Emlékek - gondolatok

A szerkesztő előszava

1932. jún.1-napján születtem Budapesten. 1952.máj.18-napján hajtottam végre első ejtőernyős ugrásomat Szegeden. 1954-ben tartalékos tiszti kiképzésben részesültem, tanfolyamelsőként végezve alhadnagyként szereltem le. Hogy e paraméterek alapján "veteránnak" minősülök e, fogas kérdés.

Ejtőernyős pályafutásom és "katonai karrierem" ugyanis kissé rendhagyó módon alakult.

1956-ban mint vállalati jogtanácsos szerepet vállaltam a munkás tanácsban. Emiatt állásomat elveszítettem. A Magyar Repülő Szövetség az ugrásoktól eltiltott. A katonaságnál pedig lefokoztak. [A baloldali képen katonakönyvem, amely hűen tükrözi "szolgálati előmenetelemet" .]

A forradalom kockázataival nem voltam tisztában, a mellékhatások fölött pedig napirendre tértem, az ejtőernyőzést kivéve. Szerettem ezt a sportot és jól éreztem magam abban az egyetlen közösségben, ahol becsültek és számontartottak. E téren "megalázkodtam" tehát. Sikeresen, mert második számú jótevőm Miklós László jóvoltából visszanyertem ugrási jogomat és visszakaptam szakszolgálati engedélyemet.

Időben és talán fontossági rangsorban is Müller Ernő volt az első jótevőm, aki egy fontos szervnél fontos beosztásban volt, amikor a vállalati párttitkár feljelentése befutott és az aktát Ernőre szignálták. Jóvoltából megúsztam legalább egy internálást és néhány hülyére verést.

Pár év kihagyás után sikerült visszaevickélnem a jogászi pályára is, ügyvéd lettem. Megyei főügyész is voltam 1992/93-ban, de kényszernyugdíjaztak, mert az olajszőkítési ügyekben nem értettem meg a velem szemben támasztott elvárásokat...
 
Sport eredményem is volt letiltásom előtt, de amikor Hegyi Gyula aláírásával és nagypecsétjável az igazgatóm megkapta az első kikérőt az edzőtáborra megkérdezte: ejtőernyős akarok e lenni, vagy jogtanácsos?

Rehabilitációm után Debrecenben [Hajdúszoboszlón] ugráltam és oktatgattam még, mindaddig amig a repülőklub ejtőernyős szakosztályát meg nem szüntették. Ekkor megint "hiénázni" kezdtem. Hármas számú jótevőm a nyíregyházi Kovács Gyuri volt, aki még a helyi magassági rekordugrásba [4.300 m.] is beosztott. Aztán belefáradtam ebbe a potyázásba és csendesen elmúltam.

Engem lepett meg a legjobban, hogy a budapestiek még továbra is számot tartottak rám. Értesítgettek, hívogattak, ha valami eje. esemény volt. Néha elmentem egyikre - másikra.

Az idő rokkáján gyorsan peregtek az évek évtizedek és én vén fejjel megint balhéba keveredtem. Úgy esett a dolog hogy meghívtak egy "veterán találkozóra", amelyről máig sem tudom, hogy magán- vagy a Magyar Ejtőernyősök Baráti Szövetsége által összehívott, szponzorált, ill. felügyelt hivatalos rendezvény volt e. Azért hívtak oda, hogy kifejtsem véleményemet a "veteránkérdésben".

Ezt meg is tettem. A résztvevők magatartása ugyan nem tükrözött egyöntetü lelkesedést, egyetértést, de elviselhető légkör uralkodott mindaddig, amíg szólásra nem emelkedett egy Pabar Lajos nevű személy, aki alig palástolt dühvel és rosszindulattal megpróbált az agyagba döngölni. Ez nem sikerült neki, de az addig nyugodt légkört sikerült felizzítania és nem utolsó sorban a kedvemet szegnie. Emiatt szünetelőbe helyeztem a dolgot.

Március 31-én felhagytam az ügyvédi tevékenységgel és több szabadidőm lett. Ez a téma azonban nem volt nálam előjegyezve, de megint történt valami. Ismét meghívtak valahová. Ezúttal a Gödöllői Repülőtérre a †Szerző István tiszteletére rendezett emlékünnepségre. Ezt a meghívást, később részletezendő okból, kénytelen voltam visszautasítani.

Közben azt a felfedezést tettem, hogy az a szellemiség, amely megmérgezte a veterán találkozó légkörét, a Gödöllői Repülőtér légterében is kisért és akadályát képezi annak, hogy a "veteránkérdés" érdemben tárgyalható legyen. Sajnos arra is rá kellett döbbennem, hogy Pabar Lajos "nézetei" - ebben a kérdésben - sajátos tükröződései a MEBSZ szervezeti felépítéséből, eljárási protokolljaiból és szemléletmódjából adódó egysíkúságnak, stagnálásnak.

Szándékomban áll ezt a kérdést körüljárni, a kapcsolódó információkat összegyüjteni és az adódó következtetéseket levonni, közzétenni.

Minden megjelenő írás alján, mint ezen is, anonym levélküldési lehetőséget biztositok az olvasói vélemények részére. A kapott levelek tartalmát közzéteszem.

2018.10.19

Sz. Gy.