Vihar a levelet ide-oda fújja,
A szegény ejésnek forgandó a sorsa.
Ma még piros élet, holnap fehér álom,
Ne sajnáld a csókot tőlem,
gyönyörű virágom!

 

 

 

 Értelmes élet - értelmetlen halál.

†Udvardy Dezső tragédiája.

Az ejtőernyős jelvények elengedhetetlen motívuma a koponya. Azt jelképezi, hogy kissé közelebb van hozzánk a kaszás testvér, mint az átlagpolgárhoz.

Gyakran szóbakerült ez köztem és Dezső között is. Eltért a véleményünk. Nekem lett igazam... Ezért is írok keserüen.

Barátom 1927-ben született, 1956-ban zuhant le, 64 éve. Mindössze 29 éves volt. Én most 89 éves vagyok és úgy érzem indokolt közös emlékeinket feleleveníteni, hátha elolvassa valaki. Tengerbe dobom hát a palackpostámat.

Az ötvenes évek elején a MÁV Repülőklub tagja voltam. Edzéseinket a Marx Károly Közgazdasági Egyetem tornatermében tartottuk. Már nem volt "bitó" ésatöbbi. Mindazonáltal igyekeztem növendékeimnek olyan körülményeket biztosítani, hogy úgy érezzék magukat mint én növendék koromban. Egyik találmányom, a legendás "félvállas bukfenc" gyakorlására, a dobbantó - svédasztal - tornaszőnyeg kombináció volt. A feladat pedig a dobbantóról a hosszában felállított svédasztal fölött átrepülve félvállas bukfencet vetni a szimpla (!) szőnyegen. Csattanással kezdődött, puffanással végződött és harsány röhögés kisérte, főleg ha nem sikerült... Volt olyan ördögfióka aki az asztal fölött szaltót is vetve dobta a félvállast.

Ebbe a milliőbe lépett be, kezdődő pocakkal és magas homlokkal egy úriember zakóban, nyakkendősen és a foglalkozás vezetőjét kereste. Közölte, hogy ő Udvardi Dezső, az egyetem adjunktusa és érdeklődni jött, hogy lehet e ejtőernyősnek jelentkezni... Én mint egyetemista se nagyon passzoltam a szegedi környzetbe, az adjunktus úr még kevésbé a budapestibe. Meglepődésemet rosszul palástolva mondtam neki igent.

Onnan kezdve, hogy atlétaingben és tornagatyában ringbe szállt, tartósan lekötötte a vídám majmok figyelmét és kitűnő szórako zást jelentett számukra.

Akarása azonban lassan de biztosan elismerést váltott ki mindenkiből. 

Köztünk. mint a többiekhez képest idős és "túlképzett" személyek között hamarosan barátság alakult ki; úgy azonban, hogy Dezső privát szférája teljesen megközelíthetetlen maradt. Nem tudtam hol lakik, kivel barátkozik, stb. Egy kivételt engedett: az egyetem úszó csónakházába néha lementünk és nagyokat eveztünk a Dunán görgőüléses csónakokkal [kielboot].

Gondolatai közül is csak azokat ismertem, amelyek az ejtőernyőzésre vonatkoztak. Ilyenek bőven voltak és sokszor elvitatkoztunk rajtuk. Különösen a matematikailag kifejezhető problémák érdekelték.

Az ejtőernyősök közegében közkedveltté vált udvarias viselkedé sével, csöndes humorával. A lányokkal, akik finoman szólva nem voltak apácák [később visszatérek rájuk], pajkosan viselkedett, de amúgy nagyapai, vagy inkább dédapai stílusban.

Teljes harci díszben így festett.

A közösségben maga volt a pedantéria, kivéve egyet: gyalázatos slendriánsággal hajtogatta ejtőernyőjét. Ebben merőben más volt a felfogásunk. [Sokáig álmodtam azzal, hogy szidják az anyámat, mert elpiszmogok a hajtogatással. A nyomasztó álmoknak volt valóságalapjuk...]

Neki pedig gyakran mondtam, ne ökörködj Dezső, mert egyszer belemégy a földbe. Erre ejtette ki számom ra felejthetetlen mondatát: "öregem, itt nem lehet meghalni, ez matematika."

Amikor lezuhant nem voltam kint a dunakeszi-alagi reptéren. Másnap mikor kimentem valami furcsát észleltem. Senki sem azzal foglalkozott amivel máskor. Volt aki például az ugrócsizmáját suvickolta kínos pedantériával... Halálos csönd volt. Finoman meg is kérdeztem, "mi az istent csináltok?" Valaki halkan válaszolt: "tegnap 'lement' a Dezső."

A történteket Hollósy szájából hallottam.

Dezső kupolája nem nyilt ki teljesen és lába is beleakadt az összegubancolódott kötélzetbe. Nagy sebességgel csapódott a földhöz, nem talpára, hanem oldalára esve, de még élt.

A mentő - utasításra - nem a baleseti sebészetre, hanem az MRSZ sportorvosi intézetébe a prosztó Orbán őrnagy birodalmába szállította, amely az ilyen balesetek ellátására egyáltalán nem volt berendezkedve. Orbán - agyilag - legkevésbé. Azt bölcsen megállapította, hogy belső vérzése van. Persze vérkészítmény se volt. Így az altisztet küldték villamossal valahovvá vérért. Dezső addig az "intézmény" folyosóján feküdt és egyre halkabban panaszkodott fájdalmaira. Mire az "életmentő" infúzióra kapcsolták volna meghalt.

Szerény holmiját egy kis fekete bőröndben én vittem be az egyetemre. Ekkor láttam először ottani környezetét és munkatársait. Mikor számbavettük a börönd tartalmát egy kis cetlit vettem észre: "Szeszák kölcsön 100 Ft."

A temetés szülőhelyén Győrszentivánban volt. Amikor megláttam özvegy édesanyját, két rokon által támogatva, olyan düh fogott el, hogy Dezsőt - holtában - agyon tudtam volna ütni.

Utóbb került elő a mellékelt kép, valószínüleg első ugrásáról, amelyet édesnyjának küldött - dedikálva.

Ha valaki azt gondolná, hogy ezt a diplomás barmot felelősségre vonták tettéért tévedne. Ha valaki a mi kutyánk kölyke volt, nem eshetett bántódása. Bezzeg ha nálam valaki belelépett az ürgelyukba és eltört a lába - magyarázkodnom kellett.

Dezső históriája egy szomorú/vídám utó-torral folytatódott 2016. május 8-án Győrszentivánban, ahol unokabátyja Udvardy Győző gyász-istentiszteletet, temetői megemlékezést és saját vendéglőjében halotti tort rendezett tiszteletére. A két utóbbi ceremónián engem ért az a megtiszteltetés, hogy a sírnál beszéljek és a tornál a szeletelő kést kezeljem.

A sírnál a gyász és a szemrehányás motívumait egyaránt tartalmazó beszé det mondtam.

A vendéglői tor-szertartás leírása kissé bonyolult. Egy hatalmas torta készült, amelynek cukormáza - isten tudja hogy csinálta a cukrász - Dezső ejtőernyős képét ábrázolta. Nekem jutott az a további megtiszteltetés, hogy a tortát felszeljem és az ünneplő/gyászoló gyülekezet tányérjaira tálaljam. Valahogy úgy tettünk - ettünk, mint az emberevő pápuák, akik kegyesen elfogyasztják felmenőjüket, hogy lelke egy - egy darab ja beléjük szálljon. [Remélem a kés, a kezem és a tányér mellett felis merhető a torta fedőlapja is Dezső képével.]

A győrszentiváni eseményekről videófelvétel készült, amelyet a szertartások minden résztvevője megkapott.

Úgy érzem, ha ezen írást a győrszentiváni emlékidézéshez csapjuk meghosszabbítjuk kissé az elhunyt tovább-élését azok emlékezetében, akik szerették - tisztelték és utódaikéban, akik hallottak róla.

2021.02.10

Sz. Gy.