Ein Volk, ein Reich, ein Führer!
Ez a Vezérelv - a Führerprinzip - jelentése.

 

 

 Führerprinzip

A szociál - liberálisok tudatalattija...

Amikor a szocialistáknál folyó eretnekégetésről szóló cikkemet megírtam nem tudhattam, hogy Fletó újabb rőzsekötegeket hajít arra a máglyára, amin épp őt égetik... Október 23-án mégis valami ilyesmit csinált. "Cinkostársai" Ungár, Bokros, Fodor, Kuncze meg kontráztak neki.

Mit is mondott (mondtak)?

Orbán ellenzékét egy (nem kettő és nem nyolc) vezető mögé kell felsorakoztatni. Fodor még egy árnyékkormány felállítását is felemlítette. Nos, az uraknak, ill. a hölgynek igazuk volt, abból a szempontból, hogy mit diktál(na) a helyzet logikája.

Még nem tudni, hogy Gyurcsány mivel köti be. Akciója azt viszont nyilvánvalóvá tette hogy Mesterházy Attila teljességgel alkalmatlan egy párt, méginkább egy ország vezetésére. Az ATV fórumán mesélte egy hozzászóló hölgy, hogy idősebb Bush elnököt 1989-es budapesti látogatása alkalmával annyira elragadta a tömeg lelkesedése, hogy előre megírt beszédét széttépte, darabjait szétszórta és kijelentette, hogy ezúttal szívéből fog szólni. Így is tett. [A hölgy igazat mondhatott. A dolognak nyoma van a Magyar Nemzet 2001. nov. 27-i számában.] Így rögtönözve, szívből beszélni viszont csak az tud akinek agya is van. A szélsőjobb által Szarházynak becézett úrnak se szive se agya. Ő egy elbaszott ember, aki izzadó tenyerével és (alighanem) büdös lábával biztos handy cap-et jelent minden bolsi avagy minden liberbolsi választási próbálkozás számára.

Az "eretnekes" cikkemben a rosszcsont Fletó politikai kvalitásait emlegettem. Ezek október 23-i produkciója folytán új dimenzióba kerültek, ezért úgy érzem foglalkoznom kell velük, jóllehet semmi sem érdekel kevésbé, mint hogy a baloldal milyen eredményt ér el a 2014-es választásokon. Most arról akarok írni, hogy a tömeg, sőt a politikai vezérek tudatát is mennyire befolyásolja tudatalattijuk, amelyben a kollektív (ősi/közös) tudat elemei rejtőznek.

Többször emlegettem már Molière halhatatlanná lett úrhatnám polgárát Jourdain urat, akit őszinte csodálkozás, ill. büszkeség töltött el, amikor valaki felvilágosította arról, hogy prózában beszél. Ezt addig nem tudta, ezzel a "képességével" addig nem volt tisztában... A jelek szerint egyes politikusaink sincsenek tisztában azzal, hogy az agyukból kipattanó szikra, amely - mondjuk -  spanyolviasz receptjét tartalmazza, tulajdonképp tudatalattijukból jön.

Innen ered az egyén ösztönös válasza a váratlan helyzetekre és innen ered a lényeg meglátása az elvont dolgokban. Erre a helyzet, ill. lényeg -felisme résre azonban nem mindenki képes, csak kevesek, vagy csak "egyesek". Madách ezt úgy fejezi ki  „Kiket nagyoknak mond a krónika, / Mind az, ki hat, megérté századát, / De nem szülé az új fogalmakat."

A társadalomban az abszolut többség, a birka-ember, nem veszkődik a saját gondolataival. Bégetve ballag az egyházi körmenetben a (zsidó) hercegprímások nyomában, ájuldozik, rángatózik a Hitgyüli szeánszain az ex taxisoffőr dumáján, vagy a rock-koncerteken csápol. Boldog...

Tépelődő is kétféle van: ideológus és pragmatikus.

Az előbbi ragyogó gondolati modelleket alkot. Majd lépten - nyomon tapasztalja, hogy a dolgok tökéletlenek, mert nem illeszkednek a modell kereteibe. Ekkor meghasonlik. Dühében ill. kétségbeesésében elpusztitja önmagát, vagy mások ütik agyon.

A pragmatikusnak is vannak "eszméi". Ezeket azonban könnyedén cserélgeti, ill. a valósághoz igazítgatja. Mondani se kell, hogy célját csak az ilyen ember képes megvalósítani.

A "lázas" gondolkodás csak akkor nyer létjogosultságot, ha baj van, nagy baj van; a lét/nemlét kérdésein ugyanis muszály gondolkodni és "ideológiát" alkotni. Itt kezdett derengeni bennem Marx és Engels ideológia elmélete. Hamarosan rá is találtam  oldalon (és nem kis önelégültséggel állapí tottam meg, milyen jól emlékszem az anyagra). "A nagy emberek, politikusok, hősök ... a társadalom objektív szükségleteit fejezik ki. Maguk az eszmék, a társadalmi szükségletek tudati kifejezői önmagukban nem változhatnak a történelmen, hanem csakis akkor válnak anyagi erővé, ha a tömegekbe behatolnak. A személyiség sem változtathatja meg önkényesen a történel met. Tevékenységét az objektív törvények határozzák meg. Ennek elismerése nélkül nem volt lehetséges tudományos társadalom-felfogás." Marx és Engels "ideológusok" voltak, a legrosszabb fajtából. Elméletüket a "pragmatikus" Lenin vitte a tömegekbe, a "meggyőzés" olyan eszközeivel mint a tömeges kivégzések és a koncentrációs táborok. Az ideológiai, politikai, társadalmi, gazdasági csődtömegből az ugyancsak "pragmatikus" Sztálin faragta ki a szovjet birodalmat. "Churchill  kortársáról és egykori szövetségeséről, Sztálinról egyszer így fogalmazott: faekével vette át országát, és hidrogénbombát hagyott az utódaira. Ezt viszont egy olyan ember mondta, aki "magáról nem is mondhatta volna el, amit Sztálinról mondott. Ő ugyanis egy világbirodalmat vett át elődeitől, s egy közepes méretű országot hagyott utódaira." Ehhez viszont ki kellett írtania az orosz nép színe - javából úgy tíz, harminc, vagy ötvenmillió embert.

Azóta a Tőkéről, Lenin összes müveiről és Sztálinnak "A leninizmus kérdései" c. könyvéről is kiderült, hogy a maguk idejében se értek egy kalap szart sem, a jelen és a jövő számára pedig pláne nincs mondanivalójuk.

Ellenben Hitler... Amint korábban már írtam, ideológiáját a Landsbergi börtönben alkotta meg. Nem feledkezvén meg arról sem, hogyan válnak majd gondolatai anyagi erővé. Szónoklatai erejével és cselekedeteivel (!) sikerült is maga mellé állítania a tömeget, mondjuk a németség 95 %-át. Erről így nyilatkozott. "Hatalmunk leküzdhetetlenségének abban kell állania, hogy az 'egész' nemzet 'szellemileg' hozzánk csatlakozik. A nemzetiszocialista mozgalom nagy feladatok elé van állítva azáltal, hogy a nemzeti szocialista 'világnézetet' az egész nép köztulajdonává kell tennie. A vezetés lépésrõl- lépésre rendszeresen halad tovább az új Németországhoz vezetõ úton. A párt feladata lépést tartani, és az egész nemzetet 'szellemileg' is a vezetéshez kapcsolni. A mozgalom kétezer éves német kultúrát és történelmet vett át. Õ lesz a jövõben a német történelem és a német kultúra hordozója." [Beszéd a nemzetiszocialista vezetõk müncheni tanácskozásán 1933 ápr. 23-án.]

Ebben a megfogalmazásban azonban benne rejtezik valami ördögtől való a: "Gleichschaltolás, a hitlerista alapelveknek megfelelő erőszakos egyfor mává tétel, egyformásító irányítás." Ennek lényegét talán egy gyermek versikével lehet leginkább jellemezni. "Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére." Kérdés, hogy erre az "egyenirányításra" szükség van e egyáltalán, ill. szükségessé válhat e bizonyos történelmi helyzetekben?

Igen!

A történelem ezt bizonyítja. A "tartós birodalmak" állékonyságát, pl. Egyiptomban, az egységes ideológia biztosította egyfelől, amelynek őrzője a papság volt. Másfelől a világi uralom az isten-király, a fáraó kezében összpontosult.

A nomád népek a "nagy kirajzások" idején egyesültek. A "gleichschaltolást" ők vérszerződések formájában hajtották végre, vagyis a törzsek törzsszö vetségbe tömörültek a kündü ideológiai, ill. a gyula világi hatalmát emelve maguk fölé. Különösen felemelő példa a mi Árpád apánk, akiben a törzsek bizalma folytán a két tisztség egy személyben egyesülve emeltetett pajzsra.

Van erre egy másik szitokszó is, a "cezarizmus" amely "alatt rendszerint a monarchiának és a köztársaságnak oly vegyülékét szokta az államtudományi közfelfogás érteni, amely katonai forradalom révén következik be, még pedig nem mint közvetlen átmenet a történelmileg fejlett, vagy egyébként is már gyökeret vert öröklési monarchiából, hanem 'mint szükségszerü kibontakozás tarthatatlanná vált köztársasági állapotokból'. A légiók pajzsaikra emelik a diadalmas hadvezért aki legyőzte a külellenséget és egyuttal megfékezte vaskezével a belső villongások nyugtalankodó elemeit, támadjanak ezek akár az öröklött állami, társadalmi rend ellen, akár pedig azok ellen, akik fegyvert ragadtak éppen a törvényes állapotok megvédelmezésére a katonai becsvágy ellenében: ez általában a képe nagy körvonalakban a C. létrejöttének ugy az ódon mint a modern államéletben. A C. alapvonása, hogy lehetőleg szakítva minden hagyományos előjoggal, kiváltsággal az állampolgári jogegyenlőség elvére igyekszik, vagy legalább igéri ráépíteni az állam egész szervezetét, hogy azután annyival inkább elnyomhassa vagy kijátszhassa a politikai szabadságot.  Ragadjuk ki ebből a lényeget" 'mint szükségszerü kibontakozás a tartha tatlanná vált ... állapotokból'.

Hitler viszont, minő ritkaság, egyszemélyben volt ideológus és pragmatikus, meg kende és gyula.... Amit megalkotott, egy létező (létezett) "nemzeti szocializmus", még bombazáporban, is bizonyította életrevalóságát. Létjogosultságát pedig a jövő fogja igazolni. Ennek egyik jele a nemzetiszocialista eszmék megállíthatatlan terjedése; a másik a Mein Kampf diadalútja a berlini bunkertől napjainkig. "A Biblia mellett talán nincs még egy olyan könyv, melynek eredeti címe bárhol a világon ismerősen cseng. Minden provokáció nélkül állíthatjuk: a Mein Kampf sok tekintetben a szent könyv – sátáni – párja. Ahogy a Bibliánál is, felmerül a kérdés, vajon olvassák-e, és ahogy a Bibliánál soha, felmerül az is, vajon tiltott gyümölcs-e. Eredeti címe 'A hazugság, butaság és gyávaság elleni (harc) négynegyed éve lett volna'." Hát ami azt illeti, ezt az eredeti címet, mint alcímet" oda kellene biggyeszteni a fedőlapra, hisz a könyv legalább annyira szól az emberi szemétségről, mint az árják kitűnő tulajdonságairól.

A Könyv népszerüségi mutatói után keresgélve egy érdekes site-ra bukkantam, amely Hitler - post mortem - indiai (!) diadalútjáról szól. "Hitler töretlen népszerűsége nagy hatású műve, a Mein Kampf növekvő példányszámában is tetten érhető. Az Economic & Political Weekly tavaly év végén megjelent összesítéséből kiderül, hogy legalább tizenkét olyan könyvkiadó van Indiában, amely kiadja Hitler ideológiai alapvetéseit tartalmazó könyvét. A Jaico például 2010-ben az 55-ik (!) Mein Kampf-kiadásán volt túl, s eddig 100 ezer kötetet adott el a könyvből – abban az országban, ahol a tízezer eladott példány már kitörő sikernek számít. Erre akár oda is lehetne figyelni, tekintve, hogy India a világ második legnagyobb állama, ahol most épp arról folynak viták, hogy Gandhinak, vagy Hitlernek volt e igaza. Egy nagysikerü filmnek is ez a témája. A címe pedig "Gandhitól Hitlerig". Hogy mik vannak...

De térjünk vissza a szociálliberálisok október 23-i "puccskisérletéhez", ahhoz hogyan és főleg miért "hackelték" meg a Mesterházy/Bajnai paktumot és mi lesz ebből? Gondolom, egy nagy leégés - a szocik számára. Ezek a marhák nem értik, nem érzik a Kor szavát, amely több szólamban hangzott el a forradalmi ünnep színpadán. Szegény Attila ezt így fejezte ki.

Meddõ anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerû,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.

De mit érzett druszája a másik Attila? Gondolom semmit. Akkor se köpni se nyelni nem tudott. Elveszítette a fejét és elnyekegte ami a papíron írva volt. Dehát nem csak ez volt köpedelem. Köpedelem az is, ahogy esélytelen pártok - pártocskák osztogatják egymás között hónapok óta az el nem érhető miniszteri bársonyszékeket. Egymással vannak elfoglalva és nem, vagy alig marad idejük, energiájuk. Hogy mire is?

A hagyományos értelemben vett politizálásnak nálunk már semmi értelme. Az Orbán kérdés elsősorban nem politikai kérdés. Nem tudom, a 2010 évi választások előtt kinek min járt az esze. Nekem 2010.03.21-i cikkem tanúsága szerint a következőkön járt. "Létrejön e Európa elso bandita "minta állama"? A kérdés úgy teheto fel, hogy Orbán - Pintér segítségével - megszerezheti e azt a piacot, száz százalékos részesedéssel, amit úgy hívnak: Magyar ország? Ha megszerzi, egy olyan "hatalmi totalitás" birtokosa lesz, melyre Európában biztos nem volt, a világon pedig valószínüleg nem volt példa - eddig. Mit értek "totalitás" alatt? Megfogalmazom. A társadalom [az állam] három "funkcionális zónát" foglal magában, a fehéret, a szürkét és a feketét. A politika mindíg is arról szólt, hogy ezek a zónák, egymás viszonylatában, milyen "modus vivendit" tudnak, ideig - óráig kialakítani maguknak, milyen mértékben tudnak a másik rovására befolyást szerezni, teret nyerni. Nem tudok olyan történelmi példát, ill. nem ismerek olyan személyiséget, aki olyan otthonosan tudna mindhárom (!) közegben élni és mozogni, mint épp a jó Pintér úr... Képzeljük csak el, mi lenne ha sikerülne Pintér úr irányításá val egy olyan szuper - minisztériumot létrehozni, amely minden közhatalmi jogosultságot és minden fontos információt birtokló szervezetet egy sze mély irányítása alá von, és ez a személy épp egy Pintér Sándor, a gazda pedig épp egy Orbán Viktor? Nos egy ilyen "rablásra" van példa! Molnár Ferenc ifjúsági regényében "A Pál utcai fiúkban". Itt - és csakis itt - eshetett meg, hogy megjelentek a Pásztorok és az idosebb, kijelentvén "einstand" (!), elvitték az összes golyókat. Nos, ez az Orbán - Pintér duónak nem fog sikerülni! Ezt megjósolhatom!"

"Lázálmom" - ezt senki sem vonhatja kétségbe - kísértetiesen pontos volt. Ám amikor felébredtem, abban reménykedtem nem válik valóra. Nos, valóra vált. Álomlátónak tehát beváltam, jósnak nem. Még én sem lehetek tökéletes...

Tarolnak a "mutyik" és dúlnak már a bandaharcok is (Csányi "affér"). Ebben a helyzetben egy összetartó, erős, bátor ellenzék jól jönne függetlenül politikai előjelétől. Az igazi tragédia, hogy oda jutottunk: Orbánnak nincs alternatívája. Mert milyen ellensúlyt jelenthetne egy olyan "párt-tömörülés", amely most azzal van elfoglalva, hogy nagyszabásu autodafét rendezzen a fenti eretnekeknek. Milyen ellenzéket jelent a Jobbik, amelyben a megélhe tési politikusok aránya semivel sem kissebb, mint a többi pártoknál, szervezeteknél.

És most egy kis személyes - keserves a cikk végére.

Mint 81 éves vidéki nyugdíjas ügyvéd hobby szinten foglalkozom nemzeti sorskérdésekkel. Eközben jutottam olyan meggyőződésre, hogy a nemzet nek egy valódi pártra, egy 'nemzeti szocialista' pártra lenne szüksége. E gondolat jegyében írtam egy pártprogramot amely honlapom legfeltünőbb helyén árválkodik ma is. Ezzel az írással - finoman szólva - nem volt sikerem. Olvasóim jelentős része nem értette ... már azt sem, mi a fenének foglalko zom egyáltalán "ilyen" témákkal. Hát tulajdonképp magam sem tudom. Azzal viszont rég megalkudtam, hogy olvasóim száma csekély. Ez csak hiúságo mat sérti, de korántsem annyira hogy témaválasztásaimon és stílusomon változtassak miatta.

Most az októberi ünnep hatása alatt rászántam magam, hogy újra elolvassam és átgondoljam "pártcikkemet". Az eredmény nem akar elkésett ajánló lenni. Annál is inkább nem mert észre kellett vennem, a nemzet nem csatlakozik egy ilyen párt ötletéhez, még fontolóra venni se hajlandó. De kihez - mihez csatlakozik? Szívvel - lélekkel voltaképp senkihez, semmihez. Az emberek zöbbségének nincs  pártpreferenciája, ami talán nem is volna olyan nagy baj, de "élet-preferenciájuk" sincs. Megalkudnak a sorsukkal, ami nem emberi, hanem állati erény, birkatürelem - egoizmussal ötvözve, ami az egisztencializmusnak felel meg. "Az egzisztencializmus a személyiség problémáinak előtérbe állításával kívánja meghaladni az eszméket (másféle filozófiákat) és a szabadságot választja központi kategóriának. Szabadnak lenni, egzisztenciának lenni annyit jelent, mint önmagunknak lenni, ezért az ember szabadságra ítéltetett (Sartre). Az ember, aki képes választani, önmagát választani, önmaga lenni - mivel az egzisztencializmus szerint a választáshoz nem állnak rendelkezésre tartalmi kritériumok -, a semmi jegyében választja saját magát. Az egzisztencializmus talán legnagyobb hatású változata szerint az egzisztencia a semmi felé irányuló lét, amely tudatában van saját végességének. Ez a semmi felé, a halál felé való irányultság.  Ebbe az irányba sodródik az a massza amivé az emberiséget a zsidók formálták. Az egész jövőkép az Armageddonról, az emberiség megsemmisüléséről szól.

A zsidóimádő "rőzsedalos" Adynak világos pillanatában volt egy szép gondolata:

Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni:
Az Élet szent okokból élni akar!

Nos, aki pusztulni akar, tegye. Ha kell, még segítünk is rajta. Ám aki pusztítani akar azt el kell pusztítani, az élni akarás jegyében. Ehhez nem pártoskodás, hanem egy "ökölbe szorított nemzet" kell. Remélem megérem. Ha nem, legalább szóljanak utánam!

2013.10.26

Sz. Gy.

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       kevésbé egy

Tegnap Budapestre érkezett idősebb George Bush, a hidegháború időszakának utolsó amerikai elnöke, akit ma a köztársasági érdemrend nagykeresztjével tüntet ki Mádl Ferenc államfő. A magyar fővárosban tett előző, 1989-es látogatásán beszédét váratlanul széttépő politikus elnöki tisztségét történelmi jelentőségű időszakban, 1989 és 1993 között töltötte be. Idősebb Bush nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy átveheti a nem hivatalban lévő külföldi államfőnek járó legmagasabb magyar kitüntetést.

A helyzetfelismerés voltaképp a jelenségek pragmatikus értelmezése. [A pragmatizmus amerikai eredetű filozófiai irányzat, mely szerint egy elmélet igazsága vagy helyessége annak gyakorlati működőképességében és eredményességében nyilvánul meg.] Legalábbis a tudálékos Wikipédia megfogalmazása szerint, ami tulajdonképp marhaság, mert az emberi gondolkodás, amióta létezik, kétféle módszert követ. Az egyik az idealisztikus gondolkodás, amely egy eszméhez viszonyítja a tényeket. A másik  amely

 

 

 


http://nol.hu/belfold/vegleg_bezarulhatnak_a_kapuk_az_mszp_es_a_dk_kozott
 

http://nol.hu/belfold/ellenzeki_gyules__feri_elre_tor

 

 

 

 

A legérdekesebb az volt, hogy az említett ellenzéki vezetők közös miniszterelnök-jelöltet, közös listát – Fodor árnyékkormányt is – követelt. Arra lehetett számítani, hogy a szocialisták elnöke reflektál a nagyon is súlyos felvetésekre. Mesterházy Attilának ehhez képest a beszéd elkezdése is gondot okozott, mert a tömeg, melynek soraiban szemlátomást többségben voltak a Demokratikus Koalíció szimpatizánsai, beléfojtották a szót. Amikor mikrofonhoz lépett, a tömeg összefogást követelve túlharsogta Mesterházyt. Ez az Összefogást!-kórus a beszéd alatt többször is felhangzott, és rímelt arra a gyurcsányi fordulatra, hogy nem elég mímelni az együttműködést, ahhoz konkrét tettekre is szükség vaBajnai hajómotívummal operált – Orbán jéghegynek kormányozza az országot –, Ungár Klára szerint az a putyini rendszer lett Orbán példaképe, amelyben bebörtönzik a szabadságért küzdő anyákat és lányokat, Bokros Lajos igen hatásos beszédet mondott. A Modern Magyarország Mozgalom konzervatív értékeket szem előtt tartó elnöke azt mondta, hogy az orbáni „újkommunisták” beszennyezték a nemzeti jelképeket, leváltásuk sorskérdés az ország számára.

Kuncze tisztán, világosan beszélt arról, hogy ki kell választani a közös ellenzéki jelölteket, mert ez segíti a választókat. Jól címzett üzenet volt, amikor a közös lista és a listavezető szükségességéről szólt. Kuncze még arra az eshetőségre is „készült”, hogy ha „ez nem megy, a választóknak kell kikényszeríteniük”.

Gyurcsány in medias res kezdte: nincs idő taktikázni. Ha így folytatódik, vereség a vége. – Ismerem Orbán Viktort – mondta a pártelnök a több mint tízezer résztvevő előtt úgy, hogy többször is elrekedt az erős hangsúlyozástól –, kétszer már részt vettem legyőzésében. Gyurcsány is arra helyezte a hangsúlyt, hogy széles ellenzéki blokkra van szükség közös programmal és közös miniszterelnök-jelölttel. Csak így lehet elérni, hogy Orbánt és az önkényt le lehessen váltani.

A délutáni nagygyűlés legforróbb pontja az volt, amikor a szenvedélyes beszéd végén arról szólt, nem a DK-ért aggódik, mert pártja benn lesz a következő parlamentben. Nem is magáért, tette hozzá, ő politikus marad, és azon lesz, hogy sikerre vigye a pártját.

Az ellenzék közös október 23-i demonstrációjának legnagyobb talánya ezúttal is a Szolidaritás Mozgalom külön vonulása volt. Kónya Péter elvbarátaival a Széchenyi térről indulva 12.40-kor a Clark Ádám téren tartott megemlékezést, ahol Orbán Viktor nemrég ledöntött hungarocell-szobra helyén ezúttal most emléktáblát avattak. Utána a pár száz fős csapat hosszú menetben elvonult ugyan a Műegyetem elé, de ott Kónyának már semmilyen szerep nem jutott.

"Aljas hackelés"

A Népszabadság forrásai szerint az MSZP szimpatizánsai és vezetése is etikátlan és 'aljas hackelésnek' tartják, hogy a DK aktivistái és szimpatizánsai nem hagyták elmondani Mesterházy Attila beszédét. MSZP-s forrásaink szerint ez végletesen bezárhatja a kaput a két szervezet között, de - ahogy egyik mérvadó forrásunk fogalmazott - biztosan nem marad következmények nélkül." (Sz. T. L.)

 

Sz. Gy.