Hagyományok nyomában.

Így gondozd a veteránodat.
 

A szabál' az szabál', pláne ha katonákról van szó. Ezért a MEBSZ Alapszabálával' kell kezdeni. Ami benne van szentírás, ami nincs benne az nem létezik. Márpedig a "veterán" sem mint élőlény, sem mint elvont fogalom nincs benne.

Hát mi van benne?

2.1.1. A nemzeti katonai-, és sport ejtőernyős 'hagyományok' ápolása,
2.1.2. A katonai és sport ejtőernyőzés magyarországi történetének kutatása,          feldolgozása; az ejtőernyőzés írott és tárgyi emlékeinek gyűjtése, megóvása;
2.3.1. Felkutatja azokat, az ejtőernyőzéssel kapcsolatos írott és tárgyi emlékeket, amelyek a HM Hadtörténeti Intézetnél és Múzeumnál, a ZMNE tudományos könyvtárában és más intézményekben, magánszemélyeknél fellelhetők.

Kár lenne csűrni - csavarni - szépíteni: több ezer volt ejtőernyős személye, sorsa és az emlékeikben rejtező hagyomány nem képezi "gyüjtés" tárgyát. A MEBSZ-nek - a jelek szerint - semmiféle névsor összeállítására nem volt gondja.

"Katyvasz" c, írásomban megpróbáltam érzékeltetni, hány szövetség végzett előképzési és utánképzési tevékenységet leendő és volt katonák számára. Ezek az emberek az életük szebbik, jobbik oldalát élték ezekben a szervezetekben, emelyekben "hősök" lehettek, ki ki a maga módján és képességei szerint, számtalan élményt szép emlékként eltárolva.
Épp rájuk és emlékeikre nincs már szüksége egy olyan lélektelen, fantáziátlan szervezetnek mint a MEBSZ.

Erre abból is következtetek, hogy volt századparancsnokom Juhász József ezredes úr tőlem érdeklődött nem is egyszer a volt tartalékos tiszti tanfolyam hallgatók nevei után. Ha komolyan lehetne venni a Szabálzat azon rendelkezését, hogy
2.3.3. A Szövetség hatékony együttműködést alakít ki és tart fenn a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség illetékes szerveivel és szervezeteivel, ez a probléma nem lehetne probléma. A katonai nyilvántartások kizárják, hogy egy csapategység láthatatlan légióvá változzék.

A Szövetség "baj-társi" közhasznú egyesületnek minősíti magát de sem írott malasztjaiban sem működésének történetében nincs nyoma annak, hogy kinek milyen baján próbált volna segíteni. Ne értsenek félre, nem arra gondolok, hogy a Szövetségnek társadalombiztosítási, vagy hospice feladatokat kellene felvállalnia, de a veterán bajtársaknak jól esne, ha éreznék, hogy a Szövetség számontartja őket, egyáltalán tud róluk és a baj-társiasságnak bármilyen szerény jelét adná.

Ilyen gesztus lehetne pl. egy szerény hírlevél, amely a "szervezeti élet" eseményeiről nyújtana tájékoztatást, többek között az elhalálozásokról.

Persze van olyan hírlevél, amelyen a MEBSZ jelvénye - 1.6 A Szövetség jelvénye: kör alakú kék mezőben a kontúron Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége nagybetűs, aranyozott felirat, két aranyozott szárny közötti körben piros-fehér-zöld nemzeti zászló, felette fehér ejtőernyő kupola ezüst (fehér) zsinórzattal díszeleg, de ennek az égvilágon semmi köze sincs a Szövetség "közhasznú" tevékenységéhez. Fehér Miklós, részben karitatív, magán vállalkozásáról van szó, amelytől a jelek szerint épp most ment el a kedve.

Minden normális ember úgy hépzelné, Fehér Miklós is úgy képzelte, hogy a MEBSZ-beli "bajtársak" mindezért szólnak hozzá néhány jó szót, vagy megveregetik a vállát. De nem. A Szövetség saját hülyeségükre büszke számítástechnikai analfabétái "kifogták" a Mikit és úgy packáznak vele mint egy mikiegérrel. Vele gúnyolódnak, szemétkednek, ellene tiltakoznak, stb.

Néhányukat személy szerint rövidesen tollhegyre tűzöm majd.

És a Szövetség? Hallgat, gondolván nem az ő asztala. Tényleg nem az. Fehér Miklós "istápolási" tevékenységén [veteránok látogatása (interjú készítések), anyagi (!) segítség nyújtás, temetkezési események megörökítése, stb. stb.] legfeljebb diszkréten szánakoznak, netán röhögnek, de semmiképp sem adóznak elismeréssel, még kevésbé nyújtanak hozzá erkölcsi támogatást, hogy az anyagiakról [költségtérítés] ne is beszéljek.

Más kérdés, hogy a Hírlevél, mint eletronikus kiadvány, a veteránoknak csak kisebb - a tehetősebb, szellemileg megtartottabb - rétegéhez jut el. Eljut továbbá a MEBSZ-es hecc-majszterekhez, akik köpőcsészének, pofozó bábunak, stb. tekintik és ekként játszodnak vele.

És a veteránok? Dehát ki beszél itt veteránokról?

Folyt. köv.!

2018.10.28

Sz. Gy.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kép