Nézd, ugranám, és testem visszahull,
 Szemem, fülem lemond szolgálatáról,
 Ha a távolnak kémlem titkait.
 [Madách]

 

 

 

Nekrológ.
Élet, halál, égi vándorlás.

A helyzet nem olyan setét amilyenre a pesszimista Madách festi. Csak megnyugvással tudomásul kéne venni, hogy a testi lét arasznyi. De nem! Az ember, amióta eszét tudja, folyton az elmúlás gondolatával küszködik és ostobábbnál ostobább elméleteket állít fel arról, mi lesz az "élet" után.

Nekem most, Testvéröcsém halála kapcsán, eszembe kellett jusson: "mi lesz veled emberke"? Még mindig Madáchnál maradva gondolkodjunk el, mit jelenthet Lucifer bölcselme

„Vagyok - bolond szó. Voltál és leszesz.
Örök levés s enyészet minden élet.
"

Na' ezt hogy kell érteni? Hadd írjam ide, én hogy értem.

A testi ember "létkörökben" él: munkahely [tanítványok, kollégák], család, barátok. Ha meghal, emlékeznek ugyanarra az emberre, de nem ugyanúgy. Nem ugyanazt adja magából az egyetemi előadó, a tudományos kutató, az öccs - férj - apa - nagyapa, és a cimbora. Egyvalami kimaradt a felsorolásból: a "közgondolkodó", pedig az is volt az istenadta és nem is utolsó, sőt!

Szellemi hagyatéka három írás.

Az első egy szinvonalas fordítás
"A pápaság alkonya"  amit Inspector álnéven tettünk közzé [2005.07.07]. Az írás angol nyelvü szövege Latin Amerika legolvasottabb ellenzéki portálján jelent meg.

Első önálló írásának címe "Eretnekség! A Homo sapiens egy darwinista szemével"  élet-ívének zenitjén keletkezett. Ejnye Öcsém, most látom csak, nem tüntetted fel a dátumot, de én tudom 2011.11.19 (!) ekkor tehát még kitűnő lelki kondiban voltál. Köszönd a sorsnak Te, aki azt írod, hogy a ma embere méltánytalanul sokáig él.

Ez az írás "árulkodó". Fejlett stílusérzék mellett széleskörű szakmán kívüli ismereteket tükröz a törté nelem, a közgazdaságtan, a szociológia, a pszichológia, a politológia (!), stb. köréből és mindezt rendszerezett, átgondolt, finoman szűrt, szellemes formában.

Nagyon elgyönyörködtem benne - a temetésről hazajövet. Amikor szerkesztettük olvasói élményem nem volt zavartalan a hepciáskodás miatt (...), amelynek során még anyázásra is sor került néha. Azóta is elgondolkodom kettőnk öröklött természetén és nem tudom eldönteni: a kirobbanó gorombaság, vagy a szelid megátalkodottság a "kedvezőbb" tulajdonság. Közírói vénáját mindazonáltal elismerve és dícsérve a folytatásra biztattam. Ennek vonakodva, késedelmesen tett eleget. Ki tudja miért.

Itt és most nem idézgetek a műből, amelyet csekély erőfeszítéssel a laikus is képes lehet megérteni, sőt élvezni. Ennek során tapasztalni fogja, hogy a tartalom messze túlnő a cím által szabott kereteken. Egy világképet bontakoztat ki. Nem túlzok.

Azután a leszálló ágban megint eszedbe jutott, hogy "írnikék"... A témaválasztás árulkodó. Kötödés Debrecenhez, kötödés a Hajdúsághoz. Az emlékezet mozaikjai.  

[Drága apai nagyanyám a "Kisnana"  elmenőben először nagyiként unokáit szólongatta, később feleségként férjével és gyermekeivel társalgott, majd a végső stádiumban, a gyerekkorba visszatérve, szüleivel és testvéreivel foglalkozott.] 

Ez a kedves alkonyi írás valahogy erre emlékeztet meg arra, hogy már jócskán a "darwini szint" alatt jár, amit törvényszerűsége miatt nem minősíthetek sajnálatosnak.

Végül bejelentem, hogy vannak még függőben maradt közös dolgaink.

Az egyik, Ferenc gondolatébresztése folytán megígértem, hogy cikket írok Bocskai fejedelemről az "államalapítóról".

A másik egy sötét téma. Írt egy további cikket, amelyről azt állította, hogy elküldte nekem szerkesztésre és közlésre, de én azt válaszoltam, nem aktuális. Lehet, így volt, de ha agyonütnek se' emlékszem rá. Aztán elküldte megint és én ígéretet tettem arra, hogy szerkesztve közzéteszem. A Kisöcsém közben elunhatta magát és számonkérve rajtam az ígéretet felszólított a teljesítésre. Ez még nem lett volna baj, de a MOST szócskát használta nem tudván (?) hogy erre a szóra berobbanok és mindenkit elküldök melegebb éghajlatra legyen feleségről, barátról, vagy ügyfélről szó. Így cselekedtem ezúttal is, mérhetetlen gorombasággal. Ekkor elhallgatott...

Sajnálom és szégyellem a dolgot. Már nem javasolhatom, hogy "spongyát rá", de még teljesíthetem és teljesíteni is fogom ígéretemet. Jobb későn, mint soha.

Megmagyarázom még, mit értek a "cybertér vándora" kifejezésen. Ha van is halhatatlan lelkünk, nem tudjuk hol kószál és mikor jő el az Utolsó Ítélet amikorra előkerül. Gondolatainkat lelkünk olyan darabkáinak tekintem, amelyek konzervált formában keringhetnek az Internet pályákon olyan postaládákként, amelyeket bárki kinyithat, hogy megismerje jellemző valónkat éltünkben és testi halálunk után.

* * *

Még egy súlyos kötelezettségem van: Öcsém végakaratának tolmácsolása.

Azt szerette volna, ha valamilyen módon összejön "a" család. Ennek érdekében Ferenc, az ifjabb Ferenc és én egy családtérkép készítését határoztuk el. Az öreg Feri ehhez hozzá is kezdett, de kiderült, hogy amit ekkor már alkotni tudott teljességgel alkalmatlan a gyakorlati felhasználás céljaira.

Ekkor az a megegyezés született, hogy hárman Debrecenben összejövünk és új feledatokat határozunk meg, amelyben a munkateher az ifjabb Ferire, alias "Samira" hárul. Nos ebből se lett semmi. Igaz, a közeli tragédiára nem gondolhattunk.

A magam részéről Feri törekvését jogosnak és természetesnek tartom annakfolytán, hogy a nagycsaládok "genetikai hálója" eltéphetetlen és a családon belüli ellentétek, bántódások érvényességét nem kérdőjelezhetik meg.

Olyannyira közhely, hogy már miniszterelnökünk Orbán Viktor is hangoztatja: újra össze kell fércelni a régi nagycsaládi modellt, mert az egymásra utaltság csak ebben a modellben juthat családsegítő szerephez.

Nos' kedves rokonaim szíves engedelmetekkel, anélkül, vagy annak ellenére kísérletet teszek a végrendeleti végrehajtó nehéz szerepének eljátszására. Ha közben elüt a gépszíj [ahogy drága Böszörményünkben mondják] elmondhatom, nem rajtam mult.

2018.10.02

Sz. Gy.

 

 

Istvan Olah
Ki meghal, csak az tudja keményen;
Történik akkor vele valami.
Azt mondják egy csillag fut le az égen,
Néha kuvikolást is hallani.
Ő csak néz és néz, mert most róla van szó.
Hold, állatok, gondolatrendszerek,
Mind rá gondolnak. S míg szól a harangszó,
Idegesen néznek az emberek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    

 



 



 

 

 


 

 

 



 

 

 

kép