"Elérkezett a köztársaságok kora, ekkor történt, hogy az uralkodót kormánykarikatúrával - elnökkel - helyettesítettük, akit a tömegből, bábjaink, rabszolgáink közül választottuk ki. Ezzel megvetettük az alapját annak az aknának, amelyet a gój népek alatt elhelyeztünk."
[Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei - 10 sz. jegyzőkönyv.]

 

 

 

 
Milyen zenére menetel Putyin és hová tart?

Kis orosz szimptomatológia

Elismerem, a fenti idézet állati hülyeségnek tűnik , de vizsgáljunk meg néhány történelmi eseményt...

A meditációra egy világsikerű (!) könyv késztetett. Címe: "Titkos háború a zsidók ellen". A könyv azt igyekszik bizonyítani, hogy a Nyugat nagy államférfiai, a Dulles testvérektől Kissingerig, tulajdonképpen antisze miták, zsidó és Izrael ellenesek voltak. No' ebbe nem megyek bele. E könyvből veszem viszont történeti példáímat amelyeket eddig, ebben a formában nem ismertem.

Első eset.

"A szilárdan sztálinista politikus Rudolf Slánský a cseh kommunista párt alapító tagja ukrán Partizánvezér, a szlovák nemzeti felkelés egyik vezetője, a csehszlovák kommunista párt főtitkára volt. Az 1952. november 20 - 27 között Prágában a cionista kártevők ellen lefolytatott perben halálra ítélték, majd december 3-án kivégezték. A 14 vádlott közül 11 volt zsidó mindannyian miniszteri rangban..."

Mi volt a bűnük? A zsidó szélhámos Robert Maxwell - későbbi angol sajtómágnás - az 1948-as kommunista puccs után - kapcsolatot létesített a (szinte színtiszta zsidó) csehszlovák kormánnyal és üzleti megállapodást kötött Izraelbe irányuló fegyverszállításokra, amerikai dollárban történő fizetség ellené ben.   A könyv így ír erről.
"Maxwell 'barátai' a cseh kormányban megtették, amire egyetlen más nemzetnek sem volt bátorsága. A 'csehek' jóvoltából a zsidók - kétezer év óta először - lehetőséget kaptak, hogy 'tisztességes' feltételek mellett harcoljanak. A tüzérségi ütegeken és lőszereken kívül a cseh hadiipar által a németeknek gyártott legjobb harcigépet, a Messerschmidt Bf-109-est is átadták a zsidóknak ... Nem törődve a szovjetekkel, akiktől semmilyen engedélyt nem kértek ... Izrael saját légierőt állított fel ... 'Maxwell légiereje' az izraeli függetlenség javára billentette a háború menetét"  Ez volt az első arab–izraeli háború (a függetlenségi háború), ahol valóságos 'bibliai csoda' történt. (Később is  történt hasonló 'csoda'. A maga helyén kitérek rá.)

Talán mondanom se' kell, Csehszlovákia "demokratikus köztársaság" volt a fenti események idején. És talán azt se kellene mondanom, hogy Slánskyt 1963-ban a legfelsőbb bíróság felmentette a vádak alól; teljes rehabilitációjára 1968-ban került sor. Ez volt a "sztálintalanítás" időszaka...

Második eset.

A harmadik (hatnapos) háború 1967. jún. 5-10. között zajlott. E háború sajátságos epizódja a "Liberty incidens". Az amerikai kémhajó a hadműveleti zónában tartózkodott és nyilván Izrael javára kémkedett. Az ultramodern hajón nem voltak sem támadó, sem védő fegyverek. Az izraeli hadsereg akkorra már megsemmisítette az egyiptomi - szíriai légierőt. Az araboknak hadihajóik nem voltak, ilyeneket nem vetettek be. A magános hajótól nem kellett félniük.

Mégis...

Két izraeli vadászgép gépfegyverekkel és kisméretü rakétákkal lőni kezdte a hajót. Egy másik gép napalmbombát dobott a fedélzetére. Három izraeli motorcsónak torpedókkal támadta a. Majd megérkeztek az izraeli flotta egységei, amelyek
"lassan keringtek a Liberty körül és mindenkire lőttek, aki csak elődugta a fejét. Három mentőcsónakot, amelyeket valahogy sikerült átemelni a hajó oldalán, pillanatok alatt darabokra szaggatták a lövések..." Echte zsidó harcmód... Valami csoda folytán "csak" 34 halottja lett a jó kis célbalövésnek.  A zsidók négy - ötezer éve harcolnak "így". Az eszközök változnak, a szadizmus ugyanaz.

A dolognak nem ez a klúja, hanem a következő. A Liberty csak látszólag volt magányos. Egy amerikai anyahajó "vigyázott" rá, amelynek vadászgépei percek alatt a helyszinen teremhettek, ha a hajó segítséget kér. Kért is! A védővadászok azonban meg sem moccantak. Mi történt? Talán adjuk át a szót a könyv zsidrák szerzőinek... "Az erősítést valóban kirendelték, majd magasabb szintről visszavonták az utasítást. Bármilyen hihetetlennek hangzik, az Egyesült Államok kormánya szándékosan védtelenül hagyta egyik hajóját, miközben tisztában volt vele, hogy támadás alatt áll."  Az esetet aztán "kivizs gálták" Amerikában és Izraelben. Mondanom se kell talán, senkit sem vontak felelősségre se itt - se ott ... A Liberty matrózait a haditengerészeti vizsgáló bizottság esküvel kötelezte hallgatásra, "nemzetbiztonsági érdekekre" hivatkozással... 

Harmadik eset

Megint egy háború, a Jóm Kippuri Háború, 1973. október 6. és október 26 között. Amikor rosszra fordult a lapjárás és az egyesült arab haderő tankhad osztályai szorongatni kezték a zsidókat, megint "csoda" történt.

A gondviselés ezúttal egy zsidócsahos gój: Alexander Haig tábornok képében jelent meg...  A szó megint a könyv szerzőié...
"Haig közölte az izraeli hírszerzéssel, hogy van egy új fegyver, amely megállíthatja az arab tankok előnyomulását ... Ha egy szakértői csoportot küldenek, 'megszerzi' Izrael számára ezt a fegyvert." Naná hogy küldtek. Haig úr a kormány tudta nélkül "... összegyüjtötte az összes TOW rakétát az USA keleti partján,  ill. Németországban ... és elküldte Izraelbe. ... A rakéták darabokra szaggatták az arab tankokat. " Haignak annyi baja lett a dologból, hogy később külügyminiszternek nevezték ki. Ja' és Nixon elnök 2.8 milliárd dollár értékben "hadi segélyszállítmányokat" küldött Izraelnek...

Lám, így kell ezt csinálni, a méltó jutalom nem maradhat el.
Negyedik eset

2010 május végén hat török segélyhajó, köztük a Mavi Marmara, úszott nyilt tengeren a Gázai övezet irányába.
"A hajókon 40 országból származó, 700 aktivista tartózkodott, köztük Edward Peck, több arab ország egykori amerikai nagykövete, két német ellenzéki parlamenti képviselő és a Nobel-békedíjas északír Mairead Corrigan-Maguire is."  Éjszaka (!) izraeli helikopterek jelentek meg és a Marmara fölött megállva kommandósok ereszkedtek a hajó fedélzetére. Az utasok és a személyzet, talán a meglepetés miatt, karjaikat nem emelték a magasba és nem kiáltottak hangosan "shalom"-ot. Ezt a zsidó "vendégek" agresszióként fogták fel és tüzet nyitottak a fegyvertelen civilekre és egyesek szerint legalább 10, mások szerint 19 embert mészároltak le, ennél jóval többet sebesítettek meg. A zsidó változat ettől részben eltér. Azt állítják, hogy a fedélzeten tartózkodók "durván védekeztek" a békés támadókkal szemben.

Azt viszont senki se' állította, hogy a hajó elleni fegyveres támadást bármiféle figyelmeztetés, felhívás, "utasítás" előzte volna meg.

Az ENSZ-ben utóbb meghányták - vetették a dolgot és persze nem alkalmaztak Izrael ellen. Pedig létezik egy nemzetközi egyezmény, a nyílt tengerről szóló, Genfben, 1958. április 29-én aláírt szerződés (amelyet nálunk az 1963. évi 6. törvényerejű rendelet cikkelyzett be) amely részletesen szabályozza az idegen hajókkal szembeni intézkedések feltételeit, módszereit. Az ékes jogi bikkfanyelven íródott
jogszabályt csak módjával akarom citálgatni, a lényeget saját szavaimmal írom le. "A 'nyílt tenger' minden nemzet számára szabad, ezért egyetlen állam sem tarthat jogosan igényt arra, hogy annak bármely részét szuverenitása alá vonja." E szabály alól egyetlen kivétel van, a kalózhajók esetében. Egyébként "... A hajót érintő bármely olyan hajózási esemény bekövetkezése esetén, amely a kapitánynak, vagy a hajón szolgálatot teljesítő más személynek a büntetőjogi vagy a fegyelmi felelős ségét vonja maga után, e személyek ellen csak a lobogó állama vagy az említett személy állampolgársága szerinti állam bírói, valamint közigazgatási hatóságai előtt lehet ... eljárást indítani."
A kivétel - passzus így szól ... "A 'nyílt tengeren' ... bármely állam lefoglalhatja a kalózhajót vagy a kalózok hatalmában levő hajót, letartóztathatja a fedél zetén levő személyeket és lefoglalhatja az ott található vagyontárgyakat." Továbbá "idegen ... hajóval a nyílt tengeren találkozó hadihajó azt csak akkor vizsgálhatja át, ha ésszerű indokok alapján fennáll annak a gyanúja, hogy: a) a hajó kalózkodással foglalkozik; vagy b) a hajó rabszolga-kereskedéssel foglalkozik." 
Az egyezmény kacifántosan szabályozza az "üldözést" is.
"Az üldözést csak akkor lehet megkezdeni, ha látható vagy hallható jelzést adtak a megállásra olyan távolságból, hogy azt az idegen hajóról látni, illetve hallani lehet. ... Még akkor kell elkezdeni, amikor az idegen hajó ... az üldöző állam belvizein, parti tengeren, vagy csatlakozó övezetében tartózkodik ... Ezek határain túl csak akkor folytatható, ha időközben nem szakították félbe."  Hogy mindebben mennyi a pongyolaság, az ellentmondás, ne firtassuk. A lényeg, hogy nemzetközi vizeken üldözést kezdeni, ill. folytatni, kalóz-gyanús hajó ellen lehet, de azt is csak szabályos figyelmeztetés alapján. A jogszabály szerint az üldözést légijármű is folytathatja, de ... "a 'megállásra parancsot adó' légijárműnek a hajót mindaddig tevékenyen üldöznie kell, amíg a parti államnak a légijármű által riasztott valamely hajója vagy légijárműve a helyszínre nem érke zik."  Vagyis a stafétabotot át kell adni a parti állam hajójának, vagy légijárművének!
Furcsa paradoxon, hogy a "kalóztámadás" ismérvei szinte erőltetés nélkül ráhúzhatók a zsidó légi agresszorokra...
"Kalózkodás minden alább felsorolt cselekmény: magántulajdonban levő hajó vagy magántulajdonban levő légijármű legénysége vagy utasai által magáncélok érdekében elkövetett bármely olyan törvénytelen erőszak, feltartóztatás, vagy fosztogatás, amely 'nyílt tengeren' másik hajó vagy légijármű ellen vagy a fedélzetükön levő személyek vagy javak ellen; ill. hajó, légijármű, személyek, vagy javak ellen irányul olyan helyen, amely egy állam joghatósága alá sem tartozik."
A tyúk-agyú "jogalkotó" szegényes fantáziáját nyilván meghaladta az olyan esetek szabályozása, amikor a banditatámadást nem magántulajonban lévő vízi vagy légijármű személyzete nem magáncélból követi el.
Az épületes történet folyatása az volt, hogy az agyon nem lőtt személyzetet és utasokat elfogták, majd az
"elfogottak közül 48 embert nyomban kiutasí tottak, viszont sok száz (!) aktivistát az izraeli Bersebába szállítottak, ahol őrizetbe vették és kihallgatták őket."

Csak találgatni lehet, hogy Izrael miért ezt a módszert választotta és miért nem a Gázai övezet közelében tartóztatta fel, kevesebb "formai" hibával a Marmarát? Azt hiszem, az egyetlen okszerü válasz: csak!

Ezt az esetet azért hoztam ide, mert - számtalan más esettel egyetemben - azt igazolja, hogy a zsidók nem csupán az államok belső szabályrendszerét, de a nemzetközi jogszabályokat is semmibe veszik és nem csupán "történelmi szükségszerűségből", hanem pusztán kedvtelésből is ölnek, ahogy ez esetben tették. Nem elég nekik a kényszerítés, a félelemkeltés. Az áldozatok megalázása is hozzátartozik a zsidó "istentisztelethez", ráadásul nem mint eszköz, hanem mint önálló cél!  

Az a faj viselkedik így az emberiséggel szemben, amely a tetteinek szóló jogos kritika és szüntelen aljas támadásainak következményei ellen rágalmazás elleni ligákkal (Anti Defamation League), "zsidóember-jogi" szervezetek tucatjaival "védekezik" .

Ötödik eset

Most egy nagy ugrás: Oroszország Putyinja következik.

Ahogy a zsidók a "bosszú népe", úgyanúgy az oroszok a "szenvedés népe", amely hosszú golgotájának újabb állomása felé közeledik. Gyakran célozgattam arra, hogy Putyin elnöknek, mielőtt cárnak nézik, rendeznie kell a "Sztálin kérdést". Ez a kósza vélekedés nem bizonyult teljes ostoba ságnak. Utóbb olvastam Jurij Pivovarov orosz akadémikus 2011 április elején Budapesten, a Ruszisztikai Központban tartott előadásáról, amely az orosz múltról, jelenről és jövőről, az orosz nacionalizmus fenyegető réméről és más hasonó témákról szólt. Idézem egy mondatát. "A mostani Oroszor szágban 'a múltért vívott harc folyik'. Amilyen múltat választunk magunknak, olyan lesz a jövőnk is. Állhatunk Sztálin vagy Rettegett Iván zászlaja alá, és akkor masírozni fogunk. Választhatjuk a lágyabb Szperanszkijt, vagy II. Sándort és akkor másik irányba indulunk. De nem kell vádolni senkit sem amiatt, ami velünk történt és történni fog. Mindenben csakis mi vagyunk a hibásak.” 

Rettegett Ivánt és Sztálint talán fölösleges most bemutatnom. Szperanszkijról és II. Sándorról, az akadémikus úr "alternatíváiról" azonban muszály néhány szót ejteni.
I. Sándor a Napoleon hatalmát megtörő "Szent Szövetség" orosz cárja mellett Szperanszkij főtanácsadó volt csupán, aki igyekezett formába önteni a cár romantikus reform elképzeléseit. A nemesség lázadozott a reformok ellen és a nagy háború előtt a cár kénytelen volt kirúgni, hogy a nemesi osztály felsorakozzon mögötte. Az elvetélt reformok e furcsa párosa semmiképp sem mérhető a nagy zsarnokokhoz.
II. Sándor cár se jó példa. Ráadásul nem is képviselt olyan liberális alternatívát, amelyre most Oroszország áttérhetne. Uralkodása alatt terjedt el széles körökben a pánszláv mozgalom, mely szerint minden szláv nép védelmezése Oroszország feladata. Uralkodása alatt erősödött Oroszország közép- ázsiai terjeszkedése. Ő hozta létre  a fekete-tengeri orosz hadiflottát. (...) Konzervatív közoktatási minisztere, Dimitirij Tolsztoj  egy olyan közoktatási tervet rendszeresített, amelyben a klasszikus tantárgyak kaptak nagyobb hangsúlyt visszaszoritandó a középiskolákban oly jellemző szabadgondolko dást. Igaz, jobbágyfelszabadítási rendeletet alkotott, de ezután két héttel egy narodnyik terrorista a lengyel (...) Ignacy Hryniewiecki  a lába elé dobott egy bombát, amely összeroncsolta a cár altestét, aki belehalt sérüléseibe.A jobbágyok meg nem lettek szabadok.

A füstbement tervek nem eredményeztek döntő változást Oroszország sorsában, nem jelölnek tehát utat a jövőbe, azaz nem képeznek "másik irányt" bármit mond is az akadémikus úr.

Ami Rettegett Ivánt illeti, reformer volt ő is a javából. Több és mélyenszántóbb reformot vezetett be, mint a fenti kettő együttvéve. Aki nem hiszi, utána járhat a Történelem Klub honlapján. Ott olvasható az is, hogy ő volt "az első olyan orosz uralkodó, aki jelentős hódításokkal tudta bővíteni országát. Uralma kezdetén ugyanis az Orosz Cárság csupán egy Moszkva környéki illetve egy észak felé elhúzódó értéktelen területből állt. Sikeres terjeszkedő politikájának hála azonban, uralma végére valódi birodalom született. Megduplázta országa területét, amikor seregeivel messze délre, keletre, és északra is kiterjesztette az orosz befolyást! ... Utasítására az Orosz Birodalom elfoglalta a , Kazanyi Kánságot, majd további hódítások következtek a Volga mentén, stb. 
Itt viszont álljunk meg egy polgári szóra. Európa "keresztény hatalmai" nem (csak) szomszédaikat igázták le, hanem pl. a ma Észak és Délamerikának nevezett óriási kontinenst is. Elpusztították annak ősi civilizációit, kiírtották az indián őslakosságot, újra bevezették a rabszolgaságot, stb. Utódaik ma a demokrácia mintaképei és senki se nevez közülük senkit "rettegettnek". A "perfid" (pofátlan) Anglia a saját területének többszázszorosát gyarmato sította, a rafinéria és a kegyetlenség "legművészibb" kombinációit alkalmazva. A (hülye) világ pedig demokráciának nevezi azt a rendszert, amelyet az embermilliárdokat kiszipolyozó élősdiek hoztak létre a szigeti rablótanyán és parlamentnek neveztek el. A szó tulajdonképp olyan intézményt jelent, ahol mindenki pofázhat.
(A parlament a francia parler 'beszélni' szóból származik. Eredetileg a középkori Franciaországban a királyi bíróságokat nevezték parlamentnek. Innen került át a kifejezés Angliába, ahol a XV. században az igazságszolgáltatási funkció mellett tanácsadó, később törvényhozó szerepet kapott." ) Ezt úgy kell érteni, hogy a kapitalizmus farkastörvényeit a parlament formálja "joggá", minden jogtalanság és erőszak forrásává. Így lesz a jogok összessége a jogtalanságok összességévé (summum jus, summa injuria).

Sztálin méltatása nem tárgya ennek az írásnak. Jellemzésül csak annyit, amit mások írtak róla.
"Faekével vette át Oroszor szágot és atombombával adta tovább" (Churchill). A legabsztraktabb humanista és a legkonkrétabb gyilkos volt (Karjakin)."

Amiről viszont szót kell ejteni, az Sztálin "állambölcselete" a legfontosabb kérdésben, a zsidókérdésben. A legnagyobb hiba lenne Sztálint antiszemitának minősíteni. Mindössze arról van szó, hogy a zsidók dolgát az orosz nép érdekein keresztül szemlélte és "igazította" ...  Sokszor szót ejtettem magam is arról, miként számolt le Sztálin a Lenin árnyékában meghúzódó gyilkos zsidó bandával, Trockijjal és csapatával. Az is felemlegetésre került, hogy Sztálin - a maga végletes pragmatizmusával - hogyan használta fel a zsidókat arra, amihez igazán értenek: kémkedésre, felforgatásra, gyilkolásra, stb.

Sztálin származását illetően különféle teóriák születtek arról, hogy zsidó, ill. félzsidó volt. Ha ez igaz, ú.n. "Torquemada szindró máról" lehet szó. (A spanyol inkvizíció legkegyetlenebb hóhéra is zsidó volt.) Ha e származás-teória igaz, "természetes" magya rázatul szolgál Sztálin állati kegyetlenségére...

Ám amikor ...

Sztálinnak volt olyanja is, amikor az antiszemitizmust a legszörnyűbb bűnnek bélyegezte. Emellett személyi igazolványukban külön jelölték a zsi dók származását, a „jevrej” bejegyzéssel...

A zsidók a trockizmus felszámolása ellenére azt hitték, hogy a cionizmus a szabad népek hazájában támogatott, de legalább tűrt eszme, ill. magatartás forma lehet. Tévedtek. Sztálin elrendelte egy önálló zsidó mezőgazdasági (!) terület létrehozását a Távol-Keleten, a Bira és a Bidzsan folyók között, egy rendkívül zord éghajlatú területen, mintegy nyolcezer kilométerre (!) Moszkvától. Tette ezt annak tudatában, hogy a zsidók semmit sem útálnak jobban mint a földet (ha művelniük kell és nem lehet vele seftelni). Birobidzsán úgyszólván üresen tátongott hosszú évekig, mert ebbe a "hazába" a zsidók nem akartak alijázni. A Gazda tervei azonban megvoltak arra, hogyan népesíti be e kies(ő) területet...

A második világháború idején elővette a zsidókártyát, a németek elleni gyűlöletkeltés céljával. Kitünő ötlet volt. Gondoljunk csak Ilja Ehrenburgra, akinek cikkeit, idézeteit, költeményeit rendszeresen közölte a Krasznaja Zvezda, az Izvesztyija, a Pravda és az Einikeyt. (a Pravda héber nyelvű kiadása) A harci kedvet növelő plakátokon szereplő sorait a szovjet csapatok szentírásként kezelték. "Gyilkolj!" című röplapon így bíztatta a szovjet katonákat: "Öljetek! Dicső szovjet harcosok, öljetek! A németek nem emberi lények... az a szó, hogy "német" a mai naptól legyen a legnagyobb szitokszó, amit a szátokra vesztek... ölnöd kell... és ha nem öltél meg legalább egy németet a mai nap, akkor ez a napod kárba veszett..... ha nem tudod őket golyóval kivégezni, akkor a bajonettel szúrd agyon őket... ha csendes körülötted a front és amíg várod, hogy ismét harcba indulj, ezalatt az idő alatt is keress németet, akit megölhetsz... öljetek, mert nincs annál nagyobb élvezet, mint amikor a halomba szórt német hullákat ugorjátok át... ne a napokat, ne a kilométereket számoljátok, hanem öljetek és öljetek! a megölt németeket számoljátok az elfoglalt városok helyett... öld a németet, ez a nagyanyád kérése! öld a németet, ezért imádkozik az anyád! öljetek, ezt kéri tőletek a gyereketek! öld a németet, ezt kéri hangosan kiabálva tőled a szovjet haza! ne hibázz, ne adj kegyelmet, ölj! Dicső szovjet harcosok, öljetek!"  Ilyen a "hazafias pátosz", ha szerzője zsidó...

1942-ben Sztálin létrehozta a Zsidó Antifasiszta Bizottságot, amely a Szovjetunióban élő zsidóság egészét képviselte a kormány felé. Csakhogy volt egy kis svédcsavar a dologban, amit a krónika így ír körül. "Morálisan is ez a szervezet vált a szovjet zsidók vezetőjévé, amely segített a 'két' totalitárius rendszerrel szembeni erkölcsi ellenállásban." Az "erkölcsi ellenállás" is így néz ki, ha zsidó...

Ha a buzgó zsidók Sztálin hálájára számítottak, alaposan melléfogtak. Sztálin elfelejtette a lihegést. A Zsidó Antifasiszta Bizottságot a háború végén megszüntette, vezetőit kivégeztette.  Ekkor kezdte körvonalazni "zsidóképét". Azt állította, hogy a zsidók titokban Izraelnek vagy Amerikának kémkednek,  kozmopolitiák, hűtlenek, burzsoá nacionalisták, stb. És most figyeljenek (!) azt is tudni vélte, hogy "önálló zsidó államot terveznek létrehozni a Krím-félszigeten (!), amelyet az Egyesült Államok védelmezne." (...)

A második világháború vége után nyolc évvel úgy döntött, hogy befejezi azt, amit Adolf Hitler elkezdett és elkezdett intézkedni. 1952. augusztus 13-ára virradóan Sztálin parancsára 13 jiddisül író zsidó költőt és írót végeztek ki – ez volt a „Meggyilkolt Költők Éjszakája”. 1952–1953-ban a titkosrendőrséget és a titkosszolgálatokat megtisztíttatta a zsidóktól. 1952. december 1-jén a Politbüro ülésén teljes komolysággal a következőt állította: „Minden zsidó nacionalista és az amerikai titkosszolgálat ügynöke. Mindannyian az amerikaiak lekötelezettjei. Ráadásul az orvosok között nagyon sok a zsidó naciona lista.” 1953. január 13-án a Pravda hírt adott arról, hogy a szovjet állambiztonsági szervek „terrorista összeesküvést” lepleztek le a Kremlben. Beindult a „fehér köpenyes gyilkosok" elleni kampány.

1953 februárjában létrehozták a Deportálási Bizottságot (!), azzal a céllal, hogy előkészítse a zsidóknak a Szovjetunió európai területéről Szibériába - Birobidzsánba (?) történő deportálását, az európai zsidó jelenlét megszüntetését. Az akciónak februárban kelett volna kezdődnie, de a zsidólisták nem készültek el határidőre. Az új határidő március 5-e volt és egybe kellett (volna) esnie a zsidó orvosok perében történő ítélethirdetéssel... Micsoda időzítés...

Sztálin azonban elkésett. (Öreg és fáradt volt már...) A keblén melengetett (jobbára zsidó) hóhérok megelőzték, ugyancsak "szellemes" időzítéssel.

1953. március 1-jén éjjel vidéki dácsájában "váratlanul és véletlenül" gutaütést kapott. Ekkorra Berija már "semlegesítette" a Kreml és a dácsa őrségét; letartóztatta Sztálin személyes testőrét is. Aztán meghalasztották, úgy hogy nem engedtek közelébe orvost. Állítólag a Berija kiséretében levő zsidó orvosnő adott valami injekciót. A gutaütés véletlenül épp a Purim napjával, a zsidóság egyik legvidámabb ünnepével esett egybe. Az ünnepség azért vídám, mert az ókorban Ahasvérus király Hámán nevü minisztere valami gonoszat forralt (csak forralt) a zsidók ellen, ami lelepleződött és a bájos zsidó Eszter ráhatására a király szabad gyilkolást engedélyezett a zsidók számára, saját népe körében. Hetvenötezer ártatlan ember mészároltak le egy terve zett bűn megtorlásaként és ezt többe zer éve vídáman ünneplik.

Sztálin március 5-én 21 óra 50 perckor halt meg. Véletlenül (...) ugyanazon a napon, amikor az első vonatoknak a zsidó deportáltakkal el kellett volna indulniuk Szibéria felé.

Sztálin fenti "zsidóképe" a hamar elöregedő Sztálin pszichológiai kórképe. Az, hogy minden zsidó az amerikai titkosszolgálat ügynöke, nyilvánvaló lehetetlenség. Másról van szó. Hitler sokkal világosabban fogalmazott. Következésképp időben és eredményesen cselekedett.
"A népi állam nem valósul meg azzal, ha megállapítjuk, hogy mire van szüksége. Nem elég csak azt tudnunk, hogy milyennek kell lennie, ennél sokkal fontosabb keletkezésének problémája. Nem bízhatunk abban, hogy a mai pártok, a mostani állam haszonélvezõi, önmaguk változtassanak magatartásukon. Ez már csak azért sem lehetséges, mert tényleges vezetõik kivétel nélkül zsidók. Ha ez így megy tovább, egy szép napon beteljesedik a nagy zsidó jóslat:  zsidó felfalja a föld népeit és azok urává lesz. Céltudatos következetességgel és kitartással törtet elõre a német burzsoák és proletárok milliói sorában, akik nagyobbrészt gyávasággal párosult nemtörõdömségük és butaságuk következtében rohannak romlásukba. A zsidók által vezetett párt csak zsidó érdekeket ismer, ezek pedig semmiképpen sem fedik az árja népek érdekeit.Ha tehát a gyakorlatban a népi állam eszményi képét akarjuk megvalósítani, akkor a közélet eddigi hatalmaival szakítanunk kell, új erõ után kell kutatnunk, amely az új eszméért hajlandó és képes is megvívni a harcot.Nagy küzdelemrõl van szó. Ennek elsõ feladata nem a népi államfelfogás valóra váltása, hanem a meglévõ 'zsidó felfogás kiirtása'. A történelem ismételten megmutatta, hogy nehezebb megalapozni, mint kiépíteni egy újabb állapotot. Az elõfeltételek és érdekek zárt egységbe tömörülnek, s az õket fenyegetõ eszme kénytelen elsõsorban a küzdelem negatív részét megvívni az eszme pozitív célkitûzéseinek hangsúlyozása mellett. Ez a jelenlegi állapot megszüntetése. A fiatal tan elsõ fegyvere bármennyire kellemetlen is ez az egyén számára a 'könyörtelen kritika' kell, hogy legyen!A kereszténység nem elégedett meg oltárépítéssel, hanem elpusztította a pogány oltárokat. Csakis ebbõl a fanatikus türelmetlenségbõl fakadhatott a megdönthetetlen hit. Ez a türelmetlenség a hit elõfeltétele." [Mein Kampf V. fej. V. Világnézet és párt.]

A zsidó "felfogás mélyen" begyökeresedett a demokratikus államok szellemi alapjaiba: a katolikus hitelvekbe, a történelmi és jogfelfogásba, valamint az állam és a társadalom minden intézményébe, sőt sejtjébe.

A harc (legalább) három-frontos: küzdelem a rontás fizikai hordozói ellen, környezeti táptalajuk felszámolása, az eszmei bacilusok módszeres, maradék talan kiírtása.

Ehhez a zsidót, a zsidóságot olyannak kell látni, illetve láttatni, amilyen a maga valóságában. Ehhez elegendő közhelyszerü igazságokból kiindulni, azokra támaszkodni.

A diaszporikus (szétszóródott) életforma a zsidóságnak nem tragédiája, hanem természetes létformája, amiként a ráknak a metasztázisok (átterjedés) létrehozása. Ez a hálózat többszáz (ha nem többezer) éve egységes, jól működő és folyton megújuló világrendszert (világhálózatot) képez. E hálózat természetes sejtje minden zsidó, akár vallásos, akár nem. E sejtek rendszerszerü működését a világ legkegyetlenebb ellenőrzési és fegyelmezési rendszere biztosítja.

E rendszer néhány alapvető ismérve alapján tűrhető pontossággal jellemezhető.

A rendszerelemek szellemi, érzelmi azonosulása szinguláris (egyirányú). A zsidó célszerűségből beolvad  a befogadó népközegbe, de ahhoz nem kötődik. [Ha Drábik Jánosnak - a nagy szellemi diverzánsnak - csak az az egy bűne lenne, hogy feltalálta és le akarja velünk nyeletni  a "zsidó-magyar" ill. magyar-zsidó" identitást, már ezért az egyért is vesztőhelyen kellene végeznie. Ehelyett befurakodik, sőt "élre tör" minden "hazafias" mozgalomban, de ez egy más történet.]

A zsidó világközösség évszázadok (évezredek) óta önálló hirközlési rendszert üzemeltet, amely a leggyorsabb és legpontosabb ilyen "intézmény" a világon. Az elnevezés megtévesztő, mert e csatornákon nemcsak információk áramlanak, hanem a zsidók pénze is, a kölcsönös és azonnali meghitelezés, leszámítolás (virtuális váltó) formájában. Elég egy számot és egy jelet ("attribútumot") továbbítani a hálózat két pontja között és a címzett oldalán nyomban megynilnak a zsidó széfek és ontják a Dollárt, az Eurót - akár az aranyat is - propagandára, felforgatásra, gyilkolásra, háborúzásra.

Ebből következik, hogy azok az államok amelyek megtűrik a zsidókat, nem függetlenek a szó semmilyen értelmében. Államtitkaik nyomban árúvá változnak, amelyeket ugyanúgy jegyeznek a zsidó világtőzsdén, mint a gyapjút vagy a gyermekekből kioperált szerveket.

Ezek az államok korlátozva vannak cselekvési szabadságukban. Nem szuverének saját "felségterületükön" és nemzetközi kapcsolataikban (akcióik ban) sem.

A nemzetközi és helyi zsidóság a gój állam minden mozdulását, megnyilatkozását a saját érdekei szempontjából minősíti, és módosítja (modulálja) ha érdekei így kívánják. Minden nemkivánatos jelenséggel szembeni fellépéshez azonnal és korlátlanul rendelkezésre áll az egységes nemzetközi világszervezet, élén a zsidókézen lévő sajtóval. Így eshet meg, hogy egy magyar író "gondolatai" miatt olyan mennydörgés támad, hogy  a Capitolium falai rezgésbe jönnek tőle.

------------------

Idáig jutván gondolataim kifejtésében arra jöttem rá, hogy e szervezet működését a természetből vett analógiákkal tudom legérthetőbben jellemezni. Átlépek hát a virológia területére.

Koch Sándor "Szubjektív virológia" c. írásával kezdem. "A kórokozáshoz ketten kellenek, hiszen a legtöbb élõ kórokozó nem igazán akar betegséget okozni, jó neki az élettelen táptalaj is, ott is vígan szaporodik és csinálja az összes lehetséges biológiai funkcióit. Az élõ kórokozók esetén tehát a kórokozás nem létforma, csak egy “véletlenszerû” esemény, amikor is az ágens éppen nem táptalajon, hanem egy másik élõlényben 'kényszerül' szaporodni. Ezzel szemben a vírus gazdasejt nélkül pusztán 'pajzán gondolat' , a megvalósulás minden lehetõsége nélkül (virion). Ha a megvalósulás lehetõsége felvetõdik, az mindenképpen megkívánja egy minden intimitásra kész partner jelenlétét. A vírus 'önmegvalósításának' egyetlen módja a fogékony és permisszív gazdasejttel mintegy 'eggyé olvadva' létezni. A vírus tehát genuin módon (mondhatni kötelezõen) patogén, létezése csak kórokozóként lehetséges. Ez az a sajátság, amiben a vírus alapvetõen más, mint bármely élettelen vagy élõ kórokozó. Neki 'kötelezõ' kórokozni valamilyen formában, ha ezt nem teszi, pusztulásra van ítélve. Ha ebben a képletben valaki nem ismer rá a mai magyar társadalom keresztmetszetére, annak nem csupán a fantáziája de a józan esze is hiányzik. Abbahagyhatja az olvasást és sajnálhatja, hogy idáig eljutott... Az nem fogja megérteni, mire megy ki ez a nagy fene zsidó magyar barátkozás, miért rendeznek minden nagyobb zsidó összeröffenést épp Budapesten. (Ha Judapestet mondunk, valamivel világosabbá válik a dolog...)

A szimulációhoz még ennél is testhezállóbb a számítógépes vírus müködésének logikája. A számítógépes vírusok működése hasonlít az élővilágban megfigyelhető vírus viselkedéséhez, mely az élő sejtekbe hatol be, hogy önmaga másolatait előállíthassa. Ha egy számítógépes vírus kerül egy másik programba, akkor ezt fertőződésnek nevezzük." Ezen kívül még számtalan leírás olvasható a vírusokról, de egyikben sem találtam utalást a lényegre, amely szerintem az, hogy a vírus megzavarja a számítógép értelmes működését, azaz algoritmusát amelynek lényege a következő. "Algoritmuson vagy inkább eljáráson olyan 'megengedett' lépésekből álló módszert, utasítás(sorozato)t, részletes útmutatást, receptet értünk, amely valamely felmerült probléma megoldására alkalmas. Például eljárást, algoritmust, receptet lehet adni egy „kombo” asztal (vagy egyéb bútor) összeszerelésére, valamilyen élelmiszer, mondjuk sajt (vagy bármilyen tejipari termék) elkészítésének módjára, a Deák térről a Lánchídhoz vezető út megtalálására, vagy éppen két egész szám legnagyobb közös osztójának kiszámolására. ... A számítógépes programok általában tartalmaznak algoritmusokat, ezekkel utasítják a gépet az adott feladat végrehajtására. A konkrét algoritmus megadásához tudni kell, hogy mik a 'megengedett' lépések." 

Az emberi gondolkodás csúcsa a görög gondolkodás "algoritmikus" volt abban az értelemben, hogy megalkotta a gondolkodás szabályait és a fogalmak pontos meghatározására törekedett. Nem így a zsidók. Konrád György "Áramló leltár" c. könyvében cinikusan fejtegeti, hogy a gój közegben egzisztáló zsidó "kitér minden maghatározás elől", amit úgy kell érteni, hogy ezt a gójoknak tiltja. Ez viszont azt jelenti, hogy minden olyan szervezet, amelynek működésére a zsidónak ráhatása van, diszfunkcionálisan azaz nem rendeltetésszerüen, nem áttekinthetően, nem szabályozható módon működik - a rendszergazda szempontjából legalábbis, akinek jogkörét a zsidó gyakorolja...

-------------------

E jókora kitérőt kellett megtennem - a mottótól - ahhoz, hogy Putyin köztársasági elnök úr politikájának miértjeit elemezhessem.

A megválaszolandó kérdés voltaképp egyszerü: ki irányítja ma Oroszországot? Putyin, vagy az általa olyannyire dédelgetett zsidó lobbí?  Itt és most nem elsősorban arról lesz szó, hogy Putyin bizonyos taktikai kérdéseket (Ukrajna) jól, vagy hibásan old e meg, hanem arról, hogy "állama" Oroszország egyálta lán képes e az orosz érdekeknek megfelelő stratégiát megfogalmazni és végrehajtani?

Mindenekelőtt Putyin emberi tartását kell rosszallással illetnem. Taktikai kérdésekben egy államférfi hazudhat, hallgathat, vagy mások hazudhatnak helyette. Ez a kaméleon magatartás azonban stratégiai kérdésekben nem megengedett. Márpedig Putyin stratégiai kérdésekben is váltja színeit. jóval gyakrabban a kelleténél.

Emlékezzünk csak nagy beszédére  a nyugat hanyatlásáról, az isteni és sátáni hitről. Dehát kik a hanyatló nyugat ágensei és a sátáni hit papjai Oroszországban? És hogyan lehet e hanyatlást - a sír felé - meggyorsítani és milyen ördögűző módszereket kell bevetni a sátáni hit papjai ellen? Sajnos - a jelek szerint - épp Putyin az, akinek erről semmiféle elképzelése nincs.

Nem is lehet, mert amikor a hatalmat a kezébe kaparította nyomban rossz lóra ült, ill. tett. Nem követte az igazi nagy diktátorok: Hitler és Sztálin példáját, azaz nem lett "puritán diktátor". A Kreml "pávatrónját" mint tőkés oligarcha foglalta el és így üldögél rajta azóta is. Ez a "pozíció" azonban rengeteg kötöttséggel jár, mindenekelőtt a tőkés oligarchákkal szemben. Olyanokkal szemben is mint Porosenko, aki oroszokat gyilkoltat Ukrajnában. Putyin elzarán dokolt az "atlanti ünnepségre", hogy tisztelegjen imperialista rablóháború expedíciós hadseregének másfélszázezer halottja előtt. Olyan országból ment oda amelynek földjében 7.200.000 halott nyugszik, akiknek azért kellett meghalniuk, hogy Zsidó Amerika megszerezhesse a világ fölötti uralmat. Mondom, elmegy és a gonosz "nyugati boszorka" Merkel jelenlétében kezet ráz a gyilkos zsidó disznóval Porosenkoval, az Oroszországot bekerítő új "szentszövetség" oszlopos tagjával. Aztán Ausztriába pattan és - úgyszólván röptében - visszavonatja a neki adott rendkivüli - parlamenti felhatalmazást a fegyveres erők ukrajnai alkalmazására.

Véletlen, hogy Zjuganov és Zsininovszkij már árulást emlegetnek?

A szövetségről jut eszembe, hogy a "száraz zsákba" préselt Oroszországnak - leszámítva talán Belorussziát és Kazahsztant - nincsenek stratégiai szövetségesei. De hogy is lennének. Szíria sem stratégiai szövetségese hanem vazallus állama Oroszországnak.

Az 1980/1988-as háborúban Oroszország Szaddam Husszein rendszerét segítette Irán ellen. Aztán hagyta, hogy Szaddamot felakasszák és most hagyja, hogy az Iliá, meg az Al Kaida amerikai zsoldos banditái, elfoglava Irakot és Szíria (!) egy részét, szunnita iszlám kalifátust hozzanak létre Allah, azaz inkább a wallstreeti zsidók dicsőségére. Irán persze szerephez jutna ebben az ügyben. Még Obama is kacérkodik a gondolattal, hogy valamiféle együttműködést létesítsen Iránnal. Oroszország nem. Az orosz - iráni kapcsolatok meglehetősen langyosak amiért, mert Oroszország a leszerződött SZ300-as rakétákat nem szállította le Iránnak.

Tulajdonképpen egy ilyen "nemszállítás" miatt veszítette el Oroszország jóformán egész közelkeleti befolyását. Nasszer Egyiptoma, majd az ideiglenes Egyesült Arab Köztársaság mellett (Egyiptom Sziria államszövetsége) még kiálltak az oroszok. Aztán Anvar Szadatot már becsapták és nem szállították Egyiptom számára az Izrael elleni eredményes háborúhoz szükséges modern fegyvereket. Szadat nem volt Hajlandó (Aszad mintájára) vágóhídra vinni Egyiptom népét, inkább ő is kezetrázott (Putyinhoz hasonlóan) egy zsidó gyilkossal Menachem Beginnel és Jimmy Carter bábáskodása mellett hipp - hopp máris létrejött a camp davidi békerendszer, amely évtizedekre elásta az arab népek felszabadító harcát és lehetővé tette, hogy közelkeleten kiszellőztessék az egykori orosz befolyás bűzét...

Ennyi balfaszság láttán egyszerüen nem tudom elképzelni, hogy az utóbbi hónapokban az orosz külpolitika miért halad egy olyan "nyomvonalon" amely az ökörhugyozásra emlékezteti az embert? Azt meg pláne nem tudom elképzelni, hogy az orosz nép hajlandó lenne hosszú távon együtt szlalomozni Putyinnal.

Ennek a "janus mimikrinek" egyszer - nem soká - véget kell vetni, ha másképp nem megy egy éles katona-karddal. Nem halaszhtható tovább egy őszinte konzultáció Orosz ország régi és új ura között. Minél később kerül rá sor, annál inkább megváltoznak a méretarányok és annál kisebb a valószínűsége, hogy a "magas tárgyaló felek" megértsék egymást.

Putyinnak azt kell(ene) megérteni, hogy Oroszországot és Nyugateurópát  különböző szelle misé gük fala választja el. A "konzultáción" túl Dosztojevszkijt is forgatnia kellene,mert a kérdést talán ő fogalmazta meg a legplasztikusabban. "A szlavofil messianizmus eszméje, nyugati tapasztalatai és az orosz valóság határozták meg Dosztojevszkij társadalmi-politikai nézeteit. Elutasította a nyugati kapitalizmust, és kidolgozta a maga idealisztikus-messianisztikus szlavofil nézeteit. Mély meggyőződéssel hitt Oroszország fölemelkedésében és az orosz nép küldetésében. A „nyugatos” orosz értelmiséget (pl. Turgenyevet) valósággal gyűlölte, hazaárulónak tartotta. Politikai-gazdasági tézisei gyakran fölbukkannak regényeiben, miként politikai ellenfeleire is ráismerhetünk egy-egy regényalakban (pl. Ördögök című regényében az idősebb Verhovenszkij nézeteiben Turgenyevre és Tolsztojra ismerhetünk).Élete utolsó meghatározó élménye a moszkvai Puskin-szobor avatási beszédének megtartása volt, melyben felszólította kortársait, hogy az európai minták követése helyett Oroszország sorsának javításán gondolkodjanak, s összefogásra buzdított.

Dosztojevszkijt olvasva rá kell jönni, hogy nem csupán író, hanem az orosz lélek tükre. Jaj annak, aki a tükörben semmit sem lát, vagy érthetetlen torzképet lát, mert ez a tükör nem görbe...

2014. 06.28

Sz. Gy.
 

Megosztás