A délibáb („déli bába” vagy fata morgana) légköri fényvisszaverődés. Főleg sík területeken, meleg időben fellépő légtükröződési jelenség, ami a távolságuk miatt egyébként nem látható tárgyakat láthatóvá teszi, amint a látóhatáron lebegnek, megkettőződnek; vagy fordított állásban látszanak az egyébként is látható tárgyak.

 

 Frissítések:  15.04.25 Suchman banánhéja Tocsik Mártta

 

 

 

A kapitalizmus "békés" helyreállítása Kelet Európa volt szovjet befolyási övezeteiben

A magyarországi kollaboráns pártok szerepe

I.
Megmozdul a föld. Elolvad a második pólus

 

Előljáróban sajnálattal kell közölnöm, hogy ez az írás is kapcsolódik egy korábbihoz, amely a zsidóság világháborúiról  szól. A második világháború során, ill. után a győztes nagyhatalmak befolyási övezetekre osztották Európát, amelynek két fertályát - Churchill szóhasználata szerint - "vasfüggöny" választotta ketté. ZsidóAmerika és Anglia egy pillanatig sem gondoltak a status quo fenntartására [erről szól a fenti írás].

A kialakuló kényszerhelyzetet [a háború még tartott] "jaltai világrendnek" nevezték, mivel a "három nagy" ott fogott kezet utoljára, 1945. február 11-én. Megállapodásuk a náci Németország kapitulációjának feltételeiről, az ország és a főváros megszállási zónákra osztásáról, demilitarizálásáról, "nácitlanításáról", a jóvátételről és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság létrehozásáról szólt.

Negyvennégy év kellett hozzá, hogy a megrohasztott, kivéreztetett szovjet moloch kapitulációjáról lehessen tárgyalni. Mielőtt azonban ez bekövetkezett volna
"önkéntes" harakirikre került sor...

Az első döfés Sztálin
"személyi kultuszának" elítélése volt a szovjet párt XX Kongresszusán. Az ünnepi szónok, ki is lehetett volna más, Sztálin egyik legaljasabb zsidó hóhéra, majd gyillkosa Hruscsov volt. Róla most csak annyit: ő ajándékozta Ukrajnának a Krím félszigetet, a szovjet hadiflotta legfontosabb bázisát. Titkos
beszéde a "prózai aljasság" egyik emlékműve.

Utódja Brezsnyev lett. Jól kezdett. Halhatatlan érdeme, hogy seggberúgta a mocskos Nyikitát. Aztán meghírdette a 
"Brezsnyev
doktrinát" amely a Szovjetunió egyben tartását kivánta szolgálni, csókokkal és tankokkal, ahogy a helyzet megkivánta. A csók még csak ment volna, de Brezsnyev nem volt Sztálin... Igaz a prágai "liberális - bársonyos forradadalmat" eltaposta, de belehajszolták az afganisztáni intervencióba, amelybe beletörött Brezsnyev és a Szovjetunió foga. Ebből a tényből sarjadt a "pangás", azaz a szovjet társadalom és gazdaság megreformálhatatlanságának ócska legendája.
Tény ami tény Brezsnyev évtizedekkel megelőzte korát az állami szintű bűnözés [korrupció] kiépítése terén. Aki szippantani akar a brezsnyevi korszak levegőjéből elég ha elolvassa Brezsnyev lánya és veje Csurbanov
"tábornok" viselt dolgait. A "pangás" túl hosszúra sikerült, mert Brezsnyev nem akart elmúlni, az istennek se. Talán ezért van, hogy halála szinte kísértetiesen  hasonlít a Sztálinéhoz.
1982. november 10-én halt meg Moszkvában, előtte 3 nappal még a Vörös téri hagyomá nyos felvonuláson a tribünről köszön tötte az elvonulókat. Dácsájában tartózkodott, ahol nyugovóra tért és reggel már holtan találták. Halálát a közreadott vizsgálati jelentés szerint szívinfarktus okozta. Halálhírét csak egy nappal később közölték, az idő alatt döntöttek is az utódlásáról: a Pravda 2007-ben megjelent tudósítása szerint miután se szívmasszással, se mesterséges lélegeztetéssel nem sikerült újraéleszteni, riasztották Jurij Andropo vot, a párt politikai bizottságának tagját, Dmitrij Usztyinov védelmi és Andrej Gromiko külügyminisztert, valamint Brezsnyev kardiológusát, Jevgenyij Csazovot; Andropov, Gromiko és Usztinov ott helyben, a főtitkár halálos ágyánál megvitatta az utódlás kérdését, Usztyinov javasolta Andropovot, és mindjárt el is döntötték, hogy ő lesz Brezsnyev utóda." Nagyon büdös nekem ez a dolog, de nem erről szól az írásom...
Az utód a [természetesen] zsidó Andropov személyes
"jóismerősünk". Ő fojtotta vérbe az '56-os magyar forradalmat Hruscsov paran csára. Még zsidónak is aljas volt, mert titkolta származását. Ő egyébként az újkori politikatörténet leginkább "félreértett" hóhéra. Azt állítják róla, hogy vad sztálinista volt és a [jobbára csak tervezett] tisztogatásaival a sztálinizmust akarta volna helyreállítani. Hát persze, ő fejezte volna be Sztálin félbemeradt fő művét, a zsidók deportálását, hát persze...

Őt egy még épp hogy élő múmia Csernyenko követte a kormányrúdnál, amit már nem volt ereje és ideje megmozdítani se.

Aztán [végre] jött a sors embere Michail Gorbacsov [eredeti neve Orbach vagy Korbach, más források szerint Kahn] akinek végülis sikerült a kegyelemdöfést [dolchstoss] megadnia a Szovjetúniónak.

Az 1986. februári XXVII. pártkongresszuson Mihail Gorbacsov meghirdette a fennálló társadalmi rend reformját, három fő jelszóval: "peresztrojka" - a szovjet (társadalmi) viszonyok átalakítása, "glasznoszty" - a nyilvánosság és nyíltság nagyobb szerepvállalása, "uszkorenyije" - a gazdaság fejlődés felgyorsitása. Ami mögött Oroszországban nincs brutális erő és gyilkos akarat [Rettegett Iván, Nagy Péter, Sztálin], az nem szokott sikerülni. Nem sikerült ez se, egyik se... De nem is kellett sikerülniük, hisz a szovjet rendszer - úgymond - megreformálhatatlan volt. A leszart fejű zsidó csak mórikált ezekkel a marhaságokkal.

Így került napirendre a "jaltai világrend" átalakítása, amelyet idősb. Bush és Gorbacsov 1989. december 2 és 3-a között máltai Marsaxlokk-öbölben horgonyző Makszim Gorkij utasszállító hajón ejtettek meg... A zárt ajtók mögött, formális napirend nélkül folytatott tárgyalásokon elsősorban a nemzetközi politikai-katonai kérdések kerültek terítékre. Pl. hogy Európát a Bush által preferált nyugati értékrend, avagy a Gorbacsov által szorgalmazott párhuzamos értékrendek (?) szerint kívánatos-e egyesíteni? Az amerikai elnök támogatást ígért (...) a szovjet peresztrojkához és a kelet-európai (!) reformokhoz. Bush a "legnagyobb kedvezmény" megadását szovjet kivándorlási politika liberalizálásához, ill. az emberi jogok tiszteletben tartásához kötötte. A megbeszéléseket semmitmondó közös sajtótájékoztató zárta.

A liberalizált kivándorlási politika és az emberi jogok a zsidóság javára tett engedmények voltak...

Mi - hülye magyarok - eképpen hozsannáztunk a "jaltai világrend" összeomlásához. "A két vezető jelezte: egyetértenek abban, hogy orvosolni kell a hidegháborús időszakra jellemző feszültségeket. Nagy jelentőségűeknek ítélték a kelet-európai eseményeket (!), tervbe vették, hogy 1990 júniusáig aláírják a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szerződést (START), 1990 végéig pedig a hagyományos fegyverekről szóló megállapodást, továbbá lépéseket tesznek a vegyi fegyverek globális betiltása érdekében. Bár nem írtak alá egyetlen konkrét megállapodást sem, a találkozó mérföldkő lett az enyhülés, a kelet-nyugati megbékélés történetében, fontos közbenső állomás a hidegháború és következményei felszámolásának folyamatában. Beszámolójában Gorbacsov is kiemelte a szovjet-amerikai bizalmi viszony erősö dését, amellett, hogy számos kérdésben (fegyverzetcsökkentés, a helsinki folyamat folytatása, a katonai tömbök politikai kérdésekre orientálása) sikerült azonos platformra jutni.  'A hidegháború december 3-án délután 12 óra 45 perckor véget ért' - 'Bush és Gorbacsov fogadalmat tesz a világnak: partnerek a békében' - így ünnepelte a világsajtó a máltai tanácskozást. Jelentőségét a lapok az 1945-ben megtartott jaltai találkozóhoz hasonlították, jelezve ezzel azt is, hogy lezárult az európai politikai berendezkedést négy évtizedre meghatározó 'jaltai világrend'. Málta után sokak számára nyilvánvalóvá vált, hogy a Gorbacsov vezette Szovjetunió - magát is mentve (?) - elengedi az addig ezernyi szállal magához kötött kelet-európai 'csatlós' államokat."
Lehet, hogy Gorbacsov ezt így gondolta, de egészen biztos, hogy Bush nem így gondolta. A jobboldali képről az jut eszembe, hogy a történelmi kapitulációk hangulata mindíg komor. A Szovjetuniót vidáman árulták el...

A moloch omlasztása a litvániai puccsal, akarom mondani "bársonyos forradalommal" kezdődött. Litvánia kilovagolt a Szovjetunióból... "Az 1990-es választásokon a Sąjudis jelöltjei nyertek, 1990. március 11-én kikiáltották a független Litván Köztársaságot ... 1991 januárjában a hadsereg a Moszkva-barát Együttélés mozgalom támogatásával kísérletet tett a szovjethatalom helyreállítására. A szovjet kommandós alakulatok több középületet elfoglaltak. Januárban megalakult a szovjethű Litván Nemzeti Megmentés Bizottsága. A gyengülő központi hatalom azonban a visszarendeződést a nagyszabású tömegdemonstráció (százezer ember védte élő pajzsként a parlamentet) és a nemzetközi tiltakozás miatt nem tudta elérni. Az 1991. február 11-i népszavazáson a litvánok 85%-a a Szovjet unióból való kiválásra szavazott. Ötven éves megszállás után Litvánia 1990. március 11-én kikiáltotta független ségét, a volt szovjet tagállamok közül elsőként. 1991 januárjában a Vilniusban a szovjet ejtőernyősök vissza akarták foglalni a TV tornyot, és 14 litván nemzetiségű polgárt lőttek le." [Ez már a "putyini hadviselésre" hasonlít: alibi müveletek elégtelen erőkkel...]

A gátomláshoz többnyire elegendő, ha egy patkány átfúrja a töltést, a gátőr pedig máshová figyel, mint Ukrajnában... A Gaorbacsov vezette Szovjetunió azonban gyorsan "uszkorenyije" elébe ment a dolgoknak. Dalolva kezdte lebontani a Szovjetunió alapjait...

Némi idétlenkedés után, amelynek részleteivel nem untatnám az olvasót, végül megszületett a
"megoldás" az alábbiak szerint.
"1991. december 8-án Oroszország, Ukrajna és Belarusz hivatalosan megállapodott egymással a Szovjetunió megszüntetéséről (ez az úgynevezett belavezsai megállapodás, [a belarusz-lengyel határvidéken található Belavezsai erdőről elnevezve...]. December 12-én Oroszország is kikiáltotta a függetlenségét a Szovjetuniótól. December 21-én 10 volt tagköztársaság és Üzbegisztán képviselői kimondták a Szovjetunió megszűnését, s megállapodtak, hogy nemzetközi jogi szempontból a Szovjetunió örököse kizárólag Oroszország lesz.Gorbacsov december 25-én televíziós beszédben hivatalosan is lemondott az akkor már de facto nem létező szovjet elnöki tisztségről. A szovjet parlament utolsó ülésére december 26-án került sor, amikor a parlament feloszlatta magát és 1991. december 31-i dátummal kimondta a Szovjetunió megszűnését."

Ne várjunk tovább arra, hogy leülepedjen az összeomló birodalom pora, lássuk a szabadlábra helyezett csatlósok közül a hagyományos "utolsó csatlós" sorsának alakulását, a "rendszerváltást"... [Itt fájó szívvel ugrok át a következő zsidón Jelcinen, az aljas (alias) Elias Baruchon, mert ő az események sorrendjében hátrább következik.]

II.
A begyűrűzés

Nyilvánvaló, hogy ZsidóAmerika számára e körben egyetlen igazán fontos kérdés élvezett elsőbbséget: a zsidóság helyzetének "megnyugtató" megoldása. Jórészt ettől függött Magyarország csatlós szerepének újjáformálása is, ezuttal nyugati póráz segítségével.

Egy tárgyi és egy személyi természetü problémakör várt megoldásra.

A szocializmus évei alatt a tőkés tulajdon és a földulajdon kisajátítása folytán, valamint a magántulajdontól megfosztott munkásosztály és a paraszti osztály állami kizsákmányolása révén társadalmi tulajdonfelhalmozás történt, amit már az 1949. évi XX. törvény, a
"sztálini alkotmány" ekként határoz meg. 
 4. § (1) A Magyar Népköztársaságban a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonként az állam, a közületek vagy szövetkezetek tulajdonában van. Termelési eszközök magántulajdonban is lehetnek. (2) A Magyar Népköztársaságban a népgazdaság irányító ereje a nép államhatalma. A dolgozó nép fokozatosan kiszorítja a tőkés elemeket és következetesen építi a gazdaság szocialista rendjét." 
A szöveg persze nem tükrözi azt a tényt, hogy hogy a vagyon sáfárai többnyire [a népességen belüli százalékarányukat messze meghaladó mértékben] a zsidók voltak. Ugyanők gyakorolták, ugyancsak túlreprezentált módon, a nép államhatalmát az állami erőszak apparátusok vezető beosztásaiban, a rendőrségen, az államvédelmi hatóságokban, az ügyészségeken és a bíróságokon.

A "rendszerváltásnak" nem csupán ezeknek az elemeknek a személyes sérthetetlenségét kellett garantálnia, hanem egzisztenciájuk átmentését is - a kapitalista értékviszonyokra előnyösen átszámítva...

E sajátságos
"eredeti tőkefelhalmozásnak" demokratikus úton - módon kellett végbemennie. A zsidó háttérhatalomnak a politikai szereposztást tehát gondosan kellett kiviteleznie. Ez sikerült is - mesterfokon! Antall József bejátszása a főhatalomba egyenesen zseniális megoldás volt. Pontos lenyoma ta annak, amit a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben - a 10 jegyzőkönyvben - olvashatunk a "kormány - karikatúráról, ill. az elnöki rendszerről".
 
Előnyös volt a származása. Apja a zsidómentőként szerzett érdemeket. Gyermek- és ifjúkorát a családi neveltetés határozta meg, melynek meghatározó elemei a demokrácia iránti elkötelezettség, a nemzeti érzelem, a keresztény erkölcs és társadalomszemlélet voltak. Már tizenhat  évesen eldöntötte, hogy politikai pályára lép. Ezeket zengedezi az Antall legendárium. [
"Kormányokat" állított fel, ahol mindíg ő volt a miniszterelnök.]

"Keresztény erkölcsei" is megfeleltek a zsidó kiválasztási normáknak. Feleség gyerekkel, élettárs gyerekkel. [Később még egy Maca is a kormány csapatában, a keze ügyében].

Ezt a sötét alakot a cionista zsidóság szemelte ki a főcsahos szerepére.  A titokban szervezett "rendszerváltás" kulcsfigurája volt. Az első értékelhető nyom a Rózsadombi Paktumban való részvétele, amelyre 1989 márciusában került sor. Itt fogadták el a nemzet árulói a rendszerváltás
"alkotmányát", amelynek legfontosabb feladata a kommunista alapu zsidó privilégiumok garantálása, pontosabban konvertálása az  újjászülető rablókapitalizmus kereteibe.

Ezt valószínűsíti, hogy itthon még semminek se hívták, Newyorkba viszont már 1990 januárjában meghívták. Fogadta Bush elnök, tárgyalt Baker külügyminiszterrel. Megbeszéléseket folytatott a Kongresszus és a Szenátus képviselőival. Találkozott a Zsidó Világkongresszus vezetőivel. Ellátoga tott a külügyi bizottság űlésére, stb.

Február 7-i keltezéssel emlékeztető - figyelmeztető levelet kap
Tom Lantos barátjától "Pusztán a demokrácia … a kisebbségnek, így a zsidó kisebbségnek sem elég. Szüksége van a többség aktív támogatására, megértésére, megelőző figyelmességére. Nem csak Romániára, de Magyarországra is éppúgy érvényes, hogy a többség sohasem lehet túl figyelmes a kisebbséggel szemben."

Mire a birkanép előbb1990. március 25. majd április 8. a fülkébe lépett már minden el volt boronálva. Az MDF mint a nyugodt, hazafias erő pártja nyert és a zsidók vigéce átvette a kormányt.

Nem érezte jól magát egyedül. Hamar utána nyúlt a segítő zsidó kéznek. Már április 29-én paktumot kötött az SZDSZ-el. Tette ezt igazi Antall módon, egy keresztény úriember módján. Egy kis összeesküvő csoport - Balsai István, Kónya Imre, Kónyáné Kutrucz Katalin, Salamon László - élén a legnagyobb titokban három napig sumákoltak az MDF Bem téri székházában az aláírás előtt.
A paktum Antall egyéni ötlete volt, arról és a tárgyalásokról nem tájékoztatta a párt választott testületeit - sem az elnökséget, sem a választmányt -, hanem kész tények elé állította a paktum aláírásával. Akárcsak a párt képviselőcsoportját, amelynek április 30-i, délutáni ülésén lemondását helyezte kilátásba, ha nem hagyják jóvá a megállapodást. Arra viszont gondja volt, hogy ha a párt törvényes szerveit nem is, látszólagos ellefelét, valójában cinkosát Orbánt beavassa a titokba. Még aznap, április 29-én éjjel elküldte Salamon Lászlót Orbán Viktor lakására a paktum egy példányával, melynek alján még frissek voltak az aláírások. Hogy Viktor - a második legnagyobb ellenzéki párt elnöke - is képben legyen, s ne az újságokból értesüljön a hatásaiban hosszú évekre előre mutató megállapodásról

Már több könyvet írtak erről a nyomorultról pro és kontra. Én megelégszem azzal, hogy 1990 szeptemberi titkos (!) beszédén keresztül mutassam be a zsidócsahosok eme gyöngyét. A videoclip hosszú és mérhetetlenül unalmas. Ezért abból csak néhány mondatot emelek ki [nem szószerint de a lénye get tükrözve.]

Így lamentált.

"G
azdaságunk, mint az életképtelen szovjet gazdaság része, maga is életképtelen. Hatalmas adósságot halmoztunk fel. A lakosság jobban élt, mint amit a gazdaság teljesítményei lehetővé tettek volna. Gazdaságunk nem gazdaságosan működik. Mennyivel kevesebbet fogyaszt pl. egy nyugati kiskocsi, mint egy elöregedett keleti... Gyötör bennünket az olajáremelkedés. Az oroszok nem garantálják a teljes szükségletet, máshonnan kell sokkal magasabb áron beszerezni. Az állami tulajdon 'károkat okoz' ... Mérvadó politikai, gazdasági pénzügyi körök legigéretesebbnek tartják, méltatják a magyar fejlődést. A Keleteurópában eszközölt  külföldi befekektetések majdnem fele Magyarországon történik. Naponta találkozunk üzleti, banki körök képviselőivel, akik mindannyian biztatónak tekintik a magyarországi fejlődést. A földkérdésben olyan törvényt kell hozni, amely biztosítja, hogy az arasson aki vetett. A privatizációt a Vagyonügynökség jól intézi, miért vádolnak minket azzal, hogy lassan megy a privatizáció, holott megfelelően működik. Korszerű tempójában és módszereiben egyaránt. Szociális piacgazdaságot tervezünk Erhard professzort tanításai szerint. Az előző kormány költségvetése ránk is kötelező. A következő évre viszont már az IMF előirásait kell betartani. A költségvetési keretek nem tágíthatók. Nincs miből túllépni. Szociálisan érzékenyek vagyunk. Kifeszítjük a szociális hálót. Bizalmat meg kell nyerni, hogy a külföldi tőke bejöjjön. Sohasem volt még ilyen bizalom kormányunk iránt. Bankkörökben osztatlan a bizalom. Miért kell a kormányzatot belülről lejáratni? Parlamentáris módszerekkel kell dolgozni. Ez biztosítja a stabilitást. Mindenki arról biztosított megvan irántunk a bizalom. Nemzeti közteherviselés, türelemmel, szolidaritással. Üzleti és bankkörök biztatják az országot a kilábalással. Van kiút. A kormány ezen dolgozik." 

Nyilván feltűnik, milyen eszelősen ismételgeti a külföldi bankok jóindulatát. Ez bizonyítja, hogy lepaktált velük.Vajon ki volt a közvetítő: Fekete János, Surányi György, mindkettő?

Aztán jött a
privatizáció, előbb a
"spontán" [1987–1990], majd a "szabályozott". Sorra születtek a privatizációs törvények. Létrahozták az állami kótya-vetye központot, az ÁVÜ-t [1990. évi VII. törvény]. A harminc ezüstpénzt a vagyonjegyek, másnéven kárpótlási jegyek helyettesítették. Az első kárpótlási törvényjavaslat vitáján az eszdéeszes Soós Károly Attila a következőket mondta "A törvényjavaslatban a kárpótlási jegy mint ötlet a kezelési technikára (vonatkozólag) nagyon 'szerencsés'. Ehhez gratulálunk a Kormánynak ... Fennáll viszont a veszély, hogy a kárpótlási jegyek névértékük egyharmadán vagy netán még olcsóbban fognak spekulánsok kezébe kerülni, akik majd kivárják, míg elõnyösen válthatják át õket állami tulajdonra. Vajon a spekuláció ilyen mesterséges táplálása nem fog-e jogos felháborodást kelteni a lakosságban? A kárpótlási jegy konkrét formáján, kezelésén változtatni kell, mert úgy, ahogy ezt most kialakították, kárpótlási jegy helyett inkább talán károkozó és 'spekuláns jegynek' lehetne nevezni." Szószerint így alakult a dolog, ahogy eleve tervezték. Hallatlan disznóságok történtek már a kárpótlási jegyek szétosztásánál, "adományozásánál" is. Aztán a klasszikus értékpapir-piaci spekulácó szabályai szerint kialakult a kettős, sőt hármas árfolyam. A spekulánsok leértékelt áron jutottak a kárpótlási jegyekhez, majd azok felértékelt árán vásároltak leértékelt árú földeket, ipari kereskedelmi létesítményeket, stb.

Antall gazemberségét mi sem bizonyítja jobban mint ez, a magyarság érdekei ellen valaha is elkövetett legsúlyosabb gaztett, amelynek révén szarért - húgyért kiárúsították, vagy kisajátították a nemzeti vagyont és létrejött a tőkés uralkodó osztály, amely inkább többé, mint kevésbé azonos a korábbi kommunista nomenklatúrával, vagy annak leszármazottaival.

Antall erkölcsi kérdésekben abszolute közömbös volt. Ennek egy sajátos kifejeződése az igazságszolgáltatásban végrehajtott
"rendszerváltás". Antall "paktumos" bűntársainak, különösen Kutrucz Katalinnak, köszönhetjük Györgyi Kálmánt az ELTE keshedt párttitkárát a legfőbb ügyészi székben. Érdekes, hogy a Bal - Rad nevü kommunista portál egy halállistát állított fel, amelyen a makogó Polt Péter az előkelő második helyen szerepel. Pedig az ügyészséget nem ő tette tönkre. Györgyi volt az, aki 1993 júliusában a Magyar Hírlap "szombati extra" lepedőnyi rovatában meghírdette a liberális kapitalizmus "bűnüldözési doktri náját" amelynek lényege, hogy a (növekvő) bűnözést nem szabad üldözni [az üldözés megsemmisítésre való állhatatos törekvést jelent], hanem "meg kell tanulnunk vele együttélni", mert ez - úgymond - szabadságunk záloga. A jó urat csöppet sem zavarta, hogy az alkotmány, a büntető eljárási törvény, ill. az ügyészségi törvény egyaránt a bűnüldözést teszi az ügyészség legfőbb kötelességévé. Azt sem tartotta szükségesnek, hogy erről a "paradigma váltásról" előzetesen konzultáljon az általa vezetett testülettel.

Az együttélést az ország népe azóta is tanulgatja, de a "tanulmányi előmenetel" nem igazán biztató. Más a helyzet viszont Györgyinél. Ő állítólag egyáltalán nem ragaszkodott ehhez a tisztséghez. De hozzá ragaszkodtak! Ahogy elmondja egy hozsannázó interjúban "Már az első ciklus végén úgy éreztem, hogy elég volt, ideje abbahagyni. Csakhogy az ember gyenge. Horn miniszterelnök egy személyes beszélgetésen azt mondta: szívesen látna továbbra is ebben a székben. Antall után Horn: ez is azt bizonyította számomra: sikerült elérni, hogy az ügyészség, a politikán felülemelkedve, nagy tekintélyt szerezzen magának. Hát, így is - ilyen szerényen is - lehet mondani. Különösen kiváló eredményeket produkált a jó úr az olajügyekben, Pintér Sándorral, Boross Péterrel és Solt Pállal teljes egyetértésben.
Aztán - csak úgy ukmukfukk - 2000 március 6-án lemondott. Azóta se árulta el senkinek, miért. Bölcs francia mondás, hogy a rejtélyes ügyek mögött keresd az asszonyt (cherchez la femme). Én kapiskálom az okot, talán van is valami közöm az ügyhöz, de most csak annyit, Kálmán úr nem a pufajkás párttársával, hanem az asszonnyal szemben volt gyenge. Erre látszik utalni a Kurucz Infó több
írása, amely azt a le nem tagadható tényt taglalja, hogy a százszorszép Kardos Éva a végrehajtói maffia képviselője, férje és annak (első házasságából származó) fia pedig besegítenek neki. Ezt a profilt Györgyi szakmai életrajzai nem tartalmazzák.

És most egy érdekes epizód. Orbán a következőket mondta Györgyi távozása kapcsán. "Abban a könnyű helyzetben vagyok, hogy az ügyészség, szemben a mi korábbi elgondolásunkkal, a parlament alá tartozó szervezet. Tehát sem a kormánynak, sem a miniszterelnöknek nincs köze ahhoz, ami az ügyészség és a parlament viszonyában történik. Hozzátette: nem lenne helyes, ha a kormányfő a köztársasági elnök jogkörébe tartozó ügyben szemé lyekre vonatkozó javaslatokat tenne." Áh' isten őrizz, hogy Orbán beleártsa magát a legfőbb ügyész kiválasztásába. Nyilván véletlen, hogy volt szobatársa lett a legfőbb ügyész. Polt - akinek irodalmi szólincse kb. kétszáz, szakmai szkincse pedig kb. ötven szó - nem ronthatott már sokat, hisz egy bűn leplezésre átalakított, jól bejáratott ügyészséget vett át a  csokornyakkendős gígerlitől [Györgyi alias Giergl].

De váltsunk vissza a kitérőből a fővonalra, Antall és az "antalli éra" elemzésére.

Antall - a nemzetközi zsidó tőke - embere azoknak szánta a magyar földet, akik sohase szántottak - vetettek. Ennek jegyében születtek a "privatizációs" jogszabályok. Torgyán, ill. a Független Kisgazdapárt, ezzel szemben a
"reprivatizáció" mellett állt síkra, vagyis azoknak kívánta visszajuttatni a földeket, akiktől elvették [mint pl. Romániában]. A "keresztény úriember" ekkor igazi banditafogást alkalmazott.
"Felkérésére Boross Péter (!) akkori belügyminiszter vizsgálatot folytatott, és közölte a kormányfővel: a 13 kisgazda politikus közül Torgyán az egyetlen, aki szerepelt a BM III/III. csoportfőnökségének hálózati személyek nyilvántartásában. Antall 1991. május 31.-én átadta a vizsgálat eredményét tartalmazó borítékokat a képviselőknek. Torgyán volt az egyetlen, aki nem volt hajlandó felbontani a borítékot, majd amikor azt (helyette) felnyitották és felolvasták, nem fogadta el valódiságát... Február 21-én az FKGP kilépett a koalícióból."

Antall banditizmusa a Csurka ügyben teljesedett ki. Innen azonban a politikusi szerepek "délibábossá" válnak. Tulajdonképp itt kezdődik a cikk...

Arra nem találtam adatot, hogy Antall, ügynökmúltjával kapcsolatban, személyesen megzsaroltavolna Csurkát. Elég azonban annyi, hogy már 1990-ben karmai közé került egy ügynöklista - Németh Miklós a lelépett miniszterelnökadta át neki - amelyen Csurka neve is szerepel. Mivel Csurka az MDF alelnöke volt, ez nem birizgálta a "keresztény úriember" kedélyállapotát. Nem kerestetett az archívumban Borossal a szolgálatkész hóbagollyal és nem osztogatott borítékokat. Nem akarta ritkítani az MDF sorait...

A
"rendszerváltást" a nép nagy reménykedése övezte: megszabadulni a zsidók által közvetített kommunista uralomtól. Többé - kevésbé ezt igérték számára a különböző mértékben "nemzetiszín" pártok beleértve az MDF-et is. A rendszerváltás illúziójában benne lappangott a zsidókérdés valamifajta megoldása is. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy az MDF "rettenetes tagsága" [Szabó Iván pénzügyminiszter szóhasználata] rádöbbenjen, megint lóvá tették. A kormányzó pártban fenyegető feszültségek gerjedtek. Ekkor trappolt be a képbe Csurka „Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán," c. politikai
esszéjével. A mű minden sora igaz, egésze mégis hamisság. Csurka III/III-as ügynök volt. Volt? Izgalmas kérdés, hogy ez a szolgálat mikor ér véget és amíg tart, az ügynök miként szolgál. Teljességgel alaptalan minden olyan feltételezés, hogy az ügynök csak fülel és jelent. Az ügynök a titkosszolgálatok által széleskörűen manipulált társadalom aktív politikai szereplőjévé is válhat, mint Csurka.

Csurkát szolgálataiért jutalmazták is. Többek között ő költözhetett be a felakasztott Angyal István, a nagyszerű (!) zsidó (!) forradalmár, lakásába és fekhetett bele jószerint ki sem hült ágyába. Ezért bizony szolgálni kell, azzal - amivel. Több mint konteó, hogy szolgált is. Hogyan? Ülepítő medencébe (kiegyenlítő tartályba) terelte és semlegesítette a
"rettenetes tagság" legrettenetesebb elemeit. Hogyan is, miként is? Tudom, mert résztvettem benne. Csurka kifárasztotta (!) a hőbörgő tömeget, mint türelmes horgász a kapitális halat.

A budapesti utcák hirtelen megteltek ordítozó, zsidózó tömegekkel, Csurka
"talpasaival" de már nem a "nyugodt erő", hanem az izgága MIÉP színeiben. Ez a dolgok lényege. Csurkát ugyanis 1993-ban kizárták az MDF-ből. Hagyták, hogy "fasisztoid" pártot alapítson és ellepje a pesti utcákat. Istenem, de szép is volt. Százezer torok bömbölte, skandálta Árpi bácsi nevének hallatán: "patkány, patkány".

Azt, hogy mire megy a pakli nem az eszem, nem is az ösztönöm, hanem a lábam érttette meg velem. Csurka félnapos tömeg performanszokat szerve zett változó színhelyekkel, ezek között jókora távolságokkal. Gyűlt a tömeg. Áradt a Csurka duma. Tovább ment a tömeg. Tovább harsogott a duma. Mindenről szó volt, amit az
"újfasiszták" hallani szerettek volna, kivéve egyet: mit csináljunk, ha már ilyen szépen összejöttünk? Lassan, észrevétlenül lepett el mindenkit az egyre ólmosabb fáradtság, majd ennek testvére a közöny.

A rendőrség lapított. Nem lőtt, nem lovasrohamozott, nem kardlapozott, nem gumibotozott. Nem kellett könnygázt permetezni. Az embereket Csurka ríkatta meg, vakította el. A tömeget szétoszlatta, majd mint politikai akaratok hordozóját közömbösítette, hogy hagyták kihőbörögni magát. A  
"l
aissez- faire" módszer jelesre vizsgázott. Csurka Raszputyin pedig írt egy cikket a Magyar Fórumba 1993. július 1-én "Átvilágítás" címmel. Abba a Magyar Fórumba, amelyet - furcsa módon -  sohasem tiltottak be, nem koboztak el, szerkesztőit nem dugták tömlöcbe, mint annakidején Táncsicsot. A Fórum megérdemelte ezt a toleranciát, hisz az indulatokat az utcáról elterelte az újságolvasás, a kolcsmai péofázás irányába. Mintegy előfutárává vált az internetes hülyítésnek.

A "csurkizmus" tényleges irányítói nyilván számításba vették Csurka azon tulajdonságát, hogy - megrészegülve saját hangjától - elveszti önkontrollját. Több ilyen
"önfeledt állapot" szem és fűltanúja voltam. Egyszer a debreceni sportcsarnokban, amelyet zsúfolásig megtöltött a miépesek és kisgazdák (!) lelkes tömege. [Torgyán és Csurka hamvába holt kokettálására később kitérek.] Szóval ... áradni kezdett a szózuhatag, miközben az óra körbejárt a szónok számára megállt az idő. A lelkesedés lassan unalomba, majd döbbenetbe, aztán dühbe váltott, amit mindenki érzékelt, kivéve Csurkát. Nem vette észre "áldozatai"  gyorsuló szökdösését sem. A helyzetet Szabó Lukács oldotta fel, a maga módján. Egy csurkai körmondat közepénél felállt és berekesztette a naggyűlést, egyidejüleg elnémítva Csurka nagy szerelmét a mikrofont. Dühösen és üresen mentem haza, megállapítva, hogy Csurkának "szájdiaréja" (szófosás) van. Ekkor voltam utoljára Csurka gyűlésen...

Csurka mindezek ellenére sem bukott meg (teljesen). Végleges és teljes bukását Orbán Viktor okozta, úgynúgy mint később a Torgyánét. Mindkettőre kitérek lentebb.

Csurka és a "csurkizmus" elszigetelésével a "konszolidált" MDF elveszítette tömegbázisát. Politikai leprában pusztult el. Nagy darabokban rohadt meg és hullott le róla a hús, a "szörnyű tagság" maradéka.

Az MDF buktával kapcsolatban azt hihette az ember, hogy Magyarországon egyszersmindenkorra megbukott a "keresztény kurzus" is. De nem. Arra még szükség volt. Ma is szükség van. Ki gondolta volna, hogy a "keresztény gondolat"  gyűrött koszos zászlaját egy fifikás roma csávó - egy párttitkár kölke - emeli majd magasba, aki bandájával nagyobb vargabetüket ír le a honi politikai palettán, mint Mózes népe annakidején a sivatagban.

A "nyugodt  erő pártja" végülis végelgyengülésben múlt ki. Vezérének szobrokat emel a történelemhamisító
"hálás" utókor. Hívei "Antalli örökségről" fecsegnek. Azok a zsidók, akik annakidején taxisblokádot szerveztek ellene, most a politikai korrektség archetipusaként emlegetik.

2015.04.06

 

III.

Föl föl te éhes proletár! Az állami vagyon szétrablása, kiárusítása a szocikormány által...


Mivel túlléptünk egy korszakon, de még több korszak van előttünk, amelyeket az uralkodó pártok és kormányok tevékenysége alapján jellemezhetünk, ide illesztek egy tabellát, amely megkönnyíti az eligazodást. 

1990–1993 Antall József (MDF) MDF-FKGP-KDNP Antall-kormány jobboldali
1993–1994 Boross Péter (MDF) MDF-kisgazdák-KDNP Boross-kormány jobboldali
1994–1998 Horn Gyula (MSZP) MSZP-SZDSZ Horn-kormány[14] baloldali
1998–2002 Orbán Viktor (Fidesz) Fidesz-FKGP-MDF Első Orbán-kormány jobboldali
2002–2004 Medgyessy Péter (pártonkívüli) MSZP-SZDSZ Medgyessy-kormány baloldali
2004–2006 Gyurcsány Ferenc (MSZP) MSZP-SZDSZ Első Gyurcsány-kormány baloldali
2006–2009 Gyurcsány Ferenc (MSZP) MSZP (2006-tól 2008-ig az SZDSZ-szel koalícióban) Második Gyurcsány-kormány baloldali
2009–2010 Bajnai Gordon (pártonkívüli) MSZP (külső SZDSZ-támogatással) Bajnai-kormány baloldali
2010–2014 Orbán Viktor (Fidesz) Fidesz-KDNP Második Orbán-kormány jobboldali
2014– Orbán Viktor (Fidesz) Fidesz-KDNP Harmadik Orbán-kormány jobboldali


1994-re a nép annyira megutálta a "keresztény kurzus"  kétkulacsos kormányát, és annyira elfelejtette a kommunizmus szörnyűségeit, hogy megint szocializmust, "szocialista" kormányt  akart. És mit kaptak a marhák? Kapitalizmust (!), amire a szavazó fülkékben nem is gondoltak...

A Horn korszak nagy "vívmánya" a privatizáció végrehajtása volt. Fentebb már megpendítettem, hogy privatizációt Antall aljassága szabadította ugyan az országra, de azt - Antall halála után a Boross Péter nevével fémjelzett dicstelen kormány bukását követően - az egykori zsidó fuvaros Suchman Tamás hajtotta végre. Vessünk mindenekelőtt egy pillantást erre a pofára. Amikor én ezt megtettem, az a bizonytalan érzésem támadt, hogy korábban személyesen találkoztam vele. De nem. A Debrecenben gyakorta felbukkanó román cigány seftesek néztek ki így és viseltek ilyen kalapot.

A hülye magyar azt hiszi, hogy a "vak komondor" sztorit a gójok találták fel. Hát egy frászt! Suchmann [nem mint fuvaros, hanem mint bukott miniszter] a marcali piacon
rátámadt párttársára Harján Dávidra, aki épp aláírást gyűjtött, amikor Suchman szétverte az erre a célra ideiglenesen felállított pultot, és többször is halálosan megfenyegette. És mivel védekezett? "Rohantam, mert a legjobb barátomnak a temetésére mentem, ahol engem kért fel az édesanyja, hogy én mondjak beszédet és véletlenül megbotlottam." Suchman úrról nem tudni, hogy zsidó magyar, vagy magyar zsidó e? Mindenesetre a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége [Mazsihisz] egyik vezető tisztségviselője [volt].

Ha semmi sem támasztaná alá a "Rózsadombi paktum" legendáját, bizonyítja az, hogy a magyar nemzeti vagyon egy hitközségi zsidó kezébe került.

Micsoda fintora a politikai sorsnak, hogy a szocialista rendszert, a szocialista gazdaságot, a szocialista társadalmat annak a pártnak [MSZMP] az utóda [MSZP] verte szét, amely létrehozta. Ez a kaméleon párt hasította szét a dolgozó nép társadalmát tőkésekre és nincstelenekre [proletárokra]. Hogy lehet ez? Nagyon egyszerü! A zsidó vezetés mellett keletkezett értéktöbbletet ugyanezek a zsidók felosztották maguk között, ill. "testvérisesen" megosztot ták külföldi fajtársaikkal.

A privatizáció rémtörténetét még főbb vonalaiban sem akarom itt felvázolni. Rábukkantam viszont egy kitünő tanulmányra, amely rövid és érthető formában szenvtelenül (!) vázolja a históriát. Ennek ellenére, vagy éppen emiatt nem lehet káromkodás nélkül olvasni... Néhány mazsolát teszek csak ide belőle.
"A privatizálás kifejezést Steve Henke professzor [Reagan elnök és Pinochet tábornok tanácsadója] használta először 1983-ban. Az Amerikai Egyesült Államokból onnan indult el Európa felé. Európában azonban az állami vállalatok termelésének GDP-hez mért részaránya nem haladta meg a 12%-ot Amerikában pedig ezt az értéket meg sem közelítette. Teljes ágazatok privatizációjáról nem voltak tapasztalatok.
Sebaj! A fuvaros hályogkovács bátran belevágott...
A privatizáció Magyarországon a magántulajdon kialakításának, az állami szektor visszaszorításánaktörténelmi folyamata ...
Azaz a szocialista közvagyon felprédálása...
Az intézményes privatizáció az Állami Vagyonügynökség megalakulásától számítható. A privatizáció tárgya 1858 állami vállalat 1670 Mrd Ft könyvszerinti saját vagyonnal. ... 1991. őszén megjelent a kormány 'Tulajdonosi és Privatizációs Stratégiája"
Látjuk, az indítás egyértelműen Antall sara... Erről tárgyalt Newyokban a zsidókkal...
Ennek alapján születtek meg jórészben 1992-ben az ún.privatizációs törvények. A hazai fizetőképes kereslethez igazodó privatizáció 20-25 évbe is beletelt volna. Ezért a gyorsítás érdekében az új kormány 'külföldbarát' politikát folytatott.
A hiénák éhesek, ezért türelmetlenek voltak...
A magántőke hiányát orvosolandó - bevezették az E-hitelt és a többi belföldi magánszemélyeknek szánt 'kedvezményes technikát'.
Az állam fizeett a "kedves vevők" helyett...
A folyamat élénkítése érdekében az ÁVÜ leválthatta a vállalat vezetőségét, ha az nem vett részt a privatizálási erőfeszítésekben.
Ez a politikai és gazdasági "rendkivüli állapot" bevezetését jelentette...
A privatizáció mellett szólt a 'nyugati befektető' megjelenése (magasabb bér, korszerű technológia)...
Más kérdés, hogy több volt a piackivásárlás, mint a befektetés. A nyugati 'tőke' portfoliójában egyáltalán nem volt olyan elem, hogy 'magasabb bérek'...
Az 1994. éviparlamenti választások nyomán új kormány alakult Magyarországon.
A pufajkás Horn Gyula kormányról van szó... 
... amely a privatizáció területén is lényeges változtatásokat hozott. Ennek alapja az 1995. évi XXXIX. ún. privatizációs törvény
A Bokros csomag, amelyet az Alkotmánybíróság alaposan megnyesett. de mégis ....
1995-ös költségvetésbe beállított, majd a pótköltségvetésbe Bokros Lajos által változatlan formában átemelt
Vissazcsempészett...150 milliárd forintos privatizációs bevételi terv várt realizásra. Februártól már SuchmanTamás privatizációért 'felelős' (...)  tárca nélküli miniszter vezényelte magánosítás az első tíz hónapban csupán 50 milliárd forint bevételt realizált, amiből csak 30 milliárd volt a készpénz. A decemberi hónapazonban a MATÁV és a közművek...
...vagyis a stratégiai ágazatok...
 privatizálásával meglódította a költségvetési bevételeket. így az 1995-ös évben összesen 473 milliárd forint bevételhez jutott a költségvetés a privatizációból, míg az eddigi értékesítésből származó bevételek 1990-től számítva meghaladták a 909 milliárd forintot. Tehát a privatizációs bevétel egyetlen évben elérte, sőt, több mint 38 milliárd forinttal meghaladta, az 1990-1994. közötti összes privatizációs bevételt. A 473 milliárd forint közel 95%-a készpénzben, a készpénzen belül pedig 87% devizában érkezett. Az 1995. évi privatizációs "sikerév" [...] devizabevételei több mint kétszeresen meghaladták az 1990-1994. közötti privatizáció devizabevételeit.
És most tessenek megfogózni
...
A hatalmas bevételnek köszönhetően, nem egészen 2 §-kal  [!] csökkent a több mint 5000 milliárd forintos belső államadósság: annak a 92 milliárd forintnak köszönhetően, amit kormánydöntés értelmében a privatizációs bevételekből adósságtörlesztésre kellett fordítani. Ugyanakkor sokáig titokként őrizte Suchman Tamás privatizációs miniszter, hogy a rekordösszegű privatizációs bevételhez ugyancsak rekordméretű, becslések szerint 250-300 milliárd forintos állami garanciavállalás is tartozott. Annak kicsi ugyan a valószínűsége, hogy ezt az utolsó fillérig valóban ki kellene fizetnie a vagyonkezelőnek, a költségvetés számára azonban kínos helyzetet teremtett, amennyiben a vevőknek nyújtott rekordmértékű kezességnyújtással segítette elő a privatizációt. A minisz ter, a külföldi befektetőktől minden további jogvita anyagi következményeit átvállalta.
Vagyis - magyarán szólva - a közvagyon felprédálásából mindössze 2 % [!] százalék jutott a magyarságra nehezedő adósságteher csökkentésére, a többit, így vagy úgy, elsajátította a zsidó maffia. Ennek nem lett semmiféle hátúlütője. Így váltunk "következmények nélküli országgá". Azaz mégis, Antall szobrát a lefo sott kilométerkővé tette hasonlóvá a nép kegyelete, valaki a 15 millióból, akiknek "lélekben" miniszterelnö ke akart volna lenni... 
Horn ágyban párnák között végezte. Nem tudom, feltörik e a sírját és ellopják e a koponyáját, mint a Kádárét. Trófeának mindenestre akkor lett volna alkalmas [levágva...], mikor vaskorona díszitette... Suchman porhüvelyének is csupán a kukacok fognak örülni, mivel - gondolom - idegenkedik a hamvasz
tástól...

---------------------------------------------------------------------------------------------------
Frissítés!


Suchmann egyébként nem a privatizációba bukott bele. Ahhoz képest egy banánhéjon Tocsik Mártán csúszott el. Ím a hölgy. Származását ne firtassuk, nehogy az antiszemitizmus vádja érje a ház elejét. Ha e nevet halljuk, a "sikerdíj" ugrik be. Hogy is  működött (működik) ez a "jogintézmény", a privatizá ció motorja?

A téma tengernyi irodalmát hálóval kutatni nem, csak benne horgászni lehet. Nekem szerencsém volt egy kitűnő könyvvel... Abból szemezgetnék egy kicsit.

Suchmannból kevesen néznék ki, hogy filozófus és humorista is - egy kicsit. A kifosztott (elprivatizált) Magyarország szerinte a
"társasági törvény" szerint működött. A sikerdíjak kapcsán a következőkre hivatkozott.
"Marha jól hangzik, hogy sikerdíjakat, osztalékokat vettek fel. Persze, működtek. Tiltotta ezt valami? Tíltotta a vagyonkezelői szerződés? Nem! Tíltja a társasági törvény? Nem! A büntető törvény könyvben van ilyen tényállás? Nincs!" [98.old.]

Ez a duma legveszélyesebb zsidó találmány, liberalizmus alapelvére utal:
"mindent szabad, amit a törvény nem tílt." Hát persze! Az állami bűnözés feltételeit előbb a "jogalkotás" szintjén kell kialakítani. Ennek nagymestere a vigyorgó [természetesen ugyancsak zsidó] jogtudor, a Suchmann által hivatkozott társasági törvény megalkotója. Ő teremtett olyan közállapotokat, amelynél szállóigévé vált a liberalizmus talmudista kiterjesztése: "tán' erkölcstelen, ám nem jogellenes, ergo nem üldözhető". Ez a jelmondat díszíthetné a "következmények nélküli ország" kriptáját...

Hát persze, a szép, jó és főleg okos
Sárközi Tamás professzorról a folyton vigyorgó "fehérgalléros" kártevőről, a társasági törvény atyjáról van szó. Ez a pasas egyszerüen kenőolaj egy nemzet-daráló gépezetben. Egy
ínterjúban úgy jellemzik "tizenegy kabinetnek 'dolgozott' az államigazgatás szakértőjeként, és arra jött rá, hogy a kormányzás végül is a legkisebb rossz okozásának művészete." Hát igen! Ő is egyik tagja a pártok és a nemzet fölötti kasztnak, mint Surányi és Györgyi [aki zsidó felesége révén kerülhetett közéjük]. Ők az érinthetetlenek kasztjához tartozók a zsidó uralom építésén munkálkodnak szűntelen, a politikai viharok feletti védett zónában.

Az ürgejáratra emlékeztető jogszabályok
"megalkotása" mellett egy másik folyamat is beindult, az ú.n. "dereguláció" vagyis a nagy fejszével végrehajtott jogszabály irtás. [2007 évi LXXXII törvény.] Az ennek során elkövetett "teméntelen" baromság is felsorolhatatlan. Egy precíz és ráérő jogász Blutman László mégis
megpróbálkozott vele "A dereguláció árnyékos oldala" c. tanulmá nyában, amelyet kifejezetten ráérő mazochistáknak ajánlhatok.

Sárközi áldásos tevékenységét a "Prima Primissima" díj odaítélése alkalmából így
méltatja az MNO "1988 (!) és 1990 között igazságügyminisz ter-helyettes, 1989 és 1990 között 'deregulációs kormánybiztosként' vezette azt a kodifikációs bizottságot, amely az emlékezetes spontán privatizációt lehetővé tevő társasági törvényt kidolgozta. Csak emlékeztetőül: a Németh Miklós-kormány idején a spontán privatizációval kezdődött a közvagyon törvényesített szétlopásának folyamata, egy szűk csoport által. Az Antall-kormány idején is nagy szerepet játszott a privatizációs folyamat jogi megalapozásában. Már akkor is nyíltan hirdetett alapelve az volt, hogy ha kapitalizmust akarunk, ahhoz kapitalisták kellenek, márpedig mi nem tudunk várni százévnyi eredeti tőkefölhalmozásra, ezért ezt a folyamatot fel kell gyorsítani. Amit persze nem hirdetett nyíltan, de igencsak előmozdított: a gyors privatizáció érdekében fel kell függeszteni mindenfajta jogállami ellenőrzést, azt rá kell bízni egy szűk csoportra, és hagyni kell egy hasonlóan szűk csoportot, hogy széthordják minél rövidebb idő alatt a közvagyont."  Sirfeliratnak is megtenné... Persze a professzor úrnak esze ágában sincs sírbaszállni. Még árt a köznek amit lehet, ahol lehet.

Ezek után térjünk vissza arra a büdös mocsárra, amelynek felszínén lebegve Tocsik Márta
"sikerdíjat" érdemelhetett ki. A "Tocsik misszió" lényege a következő volt. Az önkormányzatokat törvény szerint megillette az elkótyavetyélt gyárak telkeinek (belterületi földek) ellenértéke. E privatizációs bevételt az önkormányzatok közcélokra voltak jogosultak illetve kötelesek felhasználni. Ha valamely önkormányzati döntéshozó (testület) az egész közösséget megillető összeg tekintetében alkuba bocsátkozott, ezt csak a közérdek rovására tehette. Így Tocsik Mártuska minden sikere mögött hűtlen kezelésnek, ill. aktív/passzív vesztegetésnek kellett meglapulnia. Nem vélelmezhető ugyanis, hogy bármelyik önkormányzat hajlandó lett volna a hölgy szép szeméért lemondani a privatizációs árbevétel ilyen - olyan hányadáról.

Tocsik tulajdonképp (ál)
"alkuszi megbízást" teljesített. Ugyanis a (valódi) alku
"A kölcsönös nyereség (Mutual Gains Bargaining, MGB) olyan megközelítése az alku tárgyalásnak, amelynek célja hogy minden egyezkedő fél számára előnyös (win-win) kimenetel jöjjön létre." Erről az adott esetben szó sem volt, kivételképp sem. Mártuska "röptetése" önmagában is aljas, ill. bűnös cselekedet volt.

Szerintem a Tocsik ügy körül támasztott csinnadratta mesterséges volt. Az igazi privatizációs disznóságokról elterelték és Tocsikra fókuszálták a társadalmi elégedetlenséget.

Tocsiknak ugyanis végső soron semmi baja nem lett a cécóból. Az Index a következőképp
tudósított a happy end-ről. "Felmentették Tocsik Mártát az ellene hozott vádak többsége alól a Legfelsőbb Bíróságon. A korábban különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel is vádolt jogászt a Legfelsőbb Bíróság a keddi ítélethirdetésén csak három rendbeli magánokirat-hamisításban találta bűnösnek. Emiatt Tocsiknak négyszázezer forint pénzbüntetést kell kifizetnie. A jogásznő visszakapta a vagyonát is, és eltörölte a bíróság a közügyektől való eltiltását. Lezárult a hét éve kipattant privatizációs botrány nyomán indul Tocsik-per."
Gyözött tehát a jog és az igazság, mármint a Talmud szerinti jog és igazság. A "markó utcai Kahal" ez ügyben is hű volt önmagához. Ezt a processzust egyszer már felvázoltam a devizahitelezéssel kapcsolatos kúriai állásfoglalás kapcsán. [A kép is abból a cikkből való.]

A két ügy tényállása egymástól eltérő. A kárt okozó magatartások lényeges ismérvei viszont azonosak. Mi a lényeg? A gójok büntetlen (!) becsapása, megkárosítása zsidó fifikával.

A "frankhitel" ügyben a bankok csalási cselekménye bizonyítható, megkérdőjelezhetetlen volt. A svájci frank árfolyama hosszú éveken keresztül ingadozásoktól mentes volt, nyilván nem véletlenül. Erre alapozódott az a spekuláció, amely mint biztosan (!) bekövetkező eseménnyel számolt a frank mesterségesen kiváltott (!) meredek (!) árfolyam változásával. A csapda, amibe nálunk kb. egymillió gój besétált, nem könnyelműen vállalt kockázat volt, hanem a csalás fel nem ismerése az ügyes megtévesztési
"marketing" folytán, amely épp az árfolyam stabilitásra apellált. A "magyar" Kúria azonban az bárfolyam kockázatot - mint kikerülhetetlen istencsapását - a hiteledósokra hárította, ill. vállaikon hagyta - kiküszöbölve a "jó erkölcs sérelmén" alapuló semmisségi okot...

A Kúria abban sem talált semmi kivetni valót, hogy az adófizetők pénzéből nem falusi bölcsődék, utak, stb. létesültek, hanem zsidóvillák Budapesten. Nota bene - jól emlékszem arra, hogy anno képek tucatjait lehetett letölteni a tocsik villáról. A Google viszont meghülyült (?). Sem a ház, sem a villa, sem a house, sem a haus beütésére nem ad találatot. Több mint furcsa. Szerencsémre a dühödt keresgélés közben egy nem várt képre bukkantam.

A kép alatt nincs magyarázó szöveg. Szabad hát a gazda annak kitalálásához, mit akart a riporter kifejezni, ill. a riporter akaratától függetlenül, mit szimbolizál a kép?

Ami engem illet, a Kúria szellemét - amelyet a proccos épület belső is tükröz - az emberi remények temetőjének, sőt a fölényes gúny házának látom, érzem, tartom. De - amint ezt Tocsik Márta esete is példázza - nem mindenki van ugyanígy vele.

Van aki győztesen, felmagasztalva int pá - pát Iustitia kisasszonynak.

Végezetül néhány - talán torz - tanulság.

A zsidóságnak tulajdonképp nincsenek teljesíthetetlen elvárásai velünk gójokkal szemben. Mindössze arról van szó, hogy nem szabad észrevenni, főleg észrevételezni az ilyen Tocsik féle apró visszásságokat. Nem elég azonban sunyin, befelé fortyogva, nyelni. Nem! Ki kell tárulkozni nemzetünk e legkiválóbbjai felé. Szeretni, sőt imádni kell őket, lúdtalpukkal, göndör szőrzetükkel, lefittyenő húsos ajkukkal, gajmós orrukkal és illatukkal egyetem ben. Aki ezt a lelkesedést nem érzi, vagy nem képes teljesen meggyőzően eljátszani, az megnézheti magát. Nem hivatkozhat Herzl Tivadarra, a faj sza gára és a batyujában behurcolt antiszemitizmusra. Hisz nálunk már ők vannak itthon. Ezt játszották el Palesztinában is.

Nálunk igazándiból most kezdődik a kiszorítósdi. De fog e sikerülni? Sohasem volt még annyi nemzet, ország
"rút kelepcében" mint manapság. Sohasem nyögtek ennyien az adósrabság "kínos kötelében". A zsidó igánál nincs kegyetlenebb iga. Ezt a zsidóság nem is titkolja, sőt hirdeti a Talmudban, a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben és máshol. Ezért van az hogy vérüket immár a természet kéri.

Mi pedig vigyázó szemeinket Párizsra és minden olyan irányba vetjük, ahol a "..... kérdés" gyors és eredményes megoldása ígérkezik...

[2015.04.25-i frissítés.]
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

IV.
Az SZDSZ széhámos kölyökcsapata mint a polgári jólét kormánya

A pufajkás leszerepelt. Helyette megjelent a a kolbász és a kerités polgári pártja a Fidesz, a következő szlogennel - "csak az az ország lehet gazdag, amelynek polgárai is jólétben élnek."

Történetünk 1998-al, az első Orbán kormánnyal folytatódik. Érdemes beleolvasni, mivel próbálta Orbán a jónépet hasba akasztani a Fidesz 1998-as programjában. A hadova önmagában nem lett volna elegendő. Szövetségesek után kellett nézni. Orbán ülepét végülis a Független Kisgazdapárt és az MDF (roncsai) emelték a bársony fotelbe. Kisgazdákkal kötött paktum, az u.n. "koaliciós szerződés" alapján a FKGP 82 választási körzetben léptette vissza képviselőjelöltjeit a Fidesz jelölt javára, a második választási forduló előtt. A Parlamentbe jutott 48 kisgazda képviselő szavazata a kormány megalakulásához is szükséges volt.

[Talán kevesen emlékeznek már, hogy
a Fidesz-program megalkotásában hervadhatatlan érdemeket szerzett a bandzsa félnótás Matolcsy György... A jutalom se' maradt el. Az egykori ipari és kereskedelmi, valamint a munkaügyi minisztériumból új, gigantikus "potemkin minisztérium" jött létre a Gazdasági Minisztérium, amelynek élére, Chikán Attila rövid beugrása után, Matolcsy került.] 

Az első Orbán kormányban ennek folytán a Kisgazdák is miniszteri székeket kaptak. Torgyán József pl. földművelésügyi miniszter lett. Az MDF részéröl Dávid Ibolya az igazságügyminiszteri széket kapta.

Orbán persze egyáltalán nem óhajtott Torgyánnal egy tálból cseresznyézni. Mi tehetett? Hát'
"kriminalizálnia" kellett Torgyánt, pontosabban környezetét. Mi sem volt könnyebb ennél, hisz a kormány fundamentumát az Orbán/Pintér vér- véd-  és dacszövetség alkotta. [Pintér volt az Orbán kormány erős embere. (Ma is az.) Fertelmes bűnök sűrű hálója kapcsolja össze életre-halálra ezt a két sötét alakot.]

E piszkos belügyi hajtóvadászatnak a históriáját nem akarom tárgyalni. Elég ha csak Szabadi Béla esetére utalok. Szabadit a
"kisgazda" Boros Imre [ex SZT. tiszt] denunciálta névre szóló feljelentéssel, kompromittáló adatok átadásával és az államtitkár elítélése iránti kérelem előterjesztésével. E "kollegiális" aktus nyomán Torgyán e legkedvesebb, legtekintélyesebb államtitkárát láncon járatták hónapokig, mint a cirkuszi medvét. Élményeit megírta...

Orbánnak nem az első, nem is az utolsó húzása volt Torgyán átverése. Ennek kapcsán felvetődik Orbán
"sikereinek" titka.  A titok megoldása igen egyszerü. Az áldozatok - köztük egy rafinált rózsadombi ügyvéd - egyszerüen nem képesek felfogni, hogy egy gátlástalan cigány stricivel állnak szemben. Ez okozza vesztüket.


A korbács és mézesmadzag politika, szalámi taktikával kombinálva, hamar meghozta gyümölcsét. Lányi Zsolt kisgazda képvislő úr, a miniszterelnöknél tett látogatása után (...) élére állt a Torgyánnal szembeforduló szakadároknak. A kisgazda miniszterek még január végén titkon hűséget fogadtak a miniszterelnöknek. Megalakult a frakción belüli ún. "polgári platform". 2001 február 8-án Torgyán József, menteni akarván a még menthetőt, felkereste Orbánt és lemondott miniszteri posztjáról.

Ez azonban nem volt elég. Ki kellet hajítani a frakcióból és meg kellett fosztani pártelnöki tisztségétől is. Ez is meg lett faggyúzva. A
"szakadárok" külön gyűléseztek. Májusban pl. ugyanazon a napon, két helyszínen tartottak "kisgazda" nagygyűlést. A Cegléden megtartott egyik (...) gyűlésen – Torgyán Józsefet ismét megerősítették. Gyors válaszul a puccsisták uralta kisgazda parlamenti frakció két nap múlva kizárta Torgyán Józsefet soraiból. Torgyán perre vitte a dolgot. A pert meg is nyerte de a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletét, ami jogszerűtlennek nyilvánította a kizárást és intézkedett Torgyán József visszavételéről, az Országgyűlés egszerüen nem hajtotta végre [leszarta], a jogállamiság dicsőségére. Torgyánnak tehát befellegzett, jóllehet igaza volt és a pörét is megnyerte.

[A kisgazda puccs megszervezésénél Orbán és Pintér nyilván nem hagyták figyelmen kivül, a Kisgazdapártot az antalli szép időkben sem volt könnyü meglovagolni. Amikor Antall a
"boríték-trükkel" próbálta Torgyánt megfélemlíteni, "spontán" lázadások zajlottak a párton belül. A pártszékház időnkénti
"ostromára"  gondolok. "1992. június 11-én több kisgazda vezető 'felmentette' Torgyán József elnököt, majd a dolgozószobájába zárta (...) a politikust. A történtek miatt zászlórudakkal felszerelkezett párttagok érkeztek a székházba, hogy a 'puccsistákat' eltávolítsák az épületből. Egy hónappal később, 1992. július 23-án Németh Béla és Cseh Sándor kisgazda vezető és egy közjegyző próbálta meg sikertelenül birtokba venni a székházat.2002. július 12-én egy párttagokból álló csoport hatolt be az épületbe, őket végül a biztonsági emberek távolították el rendőri segítség gel. 2002. október 11-én a Réti Miklós elnök vezette kisgazdák feszítővassal hatoltak be az épületbe." A történelem ismétli önmagát, persze nem szószerint.].

A nóta vége mindenestre az lett, hogy a Kisgazdapárt széthullott, maradványai szétszóródtak, vagy befeküdtek a büdös Fidesz mocsárba. És még csak az első Orbán ciklusnál tartunk...

Torgyán pedig megírta önmaga és pártja édes - bús történetét
"Antalltól Orbánig" címen. Szívesen idéznék belőle néhány passzust, de eltérnék vele a tárgyamtól.

Az első Orbán kormány uralkodása négy évi mérleg-egyenlegének főösszesítője az, hogy Orbánt Medgyessy követte. Ebben nem kis szerephez jutottak Matolcsy jobbnál jobb ötletei. Egyik a nevezetes
"Széchenyi terv",

2015.04.12
 

Sz. Gy.

 

Folytatom!

 

Megosztás