Kulináris (melléknév) 1. evéssel, ivással, főzéssel kapcsolatos (élvezet, tevékenység, személy), amely a konyhához, főzéshez kapcsolódik. 2. hasát szerető (személy), aki szeret jókat inni, enni. 3. átvitt értelemben, Csiszolatlan (nyelvhasználat); alapszintű (nyelvtudás), amely a nyelvtan szabályait figyelmen kívül hagyja; konyhanyelvi (kifejezésmód).

 

 

 

A mangalica büszkeség napja

Orbán a kriminális - kulináris


 

Rég nem foglalkoztam Orbánnal. Az utóbbi hetekben azonban ismét felkeltette lankadt érdeklődésemet. Azzal, hogy a világsajtó negatív "kedvencévé" vált. Tagadhatatlan, van ebben az emberben valami amivel a maga módján maradandót alkotott. Ezt többen el is várták tőle. A bamba - birka - fülke forradal márokra célzok, akik valami csodára számítottak.

Én is tartottam valamitől és aggályaimat meg is fogalmaztam, még 2009-ben, ill. 2010-ben. Dehát ki nem szarta le agymenéseimet? Korábban egy állandó rovatot indítottam honlapomon "Retro" címen. Azt akartam volna bizonyítani, hogy mint "apolitológus" is képes vagyok néha eltalálni szarva közt a tőgyét Aztán eluntam és abbahagytam az egészet. Senki se' hiányolta.

Most, hogy a "hungaromajdan" csőcselék ordítozását hallom, ranadalírozását nézem eszembe jut valami. Orbán lett az "első számú közellenség". Tulzás ezt mondani (?), vagy netán nem illik Orbán ra (?) és a helyzetre? Ítéljék meg maguk.

Aztán beugrott, hogy erről az "első számú közellenségről" már olvastam valahol. És tényleg, honlapomon a
"Commenten" olvastam egy cikket, amelyet 2009.12.12-én írtam. Az írást még kivonatosan se' akarom lenyomni senkinek a torkán. Nem is szükséges. Elég egy magam komponálta kép. Ez iderakom. Döntsék el, beilleszthető e a mába?

A kérdést úgy is feltehetetem, marha magyar (!), eljött Orbán országa, vagy nem jött el?

A kvalitásokkal kezdtem. Orbánban van valami őserő. Anteusz a Földanyát Gaiát érintette meg, ha fogyni érezte erejét. Orbán a disznóóllal van így. Megtapintja annak szaros talaját és zutty' pofán köpi Ájrópát, sőt ZsidóAmerikát is. No nem elvi, hanem szigoruan "üzleti" alapon.

Az erő persze nem elég, ész is kell. Orbánnak pedig van! Államszervezésre? Nem maffiaszerve zésre! Hány variációban ordítják, énekelik, suttogják, plakátírozzák mostanság, hogy - aszongya' - maffiaállam, megazisten. 

Az ám! A felcsúti párttitkár fiából, egy nyikhaj kis romacsávóból, Szent István országában, a maffiaállamban, a főnökök főnöke (capo di tutti capi) lett. Sejthető volt, ez? Igen, sejthető volt.

Megint egy
cím "Létrejön e Európa első bandita mintaállama" (?), megint egy dátum 2010.03.21, megint egy kép... És ki, mi a cikk háttérképe? Ugyanaz, mint ezé a cikké...

Na, dereng már valami? Nem dereng. Gondoltam...

Én meg meggondoltam. Mégis idézek - önmagamtól.

"Képzeljük csak el, mi lenne ha sikerülne Pintér úr irányításával egy olyan szuper - minisztériumot létrehozni, amely minden közhatalmi jogosultságot és minden fontos információt birtokló szervezetet egy személy irányítása alá von, és ez a személy épp egy Pintér Sándor, a gazda pedig épp egy Orbán Viktor? Nos egy ilyen "rablásra" van példa! Molnár Ferenc ifjúsági regényében "A Pál utcai fiúkban". Itt - és csakis itt - eshetett meg, hogy megjelentek a Pásztorok és az idősebb, kijelent vén "einstand" (!), elvitték az összes golyókat.

Kedves honfitársaim! A fejeteket még vakarhatjátok, mert még a két fületek közt van. De mire mentek vele? A tökvakarással viszont már baj van, mert a golyókat elvitték a "Pásztorok", ill. ami még megmaradt, most gereblyélik össze.

Horoszkópom záró mondata így hangzott.
"Nos, ez az Orbán - Pintér duónak nem fog sikerülni! Ezt megjósolhatom! Hát ez a jóslat az istennek se' akart bejönni. Orbán sorra ugrotta a kétharmados gátakat. Égett is a pofám miatta.

De!

Hányszor - hányan jósolták már meg a világvégét és hány jós lett öngyilkos, amiért a világ úgy - ahogy még mindig megvan.

Viszont most! Most nagyon úgy néz ki, megnyesik Orbánt, mert "bandaháborúba" keveredett... Miért is, hogyan is? Próbáltam egyszer elmagyarázni a "Bandaháborúk logikája" c. írásomban még 2007.06.27-én, ekként. "A kapitalizmus, mint a bűnözés legfelsőbb  foka, honosította meg a "bandaháborúk intézményét". Bebizonyosodott, ugyanis, hogy a bűnözés hiába integrálódik valóságos szindikátusokba [kartellekbe], kérészéletű mindenfajta piacfelosz tás, a "konszolidálódott" versenytársak között is. Különösen instabillá válik a helyzet, ha új ragadozó jelenik meg és bele akar marni a koncba. Az előbbi esetben a "labilizálódás" azért következik be, mert a mohóság egyre kisebbnek láttatja az osztályrészt, igazságtalanabbnak a felosztást. Utóbbi esetben pedig a világrajött új ragadozó is meg akarja tömni a bendőjét. Ez számára létparancs."

Hogy senki félre ne értsen, ebben a képletben Amerika a régi nagy ragadozó és Orbán "bandita mintaállama" az új, a kisebb ragadozó. Az történt itt is, hogy Orbán - ösztöneinek engedelmeskedve - belemart a koncba. Ezért fogják kicsinálni. Meg is érdemli! De mit nyerhetünk mi böszme magyarok ezen a banditaháborún?

A vélemények megoszlanak. Én pedig ingadozom. Néha úgy gondolom, hogy Orbán megbuktatása mindennél fontosabb, mindennél előbbrevaló. Másrészt nem különösebben vágyom egy vérengzésbe torkolló "bársonyos" forradalomra, ami sajnos benne van a pakliban.

Summa - summárum, alszom még a dologra egy kicsit és jelentkezem, ha valamire jutok...

2014.11.19

Sz. Gy.
 
 

Megosztás