A feledés folyója

In memoriam †Tóth Judit

 

Judit, Te nem merülhetsz el! Nem engedünk, nem engedlek. A nyolcvahetedik évet taposva az ember ürügyet keres, hogy még maradhasson egy kicsit. Így teszek én is, Te vagy az egyik alibim...

Mit mond a ma emberének a Tóth Judit, vagy akár a "kanadai" Tóth Judit név. Attól tartok, nem sokat. Csodálatos Honlapodat elnyelte a kanadai mocsár. Nem akadt egy jótét lélek, aki gondoskodott volna további keringéséről. Igaz, váratlanul mentél el, de szellemi gyermeked túlélt néhány héttel. Lett volna idő, lett volna mód...

Olvasóid, barátaid, tisztelőid - köztük jómagam is - már csak egyet tehetünk: tűvé tesszük az Internetet azok után az írásaid után, amelyeket más Honlapokon is közzétettek, megmentve őket az enyészettől. Nekem is sikerült jópár írásodat feltalálnom. Elhatároztam, hogy ezeket, lehetőleg időrendi sorrendben, saját Honlapomon közzéteszem olyan formátumban, amely remélem megfelel ízlésednek; hozzájuk fűzök néhány baráti megjegyzést és beillesztek néhány kép illusztrációt.

Találtam olyan írást is, amely rögös élet utadról ad számot. Ezzel kezdem. Copfos kislányként fogsz először megjelenni...

Remélem, mire közzéteszem az összes [megmaradt] írásodat mindenki osztja azt a véleményemet, hogy a Magad helyén és módján Te is a "Magyarok Nagyasszonya" voltál.

Nem szeretem az összehasonlításokat, ezért csak említem, hogy Rólad Tormay Cécile jut eszembe, akinek hosszu keserves bújdosás után adatott meg, hogy mint nemzeti jelkép méltó alakban az őt megillető helyre kerülhessen.

Írásaid önmagukért beszélnek majd. Én csak annyit akarok előre kijelenteni, hogy elhatározásomban a személyes szimpátia is motivál, de nem ez a legelső szempont. Az első az a tudáskincs, amelyet összegyüjtöttél és nyílvesszőként röpítettél a kiszemelt cél közepébe.

Nem csoda, hogy mérhetetlenül gyűlöltek olyanok, akik a cipőd sarkáig se értek fel. Olvastam a megjegyzéseket a jelzőket. Gondolom igyekeztél ezeken túltenni Magad, de tudom ez nem mindig sikerül. Nem tudom, mi okozta a halálodat, mindenesetre korán és méltatlanul kellett távoznod, hisz alkotó erőid csúcsán voltál.

Remélem barátaid a régi örömmel olvassák újra kitünő és változatlanul ídőszerű (!) írásaidat. Ellenségeid is megérdemlik azt a vértolulást, amit reméhetőleg okoz nekik "feltámadásod"...

Írásaid közlését ezen az elérési helyen rövidesen elkezdem.

2018.10.09

Szeszák Gyula
 

 

kép