Mottó.
"Ez a nép nem szereti ha meghatározzák,
és minden meghatározásból
kicsúszik;
talán börtönnek érzi a rá vonatkozó
definíciókat, még akkor is, ha zsidók
a szerzői."

Konrád György

 

 Folytatások:  

 

Konrád György - Zsidókról.

Konrád Györgyről a zsidóról.

1.

Egy beismeréssel kell kezdenem: nincs a világon olyan író, aki annyi ingerültséget váltana ki belőlem, mint Konrád, pofátlan stílusával. Több írásomban "méltattam" már emiatt, de nem akarok linkeket ide biggyeszteni. Néhány vissza-hivatkozás így is elkerülhetetlenné válik majd.

A definíciók eme ádáz ellenségéről ki fogom mutatni, hogy ellensége a magyar nyelvtannak és az elemi logikának is.

Aki "minden meghatározásból kicsúszik" annak minden szava, mondata és egész mondanivalója hamis. Azt nem lehet szaván fogni [take you at your word], mert "kicsúszik" és erre még büszke is.

Azzal kezdeném, hogy Konrád a könyv címében névelőt nem használ. Ez nem véletlen. Viszont a névelő  jelöl "egy kiemelt, mutatott személyt, tárgyat, dolgot, amelyikről szó van." A névelő használata nem definíció, hanem nyelvtani alapszabály. Ennek híján miről szól a könyv? Majd meglátják...

Aztán van olyan izé, hogy "szótan" amely szerint "Szó a nyelvben a legrövidebb, még jelentéssel bíró, betűsorozat. Arisz totelész egyik művében, a Herméneutikában már szerepel ehhez hasonló definíció. Idegen szóval a szó neve: lexéma".  
A szótan része a jelentéstan. A szavak talán legnagyobb nem nyelvtani, hanem logikai csoportját a nevek, a tulajdon nevek és közös főnevek, másképpen szólva névszók, vagy főnévi kifejezések alkotják, amelyek segítségével embereket, tárgyakat stb. azonosítunk" vagyis definiálunk, amit Konrád nem szeret.

A harmadik definíció a
"mondattan" köréből a mondat meghatározása. „A mondat a beszédnek elemi, láncszemnyi egysége. Mondat minden olyan nyelvi eszközökből álló megnyilatkozás vagy megnyilatkozásrész, amely a beszéd folyamatot, illetőleg a beszélő és a hallgató közti kommunikációs kapcsolatot egy kerek kifejező, tájékoztató és/vagy befolyásoló mozzanattal építi tovább."

Félreértés ne essék, nem azt akarom állítani, hogy Konrád tudatlanságból mellőzi e szabályokat. Szándékosan teszi, abban a dőre feltevésben, hogy mi buta gójok nem ismerjük ezeket és nem jövünk rá lépten nyomon elkövetett turpisságaira.

A könyvismertés a magát rangosnak láttató -ban látott napvilágot. A könyvismertetők szokott módszerétől eltérően azonban nem jellemez, hanem szemezget, pontosabban mazsoláz. Nem kívánok belőle idézgetni. Csak azért hivatkozom erre, hogy megmagyarázzam: miért kényszerülök én is mazsolázni. Aki netán mindkét válogatást elolvassa és egymással összeveti eldöntheti melyik a ábrázolja élethűbben "a" Konrádot.

Meglehet, hogy ezt az árkot sem tudom egy nekifutással átugrani. Ha így járok, kérem figyeljenek majd a kis piros kockákra.

* * *

A 204 oldalas könyvnek van ugyan tartalomjegyzéke, de annak fejezetcímeiből nem lehet a tartalomra következteni. Az viszont kiderül, hogy a "műnek" nincs sem időrendi, sem logikai sorrendje. Ha ugyanis azt mondom "zsidó" ennek a szónak nincs tartalma, terjedelme, iránya - tehát értelme sem. Ha viszont azt mondom "a' zsidó" nyomban megjelennek a lehetséges dimenziók körvonalai.

Én tehát a' zsidókkal és köztük a' Konráddal foglalkozom a továbbiakban.

Azzal kezdeném, minek köszönhetjük, hogy ez a lény bennünket boldogíthatott jelenlétével és "irodalmi" munkásságával több évtizeden keresztül.

"Tizenegy éves koromban szüleim megmaradt pénzével 'megvesztegettem' az illetékes hatóságokat. A csendőrségen megkaptam a nővéremnek, két unokafivéremnek és nekem kiállítitt , akkor igen kivételes utazási engedélyt.  ... Kisvárosunk összes zsidó lakosát másnap gettóba zsúfolták és Auschwitzba vitték. A gyerekeket egy hét múlva gázzal megfojtották és elégették." [106 old.] Az áldozatok között voltak unokatestvérei is.

Ide kivánkozik, hogy az auschwitzi rejtély engem is foglalkoztatott. Ezért amikor egy lengyel ügyvéd kollegám Zyszard Tzarkowsky 1967-ben meghívott magukhoz és egy lengyelországi körutazásra, az útiprogramba beiktattam Auschwitz/ Birkenau meglátogatását is, bár rokonaim nincsenek ott eltemetve.

Auschwitz/Birkenau a zsidóság és az emberiség kiemelt zarándokhelye.
"Az izraeli oktatási minisz térium és az Élet menete nemzetközi szervezet első ízben 1988-ban szervezte meg az Élet menetét. 1996 óta már minden évben, a holokauszt emléknapjához időzítve rendezik meg az eseményt, 2007. április 17-én több ezer megemlékező vett részt az auschwitzi Élet Menetén. Világszerte számos rendezvényen tisztelegtek a második világháborúban meggyilkolt európai zsidók emléke előtt a tegnapi holokauszt-emléknapon. A lengyelországi birkenaui haláltáborban az Élet Menete elnevezésű nemzetközi zarándoklaton mintegy nyolcezren vettek részt."

És Konrád? "Negyvenkilenc éven át sohasem néztem meg Aushwitzot, a múzeumot. Nyolcvankettő februárjában került csak sor erre a látogatásra egy célirányosabb útiterv véletlen mellékágaként." [131 old.]

Aztán telnek - múlnak az irodalomnak szentelt évek, mígnem újabb 22 év multán a könyv XIII fejezetében olvashatjuk, hogy "Tanulmányi kirándulás" keretében "2004 szeptemberében Auschwitz Birkenauban voltam. Barátom Rajk László vitt magával kocsin ... ő volt a reiseführer." [134 old.]
A két okos abban állapodott meg, hogy egy közös kiállítást rendeznek, címe: "Az elárult állampolgár." Témája: "Tűrjük e állampolgártársaink elpusztítását? Kiadjuk e Hitlernek a zsidókat? [136 old.]
A látottak annyira megviselték, hogy "Táborszemlénk után délután négykor Auschwitz városában ebédeltünk egy pizzériá ban, majd egy cukrászdában kávéztunk. Itt voltunk a mi meghitt monarchiánkban .... A hajdani 'beszállítók' unokái bicikliznek, szekereznek az országúton..." [141 old.] 

Amikor nemrég egy zsidó barátommal Dávid Jenővel meglátogattam egy zsidó barátom †Vermes László nyughelyét, én az antiszemita, feltettem a Jenő által hozott kapedlit és a köves urnából rátettem egy követ a sír fedlapjára.
Egy elefánt is kegyeletetesebb magatartást tanúsít elhullott csordatársai földi maradványai iránt. Konrádot tehát az elefánttal nem tudom összehasonlítani. Majd utána nézek, a tapirnak...

Ha valakinek kedve támad és ideje engedi, gondolkozzon el rajta, mennyi homályosságot, hülyeséget, érzéketlenséget, neveletlenséget tartalmaz már ez a néhány konrádi mondat is.

Most pedig bejelentem, hiába írnék csak a szóbanforgó műről recenziót nem tükrözné a maga egészében Konrádot, mert az írófejedelemnek úgy tetszett, hogy tézisei jelentős részét egy másik műben az "Áramló leltárban" tegye közkinccsé, amely az Internetről ingyen letölthető. Így kénytelen vagyok egy füst alatt a Leltárból is citálni, hogy kikerekedjék a rasszista/cionista Konrád a maga teljességében.

A Leltárban [74 old.] ez olvasható
"A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a 'génkoktélban', amik a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető." Ezek szerint létezik egy zsidó gén, amely hordozóját megkülönbözteti másoktól és arra képesíti/jogosítja, hogy urbi et orbi a "befogadó" társadalom felső rétegeibe fészkelje be magát.

Ami mármost a meghatározásokat illeti muszáj Jahvéig [Adonáj] visszamennem, mert rájöttem, Konrád is tőle indul. "Előbb a cionisták, majd némely diaszpórazsidók ... Kijönnek a föld alól. Megjelennek és újra ott vannak, ahol már többé kevésbé ki lettek írtva. ...  A nemzetek már nem bújócskázó zsidóval néznek szembe, hanem azzal aki egy másik alany. Nem csupán a többségi nemzet egyik része, noha az is. De önmagá ban és önmagáért való. A féltékenyek meg szokták gyűlölni azt aki a többieknél inkább az aki. Ingerlő, aki a civil bátorságig menően, egyénileg az aki." [Zsidókról 29 old.]

A két szó ismételt emlegetése nem véletlen. A Tóra legrejtélyesebb
mondata a Jahve szájába adott öndefiníció: vagyok aki vagyok. "Mózes aggódott, hogyan fogja bemutatni ezt az Istent Izráel nemzetének. Isten utasítja, így jelentse ki Őt: 'VAGYOK, AKI VAGYOK'. A kutatók elmondják, hogy ez a bonyolult cím tartalmazza a 'lenni' ige minden igeidejét. Így lehet fordítani: voltam, vagyok és mindig folyamatosan leszek. Ez a nagyon meghatározó cím életbevágó leckét tartalmaz mind Mózesnek, mind nekünk. Nem az a dolgunk, hogy Isten létét bizonyítsuk, hanem, hogy Őt kijelentsük.

Bár a fogalmat nem ők találták ki, ez a zsidók kategorikus imperatívusza, a "kategorikus-univerzális orientatív maxima, az erkölcs számára olyan abszolút mérce, amely által bármely cselekvési maxima és kötelesség ellenőrizhető és könnyen alkalmazható.

Vagyok aki vagyok, "vagyunk azok akik vagyunk," ez a kályha ahonnan Konrád mindenfelé elindul és ahová mindenünnen visszatér.

2019.12.19

2.

Abban a hitben folytatom, hogy Olvasóim igazolva látják néhány erős kifejezés használatát az első részben. Olvassuk tovább Konrádot.

Konrád és Jahve.

"Zsidók mindenhol vannak, jellemző rájuk a térbeli és időbeli határok áthidalása. Ez az egyetlen nép, amely a legkülön bözőbb korokban és környezetekben megmaradt annak, ami." [31 old.]   
 
Ez még hagyján lenne, de Konrád undok önmagát is beilleszti  a történelmi zsidó világképbe.

"... Nem érem be azzal, hogy élek és megvagyok, pimaszul - fölállva a két hátsó lábamra - én 'is' azt mondom: vagyok aki vagyok." [104 old.]

Én "is", hát még ki? Hát Jahve! Jahve és Konrád, Konrád és Jahve. Micsoda viszonylat ez? Erre mondam fentebb, hogy Konrád az általam ismert legpofátlanabb zsidó. Túloztam volna? Ítéljék meg Önök. 

Konrád, aki a felszínen a művelt européert mímeli valójában azt vallja, hogy "a zsidók nem képesek laza derűvel elválasz tani egymástól az életet és a vallást. Ami nem lett megszentelve, az ő szemükben kétes." [9 old.] Vagyis nem kóser, azaz tréfli, ide értve az egész "keresztény" környezetet.

Továbbá...
"Ha elolvasom az Ószövetséget, megértem, hogy a legnagyobb érték a fennmaradás, a zsidóként való fennma radás." [24 old.] Hogy miként élik meg ezt a "befogadók", mindjárt kiderül.

"A zsidók álltak a vallás globalizációjának élére, zsidók voltak Jézus tanítványai, az apostolok is. A térítés sikere bizonyította, hogy az egyistenhit nincsen fajhoz,  nemzethez kötve. Beszélhetünk zsidó-keresztény 'bibliai humaniz musról. A zsidók leginkább ott tudnak megállapodni, ahol a zsidó-keresztény fogalomvilág veszi őket körül, ahol a Biblia az alapkönyv." [34 old.]

Ez a jóember nyilván az Ó- és Újszövetséget magában foglaló Szent Bibliára utal és helyesen gondolja, hogy ez az iromány a megváltó keresztények fölötti zsidóuralom szellemi, "erkölcsi" és jogi alapja - adománylevele; a megváltó Jézuskával, mint címszereplővel. Ha a Tórára gondol elfelejti, hogy ez az iromány a borzalmak könyve, a zsidó bestialitás kórleírása és semmi köze a humanizmushoz.  

Ez a zsidók által globalizált vallás azonban nem a zsidók vallása, ez a Biblia nem a zsidók Bibliája. Ezt Konrád is jól tudja és vet is egy jellegzetes konrádi bukfencet.  "Azt nem mondta Jézus, hogy engem imádj, mert én vagyok a te istened. ... Hogy Jézust istenként kell imádni, azt csak egy akarnok zsidó 'agitátor' mondta, a Paulussá lett Saulus." [42 old.]
Lám, milyen hamar válik valaki apostolból, Jézus tanitványából, akarnok zsidó agitátorrá. Ez voltaképp természetes, hisz a zsidó "hitvallás" lényege: mi a kósert esszük, a bolondgombát pedig eladjuk, pontosabban rásózzuk a gójokra, ha kell erőszakkal. Erről szól a "kereszténység" kétezer éves rémtörténete.


Konrád és az identitások.

"Ember vagyok, minden közelebbi meghatározásom kérdéses, esetleges. Ezekkel a 'nyamvadt identitásokkal' elpepecselheted az életedet." [19 old.]

Hát? Hogy lesz, első lépésben, egy zsidóból két zsidó? " ... Hordozható vallásuk ... duálissá fejlesztette a zsidók énjét ... Az egyik a gyarló ember ... A másik az Úr hangja, a törvény, a kötelesség, a lelkiismeret szava." [100 old.]

Ez egyszerü eset. Mindközönségesen sizofréniának nevezik. Ezt a diagnózist Konrád meg is kapta, írásban.
"Mikor egy konferencián arról beszéltem, hogy a szabad ember 'művé szete' abban áll, hogy különböző énjeit, identitásait, hovatartozásait egymással összehangolja, vendéglátóm egy izgatott német professzor, egy cédulát nyomott a kezembe: az identitások pluralitása nem más, mint skizofrénia. Jól van prodesszor úr, mondtam neki." [101 old.]

A professzor félreértette Konrádot, aki nem egy tudathasadásos állapotról beszélt [nem is beszél hetett, hisz e betegség alapvető tulajdonsága, hogy egyikük nem tud a másikról], hanem egy zsidó tekli-mekliről amely nem betegségtünet, hanem cirkuszi bohócmutatvány.

Azonosság - önazonosság - identitás ... nem akarok e fogalmak boncolgatásába fogni, mégis rá kell mutatnom, hogy Konrád "identitásainak" tulajdonképp semmi közük az identitás tudományos, vagy köznapi fogalmához, különösen az etnikai, nemzeti identitáshoz. E fogalomnak annyi körülírása létezik, mint csillag az égen. Az egyik szerint az "azonos szó mint melléknév olyan (dolog), amely nem tekinthető másnak , mint ami. Minden dolog azonos önmagával, vele minden tekintetben megegyező, egyenlő; hozzá mindenben hasonló; teljesen olyan."  
A másik szerint "az identitásra nem jó szó az önazonosság, mert az tautológia (pl. a fa önazonossága az, hogy a fa azonos önmagával?!) Helyette javasolható a "hovatartozás", "együvé tartozás" a ma már használt összetartozás mellett. Innen lehet ugrani a szolidaritáshoz, az összetartáshoz. Mennyivel lényegre törőbb, többet mondóbb az, ha azt mondjuk, hogy a magyarság meg akarja tartani az önazonosságát.
A meghatározás elmarasztalja a tautológiát, holott "a logikában a tautológia egy azonosan igaz állítás, másképpen ítéletlogikai törvény.Van olyan vélekedés, miszerint a matematika és logika minden igaz állítása tautológia.

Számomra azért érdekes "tautológia" a fa önazonossága, mert vele tudom jellemezni Konrád azonossági elméletét, számolva azzal, hogy minden hasonlat sántíthat többé - kevésbé. A fához mint gyökérnövényhez kapcsolódik a"tősgyökeres melléknévi fogalom: valaminek valakinak az eredeti, ősi jellegét, népének tulajdonságait, jellegzetességeit tisztán mutató kifejezés. Pl. tősgyökeres magyar falu, tősgyökeres magyarság."
Ez zsidóékra nem jellemző, rájuk nem vonatkoztatható. Konrád maga írja az "Áramló leltárban", hogy "A kovász mozgékony és mozgásban van. A zsidóknak nem állt módjukban sok nemzedéken át beszövődni egy házba, egy kertbe. Diaszpóra népekre, amelyeket gyakran elűznek, nem lehet jellemző a földbe gyökerezettség, vagy ha tetszik, a röghöz kötöttség belső vigaszvilága és mitológiája."

Hát persze hogy nem állt módjukban, de szándékukban sem, a fa módjára földbe gyökerezni. Ők más módot választottak. Mint "a fagyöngy magjai képesek (voltak) a jövendőbeli (tősgyökeres) fák kérgére ragadni, kicsírázni. A félparazita fagyöngy vizet és ásványokat von ki a fából, melyeket az a talajból szív fel. A fagyöngy elsősorban a fák koronájának felső részén, a fiatal ágakon található. Mivel félparazita növény, megzavarja a vendéglátó fa fejlődését, amely legyengül, mivel a fagyöngy vizet és tápanya gokat von el tőle. Ezért, ha a fát ilyen élősködő támadja meg, a fiatal fagyöngyöt minél hamarabb távolítsuk el, a lehető legmélyebben kivágva. A felületet ezt követően kezeljük faápoló krémmel.

Konrád másutt arról ajvékol [majd kitérek rá], hogy az antiszemitizmus és a zsidók üldözése egyszerü logikai következteté seken alapululó gondolkodási, társadalmi/politikai folyamat. Ebben tökéletesen igaza van. Ha egy társadalom, vagy egy párt észreveszi és mint fagyöngyöt azonosítja őket, a megoldás szintaxisa/algoritmusa adott.

2029.12.21 

 

Konrád Európája.


Fentebb idéztem Konrádot...
"A zsidók leginkább ott tudnak megállapodni, ahol a zsidó-keresztény fogalomvilág veszi körül őket , ahol "a" Biblia az alapkönyv."
Ó a kis nagyvonalu. Milyen Bibliára gondol? Hát persze hogy az Ószövetséget és az Újszövetséget magában foglaló "Szent Bibliára". Ez azonban két (!) Biblia: az egyik az uralkodó ("uralgó") vallás Bibliája: az Ószövetség [Tóra]; a másik a szolgáló vallás Bibliája: az Újszövetség. Ez utóbbi azonban nem "hivatalos" elnevezés, mert a "Könyv népe" egyáltalán nem ismeri el, hogy az Úr a gójokkal új szövetséget kötött volna. Ezért Jézus isteni mivoltát nem ismerik el. Ezt nem én mondom, hanem a zsidó rabbi. "A kérdés évszázadok, ha nem évezredek óta kíséri a zsidó-keresztény együtt élést, és számtalan véres eseményre, pogromokra, inkvizícióra és üldöztetésre adott okot. A válasz lényegében az, hogy a zsidóság és a kereszténység, bár vannak közös vonásaik, két (!) különböző vallás. A Jézus-hit a keresztény egyházak dogmarendszerének része, nem a zsidó vallásé. A zsidóságban Jézus még prófétaként sem jelenik meg, egyáltalán semmilyen szerepet nem játszik.A zsidóság szent irata a Tóra, Mózes öt könyve. Ez tartalmazza azokat az örökérvényű, soha el nem évülő törvényeket és előírásokat, amelyek a zsidó társadalmat, a zsidó nép életét, a zsidók mindennapjait szabályozzák. Ezek a törvények nem szorulnak felülvizsgálatra, megújításra, vagy átdolgozásra. A Biblia emellett tartalmazza a zsidó próféták könyveit, valamint olyan szent írásokat, mint a Zsoltárok könyve, Eszter könyve vagy Jeremiás siralmai."

Lássuk elébb, hogy került a "szent iga" a gójok nyakára?
"Nagy Konstantin Kr. u. 313-ban, a milánói ediktumban szabad vallásgyakorlatot biztosított a keresztényeknek. Majd a 325-ben tartott első nikaiai zsinaton elfogadtatta és kiadta a keresztény hitvallás szövegét ... a császár akarataként mindenkire kötelező elveket (dogmákat), amelyek igazsága többé nem volt vitatható."

Ez nem volt elegendő. A szörnyeteg arcu és szörnyeteg lelkü "I. Flavius Theodosius a Római Birodalom utolsó egyeduralkodója, a 'Nagy' Theodosius, 380-ban kiadott vallási rendeletével államvallásá tette a 'niceai–konstantinápolyi hitvallás szerinti' kereszténységet"  vagyis az Újszövetséget a teljesen érthetetlen, értelmetlen Szentháromsággal, Jézuskával egyetemben. Ebből következtek az "értelmezés körüli viták", ahogy fentebb a rabbi panaszolja.
"391-ben a császár valláspolitikája radikálisan megváltozott: ettől az időponttól kezdve több rendeletet is kibocsátott, melyek a pogány isten tisztelet valamennyi formáját szigorúan betiltották; semmiféle pogány rítust, vallási szertartást nem volt szabad tovább végezni. Az ókori olimpiai játékok is e tiltó rendeletek nyomán szűntek meg."
[Erről jó Szent István királyunk jut az ember eszébe...]

És mi tetszett annyira az Újszövetségben Nagy Konstantinnak, Nagy Theodosiusnak és miért tetszik annyira a "Nagy" Konrádnak? Erre néhány idézet nyújt magyarázatot. Itt most mazsolázhatnék az Újszövetségből, de nem teszem, mert korábban már megtettem, egy indulatos írásomban, amelynek kivonata itt elérhető. Akkori ottani önmagamat egyetlen mondatban idézem. "Ez a töménytelen tömény baromság nem nyerhette el a tömeg tetszését, annál inkább a császárét. Hit - Egyház - Császár, erre a szentháromságra épül a kizsákmányolás rendszere.

Most sem gondolom másképp, csak árnyaltabban. A javított - bővített mondat így szól. "Ez a töménytelen tömény baromság nem nyerhette el a tömeg tetszését, annál inkább a császárét. Hit - Egyház - Császár, erre a szentháromságra épült a kizsákmányolás rendszere, amelynek szerepét mára a globalizált zsidó tőke vette át."
Az egyház, az állam, a parlament, a kormány, a bíróság, a hadsereg, rendőrség támogatja szolgálja és védelmezi ezt a rendet és garantálja a zsidók és csahosaik személyes biztonságát.

Erről beszél Konrád? Nem egészen. Neki olyan Európa kell, amelyben "zsidóként" élhet. Mit ért ezalatt?

"A zsidók elkötelezett európaiak voltak. Közép-Európában ők képviselték Nyugat-Európát, noha talán Kelet-Európából jöttek. Érdekükben állt Európát felfedezni, összefűzni, és az etnikai elhatárolódással szemben a kulturálisan egyete mest hangsúlyozni." [71 old.]

Két alattomos, rövid, echte konrádi mondat, amelyek nyomban dühöt, hányingert és durva jelzőket gerjesztenek. Tetszenek érteni az áldozatos zsidó szerepvállalást? Konrádék "összefűznék" a gój Európát. Milyen jogon? Elég ennyi, felmegy a vérnyomás és az agyba tolulnak a jelzők. A "kúrva anyád" a legszelídebbek egyike... A fölöttes énnek nagyon nehezen sikerül elérnie, hogy az ember utána nézzen a kultúrának, mint olyannak. Nem nehéz fogódzókra lelni. Ilyen Barna Gábor írása a "Népi kultúra - nemzeti kultúra - nemzeti identitás" tárgyában. Beenne ilyesmik olvashatók. "Népi kultúra - nemzeti kultúra - nemzeti identitás, néprajz, a folklorisztika és a kulturális antropológia ... A nemzeti kultúra a nemzeti sajátosságok gyűjteményeként nem a mindennapokban, hanem mint örökség, mint emlékezet, mint a nemzeti múlt emlékműve lép elő, és közösségi rítusokban, kulcsszimbólumokban, társadalmi mítoszokban és történeti tudásban fogalmazódik meg..." stb., stb.

De vajon mire gondolt Konrád, amikor a
kulturális egyetemességről fuvolázott. Nem hallott volna az európai "multi- kulti" irányzatról, nem tudta volna, mit jelent? "
A multikulturalizmus észak-amerikai és nyugat-európai ideológia, eszme rendszer, mely a multikulturális társadalom kialakítását, illetve védelmét vallja feladatának. Ennélfogva kiemelt állami és kormányzati támogatást nyújt a különféle kulturális és etnikai kisebbségeknek, bevándorlóknak, illetve a nem európai ősla kosoknak. A multikulturalizmust sok helyen – vitatott módon – a kulturális pluralizmus szinoni májaként használják, mely támogatja a kulturális és a nemzeti sokszínűséget és elismeri az etnikai kisebbségiségeket. A politikában: a különböző kultúrák békés egymás mellett élésének segítése, a kultúrák, nemzetiségek közötti problémákra való megoldás nyújtása." Nem hallott volna "magyar" fajtársáról Schwartz-Soros Györgyről és európai ügyködéséről?

Hát már hogyne hallott volna! Ő
dicsekedett az ATV-nek, hogy "
Soros Györgyöt Magyarország nagy jótevőjének tartja, aki a kormány által nap mint nap támadott és ellenségnek kikiáltott magyar származású amerikai üzletemberről azt gondolja: ugyanazt tette mint Széchenyi István; a magánvagyonából áldozott hatalmas összegeket  az akkori demokratikus ellenzék támogatására. Felidézte, hogy 1978-ban találkozott az üzletemberrel New York-ban egy vacsorán. Ő javasolta neki a szóban forgó vacsora után egy közös kávézáson – Litván Györggyel és Eörsi Istvánnal egyetértve – hogy pénzével a közép-európai, a magyar demokratikus ellenzéket segítse. Konrád György emlékeztetett, hogy több kormányzati szereplő és sok fideszes is a Soros Alapítvány ösztöndíjával folytatott kutatást és végzett posztgraduális képzést a rendszerváltás idején, Angliában, az Egyesült Államokban. Orbán Viktor is, akit ő maga javasolt a Soros-ösztöndíjra- tette hozza." Ez úgy hangzik, mintha Sorost Konrád uszította volna Közép Európára. Ez nyilvánvaló tulzás, helyesebben szélhámoskodás.

Kérdem: ezek a Konrád-féle százféleképp tojtatott, tejben, vajban, libazsirban fürösztött, libamájon hizlalt zsidó/magyarok, ill. magyar/zsidók mit gondolnak arról a népről, amely tűri, hogy vele - a nyakán élősködve - pimaszkodjanak? Mikor kezdenek a széles fejszék mosolyogni a magyar kezekben? Ezekre az okszerü kérdésekre viszont válaszolni fogok írásom következő részében, amely Konrád magyarság-felfogását tárgyalja majd.

2019.12.22

 

Konrád és a magyarok.

Olvasóim biztos azt fogják gondolni, hogy a következőkben ki akarom figurázni a nagy írót. Nem, csak idézek tőle.
 
"Ennek a földnek a népe, ha olvasni tudott, azokon a magyarra fordított verseken, történeteken és mondásokon nevelkedett, amelyeket 'csupa zsidó' ember írt és gyüjtött egy (?) könyvbe." [41 old.]

Csupa zsidó író, fordító...

Konrád
világképéből kimaradnak a magyar írók, a páratlan magyar nyelv és annak megújítója Kazinczy "a nyelvújítás mozgalmának legjelentősebb alakja aki célját, az irodalmi ízlés, a művészi stílus fejlesztését, a magyar nyelv gazdagítását fordításaival igyekezett elérni. Mivel tagja lett Martinovicsék jakobinus mozgalmának  letartóztatták, és halálra ítélték, melyet várfogságra enyhítettk. Hat és fél évig raboskodott Spielbergben, Kufsteinben, majd Munkácson. Saját bevallása szerint halála előtt tíz évvel képzelhetetlenül szegényen élt. A nemzet hálája jóval halála után érte utol.

De ki fog Konrádnak mauzóleumot emelni?

Mindezek után geil [túl zsíros vagy édes, émelyítően érzelgős] Konrád ömlengése a Szombatban. "Zsidó lévén, hagyo mányosan szóban élő és a szóbeli kinyilatkoztatásra figyelő nép fia vagyok, hogyan is ne töltene el érzéki élvezettel ez a nyelv, a magyar, amelyen az öntudatom testet ölt? Hogyan is lehetnék közömbös a nyelv iránt, amely a lelkem teste, és mindazok iránt, akikkel ezen a nyelven otthonosan beszélhetek? Fia vagyok a zsidó népnek, és polgára a magyar társadalomnak, nemzetnek, államnak. Zsidó és keresztény magyarok között telt el az életem nagyobb része, hogy is ne lennék magyar? Akkor hát mind a kettő? Igen, mind a kettő. A kettőből csak élethazugság árán lehet egyet csinálni."

Magyar? Dehát milyen "a" magyar, minden (!) magyar ugyanezen Konrád szerint? 

"Erdekből, kislelkűségből az akkori [1944/45] magyarok nem értették, hogy akarva - akaratlan egy nagy bűn cinkosai lettek. ... Elirígyelték a zsidók házát és boltját és nagy kedvet éreztek némi hazafias rablásra." [75 - 76 old.]

Óh te nyomorult! Eszembe jut Édesanyám "akkori" elbeszélése, aki mint zöldkeresztes védőnő rendszeresen bejárt a nagyváradi gettóba, hogy a nyilvántartásba vett csecsemők ellátását biztosítsa. Egyszer kihallgatást kért a gettó parancsnokától. Arra figyelmeztette, hogy a rossz higiéniai körülmények miatt tífuszjárvány fenyeget. A csendőrszázados azt válaszolta: "nyugodjon meg asszonyom, ezek itt nem fognak elpusztulni." A gettót egy pár nap múlva kiürítették. Anyám pl. nem rabolt...

"Ha lefejtjük a politikai felszínt, a szövegeket a fajtiszta nemzetről, akkor marad a szívet melengető lényeg: a rablás, a zsidó javak eltulajdonítása gyilkossággal egybekötve... Akitől a háború után elvették amit a háború utolsó évében kapott, az igazságtalan erőszak áldozatának érezte magát és ezt az érzést gyerekeire is sikerült átörökítenie, hogy a politikai antiszemitizmusnak legyenek meggyőződéses harcosai." [80 old.]

Ez több mint általánosítás, azaz "pontatlan közlés, ami széleskörűen sok személyre vagy dologra értelmezhető, holott csak egyre vagy néhányra igaz." Ez az egész magyar nemzetet mocskoló gyalázkodás, amely büntetlenséget élvez, sőt díszpolgári címre, kitüntetésekre, tisztségekre jogosit.

Régen volt erre paragrafus. "Az országgyűlés 1921-ben elfogadott egy alkotmányos jelentőségű törvényt (III. törvénycikk) az állami és társadalmi rend fokozottabb védelméről, amely többek között így rendelkezett: 7. § Aki olyan valótlan tényt állít vagy terjeszt, amely alkalmas arra, hogy a magyar állam vagy a magyar nemzet megbecsülését csorbítsa vagy hitelét sértse, vétséget követ el, és öt évig terjedő fogházzal büntetendő. A büntetés tíz évig terjedhető fegyház, ha a cselekményt abból a célból követték el, hogy valamely külföldi állam vagy szervezet a magyar állam vagy a magyar nemzet ellen ellenséges cselekményre indíttassék […]. 8. § Aki a magyar állam vagy a magyar nemzet ellen meg­gyalázó kifejezést használ vagy ily cselekményt követ el, vétség miatt három évig terjedhető fogházzal büntetendő.”

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény a  ilyen rendelkezést nem tartalmaz. A magyar nyelv értelemező szótárában - Arcanum Kézikönyvtár - azt olvashatjuk, "a nemzetgyalázás régies (...) jogi kifejezés.  A burzsoá nacionalizmus szóhasználatában a nemzetet, valójában az uralkodó osztályt sértő, lealacsonyító megnyilatkozással v. ilyen tettel elkövetett bűncselekmény."

Számunkra csak a költészet marad?

A költő forradalmár azt mondja:

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell,
halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.


* * *

Lamberg szivében kés,
Latour nyakán Kötél,
s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat –
Akasszátok föl a királyokat!

A proletár költó pedig ezt:

 Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,
ne szisszenj minden kis szilánkhoz!
Ha odasujtsz körül a sorshoz,
az úri pusztaság rikoltoz -
  a széles fejsze mosolyog.

Petőfi és József Attila persze nem "pol. korr." írók, mert mindketten kivánatosnak tartották a "királyok" felakasztását.

Lamberg és Latour peches szolgák voltak. A kor látszólag a ferencjóskák, bachok és haynauk kora, valójában a Rotschildok véres aratásának terepe. Egy jellemző kis mozaik.
"Igen élénk visszhangot keltett Londonban, amikor köztudomássá lőn, hogy a (londoni) Rotschild báró, a City képviselője a Parlamentben, Haynaut mint barátját ajánlotta a hatóságnak."

Bennünket inkább a bécsi ág érdekel, amelyet Solomon Rotschild vezetett akkoriban. "A bécsi Rothschild-ház adósságba kényszerítési kísérletének az elutasítása miatt tört ki a háború 1848 szeptemberében, és alakult át a békés forradalom véres háborúvá. Már a reformkorban is az volt a magyar társadalom egyik legfontosabb problémája, hogy a magyar pénzügyeket monopóliumként egy bécsi (Rotschild érdekeltséghez tartozó) magánbank intézte. Magyarországon nem volt bankhitel. A pénz amiatt áramlott ki az országból, hogy kiszolgálja ezt a bécsi bankot. De kiáramlott a pénz adók, regálék, kölcsönök, a kölcsönök kamatai, vámok, kincstári jegyek és a császári katonaság elszállásolási költségei formájában is."

Ami engem illet, nem véletlenül vájkálok visszafelé a történelemben. Az írás frontképén sem véletlenül szerepeltetem Konrád mellett Rákosit és Szamuelyt. Írásom summázatában azt kívánom bizonyítani, hogy undorítóan nevetséges Konrád azon erőlködése, hogy önmagát az általa legyalázott "fajtiszta magyar nemzetbe" beillessze. [Ebeli törekvése fajtársához Haynauhoz teszi hasonlóvá. Erre visszatérek még.]

2019.12.23

Zsidók, az erkölcsi önkritika és a szolidaritás népe.

Nem viccrovat következik.
"Mire választották ki a zsidók magukat? Szolidaritásra. Ha van értelme a kiválasztott nép fogalmának, íme ez az: szolidáris nép; amely a törvényeket 'költi', magyarázza, újrakölti. Bármilyen szabálykövető is egy zsidó ezzel még nem mentette fel magát a személyes felelősség alól. A prófétákat olvasva azt lehetne mondani: a zsidók az erkölcsi önkritika népe." [26 old.]

Ez a négy rövidke mondat a zsidó gondolkodás, a zsidó mentalitás sűrítménye. Ha valaki emészteni próbálja és arra gondol, hogy mégis van valamiféle zsinórmérték, viszonyítási pont: Jahve, az nagyon téved, mert Konrád megmagyarázza...
"Nincs meg bennünk az erkölcsileg gyanúsban való eltehénkedés kedélyes cinizmusa. Ha rosszat csinálunk, egyezkedni próbálunk az Úrral, alkalmasint becsapjuk, de nem bírjuk semmibe venni. Vagy alkudunk az Örökkévalóval, vagy megtagadjuk." [9 old.]

Konrád,
önvallomása szerint, nihilista - cionista, a nihilizmus meghatározása szerint "a
nihilizmus olyan filozófiai felfogás, eszmerendszer, amely a társadalmi értékeket és normákat, minden elvet, szabályt, erkölcsi követelményt, törvényt tagad, mivel mindenféle értelem, értelmezés vagy értékelés hiábavaló.
 Ezt nem csupán a fenti mondatok bizonyítják, hanem fent a mottóban és máshol is idézett azon felfogása: "ez a nép nem szereti ha meghatározzák, és minden meghatározásból kicsúszik.

A frontkép két másik zsidó: Rákosi Mátyás és Szamuely Tibor társaságában jeleníti meg Konrádot. Ez az összevonás nem Konrádra, hanem Rákosira, de még Szamuelyre is dehonesztáló.

Rákosi felmenői tevőlegesen támogatták Kossuth szabadságharcát. Maga Rákosi kommunista meggyőződésü zsidó volt. Ez által indíttatva harcolt. Amikor elkapták meggyőződése mellett a bitó árnyékában is kiállt. Statáriális tárgyalásain neki volt a legnagyobb pofája és átvéve az ügyész szerepét vád alá helyezte a kapitalista rendszert. Az ilyen ember nem érdemel kötelet, csak golyót, de azt is úgy, hogy sortűz után a kivégző osztag parancsnoka kardjával tiszteleg.
Mint Magyarország helytartójának - tizenhat év fegyház után - volt személyes oka kegyetlenkedni. Apám Nyíregyházán törvényszéki elnök volt az ötvenes évek elején. K-vonal kötötte össze Rákosival. Szüleim beszélgetéséből és saját tapasztalataimból is tudom: Rákosi a maga módján pragmatikus volt. Ismerem pl. a mezőgazdaság több évtizedre szóló átalakításával kapcsolatos elképzeléseit. Aztán jött a sztálini ukáz: a harmadik világháborúra való felkészülés érdekében fel kell gyorsítani a gazdasági folyamatokat, különös tekintettel a mezőgazdaság kollektivizálására. Az orosz "nagy ugrás", akárcsak Kínában, emberéletek millióit áldozta fel.

Szamuely - a zsidó Ady - a gazdag zsidó polgárság körében vált elkapatott piperkőc ellenzéki újságíróvá. Majd egy szempil lantás alatt bőrruhát öltött, páncélvonatra szállt és elindult magyarokat kínozni, gyilkolni. Úgy látszik azért volt benne némi zsidó önkritika, mert amikor az osztrákok elfogták mellbelőtte magát. Kár! Megérdemelt volna egy kis előkezelést Prónay Pál "imposztorai" részéről, akasztása előtt. Ettől eltekintve bátor terrorista volt, ezt bizonyítja kalandos repülőútja is, Leninhez.

És Konrád? Ő pasaréti luxuslakásában a régi Judapestről álmodozott. "Ha a hatóságok nem akadályoznák olyan mereven a szexpiac, az erotikus csábítás vigalmi térségeinek meggyö kerezését, civilizálódását, finomodását, összenövését más szolgáltatásokkal és emberi szükségletekkel, akkor a Népszínház utca és a Rákóczi tér környéke is (számos kiágazással) autonom városmetafórává nőhette volna ki magát, a 'genius loci' itt is makacs erővel dolgozott." [175 old.]
Igenám, csakhogy amint a zsidó férfiak sehol sem lesznek utcaseprők, úgy lányaik, asszonyaik se lesznek kúrvák, azaz árúk szex piacon. Oda a zsidó mint vásárló tér be, pénzért élvezkedni. A "más szolgáltatásokat" Konrád nem részletezi, de mi tudjuk, hogy a "könnyü" drogok legalizálásának apostola mire spekulálhatott.

Nem! Konrád sem "eszméit" sem rút szibarita önmagát nem tudta a magyar piacon igazán eladni. Németországban volt rá inkább kereslet. Arra tendált...

Konrád további viszonyulásait csak két irányban akarom jellemezni: a szovjet rendszer megítélése, a palesztin kérdés.


A szovjet rendszer megítélése

 

A szovjet rendszer zsidó tömeggyilkosairól így vélekedik.
"A zsidók, akik a sztálinista hatalmi apparátusba beszálltak 'balekok' voltak. A Sztálinizmus nélkülük is kiépült volna, így azonban buzgó eszközül használta őket." [50 old.]
A kommunista rendszer "alapintézményeinek" egyike a koncentrációs tábor- azaz a Gulag rendszer volt, amit viszont Lenin elvtárs állított fel. Sztálin elvtárs csak folytatta. E rendszer leghitelesebb krónikása Szolzsenyicin volt. Két halhatatlan művében minden és mindenki benne van. Egyedül a szereplők származásának megjelölése hiányzik.

Ha már zsidókról beszélünk, ez a hiányosság könnyen pótolható. Ezt elvégezve bátran kijelenthetjük: a szovjet pártban, államapparátusban, az erőszak szerve zetekben, a területi tábor-igazgatóságokban és magukban a táborokban a zsidók kezében volt minden. Nem is Genrih (Gulag) Jagodával a zsidó OGPU főnökkel kezdeném, hanem a többiekkel.

Rémtetteik szörnyűséges leírása megvan nálam, de a részletes ismertetés nem tárgya ennek az írásnak. Csupán Naftaly Frenkelnek szánok néhány mondatot.

Fogolyként kezdte... Ráért... Egy részletes elemzést írt arról, hogyan lehetne az anyagi és emberi erőforrásokat gazadságosan felhasználni. Tanulmányát a panaszdobozba tette. Egy csekista elolvasta. A papir Jagoda kezébe került és Frenkelt hamarosan Moszkvába szállították, ahol elképzeléseit előadhatta Sztálin és sógora a zsidó Kaganovics jelenlétében. Nyert, mint József a fáraónál... "Tudományos" rendszerét az egész Gulág szigetvilágban bevezették. Ennek lényege a következő volt. A népességet három csoportba sorolták: a) nehéz munkára alkalmasak, b) könnyű munkára képesek, c) munkaképtelenek. Az a) kategóriások
800 gramm kenyeret és 80 gramm húst, vagy ennek magfelelő kalória értékü más "élelmiszer javadalmazást" kaptak. A b)-sek ennél kevesebbet, a c)-sek pedig az adag felét. Így a c)-sek napok alatt, a b)-sek hetek alatt elusztultak.

Szovjetéknél tehát nem Jozsef Mengele szelektált, mutogatott jobbra - balra a rámpán, hanem a zsidó "balekok" rendszere működött. Ezt egészítette ki a foglyokkal szembeni elképzelhetetlen zsidó bestialitás gazdag eszköztára.

Ehhez kapcsolódik egy költői kérdés Kohnrádhoz: egyáltalán hogy gondolta ezt a "balekságot"?

2019.12.25

 

A palesztin kérdés.

Senki se várhat tárgyilagosságot Konrádtól épp a palesztin kérdésben. Elemi tisztességet és logikai következetességet talán igen, de hiába. Ebben a kérdésben mélyen alulmúlja még önmagát is.

A palesztin kérdést csak "tér-képszerüen" lehet megérteni, "képletesen" nem. Konrád mégis az utóbbi módszerhez folyamodik.

Az alábbi térkép azt tükrözi, hogy [a jogtalanul brit mandátum-területté nyilvánított egykori] Palesztina ENSZ általi felosztási tervében foglaltakhoz Izrael egyáltalán nem tartotta magát. Palesztina zsidó annektálásának történelmi térképéről leolvasható, hogy Izrael a palesztinoknak szánt egykori Ciszjordániát is elfoglalta, azaz lakótelepekkel "népesítette" be, kiszorítva onnan a pelesztinokat. Elfoglalta nemzetközi felügyelet alá helyezett Jeruzsálemet is. A földnélkülivé tett palesztinokat részben legyilkolta, részben elüldözte. A szomszéd államok területén létesült palesztin menekülttáborokra "megtorló csapásokat" mér. A Gázai övezetből földi poklot varázsolt. A száműzött palesztinok és leszármazottaik - kb. másfél milliónyi "hontalan" -  visszafogadásáról hallani sem akar. Az ENSZ számos határozatában ítélte el a világtörténelem egyi legkegyetlenebb gyarmatosítását. Izrael nagy ívben leszarja e határozatokat.

Mi a tárgyalási alap? Semmi!

Ezek közismert, vitathatatlan tények. Nézzük, hogy lamentál mégis Konrád!

Néhány "konrádiáda" arról, hogy szerinte milyen perspektívákat biztosítana a világ legdemokratikusabb állama az araboknak, ha nem volnának hülyék, gyilkosok, azaz "extremisták".

"Budapesten 'vendég' vagyok ... nincsenek illúzióim. Hazautazunk a 'vasfüggönyön' túlra, Budapestre, de majd hiányozni fog Jeruzsálem. ... A szürke Budapestről visszatekintve egyre szépül majd az emlék. Egyre több jót tudok majd az izraeli zsidókról elmondani." [17 old.]
Konrád a könyvet 2010-ben ©-opizta. Milyen vasfüggönyről fantáziál? A leirt érzés-hullámzás azt jelenti, hogy a hordozható, többes zsidó identitás döcögve működik és csak az izraeli zsidókról tud jókat mondani.

"Te csakugyan azt gondolod kérdeztem Amos Oztól, hogy a legegyszerübb az lenne, ha a világon minden zsidó felszedné a sátorfáját és idejönne? Ámosz komolyan bólintott. ... És elférne ebben a kicsi országban több mint tízmillió ember? Ámosz erre is komolyan bólintott.
[155 old.]
A 'vendégszerető' havernak Budapest Nagydíjat adományoztunk...  Vajon miért? Ha azért, hogy kicsalo gassa a zsidókat Izraelbe, lelkesen helyeslem a kitüntetést. Sajnos Konrádra nem volt hatással a szíveslátás. Oz is világhírű író (volt) mint Konrád. Abban vészesen hasonlítottak egymásra: mennyire nem akarták, vagy tudták megérteni a palesztin kérdést.

"Van e más ideológia amely ezt az iszlám extremizmust felváltaná? Van e 'civil' tárgyaló partner? Van e gazdasági együttműködésben érdekelt 'középosztály'?"
[166 old.]
A három kérdésre, Konrádra és a térképre pillantva generálódik a negyedik kérdés: normális ez az ember? Én igennel válaszolnék erre azzal, hogy pofátlan, amit fentebb bátorkodtam megállapítani.

"Az izraeli zsidók és a palesztin arabok jelentős műveket tudnának létrehozni, ha mind a ketten az együttműködés realizmusának bölcsességére emelkednének." [167 old.]
Észrevétel ugyanaz.

"A palesztin arabok létezését senki sem fenyegeti. Éljenek, csak ne akarjanak ölni.A palesztin autonómia úgy volt elképzelve, mint fokozatos átmenet a palesztin államhoz. A kérdés csak az volt, hogy akarnak e, tudnak e 'megbízható' államot csinálni? Olyat, amely megtartja és megtartatja a megállapodásokat?
[167 old.]
Az ember már hápogni se tud ekkora pimaszság láttán. Hogy alkosson 'megbízható' államot egy olyan nép, amelyet írtanak és elüldöznek a földjéről?

Kívánatos lenne a(z európai) társult tagság egy 'valóban demokratikus' palesztin állam előtt is." [170 old.]
Elnézést kérek, ha ezzel kapcsolatban egy lótulajdonos és egy lókupec párbeszédét idézem.
Gazda: "Hát drága ez a lú?"
Kupec: "Hát ha a hátújja olyan lenne, amilyennek az elejinek lenni kéne, nem vóna drága."
Izrael jóvoltából palesztin állam nincs és nem is jöhet létre. A Konrád dumának nincs tárgyi alapja.


Előbb utóbb a palesztinoknak el kellene dönteniük, hogy harcot akarnak e vagy államot?
[168 old.]

Dehát már rég eldöntötték! A rájuk kényszerített élethalálharcot "választották"! Ebben a helyzetben az esélyek mérlegelésére nincs lehetőség.

És most foglaljuk össze az eddigieket.

Nem pécéztem ki Konrádot. Kézenfekvő volt, hogy ő "A" zsidó "idol" [bálványkép, hamis isten, ideál, vezérlő csillag], aki "idolumokat" [szofizmák, áleszmék] állított elő nagy tételben buta, megalkuvó gójok számára.

Kettős, sőt többes, identitása elfogadhatatlan. A lehetséges variációk [zsidó/magyar, magyar/zsidó, zsidó/zsidó] közül a harmadik a valós. A kérdést innen kell továbbgondolni.

2019.12.26

   
Sz. Gy.