Mottó.
Még nem végeztünk Hitlerrel! ... A történelem a múlt szakadat lan újragondolása, újraértékelése, újrafelfedezése. A történelem revizionista! [John Lukacs: "A történelmi Hitler."]

 

 

 

 

A nácizmus revíziója - reneszánsza?

George Lincoln Rockwell beszéde.
 

A beszéd magyar fordítása "Szittyakürt" 2007 októberi számában jelent meg, kitünő facsimile formátumban. A teljes szöveget ezért rövidítve közlöm. Annak sorai között fejtem ki álláspontomat  - arra nézve, hogy a nácizmus "revízióra" szorul e? Azt hiszem igen, mert Hitler politikai elképzelései csak részben bizonyultak időtállóknak. Viszont személye és politikai krédója, a Mein Kampf, fokozódó mértékben vált ki érdeklődést világszerte.

Rockwell beszéde kritikátlan azonosulást tükröz Hitlerrel, ami tulajdonképp akadálya annak, hogy a világ az "aktuális" Hitlert, ill. nácizmust megismerhesse - megérthesse, annál is inkább, mert a jó Rockwell Hitler epigonnak se jó.

A Rockwell beszéd kapcsán eszembe jutott egy könyv, amely talán az egyetlen magyarul megjelent Hitler monográfiának tekinthető. John Lukacs "A történelmi Hitler" c. könyvéről van szó, amit most újra lapozok e cikk írása közben. Idézeteimet többnyire tőle veszem. Lukacs ezer példával bizonyítja azt az állítását, hogy
"az utóbbi ötven évben ... több film, könyv, cikk, film és tévéműsor foglalkozott Hitlerrel, mint Sztálinnal,Roosevelttel, Churchillel, de Gaulleval, Mussolinivel, Maóval" ... együttvéve. Ha ez igaz, mi a magyarázata?
Rockwell szövegéhez fűzött megjegyzéseimet így 
jelzem.

Hitler "egykönyves író". Cikkeket se nagyon írt, mert csak a szónak tulajdonitott mágikus hatalmat. Beszédei, ill. beszélgetései részben fennmaradtak. Az utóbbiak a Hitlert betegesen gyűlölő Rauschnig [a danzigi parlament elnöke] pamfletnek szánt könyvének köszönhetően. Hitler gondolkodását továbbá az u.n. "asztali beszélgetések" adják vissza leghívebben. Bizalmasai körében sok olyasmit elmondott, amiről a népgyűléseken nem beszélhetett.

Lássuk a cikket - Rockwell beszédét.

Bármilyen emberi törekvés esetén a hosszan tartó siker sohasem a vak szerencse következménye. egy világosan meghatározott célnak („X” pontról „Y” pontra jutásnak, egy ház felépítésének vagy egy üzleti ügy megszervezésének) elérése mindig három dolog eredménye.  

1.) A szóban forgó problémának, a várható ellenszegülésnek és az ellenszegülés leküzdése legjobb eszközének felismerését lehetővé tevő értelmi      képesség.

2.) Akarat és elhatározás megtenni mindent, ami szükséges lehet a kívánt cél elérésére, tekintet nélkül az ellenszegülésre.

3. A testi eszközök, erő és bátorság a kivitelezésre, illetve végrehajtására az értelem által felfogott és az akarat által határozott tervnek, illetve harcnak. 

Ha e három elem egyike hiányzik valaki tervéből, a kudarc elkerülhetetlen, a kimenetel előre megmondható.
 

Egy olyan ember, aki túlságosan ostoba ahhoz, hogy megértse a különféle tényezőket, amelyek szerepet játszanak abban, hogy eljusson „X” pontból „Y” pontba, ahol a két pont között egy kígyókkal, veszélyes vadállatokkal, vízzel elárasztott dzsungelen keresztül vezet az út, és nem fegyverzi fel magát fegyverekkel, térképpel, orvossággal és egyéb kellékekkel, sohasem érkezik meg az „Y” pontba, akármilyen konok is az elhatározása, és bármilyen erősek is az izmai. Egy másik ember, aki ugyanezzel az úttal próbálkozik, noha világosan felfogja a veszélyeket és fel is készül azokra, és erősek az izmai, mégsem fog megérkezni az „Y” pontba, ha olyan határozatlan és gyenge akaratú, hogy nem tart ki a küzdelemben és nem veszi igénybe könyörtelenül mindazt az erőt, amire szüksége lenne ahhoz, hogy összezúzza és megsemmisítse a vele szembeszegülő erőket. Egy harmadik ember, akinek az értelme felfogja a veszélyeket, és fel is készül azokra, és megvan az az akarata és eltökéltsége, hogy az úton a legnagyobb hősiességgel fog harcolni, de testileg törékeny és fizikailag olyan gyenge, hogy nem képes végrehajtani értelmének és akaratának parancsait, megadja magát az útjába kerülő nehézségeknek.

Ugyanez a helyzet a civilizációkkal, mint az emberek küzdelmeivel. Számos nagy civilizáció elpusztult, mert a túlélésért vívott harcban szükséges három elem közül egy vagy több hiányzott. [Vagy elfogyott...]
 

A civilizálatlan társadalmak általában elpusztulnak, nem annyira az erős akarat vagy a fizikai erő hiánya miatt, mint inkább azért, mert hiányzik a reális helyzet felfogásának képessége. Babonába fulladva és a tudatlanság sötétségében botladozva megsemmisítik őket az erőszakos természeti esemé nyek, katasztrófák és betegségek fizikai erői, amiket a civilizáltabb társadalmak megtanultak leküzdeni.

Másrészt bizonyos civilizációk minden intellektuális teljesítményük és tudományuk ellenére igen gyakran azért pusztulnak el, mert hiányzik az akarat, csökken a vadság és a túlélésre és uralkodásra irányuló könyörtelen ösztönzés, amely eredetileg létrehozta a társadalmat. „Humanitáriusok”, önzők és gyengék lettek. Fizikailag legyengültek és függővé váltak a zsoldos hadseregektől és rendőrségtől ez utóbbiaknak feladata, hogy pénzért helyettük harcoljanak. Őseiknek a becsületből, önfeláldozásból és hősiességből fakadó harci szellemét felváltotta az egyre növekvő kényelemszeretet, fényűzés és gyávaság, amelynek álarca lett a „humanizmus”. Hitler ezt úgy fejezte ki, hogy a természet "humanizmusa" a szelekció, amely az erős túlélését biztosítva tökéletesíti a fajt, ezáltal növeli szaporaságát, fennmaradásának esélyeit. A gyenge egyedek iránti könyörület a fajjal szembeni felelőtlenség. Spártában a Tajgetosz hegyről dobták le az életre alkalmatlanokat. Ez a társadalom "termelte ki" a világhódító Nagy Sándort.

Amikor egy civilizáció a dekadenciája során eljut gyengeségének ilyen fokára, csak egy igen ritkán előforduló történelmi esemény állíthatja meg a társadalom összeomlását, mivel a dekadencia naponta világosabbá válik. Csak ha a haldokló társadalomnak még mindig van elegendő életenergiája ahhoz, hogy létrehozzon egy szellemi óriást, aki isteni erővel visszatér népének ősi hősiességéhez és képes felrázni és kivezetni a civilizációt álmának és halálának történelmi éjjeléből, haldokló népe ellenállása ellenére, amely hosszú ideje csak a békéért él és halálos álmát alussza, csakis így képes egy társadalom még egyszer felemelkedni egy időre. Ez a "megváltó mítosz" idegen volt Hitlertől.

A nyugati, árja civilizáció a XIX. század folyamán túljutott azon a történelmi ponton, ahol a pokol tornácára vezető úton már nincs visszatérés, ahogy ezt helyesen jegyezte meg Spengler, Chamberlain és mások is. Nem készítette-e ez elő Adolf Hitler hihetetlen, csodálatos eljöttét az utolsó lehetséges pillanatban? Nem ez volt-e az egyetlen lehetséges életút egy intelligens, fogékony, érzékeny ember számára, akit egy undorító, öngyilkosságra hajló civilizáció vett körül? Ez a világ hajlandó volt lemondani a pillanatnyi élvezetekről, mert Hitler kiutat kínált egy elzsidósodott, kannibalizált, elbutított, a dzsungelbe a „humanizmus” nevében hanyatt-homlok visszamenekülő civilizáció lélekölő realitásából. A "visszafordítás" legnagyobb csodáját, a népszaporodás halálos trendjének megváltoztatását, valóban egyetlen ember látomása és emberfelettien könyörtelen akarata tervezte meg, szervezte meg, valósította meg Németországban, világviszonylatban egyedülálló módon. Az akkori és a jelenlegi helyzetet is az jellemezte, hogy se szeri, se száma nem volt a síránkozással elegyitett baljós próféciáknak. Hitler mást gondolt. A változtatás szörnyű árát feltárta a nép előtt. 1933. március 12-én vált a horogkereszt a III. Birodalom jelképévé. Hitler ennek értelmét ekként fogalmazta meg. "Nemzetiszocialisták, védelmi osztagok és rohamcsapatok! A mai nappal, midőn jelképesen is a nemzeti kormány kezébe került az egész végrehajtó hatalom, kezdődik a mi küzdelmünknek második része. Mától kezdve a tisztogatás munkáját és a birodalom rendbehozatalát felülről terv szerint vezetik. Éppen ezért megparancsolom nektek, hogy mostantól kezdve a legszigorúbb és vak fegyelmet tanúsítsatok. Minden egyéni vállalkozásnak vége kell hogy szakadjon." 
Ezzel megkezdődött a gátépítés a nemzethalál szennyes hullámai ellen és bizony mindenki "szemmé" vált az életért küzdő élő láncban. És bizony a 
nemzetiszocialisták, védelmi osztagok és rohamcsapatok garantálták és hajtották végre a fordulatot, a márka értékállandóságának biztosításától a nép "felistápolásán" keresztűl a "szűlési hajlandóság" helyreállításáig. Hogy ezt nem lehet, "így" nem lehet? Lehetett, mert így lett!

Ami azt illeti, a dekadencia és rombolás zsidó erői által AdoIf Hitlernek a civilizációért harcoló hőseire mért félelmetes büntetés annyira elbátortalanította és terrorizálta a világot, hogy meg azok is, akik képesek meglátni és megérteni az emberiséget fenyegető veszélyt, és a szabadulás útját - ahogy azt megmutatta AdoIf Hitler - annyira szánalmasan ragaszkodnak életükhöz, szabadságukhoz és kényelmükhöz, hogy nem merik a fehérek túlélésének szent szikráját saját életük leheletével felszítani, pedig azt hamarosan meg kell tenni - vagy ez a szikra mindörökre kialszik.
A szónok itt az élet és a halál "hagyományos" felfogásában szükséges változtatásokra, az "élni kész" emberek "halni kész" emberekké formálására  utal, amelyet Petőfi így énekelt meg.

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.


Ezek nem hazafias szólamok, hanem egy olyan lelkiállapot költői körűlírása amely minden nemzetmentő forradalmi változás alapvető mozgató rugója.


Az árja, fehér emberiség a sötétség és felejtés szakadékában van. Lent, az örök sötétségben, a homokba szórva vannak más, jól ismert pompás civilizációk csontjai, amelyek kétségtelenül képtelenek voltak elképzelni a maguk halálát, éppen abban az időben, amikor körül voltak véve külső hatalommal és a birodalmuk nagyszerűségével. Képtelenek voltak tudatosítani az egyre növekvő gyengeség és „humanizmus” totális fenyegetését, képtelenek voltak szembesülni azzal; képtelenek voltak egyesíteni a "totális akaratot", amely szükséges a halál és felejtés felé való történelmi menetelés megfordításához. Ez a "totális akarat" fogalmazódik meg a "horogkereszt beszédben." Az ilyen jelképekhez kapcsolódó elhatározások ismertek a történelemben. Nagy Konstantin császár volt az, aki "kereszténységre kötelezte" a Római Birodalom népeit, elindítva azt a pusztító folyamatot, amelyről itt tárgyalunk. Ennek jelképe, a Madách által aposztrofált "vérengző kereszt", egy állítólagos látomás formájában jelent meg. A fénylő napkorongban a kereszt és a következő mondat tünt fel (?)  „E jelben győzni fogsz!” - In hoc signo vinces".  
[Szerfölött érdekes, hogy a kereszt a szeretet, a horogkereszt pedig a legsötétebb gonoszság szimbólumává vált, jóllehet Hitlernek nem volt szüksége ahhoz, hogy saját népét - férfiakat, nőket, gyermekeket (!) milliószámra (!) kínozzon és égessen "eltévelyedéseik" miatt... Ez a "keresztény kárhozat" mételyezi az emberi gondolkodást most is, a nemzethalál poklába vezető úton. A sötét multú buzibarát jezsuita pápa ennek a kárhozatnak a karmeste re.]
 

Túlságosan kényelmesek, önzők, kapzsik és gyávák voltak ahhoz, hogy figyelembe vegyék azt a vékony réteget, azokat a keveseket, akiket megégettek, keresztre feszítettek, megköveztek, oroszlánok elé vetettek, vagy akiknek átadták a méregpoharat.

Ha mostantól számítva évezredek múlva lesz meg valamilyen történelem, és lesznek emberek, akik tanulják azt, a legtöbben hitetlenkedve fognak csodálkozni azon, hogy a fehér ember makacsul elutasította, hogy felhasználja a maga fölényes tudását, ismeretét és AdoIf Hitler vezetésének gondviselésszerű adományát arra, hogy megszabadítsa magát a leghihetetlenebb és legmegalázóbb szolgaságtól. Megszabadítsa magát a visszataszító, betegesen kiegyensúlyozatlan, testileg gyenge és gyáva, arrogáns, zsarnoki zsidók viszonylag kis csoportjának uralmától. A mi problémáink ma nem „amerikai” problémák, nem „angol” problémák, nem „francia”, „német”, „európai” vagy „afrikai” problémák - ezek minden fehér ember túlélésének problémái.
Bizony, napjainkra nemcsak a kapitalizmus globalizálódott, a terjedő nemzethalál is globális méreteket öltött...
 

A mi bolygónk hemzseg a színes bőrűektől, akik négyszer annyian vannak, mint a fehér emberek - és minden nép körében ezek az alsóbbrendű lények, akiket velünk „egyenlőnek mondanak”, képesek elszavazni (...) tőlünk a pénzünket, szabadságunkat, életünket, becsületünket.

A nacionalizmus és a demokrácia régimódi fogalmai alapján feltételezhető-e, hogy én, Lincoln Rockwell, nagyra becsülöm a dzsungel bizonyos legal sóbb rendű teremtményeit, gondoskodom róluk, és lojális vagyok hozzájuk, annak alapján, hogy az ő fekete anyjuk valamelyik amerikai árokban vagy szennyes szénakazalon hozta őket világra - mert ők természetesen - amerikaiak, és mi valamennyien kívülállók vagyunk Amerika” számára?

Vagy: legyek lojális és haljak meg ezekért a szerencsétlen, szánalmas félállatokért, „amerikai polgártársaimért” a saját fajom legragyogóbb biológiai példányainak milliószámra való legyilkolása által, mert egy csoport hollywoodi zsidó arra tanít minket, hogy az amerikaiaknak gyűlölniük kell a néme teket? Itt nem csupán a Hollywoodi zsidókról van szó, hanem az angol arisztokráciáról is, amelynek legocsmányabb disznaja Churchill kéjelegve gyönyörködött a drezdai holokausztról készített képekben.

Sajnos Rockwell szellemi, ill. politikai kvalitásai mesze elmaradnak a bálványáétól. Ez vonatkozik beszéd- és fogalmazás készségére is. Nem pontosítja, mit ért saját faja legragyogóbb biológiai példányainak millió számra való legyilkolása alatt. Nekem pl. az abortusznak nevezett tömeges népirtás "impo náló eredményei" jutnak eszembe. A mellékelt grafikonhoz nem kellenek kommen tárok. Azaz mégis... A grafikon hamis! Ha a cigány népszaporulatot egy barna vonal ábrázolná, az felfelé mutatna. A magyarság "vérvonala" meg még meredekebben süllyedne lefelé. [A fajokat már csak a valós demográfiai statisztika kedvéért is meg kellene különböztetni.] Az abortusz - magyarországi eredményei elgondolkodta tóak...
 

Vagy: egy bizonyos földrajzi hely az, amelyhez lojálisnak kell lennem, és amelyért meg kell ölnöm a saját népemet, és talán magamnak is meg kell halnom? Megáll-e ez a földrajzi lojalitás a kanadai határnál?
 

De talán az „amerikanizmus” az, amelyhez lojálisnak kell lennem, és amelyért háborúskodnom kell német férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel? De amikor megvizsgálom, hogy mi az, amiről nekem azt mondják, hogy „amerikanizmus”, úgy találom, hogy az elsődlegesen abból áll, hogy vessem alá alázatosan a zsidó vezetésnek a kultúrámat, hatalmamat, vallásomat, szórakozásomat és meg a szexuális életemet is.

Nem, mindez képtelenség.

Az egyedüli dolog, amihez teljesen mély meggyőződéssel lojális tudok lenni - az egyedüli lojalitás, aminek van értelme, - az én fajom, és ezért kulturális és testvéri kapcsolatban állok a saját népemmel, függetlenül attól, hogy a népemhez tartozók történetesen hol születtek! Amikor ezt a lojalitást kihívás éri, és a népem veszélyben van, szörnyűséges azt követelni, hogy gyanakodjunk egymásra csak azért, mert egy képzeletbeli földrajzi határ két oldalán állunk, és egy csoport nemzetközi zsidó sajátos felkészítésének és agitációjának hatására mi, fehér emberek menjünk gyilkolni, porrá bombázni egy mást, és örökké tartó gyűlölettel legyünk egymás iránt az „amerikai demokráciáért”, „a Brit Birodalomért” vagy bármi másért a világon, avagy azért, mert „kereskedelmi riválisok” vagyunk.   Rockwell hosszasan beszél ugyan, de homályban hagyja célzásait. Úgy vélem a Második Világháborúra is gondolhatott. Arra a nagy zsidó bravúrra, amely két nagy, értékes és egészséges népet arra késztetett, hogy milliószámra gyilkolja egymást és nevető harmadikként világuralomhoz segítse a zsidók Amerikáját.

 

Én fehér ember vagyok, testvére minden más fehér embernek, és szükség esetén melléjük állok és vezetem őket a cselszövő zsidók által irányított színes népek ellen, amelyek azért szállnak harcba, hogy lemészárolják és kifosszák a fehér embereket.
 
Ez utóbbi mondat, elhangzása idején, merő badarságnak, valóban rasszizmusnak tünt. A "színes népek" a világ népeinek többségét képezik. E színes tengerben a fehér faj már csupán vészes gyorsasággal zsugorodó szigeteket képez. De mi a valóságtartalma a zsidókra vonatkozó rockwelli vádnak? Egy népcsoportra sajnos ráillik jellemzése. Azokra a népekre kell gondolni, akik jórészt arabok és mindannyian színesek. Ezek a mohame dánok, a vallási és politikai Iszlám népei. Az Iszlámról sokáig azt hittük, hogy - a zsidó világhódítás legkeményebb ellenfelévé válván - áttételes módon segíti a fehér faj fennmaradását.

De mi történt, mi történik napjaink szörnyü valóságában? Az Iszlám népeit sikerült egy ostoba (a homousionra ill. homoiusionra hasonlító) hitvita révén két ágra szakítani és a többségi szunnitákat a kisebbségi siítákra, meg a közelkeleti keresztényekre (!) uszítani. [Ezt ábrázoltam egy korábbi
írásom ban.] Emiatt az "arab tavasz" hamis jelszavaival megbolondított szunniták "jóvoltából" mára lángol az egész Közelkelet. Ám nem vallásháború folyik és nem csak a siíták, meg a közelkeleti keresztények ellen folyik. A harc az amúgyis pusztuló fehér faj ellen folyik! Ezt félreérthetetlenül igazolja a legesleg újabb CIA akció, az "Iszlám Állam" páratlanul kegyetlen népirtó háborúja, amely közelkeleti győzelme után a fehérek ellen fordul, elsősorban az európai (!) fehér rassz ellen. Ennek fenyegető jelei máris mutatkoznak.

A Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvében említett "jelképes kígyó" tekergőzése Európa irányába nem volt olyan gyors és sima, ahogy azt Theodor Herzl és a többi bölcsek a bázeli cionista világkongresszus idején 1897 táján elképzelték. A most kibontakozó új roham azonban minden korábbinál nagyobb erők bevetésével indul. Izrael új zsoldosokat szerződtetett. Következzék egy kis seregszemle.


De mi köze ehhez Hitlernek? Egyáltalán van hozzá valami köze? Sajnos van! Lássuk csak közelebbről a dolgot. Hitler értette meg igazán a zsidót! Halljuk ezzel kapcsolatban Rockwellt.

A zsidók sohasem követték el azt a hibát, hogy magukat komolyan beosztották volna ezekbe az álságos, földrajzi alapú csoportokba. Ellenkezőleg: a zsidók - a bolsevizmusukkal, a cionizmusukkal és a keverék-fajiságot propagáló nézetükkel - minden fehér embert, mindenhol és minden időben támad nak. Elküldik sötét hadseregeiket minden nemzetbe, egy minden erőt mozgósító támadásra a világ fehér elitje ellen, abszolúte nem véve figyelembe a nemzeti határokat, zászlókat, nyelveket és kultúrákat.

És a túlélés érdekében a fehér embernek vissza kell hódítania a Földet, amelyet egykor elődeinek oly sok vére által meghódított és civilizált. A nemzet közi zsidóság zászlói alatt a színes tömegek azzal fenyegetnek, hogy a civilizációt visszasüllyesztik a barbárságba. AdoIf Hitler horogkeresztes zászlója alatt a fehér ember világszerte a bolygónk ura akar lenni, hogy megmentse a civilizációt.
Ez a rockwelli elemzés arról árulkodik, hogy voltaképp nem ismerte a "próféta Hitlert, ill. a történelmi Hitlert", következésképp sem eszméit, sem tetteinek világpoltikai következményeit nem tudta helyesen értékelni. Egy misztifikált Hitler zászlaja alatt újra harcbaszállni viszont a vereség garanciája. A baj ugyanis az, hogy Hitler megértette a zsidót, és adekvát módon bánt vele. Nem értette meg viszont a fehér fajt! Számtalan kijelentése és cseleke dete árulkodik erről.

 

A Führer kisebbségi komplexusokról árulkodó módon vélekedett a velejéig rohadt Angliáról és ódzkodott attól, hogy a "Brit Nemzetközösségre" halálos csapást mérjen. Inkább szeretett volna kiegyezni a vén dögevő brit oroszlánnal. Ennek alátámasztására két példát hozok fel. Dunquerke-nél megálljt parancsolt Guderian páncélosainak és hagyta, hogy a brit expedíciós haderő megmentse az irháját, azaz hajókon, jachtokon, ladikokon és talán mosó teknőkön is (...) 330.000 embert szállítsanak vissza Angliába, hogy ezek később, mint az inváziós erők kemény magva visszatérhessenek Németország ba...

A másik látszólag érthetetlen gesztus Hess angliai missziója volt, akit vélhetőleg békét kunyerálni küldött (?) Angliába.

Ennél sokkal tragikusabb volt Hitler keleti politikája, pontosabban szláv politikája. Az undorítóan hangzó "drang nach osten"-ről nyilván mindenki hallott. Az ebben megfogalmazott törekvéseket maradéktalanul kielégíthette volna ha Hitler megelégszik a bőven termő ukrán búzamezőkkel. Viszont azt hirdette,
"a Birodalomnak a német lovagrendek útjain kell menetelnie, hogy a német népnek kenyere legyen!" Ennek nagyjából megfelelt volna Ukrajna. A baltikumba menetelt német lovagrendek ugyanis nem tudták véglegesen meghódítani sem a lengyeleket, a kis mérges észteket, letteket, litvánokat sem, nem is beszélve Oroszországról. Hitler a jelek szerint feledte a "lovagi tanulságokat" és legalább az Urálig szerette volna kitolni a Birodalom határait, szolganéppé alázva a szláv népeket, különös tekintettel az oroszokra...

A hibát tetézte az, hogy ezekkel a népekkel szemben Hitlernek voltaképp nem volt megalapozott faji ideológiája. Panaszkodott ugyan a szlávok szaporaságára; meg arra, hogy a német nép is elszlávosodott. De arra soha nem tért ki, hogy egy tömzsi barna bajor mennyiben "nordikusabb árja", mint egy szőke, kék szemü, kétméteres "szibirják". Nem is beszélve arról, hogy a kaukázusi fehér fajú embert nem rasszista
tudósok is az emberi nem legmagasabb rendü ős fajtájának minősítik.
 

Ismerte Napoleon oroszországi kalandját is, amely tulajdonképp a szláv lélek tükrének is felfogható. Mégis arra a hírhedt kijelentésre ragadtatta magát Sztálin birodalmával szemben, hogy “Elég bezúzni az ajtót, hogy az egész korhadt építmény összeroskadjon!” Hova tegyük ezt? Németország és Oroszország között "gyümölcsöző" katonai együttműködés volt évekig. A német "vendég tiszteknek" megalapozott ismereteik lehettek a szovjet hadiipar teljesítő képességeiről és a Sztálin által alaposan megpurgált hadsereg harci értékéről. Hüledezve olvastam nemrég, hogy a szovjet harcko csigyártás mennyiségi és minőségi mutatói mennyire felülmulták a németekét. [Pl. a "Betuskának" becézett tank hernyótalpakról szinte pillanatok alatt átállítható volt gumikerekes üzemmódra és ez a hibrid szörnyeteg műúton 100 km/óra (!) sebességre volt képes... A mosolyogva emlegetett "davajgitár" hatásos lőtávolsága 800 m. volt. Kétszerese a németek elegáns Schmeisserének, stb.] Hitler megtiltotta azt is, hogy a szovjet harckocsi gyártás "hihetet len" adataival bosszantsák ... Viszont a bunkerben már "orosz kolosszusként" emlegett a Szovjetuniót. Sőt kijelentette "A német nép nem bizonyult méltónak az én nagy eszményeimhez. ... A jövő a keletről előre törő erősebb népet illeti.

 

A keleti hadjáratra fazon igazitás nélkül ráilleszthetők Rockwell alábbi sorai.
A civilizáció elleni zsidó háború valójában világméretű, hatalmas forradalom, amelynek során ők úgy intézik, hogy közülünk milliók legyilkolják egymást, ilyen csatakiáltásokkal: „Demokrácia!”, „Velünk az Isten!”, „Szabadságot a rabszolgáknak!”, „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!”. És jelenleg a végső vérfürdőre készülnek, amelynek során azt fogjuk kiáltani: „Kapitalizmus!”, és a túloldalon: „Kommunizmus!”, miközben a fehér emberek két csapata egymást mészárolja le zsidók által finanszírozott H-bombákkal. Rockwell szegényes fantáziája nem számolt azzal, hogy a harmadik világháborút nem hidrogénbombákkal vivják, hanem véres felforgatások szervezésével.

Felemlegeti a Holokauszttal kapcsolatos "legfantasztikusabb" konteót is.

Ezen testvérgyilkos és öngyilkos háborúk során a zsidók nem rettennek vissza attól, hogy a saját testvéreik közül ezreket feláldozzanak a maguk sátáni ügye érdekében, ahogy ezt megtették a legutóbbi gyalázatos mészárlás során az 1940-es években.
Egyértelmü, helyénvaló utalás ez a Holokausztra. Figyelemre méltó, milyen előzmények után öltött testet a végső megoldás (endlösung) elhatározása [a wansee-i konferencián], ill. végrehajtása. A hitleri ideológia alapvető, elengedhetetlen feltétele (conditio sine qua non-ja) Németország zsidótlanítása volt. Az okokat és a következményeket a Mein Kampf teljes részletességgel tárgyalja. A zsidóság fizikai kiírtása azonban nem szerepel a koncepcióban! A zsidók szervezett, tömeges kivándoroltatása volt az elsődleges cél. Adolf Eichmann kezdetben nem a haláltáborok szállítója hanem a Birodalom "kiutaztatási ügynöke" volt. Palesztinába irányuló valóságos "havária tervet" dolgozott ki és próbált efogadtatni cionista körökkel. [L. Makai György - "Izrael állam és a cionizmus."] Madagaszkár szigete is szóba került a zsidó áttelepítés kapcsán.
A cionista vezetők azonban más sorsot szántak hitsorsosaiknak.
A Németország elleni 1933 március 24-i "cionista hadüzenet" tartalmát igyekeznek kiforgatni. Szemérmesen hallgatnak viszont a "The Focus" nevü "náciellenes
bizottságról" amelyben a leggazdagabb zsidók és a legbefolyásosabb politikusok próbálták megakadá lyozni Németországnak az első világháború utáni talpraállását. És ki keverte a szart a legnagyobb kanállal ebben a díszes társaságban? Hát a jó Churhill úr...
Ide kapcsolódik az 1939 július 6-i gyalázatos eviani konferencia is, ahol harminckét szabad ország szarházijai állapodták meg abban, hogy szarban hagyják az európai zsidókat. A konferenciát a zsidók barátja "nagy" Roosewelt kezdeményezte, aki mint amerikai elnök a kisújját sem mozdította azért, hogy a bevándorlási kvótát (évi 30 -  35.000 fő) felemelje a zsidók kedvéért. Nem mehettek Palesztinába sem, mert Churchill úr Angliájának dicső hadiflottája ebben megakadályozta őket. Ezekről a furcsa történésekről
ajvékol  a MAZSIHISZ honlapja.

Ha valaki azt gondolná, hogy amit a zsidók a Holokauszt révén vesztettek emberben, az megtérült nekik a vámon, dollárban, márkában, svájci frankban és aranyban, a "Holokauszt ipar" becenévre hallgató vállalkozás keretében. Óh nem! A zsidóknak jól jövedelmez az európai bankok sarcolása, de ők nem aprópénzre, hanem a világuralom megszerzésére használják a kéményen elszálltak lelkeit. Hogyan? Nagyon egyszerüen! A Holokauszt az a pajzs, amit a zsidó maga elé tart nyomulása közben, továbbá az a kard, amivel ledöfi aki szembeszegül vele. A Holokauszt a zsidó világzsarolás
/világhódítás "csodafegyvere". Mi az ellenszere? Rockwell fantáziája meglehetősen szegényes ahhoz, hogy erre válaszoljon.
Annak, aki meg akarja menteni a civilizációt - ami a fehér ember megmentésének előfeltétele -, elsőrendű feladata a fehér embert a legfelső fokban, teljesen tudatára ébreszteni annak, hogy a faj előtte áll minden más elkötelezettségnek. Ez megfelel a hitleri fajfelfogásnak. "Ami nem tiszta faj ezen földön, az csak annyi, mint a pelyva. A világtörténelem eseményei azonban a fajok önfenntartási ösztönének jó vagy rossz értelemben történõ megnyilvánulásai."
Rockwell a fehér faj békéjében és összefogásában keresi a kiutat.
Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy egymás ellen harcoljunk, amikor megsemmisítő erejű,, halálos támadás folyik ellenünk ,véget nem érő hordák részéről, amelyeket olyan fanatikus, ördögi ellenség vezet, mint a marxista, cionista zsidó.
Ez az állítás semmihez sem kapcsolódott, amikor Rockwell beszélt. De hogy állunk ma?
 

A zsidók majdnem megnyerték 4000 éves forradalmuk végső szakaszát - a nyílt világhatalmat. Jelenleg a teljes titkos hatalom birtokában vannak, ami elegendő ahhoz, hogy manipulálni és irányítani tudják a világ összes tevékenységét, és már csak egy kis agymosás hiányzik, hogy megtörjék a tömegek akaratát, és a világhatalmukat elismert, hivatalos hatalommá tegyék. Páratlan eltökéltséggel és vasakarattal harcolták végig és nyerték meg ehhez a hihetetlen hatalomhoz vezető utat 40 évszázadon keresztül, és csak egy csoda akadályozhatja meg az ilyen fanatikus harcosoknak végső győzelmét, akármilyen tragikus és bűnösen gonosz is lenne az ilyen győzelem az emberiség számára.

Még az ateista zsidókban is - amilyen a legtöbbjük - él egy megmagyarázhatatlan hit az ősi zsidó jövendölésekben, miszerint amikor „a törvény közismertté válik Cion hegyéről" és Jeruzsálemből, az lesz a millenium a zsidók számára, és ők lesznek a birtokosai és irányítói a Földnek. Ők jelenleg Jeruzsálemben vannak, és csupán néhány háztömb hiányzik annak teljes birtoklásából! (Rockwell százados ezt 1967 előtt írta. Az 1967-es háborúban a zsidók elfoglalták a város többi részét is.)

Világméretű mámoros őrjöngést élnek át, mivel már érezhetik a teljes győzelmet, amit mi készülünk megadni nekik, és ők már készítik a győzelmi orgiát Tel-Avivban.

Megemlékeztem korábban arról, hogy viselkednek a zsidók a Purim ünnep  alkalmával...

Ennek a kimondhatatlan fenyegetésnek küszöbén, hogy az egész világ és közülünk mindenki egy bűnöző, paranoiás csoport zsarnoki uralma alá kerül, a szűkkeblű sovinizmus, konzervativizmus és a legtöbb jobboldali vezető regionalizmusa a legnagyobb ostobaság!

Amikor a fajkeveredést propagálók, a zsidók uralkodnak, amikor a vég - történelmi méretekben - csak néhány pillanatnyi távolságban van, csak a legrövidlátóbb vezetők tarthatják a gyermekeinket továbbra is megosztva, segítség nélkül az amerikaiak, demokraták, katolikusok, németek, jenkik, ateisták, hollandok, konzervatívok, írek csoportjaiban, és még folytatni lehetne ezt a kicsinyes, siralmas felsorolást. A zsidó e csoportok mindegyikébe tartozhat - de ő elsősorban zsidó!
 

Annak, aki meg akarja menteni a civilizációt - ami a fehér ember megmentésének előfeltétele -, elsőrendű feladata a fehér embert a legfelső fokban, teljesen tudatára ébreszteni annak, hogy a faj előtte áll minden más elkötelezettségnek.A mi népeink lehetnek demokraták, németek, katolikusok, angolok, ha azok akarnak lenni, és ha ez megfelel céljaiknak, de elsősorban fehér emberek nek kell lenniük! Máskülönben a zsidó megosztottan, segítség nélkül fog minket hagyni, hogy ne legyünk tudatában faji egységünknek, erőnknek, miközben ők fanatikusan zsidókként harcolnak, amíg nincsenek túl mindenen, tekintet nélkül arra hol élnek.A televizió, a rakéták és a sugárhajtású repülőgép világa túl kicsivé vált ahhoz, hogy, a fehér emberek bármely csoportja megengedhetné magának azt az öngyilkos luxust, hogy újra egymás ellen harcoljanak a zsidók érdekében, bármilyen okkal áll is elő a propaganda. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy egymás ellen harcoljunk, amikor megsemmisítő erejű,, halálos támadás folyik ellenünk ,véget nem érő hordák részéről, amelyeket olyan fanatikus, ördögi ellenség vezet, mint a marxista, cionista zsidó.

 

A cél, amire mi törekszünk, s amelyet el akarunk érni, nem más, mint világméretü ellenforradalom a zsidó marxista-cionista forradalommal szemben. És a forradalmak soha, soha, sohasem spontán, véletlen felkelések következményei, hanem mindig könyörtelen, tudományos tervezés és küzdelem

Ez egy "náci internacionálé" szükségességének megfogalmazása, "világ nácijai egyesüljetek" jeligével. Hogy ez mennyire idegen a közgondolkodástól, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a Wikipédia, amely minden szarra milliószám ontja a linkeket, e kérdésben nem ad egyetlen értékelhető találatot sem. Ugyanez a helyzet a "fasiszta internacionálé" keresése esetén is. Az internacionálé általános fogalmával se sokkal jobb a helyzet.  "Internacionálé – több Nyugat-európai nemzetközi jellegű munkásmozgalmi szervezet."Ez a meghatározás etimológiai szempontból is elfogadhatatlan, hisz ami Inter-nacionális az eleve nem lehetne csak európai.

Rockwell jól látja, hogy ...
Minden forradalmat gondosan, precízen meg kell tervezni, összhangban a tömegben való emberi viselkedést irányító vastörvényekkel. A zsidóság nemzetközi, óriási hatalmára való tekintettel egy világméretű forradalmat a világtörténelemben páratlan zsenialitással és könyörtelenséggel kell megtervezni és végrehajtani.
Igenám, de ehhez, a belátáson és az elhatározáson kívül, még sokmindent létre kellene hozni. Vagy úgy, hogy egy állam, vagy államcsoport, felülről, ill. kivülről hozza létre az anyagi alapokat egy "világfelforgató" szervezet létrehozásához, valahogy úgy ahogy ZsidóAmerika teszi, magától értetődő természetességgel. Ilyesminek azonban nyoma sincs. Én (marha) korábban Oroszországra gondoltam. Ennek jegyében írtam az "Putyin razdvedkája" c. cikkemet. Azóta kiderült, Putyinnak nincs ilyenje és nem is tervezi létrehozását, mert mint tőkés oligarcha a kapitalzmus szekértolója maga is. Egy báb Oroszország likvidátorainak (Gorbacsov, Jelcin dicstelen sorában.)

Egy ilyen katasztrofális társadalmi felfordulásnak, amilyen egy forradalom, legalapvetőbb törvénye: „A vértanúk vére az Egyház magja!" A hatalmas mozgalmak mindig megkövetelik, hogy az emberek milliói áldozzák fel magukat az ügyért, az "önfeláldozó odaadás szenvedélyében".
Ez megint egy tipikus rockwelli marhaság! Hitler sohasem fecsegett önfeláldozó odaadásról. Hitler a "fanatizált tömegről" beszélt. A kettő nem ugyanaz.

Rockwell jól látja, hogy a forradalom alulról is szerveződhet. Ehhez azonban egy olyan szekta (világszekta) kell(ene), amelynek tagjai, ha úgy adódik, készek az arénákban imádkozni és énekelni miközben az oroszlánok széttépik őket. Egy ilyen világmegváltó szekta tehát csak öngyilkos szekta lehet. Ma már látjuk, hogy az öngyilkos szekták létrehozásához tulajdonképp nem szükséges vallási fanatizmus. Pontosabban ez csak egyike az öngyilkos jelöltek fizikai, ill. lelki trenírozásának. Alkalmasint Szaud Arábiából lehetne "fanatizáló" tanácsadókat, kiképzőket felfogadni. Vagy olyan szónokokat szerződtetni, mint Hitler. Ilyenekben azonban nincs kínálat.

Rockwell - sajnos - nem a gondolatok. de nem is a tettek embere. Ebben is csak ugatja Hitlert, miben sem hasonlít rá. Hitler, mint fentebb már utaltam rá, a (nem üres) szavak embere volt. Azt azonban tudta, hogy minden mozgalomnak szüksége van írott malasztra (...) is. Erre szolgált az egyszersminden korra szánt
Mein Kampf  (amelyhez Hitler egy bötűt sem tett utólag hozzá), valamint az NSDAP 25 pontból álló programja, amelyek Hitler világra szóló találmányának, "a dolgok leegyszerűsítésének" mesterművei.

Eztán Rockwell átcsap a leghülyébb, legbanálisabb lamentálásba.
Még az átlagos szenvedés és vértanúság is nagyon kicsi egy olyan mozgalom számára, amelyet nekünk kell beindítanunk. A világuralomért folytatott jelenlegi halálos küzdelemmel kapcsolatban mindennek "olimposzi jellegűnek" kell lennie, és nem rettenhetünk vissza az olimposzi gyötrelmektől, ha remélni akarjuk a győzelmet.
 
Itt talán szálljunk is le az Olimposzról és a hegyet engedjük át a görög náciknak, az "Arany Hajnal" legényeinek minthogy ez az ő asztaluk. Egyáltalán nem baj, hogy a görög kommunisták erre hamarabb gondoltak, hisz épp Hitler pragmatizmusa bizonyítja, hogy miként fésülődik össze a két nagy forradalmi áramlat: a német nácizmus és a sztálini (!) bolsevizmus, ha a helyzet úgy hozza. A fentebb már hivatkozott Rauschnig memoárban ez olvasható. "Nem németország bolsevizálódik, hanem a bolsevizmus alakul át mozgalmunk egy válfajává. Oroszországban valódi forradalmi szellem él. Ezt a tényt én mindíg számításba vettem, s ezért rendelkeztem úgy, hogy nyomban vegyenek fel a pártba minden volt kom munistát." [116. old.]
Máshol ejtettem
szót arról, hogy Sztálin élete alkonyán (azaz későn) ismerte fel a zsidókérdés jelentőségét és határozta el annak végleges megoldását. Ez volt a két zsarnok gondolkodásának konvergenciája. Hitler azt vallotta , hogy "a zsidók jelenléte Németország, Európa, sőt talán az egész világ alapvető problémája, a történelem kulcsa" [Lukacs 195. old.]
[Érdekes, hogy Henry Ford "hírhedt" könyvének "A világ legfőbb problémája" alcímet választotta.]

Hitler életének utolsó pillanataiban tette meg személyes végrendeletét, amikor már az orosz ágyúk lövedékei döngették a führer bunker mennyezetét. Nem volt már időszerü a szapora szlávok örökös leigázása. Az utolsó mondat viszont így szól.
"Történjék bármi, de a német nemzetnek nem szabad engednie, hogy a zsidók visszatérjenek. [U.o. 197 old.]
Ami azt illeti, Hitler méltatlan utóda, Merkel - a stázis luvnya - nem volt tekintettel a Führer végakaratára. Németországból zsidó vazallus államot "varázsolt". De a játszmának még korántsincs vége. Áll még a játékasztal, rajta a cinkelt kártyák. A lapjárás még változhat, változni is fog. De haladjunk tovább. 
 

AdoIf Hitler eljöveteléig a világ fehér népeinek semmije sem volt: nem volt közös ügyük, nem voltak közös hőseik, közös vértanúik, megszentelt helyszíneik, neveik és szimbólumaik. De most, miután több millió fiatal német fehér férfi hősiesen odadobta értékes életét a fehér elitért a történelem során első ízben vívott igazi küzdelemben, végre vannak véráztatta helyszíneink, szimbólumaink és vértanúink, amelyek a forradalom legelementári sabb anyagát képezik.  Eddig minden világos, de megint belép a rockwelli homály...

Az ellenség oldalán ugyanolyan értékes fehér emberek milliói, akik a kommunista-cionista zsidók ördögi céljaiért harcolnak, fogják életüket veszíteni a semmiért, hacsak nem fogadjuk el ezt a döbbenetes önfeláldozást, és nem használjuk annak biztosítására, hogy soha többé ne folyjon értékes fehér vér a zsidókért és négerekért folytatott küzdelemben.
Azt hiszem, nem ártott volna, nem ártana egy kicsit pontosítani: kire - mire gondolt, ill. célzott Rockwell, amikor ezt a mondatot elmondta. Lehetetlen kizárnom, hogy saját hazájára Amerikára és saját honfitársaira a fehér amerikaiakra is kellett - illett gondolnia. Bármit is gondolt nyilvánvaló, hogy a "náci internacionálé" két fő pillére csak Amerika és Oroszország lehet. [A német mocsár nem pillérhordozó. Előbb le kell csapolni...] Ebben a beszédben azonban szó sincs Oroszország, pedig ebbe a nagy tömeg sóderbe belefért volna az "oroszpolitika" felvázolása. Ilyenje azonban Rockwellnek nem volt, ha jól tudom.

Tudok viszont egy "hídépítési kísérletről", azaz David Duke moszkvai
látogatásáról és előadásáról, amelyet kommentáltam anno.  [Őszintén szólva az önök helyében odaugranék és elolvasnám az egész cikket, de miután nem vagyok az önök helyében, néhány idézetet illesztek ide a cikkből.

A cikk azt a tökéletesen tévesnek bizonyult egykori felfogásomat tükrözi, hogy Putyin Oroszország remény sége... Ezért válasz tottam indító képnek Szolzsenyicin és Putyin kézfogását. [Csak később derült ki, hogy az egyik Oroszország legfelelősebb, a másik legfelelőtlenebb embere.]

 

A dukei hangütés komor képet vázol. "Moszkva utcáin látható csodálatos népük tömege bizonyos fokig reménnyel tölt el minket. Másrészt viszont a világos szemek és fehér arcok elhomályosítják előttünk azt a sötét veszélyt, ami fenyeget. Moszkvában sétálva bárki azt gondolhatja, hogy népük nincs válságban. Pedig valójában hosszú létük legsötétebb veszélyével kell szembenézniük" A veszélyt a szűlési hajlandóság csökkenésében és az idegen faju népek szervezett bevándoroltatásában jelüli meg. "A fajpusztító születési arányok, kiegészülve a fehér országokba irányuló nagya rányú, nem-európai bevándorlással garantálják, hogy amennyiben a fehér világban hamarosan ki nem tör egy forradalom a túlélésünkért, népünk néhány rövid generáció alatt csak egy kisebbségbe szorult, elszórt maradékká válik – létszámban elnyomva és a kipusztulás szélére taszítva még a saját országaiban is. A fajírtás módszereit illetően Duke még naívan optimistának tűnik. "Masszív bevándor lással kiegészülve a katasztrofális születés adatok tulajdonképpen nem jelentenek mást, mint az európaiak ellen irányuló etnikai tisztogatást saját otthonaikban. Ezt a fajirtást nem pisztolylövések éles pufogásai vagy robbanó bombák jelentik, de ettől még fajirtás, mivel ha nem állítják meg, ez a csendes 'génkiirtás' ugyanazzal a végeredménnyel jár népünkre nézve, mint a fajirtás hagyományosabb formái: létünk megszűnésével. Még Duke sem sejtette, hogy a zsidó türelmetlen és néhány éven belül sorozatvetőkkel, foszfor és kazettás bombákkal, azaz a szent zsidó hagyományoknak megfelelő módon, kezdik irtani Kelet Ukrajna lakosságát.

Félreérthetetlen módon fogalmazza meg a zsidókérdést is. Előbb csak céloz.. 
"Amellett, hogy a legbefolyásosabb intézményt (a sajtót) irányításuk alatt tartják, ezek a betolakodók arra is képesek voltak, hogy elhelyezzék saját fajtájukat a politikai, szociális és gazdasági hatalom kulcsfontosságú csomópontjaiba és ágazataiba. A hatalom eme pozícióiból terjesztik minden elképzelhető politikai elvüket, amely mérgezi az európai nép fennmaradását.  Aztán a közepébe vág... "Zsidó szervezetek és zsidó pénzügyi, politikai és tömegtájékoztatási hatalmak vezetik Amerika és Európa átalakítását Európán kívüli nemzetekké. Ezzel a ténnyel kapcsolatban még komoly viták sincsenek, hiszen zsidó szélsőségesek hencegnek is örökségünk elpusztításával " Érdekes, mondhatnám, drámai a beszéd rezüméje is. "Ha van alapelv, amit szeretnék 'átadni' ezen a konferencián, akkor az a következő: a háború az otthonunkban zajlik. Az ellenségünk a kapuinkon belül található. Szálljanak szembe az ellenséggel, amely meggyilkolta, leigázta és lealacsonyította népeink millióit.  Mindez persze úgy lehulott Putyinról, mint a falra hányt borsó. Mára már nem is titkolja, hogy a zsidó háttérhtlom embere. Az orosz nép gyilkosainak conkosa. Ennek bizonygatásával eleget untattam már olvasóimat. Itt visszafogom magam, bár nehezemre esik... Folytassuk Rockwellel, aki a nemzeti szocialisták űldözéséről panaszkodik.

Mi sohasem győzhetünk a nemzetiszocializmus és a horogkereszt nyílt támogatásával. A zsidók megtanították az embereket arra, hogy túlságosan gyűlöljék ezeket a jelképeket. Ha mi a horogkeresztet és Hitlert túlságosan nyíltan magasztaljuk, ők minket börtönbe vetnek, vagy megölnek! Miért nem vetették börtönbe a forradalmak minden kirobbantóját, közöttük a vörös forradalom zsidó kirobbantóit is?
Óh Rockwell! Hol vagyunk ár ettől. Ukrajnában a zsidók a horogkereszt jegyében gyilkolnak. Ezen senki se' háborodik fel, senki se' röhög rajta és csak ketten vigyorognak Putyin és Porosenko.

Rockwell szót ejt személyes sorsáról is. Óh nem panaszképp...

Én személyesen bizonyítottam igazságukat itt, Amerikában, a világzsidóság hatalmi központjában, ahol megvertek, börtönbe vetettek, értelmetlenül száműztek, elvesztettem drága családomat, és úgy éltem, mint egy állat. Amikor ezeket a sorokat írom, mától számítva tizenhat nap múlva, újból börtön vár rám. Ezek a dolgok kellemetlenek, sőt szívet tépők, de szükségszerű, hogy legyenek!

Szóba kerülnek az amerikai zsidócsahosok is.

Nem az a feladata a 'világméretű zsidóellenes forradalomnak', hogy magához vonzza és megszervezze ezeket a megvetésre méltó alattomos, gyáva embereket, hanem az, hogy eltávolítsa őket az útból, és oda helyezze őket, ahol nem tudják megfosztani a mozgalmat a kicsiny támogatottságától...

Itt vetődik fel, milyen sora van a nemzeti szocialistáknak Putyin oligarchiájában? Hirhedt szlogen volt annakidején a "nacht und nebel akció". Azt hiszem a köd és sötétség most Oroszország és a nemzeti szocializmus jelenlegi viszonyára illik legjobban. "November 21-én, az ENSZ közgyűlése orosz indítványról szavazott, amelynek célja az volt, hogy elítéljék a szélsőséges, rasszista mozgalmakat és csoportokat, beleértve az újnácikat.  ezzel a címmel: „A nácizmus, újnácizmus és egyéb olyan gyakorlatok dicsőítése elleni harc, amelyek a rasszizmus, negatív faji megkülönböztetés, idegengyűlölet és a velük kapcsolatos türelmetlenség szításához járul hozzá”. A 115 igen szavazat és 55 tartózkodás mellett 3 volt a „nem” szavazatok száma. És mely államok szavaztak ellene? Az Egyesült Államok, az USA és a nyugati szövetséges rendszer „darlingja Ukrajna, és a nyugati világ egyik leggyávább kormánya, a kanadai. Az uniós országok tartózkodtak."

A szegény Rockwell haláláig se volt képes megismerni a zsidókat. Erről árulkodnak következő megállapításai.

A véráztatta horogkeresztnek természetfeletti hatása van a zsidókra! Pedig az végül is csupán néhány fekete vonal - de kiemeli a zsidókat a szokásos alattomosságukból és szédítő lelkivilágukból, és hisztérikussá teszi, megbolondítja őket. Számukra a horogkereszt nemcsak vonalakat jelent, hanem a könyörtelen feltárás rettenetes fenyegetését, gyors igazságszolgáltatást és félelmetes bosszút, amelyre a bűnös lelkiismeretük szerint bőven rászolgál tak.

Minthogy a zsidóknak "bűnös lelkiismeretük" sincs egyáltalán nem félnek a horogkereszttől, sőt kigúnyolják, gyilkosságaik cégérévé gyalázzák azt.
A poliktikai mozgalmak természetének nem ismeréséről árulkodnak Rockwell alábbi útmutatásai is.

A horogkereszt és Hitler távolról sem malomkövek, ténylegesen választ adnak a jobboldal örök problémájára: a pénzre! Amikor nincs pénzetek papírra, terembérletre stb. - ahogy a mi oldalunknak soha nincs pénze -, még mindig kimehettek az utcára, menetelhettek, osztogathatjátok a házilag készült röpcédulákat. Ez nem kerül semmibe. A zsidók vadul jönnek, támadnak, és akkor ingyen reklámot csinál rólatok a zsidó TV, sajtó stb. Termé szetesen véresre verhetnek, és börtönbe is csukhatnak benneteket. De ez kis ár a meglepő eredményekért.

  Mindez marhaság. Már ott tartunk, hogy aakár zsidók szerveznek náci tüntetéseket, ha a helyzet úgy hozza. Ezek mozgató ereje mindíg a pénz, amivel ők bőven rendelkeznek.

Rockwell még egy furcsa eszmefuttatást is beiktatott hosszú, hatástalan beszédébe.
 

Álljunk úgy a történelem vérpadjára - ha fel kell, hogy akasszanak - mint Nürnberg mártírjai, emelkedetten és büszkén! De oly édes lenne az élet, oly kényelmes, oly értékes, oly szent, egy állás egy zsidó irodaházban, hogy félnénk megragadni Adoif Hitler hatalmas kezét, amely elér hozzánk a dicsőséges múltunkból?

 
Végül, a helyzet tökéletes félreértéséről árulkodó zárómondat.

Fogj kezet Amerika, Anglia, Izland, Dánia és más fehér országok hőseivel, akik felemelték a szent horogkeresztes zászlót, és vérükkel védték azt. Ez a zászló felemelkedett Berlin hamujából, és sohasem fogják újra leereszteni. Állj velünk együtt Adolf Hitler és a fehér faj oltára elé, és ígérd meg, hogy életedet (hozzánk hasonlóan) arra szánod, hogy elviszed a fehér civilizációt még egyszer a világba!

Ez a szemlélet a korai Hitlert tükrözi, aki a szláv faj fölött akart volna örökké uralkodni. A "bolsevik kolosszust" félelemmel emlegető Hitlerről nem vesz tudomást, nem tesz említést.
 

De mit lehet manapság a szlávságról mondani? Mit gondol, mire képes, mire hajlandó - saját fajának fenntartása érdekében? Oroszország társadalmi állapotát kivülről megérteni szinte lehetetlen. Egy magyar/zsidó politológus - Gereben Ágnes - szerint "Az európai értelemben vett szélsőjobb érvrendszerét – az idegengyűlöletet, az izolacionizmust, a heves pluralizmus- és demokráciaellenességet, az etnikai felsőbbrendűség eszméjét – az orosz parlament alsóházában, az állami dumában, sajátos módon a szélsőbal képviseli a leghangosabban. Méghozzá a törvényhozás legnagyobb képviselőcsoportjában, a Gennagyij Zjuganov vezette Oroszországi Kommunista Pártnak a képviselők 32,7 százalékát tömörítő frakciójában. Ennek 147 tagja felszólalásában rendszeresen érvel az idegenek előidézte nemzethalál gondolatával, az orosz felsőbbrendűség eszméjével, szidja a nemzeti vagyon külföldre menekítésének minősített privatizációt, gyalázza a Nyugatot, és mindenben, ami Oroszor szágban történik, a cionista-szabadkőműves összeesküvés újabb bizonyítékát látja. Ezt Ágneske régebben írta. Azóta a cionista-szabadkőmüves összeesküvés nem "meglátás" kérdése, hanem Ukrajna és Oroszország mindennapjainak undoritó véres valósága.

Ezzel a nagy párttal az a probléma, hogy nem tudni, a lenini lábon, vagy a sztálini lábon áll e? Ez nagy hiba, mert a kettő nem mindegy. Sejteni lehet, hogy az orosz nép - ha megkérdeznék -  a sztálini vonalra voksolna.

A Gereben tanulmány szót ejt a rendszer-balanszként létrehozott fasisztoid mozgalmakról is, a KGB-nek tulajdonítva az orosz politika alakítását, ami persze nem kizárt.
"A KGB megérezte, hogy csak ezzel a – később „vörösbarna" eszmének nevezett – gondolattal lehet megmenteni a rendszert, egység be kovácsolni a nemzetet. A szovjet politikai rendőrség ezért hozta létre a Pamjaty nevű fasiszta szervezetet, amely a rendszerváltás éveiben annyit halla tott magáról, de mára a vörös és horogkeresztes zászlók alatt masírozó feketeruhás rohamosztagokkal együtt politikai hatástól mentes, jelentéktelen klu bokká marginalizálódott.
Gereben szerint ugyancsak a KGB hozott létre egy nem fasiszta jobboldalt is "Zsirinovszkij vezetésével a 'Liberális Demokrata Párt' nevű szélsőjobbol dali mozgalmat is. 'E két szélsőséges erő' – a kommunisták és Zsirinovszkij 51 tagú frakciója – ma az orosz törvényhozás 44 százalékát alkotja. A kommu nisták fantompártjainak tartott, ám egy fokkal mérsékeltebb Agrárpárttal és a Néphatalmi Párttal (37-37 képviselő), ez több mint hatvan százalékot, vagyis a törvényhozás többségét jelenti. Ám e tekintélyes erő nincs hatással az orosz bel- és külpolitikára. A szélsőjobboldali Zsirinovszkij fasisztoid kirohaná sait éppúgy kanalizálni tudta az Oroszországban nagyon kezdetleges plurális demokrácia, ahogy a szélsőbaloldali Zjuganov etatista-soviniszta- xenofób vádaskodásait is megszelídítette." Ez egy régebbi pillanatkép. A mindennapos változások módosították a struktúrát, de nem változtattak a jellegén, vagyis azon, hogy az orosz "parlamentarizmus" egy olyan csinálmány, ami semmire se jó.

Ami engem illet, inkább abban hiszek, hogy a fasizmus, ami helyesen szólva nácizmus, ezer gyökérrel kapcsolódik ma is az orosz mentalitásba. Írtam is erről. Egy
cikk keretében tárgyalva Szemjon Reznyik "Oroszország fasizálódása" c. könyvét. Ezt se tegnap adtál ki. A szisztematikus náciüldözés alaposan átrendezhette a sorokat, de mit sem változtatott az orosz népfelfogáson.

Jóval frisebb
hír az ami az. u.n. "Szláv Szövetségről" szól, amelyet fasiszta ideológiája miatt igyekeznek betíltani. Nem akarnék tovább kóvályogni az orosz politikai labirintusban. Annyit azonban a fentiek alapján ki merek jelen teni, hogy az orosz nácizmus - az orosz antiszemitizmus sarjadéka - nem oltható tűzvészként lángol, hanem tőzeg-tűzként ízzik a felszín alatt.

Itt kérezkedik ujból a felszínre az, amit a mottó tartalmaz. "
Még nem végeztünk Hitlerrel! ... A történelem a múlt szakadatlan újragondolása, újraértékelése, újrafelfedezése. A történelem revizionista!" Ez a tézis, vagy igaz - vagy se, csak - csak megjárná a világ majdnem minden fertályán, de épp Oroszor szágban, amelyet oly kegyetlenül megtapodott a náci csizma, ez teljességgel elképzelhetetlen. Az orosz gondolkodás "náci deformációja" azonban bizonyítható tény. Az oroszok jelentős része, benne az értelmiség még jelentősebb hányada, "újragondolta" Hitlert! Mi maradt belőle? 

Ha valaki azt hinné, vagy mondaná, hogy erre nagyon nehéz értelmes választ adni, téved. Az oroszok szemében a "zsidómentes (!!!)" szellemi élet, társadalom és gazdaság hármas egysége jelenti azt az egyetlen (!) követhető célt, amelyet Hitler a III Birodalomban megteremtett és teljes sikerrel működtetett! Nem a külföldön tapodó csimákra, hanem az ellenséges tábor belső rendjére gondolnak.

Ennek a rendszernek a titkát keresik nem csupán Oroszországban, hanem a föld minden táján. Ez az egyetlen lehetséges magyará zata a Mein Kampf változatlan érvényességének és fokozódó népszerűségének.

A békés orosz/zsidó együttélés teljes lehetetlensége nem náci ideológusok elmélete, hanem a fentebb említett nagy szovjet írő által minden kétséget kizáró módon bizonyított
tény.

Abban feltétlenül egyet kell, ill. lehet érteni Rockwellel és Duke-al, hogy békés átmenetre semmi esély nincs. A mellőzhetetlen változások útja a forradalom. Egy világméretü forradalom. A fehér (nem sémi) faj forradalma. Erre a forradalomra javában készül már Zsidó Amerika. Állnak a koncentrációs, ill. meg semmisítő
táborok, a FEMA "szigetcsoport", hogy a fehér faj legértékesebb egyedeit "befogadják, ill. feldolgozzák."

Oroszországban változatlanul népszerüek, hatékonyak a Lenin által megálmodott és létrehozott GuLag-ok. Itt a távolságok és az éghajlat miatt nem feltétlenül szükségesek krematóriumok és emberdarálók. A modernizációra, bővítésre azonban szükség lehet. Ezt a munkát vállalatba lehetne adni pl. Igor Kolomojszkijnak, aki Tórájával visszaköltözhetne Moszkvába. A táborok őrsé gét pedig Porosenko "kolléga" horogkeresztes banderistái, ill. Dmitrij Jaros zsidó hóhérkülönítményei adhatnák.


Lelkesítő távlatok. Különösen ha belegondolunk, hogy ilymódon folytatható lenne az ízig - vérig zsidó Nagy Okt. Szoc. Forr. Még több még nagyobb Lenin szoborral, és végre szobrokat kaphatna a kelet-newyorki zsidó kahal különmegízottja Trockíj elvtárs is.
A Lenin Mauzóleumot soha többé nem kell kulisszák alá rejteni, sőt erősfényű magendaviddal kell kivilágítani, hogy lássák a népek, hol tartunk.

Mindez úgy hangzik mint egy kéjes zsidó álom, amelynek meg is van a realitása. De mit tanít a történelem, a zsidóság ötezerné hányszáz éves története? Hát azt, hogy az álom beteljesülése előtti pillanatokban történik valami. Törvényszerüen (!) mindíg (!) történik valami és ennek a valaminek sohasem örülnek a zsidók, mert fordított Purimként élik meg...
 

Lehet, hogy rövidesen tizenkettőt üt a (putyintalanított) Kreml toronyórája? Hallga! Hallga!

2014.11.30

Sz. Gy.

 

Megosztás