A nemzet: lélek, szellemi alapelv... Az egyetlen roppant szolidaritás, melynek lényeges alkotóelemét jelentik azok az áldozatok, amelyeket őse ink hoztak, és azok, amelyeket mi vagyunk készek meghozni a jövőben. Feltételezi a múltat; de a jelen a foglalata, ama kézzel fogható tény következtében, hogy valamennyien világosan kifejezzük szándékunkat: folytatni kívánjuk a közös életet. Egy nemzet léte mindennapos népszavazás, mint ahogy az egyén léte az élet folyamatos igenlése.” Ernest Renan

 

 

 

 

A magyarság mint politikai nemzet

Szórakozató (?) kvíz

Ez a cikk úgy készült, hogy egy (képzeletbeli) vonalat húztam két koronázás: I. István és Dózsa "megkoronázása" közé; a vonalat meghosszabbítottam visszafelé, meg előre is; így egy idővonalat kaptam (mint a facebook-on) és erre az idővonalra beírtam egyet - mást, ami éppen eszembe jutott. Célom annak kimutatása, hogyan keletkezett az a csődtömeg, amit puszta megszokásból még ma is magyarságnak, magyar nemzetnek titulálunk.

Amit ma magunk körül látunk épp ellenkezője annak, amit a mottóba kitett nagy európai gondolkodó Ernest Renan álmodott.

Előre bocsátom, nem akarok tudálékos történelmi okoskodásba fogni. Néhány ismert és elfogadott tény összekapcsolása révén akarok bizonyos követ keztetéseket levonni, amelyek vagy tanulságosak lesznek, vagy nem...

Azzal kezdem, amit nem lehet tagadni, hogy egy lovasnép megtelepedett a Kárpát-medencében. [Hogy kik voltak az őseik és hogy csak jöttek, vagy visszajöttek, ne firtassuk.]

Innentől mint egy marxista esti egyetemen kikupálódott egyén vizsgálom az eseményeket...

Azt tanultam, hogy a társadalmak életét a termelési mód határozza meg, amely egy folyton fortyogó boszorkányüst. "Minden eddigi társadalom története – írja Marx a Kommunista Kiáltványban - (az ősközösség történetét kivéve – fűzi hozzá később Engels) – osztályharcok története. Szabad és rabszolga, patrícius és plebejus, báró és jobbágy, céhmester és mesterlegény, egyszóval: elnyomó és elnyomott folytonos ellentétben álltak egymással, szaka datlan, hol palástolt, hol nyílt harcot vívtak, olyan harcot, amely mindenkor az egész társadalom forradalmi átalaku lásával vagy a harcban álló osztályok közös pusztulásával végződött. … A hűbéri társadalom pusztulásából keletkezett modern polgári társadalom nem szüntette meg az osztályellentéteket. Csak új osztályokkal, az elnyomás új feltételeivel, a harc új formáival cserélte fel a régieket. A mi korszakunkat, a burzsoázia korszakát azonban az jellem zi, hogy egyszerűsítette az osztályellentéteket. Az egész társadalom mindinkább két nagy ellenséges táborra szakad, két nagy, egymással homlokegye nest szemben álló osztályra: burzsoáziára és proletariátusra..."

Nos' milyen termelési módot hoztunk magunkkal Ázsiából? Hát az "ázsiai termelési módot" amit ugyancsak Marx így jellemez. "Az „ázsiai termelési mód” fő vonása a termelési eszközök (a föld) ősi, törzsi eredetű közösségi tulajdona és egyéni (családi) birtoklása, amelynek megfelelően az egyén csupán a közösségbe tartozása révén juthat hozzá a termelési eszközhöz, azaz a földhöz. Ehhez járul a piac- (pénz-) gazdálkodás hiánya, alárendelt, ill. formális szerepe, következésképpen az „ázsiai termelési mód”-ban társadalmi (rokonsági, hatalmi, szokásjogi) tényezők határozzák meg a gazdaság szerkezetének működését, végül a piramisszerű állami hivatalnoki rendszer..."

A magyarság társadalmi szerkezete a törzsszövetség volt, amelynek vallási vezetője a kündü (Urszan) és a gyula (Árpád) voltak. Az osztatlan főhatal mat a hadakozás (honfoglalás) idejére a pajzsra emelt Árpád szerezte meg. A törzseket a törzsfők az úr-ak irányították. A törzsek "nemzetségekre" tagozódtak, amelyeket a nemzetségfő, a irányított. [A nemzetség, elnevezésével ellentétben, "közigazgatási" egység volt.]  A nemzetsége a nagycsa laládokra tagozódott tovább. Ez a képlet a rokonsági összetartozáson alapult. A családfő  (pater familias) uralma alatt állott.

A családok szintjén a létszám és a vagyon különbözősége miatt egyenlőtlenségek alakultak ki, de a család minden ija - fia szabad (!) ember volt.  A fejedelmi, ill. úri családok már aféle "udvartartást" alkottak és ebben a körben megjelent egy új nem szabad  társadalmi elem, az ín-ek képében (ebből ered "ínség" szavunk). Vitatják, hogy hogy ezek közé csak a hadjáratok során elraboltak tartoztak, vagy ebbe a sorba süllyedhetett e szabad magyar is? Ezt a vitát nem tisztem eldönteni. Elég legyen annyi, hogy e kaszt létszáma elenyésző volt a szabadokéhoz képest.

És most lássuk a magyar törzsek termelési módját.

Még a történészek sem tudnak hajbakapni azon, hogy őseink előtt a földmüvelés az ázsiai őshazában sem volt ismeretlen. Az ismereteket, a vetőma gokat, csemetéket, oltásokat nyilván magukkal hozták a szekereken. A meghatározó mindenképp az állattenyésztés volt. Léteztek kézmüves iparok is, de azon elmérgesedett történészvita folyik, hogy a kárpát-medencei leletek közül melyek magyar őseink keze munkáí és hogy e leletekből a kultúra milyen szinvonalára lehet következtetni. Másszunk ki ebből a hínárból is és elégedjünk meg annyival, hogy a visszacsapó íj, a nyereg és a kengyel igazi hungarikumok voltak és az élvonalat képviselték a hadviselésben. Az állattenyésztés színvonalát pedig a fáradhatatlan magyar hadilovacska fémjelzi.

A termelési mód további ága, a zsákmányszerzés, az őshazákban nem hozhatott jelentős hasznot arra figyelemmel, hogy a csóró szomszédok maguk is harciasak voltak...

Ez a helyzet gyökeresen megváltozott, amikor letelepedtünk. Új szomszédaink többé - kevésbé gazdag és kevésbé harcias népek (országok) voltak, akik ekkorra nyilván elfelejtették már Attilát és az ázsiai harcmodort.

Az idegen földek lerohanása, a rombolás, a gyújtogatás, a rablás és az öldöklés viszont bevett gyakorlat volt azidőtájt; amit a vikingeknek utólag nem rónak fel, nekünk viszont annál inkább. Vajon miért? Pedig van egy óriási különbség! A vikingeket a fene se' hívta sehová. Minket viszont rendszeresen meghívtak az egymással szűntelen hadilábon álló "keresztény kultúrnépek" egy - egy kis dúlásra az "ellenség" földjére, vagy akár saját földjükre is.

Így lett a rablások hozadéka a termelési mód része és a "nemzeti jövedelem" egyik legjelentősebb bevételi forrása. Kezdetben ez jól szuperált, amennyi ben a naturális zsákmányt (rabszolgák, nemesfémek, állatok, stb.) egy közös (k)alapba kellett beszolgáltatni és innen történt a visszaosztás (redisz tribúció-I), vélhetőleg igazságosan, a nagycsaládok létszámához, hadi érdemeihez, stb. viszonyítva. Nincs ugyanis történelmi adat arra, hogy a törzsek speciel ezen hajbakaptak volna, jóllehet külső ellenség híján erre mindíg készek voltak, pusztán a virtus kedvéért.

A baj azzal kezdődött, hogy a férfias és sportszerü szabad rablást felváltotta a magyarok nyilaitól rettegő államok adóztatása. Az adóért még lóra se kellett űlni, el se kellett érte menni, többnyire a helyünkbe hozták. És ebből lett a galiba: a külföldi adóbevétel már a fejedelme(ke)t illette és abból ő osztott vissza annyit - amennyit "alattvalóinak" (redisztibúció-II). Voltaképp ekkor és emiatt kezdődött a törzsi (nemzetségi) társadalmak untig emlegetett "felbomlása" pontosabban kettészakadása gazdagodó gazdagokra és szegényedő szegényekre, akik azért egyformán szabadok voltak - még...

És akkor bebaszott (bocs!) valami - valaki: Géza nagyfejedelem, kora horngyulája, aki kései pufajkás utódjához hasonlóan azt "hitte, hogy egy 10 milliós országnak nincs más alternatívája, mint a NATO- és EU-tagság" Elment hát [vagy elküldött maga helyett valakit] Quedlinburgba és az egész Országot lábon eladta I. Ottó német-római császárnak, rajta keresztül meg a római pápának. Aztán trónra lépett fiacskája 'István a király' és a császári - egyházi bulldózer megkezdte a törzsi Magyarország lerombolását. Eleinte úgy látszott, a masinát István vezeti, később kiderült: a látszat csalt. A masina szerel metes "szűz" fiacskáját Imre herceget is eltaposta.

Innen kezdve a magyar szellemi kapacitások döntő hányada I. István bizonyítványa megmagyarázásának szolgálatában áll, vagyis azt próbálja bizo nyítani, hogy az Országnak nem volt más alternatívája, mint Róma rabigájába görnyedni, mert ha nem... És itt következik a magyar történelemírás ezer éve bizonyítatlan alapdogmája: ... mert ha nem, a környező keresztény államok úgy szészórtak volna bennüket mint tyúk a töreket és felszívódtunk volna mint a szegény avarok...

Én ezt a magyar közgondolkodást ezer éve bénító agy-húgy-követ nem próbálom kioperálni, mert beledögölhet a kedves beteg. Csupán arra szorítko zom, hogy kimutassam: hova juttatott és merre sodor bennünket ez a tudatbénító dogma. Lássuk, mivé lett a nemzet teste és lelke a német martalócok, az olasz orgyilkosok és a csuhás sáskák hadjárata nyomán.

A krónikák feljegyezték Attila egy lakomáját, ahol a görög és római követek, mint becses vendégek foglaltak helyet a fejedelem asztalánál, a hazai méltóságokat követő sorrendben.

Nem így Szent István udvarában. Kezdjük talán az Imre herceghez intézett Intelmekkel. Sokan vitatják, mi most ne vitassuk, hogy István tudott e írni? Volt kitől megtanulnia.
"Géza nagykirály István fia nevelőjéül a nagytudású, cseh származású, zsidó-keresztény (!) főpapot, Adalbertet jelölte ki, akiről Szent István király nagy legendája így tudósít: Közben megszületett a fejedelem Istentől megjövendölt fia. ... Akit Isten kedveltje, Adalbert püspök, hite őszinteségéért a keresztség fehér ruhájába öltöztette, és lelki gyámola lett. Akkor az István nevet kapta." A csupa cikornya írás akkor sem vall az egykori Vajkra, ha értett is a betűvetéshez. De lássuk csak mire okítja az Intelmek  a jámbor ífjút? A vendégek s a jövevények akkora 'hasznot' hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság 'hatodik helyén'. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a 'pöffeszkedéstől elrettenti'. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ez a hatodik helyezés azért érdekes mert a szöveg így folytatódik "A királyi emelvényen a tanács a 'hetedik helyre' tart igényt. A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat." Ne is folytassuk. A jövevények, azaz névtelen jöttmentek nemhogy a lakoma asztalnál, de a királyi emelvényen is a királyi tanács elébe soroltattak. A szentistváni "űlésrend" a magyar állapotok tüköre... Arról se beszéljünk, mennyire hamis az a kép, hogy Rómát az idegenek tették naggyá. Beszéljünk csak a "haszonról" amit a jöttmentek hajtottak az Országnak, természetesen önzetlenül.

Ide egy hangulatkép illik: Tiborc panasza a "jó merániakkal" kapcsolatban a Bánk Bán operából.

Ők játszanak, zabálnak szüntelen, úgy, mintha mindenik tagocska bennek
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk kéményeinkről elpusztulnak a
Gólyák, mivel magunk emésztjük el a hulladékot is. Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a-hová nekünk belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek, és aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített.

Úgy biza' Árpád szabad harcosainak legalább kilenctizedéből tiborcok lettek e hazában.

Lassan kialakult a nemzetfogalom is. "A nemzet szó eredete a középkorra tekint vissza, amikor a – többnyire a latin natio, nationes – kifejezéssel körülbelül az egy uralkodó alá tartozó, földbirtokkal rendelkező, fegyverfogásra jogosult, kollektív jogokkal rendelkező nemesemberek összességét jelentette. Sajátos összetartozás-tudattal, többnyire közös eredetmítosszal stb. is rendelkeztek, egy etnikumhoz tartoztak, és azonos nyelvet Az azonos nyelv a latin lett...  beszéltek. Mindez alapvető feltétel, írja a Wikipédia. Aztán egy bakugrás és máris az következik, hogy... A Natio Hungarica (Magyar nemzet) jog szerinti tagja (Hungarus) volt például több itáliai, német (stb.) származású lovag, de szlávok, románok is akadtak közöttük. Másfelől a nemzet fogalma nem foglalta magába a parasztságot és a városi polgárságot." Ezt fejezzük ki úgy: "az idegen szép".

Aki nem fért bele a politikai nemzetbe, az jobbágy lett. Joga volt robotolni és vasárnaponként templomba járni. A következő koronát - ízzó vasból - egy olyan ember kapta, aki a jobbágy - paraszt lázadás élére állt. A "magyar politikai nemzet" bosszúja több mint kegyetlen, jelképes volt. Ez derül ki a következő közle ményből (is), amely az [origo]-n jelent meg.  "Dózsa György az első a legszörnyűbb kivégzések  listáján. Egykori uralkodók és politikai vezetők, történelmi hősök borzasztó halálnemeiből készített ranglistát egy külföldi weboldal. Az egyik legszörnyűbb módszer az olvasztott arannyal való itatás volt, de a top 10-et Dózsa György vezeti. Az io9 tudományos-fantasztikus blog által csütörtökön összeállított legborzasztóbb történelmi halálok listájának élén Dózsa György áll, akit megsütöttek, és társainak kellett megenniük. Az 1514-es parasztlázadás vezérét nemesi ellenfelei izzó vastrónra ültették. A szolgák fogókkal tépték húsát, és megsü tötték, amit Dózsa lázadótársaival etettek meg."  Erről jut eszembe, Dózsát be lehetne suszterolni valahogy a Guiness rekordok könyvébe is. Ez az emberhús lakoma a keresztény misztériumot követi, amikor is a kenyér testté, a bor vérré változik és a jámbor hívek megisszák - megkajálják.

Az új politikai nemzet, ill. az abból kirekesztettek jogi státusát Werbőczy híres hármaskönyve a II. Ulászló megrendelésére íródott Tripartitum szabályozta, mély benyalással kezdve.  Végre Szent István királynak, mint valamely mennyből leereszkedett világító fénynek intézkedésére, miután ez babonás és pogány hitüket kiküszöbölte, a katholikus hitvallást fogadták be. Ugyanis te, legjobb és legkeresztyénebb király, valamint a királyi szék magasságánál fogva minden más fölött állsz, úgy hihetetlen és csaknem mennyei erényben bővelkedel, mely a vallás tiszteletben tartása és az igaz isten imádása által a legdicsőbbé válik. Ugyanazért nem csak semmi cselekvésed, hanem még gondolataid sem nélkülözik a mennyei ihletet. És valóban nagyon helyesen. Mert akkor vagyunk igazak, ha az ájtatosságot, melylyel az istent vallásosan imádjuk, mindig meg- és szemünk előtt tartjuk; mert az vélem, hogy az emberi igazság, hacsak az istenitől (mely az ájtatosság) nem származik, a legnagyobb igazságtalanság.  Kissé unalmas lenne hossza dalmas és kenetteljes passzusokból idézgetni, de az igazság-fogalomból egy mondatot ideiktatok. "Az igazság ugyanis az az állandó és örökkétartó akarat, a mely mindenkinek a maga jogát megadja. Még pedig nem mindenkor a cselekedetekre, hanem az indulatra nézve is. Mert az igazság a léleknek állapotja és az elmének indulatja, melynek alapján valakit igazságosnak mondunk; mikor tudniillik kedvezés és személyválogatás nélkül tartja, a mennyiben rajta áll, akárkinek a maga jogát megadni." Persze én nem attól kapok herótot (epeömlést), hogy miket írt ez a jogtudós, hanem attól, hogy hülye és szemét alkotmányjogászaink ez a szöges bilincset az ezeréves történelmi alkotmány részének, úgyszólván díszének minősítik és az alkotmányos jogfolytonosság helyreállítása keretében élő törvényként szeretnék beiktatni.

És most tegyünk egy jókora bakugrást és hasonlítsuk össze az ezeréves történelmi alkotmányt azzal a tákolmánnyal, amit a fülkeforradalom kormánya szabott a nemzet testére.

Werbőczy az igazságosságot az egyéni jogokhoz a "mindenki" jogához köti. De mi e jog valójában? A jog ember és ember, ember és közösség, ember és állam közötti olyan viszony, amely jogokat és kötelezettségeket kapcsol össze. Amihez nekem jogom van, azt te köteles vagy nekem megadni és fordítva.

De mik ezek a jogok? A válasz oly banális... A szabadsághoz, a munkán alapuló megélhetéshez, a személyes biztonsághoz, az egészséges környe zethez, a rászorulók szociális alapokból fedezett ellátásához való jog. Slussz. Ennyit kivánhat(na) a magyar nemzet. Dehát ezek nincsenek benne, ill. nincsenek garantálva az orbáni alaptörvényben és a sarkalatos törvényben sem! Miért van ez így? Mert az orbáni "Alkotmány" is egy rohadt kapitalista alkotmány, nem más, nem több.

Mit jelent ez?

Hát sokmindent. Vegyük észre, hogy a kapitalista társadalomban nincs politikai nemzet a szó eredeti értelmében. Nincs kiváltságos nemzet sem; még kevésbé "össznemzet". Voltaképp nincs olyan állam sem, amely polgáraival szemben jogok és kötelezettségek alanya lehetne. Egy ilyen gazdasági, jogi és politikai katyvaszban alkotmányról beszélni fölösleges ostobaság. Egyetlen "alaptörvény" van: a profit maximalizálás törvénye, amely az Ernest Renan féle "roppant szolidaritással" köszönő viszonyba se' hozható.

Nézzünk hát körül, van e kiút és ha igen, merre?

Mindenekelőtt a "politikai nemzet" fogalmát kell pőrére vetkőztetni és pellengérre állítani az összes apologetákkal (védelmezők kel) egyetemben. A "történelmi nemzet", ill. a "vérségi nemzet" fogalmait kell újragondolni, ill. újjáteremteni - de nem körbe bohóckodni, ahogy Orbán teszi. Arra a beszédére gondolok, amit az ópuszteszeri Turul szobor, a Nemzeti Összetartozás Emlékművének, avatása alkalmával mondott. „A Turul őskép a magyarok ősképe. Beleszületünk, akár csak a nyelvünkbe és a történelmünkbe. Az őskép a vérhez és a szülőföldhöz tartozik. Onanntól, hogy magyarként világra jövünk, a mi hét törzsünk köt vérszövetséget, a mi Szent István királyunk alapít államot, a mi seregeink vesztenek csatát Mohácsnál, a turulmadár pedig a mi, a most élő, a már meg halt és az ezután megszülető magyarok nemzeti azonosságának jelképe.” Ez azért nem igazi kormányfői beszéd, csak egy dagályos, zagyva orbániáda, mert megint csak Szent Istvánt tekinti a kályhának és onnan indul el, hogy ellejtse idétlen kecsketáncát.

Nem tagadom, nem hiszek Orbánnak. Számtalanszor leirtam már, miért nem. Itt egyetlen
írásomra bátorkodom hivatkozni, amely a "Nagy átverés készül" címet viseli. Ebben bátorkodtam néhány idézetet közzétenni NSDAP 25 programpontja közül. Bár tulajdonképp az egész érdekes lehet (annak aki nem restelli és odaugrik), de itt és most csak néhány jellegzetesség fér el, ízelítőnek.
4. Csak a nemzet tagjai lehetnek állampolgárok, stb.
5. Nem állampolgárok csak mint vendégek élhetnek Németországban, és rájuk az idegenekre vonatkozó jog vonatkozik.
7. Követeljük, hogy az állam elsőrendű célja polgárai megélhetésének a biztosítása legyen. Ha a teljes lakosság ellátása nem lehetséges, az idegeneket el kell távolítani a birodalomból.
21. Az államnak védenie kell a polgárok egészségét ...

Ne örvendezzünk most azon, hogy a "szélsőjobb" milyen választási eredményeket könyvelhet el Nyugaton és hogy programjai miben hasonlítanak a 25 ponthoz. [Sokban hasonlítanak...]

Nekünk a magyar közgondolkodást kellene befolyásolnunk és ezen belül meghatároznunk a "közjó" fogalmát. A gondolkodás menetében kiemelkedő szerepet kell juttatnunk először is a kérdések leegyszerűsítésének, azaz a fölösleges elemektől való megtisztításának. Ez a lecsupaszított szerkezet teszi láthatóvá a probléma bonyolult logikai - logisztikai összetevőit; a részleteket, amelyekben az ördögök megbújnak.

A magyarság-kérdéseket mindenekelőtt olyan evidenciákba kell rendezni, amelyek tulajdonképp függetleníthetők a politikától, különösen a napi politikától, amelyekben minden magyarnak egyet kell érteni.

Ez nem is olyan bonyolult müvelet. Az időrendi, ill. fontossági sorrendbe rendezett elemek a következők.

  1. A magyar népesedést növelni, a cigány népesedést pedig csökkenteni kell; az egyik oldal forrásainak növelésével, a másikénak csökkentésével.
  2. A termelő alapokat (lülönös tekintettel a termőföldre) nemzeti kézben kell tartani, ill. nemzeti kézbe kell visszavenni.
  3. Alkotmányos megkülönböztetést kell tenni a magyarság és a kissebbségek között,- a honosak és a betelepültek között. Az idegenrendészetnek szigoruan ellenőrizni kell az ország területén tartózkodó idegeneket. Nehezíteni kell a magyar állampolgárság megszerzésének feltételeit.
  4. Az állam tényleges (!) rendelkezési és ellenőrzési hatáskörébe kell vonni
    -az oktatást,
    -a társadalmi és gazdasági szervezetek működését, ideértve az oktatási intézményeket is,
    -a pénzforgalmazást
  5. A költségvetést úgy kell kialakítani, hogy a családtámogatás, az egészség és nyugdíjbiztosítás betöltse eredeti rendeltetését.
  6. Meg kell alkotni az állami és pártalkalmazottak javadalmazásának etikai szabályait és szigorúan kell büntetni a visszaéléseket. A gazdasági szervezetek (bankok) alkalmazottainak javadalmazásásánál mutatkozó visszásságok esetén a munkáltatót és a munkaadót progresszív adó alá kell vonni.
  7. A bűnözés következetes üldözése körében
    -létre kell hozni a vidéki lakosság élet és vagyonvédelmét szolgáló szervezetet, a klasszikus csendőrség mintájára,
    -a túlméretezett "terrorelhárítási" szervezetek fenntartási költségeinek jelentős hányadát át kell csoportosítani a közbüntetteket üldöző rendőri  egységek anyagi ellátottságának és létszámának növelése érdekében. Vissza kell állítani az "utcasarki rendőr intézményét".
  8. Szorgalmazni kell a halálbüntetés visszaállítását a bestiális bűnök elkövetőivel szemben.
  9. Büntethetővé kell tenni az egyre elviselhetetlenebb és veszélyesebb "társadalmi devianciákat" és ezek visszaszorítására külön rendőrségi szervezetet kell létrehozni. [Támogatni kell az olyan igazgatókat, akik a tanulók öltözködését, viselkedését szabályozni kívánják.]
  10. Újra kell fogalmazni a nemzetellenesség, nemzetgyalázás törvényi tényállásait és szígorítani kell a büntetési tételeket.

A felsorolás hosszan folytatható lenne, de csupán az érzékeltetés áll szándékomban.

Már csak egy megválaszolandó kérdés maradt hátra. Hogy lehet a fentiekhez szükséges "roppant szolidaritást" kiváltani? Sajnos jelenleg sehogy. Ehhez egy olyan kataklizma szükséges, amely széttépi azokat a fínom hálókat (gyávaság, kényelmesség, önzés, politikai - vallási bigottság, közömbösség) amelyek éber kómában tartják az egyént, a "politikai nemzetet".

A kataklizma pedig közeledik.

Jó reggelt Magyarország!

2013.10.06

Sz. Gy.