Intellektuális kalandom

A szentkorona tan

Szép ajándékot kaptam minap. A Magyarságtudományi Füzetek Kisenciklopédiájának 10 számát [400 Ft.]. A Hun-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely adja ki, főszerkesztő Patrubány Miklós. A szám szerzője Tóth Zoltán József, aki Pápai Szabó György szerkesztő előszava szerint, a Szent Korona-tan s a magyar történeti alkotmány legfelkészültebb kutatója és képviselője. A füzet voltaképp könyv, a maga 96 oldalnyi terjedelmével. Amikor most kiolvasva becsuktam [2011.03.26-11:40] eszembe jutott valami. 1992-ben valaki azt kérdezte tőlem, az újdonsült főügyésztől, hogy érzem magam az ügyészségen. Hirtelen azt válaszoltam: "mint a golyó a flipperben". [Úgy is jártam...] Most pedig azt akartam önmagammal tisztázni, hogy éreztem magam olvasás közben. Hirtelen jött ezúttal is az asszociáció: "mint a vidéki nagypapa az elvarázsolt kastélyban." Míg bent voltam, lenyűgözött a színes kavalkád. Fáradtan kecmeregtem ki és az agyam üres, hangulatom - ennek megfelelően - békés volt.  Ez lenne az ilyen "kastélyok" rendeltetése?

Azért nézzük csak...

A mű kétrészes. Az első rész film-recenzió. Címe "A magyar állam metamorfózisa" [egyesszámban]. A második rész címe "A Szent Korona-tan és a magyar élet rendje" [általában].

"A metamorfózis a latin közvetítésével a görög nyelvből 'μεταμόρφωσις' átvett szavunk. Jelentése: átalakulás egyik formából a másikba, átváltozás, alakváltoztatás, formaváltoztatás." A fogalom tehát többes értelmű, vagyis szerfölött alkalmas egy alkotmányjogi értekezés címének...

Már belátom, hatalmas fehér folt műveltségemen, hogy a szerző eszméit csak véletlenül és potyán [donatio] révén ismerhettem meg, de még nem késő, a jó pap is holtig tanul.

Ki hitte volna például, hogy bár "a németek Nagy Szent Római Birodalma ... az európai királyságok és uralkodók fölött állt" [helyesebben a nyakukon ült, a pápasággal együtt], mégis "a magyar királyság ... Európa egyetlen 'archiregnuma' az 'ősi', 'egyetlen', 'a királyságok közötti első állam, főkirályság' " volt. Ki hitte volna! És hogy miért van ez így. Hát mert "az 'arché' szó a világot megtartó, szabályzó, jó és helyes lételveket jelenti."

De ez még nem minden! Megtudjuk, hogy amíg a német - római császár csak "apostoli jellegű" uralkodó volt, addig Szent István "apostoli" uralkodó, azaz az apostolokkal egyenrangú, tehát "a római pápával is egyenrangú!" volt. S végűl a "világ egyetlen ismert Szent Koronája" István Koronája. Hát nem dagad az ember kebele, ha ilyesmiket olvas? Ja', még nincs vége! II. And rás keresztes hadjáratától kezdve "a magyar királyt tekintették Jeruzsálem királyának". Ezt nem árt tudni. Hasznát vehetjük, ha "úgy" alakulnak a dolgok...

Ezután a búsongás sorai következnek.

A magyarságnak már nincs jövőképe. [Hogy is lehetne, ha mult-képe alapvetően hamis.] Erre a halomra a szerző is tesz néhány lapáttal. Anyanyelvünkkel is nagy baj van. A szavakat megfosztják eredeti jelentésüktől, relativizálják a jelentés-tartalmat. Ezzel elveszik önvédelmünk alapvető fegyverét.

Igaz, ami igaz, nyelvében él a nemzet. Dehát mit tett a Szentkirály a magyar nyelv védelme érdekében? Először is kiírttatta mindazokat, akik a nyelvi kincs őrizői voltak a táltosoktól a vándor igricekig. Ki tudja hány monda, mese, rigmus szállt ezekkel a sírba. Hasonlóan járt el a nyelv fizikai hordozójával a rovásírással is. És mi jött a helyébe? A kancellária és az egyházi "irodalom" a vallásos művektől az adókimutatásig - latin nyelven! Így lett évszázadokra a latin nyelv az idegen, ill. idegen szívű, felső réteg hivatalos nyelve, vagyis "magyar államnyelv". Aki nem tudott "deákul" annak nem ért a neve.

Igazán nem Szent Istvánon és utódain múlott, hogy a pogány vérből kisarjadt az újkori magyar nyelv és irodalom. Csak olvasgassa [aki épp nem alkotmányt ír] író és költő géniuszainkat. Majd gondolkozzon el azon, hányan dicsőítik a honfoglaló Árpádot, hányan siratják Koppányt és hányan dicsőítik Istvánt? Hát nem sokan. Azt hiszem a "Walesi Bárdok" melodrámáját nálunk is színre lehetett volna hozni, ha akad olyan hülye király aki dicsőségére ódát akar hallani magyar ajkakról, ill. magyar kobzokról. Ilyen nem akadt. A lírát a szentkorona firkászok prózája helyettesíti.

De hagyjuk az irodalmat, a költészetet és merüljünk bele az alkotmányjogogászkodás hínárjába.

Szerzőnk úgy vélekedik, sőt le is meri írni, hogy István, mély hite által vezéreltetve, hatalom-felfogásáben igazodott a pusztaszeri országgyűlés határozványaihoz, azaz rendszere a pusztaszeri országgyűlés örökségének tekinthető. Mondják, a papír mindent elbír. Meg a plafon is...

Meg is magyarázza. "Magyarországon a királyi hatalom nem a magánbirtoknak [magántulajdonnak] tekintett országon gyakorolt királyi magánhatalom". Ebből a derék szerző arra a következtetésre jut, hogy a föld tekintetében az "ősi közös családi birtoklás érvényesült." Azt senki sem állította, hogy I. István magánhatalmat gyakorolt. Ő a német martalóc lovagrend és a nyugatról besurranó csuhás sáskahad segítségével győzött Árpád utódain, akik egyszerűen képtelenek voltak időben megérteni, hogy lehet egy "alkotmányos puccsot" tömjénfüsben végrehajtani.

Közhely-számba megy, így nem is érvelek amellett, hogy az istváni államcsíny szétzúzta a magyarság alkotmányos rendjét [amelyhez az etelközi alkotmány is hozzátartozik], intézményeit és a népközösséget elzárta megélhetési forrásától a földtől. A föld Árpád törzsei között mint "szállásterület" került kijelölésre megosztásra, mint a szabad harcosok köztulajdona.

Nem vitatható, hogy a honfoglalók "termelési módja" átmenetileg "elmaradottabb" volt, mint az új hazát környező államok termelési módja, mivel ez utóbbiak már áttértek a föld kisajátításán és az emberi munka kizsákmányolásán alapuló földművelés re.

[A Nyugat "keresztény" martalóc államai az Újvilágban először nem a nomád társadalmakkal, hanem az övékénél sok tekintetben fejlettebb földművelési kultúrákkal találkoztak, de ezeket a kultúrákat elpusztították, mert nekik a föld és a földön rabszolgaként robotoló megkeresztelt (!) népesség kellett. Közép és Észak Amerikával már nem boldogultak ilyen módszerrel, mert az indián őslakosság nem akart sem megkeresztelkedni sem rabszolgaként földet túrni. Ezért az őslakosságot kiirtottáki és helyettük Afrikából importáltak rabszolgákat . E "modernizáció" a Katolikus Egyház áldása, támogatása és haszonrészesedése mellett, teljes sikerrel járt.]

Az istváni "hittérítés" szörnyűségeit utólag azzal szokás indokolni, hogy e nélkül a "keresztény" szomszédok elpusz tították volna a magyarságot. Ez magában foglalja azt a további feltételezést is, hogy a magyarság képtelen lett volna élet, ill. termelési módján változtatni, azaz a nomád legelőgazdálkodásról, ill. állattenyésztésről [plusz a kalandozások ról] áttérni a földművelésre (is), a közös földtulajdon rendszerének fenntartása mellett. Dehát nem is kellett volna áttérni! Mára bizonyítottnak tekinthető tény, hogy "őseink életében a földművelés is jelentős szerepet játszhatott. Fehér Géza szerint a honfoglaló magyarok új hazájukban a letelepült életmód, a földművelés és az állattenyésztés ismeretével és gyakorlatával jöttek, s hasonló megállapításra jutott László Gyula is." Nem passzol a hittérítés sem!
"A magyarság számára nem volt idegen a kereszténység, hiszen Lebédiában olyan sok keresztény volt közöttük, hogy Konstantinápolyban külön püspököt szenteltek számukra." A vallás az egyének legszentebb magánügye, a társadalomnak pedig alapvető szabadságjoga! Ki veheti magának azt a bátorságot, hogy az idegen hadak segítségé vel legyőzött, megfélemlített népet, mint az állatcsordát, ostorral hajtsák a keresztvíz alá? "Szent" Istvánnak volt ehhez bátorsága, persze mint a német rabló-lovagrend tagjának.

Az "idegen szép" szlogent tekinthetjük akár "Szent Istvántól" származónak is. De miket locsog a huszonegyedik század kiválóő alkotmányjogásza?
"Az idegenek 'indigenatusok' egy része ... nem csak jogilag, hanem szellemileg és etnikailagis elfogadta s ezzel elismerte a Szent Koronát." [Plafon...] De ez még nem a csúcs! Az embert írás közben gyakran elfogja valami révület. Ilyenkor ilyeneket ír [idéz] "A keresztény közösségen belül Szent István műve [Intelmek, törvények] a mindenkire kiterjedő gondoskodás." Szent István cselédtörvényeket alkotott. Csak olvasgatni kellene, törvényeit, intelmeit.

Kitűnő szerzőnknek, szerencsére, van néhány rossz szava a Habsburg dinasztiáról is, de minő felemás helyesebben faramuci módon. Helyesen írja, hogy a Fugger bankház pénzével lettek nagyhatalmú dinasztia. Nagyzási hóbortjuk ban hol Noé Kám nevű fiáig, hol Dávid királyig vezetik vissza családjuk eredetét. Mindenestre követik a körülmetélés hagyományát... [Érdekes, az angol uralkodóház tagjai is. Ugyancsak érdekes, hogy a magyar hercegprímások is... Ezt úgy hívják: a Keresztény Európa...] Említi, hogy a dicső Habsburgok a Magyar Szentkoronát zálogba csapták a Fugge reknél. Hát' istenkém, nagy úr a szükség. A fentebb már emlegett "jeruzsálemi királysággal" kapcsolatban a szerző a következők leírására és közzétételére ragadtatja magát. "Jeruzsálem királyának címét utoljára a katolikus szertartás szerint a világon eddig utolsóként megkoronázott király IV. [Boldog] Károly viselte. ... Boldoggá avatása ... család szeretete, 1917-es békekísérlete, de elsősorban a Szent Korona iránti tisztelete miatt volt indokolt." Az ember nem akar hinni a szemének! Arról a IV. Károlyról van szó, aki a magyar legitimisták segítségével két "királypuccsot" kísérelt meg! Azért kellett kétszer is elzavarni, mert fennállt annak a veszélye, hogy akcióival az Ország további területeinek megszállására kerülhet sor az entente hatalmak, ill. a szomszédos államok részéről.

Mi legyen az ember véleménye egy olyan közíróról, akinek erkölcsi és jogi értékrendje, sőt érzelmi világa is, ennyire zilált, ennyire következetlen és ellentmondásos? Dehát még koránt sincs vége, tovább buzog a bölcsességek kútja.

Igaz lehet, hogy a "keresztény értékeket" az Iszlám hódításnál is jobban szorongatták ... a bankok! A XIV.- századtól jegyzik a Bardi, Peruzzi és Medici bankházak offenzíváját, amelyet a Fuggerek pénzügyi okkupációja követ. Az utóbbi bankház kapcsán a szerző megemlíti Fortunatus Imrét, a magyar Jud Süss-t is. Itt már helyben is lennénk. Zsidó tőke és az országát elzálogosító "keresztény" uralkodó, no meg a Szent Korona és a Szentorona-tan. Hogy lehet ezeket összehozni? Szerzőnk mindenesetre megkísérli. Lássuk milyen sikerrel.

Ki tudná szerbe számba venni azokat a magyarokat akiket a "Szentkirály" felnégyeltetett, élve eltemettetett, megvakít tatott, fülébe ólmot önttetett, kiherélni rendelt? Árpád és Koppány népét azonban nem sikerült pacifikálnia. Fel - fel lángoltak még a késői pogánylázadások, melyek saját vérükbe fulladtak. A hamu alatt azonban ízzott a parázs. Hol Tiborc panszkodása formájában, hol kiegyenesített kaszákkal. Az 1514-es Dózsa féle paraszt "lázadásra" utalok.

Lássuk hogy dolgozták föl jeles íróink e témát?

Ady:

A Nyár heves s a kasza egyenes.
Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl,
Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe
Rettenetes, nagy dühvel özönöl?

Petőfi:

Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

Tóth Zoltán József:

"A Habsburg királyi udvar ... politikájával előidézi az 1514-es parasztháborút, amely végül 'szerencsére' (!) nem éri el a célját, mert végülis nem fullasztja anarchiába az országot és nem teszi földönfutóvá a parasztokat (?) és így közvetve a köznemességet (?) sem."

Persze a dolognak lett hátúlütője, de a szerző, a maga módján, megmagyarázza ezt is. "A parasztság ... 1514-től 1848-ig elveszíti közvetlen országos politikai jogait, ugyanis ekkortól 'őket a földesúr képviselte' az országos közé letben." Biz' isten, ezt írta - így írta ez az alkotmánykukac! Ha valaki ezek után azt gondolná, hogy a hülyeség nem űberelhető, téved. Szerzőnk, a jelek szerint, úgy érezte, nem fejezte ki magát elég szabatosan, világosan, ill. magyarosan, ezért megfejeli a gondolatot. "A parasztság jogvesztése azt jelentette, hogy ők nem maradnak a Szent Korona 'közvetlen' (?) tagjai. 'Közvetett' (?) tagság létesül, amikor is őket földesuruk képviseli." Őszintén szólva nem tudom, nem értem, a szerző honnan veszi a bátorságot hogy a semmiből jogi kategóriákat kreáljon? A földesúri "képviselet" mibenlétét József Attilánál olvashatjuk a "közvetett tagok" sorsáról.

Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.

De ez még mindíg nem a legnagyobb logikai bukfenc. Az még ezután következik.

Közben említsünk meg futólag néhány apró történelmi epizódot: Thököly, majd Rákóczi szabadságharcát a "szentkoronás" Habsburg uralkodóház ellen.

Aztán, hipp - hopp, már '48-ban vagyunk. Erről ezt írja Tóth úr. 
"1848-ban, és ebben egyetértettek az utolsó rendi országgyűlésben, a parasztság ismét a Szent Korona tagjává vált, visszakapta országos politikai jogait." A történethez tartozik viszont, hogy "
a Debrecenben ülésező magyar Országos Honvédelmi Bizottmány Kossuth Lajos vezetésével kiadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, majd április 14-én kimondták a Habsburg-ház trónfosztását." A címerről pedig, horribile dictu, lekerült a Szent Korona! "Jogaiba" százezer muszka és Haynau helyezte vissza akasztófák, sortüzek, börtönláncok segítségével. [Tényleg zárjelben tegyük hozzá, hogy az útált Habsburg dinasztiát többször fosztották meg a trón és a Szent Korona bitorlásától, előbb 1620-ban, majd 1707-ben. A '48-as a harmadik volt, de nem az utolsó, mert a történelem a trónfosztások sorába iktatja negyedikként IV. Károly [első 1921. március] , ill. ötödikként IV. Károly [második 1921.okt] trónfosztását is. A szerzőnek eszébe juthatna az is, hogy "Boldog IV. Károlynak" köszön hetjük a Kisantantot amely ma is létező szövetségi rendszer és ki tudja vívni azt a "jogot", hogy a Benes Dekrétumot a "demokratikus" Csehország, ill. Szlovákia hatályban tarthassák.

Régi szabály, hogy ha valaki a mellényét egy ponton félregombolta, az összes többi gombolás rossz. Így járt Tóth úr is, amint ez a következőkből kiderül. Felemlíti, hogy az 1867-es kiegyezés után nem ért véget a történelem és főleg a banktőke nyomása az "alkotmányos értékekre". Ellensúlyozó intézkedéseket kellett hozni. Ilyen volt
"az Istóczy párt nyomására elfogadott a magán és a banki uzsorát tiltó törvény (!)." Igenám, de ki is az az Istóczi? Hát az antiszemi tizmus egyik - ezerszer kiátkozott - képviselője. Ha valaki a Tiszaeszlári "Vérvád-perről" olvas, gyakran találkozik a nevével.

Aztán megint egy bakugrás. "Valójában a régi hagyományoknak megfelelő helyreállítása a magyar alkotmánynak - a jogfolytonosság jegyében - 1920-ban indul el." Mi is indult el ezidőtájt? Hát, 1919 augusztusában a "fehérterror"! Héjjas Iván, Prónay Pál, Ostenburg-Moravek Gyula különítményei. Nem tudom, 1920-ban milyen "helyreállítás" vette kezdetét. A református Horthynak biztos nem a Szentkorona Tan járt az eszében és 1921-ben, lásd fentebb, kétszer is elzavarta a koronás tökfejet IV. Károlyt.

Említés tárgyává tétetnek az 1938 - 1941 közötti "területi revíziók" is, amelyek a Szerző helyes álláspontja szerint nem megrendítették, hanem erősebbé tették az országot. Ennek a dolgozatnak nem közvetlen tárgya ugyan ez a téma, dem említést érdemelt volna, hogy a revíziók az I. és II. sz. ú.n. "Bécsi Döntések" alapján mentek végbe, amikoris a Felvidékre, a Délvidékre és Erdélybe csapataink békés bevonulását Hitler garanciája és a Wehrmacht biztosította.
 

* * *

Ilyetén alapvetések után a dolgozat rátér a jogfolytonosság és a jogfolytonosság helyreállításának szerfölött bonyo lult problémájára. Szerinte egy "jó alkotmányra" van szükség. Az az alkotmány jó, amely megvédi e Nemzet szuverenitását és tagjainak biológiai létét. Bővebben szólva "abszolút védelemmel látja el a megmaradást jelentő értékeket, természeti adottságokat. Így a földet, vizet, az ásványi anyagokat, stb." A "jó alkotmány" alatt azonban a szerző nem egy új, írott [kartális] alkotmányt akar, hanem minden olyan jogi, szokásjogi, stb. norma összegereblyé zését, amelyekre együtt azt lehet mondani, na' ez a jó alkotmány. Ehhez szerinte a kályhától kell elindulni, mint a tánciskolában, azaz "a törvénytelen rendszer előtti utolsó törvényes hatalom jogrendjét kell alapul venni, annak folytatásaként kell kezelni a helyreállítandó jogrendet." Megvallom ez a magasröptű fogalmazás túl magas nekem. Azt viszont kapiskálom, hogy egy több mint ezer éves írott és íratlan jogi katyvasz nem olyan áttekinthető, mint egy mellény, amelynél első pillantásra látszik, honnan kell újragombolni. Ezt a visszaállítási pontot tulajdonképp a szerző sem jelöli, csupán körbejárja a témát. Bizonyos [bizonytalan...] feltételektől függően az utolsó törvényes orsszággyűlés az 1938-ban megválasztott országgyűlés. Az általa képviselt alkotmányos jogfolytonosság pedig 1944. márc. 19-én szakadt meg, amikoris a Wehrmacht Hitler parancsára végrehajtotta a Margarethe I. tervet, azaz megszállta Magyarországot.

Így is fel lehet fogni, jóllehet az ország alkotmányos rendjét nem függesztették fel. A megszállás kényszerű katonai intézkedés volt annak megakadályozására, hogy a német front háta mögött Magyarország kiugrást hajtson végre.

Akár így van, akár nem, azt eltelt 67 év változásai miatt az alkotmányos origóhoz nem lehet visszatérni. De mit lehet csinálni? Hát erre tudósunknak voltaképp nincs receptje! Összefoglalóan azt mondja, hogy "összefoglalóan: a jelenlegi kartális alkotmányt történeti alkotmánnyá kell átalakítani, megállapítva az 1944.márc.19-óta fennállt rendsze rek törvénytelenségét, s a történeti alkotmány alapjaként a Szent Korona-tant állítva, kimondva, a teljes jogfolyto nosság helyreállításának célját, 'a' továbbá a szokások és a törvények egyenrangúságát." Bizisten szószerint ezt írja, csakhogy ennek a mondatnak, a "mű" kulcsmondatának, az égvilágon semmi értelme sincs! Nem beszélve a megva lósíthatóságról. Persze a gondolatmenet nem ilyen egyszerű, mert az összefoglalót az összefoglalás után (!) alternatí vákra bontja és három vagylagos megoldást javasol, ami tulajdonképp nem három, hanem négy...

  1. Népszavazás,-
  2. Olyan törvénymódosítás (?) amely feljogosítaná a köztársasági elnököt, hogy jogfolytonosság helyreállító nemzetgyűlést, vagy országgyűlési választásokat írjon ki, amely "az alkotmányosság helyreállítását tekinti elsődleges feladadatának, mégpedig a jogfolytonosság helyreállítása jegyében."  Totál értelmetlen ez a mondat is!
  3. A második lehetőség a forradalom, de ez sem az igazi. Nem részletezem, miért.
  4. Létezik egy harmadik megoldás is. Itt következik a dolgok klúja, a csattanó! "Létezik egy harmadik megoldás is, ami nézetem szerint a legtisztább helyzet lenne, ha a történeti alkotmány elveit nézzük. Ha elfogadjuk azt, hogy Magyarországon (úgy) a mostani, mint a korábbi rendszer is törvénytelen, akkor csak egy személy tölt be törvényes pozíciót, az is a korábbi törvényes történeti alkotmány szerint. Ez a pozíció az esztergomi érsek pozíciója, akit egy törvényes, a magyar történeti alkotmányos rend által is elismert külföldi hatalom nevez ki..." 
    Szóval a Vatikánról és Erdő Péterről van szó! Hát ezt jól kifundálta! Szerinte minden más út a pusztuláshoz vezető helyzeteket eredményez. És most a zárómondat, az ünnepélyes finálé következik. "A szellemi alapok és az alkotmányos nézetek tisztázása, a tisztánlátás mindenképpen segítenének a pusztuláshoz vezető helyzeteket elkerülni és imádkozzunk, hogy el is kerüljük!" 

* * *

Hát kedves Tóth Zoltán József! El kell árulnom, terjedelmes agymenése nem váltott ki belőlem lelkesedést. Sőt erősíti azt a vélekedésemet, hogy a nemzet, vagy ha úgy tetszik a történeti alkotmányosság legnagyobb veszedelme az efajta okoskodás, az ilyen okoskodók.

És most - engedelmével - túllépve önön és művén - olvasóimhoz fordulnék, egy bejelentéssel.

Közhely, hogy csak a múlt ismeretében érdemes a jövő irányába tekintgetni. Közhely az is, hogy múltunk eseménye it, tanulságait tudatalattinkba kényszeríti az egyre intenzívebb tudatmanipuláció. Így vagyunk a letünt huszadik század létező, ill. létezett társadalmi rendszereivel. Ezek között említhetem a szovjet típusú szocializmust és a "náci" nemzeti szocializmust. Ami az utóbbit illeti, komoly elhatározásra jutottam. Gyarló eszemmel és szegényes eszköze immel megpróbálom elemezni, mit takar a III. Birodalom gazdasági "sikertörténete". [Hack Péter a Hit Gyülekezet presbitere használta ezt a "sikertörténet"  kifejezést.] 

Kiindulási alapként két könyv kínálkozik: a
"Mein Kampf" és [Öhquist] "A Führer Birodalma."  Ezek a könyvek az Internetről letölthetők. Letöltöttem őket. Szerkeszthető formátumba konvertálva viszont nem működnek a tartalomjegyzékek linkjei. A két könyvet kissé átalakítottam. Ennek során az "Arial" betűtípust választottam,- működővé tettem a linkeket és hátteret adtam a szövegeknek. A könyveket nem terjeszteni, hanem elemezni akarom! Elemezni abból a szempontból, hogy a huszadik századi Németországban megoldódtak e a legégetőbb szociális problémák és ha igen, milyen módszerek vezettek a megoldáshoz? Ez azért izgalmas kérdés, mert a múltból a jövőbe mutat, nem mint egy csontkéz, hanem mint egy párhuzamosított fénnyaláb. Nem lehet véletlen, hogy a XXI század újra "felfedezi" a nemzeti szocializmust és ennek jeleként a Mein Kampf talán a legnagyobb példányszámban újra nyomtatott könyv a világon. A keresletet nem valami perverz olvasói érdeklődés stimulálja, hanem a megoldáskeresés szándéka a kapitalista jelen egyre súlyosabb problémáira. Bárki bármit mondjon is, a jelenkor sikergazdaságait be kell sorolni valamilyen kategóriába. Az amit jelenleg Kína, Oroszország, Brazília, Argentina, Venezuela és a többiek csinálnak "nemzeti-szocializmus" bármiképp nevezzék is őket, bárminek nevezzék is magukat. A döntő ismérvek egy kéz újjain megszámlálhatók.

Nem nehéz észrevenni, hogy mindez a kapitalizmus alaptörvényeinek reciprokja. Ha valaki ennek kapcsán "antiszemitizmust" kiált, az mindössze annyit jelent, hogy szembenáll azzal a kialakuló új világrenddel, amely "megrengeti" az elrothadt kapitalista világot.

A következő írás, írások tehát elemzéseket tartalmaznak majd. Ennek során azt a módszert követem majd, hogy a forrásművekből nem idézek szó szerint hosszú passzusokat. Ehelyett ugrást biztosítok a tárgyalt szövegrészekre, vagyis bevezetem a valódi szörftechnikát.

Tapintatosan figyelmeztettek már, hogy írásaim nem olvasmányosak, ezért kevesen olvassák őket. Sebaj! Tudnék esetleg másként is írni, de nem akarok. Ergo: nem is fogok. Az Internetről meg tudom állapítani, hogy olvasóim átlag hány percet időznek honlapomom. Nos a "másfélpercesek" érdeklődését köszönöm, de nem tartok rájuk igényt.

Akik viszont idáig jutottak, azok türelmét hálásan köszönöm.

2011.03.26

Sz. Gy.

Tisztelt olvasók! A honlap új szolgáltatással bővül. Anonym hozzászólási lehetőséget biztosít. A beírás közvetlenül történik. Regisztráció nem szükséges. A beírt szöveget a program E-mail címemre küldi. Azt módomban áll a cikk alján közzétenni, esetleg észrevételezni. Akik a hozzászólásban mégis feltüntetik nevüket (becenevüket), ill. levélcímüket, egy partnerlistába kerülnek és a továbbiakban megkapják hírleveleimet. Egyetlen kérésem van: szíveskedjenek feltüntetni a cíkk címét (cím-részletét) amihez hozzászólnak.

Dátum

Becenév

Hozzászólás

 2011.04.26

  Nyikipapa

A szentkorona tan.-hoz.Ritkán adódó kegyelmi lehetőséget mulasztottak "magyar jaink\", mikor a történelem homályából előragyogó tárgyiasult hungarikumot a MAGYAR SZENTKORONÁT, annak elvitathatatlan egyedüliségét,nem hangsú lyozták ki. Ez nem szerénység ez bárgyúság. Mi oka lehet? Véleményem szerint az hogy a korona képi üzenete nem támasztja alá a hirdetett zsidó-keresztény átoltottságot.Teljesen újszövetségi üzenete van. 

2011.05.04 

 Ács - Angliából

Egy hosszú hozzászólást kaptam az alábbi betűformátumban.
"(A hozzászólásomat \"A szentkorona tan\" című íráshoz írtam)
A szerzőnek nem csak a történelmi ismeretei hiányosak, hanem szövegértelmezési problémái is vannak."
Arra nem vállalkozom, hogy az ilyen szövegeket átkódoljam, vagy értelmüket kisillabizálva karakterenként átírjam. Kérem a hozzászólót, írja át olvasható formátumba, pl. "charset=windows-1250" és akkor közzéteszem. 

2011.05.14 

 Anonym

Az Ács néven hozzászólónak üzenném, "viríthatna" valamit a lapjaiból. Hátha hasznosithatóak az eltitkolt gondolatai. A szentkorona tan szerény személyemet is régóta foglalkoztatja. Úgymond rokonszenves gyógyírnak tünt elprivatizált kis országunk bajaira. Mignem rábukkantam Szeszák Gyula honlapjára. Ettől kezdve a homály oszlani kezdett a szememről. Nem állitom,hogy tisztán látok, de Úgy tűnik dereng valami. A legfontosabb kérdés számomra az, hogy lesz-e jogunk a Kárpát - medencében élni?
Jogunk biztos lesz. Módunk nem lesz...