II. Részhez

 

Irán fellazítása?

Az eltünt szocializmusok nyomában

I.
 

Irán urát Hamenei ajatollaht kellemetlen meglepetés érte. Felütötte a fejét, sőt gazdasági - politikai tényezővé nőtte ki magát az idegenszívü (komprádor) burzsoázia. "Hamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője teljes tiltást adott ki az Egye sült Államokkal folytatott tárgyalásokra. Az iráni gazdasági elit egy része szembefor dult a vallási vezetéssel, és kiárusítják az országot az amerikaiaknak" .

Az arab szocializmus Khomeini féle változata tehát heveny fertőzést szenvedett. Mi történt? Hogyan történhetett?

Mi a francot csinált a nagyhatalmu "Őrök Tanácsa?". Hogy kerülhette el a figyelmüket a patkányok mozgolódása? Iránban nem az éberség a legfőbb erény? Nagyon gyenge lábon állhatnak a marxizmus-leninizmussal is, pedig abból megtudhatták volna "Mi a teendő" a burzsoáziával? Fel kell számolni, azaz ki kell írtani. Ez ilyen egyszerü.

A halhatatlan Lenin elvtárs volt ennek a mestere. Szenvedélyt is vitt bele. "Egész sor felhívásban, levélben és utasításban azt ajánlotta, hogy minden habozás nélkül számoljanak le az ellenforradalmárokkal. ... A központi bizottságban ma hallottuk, hogy Volodarszkij meggyilkolására a petrográdi munkások tömegterrorral akartak válaszolni és ezt önök [Zinovjev és társai] megakadályozták. Erélyesen tiltakozom. Ez le-he-tet-len!" [G.Glezerman: "A kizsákmányoló osztályok felszámolása a Szovjetunióban" 123. old.]

A "fűnyíró elv" alkalmazása utóbb hasznosnak bizonyult.
"A hitleristák által ... elfoglalt valamennyi államban a hűtlenség és árulás támaszai az önző érdekektől hajtott kizsákmányoló osztályok lettek. ... Hogy megsem misíthessük a nemzeti árulás talaját, végezni kell s reakciós,kizsákmányoló osztályokkal. Hatalamas előnyt jelentett a Szovjetuniónak a háború nehéz éveiben, hogy ... már régen felszámolták a kizsákmányoló osztá lyokat és betömték az árulást tápláló forrásokat." [U.ott 187.old.]

Az hogy valaki szadista tömeggyilkos egyáltalán nem akadálya, hogy a zsidók utólag humanistának minősítsék. Lukács [Löwinger] György [maga is tömeggyilkos vörös népiztos] egy könyvet szentelt Lenin szentté avatásának - vörös bársonykötésben. Nála olvashatjuk a következőket. "Lenin élete munkájának java részét 'prózai' javaslatok', intézkedések ... teszik ki. ... Tevélenységének világnézeti alapja a materiallista filozófia humanizmusa. Ennek az új humaniszmusnak legtipikusabb képviselője, legnagyobb alakja Lenin." [Lukács György:  "Lenin"175. old.]

[Tömeggyilkosnak, pláne zsidó tömeggyilkosnak lenni egyébként is sikk Európában. Nem véletlen, hogy Begin és Shamir izraeli miniszterelnökök is Béke Nobeldíjat kaptak.]

Iránban ennek előtte volt már szarkeverés: a fiatalok "bársonyos mozgalma" 2011-ben. Ezt azonban a Baszidzs Milicia felszámolta, nem túl kesztyüs kézzel. Agyonlőtték többek között a szépséges Neda Szalehi Aga Szultan kisasszonyt a lánglekü lázítót és ezzel el is illant a harci kedv.

A mostani iráni eset viszont azt bizonyítja, hogy a kapitalizmus a világ legkártékonyabb kórokozója. Virulenciájának titkain gondolkodva az ember arra a megdöbbentő felfedezésre jut, hogy ez a dögvész a társadalmak "ideológiai immun rendszerét" kapcsolja ki, mint az AIDS.

Ami az "ideológiai immunrendszert" illeti, az a természetes immunrendszert utánozza. Működési
elve "a 'nem-saját alkotók' felismerése", ugyanezt a haditechnikában "barát - ellenség felismerő rendszernek" hívják. A gój társadalmakban a "nem saját alkotó" maga a zsidó. Ha a társadalmi közeg nem ismeri fel és nem "közömbösíti" belepusztul. Ezt az eljárást "eliminálásnak" is nevezik, amely kettős jelentésü fogalom: kiküszöbölést és egyenletrend szer megoldását is jelenti. Természetesen nem állítható, hogy az iráni kapitalisták egyúttal zsidók is lennének, de az igen, hogy annak a tőkés világ rendszernek az ágensei, amelyet a zsidóság működtet.

Amikor a Szovjetunió - a világ második pólusa - némi pangás peresztrojkázás glasznosztyizás és uszkorenyijézés után, csöndesen leeresztett mint egy felszúrt marhahólyag az okokat illetően többféle hülyébbnél - hülyébb magyarázat keletkezett a csillagháborús versenyben való lemaradástól a gazda sági ellehetetlenülésig. Egy nagyon érdekes kis tanulmány szerint azonban mindez csak lárifári. A magyarázatért érdemes a megadott címre elugrani. Itt most nem megyek bele a részletezésbe.

Azzal folytatom senkinek se tünt fel, hogy a romok eltemették a legfontosabbat: a szocializmus hivatalos eszméjét a marxista-leninista ideológiát is. Ennek végső formáját Sztálin alakította ki, de - nyilván szerénységből - nem nevezte sztálinizmusnak. Ezzel megsemmisült az emberi gondolkodás "második pólusa" is. Csak így válhatott lehetségessé, hogy Oroszország nemzeti vagyonát, különös tekintettel a föld méhének kincseire, semmiből jött jakhecek a semmiért szerezhessék meg, pillanatok alatt milliárdos "oligarc hákká" nőve ki magukat. 

Az emberek eddigelé ellentétekben gondolkodtak fekete/fehér (jin-jang), jó/rossz, szocializmus/kapitalizmus, stb. Mi sem termé szetesebb minthogy a zsidóság, megszállva mindkét oldalt, irányította a gójok gondolkodását is. Ezért nem is lehet csodálkozni azon, hogy a marxizmus - leninizmus nagy klasszikusai kivétel nélkül zsidók voltak. Lukács pl. azt is Lenin javára írja, hogy a tőkés társadalom éles kritikája nála
"mint a kapitalizmus és a szocializmus világtörténeti szembeállítása jelentkezik ... Szemében a szocializmus ... a legfejlettebb demokrácia is." [U.o. 181 old.]

A zsidók azonban hirtelen felhagytak az ideologizálással, legalábbis úgy tesznek. Ennek hírhedt megnyivánulása a zsidócsahos Fukuyama feltünése volt, aki nem kevesebbet állított 1989-ben "A történelem vége?" című, rövidke tanulmányában, mint hogy "a liberális demokrácia az emberiség ideológiai fejlődésének a végpontja, a kormányzás végső formája, s mint ilyen az egyetemes történelem vége lehet".  Ezzel egy csapásra világhírű lett, ami egymagában bizonyít ja zsidócsahosságát... Cikkek ezreiben vitatkoztak vele, a világ minden valamirevaló történé sze és politikatudósa kifejtette véleményét az "endizmus" vitában.

Aztán - a zsidó menetrendnek megfelelően - fellépett a "kritikus" Huntington személyében [mint az ortodox zsidó Marxszal szemben a revizionista zsidó Bernstein anno] és a világbéke helyett a "civilizációk összecsapását" hirdette. Ezzel meglett az új gumicsont, hogy a gójok marakodhassanak a két végén... A fenti linken egy részletes ismertető található Huntington téziseiről. Mit is mondjak? Kúrva unalmas, túlbonyolított, alig érthető.  Egy mondata azonban szemet szúrt a sok lehetséges (?) paradigma között. "Teljes káosz paradigma [megvalósulása esetén] a világ anarchisztikus lenne. A kormányzat tekintélye világszerte megszűnik, a törzsi, etnikai és vallási konfliktusok eluralják a világot, a nemzetközi szervezett bűnözés erősödik (Brzezinski). Hibája: valóban kissé kaotikusnak tűnik a világ, ám teljesen nem hiányzik belőle a rend." Azért figyeltemfel erre, mert épp most olvasom [az elmebeteg] Brzezinski "A nagy sakktábla" c. könyvét. Nem témám a köny ismertetése még egy rövid kivonat formájában sem. Néhány mondat azonban befér. "A sakkjátékosokhoz hasonlóan a 'világ tervezőinek' is több lépéssel előre kell gondolkodniuk. ... Rövid távon Amerikának az az érdeke, hogy ... fenntartsa a jelenlegi geopolitikai pluralizmust Eurázsiában. Ennek érdekében taktikáznia és manővereznie kell, amivel megelőzhető egy Amerika elsőbbségét megkérdőjelező 'ellenséges' koalició megszületése. [271 old.] Sokezer éve ismert recept ez. Úgy hívják "oszd meg és uralkodj" [divide et impera].

Érzésem az, hogy épp a "teljes káosz paradigma" bontakozik ki káprázó buta goj szemeink előtt... Brzezinski "Eurázsi át" tekinti sakktáblának, kicsit kiterjesztő értelemben az Atlanti partoktól a Bering tenger nyugati partjáig. Olyan sakktáblának amelyen ZsidóAmerika egyedül (!) sakkozik. Vele szemben ugyanis nem partner, ill. nem partnerek helyezkednek el, hanem csupán a "sakktábla" népei mint bábúk... [Bizonyisten ez a könyv gondolatmenete!] Ez a héja - vagy inkább dögkeselyü - azonban hazudik, ködösít. Mert milyen sakkjátszma az, amelynél pl. a fekete futó fehér ló alakjában királynő módjára kaszál a fehér bábúk között? Ez maga a káosz!
A karikatúra rajzoló reálisan ábrázolja ezt az "embert"... A teljes káosz paradigmájáról árulkodik például az ukrajnai "zsidó fasiszták" szerepeltetése és az ISIS felhasználása Allah nevében.

* * *

De csak ennyi volt a szocializmus, az emberibb létre való törekvés? Nem! A szocializmus nem lesz kérészéletü, csak meg kell különböztetni attól a "szocializmustól", amelyben a zsidó dögevő a bárány szerepét alakítja.

Én meg itt és most nagyító alá tenném a szocializmust mint eszmerendszert, társadalmi rendszert valamint egyes szocialisztikus elképzeléseket, kísérleteket is. Remélem unalmasságában is izgalmas történet következik... Természetesen kitérek arra is, mi hibázik a kréta körül Iránban, hisz ez a témám. [A most következő szövegeket nem mindenütt idézetek formájában közlöm, de megjelölöm a forráshelyeket.]

A szocializmuson az utópista szocialisták, teoretikus szinten, a kizsákmányolásmentességet értették. Bírálták a termelési eszközök magántulajdonát, amely a kizsákmányolás legfőbb eszköze. Említsük meg legalább e derék férfiak nevét: Saint-Simon (1760-1825), Charles Fourier (1772-1837) és Robert Owen (1771-1858) Örökítsük meg vonásaikat, ha életeik regényeit nem is tudjuk itt megírni.

Nem létezhet a világon olyan eszme, kezdeményezés amit a zsidók körbe ne szaglásznának, hogy lehet e valami hasznuk belőle. Marx és Engels felbukkanása tehát törvényszerü volt. Marx, a beton seggü zsidó, betelepedett a British Museum könyvtárába és a másik zsidó Engels segítségével megszülte a marxizmust, amely azt hirdette, hogy "A termelési eszközök centralizációja és a munka társadalmasítása olyan pontot ér el, amelyen már nem fér meg tőkés burkában. A burkot szétrepesztik. Üt a tőkés magántulajdon végórája. A kisajátítókat kisajátítják. ...  A tőkés termelés egy természeti folyamat szükségszerűségével létrehozza saját tagadását. Ez a tagadás tagadása. Ez nem állítja vissza a magántulajdont, de helyreállítja az egyéni tulajdont a tőkés korszak vívmánya: a kooperáció és a földnek valamint a maga a munka által termelt termelési eszközöknek a közös birtoklása alapzatán.”

Persze áttekinthető zsidó miskulancia nem létezhet. Ezért a marxizmussal szemben ugyancsak törvényszerü volt a revizioniz mus, marxékkal szemben az ugyancsak zsidó Bernstein felbukkanása. Igy keletkezik a "zavaros", amelynek mindkét partján a zsidó horgászik. Bernstein szerint
"A kapitalizmus általános összeomlása egyre valószínüt lenebbé válik, mivel a tőkés rendszer egyrészt egyre több alkalmazkodási képességet mutat ... az általános válságok a hitelrendszer, a vállalkozói szervezetek és a közlekedés, valamint a hírszolgálat fejlődése jóvoltából 'eltunnek', a prole tariátus számos rétege a középosztályb emelkedik ... A proletariátus gazdasági és politikai helyzete javul a szakszervezeti harc következtében. Ez a pecázás látszólag nem békés foglalkozás.
Bernstein "opportunizmusát" az ugyancsak zsidó Rosa Luxemburg ostorozta legkeményebben.
Tőle kölcsönzök néhány mondatot a revizionizmus lényegéről. Amit Bernsteintől "kapunk, az a szocialista programnak 'tiszta megismerés' által való indoklása, azaz egyszeruen szólva 'idealista' indoklás, míg az objektív szükségszeruség, azaz az anyagi-társadalmi fejlodés menete által való indoklás elesik" Egy tudós materialista marxistát idealizmussal vádolni kegyetlen tőrdöfés lenne, ha a zsidók a nem hasonlítanának a hollókhoz egymás kíméletében.

Berstein agyalmányai amúgy is  tömény hülyeségnek bizonyultak, gondoljunk csak a gazdasági válságok "eltűnésére"...  De a legnagyobb baj nem ez volt. Kiderült, hogy a legfejlettebb tőkés országokban Marx álmaira [marx-töke] egyáltalán nem akad vevő, ami látszólag Bernsteint igazolta. A Nyugat Európában eladhatatlan zsidó bóvlinak más piacot kellett keresni.

Ezidőtájt szerveződött Kelet Newyorkban az ottani Kahal nagy vállalkozása az Oroszország elleni zsidó invázió/expedíció. Ennek vezetője a természetesen zsidó Lev Bronstein Trockij volt. A félzsidó Leninnek ebben a pakliban a kitüntetett stróman szerepe jutott. Ő suszterolta rá a marxizmust az oroszországi viszonyokra, így született a világtörténelem leggyilkosabb ideológiája a
marxizmus - leninizmus.  

Lenin főbb "újításai" az eredeti marxizmushoz képest a következők voltak. A kapitalizmus világméretű megdöntésére, a világforradalom gyujtópontját nem a legfejlettebb kapitalista, hanem éppen ellenkezőleg, a kapitalizmus leggyengébb pontjain, az iparilag kevésbé fejlett kapitalista államokban kell létrehozni. Az eredeti marxi állásponthoz képest, mely szerint a kapitalizmus megdöntése után a folyamatok maguktól mennek tovább a kommunista társadalom felé, Lenin azt hirdette, hogy a marxista eszméket kivülről kell beleverni a sötét orosz munkás fejekbe. Erre egy ideológiailag felvértezett kisebbség, a párt képes, valamint arra is, hogy "elősegítse" a kommunizmushoz vezető úthoz szükséges társadalmi változásokat. E kisebbség magva Trockij zsidó különítménye volt. Ezek a kiképzett hóhérok szállták meg a "forradalom" parancsnoki pontjait. Itt Henry Ford segítségét veszem igénybe, aki
elkészíttette az alábbi sokatmondó statisztikát Népbiztosok Tanácsa "etnikai összetételéről".  

Osztály, testület

Zsidók aránya %-ban

Népbiztosi tanács

77.2

Hadügyi népbiztosság

76,79

Külügyi népbiztosság

81,2

Pénzügyi népbiztosság

80,0

Igazságügyi népbiztosság

95,2

Közoktatási népbiztosság

79,2

Szociális támogatás népbiztossága

100,0

Munkaügyi népbiztosság

87,5

Bolsevista vöröskereszt küldöttei

100,0

Újságírók

100,0

Átlag

87,68

Az átlagok sokatmondók, a száz százalékok külön is a három népbiztosságban, ahol egy szem díszgojnak se jutott hely. És ebből a statisztikából ráadásul ki se' derül, hány népbiztos volt orosz-honos, hány jött Kelet-Newyorkból és vett fel orosz álnevet.

A társadalmi változások "elősegítésének" módszereit ismerjük. Itt mellőzöm a szörnyü részleteket. Nem foglalkozom külön a trockizmussal, mint a marxizmus önálló ideológiai vonulatával sem, mert a trockizmus tulajdonképp leninizmus, a bennefoglalt permanens forradalommal, a forradalom csóváinak Európába átdobálásával egyetemben. A leninizmust Sztálin csak azért minősítette trockizmusnak, mert a leninizmus cégérre szüksége volt, Lenin zsidó bandáját viszont ki akarta írtani. Megtette...

Sztálin a marxizmus leninizmus "alkotó továbbfejlesztésének"
leple  alatt alakította ki saját ideológiáját és az annak megfelelö intézményrendszert, ideértve elsőként a pártot is. Önmagát nem nevezte sztálinistának, hanem marxista–leninistának. Sztálin legfőbb "újítása" Leninhez képest az osztályharc folytatódásának elve a kommunista hatalomátvétel után. E szerint a proletárdiktatúra bevezetése után nem csökkennek, hanem nőnek az osztályellentétek, mivel a volt kapitalisták egyre agresszívabban lépnek fel a kapitalizmus visszaállítása érdekében; csak most már ezek az erők nem antikommunista szervezetekben, hanem a kommu nista párton belül jelennek meg. Ez az elv volt Sztálin idejében a tömeges terror fokozásának ideológiai alapja.

Persze igazándiból nem erről volt szó. A Lenin és Sztálin elvtársak által rég kiírtott "kapitalisták" már nem furakodhattak be a pártba és ott nem bomlaszthattak. A pártot egyszerüen gatyába kellett rázni, kiírtva soraiból a lomhákat és a bomlasztókat. Kik a bomlasztók egy pártszervezetben? Természetesen a zsidók, kb. olyan százalékos arányban, mint a Népbiztosok Tanácsában... A "lenini gárdát" Sztálin elvtárs mint a pártba befurakodott trockista összeesküvőket irtotta ki. Ekkoriban Sztálin talán még nem is volt antiszemita, hisz szép számban melengetett továbbra is a kebelén zsidókat, saját sógorát is beleértve. Látszólag jól spekulált, hisz ők voltak a legalkalmasabbak a megsemmisítő táborok igazgatására, általában a hóhérmunkára, továbbá a külső felforgatásra és kémkedésre. Sztálin csak vénségére lett antiszemita amikorra rájött, hogy udvari zsidajai inkább ZsidóAmerikát szolgálják mint a Szovjetuniót. Ekkor szerette volna őket mint "imperialista ügynököket" kiírtani, ill. deportálni. Ezzel viszont elkésett.

* * *

A közvélemény a szocializmus vadhajtásának tekinti az egyetlen sikeres szocialista elméletet és rendszert, a Hitlerét. Méltatlanul. Erről a témáról sokat írtam magam is. Most csak a jelen cikk tartalmának kifejtéséhez lekszükségesebb elemeket illesztem ide.

Hitler abból indult ki, hogy a német társadalmat mindenekelőtt és a legalaposabban "csirátlanítani" kell. A Mein Kampfban a zsidóságot minősítette "bomlasztó csiráknak"... E müvelet folytán az állam irányítása, a társadalmi folyamatok ellenőrzése összehasonlíthatatlanul könnyebbé és eredményesebbé vált mint más társadalmi rendszerekben.
Szocializmusa nem az utópisták elképzeléseit próbálta megvalósítani. A termelési eszközök magántulajdonát pl. nem szüntet te meg. Ellenkezőleg, a termelő tőkét a termelő tőkések kezén hagyta kijelentve, hogy ő az embereket fogja szocializálni. Ebbe természetesen a nemzeti tőkéseket is beleértette. "Csak" a spekulatív, nyerészkedő tőkét számolta fel. Intézkedései nyomán igazolódott a valószínütlen: a társadalom, a gazdaság és az állam ellehetnek zsidók nélkül, a tipikusan zsidó tevékenységek [tőzsde, részvénytársaságok, spekuláció, kölcsönuzsora, stb.] nélkül is. Sőt az állam a magához  vont nemzeti jövedelemel ésszerüen sáfárkodva, képes volt látszólag ellentétes követelményeknek megfelelni. Együtt, egyszerre finanszírozni a népegészségügyet, népszaporodást, belbiztonságot, a kultú rát, a fegyverkezést, a modernizációt, a háborút (!), stb.

Németország a háború utolsó percéig élet- és működésképes volt. Sajátságos módon nem a nép, hanem a dédelgetett hadsereg hitvány elemei fordultak szembe a rendszerrel. A "Witzleben puccsot" a Gestapo órák alatt felszámolta és Németország tovább harcolt.    

* * *

A marxizmus klasszikusainak galériája nem lenne teljes Mao Ce-tung és a kínai marxizmus említése nélkül.

Mao sokkal inkább volt katona mint filozófus, ami abból is látszik, hogy elméleti munkásságának nagy része katonai stratégiákról szól. Nevéhez fűződik a "nagy menetelés" levezénylése. Szerinte az elmélet, a marxiz must is ideértve, alá van vetve a gyakorlatnak, hiszen egy elmélet gyakorlati megvalósítás nélkül szerinte "exkrementum" [szentszar...]. Terhére róják a "nagy ugrás" meghírdetését amely a világtörténelem talán legnagyobb népirtásával lett összekapcsolva. Azt más sokkal kevésbé emlegetik, hogy a kinai iparosítás anyagi alapjait mégis csak Mao teremtette meg, akinek zsarnoki uralma alatt a mezőgazdasági infrastruk turába [gátépítés, folyószabályozás, termőföld meliorizáció, stb.] több (!) élőmunkát fektettek bele mint a korábbi négyezer év összes beruházásába, a "nagy falat" is beleértve.

Igaz, Mao nem kedvelte az "intelligenciát". Azért hirdette meg csalfa módon a "virágozzék száz virág" programját, hogy a mérges gyomok kibujjanak a füből. Aztán egy nyisszantással levágott mindent, mindenkit. Ezzel azonban nem volt megoldva a probléma. Ezért következett a "tüzet a vezérkarokra" parancs, amely az elrohadt [korrumpálódott, elkényelmesedett] pártapparátusra vonatkozott, azokra akik vörös zászlók alatt harcolnak a "Vörös Zászló" ellen. Úgy vélte, a kommunista pártfunkcionáriusok, a nomenklatúra, züllött burzsoáziává, amelynek érdekében áll a kapitalizmus visszaállítása.

A társadalom szerinte nem csak a munkásosztályból áll, hanem a parasztságból és a nemzeti burzsoáziából is (!), amely a termelőeszközöket a társadalom javára működteti [mint a "náci" III. Birodalomban...]. Kína állami lobogójának egyik csillaga a nemzeti burzsoáziát szimbolizálja.

Mao a katolikus egyházatyák mintájára maga is
katekizmust nyomott a hívők kezébe, a "vörös könyvecske" formájában. Nem gondolnám, hogy olvasóim közelebbről meg akarnák ismerni ennek tartalmát. Néhány gondolattöredék azonban mégis ide kivánkozik.
A FEGYELEM-ről szóló 26. fejezetben a következők olvashatók: 
1. Engedelmeskedj a parancsnak minden cselekedetedben!
2. Ne végy el egy tűt se, egy cérnaszálat se a tömegektől!
3. Szolgáltass be minden zsákmányt!

Azaz, demokrácia ide - demokrácia oda, a legfontosabb dolgokat katonai (jellegü) parancsra kell meg tennie, másféle dolgoktól pedig ugyancsak katonai (jellegü) parancs alapján kell tartózkodnia annak akinek az élete kedves...
Nem tudom, Mao tudta e [szerintem tudta], hogy  Kant "kategorikus imperativuszát" iktatta a könyvecskébe, melynek lényege a következő.
A  kategorikus imperatívusz: a gyakorlati ész föltétlen parancsa, az erkölcsiség normája Kant szerint. . Szerinte erkölcsösen csak a tiszta kötelességtudatból lehet cselekedni, aminek normája a priori adva van a gyakorlati ész szavában. Egy világrész ember-óceánját csak kategorikus imperatívuszok formájában lehet kormányozni. Mao ezt megértette és a kínaiakkal is megérttette. Ezért van biztos helye a számára épített mauzóleumban.

* * *

És most IRÁN. Miért nem mennek úgy a dolgok, ahogy menniük kellene, ahogy menniük lehetne?

Iránban valami páratlan történt: "vallási forradalom"  tört ki és győzedelmeskedett a mosolytalan Khomeini ajatollah vezetésével. Nem seregek, hanem jobbára újságírók élén magányos repülőgéppel érkezett a franciaországi Neauphle-le-Châteauból, száműzetése helyéről az oroszlánbarlangba Teheránba. Ott a Bahtiar kormány ellen menydörgött, majd elcsapta (?) a miniszterelnököt és másikat nevezett ki (?) Bazargan személyében. Jól számított, mert kisvártatva kitört a fegyveres forradalom, amelyre mint a hajnal [fadzsr] tíz napjára emlékeznek a muszlimok. Az utolsó napot február 11-ét pedig a forradalom győzelmeként ünneplik.

Aztán hozzákezdett államelmélete megvalósításához... Demokratikus választásokról szó se volt. Teóriáját összességében a "velájet-e fagih (velâyet-e faqih)", azaz a „vallástudós állama” néven szokás emlegetni a tanítványai által 1971-ben kiadott könyvének "A vallástudós állama, avagy az iszlám kormányzás (Velájet-e fagih já hokumat-e eszlámi)" címe után. Ekkora önállóságot még Mohamed sem tanúsított... Élemedett kora és kormányzati tapasztalatainak hiánya miatt sokakban fel sem merült az a gyanu, hogy netán magát akarná az állam vezetőjévé tenni. De épp ezt akarta. Hatalmas tekintélye folytán a szekuláris ellenzéki mozgalmakat háttérbe tudta szorítani, és megkezdte az ország iszlamizálását. Első lépésként március 30-31-én népszavazásra bocsátotta a kérdést, hogy Irán iszlám köztársasággá váljon-e. A szavazók majdnem száz százaléka igent mondott, így április 1-jén kihirdették az Iráni Iszlám Köztársaságot. Az ellenforradalmárok elleni fellépés céljával 1979. május 5-én alapította meg néhány ezer taggal az Iszlám Forradalmi Gárdát. A máig működő testület időközben hadseregnyivé terebélyesedett, és az új, teokratikus állam legfőbb támaszává vált.

A
MAZSIHISZ  internetes portálja szerint a forradalom öklein nem volt kesztyü. Khomeininek sok idejébe került, az iráni ellenzék elhallgattatása. Az elűzött sah iránt lojális tábornokokat és tisztviselőket egymás után felkutatták és kivégezték – az évek során Khomeini további ezreket végeztetett ki. Bevezette az iszlám sária törvényt, amelynek keretében csonkítások és nyilvános kivégzések folytak szerte Iránban.
Az iráni forradalom és az azt követoen megvalósult síita iszlám teokrácia óriási csapást mért a nyugati értékekre és érdekekre a Közel Keleten és azon túl is. A mollák nemcsak odahaza valósították meg vallásuk abszolút uralmát, de sikerült az iszlám fanatizmust külföldre is exportálniuk. Az ország hatalmas olajkészlete révén befolyó pénz jelentős részét a dzsihád terjesztésére és fegyverkezésre forídtották. Irán terrorszervezeteket finanszírozott és a Hezbollahhoz hasonló előretolt helyörségeket hozott létre külföldön az Izrael ellen deklarált harc céljaira.

Az írás vélhetőleg nem tulzó. Vaskos tévedés azonban az a megállapítása, hogy Khomeini 1989-ben bekövetkezett halála után a helyébe lépo Ali Hamenei ajatollah folytatta volna, folytatná elődje "szélsoséges" politikáját, a politikát és vallási ügyeket felügyelő Őrök Tanácsa élén. Ellenkezőleg, a politikai rendszer
fellazult A legfőbb vallási vezető a politikai döntéshozatalban már korántsem tekinthető az egyetlen meghatározó résztvevőnek. Khomeini ajatollah halálát követően egy olyan berendezkedés formálódott Iránban, amelyben egyetlen személy vagy csoport sem rendelkezhet hatalmi monopóliummal. Az iszlám köztársaságot kevésbé jellemezhetjük monolitikus diktatúraként, mint inkább az egymáshoz lazán kötődő és az egymással erőteljesen versengő hatalmi központok bonyolult összességeként. Egyfelől az alkotmányos szabályozás rendszerében jelentkeznek azok a különböző formális hatalmi centrumok, amelyek a különféle állami-politikai intézményekben manifesztálódnak, másfelől léteznek informális központok is, amelyek az iráni vezető elit vallási és politikai koalícióiban, illetve szerteágazó ideológiai frakcióiban, valamint a forradalmi alapítvá nyok és a biztonsági szolgálatok köré szerveződő szövetségekben nyilvánulnak meg.

Ezt egyszerübben katyvasznak lehetne és kellene nevezni. A sok képesítés és felelősség nélküli bába között ugyanis elveszett a gyerek: a forra dalom!

Sok elemzés tárgyalja, hol tart most a Khomeini ajatollah által meghirdetett iszlám forradalom? Én az egyikből  a következőket hámoztam ki. Új és bizonytalan fejezetet nyilott Irán történelmében. Elmaradt az egyenlőség és társadalmi igazságosság megteremtése. Elmaradt a politikai rendszer elszámoltathatóvá és ellenőrizhetővé tétele, valamint az alapvető szabadságjogok érvényesülése is, jóllehet Khomeini ajatollah a forradalom legfőbb feladatának az egyenlőség és a társadalmi igazságosság megteremtését tekintette. Az Iszlám Köztársaság teljesítménye az „egyenlőséget” illetően, akárcsak a „függetlenség” és a „szabadság” tekintetében, igencsak ellentmondásos és paradoxonokkal teli. A gazdagok és szegények közötti törésvonalak még mindig léteznek, bár a szakadékok valamelyest szűkültek. "Az elmúlt három évtized lényegében egyfajta 'belső kapitalizmust' (!) eredményezett, amennyiben a hatalom belső körén 'belül' (!) lehetővé vált a piaci versengés." A forradalom inkább elitcserét hozott, mintsem hogy alapjaiban változtatott volna a társadalmi igazságtalanságokon. "A rendszer és annak bürokráciája is a nepotizmus és a korrupció túszává vált."
A munkanélküliség hivatalosan is kétszámjegyű (16%), s különösen a fiatal generációt sújtja, mivel a kormányzat képtelen a munkaerő-piacra évente belépő nyolcszázezer pályakezdőnek munkahelyeket biztosítani. Ennek hatására a kormányzatnak az „agyelszívás” problémájával is meg kell küzdenie, miként évente közel 150 ezer iráni hagyja el az országot, és próbál szerencsét valahol külföldön.

Megtört az iszlamizálás lendülete is. "Az iráni társadalom elindult egy 'szekularizációs lejtőn'. Tarthatatlannak bizonyult a túlontúl erős erkölcsi szigor. A forradalom vívmányainak, még inkább saját hatalmának a megőrzése érdekében a vallási vezetés számára nélkülözhetetlenné vált (?) a 'társadalmi liberalizáció' valamilyen formájának és mértékének alkalmazása."

Az iráni társadalom az elmúlt harminc esztendőt követően nem csupán a sah előtti társadalomtól különbözik élesen, hanem jelentősen eltér attól a társadalomtól is, amit az Iszlám Köztársaság alapítója egykoron megálmodott. Ettől az "álomtól" valószínüleg nem független az a csodálatos tény, hogy az ország lakossága a forradalom óta eltelt időszakban megduplázódott, 71 millió főre növekedett. Ám ez is megtorpant. Ma kevesebb, mint két gyermek születik családonként! Deformálódott a társadalom korösszetétele is. A rendszer drákói szigora, mely az öltözködéstől kezdve az egyetemi felvételen keresztül az ország büntetőjogi rendszeréig szinte mindenre kiterjedt, visszájára sült el.

Ha visszájára sült el, nem volt igazán drákói...

Az erkölcsök felügyeletére létrejött intézmények pl. Baszídzs Milícia és "Törvényt Betartató Erők" ugyan továbbra is sikeresen tartják fenn a rendet és a fegyelmet, de erőszakos fellépéseikkel és túlkapásaikkal nem hozhatók szinkronba az egyházi hatalmasságok le nem leplezett, meg nem torolt gazdasági vállalkozásai és korrupciós ügyei, valamint más visszaélései. Mindez a fiatalok vallási elvektől és gyakorlattól való elfordulásában, a magánszféra elkülönülésében, a tiltott termékek növekvő fogyasztásában, a társadalmi szolidaritás gyengülésében, a politikai hatékonyság megkérdőjelezésében egyértelműen hat/üt vissza.

Ez a kifejlődött társadalmi rothadás kórképe, milicia ide - milicia oda... Intő példa a középkori janicsárok története.
 

II.
 

Mindezek után áttérnék arra, amit fentebb úgy neveztem "egyes szocialisztikus elképzelések, kísérletek".
Ezt a passzust eléggé semmitmondóan fogalmaztam meg. Tulajdonképp azokról az uralkodókról, államférfiakról fogok megemlékezni, akik kisérletet tettek arra, hogy népüket felszabadítsák a zsidó tőke igája alól és akiket emiatt meggyilkoltak, vagy ellehetetlenítettek - szabadkőmüves módszerekkel. Ezek nem mindegyike nevezte magát szocialistának, hisz cár is volt köztük, de törekvéseik "szocialisztikusak" voltak.


Ami a szocializmus fogalmát illeti, elég vérszegény körülírásokkal találkozunk. "A szocializmus (latin socius = 'társ') olyan eszmei áramlatok, politikai ideológiák összessége, melyek először a XIX század folyamán jelentek meg, közös elemük az individualizmusnak, a magánérdek elsődlegességének elvetése, a kollektivizmus, a társadalmi egyenlőség, a szolidaritás előtérbe helyezése. A szocializmus magában foglal egy gazdasági programot – a termelési eszközök fölötti társadalmi ellenőrzés valamilyen formáját –, szociális követeléseket – társadalmi egyenlőséget, az anyagi javak igazságos elosztását – és politikai célokat – a demokrácia megvalósítását, kiszélesítését akár hagyományos parlamenti, vagy közvetlen formájában." Hozzátehetnénk: a szocializmus a legkiválóbbak önfeláldozása [mártíromsága] a buta, közömbös, rosszindulatú tömegekért...

Abraham Lincoln a meggyilkolt amerikai elnöknek mi volt a bűne? A rabszolgatartó Dél elleni háború költségeit saját pénz kibocsátásával fedezte. "Zöldhátu bankónak" hívták. A háború ideje alatt 450 millió dollár értékben nyomtattak ezekből a bankjegyekből. Hogy meg lehessen különböztetni más forgalomban lévő bankjegyektől, zöld tintával nyomtatták a hátoldalát. Ezért hívták a bankjegyet "zöldhátúnak" (greenbacks). Így finanszírozták a háborút, és ami a legfontosabb, ez a pénz kamatmentes volt!

Emiatt a bankok szorításába került. Ekkor azonban váratlan segítséget kapott II. Sándor orosz cártól. A cár aki Oroszországban szintén ellenállt egy központi bank létrehozásának, kijelentette, hogy amennyiben Francia ország vagy Nagy-Britannia beavatkozna a háborúba a déliek oldalán, akkor azt Oroszország hadüzenetnek tekintené. Ráadásul csendes-óceáni flottájának egy részét San Franciscoi öbölbe küldte!!!
Lincoln egyik levelében a következőket írta.
”A pénzhatalom békeidőben harácsol, balsors idején pedig ellenünk ármánykodik. Sokkal despotikusabb, mint a monarchia, sokkal szemtelenebb, mint a zsarnokság, sokkal önzőbb, mint a bürokrácia." Az "eredmény" nem maradhatott el...  41 nappal második megválasztása után egy John Wilkes Booth nevü színész fejbelőtte - a színházban. Hasonlóképp járt II. Sándor cár is. Lentebb visszatérek rá.

Lenne még itt egy
érdekesség. Hajmeresztő hasonlóságok mutatkoznak a Lincoln és Kennedy gyilkosságok között. Aki itt megunta az olvasást ugorjon oda. Nem fog csalódni...

És most lássuk, miért és hogyan járt pórul  Lincoln nagy támogatója II. Sándor cár. 

Pénzügyminisztere Mihail Reutern bevezette a központi költségvetést és a területi elszámolások auditálását. Változtatott az adóbehajtás módszerén, és létrehozta az Állami Bankot, ahol hiteleket lehetett felvenni új üzleti és ipari vállalkozásokhoz.
 
Ki csodálkozhat rajta, hogy 1879 és 1880 között három merényletet is elkövettek Sándor a "despota" ellen. Legelőször egy orvos lőtt rá, majd fel akarták robbantani a cári különvonatot, végül 1880. február 5-én Sztyepan Halturin narodnyik terrorista bombát rejtett el a Téli Palota dísztermében. A robbanás 11 személyt megölt, a késve érkező cár sértetlen maradt. Sándor ezekből az eseményekből arra a következtetésre jutott, hogy új politikai megközelítésre van szükség. 1880 februárjában Mihail Lorisz-Melikov grófot nevezte ki a Legfelsőbb Rendelkező Bizottság élére, és diktátori hatalmat adott a kezébe.1881. március 13-án a cár végighajtatott Szentpétervár utcáin. A Katalin-csatorna mentén haladva egy narodnyik terrorista bombát dobott hintója alá, amely felrobbant ugyan, de az uralkodó sértetlenül szállt ki. Ekkor azonban egy másik terrorista, a lengyel Ignacy Hryniewiecki a cár lába elé dobott egy újabb bombát, amelynek felrobbanása összeroncsolta a cár altestét. Sándort a Téli Palotába szállították, de már nem tudták megmenteni. 1881. március 13-án belehalt sérüléseibe.
 

1951-ben Iránban a Nemzeti Front nevű mozgalom vezetője, Mohamed Mossadegh lett a miniszterelnök, aki kísérletet tett az ország brit kézben levő olajkincsének államosítására, létrehozva az Iráni Nemzeti Olajtársaságot. Felmondta a koncessziós szerződésekett. Állami kezelésbe vette az olajkutakat és az olajvezetékeket. Az olajvagyon államositását célzó törvényjavaslatot nyujtott be a parlamentnek. Anglia - a parlamentáris demokrácia mintaállama - a szokott módon reagált. A brit hadiflotta blokád alá vette az iráni kökötőket és megbénitotta Irán Olajkivitelét. Egyidejüleg megkezdte működését az "ötödik hadoszlop" [amit egyáltalán nem Hitler talált fel], hogy destabilizálja Irán politikai és gazdasági rendszerét. Mossadegh azonban makacsodott. Megszakitotta Angliával a diplomáciai kapcsolatokat. A "felélénkülő zavargások" sem ijesztették meg, feszámolta a monarchiát, kikiáltotta a köztársaságot és önmagát nevezte ki elnöknek...

A "művelt nyugatnak" lépnie kellett. És itt jön a képbe a CIA! E díszes társaság dolgainak tárgyalása itt és most nem téma. Iráni ténykedését azért indokolt mégis említeni, mert "szolgáltatási profilja" ekkor teljesedett ki. Iránnal szemben vállalt teljeskörű szolgál tatást, azaz felforgatást, gyilkosságokat, kormánydöntést, kormányalakitást, stb.  A tranzakcsió fedőneve "Tp-Ajax" volt.

A folytatás is gyorsan leírható. A hadsereg és a légierő "fellázadt" Mossadegh uralma ellen. Tankokat vetettek be Teherán lakossága ellen. A légierő pedig lebombázta Mossadegh rezidenciáját. A harcokban új fogalom, ill. "intézmény" született: a gyilkos katonai junta. Ez a recept, ill. "intézmény" fényesen bevált és később "eredményesen" működött Chilében, Argentinában és máshol.

A lánctalpak nyomában lépkedve visszatért Mohammed Reza Pahlavi sah is. Az új koncessziós szerződés szerint többen osztoztak Irán kincsén, az olajon. Amerika és Anglia köztük volt, Irán nem (!). A CIA által kiképzett titkosrendőrsége a SAVAK tízezreket gyilkolt, kínzott  meg, tüntetett el. Helyreállt tehát a jog és a demokrácia uralma...

1952. július 23-án Egyiptomban 90 fiatal tiszt - köztük Gamal Abdel Nasszer - vértelen puccsal  lemondásra kényszerítette I. Farúk királyt. Az országot köztársasággá nyilvánították, amelynek második elnöke 1954-ben Nasszer lett.1956-ban bevezették az egypártrendszert, s az új alkotmány iszlám szocialista (!) arab állammá nyilvánította Egyiptomot.1956 nyarán a nyugati hatalmak megtagadták a kölcsönt az asszuáni gát felépítésére, válaszul Nasszer a költségek előteremtésére államosította a Szuezi-csatornát. Október 29-én Izrael (!) megtámadta Egyiptomot, a csatornát angol és francia ejtőernyősök foglalták el, a rövid háborúnak az amerikaiak és a szovjetek fellépése vetett véget. Nasszer katonailag vereséget szenvedett.

Egyiptom további történetét nem akarom követni. Legyen elég annyi, hogy már nem szocialista köztársaság...

Ki ölte meg Kennedyt? Tökmindegy. Sohasem fog kiderülni. De hogy kik és miért ölették meg, teljesen világos.
A FED vezetői állnak a gyilkosság mögött. Kennedy 1963. június 4-én meghozott 11110-s rendeletében a Rotschild-tulajdonban lévő Federal Reserve-t háttérbe szorítva, újra állami ellenőrzés alá vonta a pénznyomtatást. Alig fél évvel később merénylet áldozata lett. Sokan ekkor összefüggést véltek felfedezni a fiatal elnök és
Abraham Lincoln 1865-ös meggyilkolása között. Hiszen mind a két elnök keresztbe tett a bankárdinasztiáknak azzal, hogy amerikai pénzt akart nyomtatni az amerikai embereknek.

Utódja, a texasi bandita, Lyndon B. Johnson a 11110-es rendeletet már hatalomra jutása napján
eltörölte.

Jellemző a háttérhatalom "kedélyes" cinizmusára, hogy később féldolláros "emlékérmeket" verettek az általuk meggyilkolt Kennedy tiszteletére...

Zavartalanul folytatódhatott Amerika pénzügyi kirablása. Erről egy nagyon érdekes
cikket olvastam. Ismertetése nem célom. Egy ugrást azonban megérdemelne az esetleg ráérők, unatkozók részéről.

Én pedig egy nagyot ugrok a demokratikus elnöktől egy véreskezü diktátorig akinek "ugyanazért" kellett meghalnia.

A kőolaj - mint a háború első számú ok... A  Szaddam Husszein  vezette önálló Irak, legyen kormányzata bármennyire diktatórikus is, bizonyos fokig biztonsági garanciát jelentett Szaúd-Arábia és más közel-keleti - a Nyugat számára problematikus - állam számára egy nagyarányú politikai átrendezéssel szemben. Ha a Bechtel cég által tervezett kőolajvezeték megépült volna, akkor az események menete is más irányt vesz. Az iraki kőolaj azonban kicsúszott az Egyesült Államok politikáját meghatározó pénzügyi körök és világcégek ellenőrzése alól. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása volt az iraki háború legfőbb oka. Kőolaj-üzlet esetén akkor fogadható el egy diktátor az Egyesült Államok (pontosabban az őt irányító háttérhatalom) számára, ha hajlandó "megfelelő" szerződéseket kötni. Ha erre nem hajlandó, akkor ez a diktátor halálos ellenséggé válik. Az Egyesült Államok nemzetbiztonsági politikáját, különösen a szovjet birodalom felbomlása után, ez határozta meg. A kőolaj - mint energiahordozó - feletti ellenőrzés, valamint a nemzetbiztonsági politika ötvöződött, majd egybeolvadt a hidegháború időszakában. De amikor ez a hidegháború véget ért, már nem kellett többé a kétpólusú világ hatalmi-egyensúly politikájából adódó korlátozásokhoz igazodnia. Ma az az Egyesült Államoké világszerte, amit megszerez magának. Ebben az új helyzetben többé nem volt elfogadható a hivatalos Amerika számára, hogy ki legyen zárva a világ második legnagyobb kőolaj tartalékával rendelkező országából. Azt is szem előtt kell tartani, hogy az iraki olaj lényegesen olcsóbban termelhető ki, mint a világ bármely térségében felszínre hozott energiahordozó.

Husszein ennélfogva tizenhárom csomós kínzókötélen végezte, mint a nürnbergi perben halálraítélt "háborús bűnösök".

Még kutyább sors jutott Líbia ugyancsak "véreskezü" diktátorának Moamer Kadhafinak. Igaz, a szépfiú is terrorista volt, mint minden valamire való közelkeleti hatalmasság. Később azonban valahogy "szalonképe sítette" magát. Se szeri se száma azoknak a tudósításoknak, képeknek, amelyek a nyugati "demokráciák" vezetőivel. ezekkel a büdös disznókkal, folytatott kvaterkázásról számolnak be. Épületes történetét én is megénekeltem egy régebbi cikkben.

Egykorú beszámoló szerint hatalomra jutása után Kadhafi azonnal munkához látott, céljaként nem kevesebbet, mint a világ
megjavítását  jelölve meg. A szerelést Líbiával kezdte, és át is keresztelte az Al Jumahiriyah al Arabiyah al Libiyah ash Shabiyah al Ishtirakiyah al Uzma névre, amit magyarra Líbiai Arab Szocialista Népi (!) Nagy Dzsmaharijaként szokás lefordítani, a Dzsamahariját meg a Tömegek Államának. Ha az ember a világ megjavításán fáradozik, akkor először valamilyen kellően messianisztikus ideológiát kell találnia, ezt Kadhafi a 'Harmadik Nemzetközi Elméletben' találta meg.
2003-ban megtörtént az elképzelhetetlen: Kadhafi elkezdett rendes srác és a nyugat őszinte barátja lenni. Először a Lockerbie katasztrófa áldozatainak családjának utalt át egy rakás pénzt, amitől az angolok szíve megenyhült, az ENSZ pedig feloldotta a szankciókat (!). 2004 első napjaiban a franciák borultak az idősödő tábornok nyakába, amiért a nigeri gép után is fizetett, mint a katonatiszt. Sőt, a németek is már előre haverkodnak, mert Líbia ígérete szerint a berlini diszkó helyén játszóteret és kisállat- simogatót tervez építeni. Az amerikaiak ugyan még nem paroláznak továbbra is fenntartják szankcióikat, ám ők is örülhetnek annak, hogy Kadhafi bejelentette, felhagy a tömegpusztító fegyverek, köztük az atombomba fejlesztésével.

Ilyen biztató jelek után azonban megint kiütköztek Kadhafi jellemének "paranoid" vonásai...

1951-ben Líbia a világ legszegényebb országa volt, azonban a
jelenlegi  NATO-invázió előtt a líbiaiak éltek a legmagasabb életszínvonalon egész Afrikában. Líbiában az általános életszínvonal megelőzte az Oroszországban, Brazíliában és Szaúd-Arábiában tapasztalhatót. Líbiában a lakhatás az emberek alapvető joga lett. Az új házaspárok 50000 dollárt kapnak az államtól, hogy megvehessék saját otthonukat. A líbiai lakosok nem ismernek olyat, hogy villanyszámla, ugyanis a fogyasztás mindenkinek ingyenes. Mondhatjuk úgy is, Kadhafi hamarabb vesz lakást a líbiai fiataloknak, mint a nyugati országokban a fiataloknak saját szüleik. Kadhafi előtt a líbiaiak egyötöde volt iskolázott, most az oktatás ingyenes, magas színvonalú és a lakosság 85%-a iskolázott. Az egészségügyi ellátás szintén ingyenes és magas színvonalú, és ha egy líbiai valamilyen oknál fogva nem talál olyan oktatást, vagy olyan orvosi ellátást, amire szüksége van, az állam költségein megszerezhetik külföldön. Minden lakosnak havonta 500 dollárt utalnak a bankszám lájára, függetlenül attól, hogy dolgozik, vagy nem. Nem csoda, hogy minden ökörsége ellenére sokan támogatják Kadhafit, és még azok is vissza fogják sírni a rendszerét, akik most ellene vannak (majd rádöbbennek, milyen a cionisták demokráciája és a zsidó rendszer).Törvény írja elő, hogy kölcsönt csak 0%-os kamatra lehet adni. A Líbiai Központi Bank állami tulajdonban van, így nem adósrabszolgaságért cserébe adnak kölcsön, mint a nyugati bankok. Kadhafi az olajból származó bevételek tekintélyes részét közvetlenül a lakossághoz juttatta el, - ami meg is látszódik a közállapotokon - így folyamatban volt a dollárról az afrikai dínárra való átállás.
Erre mondta, ezért mondta Sarkozy - a mocskos kis jakhec - hogy "Líbia fenyegetést jelent az emberiség pénzügyi biztonságára".

A Líbiára uszított "lázadók" első dolga volt, hogy létrehozzanak egy új központi bankot, ami már a Rotschildok tulajdonában van, akárcsak a nyugatiak. A cionista érdek ezt diktálta, mert a líbiai pénzügyi rendszer átalakítása a küszöbén állt annak, hogy teljes egészében függetlenítse magát a nyugati gazdaságtól. A nyugati rabszolgatársadalmak vezetői, Cameron, Obama, Sarkozy és a többi voltak azok, akiknek Kadhafi nem árusította ki saját népét rabszolgának. Több évtizednyi "szocialista politizálás" után Líbiának nem voltak adósságai, és a líbiai lakosságnak sem.

Aztán még egy egetverő disznóságot csinált.
Megírta és kiadta saját Mein Kampfját a "Zöld Könyvet". A könyvet a "hazafias" - magyar Mandiner  Blog így méltatja. "A mű a diktatúra egyik szimbóluma, Kadhafi hibbant elméjének kristálytiszta tükre. (Máglyát is építettek belőle néhány helyen Líbiában a napokban.) A könyvet Kadhafi 1975 és 1979 között írta, három részben. Az első rész a tömegek államának eljöveteléről szól, a második egy közelgő gazdasági világforradalomról beszél, a harmadik részben a társadalmi forradalmat hirdeti meg az ezredes úr. A könyv, az író szándékai szerint egy harmadik utas afrikai-iszlám jövőképet mutatott volna be, de valójában a pánarab nacionalizmusnak és a szocializmusnak egy bulvár-vulgár változata lett, amit néhány elmebetegen kívül senki sem vett komolyan."

Néhány igazi elmebeteg azonban mégis komolyan vette. Kadhafit és rendszerét elsöpörte a "népforra dalom" és őt magát, érdemei elismeréseként, különleges elbánásban [sonderbehandlung] részesítették.

 

* * *

Különböző korok, eltérő helyek, különféle emberek... Mi közük egymáshoz? Sorsukban felfedezhető e valami közös?

Igen!

Mindannyian szembeszegültek a zsidó pénzhatalommal és az leszámolt velük. A zsidó gyilkolási módszerek igen változatosak, ezekben is van azonban valami közos. E közös ismérvek kitűnő jellemzését adja egy tanulmány, amelyet Wichtl Frigyes írt a szabadkőmüves gyilkosságokról.
Itt megint csak azt tudom javasolni, hogy akit netán komolyabban érdekelne a téma ugorjon oda...

Az írásból még idézni sem akarok, mert ha akarnék beilleszthetném az egészet. Az írás értéke/érdekessége az, hogy a történelmi közelmult sok politikai főszereplőjének brutális meggyilkolása esetében kimutatja a zsidó érdeket, a zsidó kezet, amely koronás főket, államférfiakat gyilkol gátlástalanul, ha ezek valamelyike ellenszegül.

A fent tárgyalt esetekből egyirányú, egyértelmü következtetés adódik. Ahol létezhet és exisztálhat a zsidó elem, ott a "befogadók" sorsa közös.

A magatartási szabály a talmudi maghagyáson alapszik:
"Soferim 15, 10. szabály. Rabbis Simon ben Yohai a következőt mondta:"Tob shebe goyyim harog ", (azaz a gójok legjobbjait is meg kell ölnötök.)".
Ez korántsem csak a koronás főkre, stb. vonatkozik. A zsidó ügynökök tucatszám gyilkolták pl. azokat a német szakembereket akik az arab államok atom programjainak megvalósításában segédkeztek. Ugyanilyen sors jutott az iráni atomkutatóknak is.

A lényeg, hogy a szisztematikus gyilkolás a zsidó "érdekérvényesítés" bevett, úgyszólván alapvető módszere és momentán nincs igazi ellenszere.
A "nemzeti titkosszolgálatok" ebben az irányban egy kalap szart se érnek. Ez teljes mértékben vonatkozik a Putyin által vezényelt, meghülyített, meg süketített, megvakított, rövid láncon tartott orosz "titkosszolgálatra" is.

Arra a "titkosszolgálatra", amely - úgymond - nem vette időben észre a szír és az ukrán tragédiát...

Putyin nemrég adott interjút egy Szolovjev nevű úságírónak. Ebben a következőképp fogalmazott. "A szíriai katonai csapások következtében tényle gesen fennáll az Oroszország területén belüli terrorista aktivitás veszélye. A megelőzés érdekében szükséges cselekedni. Vagyis ez úgy jön ki, hogy a szíriai művelet nem más, mint a megelőzésre irányuló küzdelem. "
Amikor jó régen (sajnos) bele bonyolódtam a Putyin témába azt hittem agyvérzést kapok ennek a horgásznak, pilótának, jéghokizónak, tigrisvadásznak, medve lovasnak, mélytengeri és könnyűbúvárnak, stb. abszolut arcátlan szövegei miatt. Mára megszoktam, megedződtem, nem húzom fel magam és már csak álmélkodni tudok azon, hogy Szíria kapcsán képes hazug pofáján kiejteni a "megelőzés" szót. Erről ennyit.

Most pedig valami összegezésféle következne.

Ha valaki egyáltalán eljut idáig, arra gondolhat , hogy a választóvíz a teoretikus értelemben vett szocializmus és a kapitalizmus között húzódik. Látszólag és elméletileg valóban ez a helyzet. Egy árnyaltabb megközelítés azonban jobban kifejezheti a lényeget. A "náci" III. Birodalom és a "kommunista" Kína példája mást igazol. Azt nevezetesen, hogy "a kapitalizmust" meg lehet ugyan regulázni de csak a zsidó elem és a vele örökre egybeforrott gyógyíthatatlan élősködési - uralkodási hajlam és az ennek szolgálatába állított valami nélkül, amit Soros úgy nevez "a pénz alkímiája".

Mára világossá vált, hogy az Európa elleni "színes rohamot" Soros vezényli és részben Soros pénze mozgatja. Itt az elhatárolás alapja. Hitlert antiszemitának bélyegzi a hálátlan utókor, holott Hitler csupán "aszemita" volt. Államát, társadalmát nem a zsidók ellen, hanem a zsidók nélkül akarta felvirágoztatni. Az antiszemitizmus és az aszemitizmus lényegi különbözőségét Szálasi
ideológiája kapcsán elemeztem. Hitler általában és a Mein Kampfban azért elemezte a zsidó faji tulajdonságokat, hogy az együttélés teljes lehetetlenségét kimutassa. Voltaképp ezt tette Szolzsenyicin is "Együtt" c. kétkötetes művében. E remek műnek minden sora, lábjegyzete, betűje igaz. Csak a cím megtévesztő. Tartalma alapján az "Együtt nem megy" cím lett volna helyt álló...

Ha valaki konyít valamit a III. Birodalom zsidópolitikájáról az tudja, hogy Hitlernek kezdetben esze ágában sem volt a zsidókat elpusztítani. Egyszerüen ki akarta őket énekelni Németországból. A "halál szállítója" Eichmann évekig a zsidó kivándorlás megszervezésén ügyködött. Erről tárgyalt Berlinben Feivel Polkes-szel, a mozgalom egyik vezetőjével [majd Izraelben (!) a cionista megbízottakkal] Sikerült is megállapodniuk. A Hagana mindössze a zsidók hazaszállítását kérte a németektől. A pár hónappal későbbi kairói találkozójukon Polkes elégedettségét fejezte ki: szerinte a radikális zsidó vezetők örülnek a nácik ténykedésének, mert így egyre többen térnek haza Palesztinába.

Épp napjainkban mutatkoznak reményt keltő jelek az európai zsidók kivándorlási halandóságait illetően. Maga "Bibi" Netanjahu izraeli miniszterelnök győzködi európai, főleg franciaországi fajtársait vándoroljanak ki Izraelbe. Kéztartása is mutatja mennyire várja, mennyire fogná őket...

Nem Netanjahu az első aki a külföldön élő zsidókat a keblére akarta ölelni. A [szintén] tömeggyilkos Ariel Sharon, Bibi miniszter elnök elődje, pár nappal a WTC tornyok robbantása előtt (!) Moszkvában járt. Az orosz zsidó közösség tagjai előtt mondott
beszédében azt hangoztatta, hogy  II. világháború óta nem tapasztalt antiszemita kampánnyal kell szembenézni Izraelnek. Ez a gyűlölet Izrael-ellenes politika álarcát ölti, holott tiszta antiszemitizmusról van szó és kivándorlásra (!) szólította fel az oroszországi zsidókat. "Sürgősen szükségünk van egymillió zsidóra - jelentette ki, mondván, hogy ha Izrael meggyengülne, vagy netán megszűnne, a világ zsidósága nem élhetne úgy többé, mint eddig."

 Ők komoly tekintélyes emberek. Csak arra lenne szükség, hogy a Köves Slomo-féle (magyar)földhöz ragadt "honfitársaink" hallgasa nak az okosabbra és vegyék fel a nyúlcípőt - amíg nem késő...

2015.10.17

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2015.10.11

Sz. Gy.

Megosztás