Frissítések:

 

Egy Negyedik Birodalom víziója

Új sarjadás kél a pénzcivilizáció dögtetemén?

 

I.
Az idegenek.


A nagy nemzeti félretájékoztató (dezinformátor) Drábik János, korunkat szimpla "uzsoracivilizációnak" minősítve, megint a lényeg mellé irányítja tekintetünket.

Való, hogy a pénz uzsora kölcsönként is szolgálja gazdáit, de szerepe jóval átfogóbb ennél. A marxizmus nagy klasszikusa Marx "tőkének" nevezi azt a valamit, aminek nem zsidó kézen levő részét a proletároknak ki kell sajátítaniuk ahhoz, hogy minden tőke zsidókézbe kerüljön. A kisajátításnak zsidó ágensek által vezetett véres forradalmak formában kell megtörténnie.

Ezt a folyamatot zsidók prófétája, a cionizmus atyja Herzl Tivadar a zsidóság kényszerhelyzeteként állítja be.
"Lefelé felforgatókká proletárosodunk, minden forradalmi pártnak az altisztjeit mi szolgáltatjuk és egyidejűleg félelmetesen nő pénzha talmunk." Mi (megengedem) buta gójok ezt "kétfrontos harcnak" látjuk.

Azért a jól nevelt, jólnevelt zsidó Marx nem vetemedett arra a pimaszságra, hogy a pénz, a "tőke" és a "zsidó" fogalmakat csupán esetleges, ill. vélet len kapcsolatokként társítsa egymással, ahogy mai pofátlan utódai teszik. Leküzdhetetlen kényszert érzek arra, hogy néhány töredéket idézzek Marx "
A zsidókérdéshez" című 1843-ban kiadott könyvéből, ill. a könyvhöz fűzött komentárokból. Aki nem érez ilyen kényszert az elolvasáshoz, ugorja át ezt a passzust... 

"Ne a vallásában keressük a zsidó titkát, hanem a valódi zsidóban keressük meg a vallás titkát.Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés. Mi a zsidó világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz. Nos hát! A kufárkodás és a pénz, tehát a gyakorlati, reális zsidóság alól való emancipáció volna korunk önemancipációja. A társadalomnak egy olyan organizációja, amely a kufárkodás előfeltételeit, tehát a kufárkodás lehetőségét megszüntetné, lehetetlenné tenné a zsidót. Vallásos tudata mint áporodott pára szertefoszlanék a társadalom valóságos éltető levegőjében. ... A zsidóságban a jelen egy általános társadalomellenes elemét ismerjük fel, amely a történelmi fejlődés révén – melyben a zsidók e rossz vonatkozásban buzgón közreműködtek – mostani fokára érkezett, olyan fokra, amelyen szükségképpen fel kell bomlania. A zsidóemancipáció végső jelentésében az emberiségnek a zsidóság alól való emancipációja. ... A zsidó zsidó módon emancipálta magát, nemcsak azáltal, hogy elsajátította a pénzhatalmat, hanem azáltal, hogy a pénz az ő révén és őnélküle is világhatalommá, a gyakorlati zsidó szellem pedig a keresztény népek gyakorlati szellemévé vált.
A pénz Izrael féltőn szerető istene, aki előtt nem lehet más isten. A pénz az ember valamennyi istenét lealacsonyítja – és áruvá változtatja. A pénz minden dolgok általános, önmagáért konstituált értéke. Ezért megfosztotta az egész világot, az ember világát éppen úgy, mint a természetet, sajátságos értékétől. A pénz az ember munkájának és létezésének tőle elidegenült lényege, és ez az idegen lényeg uralkodik rajta, s ő imádja azt."

Ha arra is kényszert éreznék, hogy Marx fenti írását nyilvános helyen felolvassam, elvinne a rendőr, a Btk. 332. §  b) pontjába ütköző közösség elleni uszítás miatt. Hiába védekeznék azzal, hogy marxista szemináriumot tartok...

A Lenin - Trockij ügynökségnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom keretében ezt a kisajátítást nem sikerült megvalósítania, mert Sztálin "ellen forradalma" nemzeti államkapitalizmust hozott létre, vagyis a zsidóságot nem engedte az orosz nemzeti javak tulajdonosaivá válni. Sőt a mohó zsidócskáknak a sztálini zsarnokállamot kellett szolgálniuk olyan területeken, amelyhez igazán értettek, különös tekintettel az erőszak apparátusok működtetésére (terror) és ennek segítségével a munkaerő kifacsarására (gulagok, "szocialista" ipari üzemek, kolhozok, szovhozok). Persze nagyrészt ők végezték a külföldi kémkedést és a felforgatást is.

Sztálin pragmatizmusa évtizedekig működött. A Szovjetunió túlélte a második világháborút, sőt második szuperhatalomként terpeszkedett el az általa létrehozott második világpóluson.

Ezzel azonban nem sikerült a zsidóság "hazafias" érzéseit szolgálatába állítani. Miért is nem? A világ legelcsépeltebb, ill. legigazabb közhelye, hogy "a zsidó a magáén kívül, gyűlöl minden más társadalmi rendet és minden erejével azok aláásására és megdöntésére tör, hogy a romokon megalapíthassa világuralmát". Sztálin vélhetőleg tudott erről, de véres valóságát sokáig nem vette komolyan. Mire felismerte a bajt és hozzáfogott volna annak kiküszö böléséhez (a zsidóság totális kiiktatása az orosz társadalomból és gazdaságból) elfáradt, megöregedett. Túl kombinálták és megölték.

Kriptozsidó utódai, a nemzetközi zsidóság "orosz" ügynökei, szorgosan hozzáláttak a birodalom szétrágá sához. E folyamat a fifikás Putyin uralkodása alatt vélhetőleg befejeződik. Putyin legizmosabb gyökerei abba a zsidó televénybe mélyednek, amely Oroszország történetében még sohasem volt olyan virulens, mint manapság. Úgy látszik minden akadálya elhárul annak, hogy eljövendjen a zsidókirály és felüljön a Világ trónjára.

Hacsak...

A zsidók jelképes kigyójuk bekerítő mozgásával és gyűrűinek összeroppantó szorításával jelképezik a világ népeinek leigázásáért többezer éve folytatott lankadatlan háborújukat. Tényleg jól haladnak, de türelmetlenek! A kígyót mindíg erősebbnek, áldozatait pedig mindíg gyöngébbnek látják a valóságosnál, ezért kellemetlen komplikációk adódnak és a kígyónak újból meg újból gyürkőznie kell. Sose merül ki az ereje? Mi bizonyítja ezt?

Egyre több fehér folt tűnik el a második világháború történetének mappájáról. A megismert tényekből mára okszerűen levonható az a következtetés, hogy Hitlert és Sztáint azért hagyták, hogy
"nem pénzalapu államokat" hozzanak létre, mert úgy kalkuláltak, hogy ezek kölcsönösen úgyis elpusztítják egymást, vagy legalábbis olyannyira meggyengülnek, hogy nem gátolják a kígyó további csusszanásait.

Mint említettem Sztálin birodalma fennmaradt és ezzel azt a tételt igazolta, hogy a társadalom, a gazdaság és a tudományok a spekulatív tőke közreműködése nélkül is létezhetnek, fejlődhetnek.

Különösen kellemetlen azonban a Harmadik Birodalom példája, amely azt bizonyította, hogy az állam - tömegterror és népírtás nélkül is - képes a társadalmi osztályokat olyan együttműködésre bírni, amely a fennmaradás, ill. a fejlődés alapvető feltételeit hosszú távon, megbízhatóan, pusztító ciklikus válságok nélkül képes biztosítani.

Ebben az értelemben a porrá bombázott Harmadik Birodalom is megnyerte a maga háborúját, csak nem az akkori jelen, hanem a jövő háborúját. Nem (amúgy kitünő) fegyvereivel, hanem életképességének (!) számtalan példájával.

Ez a példa annyiban tanulságosabb a Szovjetunió példájánál, hogy Hitler nem irtotta ki a honi keresztény tőkésosztályt [mint Lenin és Trockij zsidó pribékjei] hanem mint termelő (!) tőkéseket integrálta őket a birodalmi gazdaságba és áthághatatlan törvényekkel szabályozta társadalmi, gazdasági kapcsolataikat. Ezt Hitler úgy fejezte ki, hogy nem a gyárakat, hanem az "embereket szocializálja", ideértve jelesül a tőkéseket is. A pénzügyi spekuláció minden intézménye, lehetősége [tőzsde, "független" bankok, részvénytársaságok, korlátolt felelősségü társaságok, stb.] megszünt. A szigorú állam minden ellenkező híresztelés dacára jó gazdának bizonyult. Előteremtette a háború, az ipari, ill. mezőgazdasági termelés, a társadalombiztosítás, a szociális ellátás, sőt a szerény, de igazságos (!) népjólét roppant (!) költségeit. Biztosította továbbá a legfontosabbat (!) a nemzet fenntartásához szükséges népszaporulatot.
Vasseprővel söpört ki minden szemetet: a bűnözést, az élősködést, az aberrációkat. Megakadályozta az életképtelen, eltartásra, ellenőrzésre szoruló utódok nemzésének "jogát", stb. stb.

Óriási vívmány, hogy Hitlernek sikerült helyre tennie a keresztény társadalmak mételyezésének legveszélyesebb intézményét a Római Katolikus Egyházat is! Kijelentette, nem csinál vallási mártírokat a papokból, hanem közönséges ("polgári") bűneik miatt fogja elhúzni a nótájukat. A ravasz csuhások értettek ebből. Nem is kellett holmi kristályéjszakákat rendezni az egyházi intézményekben. Hitler alatt a disznó papoknak nem volt merszük "pedofíliázni" sem. Gondoljunk csak bele hány tízezer kisgyermek menekült a testi lelki gyötrésektől Hitler "jóvoltából". A homoszexualitást is annak fogta fel, ami: a társadalomra egyik legveszélyesebb bűnnek/betegségnek. A Harmadik Birodalomban a "meleg büszkeség" jutalma a rózsaszín három szög volt.

Ennél a pontnál az olvasó megkérdezheti mi köze a ma és a holnap emberének ahhoz, ami már tegnap elmult?

Hát épp ez a poén!

Hitler nem a súlykot vetette el, hanem egy bumerángot indított, amely szintén bejárta a maga körét és most visszatérni készül... Hogy miért? Hogy válaszoljon a "hogyan tovább Világ" egyre sürgetőbb kérdéseire.

Azt már nem kell bizonygatni, hogy a világ haldoklik, ideértve a flórát, a faunát és a klímát egyaránt. [Az emberi társadalom a "fauna" kategóriában van...] A helyzet azonnali megoldást sürget, de kitől remélhetjük a megoldást?

A globalizálódott kapitalizmus mára bebizonyította: teljességgel alkalmatlan az önszabályozásra és nem hajlandó semmiféle önkorlátozásra. Erre példa, hogy az USA következetesen megvétóz, vagy megtorpedóz minden olyan kezdeményezést, amely a környezetkímélés érdekében csökkenteni kívánná a káros anyagok kibocsátását. Másik példa, hogy a piacgazdaság a piacon nem tűr semmiféle ellenőrzést, szabályozást. A ciklikus világválságok min den esetben visszavezethetők a piaci szereplők gátlástalanságára a profitért való hajszában és az államok korrupt tehetetlenségére velük szemben.

Itt is kénytelen vagyok egy közgazdasági tanulmány néhány megállapítását idézni a továbbiak megértése érdekében.
2007 óta gyülekeztek a viharfelhők a világgazdaság egén, de a gazdasági és pénzügyi szakemberek sokáig nem vettek tudomást az intő  jelekről. A profitmaximalizálás és a rendszer hosszú távú kiszipolyozása közben nem hitték el, hogy a sebezhetetlennek hitt globális gazdaság összeomolhat. Sok szakember vizsgálta, hogy tulajdonképpen mi is vezethetett a  globális gazdaság összeomlásához? 
Egyesek szerint a krízishez alapvetően a pénzpiaci spekulációk vezettek. Mások amondók, hogy a válság okai az intézményi struktúrákban rejlő problémákban, a bankrendszer állami intézményi kontrolljának hiányosságaiban keresendők, valamint azon téves nézet elterjedésében, hogy nagy hagyományokkal rendelkező, kiterjedt intézmények nem bukhatnak meg a piacon.
Megint mások 'angolszász betegségnek' látják a válságot, így a Wall Street és a londoni City tőzsdespekulációit okolják a kialakult helyzetért.
Továbbá - a globális válságban meghatározó szerepe lett az elektronikus (virtuális) piacok, a 'papírgazdaság' túlburjánzásának és ezzel párhuzamosan a dereguláció erősödésének. Annak, hogy a gazdasági folyamatban egyre kevésbé érvényesülhetett az állami intézmények ellenőrző és korlátozó szerepe, ami kedvezett a spekulációs pénzügyi műveletek, a 'kaszinó kapitalizmus' elterjedésének.
Mindezek következtében a tőke egyre szabadabban áramolhatott, s a pénzügyi tranzakciók profitabilitása gyorsabban nőtt, mint magáé a termelésé. Voltak  olyan autógyárak, amelyek többet profitáltak virtuális pénzügyi tranzakciókból, mint autók előállításából...
A világgazdaság eljutott oda, hogy fejlődésének jelenlegi alakulását már nem a tényleges termelési folyamatok, hanem a nemzetközi pénzforgalom folyamatai határozzák meg. A globális krízis ugyanakkor rámutatott arra, hogy a gazdaságpolitika neoliberális útja nem járható, ezért a válság leküzdésére tett intézkedésekben az államok kiemelt szerepet játszanak, illetve a hosszú távú gazdaságpolitikákban visszatérés várható az állam által vezérelt gazda sághoz. ... A kapitalista rendszer képes kisebb problémákkal megküzdeni és ezekkel összefüggő  válságokat kezelni, de nem képes globális válságok megoldására. A válsághelyzet sikeres menedzselésének egyik fő  kérdése az lesz, hogy sikerül e globális szinten összehangolni a válságkezelési intézkedéseket, ugyanis a világválságra adott válaszlépéseknek is globálisaknak kell lenniük. 2012 nyaráig a válság leküzdésére hozott korábbi intézke dések nem oldották meg a problémákat."

De a jó úristenit neki! Miféle "államokról" fecsegünk? Mi várható azoktól az állam paródiáktól, amelyeket a kapitalizmus a hajdani nemzeteállamok helyén/helyett létrehozott? Itt köszön, helyesebben itt röhög (!) vissza a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiből (10. sz. jkv.) az alábbi néhány passzus.

"Amikor bevezettük az állami szervezetbe a liberalizmus mérgét, egész politikai alkata megváltozott. Az államok halálos betegséget kaptak - vérmérgezést. Már csak az van hátra, hogy megvárjuk haláltusájuk végét.
A liberalizmus ' alkotmányos államokat' eredményezett, amelyek a korábbi kényuralom, a gójok egyetlen oltalma helyébe léptek; az alkotmány pedig, amint önök jól tudják, semmi egyéb, mint magasiskolája az egyenetlenkedésnek, félreértéseknek, viszályoknak, pártszeszélyeknek, egyszóval mindannak, ami arra szolgál, hogy személytelenné tegye az állami életet. ... Ekkor érkezett el a köztársaságok kora, és ekkor történt, hogy az uralkodót kormány karikatúrával - elnökkel helyettesítettük, akit a tömegből, bábjaink, rabszolgáink közül választottuk ki. Ezzel megvetettük az alapját annak az aknának, amelyet a gój nép, a gój népek alatt elhelyeztünk.
Hogy tervünk ezzel
az eredménnyel járjon, választásokat fogunk rendezni oly elnökök javára, akiknek múltjában valamilyen sötét, titkos folt, valami panama, vagy ehhez hasonló van, - így aztán megbízható ügynökeink lesznek terveink véghezvitelében, mivel tartanak majd a leleplezéstől, valamint a hatalomhoz jutottak ama természetes kívánságából kifolyólag, hogy megtartsák az elnöki hivatallal járó kiváltságokat, előnyöket és megbecsülést."

George W. Bush "elnök" mintha egyenesen a Jegyzőkönyvek lapjai közül került volna az elnöki székbe. Még hivatalban léte idején cca. 240 (!) közbűntényes ügye volt. Ezekből azonban nem lett "hatalomfosztó" eljárás (impeachment). Hogy mér' nem? Hát mer' nem!

Kanalaztam én már ebből a kásából jócskán. L. Istenek alkonya a Wall Streeten,  Európa végnapjai, Tudathasítás - a világzsidoság ördögi játszmája  c. írásaimat. Egyik kedvenc témám az "Enron botrány" volt, amely arról szólt, hogy a cég "elbrókerezte" dolgozóinak betéteit, sőt nyudíjasainak nyugdíjalapját is. A károsultak, vagy harmincezren, anyaszült meztelenül vonultak a Kapitólium elé. De ki nem szarta le őket? A könyvvizsgáló cég vezetője a vállalat könyveinek sorozatos meghamisítását azzal "indokolta" hogy az ilyen cégek között is versenyhelyzet van és amelyik nem képes a veszteség helyett nyereséget kimutatni, megnézheti magát... Hát nem volt igaza?

Mindezeket tehát már 2007-től látni lehetett, de amikor bebaszott (bocs!) a 2008-as válság (azaz elsőnek kipukkantak az ingatlan befektetési alapok), már mindenki tudta hány óra. "A Lehman Brothers és az AIG összeomlása leleplezte a csúnya igazságot. Valamennyi globális bank dollár trilliókban mérhető adósságot halmozott fel és valamennyien fizetésképtelenek lettek."

Azóta eltelt majdnem hét év és mit tett a kapitalizmus, hogy kipucolja magát a szarból? Az égvilágon semmit! ZsidóAmerika vígan menetelt tovább a pénzügyi szakadék (fiscal cliff) irányába. Azóta bele is esett, benne van nyakig úgy, hogy nincs törvényes költségvetése, azaz exlex állapotot tart fent. Hogy is, mint is? Hát a "törvényes adósságplafon" emelgetésével. Hogy mi az adósságplafon? Hát a takarón túli nyújtózás zsidóamerikai "tudománya". A Kongresszus - a Szenátus egyetértésével -  állandó marakodások, fenyegetőzések, zsarolások után évről évre megemeli a "megengedhető" eladósodás összegét. Ez az igazi amerikai csoda megmozgatja a közgazdászok és az oknyomozó újságírók fantáziáját egyaránt.

Az Index egyik írása így morfondírozgat.
"Szükség esetén az amerikai központi bankként működő FED lényegében kedve szerint nyomtathat pénzt, amivel törlesztheti a tartozásokat, mindez lényegesen mérsékli a csődveszélyt.
Az is erősíti az országot, hogy van egy olcsó és biztos finanszírozója a háttérben. Kína gigantikus tartalékokat gyűjtött össze dollárban, és lényegében korlátlanul tud bármikor újabb pénzt adni, ha kell.
A piacokkal eddig képes volt feledtetni, hogy az USA bruttó államadóssága feltartóztathatatlanul közelíti a rögzített 14 500 milliárd dolláros adósság plafonhoz. Ennél nagyobbra elméletileg nem nőhet az USA tartozása, ezt a szintet azonban őszre biztosan eléri az ország, Így feltehetően sokadszorra megszavazzák az 'adósságsapka' fölemelését vagy jelentős kiigazításokat jelentenek be. Ha semmit nem tennének, egyszerűen nem lenne pénz bizonyos számlák kifizetésére, a hírek szerint első körben a rokkantak és veteránok szociális juttatásai kerülnének veszélybe.
Ha ezeket nem folyósítják, az fizetés képtelenséget, tehát kvázi államcsődöt jelent."
A cikk írója csak egy dologban téved, de abban alaposan. Miért jelentene akár "kvázi államcsődöt" is, ha a rokkantak és veteránok éhen maradnak és kigurulnak - kibicegnek tüntatni? Hát mire jók a FEMA koncentrációs és megsemmisítő táborok? Többezer éhező mankós, rokkantkocsis "terroristát" órák alatt el lehet bennük gőzölögtetni. Minden transzport csökkenti az államadósságot és szavatolja a "köznyugalmat"... Ezek a jóelőre eltervezett és létrehozott intézmények is az "amerikai csoda" garantőrei. Aki egy kicsit borzongani akar ezek miatt a táborok miatt, tekintsen meg egy blogot, amely szellemesen és részletesen taglalja a témát.

Csak a rosszindulat találgattatja velem, hogy az emerikai zsidóságnak milyen szerepe van, ill. lesz ebben az üdvös programban. A táborok tervezése, építése, és üzemeltetése óriási biznisz és látatlanban ki merem jelenteni, a zsidók ebből nem maradnak ki. Ami az üzemeltetést illeti eszembe jut Sztálin zsidajainak szerepe a Gulagok létrehozásában és működtetésében. Ami a belső szolgálatot illeti, a zsidó kápók maradandót nyújtottak hitsorsosaik sorsának igazításában már a német KZL-ekben is. Már nem is emlegetem a gettók zsidó rendőrségének dolgait.

Szóval, ZsidóAmerika stabilitása nem forog komoly veszélyben. Fokozatosan épül, az ősi szent kahalok mintájára, egy olyan terrorista diktatúra amelyhez a hitleri és sztálini diktatúrák kismiskák voltak. E folyamat zavartalanságát szavatolja gój emberiségnél tapasztalható az a nyugalom, amely a sakter kése elé vezetett barom nyugalmára emlékeztet. Egyáltalán nem lehet véletlen, hogy Cion Bölcsei Jegyzőkönyveinek legtöbbször ismétlődő motívuma a "gójok baromi elméje, ill. baromi gondolkodása" miatti gúnyolódás, ami azért valódi öröm forrása mert igaz! Vannak ugyan okos gójok, de a gój társadalom kollektív gondolkodása valóban egy baromcsorda szintjén van megrekedve. [Ebben döntő szerepe van  Római Katolikus Egyháznak, amely engedelmes nyájban terelgeti ostoba báránykáit... Nálunk például zsinórban három zsidó a katolikus főpásztor. ]

Mindentovábbi eszmefuttatásnak csak akkor van értelme, ha alappal feltételezhetjük, hogy a gój emberiségnél egy tudati feltisztulás következik be és ebben a kegyelmi állapotban felméri emberléte megőrzésével kapcsolatos érdekeit és teendőit. Soha nagyobb esély nem mutatkozott erre, mint most a hírterjedés globalizálódása idején.

Az ember és a világ, valamint az ember és az ember együttélésének (szimbiózisának) történelmi módozatait, állomásait a vasszorgalmu, betonseggű Marx termelési módokként határozta meg. Azt állította, hogy a termelési módok változásoknak vannak kitéve, mert alkotóik: a termelő erők és a termelési viszonyok időnként kibékíthetetlen ellentétbe kerülnek egymással. Ezeket a változásokat szerinte nem az emberi gondolkodás generálja, sőt azok az emberi tudattól jórészt független (objektív) folyamatok. t ilyen bázisjellegű alapformát nevez meg: ősközösség vagy törzsi és ázsiai termelési mód, antikvitás vagy rabszolgatartó társadalom, feudalizmus vagy germán alapforma, kapitalizmus, és végül kommunizmus vagy társult termelési mód." Tegyem hozzá, a kapitalizmushoz bátran hozzátehette volna, hogy az megt "zsidó alapforma", dehát nem tette hozzá. Egyedül a kapitalizmus mellé nem írt semmit, pedig a British Múzeum könyvtára már csak egy sziget volt a kapitalista tengerben, amelyről tudnia kellett, hogy abban a ragadozó nagyhalak döntő (meghatározó) hányada zsidó.

Az sem véletlen, hogy nem szocializmust, hanem kommunizmust (!) emleget. Frici barátjával is "Kommunista kiáltványt" fabrikálnak beköszöntésképp. Pedig Marx korában már léteztek szocialisták és szabatosan körülírt szocialista
eszmék is! Miért nem smakkoltak ezek Marxnak a kikeresztelkedett zsidók ivadékának? " 
A szocializmus ... elveti a liberális individualizmust, ehelyett a szolidaritás elvét szorgalmazza, mellyel megteremthető a kölcsönös segítségen alapuló, új társadalom. Előtérbe helyezi a kollektivizmust, a társadalmi egyenlőséget, a szolidaritást. Gazdasági programja a termelési eszközök fölötti társadalmi ellenőrzés valamilyen formája. Az anyagi javak igazságos elosztása, szociális követelések kielégítése révén a társadalmi egyenlőség kialakítása. A politikai demokrácia létrehozása.
Mindez világos. Olyannyira, hogy a létrejöhetett "létező szocializmus" - a Harmadik Birodalomban, a hitleri "fasiszta" Németországban....
  
Annál kevésbé sikerült Marx kommunista utópiáját a gyakorlatba átültetni. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben minthogy
"A Kommunista kiáltvány számos magát kommunistának valló, ám egymástól ideológiájában eltérő mozgalom formájában terjedt el, mint például maoizmus, trockizmus, tanácskom munizmus, luxemburgizmus, keresztény kommunizmus, eurokommunizmus, stb. ... A Szovjetunióból kiindult marxista–leninista, sztálinista, később maoista, illetve az ezekből kinőtt további irányzatok voltak azok, amelyek a XX. század világpolitikájára a legnagyobb 'befolyást' gyakorolták.1918-ban az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt bolsevik szárnya felvette az Orosz Kommunista Párt nevet, amit más országok velük szövetségben álló pártjai szintén követtek. Ezt követően a Szovjetunió, illetve más szovjet mintájú párt által irányított országokat kommunistának, hivatalos doktrínájukat kommunizmusnak kezdték el nevezni, bár ezen országok egyikében sem valósult meg a kommunista társadalom. Ebben Marx terminológiáját követte a politológia, aki úgyszintén kommunizmusnak – a kommunizmus első fázisának – nevezte azt a társadalmat, mely a kapitalizmus megdöntése és a végleges kommunista társadalom bevezetése közti átmeneti állapotban van."

Ami a "fefolyást" illeti, vitathatatlan, ha annak mértékenysége emberek tízmillióinak halála. Dehát nem is ez a lényeg! A marxi "kommunizmus" nem más, mint az ősi zsidó kahal (kehilla) újraálmodása, ill. adaptációja a keresztény társadalmakra. A legnagyobb sajnálatomra nincs időm, helyem és módom arra, hogy e nagyszerű intézményt érdemei szerint méltassam. De a szokottnál melegebben ajánlom elolvasásra Vicomte Leon Poncins világhírü és egyben örökzöld
tanulmányát. Egy parányi töredék ide plántálása azonban teljességgel mellőzhetetlen.

"A zsidó számára a Talmud a törvény, amely végső formájában a Sulhán Áruhban van lefektetve. A feladat ennek alkalmazása. A mindennapos alkal mazás megköveteli, hogy a végrehajtó és bírói hatalmat, egy körülhatárolt (körülmetélt...) vezetői csoport birtokolja. Ezt az uralkodó csoportot 'kahalnak' hívják. A kahal Izrael képviselőinek csoportja. Az intézmény a legősibb idők óta létezik. Már a Mózes alapította 'demokratikus' rendszerben is létezett. Később, Krisztus korában a kahal lett a zsidó enciklopédia szerint a zsidó élet központja. A Szanhedrim formája alatt a kahal foglalkozott az államügyekkel, Nem csak a jogi és vallási ügyekkel, hanem az adminisztratív és törvényhozói kérdésekkel is. Szétszórtsága ellenére a kahal sem tekintélyét sem befolyását nem vesztette el. Az intézmény, amelyet évszázadok hagyománya őrzött, megtartotta erejét."  

Pihent, ill. tudós elmék gondos elemzéseket és összehasonlításokat végeztek az ősi kahalok valamint a Nagy Francia Forradalom és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom törvényhozó és végrehajtő szervezetei között. Kísérteties egyezőségeket (megfeleléseket) tártak fel. Mindhárom szervezeti formában kizárólagos, vagy legalábbis meghatározó a zsidó részvétel, a rendszer diktatórikus, a tömegekkel szemben bestiálisan kegyetlen, stb. [Ezek a paraméterek hiánytalanul kimutathatók a '19-es "magyar" patkányforradalomnál is.]

A gój népességgel szembeni bánásmód "elvi"
megfontolásokon alapszik.
"A nemességnek, amely a törvénynél fogva élvezte a dolgozók munkájának gyümölcsét, érdeke volt gondoskodni arról, hogy a munkások jól tápláltak, egészségesek és erősek legyenek. Nekünk ennek éppen az ellenkezője az érdekünk - a gójok megfogyatkozása, elkorcsosodása. A mi hatalmunk a munkás állandó élelmiszerhiányában és testi gyengeségében rejlik. Csak ezáltal válik akaratunk rabszolgájává. Az éhség jobban biztosítja a tőke jogát ahhoz, hogy uralkodjék a munkás felett, mint ahogy a királyok törvényes hatalma biztosította a nemességnek ezt a jogot." Persze azt halljuk lépten nyomon, hogy a forrás, amelyből ilyesfajta eszmék buzognak, közönséges hamisítvány, hát legyen!

De hová tegyük azt a tényt, hogy (pár éve) 
Ovádjá Joszéf izraeli főrabbi népes gyülekezet, ill. sajtónyilvánosság előtt elmondott
hitszónoklatában (d'rásájában) a világ nem zsidó embereiről szólván azt a véleményét hangoztatta, hogy "ezek csak azért jönnek a világra és élhetnek aránylag tisztes kort, hogy minél jobban kiszolgálhassák a zsidókat." E megállapítását példával is illusztrálta. "Gondoljuk csak meg, ha elpusztul a szamár elveszítjük a pénzünket. Így van ez a szolgálóval is, ha időnap előtt meghal elveszítjük a pénzünket. Éppen ezért hagyjuk, hogy a szolga hosszú életet éljen, annak érdekében, hogy jól dolgozzon a zsidónál.”
A bölcs és derék főrabbi nem csupán jámbor híveit szórakoztatta ílymódon. Komoly lelki befolyást gyakorolt Izrael állam legfelsőbb politikai, katonai vezetőire is. A közismerten vallástalan(t színlelő) Simon Peresz államfő (Magyarország felvásárlója) is gyakran felkereste, hogy a csodarabbi áldását kérje saját áldásos tevékenységére. Ez már azért nem vallási ügy, ill. izraeli belügy, mert az ilyen "lelkigyakorlatok" hatása alatt egy - egy vezető politikus hajlamossá válik parancsot adjni a hadseregenek arra, hogy népirtó támadásokat indítson Izrael gójok lakta területei és más államok gójok lakta területei ellen, különös tekintettel az arabokra, még különösebb tekintettel a palesztinokra. [Ez a cikkem 2011-ben íródott a nagy gázai mészárlások előtt...]

Úgy vélem, ennél a pontnál befejezhetném, pontosabban félbeszakíthatnám annak bizonygatását, hogy gójok és zsidók nem tudnak igazán jóízüen egy tálból cseresznyézni, de van még más is, amely arra int. hogy a gójoknak saját életterüket úgy kell átrendezniük, hogy abban a fenti népelem fizikailag ne lehessen jelen. Erre szolgálna egy "Negyedik Birodalom" amely - szemben a Harmadikkal - nem egy nemzetállamot jelentene, hanem nemzetállamok világszövetségét, ha úgy tetszik "Internacionáléját". Egy valódi "Hazák Európája" lehetne ennek a kísérletnek a kezdő terepe.

Nincs nehezebb feladat, mint a haza, a hazafiság fogalmát "következményesen" (befogadás - kirekesztés) meghatározni, de nem lehetetlen! Egy fogalom pozitív és negatív módszerekkel definiálható. Egyszerűbbnek, megbízhatóbbnak az utóbbi látszik. Példaképem a "nagy negatív" Szolzsenyicin. Tőle, nála olvastam
"Persze, hogy nemzetet és országot is lehet 'szeretni' korántsem egyet, sőt akár tizet is. De 'hozzátartozni', a fiának lenni csak egyetlen hazának lehet, mint ahogy csak egyetlen anyja lehet az embernek." [456. old.]

Amikor anno ezeket olvastam beugrott egy asszociáció. A
folytatást önmagamtól idézem.  
"Rohanás a polchoz. Megvan! Schulhof Izsák:
"Budai Krónika" c. könyve, amely 1686-ban iródott héberűl. Kiadta a Helikon is 1981-ben.

Izsák bácsi mindjárt azzal kezdi.
"Én akkor Buda szent gyülekezetében laktam. A város a török birodalom uralma alatt állott, s lakozásunk viruló volt, akár a zöldellő olajfa, biztonságos és nyugalmas. Valóban elmondhattuk: 'ki ki a maga szőlőlugasában, a maga fügefája alatt' tanyázhatott, nem volt ártás az országban." [5.old.] A 150 éves megszállás, ezalatt az ország elnéptelenedése, ezek szerint nem volt 'ártás', az csak a gójok baja volt. [Igaz, köztünk is akadt néhány olyan jobb-liberális geci, aki szobrot emeltetett a hóditó török szultánnak Szulejmánnak.] De olvassuk tovább Isaacot. "...mert a budai zsidók önként és öntudatosan vállaltak közösséget a törökökkel. Nemegyszer fegyvert ragadtak városuk védelmében." A történelem persze nem támogatja az ilyen tartós idilleket. Eljövendett tehát Buda ostroma. És mit tesz isten, az ostromló keresztény (!) hadak megint kipécézik szegény ártatlan zsidókat.  "... Ha magyarok, németek, és csehek kezébe kerűl ... egy zsidó, azt felnyársalva megsütik." Az ostrom vége sem túl vidám, a fügefa alatt hűsölők szempontjából. "...Négyszáz fogságba esett zsidó hajón volt ... A huszárok vakmerő tömege odament ... Kivont karddal hirtelen a hajóra rohantak ... Sokat megöltek, többen a vizbe ugrottak és belefulladtak." [64.old.] A nevezetes 1686-os esztendőről megemlékezik a nagy iró és mesemondó Jókai Mór is, "A Magyar Nemzet története regényes rajzokban" c. művében. [Akadémiai Kiadó 1968.] "Buda vára 145 esztendei török uralom után ismét Magyarország fővárosává lesz. Büszkén hangzik fel a 'te deum lau damus' és a Dunába fojtott zsidók halálorditása." [II. kötet 144.old.]

Hát bizony, ilyen ellentmondásoktól terhes a történelem... Kell ez nekünk, kell ez zsidó "honfitársainknak"?

A véres történelem után következzék a szelid költészet. A szegény Váci Mihály [akit óvatos könyörtelenséggel radíroznak a magyar irodalom történetéből] ezt
írta "Sziámi ikrek" c. versében.

 

                    De jó tinéktek,

iker-testvérek,

szívvel-lélekkel összenőve éltek,

két világ csecsét szopva.

Ha itt apad a tejecske,

bőven buzog amott.

 
Nekem ott nem volt rokonom.
Magányosan, szegényen kódorogtam.
Nagybácsim nem kalandor Floridában,
Arizonában nem ügynök a sógor.
Még csak egy disszidens barátom

se létezik. - Milyen vidéki is vagyok!

 

Egy ilyen büdös goj, egy ilyen sunyi kirekesztő, egy ilyen vidéki populista persze hogy nem lehet a "magyar" szellemi arisztokrácia tagja. Kótajon kell elkaparni, ahol világra hozta az anyja, valami Pöce Borcsa, akit megettek a fenék. [József Attila - Mama.]

Persze nem minden "magyar író" sorsa mostoha. Akár nobeldíjas is lehet, ha zsidó és a Holokausztról énekel. Most azonban nem a nyiltan hunga rofób Kertész Imréről akarok megemlékezni, hanem a legpimaszabbról Konrád Györgyről. Konrád zsidó rasszista. Ezt neki lehet, neki szabad. Én mégis hálás vagyok, mert hiteles forrás az igazi zsidó lélekhez, a zsidó mentalitáshoz.

"Áramló leltár" c.
könyvében olyan megállapítást tesz, amely szolzsenyicini bravurral világítja meg az olvasó elméjét... "A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a génkoktélban (!), amik a gyerekeink. Hordozható (!) örökség ez, és bárhol (!) működtethető. A zsidók sok kínnal, gürcöléssel, veszélyekkel, de évezredek alatt megtanulták a munkát és a fenyegettetést."

Bizony, a zsidók nem lesznek utcaseprők, mert ez - és sok egyéb más alantas szolgálat - a gójoknak van kiosztva [lásd Ovádjá eszmefuttatásait]. Ha hordozható örökségükkel valahol megtelepednek, magától értetődő természetességgel szerveződnek a gój szolganép arisztokráciájává és foglalják el az összes előnyös társadalmi pozíciót, azaz túlreprezentálják önmagukat. Ez az aránytévesztés a társadalmi konfliktusok forrása többezer éve. A pogromok mindíg a gazdanép aljasságára vezethetők vissza a mindíg vétlen zsidók ellen.

 

Visszatérve Szolzsenyicin fenti írásához észre kell venni, hogy nincs a világon még egy olyan gondolkodó, aki egy középkori szerzetes szorgalmá val, milliónyi adat gyűjtésével, rendszerezésével és értékelésével ilyen mélységben tárgyalta volna a gój - zsidó együttélés kérdéseit. A mű tökéletes, csupán a cím megtévesztő. Így kellene szólnia: "Együtt nem megy!".

Ennek a meggyőződésnek kell áthatnia mindenkit, aki gyógyírt keres a társadalom szörnyű bajaira!

Ennek az elvnek az érvényesűlése nem ütközik elháríthatatlan akadályba. A cionizmus megalapítója Herzl Tivadar "A zsidó állam" c.
könyvében is hasonló felismerésekre jut. "Nép vagyunk, mert külső ellenségeink kovácsoltak bennünket egy összetartozó néppé ... Asszimilálódni nem tudunk és nem fogunk soha, mert a népek ezt lehetetlenné teszik számunkra ... Az antiszemitizmust leküzdeni nem lehet, mert ott, ahol zsidók nagyobb szám ban élnek, ott az antiszemitizmus okait megszüntetni nem lehet ... A megoldás csak egy lehet: az önálló zsidóállam! Az antiszemitiz mus nem szűnt meg, csak lappang. És minél tovább várat magára, annál dühösebben kell kitörnie. A népek, amelyek között zsidók laknak, egyenként és összességükben, leplezetten vagy leplezetlenül mind antiszemiták."

A kérdés az, hogy e felismerések érvényesek e még a mában? De mennyire! Amikor Herzl e sorokat leírta még nem volt zsidó állam, nem gyilkolt Libanonban, a Gázai övezetben és máshol. Akkor még így álmodozott a Próféta (nem ismerve igazán saját fajtáját...).

A zsidók történelmük egész éjszakáján keresztül nem szűntek meg ezt a királyi álmot álmodni: "Jövő esztendőre Jeruzsálemben!", ez a régi jelszavunk. Nos, most arról van szó, megmutatni, hogy az álomból nappali világosságú gondolat válhat.

Akkor még csak olyat kért, ami jogosnak, logikusnak látszott. Adjanak nekünk szuverenitást a földkerekségnek egy, a mi igazolt népi szükségleteinknek megfelelő darabján, minden egyébről magunk fogunk gondoskodni.

Hát ez, finoman szólva, nem jött össze... Izrael ma egy óriási gettó, amelyet öles falak, őrtornyok és szögesdrót védelmeznek. Szükség van erre? Úgy látszik nagyonis. De miért? A Tivadar még így fuvolázott... A kereszténység szent helyei tekintetében a területenkívüliség (!) valamely népjogi formáját lehetne felállítani. Mi képeznénk a szent helyek mellett a díszőrséget és létünkkel biztosítanók ezen kötelezettségünk betartását. Ez a díszőrség lenne a zsidókérdés megoldásának nagy szimbóluma. tizen nyolc ránk nézve szenvedésekkel telt évszázad után.

Ma már ott tartunk, hogy a zsidók szerint Jeruzsálem egy és oszthatatlan és örökké az is marad. A zsidó tömeggyilkos Ariel Saron ellenzéki poli tikusként látogatásával mocskolta be a muszlimok szent templomait az Al-Aksza és a Sziklamecsetet  és amikor emiatt zavargások kezdődtek nagy pofával jelentette ki, "a Templom-hegy izraeli fennhatóság alatt áll, s ezért minden zsidó személynek joga felkeresni a helyet. Nem fordulhat elő olyan helyzet, hogy egy zsidó nem keresheti fel a judaizmus szent helyét". Íme az álom és valóság...

A gój társadalmak, a gój államok a zsidókérdést illetően nem álmodozhatnak tovább. Nem is álmodoznak... Lassan alakot ölt a világ vezéreszméje: "apage satanas"! De tényleg, nem álom ez? Van ember, aki szóba meri hozni a zsidók távozását Európából?

 

Volt is, lesz is!

Emlékezzünk csak a(z egyik) tömeggyilkos miniszterelnökre Ariel Saronra, akiről a WTC tornyok felrobbantása után néhány nappal megjelent
írásomban a következők olvashatók. "Bush mögött feltűnik egy tisztességben megőszült joviális bácsika. A kép aláírása ez lehetne: 'Uncle Sam and Uncle Saron'. Ha ők ketten együtt kezdik intézni a világ sorát, a dolog kétségtelenűl jó kezekbe kerűl. Sharon már többször bizonyított, Bush pedig csak most kezdi. Igy az is elegendő, ha figyel az öregebbre és igyekszik utánozni annak tánclépéseit. Még javában állt a WTC. amikor Ariel Saron [2001.szeptember 5-én] Moszkvában beszédet mondott az orosz zsidó közösség tagjai előtt. Erről nálunk egyetlen bulvárlap a Színes Mai Lap számolt be [megmértem (!)] 95x56 mm-es terjedelemben, ekképpen.'Saron: kell egymillió zsidó! Ariel Saron izraeli kormányfő szerdán Moszkvában az orosz zsidó közösség tagjai előtt mondott beszédet. A II. világháború óta nem tapasztalt antiszemita kampánnyal kell szembenézni Izraelnek. Ez a gyűlölet Izrael-ellenes poli tika álarcát ölti, holott tiszta antiszemitizmusról van szó -mondta és kivándorlásra [!] szólította fel az oroszországi zsidókat. - Sürgősen szükségünk van egymillió zsidóra - jelentette ki, mondván, hogyha Izrael meggyengülne, vagy netán megszűnne, a világ zsidósága nem élhetne úgy többé, mint eddig."

Arról nem szólnak a krónikák, hányan fogadták el a szíves meghívást. Ma már tudjuk, hülye volt aki ment és okos aki maradt, hisz a zsidók ma úgy élnek Putyin kebelén mint Izsák bácsiék Budán annak idején...

A cikkben szó esik a másik zsidó-csalogatóról Bibiről is, aki nemrég 
megismételte a szíves meghívást. "Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök egy szombati televíziós beszédben  (2015. január 10) azt hangoztatta, hogy a franciaországi zsidók hazája Izrael. Azt mondom Franciaország minden zsidójának, Nyugat-Európa összes zsidójának, hogy Izrael nem egyszerűen az a hely, ahová imádkozni járnak, Izrael Állam a hazájuk - jelentette ki. [Izrael 1948-as megalapítása óta először a tavalyi évben Franciaország lett az Izraelbe irányuló zsidó kivándorlás fő kiinduló pontja 6600 emberrel, szemben az előző évi 3400-zal. A francia zsidó közösség létszámát 5-600 ezerre becsülik. Ez a harmadik legnagyobb a világon az Egyesült Államok és Izrael után. Az Izraelbe költözők legfontosabb indítéka vallási jellegű, de egyre többen vannak, akik a 'bizonytalanság' miatt távoznak.]" Bizonytalanság? Bizony! Ezúttal a "Csárli heccről" van szó, amely miatt incidens keletkezett a vicces kedvü Charlie Hebdo szerkesztőségében, ahol a munkatársakat nem a 'bizonytalanság' ölte meg, hanem egy iszlamista kommandó...

 

Való, hogy a legrosszabb a bizonytalanság. Éppen ezért az európai zsidókat nem lenne helyes sokáig bizonytalanságban tartani afelől, hogy maradhatnak, vagy menniük kell.

 

Milyen szempontok szólnak távozásuk mellett?

 

 

II.

Összeesküvés gyakorlat

 

 

 

 

Nem véletlenül választottam illusztrációnak a fekete lobogós Charliet. A WTC tornyok füstje még úgy - ahogy elrejtette a robbantót: a cionista ször nyeteget. Az ISIS  fekete zászlaja alighanem hamarabb fellebbenti a világ legszörnyűbb titkát: ki és miért szabadította az emberiségre ezt a minden eddiginél kegyetlenebb fenavadat?

Az ISIS "berobbanása" a már úgyis lángoló Közel Keletre [Különös tekintettel Szíriára és Irakra] szerves folytatása - második etapja - a WTC tornyok felrobbantásával jelzett New World Order programnak. Vagyis a pakli már nem csupán a Közel Keletet, hanem az egész világot célozza úgy, hogy a Közel Kelet után Európa kerül sorra, mármint a gójok "keresztény" Európája...

 

Felemelő érzés lesz, ha a párizsi Gréve téren az ISIS kezdi lefejezni a hitetlen franciákat, köztük nőket és gyermekeket.

Mára nyílt titokká vált, hogy az Al Kaida öngyilkos terroristái a WTC tornyok felrobbantásánál valóban asszisztáltak, az általuk eltérített repülőgépekkel. Ali Atta és társai azonban nem ZsidóAmerika ellenségei, hanem Amerika első számú ügynökének Oszama Bin Ladennek öngyilkosokká idomított "harcosai" voltak. Feladatuk csak egy akkorka robbanás és tűz okozása volt, amelyre rá lehetett fogni a tornyok felrobbantá sát, pontosabban lerobbantását.

 

Rágódtam ezen a témán én is. Annak a cikknek amit írtam "Összeesküvés gyakorlat" volt a címe, de ki tudhatta akkor, milyen termékeny a zsidó fantázia...

Most nem akarom olvasóim amúgy is borzolt idegeit az ISIS által végrehajtott tömeges kivégzések szörnyű képeivel terhelni. Itt és most azt szeretném kifejteni, ill. bizonyítani, hogy nyakunkon a második zsidóroham, amely a szunnita iszlám álarcába öltözött. Ez sem új tészta. A "nagy hasadásról" én is
írtam már, de nem sejtettem, hogy idáig fajul a dolog.

Ennek a "dolognak" már terjedelmes, sőt áttekinthetetlen irodalma van, ezért csak mazsolázni lehet. mindenesetre felkeltette a figyelmemet a Vigilant Citizen (Éber Állampolgárok)
közleménye, amely a dolgok állásáról a következő summázatot adja.

"In conclusion ISIS has all of the marks of a CIA-sponsored jihadist group, created to facilitate war abroad and repression at home. Whether we look at the “divide and conquer” history of the
Middle-East or the suspicious details regarding ISIS and the repercus si ons of its existence in the Western world, one can easily see how ISIS is a continuation of an obvious pat tern. The most important question one can ask is this: Who benefits from the existence of ISIS and the terror it generates? What does ISIS gain by creating videos taunting the most powerful armies in the world? Air stri kes? On the other hand, what does the ruling class in the Western world have to gain? Continuing to make money through war and weapons, taking control of the Middle East while suppor ting Israel, increasing oppression and surveillance on domestic populations and, finally, keeping the masses constantly terrified and under control.In short, stoking panic around the world by provoking a state of chaos in the Middle East has been deemed necessary to implement a new world order. ‘Isis’, the Egyptian goddess and mother of Horus, is the name of the one of the most important figures for the Masonic elite . Their motto? Ordo ab Chao … Order out of Chaos."

Ez az én közel sem műfordításomban magyarul így hangzik

"
Összefoglalva ISIS összes jellemzők szerint a CIA által szponzorált dzsihádista csoport. Azért hozták létre, hogy megkönnyítse a háborúkat külföldön és az elnyomást otthon. Akár nézzük az "oszd meg és uralkodj" történetét nézzük a Közel-Keleten, illetve az ISIS tevékeny ségének gyanús eseményeit a nyugati világban, könnyen beláthatóvá válik, hogy az ISIS nyilvánvalóan azonos mintákat követ. A legfontosabb kérdés ez lehet: kinek kedvez az ISIS létezése és az általa generált terror? Ki nyert a video felvételeken látható hadsereg, a "világ legerősebb hadserege", létrehozásával? Mire szolgálnak a légicsapások? Az uralkodó osztályok pozícióinak megszerzését a nyugati világban is? A folyamat lényege, hogy a pénz a háború és fegyverek vegyék át az irányítást a Közel-Kele ten,- ugyanakkor Izrael támogatása a hazai lakosság növekvő ellenőrzésében,- és végül nemzetközi elnyomással, a világ embertö megeinek pánikban tartásával, bénult helyzetet előidézni, az egyetemes káosz állapotának létrehozásához. hogy végre létrejöhes sen az új világrend elsősorban a Közel-Keleten. Ezt igazolják a jelképek is. Isis egyiptomi istennő, és az anyja Hórusz, a legfon tosabb alakjai a szabadkőműves elitnek, amelynek mottója "Ordo ab Chao", azaz káoszból megteremteni a rendet."

 

A káosz előidézése a zsidó faj ősi tudománya, mondhatnók művészete. A rend pedig az új zsidó világrend, a New World Order.

 

Végső kétségbeesésben az ember szeme lázasan pásztázza a horizontot: jő e valamerről valamilyen szabadító. Nem jön. A horizont üres.

De jöhetne?

 

Jöhetne!

 

Honnan? Tán' Oroszországból?

 

Lehet, de semmiképp se a putyini vadkapitalista szabadkőmüves Oroszországból, amely Szíriát, első számú közelkeleti "szövetségesét", vigyorogva átengedte az ISIS számára és tétlenűl, sőt szótlanul (!) tűri, hogy százával nyakazzanak fiatalembereket, nőket és gyermekeket.

 

És mégis, a szabaditó csak Oroszország, egy más (!) Oroszország lehet. Csakhát ez egy nagyon bonyolult probléma. Talán emlékeznek arra, hogy az idei május 9-i moszkvai dísszemlén Sojgu orosz hadügyminiszter tányérsapkáját lekapva keresztet vetett mielőtt fogadta volna az alakulatok díszelgését. Ez máshol mindenütt jelképes gesztus lenne, Oroszországban azonban politikai (katonapolitikai) szindróma, a nagy orosz lélek kulcsa. Az oroszok már kanonizálták (ikonizálták) Sztálint is... Be kell látni, ott enélkül nemhogy semmi se' megy, de el sem képzelhető.

Ezért sajnos muszáj jó nagy kerek történelmi (vallástörténeti) feneket keríteni a dolognak.

 

Az oroszok kályhája ahonnan elindulnak Róma, mint állam (!) és mint egyház. Mint tudjuk, a Római Birodalom és Egyház kettészakadt (Kr. u. 395-ben) és nem sok idő mulva (410-ben) a barbár gótok Alarich vezetésével feldúlták az ezeréves várost.
A "második" Róma, vagyis a Keletrómai Birodalom Konstaninápoly (Bizánc),amely 1453-íg állt fenn, amíg II. Mohamed török szultán ostrommal be nem vette.

 

Mielőtt ez megtörtént volna bekövetkezett egy második egyházszakadás is, amelyről jóval kevesebbet szólnak a krónikák. A 900-as évek végén Nagy Vlagyimir államvallássá tette a keleti (bizánci) kereszténységet a Kijevi Ruszban. Nem sokkal a Keletrómai Birodalom bukása előtt azonban az Orosz Ortodox Egyház önállósította magát. Nem folytattak teológiai, kánonjogi vitákat. Nem szabályozták újra a dogmákat hanem állami és (!) egyházi státust szavaztak meg a moszkvai nagyfejedelemségnek. A nagyfejedelemből végülis nem lett császár, de a létrejött ortodox - pravoszláv egyházat (mint önálló egyházak szövetségét) a harmadik Rómának tekintik és nagy belső átéléssel vallják: negyedik nem lesz. Az egyhází szövetségnek nincs pápája, csak első embere, aki ma a moszkvai pátriárka.

Az orosz cárok politikai viszonya az ortodox egyházhoz és annak pátriárkáíhoz korántsem volt felhőtlen. Első, azaz Nagy Péter cár pl. 1721-ben felszámolta a moszkvai pátriarkátust, és az ortodox egyházat a Szent Szinódus irányítása alá helyezte. Mégis, az állam és az egyház végletesen egymásra voltak utalva a nehéz időkben. (Oroszországra csaknam mindíg nehéz idők jártak...)

Jellemző, hogy Sztálin előbb fel akarta számolni az Ortodox Egyházat, de mikor szorult a kapca előszedte és csatasorba állította a még élő pópákat. Az Egyház pedig (mint fentebb említettem) kanonizálja Sztálint. Ennek jellemző epizódja a
falinaptár, amelyet Joszif Visszarionovics Sztálin tiszteletére adott ki a moszkvai Szentháromság–Szergij-kolostor, amely az orosz ortodox egyház egyik legfontosabb intézménye. A naptárat ajánló weboldal büszke a kiadványra, melyet bestsellerként hirdet és amely kiváló ajándék veteránoknak, valamint a történelem szerelmeseinek. A naptárban hónapról-hónapra lehet végig követni Sztálin életét, stb. stb.

Ilyen csak oroszországban eshet meg, de mivel megesik,
számolni kell vele. Annál is inkább, mert "az ortodox vallásosság egyre központibb elemet foglal el az orosz identitásban. Továbbá, a szovjet idők hivatalos vallástalanságára gondolva a mostani ateisták 5%-os aránya meglepő lehet. A hívők az orosz lakosság 88%-át teszik ki a Levada kutatása alapján, ami meghaladja a bolsevik forradalom előtti arányt is. Ha elfogadjuk a Vatican Insider adatait arról, hogy a Szovjetunió összeomlásakor 34% volt a hívők aránya az orosz társadalomban, elmondhatjuk, hogy az elmúlt 22 évben legalább minden második orosz felfedezte a hit fontosságát."

 

Nagyonis tisztában van ezzel az orosz, de talán az egyetemes emberi történelem legkiemelkedőbb kóklere Putyin is. Nem véletlenül nyalogatta az ortodox bibliát valamelyik elnöki beiktatása alkalmából... Ápolgatja a jó egyházi kapcsolatokat azóta is cefetül. "A legutóbbi karácsonykor  Otradnoje Istenanya Oltalma-templomában vett részt kedd éjjel a karácsonyi ünnepi liturgián. A hozzávetőleg 450 ember befogadására képes istenháza zsúfolásig megtelt hívőkkel, köztük voltak a templom mellett létesült menekültotthon lakói is, akiket az orosz elnök a liturgia után külön köszöntött. Az orosz elnök megtekintette az Ukrajnából érkezett menekülteket befogadó otthont, köszönetet mondott a házfőnöknek a menedékhely fenntartásáért, és egy ikont ajándékozott az otthonnak.0

Mivel az ortodox egyház önálló egyházak szövetsége az orosz - ukrán konfliktus
leképződik az egyházon belül is. A Moszkvai Patriarchátus alá (!)  tartozó Ukrán Pravoszláv Egyház cserkaszi metropolitája Szofronyij felhívást intézett híveihez és Oroszország vezetéséhez és ebben kegyesen banditának nevezte Putyint... Ez is egy álláspont...

A Moszkvai Partiarchátus - Kirill pátriárka - azonban Putyin hű szövetségese, hogy ne mondjan szekértolója a következő, az orosz viszonyokra mélységesen jellemző, okok miatt.

Ha valaki tudja, hát Putyin igazán tudja, hogy kell a tekintélytisztelő, vallásos - azaz enyhén infantilis - oroszok szája íze szerint beszélni. 2013-ban, amikor  pravoszláv főpapokkal találkozott, így fuvolázott. 
"A kereszténység felvétele meghatározta az ősi Rusz sorsát és civilizációs választását, döntő mozzanat, fordulópont lett az ország egyházi és világi történetében. Az ortodox hit erkölcsi alapjai alakították ki a nép nemzeti jellemét és mentalitását, segítettek abban, hogy Oroszország méltó helyet foglalhasson el a világcivilizációban".
Nem tudom, ki hogy van vele, de amikor Putyin az erkölcsről kezd lamentálni, mindíg egy sátáni kacagást vélek hallani.

Talán sokan emlékeznek még arra, amikor Putyin a Nyugat
elfajulásáról, a keresztény értékrendtől való elfordulásáról mennydörgött. De hogy is állunk a keresztény értékrenddel a putyini Oroszországban?

Ami Kirillt illeti, kettejük kapcsolatát legtalálóbban úgy jellemezhetjük, hogy megtalálta a zsák a folltját. Kirill
múltja ugyanis egyáltalán nem szeplőtelen. "Kirill megítélése igencsak felemás. Azzal vádolják, hogy a szovjet-érában sok más ortodox főpap hoz hasonlóan együttműködött a KGB-vel. A Kommerszant és a Moszkovszkij Komszomolec lapok pedig egykor azt állították, hogy a kilencvenes években cigarettát csempészett Oroszországba, ezért 'dohánymetropolitának' nevezték. Kirill közismerten szereti a fényűzést." Kérdezhetném, ezekkel a foltokkal hogy lehetett metropolita? De nem kérdezem, mert tudom, éppen "így" lehetett az.  

 

Van azonban más is. "Nyikolaj Mitrohin szociológus 2004-ben másfél, a Moscow News pedig 2006-ban négymilliárd dollárra becsülte vagyonát." Tőkés oligarcha tehát a főpap is, akárcsak Putyin! Ők tehát egy karban énekelnek... [Hírlik, hogy Kirill langyos viselkedése Krím annektálása kérdésében lehűtheti ezt a példás barátságot. Nem fogja lehűteni. A hollók néha marakodnak, de sohasem vájják ki egymás szemét.]

 

Az emberiség balsorsának jobbrafordulása tehát Oroszország kezében van! Csakhogy ezek a kezek momentán szennyesek, véresek. A kormány megfordítására nem alkalmasak sem a szó átvitt, sem szószerinti értelmében.

 

Van e remény, létezik e megoldás? Jó kérdés! Annyira jó, hogy csak hipotetikus válasz adható...

 

Putyint, uralmát meg kell dönteni! Erre csak az orosz nép képes. Hogyan? Forradalom és puccs révén. A forradalomnak erkölcsi forradalomnak kell lennie, azaz Putyin tetteit az ortodox hit erkölcsi alapjaival egybevetve kell megítélni. Ennek eredményeképp ki kell közösíteni (excommunicatio), vagy inkább ki kell átkozni (fulminatio). Ezek az intézmények léteznek, az ortodox egyházban is. [Lev Tolsztoj kiközösítését az egyház nemrég erősítette meg.]

 

Ezt követően a puccsot bármelyik katonai alakulat végrehajthatja. Az egyiptomi közvélemény által árulónak minősített Anvar Szadatot egy katonai dísszemlén a hadsereg egyik elit alakulatának katonái lőtték szitává... 

Első olvasatra mindez abszolut hülyeségnek tűnne, ha a történelem nem szolgáltatná a példák ezreit mindkét megoldásra.

 

A megoldásnak lehet "világi opciója" is.

Ha Oroszország tényleg fasizálódna, ahogy régebben Szemjon Reznyik károgta, most meg újabban Borisz Nyemcov próbálta (...) hirdetni, ennek is megvolna a maga politikai algoritmusa, de csöppet sem hasonlítana Nyemcov "hibrid fasizmusára".

Nyemcov nem sokkal halála előtt fejtette ki téziseit a Newsweek riporterének.
Hattyúdala ilyesmiket tartalmaz.

Oroszország kollektív öngyilkosságot követ el. ... Paramilitáris csapatok, göbbelsi típusú propaganda és fegyverkezés jellemzi a fasizálódó Oroszországot, ahol az egy párt, egy vezér elv érvényesül. ...  Költséges, testvérgyilkos háborúba bocsátkoznak Ukrajna ellen, a Nyugattal szemben pedig értelmetlen szembenállásba. Az emberek nem maradhatnak közömbösek, mindenki érzi az elmebeteg politika hatását, a tiltakozás Oroszország kollektív öngyilkossága ellen szól ...  Az emberek testközelből tapasztalják a korrupciót, az őrült politika következményeit, a vezetők alkalmatlanságát. Mégis hisznek Putyinban, aki egy dologhoz nagyon ért: az agymosáshoz. Putyin a honfitársaimat az idegenek gyűlöletére programozta. ... Elhitette az emberekkel, hogy a régi szovjet rendet kell újraépíteni, ahol Oroszország helyzete attól függ, hogy épp mennyire fél tőlük a világ. Mindezt göbbelsi stílusú propagandával érte el.

 

'Hibrid fasizmus', Oroszország mindinkább fasiszta állammá kezd alakulni. ... Már van olyan propagandagépezetünk, amit a náci Németországról mintáztak és formálódnak a Sturmabteilunghoz hasonló félkatonai rohamosztagok. Az úgynevezett 'Anti-Majdanba' zsoldosok, verőlegények és mindenféle gyanús alakok tízezreit rántották össze, hogy megfélemlítsék az ellenzéket. Ezek az emberek Putyin-portrékat maguk elé tartva tesznek esküt arra, hogy akár meg is ölik a rendszer ellen tüntetőket. Pont úgy, mint Hitler Németországában és ez még csak a kezdet.

 

Hogy Ukrajnában van fasizmus  nonszensz, ha közelebbről megnézzük Oroszországot, egyértelműen látszik, hogy ott jellemző, hogy egy párt van egy személyi kultusszal övezett vezérrel, ... van egy soviniszta, agresszív külpolitika, a birodalmi törekvések felmelegítése, a társadalom militarizálása. Mindezek egy fasiszta rezsim alapanyagai, noha Putyin maga nem fasiszta ... csak cinikusan felhasználja a múlt egyes elemeit, hozzátesz más elemeket, például a szovjet hagyományokból és ebből előáll egy új, hibrid fasizmus.

 

Kreml emberei szentül meg vannak győződve arról, hogy náluk van a bölcsek köve. Összelapátoltak egy rakás ideológiát, szlogent a múlt autoriter rendszereiből, hozzáigazították a mostani világrendhez és most zseninek hiszik magukat.

 

Putyin azzal állt ki, hogy Oroszországban nem lesz Majdan. ... Putyin nem Janukovics. Putyin évekig készült arra, hogy ha a népe szembe akar szállni vele, le tudja győzni őket. Minden tiltakozást játszi könnyedséggel vérbe tud fojtani.A hibridek elképesztően ellenállóak

 

A nyugati reakciók érthetőek, vissza kell szorítani az orosz agressziót. Az oroszországi válságot nem a szankciók, hanem Putyin őrültsége idézte elő. Az ellenszankciókkal saját országát büntette meg és arra világított rá, hogy alapvető dolgokat nem tud előállítani az országa. Saját maga mutatta meg, hogy a király meztelen.

 

Megtehetném, hogy Nyemcov téziseit sorra - rendre cáfolgassam, de fölöslegesnek vélem, mert a tiszta kék szövegmező önmagáért beszél. A lényeg, hogy Putyint fel kell menteni minden nyemcovi vád alól. Dehogy akar ő fasizmust! Dehogy akarja ő a régi szovjet rendszert újjáépíteni! Mindkét rendszerben őt likvidálnák legelőször, mint idegen szívü (komprádor) burzsoát.

A legnevetségesebb az az állítás hogy "összelapátoltak egy rakás ideológiát". Egy rakás szart se lapátoltak össze! Putyin jobban óvakodik a világos beszédtől, mint ördög a tümjénfüsttől. Méghogy ideológia...

Nem!

Putyin a szabadkőmüves, a világ leggazdagabb tőkés oligarchája, kapitalista (!) diktatúrát épít Oroszországban (is), ZsidóAmerikával és Izraellel a legteljesebb egyetértésben, a legharmonikusabb együttműködésben, a New World Order célkitűzéseinek mindenben megfelelően.

 

Az ő sorsát, rendszerének sorsát az dönti el, hogy az orosz nép - és a megnyomorított többi - hajlandó lesz e az Oroszországban és máshol beren dezkedő zsidóuralom "áldásait" elviselni. Ha nem, kiadható a "Világ proletárjai egyesüljetek" jelszó is...

 

2015.05.29

 

Hagymázos álmot álmodik az orosz nyomor...

Szólásmondás, hogy akit az isten el akar veszejteni annak előbb elveszi az eszét. Gyanús szimptómák mutatkoznak a moszkvai udvarban. Ennek egyik jele, hogy megszólalt Szergej Karaganov úr, az egyik héber tojásfejü, Putyin agytrösztjéből. Az Oroszvilág.hu-n is közölt nyilatkozata a következő állításokat tartalmazza.

A világon két "óriásblokk" keletkezik.
"...
A másik  Nagy Eurázsia, Kína, Oroszország, India, Irán részvételével jön létre. Ezen blokk alapításához új impulzust adtak idén májusban az orosz-kínai megállapodások." Ami engem illet, nagyítóval vizslattam a májusi eseményeket, de az égvilágon semmi jelét sem láttam egy nagy horderejü megállapodásnak. A lapos államfői nyilatkozatok épp az ellenkező irányba mutattak.

 

Elhangzott egy őszintétlen "önkritika" is. "Oroszország is felelős a helyzet ilyetén alakulásában, mert illúziókat táplált a nyugati integrációval kapcsolatban, nem történt meg az orosz gazdaság modernizációja. Oroszország beleegyezett a NATO keleti terjeszkedésébe, és szemet hunyt a Jugoszlávia elleni agresszió felett."  A jugoszláviai konfliktus óta Oroszország "beleegyezett" egy sor állam lerombolásába is Iraktól Ukrajnáig. Én láttam már cirkuszi pofozóbábút. Az sem vigyorgott olyan jóízüen, mint Putyin.

Karaganov az Oroszország elleni nyugati szankciók hatásáról ezt állítja.
"
Ám a szankciók és az ellenséges retorika éppen ellenkezőleg hatottak: az elit és a társadalom (!) felsorakozott a Kreml mögött, miközben a nyugatbarát erők marginalizálódtak." Ha ez azt akarja jelenteni, hogy az orosz közvéle mény teljesen vak, süket, néma és hülye Putyin katasztrófa politikája láttán (különös tekintettel Ukrajna szándékos elveszejtésére), akkor nagyon hülye, vagy olvasóit tartja ilyeneknek.

Több kedvezőtlen lehetőség taglalása után megdöbbentő kovetkeztetésekre jut.
Kiutat jelenthet a válságból az EBESZ reformja. Jövőre Németország lesz a szervezet elnöke. Ám Washington óvatosan, vagy egyenesen ellenségesen szemléli az EBESZ megújítását, hiszen amerikai érdek, hogy a NATO maradjon a legfőbb biztonsági tényező Európában. Az EBESZ-t sok kritika érheti, de ez a szervezet folyamatos ellenőrző szerepével fontos szerepet játszott abban, hogy az ukrajnai válság ne eszkalálódjon nagy háborúvá. Valóban! Az ukrán válság nem eszkalálódott nagy háborúvá. mert Putyin vigyorogva tűri, hogy a "kollégája" az ugyancsak tőkés oligarcha Porosenkó az általa is jóváhagyott minszki egyezmény leple alatt halomra gyilkolja az újoroszországi oroszokat. Ugyanezzel a pofával figyeli a szíriai népirtást, rombolást és Szíria kettészakítását Az Isis által.

Nem tudom Karaganov, hogy meri a szájára venni azt az Iránt, amelyet Oroszország becsapott, cserbenhagyott és most Amerikával teljes egyetértés ben elveszejteni (szíriaizálni) törekszik. Csillagos ötös minősítést ad a putyini vadkapitalizmusnak is, azt állítva, hogy
"a
z oroszországiak többsége már elérte a vágyott nyugati élet jellemzőit."

Aminthogy Karaganov fején nincs haj, a pofáján sincs bőr, hisz nem átallja kijelenteni
„A törvény uralmát és tényleges demokráciát pedig a többség egyelőre nem követeli.” A kiismerhetetlen orosz lélek hajlékony alázkodni egy keménykezü cárnak - Sztálinnal bezárólag. Oroszországban azonban nem fehér vagy vpörös cári zsarnokság van, hanem rablókapitalista diktatúra. Ez még talán elmenne, csakhogy ez a dikta túra, és fenntartója az orosz burzsoázia, nem nemzeti érzelmü mint Hitler III. Birodalmában a Kruppok és a Thyssenek. Ez a búrzsoázia idegen szívü és érdekü, azaz komprádor burzsoázia, amely közömbös az orosz nép sorsa iránt.

Az
Eurázsiával való handabandázásnak a legcsekélyebb komolysága sincs. Ez maga Karaganov köpi el.
A világpolitika és világgazdaság új központja Ázsia. Erre fog fordulni Oroszország a jövőben. Azonban Oroszország számára veszélyes a teljes elfordulás Európától. Az oroszországi identitás mégiscsak európai, gyökere az Európával közös kulturális-vallási örökség. Oroszországnak szüksége van Európára, s nemcsak a fejlett technológiák miatt, hanem 'kulturális horgonyként'.”

Ez a "kulturális horgony" egy hülye vicc, hisz talán még sokan emlékeznek rá, hogy Putyin, a capo di tutti capi, miket
hadovált nem is olyan régen  "... a
nyugat hanyatlásáról, az Isteni és sátáni hitről...

Ez a ripacskodás szánalomra méltó lenne ha Oroszország ezen "új arisztokráciája"  csak mohó és bunkó lenne. Ez az "arisztokrácia" azonban tömeggyilkos, háborús bűnös arisztokrácia.

 

Arra viszont szerfölött kiváncsi vagyok, talán nem egyedül, hogy az oroszoknak mikor jut eszébe a "tényleges demokrácia" és ennek érdekében mikor rövidítik meg egy fejjel jelenleg nyolcvanszázakékos topmenedzserüket?

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

 


Sz. Gy.

 

Megosztás