A szegedi egérfogó

Roberta megtorpedózta a keresztény kurzust

Ha valaki azt gondolná, arra készülök, hogy megírjam a huszonhétezredik kommentárt a darabról tévedne, mert engem a szegedi nézőközönség érdekel, mint reprezentativ magyar ság minta.

Szeged a katolikus vallás egyik fellegvára. Ezt jól tudta a három méregkeverő: Alföldi, Bródi és Szörényi. Bátran kockáztattak. Azaz dehogyis kockáztattak. Helyesen ismerték fel azt, hogy a magyarság a nézőtéren is olyan bamba csorda, amellyel mindent meg lehet etetni, amelyet tapsra lehet gerjeszteni, amely hajlandó a himnuszt is elénekelni ráadásnak.

Mert mit láthatott a néző? Mindannak megcsúfolását amiben hisz, amit szentnek, magasztosnak vél, amit helyesnek fogad el.

Alföldi nem adhatott mást "mint mi lényege". Nem hinném, hogy a szegedi produkció Orbán Viktorról szólna. Istvánról és az "államalapitásról" szól.

Egy szinpadi mű a dallammal, a szöveggel, a cselekménnyel, a jelmezekkel, a díszletekkel együtt fejezi ki a mondanivalóját. A kérdés az, mit akart Alföldi a közönségnek mondani? Úgy gondolom azt, hogyan esett saját csapdájba egy király, aki apja Géza "müvét" folytatva, eladta az országot, Árpád szabad népét, amely azóta, vagyis ezer éve, húz a "keresztény rend" malmán.

Ha Szörényi és Bródi az "a" után ki akarták volna mondani a "b"-t is, megírták volna a folytatást, mondjuk "István a fogoly" címmel. Azt a nyomorultat kellett volna megformázniuk, aki - miután megtizedelte, igába törte Árpád népét - saját szerelmetes fiát sem tudta megóvni attól, hogy előbb "szűznek" nyilvánítsák, majd meggyilkolják, hogy a trónra a velencei kalandor (Orseolo Péter) ülhessen. Ennek elősegítése végett hajlandó volt falazni a legalja sabb gaztetthez, Vazul megvakításához.

Egy moralizáló rockoperának arra kell választ adnia: erkölcsi piedesztálon tartható e évezredig egy olyan ember, aki tettei által a legmélyebben kifeszített erkölcsi zsinórmérték alá süllyed? A rockopera minden korábbi változata a legvilágosabb igennel válaszolt erre a kérdésre. A szent és a hóhér elfértek egy bőrben. Ez tökéletesen megfelelt a téma talmudista felfogásának. "A politikának nincs semmi köze az erkölcshöz. Az az uralkodó, akit az erkölcs vezérel, nem jó államférfi és ezért bizonytalan a maga trónján. Annak, aki uralkodni akar, egyaránt kell igénybe vennie a cselvetést és megtévesztést. A nagy nem zeti erények, mint a nyíltság és becsületesség - bűnök a politikában, mert hatásosabban és biztosabban döntik le trónjaikról az uralkodókat, mint a legha talmasabb ellenség." [CBJ. 1. sz. Jegyőkönyv]

Aztán jött a folyton vigyorgó köcsög, aki határozott nemmel válaszolt, a mű alkotói pedig helyeseltek neki. Ehhez pontosan száznyolcvan fokot kellett fordulniuk saját erkölcsi tengelyük körül. Megtették. Miért?

Hihetünk abban, hogy Alföldi erkölcsi mérlegre akarta volna tenni Szent Istvánt és azt akarta megmutatni, hogy az emberi bűnök súlya nagyobb, mint a királyi (politikai) erényeké? Nem. Robertának nincsenek erkölcsi elvei. Ő egyszerüen szarral akart bekenni egy (véres) bálványt, akit a gójok (hófehér) szentként imádnak. A szerzők nem csupán asszisztáltak, de tapsoltak is ehhez. Miért? Bródyt még csak értem, ő mindíg bűzlött a szadesz szagtól. De Szörényi? Ő a magyar idolt alakítja mióta a gitár pengetésébe fogott. Vajon szembe köpi magát pálfordulása miatt? Vagy maga is tapsokat vár Szent István erkölcsi trónfosztásáért? Ki tudja.

A nézőtéren helyet foglaló "István népe", mitsem értve a látottakból, felállva tapsolt és teli torokból énekelte a himnuszt. Ez finálé fejezi ki az "állama lapítás" lényegét, máig ható eredményét. Árpád hadinépe István megkeresztelt jobbágynépévé, a végzet arra rendelt állatává vált, amely minden rendnek malmán szívesen húz és nem érti mi történik vele.

Ez a mostani rend is idegen hatalmakat szolgál. Így Orbánt akár korunk "Szent Istvánjának" is tekinthetjük. Persze ő sem gazda, csak szolga (kápó), a ketrec rácsain belül.

De térjünk vissza témánkra, a közönségre, vagy inkább Szegedre, amely eséllyel pályázhat a lóvátett város címre. [Mark Twain a nagy amerikai író humoros írásainak egyik gyöngyszeme ez az elbeszélés. Hadleyburg tipikus amerikai kisváros - volna, ha lakói nem büszkélkednének országszerte rendkívüli becsületességükkel. Egyébként éppúgy tele van pöffeszkedő gazdagokkal, üres hasú szegényekkel, képmutatással és társadalmi intrikával, mint bármely hasonló kisváros...]

Most, hogy kihunytak a dóm tér reflektorai, mi fog történni? Kis lidércfényfé nyek gyulladnak a szegedi agyakban? Ezek a lángocskák egyesülnek egy közös felismeréssé: embe rek, átvertek bennünket mint a szart a palánkon? Ó dehogy! Keresztényeknél megeshetne ilyesmi, dehát a szögediek judeokeresztények, akiknek minden szent, amin rajta van a zsidópecsét, mint Erdő Péter ülepén.

Az ilyenek, sohasem fogják észrevenni, hogy a Dóm téren egy kisérleti misztériumjáték zajlott, amelyhez nemcsak a fizetett statiszták statisztáltak, ha nem a fizető nézők is. Ilyen még nem volt.

Miről szólt ez a kísérlet? Szent Istvánról? Koppányról? Az "államalapításról"? Egy fenét! Pszichológiai teszt volt annak felmérésére, hol tart a gójok vakí tása. Mennyit őriztek meg a kritikai látásmód képességéből, ill. mennyit veszítettek abból. Miért volt erre szükség? Azért, mert változott a zsidó befolyá solás módszertana. A "bölcsek" még másként gondolták. "Hittel rendelkező népet kormányozni lehetne papi felügyelettel, megelégedetten és alázatosan haladna lelkipásztorainak irányítása alatt ... Ebből az okból elengedhetetlen számunkra, hogy aláaknázzunk minden hitet, azért, hogy kiszakítsuk a gójok lelkéből az istenség fogalmát és szellemét..." [CBJ. 4. sz. Jegyzőkönyv]

Azóta nagyot fordult a világ. Az egyházak, különös tekintettel a Katolikus Egyházra, zsidó befolyás alá kerültek. A zsidóság pedig helyesen ismerte fel, hogy a népet a "lelkipásztorok" képesek legjobban - legolcsóbban csordában tartani, ill. terelni.

Akkor miért kellett Szent Istvánt épp a szegedi Dóm Téren...

Az ok teljesen világos, mégis némi körítést igényel. Az Ember Tragédiája X. színében Ádám (Kepler) felidézi a párizsi kalandot, ahol Dantonként már nyaktiló alatt állt. "Milyen vak, aki Isten szikráját nem érti ! Még ha vérrel és sárral volt is befenve, milyen óriási volt bűne és erénye, és mind a kettő mily bámulatos! Mert az erő nyomta rá bélyegét!" A népgyilkos István, fiatalabb korában és jobb napjaiban, magyar uralkodóként is megállta a helyét. "Amikor II. Konrád Német-Római császár 1030-ban megtámadta Magyarországot, István a felperzselt föld taktikáját alkalmazva kiéheztette az ellenséget, majd Bécsnél be is kerítette a visszavonuló német sereget. A következő évben, jóllehet II. Konrád először még újabb támadást tervezett, bajor közvetítéssel békét kötöttek egymással, sőt II. Konrád területi engedményeket is tett a Fischa és a Lajta közén." Az árpádházi utódkirályok is képesek voltak az ország nagyhatalmi státusát fenntartani. Jelesül a legkegyetlenebb népnyúzó Szent László a "lovagkirály" is mert és tudott Európában erőpolitikát folytatni és ellenkirályként Salamon királyt, a pápa és a császár hűbéresét tömlöcre vetni, Horvátországot a Magyar Birodalomhoz csatolni, stb.

Nos a Dóm Térre bepöfögő Trabant nem Istvánt a királyt, hanem Vajkot a magyart (!), a gójt volt hivatva agyagba döngölni.

A szegedi kísérlet fényesen sikerült. "Hogy kézben tartsuk a közvéleményt, össze kell zavarnunk oly módon, hogy addig és annyi egymásnak ellent mondó nézetnek adjunk hangot a legkülönbözőbb oldalakról, amíg a gójok el nem veszítik fejüket ebben a labirintusban és arra a meggyőződésre nem jutnak, hogy legjobb, ha az embernek egyáltalában nincs nézete politikai ügyekben, melyeket a közvélemény amúgy sem érthet meg, mert csak azok értik meg, akik irányítják a közvéleményt.  [CBJ 5. sz. Jegyzőkönyv]

A jó szögediek benyelték a békát. Öklendeznek legalább?

Függöny!

2013.08.25

Sz. Gy.