A szent tanok!  Ah, épp a szent tan mindig átkotok, Ha véletlen reá bukkantatok: mert addig csűritek, hegyezitek, hasogatjátok, élesíti tek, mig őrültség vagy békó lesz belőle. Egzakt fogalmat nem bírván az elme, ti mégis mindig ezt keresitek, önátkotokra büszke emberek. [Madách - VII. Konstantinápoly]

 

 Levelek

 

Szentségtelen Szent Ágoston

Az ÍRÁS rabságában


A címbe foglalt dehonesztáló jelzőt nem én találtam ki. Olvastam. Lentebb kitérek rá, hol.

Sokszor sokat
írkáltam  már Theodosius császárról, aki oly módon hasznosította  Szent Pál tanait, hogy ... "Kr. u. 391-ben államvallássá tette a kereszténységet. Elrendelte a többi kultusz üldözését. A társadalom hátán kinőtt a második púp. Egyházi állam keletkezett a világi államban. E két szörnyeteg ezután együtt kezdte marcangolni a társadalmat hol marakodva hol osztozkodva a koncon."

Füstölgéseim során elsiklottam Hippói Szent Ágoston becses személye és áldásos tevékenysége fölött, jóllehet őt kereszténység egyik legbefolyásosabb filozófusának tartják amiatt, mert szinte az egész középkor vallási ideológiája belőle táplálkozott. Beleépítette úgymond a keresz tény filozófiába mindazt, amit fontosnak gondolt, állítólag még Platón tanait is.

Eszelős buzgalommal írt, írt, írt.
93 önálló műve ismert. A legismertebbek a Confessiones (Vallomások) és a Civitas Dei (Az Isten Városa). Az egyik 13, a másik 22 kötetnyi terjedelmü...

Ennek alapján a grafománok védőszentje lehetne. Hogy nem jutott ez eddig senkinek az eszébe?
 
A lázas alkotás időben csaknem egybeesik Theodosius "reformjaival". A Vallomásokat hippói püspöksége idején írta 397 és 398 között, az Isten Városát pedig 413 körül cca 12 éven keresztül.

[A utóbbi mű körül zűrök vannak, amelyek már az új kiadás címéből is kiderülnek. Erre kitérek lentebb, anélkül hogy túl-ragoznám a témát.]

Ez az írás arról szól, hogyan fosztották meg a szentágostonok a fehér faju emberiséget az "eredendő bűntől" vagyis a tudni vágyás, a gondolkodás jogától, ill. képességétől.

A fehér emberfaj kultúrája, civilizációja Görögországban fejlődött ki és onnan sugárzott Európába, a Világba. E kultúra középpontja - a természet (!) remekműve - az EMBER volt. Aliga szükséges ragoznom, hogy e boltozatos homlokok [Platón, Arisztotelész] mögött egészséges agyak rejteztek bennük ép lelkekkel és mindezt ép test hordozta.    

Környezetét első sorban érzékszervein keresztül igyekezett megismerni. Hamar rájött azonban, hogy tapasztalásain elgondolkodva új ismeretekre tehet szert. Feltalálta az elvont gondolkodás, a logikai következtetés szabályait. Ezt más emberfajok is így csinálták, de talán a görögök jutottak legmesszebb, legmaga sabbra.

Már majdnem hozzáfogtam, hogy ezt bővebben kifejtsem, de rájöttem, hogy korábban már megírtam ... Így megelégedhetek egy rövid idézettel. "A görögök természetes rendbe illesztették a vallást és a gondolkodást. Egész sor istent alkottak az ember képmására és hagyták hogy ezek ugyanúgy viselkedjenek fönt, mint ők lent. A gondolkodás előjogát viszont megtartották maguknak. Egyetlen olyan istent se alkottak, aki helyettük gondolkodott volna. A gondolkodók mind halandó emberek. A gondolkodás módszere pedig az egyenjogúak párbeszéde (dialego) volt. Ettől a zseniális megoldástól lett a görög kultúra olyanná, amilyenné lett."
Egymásnak ellentmondó vélemények alkotása és ütköztetése tehát nem minősült eretnekségnek. Nem járt érte kínzás és máglya. Sőt! A dialego (kontradikció) szikrái gyakran olyan felismerésekre vezettek, amelyekre eredetileg egyik vitatkozó se gondolt.

A görögök a való világról helyesen úgy vélték, hogy végtelenül nagy és az emberi elme számára nem feltétlenül érthető.

A "hivatalos" görög gondolkodás sajnos meghajolt Ptolemaiosz meg nem érdemelt tekintélye előtt és axiómaként fogadta el a Földet a világmindenség középpontjának. Létezett azonban olyan tudós, Szamoszi Arisztarkhosz személyében, "aki Athénban már 1800 évvel Kopernikusz előtt [Kr. e. 220 körül] is azt tanította, hogy a Föld a Nap körül kering és saját tengelye körül forog – maga a Nap pedig nem istenség, hanem csak egy izzó kőgolyó."  [Megsaccolva a Nap méreteit rájött, hogy a farok nem csóválhatja a kutyát...]

Itt most egy hosszú rémregény következhetne arról, hogy a "keresztény" állam és egyház hogyan pusztí totta el - keleten és nyugaton egyaránt - a görög kultura tárgyi és szellemi hordozóit, de ezt sokan sokszor megírták már. Nekem már csak annak megírása maradt, mi került a helyükbe.

Kezdjük a Vallomásokkal, amelyet természetesen kiadtak könyv alakban, de az olvasó nagy szerencséjére (...) 
letölthetö PDF formátumban is [235 oldal mindössze].

A "művet" olvasva [helyesebben abba bele - bele olvasgatva ...] azon morfondíroztam mindenek előtt, hogy milyen műfajba soroljam. A besorolás nem sikerült. Leginább a Kámaszutrára emlékeztet, de az se tudtam hova sorolni.

A kórlélektan felé fordultam hát és hamar rátaláltam a megoldásra Dr. Krafft-Ebing R. "Psychopathia Sexualis" c.
könyvére, amelyben a szerző a "martyrdomot" (а szentség utáni vágyat) betegségnak tekinti, a hisztériával és a mazochizmussal kapcsolja össze.

Így már világos. A "Vallomások"voltaképp napló, egy őrült naplója. Ágoston "rajongá sa" tömény perverz szexualitás, így a Kámaszutra "joggal" jutott eszembe. 

Az is érthető, miért adták ki anno. Ágoston Hippo püspökeként önmaga kiadója volt.
Ehhez képest semmi se volt drága. Erről árulkodik a "díszkiadás" külalakja.

De miért adják ki, méltatják és kommentálják napjainkban? Erre a viszketős kérdésre az "Isten Városa" kapcsán térek vissza.

Úgy érzem nem mellőzhetem. hogy a Vallomásokba foglalt tömény hülyeségek tengeréből egy kiskanálra valót ide ne löttyintsek [az Első Könyv VII. fejezetéből]. 

"Bűn árnyékozza csecsemőkorunkat. Ki tud engem gyermekkorom bűneire emlékeztetni? Pedig jaj, senki nem igaz a bűntől pillantásod előtt, még a csecsemő egynapos földi élete sem. Honnan vegyem korai bűneim emlékezetét? Talán ugyanolyan korú gyermekeken figyeljem meg azt, amiben emlékezetem immár nem tud eligazítani? Mivel vétkeztem akkor? Azzal, hogy sírva követeltem az emlőt? Igaz, ha most is úgy nyűgösködnék, nem ugyan emlő, hanem nekem való táplálék után.
Ártatlan a gyenge csecsemőkéz ütése, de lelkén már rajta van a bűn árnyéka. Megfigyeltem egyszer egy ilyen rakon cátlan kisdedet. Még beszélni sem tudott, de már irigy és 'gyűlölködő' pillantással méregette pólyás testvérkéjét. Csecsemőkoromat nem tudom, Uram. Mások mondásából, csecsemők megfigyeléséből következtetek rá, s akármilyen megbízható is így szerzett tudomásom, ezt a kort nem szívesen számítom hozzá földi életem folyamatához, mert éppen úgy elfedi előlem a feledés homálya mint anyám méhében töltött időmet. S ha meggondolom, hogy 'vétekben fogan tattam és bűnökben fogant engem az anyám' (Zsolt 50,7), mikor és hol volt, kérlek, a te szolgád, Uram, igazán ártat lan?

Mindebből nem az következik, hogy Ágostonka "gyermekbűnöző" lett volna, hanem az, hogy az életre alkalmatlan és méltatlan egyedként jött a világra, akit egy egészséges társadalom nem hagyott volna életben [a spártaiak pl. lehajították volna a Tajgetoszról. Közelebbi példára nem merek hivatkozni ...]. E mulasztás miatt kell foglakoznom e szörnyszülött másik szörnyszülöttjével, az Isten Városával is.

Ez azért is indokolt, mert a hálás utókor véleménye szerint "Szent Ágoston intellektuális hagyatékának számos eleme máig elevenen él a keresztény teológiában és bölcseletben: ilyen platonizmusa, a kegyelemről való tanítása, az isteni eleve elrendelés felé hajló véleménye, Istent a Jóval és a Széppel összekapcsoló eszméje. Az antikvitás végén ő fektette le a 'keresztény filozófia' alapjait, s ezzel a középkori gondolkodás úttörőjévé vált. De számos újkori gondolkodót, többek között Descartes-ot is, az ő munkássága ihletett meg."
Ami a Descartesra való hivatkozást illeti, ez totál ferdítés [Descartes tulajdon létét sem istenből, hanem saját gondolkodá sából eredeztette - "cogito ergo sum".] 

Az viszont igaz lehet, hogy az obskurus középkori keresztény gondolkodás kialakításában szerephez jutván, hülyeségeiből is következtek a "keresztény középkor" ostobaságai és szörnyűségei.

A "keresztény - magyar" könyvkiadás olyannyira favorizálja Szent Ágostont, hogy újfent kiadták. Jó lenne tudni miből, miért, kinek? Nehezen tudok csak elképzelni olyan időmilliomos mazochista barmot, aki hajlandó lenne belemerülni a sületlenségek ezen fene ketlen kútjába.

Az Isten Városának csak fizetős papir-kiadása van, pontosabban szólva kitartó pecázás sal lehet csak néhány könyvét az Internetről kifogni. Emiatt kénytelen vagyok nagy részt a könyv ismertetőkre hagyatkozni.

Mi a probléma a könyv címével? Sok forrás isten "államának" (!) értelmezi a címet helyesen, hisz a város szónak semmi értelme nincs. Annál több van a "pápai
intézkedésnek" vagyis az "Urbi et Orbi"-nak, amely Rómának és az egész földkerekségnek szóló pápai intézkedés és áldás. A kifejezés az Urbs et Orbis szópárból ered: Urbs 'a város', azaz Róma; Orbis 'az egész föld'. – Eredetileg a pápai okmányokon szerepelt, jelezve, hogy az adott pápai intézke dés (pl. szentté avatás) nem csak Rómának szól, melynek, hanem a világ minden katolikus hívőjének.

Arról van szó, hogy a "Nagy" Theodosius teokratikus állama nem volt elég aljas és elég hatékony az Egyház "kegyes" igényei nek szolgálatára. Át kellett adnia helyét az "Isten Államának". Ez a szörny állam felelős többek a "Szent Inkvizíció" rém tetteiért is. Aki pedig mindezt megtervezte jóságos elmélkedőként jelenik meg álmélkodó tekintetünk előtt, aki mindent tudott, értett és megmagya rázott.

Tényleg, hogy kefélt Ádám? Ez sarkalatos kérdés a "sokasodjatok" isteni parancsolat végrehajtása szempontjából. [A Könyvben körülírt mutatvány sokakat érdekelne ma is azok közül is akiken már a Viagra sem segít.]

Az egésznek azonban semmi értelme ha belegondolunk, hogy az almaevő házaspár a Paradicsomból történt kiűzetés után kezdett a gyerekcsinálás hoz. Új mostoha életkörülményeik közepette miért kellett volna nélkülöz niük még ezt az örömöt is. Ej' Ágoston, miket firkáltál Te itt össze-vissza?

De fogjuk komolyra a szót.

A továbbiakban jórészt egy "Ágoston ellenes" Blogra vagyok kénytelen támaszkodni abban a reményben, hogy az onnan vett idézetek helyesek, valóban SzentÁgoston kinyi latkoztatásait tartalmazzák. Ezek egyikét másikát. Egyes mondatokat ki kell emelnem a hatalmas szó-kazlakból. Ezt megengedhetőnek vélem, mert azt vallom, hogy a mondanivaló legkisebb egysége a mondat, amely önmagában is értelmezhető, véle ményezhető és beilleszthető bármilyen szöveg összefüggésbe az adott írásmű keretein belül. Némi túlzással állíthatom: amint egy cseppjében benne van a tenger, egy mondatában benne van az ember is.

Mielőtt ebbe belefognék előre kell bocsátanom valamit, a fenti kórtörténet folytatásaként.

A "pogány" görög gondolkodás az embereket két típusba sorolta [ezeknek úgyszólván semmi közük Carl Jung "archetipusaihoz"], prometheusi és narcissusi tulajdonságokkal rendelkezőkre.

Prometheus az istenek elleni lázadó volt, aki ellopta tőlük a tüzet, de nem magának nem a saját pecsenyéjét sütötte rajta. Tanította az embereket a hasznos tudományokra. Önvallomása szerint minden istent gyűlölt. Ergo megbűnhődött

Narcissus - a keresztény középkor emberideálja, az egzisztencializmus ember-eszménye, széplélek, aki csak saját lelkének (kétes) tisztaságával és önmaga megváltásával törődik. Ergo felmagasztaltatik, mint Benedek.

Gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy Benedeket melyik csoportba sorolom.

Az általam megnevezett Blog a "sületlenségek doktorának" is titulálja Ágostont. [Egyébként nem csupán a tárgyalt Műből, de más írásaiból is idéz.] Lássuk mivel szolgált rá erre a titulusra?

Mindenekelőtt nem volt doktor a szó semmilyen értelmében. A görög nyelvet nem sajátította el kellő színvonalon, így a görög bölcselőket sem érthette, belőlük nem vizsgázhatott, csak kritizálhatott... Orvosi tanulmányokat sem folytatott. Nem találtam utalást arra, hogy az előtte cca. 6 - 700 évvel korábban élt Hippokratész tudományát közelebbről ismerte volna. Feljegyezték továbbá, hogy a tudományok tudományát a matematikát betegesen gyűlölte. A többi természettudomány elsajátításáról se szól a fáma.

[Itt említem, egy csodálatos
linkgyüjteményre, egy valóságos himnuszra leltem az Interneten, amelynek minden betűje a görög nagyszerűségről, ill. annak letéteményeséről a görög EMBERRŐL szól.]

Szólaljon meg mindezek után Ágoston is a Blog szövegkörnyezetében.

"A megkereszteletlenül meghalt gyermekek a kárhozatra kerülnek, mert azok már az anyaméhben bűnösök voltak. Arra a kérdésre, mi az isteni kiválasztás oka, rendje, mitől függ ez az isteni előrendelés, Ágoston csak elégtelenül buta választ adott: 'Isten a titokzatos, számunkra felfoghatatlan isteni bölcsesség alapján teszi' - mi, a korlátolt agyunkkal ezt sosem fogjuk megérteni. Erre a kiválasztó és ezáltal kirekesztő kegyelmi rendszerére méltán érdemelte ki a 'doctor gratiae' – a 'kegyelem tudósa' címet.

Erkölcstelen módon felállította a 'Cognite Intrare' - bejövésre (megtérítésre) kényszerítés – elvrendszerét, mely elméletet később (Ágoston csuhás utódai) folyamatosan hasznosítottak a középkorban, hogy alátámasszák a mindennapi brutális erőszakosságok alkalmazásának helyességét. A másképp gondolkodók 'bejövésére/megtérésére' tett jámbor igyekezet sokszor eredményezett elnyomást, kínzást, vagy halált, és mindez Ágoston szellemében: reá hivatkozva történt. Az erőszak alkalmazásra példaként hozta fel, Lukács: '… és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.' (14: 23) – versét. Miközben égtek a régi pogány könyvek, az öreg pergament tekercsek, Ágoston győzedel mesen kijelentette: „Minden írott anyagot vissza kell utasítani kivéve a szentírás igazságát, mert annak igazsága hatalma sabb minden emberi tudásnál.” 

„Földünk lapos és körülötte forognak az égitestek.”

„Jó keresztények óvatosak legyenek a matematikusokkal és minden  más tanítóval, kik üres dolgokat hirdetnek. A veszély már régóta valóságos, hogy a matematikusok szövetséget kötöttek az ördöggel az ember lelke elhomályosí tására, és az ember pokolhoz láncolásában.” (De Genesi ad Litteram.)

Hogy mennyit kell tudni egy kereszténynek? „A keresztényeknek elég csak annyit tudniuk a világ dolgairól, hogy azok legyenek bármik is, a mennyben vagy a földön létezők, láthatóak vagy láthatatlanok, azok nem mások mint a Teremtő jóságos megnyilvánulásai.” (Enchiridion, 3, 9)

„Hasznosítható tudást szinte alig találni a pogányok könyveiben, a mi szentírásunk bölcsességével azokat összeha sonlítani lehetetlenség.” (De Doctrina Christiana) És ami hasznos és igaz tudás mégis előfordul a pogányoknál, az sem a szentlélek által sugalmazott, hanem a zsidóktól lett eltanulva, lekopírozva. Ágoston negyedik könyve (De Doctrina Cristiana), II.-28 fejezetében azt óhajtja bizonygatni, hogy Plató Egyiptomba látogatott, mikor Jeremiás ott volt, és akkor „megismerte a 'mi' vallásirodalmunkat, minek segítségével taníthatta és leírhatta azokat a dolgokat, melyekért olyan nagy megbecsülés övezi.” Végeredményben Ágoston azt füllenti – figyelmen kívül hagyva a kronológiai abszurdi tást –, hogy Platón a zsidóktól (Jeremiástól) tanult el minden bölcsességet, sőt Püthagorasz is csak a zsidók által volt képes maradandót alkotni.

Kicsit lejjebb, a már a tőle megszokott erőszakossággal útmutatást nyújt a pogány filozófia, gondolkodás eredményei, vívmányai kisajátítására:
„Továbbá, akiket filozófusoknak neveznek, de különösen a Platonisták, ha megfogalmaztak is olyan igazságot, hittételt, amit a mi hitünkkel összeegyeztethetünk, attól el nem fordulhatunk, hanem a saját hasznunkra 'kisajátíthatjuk' ezeket a bölcsességeket – 'elvehetjük' azoktól –, akik jogtalanul tarják maguknál.” (II.-40) 

Nem vádolhatom magam amiatt, hogy nem igyekeztem volna Szent Ágoston arcképét szavai alapján megrajzolni. Jobb híján méltatásokat kerestem és találtam is, pl. Kiss Albin lelkendezését, amely nem tartalmaz a citátumokat.
Eszembe jutott a Katolikus
Lexikon is. Az eredmény ugyanaz. Meglepődéssel tapasztaltam az óvatos elhatárolódást a Civitate Dei-től.

Most, még mindig a Blogból, néhány "kiragadvány" következik innen - onnan.

Egy természettudományi felfedezés.
"Cappadociában a szél képes teherbe ejteni a kancákat, és kiscsikóik nem élnek tovább három évnél."

A Bibliáról...
„Lehet ugyan, hogy egy és más nem világos benne, de mivel értelmünket alávetjük neki, rendü letlenül hisszük, hogy az is, amibe pillantásunk be nem hatolhat, biztos és csalhatatlan igazság.”
Tehát szerinte az embernek mindenbe van beleszólása, kivéve a bibliát, amiben még a bugyuta, babonás dolgokat sem szabad kétségbe vonni. "Senki ne akarjon ítélője lenni a törvénynek, hanem legyen teljesítője”.

Földrajzi ill. természettudományi értekezések.
„Úgy mondják élnek olyan irtózatos torz emberek, akiknek egy szemük van a homlokuk közepén; néhánynak a lábfeje visszafelé fordítva áll; néhányan két neműek, jobb mellük férfi mell a bal pedig női; másoknak meg nincs szájuk. Hallottunk olyan fajtákról is akiknek két lábfejük van, de csak egy lábuk, rendkívül gyorsak és mégse kell a térdüket sose behajlítani uk; Skiopedeszeknek hívják őket, mert a tűző napon hanyatt fekszenek és hatalmas lábfejük így árnyékot biztosít testük nek. .... A Cynocephaliknak kutyafejük van és ugatnak ... [XVI. 8.]

[Voltaképp a fülét - farkát akaratlagosan mozgatni képes Ádámot is itt lehetne említeni azzal, hogy az ilyen hímvessző szintén használható praktikus célokra: a lábfej árnyékában legyező gyanánt lehetne lengetni ...]  

Egy fejezettel arrább kijelenti: "mese az, hogy van antipólus, hogy a föld túloldalán az emberek fejjel lefele sétálnak miközben talpuk ellenkezőleg tapad földünkhöz. Az ilyet nem szabad elhinni." [XVI. 9.]
 

* * *

Minden tréfán kívül mondom: idáig  jutván azon kezdtem gondolkodni, nem írhatok recenziót olyan könyvről, amit nem olvastam, mert körülröhögnek vele. A delete gombot mégsem nyomtam meg, mert - vak tyúk is talál szemet alapon - az utolsó pilllanatban felfedeztem az Interneten a Könyv 1859 évi ingyenes (!) kiadását PDF formátumban, terjedelme 376 oldal.

Így abba a helyzetbe jutottam, hogy nem kényszerülök Szent Ágostont csupán mások által megrágott és kiköpött formában "méltatni".

Ez a könyv, amiként Szent Ágoston egész munkássága, az ókori görög civili záció lerombolását célozza a gúnyolódás legalantabb módszereivel.

Most nekiveselkedek a kásahegynek. Isten legyen hozzám és olvasóimhoz irgalmas...

Munkámat nehezíti, hogy Ágoston anélkül fröcsköli szanaszét mérges nyálát, hogy a történelmi hátteret vázolná. Más kérdés, mekkora lenne a könyv, ha ezt megteszi. Mivel én csak szemelvényekkel dolgozom még inkább mellőz hetetlen történelmi háttérkép alkalmazása.

Róma pusztulása.

A nyugati gótok Alarich király vezetésével 410. augusztus 24-én megszállják és három napig pusztítják, fosztogatják Rómát. [23 old.-tól]. A történetírás szerint "a keresztény istenhit megrendül a 'pogány' nyugati gótok elleni szégyenteljes vereség következtében. Még a meggyőződéses keresztények is azt hangoztatják, hogy a szerencsétlenség a keresztény hitet legin kább követő császárok bűnei miatt sújtotta az államot. Róma vereségét egyúttal a nyugati civilizáció barbárokkal szembeni vereségének tekintik." 

A római katolikus egyházról, a pápáról, a császárságságról és a császárról Ágoston egy szót sem ejt pedig...

Ekkor Honorius volt a "keresztény" császár, aki Ravennában dekkolt és esze ágában se volt alattvalói védelmében Róma falaira hágni. Történelmi pletykák [Prokópiosz bizánci történetíró] szerint "egy eunuchtól, nevezetesen a baromfiólak őrétől értesült arról, hogy Róma elpusztult. Az uralkodó a hír hallatán így kiáltott fel 'hiszen nemrég még a kezemből evett'! Volt ugyanis egy nagy kakasa, amelyet Rómának nevezett; amikor pedig az eunuch világossá tette számára, hogy Alarik Róma városát pusztította el, a császár megkönnyebbülten felsóhajtott, és gyorsan így válaszolt, már azt hittem, barátom, hogy a kakasom, pusztult el."

A pápa őszentsége Szent I. Ince [Innocentius] volt ekkor, aki erőskezű egyházfő hírében állt, mégis "409-ben küldöttséget vezetett Alarik táborába. Nem sikerült megegyeznie a királlyal, így elmenekült Rómából, és 410-ben a gótok [a pápa távollétében...] feldúlták a szent várost. Az ostrom alatt a rómaiak azt látták, hogy egyetlen Istenük elfordult tőlük, és ezért a pogány isteneknek áldoztak és hozzájuk imádkoztak. Egyes későbbi anekdoták szerint ezt maga Ince is engedélyezte ..."

Ágoston atya Afrikában Algéria északkeleti csücskén, a Földközi-tenger partján fekvő Hippoben püspökösködött [392-től 430-ig] és zsíros egyházi állásban a valagát hízlalva rótta mérgező gondolatait - többek között a póruljárt Rómáról is.

Az ember azt hinné, hogy a női szűzhártyákról hosszasan értekező püspök [lásd lenetebb] mindenekelőtt imádkozik Róma védtelenné vált lányaiért, asszonyaiért. Eszébe se jutott! Ellenkezőleg felrótta (!) a barbár királynak, hogy túl kesztyűs kézzel bánt a rómaiakkal és főleg azt, hogy nem tett különbséget Krisztus hívei, álhívei és nyilt ellenségei között.

24. old. "A pogányok krisztusra tekintettel krisztus ellenségeinek is megkegyelmeztek..." 

26. old. "Ilyen háború még nem volt...

28. old. "Trója (a rómaiak anyavárosa) görög lakóit a görögök elpusztították."  

29. old. "Caesar is úgy írja le a győztesek szokásait, hogy a szűzeket és a gyerekeket eérabolják, a magzatokat               (?)  a szülők 'karjai' közül szakítják ki, a családanyákat kény és kedv szerint kinozzák." 

31. old. "A barbárok kegyetlensége szelídnek mutatkozott."

Hülye ez az ember? Á' dehogy! Az Egyház aljas, kegyetlen inkvizítora!

Egy nagyon lojális egyházi 
jellemzés szerint "Theodosius és Iustinianus császárok törvényei mellett az eretnekekkel szembeni eljárásban irányadó szerepe volt Szent Ágostonnak. A 'nagy' hippói püspök ... elsősorban 'didaktikai' meggon dolásból sürgette az eretnekekkel szembeni határozottabb fellépést. Mivel az embert sokszor befolyásolják a külső körülmények, ugyanígy az eltévelyedett eretneket is a félelem (!) jóra indíthatja, ha jó pedagógusként megfelelő szigor ral közeledünk hozzá. Nem az eretnekeket kívánta üldözni, hanem a bennük lévő hamisságot."

A "Szent Inkvizíció" többszáz évig tartó garázdálkodása a "didaktikai" módszerek mibenlétét kellően megvilágítja [meg kínzottak sikolyai, máglyák].

Alarik valóban paradox helyzetet idézett elő azzal hogy "hivatalban" hagyta a császárt is meg a pápát is.

"A harcok nem irányultak a keresztény egyház ellen, így Ince továbbra is irányíthatta nyáját. Ezt egészen erős kézzel tette. Minden áron fenn akarta tartani a római Szentszék elsőbbségét. Elismertette a pápa primátusát, és Rómát nevezte minden klerikális vita döntőbírájának."  

Honorius császár - ez a buta köcsög - is megnyugodhatott. Csak Róma, a város pusztult el. Róma a kakas a kezéből ehetett továbbra is.

Szent Ágoston "műve" méltatóinak egyike - szerintem is - helyesen magyarázza Ágoston elképzeléseit, indítékait.

"Isten előtt senki sem bűntelen. A város pusztulása lehetőséget teremt arra, hogy az életben maradottak a megtérést válasszák, keresztényi módon éljenek. Ezen élmények hatására kezd kiformálódni gondolatrendszerében Isten Váro sának eszméje, amely az igaz keresztényeket gyűjti majd a falai közé. Van olyan szerző is, aki arra ragadtatja magát, hogy azt írja: Róma mindig is hidegen hagyta Augustinust, így nem csoda, ha a mostani események sem rendítik meg. Augustinus a rombolás és a pusztulás képével (vastatur mundus) az építkezést állítja szembe (Est ergo fides, quae aedificatur in nobis), egy szellemi építkezést, amely a hit segítségével történik, és amely hozzájárul annak a 'másik' városnak, az égi Jeruzsálemnek a létrejöttéhez."

Azt hiszem eddig minden világos, de tovább is van, mondjam még? Mondom.

A továbbiakban, a 46 oldalig a meggyilkoltak temetéséről értekezik. A szenteket el kell temetni, a többieket nem, mert a "végitéletre visszanyerik levágott tagjaikat." 

A 46 oldaltól egy lényeges kérdés körbejárása kezdődik "talán a szent szűzeken is akaratjuk ellenére elkövetett megfertőz tetés elrabolhatta e lelki tisztaságukat?" A válasz megnyugtató - nem.

47 old. "Az erőszaktétellel összekapcsolt idegen kéjről [szól], amelyet az elnyomott testben akaratja ellen szenved a lélek ... Egy példázat "egyszer egy bába valamely hajadonnak szüzességét kezével kémlelvén (?) , vizsgálat közben akár gonosz szándékból, akár tudatlanságból vagy esetleg  (?) megsemmisíté."

Az öngyilkosság valláserkölcsi megítélése kapcsán megint hallani a szörcsögést.

54 old. "Félni és őrízkedni kell ... nehogy a már kéjvágyának alájavetett test a heves ingerü gyönyör a lelket a 'bünbei' beleegyezésre bírja. Ezt elkerülendő kell az embernek magát kivégeznie."

60 old. "Vannak akik az öngyilkolást hasznosnak vélik t. i. a 'csiklandozó gyönyörök' vagy a fájdalmak okozta bűn veszély (?) elhárítása érdekében."

Mindezek után felteszi a kérdést: "miért engedi isten az önmegtartóztatóknak a testét erőszakosan megfertőztetni?" 

Na vajon miért? 

62 old. "Mert mély a világ teremtőjének és Kormányzójának 'gondviselése'. Megfoghatatlanok az ő ítéletei és kivizsgálha tatlanok az ő útjai." 

Na erre köss görcsöt Rebekka ha megkefélnek a migránsok... 

53 old. A kivégzésekről. "A ne ölj parancsa alól kivétel ha valakinek a kivégzését maga az isten ... nyilt meghagyása parancsolja. Az sem gyilkol, aki a parancsolónak szolgálni köteles, hasonló lévén a kardhoz, amely az azt haszná lónak eszközül szolgál."
Ezt mondják a zsidók is, Bibi Netanjahu is. De akkor miért akasztották tizenhárom csomós kínzókötélre a "nácikat"? A "meghagyós" isten egyébként Jahve. Olvassuk csak el Józsué épületes történetét.

64 old. A költészetről és a költőkröl. "Platón azt állítja, hogy a költőket, mint az igazság ellenségeit az államból ki kellene űzni." 

Platón valóban így vélekedett - Arisztotelész viszont másként ["Úgy látszik, a költészetet egészében két ok hozta létre, mégpedig természeti okok. Az utánzás vele született tulajdonsága az embernek gyermekkorától fogva. Abban külön bözik a többi élőlénytől, hogy a legutánzóbb természetű, sőt eleinte éppen az utánzás útján tanul is; mindegyikünk örömét leli az utánzásban. Ezt bizonyítja a művészi alkotások példája: vannak dolgok, amelyeket önmagukban nem szívesen nézünk, de a lehető legpontosabb képük szemlélése gyönyört vált ki belőlünk, mint például a legcsúnyább állatok vagy a holtak ábrázolásai."]
Kettejük hires vitájától, amelyet az Athéni Akadémián folytattak, zengett az ókor. Ágoston erről nem szól. 

74 old. "Építtessenek nagy fényes házak, házak tartassanak pompás vendégségekkinek hol tetszik s lehet éjjel nappal játsszék igyék okádjék tobzódjék ... a legvadabb s legundokabb 'bujaság' minden nemében áradozzon."
A pápák és általában a papok züllöttek voltak már Ágoston korában is. Mit, miért kárhoztat a pogányoknál?

78 old. - "Az őrző (pogány) istenek kötelezettsége lett volna főképp élet és erkölcs szabályokat adni a népnek ... A 'daemonok' semmit se tettek sőt azon voltak hogy a nép gonoszul éljen csakhogy őket félve tiszteletükre mindent megtegyen." 

79 old. tól Róma történetének szapulása, különös tekintettel isteneikre.  

117 old. "Hol voltak az istenek midőn a gyakori lázadásoktól kifáradt várost iszonyú dögvész és éhség pusztítá?"
É hol volt Jahve a "Keresztény Európa" istene "amikor a fekete halál (latinul: atra mors) az emberi történelem legpusztítóbb pestisjárványa tombolt, amelynek következtében 75–200 millió ember halt meg négy év alatt a 14. század közepén, 1347 és 1352 között Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában. Európa lakosságának – a különböző becslések szerint – 30–60 százaléka odaveszett."

151 old. "A rómaiak egy ajtó védelmére is három istent rendeltek Forcuulust az ajtószárnyhoz, Cardeát az ajtósarkhoz, Limentinust a küszöbhöz"

252 old. "Herkules toronyőre önmagával kockázik. Ha ő nyer a templomi pénzből vacsorát vásárol és kúrvát bérel. Ha Herkules nyer ugyanezt Herkules nevében teszi ..." 

256 old. "Liberát a szabadításról nevezték el minthogy a férfiakat jótéteménye által az elhálásban a mag kibocsátá sakor megszabadítja..." 

257 old. "A gyengébb női nem amely 'a dolog' ujságától fél azoknak egybe munkálkodásuk mellett szüzességét minden nehézség nélkül elvessze jelen van Virginiensis istennő, Subigus atyaisten, Prema anyaisten, Pertunda, Venus és Priapus. Mi dolog ez, nem volna elég egy isten?" 

258 old. "Jelen van ott Priapus a férfi kinek valóban iszonyú rút nemi részére volt kénytelen üni az új hitvesnő a hölgyek legillendőbb és 'legvallásosabb' módja szerint."

262 old. "Az [antik római] istenek ezen egész nemtelen seregét amelyet hosszu idő lefolyta alatt a babona össze halmo zott úgy imádandjuk, hogy egyszersmind emlékezzünk, miszerint tiszteletük inkább a szokáshoz, mint a dolog lénye géhez tartozik."

Ágostonnak ismernie kellett az Ószövetségben kitalált "szellemlények" népes seregét. Köztük és a pogány istenek között azonban alapvető különbség van. A "pogány" római nem volt köteles hinni ls vallani, hogy egy ajtóra három isten vigyáz. Akár egy jót is nevethetett ezen a marhaságon. De ha valaki a "keresztény középkorban" kétségbe merte vonni valamelyik szeráf, kerub, vagy démon, stb. "létezését", azt megkínozták és megégették.

Ágoston atya következetesen a Rómát dúló ellenségnek szurkol. Ezt tette Alarich esetében és ezt tette a Római birodalmat dúló Hannibal esetében is. 

123 old. "Míly kevély csatákat vívtak melyek mind megannyi dicsőségek valának Hannibalra nézve ahányszor a rómaiakat megveré ...A makacs ellenség vesztesége által kiengesztelve nekik mint 'hírlik' kegyelmet osztani paran csolt..."
Ezzel szemben a "kegyes" Hannibal "i. e. 216-ban gyakorlatilag teljesen megsemmisítette az ellene küldött, példátlan módon a két consul vezetésével egyesített, körülbelül 70 ezer fős római sereget Cannae-nál. A vereség mértékét mutatja, hogy szó szerint hírmondó sem maradt a csata végén bekerített római katonákból, Rómában csak jóval később, egy délről érkező utazó révén értesültek a sereg pusztulásáról."

Honnan vette "híreit" a hippói varangy?

Ágoston a jeles csillagász és földrajztudós azt állította [l. fentebb] "mese az, hogy van antipólus, hogy a föld túloldalán az emberek fejjel lefele sétálnak miközben talpuk ellenkezőleg tapad földünkhöz. Az ilyet nem szabad elhinni."
Aztán...
142. old. Idézi Apulejust, aki szerint "a földgömbnek (!) iszonyú megrázködtatásai következtében a föld kettévált és városokat nyelt el." A korábban általa tehénlepényhez hasonlított föld két "fél-földdé" esett volna szét egy iszonyu megráz kódtatás esetén ...

Ágoston "szent értékrendjében" akadnak pozitiv (!) elemek is.

231 old. - "Theodosius uralkodásának kezdetétől fogva, igazságos és 'kegyes' törvényei által, meg nem szünt a szenvedő egyházat [?] az istentelenek ellen védeni."

183 old. - A hippói firkász büdös lólába is kibukkan amikor "a zsidók országáról [ír], amelyet az egy igaz isten [Jahve] ala pított és addig tartott fönn, míg az igaz vallásban megmaradtak." Ez az igazi confessió: az Isten Állama nem más mint Izrael a világ ura.

Aki [netán] beleolvas az Isten Országába észre fogja venni, hogy Ágostonunk, miközben a "pogány" isteneket gúnyolja, okkal - ok nélkül állandóan egy Varro nevü személlyel polemizál. Róla viszont a következőt illik tudni "Marcus Terentius Varro az ókor legnagyobb polihisztora és legtermékenyebb írója volt. Óriási tekintélyét mutat ja, hogy ő volt az egyetlen élő római, akinek szobrát az Asinius Pollio által létrehozott közkönyvtárban felállították Tudományos tekintélye az idők folyamán töretlen maradt."

Varro feltünően hasonlít Platónra és Arisztotelészre, viszont feltünően nem hasonlít az olajosképű afrikai szarkeverőre.

A 262 oldalig jutottam, mikor tele lett a tököm az egésszel. A 376 oldalból már "csak" 114 maradt hátra, amikor úgy döntöttem egyelőre félbehagyom az elemzést és a folytatását a cikk frissítése formájában teszem fel.

Befejezésként utószóként írom le, amit tán' előszóként kellett volna: miért veszkődöm, ölöm magam Szent Ágoston miatt?

Azért teszem, mert Szent Ágoston ismét időszerű annak folytán, hogy "időszerűsítették".

Miért került, kerül erre sor? Látni kell(ene), hogy az európai államokat Theodosius óta a judeókeresztény gondolkodás abron csai tartják össze attól függetlenűl, hogy bamba népeik vallásosaknak, közömbösöknek, vagy épp istentagadóknak vélik önmagukat. A nemtörődöm, ill. belenyugvó gój gondolkodás és viselkedés több ezer éves zsidó mesterkedés eredménye, amelyben döntő szerep jut az ÍRÁSOKNAK és az azokat hirdető egyházaknak. A társadalmi formák változtak, de a változá sok mozgató ereje változatlanul a tudat manipulálása.

Ma a "demokrácia" a divat, de ennek tartalma ugyanúgy teokratikus mint az ókorban, ill. a középkorban volt, valahogy így.

A francia köcsög Emmanuel Macron és pártja a La République en Marche látszólag nem a "keresztény" pártok vonatán utaznak. A franciák szeretik magukat a szekularizáció híveiként fel tüntetni, amióta a "Nagy Francia Forradalom" zsidó komisszárjai legyilkolták a nemzeti arisztokráciát. De kicsoda tulaj donképp ez a Macron? Kinek minek köszönheti politikai "meteorkarrierrjét?"

Macron a zsidó Jacques Attali kreatúrája. 2007-ben a véletlenül szintén zsidó Nicolas Sarkozy "a sikeres bankárként tevékenykedő Attalit bízta meg a francia gazdasági növekedési program kidolgozásával. Attali ebbe a bizottságba meghívta az akkor 29 éves Macront és a programbizottság elnökhelyettesének nevezte ki, majd egy év múlva a Rothschild  bankházhoz ajánlotta be. Macron itt rövid idő alatt milliomos lett."

Attali úr a nagy álmodozó szerint "a világkormány 'keltetője' Európa kell, hogy legyen, ha ugyanis itt megvalósul a föderális, nemzetek feletti egység, akkor az kiterjeszthető globális szinten is. Úgy véli, ez nem történhet meg diktatórikus módszerekkel, hanem azt kell elérni, hogy a kontinensen az emberek 'úgy érezzék', ez a legjobb megoldás a gazdasági, demográfiai, migrációs és számtalan más válság megoldására."

Úgy tűnik, Macron nem zsidó "csupán" zsidócsahos. E
tisztségéhez méltón politikai krédója egyenes, logikus vonalvezeté sü."A 'bevándorlókkal' (!) és menekültekkel kapcsolatban támogatja Angela Merkel német kancellár nyitott kapu politi káját. Kifejtette, hogy Franciország képes több 'bevándorlót' (!) fogadni, és üdvözli Európába érkezésüket. A beáramlás nak kedvező gazdasági hatásai lesznek.
Saját mély meggyőződése az, hogy egy gyakorló katolikus hiheti, hogy a vallása szabályai messze túlmutatnak a Köztársaság törvényein. Azt gondolja viszont, hogy a köz birodalmába lépve a Köztársaság törvényei elsőbbséget élveznek a vallási törvénnyel szemben.”
Viszont a bevándorlók és migránsok vonatkozásában "személy szerint nem hiszi, hogy új szövegeket, új törvényeket, új irányelveket kellene kitalálni csak azért, hogy levadásszák a kendőket az egyetemeken és olyan emberek után ered jenek, akik vallási szimbólumokat viselnek…"

Ezen a vonaton utazik az ugyancsak zsidó Orbán Viktor is - magyarosra pántlikázva. Politikai tőkéje a kerítés, amely útját állja a Soros úton áramló bevándorlóknak.

A szent magyar határ azonban Izrael irányába teljesen nyitott. Onnan annyi zsidó telepedhet be Szent István országába amennyi nem szégyell.

Az Európa központu Nagy Izrael a cél. Csupán a hozzá vezető útak kiindulási pontjai eltérőek.

Az európai fehér fajnak új utat kell törnie. A nemzeti - szocializmus útját. Most!

2018.09.18

Sz. Gy.

 

 

 18.09.20 - Istvan Olah levele ...Szokratész a túlvilágban is folytatni kívánja vitáit a korábban elhalt bölcselőkkel...