Szekularizáció? Nem!

A "jobboldali" politikai közgondolkodás csődje.


Mondhatnék "szélsőjobboldalit" is, mert tulajdonképp róluk akarok írni, a "http://www.negyvenhatos-martens-büdösba kancs.hu" eszmekörében élőkről. Azért róluk, mert ezek az agyhalottak bitorolják a nemzettudatnak azt a felületét ahonnan a nemzetmegváltó eszmék szárnyrakelhetnének.

A politikai közgondolkodás alapja egy elfogadott értékrend amelynek szűrőjén keresztül nézve, látva és megítélve a dolgokat alakítjuk véleményünket és magatartásunkat.

Az értékrend lényege az egyén és a közösség méltányos érdekeinek folytonos egyeztetése, a közjó érdekében. Olvasóim nyilván ismerik már átkozott természetemet, ezért vélhetőleg nem lepődnek meg, ha a "közjó" fogalmát a Katolikus Lexikonból  ollózom ide, egy másik fogalom a "képmutatás" későbbi  meghatározhatása végett...  "A közjó (lat. bonum commune): anyagi és szellemi javak és lehetőségek összessége, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy közösség tagjai boldogulásukat szabadon és hathatósan munkálhassák, de előállításukra önmagukban, egyenként nem képesek. Lényegét tekintve a társadalom által saját tagjainak nyújtott segítség alapvető életfeladataik teljesítéséhez (tehát társadalmi teljesítés és nem az egyéni javak és sikerek összessége); eszközeit tekintve azon társadalmi feltételek összessége, amelyek a társadalom tagjai számára egyéni és társadalmi céljaik és feladataik megvalósítását lehetővé teszik; működésmódját tekintve a társadalom tagjainak képességük szerinti együttműködése és ennek mindennemű eredménye (tehát a társadalom működését biztosító rend és ennek gyümölcsei).  - Keresztény ember számára a közjó a lelki élet központi kérdése: ami az erkölcsi rendben jó és igaz, az a közösség számára is az. Mivel az ember közösségi lény, a bűn ellen és az igazság (közjó) érvényesüléséért végzett tevékenység nemcsak az egyén, hanem a szűkebb-tágabb környezet számára is meghatározó. Ebben az értelem ben mondható, hogy a keresztény ember életének központja a közjó szolgálata." A körülírás egy kicsit cikornyás, de a keresztények már csak ilyenek.

Ez a kép(let) tisztára egy birkanyájra hajaz, amelyben minden keresztény ember jámbor birka, nem bántja a másikat és ahol a jó pásztor minden gyenge báránykára ügyel, nehogy a vén kos meghágja bármelyiket is. A pásztorkodás (pasztoráció) valóban az egyik legkedveltebb hókusz - pókusz a keresztény egyházakban. Most egy jezsuita látja el ezt a hivatalt. Majd rákeritem a sort, hogyan?

 A közjó szolgálata látszólag pofonegyszerü. A módszer ki van találva
szociológiának  hívják. A szociológia (a latin socius, azaz „társ”, „társaság”; valamint a görög λόγος, logosz, azaz „-tudás”, „-tudomány” szavakból) a társadalmi élet összetevői, az egyének, csoportok, szervezetek, intézmények (család, iskola, egyház, állam stb.) életének, működésének törvényszerűségeit, szabályait és folyamatait vizsgáló elméleti és gyakorlati tudomány.A szociológusok a társadalmi és társas viselkedést tanulmányozzák az emberek által alkotott társadalmi, vallási, politikai és gazdasági intézményeken, szervezeteken, csoportokon belül. Tanulmányozzák a ... viselkedési formákat, nyomon követik kialakulásukat és terje désüket, elemzik ... egy társadalmi csoport, szervezet vagy intézmény jellemzőit, az egyének egymásra és csoportjukra kifejtett hatását, ezzel össze függésben az egyén olyan tulajdonságainak szerepét, mint a nem (gender), a kor vagy a rassz. A szociológia tárgyterületei többek között a család, a kisebbségek, az oktatás, a vallás, a politika, a lakóhely, a bűnözés, a szellemi és egészségi környezet ...". A szociológia (szociológusok) a jó pásztor szemei és fülei lennének elől, és a hátán is, mert a jó pásztornak ott is kell hogy legyenek érzékszervei, mint a visszapillantó tükör és a tolató radar egy gépkocsin. Csakhogy az egyház nem alkalmaz szociológusokat, így a jó pásztor inkább egy furcsa "szent négységre" hasonlít, amely nem lát, nem hall nem beszél és eltakarja a szégyenét. Ami engem illet, egy pillanatra se' hiszem, hogy a pápa pedofiliát és gyermekpornográfiát szolgáló bizottságainak az volna a rendeltetésük, hogy leleplezzék és a világi hatóságok kezére juttassák a legszörnyűbb bűnök tetteseit. Ezt a véleményemet arra alapítom, hogy a Katolikus Egyháznak máig sikerült és a jövőben is sikerülni fog megőriznie a papi bűnökkel kapcsolatos "kizárólagos illetékességét". A papi disznóságokra és a pápai bűnpártolásra lentebb részletesen visszatérek.

Gondolatmenetemet azzal folytatom, hogy az "álliberális férgek" kedvenc módszere a társadalom "elhatárolódását" követelni minden nekik nem tetsző jelenségtől. A stigmatizálás és a kiátkozás voltaképp eredményes módszerek, csak épp az "egyhá zi anomáliákkal" szemben nem alkalmazhatók. Kénytelen vagyok ismét személyes tapasztalataimmal előhozakodni és "Pápista hungarísták" c. írá somra hivatkozni, amelyben beszámoltam arról, hogy a Katolikus Egyház középkori bűneinek (inkvizició) felemlegetése miatt a "Jövőnk Info" hungarista hírportál törölte "Keresztények sírjatok" c. írásomat mondván, hogy abban "kereszténység alaptételeit támadó vélemény is megnyilvánulásra került". A jó hungaristák a kereszténység alaptételei közé sorolták a szent inkvizíció rémtetteit. Ugyan hova sorolják a világméretü, tömeges, hosszú történelmi időszakot átfogó papi pedofiliát? Abból, hogy mélyen hallgatnak erről, könnyen kitalálható a helyes válasz.

Dehát nemcsak a papi bűnözés lényeges, hanem az egyházi vagyon kérdése is, amely - nem mellesleg szólván - a pápa magánvagyona, amellyel belátása szerint rendelkezhet. E vagyon kapcsán vetődik fel a szekularizáció kérdése. A fogalom tartalmát történelmi példákon keresztül lehet a legjobban megérteni. "Az egyházi vagyon visszavételét először 1648-ban, a harminc éves háborút követően, a vesztfáliai béketárgyalások idején nevezték szekularizációnak, amely egyházi birtokokat érintett. - Angliában VIII. Henrik oszlatott fel kolostorokat, amely szekularizációs lépés volt. - Régiónk szempontjából külön jelentősége van a jozefinizmusnak, melyet bizonyos megszorításokkal a kommunista egyházpolitika előfutárának is lehet tekinteni. II. József zárolta a Rómának küldött egyházi jövedelmeket ... 1782. január 12-én szekularizációs rendeletet hozott, amellyel 140 olyan kolostort oszlatott fel, melyek nem végeztek sem oktatási, sem betegápolási tevékenységet. ... 'Felvilágosult abszolutista' politkikai logikája részévé vált az egyházpolitikai gondolkodásnak. ... - A Francia Nemzetgyűlés 1789. november 2-i határozata a forradalom kiadásai miatt kiürült kincstár feltöltésére az egyházi vagyon „nemzetiesítését” találta megoldásnak. Az intézkedésen túl Talleyrand püspök indoklása vált paradigmatikussá, miszerint az egyház vagyona valójában a nemzeté, s az egyház ezt pusztán arra kapja, hogy lelkészeinek fizetését, a vallási kultuszok elvégzését és a szegények gondozását ellássa belőle. A vagyon államosítása mellett a papságot is állami hivatalnoki státusba helyezték, s állameskü letételére kötelezték ... 1790-ben feloszlatták a szerzetesren deket, a püspökségek számát 135-rõl 83-ra csökkentették. Ugyanebben az évben elárverezték az egyházi birtokokat. Németország a következő jelentős állomása az egyházi vagyon szekularizációjának a regensburgi birodalmi gyűlés által kiküldött birodalmi választmány úgynevezett választmányi határozata 1803 február 25-én, amit "nagy szekularizációnak" nevez a (német) történettudomány. Ez a határozat, vezeti be a Német-római Birodalom történetének utolsó szakaszát. A határozat megszünteti az összes egyházi fejedelemséget, kivéve a mainzi érsekét, aki Németország prímása. Továbbá az egyházi javakat szekularizálja: megszünteti az egyházi birodalmi rendeket. Ennek a határozatnak korszakhatár jellegű jelentősége volt." Amint a fenti ábra mutatja a szekularizációs próbálkozások elszigetelt nemzeti próbálkozások voltak, nem érték el a hidra fejét, Rómát. Nem így a nagy Napoleon! "1809-ben a franciák elfoglalták az egész Egyházi Államot. A császár a pápa szemére hányta, hogy támogatja az Apuliában, Calabriában, Venetóban és Romagnában a francia megszállás ellen kitört felkeléseket. Május 17-én visszavonta III. Pipin és Nagy Károly adományait, melyek az Egyházi Állam birtokát garantálják, és az Egyházi Államot Franciaországhoz csatolta. A pápa kiátkozó bullával válaszolt az annexióra, mire 'Péter örökségének elrablója' foglyul ejtette az egyházfőt a római és Savonába szállíttatta. Napoleont legyőzte a "Szent Szövetség", a pápa megúszta a továbbiakat.

Az idézetből figyeljünk fel a 'Péter örökségének elrablója' kitételre. Milyen vagyont örökített Péter az Egyházra? Semmilyet! Napoleon a vatikáni kincstá rat nem rabolta el. Ha megtette volna nem Péter örökségét hanem az elpusztított délemerikai kultúrák elrabolt és beolvasztott aranyából és ezüstjéből a pápaságot megillető "szent sápot", a megkínzott és megégetett eretnekektől elkobzott vagyont, a "búcsúcédulák" árúsításából befolyt piszkos pénzt és nem végül és nem is utolsó sorban az afrikából amerikába irányuló rabszolga exportból az Egyházat megillető részesedést, stb. rabolta volna el.

Mi magyarok is tudhatnánk, milyen kényes az Egyház a vagyonát érintő
"laicizálás"  (kisajátítás) kérdéseiben. "1849. április 14-én a magyar kormány deklarálta a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország de facto köztársaság lett ... A katolikus klérusnak a forradalommal szembeni magatartása, ami nagymértékben felöleli a laicizmus témáját, a következő volt. A püspökök két nyelvet használtak, az egyiket a nyilvánosság számára, a másikat „belső használatra”. Kiderült, hogy már március 21-én a királyhoz fordultak és kérték, hogy éljen főkegyúri jogával a magyar kormány és annak esetleges szekularizációs tervei ellen. Szó sincs ebben a feliratban a nemzet oltárán tett áldozatról, ellenkezőleg, a püspöki kar úgy tekinti a dézsma eltörléséről hozott törvényt mint az egyház 'ügyeibe' való beavatkozást, ami ellen csak az uralkodótól remélhet védelmet. A bécsi udvar a nemzetiségi mozgalmakra és I. Miklós cár csapataira támasz kodva leveri a magyar hadsereget és 1849. augusztus 13-án a fegyverletétel megpecsételi a szabadságharc sorsát." Helyreáll tehát a rend. Ugyan milyen rend? A szolgaság ezeréves "szentistváni" rendje, a bresciai hiéna Haynau akasztófa rendje, a "szentkorona" hülyenyilasok által egy az egyben átvett "hungarista rendje", amit - ez a hülyeség és pofátlanság teteje - Szálasi tanaiból próbálnak levezetni.

Nem árt(ana) tudni és főleg figyelembe venni a következőket. "Szálasi Ferenc az 1935. március 4-én megalapi tott, és a Darányi-kormány által 1937. április 16-án rendeletileg feloszlatott Nemzeti Akarat Pártja (NAP) után, 1937. október 24-én a budai Vigadóban rendezett gyűlésen nyilvánosan is deklarálta a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (MNSZP) megalakítását. 1938. február 21-én a belügyminiszter az MNSZP-t – arra való hivatkozással, hogy azonos a betiltott Nemzeti Akarat Pártjával – szintén feloszlatta, egyben Szálasit letartóztatta. A börtönből való szabadulás után Szálasi 1938 áprilisában Nemzeti Szocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom (NSZMP – HM) néven újjáalakította pártját, melyet 1939. február 23-án ismét betiltottak, azonban egy hónapon belül, 1939. március 15-én Nyilaskeresztes Párt néven megint újjáalakult. Így részt vehetett az 1939. május 25-26-án, pünkösdkor tartott (és ebből kifolyólag pünkösdi választásnak nevezett) országgyűlési választásokon. A párt neve a magyar szélsőjobb berkein belül egy ideje már használat ban levő nyilaskeresztből alakult ki. A "Nyilaskeresztes Párt" tehát csak nevében új párt, nem képviselt az előd pártokon túlmenő, azokétől eltérő ideológiát. A korábbi betiltás tapasztalatai alapján új, az előzőektől eltérő, nevet kapott.

Bátran beszélhetünk tehát Magyar - Nemzeti - Szocialista (!) - Pártról és ideeológiáról. Lássuk hát az ideológiát. Hites forrásból meríthetünk (!) Szálasi Ferenc Hungarizmus c. művéből, (amely PDF formátumban letölthető). Jobb lenne ha a nyilas-hungaristák ezt olvasgatnák Tudós Takács János és Domokos Endre János írásai helyett. Hogy miért? Lentebb kitérek erre is.

És most - kéretik mély lélegzetet - venni, néhány idézet következik, magától Szálasitól. A citátum hosszú, de így is csekélyke töredéke a műnek. A mű egészét valami nyilas egyetemen kellene tanítani, ahogy a zsidók csinálják a Talmuddal a jesivákban. De akkor mi lenne a nyilas "ideolóusokkal"?

Már csak az a kérdés, hogy ma a bolondgomba módján tenyésző nyilasok és hungaristák minek nézik - azt az Egyházat, amely zsinórban három zsidó prímást adott az országnak (Lékai Lászlótt, Paskai Lászlót és Erdő Pétert) vallási avagy politizáló egyháznak. Az se' jó válasz, ha a vallásit pipáljuk ki, hisz az is a judeo krisztianizmus irányába mutat és Szálasi egyházfelfogásába így se fér bele.

Ami a szekularizálást ill. a laicizálást illeti, nem bizonygatom az a közismert tényt, hogy a vatikán bankja a legsötétebb maffiavállalkozás a világon. Ferenc - úgymond - tisztába akarja tenni a Vatikán pénzügyeit. De hogyan csinálja?  "A balek Ferenc pápa egy nemzetközi cionista zsidó könyvvizsgáló céget bízott meg a vatikáni kormányzóság, az úgynevezett Governatorato tevékenységével kapcsolatban felmerült korrupciós vádak tisztázására. A Szentszék nyilatkozatban jelentette be, hogy Ferenc pápa a Bilderberg maffia egyik fedőszervezetének az Ernst and Young (EY) cégnek adott megbízást azoknak az állításoknak az ellenőrzésére, amelyek szerint a vatikáni ügyeket irányító kormányzóság korábban korrupciós ügyletekbe bonyolódott. Erre is csak a "Vati Leaks" kiszivárogtatások nyomán, az igazi leleplezések elkerülése végett szánta el magát.

Ami a homoszexualitás kérdését illeti, a kis kedélyes - laza pápa nem bocsát ki hosszadalmas bullákat, enciklikákat, hanem röptében nyilatkozik olyan kérdésben mint a homoszexualitás egyházi megítélése. "Ki vagyok én, hogy egy homoszexuális felett ítélkezzem...? – Ferenc pápa szavait így tette címoldalára a Corriere della Sera című olasz napilap hétfői száma. Újnak és forradalminak nevezte Ferenc pápának a Rióból Rómába tartó repülőúton a homoszexuálisokról tett kijelentéseit a legnagyobb olasz napilap. A Corriere Giovanni Reale olasz katolikus filozófus véleményét kérdezte, aki szerint a Ferenc pápa által felmutatott „ítélet nélküli hit fordulatnak számít” az egyház történetében." Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy egy pillanat alatt felrúgta az kétezer éves értékfelfogását. Ez egyből felmenti a seggtúró érsekeket és püspököket a leggyalázatosabb emberi szenvedély gyakorlása miatt, hisz a pápai megbocsátás elsősorban rájuk vonatkozik! Maradt a gyermekáldozatok problémája.

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága által közzétett jelentés szerint „A bizottságot mély aggodalommal tölti el, hogy a Vatikán mindeddig nem ismerte el a papság által elkövetett bűncselekmények mértékét, és nem tette meg a szükséges intézkedéseket a gyermekek védelme és a gyermekek elleni szexuális erőszak megfelelő kezelése érdekében. A Szentszék olyan szabályokat és gyakorlatokat vezetett be, amelyek lehetővé tették az elkövetők büntetlenségét és a bántalmazások folytatását" – olvasható a jelentésben.Az ENSZ szakértői kiemelték, hogy a szexuális bántalmazások elkövetőit egyik egyházmegyéből a másikba helyez ték át azzal a céllal, hogy „eltussolják ezeket a bűncselekményeket". A titoktartási kötelezettség miatt eddig alig fordult elő, hogy a papság tagjai közül valaki is jelentse az ilyen bűn cselekményeket a helyi, világi ható ságoknak. Dehát ez a jelentés az egyházi disznóságok jéghegyének csak a csúcsa! Mi húzódik meg XVI Benedek példátlan lemondása mögött. Benedek négyszáz (!) pedo fil bűnöző főpapot függesztett fel, ill. mozdított el! Csak nem éppen ezért kellett lemondania? És azóta hány disznót függesztett fel a Jezsuita? Tudtommal egyet sem. Mit tartalmaz, hova lett XVI. Benedek rejtélyes jelentése? És még a vatikáni körök merészelnek méltatlankodni, hogy az ENSZ az Egyház ügyeibe ártja magát. És egyáltalán mi az, hogy egyházi vizsgálat. A legundorítóbb köztörvényes bűncselekményeket hogyan lehet kivonni az állami bűnüldözés, ill. bíráskodás hatásköréből? Mit fog feltárni, megtorolni a nyolc bíborosból álló "pápai bizottság" és mennyi idő multán? De hagyjuk ezeket a pofákat. Folytassuk az Egyház honi támaszával a nyilas/hungarista társasággal.

A főideológus Tudós Takács János kétségtelenenül nagytudású, szerfölött termékeny férfiú volt. Kár, hogy "irodalmi munkássága" részben ügynöki jelentések írásában öltött testet. A hungarizmus főideológusa ma a nemzetvezető testvér Domokos Endre János. [Ő már leügynöközött engem, én ezt nem viszonzom, mert nincs rá bizonyítékom, ahogy neki sem volt...

Most Szálasit majmolja. A nemzet ÚT-ját és CÉL-ját "Iránytű" c. köny vében jelöli meg. Megvallom, még nem volt módom e jeles műben elmélyülni, így csupán a könyv kiadói recenziójához fűzhetek recen ziót. Ezt rövidesen pótolni fogom. "Válság – így hangzik a magyar közéletben az egyik legtöbbet hangoztatott fogalom. ... Ez a kiadvány a történelem jelen viharainak tombolásában – címéhez hűen – 'iránytű akar lenni'. Rá akar mutatni hazánk problémáira, feltárni a válság valódi természetét, lerántani a leplet annak okairól, valamint felvázolni, mi a megoldás. Domokos Endre János, a Pax Hungarica Mozgalom vezetője ebben a könyvben nem még egy, csupán múló érdekek szülte politikai programot fogalmaz meg, hanem a Trianon utáni feltámadási vágyban született hungarizmus eszméjére, egy valódi, konzekvens ideológiára alapozva kíván „utat kijelölni és célt mutatni” a magyarság számára, hogy elindulhasson az úton egy szebb jövő felé. Melyek ennek a szebb jövőnek az alapjai a hungarizmus szerint? A 'kereszténység, a nacionalizmus és a szocializmus'. E három eszme egységbe forrasztásával olyan világnézeti összhangot teremtett Szálasi Ferenc, amely páratlan a magyarság, de talán a világ történelmében is. E gondolatokból igaz magyar világnézet született, mely rákényszeríti képviselőit arra, hogy ne négy éves ciklusokban gondolkozzanak, hanem évezredekben, sőt, az öröklét távlatában. Páratlannak neveztük a hungarizmust, mert benne a krisztushűség, a nemzetszeretet és a társadalmi igazságosság immár nem ellentétei egymásnak, nem kell feláldozni egyiket a másikért. Sőt: csak e három eszme egymást szabályozó megléte jelenthet igaz kereszténységet, igaz nacionalizmust és igaz szocializmust. Mert egyik sincs meg a másik nélkül. Ha e háromból valamelyik hiányzik, a másik kettő óhatatlanul is torzzá lesz. A szerző nem átírni és lényegétől megfosztani akarja a hungarizmust, mint arra oly sokan törekednek mostanság, hanem a mai kor problémáira akarja alkalmazni Szálasi Ferenc 'örökérvényű' gondolatait, megmutatva, hogy a hunga rizmus nem a két világháború közötti időszak állapotában lett volna csak életképes, hanem a mai magyar ember számára is fontos üzenetet hordoz. Ezen kívül még választ ad olyan kérdésekre, melyek a Nemzetvezető életében még nem merültek fel, de háromnegyed évszázadnyi kommunista és liberális uralom után óhatatlanul is megfogalmazódnak az igazságkereső emberben. E munka nem túlbonyo lított filozófiai, politikai értekezés, hanem olyan hiánypótló mű, amely feltárja a nemzetért aggódók számára, mit is jelent a hungarizmus. Minden magyar nak szól, aki az igazságot keresi, legyen az utcaseprő vagy egyetemi tanár – mert számunkra, hungaristák számára, mivel magyar testvéreink, mindegyikük fontos. Lezárásképp Isten áldását kérjük erre a kiadványra, hogy minél több nemzettestvérünkhöz eljuthasson. Kívánjuk, hogy indítsa el felé, vagy kösse őket végleg ahhoz az igazsághoz, amely saját magukat és a nemzetet a Krisztus általi feltámadásához hivatott vezetni!" A szerénység nyilvánvalóan nem tartozik Domokos erényei közé. A nemzeti út és cél kijelölése messze meghaladja a szerző általam igen szerényre taksált szellemi képességeit. Abban mindenesetre igaza lehet, hogy Szálasi ideológiai alapvetései óta jócskán merültek fel megválaszolásra váró új kérdések. Kérdés, hogy ezek a kérdések megválaszolhatók e Szálasi ideológiája alapján.

Hagyjuk nyitva ezt a kérdést, de szögezzük le: Szálasit nem lehet Szálasi ellenében felhasználni egy olyan "ideológia" megalapozására, amelynek erkölcsi alapjai teljességgel hiányoznak. Ilyennek látom az újnyilasok ideológiáját; nem a könyv alapján, amit nem ismerek, hanem eddigi megnyilatko zásaik alapján, amelyeket jórészt ismerek.

Mindenesetre azt kell látnom, hogy a magyar nemzeti szocializmus eszmei terepét egy bűzös szemétdomb foglalja el, amelyet el kell onnan takarítani.

Szálasi ideológiai kategóriái közé tartozik a "konnacionalizmus" fogalma, amely élő kapcsolatokat ápol a nemzetközi nacionalista mozgalmakkal. E kapcsolat csak pártok kapcsolata formájában képzelhető el. Egy nemzeti szocialista pártnak tehát meg kell alkotnia programját, amelynek tartalmaznia kell a társadalmi problémák elemzését, azok megoldásának lehetséges módjait és a legszélesebb tömegek tevőleges támogatását kell elnyernie a program megvalósításához, ahogyan ezt a Nemzeti Szocialista Német Mun káspárt (NSDAP) tette annakidején.

Szálasi nevetséges epigonjai szemmelláthatólag nem gondolkodnak ezekben a kategóriákban. Ebben az eset ben viszont a nemzetvezető testvér csak ministráns lehet azon a misén, amit a zsidó hercegprímás celebrál. Az is!

A becsületnapi hagyományos díszelgés és a rock-koncertek nem váltják meg a magyar népet.

Ez az írás kiegészítője "A szélsőjobb igazi arca" c. írásomnak, amely a Jobbik "legitimista" pálfordulását elemzi, bőséges utalásokkal a "nyilas- mozgalomra".

Számomra teljességgel érthető, miért fogadta rosszindulatú közöny az általam felvázolt nemzetiszocialista pártprogramot. Erre most nincsenek vevők. Kiváltképp nem vevők azok, akik magukat nyilasoknak, hungaristáknak, azaz nemzetiszocialistáknak hazudják.

Sebaj! Az IDŐ ítél majd fölöttünk, eszméink fölött.

2014.02.09

Sz. Gy.
Eszmei Magyar
Nemzeti 
Szocialista Párt
Programja



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megosztás