Sztálin árnyéka

A Szovjetunió utóélete

Kedvenc olvasmányaim közé tartoznak az "Oroszvilág" cikkei. [Sajnos én nem tartozom e kitűnő orgánum kedvencei közé, mert időnként nem tudok hozzászólni (...) a szellemdús írásokhoz. De sebaj, a szimpátia nem szükségképp kölcsönös.]

Érdeklődésemet ezúttal egy 2014.10.16 megjelent
írás váltotta ki, amelyet rejtélyesnek találok, címe és tartalma alapján egyaránt. A cím a következő. "
Oroszország és a Szovjetunió. Egy korszak most véget ért, új kör (?) kezdődik."

Az orosz portálok nem jeleskednek különösképp a szövegszerkesztésben, de egy "korszakot" egy "körrel" ellentételezni nem szoktak, vagy ha igen, helyesbítik. Most nem.

Aztán megdöbbentett a "frontkép" is. Meg az időzítés. [Putyint épp most avatják szentté Szerbiában és most találkozik Milánóban Porosenkóval.]

Ami a cikket illeti, tulajdonképp az egészet nem értem, de itt csak azt a három mondatot idézem, amit pláne nem értek.

"Annak a korszaknak most vége, amikor Oroszország megkülönböztette magát a Szovjetuniótól. Oroszország többé nem állítja magát szembe a Szovjetunióval, hanem a Szovjetunió felbomlása utáni kortól határolódik el, ami kissé paradox, hiszen a jelenlegi orosz politikai elit a Szovjetunió felbomlása után, annak révén került felszínre. 1991 óta 23 év telt el. Éppen ennyi idő telt el 1917, és aközött, amikor a szovjet vezetés feladta a forradalmi külpolitikát egy pragmatikus diplomácia érdekében, lemondott tehát eredeti célkitűzéséről. Most pedig egy új 'kör' (?) kezdődik."

Ha már így van, járjuk "körbe" a témát. Hát persze hogy Putyinról lesz szó, megint...

Tudom sokat foglalkozom a témával, de talán nem többet a kelleténél. Ezt abból gondolom, hogy a készülő világégés lehetséges forrása az amerikai - orosz ellentét. A tét pedig az, hogy újjáalakul e a világ második pólusa? Szögezzük le jóelőre: ha Putyinon múlik ebből nem lesz semmi, csak néhány tisztelet "kör" ZsidóAmerika "körül". Putyin már nyakig betagozódott a kapitalizmusba. Állami óriásvállalatok társtulajdonosaként (?) dollár milliárdos lett és a profitot - a jelek szerint - a spanyolországi Marbellában épülő "dácsájában" akarja élvezni öregkorában, ami nincs is már olyan messze...

Az Oroszvilág azt írja, hogy Oroszország már nem a Szovjetuniótól, hanem a Szovjetunió felbomlása utáni kortól határolódik el. Ezek a világrengető mondatok egy készülő világrengést előjeleznének? Lehet, hogy az Oroszvilág nem épp így gondolja, de így van! Érdekes módon a cikk e változások kapcsán meg sem sem említi Putyint. Ami engem illet, úgy vélem a fordulatot egy "putyintalanított" Oroszország fogja végrehajtani. Hogy miért gondolom ezt, megpróbálom kifejteni.

Se szeri se száma Putyin/Oroszország tárgyú írásaimnak. Közülök most egyre utalok, amelynek címe "Milyen zenére menetel Putyin és hová tart?" Belőle is csak két mondatot és két képet illesztek ide. "Ennek a "janus mimikrinek" egyszer - nem soká - véget kell vetni, ha másképp nem megy egy éles katona-karddal. Nem halaszhtható tovább egy őszinte konzultáció Oroszország régi és új ura között. Minél később kerül rá sor, annál inkább megváltoznak a méretará nyok és annál kisebb a valószínűsége, hogy a 'magas tárgyaló felek' megértsék egymást." Tegyem hozzá, ezt 2014. 06.28-án írtam Azért ezt és azért így írtam, mert akkor már láttam a változás elkerülhetetlenségét, de még azt hittem, hogy Putyin képes lesz megérteni a realitásokat és igazodni fog hozzájuk. Mentségemre szolgáljon, hogy akkor még azt sem tudtam, hogy multimilliárdos, bár tudhattam volna. Azt viszont nem tudhattam, milyen gyalázatosan fog viselkedni az ukrán kérdésben és hogy teszi fel a kalapot nem kevésbé gyalázatos Szíria-politikájára.

A kérdés, mostmár nyilvánvaló módon, így vetődik fel: módjában lesz e Putyinnak, hogy Gorbacsov és Jelcin dicstelen nyomdokait követve tovább folytassa az egykori Szovjetunió politikai, társadalmi és gazdasági alapjainak lerombolását, és Oroszország kiszolgáltatását az immár őrjöngő Nyugat nak? Vagy időben félreállítják? Ennek ideje vészesen közeledik.

A Putyin dilemmát Oroszország politikai/gazdasági szerkezete okozza. Putyin tőkés, tőkés állam feje. Tőkés módján gondolkodik és politizál. Ennek jelzésértékü eleme filoszemita "zsidópolitikája". Egy olyan államot, amelyben a zsidóság kiváltságos pozícióban van, nem lehet irányítani. Az ilyen állam a zsidó érdekek által diktált irányba sodródik, mint Putyin Oroszországa. Egy ilyen államban előbb - utóbb kiéleződik a befogadó társadalom és a zsidó kisebbség kibékíthetetlen érdekellentéte. Szolzsenyicin egy kétrészes csodálatos műben elemezte és bizonyította a békés orosz/zsidó együttélés lehetetlenségét.

A mű harmadik kötetét a történelem írja. Csak valakinek papírra kellene vetnie, Szolzsenyicin szerzetesi szorgalmával, írói pedantériájával, kikezdhetetlen emberi tisztességével.

A sztálini Szovjetunió szocialista állam volt, amely a tőkés osztályok felszámolását követően a szocializmus teljes győzelmének végső feltételeként a zsidókérdés végleges megoldását jelölte meg. Miután az "együttélés" nem vált be, a "szegregáció" vagyis az orosz és a zsidó etnikum földrajzi elkülöní tése mellett döntött. Ezt deportálásnak is lehet minősíteni, de a dolog nem ennyire egyszerü.

A szovjet vezetés a cionizmus "térölelő" próbálkozásai láttám "1927-ben elhatározta, hogy a zsidókat egy kevés bé sűrűn lakott szibériai vidéken telepítik le. 1928. márciusában dőlt el, hogy ez a hely Birobidzsán lesz, ami, persze, nem volt egészen véletlen. AKínával határos terület benépesítése stratégiailag is fontos volt a szovje teknek. A nagy áttelepítési projekt sem egyszerűen brutális deportálás volt. Önként lehetett jelentkezni, és valóban sokan maguktól mentek. Még agitprop, mai szóval reklámkampány, is volt hozzá, ecsetelve az új haza, a romlatlan természeti környezet, a mezőgazdálkodási életforma előnyeit. Még távoli országokból, például Argen tinából, sőt az USA-ból is érkeztek jelentkezők. A Joint nevű amerikai zsidószervezet kifejezetten támogatóan és konstruktívan állt a dologhoz. Talán az is közrejátszott ebben, hogy olyasmit vizionálhattak, mint Amerikában a Vadnyugat meghódítása, a végtelen távlatok, az előrenyomulás jelentett."
A hely valóban az isten háta mögött, de a transz-szibériai vasútvonal mellett volt. Oroszország úgy terpeszke dett el a világ egyhatodán, hogy a píonírok nekivágtak a végtelennek és fejszéik nyomán városok nőttek. A szomszédos Kína és a "közeli" japán embermilliói is hangyaszorgalomal építették országaikat.

A zsidóságnak persze nem smakkolt ez a pionír szerep és Sztálin nem is erőltette a dolgot, mígnem... "A második világháború vége után nyolc évvel úgy döntött, hogy befejezi azt, amit Adolf Hitler elkezdett.  Paranoid terrorjának célpontjává közé került az a zsidóság is, amely amely úgymond a kommunista ideológiát kitalálta és rendszerként megvalósította." 

Hogyan alakult ki ez a végzetes elhatározás? Mi a motívuma? Puszta agyrém, vagy valaminek a megértése, belátása. Lássuk a tüneteket. Sztálin vádolni kezdett. "Kozmopolitizmus, hűtlenség, burzsoá nacionalizmus, továbbá egy önálló zsidó állam tervezése a Krím-félszigeten (!), amelyet az Egyesült Államok védelmezne.1949 januárjától a szovjet média erőteljes kampányba kezdett a 'gyökértelen kozmopoliták' leleplezése és elítélése érdekében. 1953 februárjában Sztálin sugallatára létrehozták a Deportálási Bizottságot, azzal a céllal, hogy előkészítse a zsidók Szovjetunió európai területéről Szibériába történő deportálását. Ebben akadályozta meg 1953. március 1-jei agyvérzése."

Sztálin agyvérzéséről így ir a "Hetek" "Aznap kezdődött a Purim, a zsidóság egyik legvidámabb ünnepe, amikor az Óperzsa Birodalom idején a nép kiirtását tervező Hámán vereségére és a hatalmas szabadulásra emlékeznek." Tanulságos lenne egy történelmi táblázatot összeállítani arról, hogy milyen események kapcsolódnak "véletlenül" a Purim ünnephez. Kiderülne, hogy a sok véletlen tulajdonképp időzítés. A zsidók sokat adnak a misztikus szimbólumokra. Egyébként amikor Sztálin "agyvérzést kapott" hatalma már meg volt döntve, azaz fogoly volt a saját kuncevói dácsájában. A Kreml őrség parancsnokát és Sztálin személyes testőrét akkorra "hatástalanították". Az NKVD-nek már Berija dirigált. A szolgálat orvos-hóhérai bármilyen "természetes" kórismét elő tudtak állítani.

Mindez őrültségnek tűnik, amíg valaki zsidó szerzők műveit nem kezdi olvasgatni. Én most csak Konrád György nehány könyvére, különösképp a baloldalon látható kettőre gondolok. Mi olvasható ezekben? A liberális állam mocsarában dagonyázó zsidó magafeledt ömlengése a fajtájáról az örök, megváltoztathatatlan zsidóról, akinek "génkoktélja" más, mint a nemzsidóké és igenis büszkén őrzi kettős kötődését. Azt, hogy egy adott (bármelyik) ország mellett a zsidó világállam polgára is, meg ami ezzel együttjár; pl. az "osztott" hűség és lelkiismeret. Sztálin sem mondott mást, csak kissé karakterisztikusabban fejezte ki magát. Érdekes Krím felemlegetése is...

Azok a "géntulajdonságok" amelyek természetesek egy olyan  államban, ahol a már zsidók befutottak (mint nálunk), elviselhetetlen kockázati tényezőt jelenthettek egy másik államban amelyet, holmi "vasfüggönyt" emlegetve, vissza akartak űzni Ázsiába, miután 27 millió embert feláldoztattak vele a zsidó biznisz oltárán.

Sztálin diktátori hatalma a háború évei alatt lehetett csak teljes, hisz enélkül képtelenség lett volna azt a terror-gépezetet működtetni, amely milliószámra hajtotta vágóhídra az embermilliókat és kisajtolta az ipar és a mezőgazdaság rabszolgáíból az emberdaráló működtetéséhez szükséges eszközöket. Ezalatt a szovjet társadalmat átszövő (lázító, zavarkeltő) zsidó ágensek jegelve voltak, pontosabban - aki értett hozzá - a diktátort, a diktatúrát fényezte. Ekkor keletkeztek a legnyálasabb prózák, versek, dalok, festmények, szobrok. Ezek szerzői között a zsidó túlreprezentáltság ugyanolyan, ha nem nagyobb, mértékű volt, mint az irodalomban és a művészetekben általában. Mindez természetesen a "magyar" írókra és költőkre is érvényes. Mellőzöm, hogy néhány szarházi "sztálin díjast" felemlegessek, mert fáradt vagyok...

Amint a "mór" megtette kötelességét nyomban változni kezdett minden. Kibujtak kapszuláikból a társadalom bacillusai, ill. álcát váltottak a minapi hozsannázók. Ennek az alattomos, de drámai változásnak a veszélyeit Sztálin késve ismerte fel. Ezért ölhették meg és ezért esett szét a belülről szétrágott Szovjetunió.

Hitler - ebben a vonatkozásban - sokkal bölcsebb volt Sztálinnál. Az első világháború tapasztalatai alapján felismerte a "hátbadöfés" (dolchstoss) ágenseit és kiiktatta őket. A Harmadik Birodalmat katonailag legyőzték, de a "csirátlanított" rendszer az utolsó pillanatig működött. A Szovjetunió győzött (!) és mint győztes nagyhatalom omlott össze. Miért? Mert Sztálin elhanyagolta az időbeni "csirátlanítást" és mire rájött annak elkerülhetetlen szükségességére - késő volt.

A Szovjetunió, ill. Oroszország "lejtmenetének" tényei jól ismertek Gorbacsovtól Jelcinig. Az épületes történet részleteit fölösleges lenne ragozni, mert a lényeg röviden összefoglalható. A zsidó élet televényéből senkiházi jakhecek váltak - úgyszólván napok alatt - milliárdosokká a szétrabolt állami vagyon magánelsajátítása, ill. kiárúsítása révén. Közülük Hodorkovszkij a hírhedt Jukosz vezetője emelkedett legmagasabbra. Az orosz állam kétszer is perbefogta. Mindkétszer elítélték. Az egykori híradásokból képtelenség kihámozni, voltaképp miért. Így néhány hírmozaikból tudok csak következtetni, miért érdemelte meg, hogy rács mögé dugják.  
"A Jukosz a New York-i tőzsdére tartott. ... Talán a Jukosz volt az egyetlen az orosz nagyvállalatok közül, amely függetleníteni tudta magát a magánosítás során az államtól  A cégnél nyugati értelemben is piacalapú, átlátható gazdálkodás folyik, s a menedzsmentben is több amerikai üzletember foglal helyet." Szóval egy kis Amerikát gründölt a jó úr az orosz sztyeppén. Históriájának magyar vonatkozása is volt. "Hodorkovszkij többségi tulajdonában volt az a vállalat, amely Magyarország olajimportjának 70 százalékát bonyolította." Bekóterezése így a magyarság gyásza is... Azt a francia Dreyfus és a tiszaeszlári zsidó sakterek pere óta tudjuk, mire képes a zsidó összefogás. Azóta nagyot fejlődött a világ. Már a nemzetközi bíróságok is zsidó zsebben vannak. " Avilág egyik legnagyobb, kilenc évvel ezelőtt elkezdődött jogi perében a hágai Állandó Választottbíróság ítélete szerint  Oroszországnak 50 milliárd dollár kártérí tést kellett fizetnie a részvényeseknek a vállalat javainak kisajátításáért. A részvényesek követelése 100 milliárd dollár volt. A kártérítés a valaha volt egyik legnagyobb, melyet egy szuverén állammal szemben ítéltek meg." Az természetesen nem érdekelte a taláros testületet, honnan származnak a vállalat, ill. a vállalati részvényesek "javai".

Putyin - présben - "nagylelkü gesztusra" kényszerült, elengedett néhány évet a zsidó bandita büntetéséből.

Hodorkovszkij "kálváriáját" azért vázoltam fel, hogy e példával próbáljam szemléltetni: Putyin kezdetben fellépett a jobbára zsidókból verbuválódott "orosz" oligarchia ellen és megpróbálta őket gatyába rázni; az orosz állami vagyon szétrablását, külföldre síbolását megakadályozni, ill. jelentős mértékben korlátozni. Ekkor szövődött feje körül a dicsfény, ami azóta sem akar eloszlani.

Pedig Putyin innen rossz irányba indult. A Nagy Oroszországot, kapitalista (!) Oroszországnak álmodta, úgy hogy abban ő legyen az uralkodó és a leggazdagabb kapitalista is - egyben. Ez sikerült is neki. A meg nem érdemelt siker ráadásul nem is bizonyul rövid életűnek. Mégis a törvényszerü katasztrófa árnya lebeg fölötte.

Miért is?

Arra bőven van történelmi precedens, hogy valaki meggazdagszik, majd politikai pályára lép és felhág akár a csúcsra is. Arra azonban nincs példa, hogy másvalaki a politikai csúcson űlve szerez kolosszális magánvagyont, amely a világon az ötödik legnagyobb. Ez a "siker" súlyosan erkölcstelen és erkölcsi értelemben páriává degradálja a "sikerembert." Ez alól Putyin sem kivétel.

Putyin fatális tévedése azonban nem a meggazdagodás fenti módjában csúcsosodik, hanem az örök és az aktuális zsidókérdés kezelésében. Ha jó hiszeműek akarunk lenni azt mondhatjuk tévedett. Tévedett, mert a zsidóság csak egy totális gyarmati függésben tengődő Oroszországot tart elfogad hatónak. Olyan Oroszországot amelyet Kelet Newyorki Kahal bugyraiban megálmodtak, amikor Trockijt, bandáját és a "patakvérre" áhítozó szifiliszes Lenint rászabadították a meggyötört gyanútlan orosz népre.

Sztálin ekkor még időben kapcsolt és adekvát módon kezelte le a "kozmopolita elhajlás" problémáját...

Putyin balanszírozni próbál. Szívélyes kapcsolatokat ápol az orosz, sőt a nemzetközi rabbinátussal. Utóbbin keresztül küld nyájas/nyálas üzenetet Netanjahu barátjának, sajnálkozva három izraeli fiatal és nem sajnálkozva sokszáz gázai kisgyermek meggyilkolása miatt.

Mit nyert ezzel? Semmit! Nem tanult a "Pussy Riot" provokációból sem. A négy ribanc "performansza" a moszkvai Megváltó Krisztus Székesegyházban egyáltalán nem "polgárpukkasztásnak" volt szánva, hanem a vallásos (!) Oroszország szívének irányzott döfés volt. Ezt nem maga a provokáció, hanem annak utórezgései: az "értelmiségi" tiltakozás leplezi le. [Az értelmiség alatt természetesen a "meghatározó", azaz zsidó értelmiség értendő, akárcsak nálunk.] A helyszinen agyon nem vert ringyók némi büntetést kaptak. Közülük Marija Aljohina kegyelemmel idő előtt szabadult.

Történelmi összehasonlításul ...
"1952. augusztus 13-ára virradóan Sztálin parancsára 13 jiddisül író zsidó költőt és írót végeztek ki – ez volt a meggyilkolt költők éjszakája”.

Putyin végzetes út,- irány,- és aránytévesztése katasztófális külpolitikai baklövésein keresztül mérhető fel.

Irak és Líbia lehengerlését Oroszország úgyszólván nyikkanás nélkül nyelte le. Szíria esetében azonban Lavrov külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy nem engedik légicsapásokkal megsemmisíteni. Ez annyiban megvalósult, hogy frontális légicsapásokra nem került sor. Csupán "besurranó" izraeli repülőgépek csaptak le időnként gyanús létesítményekre, ill. szállitmányokra. Állítólag "gyengített" nukleáris bombákat is használtak. ZsidóAmerika és Izrael "gerillataktikát" alkalmazott. Néhány tétova ellenzéki tüntetés után tömegével szivárogtak Szíriába Törökország és Szaud Arábia segítségével "iszlamista" zsoldosok. Oroszország nemhogy az ígért SZ-300-as légvédelmi rakétákat, de modern utcai harcra alkalmas könnyü fegyvereket sem szállított Szíriánakl Szíria az ócska orosz tankokkal védekezett a városokba befészkelt "lázadók" ellen. Tankkal harcolni városban csak úgy lehet, hogy egy lázadó "kedvéért" le kell rombolni egy házat. Asszad így "harcolt". Ugyancsak ócska légiereje pedig többször bombázta a szíriai (!) városokat.

Aztán Szaud Arábiában és máshol megszerveződött egy szupermodernül felfegyverzett hadsereg, az ISIS, és napok alatt lerohanta Irakot és Szíria északi részét. Oroszország pedig bámult, ma is bámul mint Bálám szamara. Az eseményeket, főleg Oroszország felelősségét illetően nem kommentál ják...

Putyin politikai életművére kétségtelenül idétlen ukrajna-politikája teszi fel a koronát.

Többször csodálkoztam már azon, hogyan sikerült Ukrajnát a majdani őrjöngés révén elszakítani Oroszországtól. Az orosz és az ukrán titkosszolgálat vezetőit ezért kivégzőosztag elé kellene állítani, természetesen közös főnökükkel Putyinnal egyetemben. Itt ugyanis nem böszmeségről van szó. Áru lás történt. A véletlen ugyanis teljes biztonsággal kizárható.

Máig sem értem, hogy Ukrajna "átállításáról" miért hallgat az orosz ill. a nemzetközi sajtó.

A luhanszki és donbasszi népírtó háború szörnyü napi eseményei azonban felvetik az okok okának kérdését is. Honnan, hogyan fajulhatott idáig a helyzet?

Az angol Chamberlain miniszterelnököt Anglia és a világ legmegvetettebb alakjává tette egyetlen müncheni utazása és kézfogása. Pedig Hitler nem lövette nehézágyúkkal, sorozatvetőkkel a csehszlovák városokat, nem dobatott rájuk kazettás és foszforbombákat. Chamberlain hihette, hogy a paktum-engedménnyel elkerülhető, vagy legalábbis elodázható a háború. De mit hisz és miben bízik Putyin amikor a szadista zsidó mészárossal Porosnekóval paroláz, ráadásul kecses fejbiccentéssel, vigyorogva (?). (Megjegyzem, gazdag képtáram legundorítóbb fotójának tartom a jobboldali képet...)

Putyin nem Münchenbe utazik, hanem "münchenekbe" röpköd, hogy Porosenkóval találkozzék, vele  négy szemközt tárgyaljon, majd nyilvánosan parolázzon, miközben tömegével arat a halál Donbasszban és Luhanszkban. Förtelem.

Most kérem, gondolják át kissé Putyin "tárgyalásainak" nemzetközi - jogi vonatkozásait. A vérző Donbassz és Luhanszk bőrére alkuszik - a gyilkosokkal. Milyen jogon? Nem ismeri el e két létező (!) államocskát. Jószerint a nevüket sem hajlandó hazug száján kiejteni. Érdekeiket képviseli talán? Milyen minőségben? A nemzetközi jog ismeri ugyan a "mandátumterület" fogalmát, de arról szó sincs, hogy e területek fölötti gyámkodással Oroszországot bárki megbízta volna.

Érdekes, hogy Putyin körül minden jogszabály elillan. Most nem téma, itt csak megemlítem, Putyin voltaképp puccsal került hatalomra, úgy hogy Jelcin a hatalmát rá ruházta, amihez a legcsekélyebb joga sem volt. Putyin későbbi elnökké választása már puszta formalitás volt. A duma utólag áldását adta a hatalmat birtokló (bitorló) Putyinra... [A kép aláírása ebben a nagyításban nehezen olvasható. A szöveg a következő. "Jelcin 1999. dec. 31-én, amikor ideiglenesen 'átruházta hatalmát' (?) az akkor még miniszter elnök Putyinra. (Forrás: kremlin.ru)] Hát így állunk.

A kérdés, amit csak egy konteo keretében lehetne megválaszolni, a következő: az eszét akkorra elivott Jelcin kénye - kedvére volt bízva, hogy hatalmát átruházza és ha igen kire ruházza át? Naívság! Manap ság egy ilyen kiválasztás gondos mérlegelés eredménye. A kiválasztottnak, pedig politikai fogadalmat kell tennie. Kinek tett Putyin fogadalmat? A választóinak? Ugyan...

Mindezek alapján Putyin dilemma tulajdonképp nem is létezik. Putyin elhelyezte magát a történelemben. Vagy nem magát helyzte el, hanem elhelyezték? Hát nem mindegy?

A problémának azonban nem Putyin maga-viselete a veleje, hanem Oroszország további útja. Már ha van alapja az Oroszvilág azon felvetésének, hogy "Oroszország többé nem állítja magát szembe a Szovjet unióval, hanem a Szovjetunió felbomlása utáni kortól határolódik el..." Ez nyelvatnilag nem értelmezhető másként csak úgy, hogy Oroszország visszatér a sztálini útra. De hogy értelmezhető politikailag?

A világ - nem kétséges - szabadulni igyekszik a zsidó-kapitalista elnyomás alól. Nyivánvalóvá vált ugyanis, hogy ez a rendszer súlyos válságban van amiatt mert módszeresen pusztítja a humán és materiális értékeket. Régi mondás, hogy a vérszívó is megdöglik, ha megölte áldozatát. Ez a sorrend azonban a világ hétmilliárdnyi lakója közül esetleg nem mindenkinek tetszik. A vérszívót tehát hatástalanítani kell mielőtt "hivatását" betöltené. Ez kb. tizenötmillió embert jelent, ami a hétmilliárdnak elhanyagolható töredéke és a második világháború áldozatainak is csak csekély hányada.

Ez a szörnyeteg is vért ont, de maga pénzzel táplálkozik. A nemzetek tehát helyesen ismerték fel annak elkerülhetetlenségét, hogy nemzetközi elszámo lási és fizetési kapcsolataikból kirekesszék a dollárt, a fenevad táplálékát.  

Csakhogy van egy kis bökkenő!

Az új nemzetközi valuta bevezetésének előfeltétele az új valuta-unióhoz csatlakozó országok társadalmi és gazdasági rendszereinek bizonyos mérvü homogenizálása, mert kapitalista alapon egy nem kamat-uzsorára alapozott új valuta nem működhet eredményesen. A kompatibilitás legfőbb akadálya minden ellenkező vélemény dacára, Oroszország. Már van egy államcsoprt - a BRICS országok - Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-afrikai Köztársa ság, amelyek az új valuta bevezetését - fontolgatják. Ha van erősebb szkepticizmus az Euro-szkepticizmusnál, a BRICS-szkepticizmus az. Ha jól tudom, ill. értem, ezek az országok egyhelyben toporognak. Eddig csak arra van példa, hogy egyes országok kétoldalu megállapodásokat kötnek arra, hogy egymás közti elszámolásaikat és fizetéseiket nem dollárban, hanem valamely más pénznemben bonyolítják. Ebből azonban soha sem lesz alternatív pénzügyi világrendszer.

Érdekes módon egy alternatív világvaluta létrehozásának szükségességét az IMF egykori vezetője Dominique Strauss Kahn vetette fel. [Ő vette észre és tette szóvá azt is, hogy Fort Knoxból eltünt Amerika és a fél világ aranya.] Emiatt félretették egy olyan néger szállodai kúrva állítólagos megerőszakolása miatt, akit tíz vagy húsz dolcsiért megkaphatott volna. Nem lett volna annyi pénze?

A BRICS másik oszlopos tagja a "Sárga Veszedelem". Vele meg az IMF-el kokettál. A jobboldali képen Lu Csi Vej kínai pénzügyminiszter és (a szépséges és meleg) Christian Lagarde kisasszony, a Kahn utáni IMF vezető, bizalmas kettőse látható sumákolás közben.

Nem! Oroszország nem várhatja meg, amíg a BRICS megtojja és kikölti az alternatív világvalutát. Mi hát a megoldás, merre a kiút?

A trockista világforradalmárok a Cseka áldozatai lettek. Bucharin is, a párt kedvence, ahogy Lenin aposztrofálta. Mielőtt azonban erre sor került volna "1925-ben (!) kidolgozta a 'szocializmus egy országban' elvét, amelyet Sztálin az 1930-as években a hivatalos kormányzati politika szintjére emelt. A tézis az európai (németországi, magyarországi) proletárforradalmak bukására reagálva kimondta, hogy egyetlen országban is lehet építeni a szocializmust, nincs feltétlenül szükség a forradalom kapitalista országokba történő exportálására, ennél sokkal fontosabb az állam belső megerősödése". Nincs olyan tézis, amit annyiszor megköpködtek volna, még "kommunisták" is, mint éppen ez. Nos az állam belsőleg megerősödött és Sztálin"vörös szocializmusa" rendületlenül kitartott a második világháború szörnyű csapásai alatt, amelyekből megerősödve (!) került ki. Hasonlóan állta a sarat Hitler "barna szocializmusa" is.

Aztán a maói "hosszú menetelés" után létrejött - ugyancsak egy országban - a kínai szocializmus.

Hosszú lenne felsorolni, miben hasonlítanak egymásra és miben különböznek egymástól e "magányos szocializmusok". Néhány közös vonásuk [conditio sine qua non-juk] azonban kimutatható:

Napjainkban a szocialista alternatívákon gondolkodni nem "trendi". Van azonban néhány figyelemreméltó kivétel [Venezuela, Bolivia, Kuba, stb.] Továbbá itt vannak a szomszédban a hős, mérges, kicsiny "frontállamok" Donbassz és Luhanszk. Úgy tűnik, legalábbis a magam fajta laikus szemében, hogy mint "NovoRosszia" polgárai nem kifejezetten a putyini "oligarcho-kapitalizmus" után ácsingóznak.

Továbbá van némi képzetük arról, mi a szerepe jelenlegi sanyarú sorsukban ZsidóAmerikának, Izraelnek, a kijevi zsidó puccsistáknak és Putyin elnöknek.

A tisztánlátás "ragályosan" fog terjedni nemcsak náluk, hanem Oroszországban is, ha a lojális szlávok is rájönnek, hogy Putyin hintapolitizálása semmit sem old meg, csupán Szíria sorsára juttatja a jobb sorsra érdemes "kistestvéreket". Ez az elkerülhetetlen belátás jelenti majd Putyin végét.

Aztán itt egy igazi paradoxon. Sztálin keményen megtaposta azt a népet, amelyről Churchill megállapította "Sztálin Oroszorszá got faekével vette át, és atombombával hagyta az utókorra." Nem bánt kesztyűs kézzel az Ortodox Egyházzal és pópáival sem. Az Egyház mégis harcra buzdította híveit, amikor a "sztálini behívó" elhangzott. És mi van most? Putyin képmutató módon udvarol az Egyháznak és csókolgatja az ikonokat. Nem hisznek neki! Nem őt, hanem Sztálint (!) "kanonizálják"... Hát nem furcsa? Hát nem! A jámbor pópák szemei előtt alighanem a kapitalista alternatíva lebeg, amelynek legszorosabb tartozéka a sátán pápája a sötét jezsuita Bergoglio, aki - immár nem is titkolva - Szodomává és Gomorává igyekszik formálni a földet, hogy az megfeleljen a zsidó Messiás eljöveteléhez szükséges állapotoknak.

Szemükben ennél azért vonzóbb Sztálin, a XX század Rettenetes Ivánja. Végezetül két rövid idézet tőle.
Na persze, központi bizottság, kollektív vezetés, mindez nagyon szép. hanem az orosz paraszt a cár híve: neki egyetlenegy vezérre van szüksége. -  A Nyugat, nyakán az imperialista emberevőkkel, a sötétség és rabság fészkévé vált. Szét kell tipornunk ezt a fészket a világ dolgozóinak örömére és vigasztalására – ez a feladat.
Nincs igaza?

2014.10.18

Sz. Gy.
 

Megosztás