"A kimondott szó: kilőtt nyíl!" (Török mondás)

 

 

 Frissítések 1.)

 

A Nyugat alkonya

Új "-izmus" születik?
 

Putyin megszólalt. Megmondta a frankót. Mi meg kezdhetjük a szokásos töketlenkedést: mondta/nem mondta (?), mit mondott (?), hogy mondta (?) miért mondta (?), stb. Nos Putyint a Pravda internetes kiadása idézi, a forditás pedig a Magyar Tudat Nemzeti Hírportálon olvasható (olvasandó).

A címben feltett kérdésre pedig a válasz ez: "-izmus" akkor születik, amikor egy hatalommal rendelkező egyén, szervezet, stb. megfogalmazza, azaz szavakba formázza önmagát. A kimondott (leírt) szavak útrakelnek és menet közben újraformálják tárgyukat. Ez a menetelés maga a történelem, néha csak politikatörténet. Úgy gondolom, Oroszország válaszúthoz érkezett és Putyin szavai jelzik, melyik úton halad tovább.

Nem szándékozom a kedves olvasó helyett elolvasni, ill. ide beolvasni a forrás szövegeket. Csupán idézem a kulcsmondatokat. Két útjelzőt azonban felállítok, mert úgy gondolom szükség lesz rájuk a most következő gondolati barangolás során.

Mindkettőjüket foglalkoztatta a Nyugat sorsa. Spenglert csak teoretikusan, Hitlert "gyakorlatice" is. Spengler pesszimista volt, Hitler optimista. Spengler nem vette észre, vagy legalábbis nem emlegeti a "történelmi zsidót", Hitler viszont a világ minden baját belőlük eredezteti. Hogy mi köze mindezeknek Putyinhoz? Remélem kiderül ebből az írásból. A téma kapcsán szót kell ejtenem Sztálinról a "népek atyjáról" is. Miért? Mert kikerülhetetlenül oda tartozik, a legszorosabban vett témához.

Hitlert és Sztálint a történelem köti össze mindörökké mint olyan államférfiakat, akik a legnagyobb befolyást gyakorolták a világ sorsára életükben és most is hatnak a történelmi, ill. politikai gondolkodásra (dicstelen) haláluk után.

De lássuk, mit is mondott Putyin.

But the Euro-Atlantic civilization, guided by three noxious ocean powerhouses, USA, (finally more a matrix than a nation-state), England (intellectually the most dangerous of the three, since Bacon or Locke) and France (since 1789 the useful idiot of the infernal trio), is a civilization of stubborn minds, of rebellious angels, to use the Bible. This is a transgressive civilization of scholar rebels, of a transhuman and Mephistophelian agenda, and spiritually a civilization that tends to its destruction, dissolution and parody. This social-democratic utopia comes to an absurdity when the 300 richer Americans possess 2300 billions of dollars and when the humanitarian excesses of that pedantic oligarchy menaces the world peace and the human soul anywhere.

Az euro-atlanti civilizáció három nagyhatalma – az Egyesült Államok (amely leginkább a mátrixra hasonlít, legkevésbé sem nemzetállamra), Anglia (intellektuálisan a legveszélyesebb, gondoljunk csak például Bacon lázadására) és Franciaország (amely 1789 óta hasznosan idióta tagja a pokoli hármas szövetségnek) -, olyan emberfölötti és mefisztói angyalok, akik bibliát forgatnak. Ez a 'bűnös civilizáció' felelős a tudományosan megtervezett rendbon tásokért, lázadásokért  és olyan parádés napirendi pontokat dolgoz ki, amelyek az embereket megosztják, lelküket felaprózzák, majd megsemmisítik. Ez a szociáldemokrata utópia végletes abszurditás, ha a 300 leggazdagabb amerikai rendelkezik 2300 billió dollár fölött, és e lelketlen 'pedáns' oligarchia humanitárius kataszt rófákkal veszélyezteti a világbékét". 

Asszem' ebben a dió, vagy inkább mogyoróhéjban sokminden benne van.

Induljunk tovább a "bűnös civilizáció" ösvényén, a kivezető útat keresve.

Spengler szerint "A pénz titáni rohamot intéz a szellem hatalma ellen ... A bankok és ezáltal a tőzsdék 1789 után ... önálló hatalommá fejlődtek ... A pénz diktatúrája halad előre és közeledik természetes csúcspontjához egy 'fausti civilizációhoz' ..." [II. köt. 725. old.] Spengler nem gondolja, hogy a tőke szörnyetegével szemben felemelkedett másik szörny, a kommunizmus, alternatívája lenne az előbbinek. "A gyakorlati kommunizmus az osztályharccal, ezzel a már régóta elavult és hamissá vált frázissal egyetemben nem más, mint a nagytőke (!) egyik megbízható szolgája." [U.o.] Szerinte a pénz sikereinek azonban határa van. "Végső harc kezdődik, amelyben a civilizáció elnyeri végleges formáját; kezdetét veszi a pénz és a vér közti harc. A 'cezarizmus' felemelkedése töri meg a pénz diktaúráját és annak politikai fegyverét a demokráciát. ... A kard győz a pénz felett." [726. old.]

Na' hogy is van ez?

A könyv első kiadása 1918-ban jelent meg. Addig két nagy forradalom "rengette meg a világot" a Spengler és Putyin által egyaránt határkőnek tekintett 1789-es Nagy Francia Forradalom és az 1917-es oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom.

A harmadikról nem szól, mert nem szólhat a fáma: Hitler "Barna Forradalmáról", pedig ez volt a Spengler által kísérteties pontossággal előrajzolt esemény: a kard győzelme a pénz felett, a "demokrácia" romjain. Spengler és Hitler végülis nem lettek politikai szövetségesek. Nem is lehettek, mivel Hitler , a 'cezarizmus' képvislője 1935. május elsején másfél millió híve előtt jelentette ki, hogy a történteket és a történendőket "nem 'A Nyugat alkonyának', hanem a nyugati népek újrafeltámadásáank kell nevezni." [739. old.]

E forradalomról viszont el kell mondani, hogy a pénz és a demokrácia (no meg a sajtó) fölötti győzelem képében a zsidóság hatalmát döntötte meg.

A Lenin, pontosabban Trockíj, még pontosabban a kelet newyoki zsidó kahal (kehillah) által szervezett oroszországi forradalmat tehát Spengler nem tekintette kommunista forradalomnak, mint ahogy Hitler sem. A zsidóságról szólván és 1789-re meg 1917-re is célozván kijelenti "... Először a polgári társadalmat használta faltörő kosként a feudális világgal szemben, most a munkásságot a polgári társadalom ellen. ... Ettől kezdve a munkás egyetlen feladata, hogy a zsidó nép jövőjéért harcoljon. ... Folytonosan a kapitalizmus ellen kiabálnak, de ezalatt a valóságban a nemzeti gazdaságot értik. Ezt kell letörniük, hogy sírja fölött a nemzetközi tőzsde diadalmaskodhassék." [Mein Kampf 188 old.]

Nos a bolsevik forradalomra, amely sem bolsevik sem forradalom nem volt (csupán egy zsidópuccs), egyformán ráillik a spengleri és hitleri jellemzés. Viszont nem illik rá egy további forradalomra, amelyet "Sztálini Ellenforradalomként" emlegetnek. Így emlegette kesernyésen Lev Trockij is (és még mi mindent felemlegetett volna, ha Sztálin parancsára Ramon Mercader jégcsákánya nem töri be a koponyáját...). Nézzük csak. " A leninista bolsevikok feladata a lényeget illetően nem az volt, hogy a pártbürokrácia ellen a katonaira támaszkodjanak, hanem hogy a proletárok élcsapatára — s rajtuk keresztül a néptömegekre — támaszkodva megfékezzék a bürokráciát, megtisztítsák az idegen elemektől, alávessék a dolgozók éber ellenőrzésének, és politiká ját a forradalmi intemacionalizmus medrébe tereljék"  De szépen, de ügyesen cifrázza. Ez az ideális - idilli állapot arra az időszakra vonatkozott, amikor Henry Ford statisztikája szerint a zsidók aránya így alakult a Népbiztosok Tanácsában:


Testület

zsidók aránya %-ban

Népbiztos tanács

77.2

Hadügyi népbiztosság

76,79

Külügyi népbiztosság

81,2

Pénzügyi népbiztosság

80,0

Igazságügyi népbiztosság

95,2

Közoktatási népbiztosság

79,2

Szociális támogatás népbiztossága

100,0

Munkaügyi népbiztosság

87,5

Bolsevista vöröskereszt küldöttei

100,0

Újságírók

100,0

Átlag:

87,68

 

Akkor jó volt, így jó volt, de nem mindenkinek... A "leninista bolsevi kok" sanyaru sorsáról könyvtárakat írtak. De talán senki sem foglalta össze olyan tömören a történteket, mint Martin Bormann, aki mint Hitler helyettese Sztálin szövetségese (kémje) is volt... "Többször kijelentette, hogy mély ségesen tiszteli Sztálint, aki kiírtotta a Lenin féle zsidó bandát (Trockijról, Kamenyevről, Zinovjevről, Buharinról , Radekről, stb. van szó) és Hitlernek is ezt kell tennie." [Földi: Bormann is kém volt. 180. old.]

A "Sztálini Ellenforradalom" első etapjára, ami sikerült, nem kivánok itt és most kitérni. A második etapról akarok írni, ami nem sikerült és amiért életével fizetett.

Az elvetélt második "forradalmi" etapnak azért van jelentősége, mert ehhez kell. ill. lehet viszonyítani az "Új Oroszország" politikai, társadalmi és gazdasági feladatait, amelyek  megoldásánál az első kapavágás Putyinra vár. 

A téma kifejtésére egy szlovén író Milos Mikeln könyve alapján kerül sor, amelyet a legjobbnak vélek a hasonló irományok között.

Valamikor az ötvenes évek elején fogalmazódhatott meg Sztálin elméjében a zsidókérdés végleges megoldásának (endlösung) gondolata. A Szovjetunióban zsidóüldözés kezdődött, amelyről a világ eleinte keveset tudhatott. "Tízezerszámra tartóztatták le és küldték táborba őket." Írja Mikeln [320. old.] Kár hogy nem írja, az újabb terrorhullámban milyen mértékben voltak "reprezentálva" a zsidók. Tőle tudjuk, hogy koncentrációs táborba csukták Molotov zsidó feleségét is. Molotov tartotta a pofáját és szolgált... Az első ismertebb esemény a Kreml zsidó orvosainak pere volt, de annakelőtte sokminden történt. Egy szovjet bennfentes csak évekkel később pletykálta el, hogy "Sztálin 1953 februárjában összehívta a KB. elnökségét és jóváhagyásra terjesztett elő egy határozatot a zsidók Közép Ázsiába történő deportálásáról." [334 old.] Ezt az "ötletet" csak néhány hónappal élte túl... Egykori hóhértársai ezen az úton nem akarták követni. Ezért őket "jobboldali opportunistáknak" minősítette és tervbe vette, hogy az utolsó szálig kiírtja, mint annakidején a trockistáknak minősített lenini gárdát. Csakhogy az elvtársak nem akartak tömegesen elhalálozni. Ma már tudjuk, hogy Szovjetúnióban is megalakult a "négyek bandája" Berija, Bulganyin, Hruscsov és Malenkov személyében, akik sikeres (!) összeesküvést szőttek Sztálin kikapcsolására (megölésére). Önmagukat a Központi Bizottság "lenini magvának" nevezték, ami által világossá válik, mire törekedtek. Hihetetlen, de Sztálin nem látott át a szitán. Már nem volt a régi...

Megbénították Sztálin leghatékonyabb fegyverét, személyi titkárságát, azáltal hogy leghűbb kutyája Poszkrebisev irodájából Berija íratokat lopatott el. "Gondatlansága" miatt letartóztatták. A Kreml parancsnoka Koszinkin tábornok váratlanul meghalt. Személyi testőrségének parancsnokát Vlaszikot, azért mert "meggazdagodott", bebörtönözték. A kremli klinikák orvosát, Sztálin "háziorvosát", Vinogradovot  ugyancsak lecsukták.

Ezek nem vitatható történelmi tények. De minden további adat Sztálin haláláról ilyen vagy olyan verzió, amelyekből igen sok van. Az összeesküvés elméletek sokasága meghülyíti mindazokat, akik belemerülnek a zavaros históriák hínárjába. [Én csak nézegetek a parton...]

A kritikus napokban hivatalos - orvosi közleményeket adtak ki Sztálinnak a Kreml Kórházban történő (gondos) kezeléséről és állapotának folytonos rosszabbodásáról. Aztán kiderült, hogy egy percig se feküdt kórházi ágyon. A kuncevői Blizsnaja dácsában lett rosszul. Vagy magától gutaütés által, vagy az őt látogató Berija "asszisztensnőjének" méreginjekciós kezelése következtében. A négyek meg kijártak lesni, hogy a "Gazda" mikor dobja fel a papucsot. Csak pár napig kellett ingázniuk...

Aztán illedelmesen körülállták a ravatalt... A sorban balról az első Bulganyin, a második Hruscsov - Sztálin gyilkosai...

Épületes a négyek további históriája is.

Beríja meg akarta gyilkolni a másik hármat. Azok viszont őt gyilkolták meg. Beríja halálának csaknem annyi variációja van, mint a Sztálinénak. Ebbe se' merüljünk bele. Hruscsov hármasban sem érezte jól magát. Lerugta a másik kettőt maga mellől a pódiumról. Őt magát egy újabb összeesküvés tette padlóra, amelynek látható feje Brezsnyev volt. Az ő uralkodása alatt kapcsolták direktbe a Szovjetunió "pangatását", majdnem a dögkútig. [Róla vicceltünk úgy, hogy széles melléről csak a "Hős Anya" és a "Tiszta udvar rendes ház" kitüntetések hiányoznak.]

Őt két kriptaszökevény: a vesebajos kágébés Andropov és az alig élő Csernyenko követte a trónon. Éltük mécsese csak addig pislákolt, amig a zsidó háttérhatalom rátalált a maga emberére a leszart fejü Gorbacsov
személyében.

Gorbacsov kész volt eltűrni, hogy a Nyugat felszámolja a Szovjetuniót, ebben a maga lagymatag módján segített is. Nevéhez fűződik a két halálos méreg: a "peresztrojka" (átalakitás) "glasznoszty" (nyitás) bejuttatása a birodalom beteg szervezetébe; amely azért rángatózni, csapkodni még képes volt.

Az jelentette, hogy "Gorbacsov kormányának tagjai, a hadsereg és a KGB magas rangú tisztjei puccsot kíséreltek meg Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió elnöke ellen. Augusztus 18-án a KGB vezetőjének, Vlagyimir Krujcskovnak az utasítására Gorbacsovot a családjával együtt házi őrizetbe helyezték krími nyaralójában A Szovjetunió több területén rendkívüli állapotot hirdettek, a hatalmat pedig a tévében is sugárzott bejelentés szerint a Rendkívüli Állapot Bizottsága vette át. A "nyolcak bandájának" a puccskísérlet kitervelői, Janajev, Krujcskov, valamint a szovjet kormányfő, a belügyminiszter és a védelmi miniszter is a tagja volt. Moszkvára is kiterjesztették a rendkívüli állapotot, és tankokat küldtek a főváros utcáira és a Kreml köré a több ezer tiltakozó ellen, akik annak ellenére vonultak ki, hogy a puccsisták betiltották a tüntetéseket. Egy nappal azelőtt léptek, hogy a szovjet tagköztársaságok aláírták volna az új szövetségi megállapodást, amely lazított volna az addigi szövetségen."

Az eseményeket azonban nem (csak) a nyolcak bandája irányította. Bevetésre került a CIA tartalékembere is...

"Az Oroszországi Föderáció elnöke, Borisz Jelcin és az orosz parlament alkotmányellenes puccsnak nyilvánította a hatalomátvételt, általános sztrájkra szólította fel a lakosságot a terror új uralma ellen. Jelcin támogatóival együtt a parlament épületéhez indult, ahol felmászott egy tankra és felszólította a katonákat, hogy ne forduljanak a nép ellen.Alig három nappal a kezdete után a puccskísérlet megbukott. A puccskísérlet kitervelői megpróbálnak elmenekülni az országból. Borisz Pugo belügyminiszter öngyilkos lett, a többieket másnap elfogták. Néhány nappal később a Kreml ben felakasztotta magát Szergej Ahromejev marsall, Gorbacsov vezető katonai tanácsadója. Gorbacsovot kiszabadították a házi őrizetből, és augusztus 22-én visszaérkezett Moszkvá ba. Az augusztusi válság alapjaiban rázta meg a szovjet rendszert. Bár Gorbacsov visszatért, már nem tudta megakadályozni a Szovjetunió felbomlását. Feloszlatták az SZKP-t, Gorba csov lemondott a főtitkári posztról, a köztársaságok pedig sorra jelentették be kilépésüket a szövetségből.December 8-án Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország megalapította a Független Államok Közösségét (FÁK), amivel tulajdonképpen megszűnt a Szovjetunió. Gorbacsov december 25-én lemondott elnöki posztjáról is. Borisz Jelcin lett Oroszország első elnöke."

Consummatum est (elvégeztetett). Gorbacsovra még egy feladat hárult: a kapituláció formai szentesítése. Megtette ezt is. Természetesen Nobel- békedíjat kapott, hiszen (úgymond) neki volt köszönhető a bipoláris világrend felbomlása.

Immár semmi akadálya sem volt, hogy a győztes és a legyőzött (vazallus) együtt örüljenek a sikernek. Azaz, miket is beszélek, szó sincs győztesről, legyőzöttről. A szétesett Szovjetunió maradék államai [FÁK államok] a demokrácia széles egyenes vágányán elindultak, na hova - merre is? Mindjárt követ kezik. Ilyen még sose' vót'! Demokratikus Oroszország (haha), demokrata elnök (hehe)... Az embernek megfájdul a hasa a röhögéstől. Mert Jelcin aztán echte demokrata volt. Erről így számolt be 
 - internetes újság.

"Jelcin elnök, aki mögött az izmosodó oligarchák és a nyugati, azonnali kapitalista átalakulást hirdető érdekkörök álltak, egy idő után megunta a lassú átmenetet és minden hatalmat magához ragadva, a parlamentet feloszlatva kiiktatta az kapitalizmus építését hátráltató ellenfeleit. Elnöki rendeletekkel és kormányha tározatokkal való kormányzást akart bevezetni a következő választásokig. Ez 1993. szeptember 21-én történt. Majd két nappal később belügyi alakulatok páncélo sokkal és nehézfegyverekkel vették körbe a feloszlatott parlament épületét és egy rendkívül véres ostrom indult. A magukat elbarikádozók többsége kommunista volt, Jelcin igyekezett is elhitetni a hazai és nemzetközi közvéleménnyel, hogy nem ő, hanem éppen a kom munisták késszültek puccsra, de alapvetően a demokrácia és a diktatúra hívei álltak szemben egymással. Az összecsapásban több százan meghaltak és majdnem ezren megsebesültek. Jelcin rendeletileg betiltotta a "Fehér Házat" támogató kiadványokat és politikai pártokat, rendkívüli állapotot vezetett be, kijárási tilalmat léptetett életbe és arra bíztatta a moszkvaiakat, hogy szom szédjaik közül adják fel a gyanús elemeket. 'Hiába is próbálják elhitetni velünk, nem a kommu nisták és a demokraták közötti összecsapásnak vagyunk a tanúi, hanem a Jelcin által vezetett rombolás erői és az ellenállás erői közötti harc nak. Jelcin az amerikaiak bábja, kormánya pedig megszálló kormány', kommentálta a történteket Alekszandr Zinovjev neves orosz író, egykori szovjet disszidens. A szó legszorosabb értelmében vett hajtóvadászat 1993. október 4-én ért véget, ami koraz utolsó ellenállók is megadták magukat a túlerőben lévő ellensége iknek."

Tegyem még hozzá a következőket. Jelcin úgy rúgta ki a legfőbb ügyészt, hogy kivezettette a hivatal elé. Az Alkotmánybíróságot pedig feloszlatta, a bírákat szétzavarta.  (Hihihi.)

De az igazi vicc ezután következik (hehe). Mert mit szólt a "demokratikus" Nyugat mindezekhez? Hát' nem szólt egy kúrva szót se' (haha). Remélem sikerült kissé felvidítani kedves olvasóimat is. Én mindenesetre nagyon jól szórakozom írás közben...

Jelcin ágyban párnák között rúgta fel (le) a papucsot. Dehát egy demokratának egy jogállamban így is dukál. Nemde? Nem tudom, nem is keresem, hova temették, ugyanis találtam számára egy jelképes síremléket.

Mert, kedves olvasóim és elvtársaim, erről vagyis arról van szó, hogy Oroszország Jelcin alatt visszatért a lenini azaz a zsidó ideológiai, ill. politikai alapokra. Csak az apparátussal szembeni viselkedése emlékeztetett Sztálinra "Ugyanúgy, mint Joszif Visszarionovics, meglehetősen "meredek" és nyers volt. Ő is állandóan cserélgette tisztviselőit és hirtelen váltott le hozzá közel álló embereket. 1999-ben az Argumenti i Fakti című hetilap megszámolta, hogy elnökségé nek hét éve alatt Jelcin négy miniszterelnököt, körülbelül 40 miniszterelnök-helyettest, valamint több mint 140 minisztert és magas rangú tisztviselők ezreit cserélte le. Jelcin általában nem tud normálisan megválni beosz tottjaitól: durván és tapintatlanul teszi, ellenségeket szerezve ezzel egész hátralévő életére. Sokan az újsá gokból értesültek saját leváltásukról. Érthető, hogy ilyesmiért nincs bocsánat." 

Aztán bevágott a bomba. 1999. december 31-én Borisz Jelcin váratlanul lemondott. Nincs az a pénz, amiért e téma trágyadombját hajlandó lennék feltúrni. Elégedjünk meg azzal, hogy Borisz cár ekkor már nem volt sem hatalma, sem ereje teljében. A váltás úgyszólván házi köntösben és papucsban történt és ki volt a vátótárs? Csak nem? De igen! Putyin! És milyen stílusosan...

[Most csupa jókat akarok írni Putyinról, de ami a virágcsokrot illeti... Hát ennek baljós üzenete is lehetett. Eszembe jutott, egy másik csokor, amit Berezovszkij kapott Putyintól, mielőtt meggyilkolták... Hm. Nem is tudom... Persze az egész véletlen egyezés is lehet. Hát persze hogy az...]

No, de már a lényegnél vagyunk. Putyinnál a hatalom. Csoda lenne, ha némi dicsőségre is vágyna? Nem lenne csoda.

Sokat írtam jómagam is Putyin államférfiúi erényeiről, amelyet már százszor bizonyított, csak éppen nem kapitalista, nem is szocialista, hanem nemzeti szocialista (!) elvi alapokon és módszerekkel!

Ám most - a fenti sorsdöntő kijelentései után - nem mint államférfinek, hanem mint "kágébésnek" kell újból és újból alkalmassági vizsgákat tennie. Tudom most tabukat sértek, mégis kimondom: ha Putyin reális jövőképet akar kialakítani, a múltból merítve Hitler és Sztálin életmüvét kell tanulmányoznia.

A szovjet, majd az (uj) Orosz állam végzetes instabilitását jellemző fanti események (vázlatos) ábrázolásával nem véletlenül koptattam a szememet, a körmömet és nem véletlenül vettem igénybe (sokadszor) olvasóim szíves türelmét.

Nem tudom, javasolhatnám e Putyinnak, hogy írja meg a saját "Mein Kampfját"? Szerintem legfőbb ideje lenne. Hitler előre tette le a garast, sitten ülve. [És lám a hevenyészett brosúra mára a világ legolvasottabb politikai irománya lett.] Putyin meg immár idestova Oroszország örökös elnöke. Hát mire vár? Hitler ezen kivül kiváló szónok volt. Gyujtó beszédekkel fanatizálta a népet és annak lelkesedéséből merített további erőt , mint Anteusz, aki mindíg megérintette az édes anyaföldet, ha szorult a kapca.

Putyin nem népszónok. Persze diktátornak alkalmas lehet egy olyan szűkszavu "adminisztrátor" is, amilyen Sztálin volt és amikyen Putyin. A népnek azonban innen, vagy onnan tudnia kell hogy a lovasa merre, milyen akadályok felé irányítja.

Ebben a három szóban: "mocskos nyugati civilizáció" ugyan minden benne van, de azért lehetett volna kissé bővebben is...

Mindenekelőtt azt kellene az orosz embernek tudnia, mi a szándéka Putyinnak azzal a zsidó televénnyel, amelyet Sztálinnak már nem volt érkezése Közép Ázsiába zsuppolni és amely mára keresztül - kasul átszőtte metasztázisaival Oroszországot.

Tudjuk, persze hogy tudjuk, Putyin "ravasz" törvényeket alkot. Ilyen például azon szervezetek listára vétele, amelyek müködésük költségeit külföldi forrásokból fedezik. Dehát mire jó a zsidónak a jogszabály, ha nem arra, hogy kijátssza, megkerülje, csúfot űzzön belőle. Még a "proskribálás" [A gazdag és tekintélyes polgárok száműzetése, mely vagyonelkobzással járt. A proscriptio kifejezés jelentése az, hogy a proskribáltakat mindenféle jogaiktól és tisztségeiktől megfosztván, nevüket nyilvánosan kifüggesztették, hogy mindenki tudhassa, hogy őket bárkinek büntetlenül szabad megölnie s hogy ők is, utódaik is minden tisztségből ki vannak zárva] se zakkantaná meg őket túlságosan, hisz ők nem csak a gazdasági oligarchiát alkotják, hanem a szellemi "elitet" is. Ők az orosz "írók és müvészek", akik alaposan kimutatták a foguk fehérét a Pussy Riot kurvák ügye kapcsán, amelyről magam ismegemlékeztem annak idején.

Nem tudom, Oroszország orosz zsidói, avagy zsidó oroszai hogyan "viszonyulnak" Putyinhoz, ill. az oroszországi változásokhoz. Azt hiszem, amit Putyin akar és mond, nincs ínyükre. Kényszerhelyzetben vagyok, ezért kényszermegoldáshoz kell folyamodnom. Némileg ismerem a magyar zsidók, ill. zsidó magyarok "életérzését", különösen Konrád Györgyét, ezért az ő szemüvegén keresztül próbálok Oroszországra látni. Lehet felsülök. vele. Majd kiderül.

A cikk ezen részét sárgára színeztem, hogy az olvasó könnyen átugorhassa, ha érdektelennek találja.


A "magyarok" közül Konrád Györgyről és nézeteiről ejtenék szót - a jelen témával összekapcsoható - két könyve apropóján [A
Leltár digitalizált szövege innen is elérhető. ]

A "Leltár" a zsidó erkölcsi világképet tükrözi a grozniji szörnyűségek kapcsán. Kérdezi: milyen politikai cél igazolhatja 3600 gyermek halálát. Kedves fajtestvére viszont így érvelt.  "Madeleine Albright, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete a CBS televízióban azt magyarázta Lesley Stahl-nak, hogy az amerikai szankciók miatt elpusztult 500 000 iraki gyermek halála morálisan igazolható, mert a cél Szaddam térdre kényszerítése volt. 'Véleményünk szerint az ár megérte'. Pontosan ezt mondta. Szavairól az amerikai sajtó szinte alig számolt be, de azokat az arab világban minde nütt vészharang zúgásszerűen lehetett hallani. Ezt követően Albright külügyminiszter lett."  Ennyit elöljáróban Konrádról az íróról, a moralistáról és a zsidóról.

Még annyit, hogy mindkét könyv eléggé terjedelmes, bőbeszédü. Általuk Konrádot jellemezni csak idézetek formájában lehet. Erre jön mindíg a vád, hogy a szövegkörnyezetből történt kiemelés eltorzítja a mondanivalót. Én meg amondó vagyok, hogy az értelmes beszéd alapegysége a mondat. A mondatnak önálló és a szövegkörnyezethez kapcsolódó mondanivalója egyaránt van. Kitől lehet tehát mondatonként idézni, ha nem egy (majdnem) nobeldíjas magyar írótól. A két könyvet olvasva az embernek az az érzése támad, hogy a "mester" azokat nem is nekünk betüvető magyaroknak írta, hisz ha tartana attól, hogy ilyenek is olvassák, talán nem engedné meg magának azt pimasz pökhendiséget, amellyel a könyvek íródtak.

"Olyan régióban, ahol van irigység, ott az antiszemitizmus fennmarad, és ezt a zsidók éppen az asszimilációjukkal vagy integrációjukkal érik el, azzal, hogy 'magukévá teszik' azokat a versenypályákat, amelyeket a környező társadalom kialakít, és azok közül többön is jó helyezéseket érnek el." 

A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a 'génkoktélban', amik a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető. A zsidók sok kínnal, gürcöléssel, veszélyekkel, de évezredek alatt megtanulták a munkát és a fenyegettetést.

A zsidók zöme nem tud nem diaszpórában élni. Ahol vannak, ott az intellektuális, tudományos, pénzügyi, jogi, irodalmi, mediális pályákon koncentrá lódnak, tehát irritálnak, gyanakvást és antiszemitizmust keltenek, mert a puszta létükkel feszélyezik a többség intim önarcképét.

Azzal tisztelik Istent, hogy megmaradnak zsidónak. Kitüntetett szerepet vállaltak a világ kommunikációs összekapcsolásában, a hírközlésben, a kereskedelemben, az intellektuális dialógusban, a Föld és a rajta élők világgá változtatásában.
 
Ha a nemzeti, az etnikai és a vallási szféra más népeknél egységesül, az a zsidóknak előnytelen, mert növeli kirekesztettségüket. Maguk a zsidók azonban összekapcsolják Izrael államban a nemzeti, az etnikai és a vallási tudatot.

A magát papi szerepre kiválasztó nép a különállását megőrizve tanúskodott az egyetlen isten és az egyetlen emberiség eszméje mellett. A papi népnek az a dolga, hogy szellemi kapcsolatokat teremtsen a világ minden népével és hogy párbeszédbe hozza egymással a vallásokat és a világnézeteket.

A zsidóság léte, istenfogalma maga a kihívás, amelyet semmi sem szüntet meg. Miért nem keresztény, miért nem muzulmán, egyáltalán: miért zsidó a zsidó? Miért nem olvad fel a környező többségben és annak partikuláris világszemléletében. Erre a kérdésre nincsen racionális válasz. Mert nem! Csak! És ez így fog maradni még néhány évezred hosszán.

A fenti megnyilatkozások nem hagynak kétséget atekintetben, hogy mi a zsidóság szerepfelfogása a (buta) gójok tengerében. Feltünő, hogy minden olyan körülményt, amely a világtörténelem során pogromokat, holokausztokat eredményezett, természetes és még több évezredig érvényes adott ságnak tekinti.

Különösen a begyemben van ez a mondat "Ha a nemzeti, az etnikai és a vallási szféra más népeknél egységesül, az a zsidóknak előnytelen, mert növeli kirekesztettségüket. Maguk a zsidók azonban összekapcsolják Izrael államban a nemzeti, az etnikai és a vallási tudatot." Ez a mondat kapcsolódik a "Zsidókről"  gondolatmenetéhez.

Itt ugyanis azt írja "Ez a nép nem szereti ha meghatározzák és minden meghatározásból kicsúszik. Talán börtönnek érzi a rá vonatkozó definíciókat, még akkor is, ha zsidók a szerzői." [34. old.]

"A nemzeti emancipációk nem szüntették meg a nemzetközi zsidó szórványok egymásrautaltságát és összetartozását." [12. old.] 00

"Negyvennégyben magyar zsidó voltam, negyvenöt óta zsidó magyar vagyok, mert itt lakom és magyarul beszélek ... Ennélfogva ez a hazám. Zsidóként mondom, hogy az enyém. Megfizettem érte eleim sírjával, meg talán munkáimal is. [16. old.]

"Ha megint ki akarnak írtani, ha megint ki akarnak üldözni, ha a tengerbe akarnak beleszorítani, akkor mi is ott leszünk, fegyverrel a kézben. Egy realista harcos azt mondja, szemet szemért, fogat fogért. Minden ütésre megválaszolunk, mert ez az egyetlen nyelv, amit a 'többiek' megértenek." [20. old.]

"Nyugat Európában a zsidók nem érzik bizonytalanságban magukat, de a Rajnától keletre igen. A német és az osztrák újnáci szidalmal ... a maradék zsidók eltávolítása húsz évvel ezelőtt Lengyelországból, Sztálin antiszemitizmusa után a mai orosz újfasiszták jelzik, hogy Európa keleti térségein  ... az antiszemitizmus virulens maradt." [56. old.]

"Demokráciákban, ha van is 'népi antiszemitizmus', nincsen kormányszintű politikai antiszemitizmus." [57. old. ]

"Mikor egy konferencián arról beszéltem, hogy a szabad ember müvészete abban áll, hogy különböző énjeit, identitásait, hovatartozásait egymással összehangolja - egy német professzor egy cédulát nyomott a kezembe amelyen ez állt: az identitások pluralitása ... skizofrénia." [101. old.]

"Hitlert Hitlerré nem a benne hánytorgó sátáni indulat tette, hanem a szövege, a logikája." [120. old.]

"A földterület, az állam és a fegyver (Izraelben) összetartozik ... Azoknak a közösségeknek és egyéneknek akik részéről 'heveny antiszemitizmust' tapasztaltak, életszerű, reális és sikeres válasz volt a zsidó nacionalizmus, a cionizmus. A diaszpórában maradó, vagy azon belül mozgó kétharmad számára megfelelő válasz az emberi jogok védelme bárhol és az erős 'liberális demokrácia', a magát megvédeni képes jogállam építése..." [203. old.]

Mindez nem egy szegény skizofrén zsidó beteg, hanem egy pimasz zsidó kaméleon önarcképe. Ám az író úrnak és fajtársainak tudomásul kell venniük, hogy a "heveny antiszemitizmus", különösen annak egyik formája a "népi antiszemitizmus" úgy fokozódnak, mint az általuk birizgált nemzetközi helyzet. Kedvükért a világ nem fog kétféle övezetet létrehozni, ill. megtűrni: egy nacionál-soviniszta-cionista Izraelt és egy "erősen liberális demokratikus" modellt a világ minden más fertályán, ahol a zsidók letelepedni, vagy csak 'mozogni" méltóztatnak.

Hogy a zsidók nem szeretik a "meghatározásokat és a definiciókat"? Hát persze hogy nem szeretik, mint ahogy a bűnözők gyűlölik a bűnügyi nyilvántartást.

Egy tanulmányból idézem a következőket. "Identitás: latin eredetű szó, jelentése: azonosság. Az identitás jelensége azon szociálpszichológiai jelenségek közé tartozik, mely az egyik legfontosabb pszichikus közvetítő konstrukció az egyén és társadalom között. Így beleilli abba a sorba, melyet a szocializáció, a normák, a társadalmi szerepek adnak, vagyis melyek az egyén és a közösség közötti közvetítéseket segítik elő." Magyarosabban: az azonosság eszméje a társadalmi rend alapja. [Mellesleg a nyugati (görög) gondolkodás alapeleme.] Konrád úr és fajtársai eljátszadozhatnak különböző énjeikkel, identitásaikkal, és hovatartozásaikkal, de csak otthon Izraelben. A világ, ill. Európa új rendjében a közgondolkodás, a politológia és a jogalkotás pontosan abba az irányba fordul, ahol a legkínosabb precizitással elemzik, ill. definiálják a fogalmakat, mert ez az alapja (conditio sine qua nonja) minden rendnek, a jogrendnek és a társadalmi rendnek egyaránt.

Valóban hülyeség volt anno a zsidó kisebbség jogait, pl. numerus clausussal, korlátozni. A demokrácia a népet, azaz a többséget jelenti. Ebből pofonegyszerü megoldás adódik: a többség jogait kell a jogalkotásnak definiálnia. Azaz ahol a lakosság nyolcvan százaléka hottentotta, ott a társadalmi előnyszerzés lehetőségeinek (pl. egyetemi tanulmányok folytatása, előnyös pályákon való elhelyezkedés, stb.) nyolcvan százalékát a hottentottáknak kell biztosítani. Slussz és punktum. Ha minden zsidó egyetemre akar járni, vegye a hóna alá a többes identitását és menjen Izraelbe. Ez ilyen egyszerü és ilyen logikus.

Konrád is lehetne bolygó zsidó. Pechünkre nem az, mert itt eszi a fene nálunk, ill. a németeknél. Nem lenne teljes azonban arcképe (önarcképe) egy további idézet nélkül.

Írja, hogy "1938-ban a nyugati demokráciák a franciaországi Evianban megállapodtak abban, hogy nem adnak menedéket a náci megszállás alá kerülő országokból menekülő zsidóknak és nem engedik behajózni őket Palesztinába. ~ 1939-ben ... a magyar parlament többpárti egyetértéssel, a katolikus és protestáns egyházfő támogatásával meghozta a második zsidótörvényt, amely a zsidók megélhetését szinte ellehetetlenítette." [106. old.]

Hogy a szezont és a fazont miért préselte egy bekezdésbe a "nagy író", nem tudni. Tény, hogy cimborájával a másik "irófejedelemmel" Kertész Imrével azon mesterkednek, hogy a bűnös magyar nép és ivadékai az idők végéig emésszék magukat a bűntudattól amiért az apák, dédapák, ükapák, szépapák nem mentették meg a zsidókat a deportálástól.

Evianban ugyanis az történt, hogy "A Roosevelt elnök kezdeményezésére összehívott konferencián azt vitatták meg a résztvevők, hol lehetne elhelyezni a náci Németország üldöztetései elől menekülő több százezer zsidót. Maga Adolf Hitler is üdvözölte a kezdeményezést: 'Csak remélhetem, hogy a másik világ, amely olyan mély rokonszenvvel viszonyul ezekhez a bűnözőkhöz  [értsd: a zsidókhoz], eléggé nagylelkű lesz, hogy rokonszenvét gyakorlati segítségre váltsa. Mi, a magunk részéről készen állunk, hogy mindezeket a bűnözőket ezen az országok rendelkezésére bocsássuk, minden rendelkezésünkre álló eszközzel, akár luxushajókkal is.' A konferencia eredménye végzetes: Ausztrália, Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Írország, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Svédország, Svájc, Nagy-Britannia, USA (!), valamint a latin-amerikai országok mind elzárkóztak, egyedül az apró karibi szigetország Dominika  fogadott volna be százezer menekültet. A gyakorlatban végül még ide is csak 800 menekült jutott el." 

Ennek ismeretében viszont a kérdés az, hogy hogy az említett urak miért itt nálunk fírkálnak és pofáznak? Miért nem mennek, a nyakukba akasztott táblákkal, a Capitolium elé tüntetni?

De mehetnének  a New Yorki Központi Zsinagóga elé is tekintettel Chaim Weizmann 1939-es akciójára.
"1939 őszén Chaim Weizmann (Jewish Agency és a Cionista Világszervezet vezetője) nyilvánosan bejelentette, hogy a háborúban az angol kormányt segítik." Miért kellett még ezzel is Hitler dühét fokozni? Tán' ha a Talmud tudna felelni erre. De ehhez jobb lenne ha az urak kimennének New Yorkba, vagy Jeruzsálembe, mert ott szinvonalasabbak a Jesivák.

Putyinnál tartottunk... akinek innentől Scyllák és Charybdiszek között kell eveznie. Csak vázlatosan lehet felsorolni, mi vár rá, ill. Oroszországra.

A hátbadöfés sötét erői folyamatosan szítják a belső ellentéteket. Felpiszkálják a gyülölködés lángjait férfi és nő, öreg és fiatal, vallásos és vallástalan, szegény és gazdag, bölcs és ostoba, orosz és nem orosz között, stb. Szaporodnak a tüntetések, erődemonstrációk, provokativ rendzavarások. Az Al Kaida benyomul a déli államokba, a "-sztánokba" és Grozníjt, vagy Szíriát csinál, ahol lehet. Gyilkos (öngyilkos) merényletek rombolják Oroszország nagyvárosait. Megnyilnak a "liberális" szennycsatornák és zuhog a fekália az "orosz anyácskára". Egyre szorosabbra húzzák a hurkot a kontinentális Oroszország körül (rakétavédelem). Gazdasági embargóval sújtják az orosz ipart, mezőgazdaságot, kereskedelmet.
Kiszorítják az orosz kereskedelmi ls hadiflottát a világtengerekről és a beltengerekről. Szíriára továbbra is csapásokat mérnek az orosz jelenlét felszámolása végett. Ellentéteket szítnak Oroszország és szövetségesei között, különös tekintettel a BRIC szövetségbe tömörült országokra, stb. stb.

Nem tudható, hogy az "exogén" (külső) ártalmakat hogy lehet kezelni. Ezekre nincs recept, történelmi példa, analógia. Ám ami az "endogén" (belső) ártalmakat illeti, bőven van ajánlható irodalom. A "dolchstoss" (hátbadöfés) erőit ki kell kapcsolni, kerül amibe kerül, kerül akibe kerül. Azt hiszem méltóztatnak érteni, mire gondolok.

2013.10.21

Sz. Gy.

2013.10.22-i frissítés

Nem volt időm sokáig gyönyörködni a cikkben... Levelet kaptam ugyanis Kósa Gyula nevü olvasómtól, amely egy új ablakot nyitott a témára.

[Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a jobboldali sajtó, beleértve a szélsőjobboldalit (pl. Kuruc Info) is, csak a zsidó médiahatalom büdös mocsarában horgászik, így aki rájuk hagyatkozik politikai - funkcionális analfabéta marad.]

Putyin
ugyanis nem csak a Pravdának nyilatkozott... De ki a fene tudta, hogy létezik egy kreuz-net.info - nevü keresztény hírportál, amely szükségesnek tartotta közölni Putyinnak a 3013. szeptember 19-i "Valdai fórumon" elhangzott emlékezetes (!) beszé dét. Itt mondta el Putyin mindazt ami a Nyugattal, jelesül Nyugat Európával, kapcsolatban a bögyét nyomja.

A beszéd egy részét a német eredetiből Kósa Gyula le is fordította. Eszerint Putyin a következőket mondotta.

"Oroszország meg fog térni (Istenhez), Európa viszont a pokol felé tart. Az európai kultúra elbukik. Európa számára Isten és a sátán egyenlők. Egyenlőségjel kerül pl. a család és homoszexualitás ('végbél fetisizmus'),- a gyermek és az abortusz,-  politika és a pedofília,- a béke és a háború,- a demokrácia és bankfeudalizmus között.
Látjuk, hogy sok euro-atlanti állam, vagyis a Nyugat, azon az úton jár, hogy megtagadja, sőt elutasítja saját gyökereit; így a keresztény gyökereket is, mely a nyugati civilizáció alapja. Ezek az országok megtagadják nemzeti, kulturális, vallási, sőt nemi azonosságukat is. Ezekben az országokban olyan politikát folytatnak, mely egyenlőként kezeli a gyermekeket nevelő családot az egyneműek partneri kapcsolatával. Ez a politika egyenlőségjelet tesz az Isten-hit és a sátánban való hit között. Sok európai országban az emberek szégyellik megvallani a hitüket, eltörlik a vallási ünnepeket. Ezek az európai államok megpróbálják ezt a felfogásukat rákényszeríteni más országokra is. Ez az út a pusztulásba visz és a kultúra primitíizálására vezet. Azt bizonyítja az is, hogy a Nyugat a népesedés terén már nem képes reprodukálni önmagát, még a migránsok 'segítségével' sem.
A kereszténységben megtalálható erkölcsi értékek nélkül, melyek évezredeken keresztül formálták az embert, az ember elveszti méltóságát és embertelenné válik.
Mi viszont fontosnak tartjuk e keresztény értékek megőrzését. Nemzetközi szinten látjuk azokat a próbálkozásokat, hogy megszüntessék az egyes államok szuverenitását, és egy egypólusú világot hozzanak létre. Abban a világban már nem lenne szükség szuverén államokra, csak vazallusokra. Ez az egypólusú világ ( az USA imperializmusa) történelmi szemszögből az Isten által teremtett sokszínűség és a saját identitás feladását jelentené. Oroszország ezért mindig azok mellett fog állni, akik a kollektív akarat szerint hozzák meg a fontos döntéseket és nem egy állam - USA vagy Izrael (!), vagy egy olyan államszövetség, mint a NATO ~ 'Nord Atlantische Terror Organisation' akarata szerint."

Túlzás nélkül szólván világrengető jelentősége van annak, hogy a nagy Oroszország feje nevén nevezi az ördögöt és kimondja az "apage satanas" (távozz tőlem sátán) ígéjét.

Persze az ördögűzés jámbor mesterség, nem illik egy államférfi hez. Meg az ördög se fél tőle igazán. Bölcs volt Cromwell, aki azt hirdette: "bízzál istenben és tartsd szárazon a puskaport." Az íge akkor ér valamit, ha "testté lészen". Ami azt illeti, Putyinnak e téren is vannak elképzelései.

Nem szégyellem, drukkolok neki!

2013.10.22

Sz. Gy.