Mottó. Még
nem végeztünk Hitlerrel! ... A történelem
a múlt szakadat lan újragondolása, újraértékelése,
újrafelfedezése. A történelem revizionista!
[John Lukacs: "A történelmi Hitler."]
|
|
|
A
nácizmus revíziója - reneszánsza?
George Lincoln Rockwell beszéde.
A beszéd
magyar fordítása
"Szittyakürt" 2007 októberi számában
jelent meg,
kitünő facsimile formátumban.
A teljes szöveget ezért rövidítve közlöm. Annak sorai között fejtem
ki álláspontomat - arra nézve, hogy a nácizmus "revízióra"
szorul e? Azt hiszem igen, mert Hitler politikai elképzelései csak részben bizonyultak
időtállóknak. Viszont személye és politikai krédója,
a Mein Kampf, fokozódó mértékben vált ki érdeklődést
világszerte.
Rockwell beszéde kritikátlan azonosulást
tükröz Hitlerrel, ami tulajdonképp akadálya annak, hogy a világ
az "aktuális" Hitlert, ill. nácizmust megismerhesse
-
megérthesse, annál is inkább, mert a jó Rockwell
Hitler epigonnak se jó.
A
Rockwell beszéd kapcsán eszembe jutott egy könyv, amely talán az
egyetlen magyarul megjelent Hitler monográfiának tekinthető. John
Lukacs "A történelmi Hitler" c. könyvéről van szó,
amit most újra lapozok e cikk írása közben. Idézeteimet
többnyire tőle veszem. Lukacs ezer példával bizonyítja
azt az állítását, hogy "az
utóbbi ötven évben ... több film, könyv, cikk,
film és tévéműsor foglalkozott Hitlerrel, mint Sztálinnal,Roosevelttel,
Churchillel, de Gaulleval, Mussolinivel, Maóval"
... együttvéve. Ha ez igaz, mi a magyarázata?
Rockwell szövegéhez fűzött megjegyzéseimet
így
jelzem.
Hitler
"egykönyves író".
Cikkeket
se nagyon írt, mert csak a szónak tulajdonitott mágikus hatalmat.
Beszédei, ill. beszélgetései részben fennmaradtak.
Az utóbbiak a Hitlert betegesen gyűlölő Rauschnig [a danzigi parlament elnöke] pamfletnek szánt könyvének köszönhetően.
Hitler gondolkodását továbbá az u.n. "asztali beszélgetések"
adják vissza leghívebben. Bizalmasai körében
sok olyasmit elmondott, amiről a népgyűléseken nem beszélhetett.
Lássuk a cikket - Rockwell beszédét.
Bármilyen emberi törekvés esetén a hosszan tartó siker sohasem a vak szerencse következménye. egy világosan meghatározott célnak („X” pontról „Y” pontra jutásnak, egy ház felépítésének vagy egy üzleti ügy megszervezésének) elérése mindig három dolog eredménye.
1.) A szóban forgó problémának, a várható ellenszegülésnek és az ellenszegülés leküzdése legjobb eszközének felismerését lehetővé tevő értelmi képesség.
2.) Akarat és elhatározás megtenni mindent, ami szükséges lehet a kívánt cél elérésére, tekintet nélkül az ellenszegülésre.
3. A testi eszközök, erő és bátorság a kivitelezésre, illetve végrehajtására az értelem által felfogott és az akarat által határozott tervnek, illetve harcnak.
Ha e három elem egyike hiányzik valaki tervéből, a kudarc elkerülhetetlen, a kimenetel előre megmondható.
Egy olyan ember, aki túlságosan ostoba ahhoz, hogy megértse a különféle tényezőket, amelyek szerepet játszanak abban, hogy eljusson „X” pontból „Y” pontba, ahol a két pont között egy kígyókkal, veszélyes vadállatokkal, vízzel elárasztott dzsungelen keresztül vezet az út, és nem fegyverzi fel magát fegyverekkel, térképpel, orvossággal és egyéb kellékekkel, sohasem érkezik meg az „Y” pontba, akármilyen konok is az elhatározása, és bármilyen erősek is az izmai. Egy másik ember, aki ugyanezzel az úttal próbálkozik, noha világosan felfogja a veszélyeket és fel is készül azokra, és erősek az izmai, mégsem fog megérkezni az „Y” pontba, ha olyan határozatlan és gyenge akaratú, hogy nem tart ki a küzdelemben és nem veszi igénybe könyörtelenül mindazt az erőt, amire szüksége lenne ahhoz, hogy összezúzza és megsemmisítse a vele szembeszegülő erőket. Egy harmadik ember, akinek az értelme felfogja a veszélyeket, és fel is készül azokra, és megvan az az akarata és eltökéltsége, hogy az úton a legnagyobb hősiességgel fog harcolni, de testileg törékeny és fizikailag olyan gyenge, hogy nem képes végrehajtani értelmének és akaratának parancsait, megadja magát az útjába kerülő nehézségeknek.
Ugyanez a helyzet a civilizációkkal, mint az emberek küzdelmeivel. Számos nagy civilizáció elpusztult, mert a túlélésért vívott harcban szükséges három elem közül egy vagy több hiányzott.
[Vagy
elfogyott...]
A civilizálatlan társadalmak általában elpusztulnak, nem annyira az erős akarat vagy a fizikai erő hiánya miatt, mint inkább azért, mert hiányzik a reális helyzet felfogásának képessége. Babonába fulladva és a tudatlanság sötétségében botladozva megsemmisítik őket az erőszakos természeti esemé
nyek, katasztrófák és betegségek fizikai erői, amiket a civilizáltabb társadalmak megtanultak leküzdeni.
Másrészt bizonyos civilizációk minden intellektuális teljesítményük és tudományuk ellenére igen gyakran azért pusztulnak el, mert hiányzik az akarat, csökken a vadság és a túlélésre és uralkodásra irányuló könyörtelen ösztönzés, amely eredetileg létrehozta a társadalmat. „Humanitáriusok”, önzők és gyengék lettek. Fizikailag legyengültek és függővé váltak a zsoldos hadseregektől és rendőrségtől ez utóbbiaknak feladata, hogy pénzért helyettük harcoljanak. Őseiknek a becsületből, önfeláldozásból és hősiességből fakadó harci szellemét felváltotta az egyre növekvő kényelemszeretet, fényűzés és gyávaság, amelynek álarca lett a „humanizmus”.
Hitler
ezt úgy fejezte ki, hogy a természet "humanizmusa"
a szelekció, amely az erős túlélését
biztosítva tökéletesíti a fajt, ezáltal
növeli szaporaságát, fennmaradásának
esélyeit. A gyenge egyedek iránti könyörület
a fajjal szembeni felelőtlenség. Spártában a Tajgetosz
hegyről dobták le az életre alkalmatlanokat. Ez a társadalom
"termelte ki" a világhódító Nagy Sándort.
Amikor egy civilizáció a dekadenciája során eljut gyengeségének ilyen fokára, csak egy igen ritkán előforduló történelmi esemény állíthatja meg a társadalom összeomlását, mivel a dekadencia naponta világosabbá válik. Csak ha a haldokló társadalomnak még mindig van elegendő életenergiája ahhoz, hogy létrehozzon egy szellemi óriást, aki isteni erővel visszatér népének ősi hősiességéhez és képes felrázni és kivezetni a civilizációt álmának és halálának történelmi éjjeléből, haldokló népe ellenállása ellenére, amely hosszú ideje csak a békéért él és halálos álmát alussza, csakis így képes egy társadalom még egyszer felemelkedni egy időre.
Ez a
"megváltó mítosz" idegen volt Hitlertől.
A nyugati, árja civilizáció a XIX. század folyamán túljutott azon a történelmi ponton, ahol a pokol tornácára vezető úton már nincs visszatérés, ahogy ezt helyesen jegyezte meg Spengler, Chamberlain és mások is. Nem készítette-e ez elő Adolf Hitler hihetetlen, csodálatos eljöttét az utolsó lehetséges pillanatban? Nem ez volt-e az egyetlen lehetséges életút egy intelligens, fogékony, érzékeny ember számára, akit egy undorító, öngyilkosságra hajló civilizáció vett körül? Ez a világ hajlandó volt lemondani a pillanatnyi élvezetekről, mert Hitler kiutat kínált egy elzsidósodott, kannibalizált, elbutított, a dzsungelbe a „humanizmus” nevében hanyatt-homlok visszamenekülő civilizáció lélekölő realitásából.
A
"visszafordítás" legnagyobb csodáját,
a népszaporodás halálos trendjének megváltoztatását,
valóban egyetlen ember látomása és emberfelettien könyörtelen
akarata tervezte meg, szervezte meg, valósította meg Németországban,
világviszonylatban egyedülálló módon.
Az akkori és a jelenlegi helyzetet is az jellemezte, hogy se szeri, se száma nem
volt a síránkozással
elegyitett baljós
próféciáknak.
Hitler mást gondolt. A változtatás szörnyű
árát feltárta a nép előtt. 1933. március 12-én
vált a horogkereszt a III. Birodalom jelképévé.
Hitler ennek értelmét ekként fogalmazta
meg. "Nemzetiszocialisták,
védelmi osztagok és rohamcsapatok! A mai nappal, midőn jelképesen
is a nemzeti kormány kezébe került az egész végrehajtó
hatalom, kezdődik a mi küzdelmünknek második része.
Mától kezdve a tisztogatás munkáját és
a birodalom rendbehozatalát felülről terv szerint vezetik. Éppen
ezért megparancsolom nektek, hogy mostantól kezdve a legszigorúbb
és vak fegyelmet tanúsítsatok. Minden egyéni
vállalkozásnak vége kell hogy szakadjon."
Ezzel
megkezdődött a gátépítés a nemzethalál
szennyes hullámai ellen és bizony mindenki "szemmé"
vált az életért küzdő élő láncban.
És bizony a nemzetiszocialisták,
védelmi osztagok és rohamcsapatok garantálták
és hajtották végre a fordulatot, a márka értékállandóságának
biztosításától a nép "felistápolásán"
keresztűl a "szűlési hajlandóság"
helyreállításáig. Hogy ezt nem lehet, "így"
nem lehet? Lehetett, mert így lett!
Ami azt illeti, a dekadencia és rombolás zsidó erői által AdoIf Hitlernek a civilizációért harcoló hőseire mért félelmetes büntetés annyira elbátortalanította és terrorizálta a világot, hogy meg azok is, akik képesek meglátni és megérteni az emberiséget fenyegető veszélyt, és a szabadulás útját - ahogy azt megmutatta AdoIf Hitler - annyira szánalmasan ragaszkodnak életükhöz, szabadságukhoz és kényelmükhöz, hogy nem merik a fehérek túlélésének szent szikráját saját életük leheletével felszítani, pedig azt hamarosan meg kell tenni - vagy ez a szikra mindörökre kialszik.
A
szónok itt az élet és a halál "hagyományos"
felfogásában szükséges változtatásokra,
az "élni kész" emberek "halni kész"
emberekké formálására utal, amelyet Petőfi
így énekelt
meg.
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább
rongy élete,
Mint a haza becsülete.
Ezek
nem hazafias szólamok, hanem egy olyan lelkiállapot költői
körűlírása amely minden nemzetmentő forradalmi változás
alapvető mozgató rugója.
Az árja, fehér emberiség a sötétség és felejtés szakadékában van. Lent, az örök sötétségben, a homokba szórva vannak más, jól ismert pompás civilizációk csontjai, amelyek kétségtelenül képtelenek voltak elképzelni a maguk halálát, éppen abban az időben, amikor körül voltak véve külső hatalommal és a birodalmuk nagyszerűségével. Képtelenek voltak tudatosítani az egyre növekvő gyengeség és „humanizmus” totális fenyegetését, képtelenek voltak szembesülni azzal; képtelenek voltak egyesíteni a "totális akaratot", amely szükséges a halál és felejtés felé való történelmi menetelés megfordításához.
Ez
a "totális akarat" fogalmazódik meg a "horogkereszt
beszédben." Az ilyen jelképekhez kapcsolódó
elhatározások ismertek a történelemben. Nagy Konstantin
császár volt az, aki "kereszténységre
kötelezte" a Római Birodalom népeit, elindítva
azt a pusztító folyamatot, amelyről itt tárgyalunk.
Ennek jelképe, a Madách által aposztrofált "vérengző
kereszt", egy állítólagos látomás
formájában jelent meg. A fénylő napkorongban a kereszt
és a következő mondat tünt fel (?) „E
jelben győzni fogsz!” - In hoc signo vinces".
[Szerfölött
érdekes, hogy a kereszt a szeretet, a horogkereszt pedig a legsötétebb
gonoszság szimbólumává vált, jóllehet
Hitlernek nem volt szüksége ahhoz, hogy saját népét
- férfiakat, nőket, gyermekeket (!) milliószámra (!)
kínozzon és égessen "eltévelyedéseik"
miatt... Ez a "keresztény kárhozat" mételyezi
az emberi gondolkodást most is, a nemzethalál poklába
vezető úton. A sötét multú buzibarát jezsuita
pápa ennek a kárhozatnak a karmeste re.]
Túlságosan kényelmesek, önzők, kapzsik és gyávák voltak ahhoz, hogy figyelembe vegyék azt a vékony réteget, azokat a keveseket, akiket megégettek, keresztre feszítettek, megköveztek, oroszlánok elé vetettek, vagy akiknek átadták a méregpoharat.
Ha mostantól számítva évezredek múlva lesz meg valamilyen történelem, és lesznek emberek, akik tanulják azt, a legtöbben hitetlenkedve fognak csodálkozni azon, hogy a fehér ember makacsul elutasította, hogy felhasználja a maga fölényes tudását, ismeretét és AdoIf Hitler vezetésének gondviselésszerű adományát arra, hogy megszabadítsa magát a leghihetetlenebb és legmegalázóbb szolgaságtól. Megszabadítsa magát a visszataszító, betegesen kiegyensúlyozatlan, testileg gyenge és gyáva, arrogáns, zsarnoki zsidók viszonylag kis csoportjának uralmától. A mi problémáink ma nem „amerikai” problémák, nem „angol” problémák, nem „francia”, „német”, „európai” vagy „afrikai” problémák - ezek minden fehér ember túlélésének problémái.
Bizony,
napjainkra nemcsak a kapitalizmus globalizálódott, a terjedő nemzethalál
is globális méreteket öltött...
A mi bolygónk hemzseg a színes bőrűektől, akik négyszer annyian vannak, mint a fehér emberek - és minden nép körében ezek az alsóbbrendű lények, akiket velünk „egyenlőnek mondanak”, képesek elszavazni
(...) tőlünk a pénzünket, szabadságunkat, életünket, becsületünket.
A nacionalizmus és a demokrácia régimódi fogalmai alapján feltételezhető-e, hogy én, Lincoln Rockwell, nagyra becsülöm a dzsungel bizonyos legal
sóbb rendű teremtményeit, gondoskodom róluk, és lojális vagyok hozzájuk, annak alapján, hogy az ő fekete anyjuk valamelyik amerikai árokban vagy szennyes szénakazalon hozta őket világra - mert ők természetesen - amerikaiak, és mi valamennyien kívülállók vagyunk Amerika” számára?
Vagy: legyek lojális és haljak meg ezekért a szerencsétlen, szánalmas félállatokért, „amerikai polgártársaimért” a saját fajom legragyogóbb biológiai példányainak milliószámra való legyilkolása által, mert egy csoport hollywoodi zsidó arra tanít minket, hogy az amerikaiaknak gyűlölniük kell a néme
teket?
Itt
nem csupán a Hollywoodi zsidókról van szó, hanem
az angol arisztokráciáról is, amelynek legocsmányabb
disznaja Churchill kéjelegve gyönyörködött a drezdai holokausztról
készített képekben.
Sajnos
Rockwell szellemi, ill. politikai kvalitásai mesze elmaradnak a bálványáétól.
Ez vonatkozik beszéd- és fogalmazás készségére
is.
Nem pontosítja, mit ért saját faja legragyogóbb
biológiai példányainak millió számra
való
legyilkolása alatt. Nekem pl.
az abortusznak nevezett tömeges
népirtás "impo náló eredményei"
jutnak eszembe. A mellékelt grafikonhoz
nem kellenek kommen tárok. Azaz mégis... A grafikon hamis!
Ha a cigány népszaporulatot egy barna vonal ábrázolná,
az felfelé mutatna. A magyarság "vérvonala"
meg még meredekebben süllyedne lefelé. [A fajokat már csak a
valós demográfiai statisztika kedvéért is meg
kellene különböztetni.] Az abortusz
- magyarországi eredményei
elgondolkodta
tóak...
Vagy: egy bizonyos földrajzi hely az, amelyhez lojálisnak kell lennem, és amelyért meg kell ölnöm a saját népemet, és talán magamnak is meg kell halnom? Megáll-e ez a földrajzi lojalitás a kanadai határnál?
De talán az „amerikanizmus” az, amelyhez lojálisnak kell lennem, és amelyért háborúskodnom kell német férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel? De amikor megvizsgálom, hogy mi az, amiről nekem azt mondják, hogy „amerikanizmus”, úgy találom, hogy az elsődlegesen abból áll, hogy vessem alá alázatosan a zsidó vezetésnek a kultúrámat, hatalmamat, vallásomat, szórakozásomat és meg a szexuális életemet is.
Nem, mindez képtelenség.
Az egyedüli dolog, amihez teljesen mély meggyőződéssel lojális tudok lenni - az egyedüli lojalitás, aminek van értelme, - az én fajom, és ezért kulturális és testvéri kapcsolatban állok a saját népemmel, függetlenül attól, hogy a népemhez tartozók történetesen hol születtek! Amikor ezt a lojalitást kihívás éri, és a népem veszélyben van, szörnyűséges azt követelni, hogy gyanakodjunk egymásra csak azért, mert egy képzeletbeli földrajzi határ két oldalán állunk, és egy csoport nemzetközi zsidó sajátos felkészítésének és agitációjának hatására mi, fehér emberek menjünk gyilkolni, porrá bombázni egy
mást, és örökké tartó gyűlölettel legyünk egymás iránt az „amerikai demokráciáért”, „a Brit Birodalomért” vagy bármi másért a világon, avagy azért, mert „kereskedelmi riválisok” vagyunk.
Rockwell
hosszasan beszél ugyan, de homályban hagyja célzásait.
Úgy vélem a Második Világháborúra
is gondolhatott. Arra a nagy zsidó bravúrra, amely két
nagy, értékes és egészséges népet
arra késztetett, hogy milliószámra gyilkolja egymást
és nevető harmadikként világuralomhoz segítse
a zsidók Amerikáját.
Én fehér ember vagyok, testvére minden más fehér embernek, és szükség esetén melléjük állok és vezetem őket a cselszövő zsidók által irányított színes népek ellen, amelyek azért szállnak harcba, hogy lemészárolják és kifosszák a fehér embereket.
Ez
utóbbi mondat, elhangzása idején, merő badarságnak,
valóban rasszizmusnak tünt. A "színes népek"
a világ népeinek többségét képezik.
E színes tengerben a fehér faj már csupán vészes
gyorsasággal zsugorodó szigeteket képez. De mi a valóságtartalma
a zsidókra vonatkozó rockwelli vádnak? Egy népcsoportra
sajnos ráillik jellemzése. Azokra a népekre kell
gondolni, akik jórészt arabok és mindannyian színesek.
Ezek a mohame dánok, a vallási és politikai Iszlám
népei. Az Iszlámról sokáig azt hittük, hogy
- a zsidó világhódítás legkeményebb
ellenfelévé válván - áttételes
módon segíti a fehér faj fennmaradását.
De
mi történt, mi történik napjaink szörnyü valóságában? Az Iszlám népeit
sikerült egy ostoba (a homousionra ill. homoiusionra hasonlító) hitvita
révén két ágra szakítani és a többségi
szunnitákat a kisebbségi siítákra, meg a közelkeleti keresztényekre
(!) uszítani. [Ezt ábrázoltam egy korábbi írásom
ban.]
Emiatt az "arab tavasz" hamis jelszavaival megbolondított
szunniták "jóvoltából" mára
lángol az egész Közelkelet. Ám nem vallásháború
folyik és nem csak a siíták, meg a közelkeleti keresztények
ellen folyik. A harc az amúgyis pusztuló fehér
faj ellen folyik! Ezt félreérthetetlenül igazolja a legesleg
újabb
CIA akció, az "Iszlám Állam" páratlanul
kegyetlen népirtó háborúja, amely közelkeleti
győzelme után a fehérek ellen fordul, elsősorban az európai
(!) fehér rassz ellen. Ennek fenyegető jelei máris mutatkoznak.
A Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvében
említett "jelképes kígyó" tekergőzése
Európa irányába nem volt olyan gyors és sima,
ahogy azt Theodor Herzl és a többi bölcsek a bázeli
cionista világkongresszus idején 1897 táján elképzelték.
A most kibontakozó új roham azonban minden korábbinál nagyobb erők bevetésével
indul. Izrael új zsoldosokat szerződtetett. Következzék egy
kis seregszemle.
- A
gyilkos "Iszlám Állam", Szaud Arábia
pénzén fenntartott hóhérkülönítményei,-
- Amerikai,
izraeli intervenciós erők,-
- ZsidóAmerika
ötödik hadoszlopa a nyugateurópai zsidóbérenc
rendszerek, különös tekintettel a "stázis
lotyó" velejéig züllött Németországára,-
- A
jelenleg Közelkeleten operáló [CIA és a MOSZAD
által irányított] európai titkosszolgálatok,-
- Az
immár nyiltan és cinikusan viselkedő, jezsuita vezetésü,
Római Katolikus (judeokeresztény) Egyház,-
- Az
európai "polgárság", a mára
valóban buta gójokká züllesztett tömeg, a
demokratikus színjáték statisztériája.
De
mi köze ehhez Hitlernek? Egyáltalán van hozzá valami
köze? Sajnos van! Lássuk csak közelebbről a dolgot. Hitler értette
meg igazán a zsidót! Halljuk ezzel kapcsolatban Rockwellt.
A zsidók sohasem követték el azt a hibát, hogy magukat komolyan beosztották volna ezekbe az álságos, földrajzi alapú csoportokba. Ellenkezőleg: a zsidók - a bolsevizmusukkal, a cionizmusukkal és a keverék-fajiságot propagáló nézetükkel - minden
fehér embert, mindenhol és minden időben támad nak. Elküldik sötét
hadseregeiket minden nemzetbe, egy minden erőt mozgósító támadásra a világ fehér elitje ellen, abszolúte nem véve figyelembe a nemzeti határokat, zászlókat, nyelveket és kultúrákat.
És a túlélés érdekében a fehér embernek vissza
kell hódítania a Földet, amelyet egykor elődeinek oly sok vére által meghódított és civilizált. A nemzet
közi zsidóság zászlói alatt a színes tömegek azzal fenyegetnek, hogy a civilizációt visszasüllyesztik a barbárságba. AdoIf Hitler horogkeresztes zászlója alatt a fehér ember világszerte a bolygónk ura akar lenni, hogy megmentse a civilizációt.
Ez
a rockwelli elemzés arról árulkodik, hogy voltaképp
nem ismerte a "próféta Hitlert, ill. a történelmi
Hitlert", következésképp sem eszméit,
sem tetteinek világpoltikai következményeit nem tudta
helyesen
értékelni. Egy misztifikált Hitler zászlaja
alatt újra harcbaszállni viszont a vereség garanciája.
A baj ugyanis az, hogy Hitler megértette a zsidót, és
adekvát módon bánt vele. Nem értette
meg viszont a fehér fajt! Számtalan kijelentése
és cseleke dete árulkodik erről.
A
Führer kisebbségi komplexusokról árulkodó módon
vélekedett a velejéig rohadt Angliáról és
ódzkodott attól, hogy a "Brit Nemzetközösségre"
halálos csapást mérjen. Inkább szeretett volna kiegyezni
a vén dögevő brit oroszlánnal. Ennek alátámasztására
két példát hozok fel. Dunquerke-nél megálljt
parancsolt Guderian páncélosainak és hagyta, hogy a brit
expedíciós haderő megmentse az irháját, azaz hajókon,
jachtokon, ladikokon és talán mosó teknőkön is (...)
330.000 embert szállítsanak vissza Angliába, hogy ezek
később, mint az inváziós erők kemény magva visszatérhessenek
Németország ba...
A másik látszólag
érthetetlen gesztus
Hess angliai missziója volt, akit vélhetőleg békét
kunyerálni küldött (?) Angliába.
Ennél
sokkal tragikusabb volt Hitler keleti politikája, pontosabban szláv
politikája. Az undorítóan hangzó "drang
nach osten"-ről nyilván mindenki hallott. Az ebben megfogalmazott
törekvéseket maradéktalanul kielégíthette volna
ha Hitler megelégszik a bőven termő ukrán búzamezőkkel.
Viszont azt hirdette, "a Birodalomnak a német lovagrendek útjain
kell menetelnie, hogy a német népnek kenyere legyen!" Ennek
nagyjából megfelelt volna Ukrajna. A baltikumba menetelt német
lovagrendek ugyanis nem tudták véglegesen meghódítani
sem a lengyeleket, a kis mérges észteket, letteket, litvánokat
sem, nem is beszélve Oroszországról. Hitler a jelek szerint feledte a "lovagi tanulságokat"
és legalább az Urálig szerette volna kitolni a Birodalom
határait, szolganéppé alázva a szláv népeket,
különös tekintettel az oroszokra...
A hibát tetézte az, hogy ezekkel
a népekkel szemben Hitlernek voltaképp nem volt megalapozott faji
ideológiája. Panaszkodott ugyan a szlávok szaporaságára;
meg arra, hogy a német nép is elszlávosodott. De arra soha
nem tért ki, hogy egy tömzsi barna bajor mennyiben "nordikusabb
árja", mint egy szőke, kék szemü, kétméteres
"szibirják". Nem is beszélve arról, hogy
a kaukázusi fehér fajú embert nem rasszista tudósok
is az emberi nem legmagasabb rendü ős fajtájának minősítik.
Ismerte Napoleon oroszországi
kalandját is, amely tulajdonképp a szláv
lélek tükrének is felfogható. Mégis arra a hírhedt kijelentésre
ragadtatta magát Sztálin birodalmával szemben, hogy “Elég
bezúzni az ajtót, hogy az egész korhadt építmény
összeroskadjon!” Hova
tegyük ezt? Németország és Oroszország között
"gyümölcsöző" katonai együttműködés
volt évekig. A német "vendég tiszteknek"
megalapozott ismereteik lehettek a szovjet hadiipar teljesítő képességeiről
és a Sztálin által alaposan megpurgált
hadsereg harci értékéről. Hüledezve olvastam nemrég,
hogy a szovjet harcko csigyártás mennyiségi és minőségi
mutatói mennyire felülmulták a németekét. [Pl.
a
"Betuskának" becézett tank hernyótalpakról
szinte pillanatok alatt átállítható volt gumikerekes
üzemmódra és ez a hibrid szörnyeteg műúton
100 km/óra (!) sebességre volt képes... A mosolyogva emlegetett
"davajgitár" hatásos lőtávolsága
800 m. volt. Kétszerese a németek elegáns Schmeisserének, stb.]
Hitler
megtiltotta azt is, hogy a szovjet harckocsi gyártás
"hihetet len" adataival bosszantsák
... Viszont a bunkerben már
"orosz kolosszusként" emlegett a Szovjetuniót.
Sőt kijelentette "A
német nép nem bizonyult méltónak az én
nagy eszményeimhez.
... A jövő a keletről előre törő erősebb népet illeti.
A
keleti hadjáratra fazon igazitás nélkül ráilleszthetők
Rockwell alábbi sorai.
A civilizáció elleni zsidó háború valójában világméretű, hatalmas forradalom, amelynek során ők úgy intézik, hogy közülünk milliók legyilkolják egymást, ilyen csatakiáltásokkal: „Demokrácia!”, „Velünk az Isten!”, „Szabadságot a rabszolgáknak!”, „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!”. És jelenleg a végső vérfürdőre készülnek, amelynek során azt fogjuk kiáltani: „Kapitalizmus!”, és a túloldalon: „Kommunizmus!”, miközben a fehér emberek két csapata egymást mészárolja le zsidók által finanszírozott H-bombákkal.
Rockwell
szegényes fantáziája nem számolt azzal, hogy a harmadik
világháborút nem hidrogénbombákkal vivják,
hanem véres felforgatások szervezésével.
Felemlegeti
a Holokauszttal kapcsolatos "legfantasztikusabb" konteót
is.
Ezen testvérgyilkos és öngyilkos háborúk során a zsidók nem rettennek vissza attól, hogy a saját testvéreik közül ezreket feláldozzanak a maguk sátáni ügye érdekében, ahogy ezt megtették a legutóbbi gyalázatos mészárlás során az 1940-es években.

Egyértelmü,
helyénvaló utalás ez a Holokausztra. Figyelemre
méltó, milyen előzmények után öltött testet
a végső megoldás (endlösung) elhatározása [a
wansee-i
konferencián],
ill. végrehajtása. A hitleri ideológia alapvető, elengedhetetlen feltétele
(conditio sine qua non-ja) Németország zsidótlanítása
volt. Az okokat és a következményeket a Mein Kampf teljes
részletességgel tárgyalja. A zsidóság fizikai
kiírtása azonban nem szerepel a koncepcióban! A zsidók szervezett,
tömeges kivándoroltatása volt az elsődleges cél. Adolf
Eichmann kezdetben nem a haláltáborok szállítója
hanem a Birodalom "kiutaztatási ügynöke" volt.
Palesztinába irányuló valóságos "havária
tervet" dolgozott ki és próbált efogadtatni cionista
körökkel. [L. Makai György - "Izrael állam és
a cionizmus."] Madagaszkár szigete is szóba került
a zsidó áttelepítés kapcsán.
A cionista
vezetők azonban más sorsot szántak hitsorsosaiknak.
A Németország
elleni 1933 március 24-i "cionista hadüzenet"
tartalmát igyekeznek kiforgatni. Szemérmesen hallgatnak viszont
a "The Focus" nevü "náciellenes bizottságról"
amelyben a leggazdagabb zsidók és a legbefolyásosabb politikusok
próbálták megakadá lyozni Németországnak
az első világháború utáni talpraállását.
És ki keverte a szart a legnagyobb kanállal ebben a díszes
társaságban? Hát a jó Churhill úr...
Ide kapcsolódik
az 1939 július 6-i gyalázatos eviani konferencia is, ahol harminckét
szabad ország szarházijai állapodták meg abban,
hogy szarban hagyják az európai zsidókat. A konferenciát
a zsidók barátja "nagy" Roosewelt kezdeményezte,
aki mint amerikai elnök a kisújját sem mozdította
azért, hogy a bevándorlási kvótát (évi
30 - 35.000 fő) felemelje a zsidók kedvéért.
Nem mehettek Palesztinába sem, mert Churchill úr Angliájának
dicső hadiflottája ebben megakadályozta őket. Ezekről a furcsa
történésekről ajvékol
a MAZSIHISZ honlapja.
Ha
valaki azt gondolná, hogy amit a zsidók a Holokauszt révén
vesztettek emberben, az megtérült nekik a vámon, dollárban,
márkában, svájci frankban és aranyban, a "Holokauszt
ipar" becenévre hallgató vállalkozás keretében.
Óh nem! A zsidóknak jól jövedelmez az európai
bankok sarcolása, de ők nem aprópénzre, hanem a világuralom
megszerzésére használják a kéményen
elszálltak lelkeit. Hogyan? Nagyon egyszerüen! A Holokauszt az a
pajzs, amit a zsidó maga elé tart nyomulása közben,
továbbá az a kard, amivel ledöfi aki szembeszegül vele.
A Holokauszt a zsidó világzsarolás/világhódítás
"csodafegyvere". Mi az ellenszere? Rockwell fantáziája
meglehetősen szegényes ahhoz, hogy erre válaszoljon.
Annak, aki meg akarja menteni a civilizációt - ami a fehér ember megmentésének előfeltétele -, elsőrendű feladata a fehér embert a legfelső fokban, teljesen tudatára ébreszteni annak, hogy a
faj előtte áll minden más elkötelezettségnek.
Ez
megfelel a hitleri fajfelfogásnak. "Ami nem tiszta faj ezen földön, az csak annyi, mint a pelyva. A világtörténelem
eseményei azonban a fajok
önfenntartási ösztönének jó vagy rossz értelemben történõ megnyilvánulásai."
Rockwell
a fehér faj békéjében és összefogásában
keresi a kiutat.
Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy egymás ellen harcoljunk, amikor megsemmisítő erejű,, halálos támadás folyik ellenünk ,véget nem érő hordák részéről, amelyeket olyan fanatikus, ördögi ellenség vezet, mint a marxista, cionista zsidó.
Ez az állítás semmihez sem kapcsolódott, amikor Rockwell beszélt.
De hogy állunk ma?
A zsidók majdnem megnyerték 4000 éves forradalmuk végső szakaszát - a nyílt világhatalmat.
Jelenleg a teljes titkos hatalom birtokában vannak, ami elegendő ahhoz, hogy manipulálni és irányítani tudják a világ összes tevékenységét, és már csak egy kis agymosás hiányzik, hogy megtörjék a tömegek akaratát, és a világhatalmukat elismert, hivatalos hatalommá tegyék. Páratlan eltökéltséggel és vasakarattal harcolták végig és nyerték meg ehhez a hihetetlen hatalomhoz vezető utat 40 évszázadon keresztül, és csak egy csoda akadályozhatja meg az ilyen fanatikus harcosoknak végső győzelmét, akármilyen tragikus és bűnösen gonosz is lenne az ilyen győzelem az emberiség számára.
Még az ateista zsidókban is - amilyen a legtöbbjük - él egy megmagyarázhatatlan hit az ősi zsidó jövendölésekben, miszerint amikor „a törvény közismertté válik Cion hegyéről" és Jeruzsálemből, az lesz a millenium a zsidók számára, és ők lesznek a birtokosai és irányítói a Földnek. Ők jelenleg Jeruzsálemben vannak, és csupán néhány háztömb hiányzik annak teljes birtoklásából! (Rockwell százados ezt 1967 előtt írta. Az 1967-es háborúban a zsidók elfoglalták a város többi részét is.)
Világméretű mámoros őrjöngést élnek át, mivel már érezhetik a teljes győzelmet, amit mi készülünk megadni nekik, és ők már készítik a győzelmi orgiát Tel-Avivban.
Megemlékeztem
korábban arról, hogy viselkednek a zsidók a Purim
ünnep
alkalmával...
Ennek a kimondhatatlan fenyegetésnek küszöbén, hogy az egész világ és közülünk mindenki egy bűnöző, paranoiás csoport zsarnoki uralma alá kerül, a szűkkeblű sovinizmus, konzervativizmus és a legtöbb jobboldali vezető regionalizmusa a legnagyobb ostobaság!
Amikor a fajkeveredést propagálók, a zsidók uralkodnak, amikor a vég - történelmi méretekben - csak néhány pillanatnyi távolságban van, csak a legrövidlátóbb vezetők tarthatják a gyermekeinket továbbra is megosztva, segítség nélkül az amerikaiak, demokraták, katolikusok, németek, jenkik, ateisták, hollandok, konzervatívok, írek csoportjaiban, és még folytatni lehetne ezt a kicsinyes, siralmas felsorolást. A zsidó e csoportok mindegyikébe tartozhat - de ő
elsősorban zsidó!
Annak, aki meg akarja menteni a civilizációt - ami a fehér ember megmentésének előfeltétele -, elsőrendű feladata a fehér embert a legfelső fokban, teljesen tudatára ébreszteni annak, hogy a
faj előtte áll minden más elkötelezettségnek.A mi népeink lehetnek demokraták, németek, katolikusok, angolok, ha azok akarnak lenni, és ha ez megfelel céljaiknak, de
elsősorban fehér emberek nek kell lenniük! Máskülönben a zsidó megosztottan, segítség nélkül fog minket hagyni, hogy ne legyünk tudatában faji egységünknek,
erőnknek, miközben ők fanatikusan zsidókként harcolnak, amíg nincsenek túl mindenen, tekintet nélkül arra hol élnek.A televizió, a rakéták és a sugárhajtású repülőgép világa túl kicsivé vált ahhoz, hogy, a fehér emberek bármely csoportja megengedhetné magának azt az öngyilkos luxust, hogy újra egymás ellen harcoljanak a zsidók érdekében, bármilyen okkal áll is elő a propaganda.
Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy egymás ellen harcoljunk, amikor megsemmisítő erejű,, halálos támadás folyik ellenünk ,véget nem érő hordák részéről, amelyeket olyan fanatikus, ördögi ellenség vezet, mint a marxista, cionista zsidó.
A cél, amire mi törekszünk, s amelyet el akarunk érni, nem más, mint világméretü
ellenforradalom a zsidó marxista-cionista forradalommal szemben. És a forradalmak soha, soha, sohasem spontán, véletlen felkelések következményei, hanem mindig könyörtelen, tudományos tervezés és küzdelem
Ez egy "náci
internacionálé" szükségességének
megfogalmazása, "világ nácijai egyesüljetek"
jeligével. Hogy ez mennyire idegen a közgondolkodástól,
mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a Wikipédia, amely minden
szarra milliószám ontja a linkeket, e kérdésben
nem ad egyetlen értékelhető találatot sem. Ugyanez a helyzet
a "fasiszta internacionálé" keresése esetén
is. Az internacionálé általános fogalmával
se sokkal jobb a helyzet. "Internacionálé – több
Nyugat-európai nemzetközi jellegű munkásmozgalmi szervezet."Ez
a meghatározás etimológiai szempontból is elfogadhatatlan,
hisz ami Inter-nacionális az eleve nem lehetne csak európai.
Rockwell
jól látja, hogy ... Minden forradalmat gondosan, precízen meg kell tervezni, összhangban a tömegben való emberi viselkedést irányító vastörvényekkel. A zsidóság nemzetközi, óriási hatalmára való tekintettel egy világméretű forradalmat a világtörténelemben páratlan zsenialitással és könyörtelenséggel kell megtervezni és végrehajtani.
Igenám, de ehhez, a belátáson és az elhatározáson
kívül, még sokmindent létre kellene hozni. Vagy úgy,
hogy egy állam, vagy államcsoport, felülről, ill. kivülről hozza
létre az anyagi alapokat egy "világfelforgató"
szervezet létrehozásához, valahogy úgy ahogy ZsidóAmerika
teszi, magától értetődő természetességgel. Ilyesminek azonban nyoma sincs. Én (marha) korábban Oroszországra
gondoltam. Ennek jegyében írtam az "Putyin razdvedkája"
c. cikkemet.
Azóta kiderült, Putyinnak nincs ilyenje és nem is tervezi
létrehozását, mert mint tőkés oligarcha a kapitalzmus
szekértolója maga is. Egy báb Oroszország likvidátorainak
(Gorbacsov, Jelcin dicstelen sorában.)
Egy ilyen katasztrofális társadalmi felfordulásnak, amilyen egy forradalom, legalapvetőbb törvénye: „A vértanúk vére az Egyház magja!"
A hatalmas mozgalmak mindig megkövetelik, hogy az emberek milliói áldozzák fel magukat az ügyért, az "önfeláldozó odaadás szenvedélyében".
Ez megint egy tipikus rockwelli marhaság! Hitler sohasem fecsegett
önfeláldozó odaadásról. Hitler a "fanatizált
tömegről" beszélt. A kettő nem ugyanaz.
Rockwell jól látja, hogy a forradalom alulról is szerveződhet.
Ehhez azonban egy olyan szekta (világszekta) kell(ene), amelynek
tagjai, ha úgy adódik, készek az arénákban
imádkozni és énekelni miközben az oroszlánok
széttépik őket. Egy ilyen világmegváltó
szekta tehát csak öngyilkos szekta lehet. Ma már
látjuk, hogy az öngyilkos szekták létrehozásához
tulajdonképp nem szükséges vallási fanatizmus.
Pontosabban ez csak egyike az öngyilkos jelöltek fizikai, ill.
lelki trenírozásának. Alkalmasint Szaud Arábiából
lehetne "fanatizáló" tanácsadókat,
kiképzőket felfogadni. Vagy olyan szónokokat szerződtetni,
mint Hitler. Ilyenekben azonban nincs kínálat.
Rockwell
- sajnos - nem a gondolatok. de nem is a tettek embere. Ebben is csak ugatja
Hitlert, miben sem hasonlít rá. Hitler, mint fentebb már
utaltam rá, a (nem üres) szavak embere volt. Azt azonban tudta,
hogy minden mozgalomnak szüksége van írott malasztra
(...) is. Erre szolgált az egyszersminden korra szánt Mein
Kampf
(amelyhez Hitler egy bötűt sem tett utólag hozzá),
valamint az NSDAP 25 pontból álló programja,
amelyek Hitler világra
szóló találmányának, "a dolgok
leegyszerűsítésének" mesterművei.
Eztán
Rockwell átcsap a leghülyébb, legbanálisabb lamentálásba.
Még az átlagos szenvedés és vértanúság is nagyon kicsi egy olyan mozgalom számára, amelyet nekünk kell beindítanunk. A világuralomért folytatott jelenlegi halálos küzdelemmel kapcsolatban mindennek "olimposzi jellegűnek" kell lennie, és nem
rettenhetünk vissza az olimposzi gyötrelmektől, ha remélni akarjuk a győzelmet.
Itt talán szálljunk is le az Olimposzról és
a hegyet engedjük át a görög náciknak, az "Arany
Hajnal" legényeinek minthogy ez az ő asztaluk. Egyáltalán
nem baj, hogy a görög kommunisták erre hamarabb gondoltak,
hisz épp Hitler pragmatizmusa bizonyítja, hogy miként
fésülődik össze a két nagy forradalmi áramlat:
a német nácizmus és a sztálini (!) bolsevizmus,
ha a helyzet úgy hozza. A fentebb már hivatkozott Rauschnig
memoárban ez olvasható. "Nem
németország bolsevizálódik, hanem a bolsevizmus
alakul át mozgalmunk egy válfajává. Oroszországban
valódi forradalmi szellem él. Ezt a tényt én
mindíg számításba vettem, s ezért
rendelkeztem úgy, hogy nyomban vegyenek fel a pártba minden
volt kom munistát."
[116. old.]
Máshol ejtettem szót
arról, hogy Sztálin élete alkonyán (azaz
későn) ismerte fel a zsidókérdés jelentőségét
és határozta el annak végleges megoldását.
Ez volt a két zsarnok gondolkodásának konvergenciája.
Hitler azt vallotta , hogy "a
zsidók jelenléte Németország, Európa,
sőt talán az egész világ alapvető problémája,
a történelem kulcsa"
[Lukacs 195. old.]
[Érdekes, hogy Henry Ford "hírhedt"
könyvének
"A világ legfőbb problémája" alcímet választotta.]
Hitler életének utolsó pillanataiban tette meg
személyes végrendeletét, amikor már az orosz
ágyúk lövedékei döngették a führer
bunker mennyezetét. Nem volt már időszerü a szapora szlávok
örökös leigázása. Az utolsó mondat viszont
így szól. "Történjék
bármi, de a német nemzetnek nem szabad engednie, hogy a zsidók
visszatérjenek.
[U.o. 197 old.]
Ami azt illeti, Hitler méltatlan utóda,
Merkel - a stázis luvnya - nem volt tekintettel a Führer végakaratára.
Németországból zsidó vazallus államot
"varázsolt". De a játszmának még
korántsincs vége. Áll még a játékasztal,
rajta a cinkelt kártyák. A lapjárás még
változhat, változni is fog. De haladjunk tovább.
AdoIf Hitler eljöveteléig a világ fehér népeinek semmije
sem volt: nem volt közös ügyük, nem voltak közös hőseik, közös vértanúik, megszentelt helyszíneik, neveik és szimbólumaik. De most, miután több millió fiatal német fehér férfi hősiesen odadobta értékes életét a fehér elitért a történelem során első ízben vívott igazi küzdelemben, végre vannak véráztatta helyszíneink, szimbólumaink és vértanúink, amelyek a forradalom legelementári
sabb anyagát képezik.
Eddig
minden világos, de megint belép a rockwelli homály...
Az ellenség oldalán ugyanolyan értékes fehér emberek milliói, akik a kommunista-cionista zsidók ördögi céljaiért harcolnak, fogják életüket veszíteni a semmiért, hacsak nem fogadjuk el ezt a döbbenetes önfeláldozást, és nem használjuk annak biztosítására, hogy soha többé ne folyjon értékes fehér vér a zsidókért és négerekért folytatott küzdelemben.
Azt hiszem, nem ártott volna, nem ártana egy kicsit pontosítani:
kire - mire gondolt, ill. célzott Rockwell, amikor ezt a mondatot
elmondta. Lehetetlen kizárnom, hogy saját hazájára
Amerikára és saját honfitársaira a fehér
amerikaiakra is kellett - illett gondolnia. Bármit is gondolt nyilvánvaló,
hogy a "náci internacionálé" két
fő pillére csak Amerika és Oroszország lehet.
[A német mocsár nem pillérhordozó. Előbb le
kell csapolni...] Ebben a beszédben azonban szó sincs
Oroszország,
pedig ebbe a nagy tömeg sóderbe belefért volna az "oroszpolitika"
felvázolása. Ilyenje azonban Rockwellnek nem volt, ha jól
tudom.
Tudok viszont
egy "hídépítési
kísérletről", azaz David Duke moszkvai látogatásáról
és előadásáról, amelyet kommentáltam
anno. [Őszintén szólva az önök helyében
odaugranék és elolvasnám az egész cikket, de
miután nem vagyok az önök helyében, néhány
idézetet illesztek ide a cikkből.
A cikk azt a tökéletesen
tévesnek bizonyult egykori
felfogásomat tükrözi, hogy Putyin Oroszország remény
sége...
Ezért válasz tottam indító képnek Szolzsenyicin
és Putyin kézfogását. [Csak később derült
ki, hogy az egyik Oroszország legfelelősebb, a másik legfelelőtlenebb
embere.]
A
dukei hangütés komor képet vázol. "Moszkva utcáin látható csodálatos népük tömege bizonyos fokig reménnyel tölt el
minket. Másrészt viszont a világos szemek és fehér arcok elhomályosítják
előttünk azt a sötét veszélyt, ami fenyeget. Moszkvában sétálva bárki azt
gondolhatja, hogy népük nincs válságban. Pedig valójában hosszú létük
legsötétebb veszélyével kell szembenézniük"
A
veszélyt a szűlési hajlandóság csökkenésében
és az idegen faju népek szervezett bevándoroltatásában
jelüli meg. "A fajpusztító születési arányok, kiegészülve a fehér országokba irányuló nagya
rányú, nem-európai bevándorlással garantálják, hogy amennyiben a fehér
világban hamarosan ki nem tör egy forradalom a túlélésünkért, népünk néhány
rövid generáció alatt csak egy kisebbségbe szorult, elszórt maradékká válik –
létszámban elnyomva és a kipusztulás szélére taszítva még a saját országaiban
is. A
fajírtás módszereit illetően Duke még naívan
optimistának tűnik. "Masszív
bevándor lással kiegészülve a katasztrofális születés adatok tulajdonképpen nem
jelentenek mást, mint az európaiak ellen irányuló etnikai tisztogatást saját
otthonaikban. Ezt a fajirtást nem pisztolylövések éles pufogásai vagy robbanó
bombák jelentik, de ettől még fajirtás, mivel ha nem állítják meg, ez a csendes
'génkiirtás' ugyanazzal a végeredménnyel jár népünkre nézve, mint a fajirtás
hagyományosabb formái: létünk
megszűnésével. Még
Duke sem sejtette, hogy a zsidó türelmetlen és néhány
éven belül sorozatvetőkkel, foszfor és kazettás bombákkal,
azaz a szent zsidó hagyományoknak megfelelő módon, kezdik
irtani Kelet Ukrajna lakosságát.
Félreérthetetlen
módon fogalmazza meg a zsidókérdést is. Előbb csak
céloz.. "Amellett, hogy a legbefolyásosabb intézményt
(a sajtót) irányításuk alatt tartják, ezek a
betolakodók arra is képesek voltak, hogy elhelyezzék saját fajtájukat a
politikai, szociális és gazdasági hatalom kulcsfontosságú csomópontjaiba és
ágazataiba.
A hatalom eme pozícióiból terjesztik minden elképzelhető politikai
elvüket, amely mérgezi az európai nép fennmaradását.
Aztán
a közepébe vág... "Zsidó szervezetek és zsidó pénzügyi, politikai és tömegtájékoztatási hatalmak
vezetik Amerika és Európa átalakítását Európán kívüli nemzetekké. Ezzel a
ténnyel kapcsolatban még komoly viták sincsenek, hiszen zsidó szélsőségesek
hencegnek is örökségünk elpusztításával "
Érdekes,
mondhatnám, drámai a beszéd rezüméje is. "Ha van
alapelv, amit szeretnék 'átadni' ezen a konferencián, akkor az a következő: a
háború az otthonunkban zajlik. Az ellenségünk a kapuinkon belül található.
Szálljanak szembe az ellenséggel, amely meggyilkolta, leigázta és
lealacsonyította népeink millióit. Mindez
persze úgy lehulott Putyinról, mint a falra hányt borsó.
Mára már nem is titkolja, hogy a zsidó háttérhtlom
embere. Az orosz nép gyilkosainak conkosa. Ennek bizonygatásával
eleget untattam már olvasóimat. Itt visszafogom magam, bár
nehezemre esik... Folytassuk Rockwellel, aki a nemzeti szocialisták űldözéséről
panaszkodik.
Mi sohasem győzhetünk a nemzetiszocializmus és a horogkereszt nyílt támogatásával.
A zsidók megtanították az embereket arra, hogy túlságosan gyűlöljék ezeket
a jelképeket. Ha mi a horogkeresztet és Hitlert túlságosan nyíltan magasztaljuk, ők minket börtönbe vetnek, vagy megölnek! Miért nem vetették börtönbe a forradalmak minden
kirobbantóját, közöttük a vörös forradalom zsidó kirobbantóit is?
Óh Rockwell! Hol vagyunk ár ettől. Ukrajnában a zsidók
a horogkereszt jegyében gyilkolnak. Ezen senki se' háborodik
fel, senki se' röhög rajta és csak ketten vigyorognak
Putyin és Porosenko.
Rockwell
szót ejt személyes sorsáról is. Óh nem panaszképp...
Én személyesen bizonyítottam igazságukat itt, Amerikában, a világzsidóság hatalmi központjában, ahol megvertek, börtönbe vetettek, értelmetlenül száműztek, elvesztettem drága családomat, és úgy éltem, mint egy állat. Amikor ezeket a sorokat írom, mától számítva tizenhat nap múlva, újból börtön vár rám. Ezek a dolgok kellemetlenek, sőt szívet tépők, de szükségszerű,
hogy legyenek!
Szóba kerülnek az amerikai zsidócsahosok is.
Nem az a feladata a 'világméretű zsidóellenes forradalomnak', hogy magához vonzza és megszervezze ezeket a megvetésre méltó alattomos, gyáva embereket, hanem az, hogy eltávolítsa őket az útból, és oda helyezze őket, ahol nem tudják megfosztani a mozgalmat a kicsiny támogatottságától...
Itt vetődik fel, milyen sora van a nemzeti szocialistáknak Putyin
oligarchiájában? Hirhedt szlogen volt annakidején a
"nacht und nebel akció". Azt hiszem a köd és
sötétség most Oroszország és a nemzeti
szocializmus jelenlegi viszonyára illik legjobban. "November
21-én, az ENSZ közgyűlése orosz indítványról
szavazott, amelynek célja az volt, hogy elítéljék
a szélsőséges, rasszista mozgalmakat és csoportokat,
beleértve az újnácikat. ezzel a címmel:
„A nácizmus, újnácizmus és egyéb olyan
gyakorlatok dicsőítése elleni harc, amelyek a rasszizmus,
negatív faji megkülönböztetés, idegengyűlölet
és a velük kapcsolatos türelmetlenség szításához
járul hozzá”. A 115 igen szavazat és 55 tartózkodás
mellett 3 volt a „nem” szavazatok száma. És mely államok
szavaztak ellene? Az Egyesült Államok, az USA és a nyugati szövetséges
rendszer „darlingja
Ukrajna, és a nyugati világ egyik leggyávább
kormánya, a kanadai. Az uniós országok tartózkodtak."
A szegény Rockwell haláláig se volt képes megismerni
a zsidókat. Erről árulkodnak következő megállapításai.
A véráztatta horogkeresztnek természetfeletti hatása van a zsidókra! Pedig az végül is csupán néhány fekete vonal - de kiemeli a zsidókat a szokásos alattomosságukból és szédítő lelkivilágukból, és hisztérikussá teszi, megbolondítja őket. Számukra a horogkereszt nemcsak vonalakat jelent, hanem a könyörtelen feltárás rettenetes fenyegetését, gyors igazságszolgáltatást és félelmetes bosszút, amelyre a bűnös lelkiismeretük szerint bőven rászolgál
tak.
Minthogy
a
zsidóknak "bűnös lelkiismeretük" sincs
egyáltalán nem félnek a horogkereszttől, sőt kigúnyolják,
gyilkosságaik cégérévé gyalázzák
azt.
A poliktikai mozgalmak természetének nem ismeréséről
árulkodnak Rockwell alábbi útmutatásai
is.
A horogkereszt és Hitler
távolról sem malomkövek, ténylegesen választ adnak a jobboldal örök problémájára: a pénzre! Amikor nincs pénzetek papírra, terembérletre stb. - ahogy a mi oldalunknak soha nincs pénze -, még mindig kimehettek az utcára, menetelhettek, osztogathatjátok a házilag készült röpcédulákat. Ez nem kerül semmibe. A zsidók vadul jönnek, támadnak, és akkor ingyen reklámot csinál rólatok a zsidó TV, sajtó stb. Termé
szetesen véresre verhetnek, és börtönbe is csukhatnak benneteket. De ez kis ár a meglepő eredményekért.
Mindez marhaság. Már ott tartunk, hogy aakár zsidók
szerveznek náci tüntetéseket, ha a helyzet úgy hozza.
Ezek mozgató ereje mindíg a pénz, amivel ők bőven rendelkeznek.
Rockwell
még egy furcsa eszmefuttatást is beiktatott hosszú, hatástalan
beszédébe.
Álljunk úgy a történelem vérpadjára - ha fel kell, hogy akasszanak - mint Nürnberg mártírjai, emelkedetten és büszkén! De
oly édes lenne az élet, oly kényelmes, oly értékes, oly szent, egy állás egy zsidó irodaházban, hogy félnénk megragadni Adoif Hitler hatalmas kezét, amely elér hozzánk a dicsőséges múltunkból?
Végül, a helyzet tökéletes félreértéséről
árulkodó zárómondat.
Fogj kezet Amerika, Anglia, Izland, Dánia és más fehér országok hőseivel, akik felemelték a szent horogkeresztes zászlót, és vérükkel védték azt. Ez a zászló felemelkedett Berlin hamujából, és sohasem fogják újra leereszteni. Állj velünk együtt Adolf Hitler és a fehér faj oltára elé, és ígérd meg, hogy életedet (hozzánk hasonlóan) arra szánod, hogy elviszed a fehér civilizációt még egyszer a világba!
Ez a szemlélet a korai Hitlert tükrözi, aki a szláv
faj fölött akart volna örökké uralkodni. A "bolsevik
kolosszust" félelemmel emlegető Hitlerről nem vesz tudomást,
nem tesz említést.
De
mit lehet manapság a szlávságról mondani? Mit gondol,
mire képes, mire hajlandó - saját fajának fenntartása
érdekében? Oroszország társadalmi állapotát
kivülről
megérteni
szinte lehetetlen. Egy magyar/zsidó
politológus - Gereben Ágnes - szerint "Az
európai értelemben vett szélsőjobb érvrendszerét
– az idegengyűlöletet, az izolacionizmust, a heves pluralizmus- és
demokráciaellenességet, az etnikai felsőbbrendűség eszméjét
– az orosz parlament alsóházában, az állami dumában,
sajátos módon a szélsőbal képviseli a leghangosabban.
Méghozzá a törvényhozás legnagyobb képviselőcsoportjában,
a Gennagyij Zjuganov vezette Oroszországi Kommunista Pártnak
a képviselők 32,7 százalékát tömörítő
frakciójában. Ennek 147 tagja felszólalásában
rendszeresen érvel az idegenek előidézte nemzethalál gondolatával,
az orosz felsőbbrendűség eszméjével, szidja a nemzeti vagyon
külföldre menekítésének minősített privatizációt,
gyalázza a Nyugatot, és mindenben, ami Oroszor szágban
történik, a cionista-szabadkőműves összeesküvés
újabb bizonyítékát látja.
Ezt
Ágneske régebben írta. Azóta a cionista-szabadkőmüves
összeesküvés nem "meglátás"
kérdése, hanem Ukrajna és Oroszország mindennapjainak undoritó
véres valósága.
Ezzel a nagy párttal az a
probléma, hogy nem tudni, a lenini lábon, vagy a sztálini
lábon áll e? Ez nagy hiba, mert a kettő nem mindegy. Sejteni
lehet, hogy az orosz nép - ha megkérdeznék - a sztálini
vonalra voksolna.
A Gereben tanulmány szót ejt a rendszer-balanszként
létrehozott fasisztoid mozgalmakról is, a KGB-nek tulajdonítva
az orosz politika alakítását, ami persze nem kizárt.
"A
KGB megérezte, hogy csak ezzel a – később „vörösbarna"
eszmének nevezett – gondolattal lehet megmenteni a rendszert, egység
be kovácsolni a nemzetet. A szovjet politikai rendőrség ezért
hozta létre a Pamjaty nevű fasiszta szervezetet, amely a rendszerváltás
éveiben annyit halla tott magáról, de mára a vörös
és horogkeresztes zászlók alatt masírozó
feketeruhás rohamosztagokkal együtt politikai hatástól
mentes, jelentéktelen klu bokká marginalizálódott.
Gereben
szerint ugyancsak a KGB hozott létre egy nem fasiszta jobboldalt
is "Zsirinovszkij vezetésével
a 'Liberális Demokrata Párt' nevű szélsőjobbol dali
mozgalmat is. 'E két szélsőséges erő' – a kommunisták
és Zsirinovszkij 51 tagú frakciója – ma az orosz törvényhozás
44 százalékát alkotja. A kommu nisták fantompártjainak
tartott, ám egy fokkal mérsékeltebb Agrárpárttal
és a Néphatalmi Párttal (37-37 képviselő), ez több
mint hatvan százalékot, vagyis a törvényhozás
többségét jelenti. Ám e tekintélyes erő nincs
hatással az orosz bel- és külpolitikára. A szélsőjobboldali
Zsirinovszkij fasisztoid kirohaná sait éppúgy kanalizálni
tudta az Oroszországban nagyon kezdetleges plurális demokrácia,
ahogy a szélsőbaloldali Zjuganov etatista-soviniszta- xenofób
vádaskodásait is megszelídítette." Ez
egy régebbi pillanatkép. A mindennapos változások
módosították a struktúrát, de nem változtattak
a jellegén, vagyis azon, hogy az orosz "parlamentarizmus"
egy olyan csinálmány, ami semmire se jó.
Ami 
engem
illet, inkább abban hiszek, hogy a fasizmus, ami helyesen szólva
nácizmus, ezer gyökérrel kapcsolódik ma is az orosz
mentalitásba. Írtam is erről. Egy cikk
keretében tárgyalva Szemjon Reznyik "Oroszország
fasizálódása" c. könyvét. Ezt se tegnap
adtál ki. A szisztematikus náciüldözés alaposan
átrendezhette a sorokat, de mit sem változtatott az orosz népfelfogáson.
Jóval
frisebb hír
az ami az. u.n. "Szláv Szövetségről" szól,
amelyet fasiszta ideológiája miatt igyekeznek betíltani.
Nem akarnék tovább kóvályogni az orosz politikai
labirintusban. Annyit azonban a fentiek alapján ki merek jelen teni,
hogy az orosz nácizmus - az orosz antiszemitizmus sarjadéka
- nem oltható tűzvészként lángol, hanem tőzeg-tűzként
ízzik a felszín alatt.
Itt kérezkedik ujból
a felszínre
az, amit a mottó tartalmaz. "Még
nem végeztünk Hitlerrel! ... A történelem
a múlt szakadatlan újragondolása, újraértékelése,
újrafelfedezése. A történelem revizionista!"
Ez a tézis,
vagy igaz - vagy se, csak - csak megjárná a világ
majdnem minden fertályán, de épp Oroszor szágban,
amelyet oly kegyetlenül megtapodott a náci csizma, ez teljességgel
elképzelhetetlen. Az orosz gondolkodás "náci deformációja"
azonban bizonyítható tény. Az oroszok jelentős része,
benne az értelmiség még jelentősebb hányada, "újragondolta"
Hitlert! Mi maradt belőle?
Ha valaki azt hinné,
vagy mondaná, hogy erre nagyon nehéz értelmes választ
adni, téved. Az oroszok szemében a "zsidómentes
(!!!)" szellemi élet, társadalom és gazdaság
hármas egysége jelenti azt az egyetlen (!) követhető
célt, amelyet Hitler a III Birodalomban megteremtett és teljes
sikerrel működtetett!
Nem a külföldön tapodó
csimákra, hanem az ellenséges tábor belső rendjére
gondolnak.
Ennek a rendszernek a titkát keresik nem csupán
Oroszországban, hanem a föld minden táján. Ez az egyetlen
lehetséges magyará zata a Mein Kampf változatlan
érvényességének
és fokozódó népszerűségének.
A
békés orosz/zsidó
együttélés teljes lehetetlensége nem náci
ideológusok elmélete, hanem a fentebb említett nagy
szovjet írő által minden kétséget kizáró
módon bizonyított tény.
Abban feltétlenül egyet kell, ill. lehet érteni Rockwellel
és Duke-al, hogy békés átmenetre semmi esély
nincs. A mellőzhetetlen változások útja a forradalom. Egy
világméretü forradalom. A fehér (nem sémi)
faj forradalma. Erre a forradalomra javában készül már
Zsidó Amerika. Állnak a koncentrációs, ill.
meg semmisítő táborok,
a FEMA "szigetcsoport", hogy a fehér faj legértékesebb
egyedeit "befogadják, ill. feldolgozzák."
Oroszországban

változatlanul
népszerüek, hatékonyak a Lenin által megálmodott
és létrehozott GuLag-ok. Itt a távolságok és
az éghajlat miatt nem feltétlenül szükségesek
krematóriumok és emberdarálók. A modernizációra,
bővítésre azonban szükség lehet. Ezt a munkát
vállalatba lehetne adni pl. Igor Kolomojszkijnak, aki Tórájával
visszaköltözhetne Moszkvába. A táborok őrsé gét
pedig Porosenko "kolléga" horogkeresztes banderistái,
ill. Dmitrij Jaros zsidó hóhérkülönítményei
adhatnák.
Lelkesítő
távlatok. Különösen ha belegondolunk, hogy ilymódon
folytatható lenne az ízig - vérig zsidó Nagy Okt.
Szoc. Forr. Még több még nagyobb Lenin szoborral, és
végre szobrokat kaphatna a kelet-newyorki zsidó kahal különmegízottja Trockíj
elvtárs is.
A
Lenin Mauzóleumot soha többé nem kell kulisszák alá
rejteni, sőt erősfényű magendaviddal kell kivilágítani,
hogy lássák a népek, hol tartunk.

Mindez
úgy hangzik mint egy kéjes zsidó álom, amelynek
meg is van a realitása. De mit tanít a történelem,
a zsidóság ötezerné hányszáz éves
története? Hát azt, hogy az álom beteljesülése
előtti pillanatokban történik valami. Törvényszerüen
(!) mindíg (!) történik valami és ennek a valaminek
sohasem örülnek a zsidók, mert fordított Purimként
élik meg...
Lehet,
hogy rövidesen tizenkettőt üt a (putyintalanított) Kreml
toronyórája? Hallga! Hallga!
2014.11.30
Sz.
Gy.
Megosztás