Mottó:
Az "istenközvetítés" a világ legpiszkosabb, azaz legjövedelmezőbb üzlete.

 

 Frissítések: 1.)

 

 

Világnézet és vallás.

Vallás, a gondolkodás leigázása


 

Egy földrajzi térség fölötti uralmat megszerezni és megtartani úgy lehet ha a leigázott nép "másként gondolko dik" (mint addig). A közgondolkodást direkt módon a társadalom tudathordozó rétegének (nemesség, értelmiség, papság, stb.)  fizikai megsemmisítése vagy elszigetelése (táborok) révén lehet befolyásolni. Ha a direkt megoldás nem jöhet szóba, indirekt módszereket kell alkalmazni. E módszertan kelléktára szerfölött gazdag. Ezért csupán a legfontosabbakra akarok kitérni.

A társadalom tudathordozó réteget, "krémjét", tehát nem muszáj kiírtani, elegendő faji összetételét megváltoztatni, ill. korrumpálni. Magyarországon e két módszer szerencsés kombinációját láthatjuk. A véleményfomáló, "mértékadó" értelmiség a(z e téren is túlreprezentált) zsidóság, amely a nemzeti gondolkodás paralizálásában nem csupán anyagi érdekeltsége miatt, hanem nemzetellenes beállítottsága által is sarkallva serénykedik. A magyar elem, a "díszgójság", egzisztenciájáért teszi ugyanezt.

Ebben a müveletben kiemelkedő szerepet játszanak a vallás, ill. az egyházak, a legjövedelmezőbb emberi tevékenységek egyike: az "istenközvetítés" révén. Isten mint árú (szchojre) emmiben sem különbözik az egyéb forgalomképes szellemi javaktól. "A zsidók jelentős része a középkorban és az újkorban közvetítő kereskedelemmel foglalkozott. Ezt a pályát azért választották, mert annak idején földet nem birtokolhattak, a kézműves céhek kizárták maguk közül a zsidókat, és mert a vándor kereskedők a világ minden táján segítő társakra, hittestvérekre tudtak találni. A "szchojre" ugyanis a jiddisben tisztes séges árut jelent, míg az ebből a szóból származó és a pesti argóba átkerült szajré már inkább lopott árut tesz. Ebből is láthatjuk, hogy egy-egy szó, más környezetbe kerülve jelentésváltozást szenvedhet. E sorokat Raj Tamás főrabbitól kölcsönöztem. Csak annyit fűzök hozzá, nem a pesti argó változtatja a zsidók árúját szajrévá, hanem ők maguk...

Az isteneszmét tehát nem natúrban fogyasztjuk, hanem zsidó kiszerelésben. Ennek lényege az, hogy az egyén nem gondolkodhat önállóan az istenről, nem lehetnek róla saját elképzelései, segítségét nem veheti igénybe, bűnei bocsánatáért nem esedezhet, csak a közvetítőkön keresztül? Erre lentebb visszatérek.

 A nálunk sokkal bölcsebbek által alkotott "keleti vallási felfogások 'az örök világtörvény vallásai'-ként jellemezhetők, mivel e vallások szerint a világ örökkévaló, nincs őskezdete és meghatározott vége, a benne végbemenő valamennyi történést önmaga szabályozza és minden létezés legfőbb elvét 'személytelen világtörvény' képviseli." Valóban, a világ végtelenségéhez, vagy felfoghatatlan végességéhez, sokkal inkább passzol egy személytelen világtörvény, mint az emberképű istenek.

A görögök természetes rendbe illesztették a vallást és a gondolkodást. Egész sor istent alkottak az ember képmására és hagyták hogy ezek ugyanúgy viselkedjenek fönt, mint ők lent. A gondolkodás előjogát viszont megtartották maguknak. Egyetlen olyan istent se alkottak, aki helyettük gondolkodott volna. A gondolkodók mind halandó emberek. A gondolkodás módszere pedig az egyenjogúak párbeszéde (dialego). Ettől a zseniális megoldástól lett a görög kultúra olyanná, amilyenné lett.

Egy pihentagyú blogger kigyüjtötte a görög isteneket név és foglalkozás (beosztás) szerint. Az isteneknek volt ugyan egy főnökük Zeusz személyé ben, ám annak semmi nyoma a görög mitológiában, hogy Zeusz felügyeletet gyakorolt volna a "beosztott" istenek fölött, vagy azt követel te volna az okos és szkeptikus görögöktől, hogy őt egyetlen istenként imádják. Zeusznak nem volt választott népe, akinek megengedte, vagy akiktől elvárta volna hogy más népeket kiírtsanak, ill. rajtuk uralkodjanak. Nem volt rasszista, mint a zsidók istene Jahve.

Ami a görög gondolkodást illeti, e parttalan tengert nem lehet ismertetni. Jellemezni is csak néhány ember-szirt példáján keresztül lehet. Legyenek ezek Platón, Szokratesz és Arisztotelesz.

Műveiket akárcsak felsorolni is lehetetlenség. Azt azonban érzékeltetni lehet: hogy s' mint gondolkodtak és mit hagytak ránk.

Nem írtak hosszú rémtörténetet egy egyisten vezérelte (istenverte) népről. Az Iliász és az Odüsszeia megírását sem papokra, hanem egy költőre Homéroszra bízták. A két remekműnek vannak tanulságai, de az emberi gondolkodás erőszakos befolyásolásában semmi szere pük.

Az emberi létnek és gondolkodásnak három dimenziója van: az én (egyén), a mi (társadalom) és a környező világ (mindenség). Minden egyéb e három elem ilyen vagy olyan sajátossága.

A gondolkodásnak számtalan meghatározása van. Egyszerűsítsünk itt is. Az ember érzékeli a belső és külső történéseket. Ezeket leképezi, feldolgozza és viszonyul hozzájuk. Mindez nagyon egyszerünek tűnik, de semmi sem müködik rendesen. Különösen a feldolgozással, azaz a gondolkodással vannak bajok. Emberünk minduntalan belegabalyodik az ok és az okozat, az anyagi és a szellemi (létező) ellentmondásaiba. Ennek folytán nem lel magyarázatot a teremtés fogas kérdésére és arra sem, hogy a világ és a saját létezésé nek van e célja (iránya).

A magyarság (talán a világ) egyik legnagyobb gondolkodója Madách Imre rágta át magát leghősiesebben e kérdések halmazán, de "értelmes" megoldásra nem lelt és e klasszikus végszóval passzolt: "Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"

Egyáltalán hogy kerültünk, "vettettünk bele" a mostoha "való világba"? Az állítólagos teremtő a világmindenség egy kicsiny szegletében egy kedvező mikroklímáju mesterséges kertecskét rendezett be az ember számára, ahol jámbor birka módjára éldegélhetett volna. Istenviláguntig, mert ez az isten barma öröklétü is volt, a fene se tudja miért. Egyúttal odakészítette a csapdákat is: egy fát a tudás (!) almáival, suttogó viperát a fa ágai közé és egy hülye kívánós feleséget, aki mindenre rá tudja venni nála is bambábbnak teremtett urát. Ádám meg beleharapott... Éhes volt? Tudni vágyott? Egy frászt. Engedelmeskedett az asszonynak. A folytatást már halotti beszéd  szövegéből vegyük. "Mennyi malasztban (kegyelemben) teremtette (Isten) a mi ősünket, Ádámot, és adta neki a Paradicsomot házul (lakóhelyül). És minden a Paradicsomban lévő gyümölccsel mondta neki, hogy éljen. Heon (Csupán) egy fa gyü mölcsétől tiltotta őt. De mondta neki, hogy miért ne egyék. Isa (Bizony), amely napon eszel abból a gyümölcsből, halálnak halálával halsz. Hallotta holtát a teremtő Istentől, de elfeledte. Engedett az ördög intésének (késztetésének), és evett abból a tiltott gyümölcsből, és abban a gyümölcsben halált (halandóságot) evett. És annak a gyümölcsnek olykeserű volt a vize (leve), hogy a torkukat megszakasztgatta (felmarta). Nem heon (csupán) magának, de az ő egész fajának halált evett." Hát' mondhatnók ezt jól megcsinálta az istenverte marhája magának is, meg nekünk is; eredendő bűnt kerítve a nyakunkba a saját eredendő hülyeségéből adódóan. Dehát Ádám a hülye, akiről azt se tudjuk létezett e? Vagy mi utódai mindannyian, akik röhögés és lázadozás nélkül elviseljük, hogy a bűnbánat és a vezeklés kényszere, sőt vágya hassa át lelkünket? Márpedig e kényszer létezik és azonos magával a vallással, amivel az "istenközvetítő" papok - Lucifer követői - mételyeznek és terelgetnek münket nap mint nap. 

Állítólag örökké hálásaknak kell lennünk istenünknek, hogy volt szives megteremteni bennünket. Erről így zengedezik Az Ember Tragédiája első színében az angyalok kara.

 Imádjuk őt a végtelen kegyért, hogy
Fényében íly osztályrészt engedett.
Megtestesült az örökös nagy eszme,
Im a teremtés béfejezve már,
S az Úr mindentől, mit lehelni enged
Méltó adót szent zsámolyára vár.

De hol ez a szent zsámoly? Sehol! A feneketlen papzsák van helyette. A papoknak kell fizetnünk a bűnbocsánatért, a születésért, a halálért, a kántorért, a harangért, stb. "Ha valaki megvásárolta a búcsúcédulát, akkor a pápa (vagy megbízottja) megbocsátotta a vétket, sőt elengedhette az imák elmondá sából, böjtöléséből és zarándoklatból álló egyházi büntetést. Eleinte a bűn alóli feloldozás feltétele volt a gyónás, a bűnbánat, később azonban a búcsú cédulák megvásárlása automatikusan bűnbocsánatot jelentett."

Hát akkor? Miről is beszélünk? Hát ez az! De mégis! Ha már itt vagyunk, a világba vetve, tényleg "viszonyulnunk" kéne. De hogyan, kihez, mihez? Erre egyelőre csak költői válasz létezik (Vörösmarty - Gondolatok a könyvtárban)
 

Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből,
S 'a szellemharcok' tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:  
Köszönjük, élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfimunka volt!

Nagy költőnk is harcot hirdet hát, de nem akármilyent, hanem 'szellemharcot' (!). Ha harc, hát legyen harc. De hol vívjuk, hogy vívjuk, ki ellen vívjuk?

A görögöknek köszöhetjük az eposz műfaját. Hívjuk most ezt segítségül a mondanivaló kifejtéséhez. "A műfaj kötelező stiláris-formai elemei az ún. eposzi 'kellékek', Az invokáció a múzsa megszólítása; a propozíció, az eposz tárgyának rövid megjelölése. Az enumeráció ('seregszemle, előszámlálás') az eposz tárgyának nagyságát hivatott jelezni azzal, hogy részletesen felsorolja a küzdelemben szemben álló feleket." Az invokáció és a tárgy az írásból, reményeim szerint, kitűnik. A seregszemlére szánnék nehány mondatot.

Azzal kezdeném, hogy kik esnek ki, ill. kerülnek az ellenoldalra az előszámlálás során. Hát kiesnek a baloldaliak, a liberálisok. Kiesnek a jobboldaliak, a szélsőjobboldaliakat, nyilasokat, hungaristákat is ideértve, akik a Szentkorona ostyájába csomagolva hajlandók lenyelni a Tórát, sőt a Talmudot is. Ezek a szellemharcban egy tábort alkotnak a judaizálókkal, ill. a cionistákkal. Ők tehát elleneink, akik ellen harcolnunk kéne.

A kérdés voltaképp az, ki marad emitt? A helyzet csak látszólag reménytelen, hisz a "szellemharcosok" közé sorolhatók a független gondolkodók a fentebb említett görög óriásoktól Descartesig, aki ... "Szembefordulva a skolasztikus filozófiával, az addigi hagyományos világnézettel, valamint 'a puszta hit alapján elfogadott előítéletekkel', az összes addigi igaznak elfogadott ismeret lerombolását, majd racionális érvelések útján való újjáépítését tűzte ki fő feladatának. Innen alakult ki az ismert descartes-i kételkedés, és a biztos, megingathatatlan alap keresése, melyet Descartes az öntudat bizonyosságában vélt megtalálni." Lám, ő is rombolással kezdte volna, de belebukott, mert a legfontosabbat nem vette észre: az emberek nem szeretnek, sőt nem is hajlandók gondolkodni, mivelhogy hinni sokkal kényelmesebb, még akkor is ha adózni kell így vagy úgy.

Korában Descartes sem magányos fa volt, hanem egy egész erdő egyik legmagasabb fája, az újkori szellemhadsereg egyik kiemelkedő harcosa. Érdekességként említendő a nagy kételkedő isteneszméje
"Isten eszméje velünk született eszme (idea innata). Mivel már velünkszületett eszme, ami független a külvilágtól, ezért a legnagyobb fokú bizonyosság illeti meg. A legnagyobb fokú bizonyos ságból pedig következik annak igazságossága is, mivel ez lényegi hozzátartozója az "ens perfectissimum"-nak, a beteljesült létnek. Ezért a genius malignus hipotézise is összeomlik: Isten igazsága garantálja a világ és a rá vonatkozó ismeretek helyességét." Értse aki tudja. Én mindenesetre úgy értem, hogy ez az isten bennünk lakozó, nem pedig fölöttünk uralkodó isten.

2013.08.13-i frissítés.

Descartes, a világosság bajnoka, ellenében fellépett a sötétség bajnoka is Immanuel Kant személyében. Az eszelős szófosó papirlapok ezreit pacázta tele érthetetlen, emészthetetlen hülyeségeivel. Ez úr a descartesi "tiszta ész kritikájára" vállalkozott hasonló címü könyvében. Olvasóiról azt feltételezvén, hogy teljesen híján vannak a józan észnek, elengedi magát és a következő önvallomást teszi. " Ha jót akarok tenni a szívemmel, valóságosan fel akarom üdíteni és meg akarom erősíteni, akkor nem a filozófia zavaros kérdéseihez fordulok, hanem egy kis könyvet veszek a kezembe - az Újszövetséget, melyben végtelenül több világosságot és mélyebb igazságot találok, mint a filozófusok összes írásában együttvéve." Természetes, hogy aki szembeszáll a józan ésszel idee lyukad ki. Mondhatni idáig süllyed.

Mi sem természetesebb, minthogy az almaevéses bűnbeesés talaján áll. Ezért jelentik ki a kantiánusok  megfel lebbezhetetlen határozottsággal, hogy
"Az ember bűnbe esése után a Istennel helyre állított kapcsolatba csakis Jézuson a megváltón keresztül kerül het." Így válik világossá, miért folyik Pat Robertson, Erdő Péter és Németh Sándor csapjaiból a denaturált Jézus...

Kantra visszatérve, egy szófosó filozófustól azt várná az ember, hogy az Újszövetség
apologétájaként  lép fel. De nem! Kijelenti... "Az erkölcsi törvény ... a legfőbb jónak, a tiszta gyakorlati ész tárgyának és végcéljának fogalmán keresztül a valláshoz vezet, vagyis ahhoz, hogy minden kötel ességet isteni parancs ként ismerünk fel, nem mint szankciókat, azaz egy idegen akarat önkényes, magunkban véve véletlenszerű rendelkezéseit, hanem mint minden egyes szabad akarat önállóan hozott lényegi törvényeit, amelyeket azonban a legfőbb lény parancsainak kell tekinteni, mert mi csak egy morálisan tökéletes (szent és jóságos), egyúttal mindenható akarattól remélhetjük a legfőbb jót, amelyet az erkölcsi törvény értelmében kötelességünk törekvésünk tárgyává tenni, tehát elérésében akkor reménykedhetünk, ha összhangban állunk ezzel az akarattal. A Biblia létezése az emberi faj legna gyobb áldása. Az ennek lekicsinylésére tett minden kísérlet az emberiség ellen elkövetett merénylet." Hát lehet ennél sürűbb turhával szembeköpni egy olyan olvasót, aki egy észről értekező filozófiai művet vesz a kezébe? Hát nem ugyanezen "hitelvek" alapján égetett meg a "Szent Inkvizíció" tíz, vagy csak egymillió eretneket?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szellemi téren azért nem állnánk rosszul. A kérdések kérdése az, akadnak e elegendő számban olyanok, akik hajlandók saját gondolkodásukon elgon dolkodni azt revideálni, valamit felismerni és a felismerésnek megfelelően cselekedni. Abban a reményben, hogy vannak (lesznek) ilyenek - folytatom.

Gondolatkísérletünket kezdjük talán a világmindenséggel - világegyetemmel (makrokozmosz). Előre kell bocsátani, hogy létezik a mikrokozmosz is, amit úgy definiálhatunk: "Atomok világa, szemben a makrokozmosszal. Nagyobb egység kicsinyített mása, vetülete." Az ember helyzete sajátos. Benne él a makrokozmoszban és magában hordozza a mikrokozmosz egy darabját. Közben mindkét szféra megismerésére törekszik, nem is sikertelenül.
A műholdként keringő csillagászati obszervatóriumok grandiózus és varázslatosan szép képet vetítenek elénk, ami egyáltalán nem hasonlit a luciferi világképhez.

S mi tessék rajta? Hogy nehány anyag
Más-más tulajdonokkal felruházva,
Miket előbb, hogysem nyilatkozának,
Nem is sejtettél bennök, úgy lehet,
Vagy, ha igen, másítni nincs erőd,
Nehány golyóba összevissza gyúrva,
Most vonzza, űzi és taszítja egymást,
Nehány féregben öntudatra kél,
Míg minden megtelt, míg minden kihűlt..

Igenám, de amin a szemünk elgyönyörködik, azon kiakad az agyunk.

Egy tipikus galaxis (spirálgalaxis) tízmillió és ezermilliárd (107 – 1012) közötti számú csillaggal rendelkezik, és mind azonos középpont körül kering.,   A Tejútrendszerről (mint spirálgalaxisról) kiderült, hogy csak egy aprócska sziget a végtelen űrben, csak egyetlen a sok galaxis közül. A galaxisok becsült száma mintegy 100 milliárd. A Világmindenség hatalmas - sokkal hatalmasabb, mint azt valaha is gondoltuk. Ezt is csak egy ideig gondolhattuk, mert újabban két pihentagyú kimutatta, hogy "Az eddig 'ismert' világegyetemben a galaxisok harmada nem spirális, hanem 'ellipszis' alakú, és felépítésük sem egészen olyan, mint a Naprendszert is magába foglaló tejúté. ... Ezek a tojásdad galaxisok tízszer sőt hússzor több csillagot tartalmaznak, mint korábban becsülték. A kutatók általában százmilliárdra teszik a galaxisok számát, és átlagosan százmilliárdra becsülik a galaxisokban található csillagokat is. Dokkum kalkulációja szerint, ha valóban a tojásdad alakú galaxisok az univerzum galaxisainak egyharmadát adják és ha ezekben a korábbi 100 milli árdhoz képest valóban ezermilliárd és 10 ezer milliárd között van a csillagok száma, akkor összesen nem százezertrillió, hanem 300 ezer trillió csillag ragyog az égen. Teljesen világos, hogy ezeket a számokat, a hozzájuk tartozó távolságokkal és időadatokkal (pl. tízmilliárd fényév) nem tudjuk érzékelni, holott nem ezek az igazi fogós kérdések, hanem a következők:

Ezek nem álkérdések. Jellemzően merülnek fel az Úr és Lucifer vitájában. "Az Úr Hah, szemtelen! Nem szült-e az anyag? Hol volt köröd, hol volt erőd előbb? Lucifer Ezt tőled én is szintúgy kérdhetem. Az Úr adós marad a válasszal...

Tulajdonképp nem arról van e szó, hogy gondolkodásunk az "elgondolhatatlanba" ütközik? De! Éppenséggel erről! Ebből viszont az következik, az embernek, ideértve a gondolkodó embert is, nem napi szorgalmi feladata egy olyan képlet megoldásán fáradozni, aminek nincs megoldása. Ebből viszont sajnos az következik, hogy megveszi a zsidó szajrét és csócsál rajta. Közben nem kell gondolkodnia...

Nem kevésbé bonyolult a helyzet, ha a (bennünk is rejlő) mikrokozmosz felé fordulunk. Kezdetnek talán annyit, hogy a mikrokozmosz parányai hierachiát alkotnak: az "élettelen"  atom és molekula, ill. az "élő" (növényi, állati, emberi) sejt. Jó kérdés, hogy lesz sok kis élettelenből kicsi, majd elefántnyi élő?

Meghökkentő számokkal találkozunk itt is. "E felnőtt ember teste megközelítőleg 100 000 milliárd sejtet tartalmaz - ez körülbelül ezerszer több, mint Tejútrendszerünk összes csillagainak száma." A sejt kicsinységénél csak bonyolultsága nagyobb. Gyanítható, hogy a tudomány egyre újabb és újabb "alkatrészeket" ismer meg benne (ahogy az oszthatatlan legkisebbet az atomot is egyre több alkotóra bontja). Nem próbálnám megsaccolni, hogy az ezermilliárdnyi sejt alkatrészeinek száma vajon mennyi lehet...

A parányi sejt egyik még parányibb alkotó része (molekulája) a DNS, az örökítőanyag. Most kezdjünk ezen a molekulán álmélkodni... Mindenekelőtt azon, hogy minden egyes DNS parány 12 gigabájtnyi
információt hordoz. Az ondószálcsa és a petesejt szerencsés találkozása esetén az anyaméhben "sejtburjánzás" kezdődik, azaz készül a baba. "Ahogy a sejtek sokasodnak a megszületendő magzatban, mindegyik megkapja a közös tudás egy példányát, a DNS-t, és mindegyik sejt kiolvassa belőle pontosan azt a szakaszt, ami rá vonatkozik: pl. hogy jobb hüvelykujj legyen belőle, vagy bal fülcimpa? Vagyis mindegyik sejt rendelkezik egy adathordozóval (ez a DNS) és egy olvasó-berendezéssel, amely kiolvassa az adott sejt (csoport) felépítésére vonat kozó fejezetet, majd megvalósítja azt." Olyasféle, az egész, mint mint egy DVD lemez, meg egy számítógép, meg egy három dimenziós nyomtatóból álló konfiguráció. Olyasmi - mondom - mert mekkora egy ilyen számítástechnikai izé és mekkora egy DNS? Hány ilyen izé van a világon? Ki tudja! De az emberben százmilliárdnyi "konfiguráció" keletkezik és alkotja meg, három dimenziós kiadásban a legújabb kis Ádámot, vagy Évát. De ne tévedjünk el isten éden,- illetve állatkert jében, mert a természet cickány ivadékot, ill. a zsiráfbébit lényegében ugyanilyen technológiával állítja elő... Meg a növényeket is a DNS formálja. Na' ki állítja elő mindezeket? Ez a kérdés!

Dehát ez a fő probléma? Dehogy. Az ember elméje már a "Nagy Bumm" elméletnél kezd kiakadni. A Világegyetem kialakulása a ma elfogadott elméletek szerint a Nagy Bumm-mal vagy Ősrobbanással vette kezdetét, ami kb. 15 milliárd évvel ezelőtt történt. Az Univerzum kezdeti állapotáról nem sokat tudunk, az azonban biztosnak látszik, hogy a robbanás előtt nem volt a mai fogalmaink szerint értelmezett tér idő és anyag. Mindez a robbanás után keletkezett. A tér és idő, valamint az anyag és energia egy végtelenül kicsi pontból keletkezett, és az ősrobbanás után kezdett közel fénysebességgel tágulni, és folyamatosan hűlni ." A logikus kérdés az, ki - mi okozta a robbanást? Egy pesti panellakás esetén sem mindíg könnyü megválaszoni, hogy a bennégett lakó csak hülye volt, vagy öngyilkos akart lenni. Ennél az ősrobbanásnál az a furcsa hogy a végtelen kicsinységből végtelen nagyság kelet kezett időben, térben és matériában.

Itt ideje abbahagyni a miérten és hogyanon való meddő töprengést és áttérni a számunkra legfontosabb tényre: a világ egységes (anyagi) szerkezetére.

"Ahogy az ember fokozatosan extragalaxisokat, galaxishalmazokat, külső titokzatos rendszereket kezd el kutatni, minél nagyobb és nagyobb méretekben vizsgálja az Univerzumot, mindinkább úgy tűnik, hogy ennek a valaminek soha sem lesz vége. A kifelé vezető út a számunkra felfoghatatlan végtelenbe tart. Vajon ez visszafelé, "befelé" is így van? Ha a térben kialakult gigantikus objektu mokat alapvetően felépítő részecskék belsejébe kukkantunk bele, egy külön világgal találkozunk. Azt látjuk, hogy a részecskéket kisebb részecskék építik fel, azokat pedig még apróbb részecskék. Amikor az Univerzum valóban oszthatatlan építőkockáját keressük, néha elbizonytalanodunk. Találhatunk egyáltalán ilyet? Létezik valamilyen alapvető egység az anyagi világban?

Úgy tünik, létezik ilyen egység.

"1859-ben két német tudós, Kirchhoff és Bunsen megtalálta annak módját, hogyan lehet megállapítani azt, hogy egy tűhegynyi fénylő pontnak látszó csillag milyen anyagokból áll." A csillagászok fellelkesedtek, nekiveselkedtek és "eddig körülbelül 300 000, Napunkhoz hasonló, saját fénnyel rendelkező csillag színképét vizsgálták meg. Megállapították a színképükben megjelenő színes vonalak helyét és erősségét. Ennek alapján megtudták mondani, hogy milyen anyagok (elemek) fordulnak elő azon a csillagon. Megállapították, hogy a csillagok is azokból az elemekből állanak, amelyeket a Földön ismerünk. A színképelemzés bebizonyította a világ anyagi egységét."

Ez eddig csak az élettelen anyagiság egysége, de mi a szitu az "élő anyaggal"? Azaz hogy is állunk a teremtéssel? Földünk kezdetben majdnem olyan kietlen vala, ahogy a Tóra leírja. Az élővilággal az Úr sokáig pepecselt. Mindenfajta összefüggő logika nélkül "teremtette" a növény, az állat és az embervilágot. Az utóbbi első két díszpéldányát (az almafa dézsmálóit) saját képmására. Ha ebben kételkedik is valaki, a formális logika szabályai alapján azt gondolhatja, hogy az élet az egyszerütől fejlődik a bonyolult felé. Ezt a megközelítést zúzta szét két zseniális kutató Watson és Crick, akik kimutatták, hogy a teremtés koronáját az embert is, meg a bélnyálkahártyáján helyet foglaló baktériumokat és egyéb mikroorganiz musokat is ugyanaz (!) a tervező tervezi és gyártja le, a fentebb már említett DNS, amely látszólag tökegyforma egy vírusban meg egy emberben.

Ennélfogva magyarázatot kellett találni arra, hogy kerültek ezek a földre? Ezen már az ókori görögök is gondolkodtak. "Anaxagorasz több munkájában is említést tesz olyan magokról, amelyek a Földre érkezve élettel népesítették be azt." A modern tudománynak is van véleménye. "Nemcsak az elmélet egyik legnagyobb alakja, Fred Hoyle vezette a neves Institue of Astronomy-t Cambridge-ben, de a DNS kutatásai kapcsán szintén Nobel-díjat nyert Francis Crick is a földönkívüli élet egyik prominens védelmezőjének számít.Crick ráadásul tovább is megy, mint Hoyle: szerinte nem valamilyen véletlen folytán került a Földre az élő organizmus..." Az eddigiekből nyivánvalónak  tünik, hogy a teremtésnek a Tórában leírt nagy műve tökéletes hülyeség. A teremtőnek nem volt külön - külön növényi, állati és emberi kaptafája. Azt bizonyítja csupán, hogy a szorgalmas zsidó körmölöncök tudása évezredekkel elmaradt görög és kelta kortársaikétól.

Mi pedig, tovább haladva egy kacskaringós logika fonalán, elérkeztünk (nem először) Darwinhoz. Mert azzal még semmi sincs megmagyarázva, hogy a kóbor DNS szekvenciák megérkeztek a földre. Ezekre a csodálatos szerkezetekre ugyanis nem várt Édenkert, meg Lucifer, meg almafa, megazisten. Úgyszólván a nulláról kellett indulniuk, a nevesincs egysejtütől amíg, évmilliókig tartó kisérletezgetés eredményeképp, az izraeli főrabbi Jona Metzger személyében elérhették csúcsformájukat. "Az evolúció természetes kiválasztódáson alapuló elméletét először Charles Darwin és Alfred Russel Wallace vetette fel. ... Darwin és Wallace munkássága alapján a természetes szelekció általi evolúció a tudományos közösségben és a laikus közönség széles körében egyaránt általánosan elfogadott ténnyé vált. Az 1930-as években a darwini szelekciót és a mendeli öröklődés elméletét a modern evolúciós szintézis foglalta közös keretbe, kapcsolatot teremtve ezzel az evolúció egységei (gének) és az evolúció mechanizmusa (természetes kiválasztódás) között. Ez az erőteljes magyarázó és bejósló erejű elmélet a modern biológia rendező elvévé, s a földi élet sokszínűségének és történetének tudományos magyarázatává vált." Darwin volt az, aki elsőként fogalmazta meg a természetes szelekció és - amire különösen büszke volt - a szexuális szelekció működését, amelyeket ma is az evolúció legfontosabb kauzális tényezőiként ismer el a tudomány.

De én meg miket is fecsegek itt összevissza! Hát képes vagyok olyasmit leírni, hogy egy főrabbi, vagy bármelyik híve, természetes kiválasztódás eredménye lenne? Ennek pont az ellenkezője igaz! Hitler a landsbergi börtön hüvösében még úgy látta ... "A zsidó vallás tanítása elsõsorban a zsidó vér tisztán tartásának, valamint a zsidók egymás közötti és a külvilággal (a nem zsidókkal) való közeledésének tana A föld egyik népénél sem oly erõsen fejlett az önfenntartás ösztöne, mint éppen az ún. "kiválasztott nép"-nél. Ezt legjobban az a tény bizonyítja, hogy ez a faj még egyáltalán létezik. Nincsen a világon még egy nép, amely az utolsó két évezred folyamán oly keveset változtatott volna jellegzetességén, karakterén, mint éppen a zsidó. Másrészt egy nép sem ment ez idõ alatt nagyobb megrázkódtatásokon keresztül, mint a zsidó, és mindennek dacára változatlanul bontakozott ki az emberiség legnagyobb katasztrófáiból. Mily megrendíthetetlen élni akarást és fajfenntartási ösztönt tükröz vissza ez a tény!" Mi sem látjuk másképp, csak mára árnyaltabbá vált a kép, mert változott a zsidóság világbeli státusa. Létrejött a zsidó állam, amely nem a hányattatott zsidóság menedéke, hanem a világzsidóság harci támaszpontja lett a világuralom megszerzéséért indított hosszú menetelésben.

A zsidó állam létrejötte óta gyilkos háborúkat folytat közelebbi és távolabbi szomszédai ellen newyorki alközpontja pedig a New World Order égisze alatt szervezi a világ teljes leigázására irányuló hadmüveletet.

E kettős nagy szereplehetőség a több évezredes beltenyészet során kialakult géntulajdonságokat némileg új megvilágításba helyezte. Ezek között a kapzsiság, a ravaszság, a gátlástalanság és a kegyetlenség azok, amelyek egész népek, földrészek sorsát teszik elviselhetetlenné. A zsidóság mára megvalósította Berzsenyi Dániel rémálmát.

Forr a világ bús tengere, oh magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti.

Egy erkölcsileg súlyosan degenerált fajról van szó, amelynek alattomos támadásait el kell hárítani. Ennek alapvető feltétele egy barát/ellenség felismerő rendszer, ill. képesség kifejlesztése önmagunkban, amely képes a támadót megtalálni a megtévesztő jelek tömegében.

A lényeg, hogy ne sétáljunk be, vagy ha már megtettük faroljunk ki az erdőpéterek és némethsándorok becsali csárdájából és ne engedjük, hogy ezek az ósdi Tórán és a Talmudon keresztül láttassák velünk a világot és imádtassák az ő istenüket.

A világ túlságosan nagy és túlságosan kicsiny ahhoz, hogy alkotóját, annak szándékait megismerhessük. Adott azonban számunkra egy arasznyi lét, egy darabka élet, amelyet jogunk van a lehető legkevesebb szenvedés mellett leélni. Ehhez viszont elegendő saját józan eszünk. Nincs szükségünk istenközvetítőkre.

Egy tiszta éjszakán - ahogy őseink tették - az égboltra nézve inkább érezhetjük az "éltetőt" mint Erdő Péter üres, Németh Sándor zavaros dumáját hallgatva.

Fentebb "éltetőt" mondtam, akiről viszont tudni kell a következőket. Egy föld felé zuhanó repülőgép utasainak utolsó szavait rögzítette valamilyen kamera. A hangzavart szürték, tisztították, részekre darabolták. Így vált felismerhetővé egy tíz év körüli kislány hangja, aki a következőket mondta (kérdezte) "anyukám én mindíg jó voltam, mindíg imádkoztam, ugye most nem kell meghalnom?"

Ugye nem kell mondanom a "poént"?

Még egy végszó kelletik ide. Van. Így hangzik... Ember küzdj és magadban bízzál!

2013.08.11

Sz. Gy.

 

 

I

 

 

Kant (Königsberg, 1724. április 22. – Königsberg, 1804. február 12.), német filozófus, a német idealizmus megteremtője, a königsbergi egyetem professzora volt. Az ő nevéhez fűződik továbbá a kategorikus imperativusz megalkotása, a filozófiai „kopernikuszi fordulat”, a transzcendentális idealizmus.

 

Jerikó sorsa
Minden ezüstöt és minden aranyat, minden rézből és vasból készült edényt az Úrnak kell szentelni, kerüljenek az Úr kincstárába!” 20A nép csatakiáltásban tört ki, a harsonákat pedig megfújták. Amikor a nép meghallotta a harsonazengést, hatalmas csatakiáltásban tört ki, s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost - ki-ki ahol éppen volt -, és bevették. 21Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nőn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével.