Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap át kell írni a régi meséket
Ó, mondd, te kit választanál ?
Valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot
Mondd, te kit választanál? Valakinek holnap le kell tépni magáról a láncot
Ó, mondd, te kit választanál?

 

 

Választóviz

Árpádizmus - Istvánizmus

Múltunk zagyvasága egyre zavaróbb jelenünk megítélésénél és jövőképünk megalkotásánál. Az ember azt gondolná, hogy a mesék és a mondák ködébe vesző távoli múltunkkal nem vagyunk kellően tisztában, de nem erről van szó!

Történelmünk attól kezdve zavaros, hogy bevezették (lúdtoll, tinta - pergamen) nálunk a pápista - német írásbeliséget, amit kezdeti csúsztatásként "latin" írábeliségnek becéznek. Persze
"a magyarságban volt befogadó közeg a latin írásra, ezt bizonyítja az, hogy gyors (néhány évtized alatt bekövetkezõ) befo gadásról van szó. A gyorsaság oka az, hogy sem az államigazgatás, sem a katolikus egyház nem nélkülözhette az írást. Az írástudók zömében klerikusok voltak, kevés volt köztük a világi (ez utóbbi inkább majd csak a XIII-XIV. századra lesz jellemzõ), azaz szûk körre korlátozódott az írásbeliség. (Az Árpád-házi királyok közül pl. csak Könyves Kálmán tud írni-olvasni.) Analfabéta Árpádház... Nem semmi!

A "latin" írásbeliség német ága egy másik forrás szerint viszont a következőképp festett. "Az államrend megszilárdítá sában óriási szerepe volt Géza fejedelemnek, majd fiának Istvánnak, aki 44 vármegyéből álló közigazgatási rendszert hozott létre. Amikor István német tanácsadókat hívatott országépítő munkájához, akkor azok a már bevált adózási formákat próbálták meghonosítani. A legismertebbek a füstadó, a telekadó, a közmunka, a kilenced és a tized voltak. A megye jövedelmeinek kétharmada a királyt, egyharmada az ispánt illette. A várnép természetben tartotta el a várat és lakóit. Ez volt a robot és a terményben szolgáltatott kilenced. A kereszténység felvétele után bevezették az egyházat illető tized fizetését is. Ennek a rendszernek az az apró szépséghibája, hogy aki - mint király - olyan hülye volt, hogy nem tudott írni - olvasni, az pláne analfabéta lehetett a sokkal bonyolultabb adóügyekhez is. Ergo: az országot a papok, a német rablólovagok és az adószedők irányították. Az adószedés, mint minden német szisztéma, kiválóan működött. Ezt igazolja Tiborc panasza:

"S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített."

Koppányt az alkotmányos magyar öröklési rendhez a szeniorátushoz való ragaszkodása miatt vágták négyfelé a német megszállók. István, az analfabéta "államalapitó", a magyar jogban ismeretlen primogenitúra alapján lett király, apja Géza - a quedlinburgi országáruló - után . Azt hitte, hogy ennek alapján az ő utóda meg fia Imre herceg lesz. Még fölöslegesen strapálta is magát az "intelmek" tollbamondásával [ha Ilyesmire egyáltalán képes volt]. Csakhogy neki már nem volt lapja a pakliban. Imrét mindenekelőtt "szüzesítették", nehogy törvényes utódot csinálhasson (a szüz királyfinak azért állítólag lett egy zabigyereke); majd megölték, azon elv folytán, hogy csak a halott trónörökös a jó trónörökös. Halála körülményeiről egyetlen sor írás nem látott napvilágot. [Így müködött a "latin" írásbeliség...]

A nyomorult apának nem volt annyi hatalma sem, hogy fia halálának körülményeit kivizsgáltassa, még kevésbé arra, hogy gyilkosait megbüntesse. Egy mocskos feladatot azonban el kellett végeznie. Megvakittatta, vagy hagyta megvakítani, unokaöccsét Vászolyt nehogy az ő halála után szóbajöhesen mint trónörökös. A trónöröklés ugyanis már meg volt faggyúzva. A befutó Orseolo Péter lett, akinek az öröklésre semiféle jogcíme nem volt.

Istvánnak volt még egy romantikus cselekedete. "A Hartvik-legenda szerint 1038. augusztus 15-én, hét évvel 1031. szeptember 2-a, azaz Szent Imre herceg halála után, amikoris országát a korona képében Szűz Máriának ajánlotta fel. A misztikus magyarázat alapján ezzel egy szerződést hozott létre az Ég és Föld között, amely a Kárpát-medencét Szűz Mária birodalmává tette, úgy, hogy ezen a földi hatalmak ne változtathassanak. Magyarország tehát Mária országa, a Regnum Marianum lett (?), ahol a hatalmat Szűz Mária gyakorolja, a Szent Korona pedig az ő szuverenitását testesíti meg. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon a szuverenitás nem lehet kizárólagosan sem egy abszolút uralkodóé, sem pedig a(z akár az Istent is tagadó) népé." Hát ezt nem ratifikálta se a jóisten, se a római pápa, a német császár meg még kevésbé. Írott malaszt maradt.

[Azazhogy a Hartvik legenda szerint
"II. Szilveszter pápa Szent Istvánt apostolnak nevezte."  Erről nincs papir. Viszont párszáz év mulva mégiscsak apostoli királyság lettünk, kis szépséghibával... "A mindenkori magyar királyt hivatalosan csak 1758-ban ruházta fel XIII. Kelemen pápa 1758. augusztus 19-én kelt „Carissima in Christo filia” kezdetű brevet- jében Mária Terézia királynőnek és törvényes utódainak «motu proprio et certa scientia» adományozva az apostoli királyi címet, amelyet aztán minden őt követő Habsburg–Lotaringiai-házból való magyar király viselt." Felemelő, nemde?]

Hát' nagyjából innen datálja a hazafias magyar történész és jogász kaszt az ezeréves magyar alkotmányt, ill. jogál lamiságot; segítve ezzel a politikusokat abban, hogy fenntarthassák az intézményesített jogtalanság "jogállamát".

Ja', kihagytam a művészvilágot: Bródy szövegét és Szörényi dallamát, amellyel beledúdolják a magyar tudatalattiba, hogy hogy István "A" király. Ehhez immár egy buzi-zseni Alföldi is segédkezik. Lesz persze befogadó közeg erre is, hisz a magyar okos és fejlett a zenei ízlése is.

Az említettek közül az égvilágon senkit sem zavar, az átlagmagyart meg pláne nem, hogy a szentistváni "erkölcsi alapo kon" a magyarságnak olyan évszázadai következtek, amelyek az intézményesített királygyilkosságok révén híresültek el, extrém fejezetként a világtörténelemben. Ebbe a témába itt és most nem merülhetek bele, de a rémtörténetek kedvelőinek melegen ajánlom, hogy olvassák eGrandpierre K. Endre "Királygyilkosságok" c. kitünő írását.

Az Árpád-ház amelynek uralkodói sohasem tekintették önmagukat Árpád utódainak örököseinek  háromszáz évi dicstelenség után kihalt. Mondhatjuk, költőileg parentálták "Az utolsó 'aranyágacska' akkor tört le, amikor meghalt az utolsó Árpád-házi király, III. András, azaz 1301 elején." Mivel Istvánt 1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén koronázták, ez háromszáz évet jelent. Nem mellesleg szólván "az Árpád dinasztiájába sorolt uralkodók soha nem nevezték magukat Árpád-házból valónak. Ha fel is merült a régmúlt ősökre való hivatkozás igénye, nem Árpádot tekintették dinasztiájuk névadó ősének. Árpád kori királyaink nem, vagy csak nagyon ritkán adták fiaiknak az Árpád vagy Álmos nevet, pedig a korban a névadásnak fontos szimbolikus jelentősége volt." Kellett tehát egy hamis mítosz, amit egy ismeretlen senkiházi szállított is "1770-ben Pálma Károly Ferenc alkotta meg az Árpád-ház és az Árpád-kor fogalma kat" amelyeket azóta is szajkóz a nép, szajkóznak az "írástudók".

A (királyi) hatalom öröklődésének rendje minden alkotmány, minden jogállamiság alapja. Az "Árpád-ház" rutinszerü királygyilkosságokkal tarkitott története azt igazolja, hogy uralkodásuk idején sem alkotmány, sem alkotmányos rend nem létezett. Nincs tehát mire apellálni.

Ami engem illet, többször - több helyen hivatkoztam már arra, hogy I. István szolgatörvényei, Szent László terrortör vényei, az Aranybulla és a Tripartitum nem alkotmányok, nem is "sarkalatos" törvények.

Épp az alkotmánynélküliség tette lehetővé, hogy a Habsburg ház ráüljön a a magyar trónra a "bella gerant alii, tu felix Austria nube" ősmagyar (...)  jogi norma alapján. 
"A magyar trónon az első Habsburg-házi uralkodó 1437–1439 között Albert király volt , aki a feleségének, Luxemburgi Erzsébetnek, Zsigmond magyar király és német-római császár leányának jogcíme révén jutott a magyar trónra," amelyen évszázadokig terpeszkedtek, míg az utolsó osztrák "aranyágacskát" Karl Franz Josef Ludwig Hubert Georg Maria von Habsburg-Lothringen őfelségét alias IV. Károlyt 1918-ban le nem seperték róla. A Habsburg országlás tehát 481 évig tartott, tovább mint az Árpád ház regnálása.

E hosszu idő alatt a Szent Korona, meg a Szent korona tan, hol voltak - hol nem voltak. Semmiképp sem sem játszottak szerepet az ország és főleg a nép életében. Azazhogy mégis.

Szent István társadalmi, ill. állameszménye az "idegen szép" elve volt. Imre fiához intézett atyai 
"intelmei" tanús kodnak erről. "... Én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, taná csokat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a legfőbb hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz'.  [Beh' szépen cifrázta - valamelyik pápista pennarágó...] Aztán "... Az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a 'jövevényeket' jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak." Itt lett a kutya elte metve. Innen ered az a szisztéma, amely Magyarországra máig jellemző és hibátlanul müködik azóta is. Az országot három népelem alkotja. A jövevények, az őket szolgáló magyarok (csahosok) és a pórnép (köznép). Magyarország mindenkori "alkotmányos rendje" szerint a jövevények elnyomják és kizsákmányolják a népet. Ebben a csahosok segítik őket, akiknek a jövevények koncot löknek szolgálataikért. Az elnyomás rendszere pedig úgy szuperál, hogy a csahosok elnyomnak, ill. vérbe fojtanak minden ellenállást. Ha saját erejükből nem futja, a jövevények sietnek segí tségükre, ha ez sem elég, a jövevények külföldi szövetségesei lépnek sorompóba.

Gondolják csak el, ha ma élne egy Madách és megírná "A magyar ember tragédiáját", milyen könnyen válogathatná össze és milyen realisztikusan jeleníthetné meg minden kor mindenkori jövevényeit, csahosait és a népet.

Drámaírás közben azonban óhatatlanul szemébe ötlene, hogy míg a csahosok és a nép ugyanazok, a jövevények etnikai összetétele változik. A németeket, olaszokat, stb. a zsidók váltották fel, akik abban is különböznek a korábbi jövevényektől, hogy a magyarokat tekintik jövevényeknek, azt állítva hogy hamarabb itt voltak, mint Árpád honfoglaló magyarjai. Továbbá, hogy ők nem németek, olaszok, stb. hanem magyarok...

De mi is az a Szentkorona-tan? Hát erről nem csupán köteteket, de tán' könyvtárakat írtak tele a tan eszelősei. Én egy mondatot szánnék rá. Talán nem írok nagy hülyeséget (?). "Szentkorona-tan, szentkorona-eszme, szentkoronatan) az a középkorban kialakult magyar hagyomány, amely az addig még nem létező államelméletet pótolva, a Szent Korona testének elképzelésében hozta létre a király személyétől független magyar államiság fogalmát, amelynek része, tagja volt – maga az uralkodó mellett – egyrészt a Magyar Királyság területe, másrészt pedig az uralkodó osztály. Ez az eszme rendszer hosszú időn keresztül Magyarország történelmi, íratlan alkotmányának alapját képezte, erre épült a magyar állam eszméje." Azért ne gondolják rólam. hogy Wikipédia-függő vagyok. Foglalkoztam már korábban is ezzel a kérdéssel, sőt írtam is róla, épp a "Szentkorona-tan" címet adva írásomnak. Kritikám tárgya a Hun-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely által kiadott Magyarságtudományi Füzetek Kisenciklopédiájának 10 számában megjelent tanulmány: Tóth József Zoltán, a Szent Korona-tan s a magyar történeti alkotmány legfelkészültebb kutatójának és képviselőjének, írása. Finoman szólva nem voltam tőle elragadtatva, dehát ez nem számít, hisz én nem vagyok legfel készültebb kutató.

E mű eszmei előzményei körébe sorolhatók a "Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület" kiadásában 2003-ban megjelent "Történelmi Alkotmányunk Jogán" gyüjtőcímen közzétett tanulmányok. A füzetben számos írás olvasható. Terjedelmük nem engedi meg, hogy idézzek belőlük. Nem is szükséges. A testület szétszéledt, a füzetek kallódnak valahol, a cikkek vélhetőleg rég törlődtek az olvasók, esetleg az írók emlékezetéből is.

A Testület szellemisége azonban jelenleg is kísért. Ezt onnan gondolom, hogy egy későbbi műben: Az Országgyülés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága által 2011-ben kiadott "Történelmi tradíciók és az új Alkotmány" c. tanulmánykötetben szinte szó szerint ismétlődnek a 2003-as eszmék.

Erről a kiadványról rég akarok írni, de mivel az írások közül épp Zétényi Zsolt irása háborított fel leginkább, halasztgat tam a dolgot, nem akarván olyanba "belekötni", akivel amúgy személyes jóviszonyban vagyok. Sajnos nincs tovább, a témára térek. E cikk, címe, frontképe és tartalma egyaránt azt kivánja kidomboritani, hogy a magyarság történelmében az árpádi előzményeknek az istváni folytatással való összemosása olyan "ordas eszme", amely a közgondolkodást súlyosan károsítja, függetlenül az írók direkt, vagy eshetőleges szándékától, esetleg gondatlanságától.

Zétényi azzal kezdi, hogy "2010-ben elsöprő erejü akaratnyilvánítás folytán megváltozott politikai hatalom erős, a nemzeti érdekekre hivatkozó nemzetegyesítést, az ország erkölcsi és anyagi megerősödését hirdető országgyülési többség határozatot hozott az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság létrehozásáról." [25, 26 old.]
Sajnos innentől Zétényi szememben már nem walesi bárd, hanem udvari költő. Legyinthetnék mindarra, amit ezután ír, de sajnos nem tehetem, mert himnusza káros, ill. veszélyes.

Zétényi egy mondatban mossa össze a szakrális közjogi hagyománynak titulált vérszerződést, Szent istván intelmeit, és az Aranybullát.

Aztán alapelveket emleget, amelyeket a magyar közösség szerinte ismert, követett, gyakorolt és vezetőitől megkövetelt (?). Ezen alapelvek: 1.) a személy nem kiszolgáltatottja a hűbérurnak, 2.) istentől származó joguralom, 3.) az állami függetlenség elve, 4.) a törvény előtti egyenlőség elve, amit Zétényi ekként ír körül "amely 1848-ig a politikai nemzet tagjait (a nemességet) azután a nemzet minden tagját megillette." 5.) az önkormányzatiság elve. [28.old.]

A 4.) pont szerint tehát ezer évig "nyugvó" jogról van szó, amit nem az alkotmány léptetett életbe, hanem a '48-as népforradalom kényszerítette ki, amely - egyáltalán nem mellesleg - kimondta a Habsburg ház trónfosztását. Lelökte a címerről a szentkoronát és [akkor úgy tünt] kitörölte az agyakból a szentkorona-tant is.

Hogy nem elírásról van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint a folytatólagos bizonygatás "A Szent Korona-tagság a magyar állampolgárok összességének mellérendeltsége, 1948-ig a nemesi rendi nemzet, azóta ... a(z egész) nemzet tagjainak testvéri közössége." [30. old.] Megcirógatja Werbőczyt is. Dózsa Györgyről és Budai Nagy Antalról viszont nem esik nála szó.
Itt már abbahagyhatnám Zétényi eszméinek tovább-futtatását, de ezt se' tehetem, mert ős is folytatja, Werbőczyvel űberelve önmagát. Idézet következik Werbőczytől (és Zétényitől), a Tripartitumból.
"Miután pedig a magyarok a szent lélek kegyelmé nek ihletéből, szent királyunk közremunkálása által, az igazságnak a felismeréséhez és a katholikus hitnek vallásához jutottak és őt önként királyukká választották és meg is koronáz ták: a nemesí tésnek s következésképen a nemeseket ékesítő és a nem neme sektől megkülönböztető birtok adományozásának jogát ... a közösség a maga akaratából az ország szent koronájának joghatósága alá helyezte ... ő tőle ered minden nemesítés ..."  [37 old.] A körmondatban jóval több cikornya van, dehát én nem vagyok gépírónő, ezért pontozgattam. Nem követem Zétényi további agytekergőzéseit sem, mert úgy vélem ennyi untig elég nekem, az olvasónak meg pláne.

Hát erre mondom én, ha mindez befér a szent korona alá, inkább nem kell se' a korona, se a tana, Pláne Zétényi tolmácsolásában.

Mindezek alapján bátorkodom azon véleményemet (nem először) hangoztatni, hogy el kell választani az aranyat az ezüsttől. De mivel mindkettő nemesfém, inkább egy másik - népiesebb hasonlat illene ide. El kell választani a szart a májtól! [Ne vessenek meg a kifejezésért, mert azt Dr. Margalits Ede: "Magyar közmondások és közmondásszerü szólások" c. gyüjteményéből vettem...]

Írásommal nem szándékozom egy "pogánykurzust" élesztgetni. Úgy vélem azonban, legfőbb ideje annak, hogy súlyos "szekuláris" gondjainkat a hétköznapi józan ész talaján kezdjük szerbe - számba venni és az orvoslásra is szekuláris megoldást keressünk, saját erőnkre támaszkodva, mert rajtunk nem segít semmiféle ima.

Ha visszapillantanak kissé a mottóra [Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget...] rájönnek, hogy a helyzet egyszerüsödött. Tulajdonképp még a szemüknek sem kell hinniük, nem kell látva látniok. A világosság és a sötétség különbözőségét már a kiscica is érzékeli, amikor még ki se' nyilt a szeme.

A mai helyzet páratlan lehetőséget kínál mivel lassan eltünnek a finom árnyalatok és polarizálódik a fekete meg a fehér.

2013. 05.26

Sz. Gy.

 


Beláttam, célszerü a honlap interaktiv jellegét biztositanom. A hozzászólók becenévvel (nickname) azonosítsák önnmagukat és jelöljék meg, melyik íráshoz szólnak hozzá. Szerkesztő 

 

Sor

Dátum

Név

Hozzászólás

1

13.05.27

Nick1

Az Árpád-házi királyok sajnos olyan analfabéták voltak, hogy nem vették észre, hogy felségjelként milyen betűk vannak a királyi pénzérméiken. Igaz, honnan is tudtak volna héberül (ha Komoróczinak nincs igaza, márpedig bizonyára nincs), de azért azt csak tudták, hogy a pápák sokszori bírálata, sőt II. Endre esetén átmeneti kiátkozása ellenére rendszeresen zsidó bérlőknek adták bérbe az állami adók beszedését, a harmincadvámokat és a királyi pénzverdét. És elnézték, hogy a zsidóknak és izmaelitáknak keresztény magyar rabszolgái vannak, akikkel (gyerekekkel) a pápa szerint szörnyen fajta lankodnak. Szörnyű volt ez a német elnyomás...Nick1 Nem ártana néhány linket megadnod egy esetleges kiegészítés hez... Sz. Gy.

2

13.05.27

Nick1

www.eremtar.hupont.hu/58/arpadhazi-uralkodok-penzei-iii
Megjegyzés: II. András az 1215-ös lateráni zsinat határozatai alapján előírta a zsidó megkülönböztető jel viselését, és eltiltotta ugyan a zsidókat az állami és közhivatalok viselésétől, ám ennek ellenére továbbra is igénybe vette a zsidók gazdasági szolgálatait. Ez idő tájt, a nyugati határszélen egy jelentős zsidó kamaragróf, Teka működött, aki 1225 és 1244 között a királyi kincstár vezetője volt."
Kösz! Meg kell jegyezni, II. András jeruzsálemi kalandjai megérnének akár egy külön misét is. Komoróczy könyvéről nem rudtam. Lehet, megveszem. Sz. Gy.

3

13.05.28

Zoltán

Kedves Gyula! Úgy érzem, igencsak egyoldalúra sikerült ez az írás. Mintha az Árpád házi királyink csupa áruló félhülyék lettek volna. Most félre téve minden oldal lózungjait, csak a tényeket nézve:
Először is István. Hazaáruló lett volna, mert legyőzte Koppányt, némi idegen segítséggel? Lehet így is értelmezni, de szerintem ennek semmi értelme. Mert az idő őt igazolta. Miért? Nézzük, milyen állapotban volt akkor Magyarország! Először is akkorra Árpád országa már a széthullás határán állt. Keleten Gyula volt az úr, a Tiszántúlon Ajtony, dél-nyugaton Koppány, a Duna-mentén pedig Géza. István, Géza fia ezeket a kiskirályokat sorra (!) legyőzte, és újra egyesítette az országot. Ha ő nincs, minden bizonnyal a németek tették volna ezt meg, és a Kárpát-medencét szépen beolvasztották volna a birodalmukba. Kár volt-e Koppányért? Nem. Ha ránézel a térképre azonnal nyilvánvaló, hogy ha Koppány, Ajtony és Gyula összefog István ellen "csont nélkül" legyőzik. Csakhogy nem fogtak össze. Mert tehetségtelen, uralkodásra alkalmatlan emberek voltak. István pedig egy katonai zseni volt, miután majd negyven éves uralkodása alatt (1000-1038) egyszer sem szenvedett vereséget! Minden csatában és háborúban győzött. Győzött 1030-ban is amikor II. Konrád német-római császár támadt Magyarországra. A német-római császárt Bécsig üldözte, majd ott bekerítette az egész hadseregét és megadásra kényszerítette. Hol volt ehhez a katonai zsenihez képest Koppány, aki már az első csatában elvérzett, ráadásul nemhogy idegeneket, de még a hasonló cipőben járó magyar kiskirályokat sem tudta segítségül hívni az ügyéhez? István nagyságát az is bizonyítja, hogy a kultuszát az a László karolja fel, akinek nagyapját, Vazult István (vagy inkább a német felesége, Gizella) vakíttatta meg. Most, ezer év távlatából talán jobban látjuk az eseményeket, mint István után néhány évtizeddel László? Biztos, hogy nem. Ha ő enek ellenére is így tisztelet Istvánt, akkor azt biztosan nem véletlenül tette.
Ismersz már annyira, hogy tudhatod, nem vagyok a kereszténység híve. Mégis azt mondom, akkor István -jobban mondva Géza- a legjobb megoldást választotta mikor Rómához fordult. Nem a német birodalomhoz, mert akkor éppúgy hűbéres lett volna, mint a csehek, meg a lengyelek. És nem Bizánchoz (mint az erdélyi Gyula) mert az is hűbéri függőséget jelentett. Közvetlenül az akkor valódi hatalom nélküli római pápa védnökségét választotta, így egy okot máris kihúzott, ami miatt támadás érhette volna Magyarországot. Nem volt indok egy keresztes háborúra Magyarország ellen, ami enélkül csak idő kérdése lett volna. Így megőrizte az ország függetlenségét.
István egyetlen hibája (persze így, utólag) hogy nem ismerte fel, a felesége körül csoportosuló németek vezette "párt" az ország elveszejtésén munkálkodik. De közvetve még az is neki köszönhető, hogy az országba behozott "német" Péter ellen már egy egységes nemzet sorakozott fel. Nem szétszabdalt kiskirályok országa volt ekkor már Magyarország, mint uralkodása elején. Ez az egységes nemzet állította ki Aba Sámuel ellenkirályt. "Röviden" ennyit Istvánról.
De hogy a fentebbi hozzászólásra is reagáljak Mi az, hogy "Az Árpád-házi királyok sajnos olyan analfabéták voltak..." Mikor pl. Kálmán királyról (1074 – 1116) a külföldi kortársak, mint egész Európa legműveltebb királyáról emlékeznek meg! Vagy ott van II. András, aki egyedül ért el sikereket a keresztes hadjáratok idején. A híres "oroszlánszívű" Richard simán elbukott, Andrást viszont senki sem győzte le. Az egyiptomi szultánt legyőzte, a muzulmánok ki sem mertek vele álli a döntő ütközetre, hanem mindig elkerülték. Ezt persze nem tanítják az iskolákban. Pláne nem külföldön. Vagy ott van Kun László királyuk, aki ha nem segíti ki Habsburg Rudolfot a csehek ellen 1278-ban a dürnkruti csatában, ma nincs Ausztria. Ezt is hiába keresed az osztrák tankönyvekben. És szinte a végtelenségig lehet sorolni az árpád-házi királyok tetteit, amivel beírták magukat Európa történelmébe. Az meg, hogy egymást is kaszabolták a trónért? Igen. Így volt. De így tartották szinten a magyar harci képességet. Egy állandó harcban, életveszélyben lévő nemes, vagy trónörökös sokkal jobban tud reagálni egy külső támadásra, mint egy olyan, aki már 20-30 éve, vagy talán soha nem volt csatában, csak vadászgatott, ivott, meg a nőket hajkurászta. Úgyhogy a cikk és a hozzászólás ezen részét teljesen igaztalannak tartom.
Királygyilkolás mint a nemzeti harcképesség elixírje... Ezt még nem hallottam eddig. Mindenesetre figyelemreméltó... Az árpád-ház kihalása idejéig 1301-ig ezek a királyok nemcsak, hogy megtartották Árpád honát, de gyarapították is. Mindezt nyugaton egy agresszív német birodalom, délen az agresszív Bizánc, keleten pedig 1240-től egy agresszív tatár birodalom közé "ékelődve".
A szentkorona-tanos, történelmi alkotmányos baromságokról nem is írnék semmit, mert jól látod, hogy ennek semmi relevanciája a mára nézve. Ezt ma előhozni teljes anakronizmus.
"Az idegen szép" témában pedig csak annyit, hogy ez inkább a koppányi vonal, mint az istváni. Ez még a keletről hozott örökségünk. A keleti állameszményben mindenki megőrizheti az identitását, a lényeg, hogy a vezért szolgálják. Így jöttek létre szinte pillanatok alatt hatalmas birodalmak, és omlottak is össze egy pillanat alatt a vezér halála után. A nyugati állameszmény más. Egységesítő, asszimiláló. Mindenkit beolvaszt, egynyelvűvé, egy kultúrájúvá tesz. Ilyen volt a római majd a német és a francia is. Mára bebizonyosodott, hogy ez utóbbi a versenyképesebb. A mi vesztünk, hogy nem álltunk át időben erre a nyugati modellre. Ennek a következménye lett Trianon. De ezt képtelenségnek tartom beleszőni a Koppány-István ellentétbe, ráadásul úgy, mintha Koppány képviselte volna a nemzetállami eszmét, István meg az "idegen szép"-et.
Akármilyen oldalról is nézem, az árpád-házi magyar királyok 1000-1301-ig tartó regnálása éppolyan sikertörténet, mint Árpád honfoglalása, és államalapítása. Üdv. Zoltán
Mindenekelőtt annak örülök (ha) ujjáéled a cikkek fölötti polémia. Írásom nem "sikerült" egyoldalúra. Sarkított (!) írás, ami egyoldalúnak is titulálható. Ami a műfaját illeti: nem történelmi tanulmány, nem is vitairat. Inkább "kiáltványnak" nevezném. Az ország "újraegyesítését" a németek "tették" meg! [Nem olvastad, amit a vármegye,- ill. adórendszerről írtam?] Géza nem Rómához fordult. Az országot Quedlinburgban adta el (személyesen, vagy ügynöke útján) a német császárnak. Ami az "egynyelvüséget" illeti, ezzel kapcsolatban idéztem (!) I. Istvánt. [Ezt se' olvastad?] Lett mégis egy nyelv - a latin. Erre gondoltál volna? A magyar nyelv, mint "többedik" nyelv (a nyelvújításig) jóformán arra szolgált, hogy a paraszt (a nemzetből kirekesztett 95 %) megértse mikor kell templomba mennie, kinek mit kell adóznia, meg hova kell a leányát előállítania az első baszás ("ius primae noctis") megejtése végett. Egyébként zseniálisan ráéreztél, mit akarok támadni a cikkemben: a két "sikertörténet" egymásba folyatását, összemosását. Hozzászólásod voltaképp ezt jelenti. Az ehhez való jogosultságodat természetesen nem vonom kétségbe. Én két eszmei alapot: az istvánit és az árpádit vetettem egybe és ezer év bajait az utóbbival próbáltam összefüggésbe hozni. Sz. Gy.

4

13.05.28

 Cezarfi

Változatlanul az a magyarság nagy kérdése: miként tehetünk szert biztos történelmi alapismeretek re, miként ismerhetjük meg történelmünket a maga igaz valóságában? Történelmünk alapjainak megismerése azt jelenti, hogy visszakapjuk természetes látóképességünket, igazlátásunkat, hogy fényt lobbantunk magunk előtt és magunk mögött, s nem tévelygünk tovább látásrontó, eszmélet rabló ködökben. Azt jelenti: ráeszmélünk magunkra, felfogjuk, kik vagyunk, s a valóság ismereté ben rálátunk igaz mivoltunkra, az életünket, jövőnket fenyegető veszedelmekre, megértjük sorsunk, a magyar sors alakulásának okait, meghatározó tényezőit; azt jelenti, hogy látó szemmel tekintünk a magyar sorsra. GRANDPIERRE K. ENDRE: TÖRTÉNELMÜNK KÖZPONTI TITKAI cezarfi Ha tévelyeg tél akarsz kissé "látásrontó, eszmélet rabló ködökben" olvasgasd a "magyar" alkotmányjogászok remekmüveit... Sz. Gy.

5

13.05.28

Diána

Ideje lenne végre tiszta vizet önteni a pohárba. Kitűnő írás, rátapintva a lényegre, a zavaros, hazug Istváni kezdetektől napjainkig. Imádkozhatnak a "hívők" reggeltől estig, nem veszik észre, hogy folyamatosan az ostobaságot ismétel getik. Isten semmilyen törvényt nem alkotott, küldött az embereknek, mert akkor saját maga ellen hozott volna törvényeket. A törvényeket az emberek találják ki, és rendre megszegik, a törvényhozók is. A "szent" korona, és a többi, is a hiedelmek, a zavaros ideák története. Nem több a korona egy (két) ötvös munkánál, és semmiféle ereje, hatása, nincs, nem is volt, amikor hazatért, és amikor külföldön volt. Aki tud  valami pozitív eseményt, valami jót a koronával összefüggésben illetve általa, arra befizetek. Amikor minden évben augusztus huszadikán megy a cirkusz, a szent István államalapítása, és a szent jobb utaztatása ünneplése kapcsán, a bornírt hülyeség megnyilvánul.Hab a tortán az "egyház" és a politikusok összeröffenése.Ez tényleg tragédia. Ami  még szembeötlő az a változatlan jövevények, a kiszolgáló cselédek, és a köznép hármassága ugyanúgy ahogyan István idejében. A jövevények , és kiszolgálóik, még pofátlanabbak, gátlástalanabbak. A tönkretevés módszeres,bár a felnégyelés már nem dívik.Nagy szükség van a fényre, az igazság kimondására, mert ha tovább görgetik a téveszméket csak sodródunk, mint az őszi falevél a szélben, nya kunkon az idegen jövevények, és csatlósaik. Maszlagokra nincs szükség, az igazságot kell kimondani, ez sokaknak nem tetszik tudom. A rögzült téveszme betegség. Gyógyír kell.Zsidó áfium ellen való orvosság.Tisztánlátás, és cselek vés.Üdv, Diána Igen, a nemzet "szentháromságra"  tördelése olyan kitünően bevált vallási, politikai és gazdasági szisztéma, hogy szerkeszeti restaurálása és ideológiai kisuvickolása a liberálkapitalista rendszer legfőbb törekvése, főleg azóta, hogy a római pápa egyre inkább zsidórabbivá válik. Sz. Gy.

 6

13.05.28

 Diána

Még folytatom, István felajánlása "szűz" Máriának a koronát, mit hozott? Halált szenvedést harcokat. Az országunk elveszítette kétharmadát,háborúk, tizenkilenc, ötvenhat,és a huszonnégy év napjaink,a kommunista terror, zsidó diktatúra, soroljam? Tehát nem működik a javunkra. A szent jobbot is mutogathatják, vihetik körbe-körbe,ez pedig morbid dolog. Ahol nics rend, ott ilyen mutatványokkal traktálják a nagyérdeműt. Üdv.: Diána Diána! Ezzel a szent jobbal kihúzta a dugót a palackból... Badiny Jós Ferenc szerint István király hozta azt a rendeletet, mely szerint kézlevágással kell büntetni azokat, akik visszatérnek az ősi vallásra. Ugyanő úgy vélekedik, hogy kegyes ősi magyar szokás volt az áruló kezét levágni. István is így szabadult meg "szent" jobbjától. József Attila is megénekelte a szent jobbot.

Keresztények, ti hajtsatok fejet -
A mai nap az örökéltü Szent Jobb
Malasztja száll s a hívő lelkeket
Megedzi. Zengjen zsoltárunk - ott fent jobb
Lesz élni majd, ha bús fejünk felett
Az Úr hatalmával vigyáz a Szent Jobb -
Oh áldjuk, áldjuk százszor e kezet
S emelkedjünk fel Krisztushoz, ki lent volt.
De ti, pogány ősöknek vérei
Nagy daccal mégse szálljatok Neki -
E kéz apáinkat halomra ölte
S Hadúr e népet akkortól veri,
Mikor hitének gyáva lett örökre,
Mikor e kéz erős hitünk kiölte.

Az utolsó strófa a turáni átokra céloz.

De ez mind semmi! A papság ereklyetisztelete egyenesen bámulatra méltó. Ezt igazolja a fossaonuvai jámbor szerzetesek példája. Az úgy volt, hogy Aquinoi Szent Tamás Fossanuova cisztercita monos torában prédikált. Érveivel, brilliáns stílusával elkápráztatta hallgatóságát. A prédikáció végére érve megáldotta a híveket, aztán összeesett a szószéken és meghalt. Az atyák gondoltak egyet, majd "... levágták a fejét ...  néhány órával később feldarabolt, kövér testét már hatalmas üstökben főzték a monostor konyháján, szépséges gregorián himnuszokat éneklő, csuklyás szerzetesek, akik ereklyeként eladott csontjain gazdagodtak meg. Aranyos, nem? Sz. Gy. 

 7

13.05.29

Han Ok

"Szentkorona-tan, szentkorona-eszme, szentkoronatan) az a középkorban kialakult magyar hagyomány, amely az addig még nem létező államelméletet pótolva, a Szent Korona testének elképzelésében hozta létre a király személyétől független magyar államiság fogalmát, amelynek része, tagja volt – maga az uralkodó mellett – egyrészt a Magyar Királyság területe, másrészt pedig az uralkodó osztály. Ez az eszme rendszer hosszú időn keresztül Magyarország történelmi, íratlan alkotmányának alapját képezte, erre épült a magyar állam eszméje."
Ezzel mindössze az a gond, hogy ez már egy ideológiailag torzított definíció. A szent korona gyakorlatilag az Isten fogalom kiváltására tett zseniális kísérlet. Ezzel a fogalommal, gyakorlatilag el lehetett különíteni a nyugati típusú kereszténységnek álcázott zsarnokság (ideológiai hadviselés lásd Szun-Ce: A háború művészete) isten fogalmát és a Szent Korona léphetett a bölcsesség forrásának helyére és élő hatalommá válva gyakorolhatta minden anyagi dolgok feletti hatalmát. A Szent Koronát bárki képviselhette, aki megértette a spirituális üzenetét. Ennek az értékrendszernek a legjobb képviselőit nevezték nemeseknek. Ők váltak a nemzet vezetőivé - egészen pontosan a Szent Korona közösségének vezetőivé - merthogy a Szent Korona közössége nem egy nemzetet foglalt magába, hanem azokat, akik megértették azt a gyakorlati értékrendszert, életvezetési elveket és életükkel - olykor halálukkal is - képviselték ezt. Ez az amit ma nagyon nem szeretne itt ebben a Magyarországnak nevezett területen élő ember-állo mány megérteni. Pontosabban ennek az ember állománynak a kondásai.
Az írásbeliség pedig szerintem több vagy legalább ugyanannyi kárt okozott, mint amennyit hozzátett az ember bölcsességéhez (és itt szándékosan nem tanultságot írtam). Ezért ezt én nem tekintem egy fejlődési mutatónak. Annak a fajta bölcsességnek, amire Árpád közössége és irányítási elvei alapultak - nincs sok köze az írásbeliséghez. Ez gyakorlati bölcsesség, amit az írásbeliség eszközrendszere hatásosan forgatott fel. Az írásbeliség elterjesztése kiváló eszköz lett az ideológiai felforgatás, azaz a hadviselés nem fegyveres változatának hatásosságát kiterjeszteni. Han Ok
Valóban! Az írásbeliség nem a magyarság felemelését, hanem elnyomását, kizsákmányolását szolgálta. Sz. Gy.

8

13.05.29

Nick1

 Ha ennek az írásnak a tisztázás, a tények és a hazugságok szétválasztása a célja, akkor érdemes forrásokkal dokumentálnia állításait. Csakhogy az ilyesmiket csak elfogult irodalmi művek "dokumentálják, mint Aranytól a János pap országa, vagy a Bánk Bán (eredetileg német szerzők írták meg!)
"Az adószedés, mint minden német szisztéma, kiválóan működött. Ezt igazolja Tiborc panasza."  Csakhogy a korszakban az adószedés nem német szisztéma volt, hanem valódi, ellenőrizhető történelmi források tanúsága szerint zsidó és elvileg muzulmán, de igazából a kálizok esetén is nyílt, vagy titkoszsidó:
www.nyest.hu/hirek/kalizok-magyarorszagon
"A honfoglalás idején a kálizok egy része muzulmán, másik részük pedig karaita zsidó vallású volt. Katonáskodáson kívül kereskedéssel foglalkoztak: „ők voltak a királyi vámosok, adószedők, pénzváltók, sókamarai tisztviselők stb.” (FNESz.). Ezért nem lenne furcsa, ha éppen a vám szó káliz eredetű lenne a magyarban (vö. perzsa wám ’tartozás, adósság’)." Tehát ez nem igazolódik: "míg a csahosok és a nép ugyanazok, a jövevények etnikai összetétele változik. A németeket, olaszokat, stb. a zsidók váltották fel", mert eleve zsidók voltak a "pénzbeszedő gépezetet" az Árpádok részére "üzemeltető" siserehad tagjai. Jellemző, hogy a visszaélések ellen lázadó nemesség által kikényszerített nemesség nem azt mondatja ki a királlyal (írott malasztként), hogy a pénzbeszedő tisztségeket németek, olaszok ne tölthessék be, hanem: "(XXIV. p.)Hogy izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek. Pénzváltó, kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunkbéli nemesek legyenek. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek." Csak tudták, hogy kik élősködnek a pénziparban... Hogy a reformkori és 48-as írók nem vették észre a múltban a zsidó élősködőket, az érthető, saját korukban sem vették észre, sőt "emancipációjukért" küzdöttek, miközben máris kivételezett helyzetben voltak. Tehát az ő irodalmi műveik a legkevésbé hiteles források a múltunkról. Vesd össze Erdélyi János: Izráel éneke című versével, amiben épp csak nem nevezi szegény elnyomottakat Isten ajándékának. Erről az Erdélyi Jánosról Sárospatakon ma kollégium van elnevezve. Biztos, hogy a pápisták voltak a nemzetellenesek? Nick1
"Téziseim"  nem szorulnak módosításra, legfeljebb kiegészítésre. A zsidó mint "adóbérlő" szipolyozta a a népet. "A pénzbeszedő gépezet" az istváni vármegyerendszer egyik alrendszere volt. Ezt pedig a németek gründolták össze, rekordgyorsa sággal, ugyanakkor német alapossággal. Az "üzemeltetés" fogalma nem igazán értelmezhető. Sz. Gy.

 9

 13.05.29

IF

Az a baj, hogy az országvesztők ezeréves agymosása tökéletesen beérett, s a még megmaradt maroknyi magyar fejében is csak a beépített hazug ismerethalmaz munkálkodik, és okoz hatalmas rombolást és káoszt, s az így születő egyéni és egyedi nézetek aztán nyilvánosságra kerülve, elidegenítik egymástól még a „gondolkodókat” is, az ellen legnagyobb megelégedésére. Az istváni-korból tényekről beszélni nagy magabiztossságra vall, akkor, amikor e korból alig van hiteles, komolyan vehető tény és adat. Szinte mindegyik „forrás” későbbi, sőt jóval későbbi „alkotás”. Vagyis nem korabeli szerzők tollából származik, olyanokéból, akik az eseményeket átélték, vagy legalább abban az időben éltek. A másik gond pedig az, hogy e szerzők zömmel ellenérdekelt felek, akiknek történetírása ezért minden képp elfogult, egyoldalú, vagy hazugságoktól terhes. Napóleon mondta, ő már csak tudta, hogy „A történelmet mindig a győztesek írják!” Épp ezért az ilyen közlések hitelesek sem lehetnek. Így tényként hogy is kezelhetnénk őket? A tetejébe e művek általában latinul maradtak reánk, ami fordítást igényel. Ahány fordítás, és fordító, annyi új mű, tény stb. Ezért a fordító személye sem közömbös. Így a számunkra nem marad más, mint a hazugság és ferdítés halmazból kihámozni valamiféle valóságot. Aminek persze ki tudja mennyi köze lehet a valósághoz? Mert az, lehet, csak a  mi igazságunk.
Ami a Vajk-féle történéseket illeti: a tény az, hogy alig van adat (miért? - a halottról jót vagy semmit?); ami van, az pedig az eseményektől mind jóval későbbi keltezésű; zömében az ellenérdekelt fél írása; a „források” nyelvi fordí táson mennek keresztül, ezért torzulást szenvednek. A legkorábbi „forrásnak” számító Intelmek és István egyéb Törvényei sem biztos, hogy István életéből valók. (Itt az első és második istváni törvénykönyvekről, pontosabban Istvánnak tulajdonított törvényekről beszélünk.) Egy egyházi személy szedte össze és másolta át őket a 16. század ban. Az Intelmek, mint István első „törvénykönyve”, feltehetően István életében készült, egyházi ihletésű mű. A „második törvénykönyve” valószínűleg a halála után íródott, ugyancsak egyházi ihletéssel. A Legendák önmagukért beszélnek. A tényekhez vajon mennyi közük lehet? Másfelől, a Nagylegenda 1080 körül készült, feltehetően az Istvánt szentté avattató László jóvoltából, a Kislegenda 1100 körül keletkezett és talán Könyves Kálmánhoz köthető.
Az első „hiteles magyar” forrás, Anonymus, aki 1180 körül írja művét, vagyis majd százötven évvel István halála után, amelyben Istvánról mindössze annyit közöl, hogy „az élet igéit hirdette és a magyarokat keresztelte.” Vajon miért e hallgatás? Igaz közöl még néhány érdekességet, ami az istváni-út felé mutat. Nevezetesen: Zolta vezér „még életében megeskette nemeseit, és a fiát Taksonyt még életében vezérré meg uralkodóvá tette egész Magyarország felett”. Taksony pedig oly kegyes volt, hogy hírének hallatára „sok vendég özönlött hozzá különféle nemzetekből. Ugyanis Bulárföldről nagyon sok izmaelitával jöttek némely fölötte nemes urak: Billa meg Baks. A vezér Magyarország különböző vidékein földet adományozott nekik, s még azonfelül a várat is, melyet Pestnek hívnak, örökre nekik engedte. ... Ugyanebben az időben, ugyanarról a tájékról jött egy Hetény nevű igen nemes vitéz, és neki a vezér szintén nem kevés földet meg egyéb jószágot adott. Taksony vezérnek Gyejcsa nevű fia született, Magyaror szágnak ötödik vezére. Ugyanekkor a besenyők földjéről jött egy vezéri nemzetségből való vitéz. Neve Tanuzaba volt... Ez a Tanuzaba egészen Taksony vezér unokájának, Szent István királynak az idejéig élt. S midőn Boldog István király az élet igéit hirdette és a magyarokat keresztelte, akkor Tanuzaba, ki hitben hiú volt, keresztény lenni átallott; így hát temetkezett élve feleségével az Abád-révbe, hogy a keresztségben ő meg a felesége ne éljen a Krisztussal örökre.” Szegény öreg Tanuzaba élve eltemettette magát a feleségével. Hát leszakad a mennyezet!
A Kálti-féle Képes Krónika 1370 körül íródott, vagyis majd 350 évvel István után. Ebben Istvánról a következőket olvashatjuk: „Már kora ifjúságában dicső hadat viselt Szent István király a vitéz és hatalmas Koppány vezér ellen. Koppány … vezér Szent István király anyját  vérfertőző házasságra kívánta, meg  akarta ölni Szent Istvánt, hogy vezéri részét a maga hatalma alá  hajtsa. ... Szent István király azonban összehívta főembereit ... összegyűjtötte seregét, és  az ellenség elébe indult; a Garam folyó mellett övezték fel először karddal; itt testi épségének őrizetére két főembert rendelt, Hontot  és Pázmányt; az egész sereg fejedelmévé és vezérévé pedig német  származású vendégét, Vencellint tette meg. … Szent István … nyereséges háborút viselt Gyula ... anyai nagybátyja ellen, aki ... egész Erdőntúli országot a maga hatalmával kormányozta.Az Úr 1002-ik esztendejében tehát ... elfogta  Gyulát, feleségével és két fiával együtt és átküldte ket Magyarországba. Ezt azért cselekedte, mert bár Szent István király sok szor megintette, mégsem tért a keresztény hitre, s nem nyugodott,  hanem  folyvást igaztalanul zaklatta a magyarokat. Gyula tágas, nagy gazdagságú országát Szent István egészen Magyarországhoz  csatolta ... melyeknek fövenyében aranyat lelnek, és ennek  a földnek aranya igen jó. ...Ezután seregét a bulgárok és szlávok vezére, Keán ellen  indította ... legyőzte és megölte. Fölbecsülhetetlen mennyiségű kincset szerzett. Kiváltképpen aranyat, gyöngyöt és drágaköveket... Ebből a sokféle kincsből Szent István király felette meggazdagodott.”
Tehát, ha hihetünk a krónikaírónak, akkor itt egy gazdasági és hatalmi érdekből elkövetett tömeggyilkossal, egy bestiális rablóbanditával állunk szemben, akit nem az ország széthullása miatti aggodalom vezérelt, hanem az esztelen meggazdagodási vágy, amely elsöpört az útjából mindent. Legyen az akár a legközelebbi vérrokona is, vagy a magyarság szine-virága.
Így, ha a tényeket nézzük, valójában nincsenek tények e téren. Egyházi emeberek által írt történetek vannak, amiket el lehet hinni, fel lehet nagyítani, bele lehet képzelni bármit, de az attól még igaz valóság sosem lesz. E munkákban olyan nincs leírva, hogy az ország a széthullás határán állt. Gyula tartománya nem képezte az ország részét, ezért az a széthullást sem siettethette. Ajtonyról a két forrás említést sem tesz (mások persze igen). A támadásokat mindig Vajk-István kezdeményezi. Az ország egysége érdekében nem kiegyezést keres, hanem eltiprását mindazoknak, akik nem hajlandók az új rendszerrel egy követ fújni. Akkor miért íródik le ez a mondat, hogy az ország széthullott volna?
Az ország azonban István halálára valóban a széthullás határára került. A velencei Péter és a zsidó Aba Sámuel csatározásai jól jelzik ezt.
Én sem  tudok róla, hogy Árpád birodalma "szakadozott" volna. De mivel írásom nem történettudományos értekezés, az erről szólóval nem kezdtem vitát. Azt is csak laikusként említem, hogy valóban István "életmüve" omlott össze Imre halálától a velencei kalandor "kinevezéséig", mindenek előtt és fölött erkölcsileg! Taksony idejéig legalább negyven győztes hadjáratot vezettünk. Még a nevezetesnek mondott vereségeink sem adtak lökést az ellenségeinknek megtámadásunkra. Erre majd egy évszázadot kell várnunk, amikor is az „ország és állammmentő” Vajk-István, a pápának történt érthetetlen önalárendelésével, megkérdőjelezte a korabeli európai hierarchiát, amivel kiélezte a viszonyt a császárral, aki nem tűrhette tekintélye és hatalma csorbítását egy „jöttment” újkeresztény által, aki a pápaságot erősítette vele szemben.  Így az, ami a "súlyos" augsburgi vereség után se következett be a pogány Magyarországgal, az a keresztény istváni állam idejében kétszer (1018, 1031) is megtörtént, mert a keresztény császár úgy látta, hogy az országot kellően legyengítette hozzá a véreivel szemben erőskezű hatalommániás. A csatákat Vajk ugyan megnyerte, de ő adta fel bajor sógorainak a Bécsi medencét, a Gizellán keresztüli szövetségért. Érdekes győztes az, aki úgy nyer csatákat, hogy közben területeket veszít. Legin
kább Pürrhoszhoz hasonlít.
Mi korábban oly erősek voltunk, hogy nem mertek megtámadni bennünket. István alatt viszont ehhez már meg volt a bátorságuk, hisz hosszú országlása egy olyan „erős birodalmat teremtett”, hogy az ellenfelei újjat mertek húzni vele. Ekkorra már „annyira szilárd volt az állama és a hatalma”, hogy a saját gyerekét, vagy gyerekeit(?) sem tudta megvédeni ez a „nagyszerű hadvezér” a gyilkos(ai)tól.
Ezt nem minden hozzászóló hajlandó észrevenni, dehát legyen nekik "keresztény" hitük szerint... Az „államalapító” csalhatatlan érdeme volt az is, hogy halála után nyolc éves „polgárháborúba” sodorta az országot. Vagyis a műve már ekkor összeomlott. Az már csak hab a tortán, hogy kétszáz év multán az ország a tatár lábai előtt hevert. Az árpádi-kor 263 éve alatt pedig húsz királyt fogyasztott el e stabil állam. 13 évente egyet. 1301-ig öt István és három Géza uralkodik. Beszédes nevek és jelzők. Lászlót pedig ugyancsak a saját hatalmi ambíciója vezette, amely mindent mást űberelt. Ezért valóban jól ítélhette meg az istváni fordulatot, hisz az neki személyesen sokat kamatozott, de az ország né pe ebbe belegebedt. Így aztán jöhetett a török és a majd fél évezredes Habsburg uralom, majd a szovjet és a zsidó.
Egy „reformot” sikeresen véghezvinni a nép ellenében nem lehet. Tömeggyilkosságok árán meg kivált nem. Ám az eredményeit ma élvezhetjük. Nincs magyarság, csak zavartfejű ember-egyedek. Tespedtség, mérhetetlen közöny, élvhajhászat, és ember embernek farkasa lét.
A „némi idegen segítség”
Ezen a kiszóláson sem húztam fel magam...  pedig annyira volt alig, hogy szinte másból sem állt. De olvassuk csak a Krónikát: „Minthogy azonban ezen időben  vannak vendég jövevények, akiknek nemes sége egyenlő a magyarokéval" [kérdjük: hogyan van ez? Hát nem volt elég a magyarok  száma Pannonia betöltésére? Mert ...] "Géza fejedelem  isteni jóslattól megintetve, keresztény hitre kezdte téríteni a magyarok nemzetségét; és amidőn intelmekkel őket meg nem téríthette, mert teljességgel hódoltak a pogány szertartásoknak, kénytelen volt némelyeket fegyverrel elnyomni, többen lévén a hit ellenei, mintsem követői; hogy ezt megtehesse, hírül kellett adni  szándékát a keresztény királyoknak és fejedelmeknek. Kívánságának hallatára nemcsak segítséget küldöttek, de személyesen is  eljöttek, mert a magyarok kegyetlensége igen ártalmukra és veszedelmükre volt.  Jöttek azután Magyarországba mind Géza király és  Szent István király idejében, mind más királyok napjaiban csehek,lengye lek, görögök, spanyolok, izmaeliták ... besenyők, örmények, szászok, thüringiaiak, meisseniek és Rajna vidékiek, kunok, latinok, akik hosszabban időzvén az országban,  ámbár nemzetségük ismeretlen volt, a magyarokkal mindenféle képpen házassági összeköttetésbe keveredve, ugyanolyan nemes séget és szállást nyertek.”
István sem azért volt hazaáruló, mert Koppánynak esett, hanem mert elárulta a saját népét. Koppányt persze lehet mocskolni, de maga a Krónika, vagyis az ellenfelei mondják róla, hogy vitéz és hatalmas vezér volt. Arról már nem is beszélve, hogy a régiek soha nem a szart emelték maguk fölé, ami ma bevett szokása a silánynak. Koppánynak tisztéből adódóan feladata, kötelessége volt fellépni az ősi törvényeket felrúgókkal szemben. Koppány a Vérbulcsú nemzetségből származott, amely  a korábbi államrendben a főbírói tisztséget töltötte be. Az istváni államszervezés a törzs lényeges jogait  érintette, az özveggyé lett Sarolt kezével pedig Koppány előtt a legfőbb hatalomhoz vezető út lehetősége is megnyílt. Feltehetően e kettős ok késztette őt „lázadásra”. S hogy miért bukott el? Lehet találgatni, elméleteket gyártani, s azt is ki lehet jelenteni, hogy még arra sem volt képes, hogy maga mellé állítsa a többi tör zset! De mivel semmit nem tudunk az akkori helyzetről, így megítélni sem tudjuk, hogy Koppány miért egyedül (?) szállt szembe Vajk idegen fegyvereivel. Ma vajon kire számíthatna az, aki a regnáló rezsimmel szemben fegyvert emelne? Holott már a Krónika is felhozza a következőket: „ ... A  Szittyaországban lakozó hunok megsokasodtak; egybegyűltek, és  maguk közül kapitányokat rendeltek: majd ... Bírát is választottak  maguk közül egyet, … hogy az intézze a viszálykodók pereit, fenyítse meg a tolvajokat, latrokat és  gonosztevőket; mégis úgy, hogyha a bíró méltánytalan ítéletet  hoz, a közösség azt semmivé tehesse, s a hibázó bírót és a kapitányokat akkor tehesse le, amikor akarja. Ezt a törvényes szokást a  hunok, vagyis a magyarok Taksony fia Géza fejedelem idejéig megtartot ták. Mielőtt ugyanis a magyarok megkeresztelkedtek, táborszerte így kiáltott a hírnök szava, így gyűjtötte seregbe a hunokat: "Isten és az egész község szava, hogy ki-ki fegyveresen,  vagy ahogyan van, pontosan megjelenjék a megadott helyen, hogy  meghallgassa a község parancsát és tanácsát." Aki pedig semmibe vette a parancsolatot és ennek kellő okát nem adta, szittya törvény szerint karddal vágták ketté, száműzték, vagy irgalmatlanul közönséges rabszolgaságba taszították. ... "Hiszen egy atya és egy  anya nemzette a hunokat, valamennyit, hogyan mondhatnók hát  egyiket nemesnek, a másikat nemtelennek, ha ilyen bűnesetek  miatt el nem marasztalták volna.”
Amennyiben valóban a tényekből indulunk ki, akkor látnunk kell, hogy a magyarság (hunság) évezredek óta létezett, amikor megjelenik Vajk-István, s a magyarság ősi hitét, vallását, erkölcsét, törvényeit és szokásait kiírtatja, s az új eszméket, a vallást, idegen szuronyok segítségével, tűzzel-vassal elterjeszti. Teljes mértékben kiszolgáltatta az országot egy olyan kíméletlen és elvetemült csoportosulásnak, amely államiságában, kultúrájában, erkölcsében, vallásában, életmódjában a magyarság közelébe sem léphetett. Tény az is, hogy Vajk színrelépése után 34 évvel a keresztény germán elérkezettnek látta az időt egy másik keresztény ország bekebelezésére, amire korábban talán gondolni sem mert. Tény az is, hogy e kiválóság elveszti utódait, vagyis nem tudja az uralmát, a művét a vérein keresztül is megvédeni és megszilárdítani. Halálakor nyolc éves belháború tör ki. Csak az ellenségévé minősített Vászoly sarjai (András, Levente) mentik meg az államot az összeomlástól, mert az istenadta nép elhiszi róluk, hogy a régi rendet akarják visszaállítani. Amikor felismerik, hogy itt szó sincs restaurációról, már késő. Az ügyeletes királyok aztán jönnek-mennek, 263 év alatt huszan, a papság és a kereszténység azonban marad. A magyarság közben satnyul, elkényelmesedik, sorra veszíti háborúit; erkölcsét, önbizalmát, területeit és a büszkeségét. Mára szinte teljesen elvesztette hagyományait, értékrendjét, viselkedési kódexét és történelmét. Enélkül pedig nem lehet jövője egy nemzetnek. Ami megint csak tény, hogy Vajk után alig telt el kétszáz év és a tatár lábai előtt hever e szilárd államalakulat. Majd jön a török és megsemmisíti a magyar államiságot. Nem sokra rá a Habsburg. Majd az orosz, s végül napjainkban a zsidó.
Ezt nevezzük talán "szerves fejlődésnek."  
Ahhoz, hogy megérthessük e kort, a korabeli Európát kell felvázolni. „Képzeljük magunk elé – mondja Bodnár József – Európa földrajzi képét, ne a mai politikait, mert az félrevezet. Mi volt a politikai helyzet a korabeli Európában? Menjünk nyugatról kelet felé. Az Ibériai félszigeten az iszlám uralkodott. A brit szigeteken féltucat keresztény angolszász fejedelemség vívta egymással élet-halál harcát. Skandináviában még pogányok a vikingek, a későbbi norvégok, svédek, dánok. A Baltikum szintén pogány. A mai Franciaország, Benelux-államok, Németor szág, Svájc, valamint Itália nagy része a Római Birodalomhoz tartozott. Szicília, Szardínia iszlám kézen volt. Dél-Itáliában és az Adria mentén mindkét oldalon Bizánc az úr. A Balkán Horvátország kivételével szintén Bizánchoz, a Kelet-Római Birodalomhoz tartozott. Mi voltunk a Kárpát- medencében, és nyugati határunk az Enns-folyó. A keresztény Lengyelország velünk együtt alakulgat. Tőlünk keletre besenyő és más rokon népek, vagyis a mi kultúrkörünk. Észak-Keletre pedig a Kievi Rusz viking eredetű nemessége szinte állandó szövetsé gesünk, néha dinasztikus ellenfelünk. A Bizáncban székelő császár törvénytelennek tartotta a nyugati "pályatár sát". Kapcsolatra is alig volt hajlandó vele, nemhogy szövetkezett volna, mondjuk ellenünk. Vagyis valamiféle komplex és dinamikus keresztény Európáról abban az időben beszélni utólagos belemagyarázás. Hogy a két császár összefogásának lehetősége fennállt volna ellenünk, ez nem több utólagos fantáziálásnál.
Megint mondom, én nem rendezek történész konferenciát. Örülök azonban annak, hogy néhány történelmi tény a helyére kerül. Egymásnak sokkal nagyobb ellenségei voltak, mint nekünk együttvéve. És akkor még a kor többi kellemetlenségeiről (arabok, vikingek, lázadó hűbéresek) nem is beszéltünk. Jellemző a két császár viszonyára, hogy Nikeforosz bizánci császár 968-ban I. Ottó követét a rangsorban hátrább ültette egyik hűbéresénél, a bolgár fejedelem követénél, azzal az indokkal, hogy a nyugati császár nem római, csak longobárd. Ilyen feltételek mellett tehát kényszerítő körülmé nyek nem nagyon voltak számunkra (lét vagy nemlét alapon) a kereszténység felvételével kapcsolatban. A skandi návok a XIII. században krisztianizálódtak, a baltiak még később. Litvánia például 1400 körül. Őket tehát 1000-ben még senki sem kényszerítette, csak bennünk et, a kor meghatározó nagyhatalmát? Ha viszont mi akkor nem térünk meg, akkor valószínűleg ők sem, soha. Vagyis az ő esetükben is mi voltunk a kulcskérdés. Ugyanis éppen a mi krisztianizálódásunk súlyosbította az ő helyzetüket. Ennek ellenére még századokig tartották magukat. És mivel erővel bennünket nem lehetett kiirtani, ezért jött a régi trükk az asszonnyal, Bajor Gizellával, a belső bomlasztással...
Taksony haláláig (970) tehát változatlanul az Enns folyó a nyugati határ. Géza hatalomra kerülésével változott a helyzet. De akkor se nyugati nyomás, hanem belpolitikai okok miatt. Géza ugyanis egyeduralomra törekedett. Ezért kifelé, így nyugat felé is defenzív politikát folytatott. Például fokról-fokra vonta vissza erőit a Lajta és az Enns folyó közötti részről. A németek pedig ennek hatására kezdtek e területeken berendezkedni, létrehozva különféle őrgróf ságokat. Géza azért néha - látva a nagy német mohóságot - visszaütött. Például 985-ben Melknél. De belharcai miatt, melyek abszolút dinasztikusak voltak, sorra adta fel pozícióit, hogy befelé szabad keze legyen. E cél keretében kezdték az országot nyugatról elözönleni idegen lovagok, papok. Megkeresztelkedésének is ez volt döntő oka. De nála ez még csak érdek volt, ha úgy tetszik ösztönös machiavellizmus, fiánál vált fanatikus meggyőződéssé. Vajk volt a magyar történelem első bolsevikja ("a múltat végképp eltörölni..." szellemében). Totalitárius agyával igazi tabula rasa-t akart csinálni. … Vajkot keresztény alapozottságú hivatalos történetírásunk mint államalapítót élteti. Viszont akkor fennmarad az a szerény kérdés, hogy Géza vagy Taksony miféle állam élén állt? Mi volt az ő "urszá guk"? Egyébként érdekes államalapítás az, amelynek során a legfontosabb, agyonszajkózott tett a püspökségek felállítása, a dézsma bevezetése, a templomok építése volt. Szent István, a "nagy uralkodó" mítosza elgondolkod tató Vászoly esetében is. A minden szempontból törvényes utód megvakíttatása - a kereszténység érdekében - jól mutatja, hogy szentünk politikája keresztény lehetett, de nemzeti semmiképpen. Nem királya, nem vezetője volt a nemzetnek, hanem idegen érdek helytartója.
Egyesek a Vászoly-fiak "kimenekítését" az országból is valamiféle nagy érdemének mondják Vajk-Istvánnak. De ha egy nagy és erőskezű uralkodó saját birodalmában, saját feleségével szemben nem tud három ilyen fontos személyt megvédeni, az mitől olyan kiváló? ... Vajk-István azonban - és erre büszkék vagyunk! - nem lett a császár alattvalója, "csak" a pápáé. … Szentünk halála után azonnal összeomlott állama, majd szándékaival ellentétben az általa megsemmisítésre ítélt Vászoly-leszármazottak alkotnak szilárd hatalmat, államot Magyarországon. Vagyis "hála a nagy uralkodónak", történelmünk mindjárt a szent halála után más irányt vett, vagyis a "hatalmi harcot" nem István nyerte, hanem ellenfelei - a nemzet szerencséjére. "Csak" az volt a probléma e győzelemmel, hogy a papok időben váltottak, a győztes mellé álltak, és továbbra is a nyakunkon maradtak. Az Istvánhoz valójában semmi módon sem köthető Szent Korona-kultusz is egy utólagos mítosz az "istváni helyzet konszolidálására".
Ezért (is) bátorkodom több éve pofázni, hogy csak egy szekuláris társadalom, ill. állam képes a vérszívókat lefejteni a nemzet testéről... 
Érdekes az istváni választás is Bizánc és Róma között, ebben is "előrelátó" volt "nagy királyunk". Képzeljük el a két "ajánlatot". Róma akkor egy legfeljebb tíz-húszezres piszkos kisváros a maga teljes bigottságában, ahol a legszín vonalasabb kikapcsolódás a teljesen mindennapos eretnekgyilkolászás és a pápák s családjaik egymás elleni harca, nem ritkán vérfertőző élete volt.
Fentebb írtam, hogy a derék ciszterciták hogy dobták piacra Aquinói Szent Tamás csontjait. Dehát a nyájban óbégató barmokat hiába bombázod az ilyesmikkel... Ezzel szemben állt az akkori milliós Bizánc a csillogásával, ahol persze szintén nagy volt a papok hatalma, de még antik hagyományként voltak színházak, könyvtárak, virágzó gazdaság stb. Istvánunk pedig mégis az előbbit életformát választotta maga és "népe" számára. Ez bizony vagy tudatlanság, vagy bigottság volt a részéről. Feltehetően mindkettő. Ez a választás olyan volt, mintha ma valaki a perspektívát nézve inkább választja Észak-Koreát lakhelyéül, mint Ausztriát. Nyilván ilyen elszánt, elvhű ember is akad, de egy egész nemzet számára ez meglehetősen békaperspektíva. István esete talán annyiban érthető, de nem   menthető, hogy ő a korabeli keresztény világba csak a nyugati, akkor alakulgató lovagi kultúra által nyert beavatást, amely nem terjedt ki még az írás-olvasás elsajátításáig sem. A parancs (a vallás) viszont megfellebbezhetetlen volt. Egyszerű, nem túl tagolt agyú lelkeknek pedig ennyi mindenkor elég.” S HOGY SZENT ISTVÁN MENTETTE VOLNA MEG A MAGYARSÁGOT? AZ Ő MŰVE, AMELY A HALÁLAKOR MÁRIS ÖSSZEOMLOTT? S HOGY MIATTA MARADTUNK VOLNA FENN? DE HISZEN MI ADDIG, MÍG Ő MEG NEM JELENT A SZÍNEN, OLY JÓL ELVOLTUNK. HISZEN A LEGTÖBB NYOMORÚSÁGUNK ÉPPEN VELE ÉS MIATTA KEZDŐDÖTT. (if) Beszerkesztés közben szidtalak mint a bokrot, az írás hosszúsága miatt. Remélem csuklottál. Most visszanézve azonban örülök, hogy megírtad! Még valamit. Minden érdemi hozzászólás vet fel új szempon tokat. Én hajlamos voltam István és Koppány ezer év óta tartó küzdelmét úgy látni, mintha a harcot a pogány lázadó előkelőségek kiírtása után a jobbággyá sűlyesztett magyarok vívták volna. De amit Vazul fiairól írsz valóban azt jelentheti hogy Koppány lázas szelleme és szilaj vére az "árpádházi börtön" falait is rengette, rácsait is feszegette időnként. Hm.... Sz. Gy.

10

13.05.30

IF

„Biztos, hogy a pápisták voltak a nemzetellenesek?”Egyszerűen, itt ezen az oldalon, nem tudom mire vélni a pápisták védelmezését. Létezhet ennyi naivitás (hogy finoman fejezzem ki magam) valakiben? Aligha! Vagy mégis? Netán az ostobaság ül ekkora tort? Vagy a cinizmus, a rosszindulat, a „Szeszák- féle gondolatkör” szétrobbantása volna a cél? Nem tudom. Nem tudhatom, hogy a másik fejében valójában mi lakozik. Legfeljebb sejtem.Ott, ahol a zsidó fosztogat, ott édestestvére, a keresztény és egyháza, még nem lesz se szent, se nemzetbarát. Arról nem is beszélve, hogy a mindenkori „magyar” kormány mögött a zsidóvezérelte egyház állt. Az a pokoli szerveződés, amely mikor megjelent a magyarság történelmi egén, a magyarságnak tengernyi szenvedést hozott, és megszámlálhatatlan magyar vért folyatott el, minden barbarizmust felülmúló bestialitással. Hát pusztán e tény nem elegendő a pápisták nemzetellenes szerepére? Vajon apa e az az egyed, aki tíz gyermekéből, mondjuk (okát most ne firtassuk, hisz egyébként is lényegtelen) egyet felnégyel, egyet pedig élve eltemet? S akkor jön a nagyagyú és még nagyobb hangú liberálmajom és megkérdi: biztos, hogy gyermek és családellenes volt ez az édesapa? Hát jó, legyen! Akinek ez sem elég, akkor itt van még egy csokorra való a pápisták elmúlt fél évezrednyi „nemzetépítő” szerepéről:
1526. június 23. A fenyegető török veszedelem küszöbén a magyar kormány elrendeli, hogy a templomi arany és ezüst jószág felét a haza védelmére összeszedjék és pénzzé veressék. Noha a begyűjtés a pápa jóváhagyásával történt, a papság annak több helyen is ellenállt.
1708. február 29. Pozsonyban megnyílik az I. József által összehívott országgyűlés, amelyen a szécsényi konföderáció (Rákóczi) hívei nem vettek részt, megjelent viszont herceg Keresztély Ágost esztergomi érsek vezetésével 16 püspök, 26 kanonok, apát és prépost, valamint a világi arisztokrácia többsége, élén Esterházy Pál nádorral.
1719. október 9. III. Károly elrendeli, hogy Csáky Imre kalocsai érsek elnöklete alatt a püspöki kar tartson gyűlést és határozzon azon összegről, amelyet a főpapság a várak karbantartására rendszeresen fizetni köteles. A főpapság megadóztatására vonatkozó császári rendelkezést az országgyűlések attól kezdve az állandó sérelmek közé sorolták.
1782. október 10. II. József császár a Magyar Kamara Vallásalapjának ellenőrzése alá helyezi az egyházi vagyont és jövedelmeket, valamint kimondja, hogy egyházi személy vagy közösség csak szükségleteinek megfelelően haszonélvezője, nem pedig birtokosa az egyházi vagyonnak (mint azt a magyar rendi jog vallotta), az egyházi vagyonfölösleg fölött pedig az uralkodó rendelkezik, s azt a szegények és rászorultak javára fordítja.
1790. november 30. A magyar katolikus főpapok gyűlést tartanak a kalocsai érsek lakásán és II. József türelmi rendelete elleni tiltakozásként írásba foglalják, hogy téves az a felfogás, miszerint előbb magyar az ember és csak azután katolikus, ugyanis mindenben a vallás az első, ezért a lelkiismereti és vallásszabadság megengedhetetlen.
1848. január 20. A Windischgraetz csapatai által megszállt Pesten kibocsátott pásztorlevélben a magyar katolikus püspöki kar „a gondviselő isteni akarat parancsára” hivatkozva a császári csapatoknak való behódolást a lelkészeknek éppúgy, mint a hívőknek vallási kötelességükké teszi. Korábban ugyanezek a püspökök azzal az indoklással, hogy a lelkipásztoroknak nem illik politikai harcokba avatkozniuk, megtagadták a Honvédelmi Bizottmány azon kérését, hogy a pásztorlevelekben a hívőket a haza védelmére buzdítsák.
1848. március 20. Miután a magyar országgyűlés alsótáblája három nappal korábban határozatban törölte el az egyházi tizedet, a magyar püspökök beadványt intéznek az uralkodóhoz, amelyben a bécsi udvartól kérnek védelmet „a jogaikba történt erőszakos beavatkozás és jövedelmeik csökkenése ellen”.
1849. január 12. Hám János esztergomi érsek körlevélben utasítja egyházmegyéje papságát, hogy támogassák a Magyarországra bevonuló császári csapatok tevékenységét, a császári kiáltványokat pedig a templomi szószékekről hirdessék ki.
1849. január 28. A magyar fővárost elfoglaló Windischgraetz tábornok jelenti Schwarzenberg osztrák miniszterelnöknek: „Az ország püspökei, a prímással az élen jelentkeztek nálam, hogy egy küldöttséget küldjenek Olmützbe, amely az odaadás és tisztelet kifejezését helyezné a császár lábaihoz”. Ugyanezt az epizódot az említett prímás, a nemzeti kormány által kinevezett Hám János így eleveníti fel emlékirataiban: „Nem sokkal megérkezése után a Budán és Pesten tartózkodó főpapokkal tisztelegtünk Windischgraetz herceg előtt és kifejeztük Őfelsége iránt érzett hűségünket és hódolatunkat. Ugyanezen célból Jellachich tábornok excellenciáját is felkerestem lakásán”.
1849. szeptember 9. Örömének adva hangot amiatt, hogy „Isten segítségével az ország újra engedelmességre tért és a rebellisek féktelensége elfojtatott”, Hám János szatmári püspök – akit a nemzeti kormány hercegprímássá nevezett ki, a császár viszont elmozdított hivatalából – hódoló feliratot intéz az uralkodóhoz.
1849. október 23. A Religió című „kath-politico egyházi és irodalmi” lap írja Kossuth Lajosról: „bandita-talentum... az európai dulók (sic!) cinkosa, az orgyilkolási titkos társulatok szövetségese volt..., ki nagyravágyásának, dicsvágyának, kapzsiságának és bosszúszenvedélyének nemzete életét feláldozta, ki pályáját árvák meglopásával kezdette és honának s honfitársainak nagyszerű kifosztásával végezte”.
1849. november 8. Scitovszky János, Magyarország hercegprímása ünnepélyes halotti misét celebrál a császári csapatok elesett katonáiért, a magyar nemzet szabadságáért életüket áldozó honvédekről viszont „elfelejt” megemlékezni.
1850. augusztus 25. Az Esztergomban tartott magyar püspöki értekezlet résztvevői feliratot intéznek az osztrák uralkodóhoz, amelyben kifejezik szerencsekívánataikat a magyar nemzet felett aratott győzelméhez. „A krisztusi kereszt ellenségeinek szándéka az volt ugyanis, hogy a trónok mellett az oltárokat is eltöröljék a föld színéről, és minthogy tudták, hogy az uralkodók koronái nagyobb biztonságban vannak, ha a papság őrködik felettük, mint hogyha fegyverek, minden harci eszközüket Krisztus egyháza ellen fordították. De Isten, aki meghiusítja a népek terveit, megítéli szándékaikat, nevetségessé (...) tette őket", áll egyebek mellett a főpapi dokumentumban.
1868. december 5. Eötvös József liberális javaslata alapján elkészül a népiskolai rendszer és a közoktatás reformjáról szóló törvény, amelyet csak a főpapság heves tiltakozása közepette sikerült keresztülvinni. A törvény kötelezővé tette a nyilvános iskolák látogatását 6-12, illetve 15 esztendős korig, biztosította az anyanyelvi oktatást és állami népiskolák felállítását.
1919. március 29.A kommunizmus krisztusi elv. Tehát elvileg kifogás ellene keresztény alapon nem emelhető”, szögezi le lelkipásztor olvasóinak szánt szerkesztői üzenetben a Lelkészegyesület című református lap, miközben az egyház püspökei a Tanácsköztársaság iránti segítőkészséget és együttműködést javasoltak a lelkészeknek és az egyházi testületeknek. A debreceni tudományegyetem református teológiai karának három nappal korábban született határozata a bolsevizmust „mint a Názáreti által hirdetett és az emberiség által várt istenországát” köszöntötte, s annak megvalósításához felajánlotta támogatását.
1920. április 25. Az Új Lap országos felháborodást és nemzetközi visszhangot kiváltó cikke szerint Lőw Immanuel szegedi főrabbi holland újságíróknak nyilatkozva gyalázta a nemzetet. „Ennek az országnak nincs létjogosultsága. Magyar nemzet nem létezik, sőt a magyar faj is kiveszett már”, fogalmazott a főrabbi, aki a természetes földrajzi egység kapcsán kijelentette: „Kérem uraim, ez egy nagy hazugság, ilyen nem létezik. Erről csak szónokolnak. Ezek csak frázisok. (...) Magyarország a kutyának való: szét kell darabolni”.
1921. február 17. „.Nagyon anyagiasak a püspökök, és csak a kommün alatti veszteségeikről tudnak sopánkodni: nem elég agilisak, sőt nem is jó hazafiak. Üzentem Rómába, hogy el lehetnek rá készülve, hogy rakásra gyilkolják vagy az ablakon hajigálják ki őket az elkeseredett magyarok! (…) Gasparri államtitkár bíboros erre azt válaszolta, hogy ’tegyék’!”, mondja Horthy Miklós Zadravecz páternek, a nemzeti hadsereg tábori püspökének, ez utóbbi emlékiratai szerint.
1950. szeptember 26. A Katolikus Papok Országos Békebizottsága felhívásában minden katolikus pap és hívő kötelességévé teszi a tanácsválasztás és „a békéért folytatott harc” (vagyis a kommunizmus nemzetközi fedőcélja) sikeréért való küzdelmet.
1951. július 3. A Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozatot tesz a Népköztársaság törvényei iránti szolidaritásáról, és támogatásáról biztosítja a katolikus papok békemozgalmát.
1957. február 18. A Magyar Református Egyház Konventi Elnöksége körlevélben határolja el magát az egyházon belül 1956. november 1-én haladó elemek által létrehozott Országos Intéző Bizottság „ellenforradalmi törekvéseitől”. Később vezető egyházi személyiségek egészen odáig mentek, hogy az egyház megtisztítását célzó 56-os reformmozgalmat „az ige elleni lázadásnak” minősítették.
1957. március 31. A Reformátusok Lapja leközli Ravasz László püspök rádiószózatát az ’56-os események értékeléséről, amelyben többek között ez áll: „Bűnbánattal valljuk meg, hogy az egyház mint földi intézmény a kényszerűségen felül is engedte magát megkötöztetni a vele halálos ellentétben álló politikai hatalom erőszakától és cselekvéseitől, és emiatt örökkévaló lelki céljainak elérésében is kárt vallott. (...) A forradalomnak nemcsak a reakció az ellentéte, hanem az anarchia is. Még gondolni se merjen senki az elmúlt korszakok rendszereinek visszaállítására. A forradalom vívmányainak megőrzése és továbbfejlesztése, hibáinak megigazítása és igazságtalanságainak jóvátétele lehet egyetlen célunk. Életfeltétel, létkérdés, hogy mielőbb helyreálljon a rend és a nyugalom. Üdvözlet azoknak, akik az igazság és a szeretet magvetését végzik”.
1957. április 10. A Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozatban fejezi ki bizalmát a Kádár-kormány törekvései iránt.
1961. március 15. A katolikus egyház és a kommunista államhatalom között kialakult „jó viszony” miatti aggodalom által vezéreltetve a Katolikus Püspöki Kar a tudomására jutott egyházon belüli államellenes szervezkedés kapcsán a papság miheztartása végett leszögezi, hogy „a leghatározottabban ellene van bármilyen államellenes cselekedetnek”, és „mint a magyar nép ellen vétőt” elítél minden egyházi személyt, aki államellenes szervezkedésben részt vesz vagy ilyen tevékenységet támogat, valamint nyomatékosan rámutat arra, hogy azok az egyháziak, akik „a Magyar Népköztársaság törvényeibe ütköző államellenes szervezkedés” céljából „bárhol is működjenek bűnös tevékenységükkel (sic!), a katolikus egyház kárára cselekszenek”. A katolikus klérus által kibocsátott körlevél azután született, hogy 1961. február 3-ról 4-re virradó éjszaka a Kádár-kormány politikai rendőrsége őrizetbe vette katolikus papok – zömében az 1952 óta titokban működő Regnum Marianum papi közösséghez tartozó – egy csoportj át. „...ezek a papok nemcsak a Magyar Népköztársaság ellen vétettek, hanem a katolikus egyház ellen is”, áll az egyházi testület dokumentumában.
1985. március 31. „Népünkkel együtt ünnepelve, Isten irgalmasságát dicsőítve tekintsünk vissza a négy évtizeddel ezelőtti történelmi jelentőségű eseményekre és az azóta megtett útra. (...) Megindultan és kegyelettel emlékezünk meg a Szovjetunió Vörös Hadseregének és szövetségeseinek a felszabadításunkért hozott súlyos véráldozatáról” írja a Reformátusok Lapja.
1985. április 28. „Mi keresztyének felszabadult hazánkban örvendezve, szabadon és boldogan éljük keresztyén életünket”, lelkendezik az Evangélikus Élet című hetilap, amely az ország „felszabadulásának” negyvenedik évfordulójára emlékezve egy teljes hónapon keresztül a szocializmus építésére buzdította híveit, miközben „hálával” gondolt a szovjet halottakra is, „és az élőkre, akik négy évtizeden át verítékkel, naponkénti életáldozatokkal építik magyar népünk új életét”.
1987. március 6. II. János Pál pápa kinevezi esztergomi érsekké Paskai Lászlót, akiről két évtizeddel később kiderül, hogy a hatvanas és hetvenes években „Tanár” fedőnéven az állambiztonsági szervek ügynökeként ténykedett.
1987. május 21. Kádár János születésnapját szívből jövő, meleg szavakkal köszönti a Reformátusok Lapja, imigyen: „Mindezek a – népünk jövőjét megalapozó – eredmények elképzelhetetlenek lennének a népért odaszentelt (sic!) életű vezető személyiségek nélkül, akiknek Isten azt a feladatot szabta ki – mi több: azt a képességet adta kamatozásra ajándékul, sáfárságul –, hogy döntéseikben a nép egészének érdekeit képviseljék. A hálaadásnak adunk itt most is hangot azért, hogy a történelem Ura a bölcsesség, a mély emberség, a népe iránt számtalanszor bebizonyított szeretet ajándékával rajta keresztül az egész közösséget gazdagította.”
1987. december 17. A magyarországi egyházak és a kommunista államhatalom közötti idillikus kapcsolatot demonstráló „egyházpolitikai vitára” kerül sor az Országházban. A kommunista apparatcsikok és az egyházi vezetők kölcsönös hozsannázása keretében Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke megállapítja, hogy az MSZMP és az egyházak eljutottak a közös társadalmi-politikai célokért munkálkodó szövetség kialakításához, melynek keretében minden ötödik (!) pap tagja valamely reprezentatív politikai szervnek; Berecz János, az MSZMP KB titkára örömét fejezi ki amiatt, hogy sok hívő ember van Magyarországon, akik szerinte együtt munkálkodnak a nem hívőkkel; Kürti László református püspök a marxizmusban rejlő „keresztyén szociáletikai értékeket” méltatja és egyháza feltétlen támogatásáról biztosítja a kormányzatot; Nagy Gyula evangélikus püspök teljes egyetértését fejezi ki Berecznek a hittel kapcsolatos eszmefuttatása iránt; Szakács József, a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának el  nöke pedig bibliai idézetekkel támasztja alá az állam és egyház közötti felhőtlen viszonyt.
1989. május 2. „Tudomásul kell vennünk, hogy sajnos mi, katolikusok vagyunk, úgy látszik, a Kádár-rezsim utolsó támaszai. És azt se higgyék, hogy a katolikus egyházban nincs Münnich Ferenc társaság, legfeljebb másképp hívják. Az egyházak legfontosabb feladata a szocialista embertípus előállítása volt. Az egyház, közreműködéséért cserébe, megkapta a közreműködés lehetőségét”, mondja felszólalásában Giczy György, a KDNP későbbi elnöke a Jurta színházban.
1993. február 26. A Heti Magyarországnak nyilatkozó Landeszmann György budapesti főrabbi szerint ha kivonnák a zsidó értékeket Magyarországról, “akkor nem maradna más, csak a bő gatya és a fütyülős barack”, a második világháborúban elesett katonák pedig nem a magyar nép mártírjai, „mert (...) a fasizmus mellett harcoltak a bolsevizmus ellen, és akkor a fasizmus volt a nagyobb veszély”. Az összeállítást az Antidogma.hu-ról vettem át. (if) A "pokoli szerveződés" kifejezés helyesen tükrözi az egyházak szerepét. Ami az aljasság mértékét illeti, teljesítmé nyük egyenletes. A római katolikusok előnye csupán annyi, hogy többen vannak és régebben csinálják. Az antidog más jól összegereblyézte a szemetet. Azért raktam fel, hogy szagolgassák a "papologéták" is. A sok nyomorult közül kiemelt kedvencem Paskai. Jellemzésére egy idézet " A magyar hivatalos klérus és a püspökök életében kerülték Mindszentyt, mint a bélpoklost. Dr. Harangozó Ferenc atya, az egyetlen élõ személy azok közül, akiket a Mindszenty Alapítvány kuratóriumában való részvételre még maga a bíboros kért föl, ezt mondja: "A mai magyar püspökök a kommunista párttal történt szoros együttmûködésükkel papi és püspöki minõségükben egyaránt kompromittálták magukat. Élükön Paskai bíborossal, nem szûntek meg Mindszenty Józsefet életében és halálában bírálni, s mindezt nyilvánosan. Most az ünnepélyes hazavitellel akarják igazolni magukat, palástolni múltjukat."  Csak azért nem nevezem pondrónak, mert tartok tőle, hogy a pondrók érdekvédelmi szervezete tiltakozni fog miatta.

10

13.05.30

IF

 A Vízválasztó 8. kommentje annyira felpaprikázott, hogy rögtön reagáltam is rá. És közben eszembe jutott egy korábbi szösszenésem, ami a judeokereszténységről szól. Átküldöm, remélem nem fogsz a pokolba küldeni miatta, hogy az idődet rabolom vele. Ha jónak véled, közzéteheted! Köszönöm a megtisztelő türelmed! (if) Leközlöm és csak a pokolba kivánlak (nem küldelek) miatta... Nem ugyanaz!
A judeo-kereszténység rabjai
A mai világban, úgy gondolom, épp úgy, mint régen, veszedelmes a nélkül hozzányúlni a „Szent tehenekhez”, s talán a „legszentebb” közöttük az Egyház és tanítása, hogy ne vívjuk ki magunk ellen sokak haragját, de ez engem nem korlátoz abban, hogy kifejtsem ebbéli gondolataimat. Mert vallom, hogy a rákos fekélytől csak akkor tudunk megszabadulni, ha merünk róla őszintén, tabuk és korlátok nélkül beszélni, hogy a métely növekedését szolgáló hallgatás, vagy még inkább a balga babusgatása helyett, majdan egy határozott mozdulattal valóban megszabadul hassunk tőle.Ha körülnézünk a világban, egyfelől láthatjuk a „sikeres” zsidókat, másfelől pedig a „sikertelen” un. keresztényeket. (A többi vallási formulát itt most nem taglaljuk, mert a bajunknak nem ők az okozói.) Azaz van egy judaista vallású kisszámú nép, amelynek – végeredményét tekintve – hosszú évszázadok óta minden sikerül, és van egy keresztény, pontosabban judeo-keresztény vallású, hatalmas számú és tucatnyi nációt egybefoglaló néphalmaz, amelynek közel két évezredes útja balsikerű. Még pontosabban: van a maroknyi zsidóság, amely immár uralma alatt tartja csaknem az egész emberiséget, azon belül is legfőképp a teljesen impotenssé tett kereszténységet.Miért van ez így, és mi lehet ennek az oka? Csak nem ennyire zseniálisak a vérszomjas és bosszúálló Jahve pusztai vad géneket hordozó szörny szülöttei, a kéjjel gyilkolók falkája, az egykori habiruk (akiket ma hébereknek neveznek), s akik azért kapták az ó-időkben e nevüket, mert hálóval gyilkoltak, vagyis cselszövéssel, alattomban öldösték a körülöttük lévő népeket. Vajon valóban ennyire zseniális e saját magát, elmebeteg módján, piedesztálra emelő, emberiség ellenes faj, amelynek egykor minden lépését szó szerint be kellett szabályozni, mert még a saját vezetőik felállította finoman fogalmazva is gyenge normák szerint sem volt képes a kis dolgát, és persze minden más apró-cseprő ügyeit a saját eszével elvégezni? (Lásd a Talmud-irodalom vonatkozó fejezeteit!) S ma is láthatjuk nem egy „kulturált” egyedét megnyilvánulni, sajnos már hazánk területén is szerteszét. (Lásd például a közelmúltbeli metrós duhajkodásukat!) S mielőtt még valaki a Nobel- díja sokkal hozakodna elő, annak elmondanám, hogy mind a más televényén szívta magába, amit tudott, s gyakran plagizált vagy egyszerűen ellopta mások tudományos eredményeit. (Tessék utána nézni! Persze nem a „hivataloséknál”. Például a mi Bólyaink munkásságát Einstein „gondolataival” összevetni.) S ha már itt tartunk: Vajon miért a mi hazánk földje bocsájtotta ki belőlük a legtöbbet, miért innen indult mindnek a saját szakmai karrierje? Hisz az oroszoknál, a lengyeleknél vagy a németeknél is jóval több élt belőlük, mint nálunk, ott mégsem tudtak ilyen eredményeket felmutatni?
Már a habiru korszak után is Egyiptom földje majd Babilon adta számukra, az értelmesebbje számára az alapideo lógiát, a műveltséget meg a kultúrát. Vagyis a habiruk mindig a más televényén gazdagodtak és gazdagodnak mind a mai napig. No persze, ha ezt valaki, ők minden bizonnyal, zsenialitásnak tekin tik, akkor ez valóban az! Tisztessé gesek közt tisztességtelenül az élre törni, valóban nagy eredmény. (?) Egy ilyen rovott előéletű, s még inkább rovott jelenű, maroknyi élősködő markában tart egy sokaságot. De legfőképp
melyiket is…? A buddhista tanok követőit, netán a hinduistákat vagy a dzsanaistákat, vagy épp a konfuciánusokat, a shintoistákat vagy más természet vallás-követőket? Nem, nem. A kereszténységet! S rettentő nehéz rájönni, hogy miért is…? Hiszen csak rá kell pillantani a két eszmerendszerre. A zsidóra és a keresztényre. De mindenekelőtt a zsidóra, amelyből a kereszténység, pontosabban a zsidók gyártotta judeo-krisztianizmus fakadt. S máris a lényegnél vagyunk! Itt azért tegyük hozzá, hogy Mohamed  átvett egyet - mást a Tórából, de valamit kihagyott... Így lett a Korán a Tóra antitézise. És Mohamed követői így váltak a zsidók legkérlelhetetlenebb ellenfeleivé. A Talmud meg a rabbinikus irodalom, a zsidók belső világából kiindulva, és arra alapozva, kiépített egy szilárd eszmerendszert, melynek középpontjában az ember, jelesül a zsidó ember (mert hiszen csakis ő az ember) áll, aki azért létezik, hogy birtokolja és uralja a vágyai kiélésére teremtett világot. Értve ez alatt mindent és mindenkit, a más népeket is. Ennél fogva minden az ő céljaikat szolgálja.A Tóra, a Talmud és a rabbinikus irodalom meg a Sulchan Aruch, mind azt a hitet plántálja az övéibe, hogy a zsidók a nép, a nép, aki együvé tartozik, ő alkotja az emberiséget, mindenki más csak egy alattuk lévő állat, amely eszerint is kezelendő. Kihasználandó vagy elpusztítandó, ahogy az ő pillanatnyi helyzetük, érdekeik és normáik ezt épp megkívánják. E kiindulópontból természetesnek tűnhet az is, hogy őket illeti meg minden e földön, hisz ők a kiválóak és a kiváltságosak. Hát ki az az eszement zsidó, aki ezek után nem szeretne egy ilyen kiváló kompániához tartozni? Ez a tudat csak tovább erősíti az együvé tartozás felemelő érzetét és ezért is a szoros összefogás, kifele. Ez valóban példaértékű, tanulandó! Ezzel szemben a kereszténység „ékköve” a „szent”, az „Isten Igéje”, vagyis a biblia, mit tanít gyermekei nek? Mielőtt azonban ebbe belemennék, meg kell említeni, hogy kinek a terméke is a biblia, hiszen e nélkül nem értelmezhető megfelelően. A biblia egy zsidó szellemi termék, - kivéve azokat a részeit, amelyeket szinte szósze rint elloptak más ősi legendákból, ill. szent szövegekből - gondolom ezzel semmi újat nem mondtam. Épp ezért különösen tragikus, hogy ennek ellenére a biblia a meniszkusz, a mérce, s ez mindent elmond irányultságáról, meg a követőiről is! Ugyan, mondja meg már nekem valaki, hogy miért is kellene nekünk a zsidó „tanítások” után mennünk és a szerint élnünk? Nekünk, akiknek a jelek szerint talán a legősibb kultúrája van e földön. (Ezt csak tényként álla pítom meg, s nem faji felsőbbrendűségből.) Olyan ez, mintha a káposztát rágó hernyó szabná meg a káposztaher nyóra vadászó madárnak, hogy miként vigyázzon a káposzta épségére, hogy ő minél többet zabálhasson belőle. Így aztán persze olybá is tűnhet, mintha a keresztényítetteknek nem lennének saját követhető szellemi gyökerei sem. Így például a németnek német, a spanyolnak spanyol, a magyarnak magyar és a többi. Igaz kevés van már e gyökérből, hisz jórészt kiirtották. Látszólag. (De erre még visszatérek.) Vajon nem a balgaság dicsérete az efféle „ékkő”? Az emberi életünk normális vitelének legfőbb akadálya. Ez az igazi zsidó rabiga. Mint egy mind jobban szoruló acélsod rony- béklyó, úgy fon körül bennünket. Rossz az alap (amit a zsidóktól kaptunk), ezért a (zsidó vezérkarból á lló) felépítmény is csak csapnivaló lehet, és persze így, a rendszeren belül, a megfelelő megoldás sem található meg. A zsidó szellem tőlünk nem csak idegen, de épp ellenünk tör, ezt mindenki egyre jobban érezheti a saját bőrén is. S ha ennek okát keressük, akkor az itt van mélyen elrejtve a zsidóság érdekeit szolgáló Egyházban meg a zsidó gyökerű kereszténységben, amiről szólni sem lehet, mert a középkori máglyák és az emberi balgaság máig kísértenek! Nincs a világon még egy mű, amelyben annyi és olyan, minden képzeletet felülmúló durva horror, no és persze annyi tömény pornográfia, egy csokorban lenne összegyűjtve, mint e zsidó szörnyszülöttben, a „szent igévé” „nemesített” bibliában. Tán a legelvetemültebb gyilkolászás nemesíti azzá? Ez lenne az Isten Igéje? Az eszeveszett öldöklés, a vér, a vér és a még több ártatlanul kiontott vér? A zsidók szerint, bizonyára. (Számomra egyetlen szentség fogadható el, és az, az élet feltétel nélküli tisztelete!) De mi, mit tanulhatunk ebből a nekünk szánt pokoli programból? Mi emberek, akik nem zsidók. (Mert azért mi, még embereknek tudjuk magunkat, a habiruk minden szellemi erőlködése ellenére is.) Ebből bizony mi csak az embertelenséget, a kibúvót minden alól, az erkölcsi felmentést stb. tudjuk megtanulni, hiszen oly „bölcs” iromány, hogy minden igazolható és egyben cáfolható is vele. (Tessék, tessék, kinek mi szüksége van belőle, hadd’ vigye!) Pontosabban a gyengék azok, akik a bennük genet ikailag meglévő emberi vonásaikat tudják elveszíteni vagy megingatni. Vagyis, csakis és kizárólag a mi lezüllesztésünket, a mi eldegenerálódásun kat szolgálja, hipnotizál és bódulatban tart. De miért is szolgálna mást? Hisz nekünk, a gojimoknak készítették a zsidók, hogy kedvükre csemegézhessenek a mi két dolgos kezünk és eszünk nyomán kiviruló bőségkertjeinkben. S miközben egyik oldalon megy a gyilkolászás, addig a másik oldalt arra idomítják, hogy szeressen, feltétel nélkül! Ez ellene van az ember és a világ természetének. A tűz nem szeretheti a vizet, és fordítva. Aztán még, ha valaki megdob kővel, akkor… Igen, hát ez az, itt a csúcsrafinéria! "Mi (zsidók) gyűlölünk, gyűlölünk és írtunk, tobzódunk és fetrengünk a véretekben, de ti (gojimok) szeressetek, szeressetek, tűrjetek és tűrjetek, hisz mi vagyunk a választottak a ti sorsotok igazgatói, gojim életetek és halálotok urai és gazdái!" Így hát, ha arcul csapnak tedd oda bátran a másik feledet is, hisz a feltétel nélküli szeretet ezt parancsolja! „Az ám a legény, te ostoba, aki állja!” Igen. Ki kell kapcsolni az ember ősi ösztöneit. Itt jelesül: a védekezés ösztönét! Hogy még könnyebben lehessen a valódi embert, akitől idegen a gyűlölködés és a gyilkolászás, annyira jámborrá idomítani, hogy majdan, szinte az önakaratából lehessen a birka ólba, majd a vágóhídra terelni. (Lásd például az ide nekem a mikro chipet vagy az oltást… aztán annyira hisztériába esünk, hogy megverjük, aki tüsszent egyet a körünkben stb. stb. S a borzalmak, miket elkövettek ellenünk, Emberek ellen. Csak az elmúlt század mintegy százötvenmillió ártatlan halottja és sok százmillió szellemi és testi károsultja jelzi ezt az utat, vagy épp a mai palesztinok és más népek sanyarú sorsa! És az ő szellemük, az élő, még megmaradt Emberek felé kiállt igazságtételért!) Történik mind e sok szörnyűség az Isten nevében! Mert nekik, az ő istenük ezt így parancsolja. S az ő istenük, a gazda révén, ugye a miénk is! Vagy mégsem? Vagy nekünk is van egy külön istenünk? Minden népnek? Hát ennyi isten lenne, és mind mindenható? Ki érti ezt? Vagy hierarchia van közöttük? S van főisten? Vagy csak egy az Isten? Ám ő hol van olyankor, amikor ártatlanokat gyilkolásznak? S hol akkor, amikor a tébolyult gyilkosok tort ülni készülnek, s nem súlyt le rájuk. (Emlékeznek: Volt a tavasszal (2009) egy nemzeti demonstráció, amit a rendőrnek mondott patkányőröknek sem kellett szétverni, mert az eső szétzavarta a magyar nép árulói ellen tüntetőket, akkor, amikor a géntré buzik vonaglására hét ágra kisütött a nap, pedig korábban esős idő volt. Persze tudom ezek apróságok, tán szamárságok, de ha van legfőbb mindenható, nem tudott volna csak egy kicsit is segíteni nekünk? Nem érdemeljük? S a zsidók és a buzik megérdemlik a segítségét? Vagy másképp, a halált és pusztulást hozók  a kedvezményezettek? Ily igaztalan lenne e játszma, s a főnök? Vagy például miért a magyarság ezeréves pokoljárása, amely mind a mai napig tart? Holott a gonosz eltűrésén kívül komoly bűnt nem követett el e nép. (Nem a nevünkben elkövetett bűnökről beszélek!) Akkor, amikor a zsidók immár ezredévek óta tobzódnak az ártatlanok vérében, miközben szigorú, észre térítő isteni megtorlás helyett, egyre több javadalomban van részük, és minden az ölükbe hullik, pénz, paripa és miegyéb. Tán csak nem isteni jutalomként?) Tudom, tudom, a "keresztények mind bűnösök"! De ki mondta ezt, és miért is...? Mi, a bűnösök, ők, az ártatlanok!? A gyilkos fajzat nem bűnös, és évezredek óta nem éri valódi, hathatós büntetés, hisz egyre jobban virulnak, és mind jobban fetrengenek az ártatlanul kiontottak vérében, s már-már kezükben az egész világ. A tetejében aztán ők a sokat szenvedett áldozatok. Hát nem őrület ez! S az az igazán emelt szintű pszichiátriai eset, hogy a gyökértelenné tettek, ezt szinte mind el is fogadják! Csoda-e, hogy a habiruk ezek után baromnak és birkának tekintenek minden más népet, s a baromhoz illőn, kedvükre gyilkolásszák, hisz számukra, az is csak egyfajta „szellemi” eledel! Míg a gojim szellemi eledele, a saját ősei értékrendje helyett, a zsidók vezette keresztény egyház (egyébként, láttak már keresztény rabbit?) által közvetített maszlag, hisz neki csak az való! (Olyan ez, mintha egy gyermek felügyeletét egy veszedelmes pedofilra bíznánk!) S nem a minél szélesebb körű ismeretszerzés és tájékozódás, és mindenekfelett a gondolkodás, gondolkodás és gondolkodás, meg az önálló ítéletalkotás a szellemi táp! Az veszélyes, irtandó! (Lásd például az inkvizíciót! Vajon hány ártatlan embert öltek meg a legkegyetlenebb kínzások közepette, pusztán a keresztény szeretet és isten nevében?) Aki nem ért egyet a judeo-krisztianizmussal az menthetetlenül szembekerül a tébolyult világ követőivel, s ebben már rég ott tartunk, hogy a saját fajtája veti őt a disznók elé, vagy a máglyára. Ez is bevett módszer. A saját fajtám sem érti meg, hogy a mi kálváriánk a judeo-kereszténység „felvételével” vette kezdetét. A mi népünknek hajdanán különösen nem volt szüksége a bibliára, de az un. jézusi tanításokra sem, mert őseinknek a vérében volt a tisztesség és a becsület, a gyengék megvédelmezése és minden, ami valóban Emberi érték. (A magyar lelkületet például lásd a magyar mesevilág szereplőiben.) A mi őseink műveltsége és kulturáltsága csak példa lehetett minden környező etnikumnak, és ez a zsidókra nézve komoly veszélyt jelentett terveik keresztülvitelében, akinek ugyan szüksége volt a jézusi útmutatásra, de nekik az falra borsó, épp úgy, mint ahogy a disznó sem érti meg az ember szavát.A zsidóság tudatosan rombolta le a népek, különösen a mi eleink eredendő hit és eszmevilágát, hogy a helyébe ültesse a sajátját, a nekünk szánt ideológiáját, alantas céljai megvalósítása érdekében. Az un. kereszténység előtti népek sokszínű táborából csinált egy jól gyúrható judeo-keresztény masszát. A zsidókat feltétel nélkül kiszolgáló birka masszát, amely már csak akkor képes bégetni, ha valaki az aklon belül meg mer szólalni, hogy emberek: sz@rban vagyunk. Ezért aztán ma valóban úgy tűnik fel, mintha e népeknek nem lett volna egy szalonképes ősi, egy eredeti hit és normarendszere, amely mindenki másétól megkülönbözteti, egy olyan belső diszpozíciókra épülő értékrendje, amely eredményesen igazgatta az un. kereszténység előtti korszakban.Tehát, amiképp a zsidóságnak volt egy, a saját világához szabott eszmerendszere, úgy minden más népnek is volt ilyen. Sőt értékében különb. Igen, értékében különb, mert érték is lehet az, mérhető. Hisz az egyik az embertelenségre, a gyűlöletre, a pusztulásra, a másik az építésre, a békességre, a jóhiszeműségre, a tisztességre és az emberségre alapoz. Miképpen tehát volt a népeknek, így a mi népünknek is volt saját hit és eszmevilága. Ezt irtották ki belőlünk tűzzel-vassal a „szentek”, idegen segedelemmel. (S mi balgák még el is hisszük, hogy ennek így kellet lennie! Fájdalmas.) De valójában mégsem pusztították ki teljesen, mert annak veleje most is ott él mindenki szívében, mindannyiunk legbenső énjében, csak senyved, mert reá nehezedve, elnémítja egy tőlünk teljesen idegen eszmerendszer.S ha már itt tartunk, miről is nevezetes a magyar – habár eltorzítottan –, de még napjainkban is? Nem lázadó, de szabadságszerető. Emellett ugyanakkor, békességre törekvő, akit nehéz holmi kétes értékű kalandokra hívni. (Jól példázza ezt a hosszú századokon átívelő – amíg a gyűlölet népe éket nem vert közé –, békés egymás mellett élő Duna-menti nemzetek különös konglomerátuma.) Nem híres-e a vendégszeretete, amely alapból kizár minden ellenségességet, hadakozást és gyűlölséget? Ez késztette őt mindig arra, hogy befogadja és óvja az üldözötteket is. (S mit kapott ezért némelyektől cserébe, arról talán nem kell beszélnem!) Nem legfőbb sajátja volt-e a munkakészség, a tettrekészség az ember személyiségét romboló henye és élvhajhászás helyett? Nem az alkotóvágy, az építés vezérli-e a pusztítás helyett? (Csak a legfontosabb magyar alkotásokból, találmányokból, melyek a mai művelt világ alappillérei, egy csokorra való, hogy minden magyar bátran kihúzhassa magát: abszolút geometria, acélrugó, automata sebességváltó, bakelit hanglemez, benzinmotor, benzinmotoros autó, biomágnesesség felfedezése, bolygókerekes sebességváltó, dinamó, ejtőernyő, elektromotor, fazekaskorong, fehérnemű, golyóstoll, gomb, gőzturbina, gyufa, hangosfilm, helikopter, hold-radar, hologram, írás, kengyel, képtávíró, kerék, kocsi (hintó), kozmikus sugárzás felfedezése, könyv, központi fűtés, lánchíd, lökhajtású repülő, markológép, porcelánfajansz, porlasztó, réz, sötétkamra, stressz fogalma, számítógép, szauna, szélturbina, személyfelvonó, taposómalom, tejpor, telefonközpont, torpedó (robotrepülőgép), torziós inga, vasút villamosítása, világító dióda, villamos gyújtóberendezés, visszacsapó íj, vízturbina, vörösréz, stb., stb… Arról már nem is beszélve, hogy mennyi minden alapleleményt azután mások tökéletesítettek, sőt elloptak!) Tehát egyfelől, ott él bennünk mélyen, a saját alkotóerőnk, a másokat is megbecsülő, szorgos és tisztességes életvitelt adó érték és normarendszerünk, melyet a gonosz erők az idők folyamán persze igyekeztek belőlünk kiölni, s ezért az, hogy óvja magát, a legrejtettebb zugába menekül, miközben másfelől pedig e külső erők hatására olyan eszméket kezd követni és sokszor hangoztatni is, minden józan ítélőképesség nélkül, melyhez neki vajmi kevés köze van. Eközben azonban zavarodottá válik és meghasonul önmagával. Kapaszkodókat keres e feneketlen zűrzavarban, s már nem tudja, valójában mit tegyen, merre menjen, hiszen elvágták gyökereitől, miáltal esendő lett és könnyen megvezethető. A cél érdekében rásütötték, hogy eredendően bűnös (mert tudni és gondolkodni, mert), hogy Ádám és Éva gyermeke, vagyis vérfertőzés szülötte (!), miközben a rásütő önmagát folyton azzal erősíti, hogy ő a bűntelen kiválasztott, akiért e világ létezik, ezért azt szabadon uralhatja, kifoszthatja, kénye-kedve szer int igazgathatja. Hisz ő az első, aki már-már az isten – a saját gonosz istene – fölé emeli önmagát, miáltal valóban úgy érzi, hogy ő korlátlan hatalommal bír, s ezért bármit, szó szerint: bármit megtehet.Vagyis tehát, egyfelől vannak a zsidók, akik következetesen a saját mentalitásukat követve élik a saját hitüket, és uralják, az un. keresztény népeket. Ők egységesen abban a sziklaszilárd hitben élnek (és nevelkednek), hogy ők a világ legkarakánabb lényei, miközben mindenki más gojim, azaz barom. Ezzel akár még nem is volna baj, hisz ez simán csak egy pszichiátriai eset, s legyen ez az ő bajuk, de az, hogy az általuk, nekünk, pontosabban a gojimoknak kreált és feltálalt biblia, a szadizmus és pornográfia csúcsirodalma, valamint a karámba irányító szellemisége, a korai időket leszámítva, szinte önkéntesen a legfőbb intellektuális eledellé lett, amely valójában csakis arra alkalmas, hogy a nem zsidókat csakugyan barommá, bibliai fogalommal birkává, nyájjá minősítse, ez emberi ésszel felfoghatatlan.S most látszólag ugorjunk egy nagyot, hogy továbbra is a lényegnél maradjunk! Nincs nagyobb fájdalom látni, amikor az ember az országot járva egy aprócska település felé közeledik és az első, amit meglát belőle, az a templomok tornya, amelyek már messziről hirdetik, itt idegenek reánk erőltette, istenfélőnek mondott, keresztény népek laknak. Templomok, melyek csak arra nem alkalmasak, hogy az emberek igazi szent helyei legyenek, ahol olyan szellemi muníciót kaphat minden arra rászoruló, amivel aztán boldogan haladhat tovább élete útján – de nem a zsidó vágóhídra. Templomok, melyek már messziről a megosztottságot hirdetik. Hisz bármily kicsiny faluról is legyen szó, nem templomot, hanem templomokat lát az arra haladó vándor, mert sok helyütt legalább kettő van belőle. Azt, hogy ott, abban a picinyke falucskában legalább két úr szolgái vannak, mindennél beszédesebb. Hiszen egy párszáz lakosú falucska népe is legalább kétfelé van osztva. S ez a legna gyobb tragédia! Addig, amíg a zsidók  mértékadó könyvei egységet sugallnak, addig a keresztények tábora már önmagában is a széthúzás tömörülése, hiszen a szent könyvei a megosztást hirdetik, gyakran burkoltan (lásd például a másként gondolkodók üldözése). Ugyanakkor nem véletlenek az állandó egyházszakadások sem. Hány kereszténynek mondott csoportosulás is van manapság … ? Ezek pont azt jelzik, hogy az alapidea nem igazán működőképes, reformokra szorul, épp úgy, ahogy a kommunisták világa is folytonos reformálásban, reformációban létezett! S csak mi jövünk ki belőle egyre lerongyolódottabban. Vajon miért? Mert idegen az emberi világtól! Ezernyi népet nem lehet egy ideológia alá besorozni. Képtelenség. Olyan ez, mintha a milliónyi fafajtából egyetlen fafajt szeretnének gyúrni, ami ugye lehetetlen. És szükségtelen, sőt természetellenes! A természetben minden népnek megvan a maga helye, épp úgy, mint a fáknak és minden másnak. Nem lehet egysége síteni, se egyiket a másik fölé helyezni, mert a Természet nem ilyen, s mert ez  a világ halálához vezetne. Csak idő kérdése. A kereszténység egy embertelen rendszer, reformálhatatlan. Olyan, mint a kommunizmus. Ha lecserélték volna a teljes vezéri gárdáját, attól az még ugyanolyan embertelen maradt volna. (S ha valakikben netán kételyek támadnának, nézzék csak végig, hogy mit tettek annak érdekében, hogy népünk ne kerüljön ilyen helyzetbe, amilyenben most is leledzik. És hiába voltak elismert gondolkodói, ettől még az egyház maradt, ami volt eredendően, magyar és emberiségellenes!) Az egyetlen járható út: visszatérni őseink útjára, ami a miénk, s az, ott lakozik mindan nyiunk szívében és lelkében, csak engedni, kell a felszínre jutni, de ehhez le kell vetni előítéleteinket (ami tán a legnehezebb), s a reánk akasztott kereszteket! (if) Valóban az a kérdés, hogy ezer évi test- és lélekpusztítás után képesek vagyunk e még változtatni. Ami engem illet, reménykedem! Sz. Gy.   

11

13.05.31

 ---

Miért választóvíz? Az ember, ha megnősült, viselje keresztjét! A sokat emlegetett katolikus egyház csak külön engedéllyel tettelehetővé a válást. A múlt elemezhető, de meg nem változtatható. Gratulálok a téma felvetéshez. Nagyon jó hozzászólások születtek! r&t (A Választóvíz témához)

12

13.06.02

 Detonátor

IF és Szeszák Uraim ! A Világ halott. Immun rendszerét megsemmisítette a kereszténységnek nevezett zsidó méreg. Nagyon fáradt, és beteg is vagyok pillanatnyilag ezért nem írok sokat. Annyi még is kikívánkozik belőlem, hogy nem látom értelmét már annak a harcnak, amit felvilágosításnak nevezünk. Magukat mélyen magyar hazafinak valló
szellemi kertitörpék ölik egymást, tudni vélve a pontos múltat, amit történelem nek nevezünk. A legcsekélyebb kétség nélkül állítják a tutit, miközben ismereteiket itt az interneten szerezték, ami ugye eléggé kétséges igazságforrás. Nem különösebben veszik észre, hogy Atilla a "Világ Ura", milyen egyszerűen öletett meg, hogy alig van még említve is a halála, hogy a "dicső" meg "szent" istvánka eltapsolta mind azt, ami Atilla hagyatéka volt. Mai napig tartó irtásunk kezdete nem tűnik fel számukra, meg az sem, hogy egy nyomorult valóban hiteles történelmi leírás sem létezik, ennek ellenére mindent abszolút jól tudnak. Nem tűnik fel nekik, hogy istvánka jó édes anyucikája sem volt magyar nemes hölgy, akkor mitől lenne ő maga magyar. Meg az árpádházi királyok című baromság, ezek a rokoninak mondott szálak olyan távoliak, hogy csak erőszakkal lehet ezeket vérvonal nak tekinteni. A Szent Koronáról pedig az a véleményem, hogy eltekintve az ellentmondásoktól hemzsgő véleményektől, lehet benne valami, ami valós hatalom.Mondom ezt azért, mert tudom, hogy van Isten, nem pedig hiszem, és mert tudom ezért nem járok templomba, mert az a Sátán Háza! Részletekkel nem szolgálok! Az Isten nem úgy működik, hogy felhívjuk telefonon egy kis segítségért, az pedig, hogy segített vagy nem, mindíg csak utóbb derül ki, bizonyos idő elteltével. Mára kiderült az értelmesebbek számára, hogy a történelem a valóságról szóló hazugságok láncolata, amiből az igazságot kihámozni sokszor szinte lehetet len. Vitát generálni nem akarok, meg időm sincs válaszolni, de szélmalomharcnak vélem az igazság kiderítését, feles legesnek is. Miért? Mert a tömegek nem tartanak rá igényt teljes elhülyültségük állapotában, és egy hülyének úgy
sem lehet elmagyarázni, hogy ő hülye! Aláírásom egy másik fórumról hoztam, ott lehúztam a redőnyt magam számára a fentiek okán. Tisztelettel,: Detonátor