Folytatások, kiegészitések: 1.) 2.) 3.) 4.) 5.)

 

 

 

Bekapta!

Szintetikus nacionalizmus...

A nacionalizmus az a fogalom, ill. társadalmi jelenség, melynek többféle olvasata lenne, ha a "liberalizmus" nem csinált volna belőle szitokszót. Micsoda valójában, miből kél ki, hogyan sarjad és szökken szárba a természetes, másszóval igazi, nacionalizmus? A nacionalizmus, melynek alapja, hangozzék bármilyen furcsán, a szeretet! "A  föld, a nemzeti múlt, a nemzeti intézmények, a nyelv és a szokások tisztelete és szeretete, amely nemzeti ideológia megalkotásával, a kultúra egységesítésével, érzelmi élmények átélésével a közös nemzeti identitás megteremtését célozza [kialakítja az erre szolgáló] programot [elvégzi] magát a nemzetépítés folyamatát." llyen nacionalizmus nálunk momentán nincs folyamatban. Nem is lehet, mert a liberális mételyezés folytán a társadalom "gyűlöletcsoportok" kusza halmazává vált. Ezt a közeget hevíti az életfeltételek romlása, a kapitalizmus ajándéka a világ népei számára. A befogadó, egyesitő szeretet ebben a helyzetben kirekesztő gyűlöletté változik. Ez a gyűlölet általában a kisebbségek, különösen a zsidók ellen fordul. A nacionalizmus az antiszemitizmus formáját ölti. Ez a "metamorfózis" árnyékolja be egyébként a zsidóság többezeréves történelmét, amelynek az a refrénje, hogy minden szörnyűségért minden esetben a "házigazda" népeket terheli a kizárólagos felelősség. A "vendég" zsidó ság pedig következetesen megtartja magának a vétlen áldozat szerepét. Az "üldöztetésből" persze levonták, levonják tanulságokat, de ezek között sohasem szerepel sem az önkritika, sem az önmérséklet. E tanulságok [egyik] tárháza a Talmud, amely a gójok elleni gyűlöletté konvertálja a zsidóság valóban keserves történelmi "élményeit".

Látszólag jogos az a törekvés, hogy a - kisebbségi lét feltételeinek biztosítása érdekében - a zsidóság mindazon országok, ill. nemzetek totális ellenőrzésére törekszik, ahol zsidók élnek. Íly módon kívánják csirájában felismerni és eliminálni az "anyanemzet" minden veszélyessé válható rezdülését nem csupán a szavakig, de már a gondola tokig is visszaható módon. [Az eliminálás fogalmának meghatározásához az Internetről kölcsönöztem a következőket... "Szóval az eliminálás a kézifék, amit behúzol. Kevesebb stressz, több meditáció. Az eliminálás az irtás. Olyan, mint amikor gyomlálsz. Törölsz. Mindent, ami csak útban van." ]

A nacionalizmus, minden megfogalmazásban, egyesítő [adhéziós] folyamat. Az elsődleges feladat ennek meggát lása. A módszerek szerfölött változatosak. Felsorolás helyett elegendő csupán az individualizmus gerjesztését említeni a "természetes" önzéstől a homoszexualitásig. E a romboló tevékenység nemritkán tiszteletreméltó, sőt "magasztos" formákba bújik. [Sokszor emlegetem ezzel kapcsolatban pl. az egyház szerepét...]

Nyilvánvaló, hogy nem lehet minden indulatot "jámbor aklokba" terelni. A "veszélyes" elemeket ezért a kutyafutta tóhoz [dog kennel] hasonló politikai terekbe [mozgalmak, pártok, egyesületek,stb. ] kell gyűjteni, ahol [együtt] ellenőrizhetők és hajlamaiknak megfelelően foglalkoztathatók. Az ilyen zombiszerü lényeknek, ha nem veszik észre a kennelt, sikerélményt okoz, ha jól megdolgoztatják, kifárasztják, majd megdicsérik, megsimogatják őket. [Kenneleket müködtetni nagy divat manapság és jövedelmező is lehet. Tessenek csak a Google-ba beütni a fenti szavakat. A magyarnyelvü találatok száma kb. 13.000 lesz ...]

Csurkát illeti a "dicséret" azért, hogy az általa lértehozott kifutóban, a MIÉP-ben, százezreket tudott - hosszú évekig - hűlyíteni, akik lelkesedtek, meneteltek, énekeltek, ordítoztak az ügynök-pojáca vezényszavára. És mindenekfölött elfáradtak... Az 1992. augusztus 20-án lanszírozott "Néhány gondolat" óta tizenhét esztendő telt úgy el, hogy egyetlen zsidó egyetlen hajszála sem görbült. A furcsa pár, Csurka - Papolczy, százmilliókat harácsolt. Tehették, mert náluk nem vendégeskedett az APEH. Csurka megúszott mindent, ami politikai, vagy köztörvényi volt. Csurka tán' még egy kiadós rágalmazási büntetést, vagy kártéritést sem fizetett. Miközben szidták, tenyerükön hordozták a zsidók. Csakhogy a vén sörpocak túltaktikázta, ezzel lejáratta magát orthopéd cipője talpáig. Az a veszély fenyegetett, hogy a MIÉP - kennelből megugrott és "szabadúszó" radikálisok más zászló alá gyűlnek. Villámgyorsan tenni kellett valamit. Villámgyorsan "megcsinálták" tehát a Jobbikot, a Gárdát, Vona Gábort és Morvai Krisztinát. Előre bocsátom, nem morfondírozok [tovább] azon, hogy ki pénzeli az emlitett szervezeteket és személyeket Zsirinovszkíj (?) az MSZP (?), a Fidesz (?) és hogy Szilvásy György szervezte e, avagy sem. Az a lényeg, ami egyben nyilvánvaló is, hogy a Jobbikos cécó olyan milliárdokba kóstált, amely milliárdok forrásáról sehonnan, semmi konkrétum nem szivárgott ki, mint egy jó étvágyú fekete lyukból. Megirtam korábban, hogy személyesen is próbáltam szondázni - sok éve - Vona Gábort. Azt is megírtam, hogy csinált belőlem hülyét ez a bunkószerű egyén.

A Jobbik arculatának megrajzolásánál Vona nem használható, mert sem emberi - politikai múltja sem karaktere nincs. Vona egy vigyorgó parafadugó, amelyet nagyerejű szennyes hullámok lendítenek magasra.

Ezért kénytelen az elemző "rászállni" szegény Morvai Krisztinára, mert nála viszont vannak figyelemreméltó előz mények, csőstől. Bizonyos mozgások jellemzőinek meghatározásánál a kutatók a tárgy helyváltoztatásait úgy filmezik, hogy az elmozdulási pontokat összekötik és ezáltal egy cikcakkos vonalat kapnak. Nos, ha egy fürge szitakötő valóságos, ill. Morvai Krisztina virtuális mozgásának vonalait összehasonlíthatnánk, a két görbe megszólalásig hasonlítana egymásra.

Annyi bizonyos, hogy Morvai Krisztinát rekordgyorsasággal [Orbán Viktornál is sokkal gyorsabban] fújták fel igéretes fiatal jogászból "nemzeti nagyasszonnyá". Ennek a "növesztésnek" a produktuma a címben jelzett "szintetikus nacionalizmus", amit szerfölött indokolt és időszerű figyelmesen szemügyre venni.

Tudjuk, hogy a kémia és a rafinált termesztési technológiák, újabban már a génkezelés is, mesterséges körülmé nyek között, az évszaktól függetlenül, képesek "létrehozni" olyan termékeket [zöldségek, gyümölcsök] amelyek vitaminhiányos időkben a szem és a száj ingereivé válnak, mert színük élénkebb, húsúk ropogósabb az "igazi nál". Tulajdonképp Morvai Krisztina maga is ilyen primőr külsejü. A csalódást az okozza, hogy az ízük, a tápértékük messze elmarad attól amit csábító külsőtöl várna a fogyasztó és messze elmarad, az igénytelenebb külsejü igazitól. Fogyasztásuk pedig, épp manipulált voltuk miatt, veszélyes is lehet.


Először a Jobbikot és a Magyar Gárdát szemléljük a maguk valódi mivoltában, együtt mert el nem választhatók. Valakitől hallottam, vagy olvastam, hogy ha a Gárda is indulna, több szavazatot kapnának mint a Jobbik... Bizarr, de van benne valami.

A Jobbik Gárdája viszonylag fiatal képlet, ezért mellőzhetetlen összehasonlítani olyan szervezetekkel, amelyek régebben léteznek és jellegzetes hasonlóságokat mutatnk. A legcsekélyebb mértékben sem erőltetett, még kevés bé rosszindulatú a Domokos Endre János által vezényelt "Vér és Becsület Kulturális Egyesülettel" történő össze hasonlítás. A külsőségek [egyenruha, menetelések] hasonlósága nyilvánvaló. Az egyesület magyar neve a nem zetközi "fasiszta" mozgalmak egyik irányzatához, a "Blood and Honourhoz" passzol. Domokos Endre János se félt kijelenteni, "mi nyilasok vagyunk". Volt szerencsém a színtársulat egy utcai tüntetésén részt venni, amely a Falk Miksa utcában a Nemzetbiztonsági Hivatal (!) épülete előtt került megrendezésre. A bakancsosok elfoglalták az egész utcát, széltében legalábbis. Nem volt baj... [Igaz, este volt, de ez az utca amúgy forgalmas...] Az épület ben már nem volt ügyfélfogadás, ezért egy "petíciót" az utcán olvastak fel, majd felcsendültek a nyilas induló akkordjai. Minden benne volt, csak Szálasi nem... Az egészben az imponált legjobban, amint a kivezényelt - ott és akkor nyugodt (!) rendőri erők parancsnoka a senki földjén találkozott és kezetrázott Domokossal...

Gondolkozni csak később, otthon kezdtem [általában így szoktam, lassan mozog bennem a tantusz...] hogy is van ez? Az nem fért a fejembe, hogy a Kocsis Imre vezette "Lelkiismeret '88" aktivistáit, de még a bámészkodókat is, szétzavarták, olyankor is, amikor a járdáról le se' léptek. Volt olyan is, hogy a cca. ötvenfőnyi "kemény magot" mind egy szálig előállították. Éledező kétségeimről persze nem számoltam be Domokosnak. Csupán, a tőlem megszokott, tapintattal érdeklődtem aziránt, hogy ők mennyiben hasonlítanak a külföldi "bloodosokra" és mennyiben különböznek tőlük. Továbbá hogy mivel az összes külföldi kompánia a "Blood..." nevet hordozza, miért nem keresztelkednek át ők is. A válasz megrendítő volt... Domokos provokátornak, ügynöknek nevezett. Higgadtan (!) válaszoltam neki. Az anyag meg is van a Comment honlapon, de tulajdonképp nem érdekes.

Az érdekes az, hogy egy jóltáplált, marcona külsejű, rémület-egyenruhás társaság hogy képes a Martens bakan csokkal évekig úgy koptatni a pesti flasztert, hogy egy pofon se esik le, sem a különítményesek, sem a rendőr pribékek részéről.

Ugyanez a kérdés a Gárda vonatkozásában is... Erre sem a Jobbik, sem a Gárda, részéről nincs felelet épp ezért nyílik tere a különféle feltevéseknek, magyarázatoknak. Pontosan ebbe a résbe illeszthető Bencze - Morvai pak tum is. Emiatt bátorkodtam annakidején amondó lenni, hogy a politikai prostítúciónak bizony diszkrét bája van.

Régebben, elmélázva a Gárda rendeltetésén, "Pál utcai fiúknak" neveztem őket. Könnyen lehet igazságtalan, netán tiszteletlen, voltam de kérdésem ma is kérdés: ebben a formájában voltaképp mire való a Gárda?

Minden ilyen szervezet közös és nélkülözhetetlen ismérve az erő [erőszak] alkalmazására irányuló fenyegetés, ill. annak eredménytelensége esetén az erő [erőszak] tényleges alkalmazása. Jellemző, de nem meghatározó körülmény, hogy az erőszak pusztán fizikai, vagy fegyveres erőszak e.

Itt az első bökkenő! A társadalom minden szervezete, sőt minden sejtje az állam erőterében [erőszak-terében] kénytelen létezni. Az állam, az állami szuverenitás lényege pedig a kizárólagosság, az erő alkalmazásának monopóliuma. Az állam nem türhet és nem is tűr maga mellett "párhuzamos" szervezeteket, párhuzamos "erőszakosságokat". Ez alól a szabály alól azonban van kivétel. Ilyen példa a "milicíák", amelyek az állam tudtával és kifejezett vagy hallgatólagos engedélyével, olyan erőszak-csekeményeket hajtanak végre, amelyek egybeesnek az állam érdekeivel, törekvéseivel, de nem egyeztethetők össze az állam legális működésének szabályaival. Elég annyit mondanom: Szerbia és máris világossá válik minden... E szervezetek lehetnek féllegálisak, vagy illegálisak. További kitünő példa a "Lajtabánság" históriája. Sopron Ausztriához csatolását a csendőrség és a honvédség legkiválóbb alakulatai, "rongyos gárda" fedőnév alatt, fegyveres erőszakkal, akadályozták meg, miközben Horthy egyszerre játszotta a három majom szerepét: nem látott, nem hallott és nem beszélt... Prónayéket persze később kitüntette...

A párhuzamos erő(szak)szervezetek másik ismert formája a "segéderők", amelyek civil szervezetek ugyan, de állami irányítás alatt állami feladatokat látnak el.

Minden olyan szervezet, amely a fenti paraméterekbe nem fér bele, a támogatott és a tűrt kategóriából átcsúszik a tiltottba. Hacsak...  

1.) A Jobbiknak mostanra közkinccsé kellett volna tennie a Gárdára vonatkozó elképzeléseit. Nem tette. Ez olyan képzelőerőket szabadít fel, amelyek esetleg rossz fényt vethetnek a Jobbikra is, a Gárdára is. Amit eddig láttunk, [a cigányriasztó masírozásokra gondolok] édeskevés, ha tudjuk vagy legalább kapiskáljuk, miből ért, mitől tart a cigány?

Szerény véleményem szerint a rejtélyes "kivégzéseknek" sokkal nagyobb hatásuk volt, van és lesz, mint a Gárda kosztümös falusi próbáinak. Nota bene. Nagy a találgatás, kik a mesterlövészek?  A fedőnév [Magyarok Nyilai] teljesen közömbös. Nekem sincs  fogalmam se arról, kik álltak, állnak a fegyverek mögött. A "célzási pontosság" pusztán eszembe juttatja a brazíliai halálbrigádokat, amelyek - rossz nyelvek szerint - a rendőrség soraiból verbu válódnak.

A "kádári konszolidáció" legszebb éveiben történt, hogy a hajdúhadházi cigányok adrenalin szintje megemel kedett és a helyi rendőri erők már nem bírtak velük. E helyzet a következőkben kulminált. A telepen csoportosan rátámadtak az intézkedő rendőrjárőrre. Egy cigányasszony hátulról átölelte † Pásti Károly rendőrőrmestert. Fia pedig olyan erővel vágta a kését a rendőr halántékába, hogy a penge elgörbült, de nem annyira, hogy a halán tékcsontot áttörve ne hatolt volna mélyen az agyba, azonnali halált okozva. Az ügyben természetesen megindult a büntető eljárás és nekem abban a kivételes szerencsében volt részem, hogy hivatalból kirendeltek a "mama" védelmére. Minden a szokott mederben zajlott. Kivéve egyet. Hiányzott a hallgatóság! Azaz nem vonultak fel a foghíjas ráncos [harmincéves] nagymamák, az égőszemű rajkók -  egyévestől a tizenhatévesig - nem jöttek a terhes és a szoptatós anyák, nem hozták a nyomorékokat és a sziámi ikreket. Szóval, üres volt a bírósági folyosó. Némi morfondírozás után napirendre tértem a jelenség fölött. Ez súlyos hiba. [Nem győzöm kedves olvasóim figyelmébe ajánlani, hogy "a helyzetet" valaminek a hiánya éppúgy jellemezheti, mint másvalaminek a megléte.]

Szerencse, hogy marxista egyetemre jártam [úgy bizony, nem vagyok rá büszke de nem is tagadom]. Szóval a foximaxira együtt jártam a hajdúhadházi körzeti orvossal, aki - óraszüneti kávézás közben - a következőket mondta el.

A gyilkosság utáni napokban teherautók álltak meg a cigánytelep közelében és azokról a Miskolci Karhatalmi Rendőrezred egyik századának beosztottai kászálódtak le. Innen kezdve, cca. egy hónapon át, mindennap, "ellenőrzés" volt a cigánytelepen. Erről az orvosnő onnan tudott, hogy a rendelőben naponta tíz tizenöt telepi illetőségű és lakos személy jelentkezett többnyire "vonalas" véraláfutásokkal, amelyek nagyon hasonlítanak a gumibot által okozható sérülésekre... Ismertem egy debreceni rendőrt, aki akkoriban a miskolciaknál szolgált. Tapintatosan érdeklődtem nála: "kurvanyád' Jancsi, mi a faszt csináltatok Hadházon," Mindent tagadott és még meg is bántó dott "feltételezéseim" miatt. Volt még egy másik furcsaság is. A telepiek egyetlen látleletet és zárójelentést sem "valorizáltak" a katonai ügyészségen.  [Repetától tartottak volna?] Később beszéltem a rendőrkapitánnyal. Nem kérdeztem rá direktben, mert ismertem, tudtam a napot is letagadja az égről. Ravaszúl csak annyit kérdeztem, nincs e bajuk a cigányokkal. Csodálkozva nézett rám, "hát mi bajunk lenne?" Saccom szerint ennek az "in situ" [természetes helyén illetve helyzetében] bevezetett intézkedésnek a hatásai több évig mutatkoztak [elsősorban a bűnügyi statisztikákban].

Hát a Gárdától ilyesféle alakításokat aligha várhatunk. Morvai se' vár. Ehelyett a csendőrséget ajánlgatja, holott ő maga is tudja, hogy ez nem megvalósítható cél. Ekként csupán az egyik nyalánkság azon a "bőségtálon", amelyet a Jobbik kinálgat.

Az élet, a társadalom sokkal bonyolultabb annál, minthogy merev, vagy akárcsak pontos szabályokat lehessen ráhúzni. Napoleon mondta, hogy a "jó" alkotmány rövid és homályos...

De haladjunk tovább. Minden fejlődés motorja, ill. sémája az, hogy a társadalom méhében kifejlődött ellentmondá sok feloldhatatlanokká válnak és a változás erői szép szóval, vagy erőszakkal - többnyire erőszakkal - kikésztetik az elkerülhetetlen változásokat: reformokat - ellenreformokat, forradalmakat - ellenforradalmakat.

2.) Minden ilyen változás visszavezethető egy alapvonásra [alapeszmére]. A 2009-es fordulat alapvonása [alapeszméje], ne szépítgessük, az antiszemitizmus (!), Persze nem pontosan "olyan" antiszemitizmus, amelyet a zsidók annak mondanak. A zsidóság hangadói szerint az antiszemitizmus a keresztény [stb.] társadalmak időn ként kiújuló tudatzavara, amelynek adekvát okai nincsenek. Gyakran ismételgetik, az antiszemitizmushoz volta képp zsidók se' kellenek... Hát',.. In abstracto lehetséges ilyen antiszemitizmus is. In concreto azonban nem erről van szó. A jeremiádák szövege untig ismert. Adva van egy jóravaló kisebbség, csupa jóravaló emberrel, akiknek nincs hőbb vágyuk, minthogy - feltünés és önös érdekek nélkűl - szolgálják a befogadó társadalom anyagi javát és szellemi üdvét. Többször írtam már arról, hogy a - Holocaust előtt - a vidéki zsidóság ortodox közösségei, nagyjából egészéből, meg is feleltek ezeknek a szempontoknak. A nép [a parasztság] ugyan nem szerette, de elfogadta őket és ha rajtuk, a befogadókon, múlik, ezek a közösségek ma is léteznének.

Mindazonáltal, senki se' köpködje a pofánkba, ötvenöt év óta szüntelen, hogy fasiszták, meg nyilasok, meg csendőrök, megazis ten... Amíg az országban Horthy dirigálhatott a csendőröknek, Magyarország nem szállított élőárút a haláltáborokba. Amikor egyetlen pillanatnyi lélegzethez jutott, lelőtte a budapesti zsidók deportálását. És itt, ez zel kezdődött a baj. A pesti zsidóság szerencsés megmenekülése folytán ugyanis döntő módon megváltozott a zsidóság összetétele. Nem előnyére. Elpusztult a vidéki gettónegyedek ortodox zsidósága és megmaradtak az többnyire Újlipótvárosban "tengődő" libamájfaló "neológok", a '19-es vörös hóhérok hit és fajtestvérei, eszmei örökösei gyűlölködésük folytatói, a zsidógyűlölet gerjesztői. Ők álltak tömegesen a szovjet hódítók szolgálatába ők lettek a bosszú "angyalai", mármint a keresztény társadalom elleni zsidó bosszú hóhérai, az akkor éppen "trendi" vörös - proletár jelmezben. Igaz, a zsidóknak sok ellenségük van. Ezek közül a legveszélyesebbek egyike a statisztika, amely kimutatja társadalmon belüli eloszlásukat, "reprezentáltságuk" mértékét. Hírhedtek Ford statisztikái a Nagy Okt. Szoc. Forr. által létrehozott Népiztosok Tanácsa "etnikai" összetételéről. Az arányok ugyanazok a '19 és Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsának esetében is, ahol a [buta] díszgoj Garbai Sándoron kivül, mindenki zsidó volt, aki számított.

Fölösleges tán' emlegetnem a Rákosi éra Kormányainak összetételét  Rákositól - Farkas Mihályig. Legyünk per sze tárgyilagosak. Minden megszálló, ill. elnyomó hatalom "eliminálja" a megszállott ország tudathordozó, nemze ti ídentitást reprezentáló, rétegeit. Ehez esetleg felhasználnak "hazai" cinkosokat is, de korlátozott mértékben, periferiális szinten. Vegyük már észre, hogy nálunk egészen más történt! Nálunk - példátlan módon - ezt a piszkos munkát a zsidóság vállalta magára és hajtotta végre, vígan dalolva - szovjet zsoldban. Persze nem mindenki "dolgozott" a kinzókamrákban. Voltak közvetett végrehajtók, méltatók és a gyilkosok között néma cinkosok is. Ha valakinek netán nem tetszene a szövegem, sziveskedjék felsorolni olyan eseteket, hogy zsidók üldözött magyaro kat "bujtattak" volna, részükre "hamis papírokat" gyártottak, szereztek volna, stb... Már tudjuk, hogy e másvallásu "honfitársaink" nagyon sok esetben messze túlmentek a szovjet elvárásokon. Maguk az oroszok is utálták emiatt őket.
Beríja a, krónikák szerint, így "tisztelte meg" az 1953-ban Moszkvába látogató Rákosit [rögtön az előszobá ban ezt mondta neki] ... Mi az, még mindig maga? Még mindig maga a magyar főtitkár? [A tárgyalások alatt egyértel mű utalással Rákosi zsidó származására így folytatta] Figyeljen ide, Rákosi. Mi már hallottuk azt, hogy Magyarorszá gon uralkodott török szultán, Habsburg császár, tatár kán és lengyel fejedelem, de azt még nem hallottuk, hogy zsidó király lett volna. Maga, úgy látszik, az akart lenni. Vegye tudomásul, hogy mi ezt sohasem fogjuk megenged ni." Tudjuk, persze hogy tudjuk: Berija "kissé" szélsőséges volt, de ezek a szavak a politbüro tagjai jelenlétében hangzot tak el és nem hangoztak, hangozhattak volna el, ha a politbüro ebben nem értett volna egyet Berijával.

3.) Ezután állt össze a Rákosi nélküli rákosi rendszer, amelyben a címszerepeket Rákosí leghívebb harcostársai, moszkovita zsidók, alkották Gerő Ernővel az élen [aki a spanyol polgárháború harcosai között rendezett véres tisztogatás miatt a "barcelonai mészáros" címet érdemelte ki. A sors fintora, hogy - zsidó létére - "trockistákat" gyilkolt Sztálin parancsára, vagyis egy vélt, vagy valódi "zsidó összeesküvés" résztvevőit likvidálta...]

Ebben a sötét bandában lapult, különféle álorcákat öltve, Löwinger Lukács György elvtárs
...."zsidó származású filozófus, esztéta, egyetemi tanár, marxista gondolkodó, kommunista politikus; az MTA tagja ... Apja, Lukács [Löwinger] József, a Magyar Általános Hitelbank igazgatója volt, aki 1899-ben nemességet kapott „szegedi” előnévvel... [Wikipédia] Az életút állomásainak felsorolásba még belefért volna egy s' más. Ezekre kitérek. Löwinger kétségtelenül emblematikus [jelképes] alakja [névmagyarositás után] a magyar [nevü] zsidóknak. Amúgy érthetetlen lenne, hogy a nemessé vált zsidó bankár fia miért lett hivatásos kommunista; ha nem ismernénk Herzl Tivadar hírhedt tézisét a zsidóság kettős természetéről és kettős szerepvállalásáról a tőkés kizsákmányolásban és a tőkés kizsákmá nyolás elleni proletármozgalmakban. [Vérszomjas volt ő is, mint Szamuely Tibor. A Tanács köz társaság népbiztosaként megtizedeltette egy magyarokból álló katonai alakulat legénységét.]

A "proletárforradalom" után a kommunista szökevények életét élte. "A Tanácsköztársaság bukása után a párt megbízásából egy ideig illegális munkát végzett Budapesten. 1919 szeptembe rétől 1929 végéig Bécsben élt. 1929 végén Moszkvába költözött és 1931 nyaráig a Marx-Engels Intézetben dolgo zott. 1931 nyarán Berlinbe utazott és két évig a német párt ideológiai munkájában tevékenykedett, a Német Írószö vetség berlini tagozatának alelnöke volt. 1933-ban, a fasizmus uralomra jutásakor tért vissza Moszkvába, és a Literaturnij Kritik című szovjet elméleti-társadalmi folyóirat belső munkatársa lett. Ugyancsak belső munka társa volt a Moszkvában, 1938-ban meginduló Új Hang című folyóiratnak is. Magyar irodalomkritikai tevékenysége ekkor, két évtizedes szünet után újra megélénkült.1945-ben hazatért. Tagja volt az ideiglenes nemzetgyűlésnek, 1946-ban egyetemi tanárrá nevezték ki, majd 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta. 1948-tól 1957-ig tagja volt a Béke-világtanácsnak. 1948-ban és 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. A "felszabadulás" utáni irodalmi munkásságának jellemzője a Bibó István elleni hajsza. "Bibót ezután heves támadások érték baloldalról: Lukács György filozófus és Révai József későbbi rákosista főideológus támadt vehemensen Bibóra, és cáfolták, hogy a kommunista párt diktatúrára törne. [...] Sajnos azonban Bibónak lett igaza, nem Lukácsnak és Révainak, sőt Révai a magyar történelem legsötétebb korszakainak egyikét jelenítette meg legfőbb kultúrpolitikus ként. 

1949-ben Lukács elkezdett okoskodni és kiprovokálta a párton belüli ideológiai vitát, az u.n. "Lukács vitát", ami az égvilágon semmiről sem szólt, Lukácsra nézve semmiféle komoly következménnyel nem járt, kivéve hogy hőssé vált, a kommunista dogmák revíziójáért síkraszálló "ellenzéki" szerepében. Találgatják, miért "fordult szembe" saját "véreivel". Van olyan vélemény, hogy mint moszkvai emigráns nagyobb koncra számított az elosztásnál. Lehetett volna miniszter is, de - akkor - nem lett. 

Amikor az '56-os lázadás ideológiai előkészítése folyt, súllyal zsidó értelmiségi körökben, újra sütni kezdte a nap a hasát. Amikor a Belgrádból hazatérő Gerő Ernő provokatív beszédének hatására kitört a Forradalom, majd mega lakult Nagy Imre "nemzeti kormánya" 1956.okt.27-én, Löwingernek ott volt a helye, "népmüvelődésügyi" miniszter lett egyből. A bukás előtti harmadik Nagy Imre kormányban már nem vett részt. Megorrontott volna valamit? En nek ellenére elszállították Snagovba. Onnan azonban hamarosan visszatért és a megtorlások idején haja szála se' görbült.

Ha valakiben olyan érzés támadna, hogy túl bő a lé, amire eresztem elbeszélésem fonalát, megnyugtathatom, csak arrról van szó, hogy összefűzök néhány egymástól látszólag távoleső jelenséget, amelyeket láthatatlan, de szo ros szálak kapcsolnak össze. Azért kellett ennyi mindent összehordanom, hogy eljuthassak egy közbenső kiinduló ponthoz, az u.n. "Lukács iskolához"

Mellőzhetetlen idézet következik.
"Érdemes összehasonlítanunk egymással a német kultúrkörhöz tartozó s egy időben Budapesti Iskolának nevezett csoport tagjai­nak pályáját, akik – mint az idős Lukács tanítványai, követői és munkatársai – mindnyájan érdeklődéssel figyelték a társadalmi lét ontológiájának kísérletét. Fehér Ferenc (1933), Heller Ágnes (!) (1929), Márkus György (1934) és Mészáros István (1930) a kommunista rendszer bírálói voltak, többé-kevésbé ellenzékiekké váltak, s eltávoztak a budapesti egyetemről. Először Mészáros választotta ezt az utat, aki – miután 1956-ban részt vett a Petőfi Kör tevékenységében, az angliai Sussexban kapott professzori katedrát. Példáját az 1968-as prágai tavasz eltiprása után Heller és Márkus is követte: a hetvenes években Ausztráliába költöztek, s ott tanítottak és dolgoztak.Az említett filozófusok különböző elméleti pályán mozogtak. Ami elsősorban összekötötte őket, az a közös szándék volt, hogy részt vegyenek abban, ami a dogmatikus marxizmus önkritikája kellett volna legyen, ám ami végül hiábavaló reformkísérletnek bizonyult. Munkás ságuk két szakaszban bonta kozik ki. Az első a marxizmus szociálantropológiába ágyazott reformja, mely a politikai liberalizmus (!)számos elemét is magában foglalja; a második pedig a Marxtól való egyértelműbb eltávolodás, aminek eredményeként a csoport tagjai – Mészáros figyelemre méltó kivételével – a marxizmuson kívülre kerülnek.

E díszes társaságból most Heller Ágnesről, a stabilan judeoliberális média elsőszámú sztároltjáról, akarok szólni, aki csak szépségversenyen nem szerepelt eddig, de ahogy haladunk... Nos, Hellert hazaette a fene és most annak a zsidó szellemi terrorcsoportnak lelkes aktivistája, amely egyetetlen "eredményt" könyvelhet el, de azt tutira: sikerült forrpontig hevíteni az antiszemitizmust és 2.2 %-ra redukálni pártjukat az SZDSZ-t. Ez a szintársulat külön téma és mint téma hosszú... Máskor, máshol kerülnek sorra. Témánkhoz tartozik - lám, mégiscsak a témánál vagyunk - viszont ennek a csoportnak a szerepe, működése. Ők olyan
hálózatot alkotnak, amelynek minden pontja egymáshoz kapcsolódik valamilyen formában. E metasztázisok mozgatnak vagy gátolnak minden életjelenséget. A résztvevők ismerik, informálják, méltatják, tolják, egyszóval szeretik egymást. Náluk tényleg magvalósult a "mindenki egyért, egy mindenkiért" elve és gyakorlata. Ha a működési sémától eltekintünk és csak a külsőségeket szemléljük, mondjuk délután egy elegáns pesti kávéházban, egy virágzó tenyészetet látunk, amelynek felszinén, mint a lápon, szines virágok lebegnek.

4.) A hálózat másik szegmense az írók [jól körülhatárolható] csoportja. Nincsenek túl sokan, de a háttérhatalom bizalmasaiként veszélyesek. Közös jellemzőjük az ízzó magyargyűlölet és a kóros agresszivitás. Persze ők csupán a szélsőségesekről, a radikálisokról, a kirekesztőkről, az antiszemitákról beszélnek. Hatalmuk van viszont ahoz, hogy ezeket a vádakat mikor, kire, milyen szögből, milyen fényerővel és mennyi ideig vetítik. Példa Leni Riefenstahl esete, aki mint zseniális filmrendező Hitler és Goebbels mellé szegődött. Ő filmezte pl. a berlini olimpiát. A rajongás addig tartott, amíg a keleti fronton, egy sondereinsatz - kommandó útitársaként, nem szembesült a nácik elnéptelenítési politikájával. Ekkor megszakította a kapcsolatait velük. Teltek - múltak az évtizedek, és amikor - százéves (!) korában - egy természetfilm (!) forgatásába kezdett, a zsidók utánanyúltak és betartottak neki.

Mondhatnók, e kegyetlenség a humanizmus legmagasabbrendü kifejeződése. Csakhogy ezek az emberek nem humanisták, hanem zsidó rasszisták. Sok szó esett, esik részükről a nácik könyvégetéseiről. Viszont senki sem emlegeti a "felszabadulás" után általuk készített könyvindexet, amelynek segítségével hatalmas foltokat égettek a magyar irodalmi termésbe. Írók százait zúzták semmivé - mert pl. "rasszisták" voltak. E téma kapcsán úszott be a "keresőmbe" e csoport egyik legvisszataszítóbb figurája Konrád György a "Nemzeti Charta" egyik bábája.

Több könyvét megvettem és elolvastam. Egyik se tetszett. Megengedem persze, hogy bugris vagyok és nem tudom a nívót értékelni. Felhívták viszont a figyelmemet egy olyan művére, amiről nem is tudtam. Az "Áramló leltárról" van szó! Hogy rövid legyek, idézek belőle egy - két passzust és hozzájuk fűzöm szerény észrevételeimet.

De jó tinéktek, iker-testvérek,
szívvel-lélekkel összenőve éltek,
két világ csecsét szopva.
Ha itt apad a tejecske,
bőven buzog amott.
 

          E "szopkodásba" viszont beledöglik a tehén, a jámbor marha.

Hát nem szellemes, nem aranyos ez a Konrád? Én különösen hálás vagyok neki, mert pontosan azt mondja, amit én állítok. Nevezetesen azt hogy a befogadó társadalmak egysége veszélyes a zsidókra nézve. Tehát széttagolják és ebben az állapotában is totális ellenőrzésük alá vonják az áldozati marha minden fertályát. Viszont ők privilégiumot élveznek abban hogy egységes fajt (!), nemzetet, vallást alkossanak, Izrael központtal.

A kérdés tehát az, hogy melyik párt, milyen trükkökkel biztosítja ezek kiváltságait, uralkodó szerepét egy "job boldali" politikai környezetben.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Megint Konrád!

2009.06.12:07.18 Napkelte Verebes: nyájas - nyálas vigyor. Persze megint Konrád György a vendég. A csevely apropója a legújabb Konrád könyvremek, a "Harangjáték". Ingyenes könyvreklám a köztelevízióban, a legné zettebb műsoridőben. De ez még hagyján. A nagy író magasröptű gondolatai, szokása szerint, csapongtak kissé. És lám ki jutott eszébe? Hát a Lukács [Löwinger] Gyuri bácsi. És miről jutott eszébe? Hát arról, hogy sok évvel korábban nem olvasott kellő figyelemmel egy könyvet és Lukács György emiatt megfeddte. Lám a zsidóknál mindíg az asztalra kerül a csizma. Ez náluk természetes. Emiatt azonban nem barmoltam volna bele a [nagynehezen] befejezett cikkembe, de Konrád eszembe juttatott valamit. Olyan valamit, ami nincs (!) benne a Jobbik programjában, holott benne kellene lennie, mindjárt az elején, az első pontként.. A Jobbik [nemlétező] "sajtópolitikájáról" van szó. Mikor idáig értem az írásban hírtelen átugrottam a Programhoz, tényleg nincs benne. Hát hülyék ezek, kérdeztem magamban. Nem, egyáltalán nem hülyék, válaszoltam nyomban, hanem nemzeti radikálisoknak maszkírozott konformisták. Mert, mivel is kezdődött a '48-as forradalom?

"1.) Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését. A sajtószabadság a polgárjogok egyik alapvető szimbóluma. A márciusi ifjak a forradalom napján pontosan az első pont nyomatékosítása miatt indultak útnak és foglalták el Landerer nyomdáját."

De mit akar "nyomatékosítani" egy olyan nemzeti mozgalom, amelynek nemzeti programja nincs? Az ifjak tudták, vagy érezték, hogy „A sajtó veszélyes hatalom. Le lehet rombolni általa mindenféle tekintély iránti tisz teletet. Fel lehet kelteni, és lángra lehet lobbantani általa szenvedélyeket, vagy segítségével akár önös érdekeken alapuló elképzeléseket közvéleményként lehet beállítani, és erre támaszkodva ténylegesen befolyásolhatóvá válhat maga a közvélemény. Az helyzet, hogy a jelek szerint még a kormánykoalíción belül sem a baloldalinak mondott irányzat dominál és alakítja a kommunikációs technikákat, hanem a neoliberalizmus. Az a neoliberaliz mus, amely elvi értelemben is folyvást vergődik az általa hirdetett tolerancia, illetve saját akaratának különösen agresszív érvényesítési szándékai között.

Épp Konráddal bizonyítottam, Konrád ellenében, hogy voltaképp nem neoliberalzmusról, hanem terror után áhítozó zsidó rasszizmusról van szó! Az a szemétdomb, amit az "emancipált" zsidóság csaknem két évszázad alatt felhalmozott, nem egyenletesen oszlik el "felszinünkön" hanem rothadó, bűzlő, miazmákat gőzölögtető csomókban. A legnagyobb rakás a Média. A legtöbb szarházi ott tolong és "szórakoztatva" hűlyít bennünket. Újabban már fenyegetőznek is. Igaz, "nem tetszettünk forradalmat csinálni" ahogy ezt a hitvány zsidószolga Antall a pofánkba köpte. De ha - valami csoda folytán - egyszer rászánjuk magunkat, elő kell vennünk az "első pontot". Birtokba kell venni a hírközlés minden forrását és ki kell lapátolni a szemetet. '56-is a Rádió ostromával kezdődött, majd elfoglalták a "Szabad Nép" székházát is. "A régi Szabad Nép október 29-án jelent meg utoljára, mert hiába volt az irányváltás, a pártlap bélyegét magán viselő újságot a régi címen nem lehetett többé eladni. Az utcákon inkább égették, mint olvasták. A szerkesztőség Magyar Szabadság címmel tervezte másnap kiadni a lapot, amikor 29-én este Dudás József Országos Nemzeti Forradalmi Bizottmánya elfoglalta székházat."

A zsidó emancipáció híve és élharcosa "Kossuth vakmerően a sajtó szabadságától megfosztott szegény ha zánknak, nevezte Magyarországot. Másfél esztendővel később már ezt kiáltotta ugyanott [az Országházban]: Vegyenek el mindent, csak szabad sajtót adjanak!" Abban, hogy mindent elvesznek, nincs hiba. De a "szabad sajtóban" a verebesek kérdeznek és a konrádok válaszolnak. Élvezik egymás társaságát, "szeretik" egymást. Közben jókat röhögnek, rajtunk.

Nem tudom ki vette eddig észre, hogy az olyan ál-ellenzéki médiumok, mint a Hír TV és az Echo TV, milyen kínosan ügyelnek a "liberális" sajtó-etikett szabályainak betartására, az euro-szalonképességre. Nem harcosok ők, csupán egy nemzeti passiójáték szereplői.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

5.) Az utolsó - befejező részben kell összerendeznem a szálakat, úgy hogy a mintázat láthatóvá, a végkövet keztetés levonhatóvá váljék.

A zsidó dominancia jéghegyhez [is] hasonlítható, amelynél "mindegy" hogy a csúcsából épp mennyi látszik ki. A Jobbik viszont "eurokompatibilis" akar lenni és maradni. Ezt programjában, félre nem érthető módon, deklarálta! Ergo: a Jobbik nem radikális nemzeti erő, hanem csupán egy, a többieknél harsányabb, szín a "nemzeti spektrumban", azaz része a rendszernek, maga is szem a láncban.

De miért van szüksége a rendszernek egy "masszív" jobboldali tömbre? A válasz igen egyszerű, és meggyőző hasonlatokkal igazolható is. Az illegális [rendszeren kivüli] szerveződések szinte mindíg veszélyesek. A legális [rendszeren belüliek] pedig szinte sohasem azok. Miért? Egy legális szervezet áttekinthető, átjárható, manipulálható, irányítható. Van az ilyesmire példa? Van, csőstől! Az egyik "iskolapélda" az Al Fatahé, amely Arafat vezetésével "terrorista" szervezetként jött létre. Aztán - úgy tűnik - Arafat elárulta a saját szervezetét. Az "eredmény" látvá nyos. Az Al Fatah ma izraeli zsoldban írtja saját népét, a Hamász terrorizmusa elleni harc ürügyén. Az Izrael elleni küzdelmet a Hamász vívja, amely a szabadságért küzd, nem az izraeli megszállási rendszeren belüli legalitásért".

A kockás arab fejkendő - a hidzsáb - jelkép, de nem mindegy, ki - hogyan viseli, azaz mit jelképez vele. Nagy biztonsággal jósolható, hogy a jövő nem a jelmeze seké, a jámbor passiójátékok szereplőié. A jövő az igazi harcosoké, akik hazájuk földjéből kirángatják a sanyargató, zsaroló, uzsorázó gyomokat, türelmesen - egyenként, könyörte lenűl. Talán sohasem volt még olyan reális, olyan valóságos a "magyar ugar" képe, mint éppen napjainkban. Hogyan is látta, ábrázolta anno Ady?
 

Elvadult tájon gázolok:
       Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?

Igaz, Ady nem pont ugyanazokra a "gyomokra" gondolt akkor, akikre mi gondolunk most. Mindegy! Az ugarral csinálni kell valamit.  csakhogy nem gárdistákra, kaszásokra lesz szükség. Nem fehér ingben...

2009.06.12.

Sz. Gy.