Ajánlás

Az Eszmei Magyar Nemzeti Szocialista Párt

Programjához
 

Honlapírói munkásságom legfontosabb területe az "Eszmei Magyar Nemzeti Szocialista Párt Programjának" kidolgozása. Az "Eszmei" kifejezés a következőkre utal.

Életkorom, társadalmi és anyagi helyzetem illuzórikussá tenné, hogy híveket toborozva magam köré újabb pártocskát hozzak létre, a meglévő több mint száz mellé. "Vezéri" ambícióim tehát nincsenek. Szerepjátszásra, bohóckodásra sohasem voltam hajlamos.

Kr. u. kétezerben, azaz tizennégy éve kezdtem honlapokat és blogokat írni, de sohasem tekintettem és nem neveztem magam közírónak. Nem is nevezhettem, hisz irásaim honoráriuma a mai napig 0 azaz nulla forint.

Honlap statisztikám viszont azt tükrözi, hogy akadnak olvasóim. Cikkeim időnként felbukkannak más honlapokon is. Ezt a rendkivül szerény közlési lehetőséget nem hagyhatom kihasználatlanul ha azt kell tapasztalnom, hogy közgondolkodásunk milyen kevéssé tükrözi helyzetünket és mennyire képtelen egy nemzeti értékrend kialakítására, mennyire alkalmatlan egy közös értékrenden alapuló nemzeti összefogás kiváltására.

Nem állíthatom, hogy a bölcsek kövének (lapis philosophorum) birtokosa lennék, de kikövetelem és ki is taposom magam számára azt a jogot, hogy a az eszmei/nemzeti "Hyde Park" egyik üres szószékére felkapaszkodva hirdethessem "tanaimat", hátha meghallgat valaki, ha nem előbb - utóbb.

Nem számíthatok, nem is számítok, semmi másra csak arra, hogy olvasóim a tőlem olvasottakat egybevetik a látottakkal és hozzám hasonló következte tésre jutnak a tennivalókat illetően.

Nem dicsekszem vele, de nem is tagadom, hogy hosszu évekig tanulmányoztam a Marxizmust. Ez nem ártott mert nem váltam marxistává, viszont hasznomra vált abban, hogy a dialektikus marxizmus módszereivel igyekezzek megérteni: a való világ zűrzavarában melyek a valódi és melyek a látszólagos összefüggések, a valóságos vagy képzelt mozgatók.

A mögöttem maradt nyolcvan évnek sok hátránya mellett van egy kétségbevonhatatlan előnye. Sokmindent megéltem, amiről mások legfeljebb olvashatnak, ha egyáltalán olvasnak. Az élő emlékezet birtokában tölt el egyre fokozódó dühvel az a tudatrombolás, amivel naponta szembesülök.

Arra, hogy valami nincs rendjén, nem a marxista egyetemen jöttem rá, hanem magyar íróik, költők zeneszerzők műveit, megnyilatkozásait olvasgatva. Döbbenettel vettem tudomásul, hogy ők a mai zsidó mércével mérve döntő többségükben nacionalisták, sőt fajvédők, legjobb esetben is populisták voltak. Csak nálunk fordulhatott elő, hogy valaki "Kirekesztők" címen könyvet írhatott, kirekesztve a Pantheonból magyar írók, költők politikusok legjavát.

Berzsenyi, Petőfi, Liszt, Kossuth, Kölcsey Széchenyi Liszt egyaránt e szégyenlistába sorolhatók. Közülük Liszt Ferenc víziója a legjel legzetesebb. „El fog jönni az a nap, amikor minden olyan népnek, akik között zsidók laknak, fel kell tennie a kérdést, hogy mind annyiukat kiutasítja; ez a kérdés az élet és halál kérdése lesz, az egészség vagy krónikus betegség kérdése, a békés létezés vagy az állandó szociális láz kérdése."  Idézni lehetne továbbá külföldi és magyar hírességek gondolatait, de ezek meglehetgősen közismertek. Közülük csak Marx zsidókról alkotott  véleménye érdekes. Neki is támadt víziója mint Liszt Ferencnek. "Egy  Baruch Levy-hez intézett levelében, [idézve a Review de Parisból 1928, június 1, 574 oldal] ezt írta. A zsidó nép egészében lesz a saját megváltója... A világural mat más fajok megsemmisítésével fogja elérni és egy világköztársaság alapításával, amelyben mindenütt csak a zsidóknak lesznek állampolgári jogai. Ebben az Új Világban Izrael gyermekei lesznek a vezetők és ellenzék nem lesz." El kell gondolkodnunk azon, hogy e szavak mennyiben hítelesítik mindazt, ami a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben olvashatók.

Különösen tanuságos amit Marx a polgári (kapitalista) állam zsidójáról és a Katolikus Egyházról ír a  
Zsidókérdéshez (Zur Judenfrage) című könyvében. „A pénz Izrael féltőn szerető istene, aki előtt nem lehet más isten. A pénz az ember valamennyi istenét lealacsonyítja és áruvá változtatja. A pénz minden dolgok általános, önmagáért konstituált értéke. Ezért megfosztotta az egész világot, az ember világát éppen úgy, mint a természetet, sajátságos értékétől. A pénz az ember munkájának és létezésének tőle elidegenült lényege, és ez az idegen lényeg uralkodik rajta, s ő imádja azt. A zsidóság a tetőpontját a polgári társadalom kiteljesedésével éri el; a polgári társadalom azonban csak a keresztény világban teljesedik ki. Csak a kereszténység uralma alatt - amely minden nemzeti, természetes, erkölcsi és elméleti viszonyt külsőlegessé tesz az ember számára - válhatott el teljesen a polgári társadalom az állami élettől, téphette szét az ember összes emberi nemi kötelékeit, tehette az önzést, a haszonleső szükségletet ezen emberi nemi kötelékek helyébe, bonthatta fel az emberi világot atomisztikus, egymással ellenségesen szembenálló egyének világára. A kereszténység a zsidóságból fakadt. Ismét a zsidóságba bomlott fel."

A zsidóság és Katolikus Egyház, az emberiség e két legnagyobb parazitája, a polgári társadalomban találtak igazán egymásra és ebben a kontextus ban bontakozhatott ki a rontás, ami lényükből fakad. Ettől koldúl ma a világ.

A tőkétől elválasztott zsidó elméletileg nem jelent elviselhetetlen terhet az őt befogadó társadalomra. A marxi teóriák első kísérleti terepe Oroszország példája azonban mást igazol. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomról kiderült, hogy Kelet Newyorkból szervezett zsidópuccs volt, amely zsidó komisszárok ezreit szabadította az orosz népre. A zsidó hatalom jelképe a tőke helyett a "proletár állam" lett. Ez sajátítot ta ki és osztotta el a nemzeti jövedelmet, kiirtva közben a keresztény (!) burzsoáziát, papságot és értelmiséget.

Sztálin "második forradalma" a trockizmus elleni harc örve alatt kiírtotta a tulnyomórészt zsidókból verbuválódott "lenini gárdát" és egy valóban szocialista jellegü elosztási rendszer segítségével ipari, katonai nagyhatalommá tette a Szovjetúniót.

Sztálin jól érzékelte, hogy az átmenetileg háttérbe szorult zsidó elem jelenléte a szocializmus vívmányait percenként kérdőjelezi meg. Hozzálátott tehát a zsidók korlátozásához, előkészitendő deportálásukat. Összeesküvés elmélete nem volt agyrém. Zsidó összeesküvés fosztotta meg hatalmától és az életétől.

Hitler "barna forradalma" ugyancsak a szocializmus jelszavát tüzte zászlajára, a nemzeti szocializmusét. A Mein Kampfban megfogalmazott ideológia és program minden elemében sikeresnek bizonyult.

Hitler helyesen ismerte fel a zsidóság és a Katolikus Egyház negatív szerepét és mindkét kérdést megoldotta. A zsidókérdés végleges megoldása (endlösung) szükséges és elkerülhetetlen volt. A zsidóságot el kellett távolítani a közéletből és a gazdaságból.

[A megoldás módja rettenetes volt! A zsidók kiírtásáért együttesen felelős a náci rezsim és azok cionista körök, akik előbb hadat üzentek Németországnak, majd megakadályozták, hogy a világ bármely állama befogadja a nyomorult zsidókat. A Holokauszt valódi történetének két fővádlottja van.]

A zsidó tőke és intézményei (a "nemzetközi" bankok) híján a német gazdaság szárnyalni kezdett. Szilárdan állta a háború viharait, megtermelve a front és a lakosság szükségleteit. A nemzetiszocialista államról kiderült, hogy "jó gazda". A német géniusz teremtő ereje szükségképp lett a hadiiparba koncentrálva. Ott azonban, folyamatos bombazáporban olyan "termékeket" produkált, amelyekből évtizedekig csemegéztek a győztesek.

Németország egyetlen romhalmazzá vált. És kivel szemben adósodott el? Milyen összegre? A háború "núllszaldós" lett. Hogy lehet ez? Amerika a leg nagyobb békeidőben (!) egy óriási katonai molochot hozott létre, amely csaknem hetven éve háborúzik az egész földgolyón. Tipikus imperialista rabló háborúkat vív különös tekintettel a megtámadott országok ásványkincseinek megszerzésére. Közben komolyabb vereséget nem szenvedett sem hadianyagban sem élőerőben. Amerika földjén (sajnos) nem robbantak bombák, nem tiportak idegen hadak. És mégis - a háborús biznisz veszteségesnek bizonyult. Amerika államadóssága az egeket veri. Kincstáraiból pedig egyszerüen eltünt az arany. Mire mutat ez? A zsidó tőke így "működik". Köz ben persze a lakosság elszegényedik. Készül már a társadalmi bajok receptje is: internáló és megsemmisítő táborok, szuper gulagok (FEMA) rendsze re.

A fasizmus hírhedt definiíciója a következő. "1935-ben, a Komintern VII. Kongresszusán Georgi Dimitrov azt mondta: a fasizmus a finánctőke legreak ciósabb, legsovinisztább és legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája”. Nem tudni kire célzott. A III. Birodalomra aligha, hisz Hitler épp a (zsidó) finánctőke ellen lépett fel. A finánctőke most kiteljesedő diktatúrája pedig nem fasizmus, hanem judeo-amerikai "demokrácia". [A szavak jelentéstana (etimológia) érdekes ereményekre vezet...]

A fentiekben vázolt premisszák alapján kellett eljutnom arra a következtetésre, hogy a jövő útja a nemzeti szocializmus, annak minden szükségszerü vonzatával. E gondolatok jegyében íródott, íródik a program.

Mi sem természetesebb, minthogy a Kárpát-medence kis szeletkéjére szorított ország önmagában teljességgel képtelen arra, hogy az ezeréves kárho zattól szabaduljon. Minden tervnek, programnak a nemzetközi helyzet alakulásának függvényeként fogalmazható meg.

Örömmel kell megállapítanom, hogy nemzetközi helyzet van, sőt fokozódik...

Világméretü gigászi harc folyik a nemzetközi zsidótőke világuralmának felszámolása végett. Ennek egyik élharcosa Oroszország lehet, ha Putyin cár nézetei és politikai módszerei a következetesség irányába változnak.
Mára [2016.08.06] kiderült, hogy Putyinnal szembeni "elvárásaim" naívak voltak. Mára kiderült, pontosabban számomra világossá vált, hogy Putyin egyike azoknak a likvidátoroknak [Hruscsov, Gorbacsov, Jelcin nyomán], akik végrehajtják Sztálin Szovjet Birodal mának - a Világ második hatalmi pólusának - lebontását és Oroszország gyarmatosítását.

Oroszország átrendezheti Európát. Ennek során egy olyan nemzet számíthat jogos igényeinek elismerésére, aki tudja mit akar és kemé nyen kiáll jogos igényei mellett. Európát csak egy olyan Oroszország rendezheti át, amely felszámolja a zsidókapitalizmust, amelynek élő jelképe a világ leggazdagabb zsidó oligarchája Putyin.

Sok szitok - átok ér amiatt, hogy a Programban minduntalan Hitlerrel példálózom. Emiatt most sem szándékozom mentegetőzni, még magyarázkodni sem. Magyarázatot érdemel azonban miért és miben "etalon" nálam Hitler.

Senki se higyje, hogy kritikátlan vagyok Hitlerrel szemben. Tudom, szörnyű hibákat követett el. [Nem a Holokausztra célzok...] Hitler vált a végrehajtójává annak a zsidó elképzelésnek, hogy Európa két életerős, uralomra hivatott népét, a germánokat és a szlávokat egymás által pusztítsák el. Miközben a német életteret Keleten akarta magtalálni békére, sőt szövetségre törekedett a világ leg-elfajzottabb judeokapita lista hatalmával Angliával.

Hitler életműve, ami túléli a berlini bunker öngyilkosát, a zsidómentes jóléti nemzetgazdaság feltalálása. Hitler nem írtotta ki nemzeti (!) tőkésosztályt, mint Lenin. Nem halasztotta éhen milliószámra a parasztokat, mint Sztálin. Nem zsigerelte ki a munkásosztályt mint Ford. Hitler egy szekérbe fogta a nemzet termelő erőit és keményen fogta a gyeplőt. Ostort sem kellett használnia. Csak beszélt.

Forradalmát úgy határozta meg, hogy a világháború lövészárkaiból nőtt ki. A lövészárkok népe, a nemzet (faj) színe java, jött rá, hogy az igazi ellenség nem az "ellenséges" lövészárkok nyomorultja, hanem a zsidó hátország, ahol profitot csapolnak az embervérből, ahol a hátbadöfés [dolchstoss] erői lapulnak mindíg ugrásra készen. Látta persze, hogy nem minden hadiszállító zsidó és nem minden zsidó hadiszállító. Ezek csupán részei annak a buja zsidó televénynek, amely mindenütt "túlreprezentálva" önmagát, uralja az Országot a gazdaságban, politikában, sajtóban, művészetekben, stb. Arra a belátásra, majd elhatározásra jutott, hogy hogy ennek az élősdi idegen testnek a gyökerét és minden hajtását eltávolítja a német néptestből. Ebben a törekvésében eszközévé vált a zsidók által kitervelt "nagy selejtezési programnak", amit ugyanők Holokausztnak neveztek el, sokszorosan több hasznot préselve a lágerlakók életéből és halálából mint a náci állam.

Hitlert egy pillanatig se hitte, hogy az egészséges gazdaság kovásza a zsidó. A zsidómentes német hadigazdaság a technika csodáit alkotta, évtizedekkel előzve ellenfeleit. Ennél is sokkal nagyobb csoda volt, hogy a közellátást és a közrendet a III. Birodalom utolsó leheletéig fenn tudta tartani. 

A történelem kénytelen lesz a "revét" lekaparni Sztálinról és Hitlerről is, ahogy ezt a kínaiak Maóval a "nagy kormányossal" már megtették.

Nekünk pedig az a dolgunk, hogy hasznosítható (!) megoldásokat keressünk a ma kihívásaira. A német nemzeti szocializmus bizonyította erre való alkalmasságát. Utánzását senkinek sem ajánlgatom, de példáját meggondolásra érdemesnek vélem. Ezért kínéódom vele...     

2013.12.31

Sz. Gy.