálló" bankszektort, a tőkés részvénytársaságokat, stb. Megszüntek a tőkések is. Szerencsésnek mondhatta ma gát aki - megkopasztva - elvihette az írháját.

Mi maradt? A nemzeti elkötelezettségű, vaskézzel kormányozott "hazai" ipar, mezőgazdaság, kereskedelem. "Jó gazda" volt a III. Birodalom? Igen! Jó gazda volt. A közellátás, szociális, egészségügyi ellátás az utolsó percekig működött. Ugyanígy a kényszerű hadigazdaság is. A technika még ma is abból a szellemi alapból kanalaz, amit a német mérnökök a bombarobbanásoktól rázkódó bunkerek mélyén kiagyaltak.

És most egy színes kis hazai körkép: az egy dimenzió és a benne dagonyázó egydimenziós ember/állatok eldorádójának rövid jellemzése.

Amikor ideértem az írással egy régi élmény elevenedett meg bennem. A Margitszigeten Gounod Faust operája ment. A Rondót egy óriási üsdobon tánco ló ördögalak énekelte kezében két fáklyával. De mi köze ennek a témához? Ezt nem csak  tőlem kell mekérdezni, hanem a Zürichi Opera rendezőjétől is, aki a Faust előadáshoz ezt a prezentá ciót illesztette. Mit gondolhatott? Talán ugyanazt, amit a fenti idézet szerzője
"egymással került szembe a létfenntartás és fajfenntartás alapösztöne, amiből a létfenntartás bálványimádássá tor zult formája került ki győztesen. Erről szól a Rondo, így...

Eladó az egész világ.
Aranyborjú fennen trónol,
Minden Ő előtte hódol.

Mindenki hitvány pénzt kíván.

Az anyagiasság diktatúrája ... Az egydimeziós lények döntő többsége ebben a szektorban való sítja meg önmagát, azaz szedi meg magát... Nálunk a nemzeti jövedelem "elosztásának" egy sajátos magyar modellje működik, "kedvezményezett csoportokba" szerveződve. Ilyen csoportok pl. a FIDESZ-KDNP pártokrácia, a hivatalnoki kar felső rétege, a felső egyházi körök [három zsidó "hercegprímás" egy szettet alkotva...], stb. Lehetne róluk pontosabban, részletesebben írni, de szükségtelen, mert mindenki képes elgondolni, miről van szó.

Részletesebb körülírást az egészen sajátos "magyar burzsoázia" igényel.

Általános jelenség, hogy a tőkés osztályállam és a tőkések között számtalan korrupciós szál szövődik. Magyar hungarikum viszont, hogy ezt a rothadt kapcsolatrendszert az államhatalom birtokosa testesíti meg, ill. működteti igazi keresztapa [godfather] módján, aki szuverén és mindenki más csak stró manja. E kapcsolatrendszer jellegzetes figurája Mészáros Lőrinc, akiről azt tartják, hogy Orbán Viktor pénztárcája csupán.

"magyar kapitalizmus" valóságos teljesítményei ugyanúgy nem mérhetők, mint az egykori szocializmusé mert az állam rejtett elvonási/támogatási rendszere [a "lágy" költségvetési korlátok] ellenőrízhetetlenné elemezhetetlenné teszik ezt a vegyesboltot.

Igenám, de azt mondják az Orbán rezsim jól teljesít a gazdaságban is. A látszólagos prosperitás forrása azonban nem, vagy csak részben a nemzeti jövedelem. A másik forrás a nemzetgyilkos elvonás a létfontosságú szektorokból, pl. az egészségügyből, az "einstandolás"; a magán nyugdij pénza lapok lenyúlása, stb. Ehhez társul az a körülmény, hogy e fosztogatásra a hitelminősítő intézetek sem érzékenyek, mert a kapitalista remdszerekben ez a trendi.

Sajnos, az egydimenziós emberfaj nem csupán ebben a "védett" zónában tenyészik, hanem a társadalom úgyszólván minden rétegében. Egy rendkívül sokrétü, sokszínü ember masszáról van szó, amelyet csak az egydimenziós tudat, ill, létforma kapcsol össze. Talán úgy is mondhatjuk, a középosz tályról van szó, többnyire tiszteletreméltó emberekről van szó. Néhány példa.

A nem dotált közép és kisvállalkozók az iparban, mezőgazdaságban és a kereskedelemben hasznos és gazdaságos tevékenységet folytatnak, amely minden szellemi és testi energiájukat leköti. Önkörükből kinézni, kinyúlni nem képesek, nem is hajlandók.

Még jellegzetesebb a nonprofit szektor, az önzetlen hazafiak tarka barka csoportosulásai, ill. a magányos hősök, nemzetmegváltók népes köre. Lehetetlen őket még példálózva is felsorolni, ezért egy jellegzetes csoportot pécézek ki csupán, a "hagyományőrzőket", közülük is csak a huszár hagyományőrzőket, ráadásul még lovakat se' adok alájuk...

A képen peckes nagypapákat látunk drága (!) díszegyenruhákban, azaz maskarákban. Külön szövetségbe tömörülnek, szervezeti életet élnek. És mit csinálnak? Büszkélkednek. Ugyan melyiküknek jutna eszébe és miért is jutna eszébe, hány pohár tejre, vagy kiflire futná egy zsinóros dolmány árából és hogy egy paripa abrakoltatása mennyivel költségesebb egy éhező gyermek étkeztetésénél.

Egyáltalán nem remélhető, hogy e jómódú egydimenziós lényeket ráolvavsással ki lehetne mozdítani életszemléletükből, vagy pláne életmódjukból. Számukra az éltető elixir a rohadt liberális társadalomban minden haszontalanság számára biztosított "szabadság".

Lassan, írásom végefelé ideje lesz a lényegre térnem...

Az "anyaméhben zajló háború" vesztegéglistája a zsidó - ből idézve. "A KSH adatai szerint 1956-tól 2015-ig 5 millió 264.901 abortuszt hajtottak végre hazánkban, ami Magyarország mai lakosságának (9 millió 823 ezer) több mint a fele. Körülbelül ekkora a mai Svédország vagy Finnország össz lakossága."

Egy holokausztnyi magyar élet elpusztítása a legvédtelenebb korban, a "legszentebb helyen" az anyaméhben. Kik a bűnösök? Fontos kérdés, de most nem ez a legsürgősebb.

Azonnali - forradalmi - változtatásokra van szükség azokkal szemben, akik változni nem akarnak, nem tudnak. Kakaskukorékolás lenne ez a felhívás? Nem a kakas szavára kezd virradni, a kakas kiált, merthogy vírrad - mondja Madách. És virrad? Úgy tűnik, igen. Egyelőre ugyan nem nálunk, de ébredez nek, mozgolódnak már a megmaradás erői, gondoljunk csak a hűvös, türelmes svédekre. Nemrég
írtam róluk. 

Nem gondolok és nem is célozgatok arra, hogy a példa ragadós. Érezni vélem azonban, hogy Európa elnyomott, kizsigerelt tömegei ébredeznek álmukból. Véres napokról álmodtak talán mint Petőfi? Ki tudja! Nekem a Jelenések Könyve Babilon bukásáról szóló 18 strófája jut eszembe.

   "Nagy robajjal dőljön le Babilon, a nagy város, és nyoma se legyen többé!
Hárfapengés meg ének, fuvolaszó és harsona ne zengjen többé benned!
Ne éljen benned semmiféle mesterség művese! Ne hallatsszék malomkattogás!
Mécses fénye ne villanjon föl benned! Vőlegény és menyasszony ne hallassa szavát!
Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek 'minden' nemzetet.
Kezedhez tapad a próféták és szentek vére, s 'mindazoké, kiket megöltek a földön'."

Talán nem is nehéz érzékelni, hogy nem egy városról, hanem egy gonosz egyetemességről van szó. E kritériumnak egyedül a világ-pénz-hatalom "szentháromsága" felel meg meg maradéktalanul. Mindazok csont-újja, akiket megöltek a földön, egy irányba, az "állattenyésztők" felé mutat.

2017.12.18

Sz. Gy.

 

 

 

 

 

 



 

 

,



 

 

 

  asszociálta.

00Eladó az egész világ.
Aranyborjú fennen trónol, minden Ő előtte hódol.
Mindenki hitvány pénzt kíván.00