Bármilyen emberi törekvés esetén a hosszan tartó siker sohasem a vak szerencse következménye. egy világosan meghatározott célnak („X” pontról „Y” pontra jutásnak, egy ház felépítésének vagy egy üzleti ügy megszervezésének) elérése mindig három dolog eredménye.  

1.) A szóban forgó problémának, a várható ellenszegülésnek és az ellenszegülés leküzdése legjobb eszközének felismerését lehetővé tevő értelmi      képesség.

2.) Akarat és elhatározás megtenni mindent, ami szükséges lehet a kívánt cél elérésére, tekintet nélkül az ellenszegülésre.

3. A testi eszközök, erő és bátorság a kivitelezésre, illetve végrehajtására az értelem által felfogott és az akarat által határozott tervnek, illetve harcnak. 

Ha e három elem egyike hiányzik valaki tervéből, a kudarc elkerülhetetlen, a kimenetel előre megmondható.
 

Egy olyan ember, aki túlságosan ostoba ahhoz, hogy megértse a különféle tényezőket, amelyek szerepet játszanak abban, hogy eljusson „X” pontból „Y” pontba, ahol a két pont között egy kígyókkal, veszélyes vadállatokkal, vízzel elárasztott dzsungelen keresztül vezet az út, és nem fegyverzi fel magát fegyverekkel, térképpel, orvossággal és egyéb kellékekkel, sohasem érkezik meg az „Y” pontba, akármilyen konok is az elhatározása, és bármilyen erősek is az izmai. Egy másik ember, aki ugyanezzel az úttal próbálkozik, noha világosan felfogja a veszélyeket és fel is készül azokra, és erősek az izmai, mégsem fog megérkezni az „Y” pontba, ha olyan határozatlan és gyenge akaratú, hogy nem tart ki a küzdelemben és nem veszi igénybe könyörtelenül mindazt az erőt, amire szüksége lenne ahhoz, hogy összezúzza és megsemmisítse a vele szembeszegülő erőket. Egy harmadik ember, akinek az értelme felfogja a veszélyeket, és fel is készül azokra, és megvan az az akarata és eltökéltsége, hogy az úton a legnagyobb hősiességgel fog harcolni, de testileg törékeny és fizikailag olyan gyenge, hogy nem képes végrehajtani értelmének és akaratának parancsait, megadja magát az útjába kerülő nehézségeknek.

Ugyanez a helyzet a civilizációkkal, mint az emberek küzdelmeivel. Számos nagy civilizáció elpusztult, mert a túlélésért vívott harcban szükséges három elem közül egy vagy több hiányzott. [Vagy elfogyott...]
 

A civilizálatlan társadalmak általában elpusztulnak, nem annyira az erős akarat vagy a fizikai erő hiánya miatt, mint inkább azért, mert hiányzik a reális helyzet felfogásának képessége. Babonába fulladva és a tudatlanság sötétségében botladozva megsemmisítik őket az erőszakos természeti esemé nyek, katasztrófák és betegségek fizikai erői, amiket a civilizáltabb társadalmak megtanultak leküzdeni.

Másrészt bizonyos civilizációk minden intellektuális teljesítményük és tudományuk ellenére igen gyakran azért pusztulnak el, mert hiányzik az akarat, csökken a vadság és a túlélésre és uralkodásra irányuló könyörtelen ösztönzés, amely eredetileg létrehozta a társadalmat. „Humanitáriusok”, önzők és gyengék lettek. Fizikailag legyengültek és függővé váltak a zsoldos hadseregektől és rendőrségtől ez utóbbiaknak feladata, hogy pénzért helyettük harcoljanak. Őseiknek a becsületből, önfeláldozásból és hősiességből fakadó harci szellemét felváltotta az egyre növekvő kényelemszeretet, fényűzés és gyávaság, amelynek álarca lett a „humanizmus”. Hitler ezt úgy fejezte ki, hogy a természet "humanizmusa" a szelekció, amely az erős túlélését biztosítva tökéletesíti a fajt, ezáltal növeli szaporaságát, fennmaradásának esélyeit. A gyenge egyedek iránti könyörület a fajjal szembeni felelőtlenség. Spártában a Tajgetosz hegyről dobták le az életre alkalmatlanokat. Ez a társadalom "termelte ki" a világhódító Nagy Sándort.

Amikor egy civilizáció a dekadenciája során eljut gyengeségének ilyen fokára, csak egy igen ritkán előforduló történelmi esemény állíthatja meg a társadalom összeomlását, mivel a dekadencia naponta világosabbá válik. Csak ha a haldokló társadalomnak még mindig van elegendő életenergiája ahhoz, hogy létrehozzon egy szellemi óriást, aki isteni erővel visszatér népének ősi hősiességéhez és képes felrázni és kivezetni a civilizációt álmának és halálának történelmi éjjeléből, haldokló népe ellenállása ellenére, amely hosszú ideje csak a békéért él és halálos álmát alussza, csakis így képes egy társadalom még egyszer felemelkedni egy időre. Ez a "megváltó mítosz" idegen volt Hitlertől.

A nyugati, árja civilizáció a XIX. század folyamán túljutott azon a történelmi ponton, ahol a pokol tornácára vezető úton már nincs visszatérés, ahogy ezt helyesen jegyezte meg Spengler, Chamberlain és mások is. Nem készítette-e ez elő Adolf Hitler hihetetlen, csodálatos eljöttét az utolsó lehetséges pillanatban? Nem ez volt-e az egyetlen lehetséges életút egy intelligens, fogékony, érzékeny ember számára, akit egy undorító, öngyilkosságra hajló civilizáció vett körül? Ez a világ hajlandó volt lemondani a pillanatnyi élvezetekről, mert Hitler kiutat kínált egy elzsidósodott, kannibalizált, elbutított, a dzsungelbe a „humanizmus” nevében hanyatt-homlok visszamenekülő civilizáció lélekölő realitásából. A "visszafordítás" legnagyobb csodáját, a népszaporodás halálos trendjének megváltoztatását, valóban egyetlen ember látomása és emberfelettien könyörtelen akarata tervezte meg, szervezte meg, valósította meg Németországban, világviszonylatban egyedülálló módon. Az akkori és a jelenlegi helyzetet is az jellemezte, hogy se szeri, se száma nem volt a síránkozással elegyitett baljós próféciáknak. Hitler mást gondolt. A változtatás szörnyű árát feltárta a nép előtt. 1933. március 12-én vált a horogkereszt a III. Birodalom jelképévé. Hitler ennek értelmét ekként fogalmazta meg. "Nemzetiszocialisták, védelmi osztagok és rohamcsapatok! A mai nappal, midőn jelképesen is a nemzeti kormány kezébe került az egész végrehajtó hatalom, kezdődik a mi küzdelmünknek második része. Mától kezdve a tisztogatás munkáját és a birodalom rendbehozatalát felülről terv szerint vezetik. Éppen ezért megparancsolom nektek, hogy mostantól kezdve a legszigorúbb és vak fegyelmet tanúsítsatok. Minden egyéni vállalkozásnak vége kell hogy szakadjon." 
Ezzel megkezdődött a gátépítés a nemzethalál szennyes hullámai ellen és bizony mindenki "szemmé" vált az életért küzdő élő láncban. És bizony a nemzetiszocialisták, védelmi osztagok és rohamcsapatok garantálták és hajtották végre a fordulatot, a márka értékállandóságának biztosításától a nép "felistápolásán" keresztűl a "szűlési hajlandóság" helyreállításáig. Hogy ezt nem lehet, "így" nem lehet? Lehetett, mert így lett!

Ami azt illeti, a dekadencia és rombolás zsidó erői által AdoIf Hitlernek a civilizációért harcoló hőseire mért félelmetes büntetés annyira elbátortalanította és terrorizálta a világot, hogy meg azok is, akik képesek meglátni és megérteni az emberiséget fenyegető veszélyt, és a szabadulás útját - ahogy azt megmutatta AdoIf Hitler - annyira szánalmasan ragaszkodnak életükhöz, szabadságukhoz és kényelmükhöz, hogy nem merik a fehérek túlélésének szent szikráját saját életük leheletével felszítani, pedig azt hamarosan meg kell tenni - vagy ez a szikra mindörökre kialszik.
A szónok itt az élet és a halál "hagyományos" felfogásában szükséges változtatásokra, az "élni kész" emberek "halni kész" emberekké formálására  utal, amelyet Petőfi így énekelt meg.

Ezek nem hazafias szólamok, hanem egy olyan lelkiállapot költői körűlírása amely minden nemzetmentő forradalmi változás alapvető mozgató rugója.

Az árja, fehér emberiség a sötétség és felejtés szakadékában van. Lent, az örök sötétségben, a homokba szórva vannak más, jól ismert pompás civilizációk csontjai, amelyek kétségtelenül képtelenek voltak elképzelni a maguk halálát, éppen abban az időben, amikor körül voltak véve külső hatalommal és a birodalmuk nagyszerűségével. Képtelenek voltak tudatosítani az egyre növekvő gyengeség és „humanizmus” totális fenyegetését, képtelenek voltak szembesülni azzal; képtelenek voltak egyesíteni a "totális akaratot", amely szükséges a halál és felejtés felé való történelmi menetelés megfordításához. Ez a "totális akarat" fogalmazódik meg a "horogkereszt beszédben." Az ilyen jelképekhez kapcsolódó elhatározások ismertek a történelemben. Nagy Konstantin császár volt az, aki "kereszténységre kötelezte" a Római Birodalom népeit, elindítva azt a pusztító folyamatot, amelyről itt tárgyalunk. Ennek jelképe, a Madách által aposztrofált "vérengző kereszt", egy állítólagos látomás formájában jelent meg. A fénylő napkorongban a kereszt és a következő mondat tünt fel (?)  „E jelben győzni fogsz!” - In hoc signo vinces".  
[Szerfölött érdekes, hogy a kereszt a szeretet, a horogkereszt pedig a legsötétebb gonoszság szimbólumává vált, jóllehet Hitlernek nem volt szüksége ahhoz, hogy saját népét - férfiakat, nőket, gyermekeket (!) milliószámra (!) kínozzon és égessen "eltévelyedéseik" miatt... Ez a "keresztény kárhozat" mételyezi az emberi gondolkodást most is, a nemzethalál poklába vezető úton. A sötét multú buzibarát jezsuita pápa ennek a kárhozatnak a karmeste re.]
 

Ha mostantól számítva évezredek múlva lesz meg valamilyen történelem, és lesznek emberek, akik tanulják azt, a legtöbben hitetlenkedve fognak csodálkozni azon, hogy a fehér ember makacsul elutasította, hogy felhasználja a maga fölényes tudását, ismeretét és AdoIf Hitler vezetésének gondviselésszerű adományát arra, hogy megszabadítsa magát a leghihetetlenebb és legmegalázóbb szolgaságtól. Megszabadítsa magát a visszataszító, betegesen kiegyensúlyozatlan, testileg gyenge és gyáva, arrogáns, zsarnoki zsidók viszonylag kis csoportjának uralmától. A mi problémáink ma nem „amerikai” problémák, nem „angol” problémák, nem „francia”, „német”, „európai” vagy „afrikai” problémák - ezek minden fehér ember túlélésének problémái.
Bizony, napjainkra nemcsak a kapitalizmus globalizálódott, a terjedő nemzethalál is globális méreteket öltött...
 

A mi bolygónk hemzseg a színes bőrűektől, akik négyszer annyian vannak, mint a fehér emberek - és minden nép körében ezek az alsóbbrendű lények, akiket velünk „egyenlőnek mondanak”, képesek elszavazni (...) tőlünk a pénzünket, szabadságunkat, életünket, becsületünket.

A nacionalizmus és a demokrácia régimódi fogalmai alapján feltételezhető-e, hogy én, Lincoln Rockwell, nagyra becsülöm a dzsungel bizonyos legal sóbb rendű teremtményeit, gondoskodom róluk, és lojális vagyok hozzájuk, annak alapján, hogy az ő fekete anyjuk valamelyik amerikai árokban vagy szennyes szénakazalon hozta őket világra - mert ők természetesen - amerikaiak, és mi valamennyien kívülállók vagyunk Amerika” számára?

Vagy: legyek lojális és haljak meg ezekért a szerencsétlen, szánalmas félállatokért, „amerikai polgártársaimért” a saját fajom legragyogóbb biológiai példányainak milliószámra való legyilkolása által, mert egy csoport hollywoodi zsidó arra tanít minket, hogy az amerikaiaknak gyűlölniük kell a néme teket? Itt nem csupán a Hollywoodi zsidókról van szó, hanem az angol arisztokráciáról is, amelynek legocsmányabb disznaja Churchill kéjelegve gyönyörködött a drezdai holokausztról készített képekben.

Sajnos Rockwell szellemi, ill. politikai kvalitásai mesze elmaradnak a bálványáétól. Ez vonatkozik beszéd- és fogalmazás készségére is. Nem pontosítja, mit ért saját faja legragyogóbb biológiai példányainak millió számra való legyilkolása alatt. Nekem pl. az abortusznak nevezett tömeges népirtás "impo náló eredményei" jutnak eszembe. A mellékelt grafikonhoz nem kellenek kommen tárok. Azaz mégis... A grafikon hamis! Ha a cigány népszaporulatot egy barna vonal ábrázolná, az felfelé mutatna. A magyarság "vérvonala" meg még meredekebben süllyedne lefelé. [A fajokat már csak a valós demográfiai statisztika kedvéért is meg kellene különböztetni.] Az abortusz - magyarországi eredményei elgondolkodta tóak...
 

De talán az „amerikanizmus” az, amelyhez lojálisnak kell lennem, és amelyért háborúskodnom kell német férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel? De amikor megvizsgálom, hogy mi az, amiről nekem azt mondják, hogy „amerikanizmus”, úgy találom, hogy az elsődlegesen abból áll, hogy vessem alá alázatosan a zsidó vezetésnek a kultúrámat, hatalmamat, vallásomat, szórakozásomat és meg a szexuális életemet is.

Nem, mindez képtelenség.

Az egyedüli dolog, amihez teljesen mély meggyőződéssel lojális tudok lenni - az egyedüli lojalitás, aminek van értelme, - az én fajom, és ezért kulturális és testvéri kapcsolatban állok a saját népemmel, függetlenül attól, hogy a népemhez tartozók történetesen hol születtek! Amikor ezt a lojalitást kihívás éri, és a népem veszélyben van, szörnyűséges azt követelni, hogy gyanakodjunk egymásra csak azért, mert egy képzeletbeli földrajzi határ két oldalán állunk, és egy csoport nemzetközi zsidó sajátos felkészítésének és agitációjának hatására mi, fehér emberek menjünk gyilkolni, porrá bombázni egy mást, és örökké tartó gyűlölettel legyünk egymás iránt az „amerikai demokráciáért”, „a Brit Birodalomért” vagy bármi másért a világon, avagy azért, mert „kereskedelmi riválisok” vagyunk.   Rockwell hosszasan beszél ugyan, de homályban hagyja célzásait. Úgy vélem a Második Világháborúra is gondolhatott. Arra a nagy zsidó bravúrra, amely két nagy, értékes és egészséges népet arra késztetett, hogy milliószámra gyilkolja egymást és nevető harmadikként világuralomhoz segítse a zsidók Amerikáját.

És a túlélés érdekében a fehér embernek vissza kell hódítania a Földet, amelyet egykor elődeinek oly sok vére által meghódított és civilizált. A nemzet közi zsidóság zászlói alatt a színes tömegek azzal fenyegetnek, hogy a civilizációt visszasüllyesztik a barbárságba. AdoIf Hitler horogkeresztes zászlója alatt a fehér ember világszerte a bolygónk ura akar lenni, hogy megmentse a civilizációt.
Ez a rockwelli elemzés arról árulkodik, hogy voltaképp nem ismerte a "próféta Hitlert, ill. a történelmi Hitlert", következésképp sem eszméit, sem tetteinek világpoltikai következményeit nem tudta helyesen értékelni. Egy misztifikált Hitler zászlaja alatt újra harcbaszállni viszont a vereség garanciája. A baj ugyanis az, hogy Hitler megértette a zsidót, és adekvát módon bánt vele. Nem értette meg viszont a fehér fajt! Számtalan kijelentése és cseleke dete árulkodik erről.

A zsidók majdnem megnyerték 4000 éves forradalmuk végső szakaszát - a nyílt világhatalmat. Jelenleg a teljes titkos hatalom birtokában vannak, ami elegendő ahhoz, hogy manipulálni és irányítani tudják a világ összes tevékenységét, és már csak egy kis agymosás hiányzik, hogy megtörjék a tömegek akaratát, és a világhatalmukat elismert, hivatalos hatalommá tegyék. Páratlan eltökéltséggel és vasakarattal harcolták végig és nyerték meg ehhez a hihetetlen hatalomhoz vezető utat 40 évszázadon keresztül, és csak egy csoda akadályozhatja meg az ilyen fanatikus harcosoknak végső győzelmét, akármilyen tragikus és bűnösen gonosz is lenne az ilyen győzelem az emberiség számára.

Még az ateista zsidókban is - amilyen a legtöbbjük - él egy megmagyarázhatatlan hit az ősi zsidó jövendölésekben, miszerint amikor „a törvény közismertté válik Cion hegyéről" és Jeruzsálemből, az lesz a millenium a zsidók számára, és ők lesznek a birtokosai és irányítói a Földnek. Ők jelenleg Jeruzsálemben vannak, és csupán néhány háztömb hiányzik annak teljes birtoklásából! (Rockwell százados ezt 1967 előtt írta. Az 1967-es háborúban a zsidók elfoglalták a város többi részét is.)

Világméretű mámoros őrjöngést élnek át, mivel már érezhetik a teljes győzelmet, amit mi készülünk megadni nekik, és ők már készítik a győzelmi orgiát Tel-Avivban.

Ennek a kimondhatatlan fenyegetésnek küszöbén, hogy az egész világ és közülünk mindenki egy bűnöző, paranoiás csoport zsarnoki uralma alá kerül, a szűkkeblű sovinizmus, konzervativizmus és a legtöbb jobboldali vezető regionalizmusa a legnagyobb ostobaság!

Amikor a fajkeveredést propagálók, a zsidók uralkodnak, amikor a vég - történelmi méretekben - csak néhány pillanatnyi távolságban van, csak a legrövidlátóbb vezetők tarthatják a gyermekeinket továbbra is megosztva, segítség nélkül az amerikaiak, demokraták, katolikusok, németek, jenkik, ateisták, hollandok, konzervatívok, írek csoportjaiban, és még folytatni lehetne ezt a kicsinyes, siralmas felsorolást. A zsidó e csoportok mindegyikébe tartozhat - de ő elsősorban zsidó!
 

Annak, aki meg akarja menteni a civilizációt - ami a fehér ember megmentésének előfeltétele -, elsőrendű feladata a fehér embert a legfelső fokban, teljesen tudatára ébreszteni annak, hogy a faj előtte áll minden más elkötelezettségnek.A mi népeink lehetnek demokraták, németek, katolikusok, angolok, ha azok akarnak lenni, és ha ez megfelel céljaiknak, de elsősorban fehér emberek nek kell lenniük! Máskülönben a zsidó megosztottan, segítség nélkül fog minket hagyni, hogy ne legyünk tudatában faji egységünknek, erőnknek, miközben ők fanatikusan zsidókként harcolnak, amíg nincsenek túl mindenen, tekintet nélkül arra hol élnek.A televizió, a rakéták és a sugárhajtású repülőgép világa túl kicsivé vált ahhoz, hogy, a fehér emberek bármely csoportja megengedhetné magának azt az öngyilkos luxust, hogy újra egymás ellen harcoljanak a zsidók érdekében, bármilyen okkal áll is elő a propaganda. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy egymás ellen harcoljunk, amikor megsemmisítő erejű,, halálos támadás folyik ellenünk ,véget nem érő hordák részéről, amelyeket olyan fanatikus, ördögi ellenség vezet, mint a marxista, cionista zsidó.

A cél, amire mi törekszünk, s amelyet el akarunk érni, nem más, mint világméretü ellenforradalom a zsidó marxista-cionista forradalommal szemben. És a forradalmak soha, soha, sohasem spontán, véletlen felkelések következményei, hanem mindig könyörtelen, tudományos tervezés és küzdelem

Egy ilyen katasztrofális társadalmi felfordulásnak, amilyen egy forradalom, legalapvetőbb törvénye: „A vértanúk vére az Egyház magja!" A hatalmas mozgalmak mindig megkövetelik, hogy az emberek milliói áldozzák fel magukat az ügyért, az "önfeláldozó odaadás szenvedélyében".
Ez megint egy tipikus rockwelli marhaság! Hitler sohasem fecsegett önfeláldozó odaadásról. Hitler a "fanatizált tömegről" beszélt. A kettő nem ugyanaz.

Rockwell jól látja, hogy a forradalom alulról is szerveződhet. Ehhez azonban egy olyan szekta (világszekta) kell(ene), amelynek tagjai, ha úgy adódik, készek az arénákban imádkozni és énekelni miközben az oroszlánok széttépik őket. Egy ilyen világmegváltó szekta tehát csak öngyilkos szekta lehet. Ma már látjuk, hogy az öngyilkos szekták létrehozásához tulajdonképp nem szükséges vallási fanatizmus. Pontosabban ez csak egyike az öngyilkos jelöltek fizikai, ill. lelki trenírozásának. Alkalmasint Szaud Arábiából lehetne "fanatizáló" tanácsadókat, kiképzőket felfogadni. Vagy olyan szónokokat szerződtetni, mint Hitler. Ilyenekben azonban nincs kínálat.

Rockwell - sajnos - nem a gondolatok. de nem is a tettek embere. Ebben is csak ugatja Hitlert, miben sem hasonlít rá. Hitler, mint fentebb már utaltam rá, a (nem üres) szavak embere volt. Azt azonban tudta, hogy minden mozgalomnak szüksége van írott malasztra (...) is. Erre szolgált az egyszersminden korra szánt Mein Kampf  (amelyhez Hitler egy bötűt sem tett utólag hozzá), valamint az NSDAP 25 pontból álló programja, amelyek Hitler világra szóló találmányának, "a dolgok leegyszerűsítésének" mesterművei.

Eztán Rockwell átcsap a leghülyébb, legbanálisabb lamentálásba. Még az átlagos szenvedés és vértanúság is nagyon kicsi egy olyan mozgalom számára, amelyet nekünk kell beindítanunk. A világuralomért folytatott jelenlegi halálos küzdelemmel kapcsolatban mindennek "olimposzi jellegűnek" kell lennie, és nem rettenhetünk vissza az olimposzi gyötrelmektől, ha remélni akarjuk a győzelmet.
  Itt talán szálljunk is le az Olimposzról és a hegyet engedjük át a görög náciknak, az "Arany Hajnal" legényeinek minthogy ez az ő asztaluk. Egyáltalán nem baj, hogy a görög kommunisták erre hamarabb gondoltak, hisz épp Hitler pragmatizmusa bizonyítja, hogy miként fésülődik össze a két nagy forradalmi áramlat: a német nácizmus és a sztálini (!) bolsevizmus, ha a helyzet úgy hozza. A fentebb már hivatkozott Rauschnig memoárban ez olvasható. "Nem németország bolsevizálódik, hanem a bolsevizmus alakul át mozgalmunk egy válfajává. Oroszországban valódi forradalmi szellem él. Ezt a tényt én mindíg számításba vettem, s ezért rendelkeztem úgy, hogy nyomban vegyenek fel a pártba minden volt kom munistát." [116. old.]
Máshol ejtettem szót arról, hogy Sztálin élete alkonyán (azaz későn) ismerte fel a zsidókérdés jelentőségét és határozta el annak végleges megoldását. Ez volt a két zsarnok gondolkodásának konvergenciája. Hitler azt vallotta , hogy "a zsidók jelenléte Németország, Európa, sőt talán az egész világ alapvető problémája, a történelem kulcsa" [Lukacs 195. old.]
[Érdekes, hogy Henry Ford "hírhedt" könyvének "A világ legfőbb problémája" alcímet választotta.]

Hitler életének utolsó pillanataiban tette meg személyes végrendeletét, amikor már az orosz ágyúk lövedékei döngették a führer bunker mennyezetét. Nem volt már időszerü a szapora szlávok örökös leigázása. Az utolsó mondat viszont így szól. "Történjék bármi, de a német nemzetnek nem szabad engednie, hogy a zsidók visszatérjenek. [U.o. 197 old.]
Ami azt illeti, Hitler méltatlan utóda, Merkel - a stázis luvnya - nem volt tekintettel a Führer végakaratára. Németországból zsidó vazallus államot "varázsolt". De a játszmának még korántsincs vége. Áll még a játékasztal, rajta a cinkelt kártyák. A lapjárás még változhat, változni is fog. De haladjunk tovább. 
 

AdoIf Hitler eljöveteléig a világ fehér népeinek semmije sem volt: nem volt közös ügyük, nem voltak közös hőseik, közös vértanúik, megszentelt helyszíneik, neveik és szimbólumaik. De most, miután több millió fiatal német fehér férfi hősiesen odadobta értékes életét a fehér elitért a történelem során első ízben vívott igazi küzdelemben, végre vannak véráztatta helyszíneink, szimbólumaink és vértanúink, amelyek a forradalom legelementári sabb anyagát képezik.  Eddig minden világos, de megint belép a rockwelli homály...

Az ellenség oldalán ugyanolyan értékes fehér emberek milliói, akik a kommunista-cionista zsidók ördögi céljaiért harcolnak, fogják életüket veszíteni a semmiért, hacsak nem fogadjuk el ezt a döbbenetes önfeláldozást, és nem használjuk annak biztosítására, hogy soha többé ne folyjon értékes fehér vér a zsidókért és négerekért folytatott küzdelemben.
Azt hiszem, nem ártott volna, nem ártana egy kicsit pontosítani: kire - mire gondolt, ill. célzott Rockwell, amikor ezt a mondatot elmondta. Lehetetlen kizárnom, hogy saját hazájára Amerikára és saját honfitársaira a fehér amerikaiakra is kellett - illett gondolnia. Bármit is gondolt nyilvánvaló, hogy a "náci internacionálé" két fő pillére csak Amerika és Oroszország lehet. [A német mocsár nem pillérhordozó. Előbb le kell csapolni...] Ebben a beszédben azonban szó sincs Oroszország, pedig ebbe a nagy tömeg sóderbe belefért volna az "oroszpolitika" felvázolása. Ilyenje azonban Rockwellnek nem volt, ha jól tudom.

Tudok viszont egy "hídépítési kísérletről", azaz David Duke moszkvai látogatásáról és előadásáról, amelyet kommentáltam anno.  [Őszintén szólva az önök helyében odaugranék és elolvasnám az egész cikket, de miután nem vagyok az önök helyében, néhány idézetet illesztek ide a cikkből.

A cikk azt a tökéletesen tévesnek bizonyult egykori felfogásomat tükrözi, hogy Putyin Oroszország remény sége... Ezért válasz tottam indító képnek Szolzsenyicin és Putyin kézfogását. [Csak később derült ki, hogy az egyik Oroszország legfelelősebb, a másik legfelelőtlenebb embere.]

Mi sohasem győzhetünk a nemzetiszocializmus és a horogkereszt nyílt támogatásával. A zsidók megtanították az embereket arra, hogy túlságosan gyűlöljék ezeket a jelképeket. Ha mi a horogkeresztet és Hitlert túlságosan nyíltan magasztaljuk, ők minket börtönbe vetnek, vagy megölnek! Miért nem vetették börtönbe a forradalmak minden kirobbantóját, közöttük a vörös forradalom zsidó kirobbantóit is?
Óh Rockwell! Hol vagyunk ár ettől. Ukrajnában a zsidók a horogkereszt jegyében gyilkolnak. Ezen senki se' háborodik fel, senki se' röhög rajta és csak ketten vigyorognak Putyin és Porosenko.

Én személyesen bizonyítottam igazságukat itt, Amerikában, a világzsidóság hatalmi központjában, ahol megvertek, börtönbe vetettek, értelmetlenül száműztek, elvesztettem drága családomat, és úgy éltem, mint egy állat. Amikor ezeket a sorokat írom, mától számítva tizenhat nap múlva, újból börtön vár rám. Ezek a dolgok kellemetlenek, sőt szívet tépők, de szükségszerű, hogy legyenek!

Szóba kerülnek az amerikai zsidócsahosok is.

Nem az a feladata a 'világméretű zsidóellenes forradalomnak', hogy magához vonzza és megszervezze ezeket a megvetésre méltó alattomos, gyáva embereket, hanem az, hogy eltávolítsa őket az útból, és oda helyezze őket, ahol nem tudják megfosztani a mozgalmat a kicsiny támogatottságától...

Itt vetődik fel, milyen sora van a nemzeti szocialistáknak Putyin oligarchiájában? Hirhedt szlogen volt annakidején a "nacht und nebel akció". Azt hiszem a köd és sötétség most Oroszország és a nemzeti szocializmus jelenlegi viszonyára illik legjobban. "November 21-én, az ENSZ közgyűlése orosz indítványról szavazott, amelynek célja az volt, hogy elítéljék a szélsőséges, rasszista mozgalmakat és csoportokat, beleértve az újnácikat.  ezzel a címmel: „A nácizmus, újnácizmus és egyéb olyan gyakorlatok dicsőítése elleni harc, amelyek a rasszizmus, negatív faji megkülönböztetés, idegengyűlölet és a velük kapcsolatos türelmetlenség szításához járul hozzá”. A 115 igen szavazat és 55 tartózkodás mellett 3 volt a „nem” szavazatok száma. És mely államok szavaztak ellene? Az Egyesült Államok, az USA és a nyugati szövetséges rendszer „darlingja Ukrajna, és a nyugati világ egyik leggyávább kormánya, a kanadai. Az uniós országok tartózkodtak."

A szegény Rockwell haláláig se volt képes megismerni a zsidókat. Erről árulkodnak következő megállapításai.

A véráztatta horogkeresztnek természetfeletti hatása van a zsidókra! Pedig az végül is csupán néhány fekete vonal - de kiemeli a zsidókat a szokásos alattomosságukból és szédítő lelkivilágukból, és hisztérikussá teszi, megbolondítja őket. Számukra a horogkereszt nemcsak vonalakat jelent, hanem a könyörtelen feltárás rettenetes fenyegetését, gyors igazságszolgáltatást és félelmetes bosszút, amelyre a bűnös lelkiismeretük szerint bőven rászolgál tak.

Minthogy a zsidóknak "bűnös lelkiismeretük" sincs egyáltalán nem félnek a horogkereszttől, sőt kigúnyolják, gyilkosságaik cégérévé gyalázzák azt.
A poliktikai mozgalmak természetének nem ismeréséről árulkodnak Rockwell alábbi útmutatásai is.

A horogkereszt és Hitler távolról sem malomkövek, ténylegesen választ adnak a jobboldal örök problémájára: a pénzre! Amikor nincs pénzetek papírra, terembérletre stb. - ahogy a mi oldalunknak soha nincs pénze -, még mindig kimehettek az utcára, menetelhettek, osztogathatjátok a házilag készült röpcédulákat. Ez nem kerül semmibe. A zsidók vadul jönnek, támadnak, és akkor ingyen reklámot csinál rólatok a zsidó TV, sajtó stb. Termé szetesen véresre verhetnek, és börtönbe is csukhatnak benneteket. De ez kis ár a meglepő eredményekért.

Álljunk úgy a történelem vérpadjára - ha fel kell, hogy akasszanak - mint Nürnberg mártírjai, emelkedetten és büszkén! De oly édes lenne az élet, oly kényelmes, oly értékes, oly szent, egy állás egy zsidó irodaházban, hogy félnénk megragadni Adoif Hitler hatalmas kezét, amely elér hozzánk a dicsőséges múltunkból?

  Végül, a helyzet tökéletes félreértéséről árulkodó zárómondat.

Ez a szemlélet a korai Hitlert tükrözi, aki a szláv faj fölött akart volna örökké uralkodni. A "bolsevik kolosszust" félelemmel emlegető Hitlerről nem vesz tudomást, nem tesz említést.