A tömeg a végzet arra ítélt állata,
Mely minden rendnek malmán húzni fog,
Mert arra van teremtve.
Azt hiszed, ülhetnél nyakán,
Ha a gazdának szükségét nem érzi?
Ha kebelében öntudat lakik?
[Madách után szabadon.]

 

 

 

Az istenalkotás művészete - az uralkodás művészete

A zsidóság szörnyű tudománya

A gójok vagyis az emberiség "állati értelmén" gúnyolódni a zsidók legkedveltebb mulatságai közé tartozik. Ezt igazolja, hogy a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben ez a leggyakrabban visszatérő "vicces" kifejezés. Ezen tárgyilagosan elgondolkodva be kell látnunk, hogy a zsidóknak tökélete sen igazuk van. Abban legalábbis, hogy gondolkodásuk minőségileg más mint a gójoké. A való ság megismerésére és lehetőségeinek kihasználására az övéké sokkal inkább alkalmas, mint az általuk lenézett gójoké.

Hogy a következő eszmefuttatás ne csússzon félre, már most elöljáróban tisztázzuk: e dolgozat nem a tudományos (pl. természettudományos) gondolkodásról szól, hisz ebben a gójok nem ostobábbak a zsidóknál, hanem a társadalmi gondolkodásról.

A zsidó gondolkodás a végletekig pragmatikus, vagyis
"
az adott föltételek közt legcélszerűbb megoldásra tekintő, lényegre törő; gyakorlatias, célratörő, valóságközeli; ideológiailag semleges". További jellemzője, hogy csoportos (kollektív) szellemi tevékenység, amely az - időkorlátokat átlépve - egy közös cél irányába halad (célorientált). Kiemelt szerephez jut benne az ú.n. dinamikus visszacsatolás, azaz az elképzelt és a bekövetkezett események folyamatos egybevetése, az eltérések okainak kritikus elemzése, a hibák javítása utáni újrakezdés.

Velük ellentétben a nemzsidó gondolkodás a következő jellegzetességeket tükrözi.

A gój alapjában véve magányos gondolkodó, sajnos a szó legrosszabb értelmében. Nem kapcsolódik rokon eszme-áramlatokhoz, ill. ezek hordozóihoz, sőt önmagát, eszméit és céljait ezektől eltérően, sőt ellenükben igyekszik megfogalmazni és érvényesíteni. "Kritikai" beállítottsága a valóságközelítésre sokkal kevésbé alkalmas mint a zsidóé, de nem csupán a másokkal szembeni ellenkezés miatt, hanem ennél súlyosabb okból. A gój gondolkodás kiin duló pontja szinte minden esetben egy elvont eszme, amit nevezhetünk bátran előítéletnek is. Ennek
"fészekrakása" a gój agyakban teljességgel érthe tetlen de szinte általános jelenség...

Kissé másként fogalmazva, a gójok világlátása, egy szilárd és változtathatatlan (erkölcsi, vallási, történelmi, stb.) előítélet talajára épül. Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben ezt így fejezik ki. "A gójokat nem az elõítélet-mentes történelmi megfigyelések gyakorlati alkalmazása vezérli, hanem elméleti mérlege lések, melyek nincsenek kritikai tekintettel az õket követõ eseményekre."

A gójok gondolkodásának nincs az origótól, azaz a gój személyétől, ill. eszméitől távolodó iránya (vektora). Önmaga körül kering. Mivel a gój fenséges magányában viszont csodálókra, ill. követőkre vágyik, arra törekszik, hogy vonzáskörébe vonjon másokat, azaz egy olyan szellemi "térgörbületet" hoz zon létre, amelynek ő a középpontja.

Ez többé vagy kevésbé, hosszabb vagy rövidebb ideig sikerülhet is, mert a szellemi/társadalmi űrben temérdek (űr)szemét alak kering, amelyek egyikét - másikát körpályára téríti a vonzás. Ez az állapot azonban sohasem tartós. Az ilyen kicsi mikrokozmosz középpontja igen gyorsan elégeti fűtőanyagát, szellemi törpévé zsugorodik, tömegvonzása csökken, az alkalmi bolygók pedig szétspriccelnek az űrben, a semmiben. Ez a képlet tökéletesen model lezi a gój eszmék csekély értékállandóságát.

Aki eddig jutott az olvasásban, megpróbálja értelmezni a mondanivalómat és nem jár sikerrel, szememre vetheti, hogy rébuszokban beszélek, azaz értelmes mondatok helyett képi hasonlatokat használok. Ez nyomaszt engem, mégis továbbmegyek. Akik elfáradtak, vagy megunták itt abbahagyhat ják... Akik tovább jönnek, szíveskedjenek elgondolkodni a következőkön.

Olyan eseményekről lesz szó amelyeket mindannyian átéltek, legfeljebb nem tudatosan...

A "rendszerváltástól" kezdem!

Az eltelt húsz év sem volt számunkra elegendő, hogy felfogjuk, mi történt - velünk. Egyet - mást azonban már kapiskálunk. Beszéljünk csak erről. A szocialista rendszer felszámolása, a kapitalista rendszer bevezetése egy minden részében előre megtervezett művelet volt. A "magyar" beavatottak pontosan tudták, hol a helyük, mi a teendőjük. E beavatottak lettek a "demokrácia" szellemi, politikai vezetői és gazdasági oligarchái; döntő többségük ben zsidók. Ez a réteg önmagát a társadalom elitjének minősíti...

Ez az adott körülmények között "természetesnek" tekinthető a következők miatt. A számunkra etalont jelentő Szovjet unióban, Sztálin meggyilkolása után, a zsidóság minden területen előretört és megkaparintotta a társadalom és gazdaság stratégiai pontjait. Ennek tükrévé vált Magyarország is, ahol a "desztalinizálás" jelszavával lapátra tett maroknyi főzsidót leszámítva a rendszer szemita jellege megmaradt. A zsidóság a tőle megszokott vehemenci ával és mohósággal vetette rá magát a gój társadalomra és azokra az anyagi javakra amelyeket a szocializmus idején az államosítások, ill. a szövetkeze tesítés során elvettek a gójoktól.  És arra a vagyon-növekményre amit az uralkodó osztályoknak csúfolt munkásokból és parasztokból sajtolt ki a zsidó uralom, és halmozott föl állami vagyon formájában.

E vagyon szétrablása, megkaparintása, elkótyavetyélése untig ismert dolgok, ezért velük szükségtelen részletesen foglalkozni.

Itt és most azt akarom viszont vázolni, miként tükröződött a gójok tudatában e "társadalmi átalakulás" és hogyan alakította viszonyulásukat a bekövet kező rosszhoz: a mai tömeges elszegényedéshez.

A jelenséget két - egymástól jól elhatárolható - síkon: a "hivatalos politika", ill. a spontán "nemzeti reakciók" síkján kell és lehet vizsgálni.

A zsidó térfoglaláshoz először a "demokrácia" szinpadát kell felépíteni. Ezzel kezdődött nálunk is. Az első felvonás Ellenzéki Kerekasztal (EKA) tárgyalások körüli szemfényvesztés volt, amelynek során az ellenzék és a hatalom megállapodtak olyan kérdésekben, amelyeket előre eldöntöttek máshol mások... Fontos mozzanat a zsidócsahos gójok kiválogatása. Nálunk mintaszerüen sikerült ez is. 

Többször idéztem már a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiből azzal kapcsolatban, hogy mi az elnök szerepe a gój szolgaállamban. Nos Göncz Árpád "elnök" mintha egyenesen a jegyzőkönyvek lapjai közül lépett volna ki. A nyájas mosolyu megátalkodott liberálist sötét múltja tette a zsidóuralom ideális eszközévé. A legzseniálisabb húzást azonban Antall József felfedezése és miniszterelnökké jelölése jelenti. Antall József a romlott, gerinctelen, lekiismeretlen "magyar" értelmiségi archetípusa volt. Mondják, már iskolás korában "kormányosdit" játszott társaival, amelyben természetesen ő alakította a miniszterelnököt. A választás nem véletlenül esett rá. Miniszterelnökké választása előtt a a Zsidó Világkongresszus illetékeseinél vizitelt. Egyeztették a tennivalókat.

A maga nemében páratlan az a stáb is, amely Antall kőré szerveződött. Kónya Imre, Szabad György, Salamon László, Boross Péter, Surányi György, Solt Pál, Györgyi Kálmán, Pintér Sándor, stb. együtt és külön külön páratlan teljesítményt nyújtottak a gazdaság, az állam, a társadalom rombolásában.

Antall nevéhez fűződik a Szabad Demokraták Szövetségével kötött paktum, amelyet az MDF döntéshozó szerveinek tudta és beleegyezése nélkül kötött meg, feladva a "rendszerváltás" minden lehetőségét. Ami tragikus, sem az MDF-en belül, sem azon kivül senki sem akadt, aki a beindult nemzetpusztító folyamatot a maga egészénben felismerte, nyilvánosságra hozta és megakadályozni törekedett volna.

Ez nem a vezető párt csődje, a közgondolkodás csődje volt.

Egyetlen ember akadt, egy bohém színdarabíró Csurka István aki "Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán." c. dolgozatában megvilágította a kulisszák mögötti nyüzsgést, amelynek természetét egy zárójelbe tett mondatban ábrázolta hozzátéve, hogy tulajdonképp nem is tartozik a témához... "(Egyszer majd, egy nyugalmasabb időben talán valaki megírja, hogyan mozog a magyar társadalom testében az az ejtőernyős csapat, amelyik szükség szerint hol Galilei Kör, hol polgári liberális gondolkodók folyóirata, majd Kun Béla és Szamuely Tibor gyilkos terrorlegényeivé lépnek elő, majd moszkvai emigráció lesz belőlük, akik Bécsben és Berlinben székelnek, majd itthon pártolják halálra József Attilát, az a csapat mindig változó alakban, mindig elítéli az előzőt, miközben folytatja, s ezzel ott van minden nagy társadalmi változásban. De hát ez most nem ide tartozik.)" Ami Csurka írását illeti, szokásomhoz híven nem csupán  beillesztettem a linket, hanem kivételesen azt bátorkodom olvasóimnak javasolni, olvas sák el figyelemmel az egész írást és vessék össze mindennapjaikkal. Igen, a zsidók ott vannak minden nagy társadal mi változásban. Hogyne lennének, hisz ők irányítják ezeket a változásokat. Nekik - egyedül nekik - van rátekintésük az események mozgató rugóira, irányára és eredményére.

A gójok, a maguk állati értelmével, csak statisztái saját történelmüknek...

Csurka és dolgozatának sorsa ismert. Azóta se akadt senki aki a zsidók szerepét, igazi történetét tovább írta volna.

A magyarság jelentős tömegei kívül rekedtek a sorsdöntő színtereken. Kiutálták őket, vagy kiutálkoztak a politikai pártokból. Közülük sokan szembe helyezkednek ugyan a zsidó vircsafttal, ám ahogy ezt teszik bizonyítja a gój gondolkodás önmeddőségét. A gójok gondolkodásának egyes sajátos ságait fentebb jellemeztem. Most néhány adattal kívánom állításaimat szemléltetni.

Nem akarok azokkal foglalkozni, akik hazafias érzéseiket pl. "hagyományőrző" játékokben élik ki, mint végvári vitézek vagy janicsárok, esetleg kolbászsütési verseny résztvevői, stb. ... Csak azokról szólok, akik kifejezetten "politizálnak", pártokat, szövetségeket, stb. alapítanak. Keresgélés közben vettem észre, hogy normális ember a jelek szerint ma már nem bíbelődik azzal, hogy a naponta születő, szétváló, elhaló szervezeteket katalógusba szedje és a katalógust karbantartsa. Egy olyan listát találtam csupán, amelyet 2005-ben fektettek fel. Mondanivalóm szemléltetésére azonban elavult tartal ma ellenére is alkalmas.

Mivé lettünk mi magyarok!?

Amikor Ázsiában már nem volt maradásunk, vagy csak kedvünk szottyant, hogy visszatérjünk az igazi őshazába a Kárpát medencébe, olyan állam szer vezetet és hadsereget hoztunk létre, amelyben mindenki tudta mi a közös cél, hol a helye és mi a kötelessége a hadszervezetben. Olyanok voltunk, mint egy "ejtőernyős csapat"

Most a nemzet végveszélyben van, a kipusztulás veszélye fenyegeti. És mi mit csinálunk mi? Pártocskákat alapítunk - százszámra. A lista csak a pártok neveit tartalmazza, az is elég... Mély meggyőződésem, hogy a pártalapító atyák többsége fél, vagy negyedművelt ember, azaz mentálisan retardált. Meg hány lehet köztük vezérszerepre törekvő, "vezérürű" tipus? Azt mondják ránk és néha mi is azt mondjuk magunkról, birkanép vagyunk. Ezek viszont kerge birkához hasonlóan viselkednek. Mi a fészkes fenét akar 197 párt az isten napja alatt? Mit tudnak a múltról, a jelenről, a jövőről. Mit remélnek önma guktól és a többi hasonló gittegylettől - akiktől mellesleg minden lehetséges alkalommal elhatárolódnak.

Ha ez zene lenne azt mondanánk rá kakofónia. Ha a nyelvvel hasonítjuk, a bábeli zűrzavar jut eszünkbe, azaz a bábeli nyelvzavar továbbélése. Amikor sokan beszélnek egyszerre és összevissza, akkor mondjuk azt, hogy bábeli zűrzavar uralkodik. A pártok, pártocskák ennek az állapotnak bírósági bejegyzéssel szentesített megjelenési formái. Egyben a zsidóság kedvencei, hisz a zsidó mindent támogat, ami a gójokat megosztja, egymás ellen fordítja, látszat ill. pótcselekvésre ösztönzi.

* * *

A gójok gondolkodásának megzavarásában fontos szerepe van a vallásnak. Hogyan? Hát szerfölött bonyolult, ill. rafinált módon. Itt lép be az "istenalkotás"...

A vallás a „szellemi lényekbe vetett hit”. A zsidónak viszont nincs hite, következésképp vallása sincs! Amit vallásnak mond, nem "hívés", hanem "elhitetés". A kettő nem ugyanaz! Jahvét ő alkotta meg saját képmására. Jahve az ő szemében nem isten, hanem csupán hivatkozási alap. Jahve tanainak követése az erőszak (terror) tudományának alkalmazása, nagyon gyakran magával a zsidó néppel szemben is.

A nagy emberi kultúrákkal szemben a zsidóság egy antikultúrát hozott létre, amely - összelopkodva e kultúrák használható elemeit - valamennyi elpusztítására törekszik (ez a már kihalt kultúrák esetén tárgyi emlékeik módszeres elpusztítása formájában valósul meg...).

Mint tudjuk minden emberi kultúrát (civilizációt) egy adott népesség szellemi elitje (tudathordozó rétege) hoz létre és tart életben (nemritkán évezre dekig). Ilyen tudathordozó réteg volt pl. a keltáknál a druidák kasztja, Egyiptomban pedig a papság. Azokról az alkotásokról, amelyeket e népek létrehoztak, fölösleges lenne itt és most áradoznom.

A zsidóságnak voltak kapcsolatai ókori kultúrákkal amelyek nem lehettek kölcsönösen előnyösek, hisz "babiloni fogságról", ill. "egyiptomi fogságról" regél nagy meséskönyvük a Tóra. E fogságokat a történészek vitatják, de mi ne vitatkozzunk. Elég annyit tényként elfogadnunk, hogy a zsidók megismerték ezeket a kultúrákat és a saját ellenkultúrájukat ezektől eltérő elvi alapokon szervezték meg.

Mik a különbségek? Légiónyi van belőlük, így csak a legeslegfontosabbakat vegyük számba.

A legeslegfontosabbak közül is a legfontosabb az idegen népek meghódításának, terrorizálásának, kiszipolyozásának tudománya. A gój társadalmak, az ókortól napjainkig, úgy hódítanak, hogy hadaik megszállják a közeli, vagy távoli országokat. Még a nagy mumus Hitler is élettér politikát hirdetett. Azt mondta, hogy a Harmadik Birodalomnak a német lovagrendek útjain kell menetelniük (azaz Lengyelország és Oroszország felé), hogy a német népnek kenyere legyen, stb. Az angol világbirodalom is az angol flotta ágyúinak fedezete alatt gyarmatosította a félvilágot. Nem így a zsidók. a hogyan és miért lentebb következik.

A másik nagy különbség az "elit" kialakítása. A nagy kultúrák elitjének volt ugyan köze a termékfölösleg elsajátításához, hisz az adókból szedték a maguk "tizedét". De mire fordították? Ezt mindenki látja. Országuk földjén templomokat, piramisokat, utakat, városokat, stadionokat, színházakat építettek. A pénz kővé vált. A zsidók többezeréves történelmük során összehasonlíthatatlanul több tárgyiasult vért és verejtéket halmoztak fel mint az összes történelmi zsarnokok együttvéve. És hol van a pénz? Aranyban a Fort Knox trezorjaiban? Egy frászt! Az aranynak lába kelt.

Az adószedés soha sehol sem volt babazsúr. Az adóprés a gój államokban is kicsorrantotta a jobbágy vérét. A zsidó ehhez a préseléshez is jobban értett. Nem véletlen, hogy a semmirekellő és buta uralkodók épp a zsidóknak adták el az adószedés, azaz a népnyúzás jogát (regále). Hány Jud Süss űzte ezt a legundorítóbb mesterséget?

De ez mind semmi, a következő nagy "civilizatórikus" különbség a zsidókamat intézménye. Ez tökéletesebb és kegyetlenebb minden hagyományos présnél.

További különbség, hogy a zsidó elit rejtőzködő (!) "elit". Csak az összeesküvés elméletek torzító lencséin átszűrve találgathatjuk, tulajdonképp kik uralkodnak a világ fölött. Az mindenesetre kézenfekvő, hogy olyan hatalomról van szó, amelyet anonimitás és ebből adódó felelőtlenség a világtör ténelem leggonoszabb kasztjává "fejlesztett". Alapos okunk van feltételezni, hogy ezt a kasztot nem gójok alkotják. 

Az égvilágon senki se jött rá - csak a zsidók - hogy "diaszpórák" rendszere, némi pénz és a zsidó vallás (!) segítségével, az egész világot gyarmatosítani lehet, beleértve a gyarmattartó birodalmakat is... Hitler egyik kedvenc szlogenjét Schopenhauertől vette át: "a zsidó a hazugság nagymestere". Kezdjük a diaszpórákkal. Ez a kifejezés azt jelentené, hogy "magok elvetése vagy szétszórása, valamely etnikumra, vallás követőire, illetve közösségre utal, akik külső kényszer hatására elhagyni kényszerülnek szülőföldjüket, majd a világ valamely táján más népek közé szóródva/szét szóródva folytatják életüket, építik kultúrájukat."  Igaz, hogy a jeruzsálemi templom, mint építmény és mint fogalom, a világ leghányatottabb sorsú temploma. Az is igaz, hogy a zsidók nem egyszer csak a futásban találhattak menedéket. De a többezeréves zsidó szétszóródásnak ehhez voltaképp semmi köze! Csak ürügy, a zsidó hazugságok egyike. A zsidó a diaszpórában úgy építi saját "kultúráját", hogy megrontja, majd megsemmisíti a gazdanép kultúráját, mint uralma legfőbb akadályát. A diaszpóra nem az üldöztetés hozadéka, hanem a zsidók természetes életformája, mint a rák esetében a metasztázisok létrehozása.

A gazda-társadalmakba világszerte beépülni, azokat leigázni és kiszipolyozni nem alkalmasak sem hadseregek, sem a pénz, külön - külön és együtte sen sem. Tömeges tudatmódosításra van szükség. Ennek eszköze pedig a vallás, amely a világnézetet "hitté" a berzenkedést pedig "befogadássá", tűréssé alakítja át.

Hogy is vagyunk ezzel a "vallással"?

A zsidók saját istenüket, hamis csomagolásban, rásózták a "pogány" gójokra. Hogy tudták, hogy tudhatták ezt megpaklizni? Nem volt könnyű. Több ezer évig tartott. Az Antikrisztus - a jezsuita/sátánista Bergoglio - pápai trónra ültetése azt jelzi, végre sikerült!

Villantsunk fel néhány epizódot a világ legnagyobb és legszellemesebb csalása történetéből.

A dolog látszólag "másképpen" indult, mint a zsidó trükkök általában. A nagynak kikiáltott  "I. Theodosius római császár 380-ban kiadott vallási rendeletével államvallásá tette a nikaia–konstantinápolyi hitvallás szerinti keresz ténységet. A Római Birodalom minden alattvalója számára pedig kötelezővé (!) tette a níceai hitvallást. Betiltotta a pogány templomok látogatását és a bálványoknak való áldozatbemutatást. Vallási kérdésekben Szent Ambrus mediolanumi püspök nézeteinek hatására és befolyására egyre keményebb intézkedéseket hozott a pogányok kal szemben." Érdekes lenne megtudni, ki volt Szent Ambrus. Körül volt e metélve? Aztán meg, mi jut eszünkbe, ki jut eszünkbe erről a ripsz - ropsz "hittérítésről"? Hát az államalapítás meg István a király, aki nagy is lett, meg szent is. De eszünkbe jut Laborc dacos dala is az "István a király" rockoperából.


Nem kell olyan isten, aki mindent megbocsát
Nem kell olyan isten, aki megöli fiát
Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul
Nem kell olyan isten, kinek bűnös aki él
Nem kell olyan isten, ki csak szenvedést ígér
Szabad magyaroknak nem kell ilyen úr

De kedves Laborc - mondhatnók nékie - itt már szó sincs választásról, a dolog meg van paklizva. Vagy benyeled, vagy lenyomják a torkodon. A Géza - Vajk pakli bizonyos részleteit ismerjük. (Géza Quedlinburgban adta el Magyarországot a német császárnak.) Érdekes lenne I. Theodosius "megvilágosodásának" történetét is megismerni. [Már csak azért is, mert ismerünk egy másik hasonlót, ami a damaszkuszi úton esett meg a pogány Saullal, aki egyszeriben Paulus lett és tovább fazonírozta a "keresztény" tanítást, hogy az még áramvonalasabbá váljék a zsidó hódítás számára.]

De lássuk elébb a niceai-konstantinápolyi hitvallást, melynek megszövegezése és egyetemes elfogadása a kereszténység első két egyetemes zsinata: a 325-ben tartott első niceai zsinathoz és a 381-ben tartott első konstantinápolyi zsinathoz kötődik. Háromosztatú hitvallás, tehát három hitágazatban vallja meg a Szentháromság három személyébe vetett hitet. Mi is van benne? Dehát ezt mindannyian tudjuk, akik templomba jártunk. Így kezdődik

Hiszek az egy Istenben,
mindenható Atyában,
mennynek és földnek,
minden láthatónak és
láthatatlannak Teremtőjében.

Hiszek az egy Úrban:
Jézus Krisztusban,
Isten egyszülött Fiában,
stb., stb.

Tehát a "szentháromságról" van szó, egy totál zagyvaságról. Ennek "szolgálati szerepe" az volt, hogy az értelmezhe tetlen értelmezése körül keletkezett "hitviták" során eretnekek százezreit, ha nem millióit, kínozzák meg, égessék el, pl. egy "í" betü miatt (homousion - homoiusion). A zsidó vetés beléndek magjából kikelt tömény hülyeség szárbaszök kent és kínzókamrákkal, máglyákkal helyettesítette a hit kérdésében toleráns és "pogány" társadalmak belső békéjét, harmóniáját, boldogságát és szabadságát.

Mi tehát a "keresztény" vallás? A zsidó gondolkodás halálos fertőzése a valóban buta gój népesség leigázására. Itt térjünk vissza
Saul/Paulra a "jakhec" ezen archetipusára és viselt dolgaira. „Saul pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva és férfiakat és asszonyokat elvonszolva... " (8: 3) De úgy látszik, hogy nemcsak elvonszolta az ártatlanokat, hanem „öldökölte, gyilkolta" is őket, mert így tudósít a „szentírás":„Saulos pedig a fenyegetéstől és öldökléstől lihegve.... " (9.1) végezte el a kegyetlenségeit."
Aztán a damaszkuszba vezető úton, ahová gyilkolni indult, megszólította egy hang... Azóta, hála a gondos történészeknek, kiderült nem poroszkálhatott ezen az úton. Meg különben is ki szólította volna meg? Netán Jahve intette volna a keresztények iránti türelemre, vagy Jézus, aki már feltámadván az Isten, azaz Jahve (!) oldalán trónolt. Úgy marhaság az egész, ahogy írva vagyon. A "pálfordulás" azonban igaz. Látjuk, ezt a zsidók - ha kell - napjában többször is megteszik. Gondoljunk csak a jómódú, tehetős zsidó család kölykére, kamásnis piperkőc zsurnalisztára Szamuely Tiborra, hogyan változott egy pillanat alatt páncélvonatos, bőrkabátos korbácsos hóhérrá - tömeggyilkossá...

A mi Palink azonban sokkal több kárt tett, több szenvedést okozott és többek halálát idézte elő, ha közvetett formában is, mint Szamuely. Mit tett az egyházi levelező tagozat-vezetővé átvedlett Pál? Ide csak rövid idézetet lehet beiktatni abból a
könyvből, (Badiny), amelynek linkjét fentebb már kitettem. "Ismerjük meg Saul ,pálfordulását', vagyis azt a mentő ötletét, amivel az elsorvadt zsidóságot felmagasztalta és a jahveizmust minden nép vállára tette. Ugyanis Saul rabbi ideológiájának két sarkalatos pontja van, mely elgondolásának alapját képezi. Íme e kettő: 1.) Az eddig nacionalis ta (vagyis csak a zsidókat segítő) - Jahvét 'internacionalizálja' és azonosítja Jézus szerető mennyei Atyjával. 2.) Jézust, mint 'Melkisedek rendje'-beli főpapot a zsidó kultusz áldozati bárányává teszi, aki elvette a világ bűneit. Tehát Izrael fiainak az Istenét, aki a zsidó népet magának 'kiválasztotta', olyan Isten-alakra változtatta, aki a Teremtő Isten, akitől az egész emberiség származik.... Ő az 'Atya', a görögöknek görög, a zsidóknak zsidó. - Ez az 'univerzális' Isten képezi a Sauli religio alapját és ezt az 'új' Isten-alakot Saul éppen olyan nagyszerűséggel tudta a zsidóknak 'Jahweként' bemutatni, miként a nemzsidóknak, mint az Ég és Föld teremtőjét. Ehhez az ideológiájához használta fel közvetítőként azt a Jézust, akit ő soha nem látott és soha nem hallott, akinek tanításáról fogalma sem volt." Nietzsche véleménye se' különösbben hizelgő. "... Ekkor jelent meg a színen Pál... Pál, kiben testté és zsenivé vált a Róma s a világ elleni csandála-gyűlölet, ő a zsidó, a par excellence örök zsidó... Amit ő kieszelt, az volt, hogy egy kicsiny, a judaizmustól elkülönülő, szektárius keresz tény-mozgalom segítségével hogyan lehet lángba borítani a világot, s az isten a kereszten szimbólumával miképpen lehet a birodalom valamennyi alant -lévőjét, valamennyi titkos lázadóját, az anarchisztikus bujtogatás örökségének egészét egy roppant hatalommá egybefogni. Az idvesség a zsidók közül támadt. ... Ez volt az ő látomása a damaszkuszi úton: felfogta, hogy a világ elérték telenítéséhez szüksége van a halhatatlanságba vetett hitre; felfogta, hogy a pokol fogalma még Róma fölött is úrrá lesz -, hogy a 'túlnani'-val az ember megöli az életet... Nihilista és keresztény: rímelnek - s nem is csak rímelnek - egymásra.
 
Most, amikor a kikupálódott és megtollasodott zsidó taxisoffőr Németh Sándor "prédikációit", illetve az immár harmadik zsidó "hercegprímás" Erdő Péter mecesz gombóc illatu böffenéseit hallgatjuk (hallgatjátok), tán nem is tudjuk (tudjátok), hogy egy zsidó tömeggyilkos tanait szajkózzák. Ezért olyan kedves Németh Sándornak "A Krisztus" és azért viselkedik úgy, mintha egyetlen prófétája lenne.

Dehát mi, pontosabban ti - hülye gójok - mikor jöttök már rá, hogy hány az óra?

[Külön bosszúságomra szolgál, hogy a gójok legbutábbjainak vonulatát tulajdonképp a "szélsőjobboldali" pápisták képviselik: a Szálasit nem értő nyilasok és a Hungarizmust csak ugató hungaristák. [Velük esett incidensemet írtam meg "Pápista hungaristák" c. Blogomban.]

Napjainkban azonban valami jóvátehetetlen történt a zsidóság vonatkozásában. Az ilyesmit úgy modják "vége a komédiázásnak". Mi is történt? Hát az, hogy Szent Pál jóistenkéje - a szelíd Jézuska jóságos apukája - Jahve kénytelen volt a gázai övezetben és Kelet Ukrajnában, Irakban, meg Szíriában és másutt ismét megjelenni, de már nem magányosan égő csipkebokorban - kiválasztott próféta előtt, hanem az égő romba dőlő városok poklában kvázi látható módon. Ez azonban csak látomás. Egy nemlétező Jahve nem lehet ilyen. A létező zsidók ilyenek. Ráadásul ügyetlenül hazudnak, ami több mint bűn, hiba. Az újabb gázai tömegvérengzés három zsidógyerek elrablása és megölése ürügyén kezdődött. A megtorlás dühében a zsidók elfelejtették mindazt, amit korábban a sebészi pontosságú precíziós csapásokról tudtak, ill. mondtak. Most "véletlenül" találják telibe a gázai erőművet és egy magas házat rombolnak porrá egy lakás kedvéért, amit szerintük a Hamász terroristái bérelnek...

Mindebben semmi különösség nincs. Megfelel annak a hadviselési doktrinának, amely az Ószövetségben, azaz a Tórában le van írva. A gój papok pedig eddig se átallották az egybekötött Ó és Újszövetséget a hónuk alá kapva a szószékre állni és isten - a zsidó isten - igéit hirdetni a bamba gyülekezetnek.

De most valami más, valami több történik. Világunk a gyors kommunikáció világa és a cybertérben úgyszólván élőadásban válnak ismertté az esemé nyek és a vélemények. Immár lemérhető ZsidóAmerika és a "keresztény" Nyugat feneketlen züllése, ill. az utóbbi szolgaleküsége (zsidó csahosság). A példa az orosz segélykonvoj odisszeiája. Az ukrán hatóságok és a Vöröskereszt (...) jóvoltából napokig kóválygó konvoj elunta magát, toronyiránt nekivágott és a segélyt rendeltetési helyére juttatva visszatért kiinduló pontjára. Mire a Nyugat háborús agresszióról kezdett kiabálni. Nyugaton senki sem kiabál a rakétavetőkkel rommálőtt városokban meghalt emberekért, az ellátatlan sebesültekért, az éhezőkért, a szomjazókért, a hajléktalanná válta kért, a menekültekért. Nem az ő asztaluk.

Felfordult tehát a világ értékrendje. Az megint csak a "vallásnak" köszönhető, hogy a vallási karámokban bégető, gajdoló emberlárvák, extázisba merülve, kizárják összes érzékszervükből a való világot. Gondoljunk csak a Hit Gyülekezetének zenés misztériumain kifordult szemekkel ringatózó, rángatózó egykori emberekre, a "próféta" marionett bábúira.

Lassan befejezem írásomat, de nem mulaszthatom el a figyelmet felhívni egy írásra, amely "Egy gój ország meghódításának forgatókönyve - a cion bölcsei nyomán" cím alatt jelent meg, hátborzongatóan meggyőző magyarázatot adva a jelenvilág, a való világ szörnyűséges eseményeire.

Mindennek összefoglaló neve Új világrend (New World Order). Ezt a világrendet, feltalálóival és üzemeltetőivel egyetemben, el kell pusztítani. Az emberiségnek pedig vissza kell térnie a "pogányság" korábbi természetes állapotába, amely a sok isten között esetleg még megtűri Jahvét is...

2014.08.25

Sz. Gy.
 

 

 

Megosztás