Perzsavásár?
Bibi és a történelem

Benjamin Netanjahu a Jeruzsálemi Caeserai Központi Zsinagógában bohóckodott a minap. Zsidó gyerekeket "katekizált" [katekizál - hitoktatással foglalkozik, kérdés-felelet formájában tanít].
"A napokban ünnepelték Izraelben a Purimot, amely során megemlé keztek az Eszter könyvében leírt csodálatos megmenekülésről. A könyvben leírt történet szerint a Perzsiában élő diaszpóra zsidóságot ki akarták irtani, de pont az ellentéte történt. Királyi rendelet hatalmazta fel a potenciális áldozatokat, hogy megvédjék magukat az agresszorokkal szemben. Az izraeli miniszterelnök a caesareai központi zsinagógában a bibilai részlet felolvasása előtt a körülötte levő gyermekekhez fordult. Miről szól ez az ünnep? Mire emlékezünk? Mit akartak velünk tenni akkor? - Több gyerek így felelt: meg akartak ölni minket. Hol? – tette fel a következő kérdést Netanjahu. Perzsiában – jött a válasz. Sikerült nekik? Nem, pont az ellenkezője történt – felelt az egyik gyermek. Netanjahu megismételte: nem sikerült nekik, pont az ellentéte történt. Ma is el akarnak minket pusztítani a perzsák, de nem fognak sikerrel járni."

Hogy is volt? Mi is lesz? Latolgassunk kissé.

A   azt írja "Nebukadnecár király fogságba ejtette, és Babilóniába hurcolta Izrael zsidó lakosságát. Kürosz perzsa (!) király elfoglala Babilont, és a zsidókat visszaengedte Izrael Földjére, hogy felépíthessék újra a Szentélyt." De nem minden zsidónak akarózott visszamenni és szentélyt építeni. Ők tudják miért... "Népes zsidó közösségek maradtak Babilónban és (keletkeztek) Perzsiában is." A nemes perzsa gesztusból az következne, amit a Zsido.com ír. "Az iráni zsidó közösség tehát 2500 éves, és gyökerei összefonódnak a babilóniai zsidóság történetével. Eszter királynő is Perzsiában élt. Eszter könyve betekintést nyújt az akkori zsidó életbe, a zsidó közösség és a királyi udvar jó kapcsolatába." Mindez szépen hangzik, de ebben a formában teljesen hamis.

Az úgy volt, hogy volt a perzsáknak egy részeges, züllött, szadista királyuk, akit Ahasvérusnak híttak, más néven Xerxesként emlegettek. Ez a disznó egy orgia közben arra akarta kényszeríteni csodaszép feleségét Vastit, hogy meztelenül jelenjen meg a részeg kompánia előtt. A hitves nem engedelmeskedett, ezért eltaszította.

Majd fonnyadó hímtagjára nyílt pályázatot tűzött ki, amelyen egy szép fiatal zsidólány Eszter lett a befutó. Csakhogy Eszterkének kísérője is volt, nagybácsikája Márdokeus (Mordecháj) személyében; aki keresztül - kasul járkálhatott a királyi palotában. Nem sertepertélt hiába. Csakhamar kiszagolta, hogy a király főminisztere Hámán pogromot tervez a birodalom zsidajai ellen és tervéhez pénzzel, hízelkedéssel, hazudozással már - már megnyerte a királyt is. Ahogy a forrásokból, pl. a Tórából, kihámozható: a királyi parancs nem ment ki (!) a végrehajtó szervezeteknek; azaz egyetlen jajtelesz zsidó haja szála se' görbült, pájesze se egyenesedett. Senki se eshetett tehát a legfőbb bűnbe. A gaz Hámánt idejében
lekapcsolták ... "
Mondá pedig Ahasvérus király Eszter királynénak és a zsidó Márdokeusnak: ímé Hámán házát Eszternek adtam, és őt felakasztották a fára azért, mert a zsidókra bocsátotta kezét." Gójéknál itt véget ért volna a történet, Zsidóéknál azonban csak most kezdődött.
"
És monda Eszter: ha a királynak tetszik, engedje meg holnap is a zsidóknak, a kik Susánban laknak, hogy cselekedjenek a mai parancsolat szerint, és Hámán tíz fiát akaszszák fel a fára. És szóla a király, hogy úgy tegyenek. És kiadaték a parancs Susánban, és Hámán tíz fiát felakasztották. És összegyűltek a zsidók, a kik Susánban valának, Adár havának tizennegyedik napján is, és megölének Susánban háromszáz férfiút; de zsákmányra nem tették rá kezöket. És a többi zsidók is, a kik a király tartományaiban voltak, összegyűlének és feltámadtak életökért, és hogy békében maradjanak ellenségeiktől megölének pedig gyűlölőikből hetvenötezeret (!), de zsákmányra nem tették rá kezöket."
Tetszenek érteni? Zsidók öltek Perzsiában perzsákat. Miért is? Mert a gazdanép úgymond "gyűlölte" őket, a szeretetre méltó (...) befogadottakat, jövevényeket.

A buta gójnál előfordul néha, hogy megszólal benne a lelkiismeret és azt mondja magában: ez azért kissé erős volt. Nem így a zsidók. Ők annyira büszkék lettek magukra, hogy "... történt ez az Adár hónapjának tizenharmadik napján, és megnyugo- vának a tizennegyedik napon, és tették azt vigalom és öröm napjává." Ez a PURIM napja. A zsidók "egyrészt" úgy ünneplik, hogy berúgnak mint az állat - annyira, hogy már összetévesszék Hámánt Mordechájjal. De ez nem elég,"másrészt" ugyanis a PURIM napjához igyekeznek igazítani minden olyan gaztettet, amelyet a gójok ellen követnek el.

Ez a kis gyilkolászás anyagilag is kifizetődőnek bizonyult, olyannyira hogy a szerint "A szórványban maradt zsidó családok némelyikéről tudjuk, hogy virágzó kereskedelmi cégek, bankházak tulajdonosai lettek, mások magas állami hivatalokat foglaltak el. Az I. Xerxes uralma idejéről fennmaradt úgynevezett Murasu-dokumentumok tanúsága szerint ebben az időben működött egy Murdaka nevü főember a király közvetlen környezetében (Márdokeus nevének kiejtése eredetileg Mordecháj, ennek perzsa változata lehet a Murdaka név). A Murasu-bankház jelentős ügyleteket bonyolított a palotával. Márdokeus és Eszter királyné a népe felemelkedését, boldogulását kereső ésnépe javáért sikeresen tevékeny kedő vezető mintáját testesíti meg." Ügyes, mondja ilyenkor Kohn bácsi.

Amint a fentiekből kiderül, Bibi a legteljesebb megvetéssel beszél "a perzsákról". Erre van némi oka, mert a perzsák óriási birodalma szánalmasan széthullott a szőke makedón félisten Nagy Sándor csapásai alatt.
"Dareiosz
Kr. e. 333 őszén az isszoszi csatában vereséget szenvedett, s anyját, feleségét és gyermekeit hátrahagyva elmenekült a csatatérről. Majd két békítő levelet is küldött Sándornak; a másodikban hatalmas váltságdíjat kínált fel családjáért, lemondott az Eufráteszről nyugtra fekvő Akhaimenida-területekről, és a szövetségért cserébe felajánlotta lánya kezét. Sándor mindkét levelet elutasította, s bevonult Mezopotámiába. Dareiosz nem akadályozta meg, hogy átkeljen az Eufráteszen és a Tigrisen, de Gaugamelánál harcba bocsátkozott vele. Kr. e. 331. október 1-jén azonban döntő vereséget szenvedett, s csakúgy, mint Isszosznál, ezúttal is megfordította harci szekerét és menekülni kezdett, bár alattvalói még folytatták a harcot. Ekbatanába, majd Sándor közeledtével Baktriába menekült, ahol Besszosz a helyi szatrapa megfosztotta trónjától és megölte."
A nagy ellenségben volt annyi becsület, hogy tisztességgel eltemettette a gyávát, Beszoszt pedig kivégeztette.

Igenám, de ezidőtájt a perzsák még Zoroaszter [Zaratustra] laza vallását követték. A helyzet azonban drámaian megválto- zott. Az arab/iszlám hódítás elérte Perzsiát is, amelyet "az Omajjád Kalifátusba tagoltak be. Az iszlamizáció mélyreható változásokat okozott a kultúrában, a tudományban és az iráni társadalom szerkezetében: a felvirágzó perzsa irodalom, filozófia, orvostudomány és művészet az újonnan alakuló muszlim civilizáció lényeges eleme lett. ... Mindezek következ- ménye Irán 'muszlim' aranykora lett. ... Ebben az időszakban tudósok százai jelentősen hozzájárultak a műszaki ismeretek, a tudomány és az orvoslás fejlődéséhez. Ez a későbbiekben befolyásolta az emelkedő Európa tudományát a reneszánsz korig." Lám ilyen is van. Egy nép elveszíti politikai függetlenségét, áttér a hódító vallására, de közben megőrzi hitét és nemzeti önmagát. Sőt!
"
Iránban sohasem sikerült az 'arabizálás'. Volt erre törekvés, de az csak megerősítette az irániak elszántságát, hogy megóvják függetlenségüket az arab hódítóktól. A 'nemzeti' dinasztiák alatt kulturális virágzás a 9. és 10. században tartott."
Azután jött a mongoljárás...
"1220 és 1260 között Irán lakossága 2 500 000-ről 200 000-re csökkent a tömeges kivégzések és az éhínség követ- keztében. A pusztulás akkora volt, hogy sok város a XX századig , vagyis nyolc évszázadon át, nem érte el a mongol betörés előtti lakosságát."
De megint valami furcsa történt. "Hülegü kán, Timur Lenk és utódaik átvették a meghódítottak szokásait és intézmé nyeit, fennmaradt (!) a különálló perzsa kultúra."
Mindennek már most levonható tanulsága az, hogy Bibi - a nagypofáju terrorista - nem ismeri, nem érti a perzsák ókori és középkori történelmét és magukat a megváltozott (!) perzsákat sem. Hülyesége a maga monumentalitásában akkor derül ki, ha átlépünk az újkorba.

De mielőtt ezt megtennénk, emlékeztetni szeretném kedves olvasóimat egy korábbi írásomra amely arról szól, hogy ez a zsinagógiai prédikátor már 1995-ben könyvet irt "Fighting terrorism" cimmel. Könyvét kiadták nálunk is [Alexandria Kiadó - a kiadás éve nincs feltűntetve.] "Harc a terrorizmus ellen. Hogyan lehet legyőzni a nemzetközi terrorizmust?" címmel. Receptjét a világ összes államainak ajánlja, de Amerikának adresszálja. A könyv megjelenése óta igazolódott, a recept nem vált és egyre kevésbé válik be magában Izraelben és a kapcsolt részekben sem. Szerinte "egyértelműen elérkezett az ideje, hogy az Egyesült Államok újra megvizsgálja, a szabadság mely fajtájának védelmével érdemes foglalkozni." [55.old.]

A "mű" Irán problémáját is tárgyalja igazolva, hogy a Szerző mennyire nem értette 95-ben sem az újkori Iránt, sem a mai perzsákat. Azóta sem lett okosabb, csak makacsabb.

Lépjünk hát az újkorba, Irán "olajkorába". Még 2008-ban írtam egy
cikket "
A jövő fenyegetése, reménye Irán?" címmel. Aki (netán) elolvassa látni fogja, jóslásokra vetemedtem; meg azt is, mi jött be közülük, mi nem. Túlzás nélkül állíthatom, azóta talán egy nap sem telt el - de egy hét biztosan nem - anélkül, hogy Irán eszembe ne jutott volna.

A fonalat a huszadik század harmincas éveitől gombolyítom, onnan amikor Hitler és idősb. Reza Pahlavi sah felfedezték egymást. "A modern Németország és gazdasága nagy hatással volt a Shahra. Több száz német vett részt a modern Irán felépítésében a gyárak felállítá sától az utak, vasutak és hidak építéséig. ... Sőt 1939-ben a náci Németország egy több mint 7500 könyvet tartalmazó könyvtárral ajándékozta meg Iránt, az iráni olvasók felvilágosítására a nemzeti szocialista birodalom és az iráni kultúra közötti összefüggések tekintetében; párhuzamokat vonva az iráni Shah és Hitler között, dicsérték a Führerprinzip karizmatikus előnyeit.
A sah vevő volt majdnem mindenre, de "az iráni kormány nem támogatta a nácik antiszemitizmusát. Irán azzal érvelt, hogy az irániak, köztük a zsidó lakosság maga is árja (!?) és a nürnbergi faji törvények rájuk nem vonatkoznak. Az iráni nagykövetségek a németek által megszállt európai fővárosokban több mint 1500 zsidót mentettek meg, titokban addományozott iráni állampolgársággal, lehetővé téve számukra, hogy Iránba költözzenek."
A pragmatizmusáról híres Hitler lenyelte ezt a békát sőt barátsága jeléül dedikált fényképpel kedveskedett uralkodó társának... Rendszeresen fogadta Irán nagykövetét Nuri Esfandiarit és más irániakat. A gaz nácik tehát segítették az árja iránt és elnézték nekik a zsidók "árjásítását" is.

Az alma nem mindíg esik közel a fájához. Ezt igazolja az ifjabb Reza Pahlavi sah példája.
Az illetõ úr az oroszok és az angolok segítségével, azaz puccs révén, foglalta el Perzsia pávatrónját. Tartósan megülni azonban nem tudta. 1944-ben lemondott róla és külföldre menekült. Irán monarchikus állam maradt, amelyet polgári kormányzatok igazgattak. Viszonylag békésen tehették ezt, míg nem nyultak az Angliával kötött koncessziós szerzõdésekhez, amelyeknek minden pontja a dögevõnek kedvezett. Az idillikus helyzet akkor vett kedvezõtlen fordulatot amikor 1951-ben a Nemzeti Front nevû mozgalom vezetõje, Mohamed Mosadegh lett a miniszterelnök, aki kísérletet tett az ország brit kézben levõ olaj kincsének államosítására, létrehozva az Iráni Nemzeti Olaj társaságot. Felmondta a koncessziós szerzõdést. Állami kezelésbe vette az olajkutakat és az olajvezetékeket. Az olajvagyon államositását célzó törvényjavaslatot nyujtott be a parlamentnek. Anglia - a parlamentáris demokrácia mintaállama - a szokott módon reagált. A brit hadiflotta blokád alá vette az iráni kökötõket és megbénitotta Irán Olajkivitelét. Egyidejüleg megkezd te mûködését az "ötödik hadoszlop" [amit egyáltalán nem Hitler talált fel], hogy destabilizálja Irán politikai és gazdasági rendszerét. Mossadegh azonban makacsodott. Megszakitotta Angliával a diplomáciai kapcsolatokat. A "felélénkülõ" zavargások sem ijesztették meg, feszámolta a monarchiát, kikiáltotta a köztársaságot és önmagát nevezte ki elnöknek... 1951-ben a Time az év emberévé választotta. Ez már
sok volt olyannyira, hogy "1953 ugusztus 19-én Norman Schwarzkopf tábornok és a CIA által megszervezett royalisták letartóztatták Moszaddeget, akit három év börtönre, majd annak letöltése után életfogy- tiglani házi őrizetre ítéltek. Az elkövetkező hét évben Iránt kemény, diktatórikus kormányzat irányította. Ennek egyik legfőbb eszköze a SZÁVÁK nevű belbiztonsági és politikai rendőrség volt, amit amerikai és izraeli segítséggel szerveztek meg. Az Iszlám Köztársaság propagandája szerint 60 000 ügynököt foglalkoztatott, és a testület az iráni társadalom jelentős részét beszervezte. A SZÁVÁK kétségtelenül kegyetlen módsze rekkel küzdött a sah ellenzéke felderítésének és visszaszorításának érdekében." A koronás szarházi így visszaülhetett a pávatrónra.

A perzsák azonban most sem, megint nem adták meg magukat. Soraikból új próféta emelkedett a "forradalmár" Khomeini ajatollah személyében, aki "az 1963-as rendszer ellenes zavargások idején vált az iráni nép kiemelkedő vezetőjévé. A felkelés során a sah rendőrsége és titkosszolgálata 15.000 tüntetőt lőtt agyon, Khomeini ajatollahot pedig letartóztatták. Nyolc hónap után elengedték, azonban 1964-ben ismét letartóztatták és száműzték az országból, mivel tiltakozott az uralkodó Izrael-barát politikája miatt. (Először Irakban, majd Párizsban töltötte száműzetését.) Khomeini ajatollah a száműzetés éveiben dolgozta ki az iszlám forradalom tervét és az új alkotmány, valamint egy új testület gondolatát, (Az Őrök Tanácsa- Velayat E-Faqih) melynek feladata az állam mindenek feletti védelme akár az aktuális kormány felülbírálásának árán is. A 70-es évekre ezek a forradalmi gondolatok táptalajra leltek és elterjedtek Iránban, Az indulatok akkor szabadultak el, amikor a sah titkosszolgálata (SAVAK) 1977 októberében meggyilkolta Khomeini ajatollah idősebb fiát Mostafa Khomeinit. 1978-ra már halálos áldozatokkal járó összecsapások voltak a hatalom erőszakszervezetei és a tüntetők között. Az utcára vezényelt iráni hadsereg több száz tüntetőt lőtt agyon. Erre válaszul megjelentek a tüntetők között is különböző fegyveres csoportok, melyek felvették a harcot a kormánycsapatokkal. Ekkor alakult ki a később létrejövő Iráni Iszlám Forradalmi Gárda magja. A fegyveresek a kormánycsapatok mellett támadták az amerikai és nyugati intézményeket és személyeket. A CIA viszont alaposan elszámolta magát, hiszen olyan jelentéseket küldött a Fehér Háznak, hogy Iránban nem alakulhat ki forradalom.1978 végére egyre nagyobb tömegek követelték a kormány leváltását és iszlám kormány kinevezését. A legnagyobb tüntetések az iszlám egyik legnagyobb ünnepe, az Ashura idejére estek, míg Teheránban az egyetemisták felgyújtották a brit követséget. Decemberben már 9 millió tüntető követelte a sah távozását. 1979 elejére már a hadsereg egy része is átállt a tüntetők oldalára, sokuk pedig csak egyszerűen visszavonult a laktanyákba és megtagadta a tűzparancsot. Az iráni kormány politikailag meggyengült és ez tette lehetővé, hogy 1979 február 1-jén Khomeini ajatollah visszatérhetett Teheránba ahol milliós tömeg várta. Khomeini az állam megreformálását és a sah eltávolítását tűzte ki célul. Az amerikaiakat felszólította az országból való távozásra. Február 11-én a hadsereg bejelentette, hogy semleges marad a kialakult helyzettel kapcsolatban és ez a Pahlavi monarchia végét is jelentette. 1979 áprilisában kikiáltották az Iráni Iszlám Köztársaságot.

Ezt a történetet "az iráni forradalomnak" nevezi a sajtó és a történetírás, holott csak a forradalom első lépése volt. A java ezután következett. "A próféta 'sok kis katonát az iszlám forradalomnak' jelszóval meghirdetett új népesedéspolitikai programja az iráni társadalmat és annak önképét döntően befolyásolta. A forradalom idején mintegy 30 milliós lakosság száma hirtelen megugrott, 1985-re mintegy 48-49 millióra, majd 1990-re mintegy 55 millióra, 2005-2006-ra közel 70 millióra növekedett. A forradalom óta eltelt időszakban Iránban népességrobbanás zajlott."
"
Ilyen" forradalmat nem ismer a világtörténelem.

Az Európára ácsingózó őrült vérszomjas zsidó "ezt" a népet fenyegeti megsemmisítéssel. Ez viccesebb, mint a mellékelt karikatura.

Közbevetőleg említendő, a CIA-nak mennyire nem volt szerencséje Iránnal. [L. fentebb az iráni forradalom "lehetetlenségéről" szóló CIA értékelést.]

Röviden említem csupán az u.n. "túszválságot" amelynek "megoldása" során csillagos elégtelenre vizsgázott a világ legnagyobb bűnszövetkezete. A legnagyobb melléfogást azonban nem ez a kétbalkezes taktikai manőver, hanem a közelkeleti erőviszonyok abszolut dilettáns stratégiai értékelése jelenti. Ezt igy
jellemzi egy tanulmány. "Irán számára a politikai kitörés lehetőségét a 2001. szeptember 11-i terrorcselekmények hozták meg. A merényleteket követően, még 2001-ben az Egyesült Államok megtámadta és megdöntötte azt az afganisztáni tálib rezsimet, mellyel Irán néhány évvel korábban majdnem háborúba keveredett, majd 2003-ban megindította a támadást Szaddám Huszein iraki diktátor baathista arab nacionalista diktatúrája ellen, melyet sikeresen megdöntött. Az afganisztáni és az iraki rendszerváltással Irán két legádázabb ellenfelét iktatták ki, ezek között azt az Irakot is, melyet az Egyesült Államok (és a nemzetközi közösség) hagyományosan mint Irán ellensúlyát tartotta számon a térségben." Sportnyelven ezt nevezik öngólnak.

Sok tanuságos történet következhetne még, de számolnom kell olvasóim véges türelmével is. Ezért hipp - hopp átugrok a mába, amikorra Irán, ugyancsak hipp - hopp, katonai nagyhatalommá lett. Hogy nem gyárt atombombát? Ugyan ne viccelőd jünk, ne hülyítsük egymást...

Iránt most Khamenei ajatollah vezérli, akinek a jelek szerint világos fogalmai vannak a világhelyzetről, azaz nem folytat mosolypolitikát a vicsorgó fenevaddal szemben.
"Az iszlám köztársaság legfőbb politikai és vallási vezetője tavaly támogatta az Irán és a nagyhatalmak közötti nukleáris megállapodást, azóta viszont arra szólított fel, hogy országa kerülje a kapcsolatok további normalizálódását az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel, illetve tartsa fenn gazdasági és katonai erejét. Azok, akik azt mondják, hogy a tárgyalásoké a jövő, nem pedig a rakétáké, vagy tudatlanok, vagy árulók."
Ez a nem burkolt célzás az Iránban is működő "fellazitási erőkre" vonatkozik. Erről írtam anno "Irán fellazítása" címen.

Nos a célzás egy ilyen fellazító
"Akbar Hásemi Rafszandzsáni ajatollah az egykori iráni államfő felé irányul, aki egy 'mérsékelt' politikai erők alkotta szövetség élén áll. Rafszandzsáni a múlt héten Twitter közösségi oldalán arról írt, hogy a jövő a párbeszédben van, nem a rakétákban."
Rafszandzsáni tehát ugat, az iráni karaván pedig halad. Hamenei bejelentette: "az iráni Forradalmi Gárda ballisztikus rakéta-teszteket hajtott végre február elején. A gárda szerint a kísérletek célja az volt, hogy megmutassák Irán hagyományos, nem-nukleáris eszközökből álló elrettentő erejét."
Említem, Iránban gyakoriak a nyilvános kivégzések, amelyekhez nemritkán emelő darukat használnak. Könnyen elképzel hető, hogy adott esetben a "mérsékeltek" hullái fognak a darukon himbálózni, mivel a játék nem babra megy.
 

Itt tulajdonképp a Khorramsar církáló rakétáról van szó, amely kellemetlen tulajdonságokkal van megáldva.
"Igen alacsonyan repül, hatótávolsága 1300 kilométer, vagyis Irán csapást mérhet vele Izraelre vagy az Európai Unió délkeleti államaira. Ha ezeket az új cirkáló rakétákat rendszerbe állítják Szíriában, ahol Iránnak több támaszpontja is van, a hatókör bővül.

Irán hallani sem akar arról, hogy rakétafejlesztési programjának jogosságát bárkivel megvitassa. "Kizárta a tárgyalások lehetőségét a forradalmi gárda helyettes parancsnoka. Hoszein Szalami dandártábornok is, aki hangsúlyozta: miután az USA újra szankciókat alkalmaz Iránnal szemben, nincs lehetőség arra, hogy Irán leállítsa rakéta fejlesztési programját.

Az iráni fegyverkezéssel azonban nehéz gondolatban is lépést tartani. Irán ugyanis "sikeresen indított cirkálórakétát egyik Ghadir osztályú tengeralattjárójáról a Hormuzi- szoros közelében. Egy katonai közlemény szerint Irán másik két tengeralattjáró típusa szintén rendelkezik ezzel a képességgel.

Az iskolás gyerek is tudja, hogy egymagában Izrael is jóval több felszíni és vízalatti csapásmérő eszközzel rendelkezik mint Irán. Nem is beszélve ZsidóAmerika helyszínre vezényelt flottájáról. Mégse üres fenyegetés Hasszán Rohani iráni elnök figyelmeztetése, aki szerint ha az USA tovább provokálja Teheránt, Irán lezárhatja az olajszállítások szempontjából kiemelkedően fontos, a Közel-Keletet és az Indiai-óceánt összekötő Hormuzi-szorost."Mindig is szavatoltuk a szoros hajózásának a biztonságát. Ne húzogassák az oroszlán bajuszát, mert ha igen, azt örökre megemlegethetik."

Ha valaki a Perzsa öböl, ill. a Hormuzi szoros térképére néz, világosan láthatja nincs olyan Atyaúristen aki Iránt megaka- dályozhatná abban, hogy hajózhatatlanná tegye a Hormuzi szorost. Ha megteszi Kuwait, Szaúd Arábia, Quatar és az Egyesült Arab Emirátus - Izrael és Zsidó Amerika szövetségesei - megnézhetik magukat. A dominó effektus azonban körbefutja az egész földgolyót. [Ez még világosabbá válik, ha külön kinagyítom a térkép jelmagyarázatát, amely az öböl jobb partjára telepitett iráni haditechnikát ábrázolja. A térkép több éve készült...] 

De nem csupán erről van szó! Ha az Armageddon harangja megszólal Izraelre minden irányból hullani kezdenek a rakéták, bombák és tűzérségi lövedékek. Csak a hülyék - meg tán Bibi - képzelhetik, hogy Izrael, ill. Izrael lakossága túlélheti ezt a tűzözönt.

Bibi hisztériázása egyébként is nevetséges, ha az alábbi körülményeket is figyelembe vesszük. "1979-ben az iszlám forradalom előestéjén 80 ezer zsidó élt Iránban, akik mind a gazdasági, mind a kulturális életben kiemelkedő szerepet játszottak. A forradalom nyomán több tízezer zsidó, elsősorban a leggazda- gabbak hagyták el Iránt, hatalmas ingatlanjaikat maguk után hagyva. Irán megszakította a kapcsolatát Izraellel. Egy vezető zsidó üzletember kivégzésének nyilvánosságra hozatala után a zsidó közösség vezetői elhatározták, hogy cselekedniük kell. Khomeini ajatollah fogadta a zsidó delegációt, és kijelentette, hogy országa istenfélő zsidó közössége alapvetően különbözik a vallástalan cionistáktől, ezért védelmet ígért nekik." Khomeini ugyan nem "árjásította" az iráni zsidókat, mint az idősb. Reza Pahlavi, de nem ontotta a vérüket sem.

Úgy érzem, ideje a tollat letennem, de nincs okom elégedetten hátradőlni. A legfontosabb kérdés továbbra is megvála- szolatlan. Miért grasszálhatnak továbbra is sértetlenül az izraeli dögkeselyük Libanon és Szíria légterében? Amíg erre "megnyugtató megoldás" nem születik Izrael továbbra is visszaélhet az emberiség türelmével.

2019.02.28

Sz. Gy.