Qui prodest?

Kommunistázás l' art pour l'art.
 

Murphy vastörvényei értelmében sikerült cikkemből kihagyni egy kulcsmondatot. Továbbá egy újabb adalékot találtam a Gazda életrajzához.

Egyik kedvenc lapomnak a Kuruc.infonak "Tanulmányok" rovata is van. Ez azt feltételezi, hogy aki ebben
műfajban ír, az előtte
olvas is. Hát' nem is tudom. Most olvastam egy kétrészes tanulmányt Lipusz Zsolt
szerkesztésében. Ezeket nem teszem itt mégegyszer közzé, de biztositom az ugrást: a szerző vezetéknevéről az I. részre, a keresztnévről pedig a II. részre. Ez a legegyszerübb megoldás és elegáns is...

Az írások tetszetősek, de
gondolati szakadékba vezetnek. Ezért e kommentár. De nemcsak ezért. A "Gonosz Birodalma" történetének rakott szekerére amúgy is ráfér még néhány villával!

A szerző a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat szerves [megszakítatlan] történelmi folyamatként ábrázolja, holott nem az! Oroszországtban két (!) forradalom zajlott le. Az egyik a NewYorkból indított és vezényelt judeo-bolsevista forradalom,- a másik, a Sztálin nevéhez kapcsolható, orosz-bolsevista forradalom. Az egyiket irracionális, a másikat racionális kegyetlenség jellemezte.

Ez utóbbit persze lehet "Thermidornak", ellenforradalomnak, zsarnokságnak, meg sok minden másnak nevezni.

[
A történészek számára Thermidor kifejezés a véres leszámolás, és a politikai inga szimbólumává vált, amikor is a forradalom visszatér egyfajta forradalom előtti állapotba, s a hatalom kicsúszik a forradalom eredeti vezetőinek kezéből. Sztálin és a forradalom utáni bürokrácia hatalomra jutására ilyen értelemben használta Trockij a szovjet thermidor kifejezést „Az elárult forradalom” című művében.] [Wikipédia]

El kell ismernem, a "második forradalomra" többé kevésbé ráillik minden elképzelhető negatív jelző. [Más kérdés, hogy a hatalomból kiebrudalt newyorki zsidó ágensnek savanyú lett a szőlő és tréfli az egész forradalom.] Ezt a "sajnálatos eseményt" csak egyvalaminek nem nevezik: "megkésett, orosz, eredeti, tőkefelhalmozásnak", holott ez a dolog lényege.

Az angolok ezt néhányszáz évvel korábban hajtották végre, szintén nem kesztyűs kézzel. Hogy a legismertebb tényeket említsem, felhozom a gyapjúipar fellendítése érdekében "kialakított"
birkalegelők históriáját. Röviden arról van szó, hogy paraszti kisbirtokok tízezreit számolták fel úgy, hogy a parasztcsaládokat elűzték földeecskéikről. Amikor a hajléktalanított népesség a vársokba próbált húzódni, drákói törvényeket hoztak a lopás és a csavargás ellen, és - ha jól emlékszem - hatvan, vagy nyolcvanezer (!) embert akasztottak fel "törvényes" elitéltetés alapján. És akkor még nem is beszéltünk a gyarmatok kirablásáról.

[Apropó! Az egyik legnagyobb gyarmat, India "Párizsában" - Bombayban - épp most omlik össze Mahatma Gandhi szelíd álma és lép helyébe a fegyverek ropogása a tűz sistergése és a halálhörgés. "Mene tekel fáresz"! Ott az, írás a falon. Amerikát nem 2001 szeptember 11-én támadták meg igazándiból, hanem
most! Erről külön komment készül.]


Az anglo-amerikai gyarmatositók megszállták az indiánok földjét a prériket, a hegyeket és kiirtották az őslakos ságot a termőföldek, a leendő olaj és ásványérc lelőhelyek fölül. Az eredeti tőkefelhalmozás legfontosabb összetevőjét, az ingyenes emberi munkaerőt, ők Afrikából importálták. Tudjuk hogyan.
Tudjuk hánymillió ember élete árán. Fölöttébb érdekes, hogy miközben eldobjuk magunkat az alábbi fennkölt sorok [Függetlenségi Nyilatkozat] olvastán, hogy aszongya' "... magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre." egyáltalán senki sem beszél yankee zsarnokságról, yankee zsarnokról, diktatúráról, satöbbi, 'megazisten.

Sajátságos, hogy a szerző Marxszal indít, majd Leninnel folytatja és a csepülést Sztálinnal fejezi be. Nem tartja szükségesnek még csak említeni sem, hogy a huszadik század pestisének kórokozóit hordozó bolhákat a Kelet Newyorki Kehillah enklávéiban tenyésztették és exportálták Oroszországba. Vezérük Trockíj volt.

Nem említi, hogy a szifiliszes Lenin félreállítása, majd halála után, Sztálin "gyökeres" fordulatot hajtott végre. Példátlan ügyességgel és kitartással módszeresen kiírtotta a "párt régi gárdáját", vagyis a judeobolseviz mussal fertőzötteket. Elvetette a "permanens forradalom" elméletét és kinyilvánította az új doktrinát: a szocializmus egy országban is felépíthető! Úgy!

Érdekes, hogy a szerző azt viszont észreveszi és fel is emlegeti, hogy "...a Moszkvában kiképzett és ideológiailag megfelelően idomított ún. moszkoviták: Rákosi, Gerő, Farkas Mihály, Péter Gábor és társaik ugrásra készen álltak, hogy az 1919-es 133 napos rémes közjáték után ismét bevezessék a vörös terroruralmat hazai földön. Rákosiék itthon zsarnoki hatalmuk feltétel nélküli elismertetésére törekedtek, aközben hasonlóképpen feltétel nélkül, szervilis módon engedelmeskedtek Sztálin elvárásainak és utasításainak."

Oroszország és az oroszok pechjükre többszörös handicap-pel indultak az eredeti tőkefelhalmozás öldök
lő versenyében. Az orosz lélek a "szicsasz" bűvöletében mereng, félálomban. Ráadásul náluk az "ásvány kincses mezők" többnyire a zord észak jege alatt fekszenek. Ergo a munkaerőt ők úgy biztosítottak, hogy "munkahadseregeket" vezényeltek a kitermelés ill. a feldolgozás helyszineire. Ez a művelet csak korbáccsal, marhavagonokkal és szögesdróttal volt megoldható. Ők nem Afrikában "fogták be" az embereket, hanem otthon és nem niggereket, hanem oroszokat.

A bányák viszont megnyiltak, az iparüzemek, lakótelepek, a kulturális, népművelési, népjóléti, oktatási intézmények felépültek. Ipari kutatók ma sem értik, hogyan sikerülhetett Oroszország "európai" részéről az ipart az Urálon túlra hurcolni és ott életre kelteni. Hogy ez sikerülhetett, a T-34-es páncélosok igazolják, amelyek évekig abszolut fegyverek voltak.Ezt azt jelenti, hogy "cion bölcsei" nagyot tévedtek az orosz néplélek elemzésekor.Történelmi tény például, hogy akik a legkegyetlenebb "természetes kiválasztódás" rostáján nem hulltak ki, azaz túlélték a Gulagok valamelyikét, lelkesen (!) építették az orosz szocializmust és istenítették "Rettentes Joszifot"! Aki - ezek szerint a marhák szerint - különben sem tudott arról, mi történik valójában Oroszország ban... Jó vicc, mi?

Van még egy apróság, amelyről honi és nemzetközi zsidóink megfeledkeznek, de legalábnbis nem emlegetnek.

Richard Harwood "Tényleg 6 millióan haltak meg?" c. könyvéből idézek. [A Neten megjelent. Ugrás az író vezetéknevéről.]

"A zsidó kivándorlás a háború előtt és közben lecsökkenti az európai zsidók számát kb. 5 millióra. Ezekhez hozzá kell adni azoknak a zsidóknak a számát, akik 1939 után a Szovjetunióba menekültek és ott a német támadóknak elérhetetlenek. Lejjebb megmutatjuk, hogy ezeknek a többsége, több mint 1 millió 250 ezer Lengyelországból származott. De a lengyel zsidóktól eltekintve Reitlinger bevallja, hogy 300 ezer más európai zsidó is 1939 és 1941 között szovjet területre menekült. Ez a Szovjetunióba menekült zsidók számát 1.550 ezerre emeli.  ... Az 1931-i Lengyelországi népszámlálás szerint a zsidók száma 2 732 600 volt ... abból legalább 1 179 000 az 1939 őszén az oroszok által elfoglalt területen tartózkodott. Abból a német támadás után kb. 1 milliót az Ural mögé és Délszibériába evakuáltak."

Ha nem ügyelünk, a végén kiderül, hogy "Rettenetes Józsi" a világtörténelem legnagyobb zsidómentője.
Sztálin a nagy számok embere volt. Ez e fenti adatokbói is kiderül. Számtalanszor irsogáltam már arról, hogy a vészkorszak dandárjában Amerika nem volt hajlandó, ill. "képes" az évi kb. 35-37.000 (!) fős bevándorlási kvótát felemelni. Érdekes emiatt nem lobbyztak a befolyásos zsidószervezetek, ill. zsidók. Ennél is undorítóbb a svédországi zsidók magatartása, akik befogadhattak volna 4000 zsidó kisgyermeket, az SS "nagylelkű" gesztusa révén. Nem fogadták be. A gyermekeket elgázosították... Így viselkedtek a demokratikus államok és tejben - vajban fürdőző zsidóik. Ellenben a diktátor, gondolom két pipaszivás között, döntött a zsidókról, milliók sorsáról. A pipaszárral jobbra mutatott... Ez az életet jelentette. Ha a másik irányba int, ki mert volna pisszenni is? Az megmentett zsidók elképesztő számához hozzá kell tenni a néhánymillió ember evakuálásának, letelepítésének és eltartásának elképzelhetetlen nehézségeit egy hadviselő országban. Aztán gondoljunk a mindíg szűkös vagonkapacitásra [Eichmann is mindíg emiatt panaszkodott...]

Ezek után megpróbáltam utána nézni, megörökítették e valamilyen módon a Holocaust Memorialban a Józsit? Hát' nem találtam semmit. [Még tiszteletbeli vasutas emléklapot se kapott...] Ha valaki ügyesebb nálam, írjon - közzéteszem.

1947-ben zajlott a vita az ENSZ-ben Izrael állam státusáról. [Ne feledjük, ekkorra már (1946. március 5-én)  elhangzott Churchill "vasfüggönyös" fultoni beszéde, a hidegháború nyitánya.] A szabályozást előkészítő albiztottság tagjai India, Irán és Jugoszlávia voltak. Az albizottság izraeli - arab föderációt javasolt zsidó és arab kantonok felállítása mellett. Az albizottság és az ENSZ háta mögött a Szovjetúnió és az USA abban állapodtak megt, hogy "Izrael etnikailag tiszta zsidó állam lesz, amelyben az arab lakosságnak nincsenek különleges jogai." [Milos Mikeln: "Sztalin a zsarnok". 295. old. Reform - Corvina közös kiadása 1989.] Ez világos. Hitler sem csinált mást mint "etnikailag tiszta államot", ahol pl. a zsidóságnak nem szánt különleges jogokat. E különleges jogok alatt az élet alapjaihoz: a földhöz, a vízhez, [általában a tulajdonhoz] és az elemi szabadsághoz való jogot értette ő is, értették az amerikaiak és a szovjetek, és értik a zsidók is. Ha tehát az "etnikailag tiszta" államok eszméje újra divatba jönne - és ki tudja, mint "ordas eszme", nincs e máris divatban - a leendő alapító atyák bátran hivatkozhatnak a nemzetközi "joggyakorlatra" amelynek jegyében Izrael évtizedek óta gyilkolja az arabokat, miközben egyre távolabb kerül az "etnikailag tiszta zsidó állam" őrült eszméjének megvalósításától. [Talán majd a Kárpát-medencében?]

Bizony, egy népvezér portéjának élethű megfestése nem könnyű. A zsidók a beléjük ivódott talmudi gyűlölködés miatt erre teljességgel képtelenek. Nem tudnak "árnyalni". Ennek kényszerítő szüksége viszont Hitlernél is felemrül. Már hozzá is kezdtem egy másik kommentárban...

Ilyesmiről ír a Szerző is. "A kommunista rendszereket mindenütt a világon részben a 'megvezetett tömegek' fanatikus vakhite tartotta fenn évtizedekig. Ez az irracionális rajongás biztosította a kellő energiaforrást a '20-as, '30-as évek nagy szovjetunióbeli és más országbeli építkezésekhez, illetve ahhoz, hogy az alattvalók nem csekély része e földi börtönöket valósággal égi paradicsomnak tekintse." Hát nem furcsa?

Ami a "megvezetett tömeget" illeti, Sztálin bírája mindenekelőtt az orosz nép lehet. Érdekel e valakit, hogy manapság hány százalékponttal jelzik Sztálin "ázsióját" Oroszországban? Nem érdekel senkit, a Szerzőt sem.

Aztán. A politikai kortársak, más népek vezetői, semmiképp sem gyömöszölhetők a megvezetett tömeg soraiba. Közülük Roosevelt ezt írta róla. "Ez az ember a megingathatatlan elkötelezettséget nagy 'jólelkűséggel' párosítja magában." Ami a "jólelkűséget" illeti, ez kissé erős. Tárgyilagosabb a vén háború gyujtogató Churchill jellemzése. "Faekével vette át Oroszországot, atomfegyvert hagyott neki örökségül."

A történészek, politológusok, pszichológusok és egyéb kétes elemek előreláthatólag évszázadokig fognak még vitatkozni azon, hogy a leszart fejűnek [Gorbacsov] hogy sikerült szétperesztrojkázni a Szovjetúniót. De ez csak az első leosztás volt a partiban. A tét az orosz ásványkincsek megszerzése volt.

Hát itt melléfogtak. Egyszerüen azt hitték, hogy egy "bársonyos forradalom", egy - két korrupt, szeszkazán orosz stróman és néhány zsidó bandita elegendő lesz ahhoz, hogy az orosz ásványvagyont "bevezessék" a newyorki tőzsdére és lefölözhessék a hasznot. Nos, ugyanúgy pofára estek, mint Sztálin idején! 

Putyin cár (!) személyében újabb "zsarnokot" kaptak. A KGB most is leszámolt az "imperialisták ügynökeivel". Kirakatperek is voltak. A többi meg eltünt... Sztálin nehézkes, óvatoskodó volt. Elhúzta. A feketeöves karatésnak viszont villámgyorsak a reflexei. Hát így esett...


Sokan, még tanulmányírók is, hajlanak arra a téves feltevésre, hogy a párt, állami és gazdasági vezetők körében végrehajtott tisztogatás valamiféle orosz szabadalom.  

Sokan nem értik, hogy a négyezeréves kultúrával büszkélkedhető Kína miért nem hajította ki a mauzóleumból Mao Ce Tungot, holott ő a "Nagy Kínai 'Kulturális' Forradalom"  idején jószerivel több embert áldozott fel mint Lenin és Sztálin együttvéve. Még emlékszünk tán (?), hogy Mao első dobása szintén az volt, hogy kiírtotta úgyszólván az egész pártapparárust és lefejezte a hadsereg vezérkarát is. Híres jelszava "tüzet a vezérkarokra" örök mementó marad! Talán senki sem gondol Trockíjra amikor olvassa - ha egyálta lán olvassa - hogy a Mao utódaként rebesgetett Lin Piao, a hadsereg parancsnoka, hogyan próbált "emigrálni" és hogy zuhant le gépe, nyilván véletlenül, valahol Mongólia fölött. 

Mit is csinált Mao? Eredeti tőkefelhalmozást hajtott végre ő is! Tudta, hogy a már akkor csaknem egymilliárd kinainak először is enni kell. Ennek útja az intenzív földművelés, amelyhez vízre van szükség. A népség - a katonaságtól kisérve - tehát elindult gátakat, öntözőrendszereket építeni. Az persze nem írja a zsidomedia, hogy a Mao uralma alatt ezen épitkezésekre felhasznált közmunka [kényszermunka] értéke több [!] volt, mint az összes termelő beruházás értéke, amit Kínában négyezer év alatt [!] végrehajtottak. Messze több volt, mint amit a Nagy Fal építésére fordítottak. Huan Ti császár haszontalan agyaghadseregét milliók csodálják. A Nagy Falat is. Mao gátjairól és csatornáíról nem szól a fáma. Egymilliárdháromszázötvenmillió [de lehet már több is...] kinai viszont tud a dologról és ahhoz is tartják magukat...

Sztálin és Mao életműve [érdeme] egyben közös: a nemzeti tőkét megvédték a kapitalizálástól! A ravasz grúz tudta értékelni ennek jelentőségét!  1931-ben az ipari funcionáriusok előtt mondott beszédében leszögezte: "...Itt az ideje hogy végetvessünk a termelésbe való be nem avatkozás rothadt álláspontjának ... Mindenbe be kell avatkozni! A kolhozok felé terelt parasztoknak pedig ezt mondta 1933-ban  "... A mi szovjet parasztságunk végleg ellökte csónakját a kapitalizmus partjaitól."

Nomármost. 

Napjainkban a világ-kapitalizmus rendszerével csak azok az államok képesek dacolni, akik nemzeti [!!!] tőkét halmoztak fel. Ez azt jelenti hogy Sztálin nélkül Putyin, Mao nélkül Hun Csin tao [a jelenlegi pártfőtitkár és állam fő] sem rughatnának labdába.

A kínai álláspontot egyébként Hun Csin tao elődje Csiang Cö-min öntötte betonba jó pár évvel korábban.

"A delegáltak Csiang Cö-min pártfőtitkár megnyitó beszédét méltatták, és úgy vélték, a beszéd új korszak beköszöntét jelezte. A képviselők csoportjai folyamatosan ismételgetik, és lelkesen értelmezik a párt új "mantráját", a Csiang-beszédben elhangzott 'három képviseletről' szóló elképzelést. E szerint a kommunista pártnak a munkások, parasztok, szellemi dolgozók és katonák mellett az újgazdagokra és vállalkozókra is kell támaszkodnia. A "három képviselet" a kínai nép, a haladó kultúra és a termelő erők hármas pillérét jelenti. Kínai tisztségviselők közölése szerint ezt az elvet rövidesen a párt alapokmányába is belefoglalják.

Félreértés ne essék! Az "újgazdagok és vállalkozók" a nemzeti kapitalizmus, avagy nemzeti szocializmus, hívei [szolgái] csakúgy, mint Hitler birodalmában. A nemzetközi elkötelezettségű u.n. "komprádor burzsoáziát" Kínában ugyanúgy elüldözték, vagy kiírtották, mint Hitler, vagy Sztálin birodalmában. Azaz már nincsenek! Ez egy interjúból derül ki, amit Csiang Cö-min egy francia lapnak adott.

"Az újság szerint a kínai elnök az interjú alatt felvetett egyetlen vitás kérdésben - demokrácia, emberi jogok, ellenzékiek fogva tartása, védelmi politika vagy Tajvan ügyében - sem hajlott engedményre. Véleménye szerint a nyugati parlamenti demokrácia átvétele hatalmas káoszhoz vezetne Kínában, ami nem járulna hozzá sem a világ békéjéhez, sem stabilitásához."

Ehhez immár bátran hozzátehetjük: a parlamenti demokrácia "hatalmas káoszhoz" vezetett és vezet a világ minden fertályán, ahol megtűrik a nemzetközi rablótőke garázdálkodását.

Miért is hozakodom elő ilyen "távoli példákkal"? Hát csak azért mert ezek hamarosan egészen közeli problémák lesznek!
Kína bevallottan kommunista (!) állam. Ehhez képest nem egészen világos a kitünő kuruc: Lipusz történeti és szépprózai világképe.  "A bibliai özönvíz és az 1347-es pestisjárvány után a kommunizmus ragálya volt az a veszedelem, amely az egész civilizált emberiség létét alapjaiban fenyegette, s lélek-, erkölcs-, valamint tradíció- és nemzetromboló hatását a mai napig érzékelhetjük." "A kommu nizmust" ugyanis befejezett multidőbe teszi. Ha hajlandó lenne Kínát is észrevenni folyamatos jelenidőt kellene használnia. De még ez sem lenne helyes, hiszen Kína maga a jövő-idő nemcsak Ázsia, de az egész világ szempontjából. A Tien an Men Téri "bársonyos forradalmat" eltipró tankok megvédték a zsarnokság rendszerét, a gonosz sárga birodalmát, amely ennivalót és reményt (!) ad másfélmilliárd embernek. A birodalmat, amely nemzetet épít és ápolja négyezer éves tradícióit. Közben azt bizonygatja, az állam mégiscsak lehet jó gazda. [Igaz, a korrupcióért, a tulajdon kárositásáért arrafelé golyó dukál - "végkielégítés" gyanánt.]

Szóval: óvakodjunk az olyan pontatlan kifejezésektől, mint a "vörös ragály" stb. Árnyaljunk inkább... Olvas gassuk Spengler [amúgy kurva unalmas] könyvét "A nyugat alkonyát" és talán ráébredünk: a legnagyobb veszedelem egy eltakaritatlan, oszló, bűzös hulla.

2008.11.30

Sz. Gy.