A zsidó létforma elviselhetetlen a gójok számára. Ezért terrorral kényszeríti önmaga eltűrésére az emberiséget.

A zsidó követ téged. Ha nem tud elpusz títani anyád méhében, az inkubátorban gyilkol meg.

 

 

 

 

Oroszország - békés együttélés a zsidó terrorizmussal

Ötezerhétszázhetvenöt év háború az emberiség ellen. Meddig tart még a zsidók története? 
 

2014. júl. 5-én egy terhes asszonyt megölt egy izraeli lövedék. A kis Shaimát orvosi bravúrral vágták ki halott anyja méhéből. Az életképes (!) csöppség a gázai kórház inkubátorában halt meg, mert a gázai erőművet lerombolta a bosszú népe és megszünt a kórház áramellátása.

Nem kell ez a világ! Olyan új világ kell, amelyben nem élnek zsidók!

A zsidó ars poetica lényegét talán Nathaniel Rotschild  fogalmazta meg legvilágosabban, ill. legtömörebben: "Akkor kell venni, mikor vér folyik az utcán..." A tézis persze félreérthető, ill. félremagyarázható, mint minden gójoknak szánt zsidó kijelentés.

Konrád Györgytől
tudjuk, ugyanis, hogy  "az egyetlen világnép  (!) ... nem szereti, ha meghatározzák, és minden meghatározásból kicsúszik, talán börtönnek érzi azokat, még akkor is, ha zsidók a szerzői."  
 
A Rotschild formula ugyanis egy közönséges spekulánsra utal, aki - a tőle amúgy független - pusztulásból és szenvedésből csapolja le a maga hasznát. A valóságos helyzet azonban más. Az egyetlen világnép - egy ideje - maga szervezi a háborúkat, különös tekintettel a "világháborúkra" és ezen a "piacon" vesz területeket, nyersanyagkincseket, rabszolga népeket. Ezt nem én fantáziálom, hanem Peresz, aki  2007. október 10-én, egy tel-avivi gazdasági kamarai rendezvényen többek között a következőket mondta:
„manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmat építeni... Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek példa nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot, Magyarországot és Romániát”. A vén disznó hagymázos fecsegésére lentebb visszatérek. Azt azonban máris vegyük észre, hogy nem ZsidóAmerika, hanem Izrael (!) világuralmáról beszél...

Továbbá azt is vegyük észre, hogy, hogy Izrael már nem tud "hadsereg nélkül birodalmat építeni", sőt fenntartani sem. Ezért visszatért a "mózesi háború zásra" amelynek miknden eddigit felülmúló aljas módszerei miatt tovább kell írni a Tórát és újabb passzusokat kell spékelni a Talmudba.

Erre a "világháborús" felismerésre - többek között - azért jutottam, mert szöget ütött a fejembe Cion bölcseinek 7. sz. Jegyzőkönyvében a következő szöveg. "A fegyverkezés fokozása, a rendőrség létszámának növelése - mindez lényeges a fent említett tervek végrehajtásánál. El kell érnünk, hogy a világ összes államában rajtunk kívül csak proletártömegek, valamint egynéhány, érdekeinket kiszolgáló milliomos (Porosenko...), rendőrség és katonaság legyen. Forrongást, viszályt és ellenségeskedést kell előidéznünk egész Európában és az Európával fennálló kapcsolatok révén 'más földrészeken (!) is'. Ebből kétszeres hasznot húzunk. Egyrészt sakkban tartjuk az összes országot, mert ezek nagyon is jól tudják, hogy megvan a hatalmunk ahhoz, hogy bármikor tetszés szerint nyugtalanságot okozzunk, vagy helyreállítsuk a rendet. Minden ellenszegülésre azzal kell tudnunk válaszolni, hogy annak az országnak szomszédaival, amely szembe merészel helyez kedni velünk, háborút viseltetünk az ellenszegülő ellen; ha pedig ezek a szomszédok megkockáztatnák, hogy közösen lépjenek fel velünk szemben, világháború  (!) kirobbantásával kell védekeznünk." A magam részéről rég túl vagyok azon, hogy a Könyv eredetén, hitelességén meditáljak. A szöveget vetem össze időnként a világeseményekkel és ha az egyezés túlmutat a véletlen egybeeseés lehetőségén, beillesztem az idézetet. A fenti idézet a mai világképppel tökéletesen egyezik...
 
Van azért itt egy további adalék is, amelyre nem lehet ráfogni, hogy a cári Ochrana ügynökének írása. Albert Pike amerikai (szabadkőmüves) tábornok leveléről  van szó,amelyet  Giuseppe Mazzini olasz forradalmárnak írt 1871. aug. 15-én (!). "Azt írta hogy három 'világháború' lesz szükséges az új világrend kialakításához. Az I. Világháború célja a cári Oroszország megdöntése és olyan rendszer létrehozása amit az illuminátusok és ügynökeik irányítanak. A II. Világháború a német nacionalisták és a cionisták között ami elvezet Izrael állam megalapításához. A III. Világháború a cionisták és az arabok között, az egész világra kiterjed, az emberek kiábrándulnak mindenből és elfogadják a szabadkőműves rendet."

Ha valaki a "világháború" fogalmával (általában, vagy mint zsidó csinálmánnyal különösen) a fentieken kívül, azoknál régebbi keletü, bármilyen hiteles irományban találkozott, szíveskedjék tudatlanságomra rámutatni. Előre is kösz! Ennek megtörténtéig jogosan vélelmezem azt, hogy a "világháború" mint fogalom, ill. politikai praxis az eszelős zsidó agyakban körvonalazódott először. Ekkor a zsidók már tudták (!) azt is, hogy világháborút(ka)t csak a zsidó világtőke segítségével lehet kirobbantani, majd a harcoló felek felső vezetésébe beépülve irányítani és a hasznot itt is - ott is beseperni. A zsidó jött rá és jelentette ki (l. fentebb), hogy a legeslegjobb üzlet a háború.

Azt is látni kell, hogy a zsidó számára az emberi szenvedés, amelynek legáltalánosabb kifejeződési formája a háború, nemcsak a haszonszerzés, hanem a kéjes örömszerzés forrása is. A kettőt együtt, egyszerre kívánja magának biztosítani. Aranyban és vérben tobzódni, ez a zsidó önkifejezés alapvatő formája.

Beszéljünk először a zsidók perverz örömködéséről, a bestialitást messze túlszárnyaló kegyetlenségéről.

Nem vitatható, hogy - mint a világ minden népét - a zsidóságot is érték sérelmek. Helyenként és időnként írtották is őket (én pl. a Holokauszt szomoru tényét, tapasztalásaim alapján, soha nem vettem tagadásba) de soha senki olyan mértékben nem írtotta őket, mint pl. a "legkeresztényibb" királyok konkvisztádorai a fejlett indián civilizációkat, ill. a mai szörnyállam ZsidóAmerika "alapító atyái" a tágas prérik szabad, bátor és büszke kóborló nomád indián törzseit. De vegyük észre e szörnyűségek hátterében a zsidó kampós orrát és horgas újjait.

Az indián holokauszt második (újkori) felvonásáról szól a következő idézet. "Elég nyilvánvaló, hogy a szabadkőműves 'alapító atyák' a népirtás  irányítói és kivitelezői voltak. Megrendelők pedig ugyanúgy a befolyásos európai 'vérvonalak' irányítói, mint később egy másik sötét időszak idején... A  parancsok legfentebbről jöttek. George Washington utasítására legalább 28-30 szeneka várost, a mohawk, onondaga és kajuga nép összes várostát a földdel tették egyenlővé. Washington azt írta, hogy az 'indián országot el kell pusztítani'. Thomas Jefferson az indiánok teljes kiirtását tűzte ki célul. A Nobel-békedíjas (...) Theodore Roosevelt 'kedvezőnek' nevezte a bennszülött faj kiirtását. Stannard azt írja, hogy a népirtás hivatalos állami politika volt. Kalifornia kormányzója, Peter Burnett 1851-es törvényhozáshoz szóló üzenetében kifejtette  'Az irtást addig kell folytatni, míg az indiánok ki nem halnak.' A folyamatos  vérfürdő gyakorlatilag kiirtotta a bennszülött fajt. A fehérek úgy lőtték le őket, mint a farkasokat, férfiakat, nőket és gyermekeket, ahogy érték őket. Ez a bennszülöttek elleni irtó hadjárat a faj végső kipusztítását tűzte ki célul..." [Talán innen ered a divat: népírtóknak Nobel békedíj dukál. Theodor nemes lélek volt amúgy. Egy plüss mackóban élte túl önmagát "A teddy bear-t (teddy maci) Theodore Rooseveltről kapta a nevét, aki egy vadászat alkalmával nem volt hajlandó lelőni egy fához kötött medvebocsot." Hát nem megható - hüp hüp... Mondásait feljegyezték. Az egyik így hangzik: "halkan beszélj és furkósbotot vigyél magaddal."

Ha úgy vesszük, mert másképp nem vehetjük, hogy százmillíónyi ember kínhalálát ott is - akkor is a zsidók (!) és csahosaik idézték elő [a "szabadkőműves" fogalom alatt ugyanis csak zsidó, vagy zsidócsahos értendő, tertium non datur], úgy már egyáltalán nem csodálkozhatunk Netanjahu és Porosen ko cselekedetein, akik .)

Szóval a zsidóírtások.

Élhetünk azzal a fikcióval, hogy a zsidó mindíg vétlenül szenvedte el más népek igazságtalanságait, gondolatmenetünk végeredményén ugyanis ez mitsem változtat. Azt is magától értetődőnek tekinthetjük, hogy a zsidóság bosszút akar állni sérelmeiért. Elfogadhatjuk azt is, ha a megtorlás mértékét és módszereit tekintve tullép a sérelem mértékén. Ez a magyarban is ismert Lúdas Matyi-féle megoldás: "háromszor veri ezt kenden L.M. vissza..."

A bosszúszomj azonban idővel elenyészik. Épeszü ember (a zsidó nem az) bosszúját, a reális térben és időben mozogva, a sérelem okozójával szemben igyekszik érvényesíteni. A zsidó nem. A zsidó tehát voltaképp nem a "bosszú népe", hanem valami más. Ebben is más. Egészen más.

A zsidó nem annak örül leginkább, hogy sikerült kimásznia valamilyen szarból. A zsidó annak örül igazán, ha gyilkolhat. Ennek jellegzetes példája a Purim "ünneplés", amelynek során állat-hülyére issza magát, a földön fetreng, nemritkán saját hányadékában, vizeletében, bélsarában. Minek is örül? Ahasvérus (Xerxés) király főminisztere Hámán  i. e. 485-465 idejében, azaz cca. kétezerötszáz évvel ezelőtt, „igyekezett (azaz megpróbálta) elveszejteni a zsidókat”. Ez nem jött össze. A király zsidó felesége Eszter és nagybátyja, Mordecháj megorrontották a dolgot és sikerült elérniük a "derék" királynál, hogy eltürje: a zsidók saját népéből lemészároljanak 76 000 embert. Ez a szó helyes értelmében nem volt bosszú, hisz nincs olyan politikai konspiráció amelynek 75.000 beavatottja, azaz bűnöse lenne. Ez a zsidó mentalitás tombolása volt az annak a népnek a körében, amely őket befogadta. A kétezerötszáz év nem volt elég ahhoz, hogy a zsidó megfeledkezzen a vér ízéről. De ahhoz sem, hogy a buta gój népek eldöntsék: a zsidók befogadása, vagy kirekesztése áll e létérdekükben.

Tovább haladva a zsidó arculat ábrázolásban látjuk, hogy a második legfontosabb zsidó tulajdonság a mások nyakán való élősködési hajlam, amelynek egyik fontos jellemzője a hedonizmus (ennek kifejezésére használtam fentebb - kissé eltérő értelemben - az örömködés kifejezést.) A zsidó betegesen (!) írtózik mindenfajta fizikai tevékenységtől, elsősorban a munkát ideértve, ezért azt másokkal igyekszik elvégeztetni. Vélem, ha Hitlernek elegendő idő állt volna rendelkezésére a zsidók kiírtásához, ezt megtehette volna "munkáltatásuk" által is. Olyan munkakörülmények között, amelyek között a zsidócsa hos (zsidócigány) miniszterelnök "közhasznú munkában" robotoltat többtizezer magyar embert, a zsidóság elpusztult volna gázkamrák nélkül is.]

Kövessük hát a bolygó zsidó útját az évezredeken és a földrészeken át.

Mindenekelőtt - mint szemeszedett hülyeséget - hajítsuk el mindazat, amit a zsidók az elüldözésről (szétszóratás, száműzetés, diaszpóra, exodus), egyszóval a gálutról (gólesz); no meg a visszatérésről (felmenetel - alija) hazudoznak. A szétterjedés a zsidónak ugyan olyan létformája mint a ráknak az áttételek (metasztázisok) létrehozása.  Ez a képlet  a "sporadikus" (szórványos, elszórt, elszigetelt, esetenkénti) ellentéte. A góc és a csápok között intenzív kapcsolat, folyamatos ide - oda áramlás van. Az áramló anyag az információ és a pénz.

Ezt a szisztémát a zsidók többezer éve működtetik, tökéletesítik. Sokat irsogáltam erről. Nem akarok semmit ismételni, csupán jelzem, ami ezen írás megértéséhez szükséges, főleg történelmi példák felemlegetésével.

Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy a nemzetközi tőke müködtetése nem (csak) zsidó találmány. A szisztémát tulajdonképp a Fuggerek talál ták fel - akik vagy zsidók voltak vagy nem - és üzemeltették be a középkori Európában. Más kérdés, hogy a Fuggerek magyarországi helytartója az echte zsidó Fortunatus Imre volt, akinek - több "jótéteménye" mellett - a Mohácsi vész elősegítését is köszönhetjük.

A "fugger szisztémát" később a Rotschildok fejlesztették "világháborús szisztémává", pofonegyszerüen. Az alapító Meyer Amschel Rotschild "Frankfurt am Mainban a két végén láncokkal elzárt, katonák által őrzött Judengasse - Zsidó utca - egyik házában kezdett bankárkodni, amelyen vörös cégtábla (Roth-schild) lógott. Innen a család neve. Az öreg Rotschild öt fiával nemzetközi (!) bankár dinasztiát alapított, vagyis - bár a fene se üldözte őket - "gálutot" szerveztek, azaz ifj. Mayer Frankfurtban (maradt), Solomon Bécsben, Nathan Londonban, Calmann Nápolyban, Jakob Párizsban telepedett le azaz öt Európai állam politikai, ill. pénzügyi fővárosában.

Mi sem természetesebb, minthogy a Rotschild fiókák bankfiókjai átvették a "vendéglátó" országok pénzügyeinek irányítását. A gójok, sötét állati értelmükkel nem fogták fel, hogy ez mit jelent.

Tényleg, mit is jelent?

Megszünt az államok önállósága (szuverenitása). És ez mit jelent? Hát nagyjából a következőket. A kérdés egy dallal válaszolható meg a legérthetőb ben (Gounod - Faust, Mefisztó, rondo)


Eladó az egész világ.
Aranyborjú fennen trónol, minden Ő előtte hódol.
Mindenki hitvány pénzt imád.
Érte koldus és király fékevesztett táncot jár.
Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül,
Járja koldus és király, a sátán örül.
Eladó az erény, a bűn, mert a pénz nem ismer Istent.
Mert a pénz legázol mindent.
Övé a kéj, övé a kín. Érte küzd a test, a szellem.
Ő hozzá visz az minden út.
Érte dúlnak háborúk, s harcok ember-ember ellen.

Ha mármost az egészet vissza konvertáljuk prózába, a helyzet a következőképp fest. Az országok életét, az államok gazdaságát, bel és külpolitikáját a pénz formálja, vagyis az akié a pénz. Ha a pénz valamelyik Rotschildé, akkor a helyileg "illetékes" Rotschild dirigál. Ő a rondóban emlegetett sátán, hisz egyedül neki van haszna és öröme abból, hogy háborúk dúlnak és a népek szenvednek. Az ám a háborúk! A háborúkat táncoljuk most körül. Folytassuk hát a rondót....

A legcsekélyebb túlzás sincs abban, hogy a veres cégtáblás gettózsidó gyökerestől felforgatta Európa ezeréves állam-, ill. jogrendjét. Ez nem sikerülhetett volna, ha a gójok nem lennének tényleg olyan barmok, amilyennek őket a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve jellemzi. [Nem lehet véletlen, hogy a gójok állati értelmének "méltatása" a leggyakrabban (!) visszetérő szlogen a "műben"...]

Az újkori nemzetközi zsidó felforgatás nyitánya a Nagy Francia Forradalom volt, ezért erről a pontról célszerű a drámai változások elemzése. [A fentebb emlegetett Pike levél a forradalmat és a napoleoni háborúkat nevezi "első világháborúnak" - helyesen.]

A Francia Forradalom előtt Európában nemzeti - rendi államok voltak. Az isten kegyelméből lett király uralkodott. A nemesség alkotta az uralkodó, azaz kizsákmányoló osztályt, a jobbágyság pedig a kizsákmányoltak osztályát. Ezt az államtipust feudális államnak nevezzük. Gazdasági alapja a nemesi kiváltságokon alapuló földtulajdon. Mindez megjárta jó ezer évig. Az elszigetelt és gyorsan kegyetlenül levert parasztlázadásokon kivűl semmi sem zavarta az államok "patriarchális" rendjét. A polgárháború úgyszólván ismeretlen fogalom volt.

Európát mégis a fegyverek szüntelen zaja töltötte be. A nemzetállamok háborúzgattak egymással, hol ezért - hol azért - hol meg amazért. A háborús okok (casus belli) száma szinte végtelen. A területszerző háborúkon kivül hajba lehetett kapni vallási kérdések miatt, örökösödési jogviták kapcsán és a jófene tudná felsorolni mi egyebek okán, ha volt sapka azért, ha nem volt, azért...

Az is előfordult, hogy a magas hadviselő felek zsidókölcsönt vettek fel. E kölcsönök azonban két elvileg önálló szerződő fél közötti perszonális (egyéni, saját, privát, magán, önálló, személyes, szubjektív, független, öncélú, stb.) kölcsönök voltak. A felek viszonyát a szerződés határozta meg, ill. keretezte.

Az államok függetlensége (szuverenitása) azt jelentette, hogy a nemzet, az ország érdekeinek letéteményese az uralkodó, az uralkodó osztály volt. Az államhatalmi és államigazgatási szervezetek más (ellenséges, semleges, baráti) államok hasonló szerveivel exkluziv (zárt, zárt körű, kizárólagos) viszonyban voltak, ami annyit jelentett, hogy pl. titkaikat a legszigorúbban óvták egymással szemben.

A zsidók kezdettől fogva, zsigerből másként viszonyultak ehhez a kérdéshez. Például Dreyfus kapitány úr egyszerű árúnak tekintette Franciaország államtitkait és idegen hatalomnak adott el belőlük. Ezért először elítélték, de a zsidó pénz és a zsidó sajtó ekkor már oly erős ellenőrzést gyakorolt Franciaország fölött, hogy sikerült kieszközölni az árúló rehabilitálását. [A tiszaeszlári Solymosi Eszter esete annyiban pandantja a Dreyfus ügynek, hogy Rotschild megszorította a Tisza kormány nyakán a (pénzügyi) hurkot és arra kényszerítette a "független" magyar bíróságokat, hogy felmentsék a gyilkos saktereket.]

Ez az egész probléma egycsapásra megszünt azáltal, hogy a "független" európai államok pénzügyeit a Rotschild bankfiókok vet ték át. Ettől kezdve a zsidók - a Rotschildok - lettek a béke és háború urai Európában, ill. az egész világon! Ez egy szerfelett szerteágazó história. Példával próbálom megvilágítani, tehetem annál is inkább, mert eklatáns magyar példa is van! Ott kezdem, hogy a Rotschildok mániája a pénzkibocsá tási jog volt. Feljegyezték Nathan Rothschild híres mondását: "Add a kezembe egy ország pénzkibocsátásának jogát, s én nem törödöm vele, hogy ki hozza a törvényeit". Nos "Kossuth vonakodott... 1848. április 19-én rendeletileg tiltotta meg az arany és az ezüst külföldre vitelét. Terve az volt, hogy 5 millió pengő-pénz alapján mintegy tizenkét-és fél millió forintnyi pénztárjegyet bocsát ki (ahogy ezt Lincoln vagy Kennedy esetében láthattuk... Szerk.). A Rothschild érdekeltségű Osztrák 'Nemzeti Bank azonban azt akarta, hogy a magyar kormány tőle vegyen fel 12 millió forint hitelpénzt, de azzal a felté tellel, hogy a magyar kormány ismerje el az ONB bankjegykibocsátó monopóliumát Magyarország területén, és fizessen kamatot a Rothschildok által nyújtott hitelpénz után. Kossuth ezt elutasította, és az önálló magyar pénz mellett döntött. A pénzügyekben megmutatkozó kibékíthetetlen ellentét vezetett el a fegyveres konfliktushoz, amelyből végül szabadságharc és függetlenségi háború lett." Háború lett "hősi halottak" százezreivel, bebörtönzöttek tízezrei vel, felakasztott tábornokokkal agyonlőtt miniszterelnökkel. Te tetted ezt Rotschild!

 Érdekes a szerkesztő Lincolnra és Kennedyre történt hivatkozása.

Lincoln a rabszolga felszabadító háború költségeit állami (!) bankjegy kibocsátásával fedezte. A "zöldhátúnak" nevezett bankók derekasan megállták a helyüket. A Rotschildok által mozgatott angol és francia bábkormányok kígyót békát kiáltottak Lincolnra. Mivel a politikai és gazdasági nyomásgyakor lás nem volt eredményes a két rohadt állam a katonai fenyegetés módszeréhez is folyamodott. Micsoda
szenzációja a történelemnek, hogy Lincoln II. Sándor orosz cár személyében lelt váratlan szövetségesre, aki "szintén ellenállt egy központi bank létrehozásának, és kijelentette, hogy amennyiben Franciaország vagy Nagy-Britannia beavatkozna a háborúba a déliek oldalán, akkor azt Oroszország hadüzenetnek tekintené. Ráadásul csendes-óceáni flottájának egy részét San Franciscóba vezényelte (!)." [Történészek szerint Oroszország ennek köszönhette a barbár zsidó-bolsevik forradalmat.] Lincolnt pedig természetesen agyonlőtték. A tettes történetesen zsidó volt... Több mint összeesküvés elmélet. Egy Gerald G. McGeer nevü ügyész nyomozása a bankárokat azonosította mint felbújtókat.

A bankároknak aztán Amerikában sikerült a magánpénzrendszert létrehozniuk (FED), amely a világ nyomorának első számú okozója, ill. felelőse.

John Fitzgerald Kennedy elnök tett kísérletet arra, hogy - Lincoln nyomdokaiba lépve - megszüntesse a FED pénzkibocsátási jogát.
"1963. június 4-én meghozott 11110-es rendeletével a Federal Reserve-t háttérbe szorítva, állami ellenőrzés alá vonta a pénznyomtatást. Valószínűleg ez volt halálának közvetlen oka." Ő is az életével fizetett tehát. [Másik "bűne" az volt, hogy nem támogatta Izrael atomprogramját.] Utóda Lyndon B. Johnson első intézkedése a rendelet hatályon kivűl helyezése volt...

Most egy kis ízelítő következik a zsidó tőke rémtetteiből, amelyet a rotschildok szimbolizálnak. A forrás az Interneten közzétett "Napoleontól Jelcinig" c. kitünő írás.

Mint fentebb említettem, a nyitány a Nagy Francia Forradalom és annak folytatása volt. Mivel az ott kikísérletezett sémák később felbukkannak a következő világégések kapcsán is, néhány mondatban összefoglalom a "rotschild recept" lényegét.

A művelet a fennálló hatalom elleni féktelen izgatással indul, amit fegyveres lázadás követ, amely káoszba - rémületbe - nyomorba taszítja a társadalmat és a vágyakozást a rendteremtő kemény kéz iránt. A "rendteremtés" furcsa módon háborúkkal jár, amelyeket rotschildék finanszíroznak, természetesen mindkét oldalon és lefölözik a háborúk hasznát innen is - onnan is.

A nagy rotschild biznisz azonban nem maga a háború, hanem az azt követő "béke" a "pax rotschildiána", amelynek feltételeit a rotschildok diktálják.

Ez a séma pontról - pontra végigkövethető a francia forradalom, a napoleoni puccs és a napoleoni háborúk menetében. Napoleon tehát rotschildék katonája volt és amikor elvégezte a feladatát gajdeszbe küldték (meggyilkolták Szentilonán...).

Aztán következett az ünnepélyes finálé a Bécsi Kongresszus, amelyen a rotschildok azzal a pofátlan követeléssel álltak elő, hogy a résztvevő államok engedjék át nekik a pénzkibocsátás jogát. A szaros Ausztria nyomban beadta a derekát. Ebből kerekedett az 1848-as magyar rebellió, ahogy erre fen tebb utaltam. A nagy falat azonban Oroszország lett volna. I. Sándor orosz cár azonban átlátott a szitán és beintett a mohó zsidóknak. Ennek következményeiről a cikk ezt írja.
"Kevesen tudják, hogy amikor jó száz évvel késöbb a szintén az illuminátusok által hatalomra juttatott kommunisták irgalmatlanul kivégezték az egész cári családot, beleértve a gyerekeket is, az valójában egy száz éves bosszú volt. A Romanovok ugyanis késöbb, a 19. század folyamán se hagyták, hogy a nemzetközi pénzkartell rátegye a kezét az orosz pénzügyekre, ami miatt aztán a kartell nem engedhette meg magának, hogy ez a család a jövöben bármikor is visszatérjen Oroszországba, így utódostul 1918-ban ki lett irtva."  A bestiális tömegyilkosságot "Jakov Mihajlovics Jurovszki vezényelte, zsidó üveges nyolcadik gyereke a tízből, anyja varrónő. Fiatalkorában talmudot tanult..." Hát persze... Persze agyonlőtte a kis cárevicset is, aki vérzékenységben szenvedő beteg volt, meg a cári család háziorvosát, meg a szolgálókat is. Fajtársa és utóda most Gázában kérkedik azzal, hogy tizenhárom kisgyereket lőtt agyon mesterlövész fegyverével... Éljen a zsidó "önvédelem!"

A napoleoni háborúk után '48-ban újabb "forradalmak" borzolták Európát. Ennek magyar vonatkozásait fentebb említettem. A többit mellőzöm.

Megérne egy misét az 1905-ös orosz - japán háború és az 1905-ös első "orosz" forradalom is, de nem teszek kitérőt. Mert jellegzetesebb szimptómákat mutat Az elsö világháború, amelynek „receptje mindössze annyiban különbözött a napóleoni háborúk és a második világháború „receptjétöl“, hogy itt nem diktátort használtak a kirobbantására, hanem közönséges provokációkkal ugrasztották egymásnak a feleket, akik közül természetesen ekkor is MINDET ugyanez a pénzkartell finanszírozta (igen, a német-osztrák szövetséget is). A vesztesek természetesen elöre ki voltak szemelve (a félfeudális berendezkedésü országok), na és a szokásos „békekonferencia“ (a trianoni) se maradhatott el a háború után. Hogy ki legyen vesztes egy olyan háborúban, ahol mindkét tábort ugyanaz a pénzkartell finanszírozza, az a finanszírozás alakításával, és egyéb politikai manipulációkkal – a kartell kormányokba beépített ügynökein keresztül -  viszonylag könnyen befolyásolható. Vilmos német császár kancellárja, Bethmann-Hollweg például Rothschild unokatestvér volt, és valójában ö játszotta a föszerepet abban, hogy Németország hadat üzent Franciaországnak és Angliának az elsö világháborúban. A Monarchiában pedig ott voltak a bécsi Rothschildok, valójában duális hatalomban a Habsburgokkal. Még a cári Oroszországban is sok Rothschild-ügynök szabadkömüves politikus müködött, akik a cárt végülis rábeszélték, hogy lépjen be a háborúba. A cárt annak ellenére késöbb hátbadöfték, hogy Anglia és Franciaország mellett harcolt. Mivel a feudális rendszerével az útjukban volt, méghozzá a legjobban!

Miként az 1905-ös háború, úgy az első világháború is "forradalmi" helyzetet eredményezett európaszerte. Valódi "forradalom" azonban csak Oroszor szágban tört ki, hogy megdöntse a cár uralmát, aki a hatalomról rég lemondott, mikor az Auróra ágyúja "bekonferálta" a februári polgári forradalom folytatását, a "proletár forradalmat"....  Ide illik egy epizód, amely a buta gójok és a vágóbarmok közös tulajdonságaira figyelmeztet. A cár védelmét biztosítani hivatott alakulatok "hűségéről" van szó... "Az élen a kozák testőrség lovagolt, remek lovasok, a cári gárda büszke, dédelgetett kiválasztottai. Utánuk jött őfensége ezrede, a Szent Légió, amelyet valamennyi gárdahadtestből válogattak össze, és elsősorban az uralkodó személyes őrizetére osztottak be. Ezután őfensége vasutas ezrede következett, amelynek a cári udvari vonatok kiszolgálása és az utazó uralkodó őrzése a feladata. A menet a cári palotaőr séggel zárult, akik a cári lakosztályokat őrizték, s így részt vettek az uralkodók mindennapi, meghitt családi életében. És valamennyi tiszt és katona hangosan hódolt az új hatalom előtt, amelynek még a nevét sem ismerték…" Erre már én - a "Comment" üzemeltetője - is csak azt tudom monda ni: no comment...

A bolsevik forradalom a zsidó tőke nagy vállalkozása volt egy ideális rabszolga állam kialakítására. Rengetegen rengeteget írtak erről. [Jómagam is "gaz dagítottam" némiképp a téma irodalmát.] A folytatással ugyanez a helyzet. A lebírhatatlan orosz nacionalizmus, a világtörténelem legszörnyűbb zsarnok sága képében, félretette a hülye Lenint, kiírtotta a Kelet New Yorkból szalajtott zsidó bandát és Szovjetunió fedőnéven világhatalommá tette - Oroszor szágot...

Sztálin, a mindenható vörös cár, nem bizonyult egyúttal mindentudónak [bár a Mein Kampfot biztos olvasta]. Botor módon azt hitte, hogy a zsidóság befogható a birodalom szekerébe és a szovjet rend malmán majd szépen húzni fog. A zsidókérdés egyetlen lehetséges kezelési módja - a teljes kiküszöbölés (endlösung) - csak élte alkonyán tudatosult hanyatló elméjében, amikor már késő volt. Ez a téma is lerágott csont. Untig elég róla ennyit írni.

De még nem tartunk itt. Következzék a fenti Pike - féle levélben "megjósolt" esemény: a "a II. Világháború a német nacionalisták és a cionisták között, ami elvezet Izrael állam megalapításához." Hogyhogy, kérdezheti a történész, aki tudja, hogy a Második Világháborúban mely nagyhatalmak küzdöttek egy más ellen. A "cionisták" nem voltak köztük. Nem e? Vessünk csak egy "angolnyelvü pillantást" a mellékelt 1933. márc. 24-i újságkivá gásra. Na, mi van benne? A világzsidóság "hadiállapotot" hírdet Németországgal szemben, a germán javak bojkottálásával, massziv demonstrációkkal és egyéb "drámai akciókkal".

Ezzel viszont látszólagos ellentmondásban van az az állítás, hogy Hitlert a Rotschildok irányította zsidó nagytőke pumpálta világhódító fenevaddá. Egyesek már odáig eljutnak, hogy Hitler maga is zsidó, Salomon Mayer Rotschild törvénytelen gyereke, aki felcsinálta a házában cselédkedő Maria Anna Shicklgrubert, Hitler anyját. Aki kedveli a zaftos/zavaros históriákat olvassa el a nagy mese mondó, leleplező és néphülyítő Drábik János
írását, nem fog csalódni.

Hitlert és az általa létrehozott III. Birodalmat maszatolni, gyalázni a legkedveltebb zsidó "szellemi" foglalkozások egyike.

Én azt gondolom, hogy a III. Birodalom a manipulatív zsidó tőke valamiféle cinkossága nélkül nem nőhetett volna az égig. A neki szánt szerep az volt, hogy hogy a nyugati és keleti szörnyeteg oly mértékben gyengítse egymást, ami egy újabb "békekonferencia" (...) keretében lehetővé teszi Európa (sőt a világ) zsidó érdekek szerinti újjárendezését. Ebben a pakliban benne foglaltatott az európai zsidóság Hitler általi kiírtásának reális esélye is, amely az új zsidó állam létrehozásával volt szerfölött bonyolult összefüggésben. Tény, hogy a zsidó világhatalom kisújját sem mozdította az európai hitsorsosok megmentése érdekében. Olyannyira nem, hogy a zsidó sajtó-vérebek is szájkosarat kaptak.

A zsidó háttérhatalom megrendezte a világtörténelem egyik legundorítóbb kutyakomédiáját az 1939. július 6-án a "nagy" Roosevelt elnök kezdeményezésére megtartott Eviani Konferenciát. A Konferencián 32 állam képviseltette magát. Jelen volt számos "civil" szervezet is, "menekültügyi, illetve zsidó és cionista szervezetek." Az utóbbiak nem tépték különösebben a pofájukat és a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatták arra, hogy belenyuljanak a zsidó bugyellárisba. Pedig volt árajánlat... "A magyar származású volt Neumann Henrik, a világhírű fülorvos aki Bécsben élt, majd az Anschluss után börtönbe vetették. Onnan ment Evianba, azzal a céllal, hogy a németek ajánlatát közvetítse, miszerint fejenként 250 dollárért elengedik a németorszá gi zsidókat." Ez a világtörténelem legméltányosabb váltságdíja - lett volna. Hatmillió zsidó vételára potom tizenöt milliárd dollárra rúgott volna, de a zsidó tőzsdén a még élő zsidókra egyáltalán nem volt kereslet. Az csak utólag keletkezett. Egy iparág létesült, a "Holokauszt Ipar" néven. Norman G. Finkelstein erről szóló könyve letölthető. Érdekes olvasmány a nem érzékeny gyomrúak részére. A könyvről csak annyit, hogy a német, svájci, stb. bankokról nem a túlélők, ill. azok hozzátartozói, nyúznak le hét bőrt, hanem azok, akik egyetlen centet se fizettek fajtársaikért. Az európai zsidók tragédiájának további fejezete az USA bevándorlási politikája a vészkorszakban. A Rooseveltről azt fecserészik - a zsidók - hogy antiszemita volt (...) a nála "is tetten érhető előítélet magyarázta az USA szigorúan restriktív bevándorlási politikáját a náci Németországból menekülő zsidók tekintetében, holott az elnök számára minimális politikai kockázattal járt volna a bevándorlási előírások enyhítése, vagy legalább az érvényben lévő kvóták kitöltése, amelyek a hitleri érában évi 26 ezer németországi zsidó bevándorlását tették lehetővé, de csak elvileg. A gyakorlatban ugyanis alig negyedennyien érkeztek, mivel a többséget elbátortalanították vagy egyenesen diszkvalifikálták a túlzóan szigorú bürokratikus előírások." A tolókocsis nyomorék ebben a kérdésben is a cionisták ördögi terveinek végrehajtója volt. Gondoljanak csak bele mit csinált volna Rooseveltből a zsidó sajtó, ha céljuk fajtestvéreik megmentése lett volna.

[Mindezek fényében kap sajátságos megvilágítást a zsidó terror egyik legundorítóbb formája: a Holokauszt miatti bűntudat gerjesztése a magyar lakos ságban. Olyan emberekben, akik a Holokauszt idején nem is éltek, vagy gyermekkorúak voltak (mint jómagam is). A folytonos zsidó terrorbombázásnak kitett mai magyarság sem jogi, sem erkölcsi felelősséget nem vállalhat a hatmillió, vagy egymillió, vagy hatszázezer zsidó pusztulásáért főleg azokkal szemben nem akik e pusztulásnak Hitlerrel egyetemleges felelősei. Ez okból érez útálatot minden jóérzésü ember azokkal a "magyar" zsidókkal szem ben, akik e terrorhadjáratot vezetik. A kertészimrékre, konrádgyörgyökre és némethsándorokra gondolok.]

A második világháború utáni "békekonferenciáknak" se szeri, se száma. A "békerendszer" kialakítását azonban a háború befejezése előtt - 1945 feb ruárjában - Jaltában tartott konferenciához kapcsolják, amely fél évszázadig - a Szovjetunió felbomlasztásáig - tartott. Úgy hívták: a "két pólusú világ". A témának sok könyvtárnyi irodalma van. Amit az ember ebből képes elolvasni és megérteni abból arra a következtetésre jut, hogy a történelem-firkászok csaknem egyöntetü véle ménye szerint s Szovjetunió tett engedményeket a Nyugatnak. Micsoda marhaság! Nézzenek mindekelőtt a két nyugati gazember savanyú pofájára. Azokról lerí, hogy cion bölcsei megint elszámították magukat. Rosszul mérték fel az orosz nacionalista diktatúra iszonyatos életerejét. A kölcsönös pusztításból a Szovetunió erejét megőrízve, sőt megnövelve kecmergett ki. Churchill, a drezdai emberpörzsölő disznó, idejében felismerte a veszélyt. Akár Amerika háta mögött, ill. ellenére is hajlandó lett volna különbékét kötni Németországgal annak érdekében, hogy Oroszországot visszazavarják Ázsiába, hagy temetgesse halottait, akik a rohadt Nyugat védel mében "áldozták életüket". A lassan lassan megnyitott archívumokból  furcsa adatok kezdenek szivárogni.  "Churchill elégedetlenségét váltotta ki, hogy Washington lemondott korábbi tervéről, amely  az „orosz barbárok" európai előrenyomulása megfékezésé vel állt kapcsolatban. Ebből a célból London hajlandó volt szövetséget kötni még Németországgal is, lemondván az „Overlord" hadműveletről. Ezeknek a terveknek titkosságát csak nemrégen oldották fel. A tervek realizálását a Vörös Hadsereg erőteljes előrenyomulása hiúsította meg a világháború utolsó hónapjaiban. Roosevelt, pragmatikus ember lévén, tudatában volt, hogy ilyen körülmények között nem reális dolog korlátozni szovjet befolyást Európá ban. Ebből következik, hogy Hitler nem minden alap nélkül reménykedett, szinte halála órájáig abban, hogy a Nyugat ellentétei változást hozhatnak a háború menetében, ezáltal Németország tárgyalási pozícióba juthat az új európai rend kialakításánál.

Mit volt mit tenni, tűrni kellett, hogy Oroszország szilárdan megvesse a lábát Kelet-európában, leharapva Németország keleti részét is.

Az egészben van valami hecces, amiről a történetírás hallgat. Németország helyzetének "rendezéséről" van szó. Emlékezzünk csak, hogyan bántak az első világháborúban legyőzött Németországgal Versaillesben a nyugati győzők (háta mögött a cionista őügynökök), pedig akkor nem volt Holokauszt! Ugyanezt a második világháború után - Holokauszt ide, vagy oda - nem lehetett megismételni. Az aljas, bűnös, fasiszta, antiszemita Németországot fel kellett tángálni, hogy egy gazdasá gi, politikai, szociális instabilitás a szovjet hadsereget ne csábítsa Nyugat-európa "felszaba dítására"... Néhány kirakatpertől eltekintve tűrni, sőt segíteni kellett, hogy a "háborús bűnös szervezetek" tagjai, kivonván magukat a felelősségrevonás alól, új életet kezdhessenek Délamerikában, vagy akár Nyugat-németországban is. Derekasan kivette a részét ebből a Római Katolikus Egyház is, persze nem ingyen... Talán nincs is olyan világháborús téma, amit annyira körbenyálaztak volna a zsidók, mint épp ezeket a "mentőakciókat". A zsidó politikai irodalomban nácibérenc minden amerikai politikus, aki ezt az elkerülhetetlen folyamatot nem akadályozta, vagy pláne elősegítette. Pedig egy még nagyobb békát is le kellett nyelniük: a Marshall-tervet, amit eufemisztikusan "Európai újjáépítési programnak" becéztek. A vicc az, hogy az amerikai zsozsóból nemcsak a győztes Franciaország de a vesztes rohadt-fasiszta Németország is risztelt, bőven. "Világossá vált az is, hogy alkalmi segélyekkel nem lehet elsimítani a társadalmi feszültségeket: a hideg háború kezdetén a szovjet propaganda mélyen hatott a nélkülöző tömegekre, így Amerika a második megoldást választotta a gazdasági-politikai egyen súly fenntartása érdekében: programszerűen és szervezetten segélyeket osztott az európai országokban: javarészt adományként (!), kisebb részét köl csönként. A Marshall-terv politikai koncepciója beigazolódni látszott..." Hát persze! Európában nem tört ki proletár forradalom...

A sztálini monolit baljós árnyéka valóban rávetült Európára, de az egész nyugati világra is . 1946. március 5-én mondta el Winston Churchill híres fultoni beszédét, melyben kijelentette, "a Balti-tengertől az Adriai-tengerig vasfüggöny ereszkedett le a kontinensre, az ötödik hadoszlop, az államhatalom meg döntésén munkálkodó kommunista pártok aktivitása folytán pedig Európa demokratikus felét is komoly veszély fenyegeti."

A Szovjetunióval viszont nem volt mit csinálni, mert úgy - ahogy állta az amerikaiak által beindított fegyverkezési versenyt és huszonnégyszeres túlgyilkoló kapacitást (overkill) hozott létre a Nyugat negyvennyocszoros kapacitásával szemben. "Joe bácsival" (igy nevezték Sztálint) fegyveres erővel nem volt mit kezdeni. A belső bomlasztással kellett próbálkozni. A rontás bacillusai természetesen abban a zsidó közegben tenyésztek, amit Sztálin elmulasztott idejében semlegesíteni.

Máshol és máskor magam is leírtam már, miért nem jött össze a "sztálini endlösung". Rövid töredék a cikkből. "1953 februárjában létrehozták a Deportálási Bizottságot (!), azzal a céllal, hogy előkészítse a zsidóknak a Szovjetunió európai területéről Szibériába - Birobidzsánba (?) történő depor tálását, az európai zsidó jelenlét megszüntetését (!!!). Az akciónak februárban kellett volna kezdődnie, de a zsidólisták nem készültek el határidőre. Az újabb határidő március 5-e volt és ennek egybe kellett (volna) esnie a zsidó orvosok perében történő ítélethirdetéssel... Micsoda időzítés... Sztálin március 5-én 21 óra 50 perckor halt meg. Véletlenül (...) ugyanazon a napon, amikor az első vonatoknak a zsidó deportáltakkal el kellett volna indulniuk Szibéria felé."

A hivatkozott cikkemben Hruscsov szerepe nincs gondosan elemezve, jóllehet a Sztálin meggyilkolására szőtt összeesküvés hálóját ő szőtte, ő volt a pók... Felületes szemlélőben Hruscsov a rusztikus paraszt archetipusának látszik. Ez nem illett az összeesküvésben játszott szerepéhez. Aztán felvillant egy
hírfoszlány miszerint "Nyikita Szergejevics Hruscsov eredeti neve Solomon Perlmutter..." volt. Stimt! Így már passzol a kép és a szerep.

Hruscsov nevéhez fűződik az orosz büszkeség szimbólumának, az orosz hadsereg legfontosabb támaszpontjának, a Krím félszigetnek, "átengedése" Ukrajna számára. Egy orosz ezt soha sem tette volna meg, egy Solomon Perlmutter azonban meg tette. Megtette, jóllehet ismerte Sztálin álláspontját a zsidókérdésben és ezzel összefüggésben krími kérdésben. Egy másik írásomban idéztem: "önál ló zsidó államot terveznek létrehozni a Krím-félszigeten (!), amelyet az Egyesült Államok védelmezne." Ennek ellenére, vagy épp ezért játszotta át a kin cses félszigetet Solomon? Találgassunk...

A XX Pártkongresszus szentesítette a diktatúra sztálini koncepciójának feladását Solomon aljas és képmutató beszéde alapján, amelyben a "személyi kultusz bírálata" címén felsorolta azoknak a gaztetteknek egy részét, amelyet Sztálinnal együtt követtek el. A "reform" törölte a zsidókérdést és valami féle "kollektív vezetést" hozott létre az egyszemélyi diktatúra helyettesítésére. Aztán kiderült, hogy Oroszország bakján csak egy kocsis ülhet, ám ez más történet.

Utóda Brezsnyev - minő véletlen - ukrán volt. Nyilván nem akadt megfelelő orosz... Brezsnyev "alkotmányos puccsal" billentette ki a hatalomból Solo mont: a politikai biztottság Brezsnyev javaslatára leváltotta Hruscsovot. A döntő szemlélet váltást jellemzi, hogy ezt nem előzte meg koncepciós per és nem követte kivégzés. Hruscsov személyében új modell jött létre, a nyugdíjas pártvezér formájában.

A sárból és vérből gyúrt szovjet gólem kikapcsolásához nem volt elegendő egyetlen csodarabbi. Számtalan zsidó évekig tartó szorgos munkájára volt szükség ahhoz, hogy a Nagy. Okt. Szoc. Forr. eredeti (kelet-newyorki) célkítűzései, egy orosz szolgaál lam létrehozása formájában, ismét a napirendre kerülhessenek.

A következő etap "hőse" Gorbacsov volt, nem zsidó, annál rosszabb: zsidócsahos volt. A kommunista utódpárt nyolcvanadik születésnapja alkalmával így méltatta személyét, ill. tevékenységét. „Nehéz a XX. század hazai történetében olyan személyt találni, aki nagyobb kárt okozott volna az országnak, mint Gorbacsov úr. Sok mindenen átlépett, aminek a nevében egész nemzedékek dolgoztak, amit évtizedeken át elértek, amiért emberek életükkel fizettek. Idővel, a politikust körülvevő címek és jellemzések tömegéből csak egy marad, a fő: a szó, amiről ezt a politikust az emlékezetben megőrzik. Gorbacsov mellett mindig az „ÁRULÓ” szó fog állni.A hatalomban való megjelenésének az idejére az országban valóban gazdasági problémák halmozódtak fel, aktívan fojtogattak bennünket a külgazdasági piacon, behúztak a fegyverkezési hajszába. De ez cseppet sem igazolhatja a tevékenységét, mivel a problémák reális és határozott megoldása helyett a kolosszális szilárdsági tartalék alapján, ő nagyravágyóan azoknak a külföldi vezetőknek a hamis szeretetében fürdött, akik mindig a SZU gerincének megtöréséről álmodoztak. Bizonyos pillanattól kezdve, elvakítva önmagát, ténylegesen a nyugati forgatókönyv szerint dolgozott, megosztotta a népeket, a családokat, eladta nemcsak a Szovjetuniót, hanem az összes szövetségeseinket is világszerte. Még azokban a pillanatokban is, amikor helyes döntéseket hozhatott volna, 'ha a kommunisták többségére hallgat', teljes jellemtelenséget, érthetetlenséget és határozatlanságot mutatott. Az egyik nagy tragédia abban áll, hogy sorsdöntő időben gyáva ember került a kormánykerékhez.” 0

Az idézetnek az a része, amely kárhoztatja, hogy döntő pillanatban "nem hallgatott a kommunisták többségére", már átvezet Jelcin dicstelen szerepé hez, de ne szaladjunk előre. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy a Szovjetunióban emberek százezreit végezték ki "az imperialisták ügynöke" vád alapján, addig az imperialisták legkártékonyabb ügynöke - a jelek szeint - ágyban párnák között fejezi be hitvány életét.

Gorbacsov kora két bolondgombát termett a "peresztrojkát és a glasznosztyt". Ezekről könyvet is írt. A Nyugat kedvence lett. "Több nyugati vezetővel alakított ki kitűnő kapcsolatot, közöttük Margaret Thatcherrel, akinek megjegyzése: 'Szeretem Gorbacsovot. Tudunk együttműködni.' bejárta a világot..." Hasonló volt a helyzet Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral, és Ronald Reagan amerikai elnökkel is. 1986. október 11-én Gorbacsov–Reagan csúcstalálkozóra került sor az izlandi Reykja víkban. Egyesek szerint ott alkudtak meg a Szovjetunió bőrére... Aztán bekövetkezett a mindent leleplező  fordulat: "A Legfelsőbb Tanács 1990 március 15-én Gorbacsovot – egyetlenként a Szovjetunió történetében – megválasztotta a Szovjetunió elnökévé..." Nemrég foglalkoztam ennek az elnevezésnek a jelentőségével. "Elérkezett a köztársaságok kora, ekkor történt, hogy az uralkodót kormánykarika túrával - elnökkel - helyettesítettük, akit a tömegből, bábjaink, rabszolgáink közül választottunk ki. Ezzel megvetettük az alapját annak az aknának, amelyet a gój népek (államok) alatt elhelyeztünk." [Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei - 10 sz. jegyzőkönyv.] Gorbacsov maradéktalanul megfelelt ennek az ocsmány szerepkörnek. Mindazonáltal gyávaságából eredő totojázását megunták nyugati gazdái és új hiénát indítottak ellene Jelcin személyében. "A radikálisabb reformerek (elsősorban Borisz Jelcin orosz elnök) egyre inkább a piacgazdaságba való gyors átmenetet szorgalmazták, és ezt a célt akár az Szovjetunió gyors felbomlása árán is el kívánták érni." Ez nem ment simán. Gorbacsovot (ellen)puccsal  távolították el. Ez volt az 1991 aug. 19-i "Janajev puccs", amelynek során renkivüli állapotot hírdettek ki arra hivatkozással hogy Gorbacsov egészségi állapota miatt nem képes ellátni "elnöki" teendőit. Az akkori parlament elítélte a "reakciós államcsínyt". Ekkor aktivizálták az ügynököt. Borisz Jelcin, az Oroszországi Föderáció elnöke gyorsan és határozottan cselekedett: kijelentette, hogy átveszi az ellenőrzést a föderáció területe felett, felszólította a hadseregnek és a KGB-nek a puccsban részt vevő alakulatait, hogy szüntessék be tevékenységüket. Ekkor került sor Jelcin híres "tank-beszédére". A puccsistákat, a "nyolcak bandáját" lecsukatta. November 6-án Oroszország területén betiltotta a szovjet és orosz kommunista pártot. 1991 decemberében Leonyid Kravcsuk ukrán elnökkel és Suskievics fehérorosz parlamenti elnökkel bejelentette a Szovjetunió felbomlását. Ezután jelentős szerepet vállalt a Szovjetunió helyébe lépő Független Államok Közösségének (FÁK) létrehozásában.

Ugye, kedves nemjogászok is tetszenek érteni: így lehet "alkotmányosan" szétrúgni egy óriásbirodalmat. A Nyugat nem szólt egy rossz szót se. Az alkotmányjogászok se csodálkoztak.

Megindulhatott tehát a vadkapitalista privatizáció...  "Jelcin nevéhez fűződik az oroszországi magánosítás elindítása, amely 1996 körül csúcsosodott ki. A folyamat ún. kuponos privatizációként indult (minden állampolgár 10.000 rubel értékű részvénytulajdonra feljogosító kupont kapott), de a kuponok koncentrációja hamar megtörtént, ugyanis a bennfentesek, vagy tehetősebbek, esetleg külföldi támogatást élvezők hamar felvásárolták a magyar kárpótlási jegyek ottani megfelelőit. Ekkor alakult ki az 'oligarchák' csoportja, akik kezében mérhetetlen vagyonok összpontosultak. Néhány ismertebb oligarcha: Borisz Berezovszkij, Mihail Hodorkovszkij, Vlagyimir Potyanin, Vlagyimir Bogdanov, Oleg Gyeripaszka, Rem Vjakhirev, Vagit Alekperov, Alek szandr Szmolenszkij, Viktor Vekszelberg, Mihail Fridman, Roman Abramovics." Magyarra fordítva: Oroszországra rászabadult a zsidó csatornapat kányok éhes hordája. Itt ejtsünk szót arról, mit is jelent az 'oligarcha' kifejezés? Sajnos muszáj idéznem. "Az oligarchia ókori görög szerzők szerint kevesek zsarnoki uralmát jelenti. Az oligarcha (vagy tartományúr) ógörög eredetű szó, amelynek jelentése egy nagyobb országrészen önhatalmúlag uralkodó főnemes, hatalmaskodó főúr, kiskirály. Rendszerint királyi privilégiumokat is használ, függetlenül a király jóváhagyásától. Arisztotelész szerint az oligarchia azon kevesek uralma, aki nem kiválóságuk, hanem vagyonuk alapján kerültek a vezető rétegbe." A semmiből jött nyikhaj orosz zsidókra ez a meghatározás illik is, meg nem is. Maradjunk talán abban, hogy ezen elnevezés a velük szemben kialakult ellenszenv miatt ragadt rájuk. Nem ok nélkül keveredek jelentéstani fejtegetésekbe, de a "kapitalista" kifejezést is boncolnom kell kissé. Az Idegen Szavak Gyüjteménye szerint "a kapitalista: tőkés, aki a pénzét vállalkozásba fektetve a munkásainak sanyargatásával nyereséghez jut." E meghatározás ráilleszthető lenne Hitler kedvenc kapitalistáira Kruppra, Thyssenre és másokra, de a III. Birodalomban "már 1933-ban elfogadtak két kartelltörvényt, amelyek az állam kezébe adták a piacszabályozás legfontosabb eszközeit. Gyorsan kialakult az 'államilag szervezett kapitalizmus', ami elsősorban a nagyiparnak biztosított lehetőségeket. A nagytőkések anyagilag virultak, de egyidejűleg üzleti döntéseik szempontjából kényszerpályára kerültek. 1936-ban megindult a négyéves terv, az intenzív fegyverkezés terve azzal a céllal, hogy 1940-re elérjék a háborús készenléti állapotot." Az "államilag szervezett" kapitalizmus pedig azt jelentette (sokat írsogáltam ró la), hogy az állam szigorú törvényekkel szabályozta a munkásság helyzetét és garantálta a munkalehetőségeket, ill. a munkahelyek biztonságát.

A semmiből előmászott zsidó tetveknek tehát semmi közük a kapitalistákhoz. Semmilyen tőkét semmilyen vállalkozásba nem fektettek be, hanem meg kaparították, majd elkezdték kiárúsítani Oroszország ásványkincseit és ebből sokmilliárdos vagyonokat halmoztak fel. Ez eleinte lopás volt, később rablássá változott mert mert a folytatáshoz eőszakot, zsidóterrort (!) kellett alkalmazni. Hogy miről is van szó? Hát csak a következőkről. Miközben a zsidótőkék szépen híztak, az orosz milliók egyre mélyebb nyomorba süllyedtek, ami általános elégedetlenséget váltott ki és új erőhöz juttatta a parla menti (!) baloldalt, amely élni szeretett volna a demokratikus jogosítványokkal. Ámde ettől
besokalltak a biboldók és "1993. október 4-én Moszkvában Jelcin orosz elnök tankokkal lövette az általa korábban törvénytelenül feloszlatott (!) Legfelső Tanács épületében önmagukat elbarikádozó politikai ellenfeleit. Az összecsapásban több százan (!) meghaltak és majdnem ezren megsebesültek. Jelcin rendeletileg betiltotta a Fehér Házat támogató kiadványokat és politikai pártokat, rendkívüli állapotot vezetett be (!), kijárási tilalmat léptetett életbe (!) és arra bíztatta a moszkvaiakat, hogy szomszédjaik közül adják fel a gyanús elemeket. Erről így vélekedett Alekszandr Zinovjev neves orosz író, egykori szovjet disszidens...  "Hiába is próbálják elhitetni velünk, nem a kommunisták és a demokraták közötti összecsapásnak vagyunk a tanúi, hanem a Jelcin által vezetett rombolás erői és az ellenállás erői közötti harcnak. Jelcin az amerikaiak bábja, kormánya pedig megszál ló kormány, kommentálta a történteket." Azt is olvastam annakidején, hogy Jelcin a legfőbb ügyészt úgy rúgta ki, hogy kivezettette az irodájából. Az Alkotmánybíróságot pedig feloszlatta és a bírákat szét zavarta.

A "liberális demokrácia" másik arcfele: a nyílt, kegyetlen zsidóterror talán ott és akkor mutatkozott be először Európában a maga undorító valóságában.

Aztán Jelcin is elnyűtt a zsidó érdekek szolgálatában. Inni kezdett, mint a kefekötő - feltehetően deliriumos állapotban - rosszul reagált Szerbia amerikai bombázására és Oroszország atomfegyver arzenálját kezdte emlegetni. Emiatt megérkezett a selyemzsinór... És elindult egy új, szerfelett rejtélyes  történet. "Jelcin fokozatosan kivonult a nagypolitikából. 1999 augusztusában Vlagyimir Putyint nevezte ki miniszterelnöknek. 1999. december 31-én lemondott hivataláról és utódául Vlagyimir Putyint jelölte meg."

Ennél a pontnál meg kell állni egy kis töprengés végett.

Ha a szeszkazán kegyvesztett lett a Nyugat szemében, nem lehetett módja önmaga helyett mást ajánlani. Valószínűbb, hogy Putyint mások ajánlották és Jelcin utolsó politikai szerepjátéka volt Putyinnak a kengyelt tartani...

Sehol senki sem beszél róla - még "konteo" formájában sem - hogy Putyint milyen "áron" fogadta el az a Nyugat, amely Jelcin révén már markában érezte Oroszországot. Én sem erőlködöm feltevésekkel. Azt azonban teljes határozottsággal jelentem ki: Putyin valamiféle "konszenzus" alapján lehetett, illetve maradhatott Oroszország vezetője elnöki, ill. miniszterelnöki minőségben. Az ellenkezőjét állítani ellentmondana a józan észnek és a politika valódi természetének. Jó lenne tudni akár csak valamicskét is erről a konszenzusról...

Putyin immár tizennégy éve hajtja az orosz batárt hol az egyik, hol a másik űlésről (elnök/miniszterelnök) és még mindíg nem tudja senki, mit gondol Ororországról általában és hogy éli meg az éles kanyarokat. Nem tudni még azt sem, hogy a kapitalizmus, vagy (valamiféle) szocializmus híve e.  [Koráb ban szóbahoztam, hogy pl. Lenin elvtárs ennyi idő alatt egy könyvtárnyi leninizmust alkotott szóban és írásban.]

Elnökként, illetve miniszterelnökként számottevő változásokat eszközölt az orosz gazdaság és társadalom vonatkozásában. Úgy tűnik megregulázta az oligarchákat. Jövedelmük egy részét közcélra kellett átengedniük. Az energiahordozókból keletkezett nemzeti jövedelemből rendezte a legégetőbb szociális problémákat. Orvosolta a hadsereg sérelmeit. Pénzt pumpált és életet lehelt az iparba, különös tekintettel a hadiiparra.

A láthatáron - fata morgana formájában - feltünt a világ új második pólusa.

Mivel mindezek az intézkedések a zsidó oligarchia "érdekeit" sértették Putyint nyomban antiszemita váddal lehetett illetni. Ezzel látszólag nem törődve - így vagy úgy - kiiktatta azokat, akik nyíltan szembehelyezkedtek vele. Több cikket szenteltem ennek a témának ezért itt és most nem akarok idézgetni, sem bizonygatni.

A cikket nem kívánom Putyin vonalára terelni, de személyét továbbra is előtérben kell tartanom, mert tevékenysége átvezet a "harmadik világháború" korszakába, amelyet a fentebb említett Pike ekként jellemzett: "a III. Világháború a cionisták és az arabok között, az egész világra kiterjed, az emberek kiábrándulnak mindenből és elfogadják a szabadkőműves rendet." Ezzel megint úgy vagyok, mint a "Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvével", totál hülye ségnek tűnik, de minden úgy történik, ahogy írva vagyon.

Izrael és ZsidóAmerika "szent szövetsége" mára hadszintérré változtatta az egész Közel-keletet és nagyon úgy néz ki, hogy a csóvát Európába dobták át. Hogy miért - őszintén szólva - rejtély. Éplélektani magyarázat nincs rá.

Egy új jelenséget ennek kapcsán észre kell venni és bevezetőként kell említeni. A zsidó ("bibliai") hadviselés mindíg kegyetlen volt. A mostani közel- keleti és ukrajnai "hadműveletek" bestiális aljasságga azonban meghalad minden képzeletet, még az edzett bibliaforgatók képzeletét is. A zsidóterror "minőségi ugrást" mutat, ami arra utal, hogy zsidóéknak valami nagyon sürgős és tömeges sokkhatás kiváltását vélik célravezető módszernek.

Ami az ukrajnai "Majdan forradalmát" illeti, az ugyanolyan zsidópuccs volt, mint a "Nagy Okt. Szoc. Forr."  A számtalan hasonlóságot fölösleges felemlegetnem. Az első figyelmeztető jel az odesszai mészárlás volt. A "légzésbénító vegyi anyagot" egy izraeli "aktivista" szállította, ill. alkalmazta.
Az ügyet az "emberjogi szervezetek" a mai napig nem vizsgálták ki. Igaz, nem érnek rá, mivel kilencvenéves kriptaszökevények után koslatnak, akik hetven évvel ezelőtt zsidókat részesítettek - vagy nem részesítettek - ugyanilyen elbánásban.

Az ukrajnai zsidópuccs mára a kelet-ukrajnai orosz és ukrán lakosság elleni irtóhadjárattá szélesedett, amelynek során a nemzetközi jog által tiltott fegyvereket vetnek be, ill. "harc- eljárási" módszereket alkalmaznak.

Közben folytatódik, sőt új elemekkel bővült, az Irak és Szíria területén több éve folyó vérengzés is. ISIL - Islamic State of Iraq and Levant (más néven ILIÁ) - "új stílusú" hadjáratáról van szó, amelynek első felvonása Sziria és Irak területén egy Iránra nyíló folyosó létrehozása. Köztudott hogy az ISIL ZsidóAmerika új rohamcsapata a kissé elaggott Al Kaida helyettesítésére. [A gyilkos nigger most légicsapásokat mér - no nem az ISILRE, hanem az eddig még le nem rombolt iraki és szíriai infrastruktúrákra és esetleg véletlenül (!) a lakosságra, meg az ókori romokra. Izrael is véletlenül rombolta le a gázai erőművet. A nagy testvér miért ne tévedhetne?]

Itt kanyarodjuk vissza Putyin Oroszországához, mert amiről fentebb szót ejtettünk, egytől - egyig mind "Putyin asztala".

Az egymásra torlódó, Oroszország létérdekeit közvetlenül (!) érintő, kérdésekben ugyanis Putyin magatartása kiismerhetetlenné, azaz teljességgel elfogadhatatlanné, sőt tűrhetetlenné (!) vált. Minden kérdések kérdéséről, a kérdések rákfenéjéről, a zsidókhoz való viszonyulásról van szó.

A "nagy oligarcha faló" egyszer már gyanússá vált szememben. Hangot is adtam ennek "Oroszország kapituláiója" c.
írásomban  (2012 decemberé ben). Aztán eltemettem rossz gondolataimat, mert az ember szivesebben látja szépnek a dolgokat. Úgy látszott, jó nyomon járok. Putyin nagy beszéd ben ostorozta a rothadt Nyugatot és kimondta a Nagy. Okt. Szoc. Forr. zsidó meghatározottságát.

Aztán további felhők kezdték takarni az új orosz cár arcképét. Erről számoltam be 14.06.09-i "Oroszország vészkorszaka? A Putyin utáni Oroszország víziója" c.
írásomban. Aztán július 17én jött a méretes pofon a híradása formájában. A cikk arról szól, hogy  "Putyin találkozott egy rabbi küldöttséggel, amelyet Yitzhak Yosef  (jeruzsálami) szefárd főrabbi vezetett. Rabbi Yosef  a küldöttség tagja elmondta 'mindent otthagytam, és ide jöttem, hogy Elnök Úr segítségét kérjem cselekedjen a terrorizmus elleni harc érdekében, a vallás nevében. Mert az nem fordulhat elő, hogy emberek manipulálják a vallást azért, hogy másokat lemészároljanak. Kérem, Izrael népe nevében: vessen véget az erőszaknak”. A plafon nem szakadt le, így Putyin (végre kinyitva a pofáját) elmondhatta a magáét.  "Válaszában arra kérte Rabbi Yosefet, biztosítsa Binyamin Netanyahu miniszterelnököt 'igaz barátságáról'. Netanyahu hétfőn már felhívta őt, és megbeszélték a kialakult helyzetet. Ebben az összefüggésben Putyin arról is konzultált a rabbikkal, hogy foglalkozni kell az antiszemitizmus kérdésével, a holokauszt tagadással, és a történelmi revizionizmus megelőzésével." Itt ugrott be a közmondás "madarat tolláról, embert barátjáról..." De ez nem volt elég a cár úr folytatta... "Támogatom Izrael harcát, és törekvését, hogy megvédelmezze polgárait. Én is hallottam a felkavaró hírt a három fiatal megrendítő meggyilkolásáról, ami tűrhetetlen cselekedet volt, kérem, adják át részvétnyilvánításomat a családoknak, tette hozzá, utalva a 'Hámász terroristák' által júniusban elrabolt három fiú kivégzésére."
Az ember azt gondolhatná, hogy egy ember nem lehet ennyire gyáva, aljas és kétszínű. De lehet. Csakhogy nagyon nagy baj, ha ezekkel a tulajdonságokkal Orosz ország első embere bír.

Mellesleg szólván azóta kiderült, hogy a három zsidókölyköt nem a Hámász gyilkolta meg. [Őszintén szólva nem lennék meglepve, ha a Moszad gyilkolta volna meg őket megteremtendő a Gázai övezet elleni írtóháború jogi alapjait...] Dehát egy cár tévedhetetlen, így szóba se' jöhetett, hogy álláspontját helyesbítse.

Ki és mi fékezheti meg az eszeveszett zsidó terror fokozódó tombolását ha Putyin igaz barátságáról biztosítja azt a kártékony elmebeteget, akit az egész világ elítél és akinek gyilkos állama ellen úgyszólván az egész világ tüntet és akinek már az ENSZ sem mer falazni?

Amikor a Netanjahu karikatura megjelent, fölvonyított az egész zsidóvilág, hisz "Bibi" szent és sérthetetlen. Mindenki meakulpázásra lett kényszerítve, akinek a karikatúrához valami köze volt, a rajzolótól az újságkihordókig...

Mit gondolnak kedves olvasóim, Putyin "karizmája" képes lesz feledtetni ezt az ocsmány viselkedést, különösen akkor ha a Valcman bandának sikerül Kelet-ukrajna lázadását vérbefojtani és Izrael fokozza a gázai pusztítás intenzitását, újabb és újabb kis Shaimákat változtatva angyalkákká?

Ami engem illet, úgy érzem, hogy Putyin rendkívül kockázatos játszmába fogott, a szó szoros értelmében a fejével játszik. Szerintem viszont annak a mocsárnak a fenekéről, ahova süllyedt, nincs felemelkedés. Márpedig a világ szabadító után kiált.

Putyinnak - érzésem szerint - nincsenek erkölcsi, lelkiismereti dilemmái. Létezik azonban a "Putyin dilemma", amit meg kell oldani, inkább előbb, mint utóbb.

Az orosz problémát egy kép montázzsal próbálom szemléltetni a Megváltó Krisztus Székesegyháza külső és belső képét egybe szerkesztve. A temp lomot I. Sándor cár építtette a Napoleon fölött aratott győzelem (a hódítótól való megszabadulás) emlékére. "1931. december 5-én (a zsidó) Kaganovics utasítására a Megváltó Krisztus székesegyházat felrobbantották  A helyén kiásott alapgödörben feljött a víz. Nikita Hruscsov (alias Solomon Perlmut ter) regnálása idején átalakították Moszkva valaha volt legnagyobb szabadtéri uszodájává. Az orosz "rendszerváltás" után a templomot (részben közadako zásból) újjáépítették és Jézus megdicsőülésének napján, 2000. augusztus 19-én szentelték fel. Az új templom alatt egy hatalmas díszterem van az egyház számára, ahol 2000-ben szentté avatták az utolsó orosz cárt és családját." Eddig nagyjából rendben is lenne a dolog, de "Itt ravatalozták fel a szovjet éra utáni Oroszországi Föderáció első elnökét, Borisz Jelcint" is.

Ez Oroszország legnagyobb baja. Az orosz népet a zsidók nem engedik disztingválni. Azok a zsidók, akik saját vallásuk rítusait, szimbólumait a legkörültekintőbb pontossággal szabályozzák. Ugyanezek a zsidók semmi kivetnivalót nem voltak hajlandók észrevenni, pláne elismerni, hogy a zsidó kúrvaegyüttes a Pussy Riot Putyin ellenes (...) ocsmány "performanszának" színhelyéül épp a Megváltó Krisztus Székesegyháza ikonosztázának előterét választotta ki. Erre senki se' merte azt mondani, hogy zsidó terrormerénylet, pedig az volt - a javából! Erről a témáról írtam az "Oroszország válaszúton" c. kommentáromat, pedig akkor Putyin még nem a zsidó rabbik, hanem az ortodox egyház előtt csóválta a farkát. A jobboldali kép valamelyik (...) elnöki eskütétel magasztos jelentetét ábrázolja... (A kép baloldalon Alexij pátriárka.)

Summa summárum: Putyin komédiázik, pontosabban szólva ripacs kodik. Ezt rossz helyen és főleg rossz időben teszi.

A kibontakozó világdráma lesöpri a szinpadról a komédiásokat. Elfújja a szinpadokat is. És hol lesz a helye, mi lesz a szerepe  Oroszország nak ebben a drámában?

Az oroszoknak van egy kedvenc szellemi időtöltésük: "Oroszország Küldetésén" merengenek. Erre a nyálkás jégre most nem lépek rá. Érdemes azon ban szemügyre venni, hogy vélekednek az oroszok a világról és önmagukról. Sok orosz sokféle véleményét itt nem lehet tárgyalni. Egy ész kombájn - Anatolij Csubajsz fér csak ide. Azt hiszem ő is elég lesz. Azt mondjuk róla " az oroszországi politikai és gazdasági átalakítás kulcsszereplője, a politikai-gazdasági elit 'nyugatos és liberális' (!) táborának emblematikus alakja az ősz elején (2004) épp Platon Lebegyev július elejei és Mihail Hodorkov szkij október végi letartóztatása közt figyelmet keltő előadást tartott egykori alma materében. Ez a figyelem mindenekelőtt az Oroszország előtt álló feladatok kapcsán kifejtett koncep ciónak szólt."

Az orosz szellemi életről szólva kifejti... "Nézzük, hogy az intellektuális piac termékei közül mit kínál ma nekünk a hatalom! Bizony a legegyszerűbbet, s egyszersmind a legképtelenebbet azt, hogy mindent együtt, egyszerre. Például szovjet himnuszt és orosz nemzeti lobogót. Moszkva központjában, annak is a legszentebb helyén fekszik egy szimpatikus, pirospozsgás hulla. Péterváron pedig, a Péter-Pál erődben vannak eltemetve azok, akiket ez a hulla, amíg még élt, agyonlövetett a gyerekeikkel együtt. Ott ő pihen, itt meg emezek. Mindent egyszerre. Mindent egy fazékba. A kompótot és a káposztalevest ugyan abba a vödörbe."

Aztán - e nyugatos liberális - így folytatja... "Oroszország nemcsak hogy vezető erő, hanem képes és köteles is arra, hogy mindenképpen gyarapítsa és mind jobban megszilárdítsa vezető pozícióit a földkerekség e területén az elkövetkező 50 évben. Többet mondok. Az a véleményem, hogy Oroszország ideológiájává - erről mélységesen meg vagyok győződve - az egész belátható jövő távlatában a 'liberális imperializmus' ideológiája kell hogy váljék, az oroszországi állam céljává pedig egy 'liberális birodalom' felépítése. Oroszország és az EU-ba való belépés, Oroszország és a NATO-ba való belépés? Nem kell nekünk semmiféle belépés, se az EU-ba, se a NATO-ba. Nem férünk bele se gazdaságilag-politikailag, se földrajzilag. Nem is kell beleférnünk. Arra van inkább szükségünk, hogy meglássuk az új, formálódó XXI. századi világ körvonalait, azét a világét, amelyben ott lesz az USA, a világ jelenleg legnagyobb birodalma, az új, egyesült Európa (nemsokára elkészül az EU alkotmánya, és Európa egyesítése sincs már messze) ... Ebben a világban országunk is el kell hogy foglalja helyét. Nem könnyű elhelyezkedni az országoknak ebben a láncában, bezárva a XXI. század nagy demokráciáinak körét. Számunkra azonban ehhez minden szükséges előfeltétel a legmesszebbmenőkig adva van."

Ismét mondom: ő az egyik legokosabb... Szegény Oroszország, szegény Világ! A liberális kergemarhakórba esett Putyin most fuserálja el Oroszország jövőjét, több nemzedékre kihatóan. Ez azonban nem árt népszerűségének. A "szélsőjobbos" Hunhír Info pl. így lelkendezik "...Egy állami felmérés szerint az oroszok 90 százaléka elégedett Vlagyimir Putyin politikájával. A moszkvai Gum áruház idei slágerterméke a Putyin arcképes póló: az üzlet előtt több száz méteres sorok kígyóznak, ha szállítmány érkezik.Nagy szükség van egy ilyen erős vezetőre, visszaadta az oroszok és az egész ország önbecsü lését. Jó, hogy a gyerekeink is megtanulják, hogy milyen a sarkukra állni. Én már holnap felveszem a pólómat, de küldök belőle a barátaimnak is, akik kér ték – mondta az egyik vásárló." Oroszországban valóban kitört a Putyin-póló-dili. Az oroszok szeretnek hosszú sorokban kígyózni. Még nem tudják, hogy később majd a kenyérért és az étolajért is kígyózniuk kell.

Közben Donbasszban és máshol százak (nők, gyermekek, öregek) lelik halálukat a valcmanista zsidó terror-horda sorozatvetőinek tüzében összeomló lakóházaik romjai alatt.

Hónapokkal ezelőtt kezdtem rettegni attól, hogy Putyin nem megvédi, hanem "szíriaizálja" Kelet-ukrajnát. Nos ez bekövetkezett, némi gázai attitűdökkel.

Mit is mondhatnék zárszóként? Éljen Putyin? Nem, ezzel várok még egy kicsit...

2014.08.02

Sz. Gy.

 

Megosztás