Izraeli szupremácia

Vaskupola, vagy lyukas éjjeliedény?

A balhé úgy kezdődött, hogy a palesztinok visszalőttek.

Egy izraeli gyilkos osztag "szokványos"
akciót hajtott végre. A hős M. alezredes bekocsikázott a Gázai övezet
 déli részén fekvő Hán-Júnisz településre, hogy végezzen a Hamász katonai szárnya, az Izzaddín al-Kászem Brigádok egyik parancsnokával.

A szabványos akció szokványosan sikeres volt. A folytatás alakult kissé másképp.

A gaz terrorista palesztinok kiszúrták az alezredes urat és valami illegálisan birtokolt páncéltörőnek látszó tárggyal kilőtték a gépkocsiját, amelynek következtében az alezredes úr elhalálozott, egyik hóhérsegédje pedig súlyosan megsebesült.

A "megtámadott" Izrael nyomban bevetette a légierőt és a  harci repülők bombázni, rakétázni kezdték a környéket, hogy egérutat biztosítsanak az alezredes úrnak. A támadásban további hét palesztin vesztette életét, köztük a Hamász két parancsnoka is, de ez a döglött egéren már nem segített. A jelentések megemlítik, hogy a sebesültet sikerült kimenekíteni, így "kezelése"  nem a Hamászra hárul. Néhány légicsapás persze kevés. Az izraeli hadsereg nemcsak a levegőből támadott, henem szárazföldről és a tengerről is lőtte a gázai "célpontokat". [Erre a "célpont" kérdésre lentebb visszatérek.] 

A Hamász "oktalan" dühében rakétatámadással válaszolt, de nem "szokványos" módon. Mielőtt ebbe belefognék érdemes betájolni magunkat a kies tájon.  A baloldali térkép azt ábrázolja, hogy a Hamász jobbára barkács-rakétáival, pl. a Kassam-okkal milyen izraeli célpontokat lehet elérni. A térképen olyan városnevek láthatók, amelyek rendszeresen szerepelnek a hadijelentésekben.

Ami ezt a "rakéta-tipust" illeti átadom a szót a zs szellemes firkászának. "A terror modern eszköze, a sufnirakéta.  A Kasszámok csövekből, öntöttvasból és alumíniumból készülnek. A rakéta törzse tulajdonképpen egy egyszerű fémcső: ennek a csúcsán helyezik el a mindössze pár kilós robbanófejet. A rakéta testének alsó végére szerelik a szárnyakat; ezek tartják nagyjából irányban a rakétát. Ugyancsak a rakéta végén található a detonátor vezetéke. Hogy a Kasszám-rakéta mennyire lesz pusztító, az a robbanótöltettől is függ. A cső végén elhelyezett robbanó szert [alapanyag a műtrágya] általában házilag kotyvasztják – így olcsóbb –, de ha tehetik, a terroristák inkább profi robbanószereket, például TNT-t használnak. A Hamász emberei néha fémtörmelé- kekkel is feldúsítják a robbanótöltetet: becsapódás- kor a robbanás pusztító repeszként szórja szét a fémhulladékot.
Ami a pusztító erőt illeti, a fírkásznak nincs fantáziája, a Hamász harcosoknak azonban van. Egy Kasszám így néz ki. Tényleg nevetséges. Azaz, az olvasó nem egy rakétát, hanem egy rakéta üteget lát, amely a sok kicsi sokra megy elv alkalmazásával vált pusztító fegyverré.

Ennek megértéséhez ismerni kell az izraeli csodafegyvert: a Vaskupola, azaz Iron Dome védelmi rendszert és annak gyengéjét.

Az “Iron Dome” egy többfunkciós, EL / M-2084 radarból, tűzvezérlő központból, és három rakétaindító állásból áll, amelyek egyenként 20 db. “Tamir” interceptor rakétát indítanak. A rakétaelhárító rakéta hossza három méter, átmérője 160 mm, tömege pedig 90 kilogramm. Az inditó csövek ezt a 20 rakétát viszont egy perc alatt kiköpik. A tár kiürülése után pedig újra kell betárazni a vetőgépet. Ami amúgy nem kis idő. A palesztinok erre bazíroztak, és bejött nekik. Olyan tömegben indították a Kassamokat, hogy a vetőcsövek kiürültek, további barkácsrakéták viszont akadálytalanul értek a célba, vagy melléje. Az izraeli emberveszteség és az épületekben, stb. okozott kár csekély, a lélektani hatás viszont sokkoló volt. Olyannyira, hogy Izrael – jobb ötlete meg több bevethető vaskupolája nem lévén – rövid úton tűzszünetet kötött a palesztinokkal. Ennek viszont politikai következményei lettek. Lemondott pl. A Bibi Netanjahunál is héjább/hülyébb hadügyminiszter Avigdor Liberman úr.

Ezt a zsidó hezitálást persze nem kell túlértékelni. Izael a legelső adandó alkalommal meg fogja szegni a tűzszünetet és tovább gyilkolja a palesztinokat. Azt tartják ugyanis, ha valaki egy zsidót megöl, az egész világot öli meg. Aki viszont ezerszámra öldösi a palesztinokat nemzeti hős és ha magas beosztásban gyilkol, mint Menachem Begin, még Béke Nobeldíjat is kap.

De a Kasszam-tömegtámadás valamit véglegesen - végletesen megváltoztatott: a zsidó átlagpolgár hitét abban, hogy a csodafegyverek árnyékában nem kell az életéért rettegnie. Nemrég a még dicshimnuszt zengett a "csodálatos" védelmi rendszerről, amelyről most kiderült, hogy "adott helyzetben" nem ér egy kalap szart se. Szép kis Vaskupola...

A másik nagy tanulság a civilzsidó alacsony pszichikai tűrőképessége. Ha egy ember, helyesebben csak egy magamfajta goj, a jobboldali képre pillant késztetést érez arra, hogy a rajta rettegő hölgyet megsajnálja. Az ám, de beugranak az asszociációk és feltolulnak az emlékek.

Ami engem illet, tisztánlátás végett elzarándokoltam Auschwitzba, ill. Birkenauba. Ott az a sziklaszilárd meggyőződésem támadt, hogy a Holokauszt ténye egyáltalán nem tagadható, legfeljebb a számokon lehet vitatkozni. Csak én tudom, mit laptam a pofámra a hasonszőrű szélsőjobbosoktól.

Viszont eszembe kellett jutnia, hogy viselkedtek a most hisztériázó zsidók, amikor Izrael pusztitotta Gázát és a gázaiakat napalmmal, szürke foszforral, kazettás bombákkal, stb. Erről szól "Kilátó a mészárszékre" c. irásom amely képben és szövegben arról tudósít, hogy a zsidó diákfiatalság rendszeresen felruccant a Gáza fölötti magaslatra piknikezve gyönyörködni az alattuk fortyogó gázai pokol látványában.

Akkor azt hittem, hogy a zsidó aljasságnak, ill. perverzitás nak ez a csúcsa. Tévedtem. Erről szól "Szabadulás a gonosztól" c.
írásom, amelyben zsidó kislányok firkálnak "tréfás" üzeneteket a Gázába induló lövedékek oldalára.

E kis zsidó rüfkék láttán támad egy magamfajta apában. nagyapában és dédapában az a kísérteties érzés, hogy nem konkrét emberi lényt, hanem absztrakt zsidót látok magam előtt, minden szörnyűség okozóját amely az emberiséget sújtja.

A robbanófejekre írott "követel" oldal "tartozik" rovatában ugyanis megjelenik a halott kisgyerek, egyike a sokezernek, akinek azért kell meghalnia ... Miért is? Mert a zsidó politikai, vallási és "erkölcsi" felfogása szerint a gój nem ember. Ezt nem titkolják, sőt fennen hirdetik.

Ami az "erkölcsi" felfogást illeti eszembe jutott egy régi párhuzam, amelyet  Konrád György és Madeleine Albright között vontam anno. "Konrád Györgyről és nézeteiről ejtenék szót - a jelen témával összekapcsoható - két könyve apropóján. A  'Leltár' a zsidó erkölcsi világképet tükrözi a grozniji szörnyűségek kapcsán. Kérdezi: milyen politikai cél igazolhatja 3600 gyermek halálát. Kedves fajtestvére Madeleine Albright, az Egyesült Államok ENSZ- nagykövete, korábbi külügyminiszter viszont a CBS televízióban azt magyarázta Lesley Stahl-nak, hogy az amerikai szankciók miatt elpusztult 500 000 iraki gyermek halála 'morálisan' igazolható, mert a cél Szaddam térdre kényszerítése volt. Véleményünk szerint az ár megérte. Pontosan ezt mondta. Szavairól az amerikai sajtó szinte alig számolt be, de azokat az arab világban minde nütt vészharang zúgásszerűen lehetett hallani. Ezt követően Albright külügyminiszter lett. Ennyit elöljáróban Konrádról az íróról, a moralistáról és a zsidóról." ... meg Albrigt asszonyról a zsidó politikusról. Az egyenesen imponáló, hogy milyen "fajtestvériesen" osztoznak meg a szerepeken és érik el azt az "idillikus" állapotot amelynek jellemzője, hogy minden oldalon a zsidók vigyék a prímet. Kérdés, meddig tartható fenn egy ilyen egyensúlyi állapot? 

Most már ugyanis nem a vészharangok képzeletbeli zúgását, hanem a Kasszam rakéták valóságos süvítését halljuk.

Merre tovább? A nagyobb hatótávolságú és találati pontosságú rakétáknak kell következniük?

2018.11.19

Sz. Gy.