Mottó:
Mondják, Isten nem ver bottal. Lehetséges,
hogy minket "karizmatikus" értelmiségünk
által büntet?

 

A "karizma" kockázatai és mellékhatásai

Papp Lajos

A nagy embert Szolnokon ismertem meg, az ottani székhelyű "Becsület Bíróság" űlésén. A testület rangos volt, míg létezett. Elnöke Deák András, volt recski fogoly. Titkára Törőcsik Mihály, neves kutató. Tagjai - többek között - Obersovszky Gyula, Pongrátz Gergely, Rácz Sándor, stb. és Papp Lajos voltak. Üléseink rendszeres vendége volt Tempfli József nagyváradi megyéspüs pök. Szerénységemet is soraiba emelte a grémium. Sőt, Pongrátz Gergely inditványára elnökhelyettessé választottak mondván, hogy egy bíróságnál fontos lehet egy jogász.

A bírósági bejegyzéshez elkészitettem az Alapszabályt. [Megjegyzem, a "Bíróságot" a valódi bíróság nem jegyezte be. Az indok az volt, hogy a polgárok összetéveszthetik az "igazi" bíróságokkal. Nem vették észre, hogy ahol egy bíróság a nevében, szellemében, tevékenységében a becsületnek jelentőséget tulajdonít, azt a leghülyébb állampolgár sem téveszti össze az olyan bíróságokkal, amelyeknél ez a kritérium hiányzik...]

De nem erről, hanem az Alapszabályról akarok szólni. Abba Törőcsik egyenes kivánságára belevettem, hogy a Bíróságnak nem lehet tagja olyan személy, aki korábban az MSZMP tagja volt. Amikor az okirat ismertetésében idáig jutottam Papp Lajos nyomban közbeszólt, hogy ezek szerint neki itt nincs helye és az azonnali, látványos kivonulást kezdte koreografálni.

Ekkor a Bíróság tagjai kérlelni kezdték, "maradj Lajos, módositjuk az alapszabályt..."

Lajos maradt. Törőcsik pedig odaszólt nekem, "Gyula, írd át a szöveget". Erre lelkem fekete tábláján a következő szavak jelentek meg: "jól van - baszd meg". Verbálisan csak az első két szó lett leképezve és "haladtunk" tovább.

Ez az egész nem tetszett nekem. Először azért nem, mert az elv maradéktalanul helyes volt. Tudjuk, mit műveltek pl. az MDF-ben, a szint váltó exkommunisták. Nem tetszett, hogy egy személy kedvéért jó darabot levágtunk elveink
ből. És ami leginkább nem tetszett az volt, hogy ezt az elvtelen megalkuvást Papp Lajos elfogadta, ráadásul kissé durcásan...

Megvallom személyes szimpátiám ezzel odalett, de amúgy rokonszenvvel figyeltem tevékenységét. Aztán jött az "iraki misszió". Ezzel most nem kivánok foglalkozni, csak azért, mert nem értettem Papp Lajos akkori viselkedését [sem].

Most se' értem, ezért e kommentár.

Előbb a Hír TV. "Sziluett" c. műsorában elhangzottakra figyeltem fel. A film archivumban megőrzött adásrészlet a következőket tartalmazza. A műsorvezető imígyen konferálja fel az illusztris vendéget.

"Mostantól a magyar államal, annak intézményeivel minden kapcsolatot megszakít."

Ezt Papp Lajos nem tette helyre. Sőt tódította is, figyelmeztetve a polgárokat, "ha bíznak ebben az államban, ebben a rezsimben, el fognak pusztulni".

A beszélgetésből nagyon teszett - amit a műsorvezető mondott. Régóta gondolkodom magam is azon, hogy egy törvénytelen rezsim nem alkothat érvényes és erkölcsi alapon is kikényszerithető jogszabályokat. Az állam ebben a helyzetben nem jogalkot, nem kormányoz, nem bíráskodik, hanem ezek örve alatt erőszakot tesz a polgárokon. Emiatt az állampolgárok, a népfelség elve és évezredes jogintézménye alapján, kijelenthetik: "eb ura fakó", és egyénileg, vagy tömegesen, szembeszegülhetnek az állammal, jogszabályaival és intézményeivel. Ez az államon kivül létező [párhuzamos] erkölcsi rendet és magatartási normarendszert jelent, amelyek segitségével a népakarat elsöpri a népellenes államrendszert parlamentestől, kormányostól.

Mondom, ebben a beállásban egy elvi magot, afféle mustármagot, véltem látni, amely parányból naggyá növekedhet.

Megtévesztett a homlokpánt is. E fejék pár napja országos viccelődés tárgya. A rosszmájúak homlok-kendőnek titulálják és ennek alapján holmi sámánnak nevezik a profot. Zavaros az egész. Ha az ember a "homlok-pántra" keres üzleti hirdetések százaira lel, amelyek az ilyen nevű terméket reklámozzák. A "homlok-kendő" rendeltetését illetően pedig egyszerüen lehetetlen a tisztánlátás, annyiféle értelmezése létezik e fogalomnak.

Deák Ferencről szóló anekdota szerint egyszer az országgyülési ruhatárban egy képviselővel összecserélték kalapjaikat. A képviselőtárs ezt azzal magyarázta "körülbelül egyforma a fejünk". Mire Deák. "Hát körül - lehet, de belül nem..."

Elhatároztam, nem érdekel, mit jelképez a fejpánt. Egy megállapitás azonban ide kivánkozik. A pánt, viselője nárcisztikus beállitottságának csaknem csalhatatlan jele. Ez viszont nem pozitiv tulajdonságjellemző.

Dehát az ész a fontos, nem a pánt. Már el is tekintettem [volna] tőle, ha nem kapok egy E-mailt, amelynek írója keményen megfeddi a nagy embert Orbán Viktor felmagasztalása miatt. Tényleg! Ilyen is volt, pár nappal korábban, a Zenit TV-ben.

Nem azért mondom, Orbán Viktort imádni nem szégyen. Nyiltan megvallotta ezt a "magasztos" érzést más nagyember is, pl. Makovecz Imre épitész, aki az országgyülési választások előtt ajánlotta Orbánt a magyarság jóindulatába.

Megnéztem hát a korábbi Echo interjut.

Itt bizony más volt a pikula, más a dallam. Ekkor még ilyesmiket mondott.

"Ezután csak mint világpolgár (?) tartok kapcsolatot az állammal ... Nem hiszem, hogy a meglevő törvényeket fel lehetne rugni. Ez anarchiába torkollna, A nem megfelelő törvényeket meg kell változtatni."

Ami egyéni élet stratégiáját illeti, kijelenti.

"Utolsó szivmütétem két hete volt. Szikét többé nem veszek a kezembe."

Hogy miért nem?

"A Talmudban (!) irva van, hogy aki egyetlen életet megment, az egész világot menti meg, aki pedig egy életet elvesz az az egész világot veszejti el... Kezem alatt negyvennyolc ember halt meg ... Bűnös vagyok ..."

Ez a kusza, zavaros önvádolás senkit sem érint meg, mert mindenkinek meggyőződése, hogy Papp Lajos betegeiért mindig mindent megtett, ami emberileg elvárható volt. A szikét eldobni tehát nincs oka és, morális értelemben, nincs is joga. A müsorvezető is hüledezett, amikor ilyesmiket hallott. Meg is kérdezte, hogy azoknak a betegeknek mi lesz a sorsuk, akik a gyógyitó kés hiányában halnak meg. Erre a megdöbbentő válasz: nem lesz semmi baj, mert a tanitványai minden szivsebészeten ott vannak és ők majd helytállnak.

Igenám, de azok a "morális okok" amelyek Papp Lajost szikehagyásra ösztönzik, nem néznek farkasszemet a tanitványokkal is? Nekik nem golgotai út, ami Papp Lajosnak az? Gyanúsan zavaros, ráadásul ellenszenves is ez az okfejtés.

Item. A hippokratészi eskü a mestert is kötelezi, nemcsak a tanitványokat.

Ami pedig a mester és a tanitványok viszonyát illeti. Jézus nem hagyta a tanitványaira, hogy a keresztet felcipeljék a Golgotára. Maga tette meg ezt az utat értük, és az egész emberiségért. Pedig könnyebb dolga lett volna, ha "világpolgárként" tart csak kapcsolatot a főpapokkal, a felheccelt tömeggel és Pilátussal.

Ha ennél a csöppet sem fennkölt, inkább szánalmas kitárulkozásnál Papp Lajos abbahagyja, a dolog fölött napirendre lehetne térni. A depresszió kilenc tünete között az önvádolás a hetedik a sorban. Ez az érzés ugyanis kóros, ha nincs igazi oka. A depressziót nem kell melengetni és a televizióba vinni. E kór gyógyitható. Ez az interjú a narcisztikus alkat újabb bizonyitéka.

De Papp Lajos továbblépett ennél! Rosszul, nagyon rosszul, tette!

Elkezdett ugyanis Gyurcsányról beszélni, mégpedig úgy, hogy Gyurcsányról pedig nem akar és nem is fog beszélni.
Nem teheti, úgymond, mert Gyurcsány beteg. És neki, úgymond, olyan értesülései vannak erről, ami őt mint orvost köti. Tudjuk, hogy a Fletó lökött. Talán nem is kissé. Ez azonban nem államtitok, nem is orvosi titok.

Itt kerül szembe önmagával, mint "jogismeretekkel rendelkező emberrel" is. A Veszprémben praktizáló szivsebész, hivatásának ellátása során, fogalmilag sem kerülhet olyan orvosi információk birtokába, amelyek Gyurcsány koponyáján belüli anomáliákra utalnak és amelyekre vonatkozólag őt orvosi titoktartás kötné! Ha, mint magánember, vagy politikus, ilyen adatok birtokába jut, megérdeklődheti az adatvédelmi biztostól [ombudsman], megsérti e Gyurcsány személyiségi jogait, ha a hülyeségére vonatkozó bizonyitékait nyilvánosságra hozza? Ne rágódjunk azon, mit mondana az ombudsman, azon sem, hogy a, jogban is jártas, tudós professzor miért adja úgy elő Gyurcsány elmeállapotára vonatkozó értesüléseit és azon alapuló személyes meggyőződését, hogy "nem beszélek Gyurcsányról, mert beteg..."

Mellesleg, a jogászok általában tudják, hogy rágalmazni, becsületet, ill. személyiségi jogot sérteni burkolt, ill. sejttető, ráutaló formában is lehet.

Dehát mindez nem volt elég. A bánatos szikehagyónak politikai ars poeticaja se fért a bögyében, exhibicionizmusát bizonyitotta ezen a téren is.

"Orbán Viktort a Hősök Teréről ismerem." [A kommunistákat agyagba döngölő beszédre utal]. "Ott voltam. Sok 'hibája' van. Azonban nála karizmatikusabb személyt, aki nála alkalmasabb az Országot ebből a lehetetlen helyzetébő kisegíteni, nem ismerek. Én bízom Orbán Viktorban."

Hát, kedves szivprofesszor úr! Innen már nem magánügy, amit locsog.

Ma már nincs olyan "szakbarbár" orvos - ön sem az - aki ne tudná a következőket.

Ha ön - mindezek tudatában - saját karizmáját arra használja fel, hogy Orbán Viktor, egyáltalán nem tündöklő, karizmáját fényesitgesse, akkor önnek nem a betegei miatt kell penitenciát tartania, hanem azok miatt, akik jóval többen vannak mint az ön betegei. Azok miatt, akik - botorul - hisznek önben, önnek.  

"Madarat tolláról", szól a közmondás. Az ön tollazata még csillog. Ezért megpróbálhatja Orbán Viktor kusza tollazatát is hasonlónak láttatni. Ez azonban illuzionista mutatvány, másszóval szemfényvesztés, megint más szóval, csalás.

Ön nem betegeinek gyilkosa, hanem az igaz szóban vigaszt és utmutatást kereső milliók gyilkosa, képletesen. De akár a szomorú jövő valóságában is. Mert hogy is szól álságos próféciája? "Ha bíznak ebben a rendszerben, ebben az államban, el fognak pusztulni!"

És mit tippel a gyülekezetbelieknek arra az esetre, ha Orbán kapja a nagykanalat? Egészséges egészségügyet? Egészségügyre fordítható százmilliárdokat? Honnan? Miből? Dehát ön válaszol ezekre a kérdésekre! Az Országot ebből a bajból [csak] Orbán Viktor tudja "kisegiteni", mondja fent..

Professzor úr! Szégyellje magát!

* * *

Dehát tulajdonképpen nem is egy félreismert honfiról, hanem egy jelenségről akarok, akartam írni, a "karizmatikus értelmiségről". Tehát nem a, magukat időnként magyarnak valló, zsidó értelmiségről hanem a magyarról. Arról, hogy miként válik nemzetidegenné, aki születésénél fogva nem fajidegen?

Hosszú éltem során módom nyílott német, cseh, szlovák, lengyel, román, orosz, ukrán, zsidó értelmiségiek "nemzetfelfogásának" alapjait megismerni. Ők, valami rejtélyes oknál fogva, minden helyzetben képesek egy alapve
tő reláció felismerésére, ez a valami a nemzeti érdek. Ebben a kérdésben közöttük nincs nézeteltérés sem a helyzetmegitélés, sem a tennivalók tekintetében.

Ugyancsak valami rejtélyes okból a magyar [értelmiségi] nemzettudat pont forditva működik. Ezért fajulhatnak odáig a dolgok, hogy egy szivsebész - aki tudja, hogy bizonyos betegségeket csak a szike kemény kézzel történő használatával lehet meggyógyitani - eldobja a kést. Prédikátor, pontosabban politikai házaló, lesz aki német maszlag helyett török áfiumot, a [hülye] Gyurcsány helyett [karizmatikus] Orbánt ajánl.

Pillanatnyilag, racionális magyarázat hiányában, valami okkult okra, pl. a "turáni átokra" lehet (?) gondolni. Azt viszont tudni kell, hogy ha valaha a nemzet testébe gyógyitó szike hatol, annak onnan elsőre a "nemzeti karizma" elnevezésü fekélyt kell kimetszeni, mert "aki bennük bizik, el fog pusztulni", mondá Papp Lajos.

2008.08.03

Sz. Gy.