Frissítések: 19.04.11, 04.12 04.13

 

A tudomány fehér foltja.

Tudományos nemzetiszocializmus.

Kezdet és vég: Hitler 1919 szeptemberében lépett be a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba és lett a 7 számu (!) pártigazolvány tulajdonosa. 1945. április 30-án végzett magával a berlini Führerbunkerben. A két esemény között 25 év, 1305 hét és 9135 nap telt el. A "hivatalos történetírás" ezt az időszakot máig nem dolgozta fel tudományos tárgyilagossággal. Ahol a kor ábrázolását keresné az ember [Gooooogle] gyalázkodó förmedvényeket talál, a zsidó hisztéria és gyűlölködés bizonyítékait.

A "vészkorszakot" is egyedül Hitlerről nevezték el, jóllehet kortársai: Lenin, Sztálin és Mao Ce-tung lelkén jóval több emberélet szárad mint az övén. Igaz hogy ezek főleg saját népüket írtották Hitler pedig főleg a zsidókat. Ez azonban nem lehetne akadálya annak, hogy legalább a szaktudományok művelői "sine ira et studio", azaz pártatlanul, harag és elfogultság nélkül, a maguk egészében és összefüggéseikben értékeljék a szörnyű XX. század eseményeit és szereplőit, a nácizmust és Hitlert sem kivéve. De kivették.

Amikor "Jew Taboo" c. írásomat közzétettem nem gondoltam, hogy milyen fontos tabu-téma fölött siklok el. Arra már akkor rájöttem "a tabu fogalma úgy van leírva, hogy egy nép [népcsoport] belső viszonyait szabályozza, vagyis 'introverzív' jelenség. Ám a zsidóknál ez is másképp van. A belső tabuk mellett feltalálták és többezer év óta szűntelenül tökéletesítik az 'extroverzív', azaz kifelé ható tabu intézményét, amely legélesebb fegyverük a gójokkal szemben a világ uralomért folyó háborúban." Az viszont csak most kezd derengeni, hogy hányféle elnevezést adunk olyan korlátozásoknak, amelyek tulajdonképp a zsidó tabu gyüjtőfogalom alá tartoznak.

Hogy működik a tabu?

Az ember jobb híján keresgélni kezd az Interneten, pl. a "nazi age scientific analysis" - "nazi homestead scientific analysis" kifejezésekkel.

Az eredmény megdöbbentő. [Kérem olvasóimat kattintással jelenítsék meg a nagy/ olvasható képeket.] Az egyenként többmillió találaton nem lehet végigmenni. A kitartó görgetés azonban nyilvánvalóvá teszi hogy a Google a Holokauszttal válaszol a kérdésekre.

Ebben a helyzetben az embernek eszébe jut, hogy a Német Tudományos Akadémia házatáján keresgélje az illetékes osztályokat, a kutatási projekteket és a tudományos közleményeket.

Nem meglepő, hogy Németországnak van Akadémiája. Az első találati oldal megnyitásakor a bal felső "vinkliben" a következő íráson akad fenn a szem és áll meg az ész. Az ilyesmit úgy éli meg az ember, mintha szembeköpték volna és lankadt buzgalommal folytatja a keresgélést. [Azt azért jó tudni, hogy nemcsak nekünk van "hazafias" Akadémiánk...]

Ha megvan az Akadémia, lássuk mivel foglalkozik. A szervezeti egységeket munkacsoportoknak nevezik. Már a szervezeti felépítés alapján nyilvánvalóvá válik, hogy a Leopoldina a nemzetiszocializmus kérdéseivel nem foglalkozik, mert ezzel foglalkozó munkacsoportja nincs.

Persze egy munkacsoport elnevezése megtévesztő is lehet, vagyis az elnevezésből nem lehet következtetni a tevékenységre.

A keresgélést más módszerrel kellett folytatni, azaz tematikus keresőszavakat kellett és lehetett is alkalmazni, mert minden oldalon van kereső rovat.

Én kis najf azt gondoltam, hogy a "Hitler" és a "Third Reich" kereső szavakat a Google nem értheti félre. Dehogyisnem!

Ítt szurnék valamit közbe. A Google a találatok számát tisztességtelenül növeli azzal, hogy mikor pl. a saját nevemet beütöm, lehozza a Gyulai várfürdőt és Szersén Gyulát is, madár/madár alapon.

Ha Adolf Hitlert keresem 10011 választ ad, amelyek köszönő viszonyban sincsenek Hitlerrel. Elvégeztem a "Third Reich" keresést is. Az eredmény ugyanaz. Itt már nem pepecselek a képekkel. Kérem elhinni, hogy nem hazudok.

A fentiek alapján alappal levonható az a következtetés, hogy Németországban a III. Birodalom története nem kutatható. Ennek a tilalomnak az alkalmazása nyilván ellentétes a német alkotmánnyal is. Ennek nem néztem utána, mert "európai normát" is találtam, amelyet Németország nem tart be. A normaszöveg, mint az EU okmányok általában, olyan bikkfanyelven íródott amely jogász számára is kemény dió. Az mindenestre kihámozható belőle, hogy a kutatásnak a téma kiválasztásában függetlenséget kell biztosítani. A kutatási tevékenységet viszont szigorú protokollok alapján tisztességesn, gondosan kell végezni és az eredményekről ugyanilyen módon kell tájékoztatni a közvéleményt.

--------------------------------------------------------------------------------------

Rossz helyen keresgéltem. Mentségemre szolgáljon, hogy a Leopoldina témakörben felkeresett oldalak egyike se utalt egy szóval sem a konkurrenciára, a "háborús bűnös" Kaiser Wilhelm Society-ra, a tulajdonképpeni Német Tudományos Akadémiára.

Így már nyomban bekövetkezett a bőség zavara, amelyből egy mindenre elszánt tudós kutató Carola Sachse összefoglaló munkája segített ki.
"A Kaiser Wilhelm Társaság [KWS] a XX. századi a modern tudomány egyik legfon tosabb intézménye. 1911-ben a német állam, a magánipar és a tudományos körök álltak össze egy olyan intézmény létrehozására, amely a meglevő egyetemektől eltérően, tudományos intézetekből áll, világszínvonalú létesítményekkel és kutatókkal, akiket a tanítási kötelezettségektől megszabadítottak. A KWS 'hibrid' állami/magán intézmény volt. Az intéze tek gyorsan megalapozták hírnevüket a tudományos kutatásban elért kiváló eredményeikkel. Számos Nobel-díjat nyertek. Más tudósok irigységét váltották ki Németországban és azon kívül is.
A KWS-nek sikerült Németországot felvirágoztatnia. Az első világháború utáni infláció, a nagy depresszió és 'demokrácia' következményeit felszámolnia az új német kísérlet révén ."
[Amelyről Goebbels beszélt, lásd lentebb.]
Amikor Adolf Hitlert 1933-ban német kancellárnak nevezték ki, a KWS volt a német tudomány legfontosabb intézménye. A német tudomány vitathatatlanul első volt a világon. A tudomány és a társadalom  kapcsolatát illetően szembetűnik, hogy nemcsak a politika hatott a tudományra, hanem a tudomány is befolyásolta a politikát, egymást kölcsönösen erősítve. Mitchell Ash [bécsi akadémikus] azt állította, hogy a nemzeti szocializmus mélyreható hatást gyakorolt a német tudományra, ugyanúgy, ahogy a német tudósok mély hatást gyakoroltak a Harmadik Birodalomra.
A dolgozat kitér (!) a KWS elítélendő szerepvállalásaira is a náci rezsim bűnös akcióiban.

A KWS kutatási
programjai ugyancsak hozzáférhetők. Említendő, hogy a KWS utóda a Max Planck Intézet külön projektet indított a KWS-ből a náci uralom alatt eltávolított kutatók kárpótlása, ill. "reaktiválása" tárgyában.

Egy tudományos intézet nemzetközi rangja nobeldíjasainak számával is kifejezhető. Az alábbi gyors névsor olyan német tudósok neveit tartalmazza, akik ugyan nem mind a KWS-ben, de mindannyian a náci diktatúrában hághattak fel a tudomány csúcsaira. "Hermann Hesse*, Irodalmi Nobel-díj, 1946 Ernst Boris Chain*, Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj, 1945 Otto Hahn, Kémiai Nobel-díj, 1944 Otto Stern*, Fizikai Nobel-díj, 1943 Adolf Butenandt, Kémiai Nobel-díj, 1939 Gerhard Domagk, Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj, 1939 Richard Kuhn, született Ausztriában, Kémiai Nobel-díj, 1938 Otto Loewi*, Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj, 1936 Carl von Ossietzky, Nobel-békedíj, 1935 Hans Spemann, Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj, 1935 Werner Heisenberg, Fizikai Nobel-díj, 1932 Otto Heinrich Warburg, Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj, 1931 Carl Bosch, Kémiai Nobel-díj, 1931Friedrich Bergius, Kémiai Nobel-díj, 1931 Hans Fischer, Kémiai Nobel-díj, 1930 Hans von Euler-Chelpin*, Kémiai Nobel-díj, 1929 Adolf Otto Reinhold Windaus, Kémiai Nobel-díj, 1928 Ludwig Quidde, Nobel-békedíj, 1927 Heinrich Otto Wieland, Kémiai Nobel-díj, 1927 Gustav Stresemann, Nobel-békedíj, 1926 James Franck, Fizikai Nobel-díj, 1925 Gustav Ludwig Hertz, Fizikai Nobel-díj, 1925"
Abból következtetek erre, hogy Kuhn esetében külön megemlítik: Ausztriában született. Vannak köztük Nobel-békedíjasok is (?)...

*  *  *

Tegnapelőtt nagy, örömteli meglepetés is ért. Megtudtam, hogy miközben én a Tudományos Nemzeti szocializmus miatt hőzöngök, kis Hazánkban, az impotens "Magyar" Tudományos Akadémián piedesztálra emelték a Tudományos Szocializmust! Úgy, hogy a szarcsomó tetején a Löwinger Gyuri bácsi trónol.

Az esetről a Kuruc Info tudósít a maga kissé szabados stílusában. A Fidesz javára elfogultnak semmi képp sem tekinthető orgánumban Szende Péter tollából a következők olvashatók.

Hatalmas a liberálbolsevik felháborodás: a CEU után Széchenyi Magyar Tudományos Akadémiáját is a levesbe aprítaná a kormány... Csak azt felejtik el, hogy az alapító egyáltalán nem ilyen akadémiáról álmodott. Széchenyi akadémiájá ban a magyar nemzeti vonások is igen hangsúlyosak voltak, a tudományos szempontok mellett. És ez az, ami ... 75 éve nyomaiban sem lelhető fel. És mostanra dicső intézményünk úgy néz ki, mintha a rég megszűnt Kommunista Internacionálé egy szekciója összeolvadt volna az SZDSZ ifjúsági tagozatával. De ne legyünk teljesen igazságtalanok, az idő elszaladt, és a kommunista dinoszauruszok kihalófélben vannak. Viszont szépen cseperedik a neoliberális utánpótlás... Az Akadémia társadalomtudományokkal foglalkozó dolgozói körében véletlenül mindig úgy alakult, hogy ami, vagy aki egy kicsit is nemzetiszínű volt, azt még az intézmény környékéről is eltávolították. Természetesen a tudományos objektivitás és a függetlenség szellemében. Érdemes meghallgatni Raffay Ernő vagy Bakay Kornél jobbol dali történészek beszámolóit az ő igen rövid akadémiai pályafutásukról. De ugyanez a függetlenség és objektivitás egyáltalán nem szűrte ki például Heller Ágnes lukácsista szárnyalását, vagy Tamás Gáspár Miklós szélsőbalos katyvasz filozófiáját. És elnök lehetett Glatz Ferenc, aki szerint a magyarok ősei görbelábú gyilkosok voltak. Viszont Hóman Bálint (akihez képest Glatz egy tudományos törpe) és Orsós Ferenc tagságának helyreállítása szóba sem jöhet. A dolgok ilyetén módon csordogáltak szép csendben 25 évig a rendszerváltás után. A kommu nista dinók havonta felvették szép kerek kis fejpénzeiket (évtizedekig) nulla tudományos tevékenységre... Mindenki tudta, hogy itt nem volt rendszerváltás, de senki sem akart nagy cirkuszt, a várható nemzetközi reakciók miatt. És most térjünk át arra az epizódra, ami tavaly az egyik utolsó csepp lehetett a pohárban az MTA és a kormány között kitört háború ügyében: a Lukács György-kultusz megjelenése. Tudniuk kellett, hogy Lukács Lőwinger György előkaparásával kézigránátot robbantanak a pöcegödörben. Mindenesetre beindított egy akadémiai védekező mechanizmust a gonosz kormányzati szándékok fékezésére. A külföld fellármázása mellett, az Akadémia átvilágította saját magát (természetesen ’független’ külföldi szakértőkkel is), és azt találta, hogy semmi probléma nincs, világszínvonalú munka folyik. ... Egy másik, kicsit talán túlságosan gyakorlatias és izgága, külföldre szakadt magyar tudós viszont szóvá tette, hogy a dicső intézmény 0, azaz nulla számú szabadalomat, licenszet és know-how-t termelt az utóbbi években. Őt azzal torkolták le, hogy itt főleg alapkutatások folynak, amiknek sokkal áttételesebb a hasznosulásuk. Hát persze, rendben. Akkor bizonyára a magyar alapkutatásokból származó publikációkra történő hivatkozások öntik el tengerként a Kárpát- medencét. Ez sem egészen állja meg a helyét, de hagyjuk a kukacoskodást... Ha az ötezer akadémiai alkalmazottból 4600 elmenne árufeltöltőnek vagy segédvájárnak, akkor jelentősen emelkedne a GDP, ellenben kis hazánkban jelentősen visszaesne a finnugorizmus és a gendertudomány, továbbá egy helyben topogna a marxista és neomarxista esztétika és filozófia. Az egyenes eljárás szellemében ezt a bolsevik ügynökséget egyetlen tollvonással meg kellene szüntetni. 1945 után az elvtársak, úgy emlékszem, nem sok időt hagytak Hóman Bálintéknak. Egyből mehettek a sittre. De hát ilyet tenni ebben az úriasan finom és demokratikus Európai Unióban nem lehet. Marad tehát a szokásos fideszes hintapolitika: szép lassan elfűrészelik a fát e dicső bolsevik tudós-garnitúra alatt. Demokratikusan átcsoportosítanak, leváltanak, kineveznek és mellébeszélnek. És ez sokkal nagyobb sírás-rívással és nemzetközi kalamajkával fog járni, mint egy egyszeri, határozott újjáalakítás. Még az új zélandi alsó tagozatos iskolások is a magyar tudomány függetlenségéért fognak tüntetni. Összességében a magyar akadémiai tudománykodás jelentős része a mai formájában a pénzkidobásnak egy olyan alacsony hatékonyságú fajtája, amire méltán mondhatnánk azt, hogy inkább stadiont építsenek belőle. Az igen rossz hatásfok – a gyakori átszervezések ellenére – a régi bolsevik típusú eszmeiség mellett, az ugyanonnan származó szervezési elvek és módszerek továbbéléséből adódik. Az apparátus mindig el tudta szabotálni az igazi teljesítmény-elvre történő átalakítást. Most is ez ellen tiltakoznak leginkább. Igaz, a fidesznyikek elképzelései is zavarosak, de ennek oka a már említett hátsó szándékban van. Nyilván nem akarnak anyagi és szellemi energiát fektetni abba, hogy egy liberálbolsevik centrumot tovább üzemeltessenek. Ezt megértem. Az idő majd megoldja ezt a problémát is. De azt, hogy ki nevezheti tudósnak magát, és milyen keretek között publikálhat, azt mindig a politika fogja meghatározni. Aki ezt nem látja, az nem a való világban él. Hanem a neoliberális álomvilágban...

Az akadémikusoknak nem kell Orsós, nem kell Hóman. Érthető. Kérdés, ha egy léleklátó megkérdezné visszavágynak e az Akadémiára holtbiztos azt válaszolnák, nem kívánkoznak vissza "ebbe" a társaságba, amelyet Lukács György Intézetre kellene átkeresztelni, hogy a cégtábla kifejezze a tartalmat.

A fenti frissítés képekkel és néhány mondattal frissült!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egy rövidke Hóman betét...
A tudós politikust a "Népbíróság" életfogytiglani fegyházra
ítélte, amelyet a Váci Fegyházban kellett kitöltenie. Hóman hamar lefogyott, élte hamar elfogyott. "A hatalmas termetű, cukorbajos ember az ÁVH-s pribékek karmai közé jutva pokoli szenvedéseken ment keresztül, s rövidesen korábbi testsúlyának a felére, mintegy 60 kilogrammra fogyott le, s a '40-es évek végére már csak szánalmas emberi roncsként gubbasztott egyetlen szalmazsákkal berendezett magán zárkájában. Az emberszabású karhatalmisták hetenként két alkalommal felsúroltatták vele a zárkát, s a fegyház 30 méter hosszú folyosóját is. Amikor 1951-ben egy napon a szerencsétlen tudós már nem bírta felsúrolni a kövezetet, mert a végelgyengülés határára kerülvén összeesett, felvitték a börtönkórházba, ahol egy bizonyos dr. Halász nevű főorvos a kommunista előembereket oly karakterisztikusan jellemző humánum megnyilvánulásaként ezt kérdezte tőle: - No, Hóman, még nem döglött meg? A hippokratészi esküt meggyalázó gazember óhaja rövidesen teljesült. Korának egyik legragyogóbb elméje 1951. június 2-án megalázva, meggyötörve, szeretteitől hermetikusan elzárva hunyt ki örökre a váci fegyház evilági, vörös poklában.."
Hómant bűncselekmény hiányában utólag felmentették, de tagságát a "Magyar" - "Tudományos"- "Akadémia" nem állította vissza. Érthető, hisz Ő [meg Orsós] megváltoztatták volna e zsidó szatócsbolt [krájzleráj] fülledt, hagymaszagú légkörét.
Tudom, minden hasonlat sántít, pláne ha egy tudóst [Hóman] egy propaganda újág szerkesztőjével
[Streicher] próbálunk összehasonlítani. Ez mégis szükséges mivel sorsuk két ponton azonos. Mindkettejük fegyvere csupán az írótoll volt. Mindkettejüknek extra (!) kínokat kellett elszenvedniük zsidó hóhéraik kezétől.

2019.04.13

---------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

Sorry! Próbáltam a szöveget rövidíteni, de ennél kurtábbra nem sikerült és még következik a folytatás, a Magyar Tudomá nyos Akadémia közleménye Lukács György végrendeletének végrehajtásáról. [Sic!] Ebből a következők derülnek ki.

A végrendeletnek megfelelően a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központja megkezdte Lukács György filozófus hagyatékának feldolgozását. A dokumentumok folyamatosan kerülnek fel a webre, több száz levél már most könnyen és gyorsan elérhető bárki számára. A hagyaték rendezésének lépéseiről személyes egyeztetésen állapodott meg Lovász László, az MTA elnöke a Lukács György Nemzetközi Alapítvány (LANA) kuratóriumi elnökével. Korábbi terveitől eltérően az MTA mégis fenntartja a Lukács György korábbi lakásában kialakított kutatóhelyet, és bízik abban, hogy a LANA – amint ezt jelezte – segít a felújításhoz szükséges külső források bevonásában és a lakás szélesebb felhasználói kör számára való hasznosításában. Annak érdekében, hogy a LANA külső forrásokat vonhasson be, az MTA-val közösen előkészített nyilatkozat készült arról, hogy a Az MTA Könyvtár és Információs Központ (MTA nemzetközi könyvtári normáknak megfelelően. A hagyaték könyvállományát a MTA KIK két munkatársa dolgozza fel. Egyrészt ellenőrzik a köteteket leíró adatbázistételeket (rekordokat), másrészt rögzítik a korábban nem katalogizált könyvek adatait. Az egyes kötetek rekordjai mellé a kötet tartalomjegyzékét is felveszik. Emellett rögzítik a könyvek származási (proveniencia) adatait, vagyis a Lukács Györgynek szóló ajánlások dátumát, helyét és az ajánló személyét – amennyiben ezek az adott könyvből kiderülnek. Hogyha valamit nem sikerül egyértelműen kiolvasni, a szöveget egyeztetik az MTA BTK Filozófiai Intézet illetékes munkatársával. Azokat az oldalakat, amelyeken Lukács György kézírása található, a címlappal és a tartalomjegyzékkel együtt digitalizálják. A könyvtárosok feladata a könyvek katalógusában jelölni azt is, ha Lukács margójegyzeteket írt, vagy ha a könyv valamely oldalához jelzőcédulát vagy más jelzést tett. Szintén az MTA KIK könyvtárosai dolgozzák fel a Lukács Györgyre vonatkozó könyvek, tanulmányok adatait. Ezen adatok az MTA Könyvtárának online katalógusába kerülnek be (mely az ALEPH integrált könyvtári rendszer része), továbbá – ha a könyv vagy a tanulmány szerzője magyar – a Magyar Tudományos Művek Tárába (MTMT) is.

Alighanem Lenin elvtárs is csettintene a nyelvével egyet, ha körülötte is ilyen cécót csapnának. Jut eszembe, miért is ne lehetne Löwinger bácsinak egy mauzóleumot emelni a Kossuth téren és abban elhelyezni a múmiáját. Ott lenne legkönnyebben és leggyorsabban elérhető bárki számára, akinek nincs Internetje.

Szabadjon szóbahoznom, hogy az akadémiai állapotok korábban is szólásra késztettek. "A templom tudománya - a tudomány temploma. A gondolat rabsága." c. írásom erről szól...

Ott szó esik arról is, milyen egyetértésben árulnak egy gyékényen az Egyház és a kommunisták. A kép is ezt ábrázolja...

*  *  *

Minden léhaságon túl, ezek a dolgok egyáltalán nem viccesek. Egy zsidó diktatúra körvonalait rajzolják az amúgy is borús magyar égre.

2019.04.12

-------------------------------------------------------------------------------------- 

Minthogy az European Code senkit se érdekel ebből a zsákutcából kitolatva találomra kezdtem keresgélni és nem várt szerencse ért a jóvoltából, amely nagyszerű hírt közöl. "Online letölthetővé tette a világháborús eltűntek felkutatásával foglalkozó, németországi székhelyű nemzetközi keresőszolgálat, az International Tracking Service (ITS) az első 50 ezer dokumentumot a nácizmus üldözöttjeiről. A dokumentumok annak a hatalmas adatbázisnak a részét képezik, amely 2013-ban az UNESCO világörökségi listájára is felkerült. Az iratok mind a tudósok, mind az érintettek és leszármazottaik, valamint családkutatók számára is érdekesek lehetnek, emellett iskolai projektekhez is felhasználhatók – közölte az ITS.A németországi Bad Arolsenben lévő ITS tulajdonában 30 millió, koncentrációs táborokból, gettókból és a Gestapótól származó dokumentum, valamint második világháborús migrációs irat van."

Mik következnek ebből?

A náci iratok nem semmisültek meg. Ha szervezett iratmegsemmisítés folyt volna, elsőnek a kompromittáló Holokauszt iratokra kerítettek volna sort. Hány millió irat létezhet, amely a III. Birodalom történetét tartalmazza? Ezek úgy általában nem érdekelnek senkit, kivéve a zsidókra vonatkozó iratokat. Arra volt pénz és volt gond, hogy ezeket felkutassák, rend szerezzék, archíválják és publikálják - online. A többi - minden egyéb - pedig le van szarva. Nem csodálkoznék, ha a zsidó szempontból "érdektelen" iratokat maguk a zsidók semmisítenék meg, hisz nekik van "múlt-megsemmisítő" világprogram juk.

Most pedig szökkenek egyet, vissza Orwellig, aki zseniálisan vázolta a jövőt, csak azt nem látta előre, hogy a Nagy Testvér birodalma nem Sztálin egykori Szovjetuniójában hanem a mai ZsidóAmerika által uralt világban teljesedik ki - egy kicsit később, a 9/11 ürügyén kikikáltott New Jew World Order keretében. A könyv PDF formátumban letölthető. Én pedig néhány idézettel próbálom bizonyítani véleményem megalapozottságát.

Orwell képzelt világa hárompólusú: EurázsiaKeletázsia és Óceánia alkotják. Orwell csőlátása Eurázsiára és annak urára a Nagy Testvérre fókuszál. A három régió barbár háborúiból azonban arra lehet következtetni, hogy jópipák lehettek Keletázsia és Óceánia uralkodói is. Róluk mégsem szól Orwell. Miért?

Még egy zavaró körülményt kell felemlítenem. A könyv ismétlődően keveri a három régiót és néha Óceániát említ, amikor a Nagy Testvér Eurázsiájáról beszél (?).

Na' mindegy. A Való Világ egypólusú lett, mert a Nagy Testvért megölték zsidó sameszei Eurázsiát pedig szétmállasztották a zsidó termeszek. Ebből viszont a formális logika szabályaiból annak kellett volna következnie, hogy megszünnek a háborúk, a világra béke és jólét köszönt. Ehelyett viszont azt látjuk, hogy a háborúk folytatódnak és a Való Világ egyre inkább az orwelli mintára kezd hasonlítani.

Hogy van ez? Csak nem Goldsteinről derült ki, hogy nem eurázsiai zsidó, hanem "a" nemzetközi zsidó? De! Épp erről van szó! Orwell plasztikusan ábrázolja Goldstein külsődleges jellemzőit, de céljait tévesen értelmezi.
"Sovány zsidó arc, nagy, fehér, göndör hajkoronával s kis kecskeszakállal - okos arc, s valahogyan mégis sajátságosan utálatos; valamilyen szenilis együgyűség érzését keltette hosszú, vékony orra, amelynek majdnem a hegyére csúszott a szemüvege. Goldstein arca egy birka pofájához hasonlított, s a hangja is birkaszerű volt. Elmekegte szokásos ingerült vádjait a Párt tanításai ellen. Gyalázta Nagy Testvért, megbélyegezte a Párt diktatúráját, azonnali békekötést sürge tett.
Szóval végetért a diktatúra, de hogy néz ki a béke? Ismétlem, a háborúk folytatódnak és a Való Világ egyre inkább az orwelli mintára kezd hasonlítani. Tudom, az unatkozó magyar legyinteni fog a következőkre. Egy donbasszi/luhanszki, gázai, libanoni azonban azonban megértene ha vélezlenül elolvasná, amit Orwell máshova álmodott de róluk szól.

A könyv főhőse Winston londoni sétája közben a prolik [palesztinok...] állati ösztöne veszélyt jelzett.
„A rakétabombákat masinának csúfolták valamiért a prolik ... Jött is. A robbanás után kábultan tántorgó Winston észrevett valamit. "Kis vakolatcsomó hevert a járdán, s a közepéből csillogó vörös csík folydogált. Mikor közelebb ment hozzá, látta, hogy egy törzsétől elvált emberi kéz hever ott."

A híradások "kegyetlenkedések, mészárlások, deportálások, fosztogatások, rablások, fogolykínzások, a polgári lakosság ellen intézett bombatámadások, propagandahazugságok, orvtámadások, megszegett szerződések végtelen sorozatáról" szólnak. Látjuk e csatározásoknak sosincs vége, mert az egypólusú világban a győzelem elveszítette értelmét. A háború - a zsidók szürete - a fontos. Mindenki háborúja mindenki ellen [bellum omnia contra omnes].

Orwell leírja Eurázsia belső viszonyait, a hatalomgyakorlás módszereit is. Lássuk mennyire hajaznak a jelenre, a New Jew Orderre?

"A múlt változtathatósága az Angszoc fő tétele. A múlt eseményeinek, állítják, nincs objektív létük, csak az írásos emlékekben és az emberek emlékezetében élnek tovább. A múlt az, amit a feljegyzések és az emlékezet megőriznek. S mivel a Párt szabályozza tanait, gondolatait, következésképpen a múlt az, amit a Párt annak szán. A fentiekből következik, hogy jóllehet a múlt változtatható, soha egyetlen konkrét esetben sem változott meg. Mert ha a pillanatnyi szükségletnek megfelelően akármilyen új formát adtak is neki, akkor ez az új változat lett a múlt, és másféle múlt soha nem létezhetett."

Pontosabban szólva a múlt objektív létének tárgyi emlékeit és az emberi agyban rögzült emléknyomokat kell elpuszítani.
"A múlt egész irodalmát elpusztítjuk. Chaucer, Shakespeare, Milton, Byron - csak újbeszél változatban léteznek majd, ami aztjelenti, hogy nemcsak más lesz írásaik értelme, mint ma, hanem éppen az ellenkezője lesz."

Sokat hallunk, látunk, olvasunk a náci könyvmáglyákról. Annál kevesebbet a listák alapján "törvényesen" begyüjtött és megsemmisített könyvek ezreiről, tonnáiról. "A könyvek felkutatása és megsemmisítése a prolinegyedekben ugyanolyan körültekintéssel történt, mint mindenütt másutt. Valószínűleg nem létezett sehol egész Óceániában [???] egyetlen olyan könyv sem, amelyet 1960 előtt nyomtattak.

Az emberi agy kényesebb portéka, de az emléknyomok megsemmisítésének itt is megvannak a módszerei. "Gyönyörű dolog ez a szópusztítás. Persze az igék és a melléknevek közt végezzük a legnagyobb irtást, de a főnevek százait is teljes joggal kiirthatjuk. S nemcsak a rokon értelműeket, hanem az ellentétes értelműeket is. mi értelme annak, hogy egész csomó olyan, teljesen haszontalan szót használjunk, mint például a 'kitűnő', a 'ragyogó' meg a többi hasonló? Van aki képtelen méltányolni a szavak elpusztításának szépségét. Az újbeszél az egyetlen nyelv a világon, amelynek a szótára évről évre vékonyabb lesz. Az újbeszélnek az a célja, hogy a gondolkodás területét szűkítsük? A végén betű szerint lehetetlenné fogjuk tenni a gondolatbűnt, mert nem lesznek szavak, amelyekkel elkövethető lenne. Minden fogalmat, amelyre egyáltalán szükség lesz, egyetlen szóval fogunk kifejezni, s ennek az egy szónak a jelentése szigorúan meg lesz határozva. Valamennyi fölösleges jelentését el fogjuk törölni és felejtetni."

Az egyik módszer a "Pol.Korr." fedőnevet viseli. Eredeti jelentése szerint "a politikai korrektség [jelzőként használva: politikailag korrekt, szokásos rövidítése PC (píszí) az eredeti angol political correctness kifejezés alapján] olyan nyelvezetet, politikát, viselkedést, eszmét, gondolkodást jelöl, amely igyekszik minimalizálni az egyes vallási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését.
Valójában nem "egyes", hanem egyetlenegy etnikai közösségről: a zsidókról van szó. Az égvilágon senkit sem érdekel pl. a magyar kisebbségi jogok inkorrekt kifejezések használatzával történő megsértése. Ha viszont egy zsidónak valóságosan, vagy képletesen, feltörlik az orrát rögtön rázendít a világsajtó.

----------------------------------------------------------------------------

A Pol.Korr. ellentéte a "Non-Poll.Korr." másszóval tréfli vagyis nem kóser. Ilyennek minősülhet egy kimondott vagy leírt szó, egy fintor vagy kézmozdulat is. Egy ilyen gesztus "elkövetője" is tréflivé válhat családjával, jóismerőseivel egyetemben. A következmény az, hogy a bűnös "stigmát" kap. Ez rosszabb az ókori [tüzes vassal homlokra égetett] stigmánál, mert az elenyészett ha viselője meghalt. A zsidó stigma azonban öröklődik, több mint hetedíziglen. Ez a stigma nem látszik, nem is fáj. Hatása akkor mutatkozik ha viselője pl. valamibe belefog. Ilyenkor véletlen, elháríthatatlan akadályokba ütközik és nem boldogul. Vagy ha valami olyasmit csinál amit másoknál észre se vesznek nyomban beindul egy folyamat, amely becsületétől szabadságától, javaitól, vagy akár puszta életétől is megfosztja és szerencsétlenné teszi a hozzá tartozókat is. Peches ember, mondják az ilyenre. Pedig balsorsában nincs semmi véletlenszerű. Egyszerűen fizetnie [faszolnia] kell olyan bűnért amelyet pl. olyan felmenője követett el, akit esetleg nem is ismert. Így fizet a "bosszú népe".

19.04.11

----------------------------------------------------------------------------

A politikai korrektség, akárhogyan is csűrjük - csavarjuk az értelmét, bizonyos kifejezések mellőzését, azaz a mindennapi szóhasználatból és ezáltal a gondolkodásból történő kirekesztését, a szó és fogalom készlet szűkítését jelenti. Az igazi probléma abban jelentkezik, hogyan "indexálják" a zsidók a "tiltott" szavakat, kifejezéseket. Az "indexálás"  a gój társadalom sakkban tartására, megfélemlítésére szolgál. Nem túlzok és nem is képzelődöm! Az Interneten olvastam  a következőket. "Gendersemleges fordítási utasítást, szótárt (!) kapnak az Európai Bizottságnak dolgozó szerzők, fordítók. Ebben kiiktatják, illetve mással helyettesítik a nőkre vagy férfiakra vonatkozó nemi utalásokat, így a 'men' tagot tartalmazó szavakat (spokesman, charman, stb.) és a genderspecifikus személyes névmásokat (he, she). Mindezt azért, nehogy megsértsék azokat, akik se férfinak, se nőnek nem tartják magukat. A cél azonban nemcsak a politikailag korrekt kifinomult beszéd bevezetése, hanem az attitűdök, a viselkedés és az észlelés befolyásolása. A szerzők szerint ez a szótár csak javaslat, de ezt már ismerjük. A javaslatból pillanatokon belül önként vállalt vagy – a kiközösítéstől való félelem miatt – kikényszerített gyakorlat, követendő példa, hivatkozási alap lesz."

A zsidó nem elégszik meg a gójok agysejtjeinek irtásával. Legalább ilyen fontos számára a gondolkodás paralizálása, az agysejtek károsítása útján. "Az Igazság-minisztérium, fő feladata nem is a múlt újjáalakítása, hanem az, hogy elhalmozza Óceánia [???] polgárait újságokkal, filmekkel, kézikönyvekkel, teleképműsorokkal, színdarabokkal, regényekkel - vagyis az elképzelhető mindenfajta tájékoztató, oktatási és szórakoztató anyaggal, a szobroktól a jelszavakig, a lírai költeményektől a biológiai értekezésekig, s a gyermek-ábécéktől az újbeszél szótáráig. Egész sor különleges osztály foglalkozott a proletariátusnak szánt irodalommal, zenével, drámával, vagyis általában a proletariátus szórakoztatásával. Ezek állították elő azokat az értéktelen újságokat, amelyekben sporton, bűnügyeken és horoszkópokon kívül szinte semmi sem volt, az olcsó, hatásvadász regényeket, a nemiségtől csöpögő filmeket és az érzelmes dalokat, amelyeket teljesen gépesített eljárással készítettek, egy 'verscsinálónak' nevezett különleges kaleidoszkópféle masina segítségével. Működött itt egy egész szekció - újbeszélül pornószek-nek nevezték - amely a legalantasabb pornográfia előállításával foglalkozott."
Áldemokrata és álkeresztény kormányzatunk csak a média felső sávjában tilalmazza pl. a pornográfiát. Amúgy tűri az irodalmi, művészeti alvilág garázdálkodását.

Írásom végére érve kijelentem, nem felejtettem el a címet. Azt kifogásolom, hogy az emberiség történelme nem a szenvedő szereplők, ill. örököseik, hanem a zsidók tulajdona. Akit az SS-ben szolgált apa, nagyapa, vagy dédapa sorsa érdekelne nem juthat hozzá. Kárpótlásul böngészhet viszont, zsidók után, az ITS-en. Akinek a hozzátartozója a Totenkopf SS, vagy a Gestapo tagja volt még reménykedhet, hogy a nagypapit megemlítik valahol. Aki csak Waffen SS felmenőkkel "büszkélked het" ne reménykedjen, mert neki nem osztanak lapot.

De a III. Birodalom, a zsidók által teremtett látszat ellenére, nem csupa hóhérokból és áldozatokból állt. Nem beszélve arról, hogy Hitler a vezér és kancellár mint politikus és hadvezér miben téved,ett épeszű ember nem teheti kérdésessé, hogy rendszeralkotó (!) volt. A zsidószocializmus [marxizmus-leninizmus] és a zsidókapitalizmus működőképes alternatíváját teremtette meg és "üzemeltette" a világtörténelem legvéresebb legrombolóbb korszakában. A "náci" társadalom, állam és gazdaság müködőképesnak bizonyult a huszonnegyedik óra utolsó percéig. A német tudomány a szüntelen bombázások ellenére olyan fegyvereket alkotott, amelyek máig meghatározzák a háborús és békés fejlesztés irányait világszerte. Lehet valakinek kétsége aziránt, mire lett volna képes a német géniusz, ha "béketermelésre" állhat vissza?

Nagyon régen "adtam ki" Joannes Öhquist "A Führer Birodalma" c. könyvét. Öhquist aféle katonai attasé volt Németországban mindaddig amíg [1939. november 30-án]  el nem kezdődött, a szovjet finn háború, amikoris hazatért harcolni és meghalni.

Könyve a német társadalmi és gazdasági "csoda" tárgyilagos, adatokkal bőségesen aládúcolt krónikája.

Ezt a korszakot Goebbels így jellemezte. „A nemzetiszocializmus problémája annyira újszerű s gyakorlati kialakulása Németországban a világ számára annyira előzmény nélkül való, hogy behatóan kell vele foglalkozni, míg valaki megérti, vagy éppenséggel jóindulatot érez irányában. Mert valóban egyedülálló és soha elő nem fordult kísérlet egy ország sorsának kiformálására, más módszerekkel, mint amelyek eddig szokásosak voltak.”

G
oebbelsről sokféleképp lehet vélekedni. Az viszont nem vitatható, "komolyan" gondolta a nemzeti szocializmust. Mikor eljött a vég nem próbált különbékét kötni. Feleségével és hat gyermekével követte Führerét a halálba. Erről lehet tréfásan, szánakozva, megbotránkozva, felháborodva beszélni, de kit érdekelnek a kommentárok?

A lényeg a "más módszerekben" rejlik. Ezért nem tud, akar, nem mer Hitlerről leszállni a zsidó sajtó. Viszont a Mein Kampf népszerűsége, példányszszáma újra meg újra megdönti saját rekordjait. A Népszava kesernyés írásában többek között arról számol be, hogy Angliában "bestseller lett a Mein Kampf digitális kiadásaiból. Azért a digitálisból, mert "Nyilván senki sem akarja könyvesboltban megvenni, hazavinni, a nappalija polcára tenni, majd vállalni, hogy észreveszik, amint a metrón belemélyed, az e-könyves változattal viszont megteheti, hogy miután végigtanulmányozta, elpakolja egy dokumentumtárba vagy kitörli." Ez ám az "angol demokrácia".

Németországban a [kommentált] Mein Kampf egy év alatt hat kiadást ért meg. Talán nem vetem el a súlykot, ha azt állítom: ezt a témát komolyabban kéne venni. Ha a könyv ennyire érdekes, a nemzeti szocializmus története is az - lenne.

2019.04.10

Sz. Gy.