Nem kell olyan isten, aki mindent megbocsát
Nem kell olyan isten, aki megöli egy fiát
Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul
Nem kell olyan isten, kinek bűnös aki él
Nem kell olyan isten, ki csak szenvedést ígér
Szabad magyaroknak nem kell ilyen úr
[Laborc - István a király]

 

 

 

 

Hogyan lehetünk pogányok?

Ex libris Alain de Benoist.
 

Régtől van, hogy az európai emberek helyett a franciák, pontosabban a francia zsidók gondol kodnak. Így van ma is. Ezen viszont mi gójok nem gondolkodunk, mert renyhe agyunk már rég beletörődött, hogy ez a világ rendje.

Nem sejtettem mibe tenyerelek, amikor leértékelt áron megvettem egy semmitmondó külsejü könyvet, Alain de Benoist "Hogyan lehetünk pogányok" c. művét. Még a szatyorban volt a könyv, amikor már azon kezdtem a villamoson morfondírozni, ugyan miért kellene nekünk ismét, vagy egyáltalán, pogányokká lennünk. A "pogány" ugyanis több mint szitokszó, a tárgyát "lefikázó" gúnyszó. A "Szó jelentése" c. weblapon az alábbi épületes meghatározás olvasható. "Pogány - Kinek az Istenről és igéjéről vagy épen semmi fogalma és isméretei nincsenek, vagy ha vannak, hibásak, tökéletlenek, s bálványimádásban nyilatkoznak. Bibliai értelemben a régi zsidók fogalma szerint minden népek, a zsidókon kivül. Jelenleg pogány név alatt értetnek mind azon népek, kik nem keresztények, nem zsidók, vagy muhammed vallásán levők, mennyiben t. i. nem egy igaz Istent hisznek. Se hite se oltára mint a pogánynak. (Km.). Köznépi ért. aki nem keresztény, mind pogány. Átv. vad, kegyetlen, szivtelen, durva, kemény. Pogány szivü, lelkü ember. Pogány is megszánná. Pogány bánásmód. Pogány idő, igen rosz, kemény, hideg. Adják e nevet lónak is, kivált, ha szilaj. E szónak a latin paganus-ból való eredete kétségtelen, s onnan magyarázandó, hogy a bálványimádók, kiket Constantin és fiai a városokból kiűztek volt, falukra vonták magukat, honnan a latin keresztényektől paganus (falusi) nevet kaptak." Arra nem tudtam rájönni, hogy az archaikus szöveget a honlap szerkesztője honnan vette, mert nem hivatkozik rá. Viszont mert a szöveg lényegében megfelel a szó "hivatalos" értelmezésének, arra kellett gondolnom, hogy Benoist egy rohadt zsidó, aki egy új mocskos fogalom mocsárba akarja süllyeszteni azokat, akik már kiutálkoztak a rohadt judeo-kereszténységből. Nos, úgy látom, nem tévedtem nagyot...

Ami a franciákat mint gondolkodókat illeti, Európa és a világ tragédiája a "francia (!) felvilágosodással" kezdődött, melynek élén az "enciklopédisták" haladtak. Sokan voltak. Elég ha közülük csak Montesquieut , Rousseaut, Voltairet a "Nagy Francia Forradalom" eszmei nemzőit említem. Mondhatom, a sok okos fennkölt - grandiózus marhaságokat agyalt ki. Ilyenvolt pl. "Az emberi és polgári jogok  
nyilatkozata" is. Túl hosszú ahhoz, hogy idézzem, akár kivonatosan is. De - istenemre - szórakoztató olvasmány, aki ráér olvasson bele.

A terjengősen magasztos elvek mellett a forradalomnak egy jó ütős szlogenre is szülsége volt, amellett, hogy
"elméleti alapjának a felvilágosodás eszméit tekintette. Hármas jelszava: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség (Liberté, Égalité, Fraternité) máig olvasható számos középületen." Mekkorát röhögtek ezen a zsidók! A Cion Bölcseinek 1. sz Jegyzőkönyvében ez olvasható. "A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a jelszavakat: 'szabadság, egyenlőség, testvériség' az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektuelek a maguk elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek egyenlőtlenségét ... Nem gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy azok az újgazdagok, akiket a tömeg kiválasztott maga közül a kormányzás gyakorlására, a politika tekintetében épp oly vakok, mint maga a tömeg..."
A magasztos eszmék és elvek mihamar a legszörnyűbb zsidó-terrorba torkolltak, vagyis betöltötték rendeltetésüket. A forradalom vezetői (Danton, Robespierre, stb.) természetesen zsidók voltak. Ők persze nem voltak "vakok".

Sajnos nincs mód elidőzni e forradalom tanúlságain. Gondolatmenetem egy nagy idő-ugrással folytatódik azzal, hogyan sikerült a franciákat egy másik zsidónak Herbert Marcusenek is megbolondí tania, olyannyira hogy a diákok nagy tömegei a "Marx - Mao - Marcuse" jelszót ordítozva randalírozták végig Franciaorszá got, különösképp Párizst. A legnagyobb bánatomra nem időzhetek el e jó úr személyénél, ill. viselt dolgai nál sem. Eszméi azonban rövid méltetást feltétlenül megérdemelnek e cikk kapcsán is.

Marcuse a marxizmus trockista (!), azaz echte zsidó, koncepcióját próbálta a hatvanas évek lázadozó Franciaországában gyújtogatásra felhasználni. Nem teljesen eredménytelenül. Trockijon kivül elővette és leporolta a hírhedt "kultúr marxistákat" is Hegeltől Lukács Györgyig, nem feledkezve meg a szexuális felszabadulásról és egyéb ifjúsági csemegékről sem.

A huszadik század végén, ill. Európa közepén már nem volt komoly vevő az "intellektuális" csomagolásban piacra dobott - Maoval megfejelt - zsidómarxizmusra, így Marcuse, eszméi és mozgalma hamvukba holtak.

Ami mármost Benoist urat illeti, szerintem Marcuse óta ő a legveszélyesebb zsidó szarkeverő Európában és mivel jelenleg is aktívan fertőz, őt érdemes és időszerü alaposabban szemügyre venni. Különös tekintettel a francia gondolkodás és jellem egy páratlan tulajdonságára. A franciák körében az íróknak kivételes (!) tekintélye van. Ezért nem csupán a gondolkodás, de a politikai cselekvés hatékony befolyásolására is képesek. [Ezért is hoztam fel az "írói gyújtogatás" fenti példáit.]

Nos, amint fentebb már pedzettem, Benoist azokra szeretne hatni, vagy ha ez nem lehetséges, azokat kompromittálni akik kivonták, kivonják magukat a judeo-keresztény (judeo-kretén) egyház szellemi bűvköréből és felekezeten kívülinek ill. nem hívőnek tekintik, jelölik önmagukat és egyre többen vannak. A könyv voltaképp egy pamflet, amely a szekularizmus ellen íródott, amelynek nagyszerü jellemzését adja a hasonló nevü egyesület. "A szekularizmus az a 'vallás', amely az emberiségben hisz. Amely magáénak érzi a világ ügyes-bajos dolgait; szívébe zár mindent, ami érző lények jólétéhez köthető, és az azzal a bolygóval való törődés szószólója, amelyen éppenséggel lakunk. Azt jelenti, hogy minden egyes ember számít; egy 'intellektuális függetlenségi nyilatkozat'; azt jelenti a templomi pad feljebb való a szószéknél, hogy azé legyen a profit aki viselte a terhet, és az oldja meg az erszényt, aki megtöltötte. A szekularizmus tiltakozás a vallási elnyomás ellen, az egyházi zsarnokság ellen, az ellen, hogy jobbágyai, alattvalói, rabszolgái legyünk bármilyen fantomnak, vagy egy fantomot képviselő papnak. Annak való ellenszegülés, hogy ezt az életet elvesztegessük egy másikért, amelyről nincs is tudomásunk. Azt ajánlja fel, hogy csak hagyjuk az isteneket magukra. Ez csak a józan ész szinonimája; vagyis eszköz egy kívánatos és értelmes cél elérés." A szekularizmus tehát ellentettje mindannak, amit az ördög undorí tó jezsuita pápája megszemélyesit. Benoist elmélkedhetne a szekularizmusról, mint jelenségről is. De ő - a francia zsidó - egy metamorfózist (átlényegülést) fest a falra, a szar különféle árnyalataival. Lássuk, hogyan csinálja.

Előre kell bocsátanom a könyvet - mint a legtöbb hasonló témáju francia művet - rendkivül fárasztó olvasni, még nehezebb megérteni az írók azon mód szere miatt - hogy kivételes müveltségük fitogtatása végett - többszáz más szerzővel dobálóznak. Így van ez a kitünő fordítás ellenére is, ami Gazdag István tudását, szorgalmát és empátiáját egyaránt dícséri.

Lássuk hát, hogy akar léprecsalni bennünket a ravasz zsidó, hogy működteti a "duplagondolt"!

„A pogányság a világ egységének és 'költőiségének' felismerésére irányuló törekvés. Pogánynak lenni annyi, mint cinkos barátsággal tekinteni a világra, művelni az „erényeket”, törekedni az öntökéletesítésre. […] A pogány szemlélet ne legyen megfordított kereszténység, ellenegyház, selejtes ezotéria, 'fehér szabadkőművesség', együgyű New Age-mozgalom, ne váljon 'második vallásossággá', pogány mázzal bevont politikai extrémizmussá. […] Tulajdonképpen az a kérdés, hogy vajon 'új életre lehet-e kelteni régi kultuszokat' anélkül, hogy a szektarianizmusba és az utánzásba merülnénk, vagyis végül belesnénk abba a 'nihilizmusba', amelyet minden 'valódi pogányságnak' éppenséggel meg kellene haladnia.”

A zsidó úgy kezdi, mintha az ő előjoga és lenne meghatározni, mi a pogányság. Honnan a picsából (bocs!) szopja, hogy a pogány legfőbb gondja a világ "költőiségének" felismerése? Honnan veszi, hogy a világ "költői"? Hogy lehet a világra "cinkos barátsággal" sandítani? Már itt kibújik szerzőnkből a sötét zsidó.

Hogyan is, miért is?

Mára tudjuk, vagy inkább csak kapiskáljuk, hogy amit világnak mondunk elképzelhetetlenül nagy, (ill. elképzelhetetlenül kicsi) térben és időben egyaránt. Az évmilliárdok nulláit még csak el tudjuk képzelni úgy - ahogy. De a táguló világegyetem (milliárd) fényévekben mért távolságain már kiakad a fantázia. Ugyanígy elképzelhetetlen a világ anyagtömegének nagysága (a sötét tömeget nem is említve). Továbbá a galaxisokba, galaxis halmazokba rendeződött égitestek száma, nagysága, stb. Mi a sárgolyó lényei számértékkel alig ábrázolható kicsiny kalkulus vagyunk mind a tér, mind az idő fenti dimenzióiban. Létünk csak magunkhoz mérve "arasznyi", ahogy Madách mondja. Már nem is említem a parányok világát, amelynek hozzánk viszonyí tott kicsinységét és a benne lezaljó folyamatok gyorsaságát sem tudjuk felfogni, ha mérni tán' tudjuk is.

A világban nincs kivel komázni. Ennek ellenkezőjét csak a hülye zsidó képzeli, vagy legalábbis állítja (...), a Jahve kultusz örve alatt. Aztán hol van ebben a világban a személyre szabott gondviselés, az ima varázslatos hatalma, ahogy a teljesen hülye Pat Robertson hirdeti, sőt el is játssza a 700-as Klub bohózataiban.

Aztán mivégre kellene új életre kelteni a 'régi kultuszokat'. A jómódúak "hagyományőrző" bohóckodásainak annyi a közük a "pogány sághoz", mint a mohácsi busójárás hagyományának.

Benoist a történelem elemzése során nem feledkezik meg a nácizmusról, Hitlerről és a III. Birodalomról sem, csak beskatulyázza őket...
"A nácizmus először is tipikusan a modernitás terméke. [...] az 1933-as nemzetiszocialista forradalom az 1789-es francia és az 1917-es orosz forradalom megfelelője. ... az egypártrendszer létrehozása, a közüdv-diktatúrája, a központosítás, a tömegmozgósítás, a terror szándékos használata, az „új idők” megkezdésére és egy „új emberiség” létrehozására irányuló meggyőződés jellemezte mindhármat. Gyakorlatában a nácizmus egy barna jakobinizmus volt, ahogyan a bolsevizmus egy vörös jakobinizmus. Jelszava (Ein Reich, Ein Volk, Ein Führer), az egyetlen hangoztatásával, világosan a politikai 'monoteizmushoz' tartozik. ... Egy csalhatatlan pápa (a Führer) által irányított egyházként jelentkezik, a klérusával (a pártfunkcionáriusok),  'jezsuita' elitjével (az SS), dogmatikus igazságaival, excommunicatióival, eretneküldözéseivel." Az összehasonlítás tulajdonképp a nem említett Egyház intézményeire vonatkozik, nem a rokon "rémuralmakra". Igaz viszont, hogy az Egyház történelmi rémuralma vetekszik minden polgári rémuralommal... 

Ami tehát ebben a skatulyában van, különböző formákban az azonos rossz megtestesítője.

Az új "paganatus" csak filoszemita lehet, vonja le a zseniális következtetést Benoist Hitler következő vélekedéséből.
„Egy olyan mozgalom, mint a miénk, nem hagyhatja magát belerángatni metafizikai jellegű csapongásokba. Az egzakt tudomány szelleméhez kell ragaszkodnia! ... Nem lehet két kiválasztott nép. Isten népe mi vagyunk.” Nahát, ez már több a soknál, véli Benoist. „Ez a néhány szó mindent eldönt – vonja le a konklúziót. Ilyen fantáziálás nyilvánvalóan teljesen idegen a pogányságtól, amely szerintem nem tudná elfogadni, hogy bárkit is üldözzenek valamely néphez való tartozása miatt.” Benoist számára alighanem idegen a nagy görög tudomány: a formális logika és az abban alkalmazott deduktiv és induktiv következtetések szabályrendszere, amelyek fő célja a gondolkodás ellentmondásainak (antinómiáinak) felismerése és kiküszöbölése. Azzal a néppel, ill. fajjal (a zsidó val) szemben, amely Hitler mintájára ugyancsak isteni kiválasztottságát hirdeti, erről "fantáziál", nem fogalmaz meg ugyanolyan elvárásokat, mint a "jó", ill. "valódi" pogányokkal szemben. Ez logikai öngól.

Egy nívós
tanulmány így ábrázolja (sarkítja) Benoist "pogányát", akitől óva inti a jótét lelkeket. "Szemében a pogány ember az aki táltos-dobon játszik, révülési szertartásokra jár, tagadja a finnugor eredetet, tatárlaki amulettet visel, vagy rovásírásos pólót, karkötőt, ősmagyar hitet hirdet. (Ők azok, akikre leginkább illeszthető ma Magyarországon a pogány szó). Ezek a külsőségek rá utaló jelek is lehetnek. De hogy velejéig pogány személy-e a gondolkodá sát is tekintően, ahhoz tovább kell tisztáznunk közhelynek számító alapdolgokat."
Én nem mennék bele a fogalmi "tisztálkodásba", csak arra utalnék, hogy sötétebb babona, undorítóbb bálvány nem létezik a "frigyládánál", amelyben állítólag a kőtáblák rejteztek. Hiteles helyen a   -ban olvasom "A Szináj-hegy csúcsán Mózes részletes utasításokat kapott az Örökkévalótól, hogyan kell megépíteni ... a szentélyt annak érdekében, hogy könnyedén lebontható, szállítható majd újra összeszerelhető legyen a sivatagi vándorlás során. (2Mózes 25:9) A Szentély belső helyiségében, egy művészi szövésű függöny mögött állt a Frigyláda, benne a Tízparancsolatot tartalmazó törvény táblákkal; a Frigyláda fedelén pedig két színaranyból vert kerub állt. A Szentély külső helyiségében pedig a hétágú Menóra állt, valamint az Asztal, rajta a színkenyerekkel”. Ezt a hülyeséget ráadásul Köves Slomóka, az egyik legnyálasabb zsidó, jegyzi. Hát akkor meg miért ne lehetne a Benoist normái szerinti "szalonképes" pogány az aki hasonló szentélyeket épít és tisztel?

Benoist helyesen úgy érzi nem libbenhet át a "pogány (!) ókor fölött", ezért azt a megoldást választja, hogy összemixeli a keresztény középkorral. Hogyan? Egy idézet következik, ami sajnos hosszú...
"A IV. század végétől, noha az államvallássá vált kereszténység látszólag győzedelmeskedett, már 'pogány újjászületésről' lehetett beszélni. ... A későbbiekben a pogány értékek mindig fennmaradtak, a kollektív tudattalanban éppúgy, mint bizonyos népi (tévesen 'folklorisztikusnak' nevezett) szokásokban és rítusokban, egyes nagy 'keresztény' eretnekek teológiájában, valamint számtalan művészi vagy irodalmi revival révén. Ronsard és Du Bellay óta az irodalom szüntelenül termékeny ihletforrásra lelt a kereszténység előtti ókorban, miközben tizenöt évszázad alatt a politikai gondolkodás az imperium tisztán pogány elvéről való elmélkedésből táplálkozott, amely a történelem talán legnagyszerűbb vállalkozásának, a Római Birodalomnak volt az alapja. Végül pedig, a filozófiában a logosz mítosszal szembeni elsőbbségét vallók, Descartes-tól és Auguste Comte-tól Horkheimerig és Adornóig szemben álltak a mítosz híveivel, Vicótól Heideggerig.A XV. század végén az előbb Firenzében összpontosuló reneszánsz, mielőtt kiterjedt egész Európára, az antik pogányság szellemével való kapcsolatfelvételből született. A Mediciek aranyszázada alatt újból összetűzni látjuk a 'platonikusokat' és az 'arisztoteliánusokat'. Lefordítják és kommentálják Homéroszt, Démoszthenészt, Plutarkhoszt, a tragikusokat, az annalistákat, a filozófusokat. A legnagyobb művészek, építészek, festők és szobrászok az antik anyagból nyertek ihletet, nem azért, hogy annak egyszerű másolatát készítsék el, hanem hogy új formákat gyökereztessenek meg benne." Ah! Adorno (volt Wiesengrund) és Horkheimer urak! Őket nagyon jól ismerjük. A hírhedt "Frankfurti Iskola", a maga korában a legveszélyesebb zsidó felforgatóközpont, kiválóságai, oszlopai. Marcuse szellemi harcostársai. Ennek az "iskolának" a spiritus rectora Lukács Löwinger György, a tömeggyilkos Lenin legnagyobb magyar seggnyalója (bársonykötésben). Ebből a kígyófészekből kerültek ki napjaink ánzágoló, prepotens, hányingert keltő zsidói, tanít ványaik, meg a tanítványok tanítványai, a szemita - szellemi élvonal. Utálom őket felemlegetni, de aki nem undorodós megtalálhatja őket egy blogon. Benoist könyvének ezen egyetlen passzusában össze vannak baszva (bocs!) az ókori görög szellemóriások az újkori frankfurti zsidókkal és a reneszánsz csillogása idején is legzüllöttebb intézménnyel az egyházzal, a Borgia pápák egyházá val.

Ha tehát valaki követni akarja Benoist csapongó gondolatait, tanulmányoznia kell a "vallásos középkor" és a frankfurti újmarxizmus, nem köteteket, hanem könyvtárakat megtöltő, irodalmát. Én inkább azt mondanám csukja be a könyvet - a zsidó zagyvaság e termékét - és olyan helyre tegye, ahol unalmában se' találja meg.

* * *

Én másképp gondolnám a dolgot. Nagyon remélem nem vagyok egyedül.

Nekünk nem kell pogányokká visszavedlenünk, hisz Árpád népe sem volt pogány a szó semmiféle vonatkozásában. Fel kell szabadítani gondolkodá sunkat az alól a béklyó alól, amelyet úgy neveznek zsidó keresztény monoteizmus (egyistenhit).

Nincs szükségünk arra sem, hogy visszatérjünk a "pogány" ókor politeizmusára (többistenhit). Nem kell szentélyeket emelni, szobrokat állítani sem Zeusz főistennek sem a  többi beosztott istennek. Tartsuk fent magunknak viszont azt a jogot, hogy a ránk sózott zsidó istent letaszítsuk trónjairól, főleg arról, ami tudatunkban, sőt tudatalattinkban lapul.

Ismerjük meg és becsüljük meg saját multunkat. Történelmünket, régi hiedelmeinket, szimbólumainkat, relikviáinkat. Ha ezeket felemlegetjük, eléne keljük, elszavaljuk, eljátsszuk, magunkra öltjük, használatba vesszük mindez nem pogány rítus, hanem a hagyományok tisztelete ilyen vagy  olyan felelevenítés formájában.

Elgondolkodhatunk az isten-kérdésben is. A meditációra egyformán alkalmas egy keresztény bazilika, egy hegytető, egy fás liget, a csillagos égbolt, stb. A meditáció alapjában véve magányos elmélyedés. Ugyanez többesben gyülekezet, amelynek az a rendeltetése, hogy meghallgassuk és megfon tolás tárgyává tegyük mások nézeteit is. De ne tűrjük, hogy csepűrágók kössenek össze bennünket "istennel", a világmindenséggel. Ez a zsidó- keresztény dugárú ugyanolyan káros, mint a rossz zsidópálinka. A magyar múltból csak a "táltosok rendjét" nem élesztjük fel. Ez szükségtelen és lehetetlen is lenne, hisz ennek objektív ismérveit
"a táltosi többlet: többlet fog, többlet ujj, vagy bármilyen többlet csont" ha valaha előfordult is, a génmódosulás kiküszöbölte. A delíriumos állapotban való istenközvetítést a sámánizmust a magyarok nem ismerték, ill. nem alkalmazták.

A zsidó-kereszténység utáni kor tehát nem pogány (újpogány) kor lesz, hanem az általánossá váló (társadalmi méretü) mentálhigiéné
[Mentálhigiéné minden olyan tevékenység, melynek célja az egészséges lelki élet kialakítása és megtartása, továbbá olyan multidiszciplináris, holisztikus szemléletű tudomány, amely támogatja és elősegíti a mentális egészséget és a mentális betegségek megelőzését a pszichiátria és a pszichológia segítségével, különböző tudományterületek (szociológia, pedagógia, orvostudomány, teológia, pszichológia stb.) ismereteinek integrálásával.] korszaka, a társadalmi betegségek hordozói kiiktatásának korszaka.

A világ bajainak lényegi oka a zsidó kamatkapitalizmus, és ennek elnyomó, tudatmanipuláló szervei. Ezek személyi és tárgyi összetevőit meg kell semmisíteni.
 

2014.09.07

Sz. Gy.
 

Megosztás