Frissítések: 1.)

 

 Kártékony kongresszusok

Lenin ördögi köre

A Bal Rad-on olvasható hogy Putyin (egyik) árulásának színhelyén Minszkben "november 1 – én kerül megrendezésre az SZKP – KPSZSZ (a Szovjetunió Kommunista Pártja) XXXV. kong resszusa (???), a volt Szovjetunió tagköztársaságainak kommunista pártjai részvételével. Ezt az Orosz Kommunista Párt (KPRF) KB. titkára Kazbek Tajszajev jelentette be, aki Novorosszija további megsegítését sürgette tegnap Moszkvában."

Nagyon úgy néz ki, hogy az oroszok és testvérnépeik ugyanúgy nem bírnak kikászálód ni Leninből, mint magyarok Szent Istvánból, lett légyenek bár legitimisták, konzervatí vok, liberálisok, hungaristák, vagy nyilasok. Mi a titka ennek a makacs kötődésnek? Nem hinnék! A zsidó csiriz... Hogyan is? Miért is? Mindjárt meglát ják.

Oroszországban voltaképp három "kommunista" forradalom zajlott: a Lenin nevével fémjelezhető internacionalista zsidó forradalom, Sztálin naciona lista ellenforradalma és a lenini cégér alatt, Hruscsov és bandája által végrehajtott, zsidó forradalom. Mindhárom "forradalommal" kapcsolatban bátran használhatjuk a "puccs" kifejezést is, hisz a néptömegeknek, ill. a katona tömegeknek, csupán az 1917-es "polgári forradalomban" volt meghatározó szerepük. "Pétervárott általános sztrájk tört ki, amely felkelésbe csapott át (február 25–27.) 1917. március 15-én II. Miklós cár lemondott, utóda, Mihály másnap szintén lemondott. Lvov herceg vezetésével ekkor megalakult az első ideiglenes kormány. Néhány nap múlva, július 3–4-én lezajlott a bolsevikok puccskísérlete, amely megbukott. Lenin ekkor Finnországba menekült. Trockijt, Lunacsarszkijt, Kamenyevet bebörtönözték. Július 22-én Lvov herceg, a miniszterelnök lemondott, utóda Kerenszkij lett."

Ami a "Nagy. Okt. Szoc. Forr." november hetedikéjét illeti... "Este háromnegyed 10 körül megindult a november 7-i puccs leghíresebb, ám az ismert formában soha meg nem történt eseménye, a Téli Palota 'ostroma', mely a később megalkotott mítosz szerint – az Auróra cirkáló jeladása után – komoly harcok árán került a bolsevikok kezére. A valóságban az épület védelme ebben a válságos órában már igencsak gyér volt, elfoglalása tehát nem igényelt komolyabb erőszakot. A benyomuló katonák könnyűszerrel foglyul ejtették a Téli Palota őrségét, valamint az ott tartózkodó minisztereket, ezzel pedig a Kerenszkij vezet te ideiglenes kormány a történelem részévé vált.
Azután megkezdődött a vérszennyezett "Nagy Francia Forradalom" újrajátszása. Innentől a zsidó
/bolsevik szörny útját véres mérföldkövek, a pártkong resszusok szegélyezték. Mielőtt ezekről szót ejtenék jellemezzük kissé Lenint,
Vagyim Arisztov (Budapesten élő történész-újságíró) "Kitől tanulta Lenin a forradalmat?" c. írása alapján, amelyet keretbe teszek.


"Úgy tartják, a bolsevikok kegyetlensége az orosz történelem sajátosságaival magyarázható; a „tatár” és „ázsiai” tradíciókkal, Oroszország 'vadságával' és a civilizált Európához viszonyított elmaradottságával ...
Lenin csak azt a forradalmat tartotta értékesnek, amelyért minél több vér folyt - ebben jó példának tartotta a nagy francia forradalmat. Miután magukhoz ragadták a hatalmat, Lenin, Trockij és az egész bolsevik vezérkar pontosan kopírozni kezdte a francia jakobinusok gyakorlatát. A történelemkutatók már régen felfigyeltek a jakobinusok és a bolsevikok büntetés-végrehajtó szerveinek megdöbbentő hasonlatosságára, valamint arra, hogy az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság (VCSK, a majdani KGB elődje) a francia forradalom idejéből ismert Rendkívüli Bizottságok (RB) hasonmása - ezeket 1793-ban a jakobinusok hozták létre a Forradalmi Törvényszékkel együtt. A forradalmi Franciaország ban sem azért ítéltek el valakit, mert bűntényt követett el; elég volt, ha egy bizonyos réteghez tartozott.
Lenin gyakran emlegette a jakobinusokat beszédeiben és cikkeiben. 1917-ben például így beszél róluk: 'A jakobinusok adták a demokratikus forradalom legjobb mintáit Franciaországnak...' Három nappal később a bolsevikok újságjában, a Pravdában megjelent egy cikk a nép ellenségeiről, amely újfent a jakobinusokat állítja be követendő mintaként: 'Példájuk tanulságos; a mai napig sem avult el, mindössze a 20. század forradalmi osztályához, a munkásokhoz és félproletárokhoz kell igazítani. Az ő osztályellenségük pedig nem az uralkodók, hanem a földbirtokosok és a kapitalisták...
Az 1793-as év jakobinusai a valóban forradalmi harc nagy példájaként vonultak be a történelembe.'Thuriot és Carrier a maguk »pokoli meneteivel«: gyermekeket fojtanak vízbe, elevenen égetnek nőket, parasztokat kínoznak, foglyaikat megölik - az áldozatok száma eléri a háromszázötven-ezret.'
Lenin pedig éppen ebben az 'országot megújító terrorban' gyönyörködött, amelynek példáját a jakobinusok szolgáltatták.
Azonban Marx és Engels tanításainak tüzetesebb vizsgálata során kiderül, hogy ők éppúgy hívei voltak a jakobinusoknak és azok forradalmi terrorjának, amit az 'emberiség boldog jövője' érdekében gyakoroltak. 1880 novemberében az európai forradalmi helyzet összegzése során Marx ezt írja: 'Oroszországban... még nagyobb a sikerünk. Egy terrorista (!) központi bizottság van a mi oldalunkon.”
Marx öröme nem ok nélküli; 1881. március 1-jén ez a terrorista bizottság végzi ki II. Sándor cárt - éppen őt, aki felszabadította a jobbágyokat, és széles körű reformok megvalósítását indította el országszerte.
A jómódban élő vállalkozó, Friedrich Engels 1845-ben a következőt írja A munkásosztály helyzete Angliában című könyvében: 'Az egyetlen lehetséges kiút az erőszakos forradalom maradt, és ez nem is fog sokáig váratni magára... A szegények harca a gazdagok ellen véresebb lesz minden eddigi háborúnál, amit emberek vívtak egymással.'
A küszöbön álló, szegények és gazdagok közötti polgárháborúról Marx azt tartotta, hogy ötven évig is el fog tartani; és ami különös, ez egyáltalán nem zavarta őt! Hiszen ahogy vallotta, 'az erőszak csupán a régi társadalom bábaasszonya, amikor az már az újjal viselős'.
Marx és Engels ifjúkoruktól kezdve bálványozták a tengernyi vért ontó jakobinusokat; főleg a vérszomjas Marat-t, akit a forradalmárok 'a Nép Barátjának' neveztek el. Engels időskorában így írt: 'Sok szempontból tudat alatt a Nép Barátjának nagy példáját követjük…' "

 

Ha tovább ásunk lefelé a történelemben, a zsidó ideológiához, a Talmudhoz és az abban lefektetett elveknek megfelelő szervezethez a Kahal-hoz jutunk, amely - működési alapelveiben - a Konvent, ill. az orosz szovjetek pandantja. Most nem ások tovább. Visszatérek Leninhez és bandájához. Arcvonásaikat Henry Ford "A nemzetközi zsidó" c. könyvének néhány passzusával rajzolom meg. [Megjegyzem, a könyv facsimile formában az Internetről egy az egyben letölthető!]

A lentebb citált részek a 139 oldal magasságában kezdődnek.


Ott van Lenin – mondják a zsidó közírók – Lenin az egésznek a feje, és Lenin nem zsidó!
Talán. De akkor miért beszélnek a gyerekei jiddisül? Nyilatkozatait miért mondja jiddisül? Miért törölte el a keresztény vasárnapot és tette helyébe a zsidó szombatot? Minderre az is lehet a válasz, hogy zsidó nõt vett feleségül. Ez tény. De lehet egy másik magyarázat is, mégpedig, hogy õ maga is zsidó. Egészen bizonyos, hogy nem orosz nemes-ember, ahogy mindig állította magáról. A kilétérõl idáig hazudott. Tehát az az állítása is alaptalan lehet, hogy nem zsidó.
Trockij zsidó. Neve Bronstein. Nemrég mondták a nem-zsidóknak, hogy Trockij saját bevallása szerint nem hisz a vallásban. Ez lehetséges. De valamiben hinnie kell. Különben miért alakítatja át az orosz keresztény templomokat istállókká, vágóhidakká és báltermekké, miközben a zsinagógákhoz nem nyúl? És miért dolgoztatja a keresztény papokat, a pópákat, útépítõ napszámosként, miközben a zsidó rabbiknak meghagyja lelkészi kiváltságaikat?
A zsidó idealizmus és a zsidó elégedetlenség nem "a" tõke ellen irányul. A tõke az õ érdekeiket szolgálja. Az egyetlen kormányzati rendszer, ami ellen a zsidók haragja irányul, a nem-zsidó kormány. A „tõke”, amit támadnak, nem-zsidó tõke.
Mi az oka, hogy a zsidóság jelképe vált az orosz proletárság jelképévé, ezt mutatja, hogy elfogadták az ötágú vörös csillagot. Köztudott, hogy a vörös csillag korábban a cionizmus és a zsidóság jelképe volt. Ezzel a jellel jön el a gyõzelem, mert ezzel a jellel jön el a burzsoázia élõsködõ inek a halála… A zsidóság könnyeiért vérükkel fizetnek.
Minthogy a zsidók a titkos jelek mûvészetének nagy mesterei, bizonyosan nincs célzat nélkül, hogy a bolsevista csillagnak eggyel kevesebb ága van, mint a Dávid-csillagnak. Ugyanis a világprogramnak egy pontja még nem valósult meg: vezetõjük még nem lépett trónjára. Amikor eljön a világzsarnok, aki köré az egész programot tervezték, akkor majd hozzáteszik a hatodik ágat is.A bolsevizmus – mint már mondtuk – csak a nem-zsidó kapitalizmus ellen van.
Azok azsidó pénzemberek, akik Oroszországban maradtak, nagyon hasznosak a bolsevisták számára. Egy szemtanú így számol be: Ez a bank-biztos(i tisztséget betöltő) zsidó ember igen elegáns, a legújabb divatú nyakkendõvel és divatos félkabátban. A körzeti megbízott zsidó, korábban tõzsde ügynök (volt), polgári dupla tokával. Aztán még egy zsidó, az adófelügyelõ, kitûnõen ért a polgárok kipréseléséhez.”

 

A szóbanforgó kongresszus a XXXV-ik a sorban. Olvasóim vélhetőleg agyonütnének, ha az előző harmincnégyet tárgyalnám. Erre nincs is szükség, mert a XX Kongresszus majdnem mindent megmagyaráz. Nemrég fejeztem be az erről kiadott könyv újra-nyála zását. Ez a kongresszus mázolta újra a Nagy Lenin ocsmány életművét.

A cirkusz primadonnája Sztálin leghűségesebb hóhéra, majd gyilkosa, Nikita Szergejevics Hruscsov elvtárs volt.

Hozzászólása, miként a többi hozzászólóé is, a "duplagondol" szabályai szerinti "újbe szély" volt. Sztálinról mindössze a következőket mondta- "Röviddel a XIX. pártkongresszus után a halál elragadta sorainkból Joszif Visszarionovics Sztálint." [118. old.] Hát így is lehet mondani, ha a plafon elég szilárd. Lehet ezért építettek új palotát a kongresszusnak.
Még annyit mondott...
"A Központi Bizottság erélyes harcot indított a személyi kultusz ellen..." [121 old.] Slussz! Persze ráhúzta a vizeslepedőt Sztálinra. Hírhedt "titkos beszédében" Sztálinra kenve mindazon bűnöket, amit együtt követtek el. Ez a beszéd az Interneten még mindíg nem érhe tő el. A Vaterán tán kapható. Addig maradjunk a közzétett anyagoknál.

Hruscsov beszédének idevágó mondanivalója az, hogy helyreállították a pártélet lenini normáit, mindenek előtt a kollektív vezetés lenini elvét. Ez az út, történelmileg rövid idő alatt, a Szovjetunió felbomlásához, a kétpólusú világ megszűnéséhez, Amerika világuralmához vezetett, amely önmagát mint "Új Világrendet" (New World Order) határozta meg.

A zsidó Hruscsov a zsidó bomlasztás úttörőjének bizonyult. Tette mindezt az ENSZ közgyülésen cipőjével az asztalt verve. Jó kis cirkusz, nem? Dehogynem! ZsidóAmerika pont ilyen "lenini normákra" volt vevő.

A XX Kongresszust úgy is felfoghatjuk, mint a Lenint patyolat-fehérré varázsoló nyelvcsapások özönét. Ezek egyformák, következés képp unalmasak, érdektelenek. Üdítő kivétel a jó Anasztaz Mikojan elvtárs, aki fel nem ismert szklerózisa folytán szót kapott és meg is mondta a frankót.

"Az Októberi Forradalom valójában csaknem békésen ment végbe." Az Aurórát kifelejtette, így a történelmet valósan ábrázolta, de nem ez az igazi szenzáció. Folytatta ugyanis...
"Lenin és a bolsevikok Október után sem akartak polgárháborút, erőszakot. Nem. A Párt azonnal kijelölte Oroszország békés fejlődésének útját. Sőt, Lenin megegyezést javasolt gazdasági téren azokkal az orosz és külföldi tőkésekkel, akik hajlandók a szovjethatalom ellenőrzése alatt dolgozni. Javasolta, hogy adjanak koncessziókat a külföldi tőkéseknek, és legyenek államkapitalista típusú vállalatok." [351 old.]

Hát így kacskaringózik a "lenini út" amelyen a XXXV Kongresszus a tovább haladás irányát kijelöli. Ennek a "haladásnak" azonban nincs iránya, mint ahogy a levegőben keringő gólyafosnak sincs. (Bocs!)

Mikojan Leninje nem az igazi Lenin. Az igazit G. Glezerman könyve mutatja be, amit a Szikra 1951-ben adott ki. Címe "A kizsákmányoló osztályok felszámolása és az osztálykülönbségek megyszüntetése a Szovjetunióban." címmel. A könyv rámutat a "marxista alapokra" is.
A két vérszomjas zsidó - Marx és Engels - élesen szembeszálltak a szociáldemokratákkal, mert a szociáldemokrácia - úgymond -
"nem hajlandó az erőszakos 'véres' (!) forradalom útjára lépni és a törvényes út, azaz a reformok mellett döntött." [31 old.] A zsidónak vér, keresz tény vér kell! A zsidó van viszont legjobban felháborodva, ha vérgyilkossággal vádolják.

Mikor a Cseka hozzákezdett a társadalmi gyilkosságokhoz és valamiféle ellenállással találkozott, Lenin a - vörös zsidó - tömegterrort hirde tett.
"Egész sor felhívásban, levélben és utasításban azt ajánlotta, hogy minden habozás nélkül számoljanak le az ellenforradalmárokkal." [123. old.] Ez úgy működött, hogy gyilkolni kezdték az "úri" negyedek, sőt a polgári negyedek lakosságát. Ez ellen Zinovjev kifogást emelt, mire a szifili szes így reagált. "... Ma hallottuk, hogy Volodarszkij meggyilkolására a munkások tömegterrorral akartak válaszolni és hogy önök ezt megakadályozták. Erélyesen tiltakozom.  ... Még a szovjetküldöttek határozataiban is tömegterrorral fenyegetőzünk és amikor cselekedni kell, fékezzük a tömegek teljesen helyes forradalmi kezdeményezését. Ez le - he - tet - len!" [U. ott]

E témába vág egy
cikkem, címe: "Lenin élt! Lenin él? Lenin élni fog? - A judeo-bolsevizmus élesztgetése." Nos ez folyik ma is. Erről szól majd a minszki kongresszus is.

Csendesen megjegyzem még a következőket. A maga idejében ától - cettig elolvastam a XX Kongresszusról kiadott vaskos kötetet. Akkor feltünt, hogy a "zsidó" szó a műben nem fordul elő a "zsidókérdés" szó pedig pláne nem. Pedig a XX Kongresszus a zsidók egyik legnagyobb Purim ünnepe volt a rohadt XX században. Gondolom Minszkben is kerülik majd a témát. A Purim Kelet Ukrajnában tombol, míg a lenini kommunisták tanácskoznak...

2014.10.24

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Megvan a titkos beszéd!
[Nyers HTML formátumban elérhető
itt.
A fenti összképet nem módosítja, de hasznosan árnyalja.

Hruscsov nem kárhoztatja, hogy Sztálin leszámolt a Trockizmussal. "Meg kell erősítenünk, hogy a pártnak csakugyan komoly harcot kellett vívnia a trockisták, a jobboldali elhajlók és a burzsoá nacionalisták ellen, s hogy e harc eredményeképpen a párt ideológiailag lefegyverezte a leninizmus valamennyi ellenségét. Ez az ideológiai harc sikeres volt, s ezáltal megerősödött, megszilárdult a párt. Ebben Sztálinnak pozitív szerepe volt.Szívós és nehéz küzdelem volt ez, de elengedhetetlen, mivel azok a politikai vonalak, amelyeket részben a trockista-zinovjevista blokk, részben a buharinisták igyekeztek érvényesíteni, lényegében a kapitalizmus restaurációjához és a világ burzsoáziája előtti kapituláláshoz vezettek volna. ... Ma nem lehetne hatalmas nehéziparunk, nem volnának kolhozaink, gyengék és fegyvertelenek volnánk a kapitalista környezet közepette."

Sztálin radikalizmusát mégis kifogásolja, főleg két zsidó kommunista/arisztokrata kivégzése kapcsán. "Az is tény, hogy sokan azok közül, akiket később mint a párt és a nép ellenségeit likvidáltak, Lenin munkatársai voltak. Kamenyev és Zinovjev szembeszálltak a fegyveres felkelés lenini tervével. Sőt, október 18-án a Novaja Zsizny c. mensevik lapban közzétettek egy nyilatkozatot, amelyben utaltak arra, hogy a bolsevikok fegyveres felkelést készítenek elő. Lenin figyelmeztetett arra, hogy Zinovjev és Kamenyev októberi epizódja természetesen nem volt véletlen. Lenin ennek ellenére nem vetette fel letartóztatásukat és természetesen még kevésbé kivégzésüket." Lám a jóságos, a könyörületes Lenin! Volt nála is kivétel. "Lev Boriszovics Kamenyev (Лев Борисович Каменев), született Moszkvában, zsidó családban, 1883. július 18-án (Julián naptár szerint július 6-án), kivégezték ugyanott 1936. augusztus 25-én. Eredeti neve Lev Rosenfeld Grigorij Jevszejevics. Zinovjev  Eredeti neve Ovszej-Gerson Aronovics Radomiszlszkij (Овсей-Гершен Ааронович Радомысльский). Ifjúkorában anyja után a Hirsch-Apfelbaum (Гершен-Апфельбаум) nevet is használta..."
Azért kellett meghalniuk, mert Sztálinnak volt képzelő ereje. Tudta azt, hogy Trockíj valóságos felforgató központot működtet. Feltételezte, hogy a két kirúgott, bekóterezett zsidó csak az alkalmat lesi, hogy megismételhesse árulását valamilyen lehetséges módon. Ennek vette elejét...

Hruscsov további vádja így hangzott. "Hivatkozott arra, hogy mivel a szocializmus felé haladunk, az osztályharc szükségképpen kiéleződik. Sztálin azt bizonygatta, hogy erre tanít a történelem és Lenin." Ebből kiderül, hogy a hájfejü nem ismerte a marxista klasszikusokat, köztük Lenin összes műveit, köztük az 1920-ban kiadott "A baloldaliság a kommunizmus gyermekbetegsége" címűt sem... Abban ugyanis ez áll. "A proletariátus diktatúrája az új osztály legönfeláldozóbb, legkíméletlenebb háborúja ... a burzsoázia ellen, amelynek ellenállását megtízszerezte az, hogy megdöntötték ... A proletár diktatúra feltétlenül szükséges és a burzsoázia legyőzése lehetetlen hosszú, makacs, elkeseredett, életre - halálra menő háború nélkül. [Baloldaliság a kommunizmus gyermekbetegsége - 1920]

Állította, hogy "Sztálin a hadműveleteket egy glóbuszon dolgozta ki. Igen, elvtársak, vett egy közönséges glóbuszt, és azon kísérte figyelemmel a front vonalát." Erre azóta többen nyilatkoztak a Vörös Hadsereg magasrangú tisztjei, hülyeségnek minősítve Hruscsov állítását.

És most az következik, miért is ragadta el a halál Sztálint hű elvtársai szerető köréből? Erről korábban írtam, kimutatva hogy Sztálinnal zsidó összeeskü vés végzett a zsidók tervezett deportálását megelőzendő. Bővebben
írtam erről egy korábbi cikkben. Hát persze hogy a titkos beszédben egy büdös szó se' esik arről. Hruscsov csak annyitg mond, ami akkoriban a Pravdában is megjelent. "Vizsgáljuk csak meg a 'terrorista' orvosok ügyét. Valójában itt nem is volt semmiféle ügy, kivéve Tyimoscsuk orvosnő feljelentését, azt a Sztálinhoz intézett levelet, amelyet minden bizonnyal valakinek a sugallatára vagy egyenes parancsára írt, s amelyben orvosok állítólagos megengedhetetlen módszereire utalt. Ezt a szégyenletes ügyet Sztálin koholta. Ám nem volt ideje, hogy végigvigye (úgy, ahogy elképzelte), s így az orvosok még élnek."

Azt a feltételezést azért megkockáztatta, hogy "Sztálin nyilván végezni akart a politikai bizottság minden régi tagjával. Gyakran mondogatta, hogy a politi kai bizottság tagjait új emberekkel kell felcserélni." Ebben volt is valami. Emlékezzünk csak a bölcs Mao mondására: "tüzet a vezérkarokra"! Bizony, a diktatúrák kísérő jelensége az ilyesmi. A gyilkosok gyilkos versenyében - mint annyiszor - a zsidók voltak fürgébbek, ügyesebbek.

Végül még egy furcsa mondat.
"Nem mondhatjuk azt, hogy tettei egy őrült zsarnoknak a tettei voltak. Azon a véleményen volt, hogy így kellett eljárnia a párt, a dolgozó tömegek érdekében, a forradalmi vívmányok védelme érdekében. Éppen ez volt a tragédia!" Ez valóban egy Shakespeare-i dráma. A Hamlet-ben hangzik el: "őrült beszéd, őrült beszéd, de van benne rendszer."

2014.10.24.

Sz. Gy.

 

Megosztás