Párhuzamok

Visszatekintés: George Wallace, Ross Perot és Csurka István

 

Az Úr 1960-as éveinek közepe táján vagyunk, amikor az USA egén feltűnt egy jó szónoki képességekkel megáldott, megváltónak ígérkező csillag. A jó megjelenésű politikus George Wallace, Alabama állam kormányzója volt, aki fellépett a négerek erőszakos integrációja ellen. Nem volt fajgyűlölő, és maguk a négerek is tisztelték. Ő egyszerűen úgy látta, hogy a fehér és fekete faj együttélését nem erőszakkal, hanem másképp, neveléssel kellene megoldani. Amiért az egész országban felfigyeltek rá. Azt hangoztatta, hogy az USA központi kormánya és a két hatalmon lévő párt – Demokrata és Republikánus – nem képviseli Amerika legjobb nemzeti érdekeit. Ezért meghirdette egy harmadik párt megalapítását és felépítését. 

Wallace 1968 elején mozgalmat hirdetett az USA elnöki tisztének elnyeréséért. A hívó szóra tízezrek álltak mögé – köztük magam is –, fáradtságot és anyagiakat nem kímélve dolgoztak a szent ügyért. Eljött a választás napja is, és jelöltünk tízmillió szavazatot kapott. Meg voltunk elégedve az eredménnyel, mert ebből láttuk, hogy a harmadik pártnak lesz megbízható tagsága és támogatottsága, amelyre építeni lehet. 1972-re már lesznek szenátor- és képviselőjelöltjeink is. Mit az Isten, 1969-ben Wallace hátat fordított saját mozgalmának. Cserbenhagyott bennünket. Hogy miért, a mai napig nem világos. Ami biztos, hogy meghalt első felesége, és időközben új feleség került a háztartásba. Talán nem véletlenül. 

1992-ben egy texasi milliomos, vagy talán már akkor milliárdos, Ross Perot tűnt fel Amerika politikai egén. Ő is a harmadik pártban látta a megoldást, mert a két váltópárt már régen eladta magát. Hatvanmillió dollárt költött saját pénzéből a harmadik párt megszervezésére és az elnöki tisztért való hadjáratra. Amerika népének ama rétege, amelyik tudta, hogy Nagy Amerikában nagy bajok vannak, felemelte a fejét, és ismét tízezrek álltak Perot mögé. Ahogy az idő telt, a dolgok egyre jobban néztek ki. Voltak olyanok is, akik a győzelem lehetőségét se zárták ki. Az év júliusa táján aztán, mint a derült égből a villámcsapás, jött a hír, hogy Perot visszalép, mert halálosan megfenyegették a lányát. Legközelebbi munkatársai aztán rimánkodtak neki, de hát Ross, ezt nem teheted velünk, és így tovább. Perot hallgatott a rábeszélésre, de a régi tűz már hiányzott a beszédeiből. Így is kapott húszmillió szavazatot, de utána minden szétesett. 

1992-re már a politikában tájékozottak látták, hogy valami nagyon nagy baj van a magyarországi rendszer váltással. Éppen ezért még azon év nyarán, nagy feltűnést keltett Csurka István írása, melyben felsorolta az Antall-kormány és az MDF legsúlyosabb mulasztásait, melyeket mielőbb ki kellene küszöbölni. Csiszolt fickó ez a Csurka, ezért nyilvánosságra hozta, hogy III/III-as besúgó volt. Ezzel hitelesítette magát, hogy bizony ő szánja és bánja bűneit, de ettől kezdve a hazáját és a magyar népet szolgálja minden porcikájával. A Magyar Út Köröket is ezért alapította, amelybe belépett a magyarság színe-java. A Magyar Út Körök tagsága is szépen gyarapodott. Úgy, hogy 1993 januárjában, két héttel az MDF kong resszusa elé, meghirdették a Magyar Út Körök kongresszusát azzal a szándékkal, hogy a kidolgozott álláspontjaikat leteszik az MDF kongresszusának asztalára. Ha az MDF elfogadja, akkor maradnak, mint tagok a pártban, de ha nem, akkor párttá alakulnak. Az utolsó pillanatban Csurka lefújta a Magyar Út Körök kongresszusát, és áttette az MDF kongresszusa utánra, amivel kihúzta annak méregfogát. Ké  sőbb Csurka és társai megalapították a MIÉP-et. 

1999-ben, odahaza egy kis zöld cédula került kezembe, melyben a MIÉP Ifjúsági Tagozata meghirdette az első ifjúsági táborát. Lázár Zsoltnál lehetett jelentkezni. Felhívtam a fiatalembert, és mondtam neki, hogy bár nem vagyok már ifjú, de ha lehetséges, szeretnék részt venni, és könyveket is szívesen adnák a fiatalok részére. Meg is egyeztünk Zsolttal és a kapcsolatot továbbra is tartottuk. Rajta keresztül több MIÉP-es fiatalt is megismertem. A MIÉP vezetése 300 ezer forintot ígért a tábor megrendezésére, melyet Soltvadkerten, a tó mellett tartottak volna. Igen, volna. A tábor azért hiúsult meg, mert a MIÉP az utolsó pillanatban megtagadta az ígért összeg folyósítását. Az előzőekben elmondottak alapján ez nem lepett meg, inkább további tisztulást eredményezett a Csurka körüli zavaros vízben. 

2000-ben a MIÉP Ifjúsági Tagozata ismét ígéretet kapott 300 ezer forint erejéig a tábor megrendezésére, de amint az idő közeledett, Csurka és csapata ismét visszavonta az ígéretet. Akad néhány MIÉP-es képviselő, akik nem hagyták, hogy a fiatalokat ezúttal is cserbenhagyják, ezét kiverekedtek részükre 150 ezret. A tábort megrendezték, de a fél költséget a fiataloknak saját zsebükből kellett pótolni. Lentner Csaba képviselő le is jött a táborba, és mondta, ha egy párt jövőt akar építeni, akkor nem hanyagolhatja el az ifjúságát. A tábor végeztével számos egyetemista fiatal egyenesen – ha jól emlékszem Dombóvárra vagy Pécsre – a Jobbik alakuló gyűlésére ment, akikről ekkor hallottam először. A következő – végzetes – felvonás 2002-ben következett be a MIÉP életében. 

2002-re az országgyűlés pártjai már színt vallottak magukról. A FIDESZ-t – annak ellenére, hogy jobb munkát végeztek az Antall- és Horn-kormányoknál – számos nyugtalanító jelenség vette körül. A MÉP pedig egyre magasabbra ívelt a politikai égbolton. A választás előtti hónapokban úgy nézett ki, hogy a tizenöt-húsz százalék közötti eredményt is elérheti. MIÉP-es fiatal ismerőseimtől ugyanakkor olyan híreket kaptam, közvetlen a választások előtt, hogy többeket kizártak a pártból, másokat az Erkölcsi Bizottság elé állítottak, és megvádolták őket azzal, hogy az izraeli MOSZAD ügynökei. E tisztességes, jó magyar érzelmű fiatalok sértve érezték magukat, és kb. 200-an kiléptek a pártból. Ez mind közvetlen a választások előtt történt, amikor e fiatalokra a pártnak szüksége lett volna, mert meggyőződéses, fáradhatatlan munkások voltak, akik nem voltak restek, ha plakátokat kellett ragasztani, vagy egyéb munkát végezni. Mindezt Csurka és csapata megtetézte azzal, hogy még az első választási forduló előtt bejelentette, hogy a második fordulóban száz képviselőjelöltet léptet vissza a FIDESZ javára, ha ezt a FIDESZ viszonozza 10-20 Miépes jelölt javára, ahol nekik van esélyük a győzelemre. Kiderült, hogy nagy melléfogás volt. Egyébként is, az egyezkedésnek az első forduló után lett volna helye. A MIÉP, amint tudjuk – ellenségeink nagy örömére – nem került be az országgyűlésbe, miután a magyar politikai értelmiség legkiválóbbjai kilépetek a pártból. 

Szőcs Zoltán, aki hű maradt Csurkához és a MIÉP-hez, A MIÉP genezise című írásában a következőt tudhatjuk meg: … 2002 elejétől Orbán szemérmetlen gátlástalansággal veszi át és teszi magáévá Csurka ideológiáját, miközben elfelejti megnevezni a forrást.” Ez Orbántól aligha lehetett más, mint egy ügyes politikai és választási fogás azok megtévesztésére, akiknek tetszett Csurka kemény kiállása és mondanivalója, de elbizonytalanította őket a pátelnök elleni örökös mocskolódás. A hosszú számvetés végén Szőcs öt pontban foglalta össze a MIÉP bukásának lényegét. Íme a 3. pont: „Hamarébb fel kellett volna ismerni a Fidesz igazi - globalista, karrierista, gátlástalan, liberális - arcát. És ennek megfelelően sokkal jobban elszakadni tőle, nem építeni rá, nem várni esetleges baráti gesztusaira. Nem futni a szekér után, amelyik nem vesz fel.”  

A MIÉP országgyűlésből való kiütéséről Szájer József, a FIDESZ egyik kulcsembere a választások után Bécsben a következőt nyilatkozta az MTI-nak: „A szocialisták veszélyes játékot űztek, amikor eltúlozták egy kis szélsőjobboldali párt veszélyét. Az igazság viszont az, hogy a MIÉP nem jutott a parlamentbe, s a pártot a Fidesz Európa legkisebb szélsőjobb erejévé tette.” Ebből kitűnik, hogy Szőcsnek igaza volt, amikor a FIDESZ-t globalistának és liberálisnak nevezte. 

Azzal, hogy Csurka ezt nem ismerte fel, az akkor már eltelt tizenkét évben történtek alapján, bebizonyította, hogy pártvezetőnek nem alkalmas. Avagy ő maga is részese volt a MIÉP szétverésének? Tudni kell, hogy a magyar politikai értelmiség színe-java a MIÉP-ben csoportosult, és az esetleges 15 százalék fölötti választási eredménnyel a súlya is nőtt volna, azontúl, a Fidesz kormányt alakíthatott volna a MIÉP-pel. Jelek szerint a FIDESZ ezt nem akarta, inkább átengedte a hatalmat a kommunistáknak, akik aztán alaposan szétverték és tönkretették az országot. Miközben Orbán a partvonalról figyelte az eseményeket, és játszotta a politikai „ellenzék” színjátékát. 

2002-ben a MIÉP Ifjúsági Tagozata Esztergomban rendezte utolsó táborát, röviddel a választások után. Meghívták Csurkát, hogy számoljon be a történtekről. Siralmas látvány volt a lehorgasztott fejű pártvezér kínlódását végighallgatni. Csurka kiváló író. És az általa körvonalazott és lefektetett célok is jók voltak, de Csurka nem egy megnyerő alkatú egyén, és szónoknak is legjobb esetben közepes. Nem pátvezérnek való. A MIÉP megmentése érdekében a választási vereség után a pártvezetést át kellett volna adnia egy alkalmas politikusnak. Csurka ezt nem tette, inkább hagyta, hogy a MIÉP végképp a semmiségbe süllyedjen. Vajon miért? 

Csurka élete utolsó éveiben Orbán támogatója lett. Ez egy további kérdésre ad okot. Hogyan van az, hogy Orbán, aki céltudatosan szétverte a MIÉP-et, majd a megsemmisített párt vezére, támogatója lesz a FIDESZ vezérének? Elképzelhető, hogy Csurkának kezdettől az volt a feladata, hogy pártjába tömörítse a nemzeti érzelmű politikusokat, gondolkodókat s mikor már a párt tényezővé válhatott volna, akkor a KISZ titkárral – Orbánnal – közösen szétverje?

* * * 

A három politikusban – Wallace, Perot, Csurka – az a közös, hogy mindhárman cserbenhagyták saját támogatóikat, mozgalmukat. Sajnálatos, de Orbán is ezt a vonalat követte. A 2002-es választásvesztés után meghirdette a Polgári Körök alapítását, és vezetésüket Hende Csabára bízta. Nagy volt a lelkesedés, és egymás után alakulta a Polgári Körök, nyugaton is. Aztán a lelkesedés kezdet szép lassan szétfoszlani. Hendétől se jött olyan iránymutatás, ami a parazsat táplálta volna. Orbán 2010-es győzelméhez a Polgári Köröknek vajmi kevés közük volt. Sokkal inkább annak, hogy Gyurcsány és bandája romokba döntötte az országot, amit lehetővé tett a MIÉP 2002-ben történt kiütése Orbán Viktor segítségével. 2010-ben az Orbánra szavazók jelentős százaléka nem Orbán-pártiak, hanem Gyurcsány ellenesek voltak. Hogy hatalmon maradhasson 2014-ben, megadta a szavazati jogot a határontúli új állampolgároknak, és átírta a választási törvényt. Minden kétséget kizárva, Orbán nagyon ügyes és gátlástalan politikus!

Radics Géza