† Mottó gyanánt... 

 


Frissítések: 1.) 2.) 3.)

 

Nemzeti tudatosság?

"Nemzeti" bigottságok!

 

Írni vagy duzzogni - ez itt a kérdés!

Egyszer már én is el akartam temetni ezt a honlapot és egy kis sírkoszorut tettem az Index helyére. Aztán később meggondoltam magam,
bejelentettem és meg is magyaráztam feltámadá som okait... Jó régen volt már ez. Azóta váltakozó kedvvel rovom soraimat. Az emberek (olvasók) természetén én is sokszor elgondolkodtam már, a fenti "ferigyerekhez" hasonlóan, de sohasem vontam le végletes következtetéseket, olvasóimról, persze jóma gamról sem...

Tapasztalnom kell viszont, hogy írásaim népszerüsége csökken. Ezzel nem tudok mit kezde ni, aminthogy a pudding sem dönthet arról, megeszik e, vagy sem. Magyarázni sem akarom a magamról kiállított bizonyítványokat (cikkeket). Úgy érzem azonban, hogy világnézetemről nem árt néhány szót ejtenem, ha nem is védőbeszéd gyanánt.

Az egyik legfontosabb emberformáló tényező a szenvedély. Nem lettem se dohányos, se alkoholista, se politikus (a nőkről nem beszél az ember), de egy negyedik verembe beleestem: a számítástechnikába. Ezt már azért se értem, mert hírhedten rossz matematikus voltam az iskolában és ebből az egy tárgyból mindíg csillagos elégségesem volt.

Eleinte nem látszott veszélyesnek a dolog. Egy ZX-Spectrummal elszámoló programokat gyártottam az ügyvédi munkaközösség részére. Aztán történt, hogy kiebrudaltak az ügyészségtől, úgy - ahogy. Ekkor kezdtem gyűlölködni, ami önmagában nem lett volna olyan nagy baj, de ez az érzés, szinte észrevétlenül, összekapcsolódott a számítástechnikával... Kezdeti írásaim - még a Comment elindítása előtt - nagyrészt ebben a témakörben születtek. Mi sem természetesebb, minthogy ehhez az alapérzéshez illő stílust kellett találnom és találtam is, az iróniát (szinonimái: csipkelődés, gúny, szarkaz mus), amely szolgálatomra volt keresztes hadjáratomban, aztán a "róka fogta csuka - csuka fogta róka" effektus révén foglyul ejtett. És mivel "a stílus maga az ember " [Le style, c'est l' homme], ilyen (!) emberré váltam.

Az ilyen ember hajlamos arra, hogy életérzésének megfelelően olyan témákat  (eseményeket, embereket) vegyen észre leghamarabb, amelyeket (akiket) támadni lehet, és legeredményesebben talán épp az irónia fegyverével. Jóakaróim is észrevették és mondogatják is, hogy mindíg - mindenkiről rosszat írok, ami igaz is! Ezért van. Elismerem. Mit csináljak?

Mentségemre szolgál, hogy az egyént gyűlöletes jelenségek fonják körül? Talán.

Az irónia akkor hat, ha ténybelileg megalapozott. Nem tudom, észlelték e, elismerik e, azt az eszelős buzgalmat, ami írásaim tényszerüségét akarja szolgálni?

E nagy meakulpa után viszont nem tudok megállni, mert van tovább is.

A fentebb említett olvasói hangulatromlást, érzésem szerint, nem csupán frivol stílusom és körkörös vagdalkozásom váltották ki, hanem bizonyos téma közelítési módszereim is. Úgy érzem, nem csupán a jóízlésbe, de bizonyos bigottságokba is ütközöm. Ezt az akadályt viszont nem szándékozom kike rülni, még drámai méretü "olvasóvesztés" árán sem.

Miről is van szó?

Az első "boránykő" a pártpogram közzététele, majd az a dühödt makacsság volt, amivel azt védelmeztem, ill. próbáltam olvasóimra "erőltetni". Ezzel ma már nem fáradozom különösképpen, de elhagyni sem szándékozom azt a saját készítésü mókuskereket, amibe beleestem, bár eredetileg nemcsak magamnak szántam...

A kérdés szememben az, hogy a magyarság képes e felfogni a saját sorsát,  ill. képes e azt tudatosan, jóirányba befolyásolni? A válasz mindkét kérdésre az egyértelmü nem! Mivel a csapda elsődlegesen tudati (lelki) természetü, a változtatásokat itt kell(ene) kezdeni. Megboldogult marxista  - egyetemista koromban jól megjegyeztem egy tézist. Eszerint az ember objektív érdekei és érdekfelfogása nem azonosak, viszont az egyén mindíg az utóbbi szerint cselekszik; makacsul, akkor is, ha a dinamikus visszacsatolás során olyan jelzéseket kap, hogy tévúton jár. Ez természetes is, hisz az érdek az "elvont" objektív, az érdekfelfogás pedig a "kézenfekvő" szubjektív elem. Az előbbi taszít, az utóbbi vonz...

E témakörben találtam "modern" irodalmat is, amelyben - mindjárt az elején - az a marhaság olvasható, hogy "A tágabb érdekfelfogás tágabb értelem ben az érdek a racionális cselekvés általános motívuma, minden racionális cselekvést valamilyen érdek motivál. A szűkebb érdekfelfogás szerint az érdekek a cselekvések sajátos motívumait képezik, tehát az érdekek által motivált cselekvések is elhatárolhatók a racionális cselekvések tágabb körén belül." A szerző azt akarja (meri) mondani, hogy az érdek a racionális cselekvés általános motívuma. Ezzel szemben "mi marxisták" viszont azt mondjuk, hogy az egyén főszabályként irracionálisan cselekszik, amit hibás érdekfelfogása motivál. A hivatkozott mű másik szarvashibája, hogy nem próbál különbséget tenni a személyes (egyéni) felfogás, illetve a kollektiv (csoport) felfogás között, amely utóbbi a torzításnak rendszerint magasabb fokát képviseli, az egy bolond százat csinál vastörvénye alapján.

A David Riesmann híres könyvében a "Magányos tömeg"-ben (kivonat) maga is idéz egy másik szerzőtől "A társadalom és a karakterformálás kapcsolata tömören:  egy fajta konformitási mód, amely szükséges ahhoz, hogy a társadalom 'megfelelően' funkcionáljon. Ehhez a társadalom tagjainak belső kényszerévé kell tenni azt a külső erőt, amely objektíve meghatározza, mit kell tenniük. Azaz azt kell kívánniuk, amit objektíve cselekedniük kell." A szerző a társadalmi kapcsolatoktól elszigetelt egyénre vonatkozólag állítja,hogy "A kívülről irányított egyénhez az információk (politikai, közéleti események stb.) a tömegkommunikáció szűrőjén keresztül jutnak el. Az oktatás, a szabadidő és a szolgáltatások a szavak a média-fogyasztás fokozott fogyasztásával jár együtt.

A kérdés - ismétlem - nem vizsgálható az egyén szintjén.

Az egyén a kapitalizmusban sem elszigetelt. A kapitalizmus nem egyénekre, hanem "kisközösségekre" trancsírozza a társadalmat. Bölcsen belátja, hogy e közösségek minden különösebb irányítás nélkül is elterelik tagjaik figyelmét a realitásoktól, helyzetük józan értékelésétől. És itt nem muszály feltétlenül a Hit Gyülekezetének vallásos "orgiáira" gondolnunk. Tökéletesen megfelel, ha egy "nemzeti hagyományőrző" csoportocskát veszünk mintának, amelynek tagjai (szép számmal pocakos vén hülyék) milliókat áldoznak lovakra, lószerszámra, huszáregyenruhára és költséges, de haszontalan, sőt nevetsé ges hóbortokra, magamutogatásra. Őket ugyanúgy nem érdeklik az éhező gyermekek, vagy a népességstatisztika, mint a Fidesz közéleti banditáit.

A pártprogramban - nem szégyellem - azt próbáltam kifejteni és megindokolni, hogy miként lehet(ne) az áldatlan helyzeten változtatni. Nem osztom ugyan Horatius nézetét:"Odi profanum vulgus et arceo, vagyis gyülölöm az elvetemült népet (tömeget) és távol tartom magamat tőle", de úgy éreztem, láttatnom kell, hogy a dolgok maguktól nem fordulhatnak jóra. Ezért vetettem fel a Pártprogramban és vetem fel ismét, hogy...

Szóljunk a bigottságról is, mint fogalomról és mint a nemzeti karakter egyik jellemzőjéről.

 A köznyelvi meghatározás kissé igazságtalan. "A bigott kegyeskedő, szenteskedő, vakbuzgó, olyan ember, aki nagy gondot fordít a vallásos szokások külső gyakorlására, anélkül azonban, hogy amellett a komolyabb vallásos életre és a szigoruan erkölcsi magatartásra nagy súlyt helyezne. Annak ellenére, hogy ezek az ismérvek nem tekinthetők elszigetelt jelenségeknek. Ez a meghatározás inkább a képmutatásnak felel meg.

A bigottság szerintem inkább világnézeti megátalkodottságot jelent, ami úgyszólván felróhatóság határán van. A”világnézet” szó a 19. századi roman tikában keletkezett német Weltanschauung tükörfordítása. Jelentése: a világnézet struktúráira,értelmére, értékeire, céljaira, főképpen az emberiség (létezésének) értelmére vonatkozó felfogás. Az ilyen felfogás egyben alapul szolgál az emberi életben való eligazodáshoz. A keresztény világnézet a 2000 év előtt a mai Izrael területén élt Názáreti Jézus tanításán és a belé vetett hiten alapszik."

A "szentháromság" teljes értelmetlenségével foglalkoztam már. A "szent kettősség"  még ennél is értelmetlenebb valami mert két olyan alkotót próbál elegyíteni, amelyek nem férnek össze: a tapasztaláson ill. az emberi gondolkodáson alapuló, változó szemléletmódot egyfelől,- a lélekbe ágyazott érzést a hitet, amely kirekeszti az értelmet, másfelől. Én azt hiszem, hogy az emberi életben - csakúgy mint az erdőben - nem lehet a Jézusba vetett hit segítségével eligazodni. Ha így lenne, a keresztény természetjárók nem használnák a térképet és az iránytűt, nem néznék a fákon a turista jelzéseket. Márpedig ők is ezt teszik.

Lelkünk e két felét nem egyformán szeretjük. Gondolkodni gyötrő, hinni felemelő érzés. Ez az utóbbi érzés tölthette el a hárommillió koldúst.
A riói tengerparton, a Copacabanán tartott pápai zárómisén becslések szerint több mint hárommillióan vettek részt. Soha ennyien nem voltak még dél- amerikai misén. A pápát övező már-már határtalan lelkesedés nemcsak a tőle megszokott gesztu soknak, a nagy beleéléssel, szinte állandó mosollyal az arcán elhangzott monda tainak szólt." Ha nem, hát minek? A sokadalom mit tehetett volna a pápa imádásán túl? Meg lehetett volna kérdezni, hogy néhány vicces mondattal miért lökte ki a nyakából a papi pedofilia kölöncét? Miért ölelte kebelére a homoszexuálisokat? Mit tett valójában, hogy a vatikáni bank folyamatos botrányait megszüntesse? Mit törődik ezzel a sok hallelujázó? Gondolnak tán' Latinamerika legfőbb hóhérára a spanyol "szent" inkvizícióra. Eszükbe jut a jezsuita rend tengernyi gaztette? Egy fenét! Ők csak Krisztus helytartóját látják, aki szájuk íze szerint beszél. Éljen!

A "gleichschaltolást" se Hitler találta fel, hanem a Római Katolikus Egyház, csak ők másként nevezik. "Evangelizáció, evangelizálás: az Egyház küldetésének tárgya, az evangélium hirdetése oly módon, hogy minden személyben egyenként és az összes társadalmi-kulturális összefüggésben, melyben egyének élnek, cselekszenek, kapcsolatot tartanak egymással, létrehozza a hit és az élet egységét, s ezáltal belülről alakítja át és újítja meg az emberi nemet. - Jézus az Isten országát és a maga üdvözítő szeretetét hirdetve hitre és megtérésre szólított föl (vö. Mk 1,15). Péter és az apostolok Jézus föltámadását hirdetve egy új utat mutattak az életre, olyan utat, „melyet követni kell, ha valaki a föltámadott Krisztus tanítványa akar lenni” (vö. Ap.Csel. 2,37-41; 3,17-20). Az szó ezért  nemcsak az evangelizálás földrajzilag egyre nagyobb elterjesztését vagy egyre több embernek szóló hirdetését jelenti. Az evangelizációnak át kell alakítania az emberiség értékítéletét meghatározó értékrendjét, érdeklődési területeit, gondolkodásmódját, ihletének forrását, életfölfogását, ha azok Isten Igéjével és a 'megváltás' tervével ellentétesek." Ez a lelkeken gyakorolt önkényuralom (totalitarizmus) maga! 

A passzust a katolikus lexikonból vettem, tehát stimmel. De van ám ott más is. Nevezetesen: mi is az a 'megváltás'? "A katolikus egyhház tanításában a megváltás (redemptio) a bűnbe esett emberiség kiragadása a halálból és visszavitele az atyai házba Jézus Krisztus keresztáldozata árán Az Újszövet ségben a megváltás az Atyától indul ki, és teljesen Jézusnak, az emberré lett Fiúnak a személyéhez van kötve: Ő az egyetlen megváltó. Jézus igehirdetésében a megváltás az 'Isten országa' keretében jön el mint Isten adománya." Ez dettó hiteles szöveg - ugyanonnan. Már csak egy nyitott fogalom maradt, az "Isten országa" mint fogalom meghatározása. Jézus (állítólag) azt mondta: "Isten országa bennetek van. Nem fából és kőből épült házakban. Isten országba körülöttetek van, s bennetek."

A lexikon ennél kissé kacifántosabb. "A kinyilatkoztatás ezzel szemben az Isten országa lényegét úgy mutatja meg, mint Isten ajándékát: Isten országa elérkezett (Mk 1,15). Az Isten országa Isten tette, amelyet Jézus Krisztusban vitt végbe. Benne mutatta meg, hogy véglegesen az ember felé fordult. Isten uralma és annak elfogadása maga az Isten országa. Benne van az aktív és passzív elem egyszerre. Innen érthető az az ellentétesnek látszó állítás, hogy kegyelmileg már itt van, de végső alakjában nincs jelen. Az embernek engedelmességgel, Isten akaratának teljesítésével kell készülnie az, Isten országá nak beteljesedésére." Ettől okosabbak lettek? Én sajna' nem. Azazhogy mégis...

A vallásos (katolikus) tanítás az emberi lelkeket a boldogan bégető birkák aklába terelgeti, az emberi gondolkodást pedig a ködös semmibe száműzi. Ennekfolytán a "hitélet"  így néz ki a keresztény hétköznapokban. "Mi a célunk? Evangelizáció. Isten Országának építése minden olyan lehetséges módon, ami rendelkezésünkre áll. (Pl: tanítás, tanúságtétel, nyílvános evangelizációs alkalmak, lelkinapok, kurzusok, média, zenés dicsőítés, koncertek, közbenjáró alkalmak stb.) Ha valaki veszi a fáradtságot és utánanéz a csoportterápia fogalomnak, hogy az itt felsorolt közös foglalkozások a tudatmanipuláció ugyanolyan módszereit alkalmazzák, mint a freudizmus módszereivel "gyógyító" orvos terapeuták. Jézus parancsa kötelez minket is: menjetek és tegyetek tanítványaimmá minden népet...tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!" (Mt 28,19) E mondat mögött pedig a jehovisták alattomosan makacs térítési módszereit fedezhetjük fel. Az áldozati zsoltár szólaltatja meg a "birkadalt" eképpen. "Test már a kenyér, a bor igaz vér, hiszem ezt, ámbár elmémbe nem fér." Így kell ennek lennie, hisz ami értelmetlen, az emberi gondolkodás számára elfogadhatatlan, azt a hit ostyájában nyelik le a hívek és (csak) a pap bort hörpint hozzá. Így abszolválódik a csoda.

Lám milyen messzire távolodott az emberiség, a "vallás" révén, az antik hellén kultúra látható csúcsaitól: Platóntól és Arisztotelésztől? Ez nem spontán folyamat, hanem kétezer év óta folyó aknamunka eredménye. Egy csöppnyi történelem világítsa meg, miből táplálkozik a zsidóság oltahatatlan gyülölete a görög kultúra iránt. A Hanukka ünnepről van szó [amelyről már szó esett nálam is - a Judapest fényei c. írásban.] "A Hanukka a jeruzsálemi Szentély újraszentelésére emlékeztet, amelyre három évvel azután került sor, hogy a szír (!) uralkodó, Antiokhosz Epifanész i. e. 167.december 15-én erőszakkal idegen kultuszt vezetett be Izrael e legszentebb helyén.... Modiin faluban kezdődött a nemzeti ellenállás ... Makkábi azaz "Kalapács" hamarosan átvette a vezetést. Kis seregével folyamatosan gerillaháborút folytatott, nemcsak a szír megszállók, hanem 'hellénista zsidó' ellenségeivel szemben is. Az elfoglalt városokban szétrombolták a pogány oltárokat és a tiltás ellenére körülmetélték a zsidó kisfiúkat. A szabadságharcosokat a kitűnő hadvezérnek bizonyuló Júda Makkábi nevéről makkabeusoknak nevezték el. A legjobb szír hadvezér (Epifanész) vonult fel a felkelés elfojtására. A zsidó sereg azonban meglepetésszerű támadást intézett a görög sereg táborhelye ellen, s azok megfuta modtak. Lassan minden helység felszabadult, és Júda Makkábi, hamarosan Jeruzsálem meghódítása, a felkelés legfontosabb célja felé fordult, ezúttal is sikeresen." Most ott tartunk, hogy a budapesti Hanukka ünnepen "magyar" miniszterek asszisztálnak a gyertyagyujtáshoz. Jézust Németh Sándor és a zsidó Erdő Péter tolmácsolásában imádhatjuk. Erdő pl. így lamentál, ha szóhoz jut [ami szerfölött gyakran fordul elő] "Vigyünk hitet az életünkbe! Kérjük Krisztust, ajándékozzon nekünk hitet, mert ettől fáradt korunk, szürke éveink felragyognak, értékessé válnak és hordozói lesznek annak a boldogságnak, amely minden elképzelést felülmúl. Ferenc pápát idézve Erdő Péter azt hangsúlyozta: a Szentlélek képes átformálni bennünket, megvilágítani a jövőbe vezető utat, és szárnyakat adni reményünknek, hogy örömmel járjunk utunkon." Ha most erre azt mondom, hogy semmitmondó szenteskedő szófosás, mint e "szent" ember minden megnyilvánulása, akkor trágár vagyok?

Vagy állítsam vele szembe Arisztotelész "Logika" (Organon) c. müvét, amely az emberi elme helyes müködését tekinti a tudományok tudományának, a megismerés feltételének. A megismerést pedig az élhető világ megteremtéséhez vezető útnak? Nem teszem. Aki tudja mire célzok, annak nincs erre szüksége, aki pedig semmit sem tud Arisztoteleszről, annak szintén nincs rá szüksége.

2013.08.04-i frissítés
"Habent sua fata libelli" , azaz a
könyveknek is megvan a sorsuk, mondták a rómaiak miután letiporták Görögországot és maguk fölé emelték annak kultúráját. Egy társadalom arculatát az is jellemzi ahogy a könyvekkel bánik, amilyen benne a könyvek sorsa. Szó ami szó, nem lehetett felemelő látvány amikor "több városban, illetve Berlinben, a Humboldt Egyetem tövében, az egyetem, az Opera és a Szent Hedvig katedrális által határolt Opernplatzon, hatalmas tömeg várta a 20 ezer könyv tűzbe vetését. Marx, Heinrich Mann, Erich Kastner, Freud, Remarque, Brecht vagy éppen Carl von Ossietzky írásainak hamuvá válásához SA és SS kórusok zenét is szolgáltattak." A zsidómocsok mellett nyilván megégett néhány értékes könyv is. De vajon elégettek a nácik annyi könyvet, mint ahány eretneket a "szent inkvizíció" elégetett? Ne találgassuk. A nácik mindörökre átkozottak, az argentin jezsuitának meg hárommillióan hódolnak...

A minap a Debreceni Spar emeletén a kinai boltba ugrottam be egy néhány forintos gyerekjátékért és csak futólag pillantottam a Tóth Könyvkereskedés Kft. asztalain felhalmozott könyvek garmadái felé. Mindjárt megakadt a szemem egy könyvön [szénégetőnek tőkén a szeme]. "Oroszország két világ között" a címe 2011-ben adta ki (magyarul is...) az Akadémiai Kiadó. Az ára borsosnak tünt, szemüveg nélkül 2500 Ft.-nak, szemüveggel viszont már csak 250 Ft.-nak. Az igényes könyv eredeti ára 4950 Ft. volt. Ezen utólag elméláztam kissé. Mi a méltóbb avagy méltatlanabb könyvsors - náci zenebona mellett elhamvadni, vagy a könyvzsibin 250 Ft.-ért szégyenkezni? De talán ne is döntsük el a kérdést. A könyvet nyilván bizományba vette át Tóth úr. Nem tudom mennyi lehet rajta a remélt "haszna". Azt azonban biztosra veszem, hogy a Kiadó "nyeresége" - azaz az adózó állampolgár vesztesége - ugyanúgy négyjegyü szám, mint a könyv ára.

Dehát nem ez a lényeg, hanem az, hogy egy olyan könyvnek, amely hasznos ismeretek garmadáját tartalmazza óriási szomszédunkról jövőnk letéteményeséről, nincs olvasója. A könyvre nincs kereslet. Mi jelent ez? Talán a dühös "ferigyereknek" lenne igaza, hogy: "Az emberek hülyék. Tévé kell nekik, celebek, pornó, vér és benzin..."

Hát nem is tudom. Csak kérdem, jól van ez így? Így természetes?
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A bajt abban látom, hogy a nemzeti gondolkodás kettészakadt. A szélesebb ág a judeo-kereszténység széles, kövezett medrét követi. Lemond az önálló gondolkodásról a zsidó maszlag kedvéért.

2013.08.02-i frissítés
Ki hitte volna, hogy a nagybetüs ÉLET milyen hamar szolgál csattanós példával. A Kásler Árpád nevével fémjelezhető nemzeti mozgalom (?), párt (?), stb. ismét újabb
ötlettel  rukkolt elő. "2013. augusztus 1-jén 11:00 órakor a Teve utcai Rendőr-főkapitányságon bejelentettem: 2013. augusztus 19-én 09:00 óra és 2013. augusztus 20-án 21:00 óra közötti időre, a Budapest,XIV. kerület Regnum Marianum kereszthez (Hősök terétől öt perc gyalogút) összehívásra kerülő Nemzetgyűlést azzal, hogy amint nyilvánossá válik, az augusztus 20-i hivatalos állami ünnepség helyszíne, a tömeg szervezett formában átvonul és csatlakozik az ottani tömeghez ... Az óriás fák árnyékában védve leszünk a tűző naptól mindaddig míg a 'kritikus létszám' felfejlődik. Ez a 'végső esély', hogy a népakarat érvényt szerezzen a jognak és a jogállamiság nak." Jól látom, jól értem amit olvasok? Sajnos igen. A folytatás ugyanis a következő. "A Nemzetgyűlés létszámától, az ott megjelentek tudatosságától és elszántságától függ az, hogy 'azonnali hatállyal' véget vetünk-e a kifosztásunknak. Nemcsak a devizahitelesek kifosztásáról van szó, hanem a kisvállalkozók, a munkavállalók kifosztásáról, Magyarország kirablásáról. Arról, hogy van egy réteg Magyarországon, aki törvényen felülinek gondolja magát. Édes istenkém! Beh' szépek is ezek a költői álmok. Szegény József Attila is elképzelt magának egy tömeget valahogy így.

Munkát! kenyeret!
Jön a tömeg, a tömeg!
Mint a megriadt legyek
röpülnek róla a kövek.
A tömeg
járó erdő rengeteg,
ha megáll, vér a gyökere.
Termőföld talpa, tenyere.
Százezer hegy a kenyere,
itala nem férne ködnek
s a ködök bár hegyet födnek,
a tömegnek nincs kenyere.
Világ, bekap a tömeg!
Felleget fú orralika,
Kapkod, nyúl, ahova ér,
Folyót piszkál a szalmaszál, -
ni, kapja, viszi már az ár!
és sodorja a padokat,
a kiszniket, a kocsikat,
a csákókat, a lovakat,
a fölmutatott kardokat
Óh!
Minden más hiábavaló,
az alku, az átok, a csönd, a szó!
Ő
az épület s az építő,
lenn alapkő és fönn tető,
a dolgozó, a tervező - -
Éljen a munkásság, parasztság,
nem fogja polgári ravaszság,
fölrugja milliónyi láb, -
hú! tömegek, tovább! tovább!

Attila megsaccolta a 'kritikus tömeget' is. A milliónyi láb ötszázezer ember, akiken nem fog a 'polgári ravaszság'. Árpádnak összejön ennyi a lomb árnyékban? Egy fenét. De mit jelent ma a kritikus létszám (kritikus tömeg)? Semmiképp se' azt amit '30-ban jelentett (volna). A mai rendszer a "polgári ravaszság rendszere". A rendszernek egyformán része a gumibotos rendőr, a Fideszes csinovnyik, a jobb és baloldali "ellenzék", a papság és azok akik ébren álmodnak. Vagy azt hiszi valaki, hogy a hasbeszélő zsidó Erdő prímás, mint valami Kapisztrán Szent János, magasra emelt feszülettel a tömeg élére áll és kivívja a hiteladósok diadalát? Ugyan!

Kásler Árpád müszaki ember, feltaláló. Istenemre nem értem, hogy képes kétféleképpen gondolkodni. Kíváncsi vagyok arra is, mi lesz a következő szlogen ha 20-án nem fejlődik fel a kritikus létszám?
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2013.08.20-i frissítés
Gyarapodik
az ájtatos nyáj. Beállt a Türmer Gyuszi is! A legújabb kommunista (!) ideológia szerint Szent István életműve azért példaértékü, mert szigoru korrupcióellenes (!) törvényeket alkotott. Az ám hazám! Úgy fellelkesedtem, hogy Werbőczy felmagasztalását fogom kezdeményezni hisz, Szent István szellemében, voltaképp ő is korrupcióellenes törvényeket alkotott a Tripartitumban. Figyeljék a Gyuszi blogját a Kommunista Net-et   Az új irányelv még nincs rajta, de hátha felteszik, hisz a kommunista ideológia folyton tökéletesedik.

És ha már itt tartunk, az egész történelmet, sőt az irodalmat és a költészetet is át kell dolgozni. József Attilákra semmi szükségünk. A garázda Dózsát is ki kell ollózni. Sőt a nyavalygó Tiborccal se' tudunk mit kezdeni, hisz aki nem átall ilyesmikkel mószerolni

"Ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
                         himlős gyerek megkívánván, lesujtunk
                          egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek;
                     és aki száz meg százezert rabol,
                     bírája lészen annak, akit a
                        szükség garast rabolni kényszerített."

az ellensége az új orbáni (azaz szentistváni) rendnek, amelynek pontosan ez a vezérelve. Ahol a szegény "annyit is ér", a vezércsicska Lázár János szerint. Ahol negyvenhatezer forintból flottul meg lehet élni. Ahol egy orbán-fullajtár, csak költségtérítés címén , a minimálbér sokszo rosát markolja fel, stb., stb.

Elvtársaim! Honfitársaim! Tudjátok mi ebben az igazán szomorú? Hát csak az, hogy mára az ostobaság az egyetlen "nemzetegyesítő erő".

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! Világ proletárjai egyesüljetek!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A keskenyebb ág úgyszólván búvópatakként próbál visszaevickélni az "ítélkező gondolkodás" talajára. Itt tartottam augusztus elsején, amikor a Kossuth Rádióban hallottam: az evangelisták legújabb ambíciója, hogy a bibliai gondolkodást valami módon kiterjesszék, ill. összhangba hozzák a klasszikus görög gondolkodással. Arisztotelesz logikáját (Organon) azonban nem lehet egy olyan mosógépbe gyömöszölni, amelyben a Talmud leve  mossa piszkosra a fehér gyolcsot.

Nem árt emlékezni arra, hogy Arisztotelesz másodállásban a világhódító Nagy Sándor házitanítója volt. A görög kultú rának is megvolt az expanziv korszaka. A Nagy Sándor vezette hódítók azonban tudományt és kultúrát exportáltak nem dögvészt és pusztulást mint a judeo-keresztény "kultúra", amely mára a zsidó világhódítás "szellemi kelléktárosává" züllött.

Kedves olvasóim! Ezt a rendhagyó írást a következőkkel zárom.

A honlapot igyekszem az eddiginél olvasmányosabbá tenni, mert ezt megérdemlik azok, akik kitartanak és tolerálják "tévelygéseimet". Ami szabados stílusomat illeti, igyekszem majd moderálni magam.

Akik viszont arra számítanak, hogy összetévesztem a "biblikus" gondolkodást a klasszikus göröggel, ismételten csalódni fognak bennem. Ők akkor járnak jól ha törlik cimemet és megfeledkeznek létezésemről.

2013.08.01

Sz. Gy.