Egy politikai pártnak mindenek előtt a világ alapvető problémáját jelentő zsidókérdésben kell világos álláspontot képviselnie, hogy a választók tudatosan dönthessenek.
Marine Le Pen megszegte ezt a szabályt.
Emiatt a 2017-es nemzetgyűlési választásokon megérdemelt csúfos vereséget szenvedett. Most pedig segít Macronnak abban, hogy szétzuzza a Nemzeti Frontot.

 

 Frissítés 2018.12.06

 

Párizs lángjai

Zsidócsahosok a történelemben

Írásom nem a sárga mellényesek elvetélt (?) párizsi lázadásáról, hanem a Marine Le Pen tipusú személyeknek a zsidó világhódításban játszott meghatározó szerepéről; jelen esetben arról szól, hogy a Rotschild & Cie befektatési bankára Emmanuel Macron hogyan nyerhette meg "fölényesen" a 2017-es választásokat és ülhetett a köztársasági elnöki székbe, hogy onnan felforgassa Franciaországot?

Az élősködés [parazitizmus] tárgyalása nem tartozik ide, egy idézet  azonban nem mellőzhető a továbbiak megértéséhez.

"Az [állati] élősködők rendszerint hosszan kötődnek a gazda egyedhez. ezen élősködő populáció növekedését leginkább a gazda védekezési reakciói limitálják. A paraziták számára a gazdaegyed élőhely, táplálékforrás és természetes ellenség is egyben."

A természettudományból kölcsönzött idézet minden aggály nélkül adaptálható a társadalmi viszonyokra [human relations] is, a következő pontosításokkal. A zsidó önmaga és a [többnyire ellenséges] gój környzet közé egy burkot, aféle méhlepényt sző, amely "tápanyagokkal" és oxigénnel látja el. Másfelől ellenanyagokat is juttat szervezetébe. Ezzel, gyengítve a gazda szervezet védekezési reakcióit, védettséget biztosít számára.

A következőkben arról lesz szó, hogy játszotta Marine Le Pen a zsidók kezére Franciaországot. Közben látni fogják, hogy én jobbra állok még a Kuruc Infónál is, mert ők csupán "zsidó imádónak" titulálják a hölgyet, én pedig zsidócsahosnak tartom.

A történet gombolyítását onnan kezdem, hogy a hölgyike kizáratta saját apját a saját pártjából. E műveletet a sajtó a következőképp tálalta ill. magyarázta.

"Lánya kezdeményezésére a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) kizárta a pártból alapítóját, a 87 éves Jean-Marie Le Pent. A politikus 1972-ben alapította a pártot, és csaknem negyven éven át volt az elnöke, mielőtt 2011-ben átadta az irányítást saját lányának, Marine Le Pennek.
Marine azóta a Nemzeti Front politikájának 'szélesebb körű' elfogadtatására törekszik. Megpróbálta megszabadítani bevándorlásellenes pártját annak 'antiszemita arculatától', és 'kibővíteni' szavazóbázisát a 2017-es francia elnökválasztásra készülve. Eddig a legjobb eredményt a helyhatósági választáson, érte el, ahol a voksok 25,97 százalékával a második lett. A legutóbbi felmérések szerint Marine Le Pen a következő elnökválasztáson akár bejuthatna a második fordulóba is, bár győzelemre egyelőre nem esélyes.
Az apa nem értett egyet az irányváltással, és nyílt háborút indított lánya ellen. Nemrégiben azzal vonta magára a figyelmet, hogy egy interjúban megerősítette a nácik gázkamráiról korábban hangoztatott, bagatellizáló véleményét. A kizárás közvetlen előzménye pedig egy interjú, amelyben az idős politikus védelmébe vette Philippe Pétaint, a II. világháború idején a nácikkal kollaboráló francia rendszer vezetőjét, valamint kijelentette: eltúlzottnak tartja azt, ahogy a lánya irányítása alatt az új FN-vezetés az antiszemitizmus és az idegengyűlölet vádja ellen védekezik."

A Marine kisasszony által áramvonalasitott [kiherélt] párt a 2017-es választásokon csúfosan lebőgött. Ez várható és Marine Le Pen által is előre látható volt. [Közbevetőleg jegyzem meg, a "választási eredmények" keresgélése közben a Google szinte megbolondult és folytonosan a választások első fordulójának eseményeit köpködte vissza. Keserves kínlódás után és káromkodások közepette sikerült lehalásznom a végeredményt tartalmazó táblázatot. A táblázat  jobb szélső oszlopa a nemzetgyűlésbe bejutott képviselők számát mutatja.]

  

 

 



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 






A francia választási törvény rejtelmeibe nem kivánok belegabalyodni. Annak buktatóit nem nekem kell utólag megismerni, megismertetni. Marine kisasszonynak kellett volna előre számolnia vele.

A "szélesítés", "bővítés" koncepciója azt eredményezte, hogy 2.990.454 szavazat mellett a szalonképes ["pol.korr."] Nemzeti Front elvesztette politikai súlyát.

Bravó Marcsa! Ezt jól megcsináltad! De miért csináltad és miért csinálod tovább? A
hírek ugyanis már arról szólnak, hogy "Marine Le Pen, a 'radikális' jobboldali Nemzeti Tömörülés elnöke azt kérte a tüntetőktől: hagyják el a helyszíneket, hogy a rendőrök be tudjanak avatkozni és véget tudjanak vetni a zavargásoknak." Ez nem kevesebbet jelent, minthogy Le Pen az anarchista "rendcsinálóknak" próbál segíteni abban, hogy az utcai harcosokat "jó" tüntetőkre és "rossz tüntetőkre" osztályozva megossza a radikális népmozgalmat.

Sajnos nincs kétségem aziránt, hogy ez a két tisztességtelen szövetségesnek előbb - utóbb sikerülni fog. Az igazi tragédiát szememben nem a párizsi utcán lobogó lángok jelentik hanem az amit megvilágítanak: a francia közgondolkodás nyomorúságos állapotát.

Le Pen Papa az "elképesztő vereség" miatt lemondásra
szólította fel leánykáját, aki természetesen elengedte a füle mellett az atyai kívánságot.

Épp egy francia, René Descartes,
fogalmazta meg talán a legpontosabban a gondolkodás felszabadításának a lényegét. "Szembefordulva a skolasztikus filozófiával, az addigi hagyományos világnézettel, valamint a puszta hit alapján elfogadott előítéletekkel, az összes addigi igaznak elfogadott ismeret lerombolását, majd racionális érvelések útján való újjáépítését tűzte ki fő feladatának. Innen alakult ki az ismert descartes-i kételkedés, és a biztos, megingathatatlan alap keresése, melyet Descartes az öntudat bizonyosságában vélt megtalálni.

Descartesnek nem kis szerepe van abban, hogy az öntudatra ébredt francia polgár - a Citoyen - fogalommá vált az "Emberi és polgári jogok nyilatkozatának" védernyője alatt, amelynek 11. pontja így szól. "A gondolatok és vélemények szabad közlése az embernek egyik legértékesebb joga; ennélfogva minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki bármit, felelős séggel tartozván viszont e szabadsággal való visszaélésért a törvény által meghatározott esetekben." De ki tudhatta akkor, hogy a "Nagy Francia Forradalom" az Újkor legnagyobb, legrafináltabb leggyalázatosabb zsidó vállalkozása amelynek célja a nemzetek feletti uralom megszerzése a nemzeti monarchiák szétzúzása [Franciaország], vagy a zsidóság érdekeinek szolgálatába állítása [Anglia] révén. A szörnyűséges nemzeti zsarnokságok romjain nem kevésbé szörnyűséges nemzetközi zsarnokság épült, amely a szabad emberi gondolkodást tabuk állításával bénítja. Erről szól "Jew Taboo" c. írásom amelyben azt próbálom kimutatni, hogy az emberi gondolkodásban és főleg a gondolat közlésben a zsidó szót tilos minden negativ kifejezéssel társítani. De nem ez a legfelháborítóbb, hanem az, hogy a zsidók által kanonizált hazugságokat tilos megkérdőjelezni. Példaként az Új Zsidó Világrend [New Jew World Order] nyitányát jelentő "9/11" néven elhíresült torony-robbantást hoztam fel.

A témánkhoz az a kérdés tartozik, hogy sikerült a köcsög Macront az "okos" franciáknak eladni?

Rossz szokásom önmagamra, saját írásaimra, hivatkozni. Ezt egy link beiktatásával eszközlöm. Most azonban többre vetemedem: ide iktatok egy passzust egy újkeletü
írásomból Sorry!

 

Ma a "demokrácia" a divat, de ennek tartalma ugyanúgy teokratikus mint az ókorban, ill. a középkorban volt, valahogy így.

A francia köcsög Emmanuel Macron és pártja a La République en Marche látszólag nem a "keresztény" pártok vonatán utaznak. A franciák szeretik magukat a szekularizáció híveiként fel tüntetni, amióta a "Nagy Francia Forradalom" zsidó komisszárjai legyilkolták a nemzeti arisztokráciát. De kicsoda tulajdonképp ez a Macron? Kinek minek köszönheti politikai "meteorkarrierrjét?"

Macron a zsidó Jacques Attali kreatúrája. 2007-ben a véletlenül szintén zsidó Nicolas Sarkozy "a sikeres bankárként tevékenykedő Attalit bízta meg a francia gazdasági növekedési program kidolgozásával. Attali ebbe a bizottságba meghívta az akkor 29 éves Macront és a program bizottság elnökhelyettesének nevezte ki, majd egy év múlva a Rothschild  bankházhoz ajánlotta be. Macron itt rövid idő alatt milliomos lett."

Attali úr a nagy álmodozó szerint "a világkormány 'keltetője' Európa kell, hogy legyen, ha ugyanis itt megvalósul a föderális, nemzetek feletti egység, akkor az kiterjeszthető globális szinten is. Úgy véli, ez nem történhet meg diktatórikus módszerekkel, hanem azt kell elérni, hogy a kontinensen az emberek 'úgy érezzék', ez a legjobb megoldás a gazdasági, demográfiai, migrációs és számtalan más válság megoldására."

Úgy tűnik, Macron nem zsidó "csupán" zsidócsahos. E 
tisztségéhez méltón politikai krédója egyenes, logikus vonalvezetésü. "A 'bevándorlókkal' (!) és menekültekkel kapcsolatban támogatja Angela Merkel német kancellár nyitott kapu politi káját. Kifejtette, hogy Franciország képes 'több 'bevándorlót' (!) fogadni, és üdvözli Európába érkezésüket. A beáramlásnak kedvező gazdasági hatásai lesznek.
Saját mély meggyőződése az, hogy egy gyakorló katolikus hiheti, hogy a vallása szabályai messze túlmutatnak a Köztársaság törvényein. Azt gondolja viszont, hogy a köz birodalmába lépve a Köztársaság törvényei elsőbbséget élveznek a vallási törvénnyel szemben.” 
Viszont a bevándorlók és migránsok vonatkozásában "személy szerint nem hiszi, hogy új szövegeket, új törvényeket, új irányelveket kellene kitalálni csak azért, hogy levadásszák a kendőket az egyetemeken és olyan emberek után ered jenek, akik vallási szimbólu mokat viselnek…"

Macron nem volt ismeretlen a francia választók előtt. 2014. augusztus 26-án Hollande gazdasági, ipari és digitálisügyi miniszternek nevezte ki. Miniszterként üzletbarát reformokat vitt keresztül. 2016. augusztus 30-án mondott le a miniszterségről, állítólag csak azért, hogy a szociálliberális jelöltként indulhasson az elnökválasztáson. A sajtó  bukott szocialista gazdasági miniszternek titulálja. [Ennek nem jártam utána.] Mint elnökről pedig elég rosszakat mondanak. Egy olyan hibridként jellemzik, akinek külpolitikája baloldali, pl. a migráns kérdésben. Belpolitikája és ezen belül gazdaságpolitikája pedig jobboldali. Mint a Rotschild-ház egykori bankára klasszikus megszorító politikát folytat. A leggyengébbektől vesz el, sőt, azt is meg merte tenni, amit eddig egyetlen ultraliberális francia kormány sem mert eddig: megnyirbálta a nyugdíjakat.

Mint kétségtelenül rossz politikus elérte, hogy minden társadalmi réteg megveti, Soha nem volt nála népszerűtlenebb francia elnök 1958 óta, amióta menetközben mérik a népszerűséget..

Én pofára előlegeztem meg neki a "köcsög" jelzőt. Előítéletemet megerősítve látom a Le Point című lap
leleplezésével, amely szerint elnöksége első három hónapjában 26 ezer eurót [cca. 8.320.000 Ft.] költött sminkre...

A sajtó nagy részletességgel tárgyalta Macron és Le Pen választási propagandáját és megírta, hogy Le Pen készületlenül ült le vitázni. Viselkedése kifejezetten idétlen volt. Alulmaradását ezért teljes bizonyossággal jósolták. Arra viszont senki se számított, hogy a bukás ilyen szégyenteljes lesz.

Fent a Mottóban azt írtam, hogy egy politikai pártnak mindenek előtt, ill. mindenek felett álláspontját a zsidókérdésben kell megfogalmaznia. Kifejezhettem volna magam "pol.korr" módon is, hogy a termelő eszközök tulajdonlásának kérdésében kell állást foglalni. De így is oda jutottam volna ahova a mádi zsidó, mert Rotschildnál a legpénzesebb zsidónál lyukadtam volna ki...

Mindegy, tulajdonképp oda akarok kilyukadni, hogy Marine Le Pennek nincs körvonalazott álláspontja ebben a kérdésben sem. Szóba kerül ugyan nála, hogy jobb lenne ha bizonyos szektorok állami kézben lennének, de semmi olyat nem találtam, hogy a Nemzeti Front államosítási programot alkotott volna. A
formula így hangzik "A gazdaságpolitikában is a protekcionizmus és a gondoskodó állam eszméje vette át az uralmat (?). A párt ma már azt hirdeti, hogy az oktatás és az egészségügy mellett a szállítás-közlekedés és a bankszektor, sőt az energetikai is állami kézben kellene hogy legyen. Franciaország, Marine Le Pennek is köszönhetően nem éppen ebbe az irányba menetel.

Sőt!

A pártot is átkeresztelte, igy az már nem Nemzeti Front, hanem Nemzeti Összefogás [Rassemblement National], ez év júniusa óta. A "Front" név harcot jelentett valamiért, valami ellen. Az "Összefogás" pedig semmit sem jelent, illetve gyermekded játékot jelent a "nemzeti" homokozóban, amelynek tulajdonosa és üzemeltetője a zsidótőke, amelynek jelképe Rotschild.

Az új jelvényben feltűnik egy új motívum a kettős kereszt. Nincs időm és kedvem most heraldikai értekezésbe fogni, ezért csupán azt említem: a kettős kereszt nem kifejezettem világi [szekuláris] jelkép. A Nyanya valahová be akar tagozódni. A párttagok és nyilvánosság felé
most azt hangoztatja, hogy "Az európai parlamenti választások valódi demokratikus forradalomhoz vezethetnek. Képzeljék el, hogy az EU támogatói lesznek kisebbségben jövő tavasszal, az egész Európa-pártiság szétporlik. Európa-szerte új szelek fújnak" Én meg úgy hallom, bolond lukból bolond szelek fújdogálnak csupán.


A kettős kereszt titka csak nem hagyott nyugton. Ki hinné, hogy a -ban lelek myagyarázara. "A lotharingiai kettős kereszt  a De Gaulle vezette Szabad Francia Erők hivatalos szimbóluma, egyben Franciarország függetlenségének szimbóluma volt."
Eddig stimmel, de...
"Izrael nem amerikai, hanem francia segítséggel csinálta meg az atombombáját. A második világháború utáni atomkorszakban a nukleáris energia békés felhasználására irányuló fejlesztések képezték a modernitás csúcsát. Izrael is hozzálátott saját 'békés' reaktorának építéséhez, de egészen másról volt szó: Izrael titkos nukleáris programon dolgozott, bombát gyártott. Már 1958 elején elkezdte építeni Dimonában a bombagyártó üzemet, s ehhez a franciáktól kapott meg az előző években minden 'baráti' segítséget."
Ez nem kevesebbet jelent, minthogy a párt, az új neve és cimere Euro- ill. Izrael kompatibilisra sikeredett.

Innen világos a dolog.

A kedves Papa viszont - teljes joggal - azt állítja, hogy árulás történt
"a párt identitásának szétmállasztása a legsúlyosabb csapás a Nemzeti Párt megalapítása óta."  De mit lehet tenni, olyankor amikor "a párt tagjainak több mint 80 százaléka szavazott a Nemzeti Összefogás (RN) név mellett." Igaz, hogy ezt csak Mariska állítja, de az a tény, hogy nem rúgták ki páros lábbal a pártból, amellett tanúskodik, hogy a nyájszellem uralkodott el a párttagok soraiban, akik azt is benyelték, hogy az Alapítót saját leánykája a párt örökös tiszteletbeli elnökének tisztségétől is megfosztotta.

További furcsaság az a csönd amely Marine Le Pen undorító átvedlését az európai nemzeti szocialista mozgalmak felől körülveszi, amelyek nem kérnek a Marine Pen-féle "szélsőjobból", amely a  jelek szerint nem számíthat semmiféle nemzetközi szolidaritásra, hisz a Nemzeti Összefogás immár nem erős bástya, hanem tátongó rés a nemzetközi szolidaritás falán.

A tanulságok levonása következik a franciákkal kapcsolatban.

Mi várható attól a néptől amely a szavazófülkék magányában a Rotschild bankház ügynökére Macronra, egy hímringyóra, szavaz?  A sárga mellény maskarává silányul. Ennek biztos jele, hogy hazai balliberálisaink kezdik magukra húzgálni. Förtelem, köpedelem.

 Végűl egy költői kérdés: van e ébredés abból az álomból, amelyet az európai fehér faj ébren álmodik?

2018.12.06

Sz. Gy.

 


http://regi.sofar.hu/hu/node/51544