Hozzászólások
Frissítések 1.)

 

 Útjelzők

Egy bolyongó nemzet nyomorúsága


Az Eszmei Magyar Nemzeti Szocialista Párt Programja tervezetén tovább dolgozom. A tervezet  mától állandó rovathelyet kapott az index-lapon. Akinek a téma iránti érdeklődése feltámad, közvetlenül léphet a programra, a tartalomjegyzékre, ill. a frissítések jegyzékére. Másírányú honlapírói munkássá gomat természetesen folytatom. A honlap "olvasmányosságát" igyekszem tehát megőrizni. Továbbra is nyitva maradnak a beíró panelek az esetleges hozzászólások részére.

Mondhatják persze, makacs vagyok. Én inkább azt mondanám, következetes akarok maradni. A zsidó magyar "együtté lés" feltételeinek alakulása eddig is sorskérdés volt. A Budapesti Zsidó Világkongresszus óta még hangsúlyosabban az.

Riasztó tény, hogy a magyarságnak nem volt adekvát válasza erre a minden eddiginél arcátlanabb és fenyegetőbb kihívásra. Ami teljességgel érthetetlen az, hogy honfitársaink döntő többségének fogalma sincs arról, kikkel áll szem ben.

A mellékelt friss kép a palesztin nép jelene, a magyar nép jövője? Akad "magyar", aki nyugodtan szemléli? Sajnos van. Sok ilyen "ember" van. Valamit kezdeni kell velük - hamarosan.

Egy népet a saját magáról alkotott történeti kép alapján lehet legjobban megismerni. Velük könnyü a dolgunk, hisz nincs még egy nép, amely annyit dicsekedett volna önmagáról, mint a zsidóság. Történelemkönyvét ráadásul "szentírásnak" nevezi, nevezteti.

Izrael hőstörténete egy "halálmenettel" kezdődik.

[Többször leírtam már, hogy a zsidó mesevilágban nem hiszek. Azért idézek mégis belőle, mert híven tükrözi a zsidó mentalitást, amit viszont ismernünk és értenünk kell, ahhoz hogy problémájukat kezelni tudjuk.]

Miután József pereputtyának kitelt a becsülete Egyiptomban, a fáraó a legszörnyűbb bűntettre vetemedett amit egy goj a zsidók ellen elkövethet: munkára akarta őket fogni. Hallatlan! Hát persze hogy felkerekedtek. Arról nem szól a fáma, hányan pusztultak el az üldözők fegyvereitől és a menekülés viszontagságai következtében. Az üldözőket minden esetre sikerült lerázniuk; nem utolsó sorban azért, mert a fáraó makacssága miatt (amelyben, jellemző módon, épp Jahve erősítette meg - ismételten) az egyiptomi népnek kellett lakolnia, amely nem tehetett semmiről. Tiz csapást volt kénytelen elszenvedni. Az egyiptomi áldozatok számáról pláne nincs statisztika.

Az egérutat nyert zsidók, menve - mendegélve
"Párán pusztájába értek. Innen Mózes hírszerzőket küldött Kánaánba, hogy tájékozódjanak: milyen az ország ...  A hírszerzők a 40 nap elmúltával, mely alatt kifürkészték Kánaánt, visszatértek Izr. fiaihoz..." A 40 nap, amibe belefért az oda - vissza út meg az ország kikémlelése is, azt jelenti hogy úgyszólván a célnál voltak. Igenám, de a mindig okos zsidók az egy "Káleb kivételével úgy ítélték, hogy Kánaánt lehetetlen meghó dítani. Erre az egész nép Mózesnek támadt. Jahve büntetésül megtiltotta a felnőtt nemzedéknek, hogy belépjen az Ígéret földjére, csak Kálebbel és Józsuéval tett kivételt. Izr. fiai ennek ellenére megkísérelték, hogy benyomuljanak Kánaánba, de egészen Hormáig visszaverték őket. Ezután 40 évig éltek Párán pusztájában, itt kellett meghalniuk azoknak, akik a lázongáskor 20 éven felüliek voltak..." Erre gondoltam, amikor fentebb a "halálmenetről" írtam. [Így csinálták a "nácik" is, ha nem volt vasút. Ők viszont kegyelemlövésben részesítették aki összeesett. Jahve vajon hogyan intézkedett a húsz év fölöttiekre nézvést?] Egy ilyen maratoni kódorgáshoz tényleg kellenek csodák: manna, fürjek, meg miegymás. De minek nappal a felhő éjjel meg a tűzoszop? A helyben, vagy legjobb esetben körbenjáráshoz? Fel nem foghatom.

†Radnóti Miklós, a nagyon kevés zsidók egyike akit tisztelek, vajon milyen verseket írt volna kockás füzetébe, ha beosztják Mózes halálmenetébe? Ilyet talán?

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? Még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.

Ilyet nem, hisz a párán pusztai mozgó (?) haláltábor "családi" tábor volt. Milyen lehetett a mortalitás a terhes asszo nyok, a csecsemők és kisgyerekek között? A táborparancsnok - tudjuk - Mózes (Höss) volt. Káleb esetleg alparancs nok lehetett. Józsué nyilván Mengele tisztét töltötte be, hisz Kánaán földjére csak kellően megrostált (szelektált) népesség juthatott be. És milyenek voltak az őrök, ill. a kápók? Már csak azért kérdem, mert okkal feltételezem, hogy a húsz éven felüli halálraítéltek a 40 év fogság alatt, amely sokkal cudarabb volt az egyiptominál, esetleg lázadozhattak. Hogy fegyelmezték őket? Kutyákkal, korbáccsal, fütykösökkel, Sten géppisztolyokkal? (Ja' géppisztolyok még nem voltak... Pardon!)

Józsué osztagai aztán nekiestek Jerikónak "Jerikó falainak leomlása volt a pecsét arra, hogy az Úr az egész földet népének adja. A teljes - hét napi - menetelés és az ehhez járuló hetednapi plusz hat út hozta meg a teljes győzelmet. A nép néma hallgatása óriási diadalkiáltással ért véget. Az Úr csodálatos hatalma által omlottak le a falak. Izráel fegyvere seinek csak fel kellett hágniuk, s az egész város népét kardélre 'kellett' hányják. Az egész nép és minden vagyonuk az Úrnak kellett szenteltessék. Senkit sem volt szabad megkímélni (kivéve Ráhábot). [Ráháb volt az a ribanc, aki a zsidó kémeket rejtegette.]

Mindezek ismeretében esetleg fel lehet háborodni, de teljesen fölösleges csodálkozni azon ahogy a zsidók pl. a gázai koncentrációs tábort "üzemeltetik" és ahogy a palesztin zárványok lakosságával bánnak a hajdani Palesztina területén.

[Nem mai téma, de a tárgyilagos történetírás egyre több arra utaló tényt tár fel, hogy az egy - vagy hatmillió zsidó holoka usztját nem annyira a wannsee-i konferencián, mint inkább valahol a Wallstreeten határozták el...]

Erre kell gondolnia, aki manapság hírét veszi, hogy Józsué előörsei már itt kémkednek köztünk és a ráhábok kivételé vel a jerikóiak sorsát szánják nekünk,"Párán pusztává" változtatva azt a földet, amit Árpád hadai szereztek (vissza).

A jerikóiak gyanútlanok voltak. Nem vették észre a kémeket és karjaik lehullottak, amikor Jerikó falai leomlottak. De mi tudjuk, hány óra! Miért tűrjük mégis tehetetlenül, hogy a sakterek lecsapolják a vérünket? Azt is látjuk, hogy a Római Katolikus Egyház, immár egy jezsuita pápa irányítása alatt, egyre határozottabb irányt vesz arra, hogy alávesse magát az "idősebb testvér" befolyásának. Így ők ketten vállvetve folytatják az egyházi, ill. a zsidó elnyomás politikáját "jogfolytonosan" ezer éve.

Miért tűrünk hát mégis? Megmondom. A "turáni átok" miatt!

Aki most következetlennek tart és azt gondolja, a magyar mondavilágban hiszek, szemben a zsidó mondavilággal, téved. A magyar mondavilágban, így a turáni átokban sem hiszek. Nem hiszem, hogy a honfoglaló magyarság tudathordozó rétege (a sámánok, stb.) megátkozta volna az egész magyar népet mielőtt "Szent" István egy szálig kiírtotta volna őket.  

Az "átok" tulajdonképp jóslat (jövendölés)! Azt a felismerést tükrözi hogy a magyarság "átkos" sorsa: a széthúzás, belviszály, ellenségeskedés, értetlenség, stb. annak következménye, hogy az ország a római katolikus egyház hűbéresévé vált (ha nem is jószántából) és ez a végzetes kapcsolat addig rágja féregként a nemzetet, amíg le nem rázza magáról a "kegyes" igát!

Ami engem illet, a "turáni átok" mibenlétét akkor kezdtem érzékelni, amikor közzétettem "végzetes" írásomat, az Eszmei Magyar Nemzeti Szocialista Párt Programjának tervezetét egy "méltató" kommentár kíséretében. A programra érdemi észrevétel alig érkezett. Még kevésbé valósult meg az az elképzelésem, hogy olvasóimmal együtt írhatom tovább a tervezetet, felhasználva érdemi (...) észrevételeiket, javaslataikat. A kivétel Halász József és Siklósi András, akik (külön kérésre) részletes érdemi észrevételeket tettek.

A kommentárhoz 38-an szóltak hozzá. Ezeket nem akarom utólag minősíteni. Észrevételeimet menetközben megtet tem.

Az eredményt úgy könyveltem el magamban, hogy kisérletemhez nem kaptam buzdítást, támogatást még kevésbé. Ez nem tört le. Persze lelkesedést sem éreztem. Ideiglenesen abbahagytam. Vártam.

Mi következett? Sokminden. Köztük a Zsidó Világkongresszus Judapesten. Ettől nem íjedtem meg különösebben. Az össze - vissza vagdalkozástól, amit a "nemzeti oldal" produkált, annál inkább; mert eszembe juttatott valamit vásott ifjúkoromból...

Találomra benéztem egyszer a tyúkólba és, ki tudja miért,  irritált az épp nyugovóra térő tollasok látványa... Nosza közé bük vágtam a kezemben tartott fudballabdát. Mecsoda kárálás, szárny-csapkodás lett abból! De mert az agresszióm nem folytatódott, a barom-fiak és lányok gyorsan elfelejtették ijedtségük, ill. felháborodásuk okát. Nálunk is így lesz, ha nem rendeznek legalább évente zsidó világkongresszust... De minek is tennék? A tyúkok se nyikkantak, mikor nagyanyám kiszedegette alóluk a tojást, meg néha kiemelt közülük egyet kettőt levesbe, vagy rántani... Ez volt a dolgok rendje.

Dehát Árpád hona mégsem lehet(ne) egy baromfiól, akármennyire kezd is arra hasonlítani.

Elgondolkodtam azon, voltaképp mi váltotta ki az "olvasói immunreakciót". A legkézenfekvőbb válasz az volt, hogy a "mű" száraz és hosszú, egyszóval unalmas. E teljesen kielégítő válaszba akár bele is nyugodhattam volna, ha a hiú ság nem sarkall rám nézve kedvezőbb (bizonyítvány) magyarázatok keresésére. Nagynehezen ki is izzadtam egyet.

Eszerint a nemzeti közgondolkodás renyhesége ellen intéztem provokatív támadást (?). Mea culpa! De hogy is vetemedhettem ilyesmire?

Régi mániám a logisztika terelt az ingoványba. Erről sokat olvastam sokfelé, de értelmét nagyon nehezen fogtam fel.

Muszály idéznem, hogy... "A logisztika anyagok, információk, személyek, energia, rendszereken belüli és közötti áramlásának tervezése, szervezése, irányítása, ellenőrzése. Leggyakrabban a katonaságnál és az üzleti életben használják. A logisztika a görög logosz szóból származik, jelentése értelem, számítás, tervezés. Más nézetek szerint a logisztika nem csak az anyagáramlások optimalizálása, illetve az ehhez szükséges erőforrások biztosítása, koordinálása, hanem tudomány is. Eszerint a nézet szerint a logisztika olyan interdiszciplináris tudomány, amely a logisztika területét érintő valamennyi társtudomány, szakma eddigi és legaktuálisabb ismereteit szintetizálja. Ehhez bátran hozzátehetjük: a logisztika, a tudományok tudománya, politikatudomány is. Aki tehát logisztikai ismeretek nélkül "politizál" nem több unalmas, alkalmasint veszélyes, fecsegőnél.

A "nemzeti oldal" pedig épp ezt teszi; minőségileg nem mást, mennyiségileg nem többet.

Régen úgy mondtuk, "nyelvében él a nemzet". Ez ma is érvényes azzal, hogy az élőbeszéd a gyülekezeti helyekről, a leírt szó pedig a Gutenberg galaxisról felköltöztek az Internetre és ott mint honlaptartalmak, blogok, facebook felületek, twitter cirpelések és főleg mint elekronikus levelek járják ördögi táncukat a nagy semmi körül.

Ez a pokoli társasjáték embermilliók (ha nem milliárdok) porhüvelyét láncolja a képernyők elé, azt a csalfa érzetet keltve, hogy "önkifejezik", azaz "önmegvalósítják" magukat. A "digitális bódulat" a zsidó méreg legújabb változata a hamisított pálinka, meg a kábitószerek után. A zsidó ismeri e szerek hatását, de ő maga nem él velük - eladja, nekünk.

Én pedig kapom a leveleket csőstől. Sok olyan levelező van, aki pl. a Kuruc Info cikkeit röpteti egy sima link formájá ban. Mások a mindennapi botrányok miatt keseregnek, háborognak, szitkozódnak, fenyegetőznek... Sokan hajba kapnak és sértegetik egymást. Vannak olyanok is - ezeket kedvelem a legjobban - akik kikérik maguknak, hogy kéretlen levelet kapnak, de nem csak a feladónak, hanem az összes címzetteknek is elküldik a tiltakozást...

Egyszóval az elektronikus érintkezés a gójok részére feltalált pótcselekvés, amin mohón cucliznak, míg álomba nem szenderülnek. Aztán új nap kezdődik, új szomjúság, új önkielégítés. És a verkli évekig eljár tengelyén míg egy kerék fogát újítni kell.

A társadalom élő szövetei közötti természetes áttételek elsorvadnak. A zsidó hatalom tömeget gyúr a társadalomból, ahol az egyén elmagányosodik és már csak telefonál, vagy chatel. Személyes kapcsolatot csak a dealerével tart...

Aztán van egy másik képlet, nem kevésbé veszélyes az előbbinél, a gombamód tenyésző obskurus "kisközösségek" tömege. Fajtáikat felsorolni is lehetetlen. Csak példálózni lehet, azon ismérvek megjelölésével, ami bennük közös.

Ismerünk politikai, "hitvalló", tudományos, hobby, hagyományőrző, "szenvedély", stb. közösségeket. Ami bennük hasonló, vagy azonos: világszemléletük, céljaik, viselkedésmódjuk megkülönböztetése (elhatárolása) a társadalom egészétől. Beállítottságuk néha kifejezetten ellenséges, néha csak közömbös azzal a társadalmi közeggel szemben, amelyben, ill. amiből élnek. Létezésük többnyire káros, de szinte sohasem hasznos a társadalom egésze szempont jából.

E közösségek, ill. tagjaik "mássága" az - az érték amit a zsidó háttérhatalom támogat, de legalábbis eltűr, még abban az esetben is, ha az adott "kisközösség" antiszemita eszméket hirdet, ill. jelszavakat szajkóz. Példaképp: egy "hunga rista", vagy éppen "nyilas" mezben fellépő csoport minden másnál hasznosabb lehet, feltéve hogy ideológiája kellőképp zavaros, de szilárdan a római katolikus eszme és intézményrendszer szolgálatában csattogtatja Martens bakan csait. A nagy katolikus vallási akol olyan "bárányokat" nevel amelyek a túlvilági boldogság dőre reményében átenge dik a földi "árnyékvilágot" azoknak, akik lenyírják a gyapjukat és adott esetben vérüket veszik.

Ezek a bárányok (barmok) nem hajlandók észrevenni, hogy a legfőbb "keresztény erényt", a Krisztus-imádatot milyen otromba módon csavarja testük lelkük köré a zsidó hatalom, immár a Római Katolikus Egyházzal karöltve. Kit érdekel, mit tanít a Talmud Krisztusról és Máriáról. Kit érdekel, hogy a legzsidóbb zsidók mégis Krisztus prédikátoraiként ágálnak, mint nálunk Németh Sándor.

Ezeknek a jámboroknak a fűre szegezett bamba tekintete nem fogja be a környező világot, de minek is fogná? Hogy is szól a 23 zsoltár?

"Az Úr énnékem őríző pásztorom
Azért semmiben meg nem fogyatkozom,
Gyönyörű szép mezőn engemet éltet,
És szép kies folyóvízre legeltet;
Lelkemet megnyugtatja szent nevében,
És vezérl' engem igaz ösvényében

Ha a halál árnyékában járnék is,
De nem félnék még ő sötét völgyén is,
Mert mindenütt te jelen vagy én velem,
Vessződ és botod megvígasztal engem,
És nekem az én ellenségim ellen 
Asztalt készítesz, eledelt adsz bőven.."

Az ilyen marhát persze nem zavarja, ha a gyereke, vagy pláne a más gyereke éhezik. Gajdolás közben ugyan miért gondolkodna azon, mit jelent a "vigasztaló" bot, ill. vessző? Majd ha a hátán érzi... Itt tartunk most. A nemzethalál völgyében járunk és elboruló elménk a terülj terülj asztalkám délibábját vetíti elénk. Tudom persze, ez református zsoltár. Azért idéztem, mert a marhaság költői benne...

Nem semmi az echte katolikus zsoltárkincs sem. Nézzék csak

"Sokan mondják: Ki fordul még jóval felénk? Ragyogtasd ránk arcodat, Uram,
te örömmel töltöd el szívemet, sokkal inkább, mintha bor és búza bőségben volna.
Lefekszem hát és békében alszom, hiszen te biztonságot adsz nekem, Uram!"

Tessenek mondani, hát az ilyen hívőt mit izgatja, hogy a gyermeke másnap éhesen megy az iskolába és ott kiszédül a padból?

Nem, kedves olvasóim, itt végetér a keresztényi türelem a "pogány" düh következzék!

A lomha magyar közgondolkodás lassan - lassan kezd különbséget tenni Árpád honfoglalása és "Szent" Isván "államalapítása" között. Az árpádkori állapotok eddiginél pontosabb értékelése azért lényeges, mert ez a kor még steril volt a zsidó elemtől [a kazár legendát nem számítva].

A magyar királyságot viszont szinte a kezdetektől fertőzte ez a népelem. Esztergomban már 1050 körül létezett fejlett zsidó közösség zsinagógával, elöljárósággal. I. István 1038-ban halt meg. Valószínű, a zsidókat is neki köszönhetjük.

Az idill nem tartott sokáig.
"A keresztény Európa mintáit követve (!) Szent László (1077-1095), Könyves Kálmán (1095-1116) majd II. András (1205-1235) is korlátozó intézkedéseket vezetett be ellenük." A tatárjárás viszont jól jött nekik, amennyiben "IV. Béla igyekezett a zsidókat felhasználni a tatárjárást (1241-1242) követő újjáépítésben és a széthúzó nemesek ellen folytatott, központosító harcában. Ezért 1251-ben kiváltságokat adott a zsidóknak, akik ettől kezdve a 'kamara szolgái' lettek. Az Árpádok után az "Anjou-családhoz tartozó Nagy Lajos király (1340-1380) keresztény vallási buzgalmában néhány évre kiűzte a zsidókat Magyarországról ... Majd néhány év múlva visszahívta őket. Ezzel Jud Süss tartósan megtelepedett a királyi udvarokban. "A magyar uralkodók anyagilag erősen támaszkodtak a zsidókra. Mind Luxemburgi Zsigmond (1387-1437), mint Hunyadi Mátyás (1458-1490) keményen megsarcolta őket, cserében viszont többnyire gondoskodtak biztonságukról. Persze, ha pillanatnyi érdekeik úgy kívánták, a királyok a zsidókra különféle jeleket parancsoló (sárga folt, süveg, stb.) és a tőlük felvett hitelek visszafizetését megtagadó városoknak (Pozsony, Buda, Nagyszombat) adtak igazat. Mátyás létrehozta az Európában egyedülálló zsidó prefektus intézményét is. A „zsidóhercegnek” is nevezett tisztviselő a zsidók közül került ki. A király képviselőjeként ő vetette ki, és szedette be az adókat. Lám a történelem ismétli önmagát. Gondoljunk csak Ehnaton fáraó és József "gyümölcsöző" együttműködésére az egyiptomi nép anyagi tönkretételében és adósrabszolgaságra vetésében.

Aztán megjelenik a színen a kártékony zsidó, Fekete János és Surányi György elődje Szerencsés (Fortunátus) Imre, aki Spanyolországból ingben gatyában menekülve természetesen "pénzügyi pályára lépett és II. Lajos király (1516-1526) alkincstárnoka lett. Hamarosan áttért a keresztény hitre. Karrierje szempontjából ez logikus lépésnek tűnt, hiszen pár évtizeddel korábban Mátyás király kincstartója, Ernuszt János is vallásváltó zsidó volt. Evidens, nemde?

"
Befolyására jellemző, hogy egy alkalommal megmentette a budai zsidókat a vérvádtól azzal, hogy bebizonyította: koholt vádakkal próbálják befeketíteni őket. Máskor politikai összeköttetéseit vetette latba azért, hogy kegyelmet szerezzen halálra ítélt zsidók számára. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a rabbik kihirdették: senki se merje Szerencsést hitehagyottnak nevezni. Fortunatus ellentmondásos működése mégis veszedelmet hozott a budai zsidó közösségre."

A(z akkor még nem ennyire hülye) ugyanis rájöttek, hogy e féreg pénzügyi manipulációi akadályozzák az ország törökellenes küzdelmét. Letartóztatták, majd kiengedték. Diadalmámorában fényűző mulatságot rendezett budai palotájában. A nemesek, azaz a "csőcselék" megostromolta a palotát. Az ostrom általános pogromba torkollott. A  budai zsidónegyed elpusztult. 

De sebaj! Csak Mohács kellett hozzá, hogy főnixmadárként feltámadjon a török uralma alatt. Erről írtam Schulhof Ignác Budai Krónika  c. cikkemet. Az író így kezdi... "Én akkor Buda szent gyülekezetében laktam. A város a török biroda lom uralma alatt állott, s lakozásunk viruló volt, akár a zöldellő olajfa, biztonságos és nyugalmas. Valóban elmondhat tuk: 'ki ki a maga szőlőlugasában, a maga fügefája alatt' tanyázhatott, nem volt ártás az országban." Hát ártás az nem volt, csak országpusztítás és leánykereskedelem, amiben a zsidók jeleskedtek. Ez a "tanyázás" sem végződött happy enddel. Idézzük csak Jókait (a nagy filoszemitát) "Buda vára 145 esztendei török uralom után ismét Magyarország fővá rosává lesz. Büszkén hangzik fel a 'te deum laudamus' és a Dunába fojtott zsidók halálorditása.

Együttlétünk legújabbkori története túl jól ismert ahhoz, hogy abból is idézgessek. Egy összefoglaló megállapítás azonban mellőzhetetlen.

A zsidókérdést magyarországon azért nem sikerült ezer év óta megoldani, mert azt mindíg a "keresztény értékrend" oldaláról közelítették. Ebbe két dolog fért bele: az álhumanizmus és a megvesztegethetőség [a Jud Süss szindróma] "Szent" Istvántól Horthy Miklósig.

A zsidókérdést ezért történelmi visszapillantással kell újraértékelni és a humanisztikus szempontokat a többség és a kisebbség viszonyrendszerében kell mérlegelni.

Ezt a célt kívánta - kívánja szolgálni a program tervezet. Ez azért nem alkotmányjogi eszmefuttatás formájában készült, mert nyilvánvaló, hogy a bajok puszta felismerése semmit sem old meg. A bajok orvoslása sebészi megoldásokat tételez fel. Erre - elméletileg is - csupán a tudatossá szervezett tömegerő képes. Így merült fel egy pártformáció gondo lata.

A tervezet azért utal a NSDAP-ra, mert ez a párt produkálta a vitathatatlan történeti (történelmi) példát arra, hogy a nemzetközi kapitalizmus és annak "bűvészinasa" a zsidó népelem egyáltalán nem nélkülözhetetlen kellékei egy állam, ill. gazdaság harmonikus fejlődésének.

[Ezt a felismerést látszanak követni a kapitalista világrendszerből kiszakadó államok (BRIC csoport) országai is, különös tekintettel Oroszországra.]

Az elméleti pártprogram nem antiszemita, hanem aszemita program. Pontosabban humánus, higgadt, kövezkezetes aszemita program, amely a magyar nép továbbélését zsidó szupremácia azaz zsidó fennhatóság, ill. felsőbbrendüség nélkül kivánja biztosítani; épp akkor, amikor az erre irányuló zsidó törekvések nyilvánvalóvá váltak.

Megkezdett munkámat e gondolat által vezéreltetve folytatom.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Gondolataim idegenül, visszhangtalanul kóvályognak a cybertérben. Úgy kell nekem. Nálunk nincsenek vigyázó szemek, amelyeket Párizsra lehetne vetni. Pedig...

Törökországban lázad a nép a cionista bérenc Erdogan "iszlamizáló" uralma ellen. A tüntetők vörös zászlaján egy bajszos hazafi képe. Kemál Atatürk ő, a haza atyja. Miről nevezetes?

1931-ben a Köztársasági Néppárt programjában rögzítették a kemalizmus hat alappillérét („hat nyíl”), melyet 1937. február 5-én az alkotmányba is belefoglaltak. Ezek:
-
republikanizmus: az Oszmán Birodalom szultanátusával szemben a köztársasági rendszer bevezetése,
-
popularizmus: a nemzeti érzelmek megerősítése, a „nép érdeke előbbre való bármely  osztály-vagy csoportérdeknél”,  az osztályok létezésének tagadása, minden olyan  politikai irányzat (például kommunizmus) szigorú tiltása, mely  osztályokra alapoz,
-etatizmus: az állam határozott szerepet tölt be a gazdaság irányításában
-
forradalmiság (reformizmus): a reformprogramban előírt változtatások megvalósítása  az állam irányításával,
-nacionalizmus: új nemzettudat kialakítása,
-
szekularizmus: az állam és a vallás szétválasztása, a vallás teljes kiirtása a közéletből.

Ezeket olvasva ki jutott eszembe? Hát Hitler... Kezdtem is magam röstelleni, hogy nekem mindenről "az" jut eszembe. Aztán beütöttem a két nevet a Google-ba. És mi jött ki? 5 840 000 (!) találat 0,29 másodperc alatt. De nem merülök bele túlságosan, hisz nektek - kedves magyar testvéreim - nem kell a veres zászló Árpád dal sem. Nektek Orbán Viktorra és Erdő rabbira van szükségetek. Meg ami velük együtt jár, a Szentko ronára. Igazatok is van. Megszoktátok már. No meg kényelmesebb a "szent jobb" mögött baktatva, kegyes énekeket gajdolni. A tömjénfüst is kelle mesebb a könnygáznál. Szóval igazatok van - mint mindig.

A történelem se bántson egyikőtöket se', hisz csupa hülyeség az egész. Az egri nők által leforrázott törökök később bevették a várat. Aztán "a keresz tény csapatok 1687. december 17-én foglalták vissza a várost, miután sikerült kiéheztetniük a vár védőit. Az ostrom alatt a város teljesen leromlott, a falakkal körülvett területen mindössze 413 ház maradt lakható, és ezekben is főként török családok laktak. Mintegy 600 török visszatért Egerbe, megkeresztelkedett, és ezek lettek az elpusztított város első lakói." Az ilyesmikre mondják a törökök, hogy testvérnépek vagyunk. Nem vagyunk... [2013.06.04]
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2013.05.12

Sz. Gy.
 


Beláttam, célszerü a honlap interaktiv jellegét biztositanom. A hozzászólók becenévvel (nickname) azonosítsák önnmagukat és jelöljék meg, melyik íráshoz szólnak hozzá. Szerkesztő 

 

Sor

Dátum

Név

Hozzászólás

 1

13.05.13

IF.

A Radnóti képhez: Wikipédia kiegészítés. (if)
Érdemes elolvasni. Sz. Gy. 
 

 2

13.05.13

IF

A „Turáni Átok” Vajk-István, népéhez, hagyományaihoz és törvényéhez való hűtlenségéből ered. Amit „alattvalói” , vagyis a magyarság, azóta sem korrigált és a bűnt azóta is megtorlatlanul hagyta, amivel az átkot egyúttal magára is vonta. A magyar nép kultúrájának első tudományos igényű kutatója Herman Ottó szerint a magyarság közös érdekei gondozására hozta létre az Ősgyűlés intézményét, ami egészen a 19. század végéig működött. (Őt magát is még ős gyűlés jelölte szegedi képviselőnek.) Fontos közügyekben, ahol a közbizalom föl volt vetve, nem a törvény- vagy bármely jogszokás alapján jogosultak többsége döntött, hanem az abban érdekelt nép szava. Beleértve a férfiakat, nőket, a mindkét nemű ifjúságot, le a gyerekig. Az Ősgyűlés mindenkor teljes nyilvánossággal „az Isten szabad ege alatt” tartatott meg, s vezette az, akinek ahhoz való esze volt, s akiről ezt általánosan tudták, akiben éppen ezért  a közbizalom összpontosult. Ám a „jöttmentek” az Ősgyűlésből feltétlen ki voltak zárva. Pedig a másik embert magukkal egyenrangúnak tartották, emiatt nemcsak elfogadóak és befogadóak, hanem vendégszeretőek is voltak, a rászorulókkal szemben segítőkészek, de nem tűrték, hogy idegenek avatkozzanak az ő dolgaikba. Tartózkodó és tapintatos jellemük nem engedte meg a kíváncsiskodást, ezért nem törődtek azzal, ami nem rájuk tartozik, és emiatt várták el azt is, hogy mások se szóljanak bele az ő életükbe, így nem is mentek oda, ahova nem hívták őket, ám a bajban mindíg számíthattak rájuk.
Az egyenrangúság tudatától vezérelve tisztelték a tisztelhetőt, de senki előtt meg nem alázkodtak és nem hagyták azt sem, hogy a jussukat elorozzák és mások határozzanak a saját életükről, ezért a jogaikat, igazságukat, ha kellett még a királlyal szemben is nyíltan megvédelmezték. Az őszinteségük nem engedte meg, hogy alattomosság vezérelje cselekedeteiket. Szabadságukat és önállóságukat még az életük árán is megvédelmezték. Életterületüket vagy országukat ellenségtől, vérüket és vagyonukat sem kímélve, oltalmazták. Ám külső vagy egyéni célokért, netán csalóka elméletekért, semmit sem áldoztak.
Önmaguk méltóságtudata a („Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség”) nem tűrte azt sem, hogy idegen vér, amelyhez nekik semmi közük nem volt, az övékkel keveredjen.
Eme őseredetű „partikularizmus”, a részekre való bomlás, a történelem viharai során a tűrő, passzív védelem leghatalmasabb eszközének bizonyult minden idegen erőszakkal szemben és nagyban hozzájárult népünk fenmaradásához, de megakadályozta azt is, hogy alkalomadtán, a nemzet egyesítse erőit az idegen elnyomással szemben. Innen a bajaink legfőbb forrása. Mert hiába voltak az őseink békeszeretők, amikor a parazita fajzatok folyton azon mesterkedtek, hogyan lehet a szorgos népek tulajdonát elorozni vagy rajtuk élősködni. S amíg ezt nyílt sisakkal tették, addig azt mindenki láthatta, ezért védekezni is tudtak ellene. Összefogással is.
A „honfoglalást” megelőző időkben vészhelyzetben, a patriarchátus alapján kifejlődött vérségi, nemzetségi köteléken alapuló törzsszervezetben élő eleink, a vész elhárítására szövetkeztek és elhárításának idejére, a törzsfőnökök közül a legkitűnőbbet fővezérül választották. De egyébként a törzsek élén álló vezetők nem voltak szuverén uralkodók, csupán a törzs első tisztviselői, akik hatalmukat a törzsgyűléstől megbízásként kapták. Vagyis a főhatalom mindig az összesség kezében összpontosult. Az egyéniség elve sohasem emelkedett az államiság, a magánjog soha a közjog fölé. A nemzetség bírta föld a nemzetség közös tulajdona volt. Egyéni földtulajdon nem létezett. Az csak a monarchikus (egyeduralmi) elv győzelmével vált állami (magán) tulajdonná, midőn Géza fia Vajk, mint első István, idegen eszmék és fegyverek segítségével rátette a kezét és megalkotta politikai hatalmának a legfőbb pillérét, a vármegyét. Holott a magyarság első alapszerződése a 892-ben kötött Jászvásári-etelközi Vérszerződés valamint a 896-os Szeri Alkotmány kizárta azt. A Vérszerződés öt pontja közül az egyik dekralálta, hogy
ami jót munkájukkal szerezhetnek, abból közülük senki se legyen kizárva! Vagyis a közösen szerzett javak mindenkit megilletnek. Az esküszegőt pedig mindörökre átok sújtsa! A tíz pontú  Szeri Alkotmány azt is kimondta, hogy a föld javaiban mindenki részesedjen, s hogy a közösen szerzett föld birtoklásában hibák ne keletkezzenek, a fejedelmi személy minden évben köteles megjelenni az egész nép panaszosai előtt!
A törzsi vezérek, sem az utódaik a közös tanácskozásból ki ne rekesztessenek. Ha pedig valaki Álmos vérei közül hűtlen lenne a népéhez, annak vére ontassék! A parasztokkal való bánásmód legyen megértő, mert minden jólét az ő munkájukból ered, aki pedig ezt megszegné átkozott legyen mindörökre!
Aki az ősi disznó, medve, szarvas, bölény, gödölye és aranyasszony torokon vagy a tavaszi alma-virágzás, aratás, aranyasszonyi áldozó szent ünnepeken nem vesz részt, az ellenére tör az Öreg-Östennek, ezért az, örök szolga ságba taszítassék!
Csoda hát hogy átok alatt vagyunk? Hisz e szent ünnepeinkről már csak nem is tudunk! A magyar törzseknek az Encs (Enns) vidék és Jászvásár közötti Melegvíz források szent-ősi Birodalmában, élni és meghalni kell!
Végezetül: „Elrendeljük, hogyha mi vagy utódaink közül valaki valamely időkben ezen rendelkezések ellen akarna cselekedni, annak … bűnhődnie kell. Az ősiség törvényei nem tűrik a szolgaságot, és mindenkinek örök szent szabadság biztosíttassék! Égből eredő életre mindenkinek joga van.”
Hiába volt hát két olyan ősi alapokmányunk is, amely kizárta az alávetettséget, a szolgaságot, amely kizárta annak lehetőségét, hogy bárki úrrá lehessen a másikon, s hogy az anyagi javainak a kárára gyarapodhasson, mert az egyéni hatalomvágy önkénye elsöpörte azt. S mivel minden pontját megszegték, s a mai napig szegve van, ezért él az örök átok, egészen addig, amíg ez így marad, addig a szegőknek is, ma, és minden időben, bűnhődnie kell!!! S mert ezer éve hagyjuk ezt a törvénytelenséget, a turáni átkot mi is magunkra hoztuk, amiért nekünk is természetszerűen bűnhődnünk kell. (if)
Köszönöm a kérdés árnyalt megvilágítását. Ez az "Ősgyülés" szerfölött érdekelne. Ha kissé bővebben írna róla, megköszönném. [Eddig sem izgatott tulságosan, hogy néhány olvasó bojkott alá vonta a honlapomat. Ha ilyen bejegyzések történnek, rosszkedvem tele végleg elillan...] Sz. Gy. 

 3

13.05.13

 IF.

Én nem a Wikipédiás Radnótit ajánlottam a figyelmébe, hanem a Metapédiást! Abban különös dolgokat írnak az általam is kedvelt Radnótiról. hu.metapedia.org/wiki/Radn%C3%B3ti_Mikl%C3%B3s (if) Majd megkeresem. Sz. Gy.

 4

15.05.13

 IF

Tisztelt Szeszák Gyula! Sajnos az ősgyűlésről én sem tudok többet. Herman Ottó ír erről a \"Magyar nép arcza és jelleme\" című művében a 151. oldalon. De szinte csak ennyit. (if) Kösz. Ez is valami. Sz. Gy.

5

13.05.14

Zoltán

Kedves Gyula! Örülök, hogy újra van lehetőség az írásaid megvitatására. A zsidó-téma nálad örökzöld, ami természetesen nem baj, mert nem lehet róla eleget beszélni. Illetve lehet - ha csupán a probléma felvetéséig jutunk, és azt ismételgetjük imamalomként. De még ez is hasznos lehet abból a szempontból, hogy ezzel a témára irányítja olyan emberek figyelmét, akik addig nem foglalkoztak a zsidókérdéssel.
Most elmondom az én meglátásomat az ügyben:
Először is otthonról ne hoztam magammal semmiféle antiszemita indíttatást. Az iskolában csak annyit tudtam meg egy osztálytársamtól a zsidókról, hogy azoknak nagy az orruk, a fülük alja meg egyvonalban van a szájukkal. Aztán röhögve tanulmányoztuk egymáson, hogy ki a zsidó... A rendszerváltáskor  aztán egy osztálytársam akként fakadt ki, hogy nem érti, mi a szar ez az állandó holokausztozás mindenhol. Mit akarnak ezek tőlünk? Aztán engem is magával ragadott a kíváncsiság és elkezdtem figyelni a "zsidót". Nem is kellett hozzá sok, hogy a "látványtól" megundo rodjam. Mondhatni antiszemita lettem. Mára azonban jelentősen változott a megítélésem. Főként azért, mert nem csak a zsidókat ismertem meg, hanem az antiszemitákat és a magyar antiszemitizmust is. Rá kellett jönnöm, hogy a magyar antiszemitizmus (továbbiakban szép magyar nyelvünkön zsidóellenesség) csupán pótcselekvés. A valódi nemzeti "innováció" helyettesítője. Egy sikertelenségbe, saját butaságába belerokkant nemzet "utálatosképe", amit lehet köpködni, hibáztatni, minden teljesítmény, értelmes gondolat nélkül is. Mert bizony többféle motivációjú zsidóellenesség létezik! És ezt nem győzöm aláhúzni. Van a 20 század elejei, ami alapját képezte a hitleri ideológiának. A szarkeverő, áskálódó, semmiféle "nemes" cselekedetre nem képes zsidó, és vele szemben az "emberfeletti ember" aki a hősiességre vágyik, a Valhallába. Az anyagi világon túli világba amit a zsidó soha nem fog megérteni. Ez egy valódi ellentétpár. A világ "fű alatti" meghódítására törő zsidók, és a világ katonai meghódítására törő német nemzet. Mindkettő nagyon jól tudta, hogy mit akar. A maguk módján mindkettejük célja nagyszerű, nagyra törő és csodálatra méltó volt. És akkor elérkezünk a mába. A zsidók célja nem változott. A hitük, hogy az istenük nekik teremtette Földet, és ezt nekik kell birtokolni. De mi áll most a mai zsidóellenesek zászlaján? Valami hasonlóképp nagyszerű terv? Ami hasonlóképp kiengesztelhetetlen ellentétben áll a zsidóval, mint a nemzetiszo cialista ideológia? Egy frászt! A zsidóval szemben csak a sunyiság, pitiáner gyáva irigység áll. Nincs szó valami magasztos célról, csak arról, hogy "a zsidónak sok a pénze, nekem meg kevés, ezért a zsidó rossz. Mert a zsidó kamatot szed, én meg fizetem hát nem igazságtalan ez kéremszépen?" Na kb. ennyi a magyar zsidóellenesség - antiszemitizmus - alapja. De mivel a sunyiságban, lejmolásban a zsidók fényévekkel jobbak, mint a hőbörgő zsidóutálók, ezért a játszma lefutott. Ilyen emberanyaggal ki sem érdemes menni a pályára lejátszani a meccset. Mert a meccs - ha van - a világ feletti irányításról szól. Életre halálra. Nem arról, hogy zsidó irányítja-é valamelyik színházat, vagy bankot. A mi kis polgári antiszemitáink már akkor elbukják a meccset, még mielőtt az elkezdődne. Mert dehogy akarnak ők életre-halálra mérkőzni. Hiszen még koszos lenne a drága öltönyük, vagy ne adja a jóságos úristen, megsérülnének. Meg mit szólna hozzá a zsidó főnök, ha kiderülne, hogy ő antiszemita? Még elmaradna a 3-4 százalékos béremelés! Na azt már nem! Annyit azért nem ér az egész. Na ennyit a nálunk dívó "kispolgári" antiszemitizmusról. Lófasz, estifény. A végtelenségig lehet folytatni, tökéletes nulla eredménnyel. Mert a két fél nincs egy súlycsoportban. Mintha összeengednénk egy profi ökölvívót meg egy utcáról beesett amatőrt, aki csak azért vállalta a meccset, mert irigyelte a rajongó lányokat a profi ellenfele oldalán.
De hogy egy kicsit távolabb lépjünk az egész témától, és "felülről" nézzük az egészet. Én úgy látom, a zsidó olyan, mit a szavannán a hiéna, ami a lesántult, döglődő állatokat vadássza le. Persze ez a döglődő állatnak bizonyára rosszul esik, de ez a természet rendje. Egy egészséges, értelmes társadalmat a zsidó nem tud hatalmába keríteni. Ahol viszont gyengeséget érez, arra ráveti magát. Kérdés az, hogy ezért a zsidó-e a hibás, vagy az a nép, amelyik képtelen gondolkozni, ezért "húzza a lábát". Az én álláspontom az idők folyamán úgy módosult, hogy az előbbitől eljutottam az utóbbiig. Már nem tud érdekelni semmilyen zsidókat szidalmazó nyafogás, mert nem látom a magyarság ban azt az erkölcsi pluszt, amit szembe lehetne állítani a zsidóval. Csak a zsidó gondolkodást látom itt is, silányabb, ostobább kivitelben. Pénzért, hatalomért ácsingózó, semmihez sem értő tapló bunkókat. Nem a "Valhallába" vágynak, hanem görögbe nyaralni, amit természetesen azért nem tudnak minden évben megtenni, mert ugye a zsidó nem hagyja. Ez egy nagy kalap szar, nem nacionalizmus. Lehet, hogy durvának tartod a jelzőt, de a helyzet még ennél is durvább. Ma már ott tartok, hogy a saját magyar fajtámból való élősködőket sokkal jobban a pokolra kívánom, mint a zsidókat. A zsidó olyan amilyen, de az sohasem fogom elfogadni, hogy az én népem közt ennyi hulladék, alávaló ember legyen. Én azt mondom, lehet itt ítéletnapig elemezni a zsidókat, de nem fogunk egyről a kettőre jutni, ha nem elemezzük mellette saját magunkat is.  A magyarságnak nincs olyan célja, amiért érdemes lenne élni, és ha kell megdögleni. Ez a békemenetes, palesztin-sálas, fülében forradalmat csináló, focimeccsen zsidókat szidó óbégatós balafácánoskodás csak egy vicc. El kell dönteni mindenkinek: vagy totális háborút akar, vagy törődjön bele a sorsába és üljön otthon a seggén. Nincs középút. Nincs olyan hogy majd győz a választáson oszt' törvényt hoz, nincs békés forradalom a fülkében és egyéb köztes baromságok. Brutális háború a zsidó- és a saját magyar népünk mocska ellen, vagy szolgaság. Aki mást hirdet az csak az idejét pazarolja, és a pórnépet hülyíti. Üdv. Zoltán
Örülök, hogy nem falcoltál le te is a nagy olvasói sértődés hullámain... Ami a "magyar antiszemitizmust" illeti, állás pontod lényegében helyes. Ebben a körben én sem biciklizek. "Pártcikkem"  is ezt tükrözi. Arra is törekszem, továbbá, hogy a hazai zsidó mellett bemutassam a nemzetközit, meg az izraelit is. A zsidókérdést biztos nem mi szittyák fogjuk megoldani. Látnod kell azonban, hogy a népek nagy ítélőszéke lassan - lassan összeáll ill. összeül, hogy ítélkezzék az elevenek fölött. Sz. Gy.

 6

13.05.14

Do-Mi

Elnézést,h igy szólok hozzá az utolsó bejegyzéshez... Annyiféle jobboldali gondolattal lehet találkozni a hálón...
És megdöbbenve vettem tudomásul, hogy azok, akiktől találtam valamit… azoknak halvány lila fingjuk sincs arról, hogy a náci párt nemcsak nemzeti, hanem “munkás” is volt… hogy jelszavai nagyrésze ugyanaz volt, mint az akkori marxistáknak (kommunistáknak és szocdemeknek egyaránt) azaz harc a mindent leigázó nemzetközi plutokrácia ellen… például… (ezt Adolf zsidósitotta)… a “hivatásos marxista forradalmárokat” megsemmisitette… tagságuk nagy részét pedig átcsalta a saját táborába … interszoc - nemzetiszoc… Interkom - nemzetikom … ugye ismerős?
Ezt már gyerekkoromban “kapisgáltam”, de források hiányában nem tudtam...
Nem akarok én “nagyokoskodni”…mert ma már munkásosztály sincs… meg a liberálisnak nevezett “piaci funda mentalizmus” is itt terpeszkedik lelkeinken… De más egységesnek mondható osztály sincs ebben az újtípusú termelésben, amit a “szolgáltatások” uralnak (beleértve a tudományos szolgáltatásokat is)... azt is csak “kapisgálom”, hogy akinek nincs pénze és kis létszámú, de ennek ellenére is irányitani akarja a saját sorsát, annak más “erőforrások” után kell nézni, ha szembe akar menni az aktuális világuralmi törekvésekkel. Széteső világunkban nem látok ilyen “erőforrást”. Mert globalizáció ide vagy oda, meg NATO, meg mindenféle titkos szervezetek által irányitott „Uniók“, én ezt az egész euroatlanti világot éppen “szétesőben” látom. Ahol fogy a nép ott nincs jövő. Amelyik társadalom nem “életorientált”, hanem “profitorientált”, annak lesz profitja, de nem lesz Élete. Ezek a „hülye zsidók” is mindent megtesznek a gyűlölt gojok világának a szétverésére… ami megy is a keresztényekkel... csak éppen mit fognak kezdeni az Iszlámmal?… vagy Kinával?… vagy az afrikai fekete sovinizmussal?… Vagy…vagy… Még most sem fogják föl, hogy ők is csak addig vannak, amíg létezik ez az egész “keresztény fehér kultúrkör”. A majdan beözönlő “éhes tömegek” őket éppúgy „föl fogják falni”, mint a többieket. A pitiáner arroganciájukkal egyetemben. Vagy már tán most kiépitették a “fehér világ utáni” hadállásaikat? Na majd az utókor megtudja... És ők is megtudják majd… hisz nagyokosok… én csak sejtem… Addig is jó antifasisztázást kivánok nekik! Élvezzék ki magukat még egy kicsit… Úgyis még csak a fél világ utálja őket… A másik fele még nem…   Idézet magamtól: A történelem alulnézetből. Do-Mi
Helyes felismerés, hogy a zsidóság azt a fát pusztítja, amin élősködik. Dehát a fagyöngy is ezt teszi. A zsidó ugyanolyan hülye mint a fagyöngy... Egészen alacsony rendü szervezetek is képesek a környezetükkel, annak növényi, ill. állatvilágával szimbiózisra lépni, szimbiózisban élni. A zsidóság erre képtelen, mert a Talmud mást parancsol neki. Azt sem képesek belátni, nincs újabb öt és félezer évük hátra, még talán ötven sem. Sz. Gy.

 7

13.05.16

 IF.

A jó ezer éve tartó tudatos nemzetrombolás gyümölcse mára már szépen beérik, beérett. A nemzet értékes részét a történelem viharai fokozatosan kivéreztették (és az újonnan támadókat kivéreztetik), de mindig maradt a satnya, amely pedig óhatatlan, hogy egyre silányabbakat nemzett, amibe a nemzet, nem csoda, de lassacskán csúnyán beleveszett. Az ember és nemzettudatában selejtülő gyengét pedig természetszerűen lepte el a vírus, a hiéna vagy a keselyű, hisz ezek csak ott ütnek tanyát, ahol takarítani kell!
Sokan büszkék arra, hogy ezer év után még mindig létezik Magyarország. Ám ezt már a vírushordozók Új Magyar országnak nevezik. És nem véletlen. Az ország számos önkormányzati autója fennen reklámozza ezt, s veri az elsötétülő fejekbe, az új „magyar” terrénumot, ahol már magyar csak alig, mert azt elfogyasztotta az igazság oltára, a magyaros hév és a történelmi idő, s csupán imitt-amott, meg-megéledő zárványként van jelen a Kárpát-medencében. Tehát alig van, kire építeni lehetne a honrablókkal szemben. Vagyis, a ma magyarnak mondottak, nem azok! Hogy is lehetnének, amikor a magyarság ismérvei nem jelennek meg rajtuk. A magyar sosem volt „rút szibarita váz”. Berzsenyi óta azonban tudjuk előtérbe került ez a típus. Eleinte magam is eljutottam odáig, hogy szégyellni kezdtem magyarsá gom, aztán rájöttem, hogy azok, akik körülvesznek, nem lehetnek magyarok, hisz nem bírják annak ismérveit, ezért ők csupán tökélyre emelt cigányzsidók. Egy elkorcsosult és elkorcsosított emberdisznó vagy inkább birkabarom- öszvérdisznó massza, aki csak zabálni tud, s a különféle moslékért, amit nap mint nap feltálalnak neki, birkamód mindent eltűr bambán és ostobán. Ők a cigányzsidók. Se nem cigány, se nem zsidó, hanem a kettő aljának keveréke. Igénytelen, körülötte kosz és káosz, végtelenül lusta és önelégült, képzelt zseni, miközben módfelett buta és ostoba, s nem veszi észre, hogy egy kibiztosított gránáton táncol. Csak az élvezetek mozgatják, terheket viselni képtelen és nem is akar. Ugyanakkor hallatlanul pöffeteg. Annyira el van telve magától, hogy még mikor az eléje vetett szart, kaviárnak eszi, sem lehet őt meggyőzni falánksága mibenlétéről, sőt visszatámad, s a fekálcsemegéjét s annak séfjét kezdi el dicsőíteni. Tehát mindazok, akik szívükben még magyarok, nem kell aggódjanak miattuk, mert ők nem a mi vérünkből valóak, nem részei a magyar nemzet testének, ezért rájuk nem is számíthatunk. Aggódni csupán azért kell, hogy ha maroknyiságunk száz vagy ezerfelé felé hajt. Talán keresi mind a kiutat szorult helyzetéből, de egyedül semmire se megy. E megsebzett világban mindannyian különösen érzékenyek vagyunk, ezért könnyen félreértünk valamit és gyorsan megsértődünk, aztán – az ellen legnagyobb megelégedésére – atomjainkra hullunk. S a szekerünket tovább tolják a lejtő irányába, a pusztulásba. Ám amennyiben ez nem felel meg nekünk, akkor mégiscsak meg kell találnunk az egymáshoz vezető utakat, hogy azt a bizonyos közös nevezőt a közös cél érdekében mindannyian megtaláljuk! Már ha őszintén vannak ilyen elképzeléseink. S akkor akár ez az oldal lehetne a valódi, a szívükben magyarok gyűjtőhelye (hacsak a gazdájának nincs ellenvetése), akkor bármennyire is maroknyian vagyunk eredményekre juthatunk. A helyzetünk ugyanis nem reménytelen. Margaret Mead-dal együtt vallom, hogy: „Soha ne kételkedj abban, hogy egy mély gondolatokkal rendelkező, felelősségteljes kis csoport képes megváltoztatni a világot, hiszen ez az egyetlen módja a világ megváltoztatásának!” (if)
Ezt a közös nevezőt én úgy határoznám meg, hogy a legkisebb közös többszöröst, ill. a legnagyobb közös osztót kell magtalálnunk. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha megjelöljük azt a pontot, ahol a magyarság útat vesztett (ill. letérítették az önmaga által választott útról). Ez a pont pedig az a paktum amit Géza fejedelem  által Quedlinburgba delegált küldöttség kötött 973-ban Ottó német császárral. Itt kezdődött az államcsíny szervezése, amelyet I. István hajtott végre. A nemzeti szemlélet csak az etelközi és pusztaszeri vérszerződéseket ismerheti el és tagadnia kell minden olyan jogi norma "alkotmányosságát" amely "Szent" István cselédtörvé nyeitől a Tripartitumon keresztül a sztálini alkotmányig és azon túl az orbáni bohóctörvénykezésig terjed. Tagadnia kell a szentkorona tan téveszméjét és elleneznie kell mindfen olyan törekvést, amely a szentistváni "ezeréves alkotmányt" kívánná jogtalan jogaiba visszahelyezni. Arra válaszoljon már valaki, kikből álljon az a "felelősségteljes kis csoport", amit te is emlegetsz. Én - a magam gyarló módján - próbálok erre válaszolni. Ennek a csoportnak egy pártban kell erőit egyesítenie. Egy olyan pártban amely minden ember hitét tiszteli, de mindenféle "egyházat" kirekeszt a nemzet ügyeinek intézéséből. Egy olyan pártot képzelek, amely eszmeileg szocialista, szellemi szinvonala "tudomá nyos", elszántsága pedig olyan mint a rongyos gárdáé volt egykor. Ja! Az életmódja pedig spártai. Sz. Gy.

8

13.05.16

IF

Tisztelt Szeszák Gyula! Ön a magyarság legfőbb útjelző karóit az imént, a hetes számú kommenthez fűzött gondolataival, lefektette. S azok, akik azzal maximálisan azonosulni tudnak, alkalmasak lehetnek a felelősségteljes kis csoport tagjaiként tenni mindazokért, akik idáig még nem jutottak el, de a magyar nemzettest részének érzik magukat.Ehhez nyújthat komoly segítséget, és ezért mindenkinek csak javasolni tudom Homonnai Ottó János: "A rideg valóság"  és az "Ezeréves haláltusa"  című két tanulmányát. (if) [A megadott link nem müködött, ezért megkerestem a jelzett könyveket, a másodikat három kötetben találtam.] Amikor a 7. sz. bejegyzést észrevételeztem nem jutott eszembe egy jól ismert kifejezés: 'szekuláris' (szekularizált). Azt akartam volna kifejezni, hogy az emlegetett kis csoportnak világinak, nem egyházinak, azaz szekulárisnak kell lennie. Hogy ez milyen fontos elhatárolás, jól mutatja, hogy az adventisták mekkora hévvel támadják. Ajánlanék egy tanulmányt, amely bonckés alá veszi a témát. A tanulmány szerzője azt rója a világi gondolkodók terhére, hogy csak saját (józan) értelmükre támaszkodnak és nem hallgatnak az isteni sugallatra, amit persze a papok közvetítenek számukra... Ha valaki a 700-as Klub müsorát nézi, látja hogy bohóckodik Pat Robertson neokon adventista, hogy összekösse a médiumot Jézussal... Hát igen! A legfőbb bíró szerintem a józan ész... [Cogito, ergo sum.] A két ajánlott írást elolvasom és alkalmasint visszatérek rájuk. Sz. Gy.

9

 13.05.17

Zoltán

 Kedves Gyula, és -IF! Lám érdemes volt újra megnyitni a hozzászólás-lehetőségét, Gyula bátyám! Nagyon jó hozzászólások és válaszok érkeztek! A nekem szánt válaszoddal, céljaiddal egyetértek, kivéve azt, hogy ezt párt-formában kívánod megvalósítani. Ezt nem valami "nemzet" sznobizmus mondatja velem, ami a pártokrácia ellen van. Egyszerűen logikai okokból mondom. Miután a megcélzott, hadra fogható tömeg meglátásom szerint maximum 1-2 százalék (és akkor igen bőven mértem), így pártban gondolkodni teljesen értelmetlen. IF-nek teljesen igaza van abban, hogy a helyzet nem reménytelen, én is vallom az általa idézett gondolatot, miszerint "mély gondolatokkal rendelkező, felelősségteljes kis csoport képes megváltoztatni a világot, hiszen ez az egyetlen módja a világ megváltoztatásának!" Nagyon szép, és igaz gondolat! A gondolat, ami IF-et foglalkoztatja, bennem is sokszor felülkerekedik. Jelesül, hogy érdemes-e egyáltalán ezért a magyarságért, ezért az elhülyült, elgyávult magyarságért bármit is tenni? Hiszen biztos nem fogunk érte még egy "köszönöm"-öt sem kapni. Sőt szinte csak bántást, és értetlenséget. De mégis valami belülről mindig azt mondja, hogy IGEN, és szertefoszlanak a kétségeim. Mert számomra sem ez a mai, minket körülvevő embertömeg a magyarság. A neves, és névtelen hősök, akik semmit sem vártak fizetségül, de mégis mindent feláldoztak a hazájukért. Ők az én magyarságom, akik mindig maroknyian voltak csak a történelem folyamán. Azt akarom, hogy olyan emberek vegyenek körül, mint ők voltak! Ha csak minden tízezredik ember ilyen, és ezek az emberek egymásra találnak, abban a pillanatban ütött az órája ennek a rohadt világnak! Ebben biztos lehetsz! Hatalmas erők mozognak azért, hogy ez ne történjen meg. Mert nagyon jól tudják, hogy ha ezt nem sikerül megakadályozniuk, onnantól semmi esélyük. Most egy nagyon jól kiagyalt megelőző csapás folyik. Mivel az ellenség nem hülye, ezért nyilvánvalóvá vált nekik, hogy nem tudják megakadályozni a nemzeti ébredést. A folyamat megállíthatatlan. Ezért az élére álltak, és így vezetik be a folyamatot a "málnásba"! Nehogy azt higgyük, hogy azok a gusztustalanságok, vagy egetverő ostobaságok, átlátszó hazudozások, amik most "nemzeti kormányzás" címén folynak, azok véletlenek. Egy jól kitervelt, már ezerszer alkalmazott technika zajlik. Úgy herélik ki az országban elindult nemzeti ébredést, hogy már-már gusztustalanul szirupos nemzeti díszletek, jelszavak közt, nemzetiszín maskarába öltöztetve szerepeltetnek komplett idiótákat és köztörvényes bűnözőket. A cél az, hogy az emberek fejében lassan összenőjön a "nemzeti" jelző a bűnözéssel, hazudozással, csalással, vagy épp a nevetséges ostobasággal. Pont a legutóbbi példa erre a "nemzeti dohánybolt" ügy. De azt se gondolja senki, hogy itt a jobboldal vezetői valami sötét szobában tárgyalnak az ellenséggel, hogy miként aknázhatnák alá, tehetnék nevetségessé az egész nemzeti gondolatot. A dolog nem így működik. Őket nem így szervezték be. Ők a valódi irányítók hasznos idiótái, nem is tudnak róla, hogy mi a szerepük. Csak hozzák a formájukat. Egyszerűen ők lettek gondos kezek által felépítve, mint a baloldal és a liberálisok "nemzeti" ellenfelei. Ha a "nemzetet eláruló, nyomorba döntő" baloldalt kellet szidni, őket nyilatkoztatták. Őket mutatták a híradók, hírműsorok nemzetiszín zászló-és kokárdahegyek között. A teljes hitelesség kedvéért tőlük kezdtek el rettegni a zsidó vezetők, tőlük határolódtak el a másik oldal képviselői. Az a bizonyos "háttérhatalom" tálcán kínálta őket a nemzeti érzelmű tömegeknek, akik aztán befalták a mérgezett almát. Ezek a médiába tolt, gondosan kiválogatott "hasznos idióták" pedig teszik a dolgukat. Önként. Irányítani sem kell őket. Hiszen már a "szereplőválogatáson" a rendszerváltáskor úgy lettek kiválogatva, hogy bűnöző hajlamú, szélhámos típusú figurákkal töltsék meg a vezetői sorokat. Az ilyen embereket aztán nem is kell irányítani, mert a pusztítást magától elvégzi. Csak a folyamatos szereplést kell biztosítani neki. Aki közben kerül be a tömegdemokrácia közéletébe, az is éppúgy átesik ezen a "szereplőválogatáson". Na persze a jelentkezőt nem értesítik róla, hogy "gratulálunk, önt felvettük". Onnan tudjuk meg, hogy felvételt nyert a demokrata cirkuszba, hogy megjelenik a médiában mint rettenetes náci, kérlelhetetlen liberális, baloldali vagy nemzeti. De természetesen nem pozitív üzenetekkel. Hiszen ezeket az embereket nem lehetséges pozitív módon futtatni, miután nem ütik meg azt a mércét (ezért is lettek kiválasztva). Az adott célcsoporttal úgy kedveltetik, meg, hogy az ellen oldal egyes képviselőivel elkezdik gyaláztatni. Az "ellenségem ellensége a barátom"-elv alapján a célcsoport így azonnal a szívébe zárja a delikvenst. "Há' ha a kommenyisták ennyire szidják, meg félnek tőle, akkor az az én emberem! Há' nem? De"- gondolkozik az egyszeri népnemzeti. És persze ez fordítva is igaz. Egy baloldali vezetőt úgy kell felépíteni, hogy minden nap őt szidják a jobboldali médiákban.
A néphülyítés kisujjgyakorlat a jól szervezett hatalomnak, akik már évezredek óta ezt gyakorolják, örökítik a tudást apáról fiúra. A játékhoz szükséges hasznos idióta pedig bőven megterem nem csak a magyar ugaron, hanem a világ minden táján is. Bizony igazad van Gyula, hogy a nemzeti gondolatnak a spártai szellemre kell épülnie! De a spártai szellem úgy áll szemben ezzel a tömegdemokráciás színházasdival, mint a tűz, meg a víz. Nincs kapcsolódási pont a kettő között. A kettő kizárja egymást. Ezen okok miatt én nem látom értelmét valamiféle "spártai párt" létrehozásának, ami indulna a a pártokrácia cirkuszában, és majd valamikor száz év múlva megnyerné a választásokat. A "spártaiaknak" kívülről kell hadat üzennie, és háborút vezetnie a hazugsággyár ellen. Én nem látok más megoldást.Üdv. Zoltá
A leg bátrabb spártainak is különbséget kell tennie a csatatér és a mészárszék között... A "felelősségteljes kis csoport"  a zsidóknál sem légüres térben ténykedett (ténykedik), hanem a zsidó népközegben. Egy népből az formál harci töme get, ha részt vesz a létküzdelemben. Mindegy, hogy ezt egy párt keretében, vagy egy "halálmenetben" valósítják meg. Úgy vélem, ha a tömeg nem lesz képes, ill. hajlandó egy pártba tömörülni, egy halálmanetbe fogják tömöríteni, csakhogy a végállomás nem az "ígéret földje" lesz, hanem egy virtuális, vagy valóságos tömegsír. Azt egyébként Hitler pontosan megfogalmazta, mi a szerepe a vezérnek, a pártnak és mi a népnek (tömegnek). Ezek a változás "esszen ciális" elemei. Egyik a másik nélkül gondolatban is elképzelhetetlen, a valóságban pedig létrehozhatatlan. Sz. Gy.

10

13.05.17

IF

Kipróbáltam a két megadott linket. Nálam a rideg valóság így nem érhető el. Ezt viszont kipróbáltam és nálam működik: www.magtudin.org/A%20rideg%20valosag.htm  Akinek így sem sikerül letölteni, látogassa meg a Magyarságtudo mányi Intézet honlapját, ott a Tanulmányok/Könyvek listájánál keresse meg a szerző nevét és a két művét. Így biztos működni fog. Egyébként e honlapon sok más nagyon értékes könyvet is találhatunk. (if) Az Intézet honlapját én is ajánlom, mert nagyon sok értékes, letölthető írás van rajta. Sz. Gy.

 11

 13.05.28

Hunleány

Adjon a Teremtő áldott napot! Megismerkedtem Szeszák úr honlapjával. Elismerésem. Szívből örülök, hogy gondolataival azonosulni tudok. Örvendetes az elképzelése egy új párt alakulásáról. Átolvastam, de még többször meg kell tennem, hogy meg is értsem. Nem vagyok egyetlen mai pártnak sem tagja, sem szimpatizánsa. Reformátusnak kereszteltek, de bocsásson meg nekem a Teremtő, nem járok templomba, mert nem bírom elviselni a bibliának csúfolt mesekönyvet. Hiszek az őseim erejében, a pogánynak nevezett hitében. Hiszek a természet az ember, a Föld és Ég csodás kapcsolatában, csodálom a teremtett világot, Szeretem drága Magyar Hazám, fáj trianon, fáj, hogy történel münk folyamán, minden rosszat az ármány a gonosz okozott és nem vettük észre. Befogadtunk olyan fajokat, akik most a vesztünkre és népünkre törnek. Évek óta foglalkozom ősi történelmünk, rovásírásunk, magyar vallásunk kutatásával.Sok emberrel beszélgetek, látom, hogy ÉBRED MÁR A MAGYAR! Van remény a megvilágosodásra. Azért örültem  meg az Ön honlapjának, mert nagy szükség van a szemek felnyitására. Sajnos, a média által félrevezetett, mátrixban élő honfitársaim, magyar test-véreim nem látják át mi történik velünk. A Teremtő áldását kérem munkájára és kívánok jó egészséget. Tisztelettel: HUNLEÁNY Köszönöm jókivánságait. Örülök választott érdeklődési, ill. tevé kenységi körének. Tisztelem hitvallását is. A lépcső első foka a közös világlátás. A másik a cselekvés. Erre kellene fellépnünk mielőtt késő lenne. Sz. Gy.

 12

13.05.28

Hunleány

Tisztelt Szeszák úr! Egymás után olvasom, ismerkedek az Ön írásaival és ámulatba ejt, gondolkodásra késztet.Nincs új a Nap alatt és minden mindennel összefügg. Áldásos tevékenységet, jó egészséget kívánok Önnek szeretettel: HUNLEÁNY Adatait elmentettem. Kösz. Sz. Gy. 

13

13.06.04

Szerkesztő

IF! Egy barátom szeretne veled megismerkedni. Ha mailcímedet megadod továbbítom neki. "Kölcsönös inkognitó jeligére!" Sz. Gy.

14

13.06.06

Mácsay József

"Gondolataim idegenül, visszhangtalanul kóvályognak a cybertérben." Ez természetes, hiszen egyedül van akkor is, amikor legépeli őket. Rácz Sándor úr temetésén elhangzott fontos gondolat volt, hogy elnök úr az életében nem tudott összeszedni 40-50 olyan embert, akik iránymutatást adhattak volna a magyarságnak. Eszes Tamás úr halálakor megírtam Önnek, hogy igen rövid az idő, hogy a lakosságot nemzetté tevő gondolatok VÉGREHAJTHATÓ FORMÁ BAN megfogalmazódjanak a jelenlegi rezsim ellenében. Ez szintén a pusztába kiáltott szó maradt...
Ha vigyázó szemét Perzsiára veti, akkor láthatja, hogy a jövő heti elnökválasztáson induló 8 jelölt hogy tud négyórás, nyilvános TV beszélgetést folytatni egy olyan országban, amiről a mi jelenlegi rezsimünk azt állítja, hogy az nem demokratikus. (Egy olyan rezsim, amelyikben két miniszterelnökjelölt nem méltóztatott egy nyilvános TV adásban megjelenni "a zemberek" előtt az utolsó "választáson".)
Olvasgattam a perzsa elnökjelöltek NÉPI MEGHALLGATÁSÁRÓL(!) szóló kommenteket, s csak elvétve találtam olyant, amelyik egy-egy jelölt mellett korteskedett volna. Pedig ott 50 millió választó van. Egy dologban úgy tűnik, hogy teljes az egyetértés közöttük (jelöltek és a választók között egyaránt): a programok mind a perzsa népet kívánják szolgálni.) Persze az ő programjaik nem arról szólnak, hogy mit nem akarnak, ki ellen akarnak harcolni, hanem arról, hogy mit szeretnének hangsúlyossá tenni a politikájukban, ők mit akarnak megvalósítani.
Tehát, hol vannak a mi jelöltjeink? Programjaink? Nemzetpolitikai, gazdaságpolitikai elképzeléseink? Céljaink? Államférfiaink? (Emlékszünk, hogy mit is válaszolt ez utóbbira dr. Léhmann kollégánk?)
Tisztelettel kérem, hogy ezt a hozzászólást csak akkor tegye fel a weblapjára, ha elég erőt érez önmagában ahhoz, hogy megváltozzon és nem "kölcsönös inkognitóban" akarja folytatni. Ha nem, akkor - egy egér kattintással süllyesztőbe küldheti ezt is... Jó egészséget kívánok, tisztelettel: Mácsay József

15

13.06.11

 Attila

A  barátod  vagyok. A barátom  vagy.Veled  verszerzodest  is  kotnek  bármikor. Udvozlettel  Attila