Szervezeti képletek

Katyvasz

Jól tudom "minden mindennel összefügg"  épp ezért kellene ügyelni arra, hogy ne kutyulódjanak össze a dolgaink. De nem tudunk ügyelni, mert a Parkinson törvény ezt megakadályozza. Így történt és történik ez a honvédelmi és a sportszervezetek terén is.

Ezek többször átalakultak, de nem a változások érdekében, hanem felemás lényegük megőrzése végett. A változatosság által rejtett változatlanságot egy képes táblázattal próbálom  ábrázolni abból kiindulva, hogy e szervezetek közös fejőstehene az ellenőrízhetetlen és "kimeríthetetlen" honvédelmi költségvetés. Az alábbi táblán a szervezetek nevére kattintva   megjelenik a velük kapcsolatos információ. 
Meg kell jegyeznem, e szervezetek dokumentációi, ülönösen az OMRE és az MSZHSZ anyagai, "eltüntek" az Interneről, így csak más szervezetek utalásaiból lehet létezésükre következtetni. Azon se csodálkozzanak, hogy pl. az MRSZ. esetében a Wikipédiára szorulok. "Hivatalos szervezeti információkat" ugyanis nem találtam.

Ami az Új MRSZ-t illeti korai lenne róla bármit is írni. Az alapszabályából az tűnik ki, hogy sport- azaz nem honvédelmi szervezetről van szó. A kérdés, amire később kell majd visszatérni, az: lesz e "ingyenugrás - ingyenrepülés" a többnyire csóró fiataloknak?

          
          OMRE



                           MSZHSZ

 

                                                  MRSZ    


                                                          
                                                                    MÖHOSZ


                                                     
MHS

 

                                 MHSZ

 

        Új MRSZ

A költségvetést emlegetni időszerű épp most, amikor a Szolnoki Ejtőernyős Világbajnokság szervezőjének nyilatkozata szerint "Katonai ejtőernyős világbajnokság még nem volt. Civil világbajnokságot már szerveztek, de messze nem ilyen volumenű volt, mint a miénk. ... Ha már szóba kerültek a költségek, ez esetben a Magyar Honvédség az egyedüli 'költséggazda'. ... Civil szervezetek is beszállnak a büdzsébe? Ez egy 'tisztán' katonai rendezvény, így teljes egészében a Magyar Honvédség költségvetését terheli."

Nézzék el nekem, ha máris megemlítem [később majd részletesen foglalkozom vele], hogy a Honvédség "portfóliójába" egyáltalán nem illenek bele ezek a kiadási tételek és erről a Postabank, meg Prinz Gábor esete jut eszembe, jóllehet tulajdonképp ő is megúszta... Nem a derék ejtőernyősöktől sajnálom a pénzt, hanem az apparatcsikoktól, akik a háttérmunkákat végezték. Továbbá azt keveslem, ami a költségek ilyen elosztása után a katonai felszerelésre és kiképzésre marad.

Jogászi minőségemben a "költségvetési rablást" a legsúlyosabb bűncse lekménynek egyikének tartom Erről
írtam "Nyolcadik főbűn - az "elvonásos" népnyomor.. Btk. külön kiadás!"

Egyáltalán nem vagyok elragadtatva az igazi legenda Mészárovics
 

Györgytől aki nyilatkozata szerint  2013. 06. 30-ig 15 ezer 445-ször ugrott, nem hajszolva a rekordokat, csupán azért van ennyi ugrása, mert imádja ezt csinálni. Amikor katonav álogatott volt, előfordult,hogy egyetlen délelőtt 12-őt, 13-at is ugrott.  

Úgy tudom a Seregben fizettek az ugrásokért, nem is keveset. A javadalmazás kétféle módjáról hallottam. Az egyik úgy szólt, minden ugrást fizettek, a másik szerint a fizetett ugrások száma limitálva volt. Csak azt nem tudom mennyi volt a limit.

Ezzel kapcsolatban idézem fel a korábban emlegetett 3 hónapos tartalékos tiszti tanfolyam néhány emlékét, amelyeket nem szépített meg az idő.

Ugrókönyvemből kiderül, hogy 5 azaz öt ugrást sikerült összehoznom egy negyedév alatt és senki se kérdezte, imádok e ugrálni.

A 45. sorsz. "szerelvény" ugrással kapcsolatban tennék néhány szerény észrevételt. Már nem tudom mi a szart kellett magamra aggatnom, de azt tudom, fegyverrel nem ugrottam. Nem is láttam semmi olyan gurtnit, spárgát, gumipókot, stb.  amivel a golyószórót rám lehetett volna akasztani [tartalék rakaszokkal].
Máig sem tudom ki lehetne e mászni vele hosszában vagy keresztben a Teve ajtaján.

Ez azért érdekes, mert egy szakasz rendszeresített fegyverzetéhez rajonként 3 golyószóró tartozott.

A rajparancsnokoknak dobtáras géppisztolyuk volt. a többieknek pedig karabély, a "dióverő" kistestvére.

A fegyverarzenál e darabjait bemutatom a fiatalabb olvasók kedvéért. Rendszeresítve volt továbbá az "orrmányos" gumi gázálarc.

Géppisztollyal, golyószóróval nem lőttünk. A karabéllyal volt néhány 3 - 3 töltényes "lövészet".

A gázálarcot, a kiképzési terv szerint, gázkamrában használtuk. A gyakorlat abból állt, hogy le kellett csavarni a szűrőt és kicserélni valakivel. Szerencsére mindenkinek volt cserepárja.

Volt aztán egy rendkívüli harcgyakorlat, ami a következőképp esett.

Takács hadnagy este gyakran leült közénk csevegni. Egyszer szóbahozta, hogy az állomány lusta éjjel a latrináig masírozni és a kiserdőben szarik, ami nem méltó olyan intelligens emberekhez mint mi. A helyzet nem javult, sőt romlott... Egy szombati kimenőnapon gázriadó volt, a harci feladat pedig a szar expediálása, galogsági ásóval, gázálarcban a latrinába.

Ez után kezdtünk jobban figyelni, mit mond Takács, sőt azt is hova néz ferde szemmel.

Mint korábban írtam engem közlegénnyé és aknásszá léptettek elő, jóllehet a tanfolyamon aknát egyáltalán nem láttam.

E pillanatképekből talán kiderül, hogy az egész kiképzést a legteljesebb córesz jellemezte. Még jó hogy lefokoztak, mert mint alhadnagy hogy dirigáltam volna el egy szakaszt, ha a nemzetközi helyzet odáig fokozódik, hogy meg kell védenem a Hazát.

Ezek után kanyarodok vissza arra a szervezetre, amelyet a tábornoki agyak megálmodtak létrehoztak és variáltak.

Én - az OMRE kivételével - mindnek tagja voltam, de a szervezési elveket nem értettem akkor és nem értem ma sem. Ez azért szomorú, mert az akkori köd gomolyog a mai szervezetek körül is, különös tekintettel a Honvédségre.

Az ötvenes években szünteleül a DOSZAAF dícséretét hallottuk. Jellemző, hogy erre a keresőszóra és variánsaira nem jön be semmi a szervezet felépítéséről, történetéről. Nem található egy fénykép, egy jelvény. Csak egy ukrán (...) zászlót sikerült lehalásznom, ez is valami.

Emlékeimre kell hagyatkoznom. A DOSZAAF "félkatonai" szervezetként "katonai" előképzésben részesített polgári személyeket - fiatalokat. De hogyan? Egyszer hallottam valahol, hogy tizenéves doszaafos kölykök úgy repülik a MIG-15-ösöket mint a nagyok.

Bocsánat!

Külföldi nyelven keresgélve egészen más lett az ábra. Odakünn még mindíg vannak nyomai ennek a társaságnak, meg elődjének az OSZOVIAHIM-nak és több más szervezetnek. Sőt utódszervezetek is léteznek jelenleg is Oroszországban, de már nem csupán fiatalok, hanem apró kerti törpék is tanulgatják védeni a hazát.

Ennek illusztrálására beillesztek egy képet, amelyre majd külön felhívom annakidején Both Lajos figyelmét, ha odáig jutok, hogy miért szenvednek a repülés és ejtőernyőzés "ikonjai" gyógyíthatatlan"PC-undoritisz" betegségben.

Erre akkor kerül sor, ha eljutok az "Élő anakronizmusok" c. fejezethez.

A DOSZAAF-ról feltettem egy gépi fordítású ismertetőt is ha netán valakit érdekelne ez a kis kitérő.

Ezek után térnék át arra, miért volt diszfunkcionális minden szervezet, amit a tábornoki agyak létrehoztak és időnként megőcköltek.

Ha valaki a fenti tablókról felkeresi valamelyik szervezetet a következő változatlan elemekre bukkan.

A "szabadságharcos" és "repülős" szervezetek klubokra, szakosztályokra tagolódtak, amelyek között gyakorlatilag nem volt átjárás. Átgomdolt, szervezett formában biztos nem volt. Ez anakronizmus, amelyet csak az ejtőernyősök vonatkozásában mutatok ki.

Az ejtőernyős harccselekmények minden alfajának [felderítés, diverzió, csapat-harccselekmények] feltételei lényegesen eltérnek a többi fegyvernemétől. Egy fronton a szereposztás egyszerü. A rádiós rádiózik, a tűzér tüzel, a lövész lő,  a gépkocsizó gépkocsizik. Kiki a maga mesterségét folytatja. Ez az ellenség területén egészen másképp működik, mennél kiebb létszámú a harccsoport, annál inkább. Nem specialistákra, hanem "ezermesterekre" van szükség. Ezeket nem szükséges, tán nem is lehetne, felsorolni elégséges néhány példa.

Idegenben létkérdés a tájékozódás, térképismeret, helymeghatározás, rejtett objektumok felismerése, a koordináták megállapítása, az információk továbbítása a "Nagy Földre". Mesterség számba megy az aknatelepités, aknamentesítés, a robbantás, rongálás, az ellenséges hirközlés megcsapolása, a behatolás ellenséges objektumokba, zsákmányolt fegyverek, közlekedési eszközök használata, stb. Speciális feladat az egészségügyi ellátás. És nem hagyhatjuk ki az önvédelem és az ölés tudományát sem.

A sokoldalu készségek birtoklása mellett meghatározó jelentőségű a harcos mentalitása, különleges állóképessége az elszigetelséggel, a sokismeretlenes környezeti feltételekkel, az állandó életveszéllyel stb. kapcsolatban.

A fronton az egyéni gyávaságot a parancsnok "orvosolja". A csoportos gyávaság ellenszere a front mögötti záró alakulatok alkalmazása, amelyek tüzet nyitnak az ellenséges tűz elől menekülőkre.

Ejtőernyős bevetésben ezek a módszerek nem alkalmazhatók.

Visszatérve tartalékos tiszti "kiképzésemre" említem, hogy rádiókészüléket, térképet, iránytűt, távcsövet, stb. mutatóba se' láttam, sőt egy mentődobozt sem. Mondhatom, szép kis diverzáns lett volna belőlem.

Ami az önvédelmet illeti post festam, vagyis a leszerelés, után iskoláztak be egy cselgáncs edzőképző tanfolyamra. Ebből is csak galibáim adódtak. A cselgács sport idolja Vincze Tibi bácsi alapelvként sulykolta, hogy mindenekelőtt esni kell megtanulni. Úgy adódott azonban, hogy az egyik esti beszeszelés után Tibor bá' rosszul lépett a járdára és úgy megütötte a keresztcsontját, hogy napokig az ágyat nyomta. Én szegényebb lettem egy illúzióval. Az esést meg gyakorolhattam ejtőernyővel is. Ezért nem kellett volna táborba vonulnom.

Itt értem meg ugyanis életem legnagyobb lelki traumáját is.

A foglalkozások után hajnalig ment a kártyázás Pruha József szobájában, amely vesztemre az én szobám is volt. Nem tudtam ultizni. Rábeszéltek azzal a biztatással, nem vagyok "annyira" hülye, hogy ne tudnék megtanulni. Hát nem tudtam. Ennek következménye, hogy valami betlit elrontottam. Ezt a ballépésemet évekig emlegették, egyáltalán nem hízelgő jelzők kíséretében, amelyek között a hülye a legenyhébbnek számított.

* * *

Amint látják eltréfálgatok időnként, jóllehet egyáltalán nem vagyok tréfás kedvemben. A múlt eseményein rágódom, a jövő miatt pedig aggódom.

Sokezer jóravaló ember járta ki azt az iskolát, amit a fentebb ábrázolt szervezetek nyújtottak az akkori fiatalságnak, beleértve jómagamat is. Lehet sok jó rádiós, modellező, stb. került ki közülük. "Hadrafogható" ejtőernyős annál kevesebb, vagy egy se. Az Ejtőernyős Zászlóalj feloszlatása folytán a megszerzett "tudás" amúgyis fölöslegessé vált. Egyrészük már elment, a többiek pedig poroszkálnak - nem kevesen járókerettel, vagy elektromos triciklivel - az elmúlás felé. Ők a "veteránok"  akik életük értelmén merengenek, már amelyikük még képes erre.

Velük nem törődik a MEBSZ, amely nem társ a bajban, azaz jogtalanul bitorolja a "Baj-társi Szövetség" elnevezést. Ezt az izét járom most körül. 

A jövót a fiatalság jelentené. A MEBSZ-nél nincs ifjúsági tagozata. Minek is lenne, ha az uralgó rothadt kapitalista rendszernek nincs pénze sem az öregekre, sem a fiatalokra. Ma már nem lehet mindenkinek ingyér' repülni, ejtőernyőzni, stb. Megnéztem egy "szolgáltató"  cég árait. Egy "fullos ugrás" alapdíja 3000 méterről 75.000 Ft. Jut eszembe, jó sokba kerülne Mészárovicsnak ha szenvedélyének pénzért kellene hódolnia.

Folyt. Köv.

2018.10.27

Sz. Gy.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 


 

 

 





 

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1948. február 29. Magyar Szabadságharcos Szövetség – MSZHSZ

 https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Honv%C3%A9delmi_Sz%C3%B6vets%C3%A9g

 

1948. február 14 Országos Magyar Repülő Egyesület - OMRE

 

 

1951 január  MRSZ

 

 

1955 Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetséget – MÖHOSZ

 

 

1957 június

 

 

1967. augusztus 8 Magyar Honvédelmi Szövetség – MHSZ

 

 

1989. november 11. „újkori” Magyar Repülő Szövetség 

 

 

 

 

 

1948. február 29. Magyar Szabadságharcos Szövetség – MSZHSZ

 https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Honv%C3%A9delmi_Sz%C3%B6vets%C3%A9g

 

1948. február 14 Országos Magyar Repülő Egyesület - OMRE

 

 

1951 január  MRSZ

 

 

1955 Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetséget – MÖHOSZ

 

 

1957 június Magyar Honvédelmi Sport Szövetség – MHS

 

 

1967. augusztus 8 Magyar Honvédelmi Szövetség – MHSZ

 

 

1989. november 11. „újkori” Magyar Repülő Szövetség 

 

 

 

 

 

 

 

 

1

 

 1989. november az MHSZ megszűnik

 

 

kép