Frissítések  

                                                                                                                    

 

A szocializmus álma és "tudománya".

Létezett szocializmus, elvetélt szocializmusok.

Olvassák csak el a "renegát" Kautsky vastag könyvét "A szocializmus előfutárait" és nyomban látni fogják e rémálom pokoli epizódjait. A történel mi tragédia újabb fordulatot vett, amikor British Múzeum olvasó termében megjelent Marx Károly - rabbik ivadéka apai és anyai ágon egyaránt - és hozzálátott a zsidó kézen levő Tőke megdönté séhez. Mi járhatott a fejében?

Ma már tudjuk: egy felforgatő TAN-t eszkábált össze, a MARXIZMUST amelynek - a Szent Pál által alkotott JUDEO-KERESZTÉNYSÉG-hez hasonlóan - száz milliónyian estek áldozatul; nem közvetlenül, hanem az oroszországi viszonyokra "alkotó módon" alkalmazott MARXIZMUS-LENINIZMUS révén.

Marx nem értelmezhető/értékelhető önmagában, mivel fejüknél összenőtt sziámi ikerpárt alkottak Engels Frigyessel és jószerint kibogozhatatlan mit gondolt és írt az egyik és mit a másik.

A nagyság átka, illetve következménye, hogy a Marx által felhalmozott óriási eszmei szemétdombot valódi szakemberek hada túrta fel. Ennek során "Filológusok bebizonyították, hogy A Tőkében felhasznált idézeteket és számadatokat Marx sokszor meghamisította, egyszerűen átírta, kijavította az eredeti forrást, és úgy vette át, hogy a saját prekoncepcióját erősítse. Hadilábon állt a frissességgel is: bizonyított tény, hogy közgazdasági munkáihoz elavult, olykor húsz- harminc éve nem aktuális adatokkal dolgozott. Engels teremtette meg a harmadik alkotórész, a 'tudományos szocializmus' fogalmát, [marxista filozófia, politikai gazdaságtan, tudományos szocializmus] amely meglehetősen hangzatos és merész elnevezés ... mindössze arra szolgál, hogy a marxizmust megkülönböztesse más forradalmi ideológiáktól, egyúttal a komolyság látszatát keltse ."

Dolgomat megkönnyítendő újra elolvastam egy olyan forrásművet [A.P. Septulin - Moszkvai Politikai Könyvkiadó], amelyben Marx, Engels és Lenin elárulják mi fán terem a "tudományos" szocializmus/ kommunizmus. A továbbiakban ebből szemezgetek kissé.

Előre kell bocsátanom, hogy itt csak a Marxra/Engelsre vonatkozó kitételekkel foglalkozom. Lenin "belépőjét" külön kell méltatnom és csak utána térek vissza a Lenintől származó szövegekre.

Az "osztályharc" elkerülhetetlensége [24.old.] Marx agyszüleménye azzal, hogy ez szükségszerűen a proletariátus diktatúrájához vezet. A Kommunista Kiáltvány szerint is "minden eddigi társadalom története osztályharcok története.”

Az értéktöbblet felfedezése forradalmasította a közgazdaságtudományt [29.old.] és a történelemtudományt [33.old.] is.

"Tudományos alapokon" pedig minden pofonegyszerü lesz. A termelést [36.old.] "csekélység" lesz a szükségletek szerint szabályozni. A tulajdon elleni bűntettek "önmaguktól elesnek." Az addig zaboláz hatatlan termelőerők [53.old.] "kezes szolgákká" lesznek.

Ami a legfontosabb: Marx és Engels tanulmányaiban megjelenik a keresztény vér látomása, áhítása.
"Magától értetődik, hogy az elkövetkezendő véres konfliktusoknál, mint valamennyi eddiginél,a győzelmet főleg a munkásoknak ... kell kiharcolniuk." [77. old.]

Ihaj - csuhaj, teszem hozzá - azzal, hogy ezeknél hülyébb utópiákat aligha ismer a társadalomtudomány. A könyv, ha jól saccolom, 95 %-ban Lenint idézi. Következzék hát Lenin. Lenin, akit ugyanúgy nem lehet elképzelni Trockij nélkül, mint Marxot Engels nélkül.

Ők ketten régi ismerősök voltak, itt és most azonban csak "forradalmi találkozásukról" írok.
Trockij ekkortájt New Yorkban vendégeskedett. Hogy m
iből élt Amerikában az angolul nem tudó Trockij? Erről "My Life" (Életem) c. önéletrajzi írásában azt írja: "egyetlen foglalkozást űztem New Yorkban, forradalmi szocialista voltam." Ez nem mindenkinek tetszett, ezért Trockij átmenetileg angol fogságba került, aminek okait és mikéntjét nem részletezem, mert a folytatás sokkal érdekesebb.

"Wilson amerikai elnök figyelmeztette a Round Table-t és a brit kormányt, hogy Amerika nem lép be a háborúba, ha London nem engedi szabadon a trockistákat. Az Amerikai Egyesült Államok 1917. április 6-án hadat üzent a központi hatalmaknak. A brit kormány is betartotta az alku ráeső részét és 1917. április 29-én szabadon bocsátotta Trockijt, aki tovább hajózhatott Európa felé forradalmáraival egyetemben. Trockij útba ejtette Stockholmot, ahol magához vette a számára átutalt 20 millió dollárt. Eközben Max Warburg előkészítette Lenin és 32 bolsevik társa átszállítását Svédország érintésével Petrográdra, Németországon keresztül, egy lepecsételt tehervagonban."
Ennyire fontos volt a zsidó nagytőkéseknek ez a kis kalandor? Igen! Ennyire! Akkor csak ők tudták, miért. Mostmár mi is tudjuk. Levonhatnánk akár tanulságokat is. Nem fogjuk megtenni, állati eszünk miatt.

Trockij "forradalmárai" azonosak azokkal a zsidó terroristákkal, akik később a Népbiztosok Tanácsában foglalják el a kulcspoziciókat. Megtörtént a zsidó/bolsevik puccs, amely a Nagy Októberi Forradalom álnevet kapta, és beindult az emberirtás gépezete. A szifiliszes erről így büszkélkedett az Októberi Forradalom negyedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. "Mi joggal büszkélkedhetünk azzal, hogy ... a tisztogatást sokkal erélyesebben, gyorsabban és merészebben, sikeresebben, s a néptömegeknek , a nép zömének befolyásolása szempontjából szélesebb arányokban és mélyrehatóbban hajtottuk végre, mint a nagy francia forradalom több mint 125 évvel ezelőtt." ["Lenin az októberi forradalomról". Kossuth 1977, 83 old.]

Hogy kell ezt érteni? Részletessen leírtam "Kártékony kongresszusok" c. kommentáromban, amelyben a leghitelesebb forrásból G. Glezerman könyvéből "A kizsákmányoló osztályok felszámolása és az osztálykülönbségek megyszüntetése a Szovjetunióban." [Szikra 1951] idéztem, amelyben több hivatkozás történik Leninre. "Marx és Engels - élesen szembe szálltak a szociáldemokratákkal, mert a szociáldemokrácia - úgymond - nem hajlandó az erőszakos 'véres' (!) forradalom útjára lépni és a törvényes út, azaz a reformok mellett döntött." [31 old.]
Lenin a vörös tömegterrort hirdetett.
"Egész sor felhívásban, levélben és utasításban azt ajánlotta, hogy minden habozás nélkül számoljanak le az ellenforradalmárokkal." [123. old.]
Ez úgy működött, hogy amikor Szentpéterváron a bolsevik bandák gyilkolni kezdték az "úri", sőt a polgári városnegyedek lakosságát és ez ellen ellen Zinovjev kifogást emelt, a szifiliszes vérszopó így reagált
"... Ma hallottuk, hogy Volodarszkij meggyilkolására a munkások tömegterrorral akartak válaszolni és hogy önök ezt megakadályozták. Erélyesen tiltakozom.  ... Még a szovjetküldöttek határozataiban is tömegterrorral fenyegetőzünk és amikor cselekedni kell, fékezzük a tömegek teljesen helyes forradalmi kezdeményezését. Ez le - he - tet - len!" [U. ott]

A zsidó bestialitás ülte torát Franciaországban és Oroszországban is. Tisztogattak itt is ott is. De mi volt ebben a tudomány?

Septulin könyvére viszatérve ismét említem, szinte kizárólag Leninnel foglalkozik, akiből páratlan bőséggel áradt a szó és a betű - könyv, brosura, kiáltvány, távirat, stb. Ennek nagy része sajtó alá került, mint Lenin összes művei. A grandiózus szó- és betűfosás méreteit érzékelteti a baloldali kép. Ezt a hirdetést felfedezve lemondtam arról a tervemről, hogy Septulin idézet gyüjteményéből idézgessek. De Leninnek mindenképp szót akarok adni néhány rá jellemző mondat erejéig.

"A proletár élcsapatot eszmeileg meghódítottuk." [106. old.] Kik hódítottak? Hát a Kelet Newyorki Kahal szárnyai alól kiröppent zsidó terroristák.

"Irgamatlanul elnyomni a kulákokat, ezeket a vérszopókat, vámpírokat, a nép fosztogatóit, ezeket a spekulánsokat..." [133. old.]

"Pártunk ... a közelgő világforradalmat jellemezve azt mondottuk, hogy a dolgozók polgárháborúja, amelyet az imperialisták és a kozsákmányolól ellen vívnak minden fejlett országban, egyesülni kezd a nemzetközi imperializmus ellen vívott nemzeti háborúval. Ezt igazolja és mindinkább igazolni fogja a forradalom menete." [161. old.] Vajon miből jósolt? Kártyából, kristálygömbből, állati belekből, a madarak vonulásából?

Tudományos esszé formájában ábrázolták Lenint "az embert" is. Schlett István írására gondolok, amelyből mint egy kalapból megpróbálom elővarázsolni a natur Lenint. 

„Belevágunk, aztán meglátjuk” – idézte egy írásában Lenin Napóleont. Igen, úgy látszik, a súlyos, az egzisztenciális politikai döntések ilyenek, s nem is lehetnek másfélék."
Érdekes, mert pont így vélekedett Hitler is...

 „Amíg Németországban a forradalom még késik a 'megszületéssel', a mi feladatunk az, hogy megtanuljuk a németek államkapitalizmusát, minden erőnkkel igyekezzünk átvenni, nem riadva vissza a diktatórikus módszerektől, mikor arról van szó, hogy ezt az átvételt még jobban meggyorsítsuk, mint ahogy I. Péter orosz cár meggyorsította a nyugati eredmények átvételét a barbár Oroszország által, nem riadva vissza attól, hogy barbár eszközökkel harcoljon a barbárság ellen.”
Ez meg azért érdekes, mert Hitler is "a németek államkapitalizmusát" alakította a "barna forradalom" igényeihez, ezt nevezte nemzeti szocializmusnak, lásd lentebb.

"Lenin számára csakhamar világossá vált: ez a diktatúra nem csupán az 'elnyomók', hanem az elnyomottak 'ösztönösségének' elnyomását is magára kell vállalja. Azaz 'belevágtak', majd szembesültek a következményekkel – például a 'felszabadított elnyomottak' ellenállásával –, amelyekre új válaszokat kellett találniuk.Tudva-tudatlan, akarva-akaratlan Lenin létrehozta a „leninizmust”. Ami egyrészt a tudományos szocializmus elvei közti szelekciót, másrészt ezen elvek új összefüggésekbe helyezését jelentette. Így jut tehát el a következtetéshez: 'Az államkapi talizmus óriási lépés lenne előre, még akkor is, ha […] többet fizetnénk, mint most, mert a tudományért érdemes fizetni, […] mert a rendetlenség, a bomlás, a ziláltság legyőzése mindennél fontosabb, mert ha a kistulajdonosi anarchia tovább tart, […] feltétlenül elpusztít bennünket, […] ezzel szemben, ha több sarcot fizetünk az állam kapitalizmusnak, ez nem hogy nem pusztít el bennünket, hanem a legbiztosabb úton vezet el bennünket a szocializmushoz. Idézem mindenekelőtt az államkapitalizmus legkonkrétabb példáját. […] Németországban találjuk a junker-burzsoá imperializmusnak alárendelt modern nagytőkés technika és tervszerű szervezés legtökéletesebb vívmányát […] A militarista, junker, burzsoá, imperialista állam helyére tegyenek szintén államot, de más szociális típusú, más osztálytartalmú államot, szovjet államot, azaz proletárállamot, és megkapják a feltételeknek azt az egész összegét, amely a szocializmust adja.
Megint előreszaladok. Hitler is ezt csinálta, azzal a külömbséggel, hogy a militarista, junker, burzsoá, imperialista állam helyére nemzetiszocialista államot tett... 

"A pártdiktatúraként értelmezett proletárdiktatúra előbb a többi pártot – ezáltal a társadalmat – zárta ki a politikából. Majd elfoglalta és maga alá rendelte a szovjeteket, beillesztette a hatalmi gépezetbe a szakszervezeteket. Végül a pártban, annak vezető testületeiben is megszűnt a politika; a frakció-tilalom szinte automatikusan vezetett el a később majd személyi kultusznak nevezett, egyetlen személy által megtestesített diktatúrához. A kormányzás eszközeit a terror váltotta fel most már az élcsapat élcsapatában, a párt és kormányzat vezető testületeiben is. Sztálin majdnem háromévtizedes uralma persze megkülönböztethető az azt megelőző néhány évtől, illetve azt követő évtizedek től, ám a politikai rendszer strukturális azonossága aligha vitatható."
Az ördögi rendszert Sztálin idejétől nevezték Gulag rendszernek, jóllehet Lenin hozta létre.

Schlett István írását azért is választottam, mert szóbahozza Löwinger Györgyöt Lenin első számú seggnyalóját is. Szerénytelenül azzal kezdem, amit én írtam róla.
"
Lukács [Löwinger] György [maga is tömeggyilkos vörös népiztos] egy könyvet szentelt Lenin szentté avatásának - vörös bársonykötésben adták ki. Nála olvashatjuk a következőket. Lenin élete munkájának java részét 'prózai' javaslatok', intézkedések ... teszik ki. ... Tevékenységének világnézeti alapja a materiallista filozófia humanizmusa. Ennek az új humanizmusnak legtipikusabb képviselője, legnagyobb alakja Lenin." [Lukács György:  "Lenin"175. old.]
Új humanizmus... Jól hangzik, nem?

Schlett Lukács "meggyőződés-cseréjét" ábrázolja - szellemesen. 

"Előbb úgy döntött, hogy nem lehetséges az igazságig keresztülhazudni magunkat, nem lehetséges az új világrendet az emberiség többségének akaratával szemben megvalósítani. Aztán belépett a kommunista pártba, nyilvánvalóan azért, mert e dilemma másként is megválaszolható volt. Például így: vannak helyzetek – tragikus helyzetek –, amelyekben lehetetlen úgy cselekedni, hogy bűnt ne kövessünk el […]. És ahogy az egyén, két bűn között választva, akkor választ helyesen, ha alacsonyabb rendű énjét áldozza fel a magasabb rendű, az eszme oltárán, ugyanúgy fennáll ennek az áldozatnak mérlegelő ereje a kollektív cselekedetek számára is; csakhogy itt az eszme mint a világtörténeti helyzet parancsa, mint történetfilo zófiai hivatottság ölt testet.”
És Löwinger feláldozta alacsonyabb rendű énjét magasabb rendü énje oltárán. [Akinek köpnie, vagy hánynia kell függessze fel az olvasást.]

---------------------------------------------------------------------

Mint tudjuk a két szörnyeteg tobzódásának a "sztálini ellenforradalom" vetett véget, amely a tolószékbe csirizelte Lenint, emigrációba kényszerítette, majd meggyilkoltatta Trockijt és kiirtotta az egész (zsidó) "lenini gárdát".

Leninnel kegyesen, Sztálinnal méltatlanul bánik a történelem. Nem mentségére mondom, de az emberirtás teljes gépezetének elvi és intézményi alapjait Lenintől vette át.

A sztálini korszak nem témája ennek az írásnak, hisz Sztálin nem folytatója Lenin "művének."

A lenini korszakról
írtam egy nekrológot anno. Ebből egy rövid idézet. "A
szocia lizmus elmerült, de nem a feledés folyója, a Lethe habjaiban, hanem egy büdös mocsárban, amelyből csak a három héber szörnyeteg feje emelkedik ki.
A "marxi szocializmus" fekete napja végleg leáldozott. Ha rémtörténetét még kiegészítjük Sztálin és Mao Ce-tung "életművével" az emberiség történetének legnagyobb tragédiáját látjuk kibontakozni.

Ezeket illettem a címben az "elvetélt szocializmusok" jelzővel.
 

* * *

Most Hitler nemzetiszocializmusa következik, amit a Lenin által megénekelt "junker-burzsoá imperialialistákkal" kötött megegyezéssel hozott tető alá. E paktumnak csupán jelképe a történelmi Hitler - Krupp kézfogás, mert másról, jóval többről van szó.

"1933-ban elfogadtak két kartelltörvényt, amelyek az állam kezébe adták a piacszabályozás legfontosabb eszközeit. Gyorsan kialakult az államilag szervezett kapitalizmus, ami elsősorban a nagyiparnak biztosított lehetőségeket. A nagytőkések anyagilag virultak, de egyidejűleg üzleti döntéseik szempontjából kényszerpályára kerültek."

A helyzetet talán Friedrich Flick esetével lehet legjobban személtetni.
"Flick hatalmas szén- és acél, valamint termelőüzemek tulajdonosaként és irányítójaként 1938-ban elnyerte a Wehrwirthschaftsführer (hadiipari-vezér) kitüntető címet, amelyet a Harmadik Birodalomnak csak azok a nagyiparosai kaptak meg, akik kiemelkedő érdemeket szereztek a fegyverkezésben."
Dehát ez csak a jéghegy csúcsa. Mi volt a háttérben? Ez is kiderült azóta.

1933. február 20-án, röviddel a nácik hatalomra jutása után titkos találkozóra került sor a berlini Reichstagban amelynek vendégeit Göring hívta meg, Hitler nevében. Huszonnégy iparmágnás: Wilhelm von Opel, Gustav Krupp, Albert Vögler, Günther Quandt, Friedrich Flick, Ernst Tengelmann, Fritz Springorum, August Rosterg, Ernst Brandi, Karl Büren, Günther Heubel, Georg von Schnitzler, Hugo Stinnes Jr, Eduard Schulte , Ludwig von Winterfeld, Wolf-Dietrich von Witzleben, Wolfgang Reuter, August Diehn, Erich Fickler, Hans von Loewenstein - Loewenstein, Ludwig Grauert, Kurt Schmitt, August von Finck és Stein doktor lettek meghíva. Továbbá Hjalmar Schacht, a későb bi Reichsbank elnök és birodalmi gazdasági miniszter.
A bevezetőt Göring mondta, majd Hitler beszélt fél órányit.
A jelenlévő összes vendég nevében Gustav Krupp  mondott köszönetet és örömét fejezte ki amiatt, hogy végre tisztázódott a politikai helyzet."

Hát az tényleg tisztázódott...

Régi szlogen, hogy az állam köztudottan rossz gazda. Következésképp alkalmatlan vállalatai irányítására is. Ez igaz lehet. Hitler is belátta. Ezért a termelő (!) üzemeket, különös tekintettel a nehézipari óriásokra, a "hazafias" tőkések kezén hagyta. Ezt szemére is hányták, olyanok, mint pl. Ernst Röhm, akik nem tudták, mi is az a nemzeti szocializmus. Hitler megmagyarázta. "Én nem a gyárakat, az embereket szocializálom." Ebbe természetesen beleértette a tőkéseket is, akik ezt tőle eltürték, meg még azt is, hogy kifejlessze bennük a "szociális érzékenységet". Ami azt jelentette hogy a tőkések profitjából az állam elvette (!) a népjóléti kiadások fedezetére szolgáló összeget.

Hogy mindez hogyan valósult meg, le van írva Joannes Öhquist könyvében. [A link az internetes kiadásra mutat.]

Népvédelem.

Átugrottam Öhquisten. Rosszul tettem, mert igazán nem számíthattam arra, hogy az olvasók kinyitják a könyvet és utána néznek Hitler szociális intézkedéseinek. E nélkül viszont az egész írás foghíjas marad.

A május elsejét, 1933 május elsején, "elvette" a marxistáktól és a német nép ünnepévé nyilvánította. Május másodikán az SA parancsot kapott, hogy szállják meg a szociáldemokrata szakszervezeti házakat, a "munkásbankokat" és tartóztassák le a szakszervezeti vezetőket. A többi szakszervezet és egyéb munkás szervezet erre "önként" a párt vezetése alá helyezte magát... [79 old.]

Intézkedés történt a "testileg akadályozott néptársak" [vakok, halláskárosultak, mozgáskorlátozottak, stb.] milliós tömegének a termelő munkába történő bevonására. [226 old.] Gondoltak a "szemérmes szegényekre", a gazdaságilag "megszorultakra" is. [227 old.] Ezt a műveletet "felistápolásnak" nevezték.

Évente téli segélyakció indult az "éhség és a hideg elhárítására" Az akciót Hitler személyesen nyitotta meg. Az párt és államapparátus emberei persellyel rótták az utcákat. A "tettek szocializmusa" sokmillió márkát eredményezett. [229 old.]

[Mellesleg szólván a kártékony, ill. aszociális elemekről - lumpenproletariátus (?) - sem feledkeztek meg. Öhquist úgy fejezi ki magát, hogy ezeket "kiselejtezték". [227 old.] Hm...

Azidőtájt a német parasztság volt szorult helyzetben [a mezőgazdasági termékek árát lenyomva a parasztokat bank kölcsönökkel "segítették". Az eredmény a reménytelen eladósodás lett. Dobra került a parasztok vagyona: föld, ház, jószágállomány, termény, stb. Amikor a nemzetiszocializmus hatalomra került egyik legelső intézkedése az volt, hogy "mindenütt felfüggesztették a pusztító kényszerárveréseket." Kisvártatva törvények születtek a mezőgazdasági végrehajtások elleni védelemről, a mezőgaszdasági adóssági viszonyok rendezéséről, "az adósságtól mentesítő eljárás (Entsculdungsverfahren) lefolytatásáról." [259 old.]

A fenti intézkedések siker-lehetőségét egy olyan gazdaságpolitika teremtette meg, amelyet utólag maga Hitler is "primitív nemzetiszocialista gazdasági és valutapolitikának" nevezett. Ennek lényege a termelés és fogyasztás egyensúlyának biztosítása révén a német márka vásárlóerejének sabilizálása. [269 old.] Ami az árstabilitást illeti, erről részben az SA gondoskodott a bolti árak közvetlen ellenőrzése formájában...

Az egyensúlyt az állam által szervezett, vezetett és ellenőrzött társadalmi termelés biztosította. A
termelőerők (termelés tárgyi és személyi tényezőinek együttese) középpontját német munkásság és a parasztság képezték. Értük történt minden.

Fentebb azt írtam,
hogy a tőkések profitjából az állam elvette (!) a népjóléti kiadások fedezetére szolgáló összeget. Ez szépen hangzik, de hogy festett a gyakorlatban? Erre nem könnyű válaszolni, mert a "Hitler irodalmat" úgyszólván az akadémikus zsidó nagyasszony Ormos Mária könyve reprezentálja. A mű ismertetése nem célom. Így nem kell a könyvet megint elolvasnom és felhúznom magam azon, hogy nyálazza Hitlert és korát.

Maerő véletlenségből bukkantam az interneten Németh István tanulmányára, amelyben le vannak írva Hitler és a német nemzeti nagytőkések viszonyát jellemző tények. Higyjék el nekem, ezekre Ormos Mária könyvében nem hivatkozik.

"A fiatal németek többsége számára a nemzetiszocializmus nem diktatúrát, némaságot és elnyomást, hanem szabadságot és kalandot jelentett. Magukat modern, a közösségi tettek emberének tartották. Megbízatásaikat nagy közösségi feladatnak, kihívásnak tekintették, amelynek végrehajtása során megkaptak mindent, amit az emberek ilyen életkorban szívesen látnak: egyéni felelősséget és szabályozatlan viszonyokat, amelyek az úttörőket rögtönzésre kényszerítik, s folyamatosan kipróbálhatják szellemi és testi képességeiket." (4-5 old.)

"A náci vezetés érzékenyen figyelte a lakosság hangulatát, s állandóan támogatta a fogyasztási igényeket, gyakorta a hadigazdasági prioritásokkal szemben.1936-ban a koncentrációs táborokban már csak 4761 fogoly ült az alkoholistákkal és bűnözőkkel együtt. 1937-ben pedig a 60 milliós társadalom ellenőrzését a Gestapo mindössze 7000 fős apparátusa végezte; az SD-nek (SS Sicherheitsdienst) pedig még kevesebb munkatársra volt szüksége." (7. old.)

"A náci rendszerben a németek 95%-a a rendszer kedvezményezettjeihez tartozott (már az 1933. novemberi népszavazáson 95%-uk, a vele egy időben rendezett Reichstagválasztáson pedig 92%-uk szavazott – igaz, az egyedüli – a nemzetiszocialista pártra). Ők a nemzetiszocializmust nem a szabadság megvonásaként és terrorista rendszerként élték meg, hanem a szociális biztonság rendszereként, egyfajta jóléti diktatúraként. A szociális reformok, a kisembernek kedvező adópolitika és a sokrétű felemelkedési lehetőség gondoskodott a politikai barométer állandóan magas értékeiről." (9 old.)

"Schwerin von Krosigk birodalmi pénzügyminiszter, pártonkívüli karrier-tisztviselő már 1935 nyarán ötletbörzét hirdetett hivatalában a német zsidók adóügyi kifosztására. 1938 áprilisában megismételte az antiszemita ötletbörzét, hogy az összegyűjtött javaslatokat továbbadhassa belügyminiszter kollégájának. Elsősorban a jövedelem- és vagyonadó külön-járadé kainak bevezetését fontolgatták. A régi elit képviselőjének számító gróf a hivatalos vélemény szerint „jól hasznosítható államunkban”, ezért Hitler 1937-ben az NSDAP tiszteletbeli tagságát jelképező arany pártjelvénnyel tüntette ki. 1939-ben a tiszteletbeli nácivá avanzsált gróf miniszteri lakásának fenntartására 450 ezer birodalmi márkát kapott a birodalmi költségvetésből." (11 old.)

"A Német Munkafront (Die Deutsche Arbeitsfront, rövidítve DAF) 1942-ben 25 millió tagot számláló 'totalitárius nagyszervezet' fő céljának a német nép harckészségének a legmagasabb szintre hozását és a 'bölcsőtől a sírig' terjedő gondoskodás általánossá tételét tekintette. Utóbbit elsősorban az Erőt az örömből (Kraft durch Freude – KdF) elnevezésű, az olasz fasiszta példára 1933 novemberében alakult szabadidő-szervezete tekintette feladatának. A náci vezetés ízelítőt adott népi motorizáció folyamatából is: bevezette a korábban szinte ismeretlen szabadság fogalmát, megduplázta a szabadnapok számát és megkezdte a ma ismerős tömegturizmus kifejlesztését. Robert Ley a Német Munkafront berlini gauleitere teljes energiával hirdette: 1938-ban azokat a néptársakat is meg akarjuk (12 old.) győzni, akik még ma is úgy gondolják, hogy egy üdülés nem a munkásnak való. Ezt a kishitűséget véglegesen le kell küzdeni. Az idősek életvitele nem tért el markánsan a még foglalkoztatásban lévőktől. Náci kifejezéssel: munka veteránjainak életviszonya nem térhet el erőteljesen a dolgozó néptársakétól.
Hitler ('népi kancellárunk') már korán kiadta a jelszót: Németország akkor lesz a legnagyobb, ha legszegényebbjei lesznek leghűségesebb polgárai.”
(13 old.)

"1936 és 1939 között fokozatosan emelték a társasági adót 20%-ról 40%-ra, majd 55%-ra, amely a Biztonsági Szolgálat (SD) 1938. évi jelentése szerint, főleg a munkásságra tett jó benyomást. Olyan lépésnek tekintették, amely a nagy társaságok magas nyereségeit megfelelő módon megcsapolja. ... Az 1939. júniusában hozott Reichsbank-törvény értelmében a pénzfelhasználás Hitler egyedüli felelőssége lett." (14 old.)
Úgy vélem, ez a náci rendszer lényege és Hitler azon kijelentésének megvalósulása: én az embereket (!) szocializálom.
Nemzetiszocializmus = a tőke és a munka viszonyának olyan szabályozása, amely a gazdasági hatékonyságot a népjólét garantálása mellett biztosítja.

Hitlert ezért tartom rendszeralkotónak.
 
"A családok a bevonult családfenntartó utolsó nettó keresetének 85%-át kapták, ő pedig a Wehrmachtnál magas zsoldot élvezett és teljes nyugdíjra való jogosultságot szerzett.
A kormány az 1934. évi birodalmi pénzügyi reformmal vezette be az adóosztályokat, a házastársi megosztást és a gyermekgondozási járulékot. Ezzel az volt a politikai szándéka, hogy csökkentse a házasok és a gyermekes családok adóterheit és növelje az egyedül élőkét. A háború első három évében a gyermekgondozási járulék és a családi pótlék többszörösére nőtt.
E törvények minden faji tirádánál jobban biztosították a náci vezetés társadalmi bázisát.
Ebbe az irányba hatott az élelmiszerekre már 1939 augusztusában bevezetett szigorú jegyrendszer is. A munkásság messzemenően üdvözölte az intézkedést, mert visszaszorította a 'jobb emberek' ellátási megkülönböztetését. Az élelmiszerjegyek kielégítő és széleskörű választékot biztosítottak, legalábbis a háború első éveiben. Csak a sör és a cigaretta lett drágább. 1941 novemberében a kormány 15%-al emelte a nyugdíjakat, s a kisnyugdíjasok különösen jól jártak.
1941-től bevezették a nyereségelvonást és a jövedelemadó-járulékot, amely 1939 után 50%-al növelte a jól keresők adóját."
(15 old.)

Megjegyzés. Németh István tanulmánya a Frank Tibor által szerkesztett "Magyar kutatók tanulmányai" c. gyüjteményben jelent meg  a Gondolat Kiadónál 2012 évben Budapesten.

Nem tudom hány derék magyar vállalta az igazi ismeretterjesztés anyagilag és erkölcsileg alulértékelt nemes feladatát.

Szerény magánvéleményem az, hogy az Ormos Mária féle zsidó "szellemi arisztokraták" helyett az igazi ismeretterjesztők tisztes céhét kellene támogatni és reklámozni.

De mi történik?

A méltóságos asszony nyilatkozik a
 Független Hírügynökségnek. "Azért támogatta (...), hogy Hitlerről szóló könyvét a Kossuth Kiadó ismét megjelentesse, mert a világban erősödő populizmus újra a hatalom csúcsára repít diktátorokat, akikről népük még csak nem is sejti, hogy azok. A történész korábban azt gondolta, már nem kell foglalkoznia a diktátorokkal, mert még kutatóként is megrázta a náci propaganda olvasása. Úgy vélte, elég, ha ezeket a szándékosan bántó és primitív szövegeket néhány tucat szakmabeli olvassa, de rájött, tévedett. A témának újra ideje van, ma is működésbe lendülnek diktatúrák.
Hitler a náci vezér egy válságos kor gyermekeként kínálta egy fiatal demokrácia gyengeségeinek felszámolását, amihez be is vetett mindent: diktatúrát, önkényt és a terrort. Hitler bűnöző volt, egy óriás bűnöző, mindenfajta moralitás nélkül. Hasonlóak (?) ma újra feltűnnek a világban."

Mire megy az újabb pakli? A sunyi célzások mintha Orbánra (is) vonatkoznának. Akár így van akár másképp nyilvánvaló, hogy az igazi Hitler helyett az általa hamisan ábrázolt Hitlert akarja ismét szembeállítani az általa populistáknak minősített ill. minősítendő politikusokkal, akik Hitler nyomába se léphetnek semmilyen vonatkozásban. Megint hazudni, nyálazni akar.

Mi sem természetesebb, mintnhogy szitokszóként értelmezi a populizmust [Wikipédia] "A populizmus a politikai ideológia egyik ága,  jelentése: népszerű. A nép többségi akaratával összhangban tett erőfeszítések - esetlegesen a választók bizalmának megszerzéséért, gyakran kivitelezhetetlen ígéretekkel operáló irányzat. A populizmus bizonyos nézetek szerint a népet egy, kizárólag a saját érdekeit szemei előtt tartó (szűk) hatalmi elit elnyomásban tartja, megfosztja a hatalomba való beleszólástól, ennélfogva a populisták elsőszámú célja a gazdasági, politikai és egyéb (köz)intézmények visszahódítása az elittől a népnek. A populizmus politikai fogalom, lényegét tekintve: mesebeszéd. A populizmus megtévesztés, megvalósít hatatlan ígérethalmaz hangoztatása, olyan szöveg, amit szívesen hallanak a választók, de a - többnyire hataloméhes - politikusok nem veszik komolyan, választási kampányfogásnak tekintik. A populizmus árát a félrevezetett választók fizetik meg."

2019.09.04
-------------------------------------------------------------------------

Nem tudtam megállani...

Mégis előkerestem a könyvet. Tudtam felhergelem magam vele, de nem sejtettem, hogy ennyire. A "MŰ" 512 oldal terjedelmü. Ebből az "Adolf Hitler és a társadalom" c. alfejezet mindössze 24 oldal. A szorosan vett gazdasági, szociális kérdéseken felül itt foglalkozik a lapkiadással, a művészetek irányításával, a szobrászattal, festészettel, zenével, folklórral, egyházpolitikával és a jófene se tudná felsorolni még mennyi mindennel. Tárgyalja az SA és az SS valamint a Gestapo történetét. Részletes "értékelést" ad az állam- és a pártapparátus anarchikus működéséről, ésatöbbi.

A Kraft durch Freude szervezetet/mozgalmat a szerző önkényesen"beolvasztja" a Deutsche Arbeitsfront [DAF] szervezetbe és megállapítja, a DAF "szórakoztatóipari nagyüzemmé változott" viszont "elvesztette érdekvédelmi jellegét" és bár "hatalmas tömegeknek biztosított szabadidős tevékenységet állami támogatással tehát nagyon olcsón ... javította a széles tömegek közérzetét és növelte őnbizamukat" ámde "a körülmények megteremtődtek ahhoz, hogy az állam a munkaerővel kénye kedve szerint bánjon. A DAF kettős arculatot öltött... Az álmunkásszervezet gyorasn kiegészült a munkaszogálattal. Hatalmas hadsereggé duzzadt közvetlenül Hitler alárendeltségébe került  [263 - 265 old.] A körmönfont fogalmazás azt sugallja hogy Hitler csapdába csalta a német népet és a tömeges üdültetésből tömeges kényszermunka lett. Csúsztatás csúsztatás hátán.

Teljesen hamis a tőke és a munka viszonyának ábrázolása is.

"Úgy tűnt, hogy érdekeiket és önállóságukat a nagytőkések meg tudják őrízni. Végeredményben azonban csak a profitjukat védték meg, miközben gazdálkodási szabadságuk (?) apránként semmivé vált. [266 old.]
"Gyorsan kialakult ... az államilag szervezett kapitalizmus ... ami elsősorban a nagyiparnak biztosított nagy üzleti lehetőségeket. A nagytőkének ez nagyszerűen megfelelt és a további haszon reményében valójában gazdasági diktatúrára vágyakozott. ... A nagyvállalkozók anyagilag virultak, de egyidejüleg minden szempontból (?) kényszerpályára kerültek." [267 old.]
"A nagytőke mozgásszabadságát korlátozták ugyan, de az engedményeket e téren hallatlanul nagy haszonért tette, vagyis jó üzletet csinált." [268 old.]

Ormos Mária vagy nem tud a társasági adók ismételt drasztikus emeléséről [lásd fent: 20%, 40%, 55%], azaz a tőkések megkopasztásáról, vagy úgy hiszi, hogy mi gójok nem tudunk erről és úgy véli jobb is, ha nem tudunk. Megállapításai mindenestre légből kapottak, az olvasó félrevezetését szolgálják.

Összehasonlításul a
2019. május 14-i közléséből. "Nagyon fontos az az adózási környezet, amelyet Magyar ország kialakított a nagyvállalatok számára, a társasági adó mértéke 9 százalékra csökkent, amely a legalacsonyabb az egész Európai Unióban."

És most ezt a szemetet fogják - a nagyasszony legkegyesebb támogatásával - újra kiadni. Köpedelem.

2019.09.05

--------------------------------------------------------------------------------------------

Ex Libris Ormos Mária.

Amikor a 3. frissítés utolsó mondatát leírtam úgy éreztem, kissé elgaloppiroztam magam. Aztán még egyszer megforgattam a könyvet, mert halványan emlékeztem valamire. Megtaláltam.
"Hitler nagyon keveset tudott a gazdaságtanról és az nem is érdekelte, mert azt gondolta, hogy a gazdálkodáshoz nincs szükség semmiféle elvre, vagy politikára. [61 old.]

No és még egy kis habot a tortára.
"... Tulajdonképpen már állást is foglaltunk abban a vitában amelyet a történészek a hitleri, ill. a náci ideológia nihilista voltáról  folytattak. Az utóbbi felfogás ... Hermann Rauschnignál található, aki szerint Hitlernek nem volt sem ideológiája, sem stratégiája a szó igazi értelmében." [91 old.]

2019.09,06

----------------------------------------------------------------------------------------------

Hitler és rendszere sajátságos elismerést nyert a szadeszes/hitgyülis Hack Péter részéről egy Juszt Lászlóval folytatott televíziós csevegés keretében, amikoris "sikertörténetnek" minősítette a III. Birodalom gazdasági/szociális eredményeit, csak az "erkölcsi összetevőket" hiányolta.

Ami szerénységemet illeti Hitler "találmányához" a következő megjegyzéseket fűzöm.

Az államnak módjában és jogában áll a társadalomból, ill. a gazdaságból a spekulativ [zsidó] tőkét kiiktatni. Ez a "csonkítás" nem okoz anarchiát és nem fékezi a termelő erők [a termelés tárgyi és személyi tényezőinek együttese] fejlődését, sőt felszabadítja az alkotó energiákat. Háborúban ezek az energiák a hadiiparba vannak koncentrálva. Ebből a "náci" katonai tudományból él(ősköd)tek a győztes nagyhatalmak évtizedekig. Épp a spekulatív tőke az, amely találmányok és feltalálók százait süllyeszti el, ha a találmány bevezetése csökkentené, vagy megszüntetné egyes magas profittartalmú vállalkozások hasznát.

Ami hitler "találmányát" illeti talán az érem másik oldala a fontosabb: a nép támogatásának megnyerése. Megnyerte? Ugyan mivel nyerte meg? Nos, idefigyeljenek emberek!

Az idősebbek tán még emlékeznek, mit jelentett a "Führer befelhl." A fiatalabbak már csak egy őrültről olvashatnak, aki megöletett hatmillió zsidót ehhez járul a képes illusztráció. De ki mit tud a Hitler utasítására, létrehozott  Kraft durch Freude [örömből fakad az erő] nevű szervezetről és a szervezet által létrehozott népjóléti beruházásokról idéértve gigantikus luxus üdülőket és kiránduló hajókat?  Náci melósoknak épült a világ legnagyobb fürdővárosa, Prora a csaknem 5 kilométer hosszú "rügeni kolosszus" 20 ezer német munkás gondtalan nyaralását biztosította. A hatemeletes hotel komplexumban összesen 11 ezer szoba szolgálta (volna) ki a vendégeket. Érdekes technikai megoldásnak ígérkezett, hogy az összes 5 méter hosszú, 2,5 méter széles szobák mindegyikét úgy tájolták, hogy a tengerre nézzenek. (Az épületkomplexumnak egyébként 1941-re kellett volna hivatalosan elkészülnie. A háború ideje alatt a 70 száza lékos készültségi szinten állt.) A mediterrán  országokba innen induló luxushajókon söröző náci melósokat irigyelte fél Európa kétkezi iparosa. Az egykor 11 ezer szobás üdülőváros ma szellemváros. [Az oroszok ez épületek egy részét lebontották és elzabrálták - jóvátételbe...]

Ami a luxushajókat illeti most az ugyancsak a 
Kraft durch Freunde  keretében épített egyik
óriáshajóról a Wilhelm Gustloff ról lesz szó amely nevét egy nemzetiszocialista politikusról kapta, akit 1936-ban lőtt agyon a zsidó származású David Frankfurter Svájcban, így a Harmadik Birodalom mártírjává vált. A hajó 208 méter hosszú és csaknem 24 méter széles volt, mozival és úszómedencével a fedélzetén. Így akkoriban a világ addigi legnagyobb kirándulóhajója volt.
1945. január 30-án menekülteket szállított, amikor a szovjet S-13-as tengeralattjáró három torpedót lőtt ki a megvilágított hajóra. Parancsnoka a román származású Alekszandr Marinyeszko (eredeti nevén Alexandru Marinescu) volt. Hőstettével 9400 ember halálát okozva. Ez hatszor annyi áldozatot jelent, mint a világhírű RMS Titanic elsüllyedése. A Gustloff tragédiája a valaha volt legnagyobb hajókatasztrófa.

-----------------------------------------------------------

Kimaradt a fő fejezet a Kraft durch Freude történetéből.

Nálam ez így szokott lenni... A (csoda) Bogárról van szó, amelyet a képzettársítás a katonai komiszkenyér formájában jelenített meg.

Ez a Bogár Hitler bogarává vált. Képzelete a Birodalmi Autópályát népesítette be a fürgén futkározó Bogarakban ülő német munkáscsaládokkal. Jóelőre mondom, a németek végülis nem furikáztak a Hitler verdával, de ez mitsem von le a diktátor érdemeiből, aki...
"
néhány héttel azután, hogy Reich kancellárának nevezték ki az 1933 februári autókiállításon bejelentette a nép (!) motorizációját." A Bogár megtervezésére és tömeggyártás megszervezésére Ferdinand Porsche kapott megbízást. Ment minden, mint a karika csapás. "Hitler utasítására az akkor még álmos kisváros, Wolfsburg közelében hatalmas gyárat emeltek. A hónapok alatt felhúzott üzemhez külön várost építettek kezdetben 30.000, majd 60.000 ezer munkás számára.

Hitler annyira belelkesült, hogy egy skiccet is készített a leendő bogárról... 

A gyár sarokkövét Hitler jelenlétében helyezték el. A Hitler által jóváhagyott paraméterek meghökkentőek voltak. "A 'népjármű' legyen tartós és helytakarékos. Maximális sebessége 100 kilométer/óra. Könnyed (...) hegymászásra képes. Könnyen javítható levegőhűtésű motorral kell rendelkeznie. Elég nagynak kell lennie két felnőtt és három gyermek számára [az ideális náci családmodell]. Plusz poggyászt is kell  hordoznia. Szerkezetének alkalmazkodnia kell a különféle felhasználásokhoz. [Ez alatt a katonai felhasználást kell érteni.] Ára legfeljebb 1000 Reichsmárka [körülbelül 360 dollár] lehet.

A Bogár állta a sarat. "A 25 lóerős motorral szerelt kisautót 150.000 kilométeres tesztúton 'vegzálták'. A tükörsima Autobahn-n 100 km/h sebességet is képes volt tartani. Még az építőket is meglepte, hogy milyen kevés javítást igényelt. Hegyi utakon a nagyobb és erősebb autókat simán lehagyta. Négy személy kényelmesen elfért benne. Ráadásul alig 7 liter üzemanyagot fogyasztott 100 kilométeren. Ez azért is fontos, mert akkoriban egy felnőtt kilométerenként átlag 4 pfenniget fizetett vasúton, ami 300 kilométeres úton, tehát a Berlin-Hannover vagy Berlin-Hamburg távon 12 márkás kiadást jelentett. Ha megnézzük a korabeli üzemanyag-árakat, akkor 40 pfennigre jött ki egy liter benzin, tehát az egész út csupán 8,4 márkába került. Ha többen ültek egy autóba, a költségek megoszlottak.

Mit jelentett akkor az ezer, pontosabban 990 márka? "Az összeg 1936-ban egy átlagos német munkás 31 heti fizetését tette ki." [Összehasonlításként tegyük hozzá... A 31 hét négy és fél hónap. Nálunk manapság egy gépkocsi alsó hangon három és félmillió forint. A 215.000 Ft. szakmunkás átlagbértől élő tizenhat havi keresetéből tudná megvenni a gépkocsit. Ha ezt hitelből oldja meg jóval többe kerül.]

Már csak az olcsó részletfizetési lehetőséget kellett megteremteni. "1938 májusában kezdődhetett meg a népautók gyártása, melyekhez a náci propaganda szerint már heti 5 márka megspórolásával is viszonylag hamar hozzá lehet jutni." Valójában nem pusztán náci propagandáról volt szó. Az autót... "Kedvező, szinte kezdőtőke nélküli részletfizetési konstrukcióval kínálták a tömegeknek. Gyorsan be is futott több százezer rendelés – azonban ahogy Hitler annyi más ígérete, a népautó sem éppen úgy valósult meg, ahogy a kocsijukra váró tömegek remélték. A háború kitöréséig ugyanis egyetlen példányt sem szállítottak le a megrendelőknek, a hadiiparra való átállás jegyében pedig a wolfsburgi üzemet is katonai – részben persze a Bogár konstrukcióján alapuló – járművek gyártására állították át. A már előkészített gyártósorok viszont csodával határos módon szinte sértetlenül vészelték át a bombázásokat, így aztán 1945 nyarán kezdődhetett a Bogár sorozatgyártása. Magánszemélyek 1946-tól vásárolhattak belőle. A korábbi és a háborút túlélő előfizetők végül hosszas pereskedés után kedvezménnyel juthattak hozzá a Harmadik Birodalom helyett az újjáépítés és a nyugatnémet gazdasági csoda jelképévé vált autóhoz." Ez alatt nagyjából a következőket kell érteni. A tizenhat országban gyártott VW.minden idők negyedik legsikeresebb autótipusa volt. 1938-tól 2003-ig 21.529.464 darabot gyártottak belőle.

Abcúg Hitler?

Írás közben eszembe jutott egy másik "népautó" Ford T-modell amelyet 1908 szeptemberétől 1927 októberéig gyártott Henry Ford [a másik rohadt fasiszta] cége. Beceneve Bádog Böske (Tin Lizzy) volt. Ez az autó tette lehetővé a közép osztálybeli amerikaiak számára az utazást, és ez számít az első megfizethető autónak is. Az autó páratlan sikerének alapja a konstrukció egyszerűsége és célszerűsége volt, amelyet az akkori viszonyok között újdonságnak számító anyagok és technológiai alkalmazások is segítettek. Népszerűségének okán több mint tizenötmillió darabot gyártottak belőle. 1914-ben a Ford több autót gyártott, mint az összes többi járműgyártó együttvéve.

Ford és Hitler számontartották egymást. Olyannyira, hogy a náci kormány 1938-ban úgy döntött, hogy elismeri Ford, az egyik legbecsületesebb amerikai, ipari teljesítményeit és őt 75. születésnapja alkalmából a Német Sas Nagykeresztjével tüntette ki. Az  ünnepségen átadták Adolf Hitler személyes elismerő levelét is.

Fordot náci érzelmei, megnyilatkozásai és cselekedetei miatt a zsidóság állandó pergőtűz alatt tartotta. Ennek hatására időnként megbánó nyilatkozatokat tett, amelyek nem érintették az üzleti kapcsolatokat. Olyannyira nem, hogy "a motorizált német hadsereg által 1942-ben használt 350 000 teherautó közül körülbelül egyharmad Ford gyártmányú volt..." a németországi Ford gyárban állították elő...

A "szövetségesek" éveken keresztül őrjöngve vizsgálódtak az ügyben. A dolog vége az lett, hogy a "német gazdasági csoda" idején a Ford leányvállalat tovább gyártotta a gépkocsi kat.

Abcúg Ford?

Vagy lehet árnyaltan is értékelni a történteket? Lehet!

Mindketten a termelő/alkotó/nemzeti tőke csodatevő erejében hittek. A termelés és elosztás folyamatából kikapcsoltak egy nélkülözhetetlennek hirdetett elemet - a zsidó spekulációt. És lám a verkli működött, bizonyított. Ez a fő bűnük.

-----------------------------------------------------------

Oda akartam kilyukadni, hogy Hitler eszmei, politikai, katonai, gazdasági és szociális értelemben rendszeralkotó volt. Rendszere meggyőző módon igazolta életképességét. A rendszer fizikai elemeit a háború pusztította el. Eszmei tanulságai azonban örök érvényűek, amennyiben az emberi emlékezetből, gondolkodásból nem sikerül kitörölni azokat.


Utószó.

Ez az írás tulajdonképp vitairat. A vita újból az Eszmei Magyar Nemzeti Szocialista Párt programtervezete körül folyik. Vitapartnereim jószándékú magyar hazafiak, akik a tervezet alapelveivel jószerint egyetértenek. Az abban használt megfogalmazásokat azonban veszélyesnek ítélik és olyan "finomításokat" javasolnak amely mellett a tervezet nem vált ki elutasító reflexeket a barátoknál és nem gerjeszt dühöt azokban akikről íródott.

A tervezet első vitája valóban szembefordította velem akkori olvasóim többségét. A vita eldurvuló hngneme miatt szüntettem meg a hozzászólások lehetőségét. Elveszítettem egyúttal olvasóim háromnegyedét is. Megérte? Nem tehettem másként.

Jelenlegi vitapartnereimnek ígéretet tettem arra, hogy elkészítem az írásom mellett szóló "védőbeszédemet" és ebben a formában indokolom álláspontomat, tartalmi és alaki szempontból egyaránt.

Arra a belátásra jutottam, hogy a javasolt "finomítás" nekem nem megy. Sorry!

 

2019.08.28

Sz. Gy.